Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 115 (2281. - 2300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
*Furcsa dolgok ezek az élőholtak. A történések szerint Worgh meglehetősen elszámolta a lépést, mikor úgy gondolta, hogy a karja és a fejszék nyele együttesen hosszabb (már csak testméretéből adódóan is), mint a csontvázak rövidkarjai, szablyái, s hiába óhajtja ezekkel távol tartani az ellenséget, az mégis úgy tetszik, a közelébe tud férkőzni. Még pedig egyszerre nyolc is, csodával határos módon képes egyszerre támadni az ork harcosra. Ám legyen, Worgh nem esik kétségbe, még akkor sem, mikor a kobakján súlyos jégdarabok kezdenek dobolni, sőt. Az igazat megvallva ettől csak még inkább tűzbe jön, mivel a mágiát, mint olyant, minden eszközzel irtani igyekszik, mióta az a sámán odahaza átverte. Legkevésbé sem bízik semmiben, amit nem tud megmagyarázni, s mivel alapvetően nem egy analitikus lény, elsődleges ösztöne, hogy összetöri azt, amit nem tud megérteni. Jelen esetben a csontvázakat.
Eluralkodik felette a //Vérszomj//, nem érez sem fájdalmat, sem félelmet, ahogy az ellenség közé veri magát. Maradván az egyszerű megoldásoknál, két széles lendítéssel indul meg előrefelé, csakis előre, egyenest az élveholtak közé, elébe megy a támadásnak. Az sem érdekli, ha alkalmasint eltalálják, s megsebesül, a célja csupán, hogy minél többet magával vigyen közülük. Balról jobba, jobbról balra lendülnek az irdatlan fejszék újfent, ha kell, akár vállal nekimegy a csontváznak, hogy kitörjön a gyűrűből, amibe zárták, hogy aztán szemtől-szemben küzdhessen meg a csoporttal, anélkül, hogy bárki orvul a háta mögé lopakodhatna.*
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
2300. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-23 20:15:22
Üzenet elküldve: 2016-03-23 20:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Csak mosolyogva, kicsit rosszallón ingatja fejét Kriyon válaszára, hiába, van aki minden jóban képes látni a rosszat.
A bemutatója véleménye szerint tökéletesre sikerült, igaz így nadrágban, csizmában nem adja a valós fennkölt képet, de a mozdulatsor kifogástalan volt, ezt tudja.*
-Persze. A gazdag kisasszonyok, különösen ha férjet akarnak fogni. Nem is nagyon lehet másképp azokban a szűk cipőkben, szoros fűzőkben és.
*Fogja be inkább gyorsan, mielőtt Kriyonnak eszébe jutna rákérdezni, hogy ezt ő már mégis honnan tudja. Hagyja hát inkább a másikat képzelegni, és már csak a növényke mellől szól hátra, kiigazítva a félvér szavát.*
-Ibolya. Ez itt, ez a pici lila.
*Még Kriyon elmélkedik, füstölög, addig lapu végez is az adott kicsi bokréta megtépázásával, és már felegyenesedve, arcából kósza hajtincseket igazgatva hátra válaszol.*
-Belőled biztosan.
*Jelenti ki olyan nagy természetességgel, mintha ez lenne a világ egyik alapvető tézise, a harmadik a fű zöldje, az ég kékje sorában. Kriyon legendás tűzmágus. A lehető legnagyobb tisztelettel pillant fel a fiúra, azzal, amivel csak Worenth Mestert és Isurii Úrnőt szokta méregetni.*
-Én viszont még mindig csak a csettintést tudom. És azt se merem.
*Mosolyodik el igazán butuskán, és vonja meg vállát. Ő maga már annak is örül, hogy egyáltalán végre kiderült, van benne a mágiai iránti érzékből.
Indulna is tovább, ám ekkor ismerős hang üti meg fülét, fordul az adott irányba, a közeledő alak is ismerős, ám mielőtt észbe kaphatna bármit tehetne máris ölelik.*
-Kai.
*És bújik, simul kicsit az ölelésbe, majd pislogva, zavartan hallgatja a szavak áradatát. Válaszolna, de arra nem igen ad időt az ifjú alkimista. Így csak mosolyogva hallgatja.*
-Ő Kriyon, a csapatvezetőnk, ő a legjobb a tanítványok közül.
*Mutatja be gyorsan a mellőzött felet, és húzza ki magát büszkén, elvégre nem mindenki kaphat ilyen illusztris kíséretet egy kis virágszedéshez.*
-Ő pedig Kai, alkimista, és herbalista, emellett szakavatott bátorság-vadász. És maradjunk a Lapunál.
*Legyint kissé elpirulva.*
-Az elmúlt hónapok alatt már egészen megszoktam.
*Bizony azt gyorsan leszűrheti Kai, hogy a kis szöszke azért változott a tél alatt, s valamennyit vesztett szörnyű félénkségéből.*
*Csak mosolyogva, kicsit rosszallón ingatja fejét Kriyon válaszára, hiába, van aki minden jóban képes látni a rosszat.
A bemutatója véleménye szerint tökéletesre sikerült, igaz így nadrágban, csizmában nem adja a valós fennkölt képet, de a mozdulatsor kifogástalan volt, ezt tudja.*
-Persze. A gazdag kisasszonyok, különösen ha férjet akarnak fogni. Nem is nagyon lehet másképp azokban a szűk cipőkben, szoros fűzőkben és.
*Fogja be inkább gyorsan, mielőtt Kriyonnak eszébe jutna rákérdezni, hogy ezt ő már mégis honnan tudja. Hagyja hát inkább a másikat képzelegni, és már csak a növényke mellől szól hátra, kiigazítva a félvér szavát.*
-Ibolya. Ez itt, ez a pici lila.
*Még Kriyon elmélkedik, füstölög, addig lapu végez is az adott kicsi bokréta megtépázásával, és már felegyenesedve, arcából kósza hajtincseket igazgatva hátra válaszol.*
-Belőled biztosan.
*Jelenti ki olyan nagy természetességgel, mintha ez lenne a világ egyik alapvető tézise, a harmadik a fű zöldje, az ég kékje sorában. Kriyon legendás tűzmágus. A lehető legnagyobb tisztelettel pillant fel a fiúra, azzal, amivel csak Worenth Mestert és Isurii Úrnőt szokta méregetni.*
-Én viszont még mindig csak a csettintést tudom. És azt se merem.
*Mosolyodik el igazán butuskán, és vonja meg vállát. Ő maga már annak is örül, hogy egyáltalán végre kiderült, van benne a mágiai iránti érzékből.
Indulna is tovább, ám ekkor ismerős hang üti meg fülét, fordul az adott irányba, a közeledő alak is ismerős, ám mielőtt észbe kaphatna bármit tehetne máris ölelik.*
-Kai.
*És bújik, simul kicsit az ölelésbe, majd pislogva, zavartan hallgatja a szavak áradatát. Válaszolna, de arra nem igen ad időt az ifjú alkimista. Így csak mosolyogva hallgatja.*
-Ő Kriyon, a csapatvezetőnk, ő a legjobb a tanítványok közül.
*Mutatja be gyorsan a mellőzött felet, és húzza ki magát büszkén, elvégre nem mindenki kaphat ilyen illusztris kíséretet egy kis virágszedéshez.*
-Ő pedig Kai, alkimista, és herbalista, emellett szakavatott bátorság-vadász. És maradjunk a Lapunál.
