Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Amallie T Leser [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9980_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:02:15
Üzenet elküldve: 2015-07-26 23:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
//Hrothgaar, Ewa, Salanel//
*Hrothgaar szerencsére jól fogadja a kérését, és Maerehnek nincs azzal baja, hogy Salanellel induljon el. A férfi közben felderít, ő meg összeszed pár dolgot, ami majd jól jön az ételekhez. Ez így értelmes tervnek néz ki.
Salanelt ugyan nem ismeri, de ezen lehet változtatni, és Mae eleve barátságosan áll mindenkihez. De aztán kezd neki leesni, mit is mond Hrothi.*
– Úgy érted, egyfajta testőrként is adod mellém? *kérdezi kissé meglepve, mert erre aztán nem számított.*
~Vajon miért tenne ilyet a Thán?~
*Végül aztán bólint.*
– Szólok neki, hogyha Rolkó bemutatója után még van némi lehetőség, akkor jól jönne a friss hús estére. A vacsora attól függ majd, attól is, hogy mit sikerül összeszednünk.
*A Vörös keze a vállán meglepi, jó érzés persze, furcsán jó, de nem akar belemagyarázni semmit. Látta már előző nap is, hogy ez Hrothgaar szokása, megfogja ő a többi törpe vállát is. Nincs ebben semmi.*
– Rendben, szerintem nem fogunk elmaradni, megmondom Salanelnek, amit kértél.
*Mae Hrothgarra mosolyog, majd ügyesen megfordítja Nagyonmagast és a menet eleje felé galoppozik a lovacskával, útközben Ewara mosolyog.*
– Mehetek gyűjtögetni, ha Salanel jön velem, de Hrothi azt mondta, mondjam neki, hogy jöjjön! Hátha ízesebb lesz a vacsora. Az a vizes dolog, amit csináltál… arról még beszélgessünk később, jó?
*Integet még Ewanak, majd Salanel mellé léptet, reméli, nincs nagyon messze elől ő sem.*
– Szia! Én Maereh vagyok *mutatkozik be legelébb.* Beszéltem Hrothgaarral, és ő mondta, hogy mehetek az erdőbe gombáért, málnáért, meg ami még akad, hogy rendes vacsora kerüljön ki. Kérte, hogy szóljak neked, hogy kísérj el, és ha tudsz lőj valami vadat.
*Reménykedve néz fel a felderítőre, reméli, nem rázza le a másik, mint kutya a vizet.*
– Azt is kérte, ne maradjunk le nagyon a csapattól, inkább menjünk előre, meg oldalra. Akkor indulhatunk? *kérdi bizakodva.*
//Hrothgaar, Ewa, Salanel//
*Hrothgaar szerencsére jól fogadja a kérését, és Maerehnek nincs azzal baja, hogy Salanellel induljon el. A férfi közben felderít, ő meg összeszed pár dolgot, ami majd jól jön az ételekhez. Ez így értelmes tervnek néz ki.
Salanelt ugyan nem ismeri, de ezen lehet változtatni, és Mae eleve barátságosan áll mindenkihez. De aztán kezd neki leesni, mit is mond Hrothi.*
– Úgy érted, egyfajta testőrként is adod mellém? *kérdezi kissé meglepve, mert erre aztán nem számított.*
~Vajon miért tenne ilyet a Thán?~
*Végül aztán bólint.*
– Szólok neki, hogyha Rolkó bemutatója után még van némi lehetőség, akkor jól jönne a friss hús estére. A vacsora attól függ majd, attól is, hogy mit sikerül összeszednünk.
*A Vörös keze a vállán meglepi, jó érzés persze, furcsán jó, de nem akar belemagyarázni semmit. Látta már előző nap is, hogy ez Hrothgaar szokása, megfogja ő a többi törpe vállát is. Nincs ebben semmi.*
– Rendben, szerintem nem fogunk elmaradni, megmondom Salanelnek, amit kértél.
*Mae Hrothgarra mosolyog, majd ügyesen megfordítja Nagyonmagast és a menet eleje felé galoppozik a lovacskával, útközben Ewara mosolyog.*
– Mehetek gyűjtögetni, ha Salanel jön velem, de Hrothi azt mondta, mondjam neki, hogy jöjjön! Hátha ízesebb lesz a vacsora. Az a vizes dolog, amit csináltál… arról még beszélgessünk később, jó?
*Integet még Ewanak, majd Salanel mellé léptet, reméli, nincs nagyon messze elől ő sem.*
– Szia! Én Maereh vagyok *mutatkozik be legelébb.* Beszéltem Hrothgaarral, és ő mondta, hogy mehetek az erdőbe gombáért, málnáért, meg ami még akad, hogy rendes vacsora kerüljön ki. Kérte, hogy szóljak neked, hogy kísérj el, és ha tudsz lőj valami vadat.
*Reménykedve néz fel a felderítőre, reméli, nem rázza le a másik, mint kutya a vizet.*
– Azt is kérte, ne maradjunk le nagyon a csapattól, inkább menjünk előre, meg oldalra. Akkor indulhatunk? *kérdi bizakodva.*
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-26 13:30:10
Üzenet elküldve: 2015-07-26 13:30:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Hrothgaar figyelmesen hallgatja Ewangel szavait és nem is kell csalódnia, sőt, rövid időn belül igencsak elámul a hallottakon. Az elf láthatja a csodálkozást kiülni a törpe ábrázatára. *
- Az igen, hű az anyját. Te akkor még az eddigieknél is fontosabb tagja vagy a kis csapatunknak, Ewangel Nortsan.
* Hrothgaar tekintete a lányról pár pillanatra elvándorol és a környezetet pásztázza. Figyel a mágusra, de ugyanúgy kell figyelnie az őket körülvevő tájra is. Az elővéd biztosan jelt adna, ha baj lenne, a férfi van annyira rátermett és gyakorlott, neki pedig a hátukat kell biztosítania. A rövid ellenőrzés után figyelme újra a leányé. *
- Azt akarod mondani, hogy ha fognánk mondjuk egy őzet, akkor abból is tudnál tízet csinálni? A húsuk ugyanolyan ehető lenne? Nem csak valami káprázat, ami az érzékeket csapja be?
* A csapat élelemkészletei igencsak megduzzadhatnának, ezáltal, de mint mindennek, ennek is kell legyen hátulütője. *
- És mondd, mennyire fáradsz el ilyenkor? A képességeid nem végtelenek, gondolom. Regenerálódnod kell neked is, mint egy harcosnak a csata után. Nézd el nekem oktondiságom, nem értek szinte semmit a mágiához...
* Vallja meg hiányosságát Hrothgaar, és folytatja. *
- Meditálnotok kell, hogy az erőt, amit ilyenkor felhasználtok, feltölthessétek, igaz? Ez a hátulütője, nem szórhatjátok felelőtlenül jobbra-balra a varázsaitokat.
* Agya kattog, mi mindenre nem gondolt még, mi minden lehet fontos még az úton. *
- Amiket elmeséltél most, azok nagyban segíthetik a csapatunkat, mágus. Hhmm... Örülök, hogy belünk jöttél. Értékes tagja vagy a csapatunknak.
* Tekintete most előre siklik, az előttük haladókat figyeli, kémleli kétoldalt a fákat, az erdőt, hátha kiszúr valamit, amit a többiek nem vettek észre. *
- Ha gondolod lovagolj vissza középre, Ewa. Én itt maradok hátul. Figyelem a hátunkat, nehogy valami meglepjen bennünket.
* Arcán bátorító mosoly jelzi, a törpe most jó hangulatban van. Ha Ewwa marad, még beszélgetéssel tölthetik az idejük egy részét is akár. *
- Quikhnah, Doro! Ti ne húzódjatok ki szélre, zárkózzatok be a sorba elénk, jó?
* Szól rá a két elcsatangolni látszó törpére, majd tovább járatja tekintetét a csapaton. Morwon, Azil, Rolko megvannak, Mae most ment előre Salanel-hez, Quikh, Doro, Draagnar, Ewa és jómaga, úgy látszik megvan még mindenki.*
* Hrothgaar figyelmesen hallgatja Ewangel szavait és nem is kell csalódnia, sőt, rövid időn belül igencsak elámul a hallottakon. Az elf láthatja a csodálkozást kiülni a törpe ábrázatára. *
- Az igen, hű az anyját. Te akkor még az eddigieknél is fontosabb tagja vagy a kis csapatunknak, Ewangel Nortsan.
* Hrothgaar tekintete a lányról pár pillanatra elvándorol és a környezetet pásztázza. Figyel a mágusra, de ugyanúgy kell figyelnie az őket körülvevő tájra is. Az elővéd biztosan jelt adna, ha baj lenne, a férfi van annyira rátermett és gyakorlott, neki pedig a hátukat kell biztosítania. A rövid ellenőrzés után figyelme újra a leányé. *
- Azt akarod mondani, hogy ha fognánk mondjuk egy őzet, akkor abból is tudnál tízet csinálni? A húsuk ugyanolyan ehető lenne? Nem csak valami káprázat, ami az érzékeket csapja be?
* A csapat élelemkészletei igencsak megduzzadhatnának, ezáltal, de mint mindennek, ennek is kell legyen hátulütője. *
- És mondd, mennyire fáradsz el ilyenkor? A képességeid nem végtelenek, gondolom. Regenerálódnod kell neked is, mint egy harcosnak a csata után. Nézd el nekem oktondiságom, nem értek szinte semmit a mágiához...
* Vallja meg hiányosságát Hrothgaar, és folytatja. *
- Meditálnotok kell, hogy az erőt, amit ilyenkor felhasználtok, feltölthessétek, igaz? Ez a hátulütője, nem szórhatjátok felelőtlenül jobbra-balra a varázsaitokat.
* Agya kattog, mi mindenre nem gondolt még, mi minden lehet fontos még az úton. *
- Amiket elmeséltél most, azok nagyban segíthetik a csapatunkat, mágus. Hhmm... Örülök, hogy belünk jöttél. Értékes tagja vagy a csapatunknak.
* Tekintete most előre siklik, az előttük haladókat figyeli, kémleli kétoldalt a fákat, az erdőt, hátha kiszúr valamit, amit a többiek nem vettek észre. *
- Ha gondolod lovagolj vissza középre, Ewa. Én itt maradok hátul. Figyelem a hátunkat, nehogy valami meglepjen bennünket.
* Arcán bátorító mosoly jelzi, a törpe most jó hangulatban van. Ha Ewwa marad, még beszélgetéssel tölthetik az idejük egy részét is akár. *
- Quikhnah, Doro! Ti ne húzódjatok ki szélre, zárkózzatok be a sorba elénk, jó?
* Szól rá a két elcsatangolni látszó törpére, majd tovább járatja tekintetét a csapaton. Morwon, Azil, Rolko megvannak, Mae most ment előre Salanel-hez, Quikh, Doro, Draagnar, Ewa és jómaga, úgy látszik megvan még mindenki.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-26 12:08:14
Üzenet elküldve: 2015-07-26 12:08:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* Bár Mae még nem ért vissza viszont Rolko vele tart, sőt úgy néz rá mint valami csodabogárra. Az elf még nem sikerült eldöntse, hogy örüljön-e ennek a hirtelen jött lelkesedésnek vagy sem. Nem biztos, hogy szeretne házi kedvenc lenni, a szó legszorosabban vett értelmében bár lehet, hogy a házikedvenc nem ugyanazt jelenti egy óriásnak mint egy elfnek.*
- Én is kedvellek. *próbálja egy kicsit finomítani az imént hallott szavak jelentését majd felmosolyog a nála szinte kétszer magasabb óriásra.
Úgy tűnik többen is észrevették az apró kis varázslatot, közöttük Morwon akivel pár napja még a sátrakat pakolták szekérre.*
- Folyót azt nem. *válaszol a kérdésre majd azért hozzáteszi.*
- Viszont egy kis patakot bárhonnan elő tudok csalogatni.
* Amint megpróbálnak visszasorolni a saját helyükre Hrothgaar kézmozdulatát veszi észre. Kissé meg is lepődik azon, hogy mi a gond, talán csak nem akarja leszidni mert feltartotta a haladást a kis praktikájával. Természetesen megáll egy helyben és bevárja, hogy utolérje őt a thán és mellette lovagol tovább figyelmesen hallgatva a kérdéseit.*
- Csak kevéske vizet tudok előcsalogatni viszont azt akár többször is és bárhol, bármiből, legyen az föld, homok avagy szikla. *mondja elgondolkodva azon, hogy mondjuk ha egy terület különböző pontjain varázsol akkor sikerülhet-e mondjuk egy térdig érő tavacskát összehoznia amiben felfrissítheti magát ő is meg a törpék is. Az óriásoknak sajnos az egész ha bokáig érne.
