Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:02:20
Üzenet elküldve: 2015-06-19 15:02:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
*Sokatmondó tekintettel néz vissza.*
- Hamar rájöttél a lényegre. *Nevet fel, kissé talán hangosan is. Hát természetes, hogy minden a rum körül forog. Talán nem olyan mértékben, mint Nadae esetében, de azért kellően tiszteli a drága nedűt ahhoz, hogy ne engedje, hogy az enyészeté legyen, így hát rámarad gyakran a feladat, hogy elfogyassza. Sajnos. De hát ez van.
A gyilkolós reakció már jobban leköti. Láthatóan nem véletlenül került közéjük a mágus, bár jobban belegondolva a barlangban is hamar lerendezte a gyíkot, mondjuk ott az élete is múlt rajta. Mindenesetre elraktározza magában a dolgot és fejben elégedetten biggyeszt egy pipát Taran neve mellé. Ez pedig kaján vigyorral társul az arcán.*
~Ezt a választ vártam.~
*Talán elszomorodhatna, hogy elveszettnek tűnik, na de ilyen tálalás mellett azért mégsem teszi. Igazából tényleg az, de azért igyekszik, nem az lenni. Bár, ha a férfi szerint jól áll neki...*
- Helyes... mi? *A kezdeti nyugodt válasz rögtön visszakérdésbe torkollik a férfi csipkelődésére, amivel a titoktartást lerendezi. Összeszűkíti a szemeit és úgy néz a kék íriszekbe.*
- Pimasz vagy Wegtaran. *És ez tetszik neki, ám ennek eltusolásaként mégis fenyegetően emeli meg az ujját a férfi felé. Annyira azért nem aggódik, hogy a mágus visszatértük után a barlangban nekilátna végigterjeszteni a kettőjük között történteket, de fő az óvatosság. Ha Nad fülébe jut, az biztos, hogy éveken keresztül hallgathatná, hiszen a kalóz így sem hagy ki egyetlen pillanatot sem, hogy az érzelmileg instabil vöröskét szekírozza. Másrészt izgalmasabb, ha valami titokban van. Harmadrészt pedig ott a mocsárlakó. Bár efelől kétségei vannak, ugyanis ő már egészen biztosan visszament a mocsárba, megunva a kárhozottak közötti lét velejáróit. Ugyanakkor ha a tanonc esetben sakkban akarná tartaná a lányt, ez tökéletes alkalom lenne bármiféle zsarolásra, amit ugyan nem néz ki belőle, de sosem lehet tudni.
Követi tekintetével, amint a mágus a közelben fellelhető ruhákat kapja össze és teríti rá, nem szól semmit, de magában megjegyzi. Nem is szívesen bontakozna ki ebből az állapotból, de valami még hiányzik róla, ami megvédi az esetleges rovaroktól. Így hát úgy dönt, hogy felkel. Felegyenesedik és megkeresi a nadrágját.*
- Hol a nacim? *Ráncolja a szemöldökét, majd megfordulva a férfi köpenyének végénél leli meg.* Ó jaj igen. *Jutnak eszébe a dolgok, majd lehajol, hogy felrángassa magára.*
- Tudod... *Kezdi miközben kínlódik. Jobban esett számára csupaszon lenni, mint a meleg szövet érzete a bőrén, de ha a reggeli órákban rájuk lel egy vándor talán jobb lenne ha alulról is lenne rajta valami. A fűzőjét viszonyt hanyagul ott hagyja a földön. Egyedül fegyverei azok amiket közelebb húz.*
- A mágusokat mindig olyan besavanyodott vénembernek láttam. Bár még mindig kész rejtély vagy előttem, de egy biztos, hogy te nem olyan vagy. *Mosolyodik el, és kisimít egy tincset a szeme elől.
Dolga végeztével pedig megáll és csípőre tett kézzel néz le a férfire. Fogalma sincs most mit tegyen, hiszen nem igen volt még alkalma így férfivel aludni. A férjével töltött három csodálatosnak nem mondható éjszaka alkalmával, a vén trotty dolga kemény végeztével már lépett is a szobájából, Nathalonnal lehetősége sem volt erre a hajón a függőágyak miatt, Bressel meg Mortarral pedig nem is történt közöttük semmi, hogy ilyeneken gondolkodjon. Ha meg volt is egyéjszakás kalandja, az azzal végződött, hogy a férfi értéktárgyaival meglépett miután az elaludt. De az ritka volt. Így most láthatóan erősen töri a fejét mit kezdjen a helyzettel. Végül úgy dönt, egye fene. Visszakucorodik a földre, majd közelebb húzza a köpenyét. Ugyan ő már fel van öltözve, ráadásul Taran inge is rajta van, de esze ágában sincs visszaadni még, mert ő ilyen kis szemét. És a férfi ruhájának mintha még az anyaga is jobb lenne. Így szavak nélkül, de felajánlja a másik számára, ha már az ő köpenyén ülnek.
Kicsit közelebb húzódik, és elvigyorodik a célzásra. Oldalról pillant rá huncut vigyorral.*
- Azt hiszem, te tudni fogod magadtól is mikor kell lenyugtatni a gondolataim. *Kacsint rá, enyhén megböki az oldalát és nekidől a vállának. Kicsit kényelmetlen póz az alváshoz, de pár perc múlva úgy is hátradől magától álmában. Vagy a férfi unja meg, hogy a vállának dőlve durmol. Ami egyébként sanszosan hamar be fog következni a nagy kimerültségben. Néhány pillanatig még hallgatja a tűz sercegését és még némi motyogásra is jut ideje persze.*
- Holnap meg... *Hát ez már nem derül ki.*
*Sokatmondó tekintettel néz vissza.*
- Hamar rájöttél a lényegre. *Nevet fel, kissé talán hangosan is. Hát természetes, hogy minden a rum körül forog. Talán nem olyan mértékben, mint Nadae esetében, de azért kellően tiszteli a drága nedűt ahhoz, hogy ne engedje, hogy az enyészeté legyen, így hát rámarad gyakran a feladat, hogy elfogyassza. Sajnos. De hát ez van.
A gyilkolós reakció már jobban leköti. Láthatóan nem véletlenül került közéjük a mágus, bár jobban belegondolva a barlangban is hamar lerendezte a gyíkot, mondjuk ott az élete is múlt rajta. Mindenesetre elraktározza magában a dolgot és fejben elégedetten biggyeszt egy pipát Taran neve mellé. Ez pedig kaján vigyorral társul az arcán.*
~Ezt a választ vártam.~
*Talán elszomorodhatna, hogy elveszettnek tűnik, na de ilyen tálalás mellett azért mégsem teszi. Igazából tényleg az, de azért igyekszik, nem az lenni. Bár, ha a férfi szerint jól áll neki...*
- Helyes... mi? *A kezdeti nyugodt válasz rögtön visszakérdésbe torkollik a férfi csipkelődésére, amivel a titoktartást lerendezi. Összeszűkíti a szemeit és úgy néz a kék íriszekbe.*
- Pimasz vagy Wegtaran. *És ez tetszik neki, ám ennek eltusolásaként mégis fenyegetően emeli meg az ujját a férfi felé. Annyira azért nem aggódik, hogy a mágus visszatértük után a barlangban nekilátna végigterjeszteni a kettőjük között történteket, de fő az óvatosság. Ha Nad fülébe jut, az biztos, hogy éveken keresztül hallgathatná, hiszen a kalóz így sem hagy ki egyetlen pillanatot sem, hogy az érzelmileg instabil vöröskét szekírozza. Másrészt izgalmasabb, ha valami titokban van. Harmadrészt pedig ott a mocsárlakó. Bár efelől kétségei vannak, ugyanis ő már egészen biztosan visszament a mocsárba, megunva a kárhozottak közötti lét velejáróit. Ugyanakkor ha a tanonc esetben sakkban akarná tartaná a lányt, ez tökéletes alkalom lenne bármiféle zsarolásra, amit ugyan nem néz ki belőle, de sosem lehet tudni.
Követi tekintetével, amint a mágus a közelben fellelhető ruhákat kapja össze és teríti rá, nem szól semmit, de magában megjegyzi. Nem is szívesen bontakozna ki ebből az állapotból, de valami még hiányzik róla, ami megvédi az esetleges rovaroktól. Így hát úgy dönt, hogy felkel. Felegyenesedik és megkeresi a nadrágját.*
- Hol a nacim? *Ráncolja a szemöldökét, majd megfordulva a férfi köpenyének végénél leli meg.* Ó jaj igen. *Jutnak eszébe a dolgok, majd lehajol, hogy felrángassa magára.*
- Tudod... *Kezdi miközben kínlódik. Jobban esett számára csupaszon lenni, mint a meleg szövet érzete a bőrén, de ha a reggeli órákban rájuk lel egy vándor talán jobb lenne ha alulról is lenne rajta valami. A fűzőjét viszonyt hanyagul ott hagyja a földön. Egyedül fegyverei azok amiket közelebb húz.*
- A mágusokat mindig olyan besavanyodott vénembernek láttam. Bár még mindig kész rejtély vagy előttem, de egy biztos, hogy te nem olyan vagy. *Mosolyodik el, és kisimít egy tincset a szeme elől.
Dolga végeztével pedig megáll és csípőre tett kézzel néz le a férfire. Fogalma sincs most mit tegyen, hiszen nem igen volt még alkalma így férfivel aludni. A férjével töltött három csodálatosnak nem mondható éjszaka alkalmával, a vén trotty dolga kemény végeztével már lépett is a szobájából, Nathalonnal lehetősége sem volt erre a hajón a függőágyak miatt, Bressel meg Mortarral pedig nem is történt közöttük semmi, hogy ilyeneken gondolkodjon. Ha meg volt is egyéjszakás kalandja, az azzal végződött, hogy a férfi értéktárgyaival meglépett miután az elaludt. De az ritka volt. Így most láthatóan erősen töri a fejét mit kezdjen a helyzettel. Végül úgy dönt, egye fene. Visszakucorodik a földre, majd közelebb húzza a köpenyét. Ugyan ő már fel van öltözve, ráadásul Taran inge is rajta van, de esze ágában sincs visszaadni még, mert ő ilyen kis szemét. És a férfi ruhájának mintha még az anyaga is jobb lenne. Így szavak nélkül, de felajánlja a másik számára, ha már az ő köpenyén ülnek.
Kicsit közelebb húzódik, és elvigyorodik a célzásra. Oldalról pillant rá huncut vigyorral.*
- Azt hiszem, te tudni fogod magadtól is mikor kell lenyugtatni a gondolataim. *Kacsint rá, enyhén megböki az oldalát és nekidől a vállának. Kicsit kényelmetlen póz az alváshoz, de pár perc múlva úgy is hátradől magától álmában. Vagy a férfi unja meg, hogy a vállának dőlve durmol. Ami egyébként sanszosan hamar be fog következni a nagy kimerültségben. Néhány pillanatig még hallgatja a tűz sercegését és még némi motyogásra is jut ideje persze.*
- Holnap meg... *Hát ez már nem derül ki.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:09:09
Üzenet elküldve: 2015-06-18 21:09:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
-A példádból kiindulva elmondható, hogy minél több embert ölsz, annál több rum marad neked!
*Neveti el magát, mintha tényleg csak a rumról szólna a történet.*
-Nem, én még nem öltem. Mindazonáltal, szerintem nem fog gondot okozni, ha valaki az érdekeim útjában áll.
*Rántja meg a vállát semlegesen. Mágusként talán képes lesz a lelkiismeretét kikapcsolni, bár nem varázslattal. Egész egyszerűen arról van szó, hogy mivel sokat olvas, tanult, így képes biológiai minőségében felfogni egy embert, s nem úgy, mint egy érző lényt. Azzal is tisztában van, hogy a világban vannak érdekek, s vannak, akik nyertesen, valamint olyanok is, akik vesztesen kerülnek ki a versenyből. Ha választhat, akkor úgy dönt, ahogy mindenki tenné: Eltapossa a férgeket, hogy ő, vagy a szívéhez közelálló érdekei érvényesüljenek. Szép gondolat, szipp, el is sírtam magam!*
-Mint látható, a legbonyolultabb elmét is le lehet nyugtatni.
