Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 13:57:54
Üzenet elküldve: 2014-06-12 13:57:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Nem egyedül egy embert fog hibáztatni, amiért sokat beszél. Ha így lenne akkor is előbb venné elő Kramlafot, aki tényleg soha nem tud lakatot tenni a szájára. Nem szánta olyan durvának a célzást, mint amennyire sikerült, valójában csak azon gondolkodott el, hogy ha ennyire hangosak -összeségébe véve- a táborban és ekkora a vendégforgalmuk, akkor egyrészről fogadót kéne nyissanak, másrészről tényleg elijesztik a közelből az állatokat. Amitől nem kifejezetten boldog a Vadász.*
-Szivi!
*Mosolyog jókedvűen. Kit érdekelnek már az őzek?! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva határozottan szükségét érzi annak, hogy újfent Learonhoz simuljon és egy percig sem habozik ezt megtenni. Még dorombol is neki!*
-Felállítok még pár csapdát.
*Motyogja a férfi nyakában szuszmorogva, majd elhúzódik tőle és munkához lát. Az ösvénytől messzebb, a susnyásba felállít pár vadcsapdát és holnap majd kijönnek megnézni mennyire volt termékeny az éjszaka. Ha minden igaz nem kell üres kézzel távozniuk. A közelben lehet egy fürjfészek is, de azt már nem kutatja fel, hogy megbizonyosodjon róla.*
-Mire visszaérünk lösz ebéd!
*Dünnyögi átszellemülten maga elé.*
*Nem egyedül egy embert fog hibáztatni, amiért sokat beszél. Ha így lenne akkor is előbb venné elő Kramlafot, aki tényleg soha nem tud lakatot tenni a szájára. Nem szánta olyan durvának a célzást, mint amennyire sikerült, valójában csak azon gondolkodott el, hogy ha ennyire hangosak -összeségébe véve- a táborban és ekkora a vendégforgalmuk, akkor egyrészről fogadót kéne nyissanak, másrészről tényleg elijesztik a közelből az állatokat. Amitől nem kifejezetten boldog a Vadász.*
-Szivi!
*Mosolyog jókedvűen. Kit érdekelnek már az őzek?! Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva határozottan szükségét érzi annak, hogy újfent Learonhoz simuljon és egy percig sem habozik ezt megtenni. Még dorombol is neki!*
-Felállítok még pár csapdát.
*Motyogja a férfi nyakában szuszmorogva, majd elhúzódik tőle és munkához lát. Az ösvénytől messzebb, a susnyásba felállít pár vadcsapdát és holnap majd kijönnek megnézni mennyire volt termékeny az éjszaka. Ha minden igaz nem kell üres kézzel távozniuk. A közelben lehet egy fürjfészek is, de azt már nem kutatja fel, hogy megbizonyosodjon róla.*
-Mire visszaérünk lösz ebéd!
*Dünnyögi átszellemülten maga elé.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 13:30:03
Üzenet elküldve: 2014-06-12 13:30:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon figyelemmel kíséri Akheel munkáját, kutatását. Az igazat megvallva ő is szeretné megtanulni a vadászat, nyomkeresés tudományát, és erre majd meg is fogja kérni az itteni szakembert, Akheelt. De nem most. Túl sok dolga van itt a táborban. Míg be nem illeszkedik és nem lesz egy rutinszerű feladatköre, addig sajnos nem tud előre tervezni sem. Igazán meglepi ezzel a csöndre intésével. Azonnal el is hallgat, mintha csak elszégyellte volna magát. Ami igaz is. Tényleg túl sokat beszél, mióta megérkezett a táborba. Talán azért, mert itt van, aki meghallgatja őt, nem úgy, mint a városban, ahol csak lökték egyik helyről a másikra. Csak megrántja a vállát a kérdésre. Valamiért már nincs kedve válaszolni sem neki, és mosolya is eltűnik. Jön is a következő utasítás, amire halkan gyorsan válaszol.*
-Ahogy parancsolod!
*Eztán elhalad mellette. Mikor eltűnik, Learon csak kissé toporzékolva várja, hogy újra lejöjjön. Mikor ez megtörténik, kifújja a magában tartott levegőt. Megrázza a fejét, és elmosolyodik. Gondolatban megszidja magát.*
~Szedd már össze magad! A végén még te leszel az asszony, annyit aggodalmaskodsz!~
*Átveszi a tojásokat és a fészket és azonnal lekapja köpenyét, hogy belebugyolálja őket. Gondosan nagyon finoman az erszényébe rakja. Megnézi, hogy jól ki van-e bélelve, biztos nem tudnak-e összetörni. Megnyugszik, mikor végre rendben találja őket. Csak eztán válaszol.*
-Persze, köszönöm Akheel!
*De ezután csendben is marad. Nem tudja, hogy vicc volt-e a Vadász részéről, de ő ugyan nem fogja elüldözni az őzeket.*
*Learon figyelemmel kíséri Akheel munkáját, kutatását. Az igazat megvallva ő is szeretné megtanulni a vadászat, nyomkeresés tudományát, és erre majd meg is fogja kérni az itteni szakembert, Akheelt. De nem most. Túl sok dolga van itt a táborban. Míg be nem illeszkedik és nem lesz egy rutinszerű feladatköre, addig sajnos nem tud előre tervezni sem. Igazán meglepi ezzel a csöndre intésével. Azonnal el is hallgat, mintha csak elszégyellte volna magát. Ami igaz is. Tényleg túl sokat beszél, mióta megérkezett a táborba. Talán azért, mert itt van, aki meghallgatja őt, nem úgy, mint a városban, ahol csak lökték egyik helyről a másikra. Csak megrántja a vállát a kérdésre. Valamiért már nincs kedve válaszolni sem neki, és mosolya is eltűnik. Jön is a következő utasítás, amire halkan gyorsan válaszol.*
-Ahogy parancsolod!
*Eztán elhalad mellette. Mikor eltűnik, Learon csak kissé toporzékolva várja, hogy újra lejöjjön. Mikor ez megtörténik, kifújja a magában tartott levegőt. Megrázza a fejét, és elmosolyodik. Gondolatban megszidja magát.*
~Szedd már össze magad! A végén még te leszel az asszony, annyit aggodalmaskodsz!~
*Átveszi a tojásokat és a fészket és azonnal lekapja köpenyét, hogy belebugyolálja őket. Gondosan nagyon finoman az erszényébe rakja. Megnézi, hogy jól ki van-e bélelve, biztos nem tudnak-e összetörni. Megnyugszik, mikor végre rendben találja őket. Csak eztán válaszol.*
-Persze, köszönöm Akheel!
*De ezután csendben is marad. Nem tudja, hogy vicc volt-e a Vadász részéről, de ő ugyan nem fogja elüldözni az őzeket.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 13:02:54
Üzenet elküldve: 2014-06-12 13:02:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Hát Learon _helyett_ ők sem vadásznának le senkit, de bizonyára szívesen "hoznák a felejtőbotot".
Úgy tűnik nem faggatja őt tovább a másik az asszonyiság dolgáról, így nagyot szusszant. Megkönnyebbül. Talán.
Míg beszélgetnek, elkezdi keresni az apró jeleket, nyomokat, melyek segítségére lehetne a vadászat során. Úgy olvas ezekből, mint az írástudók a poros papírjaikból. Folyékonyan és könnyedén.*
-Ha annyira akartad tudni, hogy mökérdezted, akkor fontos.
*Motyogja vissza Learonnak, miközben leguggol a földre és szétmorzsol ujjai közt valamit. Valamit, ami vélhetőleg pár napja pottyant ki valamelyik fűfalóból.*
-Most arra gondolok, hogy ha nem maradsz csöndbe, akkor soha nem jönnek a táborhoz közel a vadak. Ami jó, mert se medvével, se farkassal nem kéne tanákozni. És rossz, mert őzet sem találunk a környéken.
*Bozontos szemöldökeit összeráncolva mered a bogyókra és most tényleg nagyon gondolkozik, de egészen biztos nem azon, amit csuklóból visszaválaszolt Learonnak. Meg fogja említeni a dolgot Kagannak alkalomadtán, nem tesz jót a környékbeli vadállománynak ez a nagy forgalom. Átszokhatnának az emberhúsra. Az házhoz jön.*
-Am' nemtom'. Neked mi szokott járni a fejedben?
*Kérdez vissza valamivel oldottabb hangnemben és tovább indul. Élénken érdeklődve nézelődik, figyel, fülel.*
-Most mondom, ha intek *emeli fel kezét, mutatva a jelek* -azonnal csönd lesz. Jó?
*Szólal meg kisvártatva és Learon mellett elhaladva hozzá is dörgölőzik, ám nem áll meg a férfi karjaiban. De nem ám! Felkapaszkodik a mögötte lévő fára és eltűnik a lombok közt. Csak a vékonyabb ágak töredezését, a levelek suhogását lehet hallani. Egy két madár ijedten reppen fel.
Akheel pedig egy fészekaljnyi tojással tér vissza.*
-Nesze!
*Nyújtja át a zsákocskát diadalittasan a férfinek.*
-Ebből tudsz csinálni fiókákat?
*Hát Learon _helyett_ ők sem vadásznának le senkit, de bizonyára szívesen "hoznák a felejtőbotot".