A mondj el mindent rész komoly fejtörést jelent a számára. Soha nem kereste azt, hogy mi is bújik meg a mágia mögött bár a víz hívását talán még érti is.*
- Ha hozzáérek bármihez ami a talajhoz tartozik akkor ha rákoncentrálok és hívó szavakat kántálok akkor a föld alatti patakok egy időre a kezem felé veszik irányukat, majd pedig visszatérnek a megszokott útjukhoz. A hívásomat meghallják bármilyen messze avagy mélyen is legyenek az erecskék.
* A óriásról ejtett szavakra végre megkönnyebbülten mosolyodik el.*
- Nagyon barátságos, szinte már túlságosan is. Én még nem találkoztam óriással Amon Ruadhon kívül. Nem tudom, hogy kell velük beszélgetni, bár nagyon békésnek tűnnek mind. *néz végig a mellettük haladó égimeszelőkön.
A következő kérdésre elgondolkodva válaszol.*
- Sokféle. Mindet elsorolni és el is magyarázni túl hosszú és unalmas volna. *mondja halvány mosollyal ajkain.*
- Ami fontos lehet, hogy bármikor tudok kisebb állatokat idecsalni egy nyúlpörkölt reményében, vagy mondjuk egy nyúlból tízet varázsolni. A gyümölcsfák vagy bokrok is hallgatnak a szavamra. *mondja majd végül elmosolyodik és összegzi mire számíthat tőle a törpe.*
- Az íjon kívül a levegő és a vízmágiát tanultam, bár jártam a Mágustoronyba is a Vezérrel ahol sokféle hasznos varázslattal lettem gazdagabb.
* Bár Mae még nem ért vissza viszont Rolko vele tart, sőt úgy néz rá mint valami csodabogárra. Az elf még nem sikerült eldöntse, hogy örüljön-e ennek a hirtelen jött lelkesedésnek vagy sem. Nem biztos, hogy szeretne házi kedvenc lenni, a szó legszorosabban vett értelmében bár lehet, hogy a házikedvenc nem ugyanazt jelenti egy óriásnak mint egy elfnek.*
- Én is kedvellek. *próbálja egy kicsit finomítani az imént hallott szavak jelentését majd felmosolyog a nála szinte kétszer magasabb óriásra.
Úgy tűnik többen is észrevették az apró kis varázslatot, közöttük Morwon akivel pár napja még a sátrakat pakolták szekérre.*
- Folyót azt nem. *válaszol a kérdésre majd azért hozzáteszi.*
- Viszont egy kis patakot bárhonnan elő tudok csalogatni.
* Amint megpróbálnak visszasorolni a saját helyükre Hrothgaar kézmozdulatát veszi észre. Kissé meg is lepődik azon, hogy mi a gond, talán csak nem akarja leszidni mert feltartotta a haladást a kis praktikájával. Természetesen megáll egy helyben és bevárja, hogy utolérje őt a thán és mellette lovagol tovább figyelmesen hallgatva a kérdéseit.*
- Csak kevéske vizet tudok előcsalogatni viszont azt akár többször is és bárhol, bármiből, legyen az föld, homok avagy szikla. *mondja elgondolkodva azon, hogy mondjuk ha egy terület különböző pontjain varázsol akkor sikerülhet-e mondjuk egy térdig érő tavacskát összehoznia amiben felfrissítheti magát ő is meg a törpék is. Az óriásoknak sajnos az egész ha bokáig érne.
A mondj el mindent rész komoly fejtörést jelent a számára. Soha nem kereste azt, hogy mi is bújik meg a mágia mögött bár a víz hívását talán még érti is.*
- Ha hozzáérek bármihez ami a talajhoz tartozik akkor ha rákoncentrálok és hívó szavakat kántálok akkor a föld alatti patakok egy időre a kezem felé veszik irányukat, majd pedig visszatérnek a megszokott útjukhoz. A hívásomat meghallják bármilyen messze avagy mélyen is legyenek az erecskék.
* A óriásról ejtett szavakra végre megkönnyebbülten mosolyodik el.*
- Nagyon barátságos, szinte már túlságosan is. Én még nem találkoztam óriással Amon Ruadhon kívül. Nem tudom, hogy kell velük beszélgetni, bár nagyon békésnek tűnnek mind. *néz végig a mellettük haladó égimeszelőkön.
A következő kérdésre elgondolkodva válaszol.*
- Sokféle. Mindet elsorolni és el is magyarázni túl hosszú és unalmas volna. *mondja halvány mosollyal ajkain.*
- Ami fontos lehet, hogy bármikor tudok kisebb állatokat idecsalni egy nyúlpörkölt reményében, vagy mondjuk egy nyúlból tízet varázsolni. A gyümölcsfák vagy bokrok is hallgatnak a szavamra. *mondja majd végül elmosolyodik és összegzi mire számíthat tőle a törpe.*
- Az íjon kívül a levegő és a vízmágiát tanultam, bár jártam a Mágustoronyba is a Vezérrel ahol sokféle hasznos varázslattal lettem gazdagabb.
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-26 00:22:24
Üzenet elküldve: 2015-07-26 00:22:24
ÚJ
![>Amallie T Leser [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9980_ember_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Végre nyugodtabb környezet és a nap is nem rég kelt fel, így bátran vág neki az erdei ösvényen a városba vezető úton kezét a tőrjein tartva végig.*
~Hol is jártam? Ja igen! A tolvaj céhem.~
*Igen itt tanult meg a fegyverrel támadni és védekezni meg erszényeket megszegényíteni tartalma egy részétől. Ismét meg találta újra a szerelem is, pedig megfogadta, hogy semmi érzelgősség. Nem más volt csupán, mint a klánvezér ágyasa, akit elviseltek maguk között a többiek, mert ügyessége nem volt máshoz csak a mérgek és gyógyítás terén, jó a fegyverrel meg tudja magát védeni, meg gyengébb ellenfél ellen tud győzedelmeskedni is ha támadást indít. Amalliet nem zavarta a többiek véleménye. Ebből következett egy lázadás és dobta őt szerelme, mert inkább egy pótolható ágyas, mint sok jó ember. Itt lett végleg elege a férfiakból és egy ellenséges klánnak szivárogtatva információt kirobbantott egy városi céhháborút. Erre gondolva gúnyos félmosoly jelenik meg arcán, nagy veszteség érte a régi klánját a legtöbben mind a mérgezett vágásokba haltak bele, amivel ellenfelük pengéje volt bekenve. Biztosra akart menni és meg is lett az eredménye, akik túlélték azok bizonyára keresik most is őt és életére akarnak törni, de a másik céh hamis papírokkal eljuttatta ide és egy jó darabig nem akadnak a nyomára. Igen most itt tartunk és jöhet a jelenen gondolkodás.*
~Hol is jártam? Ja igen! A tolvaj céhem.~
*Igen itt tanult meg a fegyverrel támadni és védekezni meg erszényeket megszegényíteni tartalma egy részétől. Ismét meg találta újra a szerelem is, pedig megfogadta, hogy semmi érzelgősség. Nem más volt csupán, mint a klánvezér ágyasa, akit elviseltek maguk között a többiek, mert ügyessége nem volt máshoz csak a mérgek és gyógyítás terén, jó a fegyverrel meg tudja magát védeni, meg gyengébb ellenfél ellen tud győzedelmeskedni is ha támadást indít. Amalliet nem zavarta a többiek véleménye. Ebből következett egy lázadás és dobta őt szerelme, mert inkább egy pótolható ágyas, mint sok jó ember. Itt lett végleg elege a férfiakból és egy ellenséges klánnak szivárogtatva információt kirobbantott egy városi céhháborút. Erre gondolva gúnyos félmosoly jelenik meg arcán, nagy veszteség érte a régi klánját a legtöbben mind a mérgezett vágásokba haltak bele, amivel ellenfelük pengéje volt bekenve. Biztosra akart menni és meg is lett az eredménye, akik túlélték azok bizonyára keresik most is őt és életére akarnak törni, de a másik céh hamis papírokkal eljuttatta ide és egy jó darabig nem akadnak a nyomára. Igen most itt tartunk és jöhet a jelenen gondolkodás.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 22:46:36
Üzenet elküldve: 2015-07-25 22:46:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Rolko esete az erdővel megesett, az óriás csúnyán elesett, Hrothgaar pedig kétségbeesett... igaz, csak egy pillanatra, de sikerült hamar lezárni ezt a kellemetlen incidenst. Ewa félrehívja az égimeszelőt és egy kisebb kőhalomból vizet fakaszt... *
~ Az anyja... ~
* A jelenet nem kerüli el a törpe thán figyelmét és igencsek meg is mozgatja a fantáziáját emellett. Rövid gondolkodás után dönt, fog beszélni a leánnyal négyszemközt, az már biztos. Előtte azonban Mae "látogatja meg" őt. *
- Hmmm... *morran fel a törpe* Jó. Mehetsz, de az biztos, hogy nem egyedül. Lovagolj előre és Salanel-lel nézzetek szét. Ő a felderítőnk úgyis. Nála jó kezekben leszel. Míg te gombászol ő figyeli a környezetet, vagy akár ő is nézhet vadat... sőt, az lesz a legjobb, ha szólsz is neki, hogy alkalomadtán, ha tud, lőjön valamit nekünk, nála van íj és mestere is a fegyvernek... A készleteket este összeszámláljuk.
* Azzal elengedi a lányt, de még utoljára a biztonság kedvéért rászól. *
- De vigyázzatok. Ne maradjatok el tőlünk semmiképp. Inkább előttünk, mellettünk haladjatok, jó?
* Kezét a lány vállára teszi, nyomatékosítást várva tőle, hogy nem lesz szeleburdi, nem fog elcsatangolni, semmi ilyesmi... igazából egyedül a lány miatt aggódik, régi bajtársa sokszor bizonyította már rátermettségét. Ha Mae előrelovagol, körbetekint és megadja a jelet az indulásra. Ewangel és Rolko párosát figyeli még, majd ha ők végeztek, magához inti a leányt pár szó erejéig. *
- Láttam, hogy vizet fakasztottál az előbb. Mondd, hogy működik ez a varázs? Mennyi vizet tudj előbájolni? Bármilyen helyen meg tudod ezt ismételni? Mondj el mindent kérlek, sokat segíthet a későbbiekben, ha kifutunk a friss vízből, Wylnurana mentsen meg attól...
* Ez a bűbáj tényleg nagyon hasznosnak tűnik Hrothgaar számára. Azon kattog az agya, vajon bármilyen sziklafelületből tud-e a lány iható vizet fakasztani, mert ha igen, az több, mint mesés körülmény lenne. A csapat kényelmes tempóban halad előre, és Hrothgaar emlékei alapján beazonosítja a terepet . *
- Rolko megkedvelt téged. * mondja a lánynak * Ezentúl figyelni fog rád mindig. * a törpe arcán mosoly jelenik meg * Ő és a bátyja, Krumko, volt nekik egy kis barátjuk, egy gnóm druida. Úgy másfél éve vesztettük el, amikor megérkeztünk Arthenior külső területeire. Egyszer csak eltűnt, de a fiúk addig vigyáztak rá. Az alatt a menetelés alatt sok jó embert vesztettünk...
* Azonban nem a múltidézés a téma most, gy visszafordul a mágushoz. *
- Milyen hasonló varázs lapul még a tarsolyodban, Ewangel Nortsan?
