Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:52:33
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:52:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ki vagyok én //
*Talán nincsen sok oka rá, a férfi tekintetétől, mi vetkőzését követi nyomon, mégis némiképp megnyugszik. Nem lát benne semmi vágyakozást, sóvárgást vagy kéjes élt, így csaknem elül minden ilyesmitől való félelme.
A többi viszont marad a helyén, ezt pedig a következő utasítás biztosítja. Ismét aprót biccent, jelezve, értette feladatát, és szemernyi ellenvetése sem keletkezett. Majd, ahogy kérve lett, fordul és lépked, magában számlálva a mennyiséget, majd felsőjét maga alá terítve fekszik le hassal, pont a megfelelő távolságban.
Eztán már csak fülel, vár, de nem mozdul. Hallja a kutakodást, minek eredményeként kereken 100aranyat rejtő kis erszénykéje kerül immár Ryakim Sindritulajdonába
. Azon kívül más érték nincs a tarisznyában sem, csupán kacatok, miket gyűjtögetett, egy flaska víz, egy másik pálinka, tegnapi étel. Ezt nem is tart soká megállapítania támadójának, kinek léptei hamar hallatszanak távolodni. Az utolsó utasítás váratlanul éri lánykánkat, ki össze is rezzen a hirtelenségen. És vár. Viszonylag sokáig, mikor már erősen koncentrálva is csak az erdő szokásos neszeit hallja. S még akkor is csak félve, túl óvatoskodva tápászkodik fel fektéből.
Amint megbizonyosodott az útonálló távollétéről, első dolga felsőjét visszavenni, még az eddigieknél is kevesebb figyelmet szentelve az eligazgatására. Amint ezzel megvan, nem várt öröm keríti hatalmába, ahogy táskájának nem csak hűlt helyét látja. Hiába is bántak el vele ilyen cudarul, nem tud nem hálát érezni a férfi iránt, ki mégis teljesítette ki nem mondott kérését. Gyorsan túr bele szeretett kiegészítőjébe, sebtiben ellenőrizve csak annak tartalmát, hogy ismét felpattanva távozzon igencsak sietősen a tett helyszínéről.*
*Talán nincsen sok oka rá, a férfi tekintetétől, mi vetkőzését követi nyomon, mégis némiképp megnyugszik. Nem lát benne semmi vágyakozást, sóvárgást vagy kéjes élt, így csaknem elül minden ilyesmitől való félelme.
A többi viszont marad a helyén, ezt pedig a következő utasítás biztosítja. Ismét aprót biccent, jelezve, értette feladatát, és szemernyi ellenvetése sem keletkezett. Majd, ahogy kérve lett, fordul és lépked, magában számlálva a mennyiséget, majd felsőjét maga alá terítve fekszik le hassal, pont a megfelelő távolságban.
Eztán már csak fülel, vár, de nem mozdul. Hallja a kutakodást, minek eredményeként kereken 100aranyat rejtő kis erszénykéje kerül immár Ryakim Sindritulajdonába
. Azon kívül más érték nincs a tarisznyában sem, csupán kacatok, miket gyűjtögetett, egy flaska víz, egy másik pálinka, tegnapi étel. Ezt nem is tart soká megállapítania támadójának, kinek léptei hamar hallatszanak távolodni. Az utolsó utasítás váratlanul éri lánykánkat, ki össze is rezzen a hirtelenségen. És vár. Viszonylag sokáig, mikor már erősen koncentrálva is csak az erdő szokásos neszeit hallja. S még akkor is csak félve, túl óvatoskodva tápászkodik fel fektéből.Amint megbizonyosodott az útonálló távollétéről, első dolga felsőjét visszavenni, még az eddigieknél is kevesebb figyelmet szentelve az eligazgatására. Amint ezzel megvan, nem várt öröm keríti hatalmába, ahogy táskájának nem csak hűlt helyét látja. Hiába is bántak el vele ilyen cudarul, nem tud nem hálát érezni a férfi iránt, ki mégis teljesítette ki nem mondott kérését. Gyorsan túr bele szeretett kiegészítőjébe, sebtiben ellenőrizve csak annak tartalmát, hogy ismét felpattanva távozzon igencsak sietősen a tett helyszínéről.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:27:40
Üzenet elküldve: 2015-08-16 22:27:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ki vagyok én //
*Végre nem kell háromszor mondania valamit ahhoz hogy teljesüljön. Hideg profizmussal nézi ahogy a lány vetkőzik, mintha tényleg nem találná örömét benne, csak ékszerek után kutatna. Pedig azért üdítő a látvány, már megérte, még ha pénzt nem is lát majd az egészből. No de akkor térjünk is a lényegre.*
- Láátod mennyivel könnyebb ha neem kell többször mondanom. Most forduulj meg és lassan táávolodj el tíz léépést. Utáána feküdj széépen hasra és maradj úgy, ha hátranéézel, lelőlek.
*Kicsit ismét engedett a keménységből, de az utolsó szó így nemes egyszerűségében elég hidegnek hathat.*
~Jól csinálod kislány, közel már a vége.~
*Ha Ewica elfordul és elkezd elsétálni, akkor ő indul utána, de csak a tarisznyáig megy. Ott megvárja hogy a lány is elérje az adott távolságot, a földre feküdjön, és csak azután guggol le a tarisznyához. Egyik kezével a számszeríjat továbbra is a lány felé tartja, szemeivel is őt figyeli még, csak szabad tenyere indul a zsákmányért. A földön úgy fordítja hogy bele lásson és bele tudjon túrni, és csak ezután pillant le, de csak egy-egy másodperceket, hol ide hol Ewicára kapva tekintetét. Ami aranyat vagy értékeset talál az rögvest megy a saját zsebébe, aztán mikor végzett a tarisznyát a földön hagyva felegyenesedik.*
- Láátod kislány, szóót kell fogadni széépen, és akkor minden rendben lesz. Majd szóólok ha felkelhetsz.
*Ezzel halkan elkezd hátrálni, azért van annyi esze hogy hátrapillantson előtte, nehogy felbukjon valamin. Húsz lépésnyit megy, utána pedig irány ismét a rengeteg, ugyanarra ahonnan jött. Nem menekül, nem szalad, csak annyival megy beljebb hogy alaposan el tudjon bújni, amíg már ő sem látja a lányt, és ott lapul meg csendben egy fa mögött. Fülel, valószínűleg előbb-utóbb úgyis rohanni fog szegény pára és nem osonkodva lép meg, amint rájön hogy támadója felszívódott és feleslegesen vár az engedélyre. Akkor pedig hallani fogja ahogy távozik.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 22:31:38
*Végre nem kell háromszor mondania valamit ahhoz hogy teljesüljön. Hideg profizmussal nézi ahogy a lány vetkőzik, mintha tényleg nem találná örömét benne, csak ékszerek után kutatna. Pedig azért üdítő a látvány, már megérte, még ha pénzt nem is lát majd az egészből. No de akkor térjünk is a lényegre.*
- Láátod mennyivel könnyebb ha neem kell többször mondanom. Most forduulj meg és lassan táávolodj el tíz léépést. Utáána feküdj széépen hasra és maradj úgy, ha hátranéézel, lelőlek.
*Kicsit ismét engedett a keménységből, de az utolsó szó így nemes egyszerűségében elég hidegnek hathat.*
~Jól csinálod kislány, közel már a vége.~
*Ha Ewica elfordul és elkezd elsétálni, akkor ő indul utána, de csak a tarisznyáig megy. Ott megvárja hogy a lány is elérje az adott távolságot, a földre feküdjön, és csak azután guggol le a tarisznyához. Egyik kezével a számszeríjat továbbra is a lány felé tartja, szemeivel is őt figyeli még, csak szabad tenyere indul a zsákmányért. A földön úgy fordítja hogy bele lásson és bele tudjon túrni, és csak ezután pillant le, de csak egy-egy másodperceket, hol ide hol Ewicára kapva tekintetét. Ami aranyat vagy értékeset talál az rögvest megy a saját zsebébe, aztán mikor végzett a tarisznyát a földön hagyva felegyenesedik.*
- Láátod kislány, szóót kell fogadni széépen, és akkor minden rendben lesz. Majd szóólok ha felkelhetsz.
*Ezzel halkan elkezd hátrálni, azért van annyi esze hogy hátrapillantson előtte, nehogy felbukjon valamin. Húsz lépésnyit megy, utána pedig irány ismét a rengeteg, ugyanarra ahonnan jött. Nem menekül, nem szalad, csak annyival megy beljebb hogy alaposan el tudjon bújni, amíg már ő sem látja a lányt, és ott lapul meg csendben egy fa mögött. Fülel, valószínűleg előbb-utóbb úgyis rohanni fog szegény pára és nem osonkodva lép meg, amint rájön hogy támadója felszívódott és feleslegesen vár az engedélyre. Akkor pedig hallani fogja ahogy távozik.*
A hozzászólás írója (Ryakim Sindri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.16 22:31:38
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 21:59:36
Üzenet elküldve: 2015-08-16 21:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ki vagyok én //
*Két lábon áll és még nem lőtték le. Ezt mindenképpen sikernek kell elkönyvelnie, főleg a nemrég kilátásba helyezett esetleges végkifejlet tudatában. Előre tartott kezeit vad őszinteséget sugározva mutatja, mindennél jobban bizakodva abban, hogy ez elég. De nem. A férfi szavai ezúttal keményebbnek hatnak, nyoma sincs már az eddigi mézesmázosságnak. Ennél jobban pedig már csak a kérés lepi meg így is reszketeg lánykánkat. ~A felsőmet?!?~ Zöldjei meglepetten keresik a másik barnáit, majd tanácstalanul siklanak a továbbra is rá szegezett számszeríjra. Végül, egy apró bólintást követően kezei is megindulnak a teljesítésre. Lassan húzkodja ki a hanyagul nadrágjába tűrt felsőrészét, s legalább annyira vontatott tempóban emeli át fején a ruhaneműt, hogy végül jobbjában markolászva engedje maga mellé mindkét karját.