Úgy tűnik nem faggatja őt tovább a másik az asszonyiság dolgáról, így nagyot szusszant. Megkönnyebbül. Talán.
Míg beszélgetnek, elkezdi keresni az apró jeleket, nyomokat, melyek segítségére lehetne a vadászat során. Úgy olvas ezekből, mint az írástudók a poros papírjaikból. Folyékonyan és könnyedén.*
-Ha annyira akartad tudni, hogy mökérdezted, akkor fontos.
*Motyogja vissza Learonnak, miközben leguggol a földre és szétmorzsol ujjai közt valamit. Valamit, ami vélhetőleg pár napja pottyant ki valamelyik fűfalóból.*
-Most arra gondolok, hogy ha nem maradsz csöndbe, akkor soha nem jönnek a táborhoz közel a vadak. Ami jó, mert se medvével, se farkassal nem kéne tanákozni. És rossz, mert őzet sem találunk a környéken.
*Bozontos szemöldökeit összeráncolva mered a bogyókra és most tényleg nagyon gondolkozik, de egészen biztos nem azon, amit csuklóból visszaválaszolt Learonnak. Meg fogja említeni a dolgot Kagannak alkalomadtán, nem tesz jót a környékbeli vadállománynak ez a nagy forgalom. Átszokhatnának az emberhúsra. Az házhoz jön.*
-Am' nemtom'. Neked mi szokott járni a fejedben?
*Kérdez vissza valamivel oldottabb hangnemben és tovább indul. Élénken érdeklődve nézelődik, figyel, fülel.*
-Most mondom, ha intek *emeli fel kezét, mutatva a jelek* -azonnal csönd lesz. Jó?
*Szólal meg kisvártatva és Learon mellett elhaladva hozzá is dörgölőzik, ám nem áll meg a férfi karjaiban. De nem ám! Felkapaszkodik a mögötte lévő fára és eltűnik a lombok közt. Csak a vékonyabb ágak töredezését, a levelek suhogását lehet hallani. Egy két madár ijedten reppen fel.
Akheel pedig egy fészekaljnyi tojással tér vissza.*
-Nesze!
*Nyújtja át a zsákocskát diadalittasan a férfinek.*
-Ebből tudsz csinálni fiókákat?
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 12:40:14
Üzenet elküldve: 2014-06-12 12:40:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learonnak még csak eszében sincs ilyesmire gondolni, hogy bárkit is felkérjen arra, hogy levadásszanak neki valakit. Hatalmas szégyen lenne az ránézve. Inkább abban gondolkodik, hogyha sok ideje lesz, akkor újra nekiveselkedik a mágia megtanulásának, hogy ezzel szerezzen erőt a kezébe, ha már harcolni nem tud fegyverrel. Régebben voltak ilyen tervei, de kecskéi, állatai, a vándorlás egyik helyről a másikra, úgy elvették idejét és erejét, hogy lemondott róla. Most azonban mindkettő lenne neki, csak a városba kéne megint elmennie. Talán, ha elismert tagja lesz a tábornak, egyszer majd megejti ezt az utat. Akheel válasza egyértelmű.*
~Persze, miért is gondolt volna ilyesmire?~
*Learon sem gondolt olyanokra, hogy Akheelnek gyermekei legyenek. Botor gondolat lett volna, hiszen ki sem bírná azt a kilenc hónapot, amíg gyereket vár. Meg amúgy sem tudna rájuk vigyázni. Elgondolkodik azon, mire is utalhat Akheel azzal a mondattal, hogy milyen sorsra jutnak. Azonban nem akar rákérdezni igazán, így nem is teszi. Amikor a gondolatiról kérdezi őt a Vadász, az állát kezdi el vakargatni.*
-Nem is tudom miért. Igazán nem fontos, csak tudni szerettem volna!
*Nyugodtan ballag utána, de közben eszébe jut valami, amire azonnal rá is kérdez.*
-Már régen tudni szeretném, hogy neked mi szokott a fejedben járni?
*Mosolya, mióta elindultak töretlen. Valahogy nem tud eltűnni az arcáról, mikor Akheelal van.*
-Csak van valami a buksidban az evésen és vadászaton kívül is! Igazam van?
*Persze lehet, hogy téved és csak ezekre tud gondolni a lány. Ezért is kérdezte meg. Elege van abból, hogy nem tudja, a másik mire gondol.*
*Learonnak még csak eszében sincs ilyesmire gondolni, hogy bárkit is felkérjen arra, hogy levadásszanak neki valakit. Hatalmas szégyen lenne az ránézve. Inkább abban gondolkodik, hogyha sok ideje lesz, akkor újra nekiveselkedik a mágia megtanulásának, hogy ezzel szerezzen erőt a kezébe, ha már harcolni nem tud fegyverrel. Régebben voltak ilyen tervei, de kecskéi, állatai, a vándorlás egyik helyről a másikra, úgy elvették idejét és erejét, hogy lemondott róla. Most azonban mindkettő lenne neki, csak a városba kéne megint elmennie. Talán, ha elismert tagja lesz a tábornak, egyszer majd megejti ezt az utat. Akheel válasza egyértelmű.*
~Persze, miért is gondolt volna ilyesmire?~
*Learon sem gondolt olyanokra, hogy Akheelnek gyermekei legyenek. Botor gondolat lett volna, hiszen ki sem bírná azt a kilenc hónapot, amíg gyereket vár. Meg amúgy sem tudna rájuk vigyázni. Elgondolkodik azon, mire is utalhat Akheel azzal a mondattal, hogy milyen sorsra jutnak. Azonban nem akar rákérdezni igazán, így nem is teszi. Amikor a gondolatiról kérdezi őt a Vadász, az állát kezdi el vakargatni.*
-Nem is tudom miért. Igazán nem fontos, csak tudni szerettem volna!
*Nyugodtan ballag utána, de közben eszébe jut valami, amire azonnal rá is kérdez.*
-Már régen tudni szeretném, hogy neked mi szokott a fejedben járni?
*Mosolya, mióta elindultak töretlen. Valahogy nem tud eltűnni az arcáról, mikor Akheelal van.*
-Csak van valami a buksidban az evésen és vadászaton kívül is! Igazam van?
*Persze lehet, hogy téved és csak ezekre tud gondolni a lány. Ezért is kérdezte meg. Elege van abból, hogy nem tudja, a másik mire gondol.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 12:23:35
Üzenet elküldve: 2014-06-12 12:23:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Akheel nem szakosodott embervadászatra, de kiváló nyomolvasó, nyomkereső. Ha Learonnak ilyen tervei lennének, elég csak a vöröst felbuzdítania (esetleg megvesztegetnie egy kis sajttal) és addig nyüstöl még pár harcost a törzsön belül, míg neki nem indulnak a hajtóvadászatnak. Néha szükségük is van ilyesmire, különben elkényelmesednek, vagy éppen egymást fogják megfojtani a kút vizében. Még is csak barbárok, akik egész életükben harcoltak!*
-Aha.
*Bólogat. Próbál gondolkozni azon, hogy ki lehet az, de nem ugrik be neki, s mire megkérdezhetné, Learon témát vált. Annyira pedig nem érdekli a szolga dolog, hogy faggatózzon, neki sosem volt rá szüksége.*
-Nem.
*Válaszol egyszerűen és nagyon határozottan.*
-Láttam én milyen sorsra jut az asszonynép.
*Mondja meg a tutit és ennyivel lezártnak is tekinti a témát. A törzs asszonyai hamar elhullottak, vagy orkok kezére jutottak, vagy sajátjaikkal gyűlt meg a bajuk, vagy jobb esetben szerepkörül korlátozódott a tábor körüli munkák, elvégzésére, mint mosás, főzés. Nagyon nem neki való egyik sem. Ő szereti járni az erdőt, mozdul ha kipattan valami -nem tetű!- a fejéből, öl ha kell... Hogy vágná le bárki fülét, ha a nyakában lógna egy-két-három ivadéka? Sehogy.
Szabad harcosa a törzsnek és szabadságának minden lehetőségét igyekszik kihasználni, minden értelemben.
A vezéren kívül nem igazán ragaszkodik senkihez, hozzá sem azért, mert az most éppen Kagan. Kedveli, fájna az elvesztése mindenkinek, de ha a törzs egésze mást fogad el -már nem egy gyerekmegrontó ocsmány orkot...- akkor mást követ.*
-Neked meg minek vannak ilyen gondolatok a fejedbe'? Szógik, mög asszonynép...
*Akheel nem szakosodott embervadászatra, de kiváló nyomolvasó, nyomkereső. Ha Learonnak ilyen tervei lennének, elég csak a vöröst felbuzdítania (esetleg megvesztegetnie egy kis sajttal) és addig nyüstöl még pár harcost a törzsön belül, míg neki nem indulnak a hajtóvadászatnak. Néha szükségük is van ilyesmire, különben elkényelmesednek, vagy éppen egymást fogják megfojtani a kút vizében. Még is csak barbárok, akik egész életükben harcoltak!*
-Aha.
*Bólogat. Próbál gondolkozni azon, hogy ki lehet az, de nem ugrik be neki, s mire megkérdezhetné, Learon témát vált. Annyira pedig nem érdekli a szolga dolog, hogy faggatózzon, neki sosem volt rá szüksége.*
-Nem.
*Válaszol egyszerűen és nagyon határozottan.*
-Láttam én milyen sorsra jut az asszonynép.
