Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1567_ember-felelf_ferfi.jpg)
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-15 19:26:39
Üzenet elküldve: 2014-08-15 19:26:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
//A szekérnél//
~Tényleg nappal lenne?~ *Néz körül az ork. Aki annyit lakott a pusztában mint ő annak a fák okozta árnyék már szürkületként hat. Végül az ágak közt meglátja a nap egyik átvillanó sugarát.
Gravak egyre morcosabb képet vág, minden egyes csapás amit az öregasszony pálcája rámér egy újabb gonosz torzulást, egy kidagadó verőeret idéz a hatalmas buta lény fejére. A kezét ért csapással aztán betelik a pohár, épp ez az eszement hozzáállás az amiért nem bírja a vén banyákat. Már a folyóparton is viszolygott tőlük. Dühében hangosan felüvölt, két agyara, közül szél és nyálzuhatag zúdul a boszorkány arcába, majd előkapja csatabárdjait és tuskólábaival a szekérre ugrik. Mostani személyisége annyira különbözik korábbi békés természetétől mint egy házi sertésé a vaddisznótól. Páros bárdjaival a banyára sújt, azzal a feltett szándékkal, hogy minél gyorsabban agyonveri. Ha a vénség elszalad akkor a kutyák azonnal nyomába erednek és Dargalnak is ott a kezében az íjpuska. Ő nem fogja üldözni. A sok ütés kialakított az ork gyomrában egyfajta görcsöt amitől idegesebb, kellemetlenebb és ráadásképpen minden józan esze, miből egyébként is kevés adatott neki, elszállt. Ezt a görcsöt a banya széthasított fejének látványa könnyen orvosolhatja, de nem olyan súlyos kór amit mindenáron kezelni kéne.
A zsákkal nem foglalkozik, ezt a gondolatot rendesen kiverték a fejéből, a banya zsebeit esetleg átkutatja, már amennyiben a vénséget sikerül agyoncsapnia. Tehát a második lépés a lovak kiszabadítása. Fegyvereivel levágja a bőrszíjakat aztán felpattan a kocsit húzó lovak egyikére. Már ha azok nem vadulnak meg amint a közelükbe ér, mert ebben az esetben haszontalanok számára. Persze megpróbálja majd lenyugtatni őket, azzal a kis tapasztalattal amivel egy patás lélektanáról rendelkezik. Ebei akik visszatérnek a banyafogásból, esetleg el sem mennek sehova megint furán viselkednek. Egyre csak néznek abba az irányba amerre a lányok elmentek. Lehet a mágiát, vagy egyszerűen a kizsigerelt állat szagát érzik a levegőben, de egy dolog egészen biztos. Valami nem tetszik nekik arrafelé. Gravak sem tudhatja mi az.* -Na apa mit gondolsz megnézzük merre mentek? *Kérdezi Antét mikor szemei átvándorolnak rá a két jószágról. Ha apja helyesli az ötletet nem habozik az indulással.*
//Ha a ló nem nyugszik meg.//
*Ha az állatok hátasnak alkalmatlanok arra is van megoldása az egyiket agyontaglózni majd a szekeret tábortűzzé aprítja, hogy mindhármuknak kellő vacsorát süthessen. Persze a lovak neki is értékesebbek élve mint élelem gyanánt, így ha ez lehetséges inkább az állatok megnyugtatása mellett dönt.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.15 19:27:26
//A szekérnél//
~Tényleg nappal lenne?~ *Néz körül az ork. Aki annyit lakott a pusztában mint ő annak a fák okozta árnyék már szürkületként hat. Végül az ágak közt meglátja a nap egyik átvillanó sugarát.
Gravak egyre morcosabb képet vág, minden egyes csapás amit az öregasszony pálcája rámér egy újabb gonosz torzulást, egy kidagadó verőeret idéz a hatalmas buta lény fejére. A kezét ért csapással aztán betelik a pohár, épp ez az eszement hozzáállás az amiért nem bírja a vén banyákat. Már a folyóparton is viszolygott tőlük. Dühében hangosan felüvölt, két agyara, közül szél és nyálzuhatag zúdul a boszorkány arcába, majd előkapja csatabárdjait és tuskólábaival a szekérre ugrik. Mostani személyisége annyira különbözik korábbi békés természetétől mint egy házi sertésé a vaddisznótól. Páros bárdjaival a banyára sújt, azzal a feltett szándékkal, hogy minél gyorsabban agyonveri. Ha a vénség elszalad akkor a kutyák azonnal nyomába erednek és Dargalnak is ott a kezében az íjpuska. Ő nem fogja üldözni. A sok ütés kialakított az ork gyomrában egyfajta görcsöt amitől idegesebb, kellemetlenebb és ráadásképpen minden józan esze, miből egyébként is kevés adatott neki, elszállt. Ezt a görcsöt a banya széthasított fejének látványa könnyen orvosolhatja, de nem olyan súlyos kór amit mindenáron kezelni kéne.
A zsákkal nem foglalkozik, ezt a gondolatot rendesen kiverték a fejéből, a banya zsebeit esetleg átkutatja, már amennyiben a vénséget sikerül agyoncsapnia. Tehát a második lépés a lovak kiszabadítása. Fegyvereivel levágja a bőrszíjakat aztán felpattan a kocsit húzó lovak egyikére. Már ha azok nem vadulnak meg amint a közelükbe ér, mert ebben az esetben haszontalanok számára. Persze megpróbálja majd lenyugtatni őket, azzal a kis tapasztalattal amivel egy patás lélektanáról rendelkezik. Ebei akik visszatérnek a banyafogásból, esetleg el sem mennek sehova megint furán viselkednek. Egyre csak néznek abba az irányba amerre a lányok elmentek. Lehet a mágiát, vagy egyszerűen a kizsigerelt állat szagát érzik a levegőben, de egy dolog egészen biztos. Valami nem tetszik nekik arrafelé. Gravak sem tudhatja mi az.* -Na apa mit gondolsz megnézzük merre mentek? *Kérdezi Antét mikor szemei átvándorolnak rá a két jószágról. Ha apja helyesli az ötletet nem habozik az indulással.*
//Ha a ló nem nyugszik meg.//
*Ha az állatok hátasnak alkalmatlanok arra is van megoldása az egyiket agyontaglózni majd a szekeret tábortűzzé aprítja, hogy mindhármuknak kellő vacsorát süthessen. Persze a lovak neki is értékesebbek élve mint élelem gyanánt, így ha ez lehetséges inkább az állatok megnyugtatása mellett dönt.*
A hozzászólás írója (Lewonor Gravak) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.15 19:27:26
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-15 18:06:48
Üzenet elküldve: 2014-08-15 18:06:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Szüzek vacsorája //
// A szekérnél - Dargal, Gravak később Ante és Darfang //
* A kocsiról lepattanó hölgyemények miközben az erdő felé sétálnak bájosan a két ork férfira mosolyognak. Dargalnak az őzike szemű barna visszainteget, a másik pedig még meg is simogatja finoman Gravak vállát sietős elhaladtában. Kacarászás, majd eltűnés a fák lelógó lombjainak takarásában. A banya közben elolt valamiféle füstölőt, s legyezgetni kezdi maga előtt az attól sűrű, szürke levegőt.*
- Estét? Hát dél van, te mihaszna ződbőrű! Hét ágra süt a nap! * Mondja rekedtes kibicsakló hangján az őt megszólító Gravaknak, de rá nem néz, hanem igyekszik összehúzni a lábánál heverő zsák száját. Látszólag cseppet sincs elrettenve/elragadtatva a jelenlétüktől s nem is óhajt velük foglalkozni, inkább maga elé meredve cuppog fogatlan szájával. A cinóber csuklya alatt messzire érezhetően megizzadt.*
- Há? Mitet beszélsz már megin'?! Nem folyik itt semmi se! A zsákhoz meg nincs közöd teee... teee, hát kotródjatok innét! * Látván, hogy Dargal fegyvert fog rá a vénasszony hátrafordul a kocsis felé, mely fájó öreg tagjai miatt nem megy nyögés nélkül és elveszi a palánkról a gnóm lovaspálcáját.*
- Nincs étel! Nincs píz! Vidd a büdös korcsaidat is vagy hívom én is az enyéimet! * Felváltva csapkodni kezdi Dargal és Gravak kopasz feje búbját, mely vastag kérges zöld bőrük miatt leginkább csak csiklandozás, ám maga a gesztus lehet, hogy adrenalin növelő lesz a két orknak. Gravak miután a szekérre csap tenyerével arra is kaphat a pálca áldásából egy keveset. Csípős érzés marad utána. Idegesítő, mint a szúnyogcsípés, vagy, mint egy megvakarhatatlan viszketés. Ha a banya valamiért nem is, de a gnómocska eléggé elretten látva a három hatalmas tagbaszakadt orkot, s fontolóra veszi, hogy amikor nem figyelnek majd elszalad.*
// Ante //
* A később befutó Ante sem maradhat ki a lányok kegyeiből: A darázs derekú vörös lányka, hófehér szeplőtlen bőrrel futtában még csókot lehel a férfi kérges bőrű arcára. Egy pillanat leforgása alatt zajlik mindez, s a lánysereg már el is tűnik a fák közt. Ante eztán azt láthatja, hogy a vén satrafa két fiának fejét csapkodja a lovaspálcával, hogy az majd eltörik a kemény kobakokon. Később aztán a szipirtyó is észreveszi őt, ám míg annak fiaival foglalkozik nem figyel a zsákra melynek szája szétnyílik, így az újonnan csatlakozott ork könnyedén betekintést nyerhet annak tartalmára: Csontok, egy átlátszó tőrt formázó üvegszilánk, füstölő, füstölő és még több füstölő. Persze lehetséges, hogy van még az alján valami értékes, ám a boszorka gyorsan észbe kap és magához szorítja a barna bőrputtonyt, hogy többet ne is mutasson belőle.*
- Nincsen értsd meg buta ork! Hagyjál- hagyjál! * Rikácsolja, eztán pedig őt kezdi el fenyegetni a pálcával, mely voltaképp mókásnak tűnhet, hiszen azzal sok kárt nem tud tenni egy bivalyerős orkban.*
// Darfang //
* A palánkon ücsörgő gnómocska pont akkorra időzíti menekülésének időpontját, mikor megpillantja a fa tövében szenvedő Darfangot. Igyekszik úgy tenni, mintha nem látná, hogy segítségre szorul, ám a lelkiismerete csak nem hagyja, hogy egyedül a saját bőrét mentse. Magában szitkozódik is rendesen, de úgy látszik vannak még rendes emberek/gnómok neki pedig szerencséje van, hogy pont egy ilyenbe botlott. Az orkok ugyan nem érdeklik, de a férfit csak nem hagyhatja ott egyedül meghalni. Amíg a vénasszony a zöldbőrűekkel foglalatoskodik ő szépen, észrevétlenül lepattan a kocsiról, s a nem messze ücsörgő Darf-hoz sompolyog.*
- A szentségit barátom. Te aztán benne vagy a pácban. * Csóválja a fejét idegesen, s remegő kezecskéivel elkezd kotorászni a hátán lévő kis bőrszütyőkében, a pipáját közben a földre teszi, mivel nincs már rá szabad marka.*
- Fogd ezt, és ezt. No meg ez sem árt. * Sorra nyomja Darfang kezébe a kisebb tárgyakat: egy kevés, de éppen hogy elegendő géztekercset, mellyel a férfi elláthatja sebeit, valami fiolát benne ismeretlen eredetű akvamarinszín löttyel és egy füstölőt. Hogy a füstölő minek, azt a nagy sietségben a kocsis elfelejti elmondani, mindenesetre Darfangnak talán szüksége lesz rá a későbbiekben. Az alacsony fickó kis tenyerével erősen a fa tövében ülő férfi ingébe markol.*
- Ide figyelj barátom! Menekülj innen! Amilyen gyorsan csak tudsz! Ezek a csuhások... őrültek! És a lányok.. oh szegény-szegény lányok. * Feláll és amilyen gyorsan csak tud, töpszli kis lábaival elinal a helyszínről, de mielőtt eltűnne az ösvény egyik kanyarulatában még odakiáltja a férfinak:*
- Azt meg idd meg! * Azzal el is tűnt. Darfnak pedig van egy ajándék pipája.*
// Lánykáknál - Nif, később Murbag //
* A leskelődő íjász tervei balul sülnek el: előrebucskázik, pontosan az évakosztümben táncot lejtő hölgyemények mellett. Azok azonban nem törődnek vele, s úgy tetszik a két szerzetes sem különösebben... még. Ám a gyönyörű szőke, ki úgy megtetszett Nif Hadanrannak sokszor pillant felé óriás kék szemeivel, s halk kuncogásba kezd, miután látja annak érdeklődését. Később aztán leválik vidáman táncoló társaitól, s könnyed, légies léptekkel terem mosolyogva a férfi mellett. Kedvesen végigsimít annak arcélén, megszorítja kis tenyerével az övét s közelebb hajolva csendesen az ajkába suttogja:*
- Segíts...
* Van valami hátborzongató a dologban, főleg azért, mert ezután nevetni is kezd az angyalarcú. Az ember sokszor találkozhat ilyen felismeréssel: A száj mosolyra görbül, ám a lélek tükrei nem hazudnak. A nagy kék kacsaúsztató szemekben Nif a félelem és kétségbeesés keserű érzését ízlelheti. Rögtön ahogy a szőkeség ezt kimondja , a gnóm csuhás felemeli egyik kezét, melyben füstölőt tart. A lány lassacskán önkívületi állapotba kerül, tán még a szemei is elfehéredve felakadnak egy pillanatra. Felkacag és mintha mi sem történt volna elengedi a férfi kezét és derűsen visszaszökken a többi táncoló leányzó közé. A két szerzetes egyébként továbbra is csak áll, ám most már mormolni is kezdenek valamit. Mint ki imát kántál arctalan istenéhez. A levegő is egyre erősebb kén szagot áraszt, melytől Nif azt érezheti, hogy picit fájni kezd a feje, végtagjai pedig zsibbadnak, mintha apró tűkkel szurkálnák. Ám mindez nem olyan mértékű, hogy bármiben is akadályozza a férfit, csupán zavarótényező. A nehéz, sűrű füst, hamar beködösíti a teret, lassacskán elér majd a szekérnél állókhoz is*
// Murbag //
* Az orkot kemény fából faragták, nem nagyon hat lelkére a nem mindennapi látvány. A szerzetesek egyszerre fordítják fejüket az újonnan érkezett hím felé. A kántálás abbamarad... - volt valami földöntúli benne. A két alak egyébként fegyvertelen első ránézésre. Murbag, ha szemfüles még idejében észrevehette a szokatlan jelenséget, mikor a csuhások imát mormoltak: Fogaik a maguk kusza összevisszaságában tűhegyesek, s néhol előbukkan villás nyelvük is. Kígyót és egyéb hüllőket juttathat az eszébe, annak ellenére, hogy a csuklya takarásából arcukat még nem is látta.*
- Most távoznotok kell, kérész-éltűek. Azonnal!