Ami így napvilágra kerül, az egy serdülő lány kamaszosan formás teste. Enyhén alultáplált, de csontosnak nem mondható, keblei még növésben, dereka karcsú, köldöke éppen kivillan derékszíja takarásából.*
*Két lábon áll és még nem lőtték le. Ezt mindenképpen sikernek kell elkönyvelnie, főleg a nemrég kilátásba helyezett esetleges végkifejlet tudatában. Előre tartott kezeit vad őszinteséget sugározva mutatja, mindennél jobban bizakodva abban, hogy ez elég. De nem. A férfi szavai ezúttal keményebbnek hatnak, nyoma sincs már az eddigi mézesmázosságnak. Ennél jobban pedig már csak a kérés lepi meg így is reszketeg lánykánkat. ~A felsőmet?!?~ Zöldjei meglepetten keresik a másik barnáit, majd tanácstalanul siklanak a továbbra is rá szegezett számszeríjra. Végül, egy apró bólintást követően kezei is megindulnak a teljesítésre. Lassan húzkodja ki a hanyagul nadrágjába tűrt felsőrészét, s legalább annyira vontatott tempóban emeli át fején a ruhaneműt, hogy végül jobbjában markolászva engedje maga mellé mindkét karját.
Ami így napvilágra kerül, az egy serdülő lány kamaszosan formás teste. Enyhén alultáplált, de csontosnak nem mondható, keblei még növésben, dereka karcsú, köldöke éppen kivillan derékszíja takarásából.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 21:50:55
Üzenet elküldve: 2015-08-16 21:50:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ki vagyok én //
*A felpattanásra azért biztos ami biztos alapon hátrébb lép, ujja megremeg a ravaszon de szerencsére a fegyver nem sül el. Nem sok híja volt. Oldalra döntött fejjel méri végig az álló lányt kinyújtott kezeivel, nos itt tényleg nem lát mást. Viszont a felső alatt még bármi lehet.*
- Le a feelsővel.
*Az eddigiekhez képest sokkal komolyabb hangsúllyal parancsol, majdnem mint találkozásuk legelején. Érthető hogy megnézné nem rejteget-e valami értékeset a ruha alatt a lány, de igazából sokkal inkább csak a helyzetet használná ki arra hogy láthasson valami szépet. Szép is a becstelen bandita élet, lelkiismeret és erkölcs nélkül. Az is lehet hogy semmi pénz nem lesz majd a tarisznyában, legalább a látvánnyal gazdagodjon.*
*A felpattanásra azért biztos ami biztos alapon hátrébb lép, ujja megremeg a ravaszon de szerencsére a fegyver nem sül el. Nem sok híja volt. Oldalra döntött fejjel méri végig az álló lányt kinyújtott kezeivel, nos itt tényleg nem lát mást. Viszont a felső alatt még bármi lehet.*
- Le a feelsővel.
*Az eddigiekhez képest sokkal komolyabb hangsúllyal parancsol, majdnem mint találkozásuk legelején. Érthető hogy megnézné nem rejteget-e valami értékeset a ruha alatt a lány, de igazából sokkal inkább csak a helyzetet használná ki arra hogy láthasson valami szépet. Szép is a becstelen bandita élet, lelkiismeret és erkölcs nélkül. Az is lehet hogy semmi pénz nem lesz majd a tarisznyában, legalább a látvánnyal gazdagodjon.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:42:49
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Szűnni nem akaró zokogása közben próbál bármiféle támpontot találni, eddig szorosan lezárt szemeit nyitva fel, ebből a perspektívából az erdő azonban nem túl árulkodó.
Szipogva nehezedik karjára, hogy felülve tekintse körbe zavarára enyhülést keresve, de valamiért túl gyenge még ehhez is, és alig pár centit emelkedve, hullik vissza. Újabb percek, újabb zokogó görcsroham, majd másodszori nekiveselkedésre immár sikeresen ülőhelyzetbe tornázza önmagát.
Tekint végig testén, öltözékén, semmi sem ismerős, csak a sebek, és a fájdalom. Karján lilás foltok, gyanítja arcán, oldalán, hasán, s lábán is, utóbbit hamar ellenőrzi felhúzva majd combig barna szoknyáját. Ez után ingét emelve egészen melleiig pillant lapos hasára, mely szintén viseli egy alapos megrugdosás nyomait. De miért? Ki? És mikor? Minden annyira zavaros. Fakad újra sírva, térdeire hajtva fejét, zokog immár hangosabban. Feje hasogat már a gondolkodástól is, ajkai pedig olyan szárazak, mintha napok óta nem ivott volna.*
*Szűnni nem akaró zokogása közben próbál bármiféle támpontot találni, eddig szorosan lezárt szemeit nyitva fel, ebből a perspektívából az erdő azonban nem túl árulkodó.
Szipogva nehezedik karjára, hogy felülve tekintse körbe zavarára enyhülést keresve, de valamiért túl gyenge még ehhez is, és alig pár centit emelkedve, hullik vissza. Újabb percek, újabb zokogó görcsroham, majd másodszori nekiveselkedésre immár sikeresen ülőhelyzetbe tornázza önmagát.
Tekint végig testén, öltözékén, semmi sem ismerős, csak a sebek, és a fájdalom. Karján lilás foltok, gyanítja arcán, oldalán, hasán, s lábán is, utóbbit hamar ellenőrzi felhúzva majd combig barna szoknyáját. Ez után ingét emelve egészen melleiig pillant lapos hasára, mely szintén viseli egy alapos megrugdosás nyomait. De miért? Ki? És mikor? Minden annyira zavaros. Fakad újra sírva, térdeire hajtva fejét, zokog immár hangosabban. Feje hasogat már a gondolkodástól is, ajkai pedig olyan szárazak, mintha napok óta nem ivott volna.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:28:55
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:28:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ki vagyok én //
*Az életénél. Szóval ő itt meg is halhat? Érthetetlen talán, de ez az opció valahogy távol maradt a szöszke üstöktől. Egészen eddig. Persze sok minden van, aminél nem tartaná fontosabbnak saját, éppen romjaiban heverő életét, tarisznyája mégsem tartozik ezek közé. Ebben igazat kell adnia a férfinak. Csüggedtségével mégsem tud mit kezdeni, s bár akaratán kívül, ábrázata mégis olyan formát ölt, mint egy kis vakarcsé, kitől épp most vették el a csokiját. Amibe csupán egyet harapott.
Még sincs sok választása, a batyu menni fog, akár akarja, akár nem, ám még mindig azt hiszik, hogy mást is rejteget. Ahogy ez irányú kérését nyomatékosítva közelebb lépnek hozzá, ösztönös mozdulataitól vezérelve pattan fel álló helyzetbe. Nem a legügyesebben, de két lábra, s így nyújtja a másik felé karjait, bizonyítandó azok ékszertelenségét.*
- Nincsen másom.
*Toldja még meg halk, félszeg szavakkal.*
*Az életénél. Szóval ő itt meg is halhat? Érthetetlen talán, de ez az opció valahogy távol maradt a szöszke üstöktől. Egészen eddig. Persze sok minden van, aminél nem tartaná fontosabbnak saját, éppen romjaiban heverő életét, tarisznyája mégsem tartozik ezek közé. Ebben igazat kell adnia a férfinak. Csüggedtségével mégsem tud mit kezdeni, s bár akaratán kívül, ábrázata mégis olyan formát ölt, mint egy kis vakarcsé, kitől épp most vették el a csokiját. Amibe csupán egyet harapott.
Még sincs sok választása, a batyu menni fog, akár akarja, akár nem, ám még mindig azt hiszik, hogy mást is rejteget. Ahogy ez irányú kérését nyomatékosítva közelebb lépnek hozzá, ösztönös mozdulataitól vezérelve pattan fel álló helyzetbe. Nem a legügyesebben, de két lábra, s így nyújtja a másik felé karjait, bizonyítandó azok ékszertelenségét.*
- Nincsen másom.
*Toldja még meg halk, félszeg szavakkal.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:14:03
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:14:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ki vagyok én //
*Bizony nem ritka az áldozatok között az ilyen viselkedés, bár kétségtelenül jobban szereti azt aki ijedten lekapkod magáról minden pénzé tehetőt.*
- Dráágaságom nem gondolnáám hogy éérdemes az ééleted helyett ezzel foglalkozni.
*Megéri neki az a táska, vagy bármi tartalma hogy lelőjék miatta? Ha meghal akkor sem lesznek vele a csecsebecséi, ha viszont engedelmeskedik életben marad és lesz még bőven ideje új emlékeket szerezni.*
- Utoljáára kéérem széépen, aztán ha makacskodsz eelveszem a holttestedtőől.
*Gyorsan le kellene rendeznie ezt az egészet mielőtt valaki erre téved, akkor tényleg kénytelen lenne holttesteket hagyni maga után, és ez mindenképpen rossz jövőt vetítene elé.*
- Éékszerek, báármi éértékes, oda a tarisznya mellé, többször nem kérem.
*Egy apró lépést közeledik a lányhoz hogy nyomatékosítsa az érveit, de még így is kívül marad azon a távolságon amit rúgkapálással vagy valami elkeseredett földszórással elérne.*
*Bizony nem ritka az áldozatok között az ilyen viselkedés, bár kétségtelenül jobban szereti azt aki ijedten lekapkod magáról minden pénzé tehetőt.*
- Dráágaságom nem gondolnáám hogy éérdemes az ééleted helyett ezzel foglalkozni.