*Mondja meg a tutit és ennyivel lezártnak is tekinti a témát. A törzs asszonyai hamar elhullottak, vagy orkok kezére jutottak, vagy sajátjaikkal gyűlt meg a bajuk, vagy jobb esetben szerepkörül korlátozódott a tábor körüli munkák, elvégzésére, mint mosás, főzés. Nagyon nem neki való egyik sem. Ő szereti járni az erdőt, mozdul ha kipattan valami -nem tetű!- a fejéből, öl ha kell... Hogy vágná le bárki fülét, ha a nyakában lógna egy-két-három ivadéka? Sehogy.
Szabad harcosa a törzsnek és szabadságának minden lehetőségét igyekszik kihasználni, minden értelemben.
A vezéren kívül nem igazán ragaszkodik senkihez, hozzá sem azért, mert az most éppen Kagan. Kedveli, fájna az elvesztése mindenkinek, de ha a törzs egésze mást fogad el -már nem egy gyerekmegrontó ocsmány orkot...- akkor mást követ.*
-Neked meg minek vannak ilyen gondolatok a fejedbe'? Szógik, mög asszonynép...
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-12 09:10:57
Üzenet elküldve: 2014-06-12 09:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon még nem látta be a Akheel logikáját, de nagyon szeretne már rájönni. Bizonyára megkönnyítené mindkettejük életét vele. A rabszolgatartós dologra a válasz tetszik neki. Ezek szerint, ha törzstaggá válik, akkor foghat magának rabszolgát. És ő el akarja fogni azt, aki elvette a kezét. Persze, erre olyan kicsi az esélye, hogy szinte semmi, de azért mégis. Ha szembe találkozik vele legközelebb, talán nem ő húzza a rövidebbet.*
-Tudod... Van valaki, akit szeretnék rabszolgaként látni. És ezek szerint, ha tag leszek a törzsben, akkor lehet szolgám.
*Szerinte a magyarázat egyértelmű, nem akar többet beszélni róla, reméli, hogy Akheel sem fog tovább kérdezgetni a témában. Gyorsan át is kanyarodik a következő témára, hátha nem kell visszatérniük a rabszolgásra.*
~Igen, pont ilyen válaszra számítottam tőled.~
*Kicsit kuncog a dolgon. Egyenlőre még nem kételkedik abban sem, hogy tényleg képes lenne őt elásni a Vadász.*
-Nem mondtam egy szóval se olyat, hogy asszonynak való vagy!
*A mosolyt viszonozza a lánynak, de belül kissé elszomorodik, hiszen mégiscsak jó lenne ő asszonynak.*
-Tudom. Te dicső harcos vagy, ezt nem is vitatom! De sosem gondolkodtál...
~Ej, Learon olyan szavakat, amiket ismer szegény!~
*Magában jót kacag az egészen, de már nem helyesbít. elégszer adta már jelét Akheel, hogy van sütnivalója, még így rengeteg gondolkodás nélkül is.*
-Azon, hogy milyen lehet asszonyként?
*Igazából ő maga sem tudná most megmondani, hogy miben különbözne, ha asszony lenne, de hátha a Vadásznak van ötlete a dologra. Learon csupán azért erőlteti kicsit a dolgot, mert cseppet sem akarja más sátrában meglátni Akheelt. Ilyeneket persze nem fog kimondani, amíg nem ismeri őt. Talán majd később, erről is beszélni fog vele.*
*Learon még nem látta be a Akheel logikáját, de nagyon szeretne már rájönni. Bizonyára megkönnyítené mindkettejük életét vele. A rabszolgatartós dologra a válasz tetszik neki. Ezek szerint, ha törzstaggá válik, akkor foghat magának rabszolgát. És ő el akarja fogni azt, aki elvette a kezét. Persze, erre olyan kicsi az esélye, hogy szinte semmi, de azért mégis. Ha szembe találkozik vele legközelebb, talán nem ő húzza a rövidebbet.*
-Tudod... Van valaki, akit szeretnék rabszolgaként látni. És ezek szerint, ha tag leszek a törzsben, akkor lehet szolgám.
*Szerinte a magyarázat egyértelmű, nem akar többet beszélni róla, reméli, hogy Akheel sem fog tovább kérdezgetni a témában. Gyorsan át is kanyarodik a következő témára, hátha nem kell visszatérniük a rabszolgásra.*
~Igen, pont ilyen válaszra számítottam tőled.~
*Kicsit kuncog a dolgon. Egyenlőre még nem kételkedik abban sem, hogy tényleg képes lenne őt elásni a Vadász.*
-Nem mondtam egy szóval se olyat, hogy asszonynak való vagy!
*A mosolyt viszonozza a lánynak, de belül kissé elszomorodik, hiszen mégiscsak jó lenne ő asszonynak.*
-Tudom. Te dicső harcos vagy, ezt nem is vitatom! De sosem gondolkodtál...
~Ej, Learon olyan szavakat, amiket ismer szegény!~
*Magában jót kacag az egészen, de már nem helyesbít. elégszer adta már jelét Akheel, hogy van sütnivalója, még így rengeteg gondolkodás nélkül is.*
-Azon, hogy milyen lehet asszonyként?
*Igazából ő maga sem tudná most megmondani, hogy miben különbözne, ha asszony lenne, de hátha a Vadásznak van ötlete a dologra. Learon csupán azért erőlteti kicsit a dolgot, mert cseppet sem akarja más sátrában meglátni Akheelt. Ilyeneket persze nem fog kimondani, amíg nem ismeri őt. Talán majd később, erről is beszélni fog vele.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 23:14:34
Üzenet elküldve: 2014-06-11 23:14:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Hát, könnyű boldoggá tenni ez már egyszer biztos. Tud örülni az élet tényleg apró örömeinek, s hogy ilyenkor mi motoszkál a fejében -motoszkál egyáltalán benne valami?- azt soha senki nem fogja megtudni. Szavakba önteni nem igen tudná, pedig a maga módján logikusan van felépítve még ő is.*
-Mé'? *Teszi fel egyszerűen a kérdést, miután megkapta a buksi simijét és tovább indultak.*
-Hát... sok mindentő' függ. De én. Ha én fogom, az enyém.
*A dolog nem mindig ilyen egyszerű, de abban egészen biztos, hogy merő úri passzióból nem piszkálná egyik törzstag szolgatartási szokásait sem a vezér, ameddig arra nincs ténylegesen nyomós oka.
Például Valiant is azért kellett csak megreguláznia, mert panaszt emeltek ellene a többiek. A törzstagok, nem a szolgák. A legtöbbjük nem élte túl vele a találkozást. Erről jut eszébe! Jó rég látta a tündért... De különösképpen azért nem hiányzik neki.*
-Höm?
*Fordul hátra Learonhoz és őszinte érdeklődéssel figyeli.*
-Haha. Én nem vagyok olyan asszonynak való.
*Pattintja le hamar a férfit. Nem, nem. Nincs az a Szellem!*
-Há' lehet elásnálak.
*Vigyorog vissza Learonra, de nem tudni mennyire gondolja komolyan, vagy mennyire szánja viccnek valójában.*
*Hát, könnyű boldoggá tenni ez már egyszer biztos. Tud örülni az élet tényleg apró örömeinek, s hogy ilyenkor mi motoszkál a fejében -motoszkál egyáltalán benne valami?- azt soha senki nem fogja megtudni. Szavakba önteni nem igen tudná, pedig a maga módján logikusan van felépítve még ő is.*
-Mé'? *Teszi fel egyszerűen a kérdést, miután megkapta a buksi simijét és tovább indultak.*
-Hát... sok mindentő' függ. De én. Ha én fogom, az enyém.
*A dolog nem mindig ilyen egyszerű, de abban egészen biztos, hogy merő úri passzióból nem piszkálná egyik törzstag szolgatartási szokásait sem a vezér, ameddig arra nincs ténylegesen nyomós oka.
Például Valiant is azért kellett csak megreguláznia, mert panaszt emeltek ellene a többiek. A törzstagok, nem a szolgák. A legtöbbjük nem élte túl vele a találkozást. Erről jut eszébe! Jó rég látta a tündért... De különösképpen azért nem hiányzik neki.*
-Höm?
*Fordul hátra Learonhoz és őszinte érdeklődéssel figyeli.*
-Haha. Én nem vagyok olyan asszonynak való.
*Pattintja le hamar a férfit. Nem, nem. Nincs az a Szellem!*
-Há' lehet elásnálak.
*Vigyorog vissza Learonra, de nem tudni mennyire gondolja komolyan, vagy mennyire szánja viccnek valójában.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:43:53
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:43:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Erdei túra//
*Learon, amint látja, hogy Akheel mennyire örül a méltatásnak, az eszébe vési, hogy gyakrabban dicséri ezek után a leányzót. Mikor Akheel örömkitörése következik, Learon megáll, és hangosan kacagni kezd. Talán sosem fogja megszokni, a lány ilyesfajta örömködéseit. vagy legalábbis azt, hogy ilyen apróságoknak tud ennyire nagy lábat keríteni. Mikor letörli arcocskáját, Learon megsimogatja Akheel buksiját és indul is utána. Közben pedig jönnek a válaszok a kérdésére. Talán túl sok is egyszerre a témában, de Learon próbál mindent megjegyezni abból, amit a lány mond. Néhány szó, mondat értelmét még csak kitalálni sem tudja, de ezeket átugorja, nem foglalkozik velük.*
-Hát, tudod... Jó, ha van az embernek rabszolgája!
