Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:44:51
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:44:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*A kopácsolás idővel abbamarad. Nagyjából akkor, mikor már egészen közelről hallja a hangokat. A kést egész egyszerűen elejti. A penge markolata kifordul ujjai közül, karja pedig erőtlen terül el a földön. Többre nem telik neki, csak vár. Hallja az elhangzottakat, válaszolni azonban képtelen. Tekintetével az olykor elébe kerülő arcokat vizsgálja. Szemei nyitva, de ha ez nem lenne elég bizonyíték arra, hogy életben van, hát testéhez közeli kézfejét hasára csúsztatja. Most már a jövevények is tisztában lehetnek a helyzettel. Mikor az öreg alak megállapítja, hogy Lidarel lába eltörött, a nő elfintorodik. ~Micsoda észrevétel!~ jut azonnal eszébe, s talán most még szerencse is, hogy nem tudja kiejteni a szavakat. A levegőt lassan, óvatosan veszi mindeközben. Nemigen tudja, hogy mit tehetne még a fájdalom ellen. Talán a mindentől mentes eszméletlenség lenne a legjobb, csakhogy az sok veszélyt rejt magában. Na nem mintha jelenleg ébren többre lenne képes, mint eszméletlen állapotban.
A következő kérdést hallva aprót biccent. Hasára vándorolt ujjai megindulnak felfelé, bordái mentén, majd egész egyszerűen megállnak, miközben a lovag képére fájdalmas torzó telepszik. Csupán egyetlen pillanat az egész. A nagyobb fájdalmat jelző ábrázat átvált egy kevésbé gyatra képre, mi már sokkal kevesebbet türköz, a helyzethez mérten. Igyekszik nem kimutatni mennyire szenved, bár alighanem elég ránézni ahhoz, hogy valaki elképzelje, mekkora fájdalmakkal is küszködik jelenleg. Bordái még hagyján, de furcsa szögben lévő lába már talán túl sok. Azt mindenképp vissza kelleni tenni helyére, feltéve, ha Lidarel képes lenne legalább felülni, hogy kezeivel elérje azt a pontot, min mozdítva visszahelyezheti a megfelelő irányba lábszárát.*
*A kopácsolás idővel abbamarad. Nagyjából akkor, mikor már egészen közelről hallja a hangokat. A kést egész egyszerűen elejti. A penge markolata kifordul ujjai közül, karja pedig erőtlen terül el a földön. Többre nem telik neki, csak vár. Hallja az elhangzottakat, válaszolni azonban képtelen. Tekintetével az olykor elébe kerülő arcokat vizsgálja. Szemei nyitva, de ha ez nem lenne elég bizonyíték arra, hogy életben van, hát testéhez közeli kézfejét hasára csúsztatja. Most már a jövevények is tisztában lehetnek a helyzettel. Mikor az öreg alak megállapítja, hogy Lidarel lába eltörött, a nő elfintorodik. ~Micsoda észrevétel!~ jut azonnal eszébe, s talán most még szerencse is, hogy nem tudja kiejteni a szavakat. A levegőt lassan, óvatosan veszi mindeközben. Nemigen tudja, hogy mit tehetne még a fájdalom ellen. Talán a mindentől mentes eszméletlenség lenne a legjobb, csakhogy az sok veszélyt rejt magában. Na nem mintha jelenleg ébren többre lenne képes, mint eszméletlen állapotban.
A következő kérdést hallva aprót biccent. Hasára vándorolt ujjai megindulnak felfelé, bordái mentén, majd egész egyszerűen megállnak, miközben a lovag képére fájdalmas torzó telepszik. Csupán egyetlen pillanat az egész. A nagyobb fájdalmat jelző ábrázat átvált egy kevésbé gyatra képre, mi már sokkal kevesebbet türköz, a helyzethez mérten. Igyekszik nem kimutatni mennyire szenved, bár alighanem elég ránézni ahhoz, hogy valaki elképzelje, mekkora fájdalmakkal is küszködik jelenleg. Bordái még hagyján, de furcsa szögben lévő lába már talán túl sok. Azt mindenképp vissza kelleni tenni helyére, feltéve, ha Lidarel képes lenne legalább felülni, hogy kezeivel elérje azt a pontot, min mozdítva visszahelyezheti a megfelelő irányba lábszárát.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:26:47
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:26:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Ahogy Lid a kopácsolásával elkezd "zajongani", a léptek, amiket hallott, egyre közelebbről érkeznek.*
-Az istenekre...*hall egy kissé remegő hangot valahonnan, majd a léptek gyorsulnak.*
-Szerinted életben van még?
-Nem tudom...*most már két hangot is hallhat, az egyik mintha valami idős emberé lenne, a másik pedig egy női hang.
Nem sokkal ez után két alakot láthat meg, akik fölé hajolva veszik szemügyre Lidarelt.*
-Csúnyán megsérült.*szól az egyik, egy idős ember férfi, a másik arc pedig egy fiatal lányhoz tartozik, s mindkettő aggodalmat tükröz.*
-Hé... életben vagy?*pofozgatja meg finoman Lidarel arcát a korosodó fickó, majd szemügyre veszi a lány lábát.*
-Eltört a lába.*mondja végül, majd arca újra a lány látóterébe kerül.*
-Más sérülésed is van?*kérdi lassan, tagoltan a földön fekvőtől.*
*Ahogy Lid a kopácsolásával elkezd "zajongani", a léptek, amiket hallott, egyre közelebbről érkeznek.*
-Az istenekre...*hall egy kissé remegő hangot valahonnan, majd a léptek gyorsulnak.*
-Szerinted életben van még?
-Nem tudom...*most már két hangot is hallhat, az egyik mintha valami idős emberé lenne, a másik pedig egy női hang.
Nem sokkal ez után két alakot láthat meg, akik fölé hajolva veszik szemügyre Lidarelt.*
-Csúnyán megsérült.*szól az egyik, egy idős ember férfi, a másik arc pedig egy fiatal lányhoz tartozik, s mindkettő aggodalmat tükröz.*
-Hé... életben vagy?*pofozgatja meg finoman Lidarel arcát a korosodó fickó, majd szemügyre veszi a lány lábát.*
-Eltört a lába.*mondja végül, majd arca újra a lány látóterébe kerül.*
-Más sérülésed is van?*kérdi lassan, tagoltan a földön fekvőtől.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:16:54
Üzenet elküldve: 2014-06-30 16:16:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*A tőr az állatba fúródik, még úgy is, ha valójában Lid nemigen hitt ebben, erőtlen karjait figyelembe véve. A négylábúnak azonban az újabb fájdalomadag elégnek bizonyul ahhoz, hogy eliszkoljon. Hogy pontosan mi készteti erre, rejtély. Lehet, hogy tényleg elege lett a fájdalomból, vagy az újabb fegyverek látványa adott rá okot? Erről a nőnek fogalma sincs, minden esetre úgy tűnik, hogy ennek az összecsapásnak vége.
Most azonban nem marad más, csak a fájdalom. Minden egyes apró mozgás, mellyel valamiféle haladást akar elérni, csak újabb fájdalomhullámokat kelt, fájdalmas nyögéseket szül, mik az addig bent tartott levegőt egyszerre küldik a külvilágba. Idővel már felhagy mindenféle mozgással. Egyszerűen csak fekszik, olykor fejét egy-egy nesz felé fordítva. Később pedig már ezzel is felhagy. Szemeit le is csukja. Hirtelen álmosnak érzi magát. Érzékei idővel tompulnak. Tudja ő, hogy nem kellene itt maradnia. Még mindig járhatnak erre farkasok, ahogy más, cseppet sem ártalmatlan lények. Mivel azonban mozdulni nem tud, talán pihenhetne is egy keveset. Némi erőgyűjtés az elkövetkezendő erőlködéshez és a fájdalom elviseléséhez.