*Legyint kissé elpirulva.*
-Az elmúlt hónapok alatt már egészen megszoktam.
*Bizony azt gyorsan leszűrheti Kai, hogy a kis szöszke azért változott a tél alatt, s valamennyit vesztett szörnyű félénkségéből.*
2299. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-23 17:16:25
Üzenet elküldve: 2016-03-23 17:16:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot ébredése//
//Az erő próbája//
*És végre sikerül elérnie megfelelően a dögöt, kardja átmetszi a nyakat. Már csak egy kis bőrdarabon lóg a fej. Fránya bőrdarab. Ettől még a lilaködös fickó töretlenül tart felé. Csak az zavarja meg kicsit, hogy Zirrah hátba döfi. Hála érte.
Most érzi meg igazán a kínt a testében, s a fájdalom vérgőzösre bőszíti. Felüvölt, de azért elhátrál kissé. Jégdarabok is kopognak fején, hátán, nem kímélve a zöldbőrű fiatal nőstényt.
Ha Assag mellé lép, és még hátrébb rángatja, hagyja is magát kicsit, bár a bőszület előrefelé vinné inkább.*
-A fejét! Kilbráé a fej!
*Mint egy bika úgy üvölti. Akarja azt a nyomorult koponyát. Haza viszi dísznek, Hagrar könyvespolcára. Persze, szépen megnyúzva, kifőzve, miegyéb, nehogy később is eszébe jusson valami rosszasság.
Aztán tényleg hagyja, hogy Assag hátra húzza, ki a frontvonalból. A maradék csontival talán már a hímek is elbírnak.*
//Az erő próbája//
*És végre sikerül elérnie megfelelően a dögöt, kardja átmetszi a nyakat. Már csak egy kis bőrdarabon lóg a fej. Fránya bőrdarab. Ettől még a lilaködös fickó töretlenül tart felé. Csak az zavarja meg kicsit, hogy Zirrah hátba döfi. Hála érte.
Most érzi meg igazán a kínt a testében, s a fájdalom vérgőzösre bőszíti. Felüvölt, de azért elhátrál kissé. Jégdarabok is kopognak fején, hátán, nem kímélve a zöldbőrű fiatal nőstényt.
Ha Assag mellé lép, és még hátrébb rángatja, hagyja is magát kicsit, bár a bőszület előrefelé vinné inkább.*
-A fejét! Kilbráé a fej!
*Mint egy bika úgy üvölti. Akarja azt a nyomorult koponyát. Haza viszi dísznek, Hagrar könyvespolcára. Persze, szépen megnyúzva, kifőzve, miegyéb, nehogy később is eszébe jusson valami rosszasság.
Aztán tényleg hagyja, hogy Assag hátra húzza, ki a frontvonalból. A maradék csontival talán már a hímek is elbírnak.*
2298. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-23 16:59:33
Üzenet elküldve: 2016-03-23 16:59:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot ébredése//
//Az erő próbája//
*Kilbra a földön fekszik, s felé lendületlen közeledik a lila ködös élőholt. Mögötte pont időbe jelenik meg Zirrah és vágja a hátába a tőrjét. Azonban a körülötte lengedező füst az ő bőrét is érintik. Hasán a bőr mintha égne, s apró hólyagok jelennek meg. Viszont támadása sikerült. Eltereli a Kilbra felé hajolót, s immár új ellenfele veszi az irányt. Venné, ha Kilbra utolsó erejét nem szedné még össze, felkönyökölve egy oldalsó vágással ne szegné az alak nyakát. Vagyis szedné. Csak hogy egy bőrdarab még ott tartja, s amíg ott tartja, addig a lény is mozog. Zirrah láthatja, hogy ha elég ügyes, akkor még egy utolsó csapással sikerül a bőrt elmetszenie.
Assag ha akarja most van ideje kihúzni a csata közeléből Kilbrát, hogy megpróbálja ellátni, ha akarja.
Kraghagar a támadás elé megy. Először a lándzsás támadását védi ki, azonban a másikkal nem foglalkozik, nem tud. Felkarját szántja fel a penge, hasító fájdalmat okozva a segíteni igyekvő orknak. A lendület tovaszánt, s egyenesen a kardot ragadó koponyáját zúzza szét, mely az ekkor a porba hull. Már csak egy foglalkozik vele. Egy, melynek a lándzsája eltört, de továbbra is szakadatlan támadja Kraghagart. Már csak kilenc csonti van hátra. A mágust és az elől haladó bőrös csontit már legyőzték. Három csontváz is a porba hullt már.
Worghra támadó három csontit továbbra sem érdeklik a fejszék. Mit nekik ha kicsit ketté vágják őket. A háromból kettőt derékban vág ketté, de azok továbbra is száguldanak felé. Legalább a felsőtestük. Az egyik, mely a szablyát tartja a kezébe előtte hullik a porba, s onnan próbál harcolni tovább, ha nem tesznek ellene. Az oldalról jövő bárddal hadonászó is elveszti alsó végtagjait, s ijedtében még a bárdot is kiejti a kezéből. Így viszont egyenesen Worghnak ütközik. Csontos kezeivel kapaszkodik meg a vállába, ruhájába, bárhova, ahol tud. S az épen maradt társának próbálva segíteni tépi a haját, ruháját, karmolja bőrét. Eközben a kardos lendületlen halad előre, s vágna.
Ha a karjait nem vágná le az épp arra menő fejszék pengéje. Hitetlenkedve tekint le kezére, s lehajolva próbálja azt visszatenni. De ehetetlen. Így viszont lábával rúg a haját tépő felé, mintha fel akarná borítani.*
//Az erő próbája//
*Kilbra a földön fekszik, s felé lendületlen közeledik a lila ködös élőholt. Mögötte pont időbe jelenik meg Zirrah és vágja a hátába a tőrjét. Azonban a körülötte lengedező füst az ő bőrét is érintik. Hasán a bőr mintha égne, s apró hólyagok jelennek meg. Viszont támadása sikerült. Eltereli a Kilbra felé hajolót, s immár új ellenfele veszi az irányt. Venné, ha Kilbra utolsó erejét nem szedné még össze, felkönyökölve egy oldalsó vágással ne szegné az alak nyakát. Vagyis szedné. Csak hogy egy bőrdarab még ott tartja, s amíg ott tartja, addig a lény is mozog. Zirrah láthatja, hogy ha elég ügyes, akkor még egy utolsó csapással sikerül a bőrt elmetszenie.
Assag ha akarja most van ideje kihúzni a csata közeléből Kilbrát, hogy megpróbálja ellátni, ha akarja.
Kraghagar a támadás elé megy. Először a lándzsás támadását védi ki, azonban a másikkal nem foglalkozik, nem tud. Felkarját szántja fel a penge, hasító fájdalmat okozva a segíteni igyekvő orknak. A lendület tovaszánt, s egyenesen a kardot ragadó koponyáját zúzza szét, mely az ekkor a porba hull. Már csak egy foglalkozik vele. Egy, melynek a lándzsája eltört, de továbbra is szakadatlan támadja Kraghagart. Már csak kilenc csonti van hátra. A mágust és az elől haladó bőrös csontit már legyőzték. Három csontváz is a porba hullt már.