*Való igaz, tényleg hasznos tud lenni, de azon, hogy egy embert foszt meg a szabadságától, nem tud felülemelkedni. Az összefogdosás dolgot hamar megérti. Tudja, hogy ezek a barbár népek sokat háborúztak. Régen bizonyára rengeteg szolgájuk volt. Learonnak olyan gondolata támad, hogy egy sötételf rabszolgát szívesen birtokolna. Azokat nem tartja gondolkodó lényeknek. Nem úgy, mint az orkokat, vagy bárki mást. Sötételfek iránt nem tud szánalmat érezni, mióta elvesztette karját.*
-És, ha teszem azt, te fognál egy ilyen rabszolgát, akkor ki rendelkezne felette? Te, vagy a Vezér?
*Ekkor azonban újabb fontos dolgot kottyant el Akheel. Az asszonyválasztást. Learon agyának fogaskerekei rögtön beindulnak a dologtól.*
-Te, Akheel!
*Meg is áll, és megvárja, hogy a vadász is így tegyen.*
-Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szeretnélek asszonyomnak?
*Elvigyorodik. Reméli, hogy Akheel nem gondolja úgy, hogy most azonnal akarja asszonyául fogadni. Hallotta, hogyan beszélt az ilyen nőkről.*
-Nem azt mondom, hogy legyél most az asszonyom, csak kérdem, hogy mit szólnál ilyen dologhoz?
*Learon, amint látja, hogy Akheel mennyire örül a méltatásnak, az eszébe vési, hogy gyakrabban dicséri ezek után a leányzót. Mikor Akheel örömkitörése következik, Learon megáll, és hangosan kacagni kezd. Talán sosem fogja megszokni, a lány ilyesfajta örömködéseit. vagy legalábbis azt, hogy ilyen apróságoknak tud ennyire nagy lábat keríteni. Mikor letörli arcocskáját, Learon megsimogatja Akheel buksiját és indul is utána. Közben pedig jönnek a válaszok a kérdésére. Talán túl sok is egyszerre a témában, de Learon próbál mindent megjegyezni abból, amit a lány mond. Néhány szó, mondat értelmét még csak kitalálni sem tudja, de ezeket átugorja, nem foglalkozik velük.*
-Hát, tudod... Jó, ha van az embernek rabszolgája!
*Való igaz, tényleg hasznos tud lenni, de azon, hogy egy embert foszt meg a szabadságától, nem tud felülemelkedni. Az összefogdosás dolgot hamar megérti. Tudja, hogy ezek a barbár népek sokat háborúztak. Régen bizonyára rengeteg szolgájuk volt. Learonnak olyan gondolata támad, hogy egy sötételf rabszolgát szívesen birtokolna. Azokat nem tartja gondolkodó lényeknek. Nem úgy, mint az orkokat, vagy bárki mást. Sötételfek iránt nem tud szánalmat érezni, mióta elvesztette karját.*
-És, ha teszem azt, te fognál egy ilyen rabszolgát, akkor ki rendelkezne felette? Te, vagy a Vezér?
*Ekkor azonban újabb fontos dolgot kottyant el Akheel. Az asszonyválasztást. Learon agyának fogaskerekei rögtön beindulnak a dologtól.*
-Te, Akheel!
*Meg is áll, és megvárja, hogy a vadász is így tegyen.*
-Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy szeretnélek asszonyomnak?
*Elvigyorodik. Reméli, hogy Akheel nem gondolja úgy, hogy most azonnal akarja asszonyául fogadni. Hallotta, hogyan beszélt az ilyen nőkről.*
-Nem azt mondom, hogy legyél most az asszonyom, csak kérdem, hogy mit szólnál ilyen dologhoz?
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:26:14
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:26:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
// Sh //
*Hála a Tervezőnek, hogy gnómként gnómoknak méretezett kocsija van a két csacsi mögött. Meg hát aztán lángész ez a csodálatos Ziq, még szép, hogy olyan ösvényre tér, melyen elfér szekerével. S mit neki a szűkös hely, míg áthalad, mikor elfér, s csak ez a lényeg! S még a ponyva is csak borzalmas hangot hallat, szakadni nem szakad, mennyire éppen látja. Bár, jó lesz, ha kiér erről a helyről, akkor átnézi, nem-e tette valahol tönkre mégis.
Madarakkal nem próbálkozik, tudja jól, hogy az anyjuk hogy védi tojásait, hát még kicsinyeit. Akárha saját mamájára gondol, ki úgy vigyázott rá, mint a hímes tojásra. Mindig finomat főzött és éppen csak a széltől nem óvta a lángeszű Ziq-et. Így nem törődve azokkal, éppen csak körbe les, hogy megnézze, valóban nincs-e, mit csupán elnézett, s valójában a közelben rejtőzik és hasznára lehet. Bár, talán egy kis vadgyümölcs is javára válhat, ha szed egy keveset belőle, de elsősorban nem ez a célja. Igaz, mikor ha nem most szedhetne?*
*Hála a Tervezőnek, hogy gnómként gnómoknak méretezett kocsija van a két csacsi mögött. Meg hát aztán lángész ez a csodálatos Ziq, még szép, hogy olyan ösvényre tér, melyen elfér szekerével. S mit neki a szűkös hely, míg áthalad, mikor elfér, s csak ez a lényeg! S még a ponyva is csak borzalmas hangot hallat, szakadni nem szakad, mennyire éppen látja. Bár, jó lesz, ha kiér erről a helyről, akkor átnézi, nem-e tette valahol tönkre mégis.
Madarakkal nem próbálkozik, tudja jól, hogy az anyjuk hogy védi tojásait, hát még kicsinyeit. Akárha saját mamájára gondol, ki úgy vigyázott rá, mint a hímes tojásra. Mindig finomat főzött és éppen csak a széltől nem óvta a lángeszű Ziq-et. Így nem törődve azokkal, éppen csak körbe les, hogy megnézze, valóban nincs-e, mit csupán elnézett, s valójában a közelben rejtőzik és hasznára lehet. Bár, talán egy kis vadgyümölcs is javára válhat, ha szed egy keveset belőle, de elsősorban nem ez a célja. Igaz, mikor ha nem most szedhetne?*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:16:15
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:16:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Erdei túra //
*Akheel sem tervez napokig kint vadászni, főleg mivel Kagan beszélni akar Learonnal még napnyugta előtt. Elégedetten húzza ki magát a hízelgést hallva. Ó igen, az ilyesmit mindig tudja értékelni, bár jelenleg csak egy fogatvillantó széles mosolyt kap tőle cserébe Learon.
Csak bólint egy nagyot. Neki mindegy mihez szoktatják. Emberhez, sátorhoz, házhoz, a lényeg, hogy a táborban megmaradjon és ne pusztuljon ki valami nyomorult agybaj miatt.*
-Ú! Úúúhú! Igen! Igen-igen! *Annyira izgalomba jön a sajtkészítés témától, hogy még szeme is könnybe lábad, csak toporog egy helyben pár pillanatig, mire sikerül felülemelkednie az örömkitörésen. Megtörli pofácskáját, mielőtt legördül rajta a sós folyadék egy cseppje és tovább is indul, közben válaszolva Learonnak.*
-Először a törzs tagjává kell válnod ha akarsz olyat, de minek az? *Sose érette a dolgot, de amíg a szolgálók főznek, addig nem is ellenzi.*
-Há' összefogtuk őket! *Vigyorog a pásztorra.* -Am' má' nem nagyon van rabszó'gink. Van szolgáló, de többé kevésbé szabadok. Monnyuk Kiari ő rabszó'gi volt, de Xomorr asszonyává tette és akkor már nem rab. Tudi?
*Hunyorog jókedvűen társára. Tulajdonképpen Akheelon keresztül Learon is hamar a törzs elismert tagjává válhatna, de aligha valószínű, hogy a Vadász olyan formális dolgokkal foglalkozna, mint a házasság.*
-Na szóval meg kell csinálni a beavatási szertartást és ha törzstag vagy, akkor lehet szolgád azok közül akik nem azok. Valahogy így.
*Von vállat. Nem nagyon követte nyomon ezeket a viszonyokat.*
-Akkor választhatsz asszonyt is közülük. Meg ilyesmi... De iparkodj, meee mán' fogynak. Volt az a dagi, Hildi. De ő elkerült. Asztán van a másik vörös, de őt Kagan tette ágyasává. Asztán van az Euranna, de ő ilyen kis... nyekenyóka. Alig látni.
*Akheel sem tervez napokig kint vadászni, főleg mivel Kagan beszélni akar Learonnal még napnyugta előtt. Elégedetten húzza ki magát a hízelgést hallva. Ó igen, az ilyesmit mindig tudja értékelni, bár jelenleg csak egy fogatvillantó széles mosolyt kap tőle cserébe Learon.