Már maga sem tudja, hogy meddig pihenteti sajgó tagjait. A fájdalom csillapodik idővel, egészen addig, míg valami úton-módon meg nem moccan. Akkor azonban azért teszi mindezt, mert furcsa zajokra lesz figyelmes. Mintha valami a környéket járná. Nem állati, sokkal inkább emberi hang. Vagy valami más, mi két lábon kószál. Akármi is legyen az, túl sok vesztenivalója nincs, csak valahogyan hangot kellene csiholnia. Először megszólalni próbál, vajmi kevés sikerrel. Torkán egyetlen hang sem jön ki, csupán néma suttogás. Újabb lehetőségként valami követ kezd el keresni saját közelében. Ha talál, keze alatt, vagy kartávolságon belül, akkor újult erővel megragadva a korábban porba hullajtott tőrök egyikét, fém markolatával elkezdi kopácsolni a követ úgy, ahogy csak tudja. Ha a közelben nincs, csak valamivel távolabb, úgy megpróbálja dobva eltalálni a követ. Feltéve persze ha nagyobb, ha nem, akkor a két kés pengéjét csapja össze egymás után többször, hátha erre felfigyel valaki. Annyira nem nagy hang ez sem, ugyanakkor még mindig nagyobb, mint mi saját torkán kifér.*
*A tőr az állatba fúródik, még úgy is, ha valójában Lid nemigen hitt ebben, erőtlen karjait figyelembe véve. A négylábúnak azonban az újabb fájdalomadag elégnek bizonyul ahhoz, hogy eliszkoljon. Hogy pontosan mi készteti erre, rejtély. Lehet, hogy tényleg elege lett a fájdalomból, vagy az újabb fegyverek látványa adott rá okot? Erről a nőnek fogalma sincs, minden esetre úgy tűnik, hogy ennek az összecsapásnak vége.
Most azonban nem marad más, csak a fájdalom. Minden egyes apró mozgás, mellyel valamiféle haladást akar elérni, csak újabb fájdalomhullámokat kelt, fájdalmas nyögéseket szül, mik az addig bent tartott levegőt egyszerre küldik a külvilágba. Idővel már felhagy mindenféle mozgással. Egyszerűen csak fekszik, olykor fejét egy-egy nesz felé fordítva. Később pedig már ezzel is felhagy. Szemeit le is csukja. Hirtelen álmosnak érzi magát. Érzékei idővel tompulnak. Tudja ő, hogy nem kellene itt maradnia. Még mindig járhatnak erre farkasok, ahogy más, cseppet sem ártalmatlan lények. Mivel azonban mozdulni nem tud, talán pihenhetne is egy keveset. Némi erőgyűjtés az elkövetkezendő erőlködéshez és a fájdalom elviseléséhez.
Már maga sem tudja, hogy meddig pihenteti sajgó tagjait. A fájdalom csillapodik idővel, egészen addig, míg valami úton-módon meg nem moccan. Akkor azonban azért teszi mindezt, mert furcsa zajokra lesz figyelmes. Mintha valami a környéket járná. Nem állati, sokkal inkább emberi hang. Vagy valami más, mi két lábon kószál. Akármi is legyen az, túl sok vesztenivalója nincs, csak valahogyan hangot kellene csiholnia. Először megszólalni próbál, vajmi kevés sikerrel. Torkán egyetlen hang sem jön ki, csupán néma suttogás. Újabb lehetőségként valami követ kezd el keresni saját közelében. Ha talál, keze alatt, vagy kartávolságon belül, akkor újult erővel megragadva a korábban porba hullajtott tőrök egyikét, fém markolatával elkezdi kopácsolni a követ úgy, ahogy csak tudja. Ha a közelben nincs, csak valamivel távolabb, úgy megpróbálja dobva eltalálni a követ. Feltéve persze ha nagyobb, ha nem, akkor a két kés pengéjét csapja össze egymás után többször, hátha erre felfigyel valaki. Annyira nem nagy hang ez sem, ugyanakkor még mindig nagyobb, mint mi saját torkán kifér.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 15:39:31
Üzenet elküldve: 2014-06-30 15:39:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Valóban, a lány az elképzelhető legszorultabb helyzetben van, s nem úgy tűnik, mintha ez nagyon változni akarna. Persze mindezt a sérült állat nyilván nem tudja, ő annyit érzékel mindebből, hogy a lány újabb kést dob felé, mely annak rendje és módja szerint bele is áll az Irbisz oldalába.
Úgy néz ki, ennyi elég is volt a ragadozónak, s vinnyogva indul meg a fák felé. Egyik mellső lábát nagyon húzza, mintha el lenne törve, s egyébként is számos sebből vérzik. A jó ég tudja, mitől döntött úgy a párduc, hogy visszavonulót fúj, de Lidarel hálát adhat érte az összes általa ismert istenségnek.
Kisvártatva egyedül marad a sebeivel, melyek rettenetesen fájnak, nyilvánvaló módon. Egy csonttörésre valószínűleg senki nem mondta soha, hogy kellemes, s a lány most igen nagy dózist kapott ebből az élményből.
Körülötte csupán az erdő neszei keltenek zajt, madarak, meg ilyesmi. Ez persze hamar változhat, hiszen a környéken sok farkas van, az pedig nagyon kellemetlen volna Lidarel számára, ha jelen állapotában még néhány farkas is megtalálná.
Bármennyire is nagy fájdalmai vannak, minél előbb el kéne hagynia az erdőt.
Talán percek, talán órák telnek el így, míg végül lépteket nem hall valahonnan a közelből. Nyilvánvalóan nem valami állat léptei ezek, sokkal inkább kétlábúra emlékeztetnek, így ha akar, a lány segítségért kiálthat.*
*Valóban, a lány az elképzelhető legszorultabb helyzetben van, s nem úgy tűnik, mintha ez nagyon változni akarna. Persze mindezt a sérült állat nyilván nem tudja, ő annyit érzékel mindebből, hogy a lány újabb kést dob felé, mely annak rendje és módja szerint bele is áll az Irbisz oldalába.
Úgy néz ki, ennyi elég is volt a ragadozónak, s vinnyogva indul meg a fák felé. Egyik mellső lábát nagyon húzza, mintha el lenne törve, s egyébként is számos sebből vérzik. A jó ég tudja, mitől döntött úgy a párduc, hogy visszavonulót fúj, de Lidarel hálát adhat érte az összes általa ismert istenségnek.
Kisvártatva egyedül marad a sebeivel, melyek rettenetesen fájnak, nyilvánvaló módon. Egy csonttörésre valószínűleg senki nem mondta soha, hogy kellemes, s a lány most igen nagy dózist kapott ebből az élményből.
Körülötte csupán az erdő neszei keltenek zajt, madarak, meg ilyesmi. Ez persze hamar változhat, hiszen a környéken sok farkas van, az pedig nagyon kellemetlen volna Lidarel számára, ha jelen állapotában még néhány farkas is megtalálná.
Bármennyire is nagy fájdalmai vannak, minél előbb el kéne hagynia az erdőt.
Talán percek, talán órák telnek el így, míg végül lépteket nem hall valahonnan a közelből. Nyilvánvalóan nem valami állat léptei ezek, sokkal inkább kétlábúra emlékeztetnek, így ha akar, a lány segítségért kiálthat.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 15:03:22
Üzenet elküldve: 2014-06-30 15:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*Ugyan felkapaszkodnia sikerül, s egészen eddig a szerencse pártját fogta, de most minden változik. Az ostor kezére tekerése hibának bizonyul. Bár úgy vélte, az állat kitart még egy darabig, ezen hit megdőlni látszik, mikor a bestia kapálódzva próbál megszabadulni a nyakát szorongató köteléktől. Ennek eredménye nem más, minthogy elveszítve egyensúlyát, leesik, magával rántva az éppen egyet szusszanó nőt. Lidarel nemigen szeretett volna zuhanva közeledni a talajhoz. Mikor megbillen még próbálja gyorsan kiszabadítani kezét, mindhiába, így ténylegesen esni kezd. A súlytalanság állapotával találja szembe magát néhány pillanatig. Olyan, mintha nem akarna véget érni az a néhány pillanat, míg az egész tart. Közben azonban minden egyes izma megfeszül. Tagjai egytől-egyig sajognak, ellenkezve mindennel, mire a sors és irányítójuk kényszerítené őket.