Worghra támadó három csontit továbbra sem érdeklik a fejszék. Mit nekik ha kicsit ketté vágják őket. A háromból kettőt derékban vág ketté, de azok továbbra is száguldanak felé. Legalább a felsőtestük. Az egyik, mely a szablyát tartja a kezébe előtte hullik a porba, s onnan próbál harcolni tovább, ha nem tesznek ellene. Az oldalról jövő bárddal hadonászó is elveszti alsó végtagjait, s ijedtében még a bárdot is kiejti a kezéből. Így viszont egyenesen Worghnak ütközik. Csontos kezeivel kapaszkodik meg a vállába, ruhájába, bárhova, ahol tud. S az épen maradt társának próbálva segíteni tépi a haját, ruháját, karmolja bőrét. Eközben a kardos lendületlen halad előre, s vágna.
Ha a karjait nem vágná le az épp arra menő fejszék pengéje. Hitetlenkedve tekint le kezére, s lehajolva próbálja azt visszatenni. De ehetetlen. Így viszont lábával rúg a haját tépő felé, mintha fel akarná borítani.*
2297. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-23 14:41:19
Üzenet elküldve: 2016-03-23 14:41:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Az erdei ösvény zárás//
*A határhoz kilovagolni nagyszerű ötletnek tűnt és így bejárhatta a környéket is, ami nem régóta az új otthona is. Ennek a pihentető baktatásnak a végén épp eljött az ideje, hogy hazatérjen, de akkor belebotlik egy vándorba vagy vadászba ezt nem tudja megállapítani, de a tevékenysége alapján inkább vadásznak tűnik. Achim jó ideje egy lelket sem látott már és így jól esne egy valamire való társaság azonban a nő valahogy nem akar tudomást venni róla. Megszólítja barátsággal, de semmi. Nem gondolja, hogy tovább kéne eröltetnie az ismerkedést és így biccent egyet, majd szó nélkül visszafordítja a lovát, hiszen ezen a ponton már nincs hova baktatnia öreg lovával és elindul Amon Ruadh városa felé.
Útközben azonban elgondolkodik, hiszen egy idegen, vagyis annak vélt személy vadászgat a thargok erdejében az igencsak furcsa. Ha nem egyenesen törvény ellenes. Hiszen a vad, hal, fa, érc mind mind azé, akié a föld, vagy ha hűbéresé akkor pedig az övé. De nem az idegeneké, vagy mindenkié aki arra jár. Achim csak remélni tudja, hogy a lány az erdőben a thargokhoz, vagy a varázslókhoz tartozik. Mindezek ellenére ha visszaér a Radkraalba fellapozza a törvényt és utána néz. Habár van egy megérzése, hogy ilyen jellegü rendelet nem keletkezett még. Viszont ha nincs ilyen akkor azt bizony meg kell kreálni. Ha pedig az kihírdettetik akkor bizony csak az vadáazhat a földeken akinek meg van engedve. Ekkor illedelmesen bejelentkezik Achimból a bürokrata némi kalmár vérrel megáldva és bevillan számára a helyzet tökéletes rendezésének terve.* ~Hm. Engedély. Engedély. Mire is jó?~ *Gondolkodik el, majd hirtelen rávágja hangosan.* - Hát persze. A főpecséti váltó! *Ahogyan otthon nevezték északon. Ha valaki építeni, bányászni, vadászni akart akkor előtte engedélyt kellet kérni a városi hivataltól, amely ha megadta az engedélyt egy okmányt adott át és a főpecséttel hitelesítette azt, miután kifizették annak az árát. Vagyis az engedély bizony aranyba kerül.
Ezt a gyakorlatot itt sem ártana bevezetni és ha sikerül, akkor bizony szép summát zsebelhet majd be az államkincstár. Ezekkel a gondolatokkal hagyja el végül az ösvényt és pillantja meg a fák közül kiérve a város hatalmas tornyát.*
//Az erdei ösvény zárás//
*A határhoz kilovagolni nagyszerű ötletnek tűnt és így bejárhatta a környéket is, ami nem régóta az új otthona is. Ennek a pihentető baktatásnak a végén épp eljött az ideje, hogy hazatérjen, de akkor belebotlik egy vándorba vagy vadászba ezt nem tudja megállapítani, de a tevékenysége alapján inkább vadásznak tűnik. Achim jó ideje egy lelket sem látott már és így jól esne egy valamire való társaság azonban a nő valahogy nem akar tudomást venni róla. Megszólítja barátsággal, de semmi. Nem gondolja, hogy tovább kéne eröltetnie az ismerkedést és így biccent egyet, majd szó nélkül visszafordítja a lovát, hiszen ezen a ponton már nincs hova baktatnia öreg lovával és elindul Amon Ruadh városa felé.
Útközben azonban elgondolkodik, hiszen egy idegen, vagyis annak vélt személy vadászgat a thargok erdejében az igencsak furcsa. Ha nem egyenesen törvény ellenes. Hiszen a vad, hal, fa, érc mind mind azé, akié a föld, vagy ha hűbéresé akkor pedig az övé. De nem az idegeneké, vagy mindenkié aki arra jár. Achim csak remélni tudja, hogy a lány az erdőben a thargokhoz, vagy a varázslókhoz tartozik. Mindezek ellenére ha visszaér a Radkraalba fellapozza a törvényt és utána néz. Habár van egy megérzése, hogy ilyen jellegü rendelet nem keletkezett még. Viszont ha nincs ilyen akkor azt bizony meg kell kreálni. Ha pedig az kihírdettetik akkor bizony csak az vadáazhat a földeken akinek meg van engedve. Ekkor illedelmesen bejelentkezik Achimból a bürokrata némi kalmár vérrel megáldva és bevillan számára a helyzet tökéletes rendezésének terve.* ~Hm. Engedély. Engedély. Mire is jó?~ *Gondolkodik el, majd hirtelen rávágja hangosan.* - Hát persze. A főpecséti váltó! *Ahogyan otthon nevezték északon. Ha valaki építeni, bányászni, vadászni akart akkor előtte engedélyt kellet kérni a városi hivataltól, amely ha megadta az engedélyt egy okmányt adott át és a főpecséttel hitelesítette azt, miután kifizették annak az árát. Vagyis az engedély bizony aranyba kerül.
Ezt a gyakorlatot itt sem ártana bevezetni és ha sikerül, akkor bizony szép summát zsebelhet majd be az államkincstár. Ezekkel a gondolatokkal hagyja el végül az ösvényt és pillantja meg a fák közül kiérve a város hatalmas tornyát.*
2296. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-22 12:34:28
Üzenet elküldve: 2016-03-22 12:34:28
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
*Furcsa dolgok ezek az élőholtak. A történések szerint Worgh meglehetősen elszámolta a lépést, mikor úgy gondolta, hogy a karja és a fejszék nyele együttesen hosszabb (már csak testméretéből adódóan is), mint a csontvázak rövidkarjai, szablyái, s hiába óhajtja ezekkel távol tartani az ellenséget, az mégis úgy tetszik, a közelébe tud férkőzni. Még pedig egyszerre nyolc is, csodával határos módon képes egyszerre támadni az ork harcosra. Ám legyen, Worgh nem esik kétségbe, még akkor sem, mikor a kobakján súlyos jégdarabok kezdenek dobolni, sőt. Az igazat megvallva ettől csak még inkább tűzbe jön, mivel a mágiát, mint olyant, minden eszközzel irtani igyekszik, mióta az a sámán odahaza átverte. Legkevésbé sem bízik semmiben, amit nem tud megmagyarázni, s mivel alapvetően nem egy analitikus lény, elsődleges ösztöne, hogy összetöri azt, amit nem tud megérteni. Jelen esetben a csontvázakat.