Csak bólint egy nagyot. Neki mindegy mihez szoktatják. Emberhez, sátorhoz, házhoz, a lényeg, hogy a táborban megmaradjon és ne pusztuljon ki valami nyomorult agybaj miatt.*
-Ú! Úúúhú! Igen! Igen-igen! *Annyira izgalomba jön a sajtkészítés témától, hogy még szeme is könnybe lábad, csak toporog egy helyben pár pillanatig, mire sikerül felülemelkednie az örömkitörésen. Megtörli pofácskáját, mielőtt legördül rajta a sós folyadék egy cseppje és tovább is indul, közben válaszolva Learonnak.*
-Először a törzs tagjává kell válnod ha akarsz olyat, de minek az? *Sose érette a dolgot, de amíg a szolgálók főznek, addig nem is ellenzi.*
-Há' összefogtuk őket! *Vigyorog a pásztorra.* -Am' má' nem nagyon van rabszó'gink. Van szolgáló, de többé kevésbé szabadok. Monnyuk Kiari ő rabszó'gi volt, de Xomorr asszonyává tette és akkor már nem rab. Tudi?
*Hunyorog jókedvűen társára. Tulajdonképpen Akheelon keresztül Learon is hamar a törzs elismert tagjává válhatna, de aligha valószínű, hogy a Vadász olyan formális dolgokkal foglalkozna, mint a házasság.*
-Na szóval meg kell csinálni a beavatási szertartást és ha törzstag vagy, akkor lehet szolgád azok közül akik nem azok. Valahogy így.
*Von vállat. Nem nagyon követte nyomon ezeket a viszonyokat.*
-Akkor választhatsz asszonyt is közülük. Meg ilyesmi... De iparkodj, meee mán' fogynak. Volt az a dagi, Hildi. De ő elkerült. Asztán van a másik vörös, de őt Kagan tette ágyasává. Asztán van az Euranna, de ő ilyen kis... nyekenyóka. Alig látni.
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 20:43:56
Üzenet elküldve: 2014-06-11 20:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa - A kikötő felé//
*Hát persze, hogy Assa is értetlenül áll a dolgokhoz, ő viszont igazából még azt sem érti, hogy ő maga miért foglalkozik ezzel. Ha valóban akart volna tőlük a Vörös valamit, biztosan hagyott volna üzenetet. Végül is úgysem fogják megtudni a választ ha maguk próbálják azt kitalálni...*
*Az erdős vágta nagyon kedvére van, egyszerűen nem tud betelni a gyorsasággal. Mindig gyorsabb és gyorsabb tempót szeretne, de sajnos nem ő diktálja teljes mértékben az iramot, hanem a hátasok. És persze ugyan kicsi rá az esély, de ha Assa a fehér kancával lemaradna, akkor hiába a jó tempó, be kellene várnia.
Végül lassan a fák is ritkulnak, ahogy egyre kijjebb érnek az erdőből. Furcsa de kicsit már ismerős is számára az út, bár ezt hangoztatni már nem hangoztatná.
Lassan azért már mégsem járja az erőltetett gyors vágta ilyen sokáig. Abban nem kételkedik, hogy a fiatal állatok remekül bírják, túl régóta van a hátukon a nyereg, már lassan biztos kezdik magukat kényelmetlenül érezni. Kicsit húz hát a száron, hogy a ló lassuljon valamennyit. Nem kizárt, hogy emiatt a hirtelen megfontolás miatt most a tündérlány kissé előrébb kerül, de csak lassít majd ő is egy kicsit... Meg aztán futni még bőven lesz idejük az úton. Mondjuk példának okáért amint kiérnek az ösvényről utána a nyílt terepen ismét végigvágtázhatnák az utat. Azért mégiscsak kellemesebb így a lombkoronák alatt.*
- A sors mi...? *Gondolkozik el kicsit hangosabban is a kelleténél. A fejére húzott csuklya is sokat segít, és persze a szemén lévő fekete selyem is sokat kiszűr, így megmer kockáztatni egy óvatos feltekintést a lombokra ahol itt-ott átszűrődnek az apró napsugarak. Bár a selyem valamennyire sötétít, azért kicsit fájdalmas érzés ahogy a fény áthatol a selymen is egyenesen jégkék íriszeibe. Nem nagyon, épphogy csak kijózanítóan fájdalmas az élmény.
Az éj útjai valóban kiszámíthatatlanok. Ám most nappal van, ilyenkor inkább szereti szimpla véletlennek nevezni a dolgokat mint Sorsnak, vagy az Éjanya akaratának. Ezt viszont már biztosan megtartja magának. Épp elég felszíni ugrott már neki az eltérő vélemények miatt, nem fog a sors kérdésérő. vagy létezéséről is elkezdeni valakivel filozofálni, mert ahogy szóba kerül, hogy ők miben hisznek kezdődik az ellenérvek és vélemények felsorakoztatása, ebből viszont köszöni de nem kér.*
*Hát persze, hogy Assa is értetlenül áll a dolgokhoz, ő viszont igazából még azt sem érti, hogy ő maga miért foglalkozik ezzel. Ha valóban akart volna tőlük a Vörös valamit, biztosan hagyott volna üzenetet. Végül is úgysem fogják megtudni a választ ha maguk próbálják azt kitalálni...*
*Az erdős vágta nagyon kedvére van, egyszerűen nem tud betelni a gyorsasággal. Mindig gyorsabb és gyorsabb tempót szeretne, de sajnos nem ő diktálja teljes mértékben az iramot, hanem a hátasok. És persze ugyan kicsi rá az esély, de ha Assa a fehér kancával lemaradna, akkor hiába a jó tempó, be kellene várnia.
Végül lassan a fák is ritkulnak, ahogy egyre kijjebb érnek az erdőből. Furcsa de kicsit már ismerős is számára az út, bár ezt hangoztatni már nem hangoztatná.
Lassan azért már mégsem járja az erőltetett gyors vágta ilyen sokáig. Abban nem kételkedik, hogy a fiatal állatok remekül bírják, túl régóta van a hátukon a nyereg, már lassan biztos kezdik magukat kényelmetlenül érezni. Kicsit húz hát a száron, hogy a ló lassuljon valamennyit. Nem kizárt, hogy emiatt a hirtelen megfontolás miatt most a tündérlány kissé előrébb kerül, de csak lassít majd ő is egy kicsit... Meg aztán futni még bőven lesz idejük az úton. Mondjuk példának okáért amint kiérnek az ösvényről utána a nyílt terepen ismét végigvágtázhatnák az utat. Azért mégiscsak kellemesebb így a lombkoronák alatt.*
- A sors mi...? *Gondolkozik el kicsit hangosabban is a kelleténél. A fejére húzott csuklya is sokat segít, és persze a szemén lévő fekete selyem is sokat kiszűr, így megmer kockáztatni egy óvatos feltekintést a lombokra ahol itt-ott átszűrődnek az apró napsugarak. Bár a selyem valamennyire sötétít, azért kicsit fájdalmas érzés ahogy a fény áthatol a selymen is egyenesen jégkék íriszeibe. Nem nagyon, épphogy csak kijózanítóan fájdalmas az élmény.
Az éj útjai valóban kiszámíthatatlanok. Ám most nappal van, ilyenkor inkább szereti szimpla véletlennek nevezni a dolgokat mint Sorsnak, vagy az Éjanya akaratának. Ezt viszont már biztosan megtartja magának. Épp elég felszíni ugrott már neki az eltérő vélemények miatt, nem fog a sors kérdésérő. vagy létezéséről is elkezdeni valakivel filozofálni, mert ahogy szóba kerül, hogy ők miben hisznek kezdődik az ellenérvek és vélemények felsorakoztatása, ebből viszont köszöni de nem kér.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 19:47:40
Üzenet elküldve: 2014-06-11 19:47:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Moon//
*Morwon kihegyezi a nyársnak valót egy élesebb kaviccsal, majd az egyiket átnyújtja társának. Kissé felcsillan szeme, mikor látja, hogy az ágak lángra robbannak. Pár perc múlva egész nagy láng lesz, de nem túl nagy és nem túl feltűnő, csak annyira az, hogy pont elég legyen. A lángok kellemesen melegítik a helyet. Morwon levág egy kis húscafatot a vadból, felszúrja a nyársra majd elkezdi forgatni az enyhe tűz fölött. Nézi a lemenő Napot, s azon gondolkozik, hogy vajon édesanyja mit csinál most.
~ És vajon a nagybátyám merre jár? Hogy van? ~
Hamar elfelejti ezt, majd a nyársra figyel. *
*Morwon kihegyezi a nyársnak valót egy élesebb kaviccsal, majd az egyiket átnyújtja társának. Kissé felcsillan szeme, mikor látja, hogy az ágak lángra robbannak. Pár perc múlva egész nagy láng lesz, de nem túl nagy és nem túl feltűnő, csak annyira az, hogy pont elég legyen. A lángok kellemesen melegítik a helyet. Morwon levág egy kis húscafatot a vadból, felszúrja a nyársra majd elkezdi forgatni az enyhe tűz fölött. Nézi a lemenő Napot, s azon gondolkozik, hogy vajon édesanyja mit csinál most.