* Rolko esete az erdővel megesett, az óriás csúnyán elesett, Hrothgaar pedig kétségbeesett... igaz, csak egy pillanatra, de sikerült hamar lezárni ezt a kellemetlen incidenst. Ewa félrehívja az égimeszelőt és egy kisebb kőhalomból vizet fakaszt... *
~ Az anyja... ~
* A jelenet nem kerüli el a törpe thán figyelmét és igencsek meg is mozgatja a fantáziáját emellett. Rövid gondolkodás után dönt, fog beszélni a leánnyal négyszemközt, az már biztos. Előtte azonban Mae "látogatja meg" őt. *
- Hmmm... *morran fel a törpe* Jó. Mehetsz, de az biztos, hogy nem egyedül. Lovagolj előre és Salanel-lel nézzetek szét. Ő a felderítőnk úgyis. Nála jó kezekben leszel. Míg te gombászol ő figyeli a környezetet, vagy akár ő is nézhet vadat... sőt, az lesz a legjobb, ha szólsz is neki, hogy alkalomadtán, ha tud, lőjön valamit nekünk, nála van íj és mestere is a fegyvernek... A készleteket este összeszámláljuk.
* Azzal elengedi a lányt, de még utoljára a biztonság kedvéért rászól. *
- De vigyázzatok. Ne maradjatok el tőlünk semmiképp. Inkább előttünk, mellettünk haladjatok, jó?
* Kezét a lány vállára teszi, nyomatékosítást várva tőle, hogy nem lesz szeleburdi, nem fog elcsatangolni, semmi ilyesmi... igazából egyedül a lány miatt aggódik, régi bajtársa sokszor bizonyította már rátermettségét. Ha Mae előrelovagol, körbetekint és megadja a jelet az indulásra. Ewangel és Rolko párosát figyeli még, majd ha ők végeztek, magához inti a leányt pár szó erejéig. *
- Láttam, hogy vizet fakasztottál az előbb. Mondd, hogy működik ez a varázs? Mennyi vizet tudj előbájolni? Bármilyen helyen meg tudod ezt ismételni? Mondj el mindent kérlek, sokat segíthet a későbbiekben, ha kifutunk a friss vízből, Wylnurana mentsen meg attól...
* Ez a bűbáj tényleg nagyon hasznosnak tűnik Hrothgaar számára. Azon kattog az agya, vajon bármilyen sziklafelületből tud-e a lány iható vizet fakasztani, mert ha igen, az több, mint mesés körülmény lenne. A csapat kényelmes tempóban halad előre, és Hrothgaar emlékei alapján beazonosítja a terepet . *
- Rolko megkedvelt téged. * mondja a lánynak * Ezentúl figyelni fog rád mindig. * a törpe arcán mosoly jelenik meg * Ő és a bátyja, Krumko, volt nekik egy kis barátjuk, egy gnóm druida. Úgy másfél éve vesztettük el, amikor megérkeztünk Arthenior külső területeire. Egyszer csak eltűnt, de a fiúk addig vigyáztak rá. Az alatt a menetelés alatt sok jó embert vesztettünk...
* Azonban nem a múltidézés a téma most, gy visszafordul a mágushoz. *
- Milyen hasonló varázs lapul még a tarsolyodban, Ewangel Nortsan?
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 20:55:47
Üzenet elküldve: 2015-07-25 20:55:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Az idefele vezető út nyert, de Fibi ezzel nem jutott többre, legfeljebb annyival, hogy nem összevissza lófrál az erdőben, hanem kitartóan követi az a csapást, amibe volt szerencséje belefutni. Már nagyon régóta sétál. Sem rövid lábai, sem kislányhoz mérten erősnek bizonyuló szervezete nem bírja ezt a hosszú utat. Egyre többet áll meg pihenni, de némi pihegés után csak tovább vonszolja magát. Úgy vonszolja végig magát az erdőn, mint valami élőholt, aki még sírni sem mer, annyira tart az erdei lidércektől. Megszeppenve markolja kék masnis ruhácskája végét és néma csöndben vánszorog előre, előre és megint csak előre. Nem mer megállni, bár lábai majd leszakadnak a fáradtságtól, de valamilyen csoda folytán biztonságban elér egy hatalmas búzamezőig.
Pontosítva, egy búzamező határában ébred fel, ahol is egy vénségesen vén, fogatlan anyóka mosolyog rá kedvesen. Valószínűleg lábai felmondhatták a szolgálatot útközben, s ebéd, innivaló hiányában az ájulás bizonyult enyhítő megoldásnak. Így talált rá az idős asszony, aki hazavitte, s kint az udvaron, lefektette egy heverőre. A házban túlságosan is meleg volt az éjszaka.
Fibienne, ébredése első pillanatában valóban azt hitte, hogy belekerült valamelyik régi mesekönyvébe és eljött érte egy boszorkány, hogy szőröstűl bőröstűl megegye, de a finom kalács és a meleg, mézes házitej hamar meggyőzte arról, hogy ez bizony nem mese, hanem a valóság, bár még sokáig keresett rejtett, gyerekevésre hajlamos jeleket az anyóka mozdulataiban.
Most is éppen csak lóbálja topánkás lábát egy magasabb lócáról és azon töri a fejét, hogy az asszony bibírcsókja vajon intő jel e a számára.*
- De nem vagyok én ám egyedül!
*Bizonygatja hangosan immár sokadszorra.*
- A nővérem már biztosan nagyon vár rám! Itt lakik a közelben.
*Füllenti határozottan, hátha mégsem lenne minden olyan nagyon rendben.*
- Arra laknak... ott.
*Mutat el arra, amerről a szél sós illatot sodor feléjük. A kikötőt már ismeri. Onnan jött.*
- Akkor, csókolom és köszönöm a reggelit! Innen már tudom az utat! Viszlát!
*Így kék szoknyában, egyedül, útravaló és minden egyéb nélkül vág bele a végtelenbe. Ziálék úgy is megtalálják! Tudja! Meg fogják találni.*
Pontosítva, egy búzamező határában ébred fel, ahol is egy vénségesen vén, fogatlan anyóka mosolyog rá kedvesen. Valószínűleg lábai felmondhatták a szolgálatot útközben, s ebéd, innivaló hiányában az ájulás bizonyult enyhítő megoldásnak. Így talált rá az idős asszony, aki hazavitte, s kint az udvaron, lefektette egy heverőre. A házban túlságosan is meleg volt az éjszaka.
Fibienne, ébredése első pillanatában valóban azt hitte, hogy belekerült valamelyik régi mesekönyvébe és eljött érte egy boszorkány, hogy szőröstűl bőröstűl megegye, de a finom kalács és a meleg, mézes házitej hamar meggyőzte arról, hogy ez bizony nem mese, hanem a valóság, bár még sokáig keresett rejtett, gyerekevésre hajlamos jeleket az anyóka mozdulataiban.
Most is éppen csak lóbálja topánkás lábát egy magasabb lócáról és azon töri a fejét, hogy az asszony bibírcsókja vajon intő jel e a számára.*
- De nem vagyok én ám egyedül!
*Bizonygatja hangosan immár sokadszorra.*
- A nővérem már biztosan nagyon vár rám! Itt lakik a közelben.
*Füllenti határozottan, hátha mégsem lenne minden olyan nagyon rendben.*
- Arra laknak... ott.
*Mutat el arra, amerről a szél sós illatot sodor feléjük. A kikötőt már ismeri. Onnan jött.*
- Akkor, csókolom és köszönöm a reggelit! Innen már tudom az utat! Viszlát!
*Így kék szoknyában, egyedül, útravaló és minden egyéb nélkül vág bele a végtelenbe. Ziálék úgy is megtalálják! Tudja! Meg fogják találni.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 18:46:57
Üzenet elküldve: 2015-07-25 18:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* A gyümölcsös-húsos téma ezzel le is van tudva. Legalábbis egyelőre; amíg meg nem tudják, hogy az ég esett rájuk, vagy csak megtörténnek azok a Rolkosztikus dolgok, amelyek valahogy mindig Rolko közelében történnek csak meg.
Mindenki hozza a formáját: Rolko megbotlik valami kiálló kavicsban és a málnásba gurul, Hrothgaar hozza elővigyázatos jellemét és egyből megállítja a csoportot. Mivel a Vörös a bagázs vezetője, így Morwon sem tétlenkedik sokat, egyből kicseréli a csákányt kardra és maga elé emelve figyeli a bokrot. A törpe önfeláldozóan beveti magát a dolgok sűrűjébe és bizonyára ha kicsit éhesebb lenne, vagy jobban szeretné a málnát, akkor ő is még vörösebben jönne elő. Ám nem tűnik el sokáig, hamarosan Rolkoval tér vissza, akit mintha valóban lándzsával szurkáltak volna. Ez magyarázatot adna a hatalmas ricsajra, melyre talán Amon Ruadhig is elhallatszik, ha nem Artheniorig.
Aztán a többiek sem maradnak el a megnyilvánulásaikkal. *
- Ewa, tudsz folyót fakasztani?! * Néz ámulva, szemeit az elf és a patak között jártatva. Eszébe jut, hogy ez esetben csinálhatna egy egész folyót Amon Ruadhtól azokig a csúnya barlangokig, amelyek olyan távol vannak tőlük és akkor mehetnének hajóval is. Persze ezen a kis éren egy papírhajó is megküzdene a megmaradásért, de Morwon nem tudhatja, hogy mekkora vízmennyiséggel lehet megoldani ezt az iménti varázslatot.
Azil szavaira csak egyetértően bólogat. Nem ideges ettől még Rolkora, de nem is boldog, hogy minden lelket elijesztett hangjával... Jó messzire.
A törpelány, Mae viszont alighanem valóban újonc. És még az újoncok között is újonc, mivel a legtöbben egy nap alatt megismerik Rolkót, így hát a "mindig ilyen" kérdés nem csattanna el, ha nem lenne valóban friss husi. A kérdésre Morwon csak vállat von, nem akar fölösleges vitákba is belekeveredni Rolkóval. Éppen elég volt az a gurulós-kiáltás, nem kell ide két óriás összeverekedésének a hangja is. Na meg Hrothgaar szavai is megfélemlítik eléggé ahhoz, hogy akár az "igen" választól is ideges legyen, de nehéz kiszámítani Rolko gondolkodását, így marad a hallgatás, hacsak más nem válaszol a kérdésre helyette.
Aztán a törpelány menni akar. Morwon is. Csak mindketten más merre. Morwon alig várja, hogy megint induljanak végre, hiszen a problémának vége van már, nem kell tovább itt állni, mert a barlangok nem jönnek maguktól ide. Mae viszont bogyót akar szedni. Ezzel sincs baj, szedjen amennyit akar, de akkor a többiek legalább induljanak már!
Mond pár szót az orra alatt dünnyögve, amit talán ő maga sem ért, nemhogy mások, aztán kardját lassan visszacsúsztatja a helyére és vár. *
* A gyümölcsös-húsos téma ezzel le is van tudva. Legalábbis egyelőre; amíg meg nem tudják, hogy az ég esett rájuk, vagy csak megtörténnek azok a Rolkosztikus dolgok, amelyek valahogy mindig Rolko közelében történnek csak meg.
Mindenki hozza a formáját: Rolko megbotlik valami kiálló kavicsban és a málnásba gurul, Hrothgaar hozza elővigyázatos jellemét és egyből megállítja a csoportot. Mivel a Vörös a bagázs vezetője, így Morwon sem tétlenkedik sokat, egyből kicseréli a csákányt kardra és maga elé emelve figyeli a bokrot. A törpe önfeláldozóan beveti magát a dolgok sűrűjébe és bizonyára ha kicsit éhesebb lenne, vagy jobban szeretné a málnát, akkor ő is még vörösebben jönne elő. Ám nem tűnik el sokáig, hamarosan Rolkoval tér vissza, akit mintha valóban lándzsával szurkáltak volna. Ez magyarázatot adna a hatalmas ricsajra, melyre talán Amon Ruadhig is elhallatszik, ha nem Artheniorig.
Aztán a többiek sem maradnak el a megnyilvánulásaikkal. *
- Ewa, tudsz folyót fakasztani?! * Néz ámulva, szemeit az elf és a patak között jártatva. Eszébe jut, hogy ez esetben csinálhatna egy egész folyót Amon Ruadhtól azokig a csúnya barlangokig, amelyek olyan távol vannak tőlük és akkor mehetnének hajóval is. Persze ezen a kis éren egy papírhajó is megküzdene a megmaradásért, de Morwon nem tudhatja, hogy mekkora vízmennyiséggel lehet megoldani ezt az iménti varázslatot.
Azil szavaira csak egyetértően bólogat. Nem ideges ettől még Rolkora, de nem is boldog, hogy minden lelket elijesztett hangjával... Jó messzire.