Eluralkodik felette a //Vérszomj//, nem érez sem fájdalmat, sem félelmet, ahogy az ellenség közé veri magát. Maradván az egyszerű megoldásoknál, két széles lendítéssel indul meg előrefelé, csakis előre, egyenest az élveholtak közé, elébe megy a támadásnak. Az sem érdekli, ha alkalmasint eltalálják, s megsebesül, a célja csupán, hogy minél többet magával vigyen közülük. Balról jobba, jobbról balra lendülnek az irdatlan fejszék újfent, ha kell, akár vállal nekimegy a csontváznak, hogy kitörjön a gyűrűből, amibe zárták, hogy aztán szemtől-szemben küzdhessen meg a csoporttal, anélkül, hogy bárki orvul a háta mögé lopakodhatna.*
2295. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-22 10:15:04
Üzenet elküldve: 2016-03-22 10:15:04
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Van egy-két dolog amit össze tud szedni. Nem fog tagadni a szatyor, mint korábban az galagonyától amiből rengeteget szedett, de ez is valami. Ha lesz egy laborja biztosan beszerez valami nagyítófélét, amivel részletesebben és közelebbről lehet tanulmányozni a növényeket, majd kísérletezni velük, aztán még írást is készít róluk lehet... kiváló mellékes lesz a bájitalkeverés mellett.
Ismerős hang üti meg a fülét, túlságosan is ismerős, aki az ibolyákat keresi. Mikor meglátja a lánykát aki a hang forrása majd kiugrik a bőréből.*
-Gini! *kiabál oda és integet.* -Gini hahó itt vagyok! *ismételgeti a lány nevét, majd odarohan hozzá, és nemes egyszerűséggel megöleli.*
-Jaj Gini annyira jó hogy látlak, úgy örülök neked! Éppen én is erre járok keresgélni. Jaj remélem nem ijesztettelek meg de megleptél. *lép el azért a lánytól, tudja mennyire félénk természetű.*
-Mi újság veled? Lassan itt a tavasz, és látom téged is kivonzott a természet. Hogy vagy mostanság, ott laksz még ahol eddig? *záporoznak a kérdések, Kai nagyon tudja hányni magából a szavakat, ezt már gini meg is szokhatta.*
-Használod az új nevedet, vagy csak még én hívlak így? Nézd szedtem pásztortáskát. *mutatja.* -Bár nem sok de több még nincs.
*Ekkor veszi észre igazából, hogy Gini nincs egyedül, hanem egy másik fiatalember is jelen van. Kissé elszégyenli magát még ha nem is mutatja ki akkor is, így éppen ideje üdvözölni a másik fiút... látszólag fiatalember, bár Kaitól biztosan idősebb.*
-Öhm... bocsáss meg észre sem vettelek téged, így bemutatkoznék. Kai vagyok. És te ki vagy? Te is ott laksz ahol Gini? *kérdezi tőle, aztán majdcsak lezajlanak a köszönések, üdvözlések, megismerések. Sokáig nem marad hát egyedül, azonnal belefut egy kedves párosba.*
*Van egy-két dolog amit össze tud szedni. Nem fog tagadni a szatyor, mint korábban az galagonyától amiből rengeteget szedett, de ez is valami. Ha lesz egy laborja biztosan beszerez valami nagyítófélét, amivel részletesebben és közelebbről lehet tanulmányozni a növényeket, majd kísérletezni velük, aztán még írást is készít róluk lehet... kiváló mellékes lesz a bájitalkeverés mellett.
Ismerős hang üti meg a fülét, túlságosan is ismerős, aki az ibolyákat keresi. Mikor meglátja a lánykát aki a hang forrása majd kiugrik a bőréből.*
-Gini! *kiabál oda és integet.* -Gini hahó itt vagyok! *ismételgeti a lány nevét, majd odarohan hozzá, és nemes egyszerűséggel megöleli.*
-Jaj Gini annyira jó hogy látlak, úgy örülök neked! Éppen én is erre járok keresgélni. Jaj remélem nem ijesztettelek meg de megleptél. *lép el azért a lánytól, tudja mennyire félénk természetű.*
-Mi újság veled? Lassan itt a tavasz, és látom téged is kivonzott a természet. Hogy vagy mostanság, ott laksz még ahol eddig? *záporoznak a kérdések, Kai nagyon tudja hányni magából a szavakat, ezt már gini meg is szokhatta.*
-Használod az új nevedet, vagy csak még én hívlak így? Nézd szedtem pásztortáskát. *mutatja.* -Bár nem sok de több még nincs.
*Ekkor veszi észre igazából, hogy Gini nincs egyedül, hanem egy másik fiatalember is jelen van. Kissé elszégyenli magát még ha nem is mutatja ki akkor is, így éppen ideje üdvözölni a másik fiút... látszólag fiatalember, bár Kaitól biztosan idősebb.*
-Öhm... bocsáss meg észre sem vettelek téged, így bemutatkoznék. Kai vagyok. És te ki vagy? Te is ott laksz ahol Gini? *kérdezi tőle, aztán majdcsak lezajlanak a köszönések, üdvözlések, megismerések. Sokáig nem marad hát egyedül, azonnal belefut egy kedves párosba.*
2294. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-21 22:05:28
Üzenet elküldve: 2016-03-21 22:05:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mióta "eltüntette Amos Theniort", kicsinység megváltozott. No nem nagyon, és nem is külsőségekben, vagy viselkedésben, inkább... távlatokban.*
- Ja, vágom. Később még rosszabb lesz. *sóhajt lemondóan, mert tudja, hogy a nyár elején ki fog jönni az allergiája itt vidéken ésm taknya-nyála egybefolyik majd.*
*A mozgásterapeutákat megszégyenítő eladást leesett állal figyeli.*
- Te... van élő ember, vagy más fajzat, aki ténylegesen így jár? Már Lokát kivéve persze, de ő is csak akkor, ha közelebbi ismeretségbe keveredett egy kentaurral, és onnantól két dézsában kénytelen lábat mosni? *mert ugye aki így, jár annak muszáj így tipegnie, ki ne csússzon a bele vagy ilyenek. Bele ne költözzön egy mókuscsalád.*
- Hát ez... ehe. Szörnyű. Hehe. *elképzeli, ahogy odahaza így menne valaki a homokban. Hát na.*
- Ibimi? Ja, hogy igen. Az. *piszkálja meg az orrát, és nem lepődik meg, amikor semmi ibolyát nem talál benne. Inkább valami enyhén zöldek.*
~ Medvehagyma. Hehe. ~ *elpöcköli a találmányt, és próbál elf vérére hangolódva összhangba kerülni a természettel. Tíz másodpercnyi komoly erőfeszítést követően inkább rágyújt, természetesen mutatóujjával. Meg bagóval, naná. Aztán rájön, hogy az ujja valamiért nem működik, így marad a gyufa.*
- Te izé, Lapu. Szerinted lesz belőlünk rendes varázsló, he? Olyan, mint a legendákban?