* Hangzik a mély földöntúli hang, mindenhonnan és sehonnan egyszerre, a két férfi ajka azonban nem mozdult. A lányok közben abbahagyják a táncot, s mintha állva elaludtak volna, maguk elé merednek szoborszerű mozdulatlanságban. A kénszagú füstegyveleg szintje közben egyre magasodik, már Murbag csípőjét is elérte, azonban a hímnek elég éles a szeme ahhoz, hogy észrevegye benne a Nif felé közeledő halálos kígyók néma sokaságát.*
// A szekérnél - Dargal, Gravak később Ante és Darfang //
* A kocsiról lepattanó hölgyemények miközben az erdő felé sétálnak bájosan a két ork férfira mosolyognak. Dargalnak az őzike szemű barna visszainteget, a másik pedig még meg is simogatja finoman Gravak vállát sietős elhaladtában. Kacarászás, majd eltűnés a fák lelógó lombjainak takarásában. A banya közben elolt valamiféle füstölőt, s legyezgetni kezdi maga előtt az attól sűrű, szürke levegőt.*
- Estét? Hát dél van, te mihaszna ződbőrű! Hét ágra süt a nap! * Mondja rekedtes kibicsakló hangján az őt megszólító Gravaknak, de rá nem néz, hanem igyekszik összehúzni a lábánál heverő zsák száját. Látszólag cseppet sincs elrettenve/elragadtatva a jelenlétüktől s nem is óhajt velük foglalkozni, inkább maga elé meredve cuppog fogatlan szájával. A cinóber csuklya alatt messzire érezhetően megizzadt.*
- Há? Mitet beszélsz már megin'?! Nem folyik itt semmi se! A zsákhoz meg nincs közöd teee... teee, hát kotródjatok innét! * Látván, hogy Dargal fegyvert fog rá a vénasszony hátrafordul a kocsis felé, mely fájó öreg tagjai miatt nem megy nyögés nélkül és elveszi a palánkról a gnóm lovaspálcáját.*
- Nincs étel! Nincs píz! Vidd a büdös korcsaidat is vagy hívom én is az enyéimet! * Felváltva csapkodni kezdi Dargal és Gravak kopasz feje búbját, mely vastag kérges zöld bőrük miatt leginkább csak csiklandozás, ám maga a gesztus lehet, hogy adrenalin növelő lesz a két orknak. Gravak miután a szekérre csap tenyerével arra is kaphat a pálca áldásából egy keveset. Csípős érzés marad utána. Idegesítő, mint a szúnyogcsípés, vagy, mint egy megvakarhatatlan viszketés. Ha a banya valamiért nem is, de a gnómocska eléggé elretten látva a három hatalmas tagbaszakadt orkot, s fontolóra veszi, hogy amikor nem figyelnek majd elszalad.*
// Ante //
* A később befutó Ante sem maradhat ki a lányok kegyeiből: A darázs derekú vörös lányka, hófehér szeplőtlen bőrrel futtában még csókot lehel a férfi kérges bőrű arcára. Egy pillanat leforgása alatt zajlik mindez, s a lánysereg már el is tűnik a fák közt. Ante eztán azt láthatja, hogy a vén satrafa két fiának fejét csapkodja a lovaspálcával, hogy az majd eltörik a kemény kobakokon. Később aztán a szipirtyó is észreveszi őt, ám míg annak fiaival foglalkozik nem figyel a zsákra melynek szája szétnyílik, így az újonnan csatlakozott ork könnyedén betekintést nyerhet annak tartalmára: Csontok, egy átlátszó tőrt formázó üvegszilánk, füstölő, füstölő és még több füstölő. Persze lehetséges, hogy van még az alján valami értékes, ám a boszorka gyorsan észbe kap és magához szorítja a barna bőrputtonyt, hogy többet ne is mutasson belőle.*
- Nincsen értsd meg buta ork! Hagyjál- hagyjál! * Rikácsolja, eztán pedig őt kezdi el fenyegetni a pálcával, mely voltaképp mókásnak tűnhet, hiszen azzal sok kárt nem tud tenni egy bivalyerős orkban.*
// Darfang //
* A palánkon ücsörgő gnómocska pont akkorra időzíti menekülésének időpontját, mikor megpillantja a fa tövében szenvedő Darfangot. Igyekszik úgy tenni, mintha nem látná, hogy segítségre szorul, ám a lelkiismerete csak nem hagyja, hogy egyedül a saját bőrét mentse. Magában szitkozódik is rendesen, de úgy látszik vannak még rendes emberek/gnómok neki pedig szerencséje van, hogy pont egy ilyenbe botlott. Az orkok ugyan nem érdeklik, de a férfit csak nem hagyhatja ott egyedül meghalni. Amíg a vénasszony a zöldbőrűekkel foglalatoskodik ő szépen, észrevétlenül lepattan a kocsiról, s a nem messze ücsörgő Darf-hoz sompolyog.*
- A szentségit barátom. Te aztán benne vagy a pácban. * Csóválja a fejét idegesen, s remegő kezecskéivel elkezd kotorászni a hátán lévő kis bőrszütyőkében, a pipáját közben a földre teszi, mivel nincs már rá szabad marka.*
- Fogd ezt, és ezt. No meg ez sem árt. * Sorra nyomja Darfang kezébe a kisebb tárgyakat: egy kevés, de éppen hogy elegendő géztekercset, mellyel a férfi elláthatja sebeit, valami fiolát benne ismeretlen eredetű akvamarinszín löttyel és egy füstölőt. Hogy a füstölő minek, azt a nagy sietségben a kocsis elfelejti elmondani, mindenesetre Darfangnak talán szüksége lesz rá a későbbiekben. Az alacsony fickó kis tenyerével erősen a fa tövében ülő férfi ingébe markol.*
- Ide figyelj barátom! Menekülj innen! Amilyen gyorsan csak tudsz! Ezek a csuhások... őrültek! És a lányok.. oh szegény-szegény lányok. * Feláll és amilyen gyorsan csak tud, töpszli kis lábaival elinal a helyszínről, de mielőtt eltűnne az ösvény egyik kanyarulatában még odakiáltja a férfinak:*
- Azt meg idd meg! * Azzal el is tűnt. Darfnak pedig van egy ajándék pipája.*
// Lánykáknál - Nif, később Murbag //
* A leskelődő íjász tervei balul sülnek el: előrebucskázik, pontosan az évakosztümben táncot lejtő hölgyemények mellett. Azok azonban nem törődnek vele, s úgy tetszik a két szerzetes sem különösebben... még. Ám a gyönyörű szőke, ki úgy megtetszett Nif Hadanrannak sokszor pillant felé óriás kék szemeivel, s halk kuncogásba kezd, miután látja annak érdeklődését. Később aztán leválik vidáman táncoló társaitól, s könnyed, légies léptekkel terem mosolyogva a férfi mellett. Kedvesen végigsimít annak arcélén, megszorítja kis tenyerével az övét s közelebb hajolva csendesen az ajkába suttogja:*
- Segíts...
* Van valami hátborzongató a dologban, főleg azért, mert ezután nevetni is kezd az angyalarcú. Az ember sokszor találkozhat ilyen felismeréssel: A száj mosolyra görbül, ám a lélek tükrei nem hazudnak. A nagy kék kacsaúsztató szemekben Nif a félelem és kétségbeesés keserű érzését ízlelheti. Rögtön ahogy a szőkeség ezt kimondja , a gnóm csuhás felemeli egyik kezét, melyben füstölőt tart. A lány lassacskán önkívületi állapotba kerül, tán még a szemei is elfehéredve felakadnak egy pillanatra. Felkacag és mintha mi sem történt volna elengedi a férfi kezét és derűsen visszaszökken a többi táncoló leányzó közé. A két szerzetes egyébként továbbra is csak áll, ám most már mormolni is kezdenek valamit. Mint ki imát kántál arctalan istenéhez. A levegő is egyre erősebb kén szagot áraszt, melytől Nif azt érezheti, hogy picit fájni kezd a feje, végtagjai pedig zsibbadnak, mintha apró tűkkel szurkálnák. Ám mindez nem olyan mértékű, hogy bármiben is akadályozza a férfit, csupán zavarótényező. A nehéz, sűrű füst, hamar beködösíti a teret, lassacskán elér majd a szekérnél állókhoz is*
// Murbag //
* Az orkot kemény fából faragták, nem nagyon hat lelkére a nem mindennapi látvány. A szerzetesek egyszerre fordítják fejüket az újonnan érkezett hím felé. A kántálás abbamarad... - volt valami földöntúli benne. A két alak egyébként fegyvertelen első ránézésre. Murbag, ha szemfüles még idejében észrevehette a szokatlan jelenséget, mikor a csuhások imát mormoltak: Fogaik a maguk kusza összevisszaságában tűhegyesek, s néhol előbukkan villás nyelvük is. Kígyót és egyéb hüllőket juttathat az eszébe, annak ellenére, hogy a csuklya takarásából arcukat még nem is látta.*
- Most távoznotok kell, kérész-éltűek. Azonnal!
* Hangzik a mély földöntúli hang, mindenhonnan és sehonnan egyszerre, a két férfi ajka azonban nem mozdult. A lányok közben abbahagyják a táncot, s mintha állva elaludtak volna, maguk elé merednek szoborszerű mozdulatlanságban. A kénszagú füstegyveleg szintje közben egyre magasodik, már Murbag csípőjét is elérte, azonban a hímnek elég éles a szeme ahhoz, hogy észrevegye benne a Nif felé közeledő halálos kígyók néma sokaságát.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-15 17:28:02
Üzenet elküldve: 2014-08-15 17:28:02
ÚJ
![>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1567_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Szüzek vacsorája//
//Egy fa árnyékában haldokolva//
*Darfang nem tudja mi történt vele, mikor magához tér az úton, de nem érzi magát biztonságban az út közepén, ezért próbálja magát bevonszolni az ösvény szélén álló fák közé. Nem könnyű feladat, mert a seb eléggé megviseli, különösen a vérveszteség az ami kiszívja az erejét. Nem tudja meddig tart míg eljut az egyik fa tövéhez, és annak nekitámaszkodik, hogy ülve maradhasson, de úgy érzi órákat vesz igénybe. Azt se tudja, hogy mennyi ideje ül, amikor egy szekér nem messze tőle lehúzódik az ösvényről. Darfang eddigre már egészen beletörődött abba, hogy nincs más hátra, csak a halál közönye. Nem is igazán hisz a szemének, hiszen a sebe akár be is gyulladhatott, és akkor az egész csak egy lázálom. Hiszen elég valószínűtlen, hogy egy szekér megálljon pár méterre attól ahol ő épp kimúlni készül, és lányok szállnak le róla, de még milyen lányok. Mivel veszteni valója nincs, ezért a legegyszerűbb lehetőség mellett dönt, megpróbál valahogy jelezni azoknak akiket lát.*
-Segítsenek, kérem, segítsenek!*Hangja elfúló, de talán eljut a szekérig, és valaki észreveszi, hogy a fa árnyékában ő ott ül, és épp meghalni készül. Ha valaki közelebb megy megállapíthatja, hogy elég megviselt állapotban van, arca fehér, és egyik lába teljesen mocskos a vértől, és egy elég hosszú és széles seb található a combján, amiből csak azért nem szivárog a vér, mert a nadrág már beleszáradt. Ezen kívül egész teste csupa sár az eső utáni fetrengéstől.*
//Egy fa árnyékában haldokolva//
*Darfang nem tudja mi történt vele, mikor magához tér az úton, de nem érzi magát biztonságban az út közepén, ezért próbálja magát bevonszolni az ösvény szélén álló fák közé. Nem könnyű feladat, mert a seb eléggé megviseli, különösen a vérveszteség az ami kiszívja az erejét. Nem tudja meddig tart míg eljut az egyik fa tövéhez, és annak nekitámaszkodik, hogy ülve maradhasson, de úgy érzi órákat vesz igénybe. Azt se tudja, hogy mennyi ideje ül, amikor egy szekér nem messze tőle lehúzódik az ösvényről. Darfang eddigre már egészen beletörődött abba, hogy nincs más hátra, csak a halál közönye. Nem is igazán hisz a szemének, hiszen a sebe akár be is gyulladhatott, és akkor az egész csak egy lázálom. Hiszen elég valószínűtlen, hogy egy szekér megálljon pár méterre attól ahol ő épp kimúlni készül, és lányok szállnak le róla, de még milyen lányok. Mivel veszteni valója nincs, ezért a legegyszerűbb lehetőség mellett dönt, megpróbál valahogy jelezni azoknak akiket lát.*
-Segítsenek, kérem, segítsenek!*Hangja elfúló, de talán eljut a szekérig, és valaki észreveszi, hogy a fa árnyékában ő ott ül, és épp meghalni készül. Ha valaki közelebb megy megállapíthatja, hogy elég megviselt állapotban van, arca fehér, és egyik lába teljesen mocskos a vértől, és egy elég hosszú és széles seb található a combján, amiből csak azért nem szivárog a vér, mert a nadrág már beleszáradt. Ezen kívül egész teste csupa sár az eső utáni fetrengéstől.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-14 15:29:45
Üzenet elküldve: 2014-08-14 15:29:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
//Lányokat követve//
*Nemsokára rájön, hogy jó úton jár. Amikor a városba ért, útbaigazítást kért, és valami fiatal ficsúr mondta neki, hogy ha talál egy jól kitaposott ösvényt, na azt követve eljut a kikötőbe.*
~Ki hitte volna, hogy még van, aki segít egy orknak?~
*Lassacskán a szeme fel is vél fedezni valami városféleséget a távolban, ám ekkor valami sokkal érdekesebb tárul a szeme elé. Szekér, lányok, gnóm. Feltűnik neki még valami. Kegyetlen hőség van és ezt nem csak a szép hölgyeményeknek lehet köszönni.
