Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-03 19:07:38
Üzenet elküldve: 2015-08-03 19:07:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* Ha beszélgetnek ha nem, az idő telik. Lassan kellemes illatok kezdenek terjengeni, körbevenni az éhes népeket. Az illatnak köszönhetően költözik közelebb a tűzhöz Ewangel is.*
- Ez valami csodálatos. *kavar bele ha engedik majd amint teljesen készen van besegít az adagok kiosztásába majd leül falatozni. Úgy tűnik az étel nem csak jó illatú de ténylegesen nagyon finom is. A málna már csak korona az egészre.*
- Köszönöm. Nagyon finom volt. *szól a lány felé de végül is mindenkinek szól aki legalábbis egy fadarabot hozott a tűzre. Nemsokára Mae mellé telepedik és visszakérdez a délutánin varázslatra. Ewangel csak elmosolyodik.*
- Az egy egyszerű kis varázslat. Afféle csalogatás a felé az elem felé amelyiket magadnak választottad. Minden egyes varázslattípusban létezik efféle. *magyarázza majd egy gyors kézmozdulatot végez.*
- Olyan mint ez, csak ez a levegőhöz tartozik. *kicsit elhallgat, állát felemelve élvezi az őket körbejáró hűvös levegőt majd mosolyogva folytatja.*
- A tűzmágus szikrát pattogtat, a levegő mágus szelet hív, a víz mágus patakot csalogat, a föld. *na és most megáll. Nem tudja mit tud a földmágus varázsolni. * Talán földbuckát emel? *kérdezi majd nevet is fel.*
- Köztetek törpék között nincsenek mágusok? Azt hiszem, a föld lehetne a ti elemetek. *mélázik el majd a szájába vesz még egy málnadarabot.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
* Ha beszélgetnek ha nem, az idő telik. Lassan kellemes illatok kezdenek terjengeni, körbevenni az éhes népeket. Az illatnak köszönhetően költözik közelebb a tűzhöz Ewangel is.*
- Ez valami csodálatos. *kavar bele ha engedik majd amint teljesen készen van besegít az adagok kiosztásába majd leül falatozni. Úgy tűnik az étel nem csak jó illatú de ténylegesen nagyon finom is. A málna már csak korona az egészre.*
- Köszönöm. Nagyon finom volt. *szól a lány felé de végül is mindenkinek szól aki legalábbis egy fadarabot hozott a tűzre. Nemsokára Mae mellé telepedik és visszakérdez a délutánin varázslatra. Ewangel csak elmosolyodik.*
- Az egy egyszerű kis varázslat. Afféle csalogatás a felé az elem felé amelyiket magadnak választottad. Minden egyes varázslattípusban létezik efféle. *magyarázza majd egy gyors kézmozdulatot végez.*
- Olyan mint ez, csak ez a levegőhöz tartozik. *kicsit elhallgat, állát felemelve élvezi az őket körbejáró hűvös levegőt majd mosolyogva folytatja.*
- A tűzmágus szikrát pattogtat, a levegő mágus szelet hív, a víz mágus patakot csalogat, a föld. *na és most megáll. Nem tudja mit tud a földmágus varázsolni. * Talán földbuckát emel? *kérdezi majd nevet is fel.*
- Köztetek törpék között nincsenek mágusok? Azt hiszem, a föld lehetne a ti elemetek. *mélázik el majd a szájába vesz még egy málnadarabot.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:58:07
Üzenet elküldve: 2015-08-03 18:58:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
-Ha az egész világ nem is fér el, szeretnék annyit befogadni, amennyit csak lehet. Minél több helyet szeretnék látni; híres, régi templomokat; folyókat, tavakat; és természetesen különböző lényeket, barátokat, ismerősöket szerezni. Mindig is szerettem ismerkedni, most a rossz tapasztalataim miatt húzódtam kissé a háttérbe. Viszont annak örülök, hogy összetalálkoztunk. *Mosolyog Norke felé, hiszen őszintén örül ennek a véletlennek.*
-Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem is vannak ilyen emlékeim, amiktől szívesen megválnék. Dehát az ilyen dolgokból tanul az ember, és legközelebb nem fogja elkövetni ugyan azt a hibát. ~Nem fogok az első férfi karjaiba rohanni, akinek szép a mosolya. Legalábbis megpróbálom...~ *Bármit is gondol most, nem tagadhatja, hogy nehéz dolga lesz, hiszen Norke szinte az első pillanatban elvarázsolta, főleg a tekintete.*
-Ne aggódj, ilyet nem hinnék! *Néz barátságosan a férfira.* S szerintem hamarosan el is fogom mesélni, ha szeretnéd, de most még nem szeretném. Még túl korai lenne, nem ismerlek eléggé. *S nem mellesleg attól is tart egy kissé, hogy szerencsétlennek, bolond kislánynak tűnne a szemében.*
-Szívesen tartanék veled, ha nem bánod! *Csillannak fel méregzöld szemei a kérdést hallva.* Nem is feltétlenül a kikötőbe, bárhova. *Látszik rajta, hogy megszállta az ihlet, ám mielőtt túlságosan lelkesnek tűnne, leállítja magát, és inkább egy hálás tekintettel nyugtázza a lehetőséget, hogy a másikkal tarthat.*
-Hát... nem is tudom... *Ó, dehogynem tudja, csak fél kimondani.* Inkább... inkább jó értelemben. *Ha már csak visszagondol, hogy milyen közel is voltak egymáshoz alig fél perccel ezelőtt, furcsa bizsergést érez gerincében, ujjbegyeiben és ajkaiban. Zavarában bele is harap alsó ajkába, hogy tompítsa az érzést. De hiába. Mikor tekintetük találkozik, ismét elpirul, mintha attól tartana, hogy gondolatai megjelennek a homlokán. S ahogy kimondja a nevét... Olyan szépen cseng...*
-Ha az egész világ nem is fér el, szeretnék annyit befogadni, amennyit csak lehet. Minél több helyet szeretnék látni; híres, régi templomokat; folyókat, tavakat; és természetesen különböző lényeket, barátokat, ismerősöket szerezni. Mindig is szerettem ismerkedni, most a rossz tapasztalataim miatt húzódtam kissé a háttérbe. Viszont annak örülök, hogy összetalálkoztunk. *Mosolyog Norke felé, hiszen őszintén örül ennek a véletlennek.*
-Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem is vannak ilyen emlékeim, amiktől szívesen megválnék. Dehát az ilyen dolgokból tanul az ember, és legközelebb nem fogja elkövetni ugyan azt a hibát. ~Nem fogok az első férfi karjaiba rohanni, akinek szép a mosolya. Legalábbis megpróbálom...~ *Bármit is gondol most, nem tagadhatja, hogy nehéz dolga lesz, hiszen Norke szinte az első pillanatban elvarázsolta, főleg a tekintete.*
-Ne aggódj, ilyet nem hinnék! *Néz barátságosan a férfira.* S szerintem hamarosan el is fogom mesélni, ha szeretnéd, de most még nem szeretném. Még túl korai lenne, nem ismerlek eléggé. *S nem mellesleg attól is tart egy kissé, hogy szerencsétlennek, bolond kislánynak tűnne a szemében.*
-Szívesen tartanék veled, ha nem bánod! *Csillannak fel méregzöld szemei a kérdést hallva.* Nem is feltétlenül a kikötőbe, bárhova. *Látszik rajta, hogy megszállta az ihlet, ám mielőtt túlságosan lelkesnek tűnne, leállítja magát, és inkább egy hálás tekintettel nyugtázza a lehetőséget, hogy a másikkal tarthat.*
-Hát... nem is tudom... *Ó, dehogynem tudja, csak fél kimondani.* Inkább... inkább jó értelemben. *Ha már csak visszagondol, hogy milyen közel is voltak egymáshoz alig fél perccel ezelőtt, furcsa bizsergést érez gerincében, ujjbegyeiben és ajkaiban. Zavarában bele is harap alsó ajkába, hogy tompítsa az érzést. De hiába. Mikor tekintetük találkozik, ismét elpirul, mintha attól tartana, hogy gondolatai megjelennek a homlokán. S ahogy kimondja a nevét... Olyan szépen cseng...*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-03 12:13:55
Üzenet elküldve: 2015-08-03 12:13:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Miután újra elindulnak Quikh nem szól semmit. Csendben halad a többiekkel. Akkor sem csinál semmit, mikor Mae és Salanel vadászni mennek, és később, a táborverésben sem jelentkezik semmilyen feladatra. Leszáll a lováról, leszed róla minden felesleges cuccot, és egy fa tövébe rakja. Ez lesz ma az ő ágya. Jól esik végre leszállni a lóról. Doro-nak kikezdhette az ülepét a nyereg, mert morog egyet a lovaglás miatt. Quikh igazából jól érezte magát odafent. Lovát kiköti a fa egy vastagabb ágához, hogy ne kóboroljon el, aztán leteríti köpenyét és lefekszik. Úgy látszik, a többiek nélküle is megvannak. Nem is erőlteti nagyon magát. Mikor elkészül a vacsora eszik, majd visszafekszik nyughelyére. Előveszi sörös tömlőjét, iszik belőle egy kicsit, majd elrakja. Szívesen megkínálna másokat is, hisz nem a bunkósságáról híres, csak hát nem végtelen mennyiségű ital van nála. Inkább megtartja magának. A bányában még hasznát veheti, de persze ki tudja mikor érnek oda. Biztos van köztük olyan, aki tudja, de Quikh nem. Honnan is tudná? Hallgatja a többiek beszélgetését, de nem csatlakozik be. Rövid idő múlva a nyeregtáskából elővesz egy másik köpenyt, és betakarja magát. Akármilyen meleg van napközben, éjjel könnyedén megfázhat az ember (vagy törp), ha nem figyel kellőképpen. Ha meg melege van, úgyis kitakarózik.
Oldalára fordul, majd lassacskán elnyomja az álom. *
*Miután újra elindulnak Quikh nem szól semmit. Csendben halad a többiekkel. Akkor sem csinál semmit, mikor Mae és Salanel vadászni mennek, és később, a táborverésben sem jelentkezik semmilyen feladatra. Leszáll a lováról, leszed róla minden felesleges cuccot, és egy fa tövébe rakja. Ez lesz ma az ő ágya. Jól esik végre leszállni a lóról. Doro-nak kikezdhette az ülepét a nyereg, mert morog egyet a lovaglás miatt. Quikh igazából jól érezte magát odafent. Lovát kiköti a fa egy vastagabb ágához, hogy ne kóboroljon el, aztán leteríti köpenyét és lefekszik. Úgy látszik, a többiek nélküle is megvannak. Nem is erőlteti nagyon magát. Mikor elkészül a vacsora eszik, majd visszafekszik nyughelyére. Előveszi sörös tömlőjét, iszik belőle egy kicsit, majd elrakja. Szívesen megkínálna másokat is, hisz nem a bunkósságáról híres, csak hát nem végtelen mennyiségű ital van nála. Inkább megtartja magának. A bányában még hasznát veheti, de persze ki tudja mikor érnek oda. Biztos van köztük olyan, aki tudja, de Quikh nem. Honnan is tudná? Hallgatja a többiek beszélgetését, de nem csatlakozik be. Rövid idő múlva a nyeregtáskából elővesz egy másik köpenyt, és betakarja magát. Akármilyen meleg van napközben, éjjel könnyedén megfázhat az ember (vagy törp), ha nem figyel kellőképpen. Ha meg melege van, úgyis kitakarózik.