*Mióta "eltüntette Amos Theniort", kicsinység megváltozott. No nem nagyon, és nem is külsőségekben, vagy viselkedésben, inkább... távlatokban.*
- Ja, vágom. Később még rosszabb lesz. *sóhajt lemondóan, mert tudja, hogy a nyár elején ki fog jönni az allergiája itt vidéken ésm taknya-nyála egybefolyik majd.*
*A mozgásterapeutákat megszégyenítő eladást leesett állal figyeli.*
- Te... van élő ember, vagy más fajzat, aki ténylegesen így jár? Már Lokát kivéve persze, de ő is csak akkor, ha közelebbi ismeretségbe keveredett egy kentaurral, és onnantól két dézsában kénytelen lábat mosni? *mert ugye aki így, jár annak muszáj így tipegnie, ki ne csússzon a bele vagy ilyenek. Bele ne költözzön egy mókuscsalád.*
- Hát ez... ehe. Szörnyű. Hehe. *elképzeli, ahogy odahaza így menne valaki a homokban. Hát na.*
- Ibimi? Ja, hogy igen. Az. *piszkálja meg az orrát, és nem lepődik meg, amikor semmi ibolyát nem talál benne. Inkább valami enyhén zöldek.*
~ Medvehagyma. Hehe. ~ *elpöcköli a találmányt, és próbál elf vérére hangolódva összhangba kerülni a természettel. Tíz másodpercnyi komoly erőfeszítést követően inkább rágyújt, természetesen mutatóujjával. Meg bagóval, naná. Aztán rájön, hogy az ujja valamiért nem működik, így marad a gyufa.*
- Te izé, Lapu. Szerinted lesz belőlünk rendes varázsló, he? Olyan, mint a legendákban?
2293. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-21 19:27:58
Üzenet elküldve: 2016-03-21 19:27:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Kínosan, kicsit szégyenkezve, és kiakadva ment le Amon Ruad hegyéről. Eredetileg Kalácsfalvára tartott, az ottani kovácshoz, és mik ki nem derülnek?! Kalácsfalva hadi övezetnek lett minősítve, nem túl szerencsés arra járkálnia. A "hegyre" meg nem megy vissza, ugyanúgy ahogy az útközbe eső Tavernába sem. Habár a fogadóban talán igen kellemesen tölthetné a nap további részét, végül is mindegy. Jó kis kirándulás volt, és nagyon finomat evett. Habár mindezért nem kellett volna idejönnie. Viszont... Legalább elmondhatja hogy járt erre. És ha idáig eljött miért ne menne tovább?
Kilépett a városból, van lova, élelme, már csak úti cél kell. Északnak nem akar visszamenni Artheniorba, és a Tharg-területek sem vonzzák túlságosan. Tehát maradt dél, a kikötő iránya.
Visszafelé menve a gázlótól vitathatatlanul délnek fordul, és Bambával együtt halad a kijárt úton.
A korábbi jól bevált módszerével tempósan halad, csak este táborozva le. Az egyik este tűzrakás közben elővette jegyzeteit, és egy kiválasztott növényt kezdett nézegetni. Már vagy egy hat is eltelt hogy kedvenc "játékával" szórakozzon. Habár most nem állt rendelkezésére könyvtár rengeteg könnyvel, amiből megtudhatja pontosan mit is talált.
De most nincs szüksége semmilyen könyvre, könnyedén felismeri ah előtte heverő Ezüstcsörgőt. Vagy ahhoz hasonlító növényt, de mindez nem számít. Lerajzolta, és neki ennyi elég, nem akar kezdeni vele semmit. Végül a tűz mellett éri utól az álom, haladván a kikötő felé*
Kilépett a városból, van lova, élelme, már csak úti cél kell. Északnak nem akar visszamenni Artheniorba, és a Tharg-területek sem vonzzák túlságosan. Tehát maradt dél, a kikötő iránya.
Visszafelé menve a gázlótól vitathatatlanul délnek fordul, és Bambával együtt halad a kijárt úton.
A korábbi jól bevált módszerével tempósan halad, csak este táborozva le. Az egyik este tűzrakás közben elővette jegyzeteit, és egy kiválasztott növényt kezdett nézegetni. Már vagy egy hat is eltelt hogy kedvenc "játékával" szórakozzon. Habár most nem állt rendelkezésére könyvtár rengeteg könnyvel, amiből megtudhatja pontosan mit is talált.
De most nincs szüksége semmilyen könyvre, könnyedén felismeri ah előtte heverő Ezüstcsörgőt. Vagy ahhoz hasonlító növényt, de mindez nem számít. Lerajzolta, és neki ennyi elég, nem akar kezdeni vele semmit. Végül a tűz mellett éri utól az álom, haladván a kikötő felé*
2292. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:32:22
Üzenet elküldve: 2016-03-21 16:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
- Mi a...?! - *Hörren a nőstény, mikor a csontfej szétroppantása után viharos sebességgel kezdik csapkodni fejét, vállát az égből záporozó jégmütyürök. Közel áll ahhoz a ponthoz, amikor a jóérzésű orkleányok ki szoktak borulni. A lila ködös élőholt felé fordul és ügyesebben funkcionáló jobbjába markolva a tőrt, és lendületből belevágódik a néhai hátába, per pillanat a köddel sem foglalkozva, azon igyekezvén, hogy kidöntse egyensúlyából a pokolfajzatot, mielőtt még nagyobb kárt tesz szegény, tépázott küllemű Kilbrában.
Többet, olybá tűnik, nem tud jelen helyzetben tenni, most meg úgy ítéli meg, hogy ezt a savgőzölgő micsodát, ha kiiktatják, akkor legaláb csak az evilági dolgokkal kell megkürdeniük: Csontokkal, kardokkal, fejszékkel, potom dolgok. Az igazán komoly problémát a cosntig hatoló, természetellenes hideg, a rendületlenül kopogó-kocogó, csípős jégeső és a maró lila füst jelenti. Lehet hogy már ő is bokáján, vagy vádliján érzi a fájó hólyagokat, ha nem ugrott elég ügyesen. Egy gondolat hatol csak át az ardenalinfelhőn, amely beburkolja a nőstényt, miközben izomból újra és újra szúr, ásik kezével a foszladozó ruhát, vértet, húst markolva az élőhalott lapockáján-nyakán. Most már biztos: A bratyó ki fog nyírni.*
//Az Erő próbája//
- Mi a...?! - *Hörren a nőstény, mikor a csontfej szétroppantása után viharos sebességgel kezdik csapkodni fejét, vállát az égből záporozó jégmütyürök. Közel áll ahhoz a ponthoz, amikor a jóérzésű orkleányok ki szoktak borulni. A lila ködös élőholt felé fordul és ügyesebben funkcionáló jobbjába markolva a tőrt, és lendületből belevágódik a néhai hátába, per pillanat a köddel sem foglalkozva, azon igyekezvén, hogy kidöntse egyensúlyából a pokolfajzatot, mielőtt még nagyobb kárt tesz szegény, tépázott küllemű Kilbrában.