*Megéri neki az a táska, vagy bármi tartalma hogy lelőjék miatta? Ha meghal akkor sem lesznek vele a csecsebecséi, ha viszont engedelmeskedik életben marad és lesz még bőven ideje új emlékeket szerezni.*
- Utoljáára kéérem széépen, aztán ha makacskodsz eelveszem a holttestedtőől.
*Gyorsan le kellene rendeznie ezt az egészet mielőtt valaki erre téved, akkor tényleg kénytelen lenne holttesteket hagyni maga után, és ez mindenképpen rossz jövőt vetítene elé.*
- Éékszerek, báármi éértékes, oda a tarisznya mellé, többször nem kérem.
*Egy apró lépést közeledik a lányhoz hogy nyomatékosítsa az érveit, de még így is kívül marad azon a távolságon amit rúgkapálással vagy valami elkeseredett földszórással elérne.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:09:36
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:09:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Az ösvénytől távolabb, talán két kőhajításnyira is vékonyka alak hever oldalán a fűben, egészen összehúzva magát, halkan sírdogálva.
Nem tudja mióta fekszik itt, nem tudja hol is van pontosan, sírásának okát is nehézkes lenne meghatároznia. Valami fáj, valami hiányzik, valamit elvesztett. Olykor elérhető közelségbe kerül a válasz, de megragadni még sem tudja. Mint álom, és ébrenlét határán túl távoliak, vagy túl képtelenek a dolgok.
Vékonyka karjait hasára szorítva zokog, mert ott fáj leginkább. És közben valami hasogat fejében, és kínokat okoz lelkében.*
*Az ösvénytől távolabb, talán két kőhajításnyira is vékonyka alak hever oldalán a fűben, egészen összehúzva magát, halkan sírdogálva.
Nem tudja mióta fekszik itt, nem tudja hol is van pontosan, sírásának okát is nehézkes lenne meghatároznia. Valami fáj, valami hiányzik, valamit elvesztett. Olykor elérhető közelségbe kerül a válasz, de megragadni még sem tudja. Mint álom, és ébrenlét határán túl távoliak, vagy túl képtelenek a dolgok.
Vékonyka karjait hasára szorítva zokog, mert ott fáj leginkább. És közben valami hasogat fejében, és kínokat okoz lelkében.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:03:15
Üzenet elküldve: 2015-08-16 20:03:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ki vagyok én //
*Ha belelátna a férfi fejébe, értékelné, sőt támogatná annak gondolatmenetét szerény személyének életben hagyásával kapcsolatban. Így viszont csak az eddig bekövetkezetteket tudja minősíteni, miknek fényében helyzete nem túl rózsás. Ha ilyen nevelőnője lett volna, talán fele, vagy negyed ennyire sem lenne konok, dacos vagy épp kotnyeles, természete is mindenképpen szelídebb volna a jelenleginél. Tehát jellemének mindenképp előnyére vált volna, nem úgy, mint ez a fegyveres rablás. Mert bizony pont egy ilyennek a kellős közepébe csüccsent.
Kérdésére, ha nem is remélt, egész türelmes választ kapott. Ha nem ilyen helyzetben lennének, talán még kedvesnek is merné mondani. Tanácstalanságán és értetlen tekintetén ez mégsem változtat, sőt, merészkedik újra szóra tárni ajkait.*
- Az egész tarisznyát el fogod vinni?
*Zöldjeibe hirtelen szökik könny, hogy egy krokodilcsepp meg is induljon a fancsali orcán. Nem, nem értékeit félti, aranyon kívül nincs is más neki. Az emlékek viszont, mit a megviselt bőr szütyő rejt. Azokat még testi épségénél is jobban sajnálná.*
*Ha belelátna a férfi fejébe, értékelné, sőt támogatná annak gondolatmenetét szerény személyének életben hagyásával kapcsolatban. Így viszont csak az eddig bekövetkezetteket tudja minősíteni, miknek fényében helyzete nem túl rózsás. Ha ilyen nevelőnője lett volna, talán fele, vagy negyed ennyire sem lenne konok, dacos vagy épp kotnyeles, természete is mindenképpen szelídebb volna a jelenleginél. Tehát jellemének mindenképp előnyére vált volna, nem úgy, mint ez a fegyveres rablás. Mert bizony pont egy ilyennek a kellős közepébe csüccsent.
Kérdésére, ha nem is remélt, egész türelmes választ kapott. Ha nem ilyen helyzetben lennének, talán még kedvesnek is merné mondani. Tanácstalanságán és értetlen tekintetén ez mégsem változtat, sőt, merészkedik újra szóra tárni ajkait.*
- Az egész tarisznyát el fogod vinni?
*Zöldjeibe hirtelen szökik könny, hogy egy krokodilcsepp meg is induljon a fancsali orcán. Nem, nem értékeit félti, aranyon kívül nincs is más neki. Az emlékek viszont, mit a megviselt bőr szütyő rejt. Azokat még testi épségénél is jobban sajnálná.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:48:28
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:48:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ki vagyok én //
*Neki ez csak egy a sok közül, sem izgulnia, sem kapkodnia nincs miért. Számtalan lényt rabolt már ki, sokat tett el láb alól. Meg is fordul a fejében hogy egyszerűbb lenne lelőni aztán átkutatni, a testet meg elrejteni az erdőben. De egy hullát kereshetnek. Sokkal nagyobb bűntény. Jobb ha élve jut majd haza ez a fruska, sírnak majd egy darabig, örülnek hogy él, és előbb-utóbb elfelejtik az egészet. Hisz ki szeretne ilyenre sokáig emlékezni? Reméli hogy ez a lány nem. Meg a szülei, férje, családja sem.*
- Éédes láányom, drágaságok! Nyaklánc, gyűűrű, báármi ami éértékes. Csak dobj miindent a tááska mellé széépen, ne kelljen nekem megkereesnem.
*Már-már nyájasan beszél, de lehet csak az elnyújtott hangok miatt tűnik így. Nem szeretné azért halálra rémiszteni szegényt kemény kiabálással, inkább kissé olyan mint egy türelmetlen nevelőnő aki egy ostoba gyermeknek magyaráz hogy tegye végre a dolgát, csak éppen mély férfi hangon, akcentussal, számszeríjjal a kezében.*
*Neki ez csak egy a sok közül, sem izgulnia, sem kapkodnia nincs miért. Számtalan lényt rabolt már ki, sokat tett el láb alól. Meg is fordul a fejében hogy egyszerűbb lenne lelőni aztán átkutatni, a testet meg elrejteni az erdőben. De egy hullát kereshetnek. Sokkal nagyobb bűntény. Jobb ha élve jut majd haza ez a fruska, sírnak majd egy darabig, örülnek hogy él, és előbb-utóbb elfelejtik az egészet. Hisz ki szeretne ilyenre sokáig emlékezni? Reméli hogy ez a lány nem. Meg a szülei, férje, családja sem.*
- Éédes láányom, drágaságok! Nyaklánc, gyűűrű, báármi ami éértékes. Csak dobj miindent a tááska mellé széépen, ne kelljen nekem megkereesnem.
*Már-már nyájasan beszél, de lehet csak az elnyújtott hangok miatt tűnik így. Nem szeretné azért halálra rémiszteni szegényt kemény kiabálással, inkább kissé olyan mint egy türelmetlen nevelőnő aki egy ostoba gyermeknek magyaráz hogy tegye végre a dolgát, csak éppen mély férfi hangon, akcentussal, számszeríjjal a kezében.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:36:32
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:36:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ki vagyok én //
*Nos igen, ha egy számszeríjat fognak szinte közvetlen közelről az ember lányára, s vitán felül áll, hogy használni is készek lennének... hát elég logikus lépésnek tűnik az a hátrálás, ha megfontoltnak nem is. Pillanatra sem jut eszébe, hogy ezért akár lövedéket is kaphat, az meg pláne, hogy ilyen gyatrán felsüljön benne.
Mozdulni alig mer ugyan, sajgó fenekét mégis megdörzsöli jobbjával, közben végig támadóját figyelve. Fura öltözék, fura beszéd, eltakart arc. Ha tipikusnak nem is mondható, egyértelműen útonállóféle szerzet. A fegyvere pedig egészen biztosan valódi, ezt egyből nyugtázza magában Ewi, ha nem is szakértő szemekkel. Mást azonban nem csinál, még lélegezni is egész halkan igyekszik, már amennyire riadtsága engedi ezt. Maradni pedig marad, mást nem nagyon tehetne. Zöldjeibe értetlenség merül viszont, ahogy a férfi folytatja utasítását. ~Más? Mi más?~ Nem igazán tudja összerakni most a mondatok értelmét, hiszen ahhoz is eléggé meg kell erőltetnie magát, hogy ne sikítson mint egy fába szorult kamaszlány.*
- Mi... Mire gondolsz?
*Kérdez végül megszeppent halksággal, igazán kíváncsian fürkészve a másik barnáit.*
*Nos igen, ha egy számszeríjat fognak szinte közvetlen közelről az ember lányára, s vitán felül áll, hogy használni is készek lennének... hát elég logikus lépésnek tűnik az a hátrálás, ha megfontoltnak nem is. Pillanatra sem jut eszébe, hogy ezért akár lövedéket is kaphat, az meg pláne, hogy ilyen gyatrán felsüljön benne.