A levegő tovább forrósodik, amikor azok ledobják ruháikat és eltűnnek az erdő fái között. Murbag sóhajt egyet, aztán elindul utánuk, csuklyáját még jobban az arcába húzva, hogy abból sok ne látszódjon.
A környezet nem kelt benne sem félelmet, sem rossz előérzetet. Mérhetetlen közönnyel szemléli az eltorzult fákat, amik az átlagemberek szívét minden bizonnyal alaposan megdobogtatnák. Az ork azonban sokszor fordult már meg ennél baljósabb környezetben is, akkor sem nagyon zavarta. Annál inkább zavarja most a bűz, ami megcsapja az orrát.*
~Dögszag!~
*Fut át az agyán. És ekkor észreveszi a két vörös csuhás alakot, akik egy állat teteme mellett állnak. Egyenes derék, merev tartás. Minden bizonnyal katonák lesznek, bár ezt nem tudhatja biztosan. A hölgyek pedig nekilátnak körbetáncolni a tetemet.*
~Ez egyre érdekesebb.~
*Kilép a fák takarásából, egyáltalán nem érdekli, hogy észreveszik, mind a lányok, mind a csuhások. Az előbbiek különösebben nem érdeklik, őt általában elkerülik az ellenkező nemből valóak, okkal, elvégre nem egy délceg kis elfecske, akiért döglenek a nők. Az utóbbiakra ellenben nagyon is kíváncsi. Ha harcosok, tán része lehet egy eszmecserében. Ha ellenség, akkor minden bizonnyal egy kiadós verekedésben, ha pedig sem egyik, sem másik, még csak nem is akarnak tőle semmit, akkor azonnal indul a kikötőbe, ugyanis nem szeretne több időt vesztegetni.*
//Lányokat követve//
*Nemsokára rájön, hogy jó úton jár. Amikor a városba ért, útbaigazítást kért, és valami fiatal ficsúr mondta neki, hogy ha talál egy jól kitaposott ösvényt, na azt követve eljut a kikötőbe.*
~Ki hitte volna, hogy még van, aki segít egy orknak?~
*Lassacskán a szeme fel is vél fedezni valami városféleséget a távolban, ám ekkor valami sokkal érdekesebb tárul a szeme elé. Szekér, lányok, gnóm. Feltűnik neki még valami. Kegyetlen hőség van és ezt nem csak a szép hölgyeményeknek lehet köszönni.
A levegő tovább forrósodik, amikor azok ledobják ruháikat és eltűnnek az erdő fái között. Murbag sóhajt egyet, aztán elindul utánuk, csuklyáját még jobban az arcába húzva, hogy abból sok ne látszódjon.
A környezet nem kelt benne sem félelmet, sem rossz előérzetet. Mérhetetlen közönnyel szemléli az eltorzult fákat, amik az átlagemberek szívét minden bizonnyal alaposan megdobogtatnák. Az ork azonban sokszor fordult már meg ennél baljósabb környezetben is, akkor sem nagyon zavarta. Annál inkább zavarja most a bűz, ami megcsapja az orrát.*
~Dögszag!~
*Fut át az agyán. És ekkor észreveszi a két vörös csuhás alakot, akik egy állat teteme mellett állnak. Egyenes derék, merev tartás. Minden bizonnyal katonák lesznek, bár ezt nem tudhatja biztosan. A hölgyek pedig nekilátnak körbetáncolni a tetemet.*
~Ez egyre érdekesebb.~
*Kilép a fák takarásából, egyáltalán nem érdekli, hogy észreveszik, mind a lányok, mind a csuhások. Az előbbiek különösebben nem érdeklik, őt általában elkerülik az ellenkező nemből valóak, okkal, elvégre nem egy délceg kis elfecske, akiért döglenek a nők. Az utóbbiakra ellenben nagyon is kíváncsi. Ha harcosok, tán része lehet egy eszmecserében. Ha ellenség, akkor minden bizonnyal egy kiadós verekedésben, ha pedig sem egyik, sem másik, még csak nem is akarnak tőle semmit, akkor azonnal indul a kikötőbe, ugyanis nem szeretne több időt vesztegetni.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-11 12:15:39
Üzenet elküldve: 2014-08-11 12:15:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
*A lányok látványa az ő fejében is megmozgatja agyának mocskos részeit. A meztelenség nem zavarja. Önmagát sem tartja egy állatnál többnek, így aztán mást sem, ezután pedig a ruhaviselést sem tartja többnek egyszerű megszokásnál, akár másoknak a délutáni egy korsó sör, vagy a gnóm pipázása. Ember nősténnyel még nem volt együtt, még bordélyokban sem. A szépségükkel nincs baja, a viselkedésük kiismerhetetlen, de sajnos neki gyengék. Fél nehogy összetörjenek a kezei között. Az ember nőknek nem az ő fajtája kell, hanem egy nyálas félelf aki elcsavarja a fejüket, vagy egy hős lovag aki állandóan pátyolgatja őket, neki az egyikhez esze a másikhoz türelme nincs, így nem is próbálta ezt a műsort előadni nekik. Ami igazán meglepte az a lányok viselkedése, még sohasem látott hasonlót.
Valaki megáll mögötte. Egy rövid pillanatig nem tudja ki az de az illető rögtön megszólal ráadásul apja hangján. Eddigi bizonytalansága hirtelen eltűnik és egyetlen szemvillanás alatt dühödt kérdéssé alakul.* -Te meg hol a pokolban voltál? *Teszi fel a költői kérdést Ante számára. Természetesen semmi joga rá, hogy felelősségre vonja az orkot. Hiszen csak nemrég találkozott vele, apai feladatvállalásaira meg eddig sem volt szükség, valószínűleg ezután sem lesz.
A durva szavak elég megszokottak nála, amiket ok nélkül is sokszor szór mindenki felé és ha visszakap belőlük valamennyit azt minden morgás nélkül elengedi a füle mellet.* ~Legalább most nem tartott húsz évig a kiruccanása.~
Komolyabban nem képes foglalkozni vele. Egyelőre nem. Most túlságosan leköti őt a szekér meg akik rajta vannak, a gnóm és a banya, meg persze a zsák. Így hát visszafordul a kis páros felé.
-Szóval. Ördög, zsák, étel, pénz... *Ismétli meg korábbi kérdéseinek fő szavait. Lehet ugyan, hogy azok időközben belekezdtek a kérdések megválaszolásába, csak éppen ő volt aki nem értett semmit mert elvolt foglalva az előbbi szemtelenkedéssel.* -De most már gyorsan mert dühbe gurulok. *Ha valaki a dühével fenyegetődzik az gyakran, már a fenyegetődzés pillanatában is rettentő ideges, főleg ha az illető egy nagy buta és éhes zöldbőrű. Hangulatának érzékeltetésére lapáttenyerét a szekérre csapja. A banyát meg a kocsist eléggé zavarhatja, hogy szekerüket három egy háromfős csapat utazókocsmának nézi, pedig láthatólag nem ez a szerepük.
Aki távolabb áll hallhatja amint az ork mély hangú szavai végigviharzanak az erdőn és nyomukban, záróakkordként jelenik meg a Gravak tenyerének szekérhez csapódása.*
*A lányok látványa az ő fejében is megmozgatja agyának mocskos részeit. A meztelenség nem zavarja. Önmagát sem tartja egy állatnál többnek, így aztán mást sem, ezután pedig a ruhaviselést sem tartja többnek egyszerű megszokásnál, akár másoknak a délutáni egy korsó sör, vagy a gnóm pipázása. Ember nősténnyel még nem volt együtt, még bordélyokban sem. A szépségükkel nincs baja, a viselkedésük kiismerhetetlen, de sajnos neki gyengék. Fél nehogy összetörjenek a kezei között. Az ember nőknek nem az ő fajtája kell, hanem egy nyálas félelf aki elcsavarja a fejüket, vagy egy hős lovag aki állandóan pátyolgatja őket, neki az egyikhez esze a másikhoz türelme nincs, így nem is próbálta ezt a műsort előadni nekik. Ami igazán meglepte az a lányok viselkedése, még sohasem látott hasonlót.
Valaki megáll mögötte. Egy rövid pillanatig nem tudja ki az de az illető rögtön megszólal ráadásul apja hangján. Eddigi bizonytalansága hirtelen eltűnik és egyetlen szemvillanás alatt dühödt kérdéssé alakul.* -Te meg hol a pokolban voltál? *Teszi fel a költői kérdést Ante számára. Természetesen semmi joga rá, hogy felelősségre vonja az orkot. Hiszen csak nemrég találkozott vele, apai feladatvállalásaira meg eddig sem volt szükség, valószínűleg ezután sem lesz.
A durva szavak elég megszokottak nála, amiket ok nélkül is sokszor szór mindenki felé és ha visszakap belőlük valamennyit azt minden morgás nélkül elengedi a füle mellet.* ~Legalább most nem tartott húsz évig a kiruccanása.~
Komolyabban nem képes foglalkozni vele. Egyelőre nem. Most túlságosan leköti őt a szekér meg akik rajta vannak, a gnóm és a banya, meg persze a zsák. Így hát visszafordul a kis páros felé.
-Szóval. Ördög, zsák, étel, pénz... *Ismétli meg korábbi kérdéseinek fő szavait. Lehet ugyan, hogy azok időközben belekezdtek a kérdések megválaszolásába, csak éppen ő volt aki nem értett semmit mert elvolt foglalva az előbbi szemtelenkedéssel.* -De most már gyorsan mert dühbe gurulok. *Ha valaki a dühével fenyegetődzik az gyakran, már a fenyegetődzés pillanatában is rettentő ideges, főleg ha az illető egy nagy buta és éhes zöldbőrű. Hangulatának érzékeltetésére lapáttenyerét a szekérre csapja. A banyát meg a kocsist eléggé zavarhatja, hogy szekerüket három egy háromfős csapat utazókocsmának nézi, pedig láthatólag nem ez a szerepük.
Aki távolabb áll hallhatja amint az ork mély hangú szavai végigviharzanak az erdőn és nyomukban, záróakkordként jelenik meg a Gravak tenyerének szekérhez csapódása.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 23:46:57
Üzenet elküldve: 2014-08-10 23:46:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
*Lassacskán utoléri a két másik orkot. Igaz még ők nem latjak Antét, de azért ő már jól látja azokat. Neki is kicsordul szájából a nyál a szarvas hallatára. Jó ideje nem evett egy falatot sem, nem csoda, hogy ő is meg tudná enni azt a mennyiségű ételt, amit Gravak felsorolt az imént. *
//Szüzek vacsorája//
//Bokorban, majd szekérnél//
*Kis idő múlva egy szekeret pillant meg. Ösztönösen bebújik egy bokor mögé nem messze a másik kettőtöl. A legnagyobb meglepetésére jópár lány bújik ki a szekérből. ~Mi a fene? ~ Ante végignézi, ahogy kiszállnak, majd ruhájukat ledobva ugrálnak az erdő felé. Ante mindig is szépnek tartotta az emberek nőstenyeit is. Hiszen nem sokban térnek el az orkoktól, mégha ezt eddig nem is nagyon tudta. Eddig egyszer látott meztelen ember-lányt, amikor kölyökkorában meglesett egy fürdőzőt. Akkor alaposan elverték, ezért eszébe se jutott a későbbiekben meglesni akárkit is. De most már felnőtt és nem tagadja, hogy igenis szemügyre veszi a táncoló szüzek kebleit
és egyéb részeit. Elmosolyodik, majd újra a nyála csordul ki szinte. Ahogy ugrálnak, úgy valóban ugrálnak velük együtt fel-le a lányok gömbölyű keblei. Az ork nők hasonlóak, de mégis kicsit mások. Újra a lányokra néz és végignézi sokuknak az egész testét. Hallott már ork-emberekről, azaz fél-orkokról, de egyet sem ismert még. ~Talán el lehetne szöktetni egyet-kettőt, hogy megnézzem, tényleg vannak-e fél-orkok? ~ A legtöbb lány arrébb ugrándozik és nem nézheti őket ismét meg Ante. De még így is van néhány, amelyet nézhet. A "csodálatos mámorból" csak akkor szabadul, mikor észre veszi, hogy a két ork társa el is indult a szekér felé. Utolsó pillantást vet az egyikre, majd ő is oda megy a szekérhez. *
- Igen! Mindenki éhes. *Toldja meg az előtte álló két ork szavait már csak azért is, hogy mutassa: "itt vagyok én is". Az öregasszonyra és a gnómra is vet egy-egy pillantást, majd a szeme sarkából a lányokra is. ~Micsoda gyönyör. ~ mosolyodik el magában, majd megvakarja hátát, melyet minden bizonnyal valami növény megcsípett a bokorban. Elgondolkodik, hogy vajon miért van olyan meleg ruhában az asszony, ha a lányok még a vékony kis ruhácskájukat is sokallták és meztelenre váltottak. ~Nekem aztán mindegy... Amíg azokon nincs ruha, addig nem baj, ha ezen sok van. ~ fogja fel egyszerű gondolkodásmódjával a dolgokat. Arra persze nem is gondol, hogy esetleg csapda az égész: hogy csak azért vetették le ruhájukat, hogy felhívják magukra a figyelmet és később, mondjuk álmukban végezzenek velük. Ante csak arra gondol, hogy melegük van. *
A hozzászólás írója (Lewonor Ante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 23:50:29
//Szüzek vacsorája//
//Bokorban, majd szekérnél//
*Kis idő múlva egy szekeret pillant meg. Ösztönösen bebújik egy bokor mögé nem messze a másik kettőtöl. A legnagyobb meglepetésére jópár lány bújik ki a szekérből. ~Mi a fene? ~ Ante végignézi, ahogy kiszállnak, majd ruhájukat ledobva ugrálnak az erdő felé. Ante mindig is szépnek tartotta az emberek nőstenyeit is. Hiszen nem sokban térnek el az orkoktól, mégha ezt eddig nem is nagyon tudta. Eddig egyszer látott meztelen ember-lányt, amikor kölyökkorában meglesett egy fürdőzőt. Akkor alaposan elverték, ezért eszébe se jutott a későbbiekben meglesni akárkit is. De most már felnőtt és nem tagadja, hogy igenis szemügyre veszi a táncoló szüzek kebleit
és egyéb részeit. Elmosolyodik, majd újra a nyála csordul ki szinte. Ahogy ugrálnak, úgy valóban ugrálnak velük együtt fel-le a lányok gömbölyű keblei. Az ork nők hasonlóak, de mégis kicsit mások. Újra a lányokra néz és végignézi sokuknak az egész testét. Hallott már ork-emberekről, azaz fél-orkokról, de egyet sem ismert még. ~Talán el lehetne szöktetni egyet-kettőt, hogy megnézzem, tényleg vannak-e fél-orkok? ~ A legtöbb lány arrébb ugrándozik és nem nézheti őket ismét meg Ante. De még így is van néhány, amelyet nézhet. A "csodálatos mámorból" csak akkor szabadul, mikor észre veszi, hogy a két ork társa el is indult a szekér felé. Utolsó pillantást vet az egyikre, majd ő is oda megy a szekérhez. *
- Igen! Mindenki éhes. *Toldja meg az előtte álló két ork szavait már csak azért is, hogy mutassa: "itt vagyok én is". Az öregasszonyra és a gnómra is vet egy-egy pillantást, majd a szeme sarkából a lányokra is. ~Micsoda gyönyör. ~ mosolyodik el magában, majd megvakarja hátát, melyet minden bizonnyal valami növény megcsípett a bokorban. Elgondolkodik, hogy vajon miért van olyan meleg ruhában az asszony, ha a lányok még a vékony kis ruhácskájukat is sokallták és meztelenre váltottak. ~Nekem aztán mindegy... Amíg azokon nincs ruha, addig nem baj, ha ezen sok van. ~ fogja fel egyszerű gondolkodásmódjával a dolgokat. Arra persze nem is gondol, hogy esetleg csapda az égész: hogy csak azért vetették le ruhájukat, hogy felhívják magukra a figyelmet és később, mondjuk álmukban végezzenek velük. Ante csak arra gondol, hogy melegük van. *
A hozzászólás írója (Lewonor Ante) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.10 23:50:29
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 23:03:10
Üzenet elküldve: 2014-08-10 23:03:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Gravak//
*Egészen összefolyik a nyál a szájában a szarvas hallatán. Habár elképzelni sem tudja, hogy ez az ork, hogy tudna megenni egy szarvast, amikor egy olyanból Dargal napokig elél, de nem kérdőjelezi meg a dolgot, hiszen miért tenné? Lehet, hogy a másiknak tényleg ilyen nagy a bendője. A csibe és a marhacomb hallatán, csak fejét forgatja, gondolkozik, hogy hallotta-e már valahol ezeket a szavakat, de rá kell jönnie, hogy nem. Mindig is erdei vadakat evett, a marha pedig nem túl gyakori a fák között. Letörli kicsordogáló nyálát, mikor testvére elindul az ösvényen, de mikor tényleges vacsoráról esik szó, újra nyáladzani kezd a hír hallatán. Ezért, persze azonnal követi bátyját.*
//Szüzek vacsorája//
*Nem érdekli az ösvény léte, nemléte, még csak a földet sem nézi, csak szedi fürgén lábait, hogy újonnan megismert családtagja nehogy elhagyja őt, ha már beígérte a vacsorát neki. Azonban, mikor meglátja a szekeret, azonnal fedezékbe bújik. Fő az óvatosság. Már nem fél annyira, de azért egy alapvető bizonytalanság van benne az ismeretlen felé. Márpedig egy szekéren semmi ismerős nincs számára. Ekkor látja meg a lovakat, és úgy gondolja, hogy azok az állatok amelyekről testvére beszélt.* ~Ez lenne a vacsora, amiért idejöttünk?~ *Megelégszik a lóhússal, de azért ez mégsem olyan fejedelmi lakoma, mint amiről szó volt.*
-Nem tudom mi van, nézzük meg! Rendben, lelövök mindenkit, aki nem tetszik!