Oldalára fordul, majd lassacskán elnyomja az álom. *
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-03 00:52:38
Üzenet elküldve: 2015-08-03 00:52:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
– Már ha vannak, vagy ha érdekli őket a porontyuk *dünnyögi.*
*Komolyan pillant a lányra.*
– Attól függ, honnan nézzük. Az egész világot nem is lehet megismerni, de talán nem is kell. Annyi a tied, amennyi a szívedbe fér. Azt mondod, nem ismered a világot, de kérdés, mit szeretnél belőle látni? Vannak helyek, ahová vágysz? Vagy valami, amit szeretnél megtanulni? Mesteég, mágia? Vagy csak barangolnál? Tájakat ismernél meg? Barátokat? Vagy inkább kocsmákat, vagy a bűnt?
*Őszintén kíváncsi. Maga sem számított rá, hogy ez lesz majd, de ezek most részéről nem alibi-kérdések.*
– Tudod, ha rajtam múlna az, hogy mit ismerek, akkor pár dologról azért lemondanék. Pár emlék, pillanatok, amiket bár ne kellett volna átélnem.
*Finoman, lassan simítja meg a vörös tincseket.*
– Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az nem számít, vagy semmiség, ami veled történt, ne hidd! Érzem, hallom a szavaidból, hogy neked fontos, csak… *a lány szemeibe néz, megvonja a vállát* Nem ismerem a történeted. Bár megértem, ha nem meséled el bárkinek.
*Végiggondolja a lány kérését*
– Értsem úgy, hogy szeretnél velem jönni? Vagy csak nem bánnád, ha én is a kikötő felé venném az irányt?
*A különbség árnyalatnyi, de ott van, és Norkének, döbbenten veszi észre, de nem mindegy a válasz.*
– Furcsa? És hogyan az? Furcsán rossz, vagy furcsán jó? *megkérdezi, pedig lehet, hogy taktikusabb lenne, ha nem tenné, fájdalom mentesebb.
Ugyanakkor, ő nem az a fajta, aki félne hallani az igazságot, vagy elmenekülne a tények elől, és bár ő élvezte a vöröske érintését, és úgy észlelte, a lánynak se volt taszító, azért egy fél mondat erejéig szeretné hallani, mi a helyzet, vajon kell-e bocsánatot kérnie.
Észreveszi, hogy a lány a tekintetét keresi, a szemébe néz, és nem kapja félre a pillantását.*
– Sayua…
– Már ha vannak, vagy ha érdekli őket a porontyuk *dünnyögi.*
*Komolyan pillant a lányra.*
– Attól függ, honnan nézzük. Az egész világot nem is lehet megismerni, de talán nem is kell. Annyi a tied, amennyi a szívedbe fér. Azt mondod, nem ismered a világot, de kérdés, mit szeretnél belőle látni? Vannak helyek, ahová vágysz? Vagy valami, amit szeretnél megtanulni? Mesteég, mágia? Vagy csak barangolnál? Tájakat ismernél meg? Barátokat? Vagy inkább kocsmákat, vagy a bűnt?
*Őszintén kíváncsi. Maga sem számított rá, hogy ez lesz majd, de ezek most részéről nem alibi-kérdések.*
– Tudod, ha rajtam múlna az, hogy mit ismerek, akkor pár dologról azért lemondanék. Pár emlék, pillanatok, amiket bár ne kellett volna átélnem.
*Finoman, lassan simítja meg a vörös tincseket.*
– Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az nem számít, vagy semmiség, ami veled történt, ne hidd! Érzem, hallom a szavaidból, hogy neked fontos, csak… *a lány szemeibe néz, megvonja a vállát* Nem ismerem a történeted. Bár megértem, ha nem meséled el bárkinek.
*Végiggondolja a lány kérését*
– Értsem úgy, hogy szeretnél velem jönni? Vagy csak nem bánnád, ha én is a kikötő felé venném az irányt?
*A különbség árnyalatnyi, de ott van, és Norkének, döbbenten veszi észre, de nem mindegy a válasz.*
– Furcsa? És hogyan az? Furcsán rossz, vagy furcsán jó? *megkérdezi, pedig lehet, hogy taktikusabb lenne, ha nem tenné, fájdalom mentesebb.
Ugyanakkor, ő nem az a fajta, aki félne hallani az igazságot, vagy elmenekülne a tények elől, és bár ő élvezte a vöröske érintését, és úgy észlelte, a lánynak se volt taszító, azért egy fél mondat erejéig szeretné hallani, mi a helyzet, vajon kell-e bocsánatot kérnie.
Észreveszi, hogy a lány a tekintetét keresi, a szemébe néz, és nem kapja félre a pillantását.*
– Sayua…
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:54:06
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:54:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
//Hrothgaar, Azil, Ewa, Morwon és a többiek is mind//
*Visszafelé a táborba csak egy fél perc, nem több, amikor Hrothgaar is felé nyújtja a kezét. Talán azt hiszi, Mae segítséget kér, vagy nem is tudja a lány, hogy mit, mert bizony nehezen igazodik el a férfin. De akkor abban a fél percben kihasználja az idejét. Megfogja a kovácsmester kezét, gyengéden megszorítja, majd elengedi, néma üzenetként, hogy köszöni, hogy ennyire aggódott érte, hogy még dühös is lett belé, és hogy jött rögtön, mikor hívta. Örül neki, hogy Hrothgaar ott van, biztosan, megbízhatóan, és talán kicsit meg is nyugtatná, hogy ő jól van, nincs vele baj.
Maereh a Thánra mosolyog, de megjegyzést nem tesz.
A táborba beérve örömmel látja, hogy Ewa és Rolko már hoztak friss vizet.
Aztán befut Salanel is.*
– Olyan ez az egész, mint egy jól olajozott gnóm gépezet! *jegyzi meg mosolyogva, mert úgy látja, nem kell itt nagyon ordibálni, hogy ki merre, mindenki teszi a dolgát.
Salanel és Morwon előkészítik a húst.
Azil jön neki segíteni, amit mosolyogva köszön meg.*
– Nos, a mi gondunk a gomba, meg a ragu, de a gomba azt hiszem picurka a kezeidnek, Azil, viszont a ragut kevergetni kellene, a nyársakat meg forgatni, ha ebben tudnál nekem segíteni, hálás lennék!
*A gombás-húsos ragu hamarosan rotyog, a hússzeletek is pirulnak, és Maereh szétosztja a málnát is, emlékezetből véve számba azokat, akik szeretik, és azokat, akik inkább nem, hogy ne menjen pocsékba semmi.*
– Egészségetekre! *mondja végül Mae, mikor láthatóan mindenki elfogyasztotta a vacsoráját.
És végre elmosolyodik, úgy igazán, láthatóan őszinte örömmel, mert ő igenis ilyen kis dolgoknak örül, hogy a társai mind elégedettek, de legalább annak tűnnek, hogy képes volt vacsorát rittyenteni, hogy segítsége akadt és együtt lehet a többiekkel, így hát kedvesen mosolyog Morwonra, Azilra, Salanelre és Ewara is, meg persze a törpékre.
Maereh most érzi jól magát, egy közösségben, ahol hasznos lehet, ahol érzi, odatartozik, és ahol még senki nem csúfolta Colosnak, és vélhetően, ő reméli, nem is fogják, hiszen itt vannak az óriások is, és a magasak, és Hrothi is magasabb nála.*
~És ez jó így.~
– Ewa, elmeséled nekem, hogyan van ez a vízfakasztós varázslat, amivel Rolko arcát megmostad? *kérdezi, miután elnyugszik a tábor, és persze figyelmesen meg is hallgatja a választ.
Közben nézelődik, aztán ha ewával netán megszakadna a szó, akkor kerülne egyet Morwon irányába, hogy megnézze, mit próbált a fába vésni. Megcsodálja akkor az óriás betűit, majd halkan szólala meg, kissé félénken:*
– Ha szeretnéd, megmutathatom majd, hogyan kell írni a neved. Amikor te akarod.
*Morwon válasza után elindul Hrothgaar felé is, bár kissé tétovázva, szívesen beszélgetne vele is, de míg a többieket mind aránylag könnyedén megszólítja, sőt nem probléma neki, hogy bőven folyjon belőle a szó, a Vörös közelében kissé zavarban van, így mikor meglátja, hogy a Thán keze a fejszéjére siklik, tétován megáll a tűz fénykörének szélén, és csak nézi a másikat.
Talán arra vár, hogy hívják.
Ha Hrothi is szeretne beszélgetni, akkor Maereh odamegy, ha nem, akkor végül lefekszik és a köpenyét magára terítve pihen el.*
//Hrothgaar, Azil, Ewa, Morwon és a többiek is mind//
*Visszafelé a táborba csak egy fél perc, nem több, amikor Hrothgaar is felé nyújtja a kezét. Talán azt hiszi, Mae segítséget kér, vagy nem is tudja a lány, hogy mit, mert bizony nehezen igazodik el a férfin. De akkor abban a fél percben kihasználja az idejét. Megfogja a kovácsmester kezét, gyengéden megszorítja, majd elengedi, néma üzenetként, hogy köszöni, hogy ennyire aggódott érte, hogy még dühös is lett belé, és hogy jött rögtön, mikor hívta. Örül neki, hogy Hrothgaar ott van, biztosan, megbízhatóan, és talán kicsit meg is nyugtatná, hogy ő jól van, nincs vele baj.
Maereh a Thánra mosolyog, de megjegyzést nem tesz.
A táborba beérve örömmel látja, hogy Ewa és Rolko már hoztak friss vizet.
Aztán befut Salanel is.*
– Olyan ez az egész, mint egy jól olajozott gnóm gépezet! *jegyzi meg mosolyogva, mert úgy látja, nem kell itt nagyon ordibálni, hogy ki merre, mindenki teszi a dolgát.
Salanel és Morwon előkészítik a húst.
Azil jön neki segíteni, amit mosolyogva köszön meg.*
– Nos, a mi gondunk a gomba, meg a ragu, de a gomba azt hiszem picurka a kezeidnek, Azil, viszont a ragut kevergetni kellene, a nyársakat meg forgatni, ha ebben tudnál nekem segíteni, hálás lennék!
*A gombás-húsos ragu hamarosan rotyog, a hússzeletek is pirulnak, és Maereh szétosztja a málnát is, emlékezetből véve számba azokat, akik szeretik, és azokat, akik inkább nem, hogy ne menjen pocsékba semmi.*
– Egészségetekre! *mondja végül Mae, mikor láthatóan mindenki elfogyasztotta a vacsoráját.
És végre elmosolyodik, úgy igazán, láthatóan őszinte örömmel, mert ő igenis ilyen kis dolgoknak örül, hogy a társai mind elégedettek, de legalább annak tűnnek, hogy képes volt vacsorát rittyenteni, hogy segítsége akadt és együtt lehet a többiekkel, így hát kedvesen mosolyog Morwonra, Azilra, Salanelre és Ewara is, meg persze a törpékre.