~ És vajon a nagybátyám merre jár? Hogy van? ~
Hamar elfelejti ezt, majd a nyársra figyel. *
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 18:57:35
Üzenet elküldve: 2014-06-11 18:57:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
// Erdei túra //
*Learon bizonyára most azonnal fordulna sarkon, vissza a sátrába, ha tudná, hogy akár napokig is itt lehetnek. Ő csak egy könnyed sétára számít, egy kis madárfogócskára, talán egy őz kilövésére, ha a szemük elé kerül, de, hogy ők szándékosan űzzék a vadat, arra semmiképpen nem gondol. Közben érkezik is a válasz a kis vöröstől. Pont olyasmi, amire számított. vagyis, talán mégsem, hiszen továbbra sem tud megbarátkozni a rabszolgák gondolatával. Úgy dönt, nem fogja becézgetni Akheelt, hanem használja a nevét, arra biztosan figyel.*
-Jól van, én erős, gyönyörű szabad harcosom!
*Nem akar ő se összekapni a lánnyal, és eddig úgy vette észre, hogy nagyon fontos neki, ha méltatják, ezért tesz így. Azonban nem tudja kiverni fejéből a rabszolga témát. Muszáj megtudna néhány dolgot, amikre talán Akheel is tudja a választ, de előbb lerendezi a madár dolgot.*
-Mindegyik madarat lehet. De nem a sátorhoz, hanem emberhez kell szoktatni!
*Sóhajt egyet.*
-Majd ezt is megmutatom a sajtkészítés után. *Vigyorog a lányra.*
-Honnan szedtek rabszolgákat? És nekem... hogyan lehet ilyenem... ha akarok egyet?
*Szép, lassan mondja a dolgokat, mert nehezére esik még azt a szót is kiejteni a száján, hogy rabszolga. Közben nyugodtan sétálgat, nézi a környező tájat, és persze az előtte vagy mellette gyalogló Akheelt is. Ezt, persze gyakrabban, és hosszabb ideig, mint az erdőt. A Vadász valahogy kellemesebb látványt nyújt neki most, mint minden a környezetében. Nagyon jó ötlet volt Akheeltől, hogy "megsétáltatta" őt.*
*Learon bizonyára most azonnal fordulna sarkon, vissza a sátrába, ha tudná, hogy akár napokig is itt lehetnek. Ő csak egy könnyed sétára számít, egy kis madárfogócskára, talán egy őz kilövésére, ha a szemük elé kerül, de, hogy ők szándékosan űzzék a vadat, arra semmiképpen nem gondol. Közben érkezik is a válasz a kis vöröstől. Pont olyasmi, amire számított. vagyis, talán mégsem, hiszen továbbra sem tud megbarátkozni a rabszolgák gondolatával. Úgy dönt, nem fogja becézgetni Akheelt, hanem használja a nevét, arra biztosan figyel.*
-Jól van, én erős, gyönyörű szabad harcosom!
*Nem akar ő se összekapni a lánnyal, és eddig úgy vette észre, hogy nagyon fontos neki, ha méltatják, ezért tesz így. Azonban nem tudja kiverni fejéből a rabszolga témát. Muszáj megtudna néhány dolgot, amikre talán Akheel is tudja a választ, de előbb lerendezi a madár dolgot.*
-Mindegyik madarat lehet. De nem a sátorhoz, hanem emberhez kell szoktatni!
*Sóhajt egyet.*
-Majd ezt is megmutatom a sajtkészítés után. *Vigyorog a lányra.*
-Honnan szedtek rabszolgákat? És nekem... hogyan lehet ilyenem... ha akarok egyet?
*Szép, lassan mondja a dolgokat, mert nehezére esik még azt a szót is kiejteni a száján, hogy rabszolga. Közben nyugodtan sétálgat, nézi a környező tájat, és persze az előtte vagy mellette gyalogló Akheelt is. Ezt, persze gyakrabban, és hosszabb ideig, mint az erdőt. A Vadász valahogy kellemesebb látványt nyújt neki most, mint minden a környezetében. Nagyon jó ötlet volt Akheeltől, hogy "megsétáltatta" őt.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-11 18:28:45
Üzenet elküldve: 2014-06-11 18:28:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Erdei túra //
*Hamar meg fog őszülni a férfi -korától függetlenül- ha Akheelért aggódik minden pillanatban, mikor a vörös nincs a szeme előtt.
Nem tudja meddig lesznek odakint, sajnos a vadak nem repülnek bele mindig a csapdájába, bármennyire is szeretné. Szerencsére a környéken bőven akad vad, így nem kell napokig űznie egy őzet, de nem lehet tudni...
Hasonló dolgok fordulnak meg fejükben az ismeretleneket látva, Akheel meglehetősen morcossá is válik. Minden újabb érkező egy újabb éhes szájat jelent, amit az ő készleteikből kell betömni. Ha valamitől ki tud borulni úgy igazán, az az, ha veszélyben érzi a zsákmányt. Véleménye szerint ő az egyetlen kerek e világon, akinek joga van megdézsmálnia hajnalban a kamrát.*
-Nem vagyok drága! Se olcsó! A szolgáknak van ára!
*Pillant hátra Learonra szemöldökeit összeráncolva. Ez olyasmi lehet, mint az "állatok csinálják így"-dolog. *
-Én szabad harcos vagyok.
*Megragadja inkább a lehetőséget a hencegésre, hiszen az még is csak kellemesebb, mint összekapni a sajtos emberrel. Még nem a törzs tagja, nem róhatja fel neki tudatlanságát. Persze, ha olyan kedve lenne pont azért, amiért kívülállónak számít valamilyen szinten, el is kaparhatná az erdőben, senki nem hibáztatná érte övéi közül. Nagyon.*
-Aszt' milyen madár az amit lehet így... sátorhoz szoktatni?
*Hamar meg fog őszülni a férfi -korától függetlenül- ha Akheelért aggódik minden pillanatban, mikor a vörös nincs a szeme előtt.
Nem tudja meddig lesznek odakint, sajnos a vadak nem repülnek bele mindig a csapdájába, bármennyire is szeretné. Szerencsére a környéken bőven akad vad, így nem kell napokig űznie egy őzet, de nem lehet tudni...
Hasonló dolgok fordulnak meg fejükben az ismeretleneket látva, Akheel meglehetősen morcossá is válik. Minden újabb érkező egy újabb éhes szájat jelent, amit az ő készleteikből kell betömni. Ha valamitől ki tud borulni úgy igazán, az az, ha veszélyben érzi a zsákmányt. Véleménye szerint ő az egyetlen kerek e világon, akinek joga van megdézsmálnia hajnalban a kamrát.*
-Nem vagyok drága! Se olcsó! A szolgáknak van ára!
*Pillant hátra Learonra szemöldökeit összeráncolva. Ez olyasmi lehet, mint az "állatok csinálják így"-dolog. *
-Én szabad harcos vagyok.
*Megragadja inkább a lehetőséget a hencegésre, hiszen az még is csak kellemesebb, mint összekapni a sajtos emberrel. Még nem a törzs tagja, nem róhatja fel neki tudatlanságát. Persze, ha olyan kedve lenne pont azért, amiért kívülállónak számít valamilyen szinten, el is kaparhatná az erdőben, senki nem hibáztatná érte övéi közül. Nagyon.*
-Aszt' milyen madár az amit lehet így... sátorhoz szoktatni?
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:04:18
Üzenet elküldve: 2014-06-10 20:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Morwon //
* Úgy tűnik a szép nézés, vagy ha az nem akkor mégis csak az éhség nyerhetett mert nemsokára már látja amint Morwon hozzáfog a vaddisznó megnyúzásához. Nem sokat beszél, tulajdonképpen még csak fejével sem biccentett az óriás, de a cselekedet azt jelzi a nősténynek, hogy ő foglalkozhat azzal amit megígért.
Tíz percbe biztosan beletelik, hogy a közelből összegyűjtse az összes száraz gallyat, majd pedig négy nagyobb darab, friss ággal is megbirkózik ami majd a nyársat tartja. Szépen lerakja a kövek közepére a gallyakat, már szinte csak a belobbanó tűzszerszámot várja, na meg természetesen magát a lényeget, a nyársra húzott vaddisznót.
A disznó kibelezését magára vállalja, bár nem túl tiszta feladat, na de ha valaki enni akar akkor a munka többi részét is el kell végeznie. A vad feje remélhetőleg valamikor már a nyúzás során a porba hullot így nemsokára már csak a nyársra kell az óriás ráigazgassa a véres testet.*
- Tessék, ott a nyárs, a te kezed erősebb, biztos hamarabb végzel vele. *adja át ismét a munkát amíg víz után nyúl, hogy végre kezet moshasson. Ha ez kész van és a vacsora is a helyén pihen akkor következhet a tűzgyújtás.*
- Remélem nem hagytam otthon a tűzszerszámot. *viccelődik nagyon komolyan miközben már könyökig kutat a hátizsákjában.*
- Meg van! *kiált fel végül nagy örömmel és előhúzza a zsákból. Egy keveset még biztosan szöszmötöl a feladattal, de ha szerencséjük van a következő percben már barátságos lángok lobognak a lemenő nap fényénél.*
* Úgy tűnik a szép nézés, vagy ha az nem akkor mégis csak az éhség nyerhetett mert nemsokára már látja amint Morwon hozzáfog a vaddisznó megnyúzásához. Nem sokat beszél, tulajdonképpen még csak fejével sem biccentett az óriás, de a cselekedet azt jelzi a nősténynek, hogy ő foglalkozhat azzal amit megígért.