*Vigyorog Gravakra, ezek után már egyáltalán nem olyasmi történik, amire fel tudott volna készülni, így meglepetésként éri a dolog. De túlzottan nem tudja megzavarni nyugalmát, hiszen a lányok szemmel láthatólag távozni készülnek. Ez így még talán jobb is, mert neme lesznek útban. Mikor a kérdés elhangzik, Dargal felhúzza a szemöldökét.*
-Nem láttam még ilyet, de zavarnak! Lelőhetem őket? *De mire célozna, már el is tűntek a szeme elől, csupán ruháikat hagyva maguk után.*
//Szekérnél//
*Azonnal követi a szekérhez induló testvérét. Neki semmi gondja nincs az előbbi eseménnyel, hiszen a sok különös és szokatlan esemény mellett, már fel sem tűnik neki még egy. Ő is végignézi a szekéren lévő alakokat. Megejt egy vigyort is feléjük, és int karmos mancsával. Nem tudja még, hogy ez éppen egy rablótámadás, hiszen neki senki nem szólt erről. Ha pedig igen, akkor bizonyára nem emlékszik rá. Azonban hamar kivilágosodik neki a dolog, és ekkor már fegyvert fog az idegenekre. Még mindig a vacsora jár az eszében, így megismétli a kérdést, amit testvére feltett, hogy biztos meg legyen válaszolva.*
-Dargal éhes! Van maguknál étel?
*Egészen összefolyik a nyál a szájában a szarvas hallatán. Habár elképzelni sem tudja, hogy ez az ork, hogy tudna megenni egy szarvast, amikor egy olyanból Dargal napokig elél, de nem kérdőjelezi meg a dolgot, hiszen miért tenné? Lehet, hogy a másiknak tényleg ilyen nagy a bendője. A csibe és a marhacomb hallatán, csak fejét forgatja, gondolkozik, hogy hallotta-e már valahol ezeket a szavakat, de rá kell jönnie, hogy nem. Mindig is erdei vadakat evett, a marha pedig nem túl gyakori a fák között. Letörli kicsordogáló nyálát, mikor testvére elindul az ösvényen, de mikor tényleges vacsoráról esik szó, újra nyáladzani kezd a hír hallatán. Ezért, persze azonnal követi bátyját.*
//Szüzek vacsorája//
*Nem érdekli az ösvény léte, nemléte, még csak a földet sem nézi, csak szedi fürgén lábait, hogy újonnan megismert családtagja nehogy elhagyja őt, ha már beígérte a vacsorát neki. Azonban, mikor meglátja a szekeret, azonnal fedezékbe bújik. Fő az óvatosság. Már nem fél annyira, de azért egy alapvető bizonytalanság van benne az ismeretlen felé. Márpedig egy szekéren semmi ismerős nincs számára. Ekkor látja meg a lovakat, és úgy gondolja, hogy azok az állatok amelyekről testvére beszélt.* ~Ez lenne a vacsora, amiért idejöttünk?~ *Megelégszik a lóhússal, de azért ez mégsem olyan fejedelmi lakoma, mint amiről szó volt.*
-Nem tudom mi van, nézzük meg! Rendben, lelövök mindenkit, aki nem tetszik!
*Vigyorog Gravakra, ezek után már egyáltalán nem olyasmi történik, amire fel tudott volna készülni, így meglepetésként éri a dolog. De túlzottan nem tudja megzavarni nyugalmát, hiszen a lányok szemmel láthatólag távozni készülnek. Ez így még talán jobb is, mert neme lesznek útban. Mikor a kérdés elhangzik, Dargal felhúzza a szemöldökét.*
-Nem láttam még ilyet, de zavarnak! Lelőhetem őket? *De mire célozna, már el is tűntek a szeme elől, csupán ruháikat hagyva maguk után.*
//Szekérnél//
*Azonnal követi a szekérhez induló testvérét. Neki semmi gondja nincs az előbbi eseménnyel, hiszen a sok különös és szokatlan esemény mellett, már fel sem tűnik neki még egy. Ő is végignézi a szekéren lévő alakokat. Megejt egy vigyort is feléjük, és int karmos mancsával. Nem tudja még, hogy ez éppen egy rablótámadás, hiszen neki senki nem szólt erről. Ha pedig igen, akkor bizonyára nem emlékszik rá. Azonban hamar kivilágosodik neki a dolog, és ekkor már fegyvert fog az idegenekre. Még mindig a vacsora jár az eszében, így megismétli a kérdést, amit testvére feltett, hogy biztos meg legyen válaszolva.*
-Dargal éhes! Van maguknál étel?
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:45:12
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:45:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
-Hát honnét tudjam?! Te csináltad!
*Sipítja a nőknek azon a sajátos hangszínén ami minden körülmények közt a lehető legidegesítőbb.*
-Az én hibám?! Mi az, hogy az én hibám?!
*Rázza meg ő is öklét Kagan felé, miközben leszáll lováról a biztonság kedvéért. Esetében a gúnyosan utánzó mozdulatsor azonban még akár valós veszélyt is rejthet.*
-Igen! Vágd csak le! Le kell vágnod a pömpölődet is, ha ezzel a kezeddel szoktál hozzá nyúlni!
*Szemtelenkedik bátyjával, de nehezen állja meg, hogy ne röhögje el a mondat utolsó felét. Arcát mosoly feszíti, de izmai még küzdenek ellene.*
-Hát ne tőlem! Én semmiről sem tehetek!
*Védekezik kitartóan úgy minden ellen, amit Kagan csak felhozhat vád ként. Legyen szó a nem várt manalövedékről, vagy a korábbi félreértésről.*
-Elromlott! Nem piszkálhatod többet az orrod, csak a jobb kezeddel!
*Duzzog tovább karba font kézzel lova mellett ácsorogva.*
-Hát honnét tudjam?! Te csináltad!
*Sipítja a nőknek azon a sajátos hangszínén ami minden körülmények közt a lehető legidegesítőbb.*
-Az én hibám?! Mi az, hogy az én hibám?!
*Rázza meg ő is öklét Kagan felé, miközben leszáll lováról a biztonság kedvéért. Esetében a gúnyosan utánzó mozdulatsor azonban még akár valós veszélyt is rejthet.*
-Igen! Vágd csak le! Le kell vágnod a pömpölődet is, ha ezzel a kezeddel szoktál hozzá nyúlni!
*Szemtelenkedik bátyjával, de nehezen állja meg, hogy ne röhögje el a mondat utolsó felét. Arcát mosoly feszíti, de izmai még küzdenek ellene.*
-Hát ne tőlem! Én semmiről sem tehetek!
*Védekezik kitartóan úgy minden ellen, amit Kagan csak felhozhat vád ként. Legyen szó a nem várt manalövedékről, vagy a korábbi félreértésről.*
-Elromlott! Nem piszkálhatod többet az orrod, csak a jobb kezeddel!
*Duzzog tovább karba font kézzel lova mellett ácsorogva.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:31:01
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:31:01
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az erdőben//
//Dargal//
-Én is éhes vagyok. *Válaszolja nem veszi észre a Dargal és az ő szavai közt húzódó összefüggéseket. Sőt gyakran a saját szavai, gondolatai és tettei közt sincs sok összefüggés, csak megy bele a vakvilágba és teszi amit tennie kell, vagy nem kell.* -Megennék egy szarvast is egészben. Két töltött csibét meg egy sült marhacombot akkorát mint az a bokor ott ni. *Kezével az egyik bokorra mutat, mindegy melyikre mert az ösvény mellet ahol a szomszédos fák távolabb állnak és több fény jut el az aljnövényzethez mindenfelé csak bokrokat látni. Közben saját szavaitól fut össze a nyál a szájában, tovább borzolja az eb szőrét aki rusnya sárga szemet mutatja az ork felé. Az már kérdéses vajon tényleg vacsora várja őket avagy a zöldbőrű saját vágyait magyarázza bele az állat reakcióiba. Aztán felpattan és elindul az ösvényen előre.* -Gyere, erre lesz a vacsora. *Mondja tökéletes bizonyossággal amit persze semmi sem támaszt alá. Hosszan előre megy ezúttal kutyái is jönnek utána, persze nem olyan sebességgel halad, hogy ne lehessen vele tartani az iramot.*
//Szüzek vacsorája//
*Az új ösvény egyre kevésbé emlékeztet kitaposott terepre végül már a fekete földön közlekednek kövek és sűrűn álló fák között. Egyre gyakrabban kell az útban lévő fák mellett elszlalomozni, és a legvégén megláthatnak egy másik ösvényt keresztben futni az orruk előtt. Sok szempontból olyan mint az előző, de nagyobb, mintha gyakrabban használták volna, és a legnagyobb különbség a kihaltság hiánya. Itt egy szekér áll. Gyorsan a bokorba ugrik és öccsét is igyekszik maga mellé vonni, a kutyáknak meg csendet int.* -Szerinted mi van benne? *Kérdezi. Most leginkább egy nagy füstölt hús szállítmánynak örülne, mellé pár üveg töménynek. Eldöntötte. Ezt a szekeret most ki kell rabolniuk. Itt nincsenek városőrök, se más zsoldosok akik a szekérre vigyáznának, tökéletes célpontnak tűnik, hogy folytathassa amit apja megtanított neki. Igazából nem tanított neki semmit, és abban is kezd kételkedni, hogy az apja volt az illető, de ez most teljesen másodlagos. A lényeg az a falugyújtogató virtus ami teljesen elönti tagjait.* -Én odamegyek, felnyitom a szekeret és ha bárki kötekedik, nyugodtan lődd le. *Mondja majd bárdjait előkapva felkészül a támadásra. Legnagyobb meglepetésére a szekér kinyílik és egy csomó lány indul belőle az erdő irányába miközben sorra dobják el ruháikat. Először nem tud erre mit mondani. Leesett állal bámulja a jelenséget, majd nagy sokára megszólal. Persze addigra a lányok már mind messze járnak.* -Te láttál már hasonlót? *Kérdezi öccsét, az egyetlen személyt aki ebben a percben választ tud adni neki. Szegény Gravakot teljesen lesokkolt az egész helyzet abszurditása.*
//A szekérnél//
*Mikor végre sikerül összeszednie magát elindul a szekérhez. Annyira megdöbbent, hogy Dargalnak se mond mit gondol, mert azt maga se tudja. Szemügyre veszi a banyát meg a gnómot. Ők vannak egyedül a szekérben. Tekintetét a zsák sem kerüli el.* -Jó estét... Azaz... *Nehéz összeszedni mondandóját. Végül pár egyszerű ám teljesen összefüggéstelen mondatban önti ki ami a fejében van, mindkettejüknek intézve gondolatait.* -Mi az ördög folyik itt? Mi van a zsákban? Van maguknál étel? Pénzt ide a kezembe!