Elsőként lába ér talajt. Azonnal hangos reccsenés és éles fájdalom hasít a lovag elméjébe. Ajkai elválnak egymástól, miközben erőtlen és rekedésbe torkolló kiáltást hallat. Még ha hangosabb is valamivel, mint az elmúlt időszakban szokásossá vált hangereje, akkor sem valami erős, arról már nem is beszélve, hogy mivel elég hamar rekedt nyöszörgéssé válik, előbb hasonlítható egy vészmadár károgásához, mint emberi kiáltáshoz. Ezt követően még jó néhány reccsenés következik, miközben teste többi része is landol. Tüdejéből az összes levegő egyszerre távozik, hogy aztán nagy fájdalmak árán gyorsan kapkodva tudja azt pótolni. Közben látása is elveszti fényét némi időre. Nem több néhány másodpercnél, ugyanakkor bőven elég ahhoz, hogy közel érezze magához a halál leheletét. Mikor pedig kinyitja fakó szemeit, némiképp ingerülten konstatálja, hogy képtelen mozdítani bal lábán. Sőt, teste többi része is tiltakozik bárminemű mozgás ellen, főleg ha abban felsőtestének is szerepe lenne.
Fejét oldalra fordítja, hogy megszemlélje a vergődő állatot. Úgy tűnik neki is fájdalmai vannak, ugyanakkor még mindig jobb állapotnak örvendhet, mint a mozogni jóformán képtelen nő. Ez elég baljós, tekintve, hogy épp annyira látszik a négylábú dühe, mint annak fájdalma. Lidarel azonban még nemigen akar meghalni. Bár sokat nem remél, kezeivel elővesz két kést. Úgy számolja, még négy lehet nála, mivel egytől megvált odafent. Ha azonban szerencséje van, akkor ez a kettő bőven elég lesz. Vagy talán három, ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve egyik kését a dög felé dobja, reménykedve, hogy azzal újabb sebet ejt rajta. Tudja jól, hogy ezzel újabb dühöt kelt benne, ugyanakkor remélhetőleg esztelen közeledésre is késztetheti. Mindamellett jobbnak látja, ha egyikőjük itt életét veszti. Az állatnak azért jó, mert nem kell tovább szenvednie, Lidarelnek pedig szintén ezért, ugyanakkor az is örvendetes lenne, ha győztesként kerülne ki ebből az összecsapásból. Amint megszabadul késétől, újat vesz helyére övéről és vár. Várja, hogy mit lép a másik. Aztán pedig ha támad, igyekszik az egyik késsel olyan sebet ejteni, mi megállíthatja a támadást, míg a másikkal komolyabb sebet ejteni, például az állat nyakán.*
*Ugyan felkapaszkodnia sikerül, s egészen eddig a szerencse pártját fogta, de most minden változik. Az ostor kezére tekerése hibának bizonyul. Bár úgy vélte, az állat kitart még egy darabig, ezen hit megdőlni látszik, mikor a bestia kapálódzva próbál megszabadulni a nyakát szorongató köteléktől. Ennek eredménye nem más, minthogy elveszítve egyensúlyát, leesik, magával rántva az éppen egyet szusszanó nőt. Lidarel nemigen szeretett volna zuhanva közeledni a talajhoz. Mikor megbillen még próbálja gyorsan kiszabadítani kezét, mindhiába, így ténylegesen esni kezd. A súlytalanság állapotával találja szembe magát néhány pillanatig. Olyan, mintha nem akarna véget érni az a néhány pillanat, míg az egész tart. Közben azonban minden egyes izma megfeszül. Tagjai egytől-egyig sajognak, ellenkezve mindennel, mire a sors és irányítójuk kényszerítené őket.
Elsőként lába ér talajt. Azonnal hangos reccsenés és éles fájdalom hasít a lovag elméjébe. Ajkai elválnak egymástól, miközben erőtlen és rekedésbe torkolló kiáltást hallat. Még ha hangosabb is valamivel, mint az elmúlt időszakban szokásossá vált hangereje, akkor sem valami erős, arról már nem is beszélve, hogy mivel elég hamar rekedt nyöszörgéssé válik, előbb hasonlítható egy vészmadár károgásához, mint emberi kiáltáshoz. Ezt követően még jó néhány reccsenés következik, miközben teste többi része is landol. Tüdejéből az összes levegő egyszerre távozik, hogy aztán nagy fájdalmak árán gyorsan kapkodva tudja azt pótolni. Közben látása is elveszti fényét némi időre. Nem több néhány másodpercnél, ugyanakkor bőven elég ahhoz, hogy közel érezze magához a halál leheletét. Mikor pedig kinyitja fakó szemeit, némiképp ingerülten konstatálja, hogy képtelen mozdítani bal lábán. Sőt, teste többi része is tiltakozik bárminemű mozgás ellen, főleg ha abban felsőtestének is szerepe lenne.
Fejét oldalra fordítja, hogy megszemlélje a vergődő állatot. Úgy tűnik neki is fájdalmai vannak, ugyanakkor még mindig jobb állapotnak örvendhet, mint a mozogni jóformán képtelen nő. Ez elég baljós, tekintve, hogy épp annyira látszik a négylábú dühe, mint annak fájdalma. Lidarel azonban még nemigen akar meghalni. Bár sokat nem remél, kezeivel elővesz két kést. Úgy számolja, még négy lehet nála, mivel egytől megvált odafent. Ha azonban szerencséje van, akkor ez a kettő bőven elég lesz. Vagy talán három, ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve egyik kését a dög felé dobja, reménykedve, hogy azzal újabb sebet ejt rajta. Tudja jól, hogy ezzel újabb dühöt kelt benne, ugyanakkor remélhetőleg esztelen közeledésre is késztetheti. Mindamellett jobbnak látja, ha egyikőjük itt életét veszti. Az állatnak azért jó, mert nem kell tovább szenvednie, Lidarelnek pedig szintén ezért, ugyanakkor az is örvendetes lenne, ha győztesként kerülne ki ebből az összecsapásból. Amint megszabadul késétől, újat vesz helyére övéről és vár. Várja, hogy mit lép a másik. Aztán pedig ha támad, igyekszik az egyik késsel olyan sebet ejteni, mi megállíthatja a támadást, míg a másikkal komolyabb sebet ejteni, például az állat nyakán.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-30 13:01:12
Üzenet elküldve: 2014-06-30 13:01:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Barlangász csapat//
*Mindenki a döglött állatokat tanulmányozza, vagy mintát gyűjt belőlük...lehet könnyebb dolguk lenne, ha feldarabolnák és a fontosabb, mozdíthatóbb részeit magukkal vinnék.*
- Igen, abban valóban nem volt. *Mosolyodik el halványan, felidézve a történteket.* Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz megsebezni egy Nassikyt. *Fűzi a történtekhez a saját gondolatait mik még mindig nem hagyják békében. Nem igazán tetszik neki, hogy ilyen bitang nehezen lehetett végezni ezzel a bestiával. Ha lementek volna a barlangokba, lehet hogy egyszerre kettő, három vagy még annál is több jött volna belőlük egyszerre. De ezen már nem érdemes rágódni, főleg most, hogy visszafelé tartanak.*
- Idegesítő volt a módszere. *Bámul maga elé. Tisztában van vele, hogy Harath mire utal. Az elején pont azért figyelte csak, mert nem az ő kezében volt a döntés, így számára abban a pillanatban lényegtelen volt, hogy visszamennek vagy folytatják, de a gnóm reakciója nagyon nem tetszett neki.* Tudom, nincs kifogás! *Teszi még gyorsan hozzá az előzőhöz még mielőtt a másik megszólalhatna. Nem is keres kifogásokat, ő is tisztában van vele, beleverték már rég a fejében, hogy nem beszélhet bele. Ezek után, ha a mondanivaló előtt ott van a "csak" szó, az már kifogásnak számít.* Értettem! *Fordul végül egy sóhaj után Harath felé egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
Innentől ő sem mond többet, csak haladnak tovább.
