Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-06 16:20:15
Üzenet elküldve: 2015-02-06 16:20:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A visszakérdezés hallatán határozottan biccent. Pártfogót, persze. Hisz a könyvekben, amiket az otthoni polcról emelt le többen volt hasonló. És mikor anyját kérdezte, ő mesélt neki ezekről a pártfogókról. És ő már nem csak a könyvek világából. Anyja ifjúkorában járta a várost, szülei engedték, hogy maga is felfedezze. A faluba csak apja halálhíre hozta vissza, hogy idős anyját vigasztalja, ápolja. Aztán ottragadt és végül a váratlan gyermek születése végképp megkötötte vándorszellemét.*
- Csak úgy nem is. Mindennek van ára. De talán valamelyik gazdag úr lát benne lehetőséget és van is fölös pénze. Legfeljebb tanulmányaid végén elsősorban őt kell majd szolgálnod. Vagy épp egy idős mágus, aki szívesen adja át tudását, hogy az ne menjen veszendőbe halálával.
* Apró vállvonás kíséri szavait. Igazából mivel nem jártas ezekben a körökben meglehet, eddigi elképzelései teljesen tévesek. Talán nincsenek is ilyen hóbortos költekező gazdagok, vagy az elvesző tudást féltő öregek. Talán mindez csak a könyvekbe való mese.*
- Meglehet még így érzed. De te legalább már tudod, merre tartasz. Nekem még az út sem tiszta, nemhogy a végcél.
* Csak egy sóhaj. Honnan is tudhatná még, mit akar. Az élet eddig elég szűkösen szabta a lehetőségeket, hogy mélyebben átláthassa, átérezhesse, mi is az ő útja. Mert hogy van, abban biztos. Már csak meg kell találnia.*
- Azt hiszem, kavicsokat kellett volna szórnom. Hogy találok vissza, ha még sem tetszene az a hely, vagy a Hadúr nem látná hasznom? * Morran fel, bár nevetősen, szája sarka is vigyorba rezdül. Mivel nem hagyott hátra semmit, így az sem szúrja szíven, ha nem talál vissza. Pusztán csak megmosolyogtatni akarja társát tudatlanságával.*
- Csak úgy nem is. Mindennek van ára. De talán valamelyik gazdag úr lát benne lehetőséget és van is fölös pénze. Legfeljebb tanulmányaid végén elsősorban őt kell majd szolgálnod. Vagy épp egy idős mágus, aki szívesen adja át tudását, hogy az ne menjen veszendőbe halálával.
* Apró vállvonás kíséri szavait. Igazából mivel nem jártas ezekben a körökben meglehet, eddigi elképzelései teljesen tévesek. Talán nincsenek is ilyen hóbortos költekező gazdagok, vagy az elvesző tudást féltő öregek. Talán mindez csak a könyvekbe való mese.*
- Meglehet még így érzed. De te legalább már tudod, merre tartasz. Nekem még az út sem tiszta, nemhogy a végcél.
* Csak egy sóhaj. Honnan is tudhatná még, mit akar. Az élet eddig elég szűkösen szabta a lehetőségeket, hogy mélyebben átláthassa, átérezhesse, mi is az ő útja. Mert hogy van, abban biztos. Már csak meg kell találnia.*
- Azt hiszem, kavicsokat kellett volna szórnom. Hogy találok vissza, ha még sem tetszene az a hely, vagy a Hadúr nem látná hasznom? * Morran fel, bár nevetősen, szája sarka is vigyorba rezdül. Mivel nem hagyott hátra semmit, így az sem szúrja szíven, ha nem talál vissza. Pusztán csak megmosolyogtatni akarja társát tudatlanságával.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:20:59
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:20:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
-Pártfogót?
*Meglepetten pillant oldalra. Ilyesmi eddig nem fordult meg a fejében. De hát, hogyan is? Hiszen elképzelni nem tudja, hogy annyi aranyat bárki is csak úgy odaadna azért, hogy ő tanulhasson pusztán jó szívből. Ráadásul egy gazdag urat? Nem. A férfiak nem tudni miféle egyéb szívességeket kérnének. Ha mondjuk férjhez menne egy ilyen gazdag úrhoz, az más lenne persze. Akkor a férj kötelességnek érezhetné azt, hogy állja a tanulás költségeit. Nem, ez sehogyan sem jönne ki jól. Legalább is így gondolja, így aztán hevesen megrázza a fejét.*
-Nem hinném, hogy csak úgy bárki is adna annyi aranyat.
*Aztán persze tovább terelődik a szó, ezúttal Nissa képességei felé. Sóhajt.*
-Ha hiszed, ha nem, én is hasonlóképpen vagyok. Úgy érzem, semmi hasznosat nem tudok.
*Legyint egyet. A földig érő, hajszálvékony ezüstszállal hímzett köpeny alja lassan besározódik, ahogy a havas talajon maga után húzza. Az út előrehaladtával fárad is kissé. De legalább az a jó benne, hogy hamarosan megérkeznek a gázlóhoz, ahol tutaj is vár arra, hogy átvigye az utazókat a folyón.*
*Meglepetten pillant oldalra. Ilyesmi eddig nem fordult meg a fejében. De hát, hogyan is? Hiszen elképzelni nem tudja, hogy annyi aranyat bárki is csak úgy odaadna azért, hogy ő tanulhasson pusztán jó szívből. Ráadásul egy gazdag urat? Nem. A férfiak nem tudni miféle egyéb szívességeket kérnének. Ha mondjuk férjhez menne egy ilyen gazdag úrhoz, az más lenne persze. Akkor a férj kötelességnek érezhetné azt, hogy állja a tanulás költségeit. Nem, ez sehogyan sem jönne ki jól. Legalább is így gondolja, így aztán hevesen megrázza a fejét.*
-Nem hinném, hogy csak úgy bárki is adna annyi aranyat.
*Aztán persze tovább terelődik a szó, ezúttal Nissa képességei felé. Sóhajt.*
-Ha hiszed, ha nem, én is hasonlóképpen vagyok. Úgy érzem, semmi hasznosat nem tudok.
*Legyint egyet. A földig érő, hajszálvékony ezüstszállal hímzett köpeny alja lassan besározódik, ahogy a havas talajon maga után húzza. Az út előrehaladtával fárad is kissé. De legalább az a jó benne, hogy hamarosan megérkeznek a gázlóhoz, ahol tutaj is vár arra, hogy átvigye az utazókat a folyón.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:05:49
Üzenet elküldve: 2015-02-06 15:05:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Efféle sose fordult meg a fejében. Mármint hogy ő mágiát tanuljon. igazából a faluban ahol felnőtt minden ember egyszerű földműves vagy kétkezi munkás volt. Ellátták magukat, építőanyagot, téli tüzelőt az erdő adott. Talán egyedül a kovácsmester volt az, aki speciálisabb szakmát birtokolt. De hát egy ilyen ember kellett is. Tőle kapta a kardot, ami most is a derekán lóg, akárcsak a tőröket. Persze nem pusztán kedvességből vagy épp jó szándékból. A kovács szerette az apróbb termetű nyulak húsát, ám ahhoz már lusta volt, hogy meg is fogja őket. Így hát cseréltek. Ő vitte a húst, a kovács pedig elkészítette a fegyvereket.*
- Miért nem keresel magadnak pártfogót. Egy gazdag úrt vagy épp egy jólelkű mágust, aki segít neked. Hisz ha folyton a megélhetésért nyargalsz, öregségedre jutsz csak majd a tanuláshoz.
*Alig hagyják el a szavak ajkát, azonnal fel is csattan zavart nevetése. Végül is Nimue elf, éveit jóval bőkezűbben számlálhatja majd, mint akár ő vagy az emberek. Tengernyi ideje van még tanulni. Már ha türelme is van hozzá, bár eddigi tapasztalata alapján van.*
- Hát azt hiszem, az még kérdés, mennyire fognak örülni. Én nem tanultam semmi szakmát, nem tanítottak semmi olyanra, aminek egy Hadúr örülhetne. * Vonja meg vállait. Nem szégyelli tudatlanságát, zavarba se jön most. Anyja megtanította arra, még ha nehezen fogadja is el sokszor, hogy nem kevesebb másoknál. Legfeljebb másként jó. De ha valamit akar, azért képes tenni, tehát ha segítenek rajta ő sem fog lustán, hálátlan kuporogni valamelyik sarokban.*
- Én biztos ne fogok!
*Határozottan biccent, inkább önmagában erősítve a hitet. Nem futhat újból, nem menekülhet, mint ahogy menekült falujából. Ideje, hogy valóban el is higgye, értékes, fattyú léte ellenére is. És ráadásul ha kitanul valamit, ha ügyes lesz és kellő fél-elf, tán apja is megbánja majd feledékenységét. Már ha megleli valaha.*
- Miért nem keresel magadnak pártfogót. Egy gazdag úrt vagy épp egy jólelkű mágust, aki segít neked. Hisz ha folyton a megélhetésért nyargalsz, öregségedre jutsz csak majd a tanuláshoz.