A törpelány, Mae viszont alighanem valóban újonc. És még az újoncok között is újonc, mivel a legtöbben egy nap alatt megismerik Rolkót, így hát a "mindig ilyen" kérdés nem csattanna el, ha nem lenne valóban friss husi. A kérdésre Morwon csak vállat von, nem akar fölösleges vitákba is belekeveredni Rolkóval. Éppen elég volt az a gurulós-kiáltás, nem kell ide két óriás összeverekedésének a hangja is. Na meg Hrothgaar szavai is megfélemlítik eléggé ahhoz, hogy akár az "igen" választól is ideges legyen, de nehéz kiszámítani Rolko gondolkodását, így marad a hallgatás, hacsak más nem válaszol a kérdésre helyette.
Aztán a törpelány menni akar. Morwon is. Csak mindketten más merre. Morwon alig várja, hogy megint induljanak végre, hiszen a problémának vége van már, nem kell tovább itt állni, mert a barlangok nem jönnek maguktól ide. Mae viszont bogyót akar szedni. Ezzel sincs baj, szedjen amennyit akar, de akkor a többiek legalább induljanak már!
Mond pár szót az orra alatt dünnyögve, amit talán ő maga sem ért, nemhogy mások, aztán kardját lassan visszacsúsztatja a helyére és vár. *
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 16:14:00
Üzenet elküldve: 2015-07-25 16:14:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* A kezdetben csendes társaság lassan feloldódik, mert kialakulnak a beszélgető csoportok. Azil is megtudja hamar, küldetésük célját. *
- Akkor gondolom nem baj, hogy hoztam az eszközeimet. Ha régiek az alagutak, nem árt, ha kicseréljük az aládúcolásokat. -
* Jegyzi meg, mert még régebben dolgozott már ilyen helyen. Fél füllel persze előre is figyel, így nagyjából ki tudja venni, hogy ott a beszélgetés témája az étel, főleg a gyümölcs. Már éppen előre sétálna, amikor meglátja, hogy Rolkó megbotlik, s szikla módjára begurul az erdőbe. Egy igen bömbölős sziklaként. *
- Ennyit a szarvasraguról. -
* Jegyzi meg, mert ez a velőtrázó üvöltés még az eget is majdnem a nyakukba omlasztotta. Hallva a parancsot, engedelmesen hátrafordul, s figyelni kezdi a mögöttük elterülő utat. Csak akkor sorol vissza a helyére, amikor Rolkó is visszatér, némileg rendbe szedve magát. *
* A kezdetben csendes társaság lassan feloldódik, mert kialakulnak a beszélgető csoportok. Azil is megtudja hamar, küldetésük célját. *
- Akkor gondolom nem baj, hogy hoztam az eszközeimet. Ha régiek az alagutak, nem árt, ha kicseréljük az aládúcolásokat. -
* Jegyzi meg, mert még régebben dolgozott már ilyen helyen. Fél füllel persze előre is figyel, így nagyjából ki tudja venni, hogy ott a beszélgetés témája az étel, főleg a gyümölcs. Már éppen előre sétálna, amikor meglátja, hogy Rolkó megbotlik, s szikla módjára begurul az erdőbe. Egy igen bömbölős sziklaként. *
- Ennyit a szarvasraguról. -
* Jegyzi meg, mert ez a velőtrázó üvöltés még az eget is majdnem a nyakukba omlasztotta. Hallva a parancsot, engedelmesen hátrafordul, s figyelni kezdi a mögöttük elterülő utat. Csak akkor sorol vissza a helyére, amikor Rolkó is visszatér, némileg rendbe szedve magát. *
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 14:48:28
Üzenet elküldve: 2015-07-25 14:48:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Quikh tartja magát szokásához, és csendben halad. Morwonnak igaza van, a hús sokkal jobb, de ha nincs ló, jó a szamár is. Most megkívánta a vadhúst, de nemrégen evett, úgyhogy ellenáll a kísértésnek, és nem üríti ki erszénye tartalmát. Nem is figyel ezután a többiekre. De olyan történik, amire nem tud nem odafigyelni. Hatalmas ordítás, ágak reccsenése, és még több ordítás. *
~Mi a kénköves ménkű volt ez?! ~
*Néz hátra morcosan Quikh. Eggyel kevesebben vannak. Először nem tudja, hogy ki az, de aztán rájön, hogy Rolko hiányzik. Megfordul lovával, és megáll. *
~Ő volt az a nagyon értelmes... Idők kérdése volt... De legalább nem nyomott össze senkit sem. ~
*Ezek után mosolyogva nézi, ahogy Hroti lehordja az órást. Miután jót derült a törp és az órás furcsa szituációján, a többieket nézi. Ők sem tudják, hogy mi történt, vagy miért történt, de ő az egyetlen, aki ezt viccesnek találja. Abbahagyja hát a mosolygást. De, már ha megálltak, egy rövidke pihenőt ő is tart. Előveszi tömlőjét, iszik pár kortyot, majd elrakja. Szívesen kinyújtóztatná tagjait, de bölcsebbnek látja nem leszállni. Csak gondok lennének a felszállással, és ő lenne a röhej tárgya. Inkább fent marad, és várja, hogy induljanak. *
*Quikh tartja magát szokásához, és csendben halad. Morwonnak igaza van, a hús sokkal jobb, de ha nincs ló, jó a szamár is. Most megkívánta a vadhúst, de nemrégen evett, úgyhogy ellenáll a kísértésnek, és nem üríti ki erszénye tartalmát. Nem is figyel ezután a többiekre. De olyan történik, amire nem tud nem odafigyelni. Hatalmas ordítás, ágak reccsenése, és még több ordítás. *
~Mi a kénköves ménkű volt ez?! ~
*Néz hátra morcosan Quikh. Eggyel kevesebben vannak. Először nem tudja, hogy ki az, de aztán rájön, hogy Rolko hiányzik. Megfordul lovával, és megáll. *
~Ő volt az a nagyon értelmes... Idők kérdése volt... De legalább nem nyomott össze senkit sem. ~
*Ezek után mosolyogva nézi, ahogy Hroti lehordja az órást. Miután jót derült a törp és az órás furcsa szituációján, a többieket nézi. Ők sem tudják, hogy mi történt, vagy miért történt, de ő az egyetlen, aki ezt viccesnek találja. Abbahagyja hát a mosolygást. De, már ha megálltak, egy rövidke pihenőt ő is tart. Előveszi tömlőjét, iszik pár kortyot, majd elrakja. Szívesen kinyújtóztatná tagjait, de bölcsebbnek látja nem leszállni. Csak gondok lennének a felszállással, és ő lenne a röhej tárgya. Inkább fent marad, és várja, hogy induljanak. *
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 14:44:00
Üzenet elküldve: 2015-07-25 14:44:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Rolkó nem fogyatékos, csak most így jött össze a dolog. Mentette a menthetőt, inkább maga zakózott, mintsem, hogy lovastul mindenestül maga alá temesse a két lányt, kik előtte poroszkáltak hátasaikkal. Igazándiból egy hős.
Kinézetre azonban inkább ágrólszakadt nagy szerencsétlenség. Hallotta, hogy kiáltoznak utána, azért is "kúszott" ki az útra, hogy aztán bezsebelhesse a rőt szakállú törpe thán szidalmait. Amilyen pöttöm hozzá mérten Hrothgaar, olyan nagy tekintélye van szavainak. Rolkó meghunyászkodva tartja maga elé karját, mint aki attól tart, hogy jól kupán vágják vagy saller érkezik menten. De ez elmarad, s vezetőjük fejét csóválva távozóra fogja.
Ekkor tápászkodik fel, s örömmel fogadja Ewangel jólelkű segítségét. Félszeg mosollyal fordul felé, még így négykézláb is elég magasan ahhoz, hogy ne nagyon kelljen nyújtózkodjon a másiknak, ha a belé akadt ágaktól megszabadítsa. De végtére is feláll, s ekkorra már jóval segítője fölé magasodik, lévén az is leszállt eddigre lováról. A hím megigazgatja ruháját, felszerelését, mely kissé nagyon összekócolódott, akárcsak "frizurája", és szakálla.*
-Nem. Nincs bibi.
*Állítja bizakodón, s láthatóan kutya baja. Mint egy jó óvónénit követi a lányt, csak hát nem érti hova is mennek. Semerre nem látott errefelé patakot.*
-Nem lenni víz semerre.
*Hüledezik, amint a kőrakásból feltör a víz.*
-Hű! Hó!
*Aztán felocsúdva dugja alá méretes mancsait, hogy megmossa, aztán arcát, szakállát, és ruházatát. Frissítőnek sem utolsó.*
-Rolkó lenni hálás. Örök idők!
*Bizonygatja közben nagy hévvel bólogatva is hozzá. Mikor végez, hűségesen követi társát vissza a csapathoz.*
-Rolkó és Krumkó lenni rég házimanó *Mesél közben magáról. A kis gnóm druidáról beszél, kit elvesztettek sajnos a hosszú menetelés alatt valahol Karavánpihenő környékén.* A lány mostantól kis házikedvenc.
*Zárja le végül ezzel. Értse, ahogy kell. Igazán nagy tekintélyt szerzett magának Ew az óriásnál ezzel a "műsorral". Bizony, alkalmi testőrnek sem utolsó, mivel ezután Rolkó mindig szemmel tartja őt, valahol a közelében lebzsel, sündörög. Kis kedvencévé vált hirtelenjében.*
*Rolkó nem fogyatékos, csak most így jött össze a dolog. Mentette a menthetőt, inkább maga zakózott, mintsem, hogy lovastul mindenestül maga alá temesse a két lányt, kik előtte poroszkáltak hátasaikkal. Igazándiból egy hős.
Kinézetre azonban inkább ágrólszakadt nagy szerencsétlenség. Hallotta, hogy kiáltoznak utána, azért is "kúszott" ki az útra, hogy aztán bezsebelhesse a rőt szakállú törpe thán szidalmait. Amilyen pöttöm hozzá mérten Hrothgaar, olyan nagy tekintélye van szavainak. Rolkó meghunyászkodva tartja maga elé karját, mint aki attól tart, hogy jól kupán vágják vagy saller érkezik menten. De ez elmarad, s vezetőjük fejét csóválva távozóra fogja.
Ekkor tápászkodik fel, s örömmel fogadja Ewangel jólelkű segítségét. Félszeg mosollyal fordul felé, még így négykézláb is elég magasan ahhoz, hogy ne nagyon kelljen nyújtózkodjon a másiknak, ha a belé akadt ágaktól megszabadítsa. De végtére is feláll, s ekkorra már jóval segítője fölé magasodik, lévén az is leszállt eddigre lováról. A hím megigazgatja ruháját, felszerelését, mely kissé nagyon összekócolódott, akárcsak "frizurája", és szakálla.*
-Nem. Nincs bibi.
*Állítja bizakodón, s láthatóan kutya baja. Mint egy jó óvónénit követi a lányt, csak hát nem érti hova is mennek. Semerre nem látott errefelé patakot.*
-Nem lenni víz semerre.
*Hüledezik, amint a kőrakásból feltör a víz.*
-Hű! Hó!
*Aztán felocsúdva dugja alá méretes mancsait, hogy megmossa, aztán arcát, szakállát, és ruházatát. Frissítőnek sem utolsó.*
-Rolkó lenni hálás. Örök idők!
*Bizonygatja közben nagy hévvel bólogatva is hozzá. Mikor végez, hűségesen követi társát vissza a csapathoz.*
-Rolkó és Krumkó lenni rég házimanó *Mesél közben magáról. A kis gnóm druidáról beszél, kit elvesztettek sajnos a hosszú menetelés alatt valahol Karavánpihenő környékén.* A lány mostantól kis házikedvenc.