Mozdulni alig mer ugyan, sajgó fenekét mégis megdörzsöli jobbjával, közben végig támadóját figyelve. Fura öltözék, fura beszéd, eltakart arc. Ha tipikusnak nem is mondható, egyértelműen útonállóféle szerzet. A fegyvere pedig egészen biztosan valódi, ezt egyből nyugtázza magában Ewi, ha nem is szakértő szemekkel. Mást azonban nem csinál, még lélegezni is egész halkan igyekszik, már amennyire riadtsága engedi ezt. Maradni pedig marad, mást nem nagyon tehetne. Zöldjeibe értetlenség merül viszont, ahogy a férfi folytatja utasítását. ~Más? Mi más?~ Nem igazán tudja összerakni most a mondatok értelmét, hiszen ahhoz is eléggé meg kell erőltetnie magát, hogy ne sikítson mint egy fába szorult kamaszlány.*
- Mi... Mire gondolsz?
*Kérdez végül megszeppent halksággal, igazán kíváncsian fürkészve a másik barnáit.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:21:27
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:21:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ki vagyok én //
*A hátráló lépésekre ő közeledéssel válaszol, és mivel nagyobb is, és előrefelé is halad, gyorsabban és ügyesebben sikerülnek neki a lépések mint a lánynak. Talán ez a közeledés is közrejátszik benne hogy a lány elbotlik, hisz elég ijesztő lehet ha egy nyílpuska mered valakire, pláne ha a távolság ami közte és a fegyver között van rohamosan csökken. Túl közel persze nem akar merészkedni, már kezdi fontolgatni hogy útjára ereszt egy vesszőt a menekülő lábába, így igazából szerencse is hogy elesik az áldozat. Ezzel ő is megtorpan, továbbra is két kézzel biztosan a célpontra tartva a számszeríjat.*
- Úúgy. Széépen maraadj is ott. Vaan még esetleg máás is náálad ami éértékes lehet?
*Hangja keménysége enyhül így hogy a lány se nem sikoltozik, se nem tud már menekülni, de ettől a helyzet komolysága mit sem változik.*
- Csak haalkan, csak lasssan, mehet a tarisznya mellé.
*Fejével bök csak a kért hely irányába, szemeit és a fegyvert sem véve le a lányról. Eddig simán megy minden.*
*A hátráló lépésekre ő közeledéssel válaszol, és mivel nagyobb is, és előrefelé is halad, gyorsabban és ügyesebben sikerülnek neki a lépések mint a lánynak. Talán ez a közeledés is közrejátszik benne hogy a lány elbotlik, hisz elég ijesztő lehet ha egy nyílpuska mered valakire, pláne ha a távolság ami közte és a fegyver között van rohamosan csökken. Túl közel persze nem akar merészkedni, már kezdi fontolgatni hogy útjára ereszt egy vesszőt a menekülő lábába, így igazából szerencse is hogy elesik az áldozat. Ezzel ő is megtorpan, továbbra is két kézzel biztosan a célpontra tartva a számszeríjat.*
- Úúgy. Széépen maraadj is ott. Vaan még esetleg máás is náálad ami éértékes lehet?
*Hangja keménysége enyhül így hogy a lány se nem sikoltozik, se nem tud már menekülni, de ettől a helyzet komolysága mit sem változik.*
- Csak haalkan, csak lasssan, mehet a tarisznya mellé.
*Fejével bök csak a kért hely irányába, szemeit és a fegyvert sem véve le a lányról. Eddig simán megy minden.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:09:58
Üzenet elküldve: 2015-08-16 19:09:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ki vagyok én //
~Hogy tehette ezt? És pont így? Minek rángatott ide? Hogy tök egyedül visszasétálhassak? Remek! Tényleg! Remélem jól megverik és még el is téved!~ *Ehhez hasonló, roppant kedves és szívélyes gondolatok közepette puffog magában, hol könnyesebb, hol szárazabb szemzugait néha idegesen megtörölgetve. Nem figyel ő már senkire és semmire, tarisznyáját is úgy kell visszarángatnia vállára, mikor az a nagy dühöngéstől roppant feszélyezve érezve magát inkább távozóra fogná válláról. Még mit nem, már csak az kéne.
Trappol és toppant, termetéhez szokatlanul hatalmas léptekkel szinte vágtatva végig az erdőn, elég nagy neszezést csapva ahhoz, hogy bárki észre vehesse közeledését, s hogy bármi felett elkalandozzon figyelme. Nem is hall ő semmi gyanúsat, még az íjpuska felhúzásának igencsak jellegzetes kattanását sem. Talán még az elé toppanót sem venné észre, ha amaz rá nem parancsolna.
Éppen vett lélegzete torkán akad, megfáradt tekintete most éberen és riadtan kerekedik kistányér méretűre, s igencsak gyors hátrálásba kezd. Minek eredményessége csekélynek mondható, egész konkrétan második lépésében megbotlik saját lábában, így esetlen puffanással zuhan fenekére. Tarisznyájának sincs tovább maradása, nagyjából fél lépéssel mellette érkezik a porba, mit egy gyors oldalpillantással nyugtáz is gazdája, hogy zöldjeit azonnal a felé szegezett fegyverre emelje vissza.
~Igaza volt...~ Ennyi gondolat ébred csupán szöszke fürtjeinek rejtekében, na meg némi tanácstalanság. Hiszen kérni eddig csak csöndet kértek tőle, amit, némi ügyetlenkedésen kívül szépen teljesített is. Persze nem lenne nehéz kitalálni, mi a következő, mégsem szalad a dolgok elébe.*
~Hogy tehette ezt? És pont így? Minek rángatott ide? Hogy tök egyedül visszasétálhassak? Remek! Tényleg! Remélem jól megverik és még el is téved!~ *Ehhez hasonló, roppant kedves és szívélyes gondolatok közepette puffog magában, hol könnyesebb, hol szárazabb szemzugait néha idegesen megtörölgetve. Nem figyel ő már senkire és semmire, tarisznyáját is úgy kell visszarángatnia vállára, mikor az a nagy dühöngéstől roppant feszélyezve érezve magát inkább távozóra fogná válláról. Még mit nem, már csak az kéne.
Trappol és toppant, termetéhez szokatlanul hatalmas léptekkel szinte vágtatva végig az erdőn, elég nagy neszezést csapva ahhoz, hogy bárki észre vehesse közeledését, s hogy bármi felett elkalandozzon figyelme. Nem is hall ő semmi gyanúsat, még az íjpuska felhúzásának igencsak jellegzetes kattanását sem. Talán még az elé toppanót sem venné észre, ha amaz rá nem parancsolna.
Éppen vett lélegzete torkán akad, megfáradt tekintete most éberen és riadtan kerekedik kistányér méretűre, s igencsak gyors hátrálásba kezd. Minek eredményessége csekélynek mondható, egész konkrétan második lépésében megbotlik saját lábában, így esetlen puffanással zuhan fenekére. Tarisznyájának sincs tovább maradása, nagyjából fél lépéssel mellette érkezik a porba, mit egy gyors oldalpillantással nyugtáz is gazdája, hogy zöldjeit azonnal a felé szegezett fegyverre emelje vissza.
~Igaza volt...~ Ennyi gondolat ébred csupán szöszke fürtjeinek rejtekében, na meg némi tanácstalanság. Hiszen kérni eddig csak csöndet kértek tőle, amit, némi ügyetlenkedésen kívül szépen teljesített is. Persze nem lenne nehéz kitalálni, mi a következő, mégsem szalad a dolgok elébe.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:50:05
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:50:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ki vagyok én //
*Korán reggel érkezett már, az ösvénytől nem túl messze bent a fák sűrűjében keresett magának egy kis helyet ahol lepakolhatott hogy átöltözzön. Shazim lesz a mai szerep, az egyik legegyszerűbb álcája. Kicsit még ücsörög a fák tövében, csak hogy biztosan ne legyen senki a közelében, fülel, figyel, jól ismeri az erdő neszeit. Úgy fertály óra múlván vág végül bele, leveszi eddigi ruháit és táskájából előkotorja Shazim felszerelését. Felfelé kunkorodó orrú fekete csizmák, kék vastag köpeny egy vöröses kendővel derekánál körbetekerve. Hajlított pengéjű rövidkard egy barna hüvelyben szintén az oldalán, feljebb bőrvértjén keresztbe kis dobótőrök. Bőrkesztyűk, vállai is egy kék kendővel fedve, legfelül pedig egy bőrsisak pirosas karimával, és szintén kék szövetekkel körbetekerve. Arca előtt is világoskék kendő így csak szemei látszanak ki, amit meg levett azt visszatuszkolja a táskába és egy sűrű lombú alacsony fán rejti el. Kezébe veszi a nyílpuskát, kardjával ellentétes oldalán egy kis tegez is helyet kap, de nem helyez még be vesszőt a fegyverbe, ráér majd ha megtalálja az áldozatot, addig is hadd pihenjen az ideg.*
*Így beöltözve kicsivel közelebb merészkedik az ösvényhez hogy jobban hallja ha arra jár valaki, igazán szerencsés napja lehet hisz rögtön meg is üti fülét valami nesz. Egy lány. Méghozzá igen fiatal és fegyvertelen, rettentő könnyű préda. Már csak abban kell reménykedni hogy van is nála elvennivaló. Szerencsére időben észrevette így még várhat kicsit hogy közelebb érjen, egy fa mögött bújva az ösvénytől csak pár lépésre. Jómaga az elmúlt két évet az erdőben töltötte, könnyűszerrel jár-kel viszonylag hangtalan így nem valószínű hogy ideje korán felhívta volna magára a figyelmet. Mikor úgy tíz méterre van már csak a célpont gyakorlott mozdulattal felajzza a nyílpuskát és becsúsztat egy vesszőt, ennek a cselekménynek a hangja viszont már biztosan kitűnik az erdő neszeiből, így nem is várhat már, amint a fegyver használatra kész ugrik is elő a bozótból a lány elé, úgy öt-tíz méter távolságban tőle*
- Csendben maraadsz vagy meghalssz!