*Alig hagyják el a szavak ajkát, azonnal fel is csattan zavart nevetése. Végül is Nimue elf, éveit jóval bőkezűbben számlálhatja majd, mint akár ő vagy az emberek. Tengernyi ideje van még tanulni. Már ha türelme is van hozzá, bár eddigi tapasztalata alapján van.*
- Hát azt hiszem, az még kérdés, mennyire fognak örülni. Én nem tanultam semmi szakmát, nem tanítottak semmi olyanra, aminek egy Hadúr örülhetne. * Vonja meg vállait. Nem szégyelli tudatlanságát, zavarba se jön most. Anyja megtanította arra, még ha nehezen fogadja is el sokszor, hogy nem kevesebb másoknál. Legfeljebb másként jó. De ha valamit akar, azért képes tenni, tehát ha segítenek rajta ő sem fog lustán, hálátlan kuporogni valamelyik sarokban.*
- Én biztos ne fogok!
*Határozottan biccent, inkább önmagában erősítve a hitet. Nem futhat újból, nem menekülhet, mint ahogy menekült falujából. Ideje, hogy valóban el is higgye, értékes, fattyú léte ellenére is. És ráadásul ha kitanul valamit, ha ügyes lesz és kellő fél-elf, tán apja is megbánja majd feledékenységét. Már ha megleli valaha.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-06 13:11:58
Üzenet elküldve: 2015-02-06 13:11:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Az ösvényt szegélyező fák komoran lógatják csupasz ágaikat az úton haladók fölé. Nyáron ez enyhet adhat a hőség elől, hiszen akkor sűrű lomb fedi. Most azonban a szürke égre pillanthat a jámbor, ki az utat rója. Olykor Nimue tekintete is az ég felé fordul, lesve, mikor fordul megint havazásba az idő. Nem lenne szerencsés, ha betemetné őket a hó.
De ezt a gondot most félresöpri, hiszen társa kérdezett, s úgy illő, hogy választ is adjon rá. Elmosolyodik, úgy fordul Nissa felé.*
-Mágiát szeretnék tanulni. Csak hát... nehéz, és sokba kerül. Így rá való aranyakat is meg kell keresnem. Ezáltal viszont még kevesebb időm marad a tanulásra. Jó lenne már valami nyugodt hely, és körülmény.
*Sóhajt fel kicsit, hiszen, amióta eljött otthonról szinte rohanássá változott az élete. Egyik helyről a másikra folyton fut. Még ha most nem is szaladva teszik meg az utat. De az a tény, hogy szinte állandóan úton van egyik pontból a másikba, kissé felfokozottság érzését adja. Elmereng kissé, majd épp ilyen merengőn is folytatja.*
-Azt beszélik, hogy Amon Ruadh Hadura mindenféle népséget befogad. Bárkit, aki hasznára lehet. Így neked is bizonyára örülni fognak. Én is jártam ott, de akkor még valahogy elrémített az erőd nagysága, és az az erő, és hatalom, ami belőle árad. Megfutamodtam.
*Vallja be halkan felkuncogva. Most hogy így visszagondol, eléggé gyerekes is volt a dolog. Hát, mindegy már. Talán most megpróbálhatná újra. De nem, még sem. Még nem. Előbb a mágustornyot szeretné felkeresni. Talán, ha onnan visszafelé tart, meglátogatja majd Nissát, s akkor esetleg körülnéz majd jobban is Amon Ruadhon.*
De ezt a gondot most félresöpri, hiszen társa kérdezett, s úgy illő, hogy választ is adjon rá. Elmosolyodik, úgy fordul Nissa felé.*
-Mágiát szeretnék tanulni. Csak hát... nehéz, és sokba kerül. Így rá való aranyakat is meg kell keresnem. Ezáltal viszont még kevesebb időm marad a tanulásra. Jó lenne már valami nyugodt hely, és körülmény.
*Sóhajt fel kicsit, hiszen, amióta eljött otthonról szinte rohanássá változott az élete. Egyik helyről a másikra folyton fut. Még ha most nem is szaladva teszik meg az utat. De az a tény, hogy szinte állandóan úton van egyik pontból a másikba, kissé felfokozottság érzését adja. Elmereng kissé, majd épp ilyen merengőn is folytatja.*
-Azt beszélik, hogy Amon Ruadh Hadura mindenféle népséget befogad. Bárkit, aki hasznára lehet. Így neked is bizonyára örülni fognak. Én is jártam ott, de akkor még valahogy elrémített az erőd nagysága, és az az erő, és hatalom, ami belőle árad. Megfutamodtam.
*Vallja be halkan felkuncogva. Most hogy így visszagondol, eléggé gyerekes is volt a dolog. Hát, mindegy már. Talán most megpróbálhatná újra. De nem, még sem. Még nem. Előbb a mágustornyot szeretné felkeresni. Talán, ha onnan visszafelé tart, meglátogatja majd Nissát, s akkor esetleg körülnéz majd jobban is Amon Ruadhon.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-06 12:13:55
Üzenet elküldve: 2015-02-06 12:13:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Yarrod és Ethea//
*Haladnak lefelé a szerpentinen, céljuk felé, mely Ethea számára még homályba vész. Hiába mondja el előre Yarrod, ő még soha nem járt arra. Na majd most pótlódik a hiányosság.*
-Értem.
*Ennyit tesz hozzá, minek is beszélne róla többet. Amit nem tud, azt majd meglátja. Éjszakázni fognak egy táborhelyen, majd másnap reggel folytatják az utat kalácsfalva irányába. Elég is neki ennyi. Szótlanul kaptatnak hát egymás mellett, vagy talán mögött, s ebben az esetben vélhetően Ethea halad hátul. A víznél tutajjal mennek át a folyón.
Aztán megérkeznek az adott hosszúházhoz. A lány most is csak biccent egyet a férfi utasításaira, miközben leugrik a nyeregből. A megfelelő póznához vezeti hátasát, majd megköti. A leszerszámozáshoz hozzátartozik az is, hogy az állatnak inni, enni ad. Vállán a nyereggel, és egyéb holmijaival lép be a házba, ahol már kellemes meleg fogadja, legalább is a tűz közelében. Nem csinál abból gondot, hogy egy szobában kell aludnia a férfivel. Átöltözködésre amúgy sincs módja, de nem is problémázik ezen.*
-Rendben.
*Kapja el a férfi erszényét, és csomagolja is el megfelelően ahhoz a pénzmenyiséghez, amit korábban Kagan bízott rá. Majd elszámolnak a végén. Végül kiválaszt egy ágyat, közel a tűzhöz, ha lehet, és magára húzva takarót köpenyt, begubódzik. Hamarosan álomba is merül.*
*Haladnak lefelé a szerpentinen, céljuk felé, mely Ethea számára még homályba vész. Hiába mondja el előre Yarrod, ő még soha nem járt arra. Na majd most pótlódik a hiányosság.*
-Értem.
*Ennyit tesz hozzá, minek is beszélne róla többet. Amit nem tud, azt majd meglátja. Éjszakázni fognak egy táborhelyen, majd másnap reggel folytatják az utat kalácsfalva irányába. Elég is neki ennyi. Szótlanul kaptatnak hát egymás mellett, vagy talán mögött, s ebben az esetben vélhetően Ethea halad hátul. A víznél tutajjal mennek át a folyón.
Aztán megérkeznek az adott hosszúházhoz. A lány most is csak biccent egyet a férfi utasításaira, miközben leugrik a nyeregből. A megfelelő póznához vezeti hátasát, majd megköti. A leszerszámozáshoz hozzátartozik az is, hogy az állatnak inni, enni ad. Vállán a nyereggel, és egyéb holmijaival lép be a házba, ahol már kellemes meleg fogadja, legalább is a tűz közelében. Nem csinál abból gondot, hogy egy szobában kell aludnia a férfivel. Átöltözködésre amúgy sincs módja, de nem is problémázik ezen.*
-Rendben.
*Kapja el a férfi erszényét, és csomagolja is el megfelelően ahhoz a pénzmenyiséghez, amit korábban Kagan bízott rá. Majd elszámolnak a végén. Végül kiválaszt egy ágyat, közel a tűzhöz, ha lehet, és magára húzva takarót köpenyt, begubódzik. Hamarosan álomba is merül.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-06 11:56:21
Üzenet elküldve: 2015-02-06 11:56:21
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Újabb hosszú séta a mágustoronytól, és már meg is érkezik az ösvényhez, amin már oly sokszor keresztülhaladt ittléte során. Nem kedveli ezt a helyet, és tudja, hogy ez után a végtelen sötét erdőn kell keresztülvágnia, ami sosem ígérkezik egy sétagaloppnak. Persze Worenth nem fél, és tudja, hogy van tarsolyában egy-két trükk az idegenek számára, de néha kezdi bánni, hogy nem ment komolyabban bele a fegyverforgatás művészetébe.*
~Na meg a lovaglásba.~ *fújtat egyet, mikor ezeken a gondolatokon kezd agyalni. Régen szerette a lovakat, sőt istállós fiú is volt anno, de talán itt lenne az ideje feleleveníteni a régi tudását, mert a folyamatos ingázás a Mester tornyától kezdi nagyon fárasztani. Az ösvényhez érkezve már óvatosabban lépked, ahogy az erdő felé közelít, nehogy egy esetleges kellemetlen meglepetés még a vártnál is kellemetlenebbül érje. Közben előveszi köpenye alól vizes kulacsát, és lassú kortyokkal oltja szomját.*
~Na meg a lovaglásba.~ *fújtat egyet, mikor ezeken a gondolatokon kezd agyalni. Régen szerette a lovakat, sőt istállós fiú is volt anno, de talán itt lenne az ideje feleleveníteni a régi tudását, mert a folyamatos ingázás a Mester tornyától kezdi nagyon fárasztani. Az ösvényhez érkezve már óvatosabban lépked, ahogy az erdő felé közelít, nehogy egy esetleges kellemetlen meglepetés még a vártnál is kellemetlenebbül érje. Közben előveszi köpenye alól vizes kulacsát, és lassú kortyokkal oltja szomját.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:13:52
Üzenet elküldve: 2015-02-05 21:13:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yarrod és Ethea//
- Annak viszont örülnék, ha ezt eltennéd nekem.