*Zárja le végül ezzel. Értse, ahogy kell. Igazán nagy tekintélyt szerzett magának Ew az óriásnál ezzel a "műsorral". Bizony, alkalmi testőrnek sem utolsó, mivel ezután Rolkó mindig szemmel tartja őt, valahol a közelében lebzsel, sündörög. Kis kedvencévé vált hirtelenjében.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 13:20:57
Üzenet elküldve: 2015-07-25 13:20:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Norke //
-Meglehet, hogy csak a tapasztalatok hozzák ezt ki belőlü, de az meg végképp nem az én hibám. Csak azért, mert a legtöbb nő azért ismerkedik, hogy aztán széttehesse a lábát, ne nekem legyen probléma. Majd őket lenézik, engem hagyjanak ki ebből. De ne is beszéljünk tovább erről... *Kezd elege lenni a témából, és attól nem változik a helyzet, hogy panaszkodik valakinek.*
-El sem tudom képzelni, milyen lehet nekik vagy akár a gyerekeknek, hiszen még cak serdülnek a szülők, folytonos hangulat változások, elég furcsa lehet. *Tényleg nehezére esik elképzelni, hiszen ő késői gyerek volt, anyja 46, apja 52 volt, mikor született. Lehet a hatalmas korkülönbség is közrejátszott abban, hogy nehezen értették meg egymást szüleivel.*
-Ez csak egy volt a sok szabály közül, amivel nem értettem egyet, nem ez volt az egyetlen. S már de megbocsáss... *Kezdi kissé kimérten, de arcát ismét elborítja a pír. Norke túl könnyedén zavarba tudja hozni, akár véletlenül is.* De ehhez semmi közöd.
*Igaz, hogy Sayua hozta fel, de nem figyelt annyira a szavaira, hogy észrevegye mit is árul el. Nem is gondolta, hogy konkrétan rá fog kérdezni a férfi.*
-Az egyszerű, kétkezű munkákat könnyedén el tudom végezni, az állatokhoz is értek, sokszor segítettem a lovardánkban az állatok körül. Viszont egy adott szakmát sem tanultam ki.
~Elárulták? Vajon mi történhetett?~
*Megfordul a fejében, hogy felteszi a kérdést, ám mielőtt eldönthetné, hogy tényleg megteszi-e, Norke már rá is mászott, elfeledtetve vele összes eddigi gondolatát.*
-Hát... én... *Ahogy érzi a finom simítást a nyakán, hangja teljesen elcsuklik, s zavarában torka is összeszorul.* Csak hogy... én...
*Ha igazán őszinte akar lenni, már azt sem tudja, hogy értette és mit akart mondani. Olyan hirtelen történt minden, hogy csak Norke egyre közeledő, különösen fénylő szempárjára tud koncentrálni.*
-Meglehet, hogy csak a tapasztalatok hozzák ezt ki belőlü, de az meg végképp nem az én hibám. Csak azért, mert a legtöbb nő azért ismerkedik, hogy aztán széttehesse a lábát, ne nekem legyen probléma. Majd őket lenézik, engem hagyjanak ki ebből. De ne is beszéljünk tovább erről... *Kezd elege lenni a témából, és attól nem változik a helyzet, hogy panaszkodik valakinek.*
-El sem tudom képzelni, milyen lehet nekik vagy akár a gyerekeknek, hiszen még cak serdülnek a szülők, folytonos hangulat változások, elég furcsa lehet. *Tényleg nehezére esik elképzelni, hiszen ő késői gyerek volt, anyja 46, apja 52 volt, mikor született. Lehet a hatalmas korkülönbség is közrejátszott abban, hogy nehezen értették meg egymást szüleivel.*
-Ez csak egy volt a sok szabály közül, amivel nem értettem egyet, nem ez volt az egyetlen. S már de megbocsáss... *Kezdi kissé kimérten, de arcát ismét elborítja a pír. Norke túl könnyedén zavarba tudja hozni, akár véletlenül is.* De ehhez semmi közöd.
*Igaz, hogy Sayua hozta fel, de nem figyelt annyira a szavaira, hogy észrevegye mit is árul el. Nem is gondolta, hogy konkrétan rá fog kérdezni a férfi.*
-Az egyszerű, kétkezű munkákat könnyedén el tudom végezni, az állatokhoz is értek, sokszor segítettem a lovardánkban az állatok körül. Viszont egy adott szakmát sem tanultam ki.
~Elárulták? Vajon mi történhetett?~
*Megfordul a fejében, hogy felteszi a kérdést, ám mielőtt eldönthetné, hogy tényleg megteszi-e, Norke már rá is mászott, elfeledtetve vele összes eddigi gondolatát.*
-Hát... én... *Ahogy érzi a finom simítást a nyakán, hangja teljesen elcsuklik, s zavarában torka is összeszorul.* Csak hogy... én...
*Ha igazán őszinte akar lenni, már azt sem tudja, hogy értette és mit akart mondani. Olyan hirtelen történt minden, hogy csak Norke egyre közeledő, különösen fénylő szempárjára tud koncentrálni.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 08:43:18
Üzenet elküldve: 2015-07-25 08:43:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* Mire az étellehetőségek megbeszélésének végére értek az elf ráébredt, hogy egyáltalában nem jó téma volt ez ennyi óriás társaságában. Az egyik csak húst követel, a másik bármit megenne. Ebből könnyen lehet lázadás is ha elkezdenek korogni a hasak.*
- Én segítelek mindenben Mae. *biztosítja az aprónépet arról, hogy ha kell gyümölcsöt szedni, ha kell vadászni vagy ha bármi más feladat esedékes akkor ő is itt van. Főleg ha ezzel kivédheti a barlangászást. Ewa a maga részéről inkább letáborozna a barlang előtt, ott legalább nincs sem skorpió sem az a másik amit még emlegettek.
Gondolatainak az erdő fájdalmas nyögése vet véget. Fák törnek, ágak recsegnek, madarak menekülnek Rolko mutatványa során. A málnás aljában ha véletlenül egy medvecsalád tanyázott azok is fejüket vesztve, brummogva, sivítva rohannak az ellenkező irányba.
Ewangel csodálkozó szemekkel néz le a dűlőn ahol az óriás legurult majd amikor Rolkó feje előbukkan érdeklődve méri végig majd elmosolyodik.*
- Látom a málnást már meg találtad. Hagytál belőle néhány szemet? *kérdezi az elf miközben lovával úgy helyezkedik, hogy egy két az óriás ruházatába akadt ágért odanyújtózkodhasson.*
- Fáj valamid? *kérdezi még majd azon is elgondolkodik, hol találna egy patakot. Bármerre is legyen az messze lesz. Végül leugrik a lóról és miután Hrotgaar feddő szavait végighallgatták int az óriásnak.*
- Gyere velem arcot és kezet mosni.
* Nem mennek messze, épp csak bevárják, hogy az utolsó harcos is elhaladjon mellettük és Ewa megérint egy kőrakást amit valaki egy helyre hordott. Ha minden igaz egy kevés tiszta víz fog feltörni amivel megmoshatja az arcát de akár ihat is az óriás. A víz ha minden igaz pár perc múlva elapad Ewa pedig felzárkózik a többiekhez visszasietve a saját helyére, hogy kérdőn nézhessen Maera, vajon mit intézett a Thánnal.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.25 10:12:45
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
* Mire az étellehetőségek megbeszélésének végére értek az elf ráébredt, hogy egyáltalában nem jó téma volt ez ennyi óriás társaságában. Az egyik csak húst követel, a másik bármit megenne. Ebből könnyen lehet lázadás is ha elkezdenek korogni a hasak.*
- Én segítelek mindenben Mae. *biztosítja az aprónépet arról, hogy ha kell gyümölcsöt szedni, ha kell vadászni vagy ha bármi más feladat esedékes akkor ő is itt van. Főleg ha ezzel kivédheti a barlangászást. Ewa a maga részéről inkább letáborozna a barlang előtt, ott legalább nincs sem skorpió sem az a másik amit még emlegettek.
Gondolatainak az erdő fájdalmas nyögése vet véget. Fák törnek, ágak recsegnek, madarak menekülnek Rolko mutatványa során. A málnás aljában ha véletlenül egy medvecsalád tanyázott azok is fejüket vesztve, brummogva, sivítva rohannak az ellenkező irányba.
Ewangel csodálkozó szemekkel néz le a dűlőn ahol az óriás legurult majd amikor Rolkó feje előbukkan érdeklődve méri végig majd elmosolyodik.*
- Látom a málnást már meg találtad. Hagytál belőle néhány szemet? *kérdezi az elf miközben lovával úgy helyezkedik, hogy egy két az óriás ruházatába akadt ágért odanyújtózkodhasson.*
- Fáj valamid? *kérdezi még majd azon is elgondolkodik, hol találna egy patakot. Bármerre is legyen az messze lesz. Végül leugrik a lóról és miután Hrotgaar feddő szavait végighallgatták int az óriásnak.*
- Gyere velem arcot és kezet mosni.
* Nem mennek messze, épp csak bevárják, hogy az utolsó harcos is elhaladjon mellettük és Ewa megérint egy kőrakást amit valaki egy helyre hordott. Ha minden igaz egy kevés tiszta víz fog feltörni amivel megmoshatja az arcát de akár ihat is az óriás. A víz ha minden igaz pár perc múlva elapad Ewa pedig felzárkózik a többiekhez visszasietve a saját helyére, hogy kérdőn nézhessen Maera, vajon mit intézett a Thánnal.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.25 10:12:45
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-25 03:30:55
Üzenet elküldve: 2015-07-25 03:30:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmazhat//
- Nem tudom, az előítéletes, az jó szó-e itt. Inkább csak a sok rossz tapasztalat, vagy inkább a sok jó, ha mondhatom így, már kialakított bennük egyfajta hozzáállást. Nem mondom, hogy igazságos, de sajnos a helyzet az, Sayua, hogy máshogy ítélik meg a férfiakat és máshogy a nőket. Úgy áll a dolog, hogyha egy férfi a faluban minden nőt lefektet, akkor ő a falu bikája, és a dicsőségéért még akár ingyen sör is jár a helyi kocsmában, ha viszont egy nő a faluban minden férfi alá odabújik, akkor ő a falu rimája, és nagyjából mindenki átnéz rajta. Kivéve egy bizonyos esetben.
*A férfi megvonja a vállát.*
- Azok *bólint nagyon komolyan.* Viccen kívül. Te nagyon szerencsés vagy, hogy a szüleid így gondolkodtak, azt hiszem. Még akkor is, ha arra biztattak, hogy gazdag férfit fogj meg, mert végtére is a pénz nem kizáró ok, és attól még lehet éppen rendes fickó is, hogy van mit a tejbe aprítania.
*Norke nem olyan, hogy az higgye, hogy csak a szegény lehet becsületes, vagy normális, bár igaz, hogy egyszerű, tisztességes, kétkezi munkával nehéz nagy vagyont gyűjteni.*
– Ahh, szóval csak semmi csúnyaság az esküvő előtt? És ezért jöttél el otthonról?
*A lány szemeibe néz*
– Nem bírtad, hogy ezt mondogatják, vagy igenis csúnyálkodni akartál? No és megtetted?
*Tisztában van azzal, hogy ez se nem udvarias, se nem tapintatos kérdés, de hát a vöröske hozta fel a témát, ő meg nem akarja csak úgy letté hagyni.
Arra csak felvonja a szemöldökét, hogy a lány minden szempontból tapasztalatlan lenne, de a munka része már érdekesebbnek ígérkezik a mondatnak, már csak azért is, mert jelenleg éppen neki sincsen munkája, de kerítenie kellene egyet.*
~Bár lenne más megoldás is. Elviekben.~
– Mégis milyen munkát szeretnél? *kérdezi némileg elkomolyodva.* Mi az, amihez értesz?
*Egy pillanatra elgondolkodik egy lehetőségen, de még túl korainak látja felvetni, így kissé készületlenül éri a lány kérdése, és meggondolatlanul felel is rá.*
– De, találtam. Csak elárultak.
*Keserű csalódás volt, tőr a bordái közé, és a büszkesége nem engedte, hogy maradjon, hogy bárki szórakozhasson vagy szánakozhasson rajta.
De Sayua sem fog, nem fog bizony, nem ér majd rá, ha megmutatja neki, milyen lett volna, ha valóban rámászik.
Más kérdés, hogy bár a testének nagyon is tetszik az új helyzet, mégsem akar semmit tenni. Most nem. Így nem.*
– Hanem hogyan értetted? *kérdezi és közelebb hajol. A lány szemébe néz, majd az orra hegyével megsimítja a vöröske nyakának az oldalát, aztán a fülébe suttog.* Meséld el nekem! Mert én magamtól elképzelni sem tudom, hogyan értetted.
