//Folyópart//
*Essfyh noha világ életében távolságot tartott mindenkitől, mégis csábító számára a gondolat, hogy másokon segítsen minden erejével. Pedig nem is biztos, hogy mindenki megérdemelné egy kedves és naiv lány teljes odaadását. Persze ez Esst egy cseppet sem érdekli, őt a szín tiszta jó szándék vezérli, s a jó ügyért, másokért, mások védelmében még saját félénkségét és zavarát is képes lenne félretenni. Habár kell még neki egy kis lelki edzés, hogy ezen jó tulajdonságai tényleg a felszínre emelkedhessenek. De addig is a fél-elf lány kedves helye a természet, s barátai az állatok. Talán csoda is, hogy nem szegődött druidának.
Így ha gyógyítani egyelőre nem is tud, mégis kapott testhez illő feladatot. Ugyan az Atsunra és Ragronra való vigyázás inkább szórakozás neki, mégis hasznosnak érzi magát, hiszen az utóbbi időben csak tétlenül bóklászott és a wargot szórakoztatta.
Most sem tesz nagyon egyebet, leül a ló mellé a fűbe, s közben Ragront nézi, aki a friss vizet élvezi. Essfyh pedig felhőtlenül boldognak érzi magát a természetben az állatok között. Önkénytelenül is elmosolyodik, a füvet birizgálja, közben felváltva nézi Ragront és Atsunt. Viszont egy kis idő múlva valami fura hang zavarja meg békéjét. Ijedten összerezzen és bátortalanul néz a háta mögé. Ekkor veszi észre, kitől jött a sóhaj. Arca egészen megnyúlik a felismerésre, gyorsan kapja el a tekintetét, visszafordítja a fejét, mintha észre se vette volna a fiút. Bőre először egész sápadt lesz, olyan gyorsan önti el a pír, mintha csalánnal csapkodta volna pofiját. Gondolatai összekuszálódnak, remegő kezeivel idegesen a füvet kezdi tépdesni.*
~Nem vagyok itt!~
*Gondolatban szuggerálja a környéket. Hegyes füleit még jobban hegyezi, s mintha lépéseket is hallana. De reméli, hogy csak képzelődik. Mindenesetre a nyitott és kellemes törökülésből egészen felhúzza a térdeit és apróra húzza össze magát.*
- Szép napot!
*Köszön vissza remegő hanggal, csak egy kicsit fordítva Eireni felé a fejét, mintha csak most vette volna észre. Fejében milliónyi gondolat fut át, hogy vajon mit is szólhatna. Eszébe jut Learon is és az a kínos beszélgetés, amit még a hegyen vele folytatott. Akkor is elmenekült, s most is megtenné, ha nem érezné úgy, hogy teljesen a földhöz van láncolva és akármennyire is erőlködik nem tudja otthagyni a fiút. *
- I-igen, tudom...
*Nyögi, habár utólag jut eszébe, hogy ez talán túl konkrét és rémisztő lehet Eireninek. De Essnek ez olyan egyértelmű, hiszen a fiú egy nagy hatalmú varázsló inasa, ő végzi az értelmi munkát, tehát nem lehet buta fickó. Ha az lenne, akkor inkább küldték volna őt is építkezni. De Essfyh egész végig nem látta sehol, sőt van már talán 1-2 napja is, hogy elkerülte őt.
A szemkontaktussal nemcsak Eireninek van gondja, Essnek is nehezére esik azt kitartani, még Arynával sem mer úgy beszélni. Jelen esetben pedig még csak rá sem mer nézni a fiúra. Tekintete állandóan a füvet pásztázza, mintha szégyellné magát. Nem érzi méltónak magát ahhoz, hogy beszélgessen a fiúval. Így mikor a semmiből Chiari tűnik fel, majd olyan gyorsan el, Essfyh úgy pattan fel a földről, mintha valami hatalmas szentségtörést követett volna el.*
- Én Essfyh vagyok.
*Mondja rémülten.*- És azt hiszem mennem kell! Izé... Ragron gyere! Atsun!
*Szavai most már pörgősek a sietségtől és izgalomtól, nem csak a végtagjai remegnek. Az állatokat pedig úgy dönt magával viszi. Nem akarja rásózni se a wargot se a lovat Eirenire. Egy ilyen méltóságteljes személy szerintem biztos nem értékelné, ha ilyen alantas munkát sóznának csak úgy a nyakába.
Pár futó pillanatig még Eirenivel szemben ácsorog, egyik lábáról a másikra áll, mintha még mondani akarna valamit, vagy várna valamire. De végül hirtelen fordul meg és rohan el nyomában a két állattal.*
- Viszlát!
*Kiált még vissza, hogy betartsa az illendőséget, hátha így nem tűnik olyan szerencsétlennek a fiú szemében.*
//Chiari, Kagan//
*Essfyh még az este kipakolt a a cuccait a megfelelő helyre, így felszabadult a poggyásza. Nem tudja mennyi időre mennek el, de úgy gondolja nem kell az összes értékét magával hurcibálnia, s Chiari felszerelésére pillantván meg is bizonyosodik erről. Csak néhány alapvető dolgot csomagol el, amitől rettentő könnyűnek is tűnik a zsák. Nem is csoda, eddig több könyvet is tartott benne.*
- Sziasztok! Szia, Ena!
*Kedvesen köszön Chiarinak, majd a kisgyereknek még külön. A gyermekekkel nem jön ki olyan jól, mint az állatokkal, de ettől függetlenül próbál rendes lenni. Ráadásul Chiari is nagyon segítőkész vele, ezért örül, hogy ketten (illetve hárman) tarthatnak a Tharg vezérrel. Essfyh kicsit retteg is az úttól, hiszen ez a férfi volt az, aki olyan csúnyán rárivallt Eirenire. Rettegve áll hát meg a háttérben, s feszülten figyel, nehogy elvétsen bármi hibát.*