* Dobja oda az erszényét Ethea UnHaku kezébe, benne 460 arannyal.
Nem akarja magánál tudni most ezt a pénzt, inkább a lányra bízza. Ha valami balul sülne el, na, jobb így. Bár ne történjen semmi. Az ő termetét lehet könnyen észre vennék, de a figyelmet elterelheti a lányról. Így a legjobb. Annyira azért nem tűnik vészesnek az a falu. Egyszerű emberek, parasztok. Ha nincs egy olyan harcos sem a faluban, akkor nem lesz semmi gond. Ő ebben bízik. Legyen így. *
- Annak viszont örülnék, ha ezt eltennéd nekem.
* Dobja oda az erszényét Ethea UnHaku kezébe, benne 460 arannyal.
Nem akarja magánál tudni most ezt a pénzt, inkább a lányra bízza. Ha valami balul sülne el, na, jobb így. Bár ne történjen semmi. Az ő termetét lehet könnyen észre vennék, de a figyelmet elterelheti a lányról. Így a legjobb. Annyira azért nem tűnik vészesnek az a falu. Egyszerű emberek, parasztok. Ha nincs egy olyan harcos sem a faluban, akkor nem lesz semmi gond. Ő ebben bízik. Legyen így. *
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:33:57
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:33:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yarrod és Ethea//
- Ethea.
* Ismétli meg a nő nevét és közben haladnak lefelé a hegyről s fordulnak rá az ösvényre. A kérdés jogos, mert a lány semmit nem értett meg abból, amit ő és Kagan váltottak egymással. Az, hogy egy ilyen estén, mikor már Kagan is üvölt, ő meg blazírt képpel áll a káosz közepén, nos annak is meg van az oka, magyarázata. Igaz, az egykedvűség nem a legjobb szó rá. Északi harcos. Ősei vére, ami az ő ereiben is folyik, hideg mint a jég. Nehezen lehet felhúzni az óriás, nehezen jön ki a sodrából, de ha egyszer úgy bőszítik fel, akkor nehezen is áll le. Pajzsfalba való. *
- A cél egy falu, nagyon találóan Kalácsfalva a neve. Hülye név. Körbe kell cserkelni, megfigyelni hogy jöttek-e harcosok a faluba, ilyesmi. Csendesen, hogy ne vegyenek észre. De előtte még megállunk a folyónál, nemsokára ránk sötétedik. Addigra oda is érünk ezzel a tempóval. Nemrég fel lett húzva oda egy hosszú ház, befűtünk és ott megalszunk. Reggel lezárjuk a házat újra és átkelünk a folyón. Azil és még páran építettek egy tutajt, amivel lóval együtt átkelhetünk a vízen. Bár ha jól be van fagyva, akkor az sem kell.
* Ebben azért nem bízik. Hűvös van, de olyan jeges szél nem fúj, mint ilyenkor északon. Nem. Inkább a tutaj. Már kezd sötétedni, mire elérik a hosszú házat a folyóparton. *
- Na, meg is érkeztünk. Leszedem a deszkákat az ajtóról és begyújtok. Addig szedd le a holmidat a lovadról és kösd ki őt. Az enyémet majd megcsinálom én.
* Na hiszen, egy nő nem fog helyette dolgozni. Legalábbis nem ilyesmiben. Kinyitja a házat és a félre tett tűzifából felkarol egy adaggal, hogy begyújtson vele. A füst az annak készített tetőnyíláson át elszáll, s nem kell sok idő, hogy kellemes meleg legyen. Nem másszák össze a házat, egy szobában elalszanak mindketten, úgy sincs sok már az estéből. Utána lenyergeli a saját lovát és kiköti a nagy csődört a ház oldalához. Nyeregtáskáját meg beviszi a házba. Az lehet kicsit nehéz lenne a lánynak, ezért sem hagyja rá. Van itt tartalékban néhány szőrme, és pokrócot is hoztak magukkal, a tűz is ég. Nem fognak megfagyni az este. Ő amúgy is jól tűri a hideget. *
- Nem nagy eresztés, de kényelmes és elegendő.
* Érti ezt a házra, ahol az éjszakát töltik. Hajnalban pedig majd kelnek korán. Még most este nem fog enni, evett a táborban, egyelőre nem éhes. *
A hozzászólás írója (Yarrod Wardmando) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 21:09:26
- Ethea.
* Ismétli meg a nő nevét és közben haladnak lefelé a hegyről s fordulnak rá az ösvényre. A kérdés jogos, mert a lány semmit nem értett meg abból, amit ő és Kagan váltottak egymással. Az, hogy egy ilyen estén, mikor már Kagan is üvölt, ő meg blazírt képpel áll a káosz közepén, nos annak is meg van az oka, magyarázata. Igaz, az egykedvűség nem a legjobb szó rá. Északi harcos. Ősei vére, ami az ő ereiben is folyik, hideg mint a jég. Nehezen lehet felhúzni az óriás, nehezen jön ki a sodrából, de ha egyszer úgy bőszítik fel, akkor nehezen is áll le. Pajzsfalba való. *
- A cél egy falu, nagyon találóan Kalácsfalva a neve. Hülye név. Körbe kell cserkelni, megfigyelni hogy jöttek-e harcosok a faluba, ilyesmi. Csendesen, hogy ne vegyenek észre. De előtte még megállunk a folyónál, nemsokára ránk sötétedik. Addigra oda is érünk ezzel a tempóval. Nemrég fel lett húzva oda egy hosszú ház, befűtünk és ott megalszunk. Reggel lezárjuk a házat újra és átkelünk a folyón. Azil és még páran építettek egy tutajt, amivel lóval együtt átkelhetünk a vízen. Bár ha jól be van fagyva, akkor az sem kell.
* Ebben azért nem bízik. Hűvös van, de olyan jeges szél nem fúj, mint ilyenkor északon. Nem. Inkább a tutaj. Már kezd sötétedni, mire elérik a hosszú házat a folyóparton. *
- Na, meg is érkeztünk. Leszedem a deszkákat az ajtóról és begyújtok. Addig szedd le a holmidat a lovadról és kösd ki őt. Az enyémet majd megcsinálom én.
* Na hiszen, egy nő nem fog helyette dolgozni. Legalábbis nem ilyesmiben. Kinyitja a házat és a félre tett tűzifából felkarol egy adaggal, hogy begyújtson vele. A füst az annak készített tetőnyíláson át elszáll, s nem kell sok idő, hogy kellemes meleg legyen. Nem másszák össze a házat, egy szobában elalszanak mindketten, úgy sincs sok már az estéből. Utána lenyergeli a saját lovát és kiköti a nagy csődört a ház oldalához. Nyeregtáskáját meg beviszi a házba. Az lehet kicsit nehéz lenne a lánynak, ezért sem hagyja rá. Van itt tartalékban néhány szőrme, és pokrócot is hoztak magukkal, a tűz is ég. Nem fognak megfagyni az este. Ő amúgy is jól tűri a hideget. *
- Nem nagy eresztés, de kényelmes és elegendő.
* Érti ezt a házra, ahol az éjszakát töltik. Hajnalban pedig majd kelnek korán. Még most este nem fog enni, evett a táborban, egyelőre nem éhes. *
A hozzászólás írója (Yarrod Wardmando) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.05 21:09:26
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-04 10:19:01
Üzenet elküldve: 2015-02-04 10:19:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Lóhalálában rohan végig a szerpentinen, majd kel át a folyón, hogy ott folytathassa útját az erdőn átvezető ösvényen. Félelem hajtja lábait, és rettegés szorítja a lelkét. Soha ennyire még nem rémült meg, mint korábban fent a hegyen. Igaz, nem is nézett még így szembe a halállal. A kard, mely megvillant egy szívverésnyi időre a feje felett, a végzet pallósaként manifesztálódott képzeletében, s még mindig üldözi. Ez hajtja előre rohanvást árkon-bokron, szinte nem is nézve merre rohan tovább. Talán csak a vakszerencséje tartja az ösvényen lábait.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-04 00:17:35
Üzenet elküldve: 2015-02-04 00:17:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az álom már-már csaknem elnyomja, míg a tüzet nézi, ám a férfit hangos patadobogás riasztja fel, s az álom tüstént kiröppen szeméből. Már talpon is van, kezében ott az elmaradhatatlan fejsze nyele, felkészülve rá, hogy bárki is rontson elő az éjszaka sötétjéből, az bizony pár végtaggal rövidebben fog oda visszatérni, amennyiben úgy dönt, hogy megtámadja Dhavent. Na nem mintha a férfi ilyesmiben reménykedne, sőt, épp az ellenkezőjében, ami azt illeti, de az utak éjszaka veszélyesek, nem árt résen lenni. Egy magányos lovas jelenthet épp támadót, menekülőt, na meg ugyanúgy az égvilágon semmit is. Minden csak attól függ ugyebár, hogy mi történik, amint az idegen a tűz fénykörén belülre ér, Dhaven viszont nem az a fajta ember, aki csak úgy gyanútlanul ücsörög a tűznél, várva, hogy akárki is rárontson. Fő az óvatosság ugyebár.