Maereh most érzi jól magát, egy közösségben, ahol hasznos lehet, ahol érzi, odatartozik, és ahol még senki nem csúfolta Colosnak, és vélhetően, ő reméli, nem is fogják, hiszen itt vannak az óriások is, és a magasak, és Hrothi is magasabb nála.*
~És ez jó így.~
– Ewa, elmeséled nekem, hogyan van ez a vízfakasztós varázslat, amivel Rolko arcát megmostad? *kérdezi, miután elnyugszik a tábor, és persze figyelmesen meg is hallgatja a választ.
Közben nézelődik, aztán ha ewával netán megszakadna a szó, akkor kerülne egyet Morwon irányába, hogy megnézze, mit próbált a fába vésni. Megcsodálja akkor az óriás betűit, majd halkan szólala meg, kissé félénken:*
– Ha szeretnéd, megmutathatom majd, hogyan kell írni a neved. Amikor te akarod.
*Morwon válasza után elindul Hrothgaar felé is, bár kissé tétovázva, szívesen beszélgetne vele is, de míg a többieket mind aránylag könnyedén megszólítja, sőt nem probléma neki, hogy bőven folyjon belőle a szó, a Vörös közelében kissé zavarban van, így mikor meglátja, hogy a Thán keze a fejszéjére siklik, tétován megáll a tűz fénykörének szélén, és csak nézi a másikat.
Talán arra vár, hogy hívják.
Ha Hrothi is szeretne beszélgetni, akkor Maereh odamegy, ha nem, akkor végül lefekszik és a köpenyét magára terítve pihen el.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-02 13:11:38
Üzenet elküldve: 2015-08-02 13:11:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Krenkataur-küldetés //
// Őrség //
* A kaja gyorsan elfogy hát, Morwont pedig őrségbe osztják. Az a Vörös.
~ Meh. ~ Így hát nem vitatkozik, legalább a későbbiekben remélhetőleg mást fog választani. Csendben vár az erdő peremén, hátha jön majd valami, vagy valaki, de egyelőre minden csendes. Néha madarak szállnak fel a fák lombjairól, mások sündisznók és egyéb apró állatok futnak el az avarban, de többnyire csak a szél játszik Morwon idegeivel. Végül megunja ezt és tőrt vesz a kezébe, amivel... Egy fa kérgébe kezd el rajzolgatni. Nem foglalkozik vele, hogy mások mit mondanak erre, de ő írni akar gyakorolni, mivel Yofa is így kezdte. Vagy nem biztos... De az biztos, hogy élete végére megtanult írni. Először egy "W"-t vés a fába.
~ M. ~ Majd megrázza fejét.
~ Elrontottam. ~ Mivel más módszer nem akad azon kívül, hogy a lapot megforgatja, melyre a "W"-t írta, hogy "M" legyen, így ezzel próbálkozik meg most is. Megragadja a fa törzsét és ráncigálni kezdi, hátha meg tudja mozgatni. Ám a fa hatalmas, így még Morwon ereje sem elegendő, hogy kicsavarja a fát, csupán a rajta lakó madarak kezdenek hangos vijjogásba és elrepülnek onnét.
~ Meh. Akkor ezt hagyjuk. ~ Most jön az "R". Ez már nagyon nehéz.
~ Egy falnak dőlő fej, akinek van egy lába. ~ Mondja magában és lerajzolja. Egy igen kezdetleges, ám még épp elfogadható "R" kerül a fára. És most jöjjön a "C"! Az a legegyszerűbb, így másodpercek múlva egy "<" is ott ragyog a fa törzsén.
~ Juhú! ~ Gondolja és büszkén körbenéz, hátha valakinek el tudja újságolni, hogy milyen varázslatra tett szert? De senki sehol, csak a járőröző Hroti a másik oldalon - hacsak nem elaludt a lustája.
Így hát hamarosan ő is felmond azzal, hogy valakinek megmutassa a munkáját és unatkozva kezd fel-alá járkálni, hogy ne fázzon. Mert bár nyár van, azért éjszaka lehetne melegebb is - kibírnák. *
- Holnap elérjük talán azt a barlangot. * Mondja félhangosan és sóhajtva járőrös tovább, nehogy valami gonosz lény kerüljön az útjába. *
// Őrség //
* A kaja gyorsan elfogy hát, Morwont pedig őrségbe osztják. Az a Vörös.
~ Meh. ~ Így hát nem vitatkozik, legalább a későbbiekben remélhetőleg mást fog választani. Csendben vár az erdő peremén, hátha jön majd valami, vagy valaki, de egyelőre minden csendes. Néha madarak szállnak fel a fák lombjairól, mások sündisznók és egyéb apró állatok futnak el az avarban, de többnyire csak a szél játszik Morwon idegeivel. Végül megunja ezt és tőrt vesz a kezébe, amivel... Egy fa kérgébe kezd el rajzolgatni. Nem foglalkozik vele, hogy mások mit mondanak erre, de ő írni akar gyakorolni, mivel Yofa is így kezdte. Vagy nem biztos... De az biztos, hogy élete végére megtanult írni. Először egy "W"-t vés a fába.
~ M. ~ Majd megrázza fejét.
~ Elrontottam. ~ Mivel más módszer nem akad azon kívül, hogy a lapot megforgatja, melyre a "W"-t írta, hogy "M" legyen, így ezzel próbálkozik meg most is. Megragadja a fa törzsét és ráncigálni kezdi, hátha meg tudja mozgatni. Ám a fa hatalmas, így még Morwon ereje sem elegendő, hogy kicsavarja a fát, csupán a rajta lakó madarak kezdenek hangos vijjogásba és elrepülnek onnét.
~ Meh. Akkor ezt hagyjuk. ~ Most jön az "R". Ez már nagyon nehéz.
~ Egy falnak dőlő fej, akinek van egy lába. ~ Mondja magában és lerajzolja. Egy igen kezdetleges, ám még épp elfogadható "R" kerül a fára. És most jöjjön a "C"! Az a legegyszerűbb, így másodpercek múlva egy "<" is ott ragyog a fa törzsén.
~ Juhú! ~ Gondolja és büszkén körbenéz, hátha valakinek el tudja újságolni, hogy milyen varázslatra tett szert? De senki sehol, csak a járőröző Hroti a másik oldalon - hacsak nem elaludt a lustája.
Így hát hamarosan ő is felmond azzal, hogy valakinek megmutassa a munkáját és unatkozva kezd fel-alá járkálni, hogy ne fázzon. Mert bár nyár van, azért éjszaka lehetne melegebb is - kibírnák. *
- Holnap elérjük talán azt a barlangot. * Mondja félhangosan és sóhajtva járőrös tovább, nehogy valami gonosz lény kerüljön az útjába. *
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-02 05:45:23
Üzenet elküldve: 2015-08-02 05:45:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Visszafelé //
* Miután egy kis kitérő által visszaszerezte hátasát, Niras visszafelé baktat az Anor házba. Természetesen arra is volt gondja, hogy rendbe szedje magát, így ismét a jóképű, nyalka dalnok ül a nyeregben. Reményei szerint jó hírek fogadják majd visszatértekor, esetleg egy kis szütyőnyi arany, bár sok feladata nem volt. *
~ Alig várom, hogy túladjanak a gyöngyökön. Talán nekem is csurran belőle valamennyi érme. ~
* Ábrándozik a bárd, de azért a vörös vércse arca is feldereng előtte, hisz csak egy vaknak nem akadna meg a kis szépségen a szeme. Magányosan poroszkál hát az úton, de a biztonság kedvéért időnként hátra sandít, hisz semmi sem lenne kellemetlenebb, mint amikor vagy két tucatnyi bosszúra éhes matróz töri be a bejárati ajtót. *
* Miután egy kis kitérő által visszaszerezte hátasát, Niras visszafelé baktat az Anor házba. Természetesen arra is volt gondja, hogy rendbe szedje magát, így ismét a jóképű, nyalka dalnok ül a nyeregben. Reményei szerint jó hírek fogadják majd visszatértekor, esetleg egy kis szütyőnyi arany, bár sok feladata nem volt. *
~ Alig várom, hogy túladjanak a gyöngyökön. Talán nekem is csurran belőle valamennyi érme. ~
* Ábrándozik a bárd, de azért a vörös vércse arca is feldereng előtte, hisz csak egy vaknak nem akadna meg a kis szépségen a szeme. Magányosan poroszkál hát az úton, de a biztonság kedvéért időnként hátra sandít, hisz semmi sem lenne kellemetlenebb, mint amikor vagy két tucatnyi bosszúra éhes matróz töri be a bejárati ajtót. *
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-01 19:11:29
Üzenet elküldve: 2015-08-01 19:11:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megtette végül mégis. A tinta megszáradt fekete foltja még ott van az ujjain. Megírta Lazelitnek, hogy mennie kell. Semmi köntörfalazás, vagy hosszabb magyarázat.
"Mennem kell, vigyázz kérlek Fibire. Csak ő számít. Élj boldogul és ne keress, mert nincs már miért keresned!".
Csak ennyi rövid és velős üzenet. A kísérlete nem sikerült a kő is megsemmisült, amit a vörös nőtől vett egy vagyonért. Ez nem keserítette el, de akkor meglátta őt. Ott állt feketén és könyörtelenül. Arca, mint a szobor és fekete szemeiből mindent kiolvasott. Ha nem megy el akkor minden elpusztul körülötte. Az anyja nem szólt még csak nem is ment közelebb hozzá. Csak egyetlen percig nézte őt, aztán eltűnt, mintha csak egy rossz látomás lett volna, vagy egy emlék kép. De ott volt és ő kiolvasta a szeméből, amit elmondott volna.*
~Gyenge vagy és a gyengeséged az ő pusztulásuk lesz. A kislány és a lovag meg az egész tündérmese, önámítás. A vége mindig ugyanaz a magunk fajtának. Nem közéjük tartozol. Az én teremtményem vagy és a mi fajtánk nem tartozhat senkihez. Egyedülálló individuum, mert ha nem akkor a jussa olyan fájdalom, amit semmi nem múlhat felül a világon. Elhoztam neked ezt a fájdalmat a kérdés az, átadjam e neked?~
*Visszhangoztak fejében anyja szavai anélkül, hogy beszélt volna. Visszament a szálláshelyre és megírta a levelet. Olyan könnyen ment. Senki nem állította meg, senki nem volt ott, mintha a sors akarata is az lett volna, hogy útra keljen hátrahagyva mindent, mint egy varázslatos álmot, amiből mindig fel kell ébredni. Tudta érezte, hogy mennie kell. Útját állta a fájdalomnak, ami arra kényszerítette volna, hogy nézzen vissza. Az ösvényen pedig nem jött a lovag, hogy kiragadja a szörnyeteg karmaiból, ahogyan Lazelit könyveiben áll. Ez a valóság most, ahol nincsenek hős gondolatolvasó lovagok, akik önzetlenül magukat hanyagolva csak másra figyelnek, ahol a kislányok árván maradnak és nem lelnek szerető családra, ahol mindenki az ami és egy félelfből, akinek a lelke elveszett és a szíve meggyötört nem lesz szerető anya. A szíve fegyelmezett, ahogy az elméje is. Elzárja az útját az érzelmi viharoknak. Akkor is csak ürességet érzett, amikor a levelet megírta, amikor összecsomagolt és eljött tőlük búcsú nélkül. Az ő könnyeit hiába keresi bárki azokon a papírokon. Az ő könnyei éles pengék és nem lágy vízcseppek. Azok pengék pedig ezerszer is a szívébe vájtak már. Minden egyes lépés után egy penge megint hasít, de ez a fájdalom kiüríti elméjéből az emlékképeket a gondolatokat. Semmi és senki nincs már körülötte. Ahogy elhagyja végleg a várost csak a fájdalom és a mély fekete nyugalom ami kísérik. Az elme hatalma a vágyak és az elmúló álmok szétszéledt darabjai fölött. Erő érkezik innen. Sötét magányos erő, ami irányítja a lépteit messze innen valahová, ahol ezzel az erővel ura lehet önmaga felett.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.01 19:20:22
"Mennem kell, vigyázz kérlek Fibire. Csak ő számít. Élj boldogul és ne keress, mert nincs már miért keresned!".