A nyuszik láttán szélesen elmosolyodik, és egy könnyed mozdulattal el is kapja a felé dobott állatokat.*
- Útközben? *Neveti el magát a férfi viccelődéseire.* Készen is van, ha nyersen szereted. *Teszi le ő is a földre a cuccokat amiket ő hozott, és rájuk a nyuszikat, majd ő is helyet foglal.*
- Nekem megfelel az utolsó. Az éj utolsó órái és a napkelte, ha így megfelel. *Ha így mindenkinek jó, akkor a vacsora után ő is lepihen, majd hogyha rá kerül a sor, úgyis fel fogják kelteni.*
*Mindenki a döglött állatokat tanulmányozza, vagy mintát gyűjt belőlük...lehet könnyebb dolguk lenne, ha feldarabolnák és a fontosabb, mozdíthatóbb részeit magukkal vinnék.*
- Igen, abban valóban nem volt. *Mosolyodik el halványan, felidézve a történteket.* Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz megsebezni egy Nassikyt. *Fűzi a történtekhez a saját gondolatait mik még mindig nem hagyják békében. Nem igazán tetszik neki, hogy ilyen bitang nehezen lehetett végezni ezzel a bestiával. Ha lementek volna a barlangokba, lehet hogy egyszerre kettő, három vagy még annál is több jött volna belőlük egyszerre. De ezen már nem érdemes rágódni, főleg most, hogy visszafelé tartanak.*
- Idegesítő volt a módszere. *Bámul maga elé. Tisztában van vele, hogy Harath mire utal. Az elején pont azért figyelte csak, mert nem az ő kezében volt a döntés, így számára abban a pillanatban lényegtelen volt, hogy visszamennek vagy folytatják, de a gnóm reakciója nagyon nem tetszett neki.* Tudom, nincs kifogás! *Teszi még gyorsan hozzá az előzőhöz még mielőtt a másik megszólalhatna. Nem is keres kifogásokat, ő is tisztában van vele, beleverték már rég a fejében, hogy nem beszélhet bele. Ezek után, ha a mondanivaló előtt ott van a "csak" szó, az már kifogásnak számít.* Értettem! *Fordul végül egy sóhaj után Harath felé egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
Innentől ő sem mond többet, csak haladnak tovább.
A nyuszik láttán szélesen elmosolyodik, és egy könnyed mozdulattal el is kapja a felé dobott állatokat.*
- Útközben? *Neveti el magát a férfi viccelődéseire.* Készen is van, ha nyersen szereted. *Teszi le ő is a földre a cuccokat amiket ő hozott, és rájuk a nyuszikat, majd ő is helyet foglal.*
- Nekem megfelel az utolsó. Az éj utolsó órái és a napkelte, ha így megfelel. *Ha így mindenkinek jó, akkor a vacsora után ő is lepihen, majd hogyha rá kerül a sor, úgyis fel fogják kelteni.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 23:30:02
Üzenet elküldve: 2014-06-29 23:30:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Úgy látszik, a lány szerencséje eddig tartott: amint feltornássza magát az ágra, a párduc azonnal szabadulni akar. Rángatja magát ide-oda, hogy a torkára tekeredett ostortól szabadulni tudjon, míg nem (valószínűleg a mellső mancsába állított kés miatt) eltéveszti a lépést, s egy elfojtott visítással lezuhan a fáról.
Sajnálatos módon az ostor másik vége Lidarel kezére van tekeredve, így az állat a lányt is magával rántja a mélybe.
A hét méter zuhanás a legkeményebb szarháziból is igen sokat kivesz, hát még a lányból. Az Ibrisz vinnyogva, hörögve hemperedik, nyilván neki sem esett túl jól a zuhanás.
Lidarel viszont kifejezetten rosszul járt. Földetéréskor éles reccsenések egész sorozatát hallja, s elméjét egy pillanatra a kín fehér vaksága lepi el. Mikor magához tér, az ájulás szélén van, s nem mozog a bal lába, mely igen egészségtelen szögben áll a testéhez képest. Ha fel akar tápászkodni, azt kell tapasztalja, hogy képtelen rá: éles fájdalom nyilall a mellkasába, több ponton is. Később majd, (ha megéri) arra kell rájönnie, hogy nem kevesebb, mint öt törött bordával rendelkezik.
Mindez azonban még elhanyagolhatónak mondható amellett, hogy egy sebesült, s mindez bizonnyal igen dühös nagymacska próbál magához térni tőle csupán néhány lépésnyire. Valószínűleg az állatnak is van pár törött csontja, de még nagyon is életben van, ami Lidarelre nézve aligha jelenthet bármi jót is.*
*Úgy látszik, a lány szerencséje eddig tartott: amint feltornássza magát az ágra, a párduc azonnal szabadulni akar. Rángatja magát ide-oda, hogy a torkára tekeredett ostortól szabadulni tudjon, míg nem (valószínűleg a mellső mancsába állított kés miatt) eltéveszti a lépést, s egy elfojtott visítással lezuhan a fáról.
Sajnálatos módon az ostor másik vége Lidarel kezére van tekeredve, így az állat a lányt is magával rántja a mélybe.
A hét méter zuhanás a legkeményebb szarháziból is igen sokat kivesz, hát még a lányból. Az Ibrisz vinnyogva, hörögve hemperedik, nyilván neki sem esett túl jól a zuhanás.
Lidarel viszont kifejezetten rosszul járt. Földetéréskor éles reccsenések egész sorozatát hallja, s elméjét egy pillanatra a kín fehér vaksága lepi el. Mikor magához tér, az ájulás szélén van, s nem mozog a bal lába, mely igen egészségtelen szögben áll a testéhez képest. Ha fel akar tápászkodni, azt kell tapasztalja, hogy képtelen rá: éles fájdalom nyilall a mellkasába, több ponton is. Később majd, (ha megéri) arra kell rájönnie, hogy nem kevesebb, mint öt törött bordával rendelkezik.
Mindez azonban még elhanyagolhatónak mondható amellett, hogy egy sebesült, s mindez bizonnyal igen dühös nagymacska próbál magához térni tőle csupán néhány lépésnyire. Valószínűleg az állatnak is van pár törött csontja, de még nagyon is életben van, ami Lidarelre nézve aligha jelenthet bármi jót is.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 23:11:59
Üzenet elküldve: 2014-06-29 23:11:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*A kés talál, az állat pedig felüvölt. Bizonyára a préda, amire a lenti csapda vár, most jó messzire elszelel, már ha a közelben járt egyáltalán. De talán lesz helyette más. Valami nagyobb, melynek húsából ugyan még a nő nem evett, de talán itt lesz az ideje kipróbálni. A kényszer elvégre nagy úr, ha pedig nem lesz más... De előtte szükséges az is, hogy élve megússza, ellenben az állattal. Szemén kis híján végigszántanak az éles karmok. Nagy szerencsének örvend ezúttal is, csakhogy nem ártana tovább kísérteni a sorsot, vagy inkább a halált. Az ostor a négylábú nyakára tekeredik. Lidarel húz is rajta egyet, remélve, hogy történik valami, azonban csak guvadt szemeket kap, meg egy erősen kapaszkodó macskát, mi kis híján mindkettejüket tartja.
A fegyvert elengedi egy pillanatra, majd valamivel fentebb ragadja meg, hogy kézfeje köré tekerhesse azt egy egyszerű mozdulattal. A nő némi szünetet ad a dögnek. Annyit, ami alatt vélhetően képes lesz az ágra felkapaszkodni, szükség esetén lábait is használva. Ezt követően hátrébb csúszna rajta, majd újra rántana egyet az ostoron, melynek szála követé Lid útvonalát, hála annak, hogy egy része tenyere köré van csavarva. Ha ez nem lenne elég, szándékában áll háta mögé nyúlva előszedni pallosát. A pengével nem kezd el hadonászni. Amint kezei közt tartja markolatánál fogva, szúr egyet a ragadozó felé, remélve, hogy eltalálja és még jobban megsebesíti.*
*A kés talál, az állat pedig felüvölt. Bizonyára a préda, amire a lenti csapda vár, most jó messzire elszelel, már ha a közelben járt egyáltalán. De talán lesz helyette más. Valami nagyobb, melynek húsából ugyan még a nő nem evett, de talán itt lesz az ideje kipróbálni. A kényszer elvégre nagy úr, ha pedig nem lesz más... De előtte szükséges az is, hogy élve megússza, ellenben az állattal. Szemén kis híján végigszántanak az éles karmok. Nagy szerencsének örvend ezúttal is, csakhogy nem ártana tovább kísérteni a sorsot, vagy inkább a halált. Az ostor a négylábú nyakára tekeredik. Lidarel húz is rajta egyet, remélve, hogy történik valami, azonban csak guvadt szemeket kap, meg egy erősen kapaszkodó macskát, mi kis híján mindkettejüket tartja.