*A megjátszott dacra a mágustanonc elmosolyodik.*
-Igen, annak tűnsz, de marhára jól áll!
*Sőt, nem csak annak tűnik, hanem elveszettnek is akar is a lány. Abban a zónában érzi jól magát, ott tud kiteljesedni, ott önmaga.*
~A komolyabbra sikerült beszélgetést követően vissza is szaladtál elmédnek a jól kialakított erődjébe, s ismét érzéketlennek tünteted fel magad. De már késő! Túl késő!~
*Taran látta az igazi arcát, még akkor is, ha csak néhány percre, s akkor is, ha nagyon sok energiát kellett befektetni ahhoz, hogy Dynti egy kicsit megnyíljon előtte. Jó sok démonnal harcol, de a férfi talán segíteni fogja e harcban.*
-Úgy lesz, ahogy mondod! A ti titkotok marad!
*Mosolyodik el az újabb incselkedésre, miközben további ruhadarabokat (ezúttal a lányét) keres, és azt is Dyntire teríti. Szerencsére már melegek az éjszakák ahhoz, hogy a tűz mellett ne fázzanak meg alvás közben. A ruhák pedig segítenek abban, hogy a levegő enyhén hűvös érzete is elmúljon.*
-Hát aludj! Az álmaid meg, ha túl sok szálon futnának, csak ébressz fel!
*Mosolyog a lányra, miközben (ezúttal a másik kezével) tapogat néhány kartávolságban pihenő száraz fát, és hanyagul rádobja a tűzre.*
-A példádból kiindulva elmondható, hogy minél több embert ölsz, annál több rum marad neked!
*Neveti el magát, mintha tényleg csak a rumról szólna a történet.*
-Nem, én még nem öltem. Mindazonáltal, szerintem nem fog gondot okozni, ha valaki az érdekeim útjában áll.
*Rántja meg a vállát semlegesen. Mágusként talán képes lesz a lelkiismeretét kikapcsolni, bár nem varázslattal. Egész egyszerűen arról van szó, hogy mivel sokat olvas, tanult, így képes biológiai minőségében felfogni egy embert, s nem úgy, mint egy érző lényt. Azzal is tisztában van, hogy a világban vannak érdekek, s vannak, akik nyertesen, valamint olyanok is, akik vesztesen kerülnek ki a versenyből. Ha választhat, akkor úgy dönt, ahogy mindenki tenné: Eltapossa a férgeket, hogy ő, vagy a szívéhez közelálló érdekei érvényesüljenek. Szép gondolat, szipp, el is sírtam magam!*
-Mint látható, a legbonyolultabb elmét is le lehet nyugtatni.
*A megjátszott dacra a mágustanonc elmosolyodik.*
-Igen, annak tűnsz, de marhára jól áll!
*Sőt, nem csak annak tűnik, hanem elveszettnek is akar is a lány. Abban a zónában érzi jól magát, ott tud kiteljesedni, ott önmaga.*
~A komolyabbra sikerült beszélgetést követően vissza is szaladtál elmédnek a jól kialakított erődjébe, s ismét érzéketlennek tünteted fel magad. De már késő! Túl késő!~
*Taran látta az igazi arcát, még akkor is, ha csak néhány percre, s akkor is, ha nagyon sok energiát kellett befektetni ahhoz, hogy Dynti egy kicsit megnyíljon előtte. Jó sok démonnal harcol, de a férfi talán segíteni fogja e harcban.*
-Úgy lesz, ahogy mondod! A ti titkotok marad!
*Mosolyodik el az újabb incselkedésre, miközben további ruhadarabokat (ezúttal a lányét) keres, és azt is Dyntire teríti. Szerencsére már melegek az éjszakák ahhoz, hogy a tűz mellett ne fázzanak meg alvás közben. A ruhák pedig segítenek abban, hogy a levegő enyhén hűvös érzete is elmúljon.*
-Hát aludj! Az álmaid meg, ha túl sok szálon futnának, csak ébressz fel!
*Mosolyog a lányra, miközben (ezúttal a másik kezével) tapogat néhány kartávolságban pihenő száraz fát, és hanyagul rádobja a tűzre.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:16:47
Üzenet elküldve: 2015-06-18 19:16:47
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Valamivel később//
*Ritka időszakok egyike, mikor az idősebb Hallion testvérei nélkül látható. Mondjuk, hogy konkrétan hol, és miért hagyta el őket arra a legkevésbé sem emlékszik, de mint mindennel kapcsolatban, erről is van száz, meg egy teóriája.
Komótos léptekkel szeli az utat, kicsit imbolyog, ez betudható szép bodor füstöket eregető pipájának tartalma, vagy azon egyszerű tény miatt, hogy nem szokta a szárazföldet.*
~Biztos eltévedtem.~
*Na nem mintha lenne lépteinek konkrét célja, de ő nagyszerű a borúlátásban, és a szerencsétlenségekben, vagyis képes eltévedni állóhelyzetben akár.
Csak azért nem kuporodik le az ösvény mellett, és várja be rokonait ülve, mert már próbálta, és öt perc alatt hetven vészterhes lehetőség jutott eszébe. Ezek között szerepelt az, hogy gombának nézik, és megeszik ragunak, majd megőrülnek tőle, ahogy az is, hogy három komplett hangyaboly mászik fel a fenekébe, és zabálja szét belülről. Lassan.*
*Ritka időszakok egyike, mikor az idősebb Hallion testvérei nélkül látható. Mondjuk, hogy konkrétan hol, és miért hagyta el őket arra a legkevésbé sem emlékszik, de mint mindennel kapcsolatban, erről is van száz, meg egy teóriája.
Komótos léptekkel szeli az utat, kicsit imbolyog, ez betudható szép bodor füstöket eregető pipájának tartalma, vagy azon egyszerű tény miatt, hogy nem szokta a szárazföldet.*
~Biztos eltévedtem.~
*Na nem mintha lenne lépteinek konkrét célja, de ő nagyszerű a borúlátásban, és a szerencsétlenségekben, vagyis képes eltévedni állóhelyzetben akár.
Csak azért nem kuporodik le az ösvény mellett, és várja be rokonait ülve, mert már próbálta, és öt perc alatt hetven vészterhes lehetőség jutott eszébe. Ezek között szerepelt az, hogy gombának nézik, és megeszik ragunak, majd megőrülnek tőle, ahogy az is, hogy három komplett hangyaboly mászik fel a fenekébe, és zabálja szét belülről. Lassan.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-18 13:38:41
Üzenet elküldve: 2015-06-18 13:38:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
- Az ölés? *Harap rá a szájára és elmereng. Úgy tűnik Taran kezd ráérezni a lány mondanivalójára, sőt talán ő hamarabb megérti, mint maga a lány, ami nem lenne újdonság számára.*
- Hát lehet. Először nehéz felfogni, hogy valaki miattad nem ihat több rumot, de utána már nem is nagyon foglalkozol ilyenekkel. Vagy te halsz, meg vagy ő. Innentől már könnyen megy. *Vonja meg a vállát, bár azért ez túlságosan leegyszerűsített verziója a dolgoknak.*
- Ám, ezek szerint nem öltél még. *Afféle diadalittas fejjel néz a másikra, végre valami, amit kérdés nélkül sikerült kiderítenie. Persze ez egyáltalán nem biztos, de a mágus szavai erre engedik következtetni.*
- Tudod, ha köztünk maradsz előbb utóbb meg kell történnie. *Ő pedig már tervel is valamit, amiben szüksége lesz a férfi közreműködésére, így bár látszólag csak megjegyezte ezt a mondatot, de azért mereven figyeli a másik reakcióját.* Már pedig köztünk maradsz. *Jelenti ki.
Az észrevételre, hogy túl sok mindenen jár az agya folyamatosan, némán elpirul.*
- Azért, néhány perccel ezelőtt nem sok mindenre gondoltam. *Kacér kuncogás.
Az, hogy tudná mit akar azért enyhe túlzás lenne, hiszen mindig csak pillanatnyi vágyait tudja, az életben túlságosan nem gondolkodik előre, egyetlen terve van, még pedig tőrt repíteni mindenki gyomrába, aki miatt bujkálnia kell. Persze ebbe a képzetébe a klánjuk minden tagja szerepet kapna, így a mágus is, de egyelőre nem osztja meg vele. Inkább kissé összehúzza a vállát, amíg Taran ráteríti az inget, ami rendkívül figyelmes momentum, tekintve, hogy jócskán benne vannak az éjszakában egy erdő közepén. Ahogy letekint magára, akkor tűnik fel az a néhány hiányzó gomb, amiknek leszakadására most már tisztán emlékszik. Hát ennek biztos nem fog örülni Taran, de remélhetőleg észre sem veszi reggelig. Erről pedig gondoskodik is azzal, hogy rögtön összébb is húzza magán sunyiban.*
- Na szép. Szóval elveszettnek tűnök? *Veti fel a kérdést kirívóan, amint meghallja a férfi szavait. Színlelt sértettséggel emeli meg az állát, de azért szemei mosolyognak.* Hát úgy tűnik javítanom kell a benyomásomon. Pedig mások még a kísértetfóbiámról sem tudnak...
*Igazából ahogy belegondol az egész helyzet hogy itt vannak a lombok alatt, a ropogó tűz mellett egész jó, idilli, még talán valahol romantikusnak is mondható.*
~Hogy... mi?~
- Ööö… *Éles váltás hirtelen. A doromboló, csicsergő lány után megint a zavart, defektes érzelmi intelligenciával rendelkező vöröske kerül előtérbe, ehhez pedig elég egy rosszul kigondolt mondat a fejében, hogy berezeljen. Kissé hátrébb is húzódik.* - Lassan talán… talán nem ártana aludnunk. *Böki ki nem túl magabiztosan, de talán tudat alatt szándékosan húzza az időt, mielőtt megmozdulna, így muszáj hozzátennie valamit.*
- Legyen ez egyébként a mi titkunk. *Ismét kanyarít egy nagyot a témán.* És persze mondanom sem kell, hogy többet nem fordulhat elő. *Ebben viszont annyira ő sem biztos. Sőt. Csoda lenne, ha a hátralévő út alatt végig bírná tartani magát.*
- Az ölés? *Harap rá a szájára és elmereng. Úgy tűnik Taran kezd ráérezni a lány mondanivalójára, sőt talán ő hamarabb megérti, mint maga a lány, ami nem lenne újdonság számára.*
- Hát lehet. Először nehéz felfogni, hogy valaki miattad nem ihat több rumot, de utána már nem is nagyon foglalkozol ilyenekkel. Vagy te halsz, meg vagy ő. Innentől már könnyen megy. *Vonja meg a vállát, bár azért ez túlságosan leegyszerűsített verziója a dolgoknak.*
- Ám, ezek szerint nem öltél még. *Afféle diadalittas fejjel néz a másikra, végre valami, amit kérdés nélkül sikerült kiderítenie. Persze ez egyáltalán nem biztos, de a mágus szavai erre engedik következtetni.*
- Tudod, ha köztünk maradsz előbb utóbb meg kell történnie. *Ő pedig már tervel is valamit, amiben szüksége lesz a férfi közreműködésére, így bár látszólag csak megjegyezte ezt a mondatot, de azért mereven figyeli a másik reakcióját.* Már pedig köztünk maradsz. *Jelenti ki.
Az észrevételre, hogy túl sok mindenen jár az agya folyamatosan, némán elpirul.*
- Azért, néhány perccel ezelőtt nem sok mindenre gondoltam. *Kacér kuncogás.