Csak ennyi rövid és velős üzenet. A kísérlete nem sikerült a kő is megsemmisült, amit a vörös nőtől vett egy vagyonért. Ez nem keserítette el, de akkor meglátta őt. Ott állt feketén és könyörtelenül. Arca, mint a szobor és fekete szemeiből mindent kiolvasott. Ha nem megy el akkor minden elpusztul körülötte. Az anyja nem szólt még csak nem is ment közelebb hozzá. Csak egyetlen percig nézte őt, aztán eltűnt, mintha csak egy rossz látomás lett volna, vagy egy emlék kép. De ott volt és ő kiolvasta a szeméből, amit elmondott volna.*
~Gyenge vagy és a gyengeséged az ő pusztulásuk lesz. A kislány és a lovag meg az egész tündérmese, önámítás. A vége mindig ugyanaz a magunk fajtának. Nem közéjük tartozol. Az én teremtményem vagy és a mi fajtánk nem tartozhat senkihez. Egyedülálló individuum, mert ha nem akkor a jussa olyan fájdalom, amit semmi nem múlhat felül a világon. Elhoztam neked ezt a fájdalmat a kérdés az, átadjam e neked?~
*Visszhangoztak fejében anyja szavai anélkül, hogy beszélt volna. Visszament a szálláshelyre és megírta a levelet. Olyan könnyen ment. Senki nem állította meg, senki nem volt ott, mintha a sors akarata is az lett volna, hogy útra keljen hátrahagyva mindent, mint egy varázslatos álmot, amiből mindig fel kell ébredni. Tudta érezte, hogy mennie kell. Útját állta a fájdalomnak, ami arra kényszerítette volna, hogy nézzen vissza. Az ösvényen pedig nem jött a lovag, hogy kiragadja a szörnyeteg karmaiból, ahogyan Lazelit könyveiben áll. Ez a valóság most, ahol nincsenek hős gondolatolvasó lovagok, akik önzetlenül magukat hanyagolva csak másra figyelnek, ahol a kislányok árván maradnak és nem lelnek szerető családra, ahol mindenki az ami és egy félelfből, akinek a lelke elveszett és a szíve meggyötört nem lesz szerető anya. A szíve fegyelmezett, ahogy az elméje is. Elzárja az útját az érzelmi viharoknak. Akkor is csak ürességet érzett, amikor a levelet megírta, amikor összecsomagolt és eljött tőlük búcsú nélkül. Az ő könnyeit hiába keresi bárki azokon a papírokon. Az ő könnyei éles pengék és nem lágy vízcseppek. Azok pengék pedig ezerszer is a szívébe vájtak már. Minden egyes lépés után egy penge megint hasít, de ez a fájdalom kiüríti elméjéből az emlékképeket a gondolatokat. Semmi és senki nincs már körülötte. Ahogy elhagyja végleg a várost csak a fájdalom és a mély fekete nyugalom ami kísérik. Az elme hatalma a vágyak és az elmúló álmok szétszéledt darabjai fölött. Erő érkezik innen. Sötét magányos erő, ami irányítja a lépteit messze innen valahová, ahol ezzel az erővel ura lehet önmaga felett.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.01 19:20:22
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-01 17:24:21
Üzenet elküldve: 2015-08-01 17:24:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
-Persze, sok mindentől függ, hogy végül milyen nevelésben fog részesülni a gyermek, de azért elsősorban mégis csak a szülők hozzáállása a mérvadó. *Furcsállja, hogy ilyen dolgokról beszélgetnek, már arra sem emlékszik, hogyan jutottak el idáig.*
-Nem is úgy értettem. *Óvatosabban kéne fogalmaznia, elég sok szófordulatot használ, amiket gyakran szó szerint vesznek az emberek.* És ha ránézésre nem is látszik a neveltetésem, ha beszélgetésbe elegyednek velem érezhetik, hogy nem ismerem még eléggé a világot.
*Természetesen tisztában van vele, hogy nem épp az ő sorsa a legnyomorultabb a világon, ettől függetlenül szereti kibeszélni fájdalmait. Hiszen ha ott is voltak számára a szülei, sosem segítették, sosem értették meg, és mindig csak elnyomták. Ha őszinte szeretne lenni, élete egyik legjob döntésének tartja, hogy megszökött otthonról, csak nehezen tud teljesen új életet kezdeni.*
-Lehet, hogy jót tenne, ha megmutatnád, amit szeretnél. Meg szeretném ismerni a világot, különböző emberekkel beszélgeni... Ezért is örülök most annyira, hogy itt lehetek. Nem ismerjük egymást, csak nem olyan rég találkoztunk, elég furcsa körülmények között mégis... olyan jól elbeszélgetünk. És ez tetszik. *Mosolyog a férfira, hiszen amellett, hogy kissé meglepi, élvezi az eszmecserét. S talán ezért sem esik kétségbe, mikor Norke fölé kerekedik. Viszont annak ellenére, hogy teljesen idegen számára egy ilyen szituáció, perverz módon élvezi. Régen értek hozzá ilyen gyengéden, mégha ez most csak játék is, nem komoly. De idegen, nem ismeri, ezért nem engedheti közel magához semmilyen téren. Még nem... Nem élne túl még egy csalódást. S eddig olyan jól elvoltak, kár lenne elrontania.*
-Köszi! *Fújja ki száján lassan a levegőt, amit eddig visszafojtott.* Elhiszem, nem is hittem volna, csak olyan... olyan... khm... *Megköszörüli a torkát, nem igen tudja szavakba önteni, mit is érzett.* Olyan furcsa volt az egész.
*Ha nem is ment messze a másik, a megnövekedett távolság elég, hogy visszatérjen a hangja*
-Megfelel. *Hangja szokatlanul cseng. Tekintetével Norke zöld lélektükreit kutatja, hátha sikerül elkapnia őket. Csak egy pillanatra.*
-Persze, sok mindentől függ, hogy végül milyen nevelésben fog részesülni a gyermek, de azért elsősorban mégis csak a szülők hozzáállása a mérvadó. *Furcsállja, hogy ilyen dolgokról beszélgetnek, már arra sem emlékszik, hogyan jutottak el idáig.*
-Nem is úgy értettem. *Óvatosabban kéne fogalmaznia, elég sok szófordulatot használ, amiket gyakran szó szerint vesznek az emberek.* És ha ránézésre nem is látszik a neveltetésem, ha beszélgetésbe elegyednek velem érezhetik, hogy nem ismerem még eléggé a világot.
*Természetesen tisztában van vele, hogy nem épp az ő sorsa a legnyomorultabb a világon, ettől függetlenül szereti kibeszélni fájdalmait. Hiszen ha ott is voltak számára a szülei, sosem segítették, sosem értették meg, és mindig csak elnyomták. Ha őszinte szeretne lenni, élete egyik legjob döntésének tartja, hogy megszökött otthonról, csak nehezen tud teljesen új életet kezdeni.*
-Lehet, hogy jót tenne, ha megmutatnád, amit szeretnél. Meg szeretném ismerni a világot, különböző emberekkel beszélgeni... Ezért is örülök most annyira, hogy itt lehetek. Nem ismerjük egymást, csak nem olyan rég találkoztunk, elég furcsa körülmények között mégis... olyan jól elbeszélgetünk. És ez tetszik. *Mosolyog a férfira, hiszen amellett, hogy kissé meglepi, élvezi az eszmecserét. S talán ezért sem esik kétségbe, mikor Norke fölé kerekedik. Viszont annak ellenére, hogy teljesen idegen számára egy ilyen szituáció, perverz módon élvezi. Régen értek hozzá ilyen gyengéden, mégha ez most csak játék is, nem komoly. De idegen, nem ismeri, ezért nem engedheti közel magához semmilyen téren. Még nem... Nem élne túl még egy csalódást. S eddig olyan jól elvoltak, kár lenne elrontania.*
-Köszi! *Fújja ki száján lassan a levegőt, amit eddig visszafojtott.* Elhiszem, nem is hittem volna, csak olyan... olyan... khm... *Megköszörüli a torkát, nem igen tudja szavakba önteni, mit is érzett.* Olyan furcsa volt az egész.