A fegyvert elengedi egy pillanatra, majd valamivel fentebb ragadja meg, hogy kézfeje köré tekerhesse azt egy egyszerű mozdulattal. A nő némi szünetet ad a dögnek. Annyit, ami alatt vélhetően képes lesz az ágra felkapaszkodni, szükség esetén lábait is használva. Ezt követően hátrébb csúszna rajta, majd újra rántana egyet az ostoron, melynek szála követé Lid útvonalát, hála annak, hogy egy része tenyere köré van csavarva. Ha ez nem lenne elég, szándékában áll háta mögé nyúlva előszedni pallosát. A pengével nem kezd el hadonászni. Amint kezei közt tartja markolatánál fogva, szúr egyet a ragadozó felé, remélve, hogy eltalálja és még jobban megsebesíti.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 22:37:08
Üzenet elküldve: 2014-06-29 22:37:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangász csapat//
*A lánynak volt ideje elővédet vagyis felderítést végezni, míg ő a hatalmas skorpió egyik kitinpáncél-lemezét tette "zsebre". Így az útjukat kettesben teszi meg Tharirinnel, s van ideje beszélni vele.*
-Izgalomban nem volt hiány.
*Töri meg a csendet köztük. S noha nem kirándulásra készülnek hazafelé, azért ennyit megkockáztat most. Persze nem fogja messzemenő következtetéseit előadni, vagy megosztani társnőjével az információk -miket ezzel a kis kalanddal nyertek- fontosságát a törzsre nézve. Közben fülel és figyel a hazaúton.*
-Soha ne szólj közbe, ha a vezér *és itt Kaganra gondol, de egy korábbi szituációra utal* beszél, tárgyal.
*Ez amolyan tanmese részéről. Igaz, nem magának kéri ki, de ha van esze a lánynak és nomád törzs vére, ismernie kell a hierarchia tiszteletét. A tisztelet pedig megjelenhet egyszerű hallgatás módján is.
Többet viszont nem kíván foglalkozni az üggyel, feleslegesnek ítéli. Legalábbis itt és most.
Szűkszavú egy beszélgetés, nem olyan városias trécselős módi. Viszont ennek következtében jókora utat megtesznek eddigre. És begyűjthetnek néhány nyuszit, melyek ott lógnak előttük, mintha nekik készítették volna oda csalinak.*
-Megvan a vacsink.
*Jegyzi meg, és dobja a lánynak, hozza csak ő. Neki az íjával kell bajlódjon, és a plusz súly is -igaz mindkettejüket- de zavarhatja kissé.
De csak míg el nem érik a pihenőhelyet.*
-Kár, hogy nem készítetted el!
*Viccelődik kicsit, azzal lepakolja cuccait, a páncélt, íját is, kulacsokat és miegymást.*
-Kora reggel indulunk, holnap elérjük Thargarodot.
*Készül vacsorát sütni és éjszakai pihenésre a tűz körül. Mert reméli tűzifát csak gyűjtött az Aranyhajú a felderítés során. Utóbbit pedig tőle tudakolta meg, ez volt egyik első dolga. Könnyít magán, iszik majd körbenéz az ideiglenes táborban.*
-Enyém az éjközép órái, válasszatok őrséget.
*Ajánlja fel a lehetőséget.
A vacsora után azonnal nyugovóra is tér, s hiszen meg fogja szakítani pihenőjét, és kora reggel pedig már indulnak is majd tovább. De lesz néhány órájuk Shaurival, ám most kizárólag csak néhány elsuttogott szóról és érintésről lehet szó, és persze felajánlja karjának biztonságos ölelését is.*
*A lánynak volt ideje elővédet vagyis felderítést végezni, míg ő a hatalmas skorpió egyik kitinpáncél-lemezét tette "zsebre". Így az útjukat kettesben teszi meg Tharirinnel, s van ideje beszélni vele.*
-Izgalomban nem volt hiány.
*Töri meg a csendet köztük. S noha nem kirándulásra készülnek hazafelé, azért ennyit megkockáztat most. Persze nem fogja messzemenő következtetéseit előadni, vagy megosztani társnőjével az információk -miket ezzel a kis kalanddal nyertek- fontosságát a törzsre nézve. Közben fülel és figyel a hazaúton.*
-Soha ne szólj közbe, ha a vezér *és itt Kaganra gondol, de egy korábbi szituációra utal* beszél, tárgyal.
*Ez amolyan tanmese részéről. Igaz, nem magának kéri ki, de ha van esze a lánynak és nomád törzs vére, ismernie kell a hierarchia tiszteletét. A tisztelet pedig megjelenhet egyszerű hallgatás módján is.
Többet viszont nem kíván foglalkozni az üggyel, feleslegesnek ítéli. Legalábbis itt és most.
Szűkszavú egy beszélgetés, nem olyan városias trécselős módi. Viszont ennek következtében jókora utat megtesznek eddigre. És begyűjthetnek néhány nyuszit, melyek ott lógnak előttük, mintha nekik készítették volna oda csalinak.*
-Megvan a vacsink.
*Jegyzi meg, és dobja a lánynak, hozza csak ő. Neki az íjával kell bajlódjon, és a plusz súly is -igaz mindkettejüket- de zavarhatja kissé.
De csak míg el nem érik a pihenőhelyet.*
-Kár, hogy nem készítetted el!
*Viccelődik kicsit, azzal lepakolja cuccait, a páncélt, íját is, kulacsokat és miegymást.*
-Kora reggel indulunk, holnap elérjük Thargarodot.
*Készül vacsorát sütni és éjszakai pihenésre a tűz körül. Mert reméli tűzifát csak gyűjtött az Aranyhajú a felderítés során. Utóbbit pedig tőle tudakolta meg, ez volt egyik első dolga. Könnyít magán, iszik majd körbenéz az ideiglenes táborban.*
-Enyém az éjközép órái, válasszatok őrséget.
*Ajánlja fel a lehetőséget.
A vacsora után azonnal nyugovóra is tér, s hiszen meg fogja szakítani pihenőjét, és kora reggel pedig már indulnak is majd tovább. De lesz néhány órájuk Shaurival, ám most kizárólag csak néhány elsuttogott szóról és érintésről lehet szó, és persze felajánlja karjának biztonságos ölelését is.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 22:13:21
Üzenet elküldve: 2014-06-29 22:13:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Közel a lehetetlennel tűnt egyenértékűnek az, amit Lidarel megkísérelt, de elképesztő módon sikerült neki. Az őrangyala úgy látszik ezen a napon igen elfoglalt, bár a történtek fényében valószínűbb, hogy egy egész csapatnyi dolgozik az ügyön.
Lidarel kése beleáll az Irbisz mancsába, ami fülsiketítő üvöltést hallat, majd reflexből a lány arca felé kap, s mancsa éppen csak egy hajszállal kerüli el annak szemét.
Csak a sors furcsa iróniája lehet az, hogy ezután a lány ostora az állat torka köré szorul, melynek szemei guvadni kezdenek, s kis híján le is zuhannak mindketten, de a párduc jóval erősebb, mint amilyennek tűnik, így képes megkapaszkodni az ágban, s tartani mindkettejüket. A kérdés inkább az, hogy mennyi ideig. Ha innen lezuhannak, akkor a lánynak nagy szerencséje lesz, ha csak néhány csontja törik el, rosszabb esetben az állat alá szorul, és onnan már nincs menekvés.*
*Közel a lehetetlennel tűnt egyenértékűnek az, amit Lidarel megkísérelt, de elképesztő módon sikerült neki. Az őrangyala úgy látszik ezen a napon igen elfoglalt, bár a történtek fényében valószínűbb, hogy egy egész csapatnyi dolgozik az ügyön.
Lidarel kése beleáll az Irbisz mancsába, ami fülsiketítő üvöltést hallat, majd reflexből a lány arca felé kap, s mancsa éppen csak egy hajszállal kerüli el annak szemét.