Szemeit meresztve próbál kivenni valamit, de az éj sötét, a tűz fénye pedig elvakítja, így kisvártatva hunyorogva kémleli már az előtte lévő homályt. A patadobogás egyre közelebbről hallatszik, keze rászorul a fejsze nyelére, s már emelné is a magasba, mikor hirtelen egy hófehér hajú leány libben be a képbe, aki egy lovon ülve, anélkül, hogy Dhavenre vesztegetne egy kósza pillantást is, egyszerűen ellovagol mellette. A férfi döbbenten fordul utána, szó nem jön ki a torkán, hát ennél furcsább dolgot még aligha látott.
Éjszaka egy ezüsthajú lány, egy lovon?!
~A rosseb ott egyen meg, ha ez nem valami lidérc volt...~ gondolja, s a hideg is kirázza egy pillanatra. Még abban sem egészen bizonyos, hogy nem csak álmodta az egészet. Tanácstalanul mered maga elé, megvakarja a feje búbját, s valahogy nem igen akaródzik neki ezek után lefeküdni, s álomra hajtani a fejét. Mert ugye mi van, ha az a nő csakugyan afféle lidérc volt, s visszatér az ő lelkéért még az éjszaka folyamán?
~Még csak rám sem nézett, úgy elhúzott itt, mint a pinty...~ morfondírozik magában. Na nem mintha Dhaven olyan fickó lenne, akit úgy rendszeresen megbámulnak a nők, nem, de azért egy-egy kósza pillantásra legalább méltatni szokták, mielőtt örökre megvonják tőle a figyelmüket. Ez nem különösebben zavarja a férfit, úgy van vele, a nőkkel csak a gond van, neki ugyan nincs szüksége rájuk, csak egy üllőre, egy kalapácsra, meg némi izzó fémre amit püfölhet naphosszat. Azzal a maga részéről ő már teljesen elégedett. Mondhatni nincsenek túl nagy igényei.*
Szemeit meresztve próbál kivenni valamit, de az éj sötét, a tűz fénye pedig elvakítja, így kisvártatva hunyorogva kémleli már az előtte lévő homályt. A patadobogás egyre közelebbről hallatszik, keze rászorul a fejsze nyelére, s már emelné is a magasba, mikor hirtelen egy hófehér hajú leány libben be a képbe, aki egy lovon ülve, anélkül, hogy Dhavenre vesztegetne egy kósza pillantást is, egyszerűen ellovagol mellette. A férfi döbbenten fordul utána, szó nem jön ki a torkán, hát ennél furcsább dolgot még aligha látott.
Éjszaka egy ezüsthajú lány, egy lovon?!
~A rosseb ott egyen meg, ha ez nem valami lidérc volt...~ gondolja, s a hideg is kirázza egy pillanatra. Még abban sem egészen bizonyos, hogy nem csak álmodta az egészet. Tanácstalanul mered maga elé, megvakarja a feje búbját, s valahogy nem igen akaródzik neki ezek után lefeküdni, s álomra hajtani a fejét. Mert ugye mi van, ha az a nő csakugyan afféle lidérc volt, s visszatér az ő lelkéért még az éjszaka folyamán?
~Még csak rám sem nézett, úgy elhúzott itt, mint a pinty...~ morfondírozik magában. Na nem mintha Dhaven olyan fickó lenne, akit úgy rendszeresen megbámulnak a nők, nem, de azért egy-egy kósza pillantásra legalább méltatni szokták, mielőtt örökre megvonják tőle a figyelmüket. Ez nem különösebben zavarja a férfit, úgy van vele, a nőkkel csak a gond van, neki ugyan nincs szüksége rájuk, csak egy üllőre, egy kalapácsra, meg némi izzó fémre amit püfölhet naphosszat. Azzal a maga részéről ő már teljesen elégedett. Mondhatni nincsenek túl nagy igényei.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-04 00:02:51
Üzenet elküldve: 2015-02-04 00:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdei ösvényen nagy sebességgel robog végig a deres patás és lovasa. A farkasbunda valahol a vashegy lábánál lerepült róla, de nem állt meg felszedni. Majd megtalálja az, akinek szüksége van rá. Talán pont az ijedtében elszaladt Borsó fog ma éjjel benne melegedni, sose lehet tudni.
A kielégítő vágta és a mozgás némileg csillapítja indulatait. Nem is volt másra szüksége, de meg sem fordul fejében, hogy most, ezek után visszatérjen. Nem fog bolondot csinálni magából, véghez viszi amit eltervezett megkeményítve finom lelkét, megacélozva akaratát.*
A kielégítő vágta és a mozgás némileg csillapítja indulatait. Nem is volt másra szüksége, de meg sem fordul fejében, hogy most, ezek után visszatérjen. Nem fog bolondot csinálni magából, véghez viszi amit eltervezett megkeményítve finom lelkét, megacélozva akaratát.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-03 12:42:25
Üzenet elküldve: 2015-02-03 12:42:25
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér a folyóhoz átmegy a gázlón és beveti magát az erdőbe. Idefelé nem ismerte a járást ám a törzs útvonalai mentén sokkal gyorsabban halad. Az éhség ismét kínozza, reggel óta nem evett egy falatot sem és amíg nem lesz két napi járóföldre a törzstől addig tüzet se meg rakni. Így egyetlen élelme egy a folyónál lőtt nyers hal amit az íjról kénytelen lerágni. Az esti szelekben egyre inkább megérzi köpenye hiányát és még párszor elgondolkozik rajta vajon megérte e ezt az egész mizériát az a háromszázhetvenöt aranypénz. Ezek után visszajáró vendég lesz a kovácsnál.* ~Hat dobókés, százhúsz arany.~ *Kezdi el a listáját.* ~Ha profi munkát akarok akkor a duplája.~ *Látott már elég életlen tompa, rövid és rossz súlyelosztású dobótőrt, hogy tudja nem egyszerű ezen a téren elfogadható minőséget kapni.* ~A maradék pénzből meg kell egy bőrvért amiben kijárhatok.~ *A lamellás vért jó szolgálatot tehet, de mégsem az a darab amiben szívesen járna utcára. És ami külön fontos az a csuklya. Nem csak az arca takargatása végett, de fényérzékeny szempárja miatt is.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-02 22:37:41
Üzenet elküldve: 2015-02-02 22:37:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Szürkület van, lassan csendesednek a nappali zajok az erdőben, az árnyak baljósan terpeszkednek mindenfelé, s az ember fia lassan már a saját érzékeiben sem bízhat feltétel nélkül. Bár Dhaven nem egy szívbajos fickó, azért nem szívesen tölti az éjszakát egyedül az erdőben, mindenféle rémtörténetek keringenek az ivókban, eltűnt emberekről, akiket több darabban találtak meg később, szellemekről, s mindenféle egyéb ocsmányságról, amiket az emberi elme csak kitalálni képes, hogy aztán megtöltsön velük egy sötét, ismeretlen helyet, mint példának okáért az Arthenior városát körülvevő végtelen rengeteget. Az ösvény mentén halad hát, arról egy pillanatra le nem térve, s határozott terve, hogy amint kiér az erdőből, tüzet rak, s fekvőhelyet készít magának éjszakára. Olybá tűnik, a kikötőt már nem éri el, legfeljebb csak másnap estére, így a legokosabb dolognak a táborverés tetszik.
Bő fertályóra gyaloglás után, mikor az égen izzó fény már lebukott a hegyek mögött, az esti félhomályban botorkál ki az erdőből, meglehetősen fáradtan, ám igen hálás vigyorral a képén, már kezdte azt hinni, a fák sosem fogynak el, s csak körbe-körbe jár egész álló nap.