Az, hogy tudná mit akar azért enyhe túlzás lenne, hiszen mindig csak pillanatnyi vágyait tudja, az életben túlságosan nem gondolkodik előre, egyetlen terve van, még pedig tőrt repíteni mindenki gyomrába, aki miatt bujkálnia kell. Persze ebbe a képzetébe a klánjuk minden tagja szerepet kapna, így a mágus is, de egyelőre nem osztja meg vele. Inkább kissé összehúzza a vállát, amíg Taran ráteríti az inget, ami rendkívül figyelmes momentum, tekintve, hogy jócskán benne vannak az éjszakában egy erdő közepén. Ahogy letekint magára, akkor tűnik fel az a néhány hiányzó gomb, amiknek leszakadására most már tisztán emlékszik. Hát ennek biztos nem fog örülni Taran, de remélhetőleg észre sem veszi reggelig. Erről pedig gondoskodik is azzal, hogy rögtön összébb is húzza magán sunyiban.*
- Na szép. Szóval elveszettnek tűnök? *Veti fel a kérdést kirívóan, amint meghallja a férfi szavait. Színlelt sértettséggel emeli meg az állát, de azért szemei mosolyognak.* Hát úgy tűnik javítanom kell a benyomásomon. Pedig mások még a kísértetfóbiámról sem tudnak...
*Igazából ahogy belegondol az egész helyzet hogy itt vannak a lombok alatt, a ropogó tűz mellett egész jó, idilli, még talán valahol romantikusnak is mondható.*
~Hogy... mi?~
- Ööö… *Éles váltás hirtelen. A doromboló, csicsergő lány után megint a zavart, defektes érzelmi intelligenciával rendelkező vöröske kerül előtérbe, ehhez pedig elég egy rosszul kigondolt mondat a fejében, hogy berezeljen. Kissé hátrébb is húzódik.* - Lassan talán… talán nem ártana aludnunk. *Böki ki nem túl magabiztosan, de talán tudat alatt szándékosan húzza az időt, mielőtt megmozdulna, így muszáj hozzátennie valamit.*
- Legyen ez egyébként a mi titkunk. *Ismét kanyarít egy nagyot a témán.* És persze mondanom sem kell, hogy többet nem fordulhat elő. *Ebben viszont annyira ő sem biztos. Sőt. Csoda lenne, ha a hátralévő út alatt végig bírná tartani magát.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:54:10
Üzenet elküldve: 2015-06-17 20:54:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
*A lány reakciójára elmosolyodik.*
-Kibuktattalak... Ez tetszik!
*Vélhetően még ki is fogja, ha lehetősége lesz rá. Ha meg nem, akkor megmarad kellemes emléknek a mai este.
Taran feltett kérdése viszont némiképp az elvárnak megfelelően, de mindenképpen hatásosan sül el.*
-Hát, ő. Biztosan igazad van! Azt mondják, az emberölés is ilyen. Az első a nehéz, a többi jön magától.
*Vigyorodik el, bár ő nincs arról meggyőződve, hogy a felvázolt esemény ráhúzható a csókra és a következményeire is. Ez az cselekedet kivétel, mindenek felett áll, és nincs rá magyarázat. Az ember észre sem veszi és már bele is esett a szituációba. Mire újra feleszmél, már túl is vannak rajta, s csak egy mély nyom jelzi, hogy egyáltalán történt valami. Bár, az is igaz, hogy lelki nyom.*
~Talán ebben az egyben hasonlít a gyilkosságra.~
*Te jó ég! Kezd úgy gondolkozni, mint Dynti! Ez így nem lesz jó!*
-Én viszont tudom, hogy jutott. Úgy, hogy egyetlen pillanatban is ezer szálon futnak a gondolataid.
*Mosolyodik el barátságosan, miközben kicsit meglöki a lány mezítelen vállát.*
~Kár, hogy abból egyetlen szálon sem bírok eligazodni.~
*Vagy mégis? Ki tudja? Lehet, hogy tudat alatt megy neki, de az agya igen is azt mondja, hogy a kalóz lány rendkívül bonyolult lélek, személyiség.*
-Ezt most úgy mondod, mintha te nem tudnád, hogy mit akarsz!
*Pillant kérdőn Dyntire, majd jobb kezével oldalra nyúl az ingéért, s a lányra teríti.*
-A kalóz szakma határozottságot követel, nem? Nem vagy te olyan elveszett, mint amilyennek látszol!
*Ideje vagyon annak, hogy egy kicsit újra incselkedjen, bár szavai mögött megbújik a lányról kialakult véleménye is.*
*A lány reakciójára elmosolyodik.*
-Kibuktattalak... Ez tetszik!
*Vélhetően még ki is fogja, ha lehetősége lesz rá. Ha meg nem, akkor megmarad kellemes emléknek a mai este.
Taran feltett kérdése viszont némiképp az elvárnak megfelelően, de mindenképpen hatásosan sül el.*
-Hát, ő. Biztosan igazad van! Azt mondják, az emberölés is ilyen. Az első a nehéz, a többi jön magától.
*Vigyorodik el, bár ő nincs arról meggyőződve, hogy a felvázolt esemény ráhúzható a csókra és a következményeire is. Ez az cselekedet kivétel, mindenek felett áll, és nincs rá magyarázat. Az ember észre sem veszi és már bele is esett a szituációba. Mire újra feleszmél, már túl is vannak rajta, s csak egy mély nyom jelzi, hogy egyáltalán történt valami. Bár, az is igaz, hogy lelki nyom.*
~Talán ebben az egyben hasonlít a gyilkosságra.~
*Te jó ég! Kezd úgy gondolkozni, mint Dynti! Ez így nem lesz jó!*
-Én viszont tudom, hogy jutott. Úgy, hogy egyetlen pillanatban is ezer szálon futnak a gondolataid.
*Mosolyodik el barátságosan, miközben kicsit meglöki a lány mezítelen vállát.*
~Kár, hogy abból egyetlen szálon sem bírok eligazodni.~
*Vagy mégis? Ki tudja? Lehet, hogy tudat alatt megy neki, de az agya igen is azt mondja, hogy a kalóz lány rendkívül bonyolult lélek, személyiség.*
-Ezt most úgy mondod, mintha te nem tudnád, hogy mit akarsz!
*Pillant kérdőn Dyntire, majd jobb kezével oldalra nyúl az ingéért, s a lányra teríti.*
-A kalóz szakma határozottságot követel, nem? Nem vagy te olyan elveszett, mint amilyennek látszol!
*Ideje vagyon annak, hogy egy kicsit újra incselkedjen, bár szavai mögött megbújik a lányról kialakult véleménye is.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:25:40
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:25:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Fancsali arccal sétál le a Vashegyről. Maradhatott volna, viszont ahogy az elbeszélésekből hallotta, indulnak, és egy gyönge gnóm, aki nem mellesleg a munkaképes mágusokat okítja, csak a terhükre lett volna. Elég gyerekes ötlet volt maga az igehirdetés is, a világ nem akarhatja tőle azt, hogy messiásként terjessze az üzenetet az összes mágusnak. Vagy mégis? Gyorsan elhessegeti a gondolatot, viszont továbbra is gyötri azon tény, hogy a szálak összefutnak. Mi történik akkor, ha egy csomó, apró kis szál összeölelkezik és egymásba fonódik? Egy erős, vastag kötél jön létre, melyet még a legerősebb kard sem képes szétvágni. És itt torkollik a dolog abba a mondásba, amit már minden lehetséges módon felhasználtak a világmindenségben. Egyedül gyengék vagyunk, együtt viszont erősek.
Vajon az Elme útja a sok gyenge erőt egy kemény kötéllé alakítja?*
Vajon az Elme útja a sok gyenge erőt egy kemény kötéllé alakítja?*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:35:56
Üzenet elküldve: 2015-06-17 08:35:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
*Szórakozottan piszkálja ujjaival a másik tincseit, ám mélázása közben azért feltűnik neki a mágus értetlenkedő arca, aminek hatására oldalra billenti a fejét, s úgy figyeli a tanonc arcát. Nem újdonság számára, ha valaki nem érti mire akar kilyukadni, nem is igazán jön ettől zavarba, főleg nem ezek azok a pillanatok, amikor ezzel zavartatná magát, inkább megvárja mit reagál a férfi.
A mosoly az arcán, a mondanivalója, éppen illik a képbe, amit az eddigiek alapján kialakított a róla.*
- Ó mágus uram. *Mosolyodik el továbbra is kissé bágyadtan.*
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kibuktattál. *Incselkedik egy kicsit vigyorogva. Végtére is, bár botlásnak lehet nevezni a maga részéről, de annyira azért nem volt ittas, hogy ilyen egyszerűen lerendezze a dolgot, sokkal inkább a másik vonzó karizmája, magabiztossága és kezdeményezése volt az, ami erre az ösvényre vezette végül.
Incselkedést azonban ő is kap. Most neki kell egy kis idő, amíg elgondolkodik a válaszon.*
- Hát talán nem pont ebben az összefüggésben. *Utal a mostani szituációra. Valószínűleg az anyja el sem tudná képzelni, hogy idősebb lánya milyen helyzetekbe keveri magát.*
- Azt hiszem arra gondolt, hogy egyik eseményt követi a másik. Tudod, ha például gyerekkorodban ellopod az egyik előkelőség karláncát, valószínű, hogy később már nem csak nyakláncot lopsz, hanem nagyobb értékű dolgokat is, ahonnan nincs megállás, ha ráérzel a dologra. Na, hát ha Taran kikezd veled, te is vele és hagyod, hogy megcsókoljon a barlangban, valószínűleg később többet is engedsz neki. *Próbálja magyarázni a számára is értelmetlent. Kicsit olyan ez, mintha saját magát akarná megfejteni, vagy okokat találni. Végül aztán annyira belegabalyodik saját mondanivalójába, hogy zavartan ráncolja a szemöldökét, majd nevetve megrázza a fejét és legyint egyet.*
- Mindegy, hülyeség. Nem is tudom, hogy jutott eszembe. *Most inkább zavarban van. Már régen rá kellett volna jönnie, hogy nem egy filozófus alkat és szerinte nem is áll neki túl jól, ha annak mutatja magát.*
- Egyébként jó lehet *Keresi fel újra a szemkontaktust, gyorsan terelve a témát. Talán lassan az ölelésből sem ártana kibontakoznia, mielőtt túl intim lesz, bár ennél jobban már nem igen lehet. Mindenesetre még egy kicsit húzza az időt, végtagjai amúgy sem biztos, hogy egyből reagálnának agya parancsaira, ráadásul ennyi néha neki is kijár.*
- Mármint, ha tudod mit akarsz.
*Szórakozottan piszkálja ujjaival a másik tincseit, ám mélázása közben azért feltűnik neki a mágus értetlenkedő arca, aminek hatására oldalra billenti a fejét, s úgy figyeli a tanonc arcát. Nem újdonság számára, ha valaki nem érti mire akar kilyukadni, nem is igazán jön ettől zavarba, főleg nem ezek azok a pillanatok, amikor ezzel zavartatná magát, inkább megvárja mit reagál a férfi.
A mosoly az arcán, a mondanivalója, éppen illik a képbe, amit az eddigiek alapján kialakított a róla.*
- Ó mágus uram. *Mosolyodik el továbbra is kissé bágyadtan.*
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kibuktattál. *Incselkedik egy kicsit vigyorogva. Végtére is, bár botlásnak lehet nevezni a maga részéről, de annyira azért nem volt ittas, hogy ilyen egyszerűen lerendezze a dolgot, sokkal inkább a másik vonzó karizmája, magabiztossága és kezdeményezése volt az, ami erre az ösvényre vezette végül.