*Mély hangon, idegen akcentussal beszél, de igyekszik gyorsan és keményen leszögezni a lényeget miközben meggörnyesztett hátával számszeríját a lány mellkasának közepére fogja. Nem szeretne egy ilyen szép fiatal lányt megölni, nem is az ő stílusa feleslegesen gyilkolászni. Neki csak az értékek kellenek, viszont az bármi áron.*
*Korán reggel érkezett már, az ösvénytől nem túl messze bent a fák sűrűjében keresett magának egy kis helyet ahol lepakolhatott hogy átöltözzön. Shazim lesz a mai szerep, az egyik legegyszerűbb álcája. Kicsit még ücsörög a fák tövében, csak hogy biztosan ne legyen senki a közelében, fülel, figyel, jól ismeri az erdő neszeit. Úgy fertály óra múlván vág végül bele, leveszi eddigi ruháit és táskájából előkotorja Shazim felszerelését. Felfelé kunkorodó orrú fekete csizmák, kék vastag köpeny egy vöröses kendővel derekánál körbetekerve. Hajlított pengéjű rövidkard egy barna hüvelyben szintén az oldalán, feljebb bőrvértjén keresztbe kis dobótőrök. Bőrkesztyűk, vállai is egy kék kendővel fedve, legfelül pedig egy bőrsisak pirosas karimával, és szintén kék szövetekkel körbetekerve. Arca előtt is világoskék kendő így csak szemei látszanak ki, amit meg levett azt visszatuszkolja a táskába és egy sűrű lombú alacsony fán rejti el. Kezébe veszi a nyílpuskát, kardjával ellentétes oldalán egy kis tegez is helyet kap, de nem helyez még be vesszőt a fegyverbe, ráér majd ha megtalálja az áldozatot, addig is hadd pihenjen az ideg.*
*Így beöltözve kicsivel közelebb merészkedik az ösvényhez hogy jobban hallja ha arra jár valaki, igazán szerencsés napja lehet hisz rögtön meg is üti fülét valami nesz. Egy lány. Méghozzá igen fiatal és fegyvertelen, rettentő könnyű préda. Már csak abban kell reménykedni hogy van is nála elvennivaló. Szerencsére időben észrevette így még várhat kicsit hogy közelebb érjen, egy fa mögött bújva az ösvénytől csak pár lépésre. Jómaga az elmúlt két évet az erdőben töltötte, könnyűszerrel jár-kel viszonylag hangtalan így nem valószínű hogy ideje korán felhívta volna magára a figyelmet. Mikor úgy tíz méterre van már csak a célpont gyakorlott mozdulattal felajzza a nyílpuskát és becsúsztat egy vesszőt, ennek a cselekménynek a hangja viszont már biztosan kitűnik az erdő neszeiből, így nem is várhat már, amint a fegyver használatra kész ugrik is elő a bozótból a lány elé, úgy öt-tíz méter távolságban tőle*
- Csendben maraadsz vagy meghalssz!
*Mély hangon, idegen akcentussal beszél, de igyekszik gyorsan és keményen leszögezni a lényeget miközben meggörnyesztett hátával számszeríját a lány mellkasának közepére fogja. Nem szeretne egy ilyen szép fiatal lányt megölni, nem is az ő stílusa feleslegesen gyilkolászni. Neki csak az értékek kellenek, viszont az bármi áron.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:20:18
Üzenet elküldve: 2015-08-16 18:20:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ki vagyok én//
*A Rumosból sietve távozott ugyan, a Dokkok környékét mégsem tudta olyan hamar maga mögött hagyni. Ment néhány kört a forgatagban, több kis sikátort is megjárva, majd órák hosszára visszatelepedett abba a konkrétba, hol utolsó vidám perceiket töltötték Jazzel. Nem volt túl érdekfeszítő a program, leginkább ládákon ücsörgés, némi pityergéssel megszakítva, avagy feldobva, láblógázás, flaska ürítgetés. Na nem pálinkás, csak vizes. Holott az is van nála, s lehet jót is tenne hangulatának.
Nos ezzel a kisebb kitérővel, a kora délután óráinak egyik legkorábbiján érkezik meg az ösvényre, mit, ha nem is úgy, mint a tenyerét, de ismer.
Testvére tanácsával ezzel egyenesen szembe menve. Persze, majd pont rá fog hallgatni, éppen arra, aki ebbe a lehetetlen helyzetbe keverte? Csak azért sem. Továbbra is kócos hajzattal, érintőlegesen nadrágjába tűrt blúzzal, hetykén vállára kanyarított tarisznyával, egyre gyűlő haragjától kipirult orcákkal tapossa a porba mind ingerültebb lépteit. Nem is nézi igazán merre, főleg érzi csak az irányt, ezzel persze a legelhanyagolhatóbb mértékig biztosítva csupán célba érését. Ám ennél jobban most nem tud koncentrálni. Sokkal fontosabb mérgelődni valói vannak éppen.*
*A Rumosból sietve távozott ugyan, a Dokkok környékét mégsem tudta olyan hamar maga mögött hagyni. Ment néhány kört a forgatagban, több kis sikátort is megjárva, majd órák hosszára visszatelepedett abba a konkrétba, hol utolsó vidám perceiket töltötték Jazzel. Nem volt túl érdekfeszítő a program, leginkább ládákon ücsörgés, némi pityergéssel megszakítva, avagy feldobva, láblógázás, flaska ürítgetés. Na nem pálinkás, csak vizes. Holott az is van nála, s lehet jót is tenne hangulatának.
Nos ezzel a kisebb kitérővel, a kora délután óráinak egyik legkorábbiján érkezik meg az ösvényre, mit, ha nem is úgy, mint a tenyerét, de ismer.
Testvére tanácsával ezzel egyenesen szembe menve. Persze, majd pont rá fog hallgatni, éppen arra, aki ebbe a lehetetlen helyzetbe keverte? Csak azért sem. Továbbra is kócos hajzattal, érintőlegesen nadrágjába tűrt blúzzal, hetykén vállára kanyarított tarisznyával, egyre gyűlő haragjától kipirult orcákkal tapossa a porba mind ingerültebb lépteit. Nem is nézi igazán merre, főleg érzi csak az irányt, ezzel persze a legelhanyagolhatóbb mértékig biztosítva csupán célba érését. Ám ennél jobban most nem tud koncentrálni. Sokkal fontosabb mérgelődni valói vannak éppen.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-16 10:09:08
Üzenet elküldve: 2015-08-16 10:09:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
*Most aztán neki is van mit mondania, hiszen olyan téma került előtérbe, ami már elég régóta foglalkoztatja: talál új otthont? Szüksége van egyáltalán egy állandó helyre? Ő sem tudja pontosan a válaszokat, de jól esik megosztani valakivel, még ha bizonytalan is.*
-Lehet, hogy szüleim nyoma maradt rajtam, de nem hiszem. Én érzem magam gyereknek, vagy legalább is kicsit elveszettnek ebben a világban. Talán túl gyorsan kellett volna felnőnöm, mikor otthagytam a családi fészket, de még nem voltam -és nem is vagyok elég érett. *Nem számít, hogy már a huszadik életévét tölti Lanawin világában, mivel az első tizenhetet a négy fal között élte. Van mit behoznia azokhoz a lényekhez képest, akik már kölyökkoruk óta magukra vannak utalva.*
-Én azóta nem találtam ilyen helyet, hogy elindultam otthonról. *Von vállat, hiszen van még ideje megtalálnia a megfelelő helyet.* Ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy mi történt? *Kérdezi bizonytalanul. Kíváncsi mi történhetett Norkéval, ami ekkora hatással volt rá, de tudja, hogy nem tartozik rá. Attól függetlenül, hogy ő ilyen könnyedén kitárulkozik idegeneknek, nem várhatja el másoktól is.*
-Én is remélem, és a remény az, ami igazából arra sarkall, hogy mindig tovább álljak. És pontosan abban bízom, amit mondtál: hogy megtörténhet. *Mosolyog biztatóan, hiszen tényleg ez a gondolat, ez az érzés van benne, amióta csak bolyong. Van egy kitűzött cél a szeme előtt.
Sayuát is elárulták. Ugyan nem hallotta még a férfi történetét, ezért azt sem tudhatja, hogy mennyi közös van a két történetben, de valahogy úgy érzi, van közös pont.*
-Nekem mondod, ha tehetném, saját kezűleg kaparnám ki a szemét. *Sziszegi válaszul a korbácsolásra. És még szépen fejezte ki magát. Az viszont bizonyos, hogyha ismét találkozna vele, akkor azt Moron nem élné túl.*
-Ne sértődj meg, de nehezen tudlak elképzelni festett arccal, bohókás ruhákban. *Kacagja el magát, ahogy megjelenik előtte a komikus kép.