*Ha nem is ment messze a másik, a megnövekedett távolság elég, hogy visszatérjen a hangja*
-Megfelel. *Hangja szokatlanul cseng. Tekintetével Norke zöld lélektükreit kutatja, hátha sikerül elkapnia őket. Csak egy pillanatra.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:40:26
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:40:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* Amíg várakoznak, Azil azzal üti el az időt, hogy mindent előkészít a vacsorához. Nem tudja, hogy a kis törpehölgy mire készül, hát farag nyársakat, ha valakinek sült halra fájna a foga. Idő közben viszont előkerülnek a hiányzók is, ráadásul egy méretes vaddisznó társaságában. Morwon meglepően gyorsan készíti elő a tetemet, míg a törpehölgy igen rátermetten bánik a késsel. Az ács is beáll a főzésnél. *
- Segíthetek? Chiarinak is szoktam, és én magam is szoktam főzni. -
* Mondja megnyugtatásként, hogy nem egy amatőrrel van a lánynak dolga. A Thánhoz szóló kérdésre elmosolyodik. *
- Csak nem sütni akarsz a pajzs lapján? Okos gondolat. -
* Dicsééri meg az ács, miközben készül a vacsora. Sajnos a pajzson sült étel elmarad, mert a Thán pajzsa nem alkalmas rá. Mindenesetre ízletes, és kellően nagy adag étel készül el, így mindenki belakhat belőle alaposan. *
- Köszönöm a vacsorát a két hölgynek! Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki nevében. -
* Mosolyodik el jókedvűen, lóllakottan, majd előhúzza faragott halfejű pipáját. Megtömni azonban nincs lehetősége, mert úgy látszik nem hozta el a dohányát. Zavartan fordul Hrothgaarhoz. *
- Törpe uram, de ugye pipázol. Nem akadna egy tömésnyi dohányod a számomra? -
* Kérdezi, majd ha kap akkor pipázás után, ha nem, akkor pipázás helyett elkezdi elrendezni a vacsora maradványait. *
- A szag idecsalhatja a vadakat. Meg nem is szeretem a rendetlenséget. -
* Magyarázza, aztán elcsendesülve rendezgeti a dolgokat. *
* Amíg várakoznak, Azil azzal üti el az időt, hogy mindent előkészít a vacsorához. Nem tudja, hogy a kis törpehölgy mire készül, hát farag nyársakat, ha valakinek sült halra fájna a foga. Idő közben viszont előkerülnek a hiányzók is, ráadásul egy méretes vaddisznó társaságában. Morwon meglepően gyorsan készíti elő a tetemet, míg a törpehölgy igen rátermetten bánik a késsel. Az ács is beáll a főzésnél. *
- Segíthetek? Chiarinak is szoktam, és én magam is szoktam főzni. -
* Mondja megnyugtatásként, hogy nem egy amatőrrel van a lánynak dolga. A Thánhoz szóló kérdésre elmosolyodik. *
- Csak nem sütni akarsz a pajzs lapján? Okos gondolat. -
* Dicsééri meg az ács, miközben készül a vacsora. Sajnos a pajzson sült étel elmarad, mert a Thán pajzsa nem alkalmas rá. Mindenesetre ízletes, és kellően nagy adag étel készül el, így mindenki belakhat belőle alaposan. *
- Köszönöm a vacsorát a két hölgynek! Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy mindenki nevében. -
* Mosolyodik el jókedvűen, lóllakottan, majd előhúzza faragott halfejű pipáját. Megtömni azonban nincs lehetősége, mert úgy látszik nem hozta el a dohányát. Zavartan fordul Hrothgaarhoz. *
- Törpe uram, de ugye pipázol. Nem akadna egy tömésnyi dohányod a számomra? -
* Kérdezi, majd ha kap akkor pipázás után, ha nem, akkor pipázás helyett elkezdi elrendezni a vacsora maradványait. *
- A szag idecsalhatja a vadakat. Meg nem is szeretem a rendetlenséget. -
* Magyarázza, aztán elcsendesülve rendezgeti a dolgokat. *
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-01 13:35:44
Üzenet elküldve: 2015-08-01 13:35:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* A tűz ropog, a hús készen van, a gombászok megérkeztek, akárcsak a vízhozók, a vacsora fogyni kezd.
Morwon gyorsan behabzsolja a maga adagját, majd érzi, ahogy szemek figyelik őket, végül rajta állnak meg. Elönti a szorongás, éppen szólna, hogy megnézi, nincs-e valami a közelben, mikor rájön, hogy ez a vele szemben lévő Hrothgaar szeme, ám a veszély továbbra is fennáll. Ha Hrothgaar azért őt választotta, mert a törpék morcosak lettek volna, akkor nem jár valami jól, mivel óriásunk sem vigyorodik el ezen a csodás lehetőségen, hogy fennmaradjon egész éjjel és óvja a többieket az erdő rémségeitől.
Sóhaj. *
- Remek. * Dünnyögi, de ezen kívül nincs ellenvetése, mivel az indulás pillanatában tudta már, hogy ez is benne van a pakliban. Elindul hát balra, mert Hrotié a jobb oldal, az övé pedig ezáltal minden bizonnyal a jobb. Elnéz a sötét fák között, ám semmi érdekeset nem lát, se járókelők, se vadak; semmi. Miért is járná valaki az erdőt ez ilyen késői órában? Persze azért figyel. Még a lombokra is felnéz, mikor azok hangos zörejjel törik meg a csendet, aztán mindig rájön, hogy ez csak a szél. De jobb félni...
Egész éjszaka fent volt, így álmosan közelíti meg a tábort a hajnal első sugaraival. Bizonyára Hroti már kezdi is felkelteni a népeket, hacsak nem előbb tette meg, mert történt valami. Ám remélhetőleg igazat mondanak mindketten, ha azt mondják, hogy "semmi különös nem volt". *
* A tűz ropog, a hús készen van, a gombászok megérkeztek, akárcsak a vízhozók, a vacsora fogyni kezd.
Morwon gyorsan behabzsolja a maga adagját, majd érzi, ahogy szemek figyelik őket, végül rajta állnak meg. Elönti a szorongás, éppen szólna, hogy megnézi, nincs-e valami a közelben, mikor rájön, hogy ez a vele szemben lévő Hrothgaar szeme, ám a veszély továbbra is fennáll. Ha Hrothgaar azért őt választotta, mert a törpék morcosak lettek volna, akkor nem jár valami jól, mivel óriásunk sem vigyorodik el ezen a csodás lehetőségen, hogy fennmaradjon egész éjjel és óvja a többieket az erdő rémségeitől.
Sóhaj. *
- Remek. * Dünnyögi, de ezen kívül nincs ellenvetése, mivel az indulás pillanatában tudta már, hogy ez is benne van a pakliban. Elindul hát balra, mert Hrotié a jobb oldal, az övé pedig ezáltal minden bizonnyal a jobb. Elnéz a sötét fák között, ám semmi érdekeset nem lát, se járókelők, se vadak; semmi. Miért is járná valaki az erdőt ez ilyen késői órában? Persze azért figyel. Még a lombokra is felnéz, mikor azok hangos zörejjel törik meg a csendet, aztán mindig rájön, hogy ez csak a szél. De jobb félni...
Egész éjszaka fent volt, így álmosan közelíti meg a tábort a hajnal első sugaraival. Bizonyára Hroti már kezdi is felkelteni a népeket, hacsak nem előbb tette meg, mert történt valami. Ám remélhetőleg igazat mondanak mindketten, ha azt mondják, hogy "semmi különös nem volt". *
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-01 10:25:30
Üzenet elküldve: 2015-08-01 10:25:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Fészek felé //
* Lépteik már az erdei ösvény útjának porát kavarják. Szépen, és elég jó tempóban haladnak céljuk felé. *
- Tényleg jó munka volt, Morf. Volt már ennél nehezebb dolgom is. Mindenesetre öröm volt veled, és a csapattal dolgozni.
* Válaszol Graros a nagy sietség közben, és néha ellenőrzi a kis zsákot is. *
~ Még mindig itt fityeg a kincs. ~
* Fejezi ki gondolatban boldogságát. A legfőbb öröme nem is igazán a munkával szerzett pénzből fakad, hanem abból, hogy végre új társakra lelt, akik egyáltalán nem is rosszak. A pénz mindig mellékes volt számára. Neki a legelső az, hogy legyen egy közeg, ahol jól érzi magát, és hagyják érvényesülni. Úgy tűnik, hogy ezt a vércséktől maximálisan meg fogja kapni. *
* Lépteik már az erdei ösvény útjának porát kavarják. Szépen, és elég jó tempóban haladnak céljuk felé. *
- Tényleg jó munka volt, Morf. Volt már ennél nehezebb dolgom is. Mindenesetre öröm volt veled, és a csapattal dolgozni.
* Válaszol Graros a nagy sietség közben, és néha ellenőrzi a kis zsákot is. *
~ Még mindig itt fityeg a kincs. ~
* Fejezi ki gondolatban boldogságát. A legfőbb öröme nem is igazán a munkával szerzett pénzből fakad, hanem abból, hogy végre új társakra lelt, akik egyáltalán nem is rosszak. A pénz mindig mellékes volt számára. Neki a legelső az, hogy legyen egy közeg, ahol jól érzi magát, és hagyják érvényesülni. Úgy tűnik, hogy ezt a vércséktől maximálisan meg fogja kapni. *
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-01 10:12:14
Üzenet elküldve: 2015-08-01 10:12:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*A susnyásba behatolva kereste a két elcsatangolt társát, szerencsére meg is találta, igaz, egyelőre csak az egyiküket. Mae kéznyújtását észrevéve önkéntelenül is kinyújtotta a maga kezét és egy rövidke pillanatig kérdőn nézett a lányra, mert azt hitte, talán valami baj le... legnagyobb megnyugvására nem így lett. Mielőtt elindulnának visszafelé, Hrothgaar még a szeme sarkából kiszúrta a felderítőt. Nagyot sóhajt, ahogy ez a súly is lekerül a válláról, és csak egy kurta kézmozdulattal jelzi az elfnek, hogy induljon csak el vissza a táborba. Kissé morgolódik visszafelé az úton, de ez nem elsősorban Mae-nak szól, csak egy egészen picikét. Mint a csapat kinevezett vezetője, minden résztvevő sorsa az ő vállán nyugszik képletesen, éppen ezért időnként elő fog törni belőle ez a morcos énje. Hrothgaar sosem tartotta magát vezéregyéniségnek, minden bizonnyal ezért feszültebb ilyenkor.*
- Hadd el, megvagytok, az a lényeg. A többiek már a tűz körül, Ewa és Rolko vízért mentek. A pajzsom, viszont nem tudom feláldozni, mivel nem fémből van öntve.
*Jegyzi meg a leány felvetésére, kissé megspékelve az egészet egy lassú felrázással.*
- Ez van sajna...
*Visszaérve a táborba úgy látszik mindenki rendben van: Doro egy fatörzsön üldögél, mint akit odaragasztottak, Moronék kényelmesen a tűz köré heveredtek. Salanel fogása pedig mindenkinek mosolyt csal az arcára.*
- Ma este jót lakmározunk!
*A vad rövidesen megnyúzva és kizsigerelve hever, kiterítve a további feldolgozáshoz, a Mae által hozott üstben a víz fő, lesz gomba, málna, emellett hoztak magukkal is ételt bőséggel... mi kellhet még? Hát szesz, persze, de arról is ki-ki maga kellet, hogy gondoskodjon. Mire elkészül a vacsora, Hrothgaar-nak már kopog a szeme az éhségtől. Nem mintha nap közben nem majszolgatott volna ezt azt, de amikor a Hroti-fajta törpe megétzi a készülő vadhús illatát...*
- Nno, csapat! Salanelnek és Mae-nak köszönhetően ma jót lakmározunk! Egyetek és igyatok, az utóbbit csak mértékkel, hiszen páran a vacsora után kezdik is az őrséget. Jó étvágyat mindenkinek!
*Hallatszik a thán hangja és az elkészült ételt rejtő üst felé mutat, jelezvén, hogy szedjenek csak a csapattagok és lássanak neki nyugodtan. Ő maga leül holmija mellé és kicsit gondolkodik. A további úton jár az esze, a felszíni fejtésen, a dolgok lehetséges kifutásán. Útjuk eddig eseménytelennek volt mondható, de a barlangrendszer közeledtével ez könnyedén megváltozhat. Martalócok, vadak, akármelyik megkeserítheti a napjukat. Ám éhsége eluralkodik rajta, így egy időre félreteszi aggályait és ő maga is megvacsorázik. Étkezés közben nem nagyon szól senkihez, hagyja, hogy az ízek beszéljenek.*
~Azért a meleg étel csak jobban esik a gyomornak...~
*Jegyzi meg magában a dolgot. Ha mindenki befejezte az étkezést és Hrothgaar felemelkedik, bár teli pocakkal ez most nem olyan kényelmes mozdulatsor.*
- Nno, ezzel megvolnánk. Én amondó vagyok, hogy reggel eltakarítjuk a maradékokat, most ne bajlódjunk vele. Az őrséget én kezdem és mondjuk...