Többet, olybá tűnik, nem tud jelen helyzetben tenni, most meg úgy ítéli meg, hogy ezt a savgőzölgő micsodát, ha kiiktatják, akkor legaláb csak az evilági dolgokkal kell megkürdeniük: Csontokkal, kardokkal, fejszékkel, potom dolgok. Az igazán komoly problémát a cosntig hatoló, természetellenes hideg, a rendületlenül kopogó-kocogó, csípős jégeső és a maró lila füst jelenti. Lehet hogy már ő is bokáján, vagy vádliján érzi a fájó hólyagokat, ha nem ugrott elég ügyesen. Egy gondolat hatol csak át az ardenalinfelhőn, amely beburkolja a nőstényt, miközben izomból újra és újra szúr, ásik kezével a foszladozó ruhát, vértet, húst markolva az élőhalott lapockáján-nyakán. Most már biztos: A bratyó ki fog nyírni.*
2291. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-21 15:57:22
Üzenet elküldve: 2016-03-21 15:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
*A mágus az utolsó leheletével - már ha lehet ezeknél az átkozottaknál ilyenről beszélni - még sikerült egy igét elhadarnia, legalábbis Assag nagyon reméli, hogy nem egy új varázshasználó lépett színre a kis csatában. Néhány centis jégdarabok úgy verődnek a felcser védtelen fején, hogy egy-egy csúnyább találatba bele is szédül, akármennyire is próbálja védeni azt karjaival. A hadakozásra most ha akarna se tudna figyelni, a folyó felé igyekszik fordítani a figyelmét, és hogy szükség lesz a vízre rövidesen, már ha sikerült túlélniük a megpróbáltatást. Az ork testbe bújt lélek elemében érzi magát, a kezdeti ledöbbenése után most éberen tesz egy lépést a csata felé. A legrosszabb állapotban Kilbra van, így úgy helyezkedik néhány lépésre tőle, hogy a lehető legtávolabb tudjon magától minden veszélyforrást, és a legrosszabb esetben, ha kidőlne a harcos - akinek fájdalmai már olyan élesek és áthatóak, hogy az erdő túloldaláról is megérezni - akkor kirángatja a hadonászó csontik közül, amíg remélhetőleg a többiek fedezik őket. Tervnek ez egy, de aztán, hogy végül hogyan fog kerekedni a helyzet, rövidesen kiderül. Mindkét idegen ork eléggé benne van a pácban, bár a magasabbik konkrétan a közepébe csöppent - vagyis inkább rohamozott.*
~A lándzsás még hátul menthető, de egyáltalán barátok ezek, vagy ha a csontikkal végeztek ugyanígy nekünk rontanak, mint a hulláknak?~
*Adott esetben lehetőség adtán is alaposan megfontolná Assag, hogy a segítségükre siessen-e vagy sem, de úgy fest eddig még tartja magát mindenki. Ekkor koppan egy újabb jégdarab a feje búbján, ami emlékezteti arra, hogy ideje újra felmérnie a környezetét veszélyek után. Oldalra és hátra pillant, ugrásra készen.*
//Az Erő próbája//
*A mágus az utolsó leheletével - már ha lehet ezeknél az átkozottaknál ilyenről beszélni - még sikerült egy igét elhadarnia, legalábbis Assag nagyon reméli, hogy nem egy új varázshasználó lépett színre a kis csatában. Néhány centis jégdarabok úgy verődnek a felcser védtelen fején, hogy egy-egy csúnyább találatba bele is szédül, akármennyire is próbálja védeni azt karjaival. A hadakozásra most ha akarna se tudna figyelni, a folyó felé igyekszik fordítani a figyelmét, és hogy szükség lesz a vízre rövidesen, már ha sikerült túlélniük a megpróbáltatást. Az ork testbe bújt lélek elemében érzi magát, a kezdeti ledöbbenése után most éberen tesz egy lépést a csata felé. A legrosszabb állapotban Kilbra van, így úgy helyezkedik néhány lépésre tőle, hogy a lehető legtávolabb tudjon magától minden veszélyforrást, és a legrosszabb esetben, ha kidőlne a harcos - akinek fájdalmai már olyan élesek és áthatóak, hogy az erdő túloldaláról is megérezni - akkor kirángatja a hadonászó csontik közül, amíg remélhetőleg a többiek fedezik őket. Tervnek ez egy, de aztán, hogy végül hogyan fog kerekedni a helyzet, rövidesen kiderül. Mindkét idegen ork eléggé benne van a pácban, bár a magasabbik konkrétan a közepébe csöppent - vagyis inkább rohamozott.*
~A lándzsás még hátul menthető, de egyáltalán barátok ezek, vagy ha a csontikkal végeztek ugyanígy nekünk rontanak, mint a hulláknak?~
*Adott esetben lehetőség adtán is alaposan megfontolná Assag, hogy a segítségükre siessen-e vagy sem, de úgy fest eddig még tartja magát mindenki. Ekkor koppan egy újabb jégdarab a feje búbján, ami emlékezteti arra, hogy ideje újra felmérnie a környezetét veszélyek után. Oldalra és hátra pillant, ugrásra készen.*
2290. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-20 23:23:09
Üzenet elküldve: 2016-03-20 23:23:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A kocsmai megbeszélések után épp ideje egy kicsit kilovagolni és munkához látni. Achim lassan maga mögött hagyja a tharg szántókat és átvág a nagy folyón is, amely egy ponton annyira elvékonyodik, hogy gyalog szerrel is könnyedén áthalad rajta még egy gnóm is. Ahogy mindezen túljut már meg is pillantja az erdőt, ahol ez eddig soha nem járt. Ennek ellenére nem fél és nem is tölti elszorongás, hiszen ezek a területek már az otthonának tekintendőek és a legnagyobb hadúr felségterülete. Ráadásul szemei előtt csak a hasznossági elv lebeg, vagyis, hogy mit hova tegyen, építsen, szervezzen és így tovább. A nagy elmélkedés közepette rá is tér a vékonyka ösvényre, amely egyik vég az Ezüstszilánkokhoz vezet, amelyet már rég meg akart látogatni, a másik pedig a kikötőhöz, ahova igazándiból nem vágyakozik.
Öreg lova hátán lassan baktat előre, hogy mindent meg tudjon vizsgálni és az egész vidék hangulatát magába szippanthassa. Ahogy halad az úton a maga tempójában figyelmes lesz egy előtte álló alakra. Egy rövid időre megállítja a hátast, majd megszemléli az idegent. Úgy tűnik számára, hogy az út szélén falatozgat és pihenget. Valamiféle vadásznak tűni, de az is lehet, hogy a mágusrend egyik őrzője. Épp elég ideje utazgat, egyedül talán jól jönne a társaság és egy kis pihenés is. Van még elég bora ahhoz, hogy elszittyózgasson ha kell és némi szárított hús is akad a nyereg alatt. Bátorságot vesz és közelebb lovagol a nőhöz. Végső soron ő itthon van ezen a vidéken így akár szomszéd akár idegen a hölgy, illik üdvözölni.*
- Üdvözlöm ezen a szép napon. Mi járatban itt a Thargok földjén? *Kérdi barátságos hangon, de még a nyeregből lepillantva, hiszen ha a nő nem akar társalogni, akkor legalább, megspórol egy fel le mászást és gyorsabban továbbállhat.*
*A kocsmai megbeszélések után épp ideje egy kicsit kilovagolni és munkához látni. Achim lassan maga mögött hagyja a tharg szántókat és átvág a nagy folyón is, amely egy ponton annyira elvékonyodik, hogy gyalog szerrel is könnyedén áthalad rajta még egy gnóm is. Ahogy mindezen túljut már meg is pillantja az erdőt, ahol ez eddig soha nem járt. Ennek ellenére nem fél és nem is tölti elszorongás, hiszen ezek a területek már az otthonának tekintendőek és a legnagyobb hadúr felségterülete. Ráadásul szemei előtt csak a hasznossági elv lebeg, vagyis, hogy mit hova tegyen, építsen, szervezzen és így tovább. A nagy elmélkedés közepette rá is tér a vékonyka ösvényre, amely egyik vég az Ezüstszilánkokhoz vezet, amelyet már rég meg akart látogatni, a másik pedig a kikötőhöz, ahova igazándiból nem vágyakozik.