Nem lett volna szabad engednie a csábításnak, a sokat ígérő ajkaknak, de nem volt elég önuralma. Talán Norkénak nem is jelent semmit ez a gyorsan váltott csók, viszont neki annál inkább. Hiszen nőből van, akinek jól esik, ha valaki így közeledik felé.*
~Na, elég legyen! Egy apró csók volt, amiből valószínűleg nem lesz semmi, úgyhogy ne is gondolj bele többet!~ *Korholja magát, majd a felé nyújtott kéz visszahozza a jelenbe. Ujjait a másik tenyerébe csúsztatja, és az ujjbegyeit simogató csókba belepirulva feltápászkodik a földről. A száraz avart könnyedén leporolja ruhája hátsó feléről, majd indulásra készen fordul a férfi felé.*
-Tökéletesen! *Ereszt meg egy mosolyt a "hölgyem" megszólítást hallva.*
*Most aztán neki is van mit mondania, hiszen olyan téma került előtérbe, ami már elég régóta foglalkoztatja: talál új otthont? Szüksége van egyáltalán egy állandó helyre? Ő sem tudja pontosan a válaszokat, de jól esik megosztani valakivel, még ha bizonytalan is.*
-Lehet, hogy szüleim nyoma maradt rajtam, de nem hiszem. Én érzem magam gyereknek, vagy legalább is kicsit elveszettnek ebben a világban. Talán túl gyorsan kellett volna felnőnöm, mikor otthagytam a családi fészket, de még nem voltam -és nem is vagyok elég érett. *Nem számít, hogy már a huszadik életévét tölti Lanawin világában, mivel az első tizenhetet a négy fal között élte. Van mit behoznia azokhoz a lényekhez képest, akik már kölyökkoruk óta magukra vannak utalva.*
-Én azóta nem találtam ilyen helyet, hogy elindultam otthonról. *Von vállat, hiszen van még ideje megtalálnia a megfelelő helyet.* Ne haragudj, de megkérdezhetem, hogy mi történt? *Kérdezi bizonytalanul. Kíváncsi mi történhetett Norkéval, ami ekkora hatással volt rá, de tudja, hogy nem tartozik rá. Attól függetlenül, hogy ő ilyen könnyedén kitárulkozik idegeneknek, nem várhatja el másoktól is.*
-Én is remélem, és a remény az, ami igazából arra sarkall, hogy mindig tovább álljak. És pontosan abban bízom, amit mondtál: hogy megtörténhet. *Mosolyog biztatóan, hiszen tényleg ez a gondolat, ez az érzés van benne, amióta csak bolyong. Van egy kitűzött cél a szeme előtt.
Sayuát is elárulták. Ugyan nem hallotta még a férfi történetét, ezért azt sem tudhatja, hogy mennyi közös van a két történetben, de valahogy úgy érzi, van közös pont.*
-Nekem mondod, ha tehetném, saját kezűleg kaparnám ki a szemét. *Sziszegi válaszul a korbácsolásra. És még szépen fejezte ki magát. Az viszont bizonyos, hogyha ismét találkozna vele, akkor azt Moron nem élné túl.*
-Ne sértődj meg, de nehezen tudlak elképzelni festett arccal, bohókás ruhákban. *Kacagja el magát, ahogy megjelenik előtte a komikus kép.
Nem lett volna szabad engednie a csábításnak, a sokat ígérő ajkaknak, de nem volt elég önuralma. Talán Norkénak nem is jelent semmit ez a gyorsan váltott csók, viszont neki annál inkább. Hiszen nőből van, akinek jól esik, ha valaki így közeledik felé.*
~Na, elég legyen! Egy apró csók volt, amiből valószínűleg nem lesz semmi, úgyhogy ne is gondolj bele többet!~ *Korholja magát, majd a felé nyújtott kéz visszahozza a jelenbe. Ujjait a másik tenyerébe csúsztatja, és az ujjbegyeit simogató csókba belepirulva feltápászkodik a földről. A száraz avart könnyedén leporolja ruhája hátsó feléről, majd indulásra készen fordul a férfi felé.*
-Tökéletesen! *Ereszt meg egy mosolyt a "hölgyem" megszólítást hallva.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-15 21:29:39
Üzenet elküldve: 2015-08-15 21:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Elgondolkodva nézi a lányt, sőt, komolyan el is töpreng a szavain. Hallgat, percekig is talán, és nem azért, mert nem lenne mit mondania, hanem mert talán túl sok is az, ami az eszébe jut, és túl korán és túl gyorsan nem akarná mindezt Sayua nyakába zúdítani. Nem akarná őt elijeszteni, most, mikor végre kezdi magát jól érezni a társaságában.*
– Talán igazad van. Sőt. Nem is értem, miért nevezted magad gyereknek, hacsak nem azért, mert a szüleid mindig azt mondták, hogy te még csak az vagy. Nem mintha rosszat gondolnék róluk. Valaha nekem is azt mondta az anyám, akkor is az ő kisfia leszek, ha az unokáimat lovagoltatom a térdeimen. Nem mintha ez jelenleg reálisan belátható eshetőség lenne. *Norke megvonja a vállát, majd újra a lányra pillant.*
– Volt, hogy azt hittem, megtaláltam a helyem, aztán az egész tovatűnt, mint egy álom. Mintha sosem létezett volna az a hely.
~Az a nő.~
– Remélem, te megtalálod a helyed. Nem okvetlenül most, nem biztos, hogy azonnal, de szerintem jó érzés bízni abban, hogy megtörténhet, és sokkal könnyebb, mint abban reménykedni, hogy olyan szerencsés lehetsz, hogy megtörténhet még egyszer.
*Megemeli a szemöldökét, mikor Sayua ismét kimondja a csak szócskát. A maga részéről egyetért, és mégsem. Nyilván máshogy esik a latba, ha valaki elveszti a szeretteit, a családját, ugyanakkor az is fájó, ha valaki úgy veszti el a kedvesét, hogy az elárulja.
Norke ezt első kézből tudja.
Éppen ezért nem becsüli le a szív veszteségét sem, főleg nem azt, amit az a fickó Sayuával tett.
Fura mód nagy kedve lenne megfojtani az illetőt. Beverni a képét. Eltörni kezét-lábát.*
~Vajon mit szólna a lány, ha ezt ki is mondanám?~
– Legalább. Bár mondjuk a korbácsolás, mint mellékbüntetés még odaférne. Megtáncoltatnám a hátán a kilencfarkú macskát.
*Csak kimondja, majd a vöröskére sandít, vajon megdöbbentette-e ezzel.
Aztán ha Sayua még nem menekül nagyon gyorsan a szélrózsa bármely irányába, akkor lassan kifújja a levegőt, és a lányra mosolyog.*
– Azt hiszem, tényleg nem. Ha az lennék, beállnék harlequinnek valami komédiás társulatba, én lennék a fekete-fehér bohóc, a szomorú fiú, akit mindig elhagy a primadonna.
*Felkészült ő mindenre, arra, hogy a lány elfordul, vagy arra, hogy ellöki, még egy csattanós pofonra is, de a lány édességére nem. Arra nem tudott előre készülni.*
~Veszélyes!~
*Csak lassan ingatja a fejét, aztán odanyújtja a kezét, ahogy felül.*
– Kedvem lenne még itt heverni, de ki tudja, mik jutnának az eszembe. Talán tényleg indulnunk kellene. Viszont sietni nincs okunk ezek szerint.
*Sayua szemébe néz, és lassan felemeli a lány kezét, hacsak el nem húzza a vöröske, majd csókot lehel az ujjaira.*
– Visszatérjünk az ösvényre, és egy kényelmes séta Arthenior felé? Egyetértesz, hölgyem?
*Elgondolkodva nézi a lányt, sőt, komolyan el is töpreng a szavain. Hallgat, percekig is talán, és nem azért, mert nem lenne mit mondania, hanem mert talán túl sok is az, ami az eszébe jut, és túl korán és túl gyorsan nem akarná mindezt Sayua nyakába zúdítani. Nem akarná őt elijeszteni, most, mikor végre kezdi magát jól érezni a társaságában.*
– Talán igazad van. Sőt. Nem is értem, miért nevezted magad gyereknek, hacsak nem azért, mert a szüleid mindig azt mondták, hogy te még csak az vagy. Nem mintha rosszat gondolnék róluk. Valaha nekem is azt mondta az anyám, akkor is az ő kisfia leszek, ha az unokáimat lovagoltatom a térdeimen. Nem mintha ez jelenleg reálisan belátható eshetőség lenne. *Norke megvonja a vállát, majd újra a lányra pillant.*
– Volt, hogy azt hittem, megtaláltam a helyem, aztán az egész tovatűnt, mint egy álom. Mintha sosem létezett volna az a hely.
~Az a nő.~
– Remélem, te megtalálod a helyed. Nem okvetlenül most, nem biztos, hogy azonnal, de szerintem jó érzés bízni abban, hogy megtörténhet, és sokkal könnyebb, mint abban reménykedni, hogy olyan szerencsés lehetsz, hogy megtörténhet még egyszer.
*Megemeli a szemöldökét, mikor Sayua ismét kimondja a csak szócskát. A maga részéről egyetért, és mégsem. Nyilván máshogy esik a latba, ha valaki elveszti a szeretteit, a családját, ugyanakkor az is fájó, ha valaki úgy veszti el a kedvesét, hogy az elárulja.
Norke ezt első kézből tudja.
Éppen ezért nem becsüli le a szív veszteségét sem, főleg nem azt, amit az a fickó Sayuával tett.
Fura mód nagy kedve lenne megfojtani az illetőt. Beverni a képét. Eltörni kezét-lábát.*
~Vajon mit szólna a lány, ha ezt ki is mondanám?~
– Legalább. Bár mondjuk a korbácsolás, mint mellékbüntetés még odaférne. Megtáncoltatnám a hátán a kilencfarkú macskát.
*Csak kimondja, majd a vöröskére sandít, vajon megdöbbentette-e ezzel.
Aztán ha Sayua még nem menekül nagyon gyorsan a szélrózsa bármely irányába, akkor lassan kifújja a levegőt, és a lányra mosolyog.*
– Azt hiszem, tényleg nem. Ha az lennék, beállnék harlequinnek valami komédiás társulatba, én lennék a fekete-fehér bohóc, a szomorú fiú, akit mindig elhagy a primadonna.