*Tekintete körbejár a csapaton, ki lehetne elég fitt a feladathoz?*
~A lányokat kihagyjuk, Salanel hadd pihenjen, ő lőtte a kondérba-valót, Doror morogna, Quikhnah tegnap még gyengélkedett... hmmm.~
*Rövidke eszmefuttatását követően meglelte végül a megfelelő alanyt.*
- Morwon. Te kezdesz majd velem. A többieknek mondom, hogy holnap már új párost jelölünk ki a posztra. Most lehet pihenni, aludni, trécselni, ki mit akar. Hajnalhasadatával viszont ébresztem a brigádot.
- Na Morw? Készen állsz, komé?
*Kérdezi az óriást és csak úgy a vicc és a bajtársiasság jegyében lever az óriásnak egyet. Csak egy kisebb ütés az égimeszelő hátára. Eztán pedig előkeresi butykosát és megissza első korty borocskáját.*
- Remélem nem lesz semmi gond éjjel...
*Jegyzi meg félig hangosan, mielőtt felkínálná bortömlőjét az óriásnak.*
- Na, én figyelem ezt az oldalt egyelőre.
*Jelenti ki Hrothgaar, és mutatja mire is gondol: az ösvény felől érkezve a jobb kéz felé eső oldalát a tisztásnak. Így Morwonra hárul majd a bal fertály felügyelete. Persze ez nem azt jelenti, hogy egész éjjel egymásnak háttal és szótlanul fognak állni-ülni, csak a miheztartás végett felosztotta a terepet kettejük között. A gazdagon megrakott tűz fénye megvilágítja elég jól a tisztást, és Hrothgaar elsétál nagyjából a fénykör széléig, hogy kicsit egyedül lehessen a gondolataival. Válla felett hátratekint, mihez kezdenek vajon a többiek. Észre sem veszi, hogy jobbja a fejszéjére kúszik.*
~Az éjszaka sötét és sok csuda dolgot rejthet...~
*Fut át elméjén a gondolat és ezzel megkezdődik őrsége.*
*A susnyásba behatolva kereste a két elcsatangolt társát, szerencsére meg is találta, igaz, egyelőre csak az egyiküket. Mae kéznyújtását észrevéve önkéntelenül is kinyújtotta a maga kezét és egy rövidke pillanatig kérdőn nézett a lányra, mert azt hitte, talán valami baj le... legnagyobb megnyugvására nem így lett. Mielőtt elindulnának visszafelé, Hrothgaar még a szeme sarkából kiszúrta a felderítőt. Nagyot sóhajt, ahogy ez a súly is lekerül a válláról, és csak egy kurta kézmozdulattal jelzi az elfnek, hogy induljon csak el vissza a táborba. Kissé morgolódik visszafelé az úton, de ez nem elsősorban Mae-nak szól, csak egy egészen picikét. Mint a csapat kinevezett vezetője, minden résztvevő sorsa az ő vállán nyugszik képletesen, éppen ezért időnként elő fog törni belőle ez a morcos énje. Hrothgaar sosem tartotta magát vezéregyéniségnek, minden bizonnyal ezért feszültebb ilyenkor.*
- Hadd el, megvagytok, az a lényeg. A többiek már a tűz körül, Ewa és Rolko vízért mentek. A pajzsom, viszont nem tudom feláldozni, mivel nem fémből van öntve.
*Jegyzi meg a leány felvetésére, kissé megspékelve az egészet egy lassú felrázással.*
- Ez van sajna...
*Visszaérve a táborba úgy látszik mindenki rendben van: Doro egy fatörzsön üldögél, mint akit odaragasztottak, Moronék kényelmesen a tűz köré heveredtek. Salanel fogása pedig mindenkinek mosolyt csal az arcára.*
- Ma este jót lakmározunk!
*A vad rövidesen megnyúzva és kizsigerelve hever, kiterítve a további feldolgozáshoz, a Mae által hozott üstben a víz fő, lesz gomba, málna, emellett hoztak magukkal is ételt bőséggel... mi kellhet még? Hát szesz, persze, de arról is ki-ki maga kellet, hogy gondoskodjon. Mire elkészül a vacsora, Hrothgaar-nak már kopog a szeme az éhségtől. Nem mintha nap közben nem majszolgatott volna ezt azt, de amikor a Hroti-fajta törpe megétzi a készülő vadhús illatát...*
- Nno, csapat! Salanelnek és Mae-nak köszönhetően ma jót lakmározunk! Egyetek és igyatok, az utóbbit csak mértékkel, hiszen páran a vacsora után kezdik is az őrséget. Jó étvágyat mindenkinek!
*Hallatszik a thán hangja és az elkészült ételt rejtő üst felé mutat, jelezvén, hogy szedjenek csak a csapattagok és lássanak neki nyugodtan. Ő maga leül holmija mellé és kicsit gondolkodik. A további úton jár az esze, a felszíni fejtésen, a dolgok lehetséges kifutásán. Útjuk eddig eseménytelennek volt mondható, de a barlangrendszer közeledtével ez könnyedén megváltozhat. Martalócok, vadak, akármelyik megkeserítheti a napjukat. Ám éhsége eluralkodik rajta, így egy időre félreteszi aggályait és ő maga is megvacsorázik. Étkezés közben nem nagyon szól senkihez, hagyja, hogy az ízek beszéljenek.*
~Azért a meleg étel csak jobban esik a gyomornak...~
*Jegyzi meg magában a dolgot. Ha mindenki befejezte az étkezést és Hrothgaar felemelkedik, bár teli pocakkal ez most nem olyan kényelmes mozdulatsor.*
- Nno, ezzel megvolnánk. Én amondó vagyok, hogy reggel eltakarítjuk a maradékokat, most ne bajlódjunk vele. Az őrséget én kezdem és mondjuk...
*Tekintete körbejár a csapaton, ki lehetne elég fitt a feladathoz?*
~A lányokat kihagyjuk, Salanel hadd pihenjen, ő lőtte a kondérba-valót, Doror morogna, Quikhnah tegnap még gyengélkedett... hmmm.~
*Rövidke eszmefuttatását követően meglelte végül a megfelelő alanyt.*
- Morwon. Te kezdesz majd velem. A többieknek mondom, hogy holnap már új párost jelölünk ki a posztra. Most lehet pihenni, aludni, trécselni, ki mit akar. Hajnalhasadatával viszont ébresztem a brigádot.
- Na Morw? Készen állsz, komé?
*Kérdezi az óriást és csak úgy a vicc és a bajtársiasság jegyében lever az óriásnak egyet. Csak egy kisebb ütés az égimeszelő hátára. Eztán pedig előkeresi butykosát és megissza első korty borocskáját.*
- Remélem nem lesz semmi gond éjjel...
*Jegyzi meg félig hangosan, mielőtt felkínálná bortömlőjét az óriásnak.*
- Na, én figyelem ezt az oldalt egyelőre.
*Jelenti ki Hrothgaar, és mutatja mire is gondol: az ösvény felől érkezve a jobb kéz felé eső oldalát a tisztásnak. Így Morwonra hárul majd a bal fertály felügyelete. Persze ez nem azt jelenti, hogy egész éjjel egymásnak háttal és szótlanul fognak állni-ülni, csak a miheztartás végett felosztotta a terepet kettejük között. A gazdagon megrakott tűz fénye megvilágítja elég jól a tisztást, és Hrothgaar elsétál nagyjából a fénykör széléig, hogy kicsit egyedül lehessen a gondolataival. Válla felett hátratekint, mihez kezdenek vajon a többiek. Észre sem veszi, hogy jobbja a fejszéjére kúszik.*
~Az éjszaka sötét és sok csuda dolgot rejthet...~
*Fut át elméjén a gondolat és ezzel megkezdődik őrsége.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-31 23:14:45
Üzenet elküldve: 2015-07-31 23:14:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
– Az elsőt. Vagy az utolsót, főleg, ha kései gyermek, vagy amolyan már nem is remélt ajándék.
*Kíváncsian néz a lányt.*
– Nézlek. De mit kellene, hogy lássak? Nincs ám rád írva, hogy üvegbúra alatt nevelkedtél, szerencsére. Jó is ez így, ha nem mondtad volna, nem találtam volna ki. Vagy legalábbis nem ilyen gyorsan.
*A lány arcát nézi, ahogy elhúzza a száját, ahogy azon kesereg, hogy túlféltették, a széltől is óvták.*
~Vajon hányan vannak Lanawinen, akik szívesen cserélnének vele? Utcán felnőtt árvák, félelf gyerekek, akik mit sem tehettek a származásukról, és még sokan mások is. Hát nem látja, hogy milyen szerencsés volt? Legalább szerették!~
– Semmi lényegesen. Csak nézlek, és rám tört a mosolyoghatnék.
*Aztán egy pillanatra elgondolkodik.*
– Azért szerencsés lány vagy. Lehet, hogy te nem így látod, de attól még… Az egyik pillanatban arra gondolok, meg kellene mutatnom neked, valójában mennyire jó dolgod volt idáig, aztán arra, hogy akkor tönkrezúznék valamit, ami szép.
*Kicsit megcsóválja a fejét, úgy nézi Sayuát.*
~Nem is várnának tőlem mást, mint hogy összetörjem, ami jó, bemocskoljam, ami tiszta. Rám néztek csak, és erre gondoltak. Hogy semmit nem érek, még annál is kevesebbet. És akiben hittem, akiben bíztam, az is ellenem fordult. De ha most azt tenném, amit szerintük tennék, azzal őket igazolnám. A tévedésüket. A hazugságukat. Az árulását!~
*Bármit is gondolna a lány, ő ezen agyal, nem azon, mekkora eséllyel helyes az első feltételezése. Elkönyvelte a vöröskét érintetlennek, de igazából nem borulna ki azon sem, ha kiderülne, hogy téved.*
~De ha tévedek is, akkor sem valami kitanult féle. A tekintete, az annyira őszinte.~
*A bőre illata és íze pedig tetszik a férfinak. Ugyanakkor nem száll el úgy az agya, hogy ne érezze meg a női tenyerek nyomását a mellkasán, ahogy Sayua igyekszik eltolni magától.
Norke pedig az a fajta férfi, aki felfogja, hogy a nem, az nem. Amúgy sem talál abban semmi jót, már elviekben sem, ha valaki kényszerít egy nőt. Az nem az ő műfaja.*
– Nyugalom, kicsim! *mondja halkan, és feltolja magát, így eltávolodva a lánytól, majd oldalra is mozdul, visszafekszik az előző helyére.* Nem vagyok az a fajta, aki…
*Aztán csak sóhajt, megrázza újra a fejét, de nem néz a lány piruló arcára, a szemére sem, úgy érzi, jobb, ha a saját lelki békéje érdekében nem teszi.
Visszafekszik az előbbi helyére. Szusszan egyet.*
– Így megfelel? *kérdi enyhe gúnnyal a hangjában és kissé felvont szemöldökkel.
Nem ment messzire. Ez nyilvánvaló.*
– Az elsőt. Vagy az utolsót, főleg, ha kései gyermek, vagy amolyan már nem is remélt ajándék.
*Kíváncsian néz a lányt.*
– Nézlek. De mit kellene, hogy lássak? Nincs ám rád írva, hogy üvegbúra alatt nevelkedtél, szerencsére. Jó is ez így, ha nem mondtad volna, nem találtam volna ki. Vagy legalábbis nem ilyen gyorsan.