Tíz percbe biztosan beletelik, hogy a közelből összegyűjtse az összes száraz gallyat, majd pedig négy nagyobb darab, friss ággal is megbirkózik ami majd a nyársat tartja. Szépen lerakja a kövek közepére a gallyakat, már szinte csak a belobbanó tűzszerszámot várja, na meg természetesen magát a lényeget, a nyársra húzott vaddisznót.
A disznó kibelezését magára vállalja, bár nem túl tiszta feladat, na de ha valaki enni akar akkor a munka többi részét is el kell végeznie. A vad feje remélhetőleg valamikor már a nyúzás során a porba hullot így nemsokára már csak a nyársra kell az óriás ráigazgassa a véres testet.*
- Tessék, ott a nyárs, a te kezed erősebb, biztos hamarabb végzel vele. *adja át ismét a munkát amíg víz után nyúl, hogy végre kezet moshasson. Ha ez kész van és a vacsora is a helyén pihen akkor következhet a tűzgyújtás.*
- Remélem nem hagytam otthon a tűzszerszámot. *viccelődik nagyon komolyan miközben már könyökig kutat a hátizsákjában.*
- Meg van! *kiált fel végül nagy örömmel és előhúzza a zsákból. Egy keveset még biztosan szöszmötöl a feladattal, de ha szerencséjük van a következő percben már barátságos lángok lobognak a lemenő nap fényénél.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:22:10
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:22:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Moon//
*Míg Moon tűzifáért megy Morwon a prédájukat nyúzza. Nem igazán szereti ezt a részét a vacsora elkészítésének, de tudja, hogy enélkül a finom ételek nem készülnek el.
Jó pár perc múlva az állat bőrének lenyúzásával végez. A bőrt a talajra teszi, majd körülnéz. Nem messze tőle néhány nagyobb követ lát meg. Feláll és odarak két nagy követ, ahol ül.
~Szék helyett megfelel ez is. ~
Ahonnan a két nagy követ hozta az imént újabb tenyér nagyságú "kavicsokat" hoz, majd egy nagyobb kört rak ki belőlük. Újra körülnéz, sehol senkit, illetve semmit nem lát, csak hallja a kis énekesmadarak csicsergését a fák lombjaiból. Morwont egészen kicsi korától érdekelték a madarak. Nem csak a kinézetük, méretük, hanem az, hogy milyen hangon szólnak. Sok-sok madárhangot meg tud különböztetni, de ezt, ami most csicsereg nem tudja mi lehet. Közben hallja a lányt is, aki a tüzelőanyagot gyűjti, most rá vár... *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.10 19:22:39
*Míg Moon tűzifáért megy Morwon a prédájukat nyúzza. Nem igazán szereti ezt a részét a vacsora elkészítésének, de tudja, hogy enélkül a finom ételek nem készülnek el.
Jó pár perc múlva az állat bőrének lenyúzásával végez. A bőrt a talajra teszi, majd körülnéz. Nem messze tőle néhány nagyobb követ lát meg. Feláll és odarak két nagy követ, ahol ül.
~Szék helyett megfelel ez is. ~
Ahonnan a két nagy követ hozta az imént újabb tenyér nagyságú "kavicsokat" hoz, majd egy nagyobb kört rak ki belőlük. Újra körülnéz, sehol senkit, illetve semmit nem lát, csak hallja a kis énekesmadarak csicsergését a fák lombjaiból. Morwont egészen kicsi korától érdekelték a madarak. Nem csak a kinézetük, méretük, hanem az, hogy milyen hangon szólnak. Sok-sok madárhangot meg tud különböztetni, de ezt, ami most csicsereg nem tudja mi lehet. Közben hallja a lányt is, aki a tüzelőanyagot gyűjti, most rá vár... *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.10 19:22:39
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:03:23
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:03:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Morwon //
* A vaddisznó szalad elöl sivítva, mögötte az óriás szedi hatamas lábait. Úgy tűnik semmi képen sem akarja elveszíteni szem elől a vacsorát, és ha még nem volt éhes hát majd nemsokára lesz. Úgy mondják, hogy evés közben jön meg az étvágy, na meg a frissen sült vad illata is igazán étvágygerjesztő.
Ott szalad a nőstény is az óriás nyomában. Hallja az ellőtt nyilvessző suhanását majd az ismét eltalált vad visítását. Nemsokára Morwon utoléri és végez is vele. Moon csak az utolsó pillanatban érkezik. A felé nyújtott tőrt átveszi és a fűben megtörölgeti. Ha már megfelelően tiszta csak akkor teszi el.*
- Tényleg szép. Anyámtól örököltem, ő pedig az övétől, egészen dédanyámig. Ha jól tudom az övé volt. *különleges tőr ez, nagyon értékes, sok aranyat megadnának érte de az áránál az eszmei értéke még nagyobb. Egy papnő áldozótőre volt amit kimondottan neki készíttetett a klán vezére.*
- A tőrrel való gyakorlás is anyai örökségem. *mondja. Soha nem volt szüksége, hogy élesben használja tudását de azért heti rendszerességgel gyakorol hol a bábuk, hol más Arthenior beliek ellen, hol pedig az apjával. Nállunk a családban az volt a vélemény, hogy a nőstények legjobb fegyvere a dobótőr. Könnyű kezelni, közelről is veszélyes fegyver lehet, távolról pedig főleg, alig kivédhető.
A vaddisznó tetemére néz.*
- Meg tudod nyúzni? *kérdezi *Ha igen akkor én hozok gyujtóst és nyársat. Só van nállam, kenyér is akad. *majd elővéve a legmegnyerőbb mosolyát kérdezi *Na mit szólsz? Vacsorázunk?
* A vaddisznó szalad elöl sivítva, mögötte az óriás szedi hatamas lábait. Úgy tűnik semmi képen sem akarja elveszíteni szem elől a vacsorát, és ha még nem volt éhes hát majd nemsokára lesz. Úgy mondják, hogy evés közben jön meg az étvágy, na meg a frissen sült vad illata is igazán étvágygerjesztő.
Ott szalad a nőstény is az óriás nyomában. Hallja az ellőtt nyilvessző suhanását majd az ismét eltalált vad visítását. Nemsokára Morwon utoléri és végez is vele. Moon csak az utolsó pillanatban érkezik. A felé nyújtott tőrt átveszi és a fűben megtörölgeti. Ha már megfelelően tiszta csak akkor teszi el.*
- Tényleg szép. Anyámtól örököltem, ő pedig az övétől, egészen dédanyámig. Ha jól tudom az övé volt. *különleges tőr ez, nagyon értékes, sok aranyat megadnának érte de az áránál az eszmei értéke még nagyobb. Egy papnő áldozótőre volt amit kimondottan neki készíttetett a klán vezére.*
- A tőrrel való gyakorlás is anyai örökségem. *mondja. Soha nem volt szüksége, hogy élesben használja tudását de azért heti rendszerességgel gyakorol hol a bábuk, hol más Arthenior beliek ellen, hol pedig az apjával. Nállunk a családban az volt a vélemény, hogy a nőstények legjobb fegyvere a dobótőr. Könnyű kezelni, közelről is veszélyes fegyver lehet, távolról pedig főleg, alig kivédhető.
A vaddisznó tetemére néz.*
- Meg tudod nyúzni? *kérdezi *Ha igen akkor én hozok gyujtóst és nyársat. Só van nállam, kenyér is akad. *majd elővéve a legmegnyerőbb mosolyát kérdezi *Na mit szólsz? Vacsorázunk?
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-10 18:09:45
Üzenet elküldve: 2014-06-10 18:09:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Moon//
*Mivel Moon eldobja tőrét Morwon tudja, hogy Ő szeretne végezni az állattal. Ebben meg természetesen segít társának. Előrántja számszeríját, de nem egyből lő, hanem a vaddisznó után ered. Az állat nem sokkal gyorsabb Morwonnál, főleg, hogy meg van sebezve. Az óriás addig megy utána, amíg a fák kissé elszóródnak. Ott ellövi a nyilat, ami a vaddisznó oldalába áll, valahol a farához közel. Az állat még mindig megy, de már csak utolsó lépéseit teszi. Ezután elesik. Morwon kissé sietve közeledik felé. Az állat nyűglődik, még mozog, de nem sokáig. Az óriás kardját a levegőben megsuhogtatja, majd végül a vaddisznó testébe szúrja. Az állat végleg elhallgat. *
- Meghalt. *Szól a lánynak, aki jó pár méterrel mögötte van még. Morwon végignézi az állatot, majd kiveszi testéből a lány tőrét. Odamegy Moonhoz és átnyújtja neki a tőrét. *
- Szép tőr! *Mondja mosolyogva.
Szép lassan visszasétál a vaddisznóhoz. Vár a lányra, hogy ő is odajöjjön. *
- Hol tanultál meg ilyen jól dobni tőrrel? Ügyesen eltaláltad az állatot. *Mondja mosolyogva a lánynak. *
*Mivel Moon eldobja tőrét Morwon tudja, hogy Ő szeretne végezni az állattal. Ebben meg természetesen segít társának. Előrántja számszeríját, de nem egyből lő, hanem a vaddisznó után ered. Az állat nem sokkal gyorsabb Morwonnál, főleg, hogy meg van sebezve. Az óriás addig megy utána, amíg a fák kissé elszóródnak. Ott ellövi a nyilat, ami a vaddisznó oldalába áll, valahol a farához közel. Az állat még mindig megy, de már csak utolsó lépéseit teszi. Ezután elesik. Morwon kissé sietve közeledik felé. Az állat nyűglődik, még mozog, de nem sokáig. Az óriás kardját a levegőben megsuhogtatja, majd végül a vaddisznó testébe szúrja. Az állat végleg elhallgat. *
- Meghalt. *Szól a lánynak, aki jó pár méterrel mögötte van még. Morwon végignézi az állatot, majd kiveszi testéből a lány tőrét. Odamegy Moonhoz és átnyújtja neki a tőrét. *
- Szép tőr! *Mondja mosolyogva.