Csak a sors furcsa iróniája lehet az, hogy ezután a lány ostora az állat torka köré szorul, melynek szemei guvadni kezdenek, s kis híján le is zuhannak mindketten, de a párduc jóval erősebb, mint amilyennek tűnik, így képes megkapaszkodni az ágban, s tartani mindkettejüket. A kérdés inkább az, hogy mennyi ideig. Ha innen lezuhannak, akkor a lánynak nagy szerencséje lesz, ha csak néhány csontja törik el, rosszabb esetben az állat alá szorul, és onnan már nincs menekvés.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 21:22:45
Üzenet elküldve: 2014-06-29 21:22:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*Eddig sikerrel jár, ugyanakkor most jóformán fogalma sincs, hogy mit tehetne. Ujjai görcsösen kapaszkodnak a felette lévő ágban. Talán jobb ötlettel is előrukkolhatott volna, most már belátja. Egyelőre azonban ezzel kell gazdálkodnia és mostani helyzetéből kellene valahogy kilábalnia. Láthatóan a bestia sokkal könnyedebben mozog a fán, mint ő. Ez akár irigylésre méltó is lehetne, ha ráérne ezzel foglalkozni. Most azonban csak azzal tud törődni, hogy karja már nemigen bírhatja sokáig. Szerencséje, hogy ép tagjával sikerült megkapaszkodnia, ugyanakkor azzal egymagában még nem sokra megy. Kezében a tőrrel sem nagyon tud most mit kezdeni. Szinte már reflexszerűen vette elő, amint megkapaszkodott, készen arra, hátha használnia kell. S talán még kell is.
A kést egyelőre fogai közé illeszti, hogy mindkét kezét használva mászhasson közelebb a felé araszoló macskaféléhez. Ha elég közel ér, olyan közel, hogy elérhesse mancsát, újra elereszti egyik karjával az ágat, hogy a kést kivéve szájából, a dög mancsába állítsa azt. Ha sikerül és a penge keresztülhatol a praclin, akkor is, ha nem és csak a fába áll bele, előveszi ostorát. Azzal igyekszik az állat felé csapni egyet. Ha szerencséje van, akkor talán a bestia nyaka köré is tekeredik és akkor ránthat rajta egyet, próbálva elérni valamit. Ha nincs szerencséje, akkor is jól járhat még, ha a fegyver másik vége átkerül az ág túlsó felére. Talán azt használva lejjebb tud ereszkedni egy alsóbb ágra, azzal is közelebb kerülve a talajhoz.*
*Eddig sikerrel jár, ugyanakkor most jóformán fogalma sincs, hogy mit tehetne. Ujjai görcsösen kapaszkodnak a felette lévő ágban. Talán jobb ötlettel is előrukkolhatott volna, most már belátja. Egyelőre azonban ezzel kell gazdálkodnia és mostani helyzetéből kellene valahogy kilábalnia. Láthatóan a bestia sokkal könnyedebben mozog a fán, mint ő. Ez akár irigylésre méltó is lehetne, ha ráérne ezzel foglalkozni. Most azonban csak azzal tud törődni, hogy karja már nemigen bírhatja sokáig. Szerencséje, hogy ép tagjával sikerült megkapaszkodnia, ugyanakkor azzal egymagában még nem sokra megy. Kezében a tőrrel sem nagyon tud most mit kezdeni. Szinte már reflexszerűen vette elő, amint megkapaszkodott, készen arra, hátha használnia kell. S talán még kell is.
A kést egyelőre fogai közé illeszti, hogy mindkét kezét használva mászhasson közelebb a felé araszoló macskaféléhez. Ha elég közel ér, olyan közel, hogy elérhesse mancsát, újra elereszti egyik karjával az ágat, hogy a kést kivéve szájából, a dög mancsába állítsa azt. Ha sikerül és a penge keresztülhatol a praclin, akkor is, ha nem és csak a fába áll bele, előveszi ostorát. Azzal igyekszik az állat felé csapni egyet. Ha szerencséje van, akkor talán a bestia nyaka köré is tekeredik és akkor ránthat rajta egyet, próbálva elérni valamit. Ha nincs szerencséje, akkor is jól járhat még, ha a fegyver másik vége átkerül az ág túlsó felére. Talán azt használva lejjebb tud ereszkedni egy alsóbb ágra, azzal is közelebb kerülve a talajhoz.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:55:26
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:55:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Szinte hihetetlen, de Lidarel nem kis mértékben szuicid jellegű mutatványa sikeresnek mondható, képes elkapni az ágat, így meg tudja tartani magát. Viszont a talajszint még mindig nagyon messze van, legalább hét méterrel a nő alatt.
Ugyanakkor a párduc sem igazán tétlenkedik, s ő jóval otthonosabban mozog az ágak között, mint Lidarel, hiszen ez a természetes élőhelye. Most úgy néz ki, hogy ráadásul a saját területét is védi, úgyhogy igen dühösnek tűnik azért, hogy megzavarták a nappali pihenésében. Ruganyosan ugrál lefelé az ágakon, egészen a himbálózó nőt tartó ágig. Ott ráérősen kúszik egyre közelebb a lányhoz, aki kezében a késsel épphogy csak meg tudja magát tartani. Innen lentről nem nagyon képes megtámadni a vadállatot, hiába van a kezében fegyver.
Dönthet úgy, hogy eldobja a kést, és újra megpróbálkozik egy hasonló mutatvánnyal, vagy kitalál valami egészen mást, mert most, ha lehet, még szorultabb helyzetbe hozta magát, mint amilyenben az imént volt.*
*Szinte hihetetlen, de Lidarel nem kis mértékben szuicid jellegű mutatványa sikeresnek mondható, képes elkapni az ágat, így meg tudja tartani magát. Viszont a talajszint még mindig nagyon messze van, legalább hét méterrel a nő alatt.
Ugyanakkor a párduc sem igazán tétlenkedik, s ő jóval otthonosabban mozog az ágak között, mint Lidarel, hiszen ez a természetes élőhelye. Most úgy néz ki, hogy ráadásul a saját területét is védi, úgyhogy igen dühösnek tűnik azért, hogy megzavarták a nappali pihenésében. Ruganyosan ugrál lefelé az ágakon, egészen a himbálózó nőt tartó ágig. Ott ráérősen kúszik egyre közelebb a lányhoz, aki kezében a késsel épphogy csak meg tudja magát tartani. Innen lentről nem nagyon képes megtámadni a vadállatot, hiába van a kezében fegyver.