//Dargal//
-Én is éhes vagyok. *Válaszolja nem veszi észre a Dargal és az ő szavai közt húzódó összefüggéseket. Sőt gyakran a saját szavai, gondolatai és tettei közt sincs sok összefüggés, csak megy bele a vakvilágba és teszi amit tennie kell, vagy nem kell.* -Megennék egy szarvast is egészben. Két töltött csibét meg egy sült marhacombot akkorát mint az a bokor ott ni. *Kezével az egyik bokorra mutat, mindegy melyikre mert az ösvény mellet ahol a szomszédos fák távolabb állnak és több fény jut el az aljnövényzethez mindenfelé csak bokrokat látni. Közben saját szavaitól fut össze a nyál a szájában, tovább borzolja az eb szőrét aki rusnya sárga szemet mutatja az ork felé. Az már kérdéses vajon tényleg vacsora várja őket avagy a zöldbőrű saját vágyait magyarázza bele az állat reakcióiba. Aztán felpattan és elindul az ösvényen előre.* -Gyere, erre lesz a vacsora. *Mondja tökéletes bizonyossággal amit persze semmi sem támaszt alá. Hosszan előre megy ezúttal kutyái is jönnek utána, persze nem olyan sebességgel halad, hogy ne lehessen vele tartani az iramot.*
//Szüzek vacsorája//
*Az új ösvény egyre kevésbé emlékeztet kitaposott terepre végül már a fekete földön közlekednek kövek és sűrűn álló fák között. Egyre gyakrabban kell az útban lévő fák mellett elszlalomozni, és a legvégén megláthatnak egy másik ösvényt keresztben futni az orruk előtt. Sok szempontból olyan mint az előző, de nagyobb, mintha gyakrabban használták volna, és a legnagyobb különbség a kihaltság hiánya. Itt egy szekér áll. Gyorsan a bokorba ugrik és öccsét is igyekszik maga mellé vonni, a kutyáknak meg csendet int.* -Szerinted mi van benne? *Kérdezi. Most leginkább egy nagy füstölt hús szállítmánynak örülne, mellé pár üveg töménynek. Eldöntötte. Ezt a szekeret most ki kell rabolniuk. Itt nincsenek városőrök, se más zsoldosok akik a szekérre vigyáznának, tökéletes célpontnak tűnik, hogy folytathassa amit apja megtanított neki. Igazából nem tanított neki semmit, és abban is kezd kételkedni, hogy az apja volt az illető, de ez most teljesen másodlagos. A lényeg az a falugyújtogató virtus ami teljesen elönti tagjait.* -Én odamegyek, felnyitom a szekeret és ha bárki kötekedik, nyugodtan lődd le. *Mondja majd bárdjait előkapva felkészül a támadásra. Legnagyobb meglepetésére a szekér kinyílik és egy csomó lány indul belőle az erdő irányába miközben sorra dobják el ruháikat. Először nem tud erre mit mondani. Leesett állal bámulja a jelenséget, majd nagy sokára megszólal. Persze addigra a lányok már mind messze járnak.* -Te láttál már hasonlót? *Kérdezi öccsét, az egyetlen személyt aki ebben a percben választ tud adni neki. Szegény Gravakot teljesen lesokkolt az egész helyzet abszurditása.*
//A szekérnél//
*Mikor végre sikerül összeszednie magát elindul a szekérhez. Annyira megdöbbent, hogy Dargalnak se mond mit gondol, mert azt maga se tudja. Szemügyre veszi a banyát meg a gnómot. Ők vannak egyedül a szekérben. Tekintetét a zsák sem kerüli el.* -Jó estét... Azaz... *Nehéz összeszedni mondandóját. Végül pár egyszerű ám teljesen összefüggéstelen mondatban önti ki ami a fejében van, mindkettejüknek intézve gondolatait.* -Mi az ördög folyik itt? Mi van a zsákban? Van maguknál étel? Pénzt ide a kezembe!
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 19:59:01
Üzenet elküldve: 2014-08-10 19:59:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szüzek vacsorája//
//Lányokat követve//
*Mélán sétál az ösvényen, és örül, hogy lassacskán újabb településhez ér. Régóta vándorol, s az erdő sűrűjében tengette napjait, de végre elért ehhez az ösvényhez, mely talán a megváltó civilizációt nyújtja számára. Lassú, alélt, de sikerélményt tükröző lépdel a poros ösvényen, mely látszólag elég sokszor lett már használatba véve. Íja hátán pihen, csakúgy tegeze, de tőre markolata kikandikál kesztyűjéből, jelezvén, hogy azért nem védtelen közelharcban sem. Bár, amennyire a férfi tőrforgató tudásában valami profizmust is fel lehet lelni... Talán mégis védtelen.
De ezt egy laikus nem tudhatja. Éppúgy hiheti azt, hogy profi a tőrharcban, mint ahogy azt is, hogy csak egy szerencsétlen, és nem tesz mást, mint hadonászik maga elé. Pont ez ezért egy kárörvendő grimasz ül ki arcára, amely egy jó darabig nem rohad le arcáról. Persze, a legjobb öröm a káröröm, főleg, ha magunkon tapasztaljuk azt. De az előbb említett grimasz le is rohad arcáról, mert egy szekeret pillant meg a távolban. Bemegy a bokrok közé, s az ösvénytől kicsit távolabb, az avarban próbálja meg csendesen megközelíteni azt. Gyönyörű asszonyságok, kik szertesereglenek a barátságtalan erdőben, egy gnóm és egy banya. De az utóbbi kettővel nem foglalkozik, inkább a szépségek nyomába ered, s egy kecses termetű szőkét követve rá is lép egy otthagyott textildarabra. Lenéz rá, de mikor felnéz, őkelme majd orra vérét leli a szemet gyönyörködtető látványban. Nem látszik az íjász küllemén, hogy kéjszerelmes lenne, pedig az. És most megütötte a főnyereményt. De nem sokáig, mivel a leányzó elindul tovább az erdő sűrűjébe. A kukkolója sem tesz másként, halkan a nyomába ered. A kis idő múlva elé táruló látvány talán a legeslegbizarrabb, amit életében látott. Két szálegyenes őrféleség, és vagy egy tucat leányzó. Az utóbbi csoport pedig egy tetemet táncol körbe. Az íjász arca elvörösödik, mivel a táncoló lányok keblei ide-oda fickándoznak a nagy ugrándozásban, s talán nem egy ember leli ebben a látványban örömét.
~Talán erdei nimfák? Talán valami kéjenc leánycsapat? Talán mindkettővel jól járnék!~ Majd félrehajtja az ágakat, hogy jobban szemügyre vehesse őket, s kiválogassa fejében a legszebbeket, melyeket memorizálni kéne. Ezek közül az ő szemében messze kitűnik az összes közül a kecses szőke. Talán ő a legszebb mind közül, s ezt a férfi egy elismerő mosollyal konstatálja, melyet a hölgyemény elég kicsi eséllyel vesz észre, hála a bokrok takarásának. Talán megpróbálhatna egy kicsit közelebb férkőzni. ~Két lépés nem nagy ügy, csak két lépés!~ Bár ne tette volna. Az egyik ág pont útját állja, és bokáját beleütköztetve bucskázik előre, pontosan a különc mezítelen táncosok lába elé. Pont mint egy talpnyaló cseléd, orra az avarban, a leányzók talpai pedig mindjárt előtte. Szemei felfelé vándorolnak, és újra átvált falfehérből vörösbe. Látszik, hogy bizonyos szinten élvezi a dolgok, a másik bizonyos szinten pedig fél, hogy most mit tesz vele a két vitéz, esetleg a lányok. Ki tudja, talán emberbőrbe bújt hárpiák, akik először rámásznak, majd a dolog kellős közepén kitépik a belét. Mindenesetre feláll, kissé visszalép, úgy három-négy lábnyit, és félig a nőkre, félig az őrökre vizslatva várja a történéseket, melyek talán nem fognak a legjobban alakulni. De talán a szerencse az ő pártjára áll, és a nimfák gondos és szerető ápolásukba veszik fájó bokáját.*
//Lányokat követve//
*Mélán sétál az ösvényen, és örül, hogy lassacskán újabb településhez ér. Régóta vándorol, s az erdő sűrűjében tengette napjait, de végre elért ehhez az ösvényhez, mely talán a megváltó civilizációt nyújtja számára. Lassú, alélt, de sikerélményt tükröző lépdel a poros ösvényen, mely látszólag elég sokszor lett már használatba véve. Íja hátán pihen, csakúgy tegeze, de tőre markolata kikandikál kesztyűjéből, jelezvén, hogy azért nem védtelen közelharcban sem. Bár, amennyire a férfi tőrforgató tudásában valami profizmust is fel lehet lelni... Talán mégis védtelen.
De ezt egy laikus nem tudhatja. Éppúgy hiheti azt, hogy profi a tőrharcban, mint ahogy azt is, hogy csak egy szerencsétlen, és nem tesz mást, mint hadonászik maga elé. Pont ez ezért egy kárörvendő grimasz ül ki arcára, amely egy jó darabig nem rohad le arcáról. Persze, a legjobb öröm a káröröm, főleg, ha magunkon tapasztaljuk azt. De az előbb említett grimasz le is rohad arcáról, mert egy szekeret pillant meg a távolban. Bemegy a bokrok közé, s az ösvénytől kicsit távolabb, az avarban próbálja meg csendesen megközelíteni azt. Gyönyörű asszonyságok, kik szertesereglenek a barátságtalan erdőben, egy gnóm és egy banya. De az utóbbi kettővel nem foglalkozik, inkább a szépségek nyomába ered, s egy kecses termetű szőkét követve rá is lép egy otthagyott textildarabra. Lenéz rá, de mikor felnéz, őkelme majd orra vérét leli a szemet gyönyörködtető látványban. Nem látszik az íjász küllemén, hogy kéjszerelmes lenne, pedig az. És most megütötte a főnyereményt. De nem sokáig, mivel a leányzó elindul tovább az erdő sűrűjébe. A kukkolója sem tesz másként, halkan a nyomába ered. A kis idő múlva elé táruló látvány talán a legeslegbizarrabb, amit életében látott. Két szálegyenes őrféleség, és vagy egy tucat leányzó. Az utóbbi csoport pedig egy tetemet táncol körbe. Az íjász arca elvörösödik, mivel a táncoló lányok keblei ide-oda fickándoznak a nagy ugrándozásban, s talán nem egy ember leli ebben a látványban örömét.