Mélyet sóhajtva dobja le válláról a fapajzsot, egy közeli sziklának támasztja, majd övéből kihúzza a fejszéjét, s halk fütyörészés mellett aprít magának tűzifát a közeli cserjésben. Szépen egymásra pakolássza a lefarigcsált ágakat, majd letérdelve előveszi a taplódobozát, s bő fél óra szitkozódás után végre pislákolni kezdenek az első lángnyelvek a száraz fűcsomóban. A dolognak ez a része sosem megy zökkenőmentesen, hiába, úgy tűnik, minden egyéb szaktudása mellett az egyszerű tűzgyújtás nem tartozik Dhaven kiemelkedő erősségei közé. Akárhogy is, szorgalmas fújkálással, legyezgetéssel sikerül annyira felszítania a tüzet, hogy nem is oly sokára már vidáman ropognak a lángnyelvekkel ölelkező faágak. Dhaven is elégedetten teríti le a köpenyét, aztán hátát a pajzsának vetve lehuppan. Szárított húst rágcsál lassan, mellé akad még egy fél cipója is, amit előző nap vett a városban. Szegényes vacsora, de nincs annyi pénze, hogy panaszkodhasson, az a gazdagok kiváltsága. Éhes ember azt eszik, amije van, amit tud, s nem panaszkodik, inkább hálás minden falatért. A kulacsában lötyögő vízzel öblíti le az ételt, aztán előveszi a pipáját, s nem rest meg is tömni azt. Egy vékony, égő ágacskával tüzet ad önmagának, s vidáman eregeti az éjszakába a füstkarikákat. Végtére is nem olyan rossz az élet...*
Bő fertályóra gyaloglás után, mikor az égen izzó fény már lebukott a hegyek mögött, az esti félhomályban botorkál ki az erdőből, meglehetősen fáradtan, ám igen hálás vigyorral a képén, már kezdte azt hinni, a fák sosem fogynak el, s csak körbe-körbe jár egész álló nap.
Mélyet sóhajtva dobja le válláról a fapajzsot, egy közeli sziklának támasztja, majd övéből kihúzza a fejszéjét, s halk fütyörészés mellett aprít magának tűzifát a közeli cserjésben. Szépen egymásra pakolássza a lefarigcsált ágakat, majd letérdelve előveszi a taplódobozát, s bő fél óra szitkozódás után végre pislákolni kezdenek az első lángnyelvek a száraz fűcsomóban. A dolognak ez a része sosem megy zökkenőmentesen, hiába, úgy tűnik, minden egyéb szaktudása mellett az egyszerű tűzgyújtás nem tartozik Dhaven kiemelkedő erősségei közé. Akárhogy is, szorgalmas fújkálással, legyezgetéssel sikerül annyira felszítania a tüzet, hogy nem is oly sokára már vidáman ropognak a lángnyelvekkel ölelkező faágak. Dhaven is elégedetten teríti le a köpenyét, aztán hátát a pajzsának vetve lehuppan. Szárított húst rágcsál lassan, mellé akad még egy fél cipója is, amit előző nap vett a városban. Szegényes vacsora, de nincs annyi pénze, hogy panaszkodhasson, az a gazdagok kiváltsága. Éhes ember azt eszik, amije van, amit tud, s nem panaszkodik, inkább hálás minden falatért. A kulacsában lötyögő vízzel öblíti le az ételt, aztán előveszi a pipáját, s nem rest meg is tömni azt. Egy vékony, égő ágacskával tüzet ad önmagának, s vidáman eregeti az éjszakába a füstkarikákat. Végtére is nem olyan rossz az élet...*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-02 11:06:28
Üzenet elküldve: 2015-02-02 11:06:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kedves szerelmi történet//
*Nem szól egy szót se, sem Oriiza sem Rumyack az elkövetkező időben. Sőt úgy gondolja soha többé nem fog megszólalni. Ha a férfi rongybabaként bánik, vele úgy is viselkedik. Legyőztetett. Vehetjük úgy, hogy halott és a halottak nem beszélnek. Nincs is mondanivalójuk. A tűz mellett sebhelyesen kuporog, amíg megszárad. Nem néz a férfire amikor az leszámol 700 aranyat. Plevaen Kadar remélheti, hogy ez legalább egy kicsit kárpótolja. Nem hiszi, hogy vissza fogja adni. Immáron nincs nála se tőr, se pénz, se önbecsülés. Ilyen állapotban még az utcán sem maradna meg, talán jobb is, ha egy barbár törzs rabja lesz. Még mindég bármikor felvághatja az ereit, vagy felkötheti magát. Senkit sem fog érdekelni, valószínűleg a kutyák vacsorája lesz. Vannak ott egyáltalán kutyák? Biztosan, vagy lehet, hogy farkasok.
Száraz ruha van rajta. A nyakát nem melengeti semmi. Ekkor tűnik, fel mennyire hiányzanak azok a kicsi dolgok, amit észre sem vesz az ember, de boldogtalan nélküle. A tőrét is siratja. Olyan szép volt, kék fénnyel csillogott rajta a napfény. Még a feliratokat sem tudta megfejteni rajta. Bár elment volna a könyvtárba, hogy utána nézzen. Lehet, hogy ősi nyelv volt, lehet, hogy értékes. Neki mindenesetre felbecsülhetetlen volt. Most meg a folyó fenekén ül és vár a sorsára. Elejt érte néhány könnyet, melyet szabad kezével töröl le. A másik keze fáj a férfi szorításában. Most veszi észre, hogy letört egy pár körme, kicsinyes dolog, de az is hiányzik.
Kedvetlenül sétál a férfi előtt, fejét leszegve inkább azt nézi, hogy miben fog elbukni, mintsem a fákat nézze és a közeledő börtönzésének idejét várja. Úgy érzi magát, mint a mosott szar. A bimbózó szerelem azelőtt lehullatta szirmait mielőtt kinyílt volna. Egy hősi halál lehetne méltó befejezése ennek a történetnek.*
*Nem szól egy szót se, sem Oriiza sem Rumyack az elkövetkező időben. Sőt úgy gondolja soha többé nem fog megszólalni. Ha a férfi rongybabaként bánik, vele úgy is viselkedik. Legyőztetett. Vehetjük úgy, hogy halott és a halottak nem beszélnek. Nincs is mondanivalójuk. A tűz mellett sebhelyesen kuporog, amíg megszárad. Nem néz a férfire amikor az leszámol 700 aranyat. Plevaen Kadar remélheti, hogy ez legalább egy kicsit kárpótolja.
Nem hiszi, hogy vissza fogja adni. Immáron nincs nála se tőr, se pénz, se önbecsülés. Ilyen állapotban még az utcán sem maradna meg, talán jobb is, ha egy barbár törzs rabja lesz. Még mindég bármikor felvághatja az ereit, vagy felkötheti magát. Senkit sem fog érdekelni, valószínűleg a kutyák vacsorája lesz. Vannak ott egyáltalán kutyák? Biztosan, vagy lehet, hogy farkasok.Száraz ruha van rajta. A nyakát nem melengeti semmi. Ekkor tűnik, fel mennyire hiányzanak azok a kicsi dolgok, amit észre sem vesz az ember, de boldogtalan nélküle. A tőrét is siratja. Olyan szép volt, kék fénnyel csillogott rajta a napfény. Még a feliratokat sem tudta megfejteni rajta. Bár elment volna a könyvtárba, hogy utána nézzen. Lehet, hogy ősi nyelv volt, lehet, hogy értékes. Neki mindenesetre felbecsülhetetlen volt. Most meg a folyó fenekén ül és vár a sorsára. Elejt érte néhány könnyet, melyet szabad kezével töröl le. A másik keze fáj a férfi szorításában. Most veszi észre, hogy letört egy pár körme, kicsinyes dolog, de az is hiányzik.
Kedvetlenül sétál a férfi előtt, fejét leszegve inkább azt nézi, hogy miben fog elbukni, mintsem a fákat nézze és a közeledő börtönzésének idejét várja. Úgy érzi magát, mint a mosott szar. A bimbózó szerelem azelőtt lehullatta szirmait mielőtt kinyílt volna. Egy hősi halál lehetne méltó befejezése ennek a történetnek.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-02 10:37:10
Üzenet elküldve: 2015-02-02 10:37:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kedves szerelmi történet//
*Mikor a lány sírni kezd leveszi fejéről a rongydarabot. Melléje térdel, jobbjában mégy most is a vizet tartja míg baljával végigsimítja a lány arcát.* -Nekem jó volt. És neked? *Nem vár választ csak tudatja a lánnyal, vége van. Iszik egy kortyot aztán elhelyezi a vizet valahova a fa mellé, hogy szükség esetén még megölhesse párszor. Innentől úgy bánik a lánnyal mintha valami rongybaba lenne, gyorsan átkutatja, elveszi a dobócsillagot, a gyufát és igen egy idő után ráakad az oly régóta rejtegetett pénzeszsákra is.