Dönthet úgy, hogy eldobja a kést, és újra megpróbálkozik egy hasonló mutatvánnyal, vagy kitalál valami egészen mást, mert most, ha lehet, még szorultabb helyzetbe hozta magát, mint amilyenben az imént volt.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:34:27
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:34:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*Türelme még bőven kitart, mikor meghallja az első neszt. Mi meglepetésszerűen éri, az az, hogy a hangok feje fölül jönnek. Fel is pillant, hogy megnézze mivel fogja szemben találni magát, mikor azonban meglátja, a mosoly utolsó késztetése is elveszni látszik belőle. Halványszürke szemeivel a szinte ugyanolyan árnyalatú bundát mustrálja. Felismeri a dögöt, már hogy ne ismerné, ugyanakkor azt nem mondhatja el magáról, hogy olyan sokkal találkozott volna. Amivel találkozott az is inkább fehér volt. A jó hír, hogy a dög még csak a morgásnál jár. Azt azonban Lidarel nem akarja megvárni, míg újabb dologra szánja el magát. Most még a méricskélés tart, így van ideje lépni. Legalábbis nagyon reméli, hogy van ideje. Mivel jelenleg az alatta lévő ágon ücsörög, arról szó sem lehet, hogy meglepve az állatot elrugaszkodjon és nekiessen. Ezt ki is zárva máson kezd agyalni. Lábait lelógatja a fa két oldalán, majd lefordulva beakasztja lábfejeit, ezzel próbálva tartani magát. Ha ez sikerül és meggátolja saját zuhanását, elereszti az ágat, hogy lefelé esve karjaival egy alsóbb, kissé odébb lévőbe kapaszkodhasson. Onnan átvált az egykezes kapaszkodás nagyszerű módszerére, hogy másik kezével kést ránthasson elő. Egyelőre a pallossal nem próbálkozna. Főleg azért nem, mert még jóformán a fáról lóg lefelé, már ha eddig sikerül eljutnia bármiféle fennakadás nélkül. Lépéseire azonban bizonyára az Irbisz is reagálni fog. Remélhetőleg csak korábbi helyére ugrik, tovább szemlélve Lidarelt, ugyanakkor azt az eshetőséget sem veti el, hogy a most kapaszkodóként szolgáló ágon landol a macskaféle. Akárhogy is, egyelőre nem áll szándékában többet tenni. Előbb igyekszik megfigyelni az állatot.*
*Türelme még bőven kitart, mikor meghallja az első neszt. Mi meglepetésszerűen éri, az az, hogy a hangok feje fölül jönnek. Fel is pillant, hogy megnézze mivel fogja szemben találni magát, mikor azonban meglátja, a mosoly utolsó késztetése is elveszni látszik belőle. Halványszürke szemeivel a szinte ugyanolyan árnyalatú bundát mustrálja. Felismeri a dögöt, már hogy ne ismerné, ugyanakkor azt nem mondhatja el magáról, hogy olyan sokkal találkozott volna. Amivel találkozott az is inkább fehér volt. A jó hír, hogy a dög még csak a morgásnál jár. Azt azonban Lidarel nem akarja megvárni, míg újabb dologra szánja el magát. Most még a méricskélés tart, így van ideje lépni. Legalábbis nagyon reméli, hogy van ideje. Mivel jelenleg az alatta lévő ágon ücsörög, arról szó sem lehet, hogy meglepve az állatot elrugaszkodjon és nekiessen. Ezt ki is zárva máson kezd agyalni. Lábait lelógatja a fa két oldalán, majd lefordulva beakasztja lábfejeit, ezzel próbálva tartani magát. Ha ez sikerül és meggátolja saját zuhanását, elereszti az ágat, hogy lefelé esve karjaival egy alsóbb, kissé odébb lévőbe kapaszkodhasson. Onnan átvált az egykezes kapaszkodás nagyszerű módszerére, hogy másik kezével kést ránthasson elő. Egyelőre a pallossal nem próbálkozna. Főleg azért nem, mert még jóformán a fáról lóg lefelé, már ha eddig sikerül eljutnia bármiféle fennakadás nélkül. Lépéseire azonban bizonyára az Irbisz is reagálni fog. Remélhetőleg csak korábbi helyére ugrik, tovább szemlélve Lidarelt, ugyanakkor azt az eshetőséget sem veti el, hogy a most kapaszkodóként szolgáló ágon landol a macskaféle. Akárhogy is, egyelőre nem áll szándékában többet tenni. Előbb igyekszik megfigyelni az állatot.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:13:38
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:13:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Lidarel Rettkroch//
*Nos, Lid számára nem is lesz olyan hosszú az az idegtépő várakozás, mint várta, bár hogy ennek örülhet-e, azt majd ő maga eldönti.
Valószínűleg az ember lánya igen kevéssé örül annak, hogy az első nesz, melyre odakapja a tekintetét, egyenesen a feje felől érkezik. Olybá tűnik, nem a legmegfelelőbb fát választotta ki magának, mert bár a kérdéses fa tökéletesen megfelel a megfigyelési célra, valószínűleg a Lidre meredő sárga szempár tulajdonosa is éppen így gondolta ezt, amikor elfoglalta.
Nehéz volna onnan kivenni, mi is leskelődhet a lombok takarásában a lányra, de amit egész biztosan kivehet, az a halk, ám annál fenyegetőbb, mély morgás. Valami van odafent, ami legkevésbé sem örül Lidarel jelenlétének. Piszkosfehér bundát láthat a lány néha-néha átvillanni a levelek között, majd hirtelen egy nagy test érkezik meg a lány feje feletti ágra, alig fél méterről vicsorogva rá. A lény egy hatalmas macskára emlékeztet, de annál jóval fenyegetőbb, s a karmai is élesebbnek tűnnek. Ebből a helyzetből, ha a vadállat úgy dönt, hogy Lidarelre veti magát, a lánynak nem nagyon lehet esélye védekezni, így hát talán nem ártana gyorsan kitalálni, mit is óhajt kezdeni a helyzettel.
Az Irbisz (mert azzal hozta össze a balsors) egyelőre csak fenyegetően vicsorít a lányra, s folyamatos morgás mellett tudatja a jelenlétével kapcsolatos nemtetszését.*
*Nos, Lid számára nem is lesz olyan hosszú az az idegtépő várakozás, mint várta, bár hogy ennek örülhet-e, azt majd ő maga eldönti.
Valószínűleg az ember lánya igen kevéssé örül annak, hogy az első nesz, melyre odakapja a tekintetét, egyenesen a feje felől érkezik. Olybá tűnik, nem a legmegfelelőbb fát választotta ki magának, mert bár a kérdéses fa tökéletesen megfelel a megfigyelési célra, valószínűleg a Lidre meredő sárga szempár tulajdonosa is éppen így gondolta ezt, amikor elfoglalta.
Nehéz volna onnan kivenni, mi is leskelődhet a lombok takarásában a lányra, de amit egész biztosan kivehet, az a halk, ám annál fenyegetőbb, mély morgás. Valami van odafent, ami legkevésbé sem örül Lidarel jelenlétének. Piszkosfehér bundát láthat a lány néha-néha átvillanni a levelek között, majd hirtelen egy nagy test érkezik meg a lány feje feletti ágra, alig fél méterről vicsorogva rá. A lény egy hatalmas macskára emlékeztet, de annál jóval fenyegetőbb, s a karmai is élesebbnek tűnnek. Ebből a helyzetből, ha a vadállat úgy dönt, hogy Lidarelre veti magát, a lánynak nem nagyon lehet esélye védekezni, így hát talán nem ártana gyorsan kitalálni, mit is óhajt kezdeni a helyzettel.
Az Irbisz (mert azzal hozta össze a balsors) egyelőre csak fenyegetően vicsorít a lányra, s folyamatos morgás mellett tudatja a jelenlétével kapcsolatos nemtetszését.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:00:09
Üzenet elküldve: 2014-06-29 20:00:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tábort elhagyva, lovát ott hagyva megy most az erdőbe. Nem áll szándékában olyan messzire menni, ugyanakkor biztos távot keres a falaktól. Közben figyeli a fákat és a talajt is. Kezébe tőrt vesz biztonság kedvéért. Tudja, hogy varkasok lehetnek a környéken, ahogyan azt is, hogy erről nemrégiben egy igencsak megtépázott alak. Talán nem is volt most olyan jó ötlet elindulni, de nem bírt tovább ülve maradni. Lova csutakolásával is végzett, azonban mivel a hátast akarja pihentetni, ezért is kéredzkedett a tábor közelébe, saját magát kell lefoglalnia. Ennél jobb ötlete pedig nincs. Addig megy, mígnem állatok nyomait véli felfedezni. Akkor megáll, hogy megnézhesse mifélék azok, majd némiképp tovább halad, hogy aztán valahol lehelyezhesse a Dharrentől kapott csapdát. Vadászott már máskor is hurokkal, így nem okoz neki gondot az elhelyezés. Az viszont már igen, hogy eldöntse, mit tegyen addig, míg várakozik. Mehetne akár tovább is, de annak nem sok értelme lenne. Tekintve, hogy felszerelésével olyan egyszerűen nem tudna vadászni, kénytelen türelmesnek lenni addig, míg csalialapanyagra nem tesz szert. Arra elég lenne egy, a hurok által, elfogott állat is. Azt felhasználva némi szerencsével már keríthetne valami nagyobbat, igaz, a veszélyesebb fajtából. Tekintve, hogy szelíd ragadozóval még nem találkozott. Addig azonban nincs mit tenni. Pallosát és fegyvereit magán tartva mászik fel egy magasabb fára. Ott elrejtőzik a lombok között és amennyire tudja, kényelembe helyezi magát, felkészülve a hosszas várakozásra. Valamiért ez az a rész, amit nemigen szívlel ezen tevékenység során. Az idegtépő várakozást, mi nem kecsegtet semmi izgalommal, azt leszámítva, hogy minden egyes apró neszre odakapja fejét, próbálva átlátni a levelek közt, megfejtve, vajon mi okozza a zajt.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 14:55:35