Öreg lova hátán lassan baktat előre, hogy mindent meg tudjon vizsgálni és az egész vidék hangulatát magába szippanthassa. Ahogy halad az úton a maga tempójában figyelmes lesz egy előtte álló alakra. Egy rövid időre megállítja a hátast, majd megszemléli az idegent. Úgy tűnik számára, hogy az út szélén falatozgat és pihenget. Valamiféle vadásznak tűni, de az is lehet, hogy a mágusrend egyik őrzője. Épp elég ideje utazgat, egyedül talán jól jönne a társaság és egy kis pihenés is. Van még elég bora ahhoz, hogy elszittyózgasson ha kell és némi szárított hús is akad a nyereg alatt. Bátorságot vesz és közelebb lovagol a nőhöz. Végső soron ő itthon van ezen a vidéken így akár szomszéd akár idegen a hölgy, illik üdvözölni.*
- Üdvözlöm ezen a szép napon. Mi járatban itt a Thargok földjén? *Kérdi barátságos hangon, de még a nyeregből lepillantva, hiszen ha a nő nem akar társalogni, akkor legalább, megspórol egy fel le mászást és gyorsabban továbbállhat.*
2289. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-20 13:32:00
Üzenet elküldve: 2016-03-20 13:32:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Több, mint különös, hogy Kriyon elkíséri. Hisz eddig sosem látta semmiféle ilyen kedves, lányos dolgot művelni. Persze lehet csak nem volt hozzá megfelelő társasága. Sandít a fél-elfre, miközben már az ösvény felé haladnak. Örül a társaságnak, és már sajnálja is szegény Kriyont, aki eddig nem szedhetett virágot, nem fésülgethette a haját órákig, nem ülhetett egy mezőn csendesen, mozdulatlanul, türelmesen várva, hogy a kis pillangók a közelébe repüljenek. Nem köthetett bokrétát, nem fonhatott virágkoszorút fejére. Nem is meri tovább gondolni, csak elsírná magát! Ellenben erősen elhatározza, hogy ezen változtatni fog, és partner lesz a félvér számára az eddig nélkülözött időtöltésben.*
-Még azért elég friss a tavasz, túl sok minden nem nyílik.
*Próbálja a másik tudtára adni finoman, naivan hogy kevéske a szép virág, bele sem gondolva, hogy a különös, mint jelző, talán valami egészen mást jelenthet.
A következő szavakra azonban egy pillanatra ledermed, nagyokat pislogva áll, és mered Kriyonra, majd látva a másik szaporázott lépteit kezd el hangosan nevetni.*
-Nem is így kell.
*Tiltakozik kuncogva.*
-Egyenes háttal, vállat kihúzva, fej felemelve, és úgy, mintha laza hurokban lenne a lábad. Nézd!
*Indul meg a másik nyomában, az előbb vázolt módon, igen nemesi, jól nevelt kisasszony képét adva, olyan természetességgel, mint aki nem most próbálja először.*
-Így kell tipegni. Ha hozzá olyan arcot vágsz, mint aki valami keserűt evett, akkor még jobb.
*Lazít le, mert ugyan igen elegáns így közlekedni, de a legkevésbé sem praktikus.*
-Ó! Ibolyák!
*Terelődik el egy szempillantásnyi idő alatt figyelve, és már guggolva szedi is a kis virágokat kosarába.*
*Több, mint különös, hogy Kriyon elkíséri. Hisz eddig sosem látta semmiféle ilyen kedves, lányos dolgot művelni. Persze lehet csak nem volt hozzá megfelelő társasága. Sandít a fél-elfre, miközben már az ösvény felé haladnak. Örül a társaságnak, és már sajnálja is szegény Kriyont, aki eddig nem szedhetett virágot, nem fésülgethette a haját órákig, nem ülhetett egy mezőn csendesen, mozdulatlanul, türelmesen várva, hogy a kis pillangók a közelébe repüljenek. Nem köthetett bokrétát, nem fonhatott virágkoszorút fejére. Nem is meri tovább gondolni, csak elsírná magát! Ellenben erősen elhatározza, hogy ezen változtatni fog, és partner lesz a félvér számára az eddig nélkülözött időtöltésben.*
-Még azért elég friss a tavasz, túl sok minden nem nyílik.
*Próbálja a másik tudtára adni finoman, naivan hogy kevéske a szép virág, bele sem gondolva, hogy a különös, mint jelző, talán valami egészen mást jelenthet.
A következő szavakra azonban egy pillanatra ledermed, nagyokat pislogva áll, és mered Kriyonra, majd látva a másik szaporázott lépteit kezd el hangosan nevetni.*
-Nem is így kell.
*Tiltakozik kuncogva.*
-Egyenes háttal, vállat kihúzva, fej felemelve, és úgy, mintha laza hurokban lenne a lábad. Nézd!
*Indul meg a másik nyomában, az előbb vázolt módon, igen nemesi, jól nevelt kisasszony képét adva, olyan természetességgel, mint aki nem most próbálja először.*
-Így kell tipegni. Ha hozzá olyan arcot vágsz, mint aki valami keserűt evett, akkor még jobb.
*Lazít le, mert ugyan igen elegáns így közlekedni, de a legkevésbé sem praktikus.*
-Ó! Ibolyák!
