//Az Erdei ösvénynél//
*Taitos vigyorogva néz az elf után.*
-Szép álmokat. *Mondja, és magában azon gondolkodik, hogy milyen vicces lenne egy jó kis szélvihar ma éjjel, de aztán visszatér a jelenbe, mert hát dolguk van.
De ezt már picit jobban szereti, ha teheti a dolgait a maga módján.*
-Na gyerünk! *Néz higgadtan a lányra.*
-Syoud ha neked is jó nem megyünk messze, ~Te mondtad~ napkeltekor idejövünk, ha van keresel a füst alapján biztos megtalálsz. *lengeti meg a taplót amit most egy marék aranyért se gyújtana meg.* ~A füst meg hagyján, de a fényre jönnek az állatok~
*Ezzel el is indul, picit noszogatja a lányt, ha ő jobban meglepődik az elf gyors hangulatváltozásán, majd egyre táguló íves úton indul el felderíteni a környezetet.*
-Akkor egy kis hasadék jó lesz? *Kérdezi a lányt* -Te régebbóta vagy itt, meg hősi halott leszel, ha baj van, de engem vándornak neveltek. *Mondja, majd reméli, hogy a lány ráhagyja a dolgokat.
Egy jó fél óra spirális körözés után megtalálják a megfelelő hasadékot, egy kis mélyedést, amit nem tarkít állatok nyoma hála az égnek. Ugyan a felületes munka eredménye, hogy alig másfél óriás nagyságú, és mindössze egy ülő ember magas, de a széltől megvéd, és pár ág összehordásával alig húsz perc botorkálással már kész is a rögtönzött menedék.*
-Na alakítsunk még valamit? *Ad teret a lány kreativitásának, majd ha ő is végzett beteríti köpenyét a félig földdel, félig ágakkal határolt üregbe, kulacsát, és bumerángját a szemből bal oldalon lévő "bejárati réshez teszi, és betessékeli a lányt a köpenyére.*
-Na akkor, felváltva őrködünk *mondja ki a legnyilvánvalóbb mondatot a világon, miközben maga is beül a lukon. Botját betámasztja, mint egyfajta ajtót, és összehúzza magát, hogy ne lógjon bele a lány személyes terébe.*
-Szóval, most aludj, majd keltelek ha már kellően elálmosodtam. Az meg a tied ma estére. *Mondja, és a poros köpenyét a lányra ruházza, hisz amúgy is rajta ül már. Hangja tudatja, hogy szilárdan elhatározta magát, és nem csak a "csajozás, vagy a smúzolás" (bár az utóbbi még mindig nem világos számára), hanem inkább a bajtársiasság vezérli, na meg az, hogy mégis csak a szebbik nem képviselője a társa, és lelkiismerete ezt diktálja.*
-Bocs, ha faragatlan vagyok. *Szabadkozik.* -de rég volt ennyire mozgalmas napom. *Mondja, és átnyújtja kulacsát Janemitának.* -Na aludj! Szép wargmentes álmokat. *Teszi hozzá szinte nevetve, majd felveszi az őrpozíciót. Hátát a földes szilárd falnak veti, hallását kiélesíti, és enyhén kényelmetlenül ül, hogy ne aludjon el, majd elkezdi kémlelni az erdőt.*