~Talán erdei nimfák? Talán valami kéjenc leánycsapat? Talán mindkettővel jól járnék!~ Majd félrehajtja az ágakat, hogy jobban szemügyre vehesse őket, s kiválogassa fejében a legszebbeket, melyeket memorizálni kéne. Ezek közül az ő szemében messze kitűnik az összes közül a kecses szőke. Talán ő a legszebb mind közül, s ezt a férfi egy elismerő mosollyal konstatálja, melyet a hölgyemény elég kicsi eséllyel vesz észre, hála a bokrok takarásának. Talán megpróbálhatna egy kicsit közelebb férkőzni. ~Két lépés nem nagy ügy, csak két lépés!~ Bár ne tette volna. Az egyik ág pont útját állja, és bokáját beleütköztetve bucskázik előre, pontosan a különc mezítelen táncosok lába elé. Pont mint egy talpnyaló cseléd, orra az avarban, a leányzók talpai pedig mindjárt előtte. Szemei felfelé vándorolnak, és újra átvált falfehérből vörösbe. Látszik, hogy bizonyos szinten élvezi a dolgok, a másik bizonyos szinten pedig fél, hogy most mit tesz vele a két vitéz, esetleg a lányok. Ki tudja, talán emberbőrbe bújt hárpiák, akik először rámásznak, majd a dolog kellős közepén kitépik a belét. Mindenesetre feláll, kissé visszalép, úgy három-négy lábnyit, és félig a nőkre, félig az őrökre vizslatva várja a történéseket, melyek talán nem fognak a legjobban alakulni. De talán a szerencse az ő pártjára áll, és a nimfák gondos és szerető ápolásukba veszik fájó bokáját.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 13:43:55
Üzenet elküldve: 2014-08-10 13:43:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Szüzek vacsorája //
* A kanyargó erdei ösvényen az éppen most erre járó vándor egy félreállt szekeret láthat. Az előtte álló két mén mélán legelészik, a palánkon ücsörgő gnóm kocsis pedig idegesen tömködi pipájába a dohányt. Meleg van. Kegyetlen forróság. Az ember érzi, hogy a kelme a bőréhez tapad. Olyan nap ez, mikor a parasztok esőért imádkoznak. Ebben még nincs is semmi különleges. Hétköznapi a látvány, ám a szekér utasai már kevésbé viselkednek úgy. A kocsin egymással szemben ülve gyönyörű leányok sorakoznak, közrefogva egy csúf vénasszonyt, ki a hőség ellenére cinóber csuhába bújtatta ráncos testét, s még a kámzsát is gondosan a szemébe húzta. A csoroszlya remegő kézzel számolja meg lányait aztán int nekik, hogy ugorjanak le a szekérről. Hosszú lábú szőkék, vörösek és gesztenyebarnák: Hajukba százszorszépet tűztek, könnyű anyagú ruhájuk, mint a hajuk legalább a térdükig ér. A mosolyuk még szebb. Kacarásznak, s kecsesen pattannak le helyükről, hogy aztán az erdei ösvényt szegélyező fák közé szaladjanak. Mielőtt eltűnnének a vastag törzsek takarásában azonban néhány közülük nem felejti el ledobni ruháit. Mezítelenül, mint az erdei nimfák félrehajtva az ágakat eltűnnek a magas aljnövényzetben.*
// Aki követi a lányokat //
* Kacérkodnak, hívnak mindenkit magukkal, akik utánuk jönnek, ám kérdésre nem felelnek, csupán mosolyognak, nevetgélnek. Nem sokat sétálnak tovább, egy olyan helyre sietnek, hol a fák göcsörtös ágai sűrű lombmennyezetet szőttek odafent, elzárva a napfényt, miáltal sokkal hűvösebb itt a lég, a földfelszínen pedig eltorzult gyökerek fonódnak egymásba. Jogosan gondolhatja az ember, hogy ijesztő a környék, s az ilyen vidám teremtések mit keresnek errefelé. Egy ormótlan fekete, villám sújtotta törzs mellett még két ugyanolyan vörös csuhát viselő alak áll. Szálfaegyenes derékkal, mintha karót nyeltek volna. Az egyik magas, ösztövér, míg a másik jól megtermett és alacsony, mint egy törpe. Lehet, hogy az is, ám a szemébe húzott kapucni miatt ez nehezen megállapítható. Baljós előérzete támadhat mindenkinek, s nem csak azért mert a levegő erősen kénszagú és orrfacsaróan bűzös, hanem mert egy állat kizsigerelt tetemét kezdik megbabonázva körbetáncolni hirtelenjében a szépségek. Mindezt természetesen kedvtelve és énekelve valamilyen ismeretlen nyelven.*
// Aki a kocsinál marad //
* Aki a szekérnél marad az azon kívül, hogy meghökkenhet a lányok ágakra hullajtott ruháin, szóba elegyedhet az öregasszonnyal, ki a kocsin maradt és maga elé bambulva rágja cserepes alsóajkát. Egy zsák is hever egyébként a lábánál, melynek tartalma... még rejtély. Vagy esetleg a most már füstöt pöfékelő gnómmal is megpróbálhatnak a kalandorok kommunikálni, hátha ő beszédesebb, mint a leányzók, kik azon kívül, hogy szépek és mosolyognak sok mindent nem tudhattak meg róluk eddig.*
* A kanyargó erdei ösvényen az éppen most erre járó vándor egy félreállt szekeret láthat. Az előtte álló két mén mélán legelészik, a palánkon ücsörgő gnóm kocsis pedig idegesen tömködi pipájába a dohányt. Meleg van. Kegyetlen forróság. Az ember érzi, hogy a kelme a bőréhez tapad. Olyan nap ez, mikor a parasztok esőért imádkoznak. Ebben még nincs is semmi különleges. Hétköznapi a látvány, ám a szekér utasai már kevésbé viselkednek úgy. A kocsin egymással szemben ülve gyönyörű leányok sorakoznak, közrefogva egy csúf vénasszonyt, ki a hőség ellenére cinóber csuhába bújtatta ráncos testét, s még a kámzsát is gondosan a szemébe húzta. A csoroszlya remegő kézzel számolja meg lányait aztán int nekik, hogy ugorjanak le a szekérről. Hosszú lábú szőkék, vörösek és gesztenyebarnák: Hajukba százszorszépet tűztek, könnyű anyagú ruhájuk, mint a hajuk legalább a térdükig ér. A mosolyuk még szebb. Kacarásznak, s kecsesen pattannak le helyükről, hogy aztán az erdei ösvényt szegélyező fák közé szaladjanak. Mielőtt eltűnnének a vastag törzsek takarásában azonban néhány közülük nem felejti el ledobni ruháit. Mezítelenül, mint az erdei nimfák félrehajtva az ágakat eltűnnek a magas aljnövényzetben.*
// Aki követi a lányokat //
* Kacérkodnak, hívnak mindenkit magukkal, akik utánuk jönnek, ám kérdésre nem felelnek, csupán mosolyognak, nevetgélnek. Nem sokat sétálnak tovább, egy olyan helyre sietnek, hol a fák göcsörtös ágai sűrű lombmennyezetet szőttek odafent, elzárva a napfényt, miáltal sokkal hűvösebb itt a lég, a földfelszínen pedig eltorzult gyökerek fonódnak egymásba. Jogosan gondolhatja az ember, hogy ijesztő a környék, s az ilyen vidám teremtések mit keresnek errefelé. Egy ormótlan fekete, villám sújtotta törzs mellett még két ugyanolyan vörös csuhát viselő alak áll. Szálfaegyenes derékkal, mintha karót nyeltek volna. Az egyik magas, ösztövér, míg a másik jól megtermett és alacsony, mint egy törpe. Lehet, hogy az is, ám a szemébe húzott kapucni miatt ez nehezen megállapítható. Baljós előérzete támadhat mindenkinek, s nem csak azért mert a levegő erősen kénszagú és orrfacsaróan bűzös, hanem mert egy állat kizsigerelt tetemét kezdik megbabonázva körbetáncolni hirtelenjében a szépségek. Mindezt természetesen kedvtelve és énekelve valamilyen ismeretlen nyelven.*
// Aki a kocsinál marad //
* Aki a szekérnél marad az azon kívül, hogy meghökkenhet a lányok ágakra hullajtott ruháin, szóba elegyedhet az öregasszonnyal, ki a kocsin maradt és maga elé bambulva rágja cserepes alsóajkát. Egy zsák is hever egyébként a lábánál, melynek tartalma... még rejtély. Vagy esetleg a most már füstöt pöfékelő gnómmal is megpróbálhatnak a kalandorok kommunikálni, hátha ő beszédesebb, mint a leányzók, kik azon kívül, hogy szépek és mosolyognak sok mindent nem tudhattak meg róluk eddig.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-10 00:25:05
Üzenet elküldve: 2014-08-10 00:25:05
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Miután az erődöt elhagyta, egyenest az ösvény felé veszi az irányt. Többé-kevésbé azért be tudja tájolni azt, hogy a lövések merről érkezhettek, s ezek őt a továbbiakban aligha érintik, mivel éppenséggel nem arra indult el, ahonnan a veszélyt sejtette. Ennyire ő sem hülye, teljesen fölöslegesen nem akarja magát veszélybe sodorni, főleg nem ilyen fölösleges és ostoba módon.
Egykedvűen sétál hát az erdei ösvényen, arrafelé, amerre előző nap a hullát ott hagyta. Addig nem megy be a fák közé, míg a lehető legközelebb nem ér ahhoz a helyhez, az pedig még jóval odébb van. Fején a csuklya, s arcát takarja a kendő, mint szokásosan. A hosszú íj felajzott állapotban a bal kezében van, mely bár fáj, mint az istennyila, azért mégsem halálos seb, s mivel elég szorosan van kötözve, úgy általánosságban véve nem is nagyon akadályozza semmiben. A fájdalomhoz már hozzászokott, a többi meg legfeljebb kellemetlenséget okozhat.
Ki tudja, mióta baktat már az ösvényen, mikor patadobogást, s hangos szóváltást hall maga előtt. Nem tudja megállapítani, pontosan milyen messze is lehet a hangok forrásától, de túlságosan távol nem lehet, mivel azok egészen élesen jutnak el fülébe.
A legnagyobb nyugalommal húz elő egy acélhegyű nyilat a hátán lévő tegezből, s illeszti az idegre, majd enyhén megfeszíti azt, épphogy csak annyira, hogy ne essen le róla. Majd pedig vár, türelmesen, hogy ki (avagy jobban mondva kik) jár erre. Nem bízza a dolgot a véletlenre, hiszen előző nap már alaposan befürdött azzal, hogy nem az ösztöneire hallgatott. Ha bármi gyanúsat vél látni azokon, kik közelednek, gondolkodás nélkül ereszti útjára a nyílvesszőt. Elég volt a bizonytalankodásból, a férfi hagyja, hogy a Vadász vegye át az irányítást. A Vadásznak pedig nincsenek érzelmei, nincs benne könyörület, vagy szánalom. Számára csupán a célpont létezik, a préda, mely adott esetben bárki, vagy bármi lehet. Még akkor is, ha ezért nem tett a világon semmit sem.*
Egykedvűen sétál hát az erdei ösvényen, arrafelé, amerre előző nap a hullát ott hagyta. Addig nem megy be a fák közé, míg a lehető legközelebb nem ér ahhoz a helyhez, az pedig még jóval odébb van. Fején a csuklya, s arcát takarja a kendő, mint szokásosan. A hosszú íj felajzott állapotban a bal kezében van, mely bár fáj, mint az istennyila, azért mégsem halálos seb, s mivel elég szorosan van kötözve, úgy általánosságban véve nem is nagyon akadályozza semmiben. A fájdalomhoz már hozzászokott, a többi meg legfeljebb kellemetlenséget okozhat.
Ki tudja, mióta baktat már az ösvényen, mikor patadobogást, s hangos szóváltást hall maga előtt. Nem tudja megállapítani, pontosan milyen messze is lehet a hangok forrásától, de túlságosan távol nem lehet, mivel azok egészen élesen jutnak el fülébe.
A legnagyobb nyugalommal húz elő egy acélhegyű nyilat a hátán lévő tegezből, s illeszti az idegre, majd enyhén megfeszíti azt, épphogy csak annyira, hogy ne essen le róla. Majd pedig vár, türelmesen, hogy ki (avagy jobban mondva kik) jár erre. Nem bízza a dolgot a véletlenre, hiszen előző nap már alaposan befürdött azzal, hogy nem az ösztöneire hallgatott. Ha bármi gyanúsat vél látni azokon, kik közelednek, gondolkodás nélkül ereszti útjára a nyílvesszőt. Elég volt a bizonytalankodásból, a férfi hagyja, hogy a Vadász vegye át az irányítást. A Vadásznak pedig nincsenek érzelmei, nincs benne könyörület, vagy szánalom. Számára csupán a célpont létezik, a préda, mely adott esetben bárki, vagy bármi lehet. Még akkor is, ha ezért nem tett a világon semmit sem.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-09 11:51:24
Üzenet elküldve: 2014-08-09 11:51:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A megszokott tempóváltás újra érvényesül, és most már véglegesen ügetni fog. A vadállatok nem merészkednek ilyen közel a civilizációhoz, a szántóföldek már látszanak, pont úgy, mint a közelben fekvő kikötő néhány előrésze, melyek elszórtan elhagyatott faviskók, vagy éppen remeték otthonai lehetnek.
Nincs ezen helyen semmi különös, banditának egyelőre nyoma sincs. Talán nem is lesz. Viszont a kalózkodás itt megfizetendő dolog, elvégre ez egy kikötő, ahol a rablók már mesterien bevegyülnek a tömegbe, és tudnak egyet, s mást. Eme társadalmi rétegtől nincs miért félnie, hisz bátran mondhatja nekik a "testvér" jelzőt. Orgyilkos, tolvaj, egyre megy.
Lassan beér a kikötő belsejébe. A házak egyre sűrűbben terpeszkednek, az erdő ezzel együtt egyenes arányban ritkásabb.*
Nincs ezen helyen semmi különös, banditának egyelőre nyoma sincs. Talán nem is lesz. Viszont a kalózkodás itt megfizetendő dolog, elvégre ez egy kikötő, ahol a rablók már mesterien bevegyülnek a tömegbe, és tudnak egyet, s mást. Eme társadalmi rétegtől nincs miért félnie, hisz bátran mondhatja nekik a "testvér" jelzőt. Orgyilkos, tolvaj, egyre megy.
Lassan beér a kikötő belsejébe. A házak egyre sűrűbben terpeszkednek, az erdő ezzel együtt egyenes arányban ritkásabb.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-09 00:00:53
Üzenet elküldve: 2014-08-09 00:00:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*A sokkot kapó Isurii sosem "szép" látvány. Nem mintha megcsúnyulna a lány, vagy ilyesmi, csak a környezetéből akut pánikot vált ki, ahogy gúvadt szemekkel mered a sokkhatás kiváltójára, vagy a semmibe. Tisztára gülüke olyankor, és mindenkiből kihozza az idegbajt.*
- Még hogy pöö!? És ez mi ez? *csápol pánikhatáron bal kezével, amiből az izé kicsapódott. Természetesen nem a pára, vagy a tegnapi rászáradt takony, hanem MANA, vagyis varázslat.*
- Ez is a te hibád, lefogadom! *tombol, kezét rázva, mint egy bélsárretkes halat, úgy meredve rá, mintha valami csúf istentelenséget látna.*
- Boszorkányság! Most le kell vágnom, vagy mi van? *lova is hamar átveszi gazdája hangulatát, és toborzékolni kezd, minek következtében az éppen magához térő, pofátlan csipogó a paták alatt találja magát, és rövid úton néhaivá avanzsál.*
- Most nézd meg ezt a kart! Mágiával! Városi mágiával! Fúj. *szinte már sírosra görbül a szája a kétségbeeséstől, és persze semmit nem érzékel Isurii óvatos kutatásából, ki meglehetősen alapos képet kaphat arról, mennyire "fertőzte meg" bátyját a körút, a sok locsogás a mágiáról, na meg a torony és minden bizonnyal tréfás kedvű lakója.*
- Miért, kitől kérdezzem?! *tér vissza előző vesszőparipájához, mert azt a mániáját biztosabb talajnak érzi, mint a mostanit, amiről meggyőződése, hogy egyszerűen nem történhetett meg.*
- Biztos csak rohadt bogyót reggeliztem. Vagy mérges gombát. Vagy ilyesmi. A franc egye meg, most elromlott a bal karom?! Vagy mi van? Mond már valamit, te lány!
*A sokkot kapó Isurii sosem "szép" látvány. Nem mintha megcsúnyulna a lány, vagy ilyesmi, csak a környezetéből akut pánikot vált ki, ahogy gúvadt szemekkel mered a sokkhatás kiváltójára, vagy a semmibe. Tisztára gülüke olyankor, és mindenkiből kihozza az idegbajt.*
- Még hogy pöö!? És ez mi ez? *csápol pánikhatáron bal kezével, amiből az izé kicsapódott. Természetesen nem a pára, vagy a tegnapi rászáradt takony, hanem MANA, vagyis varázslat.*
- Ez is a te hibád, lefogadom! *tombol, kezét rázva, mint egy bélsárretkes halat, úgy meredve rá, mintha valami csúf istentelenséget látna.*
- Boszorkányság! Most le kell vágnom, vagy mi van? *lova is hamar átveszi gazdája hangulatát, és toborzékolni kezd, minek következtében az éppen magához térő, pofátlan csipogó a paták alatt találja magát, és rövid úton néhaivá avanzsál.*
- Most nézd meg ezt a kart! Mágiával! Városi mágiával! Fúj. *szinte már sírosra görbül a szája a kétségbeeséstől, és persze semmit nem érzékel Isurii óvatos kutatásából, ki meglehetősen alapos képet kaphat arról, mennyire "fertőzte meg" bátyját a körút, a sok locsogás a mágiáról, na meg a torony és minden bizonnyal tréfás kedvű lakója.*
- Miért, kitől kérdezzem?! *tér vissza előző vesszőparipájához, mert azt a mániáját biztosabb talajnak érzi, mint a mostanit, amiről meggyőződése, hogy egyszerűen nem történhetett meg.*
- Biztos csak rohadt bogyót reggeliztem. Vagy mérges gombát. Vagy ilyesmi. A franc egye meg, most elromlott a bal karom?! Vagy mi van? Mond már valamit, te lány!