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmazhat//
- Nem tudom, az előítéletes, az jó szó-e itt. Inkább csak a sok rossz tapasztalat, vagy inkább a sok jó, ha mondhatom így, már kialakított bennük egyfajta hozzáállást. Nem mondom, hogy igazságos, de sajnos a helyzet az, Sayua, hogy máshogy ítélik meg a férfiakat és máshogy a nőket. Úgy áll a dolog, hogyha egy férfi a faluban minden nőt lefektet, akkor ő a falu bikája, és a dicsőségéért még akár ingyen sör is jár a helyi kocsmában, ha viszont egy nő a faluban minden férfi alá odabújik, akkor ő a falu rimája, és nagyjából mindenki átnéz rajta. Kivéve egy bizonyos esetben.
*A férfi megvonja a vállát.*
- Azok *bólint nagyon komolyan.* Viccen kívül. Te nagyon szerencsés vagy, hogy a szüleid így gondolkodtak, azt hiszem. Még akkor is, ha arra biztattak, hogy gazdag férfit fogj meg, mert végtére is a pénz nem kizáró ok, és attól még lehet éppen rendes fickó is, hogy van mit a tejbe aprítania.
*Norke nem olyan, hogy az higgye, hogy csak a szegény lehet becsületes, vagy normális, bár igaz, hogy egyszerű, tisztességes, kétkezi munkával nehéz nagy vagyont gyűjteni.*
– Ahh, szóval csak semmi csúnyaság az esküvő előtt? És ezért jöttél el otthonról?
*A lány szemeibe néz*
– Nem bírtad, hogy ezt mondogatják, vagy igenis csúnyálkodni akartál? No és megtetted?
*Tisztában van azzal, hogy ez se nem udvarias, se nem tapintatos kérdés, de hát a vöröske hozta fel a témát, ő meg nem akarja csak úgy letté hagyni.
Arra csak felvonja a szemöldökét, hogy a lány minden szempontból tapasztalatlan lenne, de a munka része már érdekesebbnek ígérkezik a mondatnak, már csak azért is, mert jelenleg éppen neki sincsen munkája, de kerítenie kellene egyet.*
~Bár lenne más megoldás is. Elviekben.~
– Mégis milyen munkát szeretnél? *kérdezi némileg elkomolyodva.* Mi az, amihez értesz?
*Egy pillanatra elgondolkodik egy lehetőségen, de még túl korainak látja felvetni, így kissé készületlenül éri a lány kérdése, és meggondolatlanul felel is rá.*
– De, találtam. Csak elárultak.
*Keserű csalódás volt, tőr a bordái közé, és a büszkesége nem engedte, hogy maradjon, hogy bárki szórakozhasson vagy szánakozhasson rajta.
De Sayua sem fog, nem fog bizony, nem ér majd rá, ha megmutatja neki, milyen lett volna, ha valóban rámászik.
Más kérdés, hogy bár a testének nagyon is tetszik az új helyzet, mégsem akar semmit tenni. Most nem. Így nem.*
– Hanem hogyan értetted? *kérdezi és közelebb hajol. A lány szemébe néz, majd az orra hegyével megsimítja a vöröske nyakának az oldalát, aztán a fülébe suttog.* Meséld el nekem! Mert én magamtól elképzelni sem tudom, hogyan értetted.
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:35:23
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:35:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
*Magában megjegyzi, hogy a csendes, Quikh nevű törpe bizony szereti a gyümölcsöket, Rolkóról egyértelműen tudja immár, Ewa is igennel felel, legalábbis a szamóca terén, de az sem lepi meg, hogy Morwon inkább húspárti, meg a dinnyéért van oda. Abból legalább harapni is tud.
Ewára pillant.*
– Igen, a lekvár az a trutymó állagú, Morwon, de tud ám finom is lenni, almából is tudom, ha azt szereted.
*Aztán az elf lányra pillant és halkabban folytatja:*
– Lekvárt nem is, de egy szósz belefért volna esetleg, ha valami vadhús kerülne. És aki meg nem szereti, az nem tesz rá. Az még meg is van gyorsan. De ha nem, hát nem. Az is igaz, hogy inkább ünnepi étel, lehet, hogy a visszaérkezésre kellene majd időzíteni.
*Elmosolyodik.*
– Hát igen, elneveztem a lovacskámat. A Nagyonmagas az jó név neki szerintem, mert felőlem nézvést az. Bár fel tudtam ülni rá egyedül *újságolja büszkén.
Beszélgetése közben azon is gondolkodik, mit tud majd főzni a csapatnak, amit nagyjából mindenki szeret is, meg jól is lakik tőle. Akárhogyan is, de be kell látnia, muszáj lesz pár dolgot be is gyűjteni, de azt még nem tudja, ki tud ebben segíteni. De megnyugszik kicsit, mikor arra gondol, hogy Hrothi ismeri a csapat tagjait, ő biztosan tudja, ki az, aki ebben tud és hajlandó is segíteni.
Aztán nagyon gyorsan bebizonyosodik számára, hogy nem Rolkó az.
Mae tátott szájjal bámulja az óriás hasra és erőbe esős mutatványát, majd a hangokat hallva hökkenten vonja fel a szemöldökét és felteszi a költői kérdést, amire persze aki akar, válaszolhat is:*
– Rolkó mindig ilyen?
*De a felbukkanó óriást látva egy valamiről meggyőződik. Málnás van a közelben.*
~Akkor elvben kellene gomba, holdsajt és málna, ha akad.~
*Azonban hallva Hrothi hogyan tolja le szegény Rolkót, jogosan, persze, inkább úgy dönt, ő nem cselleng csak úgy el.*
– Ewa *szól a társnőjének* Málnás van a közelben, megnézném, mag hátha találok mást is. Estére itt mindenki farkaséhes lesz, kell valami, amit ehetnek, nem csak a szárított hús, meg a kenyér, azon nem élhetnek napokig-hetekig. Megyek, beszélek Hrothgaarral.
*Ezzel megfordítja Nagyonmagast, és a Thán mellé léptet.*
– Hrothgaar, ha már én vagyok a szakácsnő, nem tudom, ki mit csomagolt az útra, de napokig, vagy hetekig nem lesz elég. Rolkó talált egy málnást, de körbenéznék az ösvény mellett, hátha van gomba, vagy esetleg holdsajt, ilyesmi. Mehetek egyedül is, de ha valakit tudsz a csapatból, aki ért is az ilyesmihez, meg nem is bánná, hogy kicsit lemaradunk, és aztán hajrázni kell majd… *várakozóan néz a Vörösre.* És még valami. Jó lenne számba venni, pontosan milyen készleteink is vannak. Igaz, a gyors indulás miatt mindenki magának csomagolt, de ki tudja, ki mennyire volt gondos. És hát mégiscsak csapat lennénk, vagy mi a szösz! Ugye?
*Hrothgaart nézi, nyilvánvalóan engedélyre vár, hogy mehessen egy kicsit gyűjtögetni, akár másodmagával, ha úgy alakul.
Aztán ha engedélyt kap, akkor máris beléptet az erdőbe Nagyomagassal, abban a reményben, hogy nem üres kézzel tér vissza.*
*Magában megjegyzi, hogy a csendes, Quikh nevű törpe bizony szereti a gyümölcsöket, Rolkóról egyértelműen tudja immár, Ewa is igennel felel, legalábbis a szamóca terén, de az sem lepi meg, hogy Morwon inkább húspárti, meg a dinnyéért van oda. Abból legalább harapni is tud.
Ewára pillant.*
– Igen, a lekvár az a trutymó állagú, Morwon, de tud ám finom is lenni, almából is tudom, ha azt szereted.
*Aztán az elf lányra pillant és halkabban folytatja:*
– Lekvárt nem is, de egy szósz belefért volna esetleg, ha valami vadhús kerülne. És aki meg nem szereti, az nem tesz rá. Az még meg is van gyorsan. De ha nem, hát nem. Az is igaz, hogy inkább ünnepi étel, lehet, hogy a visszaérkezésre kellene majd időzíteni.
*Elmosolyodik.*
– Hát igen, elneveztem a lovacskámat. A Nagyonmagas az jó név neki szerintem, mert felőlem nézvést az. Bár fel tudtam ülni rá egyedül *újságolja büszkén.
Beszélgetése közben azon is gondolkodik, mit tud majd főzni a csapatnak, amit nagyjából mindenki szeret is, meg jól is lakik tőle. Akárhogyan is, de be kell látnia, muszáj lesz pár dolgot be is gyűjteni, de azt még nem tudja, ki tud ebben segíteni. De megnyugszik kicsit, mikor arra gondol, hogy Hrothi ismeri a csapat tagjait, ő biztosan tudja, ki az, aki ebben tud és hajlandó is segíteni.
Aztán nagyon gyorsan bebizonyosodik számára, hogy nem Rolkó az.
Mae tátott szájjal bámulja az óriás hasra és erőbe esős mutatványát, majd a hangokat hallva hökkenten vonja fel a szemöldökét és felteszi a költői kérdést, amire persze aki akar, válaszolhat is:*
– Rolkó mindig ilyen?
*De a felbukkanó óriást látva egy valamiről meggyőződik. Málnás van a közelben.*
~Akkor elvben kellene gomba, holdsajt és málna, ha akad.~
*Azonban hallva Hrothi hogyan tolja le szegény Rolkót, jogosan, persze, inkább úgy dönt, ő nem cselleng csak úgy el.*
– Ewa *szól a társnőjének* Málnás van a közelben, megnézném, mag hátha találok mást is. Estére itt mindenki farkaséhes lesz, kell valami, amit ehetnek, nem csak a szárított hús, meg a kenyér, azon nem élhetnek napokig-hetekig. Megyek, beszélek Hrothgaarral.
*Ezzel megfordítja Nagyonmagast, és a Thán mellé léptet.*
– Hrothgaar, ha már én vagyok a szakácsnő, nem tudom, ki mit csomagolt az útra, de napokig, vagy hetekig nem lesz elég. Rolkó talált egy málnást, de körbenéznék az ösvény mellett, hátha van gomba, vagy esetleg holdsajt, ilyesmi. Mehetek egyedül is, de ha valakit tudsz a csapatból, aki ért is az ilyesmihez, meg nem is bánná, hogy kicsit lemaradunk, és aztán hajrázni kell majd… *várakozóan néz a Vörösre.* És még valami. Jó lenne számba venni, pontosan milyen készleteink is vannak. Igaz, a gyors indulás miatt mindenki magának csomagolt, de ki tudja, ki mennyire volt gondos. És hát mégiscsak csapat lennénk, vagy mi a szösz! Ugye?
*Hrothgaart nézi, nyilvánvalóan engedélyre vár, hogy mehessen egy kicsit gyűjtögetni, akár másodmagával, ha úgy alakul.
Aztán ha engedélyt kap, akkor máris beléptet az erdőbe Nagyomagassal, abban a reményben, hogy nem üres kézzel tér vissza.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:21:58
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:21:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Nem haladhatnak túl sok ideje az ösvényen. Útjuk a várakozásnak megfelelően csendes és eseménytelen. Beszélgetésük semmi komoly témát nem érint, csak amolyan időmúlatás jellegű. Doro a tőle már megszokott morgolódó stílusát hozz, ami kissé zavarja Hrothgaar-t, de egyelőre úgy van vele, hogy a másik törpének még idő kell a beilleszkedéshez és az akklimatizálódáshoz. Idővel enyhül majd remélhetőleg, gondolja Hrothgaar. Előttük is megy a társalgás, bár azt nem igazán hallja, miről folyik a szó, csupán látni látja, hogy páran összébb verődtek. Egyedül Rolko hangja töri meg az erdő csendjét, ami először nem is lenne akkora baj, ám az óriás valamit nagyon benézhetett, Hrothgaar hátulról már csak annyit lát, hogy az égimeszelő mint a veszedelem, beszáguld az erdőbe, onnan csörgés, csattogás, recsegés és ropogás zaja szűrődik fel, majd Rolko velőtrázó ordítása. Hrothgaar-nak sem kell több.*
- Azil, figyeld a hátunk! *azzal megugratja lovát és előre siet* Megállni! Mindenki! *szól ingerülten, és a csapatot megállítja, miközben lovával az előtt a hely előtt toporog, ahol Rolko eltűnt a fák között*
- Rolko! Rolko!
*Kiált be a susnyásba, és lepattan lováról, hogy maga menjen be az óriás után, ha kell, ám mikor elindulna, csörtetést hall. Fegyveréért nyúl, de úgy látszik, nem kell használnia, hisz az óriás tűnik elő, négykézláb, fújtatva, maszatosan.*
- Rolko! Mi az anyád kínja volt ez?