Üzenet elküldve: 2014-06-29 14:55:35
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangász csapat//
* Az esti táborhelyen egy fa magasabb, valamivel kényelmesebb ágán tölti az őrködésből rá eső részt. Később mikor úgy jön össze, ledől Harath mellé, hozzá simul és alszik valamennyit. Magában számol, ha reggel korán indulnak és nem futnak össze valami szörnnyel, vagy problémásabb vadállattal, akkor késő délutánra haza is érhetnek. Estére, esetleg, talán. Jobb lesz végre megint az erődben lenni, ahol normálisan kipihenheti magát és kisimulhatnak az idegei. Megszabadul a méregtől is, ami a kulacsában van. A kezét átkötteti a gyógyítóval. Fürdik és nem csak sült húst ehet majd. Mindezek apróságok, amik egy ilyen út során hiányoznak, noha kibírja nélkülük még egy ideig. *
* Az esti táborhelyen egy fa magasabb, valamivel kényelmesebb ágán tölti az őrködésből rá eső részt. Később mikor úgy jön össze, ledől Harath mellé, hozzá simul és alszik valamennyit. Magában számol, ha reggel korán indulnak és nem futnak össze valami szörnnyel, vagy problémásabb vadállattal, akkor késő délutánra haza is érhetnek. Estére, esetleg, talán. Jobb lesz végre megint az erődben lenni, ahol normálisan kipihenheti magát és kisimulhatnak az idegei. Megszabadul a méregtől is, ami a kulacsában van. A kezét átkötteti a gyógyítóval. Fürdik és nem csak sült húst ehet majd. Mindezek apróságok, amik egy ilyen út során hiányoznak, noha kibírja nélkülük még egy ideig. *
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-29 13:50:10
Üzenet elküldve: 2014-06-29 13:50:10
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangász csapat//
* Út közben csak ritkán állnak meg pihenni, akkor is inkább inni, bekapni pár falatot és mennek is tovább. Shauri valamennyivel előttük halad és mérgezett nyilát lecserélve lő három nyulat, amit még ott helyben kivéreztet. A tapsifüles pajtikat egy kötélvégre kötve hagyja hátra egy ágra akasztva, hogy a mögötte haladó Harath, vagy másik társuk megtalálja. Estére sült nyuszkók lesznek tálalva. S míg ilyenformán gondoskodik a frissebb betevőről, nagyobb körben bejárja esti "szállásuk környékét, betérve az erdőbe, majd elnéz a tisztás felé és vissza. *
* Út közben csak ritkán állnak meg pihenni, akkor is inkább inni, bekapni pár falatot és mennek is tovább. Shauri valamennyivel előttük halad és mérgezett nyilát lecserélve lő három nyulat, amit még ott helyben kivéreztet. A tapsifüles pajtikat egy kötélvégre kötve hagyja hátra egy ágra akasztva, hogy a mögötte haladó Harath, vagy másik társuk megtalálja. Estére sült nyuszkók lesznek tálalva. S míg ilyenformán gondoskodik a frissebb betevőről, nagyobb körben bejárja esti "szállásuk környékét, betérve az erdőbe, majd elnéz a tisztás felé és vissza. *
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-28 19:35:22
Üzenet elküldve: 2014-06-28 19:35:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Böfög egy törpöset, majd megvakarja vörös üstékét és figyeli, mi változott meg rajta. Különösebben nem érez sok mindent itt ülve a tűz mellett. Na majd később talán lesz némi változás. Csak nehogy két feje nőjön! Erőst töpreng azon, hogy itt maradjon éjszakára. De nem sok kedve van hozzá. Elégedett azzal, hogy túlélte a hajóutat és szárazat érez maga alatt, de nincs kedve egyedül lenni. Főleg nem az erdőben. Pihen még egy kicsit, és némi földdel eloltja a tüzet, összeszedi holmiját és felpakolja újra a lovát. A lovát, aki, hát, mivel foltos, legyen neve Pettyes. Folti, Foltos, Mákos. ~Eh, egyen meg a fene, meg a vaskarmú sárkány.~ Felül a lovára, a még névtelen kancára és ballag vele felfelé a dombon. *
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-28 19:08:16
Üzenet elküldve: 2014-06-28 19:08:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A Kikötőből, némi fenékizmosító lovaglás után az erdőbe, és még beljebb ér. Kóricál kicsit a fák között apró lovával, végül kiér egy ösvényre. Elnézve a közel-távolt, bazi nagy dombot lát, azon valami erőd-féleséget. Elhúzza a száját és kicsit beljebb vág az erdőben, keres egy kis tisztás, amin még kényelmesen elvan a lovával. Lepakolja cuccait, apró tüzet rak és lecsüccsen mellé, hogy a Kikötőben megvett pár halacskáját megsüsse. Evés után az üvegcse felé pislog, és mivel a galád árus nem sokat mondott a szerről, a piros itókát kénytelen magán kipróbálni. Csak nem dobja fel tőle pici, formás lábait? ~Hehe, ha feldobom rózsaszín, ha leesik nem látod? A talpad lelkem! Na, húzzuk meg!~ Azzal megdönti az üvegcsét és vár. *
Megivott egy piros varázsitalt, így a hétfokú skálán a következő két körre egy egységgel nőtt az ereje és állóképessége.
Megivott egy piros varázsitalt, így a hétfokú skálán a következő két körre egy egységgel nőtt az ereje és állóképessége.
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-26 17:58:33
Üzenet elküldve: 2014-06-26 17:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Gilly se nagyon gondolkozott még a közös kalandozáson, de ez az alkalom talán jó példája lesz későbbi akcióiknak. Még ha a fiatalabbik Wagata talán kétségbe is vonná egyikük érett mivoltát, pusztán általános viselkedése alapján. Nem mintha bármi baja lenne a nővérével.
Megilletődik, ahogy elhangzik, hogy van esély még ilyen kalandra. Szíve nagyot dobban, hiszen ez olyan elismerés, amit kívánni se mert volna. Mert az elismerés egy dolog, jól esik, de részszint tisztában volt vele, hogy van tehetsége a harchoz és a vadászathoz. Ám hogy a későbbiekben is együtt járjanak ilyenekre, az nem csak váratlan, de furcsa melegséggel önti el szívét. Eddig is szerette nővérét, de most kimondottan imádja.
Éppen csak akkor tér magához révedezéséből, mikor Dawn megcsípi a karját.*
- Hé!
*Kiállt fel, s szinte már nyúlna is a nővére után, de a lendület majdnem leviszi lováról. Úgy kell erőnek erejével visszaparancsolnia magát a nyeregbe, ahogy közel jár az eséshez.*
- He-he, nagyon vicces.
*Ölti nyelvét a nővére felé, majd gyorsabb ütemre késztetve lovát, előre siet. Bizony, most teljesen meg van róla győződve, hogy Dawn szándékosan akarta nevetségessé tenni. Ami pedig egyenértékű egy rövidtávú, nem-szólok-hozzád-soha-többé helyzettel. Idővel megenyhül, mint mindig, ám most morcos és nem jó ötlet ezt fokozni. Nagyon nem jó.*
Megilletődik, ahogy elhangzik, hogy van esély még ilyen kalandra. Szíve nagyot dobban, hiszen ez olyan elismerés, amit kívánni se mert volna. Mert az elismerés egy dolog, jól esik, de részszint tisztában volt vele, hogy van tehetsége a harchoz és a vadászathoz. Ám hogy a későbbiekben is együtt járjanak ilyenekre, az nem csak váratlan, de furcsa melegséggel önti el szívét. Eddig is szerette nővérét, de most kimondottan imádja.
Éppen csak akkor tér magához révedezéséből, mikor Dawn megcsípi a karját.*
- Hé!
*Kiállt fel, s szinte már nyúlna is a nővére után, de a lendület majdnem leviszi lováról. Úgy kell erőnek erejével visszaparancsolnia magát a nyeregbe, ahogy közel jár az eséshez.*
- He-he, nagyon vicces.
*Ölti nyelvét a nővére felé, majd gyorsabb ütemre késztetve lovát, előre siet. Bizony, most teljesen meg van róla győződve, hogy Dawn szándékosan akarta nevetségessé tenni. Ami pedig egyenértékű egy rövidtávú, nem-szólok-hozzád-soha-többé helyzettel. Idővel megenyhül, mint mindig, ám most morcos és nem jó ötlet ezt fokozni. Nagyon nem jó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718