Incselkedést azonban ő is kap. Most neki kell egy kis idő, amíg elgondolkodik a válaszon.*
- Hát talán nem pont ebben az összefüggésben. *Utal a mostani szituációra. Valószínűleg az anyja el sem tudná képzelni, hogy idősebb lánya milyen helyzetekbe keveri magát.*
- Azt hiszem arra gondolt, hogy egyik eseményt követi a másik. Tudod, ha például gyerekkorodban ellopod az egyik előkelőség karláncát, valószínű, hogy később már nem csak nyakláncot lopsz, hanem nagyobb értékű dolgokat is, ahonnan nincs megállás, ha ráérzel a dologra. Na, hát ha Taran kikezd veled, te is vele és hagyod, hogy megcsókoljon a barlangban, valószínűleg később többet is engedsz neki. *Próbálja magyarázni a számára is értelmetlent. Kicsit olyan ez, mintha saját magát akarná megfejteni, vagy okokat találni. Végül aztán annyira belegabalyodik saját mondanivalójába, hogy zavartan ráncolja a szemöldökét, majd nevetve megrázza a fejét és legyint egyet.*
- Mindegy, hülyeség. Nem is tudom, hogy jutott eszembe. *Most inkább zavarban van. Már régen rá kellett volna jönnie, hogy nem egy filozófus alkat és szerinte nem is áll neki túl jól, ha annak mutatja magát.*
- Egyébként jó lehet *Keresi fel újra a szemkontaktust, gyorsan terelve a témát. Talán lassan az ölelésből sem ártana kibontakoznia, mielőtt túl intim lesz, bár ennél jobban már nem igen lehet. Mindenesetre még egy kicsit húzza az időt, végtagjai amúgy sem biztos, hogy egyből reagálnának agya parancsaira, ráadásul ennyi néha neki is kijár.*
- Mármint, ha tudod mit akarsz.
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:10:37
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:10:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taran nincs tisztában azzal, hogy a nők miféleképp védekezhetnek a nemkívánatos terhesség ellen, de a saját felelősségére semmiképp nem vállalná a kockázatot. A gyerek boldogság, ha megfelelő közegbe születik, ám bosszúság, ha a Kárhozottak közé. Nem is beszélve arról, hogy nem veszítette el a fejét a tekintetben, hogy Dynti nem feltétlen lesz hű a férfihez, s mi sem hiányzik jobban, mint hogy magára maradjon a gyermekkel.
Éppen ezért is dönt úgy, hogy óvakodik a véletlen balesetektől, s szerencséjére ez sikerül is, méghozzá úgy, ahogy tervezte. Sikerül késleltetnie addig, míg a kalózlány végez, de neki csak néhány másodperce marad arra, hogy felelős döntést hozzon. Így hát egy határozott mozdulattal Lanawin-t termékenyíti meg, vagy inkább a köntösét. Ki tudja? Az extázis átélése után lesz ideje megvizsgálni a tett helyszínét.
Az esemény után a lány kicsit még élvezi a férfi ölelését, s valamiféle sületlenséget kezd el összehordani.*
~Érdekesen hat rá. Lépcső, meg zuhanás? He!?~
*Először kissé értetlen fejet vág, de úgy határoz, hogy nem rontja el az idilli pillanatot azzal, hogy odalök egy furcsa, de mindenképp őrült kérdést, így átrágja még egyszer a nő által mondottakat, majd válaszol.*
-Te megbotlottál, én szándékosan léptem a gödörbe.
*Mosolyodik el a lányra, amivel sugallja, hogy számára nem sok véletlen adódhat. Tudja, szereti és akarja is irányítani az életét és most éppen botlani akart, méghozzá Dyntivel.*
-Mellesleg én a lebegéshez hasonlítanám inkább, mint a zuhanáshoz. Egész biztos, hogy anyád ebben az összefüggésben használta?
*Néz incselkedőn a kalózra. Ilyen kérdésekkel általában meg lehet fogni a Vöröskét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taran nincs tisztában azzal, hogy a nők miféleképp védekezhetnek a nemkívánatos terhesség ellen, de a saját felelősségére semmiképp nem vállalná a kockázatot. A gyerek boldogság, ha megfelelő közegbe születik, ám bosszúság, ha a Kárhozottak közé. Nem is beszélve arról, hogy nem veszítette el a fejét a tekintetben, hogy Dynti nem feltétlen lesz hű a férfihez, s mi sem hiányzik jobban, mint hogy magára maradjon a gyermekkel.
Éppen ezért is dönt úgy, hogy óvakodik a véletlen balesetektől, s szerencséjére ez sikerül is, méghozzá úgy, ahogy tervezte. Sikerül késleltetnie addig, míg a kalózlány végez, de neki csak néhány másodperce marad arra, hogy felelős döntést hozzon. Így hát egy határozott mozdulattal Lanawin-t termékenyíti meg, vagy inkább a köntösét. Ki tudja? Az extázis átélése után lesz ideje megvizsgálni a tett helyszínét.
Az esemény után a lány kicsit még élvezi a férfi ölelését, s valamiféle sületlenséget kezd el összehordani.*
~Érdekesen hat rá. Lépcső, meg zuhanás? He!?~
*Először kissé értetlen fejet vág, de úgy határoz, hogy nem rontja el az idilli pillanatot azzal, hogy odalök egy furcsa, de mindenképp őrült kérdést, így átrágja még egyszer a nő által mondottakat, majd válaszol.*
-Te megbotlottál, én szándékosan léptem a gödörbe.
*Mosolyodik el a lányra, amivel sugallja, hogy számára nem sok véletlen adódhat. Tudja, szereti és akarja is irányítani az életét és most éppen botlani akart, méghozzá Dyntivel.*
-Mellesleg én a lebegéshez hasonlítanám inkább, mint a zuhanáshoz. Egész biztos, hogy anyád ebben az összefüggésben használta?
*Néz incselkedőn a kalózra. Ilyen kérdésekkel általában meg lehet fogni a Vöröskét.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:53:57
Üzenet elküldve: 2015-06-16 10:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Hajnalban ébred csak fel, és némileg meglepve észleli, hogy sikerült végigaludnia pár órát, dacára a kényelmetlen körülményeknek.*
~Bár, ahogy tapasztaltam, nekem egy kényelmes ágy sem jelent garanciát. Nem az ágy a hibás, nem az éjszaka, nem a fény, nem a zajok. Sőt ha nagy a csönd még hangosabbak a szellemek.~
*Kimászik az éjszakai menedékként szolgáló korhadt fatörzs alól, és talpra áll, és ha már áll nyújtózik is egyet.
A haja szénakazal, a bőre mocskos, ahogy a ruhája is, és minden bizonnyal eléggé bűzlik is.*
~Jó lenne valahol megfürödni, talán akad a közelben valami vízfolyás, ahol a kulacsomat is fel tudom tölteni. A tapasztalat szerint az ösvények előbb utóbb vizek mellé vezetnek, aztán ember lakta helyek felé, vagy a folyókat is lehet követni. Hát akkor, nincs más hátra, mint előre!~
*Ötujjas fésűjével rendbe szedi kicsit magát, és újra nekivág az ösvénynek.*
~Bár, ahogy tapasztaltam, nekem egy kényelmes ágy sem jelent garanciát. Nem az ágy a hibás, nem az éjszaka, nem a fény, nem a zajok. Sőt ha nagy a csönd még hangosabbak a szellemek.~
*Kimászik az éjszakai menedékként szolgáló korhadt fatörzs alól, és talpra áll, és ha már áll nyújtózik is egyet.
A haja szénakazal, a bőre mocskos, ahogy a ruhája is, és minden bizonnyal eléggé bűzlik is.*
~Jó lenne valahol megfürödni, talán akad a közelben valami vízfolyás, ahol a kulacsomat is fel tudom tölteni. A tapasztalat szerint az ösvények előbb utóbb vizek mellé vezetnek, aztán ember lakta helyek felé, vagy a folyókat is lehet követni. Hát akkor, nincs más hátra, mint előre!~
*Ötujjas fésűjével rendbe szedi kicsit magát, és újra nekivág az ösvénynek.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-15 12:28:16
Üzenet elküldve: 2015-06-15 12:28:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A maga részéről egyáltalán nem aggódna a gyerek dolgon, hiszen már régen eldöntötte, hogy esélytelen, hogy valaha is utódokat hozzon létre, azok egyrészt elvonnák róla a figyelmet, tönkretennék a külsejét, ráadásul, hát csoda lenne ha egy ilyen anyával megélnének egy hónapot is. Így aztán elég régóta ismeri a női nem egyik legjobb praktikáját a magzat ellen, még pedig Rhéa félelme, amit imába lehetne foglalni. Bár igaz, egy ideje nem ivott a párlatából és a készletéből is kifogyott, de az erdőben biztos találna. De hát Taran az erősebb, ő pedig nincs abban az állapotban, hogy ezt megjegyezze a férfinek, hogy feleslegesen aggódna. Bár azért örül neki, hogy nem egy olyan mihaszna alak, hogy teherbe ejtse, hiszen ő bármikor meglóghatna a felelősség elől, míg a vöröske már kevésbé. Szóval egy újabb jó ponttal bővült a mágus listája.
Kedvenc állapota (persze a rumtól való ittasság mellett) jó néhány másodpercig kitart, majd izmai is elengedik magukat, ahogy ő is. Kellemes zsibbadtság veszi át uralmát a teste és elméje felett, s, amint Taran is elkárhozott, enyhén bágyadtan mosolyodik el, egyenesen a férfi mélykék íriszeibe nézve, hüvelykujjával lassan végigsimít annak ajkain, majd egy rövid csókot ad neki.
Nem szólal még meg, egyelőre nem is igen tudna mit mondani, s kiélvezi a heves pillanatok utáni nyugodt pillanatokat. Egy idő persze, nem is nőből lenne, ha nem indulna be agyműködése, ami eddig csökkentett üzemmódban működött. Ám nem azon jár az esze, hogy vajon a másik annyira élvezte az elmúlt ki tudja mennyi időt, mint ő, nem is azon, hogy Mortar mit szólna, ha tudna erről a kis kalandról, inkább valami olyasmi, ami évek óta nem jutott eszébe, s nem is igazán érti, miért ez az első ami most előjött a múltból.*
- Amikor kislány voltam és folyamatosan a határaimat feszegettem, anyám azt mondta, hogy ha lefele jövet megbotlasz a lépcső tetején, akkor nem állsz meg addig, amíg le nem zuhansz az aljára. Akkor még nem értettem mire céloz. *Suttogja, majd újra bágyadt vigyorra húzódnak szájszélei, s a férfi ajkairól ujjai annak tarkójára simulnak, másik kezével pedig a háta mögött motoszkál a fűben, míg meg nem találja amit keresett. A rumosüveg mágnesként pattan a lány kezébe, fogával kihúzza a dugót s kis kortyot nyel belőle. Erőteljesen kiszáradt a nagy bujálkodásban. Utána a férfi felé tartja az üveget, s ismét elvigyorodik.* De most úgy tűnik mi a barlangban erősen megbotlottunk.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A maga részéről egyáltalán nem aggódna a gyerek dolgon, hiszen már régen eldöntötte, hogy esélytelen, hogy valaha is utódokat hozzon létre, azok egyrészt elvonnák róla a figyelmet, tönkretennék a külsejét, ráadásul, hát csoda lenne ha egy ilyen anyával megélnének egy hónapot is. Így aztán elég régóta ismeri a női nem egyik legjobb praktikáját a magzat ellen, még pedig Rhéa félelme, amit imába lehetne foglalni. Bár igaz, egy ideje nem ivott a párlatából és a készletéből is kifogyott, de az erdőben biztos találna. De hát Taran az erősebb, ő pedig nincs abban az állapotban, hogy ezt megjegyezze a férfinek, hogy feleslegesen aggódna. Bár azért örül neki, hogy nem egy olyan mihaszna alak, hogy teherbe ejtse, hiszen ő bármikor meglóghatna a felelősség elől, míg a vöröske már kevésbé. Szóval egy újabb jó ponttal bővült a mágus listája.
Kedvenc állapota (persze a rumtól való ittasság mellett) jó néhány másodpercig kitart, majd izmai is elengedik magukat, ahogy ő is. Kellemes zsibbadtság veszi át uralmát a teste és elméje felett, s, amint Taran is elkárhozott, enyhén bágyadtan mosolyodik el, egyenesen a férfi mélykék íriszeibe nézve, hüvelykujjával lassan végigsimít annak ajkain, majd egy rövid csókot ad neki.