*Kérdezi tőle a törpe ingerülten és nagyot dobbant mellé.*
- Mitől vagy ilyen maszatos-retkes, te?! Nagyon gyorsan szedd össze magad, öcsi, mert Kagannak szólok, hogy rosszul viselkedtél, vagy Akheel-nak... Ugye tudod, hogy lerepiszik a füledet?
*A feddés valószínűleg hatásos lesz, eddigi éveik alatt ez bevált. Ha lecsengett a felfordulás és nincs semmi más gond, vagy fennakadás, Hrothgaar újra lóra pattan és ismét elindítja a csapatot.*
- Attól tartok hosszú utunk lesz...
*Nagyot sóhajt, miközben besorol újra hátra.*
*Nem haladhatnak túl sok ideje az ösvényen. Útjuk a várakozásnak megfelelően csendes és eseménytelen. Beszélgetésük semmi komoly témát nem érint, csak amolyan időmúlatás jellegű. Doro a tőle már megszokott morgolódó stílusát hozz, ami kissé zavarja Hrothgaar-t, de egyelőre úgy van vele, hogy a másik törpének még idő kell a beilleszkedéshez és az akklimatizálódáshoz. Idővel enyhül majd remélhetőleg, gondolja Hrothgaar. Előttük is megy a társalgás, bár azt nem igazán hallja, miről folyik a szó, csupán látni látja, hogy páran összébb verődtek. Egyedül Rolko hangja töri meg az erdő csendjét, ami először nem is lenne akkora baj, ám az óriás valamit nagyon benézhetett, Hrothgaar hátulról már csak annyit lát, hogy az égimeszelő mint a veszedelem, beszáguld az erdőbe, onnan csörgés, csattogás, recsegés és ropogás zaja szűrődik fel, majd Rolko velőtrázó ordítása. Hrothgaar-nak sem kell több.*
- Azil, figyeld a hátunk! *azzal megugratja lovát és előre siet* Megállni! Mindenki! *szól ingerülten, és a csapatot megállítja, miközben lovával az előtt a hely előtt toporog, ahol Rolko eltűnt a fák között*
- Rolko! Rolko!
*Kiált be a susnyásba, és lepattan lováról, hogy maga menjen be az óriás után, ha kell, ám mikor elindulna, csörtetést hall. Fegyveréért nyúl, de úgy látszik, nem kell használnia, hisz az óriás tűnik elő, négykézláb, fújtatva, maszatosan.*
- Rolko! Mi az anyád kínja volt ez?
*Kérdezi tőle a törpe ingerülten és nagyot dobbant mellé.*
- Mitől vagy ilyen maszatos-retkes, te?! Nagyon gyorsan szedd össze magad, öcsi, mert Kagannak szólok, hogy rosszul viselkedtél, vagy Akheel-nak... Ugye tudod, hogy lerepiszik a füledet?
*A feddés valószínűleg hatásos lesz, eddigi éveik alatt ez bevált. Ha lecsengett a felfordulás és nincs semmi más gond, vagy fennakadás, Hrothgaar újra lóra pattan és ismét elindítja a csapatot.*
- Attól tartok hosszú utunk lesz...
*Nagyot sóhajt, miközben besorol újra hátra.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 20:42:28
Üzenet elküldve: 2015-07-24 20:42:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Hohó, Rolkó kapva kap az alkalmon, mikor csak úgy elárasztják az információval. Ide-oda kapja fejét, innen onnan is jön a hozzáfűznivaló. Mély, vékonyka, óriás és törpe, egyaránt beszáll a lekvár-gyümölcs-húsért folytatott "harcba". De ugye senki nem gondolta komolyan, hogy mindezt a hős óriás hím le tudja követni? De bezzeg, mikor a kis törpe lány felteszi a kérdést, azonnal fellendíti karját a magasba. Hát igen. Félreértette a dolgot, mert hisz épp imádja az édességet.*
-Morwon! Jó!
*Vigyorog fajtársára és mindenkire, ezzel akarván elmondani, hogy ő is imádja a húst. Húst hússal ugyebár. Hagymát hagymával.*
-Rolkó éhes. Kelleni sok gyümi, husi és trutyi.
*Bólogat, miközben majd felbukik egy kis mélyedésben, és jól belerúg egy sziklába, mi megbújt a talpuk alatt. Alighogy nem esik pofára, de ami még rosszabb, majdhogynem maga alá temeti az előtte poroszkáló csapattagokat.
Hogy mentse a menthetőt, nos, elegáns módon beszáll az erdőbe. Vagyis bezúg, zúdul, esik, gurul, bukfencet hány. A bozót és erdő mélyéről recsegés, ropogás, morgás és puffanások sorozata hallatszik, mígnem elcsendesül egy pillanatra. Aztán hatalmas bömbölés, mármint amolyan óriás hím félelmetes, artikulátlan ordítása hallatszik, hogy a közeli fákról, cserjésből menekülő állatok neszezése hallik mindenfelől, s madarak szállnak fel mindenünnen.
Egy jó ideig nem jelentkezik azonban Rolkó, mivelhogy maciként pont egy málnásba gurult a meredélyen. S most elmélyülten próbálja kitépni magát a málna csábító, ölelő karjaiból. Ruházata csupa piros lé, s be kell vallja, jó néhány tucatnyit meg is kóstolt már, így szájából is lefolyt vörös szakállára. Mellesleg most pont úgy néz ki, mint akit agyonvertek, összeszurkáltak, és csurom vér mindene. Így jön elő és kászálódik ki újra az erdei ösvényre. Egyelőre négykézláb, fújtatva.*
*Hohó, Rolkó kapva kap az alkalmon, mikor csak úgy elárasztják az információval. Ide-oda kapja fejét, innen onnan is jön a hozzáfűznivaló. Mély, vékonyka, óriás és törpe, egyaránt beszáll a lekvár-gyümölcs-húsért folytatott "harcba". De ugye senki nem gondolta komolyan, hogy mindezt a hős óriás hím le tudja követni? De bezzeg, mikor a kis törpe lány felteszi a kérdést, azonnal fellendíti karját a magasba. Hát igen. Félreértette a dolgot, mert hisz épp imádja az édességet.*
-Morwon! Jó!
*Vigyorog fajtársára és mindenkire, ezzel akarván elmondani, hogy ő is imádja a húst. Húst hússal ugyebár. Hagymát hagymával.*
-Rolkó éhes. Kelleni sok gyümi, husi és trutyi.
*Bólogat, miközben majd felbukik egy kis mélyedésben, és jól belerúg egy sziklába, mi megbújt a talpuk alatt. Alighogy nem esik pofára, de ami még rosszabb, majdhogynem maga alá temeti az előtte poroszkáló csapattagokat.
Hogy mentse a menthetőt, nos, elegáns módon beszáll az erdőbe. Vagyis bezúg, zúdul, esik, gurul, bukfencet hány. A bozót és erdő mélyéről recsegés, ropogás, morgás és puffanások sorozata hallatszik, mígnem elcsendesül egy pillanatra. Aztán hatalmas bömbölés, mármint amolyan óriás hím félelmetes, artikulátlan ordítása hallatszik, hogy a közeli fákról, cserjésből menekülő állatok neszezése hallik mindenfelől, s madarak szállnak fel mindenünnen.
Egy jó ideig nem jelentkezik azonban Rolkó, mivelhogy maciként pont egy málnásba gurult a meredélyen. S most elmélyülten próbálja kitépni magát a málna csábító, ölelő karjaiból. Ruházata csupa piros lé, s be kell vallja, jó néhány tucatnyit meg is kóstolt már, így szájából is lefolyt vörös szakállára. Mellesleg most pont úgy néz ki, mint akit agyonvertek, összeszurkáltak, és csurom vér mindene. Így jön elő és kászálódik ki újra az erdei ösvényre. Egyelőre négykézláb, fújtatva.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:41:30
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Míg Morwon új kardja nevén tűnődik, ételről kezdenek beszélni a többiek. Sajnos (vagy épp szerencsére) nem a finom sülteket kezdik taglalni, hanem mindenféle bogyókat, melyekről óriásunk meg van győződve, hogy nagyon alattomos fajták. Nem csak, hogy a fél fogára sem elég a legtöbb ilyen kis bogyó, de még az ízük is fanyar; arról nem is beszélve, hogy igen sok fajtájuk mérgező is. No, ez utóbbi még a legkisebb baj, mivel bízik benne, hogy vannak itt nála tapasztaltabb erdőjárók, akik meg tudják állapítani, hogy mi a mérgező és mi nem, de akkor meg jön a másik probléma: az ízük. Megpróbál inkább nem figyelni a sok dumára, inkább csak az utat pásztázza, hátha felfedez akár nyomokat, akár állatokat a közelben. Ilyen tikkasztó melegben sajnos nem lesz könnyű vadra lelni, mivel a föld repedezett, még az ő kétszáz kilós súlya alatt is alig süpped be a talaj. A fellegekben gomolygó felhők talán esőt is hoznak majd, aminek Morwon megint csak nem örülne, mert a víztől... vizesek lennének. Ekkor hallja meg Quikhnah kérdését, melyre bizonyára nem lesz túl sok válaszoló, legalábbis pozitív választ kevesen fognak adni bizonyára, így kicsit félve nyújtja fel kezét és szólal meg. *
- Ezeket a bogyókat? Pfej... Az alma... Meg még néhány nagyobb Izé jó, de a hússal nem vetekedhet az sem. * Hangja már sokkal inkább magabiztos, miközben kimondja véleményét a kis bogyókról, aztán kénytelen elterelni figyelmét róluk és az ínycsiklandó húsra terelődik figyelme. Megesz ő néhány gyümölcsöt is, többek között az almát, barackot, dinnyét... De hogy ezeket a bogyókat? Nem óriásoknak találták ki... Na meg nem is minden törpének nyerték el a tetszésüket - legalábbis Quikhnah szavaiból ezt szűri le. *
- A lekvár az a trutymó? * Kérdezi teljesen komoly arccal Ewáék felé fordulva. Azok sem a legjobbak, de mondjuk kenyérre kenve nem rosszak, még ha hangjából nem is pont ezeket a gondolatokat lehet leszűrni, sokkal inkább azt, hogy a "trutymó" is rossz, akárcsak az aprószenű gyümik. *
* Míg Morwon új kardja nevén tűnődik, ételről kezdenek beszélni a többiek. Sajnos (vagy épp szerencsére) nem a finom sülteket kezdik taglalni, hanem mindenféle bogyókat, melyekről óriásunk meg van győződve, hogy nagyon alattomos fajták. Nem csak, hogy a fél fogára sem elég a legtöbb ilyen kis bogyó, de még az ízük is fanyar; arról nem is beszélve, hogy igen sok fajtájuk mérgező is. No, ez utóbbi még a legkisebb baj, mivel bízik benne, hogy vannak itt nála tapasztaltabb erdőjárók, akik meg tudják állapítani, hogy mi a mérgező és mi nem, de akkor meg jön a másik probléma: az ízük. Megpróbál inkább nem figyelni a sok dumára, inkább csak az utat pásztázza, hátha felfedez akár nyomokat, akár állatokat a közelben. Ilyen tikkasztó melegben sajnos nem lesz könnyű vadra lelni, mivel a föld repedezett, még az ő kétszáz kilós súlya alatt is alig süpped be a talaj. A fellegekben gomolygó felhők talán esőt is hoznak majd, aminek Morwon megint csak nem örülne, mert a víztől... vizesek lennének. Ekkor hallja meg Quikhnah kérdését, melyre bizonyára nem lesz túl sok válaszoló, legalábbis pozitív választ kevesen fognak adni bizonyára, így kicsit félve nyújtja fel kezét és szólal meg. *
- Ezeket a bogyókat? Pfej... Az alma... Meg még néhány nagyobb Izé jó, de a hússal nem vetekedhet az sem. * Hangja már sokkal inkább magabiztos, miközben kimondja véleményét a kis bogyókról, aztán kénytelen elterelni figyelmét róluk és az ínycsiklandó húsra terelődik figyelme. Megesz ő néhány gyümölcsöt is, többek között az almát, barackot, dinnyét... De hogy ezeket a bogyókat? Nem óriásoknak találták ki... Na meg nem is minden törpének nyerték el a tetszésüket - legalábbis Quikhnah szavaiból ezt szűri le. *
- A lekvár az a trutymó? * Kérdezi teljesen komoly arccal Ewáék felé fordulva. Azok sem a legjobbak, de mondjuk kenyérre kenve nem rosszak, még ha hangjából nem is pont ezeket a gondolatokat lehet leszűrni, sokkal inkább azt, hogy a "trutymó" is rossz, akárcsak az aprószenű gyümik. *
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:34:54
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:34:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Hrothgaar lova, Pejkó hátán ülve nézi, ahogy a csapata elindul Amon Ruadh-ról és szép nyugodt tempóban leereszkednek a szerpentinen, a sor itt egyesével haladhat csak, leginkább saját érdekükben.*
- Figyeljetek oda, senki le ne zúgjon nekem a hegyoldalról!