Egy darabig csak térdel kezében az aranyakkal és agyában minden eddiginél kuszább gondolatok kavarognak. A lányra egyszerre néz csodálattal amiért idáig képes volt ezt rejtegetni előle és sajnálattal hisz ezt az egész mizériát megúszhatták volna ha nincs az az átkozott makacssága. Innentől elcsendesednek a dolgok, a férfi nyugodt gépiességgel szedi össze elveszett nyilait, tüzet rak, ruhát szárít, fegyvert szortíroz pénzt számol, halat fog amit egymaga meg is eszik és igen ha kell ismét vizet hord. A kérdésekre nem válaszol, csak néha elmereng véres keze fölött.* ~Nem érte meg.~ *Nyugtázza magában. Ha az elejétől fogva látja ezt fel se kel hanem átalussza az egész napot. De most már itt van szinte a kapuk előtt és a lány tartozik neki egy köpennyel. Visszaadja a lányra immár száraz ruháit ahogy a sajátjait is visszaveszi. A dobókereszteket és a csillagot nem adja vissza. Eztán már csak a tűt és az ideget kell ismét visszavennie és elhelyeznie azokat a megfelelő helyeken. Új kötelék kialakításának nem látja értelmét, ahogy most kinéznek akár harmadkézből is jövő áruk is lehetnének.* -Talpra. *Ragadja meg a lány csuklóját, azt amelyik rosszabb állapotban van, szabad kezébe a kardot tartja. Bár a hüvely ismét rajta van a fegyveren azért így is tudja nógatni a lányt arra amerre Thargarod erődjét sejti. Mondhatni a kapcsolat nem alakult túl fényesen hisz egy már nyilvánvalóvá vált hazugságon alapult, a férfi nehezen bocsát meg és lassan szakítani akar.*
*Mikor a lány sírni kezd leveszi fejéről a rongydarabot. Melléje térdel, jobbjában mégy most is a vizet tartja míg baljával végigsimítja a lány arcát.* -Nekem jó volt. És neked? *Nem vár választ csak tudatja a lánnyal, vége van. Iszik egy kortyot aztán elhelyezi a vizet valahova a fa mellé, hogy szükség esetén még megölhesse párszor. Innentől úgy bánik a lánnyal mintha valami rongybaba lenne, gyorsan átkutatja, elveszi a dobócsillagot, a gyufát és igen egy idő után ráakad az oly régóta rejtegetett pénzeszsákra is.
Egy darabig csak térdel kezében az aranyakkal és agyában minden eddiginél kuszább gondolatok kavarognak. A lányra egyszerre néz csodálattal amiért idáig képes volt ezt rejtegetni előle és sajnálattal hisz ezt az egész mizériát megúszhatták volna ha nincs az az átkozott makacssága. Innentől elcsendesednek a dolgok, a férfi nyugodt gépiességgel szedi össze elveszett nyilait, tüzet rak, ruhát szárít, fegyvert szortíroz pénzt számol, halat fog amit egymaga meg is eszik és igen ha kell ismét vizet hord. A kérdésekre nem válaszol, csak néha elmereng véres keze fölött.* ~Nem érte meg.~ *Nyugtázza magában. Ha az elejétől fogva látja ezt fel se kel hanem átalussza az egész napot. De most már itt van szinte a kapuk előtt és a lány tartozik neki egy köpennyel. Visszaadja a lányra immár száraz ruháit ahogy a sajátjait is visszaveszi. A dobókereszteket és a csillagot nem adja vissza. Eztán már csak a tűt és az ideget kell ismét visszavennie és elhelyeznie azokat a megfelelő helyeken. Új kötelék kialakításának nem látja értelmét, ahogy most kinéznek akár harmadkézből is jövő áruk is lehetnének.* -Talpra. *Ragadja meg a lány csuklóját, azt amelyik rosszabb állapotban van, szabad kezébe a kardot tartja. Bár a hüvely ismét rajta van a fegyveren azért így is tudja nógatni a lányt arra amerre Thargarod erődjét sejti. Mondhatni a kapcsolat nem alakult túl fényesen hisz egy már nyilvánvalóvá vált hazugságon alapult, a férfi nehezen bocsát meg és lassan szakítani akar.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-02 10:04:19
Üzenet elküldve: 2015-02-02 10:04:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kedves szerelmi történet//
*Rumyack villogó szemmel követi a sötételf minden mozdulatát, közben nem által cifraságokat vágni a fejéhez. Olyan sokat ordított azóta, hogy magához tért, mint még soha eddigi élete során, hangja szép lassan elakad. Ha nem hagyja abba hamarosan az üvöltözést félő, hogy napokig nem fog tudni beszélni.*
- Te utolsó ganyé…
*Egyre többször fullad köhögésbe a fenyegetőzés. Már ahhoz nem tud hozzáfűzni semmit, hogy a férfi leveti vértjét és az alatta lévő nedves ruháját a mostanra már csak sipítozó, nőstény fejére dobja. Az erre vadul elkezdi forgatni a fejét, ám a rongy sehogy sem csúszik le a fejről. Nem lát semmit a szemét és egész arcát takaró ruhadarabtól, már csak azt érzi, hogy valaki megfogja az állát, tarkója nekifeszül a fatörzsének. Az eddigi nehézlégzés még nehezebb lesz, amikor a ruha átitatódik vízzel. Újra és újra.
Köhög, köpköd és mélyeket próbál harapni a levegőből, de sehogy sem áramlik be az éltető szellő a tüdejébe. Csak valami hideg nyálas elegy tolul le a torkán. Addig rugdos a lábával, amíg tud. Már nem látja, hová irányítani a talpát, úgyhogy csak kapálózik a vak világba.
Hamarosan a hörgések átmennek zokogásba, az életben maradás utáni vágy kétségbeejtő hajhászásának hangjai. A lábai lassulnak, míg végül már csak korhadó fára hasonlító élettelen anyag marad belőlük.*
*Rumyack villogó szemmel követi a sötételf minden mozdulatát, közben nem által cifraságokat vágni a fejéhez. Olyan sokat ordított azóta, hogy magához tért, mint még soha eddigi élete során, hangja szép lassan elakad. Ha nem hagyja abba hamarosan az üvöltözést félő, hogy napokig nem fog tudni beszélni.*
- Te utolsó ganyé…
*Egyre többször fullad köhögésbe a fenyegetőzés. Már ahhoz nem tud hozzáfűzni semmit, hogy a férfi leveti vértjét és az alatta lévő nedves ruháját a mostanra már csak sipítozó, nőstény fejére dobja. Az erre vadul elkezdi forgatni a fejét, ám a rongy sehogy sem csúszik le a fejről. Nem lát semmit a szemét és egész arcát takaró ruhadarabtól, már csak azt érzi, hogy valaki megfogja az állát, tarkója nekifeszül a fatörzsének. Az eddigi nehézlégzés még nehezebb lesz, amikor a ruha átitatódik vízzel. Újra és újra.
Köhög, köpköd és mélyeket próbál harapni a levegőből, de sehogy sem áramlik be az éltető szellő a tüdejébe. Csak valami hideg nyálas elegy tolul le a torkán. Addig rugdos a lábával, amíg tud. Már nem látja, hová irányítani a talpát, úgyhogy csak kapálózik a vak világba.