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-08 23:42:23
Üzenet elküldve: 2014-08-08 23:42:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Isurii olyan szinten sokkot kap az elé táruló látványtól, hogy hirtelen azt se tudná megmondani, hogy fiú-e, vagy lány! Épkézláb választ nem tud adni egyelőre Kagannak, semmiképp.*
-Pöö! *bukik ki végül a sokadik támadásra* -Pár napja! Mielőtt elindultunk, akkor... *Hebegi. Nem gondolta volna, hogy ennyire felzaklatja vele Kagant. Ha tudta volna, hogy neki sem akarta elmondani... Akkor határozottan megsértődött volna! Igen, ez az érzés kezd benne körvonalazódni. A sértettség. Így mire Kagan eljut oda, hogy végiggondolja a dolgot, Isu már nem akar vele beszélgetni.*
~Hát ezt én kérdezhetném! Még hogy hogy is van ez!~
-Ne tőlem kérdezd!
*Feleli dacosan és még karjait is keresztbe fonja maga előtt, hogy látványos legyen sértettsége. A szárat odadobja a lovának, alig van valami ami megrettenti az állatot, de Kagannak sikerül egy ilyet produkálnia. A deres előre kaptat pár ugrásnyit, még szerencse, hogy Isu combjával erősen rá tud szorítani a nyeregre. Eképpen marad fent, míg karjai kibodozza egymásból a nyugtalan állat hátán.*
-Hóóó!
*Csitítani szerencsére nem kell sokáig a kancát, három vágtaugrással Kaganék előtt magától is megáll. Áll és fülel, végül Isuval egyszerre fordítja fejét hátra.*
-Hééé! Na hogy is van ez?!
*Sipítja Isu teljesen értetlenül és óvatosan próbál tapogatózni fivére irányába a mágia útján.*
A varázsló egy Affinitásérzékelés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül minden 10 méter sugarú körben található élőlény mágiaaffinitását érzékeli, annak mértéke nélkül.
*Isurii olyan szinten sokkot kap az elé táruló látványtól, hogy hirtelen azt se tudná megmondani, hogy fiú-e, vagy lány! Épkézláb választ nem tud adni egyelőre Kagannak, semmiképp.*
-Pöö! *bukik ki végül a sokadik támadásra* -Pár napja! Mielőtt elindultunk, akkor... *Hebegi. Nem gondolta volna, hogy ennyire felzaklatja vele Kagant. Ha tudta volna, hogy neki sem akarta elmondani... Akkor határozottan megsértődött volna! Igen, ez az érzés kezd benne körvonalazódni. A sértettség. Így mire Kagan eljut oda, hogy végiggondolja a dolgot, Isu már nem akar vele beszélgetni.*
~Hát ezt én kérdezhetném! Még hogy hogy is van ez!~
-Ne tőlem kérdezd!
*Feleli dacosan és még karjait is keresztbe fonja maga előtt, hogy látványos legyen sértettsége. A szárat odadobja a lovának, alig van valami ami megrettenti az állatot, de Kagannak sikerül egy ilyet produkálnia. A deres előre kaptat pár ugrásnyit, még szerencse, hogy Isu combjával erősen rá tud szorítani a nyeregre. Eképpen marad fent, míg karjai kibodozza egymásból a nyugtalan állat hátán.*
-Hóóó!
*Csitítani szerencsére nem kell sokáig a kancát, három vágtaugrással Kaganék előtt magától is megáll. Áll és fülel, végül Isuval egyszerre fordítja fejét hátra.*
-Hééé! Na hogy is van ez?!
*Sipítja Isu teljesen értetlenül és óvatosan próbál tapogatózni fivére irányába a mágia útján.*
A varázsló egy Affinitásérzékelés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül minden 10 méter sugarú körben található élőlény mágiaaffinitását érzékeli, annak mértéke nélkül.
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-08 23:18:56
Üzenet elküldve: 2014-08-08 23:18:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
- Nem tudom, ezt talán Leandanától kellene megkérdeznünk... *válaszolja, de aztán kitör a balhé. Kagan feje optikailag immár az eredeti kétszeresének tűnik, és színügyileg olyan, mint egy túlérett szilva. Mivel mindez a sisakja és a vértje közé van szorítva, leginkább a Padlizsánlovagra emlékeztet, ám annál sokkal dühösebb és veszedelmesebb.*
- Hogy mi? Mit kellett volna tudnom?! *szűkül össze pupillája és tudata, ahogy a vöröses köd leereszkedik az agyára, és pillanatok alatt a frissen lemészárolt nyuszikölyök vérének színébe burkolja.*
- Már hogy kellett volna tudnom?! *természetesen nem arra gondol, amire Isurii; a maga részéről a saját "ügyét" nagyjából el is feledte. A kölykökkel Kagan úgy van, hogy "kellenek", de azért nem baj, ha nincsenek túlzottan láb alatt, vagy figyelme előterében addig, amíg lehet velük kezdeni valamit, mondjuk úgy 8-10 éves koruk körül. Addig nevelgesse csak őket az anyjuk, utána viszont már kell a férfikéz.*
~ Fiatalon tanítsd meg ölni gyermekeid, hogy soha ne legyen büntudatuk, soha ne habozzanak. ~ *régi bölcsesség ez is, olyan, amit a városiak elfeledtek, és csak az utcakölykökben van meg az a fajta készség, hogy ezt megtanulják.*
- Tudnom kellett volna, mi? *füstölög magában, próbálva elfojtani dühe lángját, és uralkodni tettein; ez az oka, hogy Isurii nem kap egy visszakezes taslit a bátyótól.*
- És mégis, mióta tudod?! *hörken a lányra, ám újabb kérdése előtt hirtelen ledermed. Amire ő gondol, az nem lehetséges... legalábbis, ahogy ő tudja, kell az asszonyoknak 1-2 holdhónap, mire észreveszik, és minden kétséget kizárólag biztosak benne.*
~ De akkor... mi? Hogy is? Akkor nem ő, de... miről beszélünk?! ~ *zavarodik össze, majd zord képet magára öltve próbálja menteni a menthetőt.*
- Na hogy is van ez? *vezéri fensőbbségét azonban jelentősen rontja egy feje fölött röhögő madárféle, mely mintha gúnyolná csivitelésével, ágon való ugrálásával. Kagan Thargodar megtépázott idegei pedig eddig tartottak ki: a padlizsánfej visszatér, és a férfi ujja - bősz üvöltés keretében - a madárra mutat.*
- Fogod be azonnal azt a ronda csőrödet, te serpenyőbe való pofátlan kis mitugrász! *ám a hangorkán mellett talán valami más is felszakad a törzsfőből; ujjai bizseregni, nyelve zsibbadni, szeme csikorogni kezd, és...*
A varázsló egy Mana lövedék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa rámutatott célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
- Nem tudom, ezt talán Leandanától kellene megkérdeznünk... *válaszolja, de aztán kitör a balhé. Kagan feje optikailag immár az eredeti kétszeresének tűnik, és színügyileg olyan, mint egy túlérett szilva. Mivel mindez a sisakja és a vértje közé van szorítva, leginkább a Padlizsánlovagra emlékeztet, ám annál sokkal dühösebb és veszedelmesebb.*
- Hogy mi? Mit kellett volna tudnom?! *szűkül össze pupillája és tudata, ahogy a vöröses köd leereszkedik az agyára, és pillanatok alatt a frissen lemészárolt nyuszikölyök vérének színébe burkolja.*
- Már hogy kellett volna tudnom?! *természetesen nem arra gondol, amire Isurii; a maga részéről a saját "ügyét" nagyjából el is feledte. A kölykökkel Kagan úgy van, hogy "kellenek", de azért nem baj, ha nincsenek túlzottan láb alatt, vagy figyelme előterében addig, amíg lehet velük kezdeni valamit, mondjuk úgy 8-10 éves koruk körül. Addig nevelgesse csak őket az anyjuk, utána viszont már kell a férfikéz.*
~ Fiatalon tanítsd meg ölni gyermekeid, hogy soha ne legyen büntudatuk, soha ne habozzanak. ~ *régi bölcsesség ez is, olyan, amit a városiak elfeledtek, és csak az utcakölykökben van meg az a fajta készség, hogy ezt megtanulják.*
- Tudnom kellett volna, mi? *füstölög magában, próbálva elfojtani dühe lángját, és uralkodni tettein; ez az oka, hogy Isurii nem kap egy visszakezes taslit a bátyótól.*
- És mégis, mióta tudod?! *hörken a lányra, ám újabb kérdése előtt hirtelen ledermed. Amire ő gondol, az nem lehetséges... legalábbis, ahogy ő tudja, kell az asszonyoknak 1-2 holdhónap, mire észreveszik, és minden kétséget kizárólag biztosak benne.*
~ De akkor... mi? Hogy is? Akkor nem ő, de... miről beszélünk?! ~ *zavarodik össze, majd zord képet magára öltve próbálja menteni a menthetőt.*
- Na hogy is van ez? *vezéri fensőbbségét azonban jelentősen rontja egy feje fölött röhögő madárféle, mely mintha gúnyolná csivitelésével, ágon való ugrálásával. Kagan Thargodar megtépázott idegei pedig eddig tartottak ki: a padlizsánfej visszatér, és a férfi ujja - bősz üvöltés keretében - a madárra mutat.*
- Fogod be azonnal azt a ronda csőrödet, te serpenyőbe való pofátlan kis mitugrász! *ám a hangorkán mellett talán valami más is felszakad a törzsfőből; ujjai bizseregni, nyelve zsibbadni, szeme csikorogni kezd, és...*
A varázsló egy Mana lövedék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa rámutatott célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-08 23:02:34
Üzenet elküldve: 2014-08-08 23:02:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Tudja, hogy Kagan tudja, hogy nem tudja! De ez nem is baj most. Ez az egy nem élet és halál kérdése. (Ha mégis, hát nem az övéké.)*
-Te mondod mindig, hogy nem árt az óvatosság!
*Furcsa is, hogy rákérdezett erre Kagan, aki ha módjában lenne mágikusan tisztítaná el az idegen helyekről még a véletlen lehulló szempillájának nyomát is! Az ő terepük, az ő otthonuk, de Daerost nemrég megtámadta errefelé egy természetfeletti lény! Nem árt figyelni, nehogy ők is beleessenek ebbe a csapdába. Vagy akármilyen csapdába.
Már épp megnyugodna, mikor Kagan folytatja. Érdeklődve hallgatja a történetet, valóban nem sokat tud a Szellemek előtti világról. Pedig előttük is biztos volt! Az ősök kultuszából eredeztethető a szellemeké is. Mint felvilágosult, övé közt eszesnek számító lány, már ennyire jártas a legendaismeret tudományában.*
-Gondolod, hogy ha rátalálunk az Ő útjára, elhagynak minket a Szellemek?
*Kérdezi, de csak sejtelmes válasz érkezik. Úgy fest errefelé is lehet valami a levegőben, valami varázslatos bűbáj, amitől mindkettejük csak talányokban talál beszélni.
Természetesen fivéréből megint először bukik ki a törzsfő (az évek és a rutin), csak utána következik a magánember, a férfi.*
-Mi az?!
*Pillant meglepetten Kaganra.*
-Tudhattad volna!
*Védekezik kissé felháborodva is talán. Kagannak tudnia kellene, hogyan megy ez közöttük...*
*Tudja, hogy Kagan tudja, hogy nem tudja! De ez nem is baj most. Ez az egy nem élet és halál kérdése. (Ha mégis, hát nem az övéké.)*
-Te mondod mindig, hogy nem árt az óvatosság!
*Furcsa is, hogy rákérdezett erre Kagan, aki ha módjában lenne mágikusan tisztítaná el az idegen helyekről még a véletlen lehulló szempillájának nyomát is! Az ő terepük, az ő otthonuk, de Daerost nemrég megtámadta errefelé egy természetfeletti lény! Nem árt figyelni, nehogy ők is beleessenek ebbe a csapdába. Vagy akármilyen csapdába.
Már épp megnyugodna, mikor Kagan folytatja. Érdeklődve hallgatja a történetet, valóban nem sokat tud a Szellemek előtti világról. Pedig előttük is biztos volt! Az ősök kultuszából eredeztethető a szellemeké is. Mint felvilágosult, övé közt eszesnek számító lány, már ennyire jártas a legendaismeret tudományában.*
-Gondolod, hogy ha rátalálunk az Ő útjára, elhagynak minket a Szellemek?
*Kérdezi, de csak sejtelmes válasz érkezik. Úgy fest errefelé is lehet valami a levegőben, valami varázslatos bűbáj, amitől mindkettejük csak talányokban talál beszélni.
Természetesen fivéréből megint először bukik ki a törzsfő (az évek és a rutin), csak utána következik a magánember, a férfi.*
-Mi az?!
*Pillant meglepetten Kaganra.*
-Tudhattad volna!