Nem szólal még meg, egyelőre nem is igen tudna mit mondani, s kiélvezi a heves pillanatok utáni nyugodt pillanatokat. Egy idő persze, nem is nőből lenne, ha nem indulna be agyműködése, ami eddig csökkentett üzemmódban működött. Ám nem azon jár az esze, hogy vajon a másik annyira élvezte az elmúlt ki tudja mennyi időt, mint ő, nem is azon, hogy Mortar mit szólna, ha tudna erről a kis kalandról, inkább valami olyasmi, ami évek óta nem jutott eszébe, s nem is igazán érti, miért ez az első ami most előjött a múltból.*
- Amikor kislány voltam és folyamatosan a határaimat feszegettem, anyám azt mondta, hogy ha lefele jövet megbotlasz a lépcső tetején, akkor nem állsz meg addig, amíg le nem zuhansz az aljára. Akkor még nem értettem mire céloz. *Suttogja, majd újra bágyadt vigyorra húzódnak szájszélei, s a férfi ajkairól ujjai annak tarkójára simulnak, másik kezével pedig a háta mögött motoszkál a fűben, míg meg nem találja amit keresett. A rumosüveg mágnesként pattan a lány kezébe, fogával kihúzza a dugót s kis kortyot nyel belőle. Erőteljesen kiszáradt a nagy bujálkodásban. Utána a férfi felé tartja az üveget, s ismét elvigyorodik.* De most úgy tűnik mi a barlangban erősen megbotlottunk.
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-13 08:48:57
Üzenet elküldve: 2015-06-13 08:48:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A csók után Dynti valamiféle vadmacskaként viselkedik, s többször is visszatolja Tarant a földre, ám ezzel csak a férfi vágyit növeli, s minduntalan arra biztatja, hogy ne hagyja magát, s felüljön.
Végül a benne éledő farkas megkapja, amit akar, s a férfi felül, hogy ismét kezébe vehesse az irányítást. A két test találkozik, ami mindenképp fokozó érzéssel tölti el a férfit. Érzékeli, hogy Dyntina elindult azon az úton, amelyiken járni vágyik, miközben vad csókcsatát vív a mágustanonccal.
A dolognak egyetlen szépséghibája van csupán: Hogy Taran is érezni kezdi az utolsó, s egyben legnagyobb gyönyörrel járó pillanatok előszelét.*
~Még ne, te jó ég, még ne!~
*Próbálja késleltetni még egy picit a kirobbanó érzést, hiszen mindenképp a kalóz után akar majd végezni. Esze ágában sincs, hogy a lány fokozott élvezete alább hagyjon azért, mert idő előtt abba kell hagyni a viaskodást, sőt, arra mégúgy sincs kedve, hogy teherbe ejtse a nőt. Hová születne szegény besikerült gyerek? Egy barlangba?
Valószínűleg nem sok nyarat élhetne meg olyan elvetemültek között, mint az a Mort. Lehet, hogy féltékenységből élve megenné!
Utóbbi kitérés a gondolatain is átfut a mágustanoncnak, s ez a lelket átható gondolat pontosan elegendőnek bizonyul, hogy nyerjen néhány keresett másodpercet önmaga számára. Talán elegendő lesz ahhoz, hogy a lányt megvárja, s csak utána (vagy közben) emelhesse le a vöröskét, s szabaduljon meg ő is a nyomasztó terhétől, feszültségétől.
Míg ez az állapot be nem következik, persze nem adja fel a kéjes harcot, s míg jobb keze a lány hátát szorítja magához, addig baljával beletúr a vöröslő hajzuhatagba, s a fejére enyhén ráfog, hogy a lány homlokát a sajátjáéhoz illesztve (épp akkor, mikor nincs csóközön) közelről a szemébe nézzen, s megvizsgálja azt a csillogást, amit a gyönyör pillanatában át fog élni a kalózlány.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A csók után Dynti valamiféle vadmacskaként viselkedik, s többször is visszatolja Tarant a földre, ám ezzel csak a férfi vágyit növeli, s minduntalan arra biztatja, hogy ne hagyja magát, s felüljön.
Végül a benne éledő farkas megkapja, amit akar, s a férfi felül, hogy ismét kezébe vehesse az irányítást. A két test találkozik, ami mindenképp fokozó érzéssel tölti el a férfit. Érzékeli, hogy Dyntina elindult azon az úton, amelyiken járni vágyik, miközben vad csókcsatát vív a mágustanonccal.
A dolognak egyetlen szépséghibája van csupán: Hogy Taran is érezni kezdi az utolsó, s egyben legnagyobb gyönyörrel járó pillanatok előszelét.*
~Még ne, te jó ég, még ne!~
*Próbálja késleltetni még egy picit a kirobbanó érzést, hiszen mindenképp a kalóz után akar majd végezni. Esze ágában sincs, hogy a lány fokozott élvezete alább hagyjon azért, mert idő előtt abba kell hagyni a viaskodást, sőt, arra mégúgy sincs kedve, hogy teherbe ejtse a nőt. Hová születne szegény besikerült gyerek? Egy barlangba?
Valószínűleg nem sok nyarat élhetne meg olyan elvetemültek között, mint az a Mort. Lehet, hogy féltékenységből élve megenné!
Utóbbi kitérés a gondolatain is átfut a mágustanoncnak, s ez a lelket átható gondolat pontosan elegendőnek bizonyul, hogy nyerjen néhány keresett másodpercet önmaga számára. Talán elegendő lesz ahhoz, hogy a lányt megvárja, s csak utána (vagy közben) emelhesse le a vöröskét, s szabaduljon meg ő is a nyomasztó terhétől, feszültségétől.
Míg ez az állapot be nem következik, persze nem adja fel a kéjes harcot, s míg jobb keze a lány hátát szorítja magához, addig baljával beletúr a vöröslő hajzuhatagba, s a fejére enyhén ráfog, hogy a lány homlokát a sajátjáéhoz illesztve (épp akkor, mikor nincs csóközön) közelről a szemébe nézzen, s megvizsgálja azt a csillogást, amit a gyönyör pillanatában át fog élni a kalózlány.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:30:27
Üzenet elküldve: 2015-06-12 17:30:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kirándulás - Worenth//
*Gyönyörködik egy ideig a madártávlat nyújtotta látványban. Amikor már elégelte, valahára kinyitja szemeit és a varázslat megszűnik. Visszakapja személyi látóterét, s azonnal Worenth tekintete szúrja meg. Kicsit megszeppen, de kinek ne tűnne fel ennyi idő után, hogy "nincs itt lélekben?" Az ember kérdésére bőszen bólint, s mondja:*
-Igen, valóban olyan hasznos. *Felsóhajt, ezalatt újabb kérdés üti meg hosszú füleit.* Nem láttam semmit, ami veszélyt sugallna.
*Worenth ajánlatának nagyon megörvend, ezt egy mély fejhajtással jelzi a férfinak, ha az rá figyel.*
~Remélem, tudom majd akkor később is használni a madártávlatot. Kicsit rossz előérzetem van a mester leírásából. Ha nem is mágiával, de nyitva lesz a szemem.~
*Felveszi mentora és Táltos tempóját és lépést tartva velük haladnak szépen tovább a templom felé.*
*Gyönyörködik egy ideig a madártávlat nyújtotta látványban. Amikor már elégelte, valahára kinyitja szemeit és a varázslat megszűnik. Visszakapja személyi látóterét, s azonnal Worenth tekintete szúrja meg. Kicsit megszeppen, de kinek ne tűnne fel ennyi idő után, hogy "nincs itt lélekben?" Az ember kérdésére bőszen bólint, s mondja:*
-Igen, valóban olyan hasznos. *Felsóhajt, ezalatt újabb kérdés üti meg hosszú füleit.* Nem láttam semmit, ami veszélyt sugallna.
*Worenth ajánlatának nagyon megörvend, ezt egy mély fejhajtással jelzi a férfinak, ha az rá figyel.*
~Remélem, tudom majd akkor később is használni a madártávlatot. Kicsit rossz előérzetem van a mester leírásából. Ha nem is mágiával, de nyitva lesz a szemem.~
*Felveszi mentora és Táltos tempóját és lépést tartva velük haladnak szépen tovább a templom felé.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-11 16:32:52
Üzenet elküldve: 2015-06-11 16:32:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//A városőrség hajnala - Úton Thargarod felé//
*Az éj, mint megfoghatatlan sötét lepel, úgy száll alá a völgyekkel tarkított erdőségre. A távolból újra farkasok vonyítását hozza a finom szellő, de ez már nem vadászatra hívó harsona, hanem a holdsirató, keserves jajveszékelés.*
- Kiskoromban a dajkám mindig azt mesélte *kezdi ezt a jó barátnak, aki figyelmesen hallgat, miközben kése hegyéről falatozgatja az estére hagyott szarvascomb cafatjait* -, hogy mielőtt még éltek volna bármilyen lények is ezen a földön, két hold volt. Két szerelmes, idilli éltű hold. Ám a nap féltékeny lett rájuk, és a földre taszította az egyiket, hogy sose lehessenek együtt. Ahogy a hold a földre ért, mancsos lénnyé vált, s mikor meglátja az égbolton szerelmét, kínkeservében sír felé, aki viszont meg sem hallja ezt, oly' távol van tőle. A legenda úgy folytatódik, hogy egyszer majd a jövőben meg fogja hallani a szerelmese kiáltását, és a hold is leköltözik Lanawinre. Akkor fog beköszönteni az örök nappal.
*Felthys nem hisz az efféle mendemondákban, azonban szép kis történet, mindig is nagy kedvence volt. Hirtelen eszébe jut dajkája, az a kedves, szép, középkorú fiatal hölgy, aki mindig jószívű volt hozzá, és második anyjaként tekintett rá. Az anyja igazából nem is szánt rá nagy figyelmet, csak néha járt be hozzá, akkor is csak számon kérni a műveltségét. Költeményeket kellett felmondania, felolvasnia, s hogy ezeket menyire gyűlölte!
Ő is kanyarít egy jókora szeletet a combból, és ahogy azon rágódik a tűz felett, szemügyre veszi Gardiust és a másik városőrt. Így elnézve, mint két tojás. Mintha két Gardius ülne előtte a farönkön, csak az egyiknek van szakálla, a másiknak meg csak most pelyhedzik az álla. Ekkor hasít bele a felismerés. Apja és fia. Ezentúl nem úgy fogja szólítani Gardius fiát, ahogy eddig: "katona", hanem "kis Gardius"-nak. Frappáns, kedvesen csipkelődő, mégse vérig sértő nevezés. Egy darabig még figyeli a némán eszegető duót, majd visszafordul beszélgetni társához.
Ahogy eljön a legsötétebb éj az éjben, még utoljára megrakja a tüzet, s az nem aluszik el este. Kisebb az esélye egy medve vagy farkaslátogatásnak. Gardius és Kis Gardius már a farönk tövében húzzák a lóbőrt, így csendesen, az avar ropogását minimálisra csökkenve szedi le lováról a nyerget, majd lefekszik a fűbe, és fejét a bőrszerszámra hajtja. Hael, jó barátja még nem alszik, halkan dalolászva mered a tűzbe.*
- Ne maradj fenn olyan sokáig, holnap vágtázunk! *kacsint oda, majd behunyja szemét.*
*Az éj, mint megfoghatatlan sötét lepel, úgy száll alá a völgyekkel tarkított erdőségre. A távolból újra farkasok vonyítását hozza a finom szellő, de ez már nem vadászatra hívó harsona, hanem a holdsirató, keserves jajveszékelés.*
- Kiskoromban a dajkám mindig azt mesélte *kezdi ezt a jó barátnak, aki figyelmesen hallgat, miközben kése hegyéről falatozgatja az estére hagyott szarvascomb cafatjait* -, hogy mielőtt még éltek volna bármilyen lények is ezen a földön, két hold volt. Két szerelmes, idilli éltű hold. Ám a nap féltékeny lett rájuk, és a földre taszította az egyiket, hogy sose lehessenek együtt. Ahogy a hold a földre ért, mancsos lénnyé vált, s mikor meglátja az égbolton szerelmét, kínkeservében sír felé, aki viszont meg sem hallja ezt, oly' távol van tőle. A legenda úgy folytatódik, hogy egyszer majd a jövőben meg fogja hallani a szerelmese kiáltását, és a hold is leköltözik Lanawinre. Akkor fog beköszönteni az örök nappal.