Hamarosan a hörgések átmennek zokogásba, az életben maradás utáni vágy kétségbeejtő hajhászásának hangjai. A lábai lassulnak, míg végül már csak korhadó fára hasonlító élettelen anyag marad belőlük.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 22:31:09
Üzenet elküldve: 2015-02-01 22:31:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kedves szerelmi történet//
*Ha a lány így folytatja hamar kárt tesz magában, jobban mint ahogy azt szeretné. A férfiban is kárt tesz, hisz némely rúgása ugyancsak pontosan és elég fájdalmas helyeken találhat be mint a sípcsont a gyomorszáj vagy az ágyék. Ám ez nem lényeges. A lány érdekében felül kell emelkednie kicsinyes fájdalmain. Egyelőre át se tudja kutatni, mert az állandó rúgkapálás okán lehetetlen közel kerülnie hozzá. Márpedig sikerrel kell járnia. Ha a lány ebben a sok vizes ruhában túl sokáig marad idekint a törzs összes kuruzslója sem tudja meggyógyítani és ez magára is igaz, és ez rá is igaz bár a lány embervére miatt fogékonyabb a hidegben terjedő kórokra. Látszólag az egyetlen megoldás ha levetkőzteti és a jó meleg tűz mellé helyezi. Ideális esetben új ruhát is adna rá, vagy legalább egy pokrócot, de sajnos a meggondolatlan akciója miatt az első száraz rongy is több mérföldnyi távolságra került tőlük. Viszont nem kutathat fegyverek után és nem száríthatja meg ha a lány folyton kapálódzik, sőt még tüzet se rakhat ha állandóan kárt akar tenni magában. Mert a fejbőr előbb enged mint a haj és a csukló előbb enged mint az íj húrja. A vallomástól a lány láthatólag megijedt, rettentően fél, hogy a sötételf sem más mint a többi ő is csak kihasználja és eldobja mint a tavon elúszó használt köpenyt. Most meg kell győznie ennek az ellenkezőjéről. Meg kell mutatnia, hogy mellette áll nem hagyja el és vele biztonságban van. És már tudja is miként fogja megoldani. Vízbe fojtja Rumyack-ot. Nem egyszer hanem annyiszor ahányszor szükség van rá. Még jó, hogy közel a folyó. Sajnos ismét fel kell használnia pár olyan eszközt amit nem kifejezetten a mostani helyzetre terveztek. Elsőként megszabadul a lamellás vértjétől, hisz mint minden az is átázott és jobb félretenni. Aztán eloldja a jobb alkarvédőjét tartó szíjakat és a fémdarabot edénynek használva vizet merít a lánynak. A vért alatt hordott felsőruházatát a lány fejére dobja véres kezével megemeli a kis mackó állát, nehogy az további részeken téphesse fel fejbőrét és az alkarvédőben a könyökvédő és a csuklórész között összegyűlt vizet mind a lány fejére önti. Régi egyszerű és hatásos módszer ez mely a vízbefulladás élményét nyújtja az áldozatnak, újra, újra, újra és újra, hosszú órákon át amíg az szükséges.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 23:25:56, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Ha a lány így folytatja hamar kárt tesz magában, jobban mint ahogy azt szeretné. A férfiban is kárt tesz, hisz némely rúgása ugyancsak pontosan és elég fájdalmas helyeken találhat be mint a sípcsont a gyomorszáj vagy az ágyék. Ám ez nem lényeges. A lány érdekében felül kell emelkednie kicsinyes fájdalmain. Egyelőre át se tudja kutatni, mert az állandó rúgkapálás okán lehetetlen közel kerülnie hozzá. Márpedig sikerrel kell járnia. Ha a lány ebben a sok vizes ruhában túl sokáig marad idekint a törzs összes kuruzslója sem tudja meggyógyítani és ez magára is igaz, és ez rá is igaz bár a lány embervére miatt fogékonyabb a hidegben terjedő kórokra. Látszólag az egyetlen megoldás ha levetkőzteti és a jó meleg tűz mellé helyezi. Ideális esetben új ruhát is adna rá, vagy legalább egy pokrócot, de sajnos a meggondolatlan akciója miatt az első száraz rongy is több mérföldnyi távolságra került tőlük. Viszont nem kutathat fegyverek után és nem száríthatja meg ha a lány folyton kapálódzik, sőt még tüzet se rakhat ha állandóan kárt akar tenni magában. Mert a fejbőr előbb enged mint a haj és a csukló előbb enged mint az íj húrja. A vallomástól a lány láthatólag megijedt, rettentően fél, hogy a sötételf sem más mint a többi ő is csak kihasználja és eldobja mint a tavon elúszó használt köpenyt. Most meg kell győznie ennek az ellenkezőjéről. Meg kell mutatnia, hogy mellette áll nem hagyja el és vele biztonságban van. És már tudja is miként fogja megoldani. Vízbe fojtja Rumyack-ot. Nem egyszer hanem annyiszor ahányszor szükség van rá. Még jó, hogy közel a folyó. Sajnos ismét fel kell használnia pár olyan eszközt amit nem kifejezetten a mostani helyzetre terveztek. Elsőként megszabadul a lamellás vértjétől, hisz mint minden az is átázott és jobb félretenni. Aztán eloldja a jobb alkarvédőjét tartó szíjakat és a fémdarabot edénynek használva vizet merít a lánynak. A vért alatt hordott felsőruházatát a lány fejére dobja véres kezével megemeli a kis mackó állát, nehogy az további részeken téphesse fel fejbőrét és az alkarvédőben a könyökvédő és a csuklórész között összegyűlt vizet mind a lány fejére önti. Régi egyszerű és hatásos módszer ez mely a vízbefulladás élményét nyújtja az áldozatnak, újra, újra, újra és újra, hosszú órákon át amíg az szükséges.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 23:25:56, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 21:58:54
Üzenet elküldve: 2015-02-01 21:58:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kedves szerelmi történet//
*Ezt már Oriiza megszokta, sem ember, sem sötételf, de mégis mindkettő, valahogy mindég kiutálják mindkét oldalról. Fájna neki egy kicsit, mindég fáj, de Oriiza most pihen.
Nem hagyja egykönnyen, hogy a férfi ártalmatlanítsa, ha kell, addig rángatja a kezét, míg a húr el nem szakad, vagy a csuklója törik el. Ami fájna egy lánynak, azt Rumyack-et nem érdekli. Ő már cafatokra vágott, rothadó hús között született, egy védekező rendszer kellemetlen maradéka, melyet a fél-elf elméje készített, hogy fel tudja dolgozni traumát, amiket az évek alatt elszenvedett.
A kezeit nehézségek árán, de sikerül hátra irányítania a férfinek, pár pofon és rugdosás kíséretében. A perszóna sincs híján a rúgásoknak, főleg az után, hogy a kezeit lassan kivonják a forgalomból. Hol egyik, hol másik talpával célozza meg az elf sípcsontját. Közben irdatlan orgánummal káromkodik.*
- Döglöttél volna meg a föld alatt, tolvaj bestia!
*Mondatai végén a fogait csattogtatja a férfi felé, mint egy csapdába esett vadállat. Szemeiben a pupillák úgy összeszűkültek, mint egy homokszem, felfedik a mögöttük lakozó sötétkékséget. A szemei és fogai megvillannak a nap fényében, mely a gyér, elhullott lombok között süt le a párocskára.
Ha még nem lett volna eddig elég dühös, most, hogy a férfi meg tette a vallomását még jobban fellángolt a lányban a harag. Olyan, mint egy kohó, vagy inkább maga a kénköves pokol. Nyelvezete sem marad el az ördögökétől.*
- Hozzám ne merj érni! Ha kiszabadulok, a tetves börtönödből letépem a bájdorongodat, te koszos kutya!
*Hátát szinte minden szónál a fa törzsének veti. Érzi és talán hallani is lehet, ahogy a haja szép lassan kiszakad a fejéből. Szája szélén nyál csorog végig. Morog, fújtat és hörög, a felszakadó sebből pedig patakzik a vér. Ki az a férfi, aki vissza tudná fogni magát egy ilyen vonzó vonaglás láttán?*
- Tudod hova vidd a szenes, rothadt bögyörődet, angyalom! A kénköveskurvatetves pokolba a táncoló ördögök karmos kezébe, büdös, retkes senkiházi!
*Kicsit összefolynak a szavak, de bízzunk benne, hogy a férfi megérti, mire akar kilyukadni a némber.*
*Ezt már Oriiza megszokta, sem ember, sem sötételf, de mégis mindkettő, valahogy mindég kiutálják mindkét oldalról. Fájna neki egy kicsit, mindég fáj, de Oriiza most pihen.
Nem hagyja egykönnyen, hogy a férfi ártalmatlanítsa, ha kell, addig rángatja a kezét, míg a húr el nem szakad, vagy a csuklója törik el. Ami fájna egy lánynak, azt Rumyack-et nem érdekli. Ő már cafatokra vágott, rothadó hús között született, egy védekező rendszer kellemetlen maradéka, melyet a fél-elf elméje készített, hogy fel tudja dolgozni traumát, amiket az évek alatt elszenvedett.
A kezeit nehézségek árán, de sikerül hátra irányítania a férfinek, pár pofon és rugdosás kíséretében. A perszóna sincs híján a rúgásoknak, főleg az után, hogy a kezeit lassan kivonják a forgalomból. Hol egyik, hol másik talpával célozza meg az elf sípcsontját. Közben irdatlan orgánummal káromkodik.*
- Döglöttél volna meg a föld alatt, tolvaj bestia!
*Mondatai végén a fogait csattogtatja a férfi felé, mint egy csapdába esett vadállat. Szemeiben a pupillák úgy összeszűkültek, mint egy homokszem, felfedik a mögöttük lakozó sötétkékséget. A szemei és fogai megvillannak a nap fényében, mely a gyér, elhullott lombok között süt le a párocskára.
Ha még nem lett volna eddig elég dühös, most, hogy a férfi meg tette a vallomását még jobban fellángolt a lányban a harag. Olyan, mint egy kohó, vagy inkább maga a kénköves pokol. Nyelvezete sem marad el az ördögökétől.*
- Hozzám ne merj érni! Ha kiszabadulok, a tetves börtönödből letépem a bájdorongodat, te koszos kutya!
*Hátát szinte minden szónál a fa törzsének veti. Érzi és talán hallani is lehet, ahogy a haja szép lassan kiszakad a fejéből. Szája szélén nyál csorog végig. Morog, fújtat és hörög, a felszakadó sebből pedig patakzik a vér. Ki az a férfi, aki vissza tudná fogni magát egy ilyen vonzó vonaglás láttán?*
- Tudod hova vidd a szenes, rothadt bögyörődet, angyalom! A kénköveskurvatetves pokolba a táncoló ördögök karmos kezébe, büdös, retkes senkiházi!