*Felkészült ő mindenre, arra, hogy a lány elfordul, vagy arra, hogy ellöki, még egy csattanós pofonra is, de a lány édességére nem. Arra nem tudott előre készülni.*
~Veszélyes!~
*Csak lassan ingatja a fejét, aztán odanyújtja a kezét, ahogy felül.*
– Kedvem lenne még itt heverni, de ki tudja, mik jutnának az eszembe. Talán tényleg indulnunk kellene. Viszont sietni nincs okunk ezek szerint.
*Sayua szemébe néz, és lassan felemeli a lány kezét, hacsak el nem húzza a vöröske, majd csókot lehel az ujjaira.*
– Visszatérjünk az ösvényre, és egy kényelmes séta Arthenior felé? Egyetértesz, hölgyem?
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-15 16:32:29
Üzenet elküldve: 2015-08-15 16:32:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Portyázás //
*Akheel jobb kedvre derülve heherészik Syoud akcióján és Waldrant oldalba bökve mutogat is feléjük, hogy tuti ő is lássa az akciót. Az elfnek már korábban neki is kifejtette mit gondolt az "agya alá gyulladt" Kaganról, meg a parancsolgatásáról.
Harathtól nem ijedt meg, zakkantnak tartja őt is mióta lecsúszdázott a gyilokjáróról.
Felfújja magát ő is kakaskodva, készen arra, hogy ha kell akkor nekiugorjon Harathnak, vagy elugorjon előle attól függően melyikük érzi szükségét előbb a másik ütlegelésének. Nem kételkedik magában, ellenben Kagan józansága felől győzködni kellene még egy kicsit, így vagy úgy. Ám ő is méltatlannak érzi, hogy amíg a többiek kalandoznak addig neki az ajtót kell nyitogatnia a Tharg úr ágyasai előtt. Ennél többre hivatott!*
-Se a fa erődjét, se a fa bodegáját, se a kő házait nem fogom őrizgetni! Főleg ameddig fekete kutyák acsarognak a láncai végén!
*Köp is egyet a társaság érintettje irányába, bár annyira nem izmosodott még ki a pofácskája, hogy el is érjen addig a csula, a lelkének mindenképpen jobba gesztus értékű cselekedet után.
A portyázás szó némileg felkelti az érdeklődését, de nem harap rá egyből a csalira, Waldranra bízza a döntést.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.15 16:33:01
*Akheel jobb kedvre derülve heherészik Syoud akcióján és Waldrant oldalba bökve mutogat is feléjük, hogy tuti ő is lássa az akciót. Az elfnek már korábban neki is kifejtette mit gondolt az "agya alá gyulladt" Kaganról, meg a parancsolgatásáról.
Harathtól nem ijedt meg, zakkantnak tartja őt is mióta lecsúszdázott a gyilokjáróról.
Felfújja magát ő is kakaskodva, készen arra, hogy ha kell akkor nekiugorjon Harathnak, vagy elugorjon előle attól függően melyikük érzi szükségét előbb a másik ütlegelésének. Nem kételkedik magában, ellenben Kagan józansága felől győzködni kellene még egy kicsit, így vagy úgy. Ám ő is méltatlannak érzi, hogy amíg a többiek kalandoznak addig neki az ajtót kell nyitogatnia a Tharg úr ágyasai előtt. Ennél többre hivatott!*
-Se a fa erődjét, se a fa bodegáját, se a kő házait nem fogom őrizgetni! Főleg ameddig fekete kutyák acsarognak a láncai végén!
*Köp is egyet a társaság érintettje irányába, bár annyira nem izmosodott még ki a pofácskája, hogy el is érjen addig a csula, a lelkének mindenképpen jobba gesztus értékű cselekedet után.
A portyázás szó némileg felkelti az érdeklődését, de nem harap rá egyből a csalira, Waldranra bízza a döntést.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.15 16:33:01
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-15 16:26:04
Üzenet elküldve: 2015-08-15 16:26:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
*Homlokát ráncolva gondolja végig a kérdést. Sosem gondolt vele, hogy szeretne-e egy nyugodt otthont, ahova mindig hazatérhet. Szüleitől ezt a példát láttam, hiszen még ők is alig mozdultak ki otthonról, így neki is az a természetes, hogy le kell telepednie valahova. De tényleg ezt szeretné?*
-Jó kérdés, és igaz is, hogy kevesebb lehetőségből könnyebb választani, de ahogy magamat ismerem, mindig azon törném a fejem, hogy találtam-e volna jobbat, ha tovább keresem. S talán pont ezért nem fogok tudni soha megállapodni, talán sosem találok olyan helyet, amit tökéletesnek találok. Az kéne, hogy legyen okom ottmaradni, legyen valami, ami az adott helyhez köt, és nem enged továbbállni.
*Még ő sem tudja, mi tehetne olyan különlegessé egy várost, vagy akár egy kis házikót, hogy maradjon, de ha lesz ilyen, minden bizonnyal rögtön tudni fogja, hogy megtalálta, amit keresett.*
-Hát, ahhoz képest, hogy vannak árvák, akiknek lemészárolták a szüleit, testvéreit, vagy kidobták őket, mert túl csenevész kölykök voltak, és életképtelennek tartották őket. Ahhoz képest az én történetemre könnyedén rá lehet nyomni a "csak" jelzőt. *Von vállat közömbösen, mintha nem is számítana annyit a múltján ejtett seb, mint ahogy azt gondolnák, pedig ez egyáltalán nem igaz. Csupán nem szeretné sajnáltatni magát, nem szeretne gyengének tűnni a férfi előtt, akit ilyen könnyedén padlóra lehet küldeni, pedig így van. Nagyon érzékeny természete van, túl könnyedén megbízik másokban, és ezt már többször meg is bánta, mégsem tanul a saját hibáiból. Hiszen Norke-t is alig ismeri, mégis már szinte teljesen kitárulkozott, és kiöntötte neki a lelkét. Csak meg ne bánja...*
-Pontosan ez történt. Azt terveztük, hogy megszökünk akaratos szüleink elől, akik ellenezték a kapcsolatunkat, ezért aznap éjjel minden ingóságom, ruhám, ékszerem nálam volt, és mindet el is vitte. Hatalmas vagyont adtam a kezébe, azokért a cuccokért akár több ezer aranyat is kaphatott a piacon. Csak azt remélem, hogy a városőrök rajtakapták, ahogy megpróbált túladni a lopott holmikon, és egy életre rács mögé dugták. *Sosem volt az az erőszakos típus, de Moronnak teljes szívéből kívánja a keserves sorsot. Viszont bosszankodás helyett, ismét mosoly ül arcára, és tekintete, mely eddig a hajladozó fűszálakon szaladgáló hangyákat figyelte, visszatér a zöld íriszekhez.*
-Bárhova! *Jelenti ki határozottan. Nincs úti célja, ezért bármerre szívesen elindulna.*
-Nem akarlak megsérteni, de nem vagy egy színész alkat. *Vigyorog szórakozottan, ám az arcára telepedett örömöt hamar meglepettség váltja fel. Ahogy az ajkak közelednek az övéi felé, megfordul a fejében, hogy elfordul. Nem szeretne megint beleesni ugyanabba a hibába, de úgy tűnik, nem tud parancsolni magának, ahogy ajkaik összeérnek lehunyja szemét, és élvezi a testében szétáramló kellemes melegséget. A csók alig tart egy pillanatig, mégis úgy érzi, mintha legalább percekig ültek volna mozdulatlanul, szájukat összeérintve.*
-Köszönöm! *Tekint hálásan Norkéra, miután száj újra szabad. Viszonozza a mosolyt, ám az övé sokkal szerényebb és zavartabb, mint a férfié.*
-Nem igazán vagyok éhes, tegnap rendesen bevacsoráztam a Pegazusban, mielőtt elhagytam volna, viszont a szeretnéd, indulhatunk. Én nem sürgetem az indulást, jól esik itt heverészni, de ha megvan az úti cél, én ugyan nem tartalak vissza.
*Homlokát ráncolva gondolja végig a kérdést. Sosem gondolt vele, hogy szeretne-e egy nyugodt otthont, ahova mindig hazatérhet. Szüleitől ezt a példát láttam, hiszen még ők is alig mozdultak ki otthonról, így neki is az a természetes, hogy le kell telepednie valahova. De tényleg ezt szeretné?*
-Jó kérdés, és igaz is, hogy kevesebb lehetőségből könnyebb választani, de ahogy magamat ismerem, mindig azon törném a fejem, hogy találtam-e volna jobbat, ha tovább keresem. S talán pont ezért nem fogok tudni soha megállapodni, talán sosem találok olyan helyet, amit tökéletesnek találok. Az kéne, hogy legyen okom ottmaradni, legyen valami, ami az adott helyhez köt, és nem enged továbbállni.