*Felthys nem hisz az efféle mendemondákban, azonban szép kis történet, mindig is nagy kedvence volt. Hirtelen eszébe jut dajkája, az a kedves, szép, középkorú fiatal hölgy, aki mindig jószívű volt hozzá, és második anyjaként tekintett rá. Az anyja igazából nem is szánt rá nagy figyelmet, csak néha járt be hozzá, akkor is csak számon kérni a műveltségét. Költeményeket kellett felmondania, felolvasnia, s hogy ezeket menyire gyűlölte!
Ő is kanyarít egy jókora szeletet a combból, és ahogy azon rágódik a tűz felett, szemügyre veszi Gardiust és a másik városőrt. Így elnézve, mint két tojás. Mintha két Gardius ülne előtte a farönkön, csak az egyiknek van szakálla, a másiknak meg csak most pelyhedzik az álla. Ekkor hasít bele a felismerés. Apja és fia. Ezentúl nem úgy fogja szólítani Gardius fiát, ahogy eddig: "katona", hanem "kis Gardius"-nak. Frappáns, kedvesen csipkelődő, mégse vérig sértő nevezés. Egy darabig még figyeli a némán eszegető duót, majd visszafordul beszélgetni társához.
Ahogy eljön a legsötétebb éj az éjben, még utoljára megrakja a tüzet, s az nem aluszik el este. Kisebb az esélye egy medve vagy farkaslátogatásnak. Gardius és Kis Gardius már a farönk tövében húzzák a lóbőrt, így csendesen, az avar ropogását minimálisra csökkenve szedi le lováról a nyerget, majd lefekszik a fűbe, és fejét a bőrszerszámra hajtja. Hael, jó barátja még nem alszik, halkan dalolászva mered a tűzbe.*
- Ne maradj fenn olyan sokáig, holnap vágtázunk! *kacsint oda, majd behunyja szemét.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-11 14:45:28
Üzenet elküldve: 2015-06-11 14:45:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem mondhatni, hogy meglepődik, de mindenképpen pozitívumként könyveli el, hogy Taran nem ódzkodik ezután sem attól, hogy megcsókolja, így aztán hagyja is magát, de éppen csak annyira engedi felülni őt, amíg az ajkait eléri, utána már tolja is a föld felé, s egy jó ideig nem is engedi, hogy rendetlenkedjen alatta, ez a felállás kimondottan tetszik neki. Az pedig szintén, hogy azért a mágus sem hagyja magán eluralkodni teljesen a vöröskét, s, ha kell irányítja.
Végre valaki aki, tudja mit szeretne, ahogy ő is. Így ha a tempó fokozódik, hát felveszi ő is az iramot. Közben persze viaskodik a felülni próbálkozóval, előbb még határozottan tolja vissza a vadócot a földre, amikor próbálkozik, ám egy idő után már nem tudja és nem is akarja visszafogni. A két test hirtelen, de tompán ütközik egymásnak, s az eddigi sóhajt egy kéjes nyögés váltja fel. Szürkéivel a mélykék szemekbe néz, haját egy fejrázással tereli válla mögé, majd átkarolja a férfit a nyaka körül, s miközben kiélvezi a teljesen egymásra simulást, legalább olyan vadul csókol vissza, mint ahogyan a másik is teszi. Emiatt egyetlen pillanatra még csípője játékát is abbahagyja, ám rögtön folytatja is. Így, hogy érzi a férfi testének melegét, a szenvedélyét, nem is szólva, a kettőjük között éppen zajló eseményről, nem is kell hozzá sok, hogy teste minden izma megfeszüljön, majd átjárja az a zsibbasztóan jó érzés, amit már nehezebben lehetne megfogalmazni. Szívverése, pulzusa is fokozódik, s erősebben kapaszkodik a mágusba, de a mozgást nem hagyja abba, legfeljebb fokozza.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem mondhatni, hogy meglepődik, de mindenképpen pozitívumként könyveli el, hogy Taran nem ódzkodik ezután sem attól, hogy megcsókolja, így aztán hagyja is magát, de éppen csak annyira engedi felülni őt, amíg az ajkait eléri, utána már tolja is a föld felé, s egy jó ideig nem is engedi, hogy rendetlenkedjen alatta, ez a felállás kimondottan tetszik neki. Az pedig szintén, hogy azért a mágus sem hagyja magán eluralkodni teljesen a vöröskét, s, ha kell irányítja.
Végre valaki aki, tudja mit szeretne, ahogy ő is. Így ha a tempó fokozódik, hát felveszi ő is az iramot. Közben persze viaskodik a felülni próbálkozóval, előbb még határozottan tolja vissza a vadócot a földre, amikor próbálkozik, ám egy idő után már nem tudja és nem is akarja visszafogni. A két test hirtelen, de tompán ütközik egymásnak, s az eddigi sóhajt egy kéjes nyögés váltja fel. Szürkéivel a mélykék szemekbe néz, haját egy fejrázással tereli válla mögé, majd átkarolja a férfit a nyaka körül, s miközben kiélvezi a teljesen egymásra simulást, legalább olyan vadul csókol vissza, mint ahogyan a másik is teszi. Emiatt egyetlen pillanatra még csípője játékát is abbahagyja, ám rögtön folytatja is. Így, hogy érzi a férfi testének melegét, a szenvedélyét, nem is szólva, a kettőjük között éppen zajló eseményről, nem is kell hozzá sok, hogy teste minden izma megfeszüljön, majd átjárja az a zsibbasztóan jó érzés, amit már nehezebben lehetne megfogalmazni. Szívverése, pulzusa is fokozódik, s erősebben kapaszkodik a mágusba, de a mozgást nem hagyja abba, legfeljebb fokozza.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-10 19:01:24
Üzenet elküldve: 2015-06-10 19:01:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A gyenge pontok feltérképezéséhez ez nem a legmegfelelőbb alkalom. Egyrészt, mert az, hogy érzékenyebb egy terület, az nem egyenlő azzal, hogy a harcban is gyengébb, vagy gyengébben védett, mint a többi testrész, másrészt, mert Tarannak (lévén nincs páncélja) minden pont gyenge, főleg, ha tőrt döfnek belé.
Ha már a tőrdöfésnél tartunk... Amit a lány művel az egészen felemelő érzés, talán másnap említi is neki. Ahogy az unszolásra feljebb kúszik a törékenynek látszó test, megcsókolja. Ő sem undorodik saját magától (legalábbis egy bizonyos szintig nem), így természetesen nem okoz gondot neki a csók, bár nem ilyen megfontolásból kapja el a lányt. Egyrészt, mert szeretne egy szenvedélyes csókot váltani vele, másrészt, mert fel szeretne ülni, s éppen kapóra jön a közeledő vöröslő hajkoronás fejecske. Ez utóbbiból nagyon úgy fest, hogy nem lesz semmi, hiszen partnere a tenyerét a mellkasára helyezi, s kissé lenyomja, hogy jelezze, hogy még maradhat a mágus. Végül is, ő vágyott annyira rá, hogy a Párducnak adja a kezdeményezés jogát, s ezt pimasz módon még ki is használja egy darabig. Hátra dől hát, s élvezi, amint a nő a befogadó szerepében tündökölve táncoltatni kezdi a csípőjét.
Amikor a mágustanonc jobban vágyik a határozott mozdulatra, mint az érzéki táncra, akkor saját csípőjének a fel és le mozgatásával, "remegtetésével" ritmust vált, majd újfent engedi teret hódítani a finom mozdulatokat. Ezek a szakaszok váltakoznak, egészen sokáig, míg végül újra megkísérel felülni a férfi. Ha most sem hagyná a lány, nos, akkor felébred az eddig csendesen szunnyadó Lupusfulgur, s határozottabban próbálkozik, miközben a jobb kezét a kalóz hátára helyezi, hogy mikor a két felsőtest egymáshoz ér, akkor magához is szorítsa egy kicsit a másikat. Vad tekintetével Dynti szemeit keresi, majd egy hirtelen mozdulattal megcsókolja, kissé vadabbul, néha enyhén megharapva a másik ajkát. Arra azért ügyel, hogy ne okozzon fájdalmat a másiknak, jóllehet, hogy most nem is érezné a nő.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A gyenge pontok feltérképezéséhez ez nem a legmegfelelőbb alkalom. Egyrészt, mert az, hogy érzékenyebb egy terület, az nem egyenlő azzal, hogy a harcban is gyengébb, vagy gyengébben védett, mint a többi testrész, másrészt, mert Tarannak (lévén nincs páncélja) minden pont gyenge, főleg, ha tőrt döfnek belé.
Ha már a tőrdöfésnél tartunk... Amit a lány művel az egészen felemelő érzés, talán másnap említi is neki. Ahogy az unszolásra feljebb kúszik a törékenynek látszó test, megcsókolja. Ő sem undorodik saját magától (legalábbis egy bizonyos szintig nem), így természetesen nem okoz gondot neki a csók, bár nem ilyen megfontolásból kapja el a lányt. Egyrészt, mert szeretne egy szenvedélyes csókot váltani vele, másrészt, mert fel szeretne ülni, s éppen kapóra jön a közeledő vöröslő hajkoronás fejecske. Ez utóbbiból nagyon úgy fest, hogy nem lesz semmi, hiszen partnere a tenyerét a mellkasára helyezi, s kissé lenyomja, hogy jelezze, hogy még maradhat a mágus. Végül is, ő vágyott annyira rá, hogy a Párducnak adja a kezdeményezés jogát, s ezt pimasz módon még ki is használja egy darabig. Hátra dől hát, s élvezi, amint a nő a befogadó szerepében tündökölve táncoltatni kezdi a csípőjét.
Amikor a mágustanonc jobban vágyik a határozott mozdulatra, mint az érzéki táncra, akkor saját csípőjének a fel és le mozgatásával, "remegtetésével" ritmust vált, majd újfent engedi teret hódítani a finom mozdulatokat. Ezek a szakaszok váltakoznak, egészen sokáig, míg végül újra megkísérel felülni a férfi. Ha most sem hagyná a lány, nos, akkor felébred az eddig csendesen szunnyadó Lupusfulgur, s határozottabban próbálkozik, miközben a jobb kezét a kalóz hátára helyezi, hogy mikor a két felsőtest egymáshoz ér, akkor magához is szorítsa egy kicsit a másikat. Vad tekintetével Dynti szemeit keresi, majd egy hirtelen mozdulattal megcsókolja, kissé vadabbul, néha enyhén megharapva a másik ajkát. Arra azért ügyel, hogy ne okozzon fájdalmat a másiknak, jóllehet, hogy most nem is érezné a nő.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-10 16:41:26
Üzenet elküldve: 2015-06-10 16:41:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tulajdonképpen majdnem annyira élvezi ezt a dolgot, mint amikor fordított helyzetben voltak. Legalább annyira izgalmas feltérképezni a másik testét, s azon pontjait, amik érzékenyebbek, kitapasztalni mit szeret, mit nem, mert hát senki sem egyforma. Ha e téren erkölcsileg (még) romlottabb lenne, tökéletes módszer lenne egy esetleges ellenfél gyengepontjainak felderítésére. Tarant viszont nem áll módjában bántani.