*Kicsit összefolynak a szavak, de bízzunk benne, hogy a férfi megérti, mire akar kilyukadni a némber.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 21:19:20
Üzenet elküldve: 2015-02-01 21:19:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Kedves szerelmi történet//
*A keze váj ahogy a lány karmai beleragadnak, vérzik is. Alig néhány perc leforgása alatt sikerült rettenetes károkat okozniuk egymásnak. Ám a férfi célja nem a károkozás. Nem egy fajtája béli nem úgy viszonyul az ellenfelekhez mint a felszíniek többsége, híresek nyugalmukról, nem véletlenül volt kezdetben olyan barátságos Oriizával egyáltalán nem akarta bántani és bizonyos értelemben most sem fogja. A testet eltorzító barbár kínzási formák maradjanak meg az orkok és emberek hagyományainak. Hagyja hadd csavarodjon meg a lány párszor a földön amire készül ahhoz amúgy is a lány hajának minél szörnyűbb állapotára van szükség, még rá is segít. Két alkarvédője volt két hosszú tűvel, az egyik tű sajnos menthetetlenül elveszett, a másikat most előveszi és a lány gubancos haján keresztül a fába szúrja, aztán az alkarvédőt kalapácsként használva ütni kezdi a végét.* -Itt, az ideje, hogy végre nyugton maradj. *Minden szótagnál egy hatalmasat csap a tű fejére és csak beljebb és beljebb tolja a fába. Párszor mellé üt ám ez nem tántorítja el valamin amúgy is ki kellett töltenie fizikai dühét. A nő körmeit csak ez után kezdheti egyenként kitépni kezéből. A fekete kézből öt csúnya, fájó seben át dől a vörös vér és félnapi járóföldre sehol egy tiszta rongy, vagy egy kis pia amivel lefertőtleníthetné. Ezután még a köpést is ki kell törölnie arcából és nem hajol közelebb mert, fél újabbat kap.* -Ezúttal hátra kötöm a kezed. *Mondja miközben utolsó megmaradt kötelét az íjon lévő húrt veszi keze ügyébe. A húr mindkét végén van egy egy apró hurok mellyel azt az íjra lehet illeszteni, ezen hurkokon áthúzva az ideget két nagyobb hurkot kap, amik viszont túlságosan is lazák, valamivel ki kell őket feszíteni és akkor húsba vágóan kemények lesznek. Ez mondható a következő periódusnak. Pár fejre intézett pofon és combra intézett rúgás kíséretében próbálja hátra feszíteni a karmos kezeket és egy földbe vert bottal lecövekelni valahol a fa mögött. A lány talán utolsó fegyvere az apró dobócsillag, ha használni akarja ez az utolsó alkalom, mert a kötözés után ki lesznek forgatva a lány zsebei.* -Tényleg szükség volt erre? *Persze ha a mélységi tudott volna Rumyack-ról soha nem jutott volna eszébe elrabolni a lányt.* -Nem akartalak bántani. A mi társadalmunk matriarchális a női nem számunkra mindennél nagyobb érték. *Mármint az volt mielőtt a barlangok rájuk omlottak volna.* De te nem vagy mélységi, és amilyen kedves voltál nem állhatom meg, hogy ne szórakozzak el rajtad. *A pár története a kelleténél gyorsabban halad, csak tegnap mentek el első randevújukra, olyan emlékeket szereztek egymásnak amiket sosem felednek el és íme a férfi már meg is tette a nagy vallomást.*
*A keze váj ahogy a lány karmai beleragadnak, vérzik is. Alig néhány perc leforgása alatt sikerült rettenetes károkat okozniuk egymásnak. Ám a férfi célja nem a károkozás. Nem egy fajtája béli nem úgy viszonyul az ellenfelekhez mint a felszíniek többsége, híresek nyugalmukról, nem véletlenül volt kezdetben olyan barátságos Oriizával egyáltalán nem akarta bántani és bizonyos értelemben most sem fogja. A testet eltorzító barbár kínzási formák maradjanak meg az orkok és emberek hagyományainak. Hagyja hadd csavarodjon meg a lány párszor a földön amire készül ahhoz amúgy is a lány hajának minél szörnyűbb állapotára van szükség, még rá is segít. Két alkarvédője volt két hosszú tűvel, az egyik tű sajnos menthetetlenül elveszett, a másikat most előveszi és a lány gubancos haján keresztül a fába szúrja, aztán az alkarvédőt kalapácsként használva ütni kezdi a végét.* -Itt, az ideje, hogy végre nyugton maradj. *Minden szótagnál egy hatalmasat csap a tű fejére és csak beljebb és beljebb tolja a fába. Párszor mellé üt ám ez nem tántorítja el valamin amúgy is ki kellett töltenie fizikai dühét. A nő körmeit csak ez után kezdheti egyenként kitépni kezéből. A fekete kézből öt csúnya, fájó seben át dől a vörös vér és félnapi járóföldre sehol egy tiszta rongy, vagy egy kis pia amivel lefertőtleníthetné. Ezután még a köpést is ki kell törölnie arcából és nem hajol közelebb mert, fél újabbat kap.* -Ezúttal hátra kötöm a kezed. *Mondja miközben utolsó megmaradt kötelét az íjon lévő húrt veszi keze ügyébe. A húr mindkét végén van egy egy apró hurok mellyel azt az íjra lehet illeszteni, ezen hurkokon áthúzva az ideget két nagyobb hurkot kap, amik viszont túlságosan is lazák, valamivel ki kell őket feszíteni és akkor húsba vágóan kemények lesznek. Ez mondható a következő periódusnak. Pár fejre intézett pofon és combra intézett rúgás kíséretében próbálja hátra feszíteni a karmos kezeket és egy földbe vert bottal lecövekelni valahol a fa mögött. A lány talán utolsó fegyvere az apró dobócsillag, ha használni akarja ez az utolsó alkalom, mert a kötözés után ki lesznek forgatva a lány zsebei.* -Tényleg szükség volt erre? *Persze ha a mélységi tudott volna Rumyack-ról soha nem jutott volna eszébe elrabolni a lányt.* -Nem akartalak bántani. A mi társadalmunk matriarchális a női nem számunkra mindennél nagyobb érték. *Mármint az volt mielőtt a barlangok rájuk omlottak volna.* De te nem vagy mélységi, és amilyen kedves voltál nem állhatom meg, hogy ne szórakozzak el rajtad. *A pár története a kelleténél gyorsabban halad, csak tegnap mentek el első randevújukra, olyan emlékeket szereztek egymásnak amiket sosem felednek el és íme a férfi már meg is tette a nagy vallomást.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 20:37:21
Üzenet elküldve: 2015-02-01 20:37:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*Látja, hogy az ütés meglehetősen pontos volt, de nagyon rosszul sült el. Egyáltalán nem azt az eredményt hozta, mint amit kellett volna. Mégpedig a férfi nem hogy a földön fekve marad, hanem még rá is veti magát a lányra. Aki olyannyira megijed, hogy még a lélegzete is kihagy. Sikerült felbőszítenie az elfet, ez nem a legjobb előjel. Ha az eredeti Oriiza lenne hatalmon, valószínűleg nem történik ez meg, de mivel nem ő van, hanem egy magát Rumyack néven nevező kegyetlen nőszemély, ezért nincs nagy baj ő megtudja védeni magát.*
- Vedd le rólam a mocskos kezed, mélységi!
*Üvölti, ahogy a torkán kifér, hangja mélyebb és rekedtebb, mint ez előtt, de hasonlít az előző lányéra. Szembe is köpi a másikat, hogy elijessze magáról, úgy tűnik nem válik be és már is a hajánál fogva vonszolják egy fához.
Egyik kezével a haját markolja a férfi keze alatt, hogy ne fájjon annyira, a másikkal pedig körmeit mélyeszti a férfi bőrébe ott ahol éri.*
- Te átkozott féreg! Elevenen fogom lenyúzni a bőröd, te! Nem hallod? Eressz már el!
*Közben folyamatosan próbálja megvetni a lábát, hogy a férfit lassítsa, innentől akármit megtesz csak, hogy keresztbe tegyen neki. Forogni is próbál, hogy a férfi kezét kicsavarja, de az tántoríthatatlan. Milyen kedves szerelmi történet kezdete lehet ez, nincs igazam?*
*Látja, hogy az ütés meglehetősen pontos volt, de nagyon rosszul sült el. Egyáltalán nem azt az eredményt hozta, mint amit kellett volna. Mégpedig a férfi nem hogy a földön fekve marad, hanem még rá is veti magát a lányra. Aki olyannyira megijed, hogy még a lélegzete is kihagy. Sikerült felbőszítenie az elfet, ez nem a legjobb előjel. Ha az eredeti Oriiza lenne hatalmon, valószínűleg nem történik ez meg, de mivel nem ő van, hanem egy magát Rumyack néven nevező kegyetlen nőszemély, ezért nincs nagy baj ő megtudja védeni magát.*
- Vedd le rólam a mocskos kezed, mélységi!
*Üvölti, ahogy a torkán kifér, hangja mélyebb és rekedtebb, mint ez előtt, de hasonlít az előző lányéra. Szembe is köpi a másikat, hogy elijessze magáról, úgy tűnik nem válik be és már is a hajánál fogva vonszolják egy fához.
Egyik kezével a haját markolja a férfi keze alatt, hogy ne fájjon annyira, a másikkal pedig körmeit mélyeszti a férfi bőrébe ott ahol éri.*
- Te átkozott féreg! Elevenen fogom lenyúzni a bőröd, te! Nem hallod? Eressz már el!
*Közben folyamatosan próbálja megvetni a lábát, hogy a férfit lassítsa, innentől akármit megtesz csak, hogy keresztbe tegyen neki. Forogni is próbál, hogy a férfi kezét kicsavarja, de az tántoríthatatlan. Milyen kedves szerelmi történet kezdete lehet ez, nincs igazam?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718