Szép lassan visszasétál a vaddisznóhoz. Vár a lányra, hogy ő is odajöjjön. *
- Hol tanultál meg ilyen jól dobni tőrrel? Ügyesen eltaláltad az állatot. *Mondja mosolyogva a lánynak. *
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-10 13:48:46
Üzenet elküldve: 2014-06-10 13:48:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Még a levegőt is másnak érzi. ~Végre újra a szabadban.~ Nem sok időt töltött távol, de helyzete nem volt túl kellemes. Sőt, most sem annyira biztató. Az erődtől hamar leér az ösvényhez. Itt előveszi a kapott levelet, hogy maga is elolvassa mi található benne. A kényelmesebb terepen nem kell túlzottan arra figyelnie hova lép, van ideje az olvasáshoz. Ami nem is tart sokáig. Azon a pár mondaton pillanatok alatt végigfut. Gyakorlatilag egy ló nevét kell megszereznie. Csak azt tudná miért a Kikötőt kell célbavennie. Bár még mindig jobb helyzetben van, mintha a városban kóborolna el a célszemély. Ott jóval többen élnek, kicsit bonyolultabb lenne megtalálni. Itt ha más nem egy kis kérdezősködéssel jobb esetben a nyomára bukkanhat. Ha valóban itt van, valaki biztosan látta akár az ösvény felől érkezett, akár a folyón hajózott le a tengerig.
Viszont ha egy-két nappal indult is korábban a lány, úgy számolja legfeljebb egy nappal később Llias is elérheti a települést. Sokat nem agyal rajta, inkább nekikezd az útra figyelni. A környező zajok ismerősek. A szél hangja, ahogy a fák leveleit zörgetni, a különböző madarak éneke és remélhetőleg majd egy errejáró karaván, vagy bárki aki szekérrel rendelkezik, jellegzetes hangjai. Nincs baja a gyaloglással sem, sőt saját lábait ő irányítja, azokban megbízik. Másokban sokkal kevésbé. Jelenleg viszont a gyorsaság is fontos tényező lehet, így megeshet, hogy szakít vándorlási szokásaival, ha lehetősége adódik rá.*
Viszont ha egy-két nappal indult is korábban a lány, úgy számolja legfeljebb egy nappal később Llias is elérheti a települést. Sokat nem agyal rajta, inkább nekikezd az útra figyelni. A környező zajok ismerősek. A szél hangja, ahogy a fák leveleit zörgetni, a különböző madarak éneke és remélhetőleg majd egy errejáró karaván, vagy bárki aki szekérrel rendelkezik, jellegzetes hangjai. Nincs baja a gyaloglással sem, sőt saját lábait ő irányítja, azokban megbízik. Másokban sokkal kevésbé. Jelenleg viszont a gyorsaság is fontos tényező lehet, így megeshet, hogy szakít vándorlási szokásaival, ha lehetősége adódik rá.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-10 00:13:01
Üzenet elküldve: 2014-06-10 00:13:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Régebben sem gyakran vetődött errefelé, így most sem tűnik túl ismerősnek a táj, ahogy Arthenior erdejéből átléptet az ösvényre, ami kivezet onnan. Itt valamivel fényesebbnek találja a kilátást - a ritkuló erdő egyre több fényt enged át, s végre a sötét, nyomasztó érzés is engedi vasmarkát az utazó fölött. Shachus is lassan lenyugszik, egyúttal lelassítja lépteit, noha gazdája a legutóbbi lassítás óta - mely arra irányult, hogy a hátas le ne térjen az útról - erre nem adott parancsot. Nem mintha ez O'drann-t zavarná, hiszen a kényelmes, lassú tempó neki is kedvére van, s a lágy, reggeli szellőben még kicsit tisztító jelleggel is hat a katonára. Elűzi az eddig őt kerülgető, kellemetlen gondolatokat. Amikor azonban lova már megáll az út közepén, sőt mitöbb, az ösvény közepén, a kerekek hagyta sávok között kisarjadt füvet kezdi el nagy nyugalmában harapdálni, arra már ő is feleszmél. *
- Hé, lusta jószág! Szedegesd csak a lábad! * Mordul rá türelmetlenül, azonban a ló nem úgy tűnik, mint aki mozdulni óhajt. Shachus talán beleunt az eddigi kellemes sétába, s gazdája "állandó parancsolgatásába", hogy most dacosan semmittevésével közli: "eddig, és nem tovább, amíg én azt nem mondom!" *
- Nehogy már a nyúl vigye a számszeríjat! * Morogja O'drann, immár felettébb idegesen. Eddig még hasonlót nem tapasztalt éjfekete hátasától, pedig hét év hosszú idő, hogy egy ilyen dolog felett csak úgy átsikoljon az ember anélkül, hogy az maradandó nyomot hagyna benne. *
- Megkergültél, Shachus! Indulás előre! * Vágja sarkát most keményen a ló oldalába, mire az megugrik, s felnyerítve két hátsó lábára emelkedik. O'drann alig tudja magát megtartani a nyeregben, erősen szorítja a gyeplőt, s húzza, miközben felkiált. *
- Hőő!
* A vasmarok ezúttal eredményes eszköznek bizonyul. A fekete mén percek alatt ugyan, de lecsillapodik, s tudomással veszi: hét év után fellázadni nem lenne épp eredményes lépés. Legalábbis a férfi erre következtet, hogy az állat megértette, hiszen ezután már finom noszogatásra is megindul, méghozzá igen gyors léptékben, de ügetéshez még elég lassan. A katona nyelve kattogtatásával nyugtatgatja az ijedt lovat. *
- Mi az pajtás? Unod az utazást, vagy csak engem? * Rázza meg fejét értetlenül. Talán tényleg hosszú volt közös túrájuk, amióta hetekkel ezelőtt elhagyták az utolsó fogadót Arthenior előtt, s azóta meg sem álltak, csupán éjszakára, de volt, hogy akkor sem. Nem kellene így megerőltetnie szegény párát. *
- Majd ezután, Shachus. Csak egy kicsit bírd még ki. * Paskolja meg kezével a ló nyakát. Az állat nyugodt prüsszentéssel felel az érintésre, s immár nyugodtabban haladhatnak tovább Thargarod felé.
O'drann a messzeségben már fel véli fedezni a dombot, melynek tetején füst jelzi a tábortűz jelenlétét. Igen, itt lehet, amit keres. Lovát megindítja a gázló felé. *
- Hé, lusta jószág! Szedegesd csak a lábad! * Mordul rá türelmetlenül, azonban a ló nem úgy tűnik, mint aki mozdulni óhajt. Shachus talán beleunt az eddigi kellemes sétába, s gazdája "állandó parancsolgatásába", hogy most dacosan semmittevésével közli: "eddig, és nem tovább, amíg én azt nem mondom!" *
- Nehogy már a nyúl vigye a számszeríjat! * Morogja O'drann, immár felettébb idegesen. Eddig még hasonlót nem tapasztalt éjfekete hátasától, pedig hét év hosszú idő, hogy egy ilyen dolog felett csak úgy átsikoljon az ember anélkül, hogy az maradandó nyomot hagyna benne. *
- Megkergültél, Shachus! Indulás előre! * Vágja sarkát most keményen a ló oldalába, mire az megugrik, s felnyerítve két hátsó lábára emelkedik. O'drann alig tudja magát megtartani a nyeregben, erősen szorítja a gyeplőt, s húzza, miközben felkiált. *
- Hőő!
* A vasmarok ezúttal eredményes eszköznek bizonyul. A fekete mén percek alatt ugyan, de lecsillapodik, s tudomással veszi: hét év után fellázadni nem lenne épp eredményes lépés. Legalábbis a férfi erre következtet, hogy az állat megértette, hiszen ezután már finom noszogatásra is megindul, méghozzá igen gyors léptékben, de ügetéshez még elég lassan. A katona nyelve kattogtatásával nyugtatgatja az ijedt lovat. *
- Mi az pajtás? Unod az utazást, vagy csak engem? * Rázza meg fejét értetlenül. Talán tényleg hosszú volt közös túrájuk, amióta hetekkel ezelőtt elhagyták az utolsó fogadót Arthenior előtt, s azóta meg sem álltak, csupán éjszakára, de volt, hogy akkor sem. Nem kellene így megerőltetnie szegény párát. *
- Majd ezután, Shachus. Csak egy kicsit bírd még ki. * Paskolja meg kezével a ló nyakát. Az állat nyugodt prüsszentéssel felel az érintésre, s immár nyugodtabban haladhatnak tovább Thargarod felé.
O'drann a messzeségben már fel véli fedezni a dombot, melynek tetején füst jelzi a tábortűz jelenlétét. Igen, itt lehet, amit keres. Lovát megindítja a gázló felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718