Ekképp van azzal, amit utána csinál, bár amikor megérzi arcán a férfi ujjait, meglepetten néz fel, egy pillanatra attól tartva, hogy talán valamit rosszul csinált, de inkább csak belemerülésben mégsem volt annyira figyelmes, mint gondolta.
Egy a helyzethez képest egész bájos mosoly húzódik az arcára, s engedve a hívogatásnak fentebb húzódik. Ő ebből az invitálásból csak egyet tud kiolvasni, vagyis reméli Taran is arra gondolt, amire ő, ha már így elhalogatták a dolgokat, miért is ne emelhetnék tovább a tétet. Így aztán helyezkedik is fentebb, közelebb, bár szívesen odahajolna egy csókra, de ki tudja Taran miképp áll ahhoz a dologhoz, tekintve, hogy az előbb merre kalandozott, így ezt most elkerüli, kivéve, ha csak a mágus magához nem húzza.
Az eddig is ott tomboló vágy most még nagyobb méreteket önt benne, tenyerét társa mellkasára helyezve biztosítja, hogy az egyelőre maradjon a köpenyen, ő pedig úgy ficereg, hogy minél kényelmesebben fogadja… a férfit. Aminek bekövetkeztével pulzusa ismét emelkedik, ajkait pedig újabb sóhaj hangja el a kellemesnél kellemesebb érzések után. Fejét egy pillanatra hátraveti, majd csípője táncával fokozza a dolgot, nem akarja elsietni, így eleinte inkább visszaveszi a tempóból, a cél, hogy kiélvezzék a másik társaságát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tulajdonképpen majdnem annyira élvezi ezt a dolgot, mint amikor fordított helyzetben voltak. Legalább annyira izgalmas feltérképezni a másik testét, s azon pontjait, amik érzékenyebbek, kitapasztalni mit szeret, mit nem, mert hát senki sem egyforma. Ha e téren erkölcsileg (még) romlottabb lenne, tökéletes módszer lenne egy esetleges ellenfél gyengepontjainak felderítésére. Tarant viszont nem áll módjában bántani.
Ekképp van azzal, amit utána csinál, bár amikor megérzi arcán a férfi ujjait, meglepetten néz fel, egy pillanatra attól tartva, hogy talán valamit rosszul csinált, de inkább csak belemerülésben mégsem volt annyira figyelmes, mint gondolta.
Egy a helyzethez képest egész bájos mosoly húzódik az arcára, s engedve a hívogatásnak fentebb húzódik. Ő ebből az invitálásból csak egyet tud kiolvasni, vagyis reméli Taran is arra gondolt, amire ő, ha már így elhalogatták a dolgokat, miért is ne emelhetnék tovább a tétet. Így aztán helyezkedik is fentebb, közelebb, bár szívesen odahajolna egy csókra, de ki tudja Taran miképp áll ahhoz a dologhoz, tekintve, hogy az előbb merre kalandozott, így ezt most elkerüli, kivéve, ha csak a mágus magához nem húzza.
Az eddig is ott tomboló vágy most még nagyobb méreteket önt benne, tenyerét társa mellkasára helyezve biztosítja, hogy az egyelőre maradjon a köpenyen, ő pedig úgy ficereg, hogy minél kényelmesebben fogadja… a férfit. Aminek bekövetkeztével pulzusa ismét emelkedik, ajkait pedig újabb sóhaj hangja el a kellemesnél kellemesebb érzések után. Fejét egy pillanatra hátraveti, majd csípője táncával fokozza a dolgot, nem akarja elsietni, így eleinte inkább visszaveszi a tempóból, a cél, hogy kiélvezzék a másik társaságát.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-10 09:15:33
Üzenet elküldve: 2015-06-10 09:15:33
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kirándulás - Eireni//
*Igazából az ösvényt is csak azért ejtik útba, mert innen kell átutazniuk Artheniorba, ezután már csak végigmennek az erdőn, és lassacskán el is érik a templomot, ahol majd mindketten megpihenhetnek kicsit. Legalábbis fizikailag a hóhajú is megpihen, de szellemileg közel sem, hiszen készen kell állnia a tanulásra, rá kell koncentrálnia a mágiára, hogy ideje és igyekezete ne vesszen kárba. Végig elől halad valóban, néha pillant csak hátra, vagy mikor nagyon lelassít kicsit nézelődés céljából, akkor érzi Táltos enyhe lökését a hátán, akkor tudja, hogy nagyon belemerül a nézelődésbe. Hamarosan elkezdődik majd a tanácskozás is, és biztosan pakolásznak már odahaza az emberek, és készülnek a költözésre. Worenth nem aggódik, ha olyan fontos dolog hangzik el, ami a hóhajú mágust is merően érinti, akkor Isurii biztosan mondani fogja, ha más nem egy mentális fonál nevű varázslat keretein belül. El is érik hát a kitaposott ösvényt, ami még barátságosabb mint majd a sötét erdő lesz, így a nézelődést és az erdő nyújtotta gyönyört még itt ki lehet élvezni, aztán ez megszűnik hamarosan. Innentől már ismerős az út, és az erdőben sem fognak eltévedni, a hóhajú mágus ismeri már a járást. Majd egy hang üti meg fülét, ami mögüle érkezik, méghozzá nem más, mint egy ismerős varázsige szövege. Bármilyen hang közül kiszűrné ezt, így természetesen meghallja, és félig hátra is fordul.*
~Eireni nagyon koncentrál, úgy tűnik sikerül neki a varázslat. Örülni fogok neki, ha hasznát tudja majd ennek venni.~
*Eireni szemei mikor kinyílnak, Worenth tekintetével találhatja magát szemben, közben a mágus végigsimít Táltos fején.*
-Na hogy tetszett amit láttál? Valóban olyan hasznos a gyakorlatban is mint az elméletben? Láttál esetleg valami veszélyforrást, farkasokat, vagy bármi egyebet? *érdeklődik a mágus, noha a kezdő madártávlat hatóköre nem sok, de azért ki lehet belőle szűrni egyet s mást.*
-Ha majd magasabb szintre emelkedsz, megtanítom neked a mester madártávlatot is. Azzal több mint a dupláját látod be, mint a kezdővel, el tudod képzelni hát, az milyen fantasztikus lehet. *mosolyodik el, majd tovább folytatja útját normál léptekkel haladva. Táltos is elindul szépen komótosan, és Eireni is biztosan ezt fogja tenni.*
-Gyorsan átvágunk az erdőn, ismerek egy rövidebb utat. Elég sötét hely, nem éppen barátságos mint az ösvény. *húzza el kicsit száját, ezzel jelzi is inasának, hogy tartsa nyitva szemét, és legyen résen.*
*Igazából az ösvényt is csak azért ejtik útba, mert innen kell átutazniuk Artheniorba, ezután már csak végigmennek az erdőn, és lassacskán el is érik a templomot, ahol majd mindketten megpihenhetnek kicsit. Legalábbis fizikailag a hóhajú is megpihen, de szellemileg közel sem, hiszen készen kell állnia a tanulásra, rá kell koncentrálnia a mágiára, hogy ideje és igyekezete ne vesszen kárba. Végig elől halad valóban, néha pillant csak hátra, vagy mikor nagyon lelassít kicsit nézelődés céljából, akkor érzi Táltos enyhe lökését a hátán, akkor tudja, hogy nagyon belemerül a nézelődésbe. Hamarosan elkezdődik majd a tanácskozás is, és biztosan pakolásznak már odahaza az emberek, és készülnek a költözésre. Worenth nem aggódik, ha olyan fontos dolog hangzik el, ami a hóhajú mágust is merően érinti, akkor Isurii biztosan mondani fogja, ha más nem egy mentális fonál nevű varázslat keretein belül. El is érik hát a kitaposott ösvényt, ami még barátságosabb mint majd a sötét erdő lesz, így a nézelődést és az erdő nyújtotta gyönyört még itt ki lehet élvezni, aztán ez megszűnik hamarosan. Innentől már ismerős az út, és az erdőben sem fognak eltévedni, a hóhajú mágus ismeri már a járást. Majd egy hang üti meg fülét, ami mögüle érkezik, méghozzá nem más, mint egy ismerős varázsige szövege. Bármilyen hang közül kiszűrné ezt, így természetesen meghallja, és félig hátra is fordul.*
~Eireni nagyon koncentrál, úgy tűnik sikerül neki a varázslat. Örülni fogok neki, ha hasznát tudja majd ennek venni.~
*Eireni szemei mikor kinyílnak, Worenth tekintetével találhatja magát szemben, közben a mágus végigsimít Táltos fején.*
-Na hogy tetszett amit láttál? Valóban olyan hasznos a gyakorlatban is mint az elméletben? Láttál esetleg valami veszélyforrást, farkasokat, vagy bármi egyebet? *érdeklődik a mágus, noha a kezdő madártávlat hatóköre nem sok, de azért ki lehet belőle szűrni egyet s mást.*
-Ha majd magasabb szintre emelkedsz, megtanítom neked a mester madártávlatot is. Azzal több mint a dupláját látod be, mint a kezdővel, el tudod képzelni hát, az milyen fantasztikus lehet. *mosolyodik el, majd tovább folytatja útját normál léptekkel haladva. Táltos is elindul szépen komótosan, és Eireni is biztosan ezt fogja tenni.*
-Gyorsan átvágunk az erdőn, ismerek egy rövidebb utat. Elég sötét hely, nem éppen barátságos mint az ösvény. *húzza el kicsit száját, ezzel jelzi is inasának, hogy tartsa nyitva szemét, és legyen résen.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-10 08:49:45
Üzenet elküldve: 2015-06-10 08:49:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kirándulás - Worenth//
*Jó ideje már, hogy elhagyták a mágustornyot, de sebességük nem mondható lomhának. Még bőven fent van a nap. Átkelve a kikötőn, majd a szántóföldeken, Eireni megkönnyebbülten lép az ismerős ösvényre. Friss levegő, melyet ki is élvez. Nem áll meg, arról szó sincs, de néha-néha felsóhajt egyet, hogy megtöltse tüdejét az üde levegővel.
Worenth mester elöl halad, amióta csak úton vannak. Persze, ez ésszerű, hiszen ő tudja az utat. Az elf unalmában egyszer-kétszer mélyen a gondolataiba merül, de nem bírja megállni, hogy az általa vezetett ló fejét megsimogassa. Csak jól esik szegény jószágnak. Nem szokása az ilyesmi, de nem gyakran van állatok közelében.
Az idő múlásával nem egyszer megfordul a fejében, hogy kipróbálja madártávlatát. Megjegyzi az előtte lévő utat, s ha Worenth sincsen pontosan előttük, hogy esetleg elüthessék, ha lelassít, akkor szépen becsukja szemét menet közben, elmorogja az igét. Szeme elé tárul az egész terep, mely húsz lépés sugarú körben látható egy madár szemszögéből. Elképed. Nem tudja, milyen arcot vághat most, nem is igazán figyel rá. Minden figyelmét a varázslatnak szenteli. Gyönyörködik benne - inkább a varázslatban, mint a látványban. Elakad a lélegzete, szívében pedig öröm gyúl. Oly rég szeretne már mágiát használni, s immár háromnak is birtokában van. Ha pedig ilyen szép tempóban halad, akkor nemsokára könyvet írhatna tanulmányairól.
Szemét ki nem nyitja, kivéve ha utasítást nem kap rá, vagy valami eget rengető nem történik. Belemerül a madártávlatba, s kikémleli a látható tér szinte minden részletét.*
A varázsló becsukja szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására madártávlatból láthatja környezetét húsz lépés sugarú körben. Ha a mágus kinyitja szemét, a varázslat megszűnik.
*Jó ideje már, hogy elhagyták a mágustornyot, de sebességük nem mondható lomhának. Még bőven fent van a nap. Átkelve a kikötőn, majd a szántóföldeken, Eireni megkönnyebbülten lép az ismerős ösvényre. Friss levegő, melyet ki is élvez. Nem áll meg, arról szó sincs, de néha-néha felsóhajt egyet, hogy megtöltse tüdejét az üde levegővel.