*Még ő sem tudja, mi tehetne olyan különlegessé egy várost, vagy akár egy kis házikót, hogy maradjon, de ha lesz ilyen, minden bizonnyal rögtön tudni fogja, hogy megtalálta, amit keresett.*
-Hát, ahhoz képest, hogy vannak árvák, akiknek lemészárolták a szüleit, testvéreit, vagy kidobták őket, mert túl csenevész kölykök voltak, és életképtelennek tartották őket. Ahhoz képest az én történetemre könnyedén rá lehet nyomni a "csak" jelzőt. *Von vállat közömbösen, mintha nem is számítana annyit a múltján ejtett seb, mint ahogy azt gondolnák, pedig ez egyáltalán nem igaz. Csupán nem szeretné sajnáltatni magát, nem szeretne gyengének tűnni a férfi előtt, akit ilyen könnyedén padlóra lehet küldeni, pedig így van. Nagyon érzékeny természete van, túl könnyedén megbízik másokban, és ezt már többször meg is bánta, mégsem tanul a saját hibáiból. Hiszen Norke-t is alig ismeri, mégis már szinte teljesen kitárulkozott, és kiöntötte neki a lelkét. Csak meg ne bánja...*
-Pontosan ez történt. Azt terveztük, hogy megszökünk akaratos szüleink elől, akik ellenezték a kapcsolatunkat, ezért aznap éjjel minden ingóságom, ruhám, ékszerem nálam volt, és mindet el is vitte. Hatalmas vagyont adtam a kezébe, azokért a cuccokért akár több ezer aranyat is kaphatott a piacon. Csak azt remélem, hogy a városőrök rajtakapták, ahogy megpróbált túladni a lopott holmikon, és egy életre rács mögé dugták. *Sosem volt az az erőszakos típus, de Moronnak teljes szívéből kívánja a keserves sorsot. Viszont bosszankodás helyett, ismét mosoly ül arcára, és tekintete, mely eddig a hajladozó fűszálakon szaladgáló hangyákat figyelte, visszatér a zöld íriszekhez.*
-Bárhova! *Jelenti ki határozottan. Nincs úti célja, ezért bármerre szívesen elindulna.*
-Nem akarlak megsérteni, de nem vagy egy színész alkat. *Vigyorog szórakozottan, ám az arcára telepedett örömöt hamar meglepettség váltja fel. Ahogy az ajkak közelednek az övéi felé, megfordul a fejében, hogy elfordul. Nem szeretne megint beleesni ugyanabba a hibába, de úgy tűnik, nem tud parancsolni magának, ahogy ajkaik összeérnek lehunyja szemét, és élvezi a testében szétáramló kellemes melegséget. A csók alig tart egy pillanatig, mégis úgy érzi, mintha legalább percekig ültek volna mozdulatlanul, szájukat összeérintve.*
-Köszönöm! *Tekint hálásan Norkéra, miután száj újra szabad. Viszonozza a mosolyt, ám az övé sokkal szerényebb és zavartabb, mint a férfié.*
-Nem igazán vagyok éhes, tegnap rendesen bevacsoráztam a Pegazusban, mielőtt elhagytam volna, viszont a szeretnéd, indulhatunk. Én nem sürgetem az indulást, jól esik itt heverészni, de ha megvan az úti cél, én ugyan nem tartalak vissza.
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-15 01:05:10
Üzenet elküldve: 2015-08-15 01:05:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Aprót bólint, és közben figyelmesen hallgatja a lányt, akit a sorsa az útjába vetett.*
– Az is egy módszer, persze, hogy rengeteg helyet megnézel, tájakat, embereket, de végül a túl nagy bőség maga alá is temethet. Nem tudom, megfigyelted-e már, ha két- vagy háromféle dologból választhatsz, sokkal könnyebben döntesz, mintha tucatnyi lehetőséged van. Így hát az első kérdés inkább az lehetne, már ha számít a szavam, hogy akarsz-e magadnak egy otthont?
*Kíváncsi a lány válaszára, világos, hogy az, különben nem is kérdezné, de valahol kicsit segíteni is szeretne neki, nem úgy, hogy helyette dönt, hanem talán úgy, hogy olyasmit kérdez, amit ha a lány akár csak végiggondol, az talán közelebb segítheti egy döntéshez, még akkor is, ha Norkének magának nem ad választ.*
– Semmi baj, Sayua, nem tudhattad *halkan felel, a lány szemeibe néz, majd lassan elmosolyodik, a hátára fordul, a fák lombjait nézi maguk felett, valahogy egyáltalán nem érzi sürgősnek, hogy felkeljen.*
– Csak? *A lány felé fordul, kérdőn néz rá, ugyanakkor abban az egy szóban nincs lefitymálás, sőt, inkább azt érezni belőle, hogy ez nem olyasmi, amit csak úgy mellékesen lehet említeni.*
– Szóval minden szépet és jót bevetett, de mikor végül engedtél neki, akkor lelépett? *kérdezi hökkenten.* A magával vitt mindent, az azt jelenti, hogy ki is rabolt? Vagy mi a búbánat?
~Amúgy se normális, ha lepattant ettől a lánytól, vak, aki nem látja, milyen csinos jószág.~
*És akkor Norke tudja magáról, hogy még gondolatban is szándékoltan enyhén fogalmazott. Pár perce még a lány felett feküdt, félig-meddig rajta, érezte maga alatt, beszívta az illatát, szája a nyaka bőrét simította.
Nem érzéketlen kőszobor ő, hanem hús és vér férfi. Sayua pedig meleg és élő, és közeli, és mosolyog rá, és megbízik benne, ezzel pedig nem élhet vissza.
Megtehette volna, amíg a lány idegen volt, de immár nem teheti, még inkább nem teheti vele meg, így, hogy ismeri a történetét, vagy legalábbis annak egy részét.*
~Immár nem használhatom csak úgy. Annál ő több és jobb.~
– Bárhova? *Muszáj megkérdeznie. Hallani akarja a választ, tudni, hogy a lány komolyan így gondolja, hogy így dönt. Lehetőséget ad ezzel arra, hogy átgondolja, miközben a szíve bolond táncot jár.*
– Csak majdnem? *kérdez rá mosolyogva, de aztán Sayua őszintesége belé fojtja a szót.
Felkönyököl, hátrasimít egy vöröses tincset a lány arcából, lassan hajol közelebb a lányhoz, és ha csak Sayua el nem húzódik, el nem fordul, vagy nem tolja el magától, akkor a szája finoman a lány ajkaihoz ér. Óvatosan. Nem követelőzve, inkább csak néma köszönetként azért, mert a másik ennyire nyílt vele.
Aztán csak bámul rá, talán döbbenten, talán teljesen kiütve, míg végül lassan elmosolyodik.*
– Nem tudod, mit beszélsz. De ki vagyok én, hogy panaszkodjak a jó sorsom miatt?
*Lassan mosolyodik el, a lány szemébe néz.*
– Mennyire vagy éhes, mikor induljunk?
*Aprót bólint, és közben figyelmesen hallgatja a lányt, akit a sorsa az útjába vetett.*
– Az is egy módszer, persze, hogy rengeteg helyet megnézel, tájakat, embereket, de végül a túl nagy bőség maga alá is temethet. Nem tudom, megfigyelted-e már, ha két- vagy háromféle dologból választhatsz, sokkal könnyebben döntesz, mintha tucatnyi lehetőséged van. Így hát az első kérdés inkább az lehetne, már ha számít a szavam, hogy akarsz-e magadnak egy otthont?
*Kíváncsi a lány válaszára, világos, hogy az, különben nem is kérdezné, de valahol kicsit segíteni is szeretne neki, nem úgy, hogy helyette dönt, hanem talán úgy, hogy olyasmit kérdez, amit ha a lány akár csak végiggondol, az talán közelebb segítheti egy döntéshez, még akkor is, ha Norkének magának nem ad választ.*
– Semmi baj, Sayua, nem tudhattad *halkan felel, a lány szemeibe néz, majd lassan elmosolyodik, a hátára fordul, a fák lombjait nézi maguk felett, valahogy egyáltalán nem érzi sürgősnek, hogy felkeljen.*
– Csak? *A lány felé fordul, kérdőn néz rá, ugyanakkor abban az egy szóban nincs lefitymálás, sőt, inkább azt érezni belőle, hogy ez nem olyasmi, amit csak úgy mellékesen lehet említeni.*
– Szóval minden szépet és jót bevetett, de mikor végül engedtél neki, akkor lelépett? *kérdezi hökkenten.* A magával vitt mindent, az azt jelenti, hogy ki is rabolt? Vagy mi a búbánat?
~Amúgy se normális, ha lepattant ettől a lánytól, vak, aki nem látja, milyen csinos jószág.~
*És akkor Norke tudja magáról, hogy még gondolatban is szándékoltan enyhén fogalmazott. Pár perce még a lány felett feküdt, félig-meddig rajta, érezte maga alatt, beszívta az illatát, szája a nyaka bőrét simította.
Nem érzéketlen kőszobor ő, hanem hús és vér férfi. Sayua pedig meleg és élő, és közeli, és mosolyog rá, és megbízik benne, ezzel pedig nem élhet vissza.
Megtehette volna, amíg a lány idegen volt, de immár nem teheti, még inkább nem teheti vele meg, így, hogy ismeri a történetét, vagy legalábbis annak egy részét.*
~Immár nem használhatom csak úgy. Annál ő több és jobb.~
– Bárhova? *Muszáj megkérdeznie. Hallani akarja a választ, tudni, hogy a lány komolyan így gondolja, hogy így dönt. Lehetőséget ad ezzel arra, hogy átgondolja, miközben a szíve bolond táncot jár.*
– Csak majdnem? *kérdez rá mosolyogva, de aztán Sayua őszintesége belé fojtja a szót.
Felkönyököl, hátrasimít egy vöröses tincset a lány arcából, lassan hajol közelebb a lányhoz, és ha csak Sayua el nem húzódik, el nem fordul, vagy nem tolja el magától, akkor a szája finoman a lány ajkaihoz ér. Óvatosan. Nem követelőzve, inkább csak néma köszönetként azért, mert a másik ennyire nyílt vele.
Aztán csak bámul rá, talán döbbenten, talán teljesen kiütve, míg végül lassan elmosolyodik.*
– Nem tudod, mit beszélsz. De ki vagyok én, hogy panaszkodjak a jó sorsom miatt?
*Lassan mosolyodik el, a lány szemébe néz.*
– Mennyire vagy éhes, mikor induljunk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718