*Kiáltja előre a többieknek. A felderítőjük előrevágtat, biztosítja a terepet, Mae és Ewa középtájt, amit a csapat nő tagjai, élvezhetik a védelmet, Hrothgaar pedig leghátul, sereghajtóként. A hogy hátuk mögött hagyják a szerpentint, erdős területre érnek, és rátérhetnek az Erdei ösvényre. Tempójuk kényelmesnek mondható: az óriások ugyanis gyalogszerrel jönnek, így a törpéknek és Ewangelnek nem kell sietniük, nem kell kihajtaniuk a lelket hátasaikból. Ez alól talán csak felderítőjük a kivétel, a fél-elf férfit el is veszíti szem elől egy idő után. Hrothgaar, ha nem is paranoiás módon, de folyamatosan szemmel tartja környezetüket, figyelve az esetleges állatcsordákat, kóbor vadakat, öngyilkosjelölt útonállókat és minden egyebet. Draagnar kérdésére csak itt az erdőben ad választ, odafenn leintette a törpét, hogy ne húzzák az időt locsifecsi asvzonymulatsággal, ám itt már nem kell olyan szigorúan vennie ezt, végre elindult a csapat, van ideje válaszolni.*
- A legfontosabb, hogy megtudjuk milyen kőzettel van dolgunk a barlangban és környékén. Az építkezéshez rengeteg alapanyag kell, de Amon Ruadh-ot nem bonthatjuk le félig a procedúrában. Amellett az amonruadi kőzet nem megfelelő, pontosabban nem a legmegfelelőbb az ilyesmi építkezésre. Ércünk van annyi a hegyben, hogy a következő generáció sem fogja tudni a felét kibányászni, Draagnar. Nem véletlenül hívják Vas hegynek a helyet, hehe.
*Remélhetőleg ezzel megválaszolta az égető kérdéseket. Társául egyelőre Dorovundr szegődött, így ketten zárják a sort és csendben beszélgetésbe elegyednek, miközben a csapat halad tovább az erdő szíve felé.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.24 13:48:25
*Hrothgaar lova, Pejkó hátán ülve nézi, ahogy a csapata elindul Amon Ruadh-ról és szép nyugodt tempóban leereszkednek a szerpentinen, a sor itt egyesével haladhat csak, leginkább saját érdekükben.*
- Figyeljetek oda, senki le ne zúgjon nekem a hegyoldalról!
*Kiáltja előre a többieknek. A felderítőjük előrevágtat, biztosítja a terepet, Mae és Ewa középtájt, amit a csapat nő tagjai, élvezhetik a védelmet, Hrothgaar pedig leghátul, sereghajtóként. A hogy hátuk mögött hagyják a szerpentint, erdős területre érnek, és rátérhetnek az Erdei ösvényre. Tempójuk kényelmesnek mondható: az óriások ugyanis gyalogszerrel jönnek, így a törpéknek és Ewangelnek nem kell sietniük, nem kell kihajtaniuk a lelket hátasaikból. Ez alól talán csak felderítőjük a kivétel, a fél-elf férfit el is veszíti szem elől egy idő után. Hrothgaar, ha nem is paranoiás módon, de folyamatosan szemmel tartja környezetüket, figyelve az esetleges állatcsordákat, kóbor vadakat, öngyilkosjelölt útonállókat és minden egyebet. Draagnar kérdésére csak itt az erdőben ad választ, odafenn leintette a törpét, hogy ne húzzák az időt locsifecsi asvzonymulatsággal, ám itt már nem kell olyan szigorúan vennie ezt, végre elindult a csapat, van ideje válaszolni.*
- A legfontosabb, hogy megtudjuk milyen kőzettel van dolgunk a barlangban és környékén. Az építkezéshez rengeteg alapanyag kell, de Amon Ruadh-ot nem bonthatjuk le félig a procedúrában. Amellett az amonruadi kőzet nem megfelelő, pontosabban nem a legmegfelelőbb az ilyesmi építkezésre. Ércünk van annyi a hegyben, hogy a következő generáció sem fogja tudni a felét kibányászni, Draagnar. Nem véletlenül hívják Vas hegynek a helyet, hehe.
*Remélhetőleg ezzel megválaszolta az égető kérdéseket. Társául egyelőre Dorovundr szegődött, így ketten zárják a sort és csendben beszélgetésbe elegyednek, miközben a csapat halad tovább az erdő szíve felé.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.24 13:48:25
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:22:49
Üzenet elküldve: 2015-07-24 13:22:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* A mellé sorolt kis törpe igen csak beszédes. Ewangel eleinte csak bólogat, jóváhagy, nagyon ritkán meg is szólal, majd valamivel később már szélesen mosolyog amikor Ale kerül szóba.*
- Megpróbálom. *mondja szórakozottan majd hallgatja a lány történeté. "Akkor azért nem láttam eddig." jegyzi meg magában. Ezek szerint a lány nem látta a tüzet sem pedig a régi erődöt. Számára csak az új lesz a létező, a legszebb és legerősebb.*
- Nagyonmagas? *néz kérdőn a lovacska felé majd gondolatban vállat von. Ha ez a paci nagyon magas akkor mit szólna egy igazi telivérhez? A történet folytatódik, Ewa pedig egy cseppet elkalandozik gondolatban. "Vajon mit csinálnak most az őrségben? És Ale meg Harath épp mivel foglalatoskodnak? Vajon vannak új érkezők?" Na jó, az utolsó gondolatra inkább szétnéz a járáson, maguk elé majd pedig maguk mögé is visszales. A gyümölcsök taglalására néz ő is Rolko felé majd dönti el, hogy ha az egész csapatnak szeretnének gyümölccsel kedveskedni az bizony sok munkával járhat.*
- Hát lekvárt most nem főzünk. *jegyzi meg a ló hátáról majd maga a cukor létén is elgondolkodik. Nem készültek szekérrel tehát sem liszt sem rizs vagy cukor nincs náluk.*
- És mit fogsz főzni? *jut eszébe a sok "nincs"-ről.*
- A vadászatban vagy gyümölcsgyűjtésben én is be tudok segíteni, sőt akár az erdő állatai is. *mondja mosolyogva amint visszagondol a legutóbbi esetre amikor néhány szép gombát kapott varázslat útján.*
- Én főleg a szamócát szeretem de az már azt hiszem le érett. *jegyzi meg.*
* A mellé sorolt kis törpe igen csak beszédes. Ewangel eleinte csak bólogat, jóváhagy, nagyon ritkán meg is szólal, majd valamivel később már szélesen mosolyog amikor Ale kerül szóba.*
- Megpróbálom. *mondja szórakozottan majd hallgatja a lány történeté. "Akkor azért nem láttam eddig." jegyzi meg magában. Ezek szerint a lány nem látta a tüzet sem pedig a régi erődöt. Számára csak az új lesz a létező, a legszebb és legerősebb.*
- Nagyonmagas? *néz kérdőn a lovacska felé majd gondolatban vállat von. Ha ez a paci nagyon magas akkor mit szólna egy igazi telivérhez? A történet folytatódik, Ewa pedig egy cseppet elkalandozik gondolatban. "Vajon mit csinálnak most az őrségben? És Ale meg Harath épp mivel foglalatoskodnak? Vajon vannak új érkezők?" Na jó, az utolsó gondolatra inkább szétnéz a járáson, maguk elé majd pedig maguk mögé is visszales. A gyümölcsök taglalására néz ő is Rolko felé majd dönti el, hogy ha az egész csapatnak szeretnének gyümölccsel kedveskedni az bizony sok munkával járhat.*
- Hát lekvárt most nem főzünk. *jegyzi meg a ló hátáról majd maga a cukor létén is elgondolkodik. Nem készültek szekérrel tehát sem liszt sem rizs vagy cukor nincs náluk.*
- És mit fogsz főzni? *jut eszébe a sok "nincs"-ről.*
- A vadászatban vagy gyümölcsgyűjtésben én is be tudok segíteni, sőt akár az erdő állatai is. *mondja mosolyogva amint visszagondol a legutóbbi esetre amikor néhány szép gombát kapott varázslat útján.*
- Én főleg a szamócát szeretem de az már azt hiszem le érett. *jegyzi meg.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:11:36
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:11:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Szépen besorol társaihoz, és középtájt helyezkedik el. Nem szól egy szót sem, csak halad a lovával. Mélyen a gondolataiba merülve bámulja a ló sörényét. Azóta nem is járt ezen az úton, mióta a Thargok befogadták. Már lassacskán egy éve is megvan. Kissé furcsa érzés. Legutóbb akkor lovagolt így ki, mikor a völgyben fosztogató orkokat mentek lemészárolni. Akkor viszont a menet elején lovagolt. Persze az egy nehézfegyveres lovasság volt, és sokkal többen is voltak. De ez akkor is olyan érzés, mert ki mondhatja meg, hogy mi vár rájuk? Mi van, ha orkokkal is találkoznak, méghozzá nem is kevéssel?
Ezek a gondolatok kavarognak fejében. Épp ezért, ha valaki megszólítaná, elsőre biztos nem venné észre. Nem szól senkihez. Rövid lovaglás után, kezd feltűnni neki, hogy a többiek nem annyira csendesek, mint ő. Legalább is a nők nem, a sor hátsó végében. Quikhnah-ot különösebben nem érdekli, hogy miről fecsegnek. Mikor Mae a bogyókról kérdez, először nem akar válaszolni, mert a lány azokat kérdezte, akik nem szeretik. De mégis új, szóval nem lehet vele bunkó. Hátrafordul a nyeregben, és igy szól: *
-Van bárki is ezen a világon aki nem szereti a gyümölcsöket?
*Aztán megfordul. Ennyivel letudta az egészet. Még azok is megeszik a gyümölcsöt, akik sohasem kóstolták, vagy éppen kóstolták, csak nem szeretik az ízét, ha éheznek. Ismét lehajtja fejét, és tovább gondolkodik. *
*Szépen besorol társaihoz, és középtájt helyezkedik el. Nem szól egy szót sem, csak halad a lovával. Mélyen a gondolataiba merülve bámulja a ló sörényét. Azóta nem is járt ezen az úton, mióta a Thargok befogadták. Már lassacskán egy éve is megvan. Kissé furcsa érzés. Legutóbb akkor lovagolt így ki, mikor a völgyben fosztogató orkokat mentek lemészárolni. Akkor viszont a menet elején lovagolt. Persze az egy nehézfegyveres lovasság volt, és sokkal többen is voltak. De ez akkor is olyan érzés, mert ki mondhatja meg, hogy mi vár rájuk? Mi van, ha orkokkal is találkoznak, méghozzá nem is kevéssel?
Ezek a gondolatok kavarognak fejében. Épp ezért, ha valaki megszólítaná, elsőre biztos nem venné észre. Nem szól senkihez. Rövid lovaglás után, kezd feltűnni neki, hogy a többiek nem annyira csendesek, mint ő. Legalább is a nők nem, a sor hátsó végében. Quikhnah-ot különösebben nem érdekli, hogy miről fecsegnek. Mikor Mae a bogyókról kérdez, először nem akar válaszolni, mert a lány azokat kérdezte, akik nem szeretik. De mégis új, szóval nem lehet vele bunkó. Hátrafordul a nyeregben, és igy szól: *
-Van bárki is ezen a világon aki nem szereti a gyümölcsöket?
*Aztán megfordul. Ennyivel letudta az egészet. Még azok is megeszik a gyümölcsöt, akik sohasem kóstolták, vagy éppen kóstolták, csak nem szeretik az ízét, ha éheznek. Ismét lehajtja fejét, és tovább gondolkodik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718