Worenth mester elöl halad, amióta csak úton vannak. Persze, ez ésszerű, hiszen ő tudja az utat. Az elf unalmában egyszer-kétszer mélyen a gondolataiba merül, de nem bírja megállni, hogy az általa vezetett ló fejét megsimogassa. Csak jól esik szegény jószágnak. Nem szokása az ilyesmi, de nem gyakran van állatok közelében.
Az idő múlásával nem egyszer megfordul a fejében, hogy kipróbálja madártávlatát. Megjegyzi az előtte lévő utat, s ha Worenth sincsen pontosan előttük, hogy esetleg elüthessék, ha lelassít, akkor szépen becsukja szemét menet közben, elmorogja az igét. Szeme elé tárul az egész terep, mely húsz lépés sugarú körben látható egy madár szemszögéből. Elképed. Nem tudja, milyen arcot vághat most, nem is igazán figyel rá. Minden figyelmét a varázslatnak szenteli. Gyönyörködik benne - inkább a varázslatban, mint a látványban. Elakad a lélegzete, szívében pedig öröm gyúl. Oly rég szeretne már mágiát használni, s immár háromnak is birtokában van. Ha pedig ilyen szép tempóban halad, akkor nemsokára könyvet írhatna tanulmányairól.
Szemét ki nem nyitja, kivéve ha utasítást nem kap rá, vagy valami eget rengető nem történik. Belemerül a madártávlatba, s kikémleli a látható tér szinte minden részletét.*
A varázsló becsukja szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására madártávlatból láthatja környezetét húsz lépés sugarú körben. Ha a mágus kinyitja szemét, a varázslat megszűnik.
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-09 21:21:25
Üzenet elküldve: 2015-06-09 21:21:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Jó értelemben véve rázza ki a hideg, amint a vörös, vállról leomló hajak a bőréhez érnek. A fák lombja között beszűrődő holdfény sejtelmes sziluettet kölcsönöz a hajkoronának, amitől még inkább elönti a férfit a vágy. Nem segít csillapulni az sem, amint a lány huncut ajkai játékosan a füléhez érnek és vágyfokozásképp még bele is lehel Dynti.*
~Egész ügyes.~
*Konstatálja a kedélyeit felborzoló lány kapcsán, majd átadja magát a további élvezeteknek. A tűzben égő száj óvatos sebességgel halad lefelé a mellkason, s közben puszikkal, harapásokkal záporozza azt, ami érzéki. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá. Furcsa, hiszen Dynti ezt az oldalát még nem mutatta meg a tűzmágustanoncnak, sőt, meg meri kockáztatni, hogy a valódi énjét nagyon-nagyon kevés élőlénynek fedte fel. Most megtette Tarannak, még ha csak egy pár pillanatra is.
A nadrág eltávolítása hirtelen és minden nehézség nélkül történhet, hiszen nem olyan ruhadarab, ami a köpenyhez hasonlóan kapcsokkal, gombokkal és fűzőkkel ragaszkodna a viselőjéhez. Nyilván, még rá is segít a tanonc a ruhadarab eltüntetésére, de ami ezt követi az ismét meglepi. Az önzetlen oldala is felvillan a lánynak, amint visszaadja azt, amihez hasonló nyelvjátékot ő is adott. Nem várta el a férfi és azt sem hitte, hogy meg fogja tenni. Talán éppen ezért olyan kellemes érzés, bár lehet az is, hogy csak azért, mert van némi gyakorlata és ritmusváltási érzéke Dyntinek.
Bizony jól is teszi, hogy a kalóz figyel Taran érzelmi hullámaira, mert igencsak közel kerül ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút. Agyával is azon kattog, hogy ő is késleltesse a végjátékot, hiszen még csak most kezdenek belemelegedni.
Ennek a következménye az is, hogy kezét a lány fején végigsimítva eléri a kalóz állát (gondosan kikerülve minden akadályt), s ujját aláakasztva, finom mozdulattal emelni kezdi partnere fejét, hogy aztán magára invitálhassa.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Jó értelemben véve rázza ki a hideg, amint a vörös, vállról leomló hajak a bőréhez érnek. A fák lombja között beszűrődő holdfény sejtelmes sziluettet kölcsönöz a hajkoronának, amitől még inkább elönti a férfit a vágy. Nem segít csillapulni az sem, amint a lány huncut ajkai játékosan a füléhez érnek és vágyfokozásképp még bele is lehel Dynti.*
~Egész ügyes.~
*Konstatálja a kedélyeit felborzoló lány kapcsán, majd átadja magát a további élvezeteknek. A tűzben égő száj óvatos sebességgel halad lefelé a mellkason, s közben puszikkal, harapásokkal záporozza azt, ami érzéki. Igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá. Furcsa, hiszen Dynti ezt az oldalát még nem mutatta meg a tűzmágustanoncnak, sőt, meg meri kockáztatni, hogy a valódi énjét nagyon-nagyon kevés élőlénynek fedte fel. Most megtette Tarannak, még ha csak egy pár pillanatra is.
A nadrág eltávolítása hirtelen és minden nehézség nélkül történhet, hiszen nem olyan ruhadarab, ami a köpenyhez hasonlóan kapcsokkal, gombokkal és fűzőkkel ragaszkodna a viselőjéhez. Nyilván, még rá is segít a tanonc a ruhadarab eltüntetésére, de ami ezt követi az ismét meglepi. Az önzetlen oldala is felvillan a lánynak, amint visszaadja azt, amihez hasonló nyelvjátékot ő is adott. Nem várta el a férfi és azt sem hitte, hogy meg fogja tenni. Talán éppen ezért olyan kellemes érzés, bár lehet az is, hogy csak azért, mert van némi gyakorlata és ritmusváltási érzéke Dyntinek.
Bizony jól is teszi, hogy a kalóz figyel Taran érzelmi hullámaira, mert igencsak közel kerül ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút. Agyával is azon kattog, hogy ő is késleltesse a végjátékot, hiszen még csak most kezdenek belemelegedni.
Ennek a következménye az is, hogy kezét a lány fején végigsimítva eléri a kalóz állát (gondosan kikerülve minden akadályt), s ujját aláakasztva, finom mozdulattal emelni kezdi partnere fejét, hogy aztán magára invitálhassa.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:11:16
Üzenet elküldve: 2015-06-09 17:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ember legyen a talpán, aki érti a gondolkodását, mert hát míg egyrészről mindent akar és azt rögtön, másrészt most mégis kínzóan elnyújtja az élvezetet saját számára. Talán csak határfeszegetés, hiszen mivel nő többször kijárhat neki a jóból, ha úgy alakul, de hát ő nem éppen átlagos gondolkodású és még inkább játszani szeretne.
Ezért is élvezi ki egy ideig a helyzetet, hogy felülkerekedett és a férfi hagyta neki. Lassan hajol előrébb, így hosszú vörös tincsei is előrebuknak a válláról, de nem túlzottan foglalkozik vele. Ismét a férfi száját közelíti meg, ám amint kellő közelségbe kerül, irányt vált, s bár Taran ugyan nem láthatja de szája sarkai felfelé ívelnek, miközben ismét a füléhez közelít. Nem suttog viszont bele, gyengéden éppen csak érinti a szájával a fülcimpáját, forrón belelehel, s halad lentebb a nyakán. Apróbb csókokkal hinti, olykor harapásokkal, éppen csak annyira erősen, hogy az még ne fájjon. Majd nyelvével benedvesíti az ajkát és végighúzza a nyaki ütőér vonalán egészen a váll irányba. Innen pedig a mágus mellkasa felé kalandozik, olykor azért felpillantva a másikra, majd vissza a játékához, amit egyébként kimondottan élvez, annak ellenére, hogy ő csinálja, se nem vele művelik, bár kapott rendesen a jóból, s az amiatti fokozott hangulat még mindig tart nála. A mágus mellkasának csókolgatása közben azért nem rest arra is ügyelni, hogy milyen kellemes, amikor ha pillanatokra is, de a két csupasz test összetalálkozik ténykedése és mozgása révén.
Kezeivel most inkább csak tartja magát, nem igazán szeretne lebőgni azzal, hogy ebbe a romantikus, tábortüzes estében kibicsaklik oldalra, mert egy kézzel képtelen volt ideig tartani magát.
Halad is lentebb fokozatosan, ám az alhas környékénél megáll és elvigyorodik. Hát igen, a nadrágot meghagyta a másikon, így most ideje eltávolítani. Ezzel talán elbíbelődik egy darabig talán nem, mindenesetre határozottan cselekszik, s ha ez sikerült is, akkor hát megcsillogtatja szenvedélyét és érzékiségét a mágus… botján. Olykor gyengédebben, olykor hevesebben, a kettőt váltogatva kényeztet.
Bár, lehet, hogy ő a világ egyik legegoistább, önteltebb, beképzeltebb embere, de ebben a helyzetben azért mégsem csak magára ügyel, persze azért ott van az önzés benne valahol, hogyha esetleg úgy érzékelné, hogy szájjátékával messzire menne, akkor abbahagyja, hogy az előjáték utánra is maradjon lehetőség.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ember legyen a talpán, aki érti a gondolkodását, mert hát míg egyrészről mindent akar és azt rögtön, másrészt most mégis kínzóan elnyújtja az élvezetet saját számára. Talán csak határfeszegetés, hiszen mivel nő többször kijárhat neki a jóból, ha úgy alakul, de hát ő nem éppen átlagos gondolkodású és még inkább játszani szeretne.
Ezért is élvezi ki egy ideig a helyzetet, hogy felülkerekedett és a férfi hagyta neki. Lassan hajol előrébb, így hosszú vörös tincsei is előrebuknak a válláról, de nem túlzottan foglalkozik vele. Ismét a férfi száját közelíti meg, ám amint kellő közelségbe kerül, irányt vált, s bár Taran ugyan nem láthatja de szája sarkai felfelé ívelnek, miközben ismét a füléhez közelít. Nem suttog viszont bele, gyengéden éppen csak érinti a szájával a fülcimpáját, forrón belelehel, s halad lentebb a nyakán. Apróbb csókokkal hinti, olykor harapásokkal, éppen csak annyira erősen, hogy az még ne fájjon. Majd nyelvével benedvesíti az ajkát és végighúzza a nyaki ütőér vonalán egészen a váll irányba. Innen pedig a mágus mellkasa felé kalandozik, olykor azért felpillantva a másikra, majd vissza a játékához, amit egyébként kimondottan élvez, annak ellenére, hogy ő csinálja, se nem vele művelik, bár kapott rendesen a jóból, s az amiatti fokozott hangulat még mindig tart nála. A mágus mellkasának csókolgatása közben azért nem rest arra is ügyelni, hogy milyen kellemes, amikor ha pillanatokra is, de a két csupasz test összetalálkozik ténykedése és mozgása révén.
Kezeivel most inkább csak tartja magát, nem igazán szeretne lebőgni azzal, hogy ebbe a romantikus, tábortüzes estében kibicsaklik oldalra, mert egy kézzel képtelen volt ideig tartani magát.
Halad is lentebb fokozatosan, ám az alhas környékénél megáll és elvigyorodik. Hát igen, a nadrágot meghagyta a másikon, így most ideje eltávolítani. Ezzel talán elbíbelődik egy darabig talán nem, mindenesetre határozottan cselekszik, s ha ez sikerült is, akkor hát megcsillogtatja szenvedélyét és érzékiségét a mágus… botján. Olykor gyengédebben, olykor hevesebben, a kettőt váltogatva kényeztet.
Bár, lehet, hogy ő a világ egyik legegoistább, önteltebb, beképzeltebb embere, de ebben a helyzetben azért mégsem csak magára ügyel, persze azért ott van az önzés benne valahol, hogyha esetleg úgy érzékelné, hogy szájjátékával messzire menne, akkor abbahagyja, hogy az előjáték utánra is maradjon lehetőség.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718