*A lány arcát nézi, ahogy elhúzza a száját, ahogy azon kesereg, hogy túlféltették, a széltől is óvták.*
~Vajon hányan vannak Lanawinen, akik szívesen cserélnének vele? Utcán felnőtt árvák, félelf gyerekek, akik mit sem tehettek a származásukról, és még sokan mások is. Hát nem látja, hogy milyen szerencsés volt? Legalább szerették!~
– Semmi lényegesen. Csak nézlek, és rám tört a mosolyoghatnék.
*Aztán egy pillanatra elgondolkodik.*
– Azért szerencsés lány vagy. Lehet, hogy te nem így látod, de attól még… Az egyik pillanatban arra gondolok, meg kellene mutatnom neked, valójában mennyire jó dolgod volt idáig, aztán arra, hogy akkor tönkrezúznék valamit, ami szép.
*Kicsit megcsóválja a fejét, úgy nézi Sayuát.*
~Nem is várnának tőlem mást, mint hogy összetörjem, ami jó, bemocskoljam, ami tiszta. Rám néztek csak, és erre gondoltak. Hogy semmit nem érek, még annál is kevesebbet. És akiben hittem, akiben bíztam, az is ellenem fordult. De ha most azt tenném, amit szerintük tennék, azzal őket igazolnám. A tévedésüket. A hazugságukat. Az árulását!~
*Bármit is gondolna a lány, ő ezen agyal, nem azon, mekkora eséllyel helyes az első feltételezése. Elkönyvelte a vöröskét érintetlennek, de igazából nem borulna ki azon sem, ha kiderülne, hogy téved.*
~De ha tévedek is, akkor sem valami kitanult féle. A tekintete, az annyira őszinte.~
*A bőre illata és íze pedig tetszik a férfinak. Ugyanakkor nem száll el úgy az agya, hogy ne érezze meg a női tenyerek nyomását a mellkasán, ahogy Sayua igyekszik eltolni magától.
Norke pedig az a fajta férfi, aki felfogja, hogy a nem, az nem. Amúgy sem talál abban semmi jót, már elviekben sem, ha valaki kényszerít egy nőt. Az nem az ő műfaja.*
– Nyugalom, kicsim! *mondja halkan, és feltolja magát, így eltávolodva a lánytól, majd oldalra is mozdul, visszafekszik az előző helyére.* Nem vagyok az a fajta, aki…
*Aztán csak sóhajt, megrázza újra a fejét, de nem néz a lány piruló arcára, a szemére sem, úgy érzi, jobb, ha a saját lelki békéje érdekében nem teszi.
Visszafekszik az előbbi helyére. Szusszan egyet.*
– Így megfelel? *kérdi enyhe gúnnyal a hangjában és kissé felvont szemöldökkel.
Nem ment messzire. Ez nyilvánvaló.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-31 21:48:26
Üzenet elküldve: 2015-07-31 21:48:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* A feladatuk nem túl nehéz. Szerencsére észrevett néhány üres bőrtömlőt az egyik ló oldalán. Hogy a gazdája miért nem töltötte meg azt nem tudni, lehet ez is a felszerelés része, ami majd jól jön a bányában. Négyet leemelt közülük később pedig a legegyszerűbben csak a fülei után ment. Még nem sötétedett be egészen, nem bukdácsoltak, hanem szépen, biztos lépésekkel lesétáltak a patakig. Ott megtöltötték a tömlőket, a Rolkoét tele, az Ewaét úgy, hogy képes legyen visszavinni őket. Visszafele, mivel az éjszaka hirtelen ereszkedett le rájuk már a ropogó tűz fénye felé tértek vissza.
Amint a társaik közelébe értek már köszönti is őket.*
- Visszajöttünk! *kiáltja, Rolkot pedig a kondér, de főleg Mae felé irányítja, hogy a lány mutassa meg hova kell önteni a vacsorának valót.
Dorovundr mellé huppan le a fatörzsre és azon gondolkodik mivel is segíthetne be a vacsorafőzésbe. Végül inkább a morcos kinézetű törpe felé fordul.*
- Kérsz friss patakvizet?
* Persze tudja jól, hogy egy igazi törpe vajsörhöz nem mérhető de legalább hűsít és felfrissít egy kicsit.*
* A feladatuk nem túl nehéz. Szerencsére észrevett néhány üres bőrtömlőt az egyik ló oldalán. Hogy a gazdája miért nem töltötte meg azt nem tudni, lehet ez is a felszerelés része, ami majd jól jön a bányában. Négyet leemelt közülük később pedig a legegyszerűbben csak a fülei után ment. Még nem sötétedett be egészen, nem bukdácsoltak, hanem szépen, biztos lépésekkel lesétáltak a patakig. Ott megtöltötték a tömlőket, a Rolkoét tele, az Ewaét úgy, hogy képes legyen visszavinni őket. Visszafele, mivel az éjszaka hirtelen ereszkedett le rájuk már a ropogó tűz fénye felé tértek vissza.
Amint a társaik közelébe értek már köszönti is őket.*
- Visszajöttünk! *kiáltja, Rolkot pedig a kondér, de főleg Mae felé irányítja, hogy a lány mutassa meg hova kell önteni a vacsorának valót.
Dorovundr mellé huppan le a fatörzsre és azon gondolkodik mivel is segíthetne be a vacsorafőzésbe. Végül inkább a morcos kinézetű törpe felé fordul.*
- Kérsz friss patakvizet?
* Persze tudja jól, hogy egy igazi törpe vajsörhöz nem mérhető de legalább hűsít és felfrissít egy kicsit.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-31 12:46:55
Üzenet elküldve: 2015-07-31 12:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur küldetés//
//Tábor//
*Dorovundr nem kicsit elveszetten téblábol, mióta végre leszakadt a ló hátáról, nem tudja mihez is kezdjen. Tulajdonképpen fáj mindene a lovaglástól, amit a megszokott morgással jutalmaz, majd nagy nehezen lehuppan egy fatörzsre, és határozottan szándékában áll nem felkelni onnan, hacsak valaki nem szól, hogy hasznosítható valamire. A mai nap rendesen kifárasztotta, pedig nem is csinált igazán semmit, csak ült abban a rohadt nyeregben. Egyáltalán miért kell felülni azokra az állatokra? Bőven jó lenne, ha csak rájuk pakolná az ember a cuccot, és sétálgatna mellettük. Nem fájna az egész teste, és nem zsibbadna el a lába, karja, háta, és a többi... Mindegy is, megvárja amíg kell valakinek, ha meg nem, akkor csak elüldögél itt vacsoráig, aztán ha arra kerül sor, akkor vállalja az első őrséget.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 18:54:26, a következő indokkal:
Nincs rövidítés, főleg nem angol rövidítés (etc) a reagban
//Tábor//
*Dorovundr nem kicsit elveszetten téblábol, mióta végre leszakadt a ló hátáról, nem tudja mihez is kezdjen. Tulajdonképpen fáj mindene a lovaglástól, amit a megszokott morgással jutalmaz, majd nagy nehezen lehuppan egy fatörzsre, és határozottan szándékában áll nem felkelni onnan, hacsak valaki nem szól, hogy hasznosítható valamire. A mai nap rendesen kifárasztotta, pedig nem is csinált igazán semmit, csak ült abban a rohadt nyeregben. Egyáltalán miért kell felülni azokra az állatokra? Bőven jó lenne, ha csak rájuk pakolná az ember a cuccot, és sétálgatna mellettük. Nem fájna az egész teste, és nem zsibbadna el a lába, karja, háta, és a többi... Mindegy is, megvárja amíg kell valakinek, ha meg nem, akkor csak elüldögél itt vacsoráig, aztán ha arra kerül sor, akkor vállalja az első őrséget.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.01 18:54:26, a következő indokkal:
Nincs rövidítés, főleg nem angol rövidítés (etc) a reagban
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-31 09:38:10
Üzenet elküldve: 2015-07-31 09:38:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Fészek felé//
*Kilép amennyire lehet, végül is jó lenne még hajnal előtt megtenni az utat vissza a városba.*
-Szép munka volt Nar! Úgy látom jól tudunk mi együttműködni.
*Dicséri meg a mélységit, bár véleménye az, hogy nem tartozott ez a legnehezebb megbízatások közé. Azért úgy néz ki sikeresen végrehajtották és ez, azért elismerést érdemel. Igaz nagyon is szeretné végre megnézni a zsákmányt, azért útközben a nyílt terepen számolgatni, vagy vizsgálgatni a zacskók tartalmát nem lenne okos, pihenjen az csak egyelőre a zsebeiben még a városba érnek. Az eredi ösvény végén, azért már egy kicsit lelassítja lépteit, úgy tűnik minden simán megy szinte túl könnyen. Na, azért a csúszó mászókért nem rajongott. Reméli a többiek is már régen a fészek felé vették az irányt és odaérve mindenkit megtalál.*
*Kilép amennyire lehet, végül is jó lenne még hajnal előtt megtenni az utat vissza a városba.*
-Szép munka volt Nar! Úgy látom jól tudunk mi együttműködni.
*Dicséri meg a mélységit, bár véleménye az, hogy nem tartozott ez a legnehezebb megbízatások közé. Azért úgy néz ki sikeresen végrehajtották és ez, azért elismerést érdemel. Igaz nagyon is szeretné végre megnézni a zsákmányt, azért útközben a nyílt terepen számolgatni, vagy vizsgálgatni a zacskók tartalmát nem lenne okos, pihenjen az csak egyelőre a zsebeiben még a városba érnek. Az eredi ösvény végén, azért már egy kicsit lelassítja lépteit, úgy tűnik minden simán megy szinte túl könnyen. Na, azért a csúszó mászókért nem rajongott. Reméli a többiek is már régen a fészek felé vették az irányt és odaérve mindenkit megtalál.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-31 01:43:56
Üzenet elküldve: 2015-07-31 01:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
*Visszafelé egészen nyugodalmas útja van. A hajóról gond nélkül lejutott, s habár tudta, hogy ezzel a többiek is így lesznek, azért megvárta, míg sziluettjeik mind elvesznek a kikötő éjszakai csendjében.
Fekete ruhaszettje zsebében már ott lapul egy kis zacskó valami, amit nem is ellenőriz le addig, míg el nem éri az erdei ösvény kanyarulatait. Tartalma szerény, de legalább valódi a jelölt zsákocskának, így elégedett lehet, de majd csak akkor fog teljesen megnyugodni, ha másnap délután minden tagot az Adal kúriában viszontláthat.*
Fekete ruhaszettje zsebében már ott lapul egy kis zacskó valami, amit nem is ellenőriz le addig, míg el nem éri az erdei ösvény kanyarulatait. Tartalma szerény, de legalább valódi a jelölt zsákocskának, így elégedett lehet, de majd csak akkor fog teljesen megnyugodni, ha másnap délután minden tagot az Adal kúriában viszontláthat.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:16:12
Üzenet elküldve: 2015-07-30 23:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
//Az ösvényen//
*Maereh meghallja Hrothi kiáltását és felé indul a két lóval, Nagyonmagas nyergében ott a felkötött gomba is, és a kannában a málna. Salanel lova viszont plusz teher nélkül baktat mellettük, és a kis törpelány nem is tudja, hova tűnt el ennyi időre a gazdája.*
- Hrothii! *kiáltja újra, mert emlékszik, mire kérte a Vörös, és nem akar ellene szegülni, ámde egyre jobban aggódik Salanel miatt, aki még nem tért vissza.