*Védekezik kissé felháborodva is talán. Kagannak tudnia kellene, hogyan megy ez közöttük...*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-08 22:51:48
Üzenet elküldve: 2014-08-08 22:51:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Isurii okos lány, de hazudnia, sőt, füllentenie is meg kell még tanulni. Kagan azonban elszánja magát, hogy nem foglalkozik a témával.*
- Ősi hagyomány... *sóhajt fel halkan, és eszébe jut, hogy Isurii túl fiatal ahhoz, hogy nagyapjukkal túl sokat beszélgethetett volna; talán ha a térdén lovagoltatta az öreg, semmi több. Sok olyan dolog van, ami nem szerepel a "hivatalos" történetekben és legendákban, és nem őrizte meg a szájhagyomány sem - csak néhány, főleg a törzs elejéhez tartozó ember adta tovább, apáról fiúra, vagy, mint jelen esetben, unokára.*
- Tudod... *kezd bele, de elakad. Rövid tanakodás után egy megnyugtatónak szánt mondattal kezd, hiszen tudja: a többi felkavaró lesz.*
- Igen, a Szellemek útját járjuk, de.. az Ősök útját is. Az Igaz Ősök útját... és ez nem teljesen ugyanaz. *megvakarja a tarkóját, mert nem ilyen körülmények között akarta előadni a dolgot. Oda a misztikus hangulat és pátosz, de talán így könnyebben emészthető lesz a dolog.*
- Egykoron birodalomalkotó nép volt a miénk, és ha igaz, amit nagyapánk és néhány öreg harcos mesélt, sokkalta inkább... civilizáltak voltak, mint akár ezek a városi kutyák. Világukban bírták az acél és a mágia hatalmát, de vérük büszke vadságához tudomány és kultúra is társult. Ők, a Vasbordájú népe uralta e vidéket, nem pedig... egy rakás medvebundás felföldi földönfutó, kilátszó bordájú kehes toportyán. *keserű szavak, hiszen Kagan már tudja, amit a törzs és odahagyott rokonaik nem: álmait csak úgy valósíthatja meg, ha tovább lép, fejlődik és eléri azt, amiről a Thargodrymek csak álmodtak.*
- A Szellemek csak később jöttek, hogy megsegítsék a magára maradott népet... előtte volt valami... valaki más, ki hatalmát vesztette ezen a földön. Szokásaink, a Szellemek útja... *megvonja a vállát.*
- Nem tudom, mennyire vagyunk azok, akiknek hisszük magunkat. *Isuriira pillant, és annak hirtelen felszólalását először csak felszíni értelme szerint reagálja le, hiszen korábban szóba kerültek a csatlakozók, kik a törzs tagjai kívánnak lenni, megosztani velük ételük, életük és haláluk.*
- Ja, igen. Sok a lelkes újonc. *ekkor a lány arcára pillant, és összehúzza szemét, mert lelkében szörnyű gyanú ébred. Jogos felháborodása egyetlen szóban csúcsosodik ki:*
- Hé!?
*Isurii okos lány, de hazudnia, sőt, füllentenie is meg kell még tanulni. Kagan azonban elszánja magát, hogy nem foglalkozik a témával.*
- Ősi hagyomány... *sóhajt fel halkan, és eszébe jut, hogy Isurii túl fiatal ahhoz, hogy nagyapjukkal túl sokat beszélgethetett volna; talán ha a térdén lovagoltatta az öreg, semmi több. Sok olyan dolog van, ami nem szerepel a "hivatalos" történetekben és legendákban, és nem őrizte meg a szájhagyomány sem - csak néhány, főleg a törzs elejéhez tartozó ember adta tovább, apáról fiúra, vagy, mint jelen esetben, unokára.*
- Tudod... *kezd bele, de elakad. Rövid tanakodás után egy megnyugtatónak szánt mondattal kezd, hiszen tudja: a többi felkavaró lesz.*
- Igen, a Szellemek útját járjuk, de.. az Ősök útját is. Az Igaz Ősök útját... és ez nem teljesen ugyanaz. *megvakarja a tarkóját, mert nem ilyen körülmények között akarta előadni a dolgot. Oda a misztikus hangulat és pátosz, de talán így könnyebben emészthető lesz a dolog.*
- Egykoron birodalomalkotó nép volt a miénk, és ha igaz, amit nagyapánk és néhány öreg harcos mesélt, sokkalta inkább... civilizáltak voltak, mint akár ezek a városi kutyák. Világukban bírták az acél és a mágia hatalmát, de vérük büszke vadságához tudomány és kultúra is társult. Ők, a Vasbordájú népe uralta e vidéket, nem pedig... egy rakás medvebundás felföldi földönfutó, kilátszó bordájú kehes toportyán. *keserű szavak, hiszen Kagan már tudja, amit a törzs és odahagyott rokonaik nem: álmait csak úgy valósíthatja meg, ha tovább lép, fejlődik és eléri azt, amiről a Thargodrymek csak álmodtak.*
- A Szellemek csak később jöttek, hogy megsegítsék a magára maradott népet... előtte volt valami... valaki más, ki hatalmát vesztette ezen a földön. Szokásaink, a Szellemek útja... *megvonja a vállát.*
- Nem tudom, mennyire vagyunk azok, akiknek hisszük magunkat. *Isuriira pillant, és annak hirtelen felszólalását először csak felszíni értelme szerint reagálja le, hiszen korábban szóba kerültek a csatlakozók, kik a törzs tagjai kívánnak lenni, megosztani velük ételük, életük és haláluk.*
- Ja, igen. Sok a lelkes újonc. *ekkor a lány arcára pillant, és összehúzza szemét, mert lelkében szörnyű gyanú ébred. Jogos felháborodása egyetlen szóban csúcsosodik ki:*
- Hé!?
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-08 22:29:15
Üzenet elküldve: 2014-08-08 22:29:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
-Áh, semmit.
*Füllenti és teljesen egyértelmű, hogy csak nem akar róla beszélni. Furcsán hangzana kimondva mindaz, amit éppen gondol. Egyenesen nevetséges lenne, így megmaradnak lányos ábrándoknak, mert azokhoz képest viszont egészen ésszerűek.*
-Örülök!
*Szélesíti ki mosolyát, de ez már talán egy kicsit erőltetettnek hat. Minden esetre örül a lehetőségnek, csak élni nem tud vele ebben a formában.*
-De sokkal jobban örülök annak, ha visszatérhetünk ősi hagyományainkhoz. Utazásunk első éjjelén sok minden járt a fejemben éjjel. Nem tudtam aludni és többek közt az is eszembe jutott, hogy milyen rég volt már utoljára hasonló... Kicsit meg is ijedtem, mert az egyik énekünk utolsó sorai nem jutottak eszembe. Ilyen még soha nem fordult elő... Kagan, lassan elfeledjük őseink, hátrahagyjuk szokásaink. A Szellemek útját követjük még, igaz?
*Kérdezi immár komoly arccal. Látszik rajta, hogy komoly választ is vár. Úgy pislog bátyjára, mintha élet és halál múlna most ezen.*
*Nem is érti miről magyaráz most Kagan. Nem passzol sehogysem a képbe. Se az előzmények fényében nem illik ide, se a nyitva hagyott gondolthoz nem tudja hozzárendelni. Zavara elég egyértelmű lehet, mert a férfi kérés nélkül magyarázattal szolgál.*
-Áh!
*Úgy tesz, mint aki értené, de még mindig nem érti igazán. Fejben persze összekombinálja valahogy a korábbi témákkal, a nemrég közéjük érkező idegenek jelenlétével és az eredeti törzs maradékának dolgaival.*
-Sebaj! *Szólal fel hirtelen.*
-Úton az utánpótlás!
*Ejti el a kétértelmű mondatot, remélve Kagan majd nem kérdez vissza, hanem első és őszinte reakcióját mutatja meg Isunak.*
-Áh, semmit.
*Füllenti és teljesen egyértelmű, hogy csak nem akar róla beszélni. Furcsán hangzana kimondva mindaz, amit éppen gondol. Egyenesen nevetséges lenne, így megmaradnak lányos ábrándoknak, mert azokhoz képest viszont egészen ésszerűek.*
-Örülök!
*Szélesíti ki mosolyát, de ez már talán egy kicsit erőltetettnek hat. Minden esetre örül a lehetőségnek, csak élni nem tud vele ebben a formában.*
-De sokkal jobban örülök annak, ha visszatérhetünk ősi hagyományainkhoz. Utazásunk első éjjelén sok minden járt a fejemben éjjel. Nem tudtam aludni és többek közt az is eszembe jutott, hogy milyen rég volt már utoljára hasonló... Kicsit meg is ijedtem, mert az egyik énekünk utolsó sorai nem jutottak eszembe. Ilyen még soha nem fordult elő... Kagan, lassan elfeledjük őseink, hátrahagyjuk szokásaink. A Szellemek útját követjük még, igaz?
*Kérdezi immár komoly arccal. Látszik rajta, hogy komoly választ is vár. Úgy pislog bátyjára, mintha élet és halál múlna most ezen.*
*Nem is érti miről magyaráz most Kagan. Nem passzol sehogysem a képbe. Se az előzmények fényében nem illik ide, se a nyitva hagyott gondolthoz nem tudja hozzárendelni. Zavara elég egyértelmű lehet, mert a férfi kérés nélkül magyarázattal szolgál.*
-Áh!
*Úgy tesz, mint aki értené, de még mindig nem érti igazán. Fejben persze összekombinálja valahogy a korábbi témákkal, a nemrég közéjük érkező idegenek jelenlétével és az eredeti törzs maradékának dolgaival.*
-Sebaj! *Szólal fel hirtelen.*
-Úton az utánpótlás!
*Ejti el a kétértelmű mondatot, remélve Kagan majd nem kérdez vissza, hanem első és őszinte reakcióját mutatja meg Isunak.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-08-08 21:08:01
Üzenet elküldve: 2014-08-08 21:08:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Neki hiányzott Thargarod. Ez az erőd, ez a kis birtok a jele annak, hogy volt értelme megtenni a hatalmas utat dél felé, elviselni a megpróbáltatásokat az elmúlt 3 évben. A világ - a jelenlegi világ - nem tetszik neki, de még korai lenne kifordítani a sarkából. Így viszont szívesebben van az erődben vagy annak közvetlen környezetében.*
- Mit lesel? *pillant Isuriira, mert mint tapasztalt erdőjáró, nem hagyja figyelmen kívül utazótársa vizslató tekintetét, még akkor sem, ha van egy sanda gyanúja, hogy nem rejtező csikaszt keres a lány.*
~ Legalábbis nem négylábút. ~ *támad fel benne némi keserű humor, de aztán úgy tesz, mint aki nem veszi észre a dolgot. Jó a hangulat közöttük, nem akarja elrontani azzal, hogy megjegyzéseket tesz.*
- Hát... ahogy gondolod. Azt hittem, örülni fogsz. *húzza meg a vállát kicsit csalódottan. Ettől a mozdulattól döbben rá, hogy már igen régóta cipeli a kombinált vértet, és igencsak unja teste-lelke ezt a fajta terrort. Most már ő is vágyakozva pislog a tábor, egy dézsa forró víz és valamelyik készséges asszony öle után, de erőt vesz magán és csak annyi időre áll meg, míg jelezheti a Nagycsarnok kilátójában figyelő őrnek, hogy ők azok, mennek északra.*
*A gázlón átjutni nem nagy kihívás, és ingyen van, szemben a hajón való utazással.*
~ Talán ennek sem kell így lennie... ~ *mereng magában, és lelki szemei előtt már egy határátkelő és vám-poszt elevenedik meg. Ha a városiak sarcolhatják az utazókat a folyón, ő is megteheti a szárazföldön. Persze, ha valamit elveszel, azért adnod is illik: védelmet, és idővel jobb utazásái körülményeket kell biztosítania.*
~ Nem kell. De etetni is kell a birkát, ha nyírni akarod. ~ *örök bölcsesség ez, amit már Kagan ősei is betartottak. Öld meg a kereskedőt vagy vedd el mindig mindenét, és nem jön többet - rabold ki félig, majd engedd el, és újra gazdag lesz, és jön újra; te pedig vígan megélsz. Ugyanez igaz a földművesekre: ha elpusztítják a földeket, a házakat és a szerszámokat, hosszú évekbe telik, míg ugyanott "arathatnak".*
- Néha persze példát kell statuálni. *mondja ki hangosan, aztán oldalra pislant Isuriira, aki nyilván értetlenül néz rá.*
- Úgy értem, a népekkel. Nem Cessával, bár hogy ő miért... nem értem. De ez talán valóban a Szellemek szeszélye...*ő maga már lassan-lassan továbblép; saját kölykei közül is többet elvett a puszta és a harcok. Ezen is túl fog lendülni.*
*Neki hiányzott Thargarod. Ez az erőd, ez a kis birtok a jele annak, hogy volt értelme megtenni a hatalmas utat dél felé, elviselni a megpróbáltatásokat az elmúlt 3 évben. A világ - a jelenlegi világ - nem tetszik neki, de még korai lenne kifordítani a sarkából. Így viszont szívesebben van az erődben vagy annak közvetlen környezetében.*
- Mit lesel? *pillant Isuriira, mert mint tapasztalt erdőjáró, nem hagyja figyelmen kívül utazótársa vizslató tekintetét, még akkor sem, ha van egy sanda gyanúja, hogy nem rejtező csikaszt keres a lány.*
~ Legalábbis nem négylábút. ~ *támad fel benne némi keserű humor, de aztán úgy tesz, mint aki nem veszi észre a dolgot. Jó a hangulat közöttük, nem akarja elrontani azzal, hogy megjegyzéseket tesz.*
- Hát... ahogy gondolod. Azt hittem, örülni fogsz. *húzza meg a vállát kicsit csalódottan. Ettől a mozdulattól döbben rá, hogy már igen régóta cipeli a kombinált vértet, és igencsak unja teste-lelke ezt a fajta terrort. Most már ő is vágyakozva pislog a tábor, egy dézsa forró víz és valamelyik készséges asszony öle után, de erőt vesz magán és csak annyi időre áll meg, míg jelezheti a Nagycsarnok kilátójában figyelő őrnek, hogy ők azok, mennek északra.*
*A gázlón átjutni nem nagy kihívás, és ingyen van, szemben a hajón való utazással.*
~ Talán ennek sem kell így lennie... ~ *mereng magában, és lelki szemei előtt már egy határátkelő és vám-poszt elevenedik meg. Ha a városiak sarcolhatják az utazókat a folyón, ő is megteheti a szárazföldön. Persze, ha valamit elveszel, azért adnod is illik: védelmet, és idővel jobb utazásái körülményeket kell biztosítania.*
~ Nem kell. De etetni is kell a birkát, ha nyírni akarod. ~ *örök bölcsesség ez, amit már Kagan ősei is betartottak. Öld meg a kereskedőt vagy vedd el mindig mindenét, és nem jön többet - rabold ki félig, majd engedd el, és újra gazdag lesz, és jön újra; te pedig vígan megélsz. Ugyanez igaz a földművesekre: ha elpusztítják a földeket, a házakat és a szerszámokat, hosszú évekbe telik, míg ugyanott "arathatnak".*
- Néha persze példát kell statuálni. *mondja ki hangosan, aztán oldalra pislant Isuriira, aki nyilván értetlenül néz rá.*
- Úgy értem, a népekkel. Nem Cessával, bár hogy ő miért... nem értem. De ez talán valóban a Szellemek szeszélye...*ő maga már lassan-lassan továbblép; saját kölykei közül is többet elvett a puszta és a harcok. Ezen is túl fog lendülni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718