Legalábbis hozzá nem.*
– Megvagy! *Hrothgaarra mosolyog, és felé nyújtja a szabad balját - hiszen a jobbjában a lovak kantárjait szorongatja, ahogy vezeti a két hátast-, láthatóan nem izgatva magát a fedő hangnem miatt. A mozdulatán látszik, hogy bizony jólesne neki, ha a férfi megfogná a kezét, és nem morogna vele, és ha nem így tesz, azzal talán kissé meg is bántja.*
– De Salanel nincs meg! Esküszöm, nem űztem el a fecsegésemmel. Azt mondta keres valami vadat, hogy legyen hús, rám bízta a lovát, és beljebb ment a sűrűbe. Vártam, de már sötétedik. Talán Rolko balesete riasztotta meg a vadakat. *Mae halkan sóhajt.*
– Most miért morogsz? *kérdi csendesen, lágy hangon.* Megvagyok egészben. És valószínűleg Salanel is megvan, csak elcsatangolt. Testőrnek adtad mellém, neki nem eshet baja, nem igaz?
*Halkan cuppantva hívja magával a lovakat, ahogy újra az ösvényre érnek.*
– Találtam csiperkét, elég jó adagot szedtem, jut az óriásoknak is, ha szeretik. Meg még erdei málnát, bár azzal magával nem laknánk jól ennyien. Arra gondoltam, hogy a bokrok alján van vadhagyma, ha Salanel hoz húst, akkor gombás ragu és sült készülhetne, ha nem, akkor gombapörkölt.
*Eszébe jut még valami.*
– Jól láttam, hogy a pajzsod fém? Használni tudnám, ha elég bátor vagy kölcsönadni. Akkor fejedelmi lakoma készülhetne egy fertályóra alatt.
*Közben azért lépked is, nem csak beszél, és a táborba beérve mindenkinek integet.*
– Ha Salanel jön, és hoz vadat, akkor lakoma lesz!
//A táborban//
*A táborba érve lepakol, és körbenéz. Szerencsére befut Salanel is, és Morwon segítségével konyhakész lesz a vaddisznó.*
– Ez a rész megy a raguba.
*Mae előveszi a tőrét, ami bizony sebesen jár a kezében, kockázza a húst. Aki eddig úgy hitte, nem ért semmiféle éles eszközhöz, az jobb, ha átgondolja a kérdést.*
– Amott van a nagy bogrács, Nagyonmagas mellett, abba máris mehet a víz, hála Ewának, és bele a só, meg a husi. A vadnak puhulnia kell. Aztán jön majd a többi, hogy finom is legyen. *válaszolja Morwon kérdésére.*
~Csiperke, meg vadhagymás rántás, és némi fűszerféle~ *Fűszer bizony, egy kis bors, amit nem gyűjtött, csak magánál hord, a holmija között.*
– A maradékból lehet sült, és tudok mellé gyorslapos törpe cipőt sütni.
*Itt jelentőségteljesen pillant Hrothira*
– Már ha a Thánunk hoz egy icipicike áldozatot a nemes cél érdekében. Az után meg annak, aki kér, lesz egy kis málna. *mosolyog végül Rolkora.
Természetesen nem csak a szája jár, a keze is. Az óriásokra mosolyog, a törpékre, és a két félvérre is. Salanelre a friss húr, Ewara a víz miatt. Meg úgy általában is mindenkire, csak mert jó a kedve.
Így hát munka közben dúdol, de alig tizenöt perc után már a tűz fölött van a bogrács.*
– Alakulunk!
//Az ösvényen//
*Maereh meghallja Hrothi kiáltását és felé indul a két lóval, Nagyonmagas nyergében ott a felkötött gomba is, és a kannában a málna. Salanel lova viszont plusz teher nélkül baktat mellettük, és a kis törpelány nem is tudja, hova tűnt el ennyi időre a gazdája.*
- Hrothii! *kiáltja újra, mert emlékszik, mire kérte a Vörös, és nem akar ellene szegülni, ámde egyre jobban aggódik Salanel miatt, aki még nem tért vissza.
Legalábbis hozzá nem.*
– Megvagy! *Hrothgaarra mosolyog, és felé nyújtja a szabad balját - hiszen a jobbjában a lovak kantárjait szorongatja, ahogy vezeti a két hátast-, láthatóan nem izgatva magát a fedő hangnem miatt. A mozdulatán látszik, hogy bizony jólesne neki, ha a férfi megfogná a kezét, és nem morogna vele, és ha nem így tesz, azzal talán kissé meg is bántja.*
– De Salanel nincs meg! Esküszöm, nem űztem el a fecsegésemmel. Azt mondta keres valami vadat, hogy legyen hús, rám bízta a lovát, és beljebb ment a sűrűbe. Vártam, de már sötétedik. Talán Rolko balesete riasztotta meg a vadakat. *Mae halkan sóhajt.*
– Most miért morogsz? *kérdi csendesen, lágy hangon.* Megvagyok egészben. És valószínűleg Salanel is megvan, csak elcsatangolt. Testőrnek adtad mellém, neki nem eshet baja, nem igaz?
*Halkan cuppantva hívja magával a lovakat, ahogy újra az ösvényre érnek.*
– Találtam csiperkét, elég jó adagot szedtem, jut az óriásoknak is, ha szeretik. Meg még erdei málnát, bár azzal magával nem laknánk jól ennyien. Arra gondoltam, hogy a bokrok alján van vadhagyma, ha Salanel hoz húst, akkor gombás ragu és sült készülhetne, ha nem, akkor gombapörkölt.
*Eszébe jut még valami.*
– Jól láttam, hogy a pajzsod fém? Használni tudnám, ha elég bátor vagy kölcsönadni. Akkor fejedelmi lakoma készülhetne egy fertályóra alatt.
*Közben azért lépked is, nem csak beszél, és a táborba beérve mindenkinek integet.*
– Ha Salanel jön, és hoz vadat, akkor lakoma lesz!
//A táborban//
*A táborba érve lepakol, és körbenéz. Szerencsére befut Salanel is, és Morwon segítségével konyhakész lesz a vaddisznó.*
– Ez a rész megy a raguba.
*Mae előveszi a tőrét, ami bizony sebesen jár a kezében, kockázza a húst. Aki eddig úgy hitte, nem ért semmiféle éles eszközhöz, az jobb, ha átgondolja a kérdést.*
– Amott van a nagy bogrács, Nagyonmagas mellett, abba máris mehet a víz, hála Ewának, és bele a só, meg a husi. A vadnak puhulnia kell. Aztán jön majd a többi, hogy finom is legyen. *válaszolja Morwon kérdésére.*
~Csiperke, meg vadhagymás rántás, és némi fűszerféle~ *Fűszer bizony, egy kis bors, amit nem gyűjtött, csak magánál hord, a holmija között.*
– A maradékból lehet sült, és tudok mellé gyorslapos törpe cipőt sütni.
*Itt jelentőségteljesen pillant Hrothira*
– Már ha a Thánunk hoz egy icipicike áldozatot a nemes cél érdekében. Az után meg annak, aki kér, lesz egy kis málna. *mosolyog végül Rolkora.
Természetesen nem csak a szája jár, a keze is. Az óriásokra mosolyog, a törpékre, és a két félvérre is. Salanelre a friss húr, Ewara a víz miatt. Meg úgy általában is mindenkire, csak mert jó a kedve.
Így hát munka közben dúdol, de alig tizenöt perc után már a tűz fölött van a bogrács.*
– Alakulunk!
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:40:55
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:40:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* A tűz ropog, ők pedig várakoznak. Végre feltűnik Salanel, meg bizonyára a nyomában nemsokára Hroti és Mae is. Így hát Rolkoék sem fognak sokáig távol maradni remélhetőleg. *
- Persze. * Válaszol a vadásznak, még ha esetleg nem is őt kérdezte. Mert hát hiába nem neki intézte, akkor is tud rá választ adni, méghozzá pozitívat.
Hogyha átadja a vadat, nem tétovázik sokat, elviszi egy csendesebb helyre, a fák közelébe, mert annyi esze neki is van, hogy nem itt akarja szétnyúzni az állatot, már csak a bogyózabálók miatt sem... Mondjuk azt nem mondták, hogy nem szeretik a húst, legfeljebb jobban kedvelik a bogyókat. No mindegy is. A bőrt gyorsan lenyúzza a tetemről, aztán megtisztítja az inaktól, csontoktól, s ha már mindennel elkészült, vissza is viszi a tábor közelébe. *
- Itt a húsi... Csak még meg kell főzni. * Azzal el is helyezi a húst, ha talál valami kényelmes helyet annak, ami nem a poros föld. Ha nem, akkor fogja egy darabig, de aztán bizonyára megunja egy idő után.
Ha Ewáék visszatértek már, őket - vagyis főleg az elf lányt - is megtűzdeli pár kérdéssel. *
- Merre találtatok vizet? Vagy megint a földből csináltad? * Ha megkapja a választ, ismét szétnéz a csoporton. *
- Nos, akkor van valami üst, amiben megfőzhetjük? Már kong a gyomrom. * És valóban. Volt már ennél éhesebb, de hasa egyre gyakrabban és hangosabban mordul fel. *
* A tűz ropog, ők pedig várakoznak. Végre feltűnik Salanel, meg bizonyára a nyomában nemsokára Hroti és Mae is. Így hát Rolkoék sem fognak sokáig távol maradni remélhetőleg. *
- Persze. * Válaszol a vadásznak, még ha esetleg nem is őt kérdezte. Mert hát hiába nem neki intézte, akkor is tud rá választ adni, méghozzá pozitívat.
Hogyha átadja a vadat, nem tétovázik sokat, elviszi egy csendesebb helyre, a fák közelébe, mert annyi esze neki is van, hogy nem itt akarja szétnyúzni az állatot, már csak a bogyózabálók miatt sem... Mondjuk azt nem mondták, hogy nem szeretik a húst, legfeljebb jobban kedvelik a bogyókat. No mindegy is. A bőrt gyorsan lenyúzza a tetemről, aztán megtisztítja az inaktól, csontoktól, s ha már mindennel elkészült, vissza is viszi a tábor közelébe. *
- Itt a húsi... Csak még meg kell főzni. * Azzal el is helyezi a húst, ha talál valami kényelmes helyet annak, ami nem a poros föld. Ha nem, akkor fogja egy darabig, de aztán bizonyára megunja egy idő után.
Ha Ewáék visszatértek már, őket - vagyis főleg az elf lányt - is megtűzdeli pár kérdéssel. *
- Merre találtatok vizet? Vagy megint a földből csináltad? * Ha megkapja a választ, ismét szétnéz a csoporton. *
- Nos, akkor van valami üst, amiben megfőzhetjük? Már kong a gyomrom. * És valóban. Volt már ennél éhesebb, de hasa egyre gyakrabban és hangosabban mordul fel. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718