*Terelődik el egy szempillantásnyi idő alatt figyelve, és már guggolva szedi is a kis virágokat kosarába.*
2288. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-20 08:14:07
Üzenet elküldve: 2016-03-20 08:14:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* A tavasz kezdi megmutatni ragyogó arcát, még akkor is, ha a nem túl biztató események mázsás kézként telepednek rá a környékre. De erről a legtöbb ember próbál nem tudomást venni és élni a megszokott életét, meghagyva a harcokat azoknak kik erre hívatottak. Magányosan baktat almásderes lován az erdei úton, néha egy csípősebb szellő szökik köpenye alá, ezzel ellensúlyozva a nap cirógató melegét, arra kényszerítve a lovast, hogy szorosabbra fogja magán égszínkék lebernyegét. Hasonlóképpen húzza fejére csuklyáját is – bár az arcát nem takarja- csak éppen annyira, hogy a szikrázó nap elérje melegével. Kora reggel indult el a kúriából, hogy kissé kiszakadjon a napi rutin teendői közül. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, nincs cseléd sorsa, de az alkimista mellett, olykor elég unalmas az élet, főleg ha az inkább választja önként a száműzetést szobája négy fala közé. Így nyugodt szívvel indult útnak, hogy hódoljon egyik időtöltésének, a vadászatnak s megeshet, hogy néhány napig is távol marad, hogy körbe járhassa a környéket. Íját és tegezét maga mögé szíjazta a nyeregre, ott várja, hogy gazdája újra felajzza. Most még várat magára a dolog, hisz azért nem árt, ha talál egy megfelelő helyet, ahol lovát biztonságban kikötheti, hogy ő maga bevethesse magát a fák sűrűjébe, hisz a vadak nem fogják maguktól felajánlani magukat. Ideje bőven akad, s mivel már jó pár órája annak, hogy elindult nem árt a pihenés sem. Leszállva lováról vezeti azt az út szélére, hogy csillapítsa szomját, s egyen néhány falatot. *
* A tavasz kezdi megmutatni ragyogó arcát, még akkor is, ha a nem túl biztató események mázsás kézként telepednek rá a környékre. De erről a legtöbb ember próbál nem tudomást venni és élni a megszokott életét, meghagyva a harcokat azoknak kik erre hívatottak. Magányosan baktat almásderes lován az erdei úton, néha egy csípősebb szellő szökik köpenye alá, ezzel ellensúlyozva a nap cirógató melegét, arra kényszerítve a lovast, hogy szorosabbra fogja magán égszínkék lebernyegét. Hasonlóképpen húzza fejére csuklyáját is – bár az arcát nem takarja- csak éppen annyira, hogy a szikrázó nap elérje melegével. Kora reggel indult el a kúriából, hogy kissé kiszakadjon a napi rutin teendői közül. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni, nincs cseléd sorsa, de az alkimista mellett, olykor elég unalmas az élet, főleg ha az inkább választja önként a száműzetést szobája négy fala közé. Így nyugodt szívvel indult útnak, hogy hódoljon egyik időtöltésének, a vadászatnak s megeshet, hogy néhány napig is távol marad, hogy körbe járhassa a környéket. Íját és tegezét maga mögé szíjazta a nyeregre, ott várja, hogy gazdája újra felajzza. Most még várat magára a dolog, hisz azért nem árt, ha talál egy megfelelő helyet, ahol lovát biztonságban kikötheti, hogy ő maga bevethesse magát a fák sűrűjébe, hisz a vadak nem fogják maguktól felajánlani magukat. Ideje bőven akad, s mivel már jó pár órája annak, hogy elindult nem árt a pihenés sem. Leszállva lováról vezeti azt az út szélére, hogy csillapítsa szomját, s egyen néhány falatot. *
2287. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-17 10:31:54
Üzenet elküldve: 2016-03-17 10:31:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
*Az ork hangos ordítással végzi be végre amit elkezdett, és immáron a mágus elpusztult. Mikor megjelenik a két csontváz aki az ork életére törne másik probléma is akad. Nem elég hogy vérfagyasztó hideg van, de még jégeső is nekiáll esni. Az ork próbál hátrálni. Fején és testén kopognak a jégdarabok. Nem tud pontosan figyelni az ellenségre. Mikor egyszerre támadnak csak az egyikre tud figyelni annyira hogy hárítsa a támadást. Elég nehéz ilyen viszonyok között harcolni, és nem tud az ork ennyi mindent figyelmen kívül hagyni. Több mint valószínű az egyik kard eléri majd húsát, de a másikat igyekszik lándzsával kihárítani. Mégpedig úgy, hogy a lendületet tovább irányítaná más felé. Így az erőbevitel megmarad, de máshova csapódik be. Viszont egyszerre két kardra nem képes figyelni ilyen időben. Így lehet hogy az ork pórul jár.*
//Az Erő próbája//
*Az ork hangos ordítással végzi be végre amit elkezdett, és immáron a mágus elpusztult. Mikor megjelenik a két csontváz aki az ork életére törne másik probléma is akad. Nem elég hogy vérfagyasztó hideg van, de még jégeső is nekiáll esni. Az ork próbál hátrálni. Fején és testén kopognak a jégdarabok. Nem tud pontosan figyelni az ellenségre. Mikor egyszerre támadnak csak az egyikre tud figyelni annyira hogy hárítsa a támadást. Elég nehéz ilyen viszonyok között harcolni, és nem tud az ork ennyi mindent figyelmen kívül hagyni. Több mint valószínű az egyik kard eléri majd húsát, de a másikat igyekszik lándzsával kihárítani. Mégpedig úgy, hogy a lendületet tovább irányítaná más felé. Így az erőbevitel megmarad, de máshova csapódik be. Viszont egyszerre két kardra nem képes figyelni ilyen időben. Így lehet hogy az ork pórul jár.*
2286. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-16 19:45:59
Üzenet elküldve: 2016-03-16 19:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A tavaszban a legszebb Kai számára a természet megújulása, amint felébred a téli álmából, rügyezni kezdenek a fák, kinyílnak az első virágok, a fű sarjadni kezd, a növények pedig elkezdik nyújtogatni magukat az ég felé.
Az ösvényt már ismeri, ezért is esik rá a választása. Nagy motyóját most nem hozza magával, majd egy szatyorba pakol ha talál valamit. Elég sok ilyenkor ebben az időszakban a beteges ember, és Kai nem szeretne semmiféle betegséget elkapni, ezért is használ fel mindent amit csak lehet.
A kankalin jó köptető, a pásztortáska jó gyulladáscsökkentő, a gyermekláncfű serkenti az emésztést, a galagonya pedig sok mindenre használható. Ezeket szépen kutatja is felfelé, nézelődik serényen hátha meglel majd valamit és begyűjtheti. Néha még fütyörészget is, egyértelműen jó a kedve.*
*A tavaszban a legszebb Kai számára a természet megújulása, amint felébred a téli álmából, rügyezni kezdenek a fák, kinyílnak az első virágok, a fű sarjadni kezd, a növények pedig elkezdik nyújtogatni magukat az ég felé.
Az ösvényt már ismeri, ezért is esik rá a választása. Nagy motyóját most nem hozza magával, majd egy szatyorba pakol ha talál valamit. Elég sok ilyenkor ebben az időszakban a beteges ember, és Kai nem szeretne semmiféle betegséget elkapni, ezért is használ fel mindent amit csak lehet.
A kankalin jó köptető, a pásztortáska jó gyulladáscsökkentő, a gyermekláncfű serkenti az emésztést, a galagonya pedig sok mindenre használható. Ezeket szépen kutatja is felfelé, nézelődik serényen hátha meglel majd valamit és begyűjtheti. Néha még fütyörészget is, egyértelműen jó a kedve.*
2285. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-15 16:54:43
Üzenet elküldve: 2016-03-15 16:54:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Valamelyik ösvényen a dokkok felé kell fordulnia. Sokkal jobb lenne, ha lenne vele valaki, aki esetleg ismeri az utat. Vagy legalább egy lova lenne, hogy ne kelljen kutyagolnia. De így, lassan is halad, hamarabb is elfárad. Gyakrabban áll meg pihenni, éjszakázni az úton. Igyekszik mindig a fák közé behúzódni úgy, hogy ne nagyon vegyék észre. Nem kér még egy bunkós erejű ütést a fejére. Áh, nem, nem kér belőle. És csak kis tábortüzet rak néha, hogy átmelegedjen, este inkább jobban összehúzza magát és bevackol. Nappal pedig megyen tovább és mendegél és mendegél, mint valami lüke tyúk egy mesében. Valahogy annak is érzi magát. Kellett neki ebbe a városba jönnie?! *
2284. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:03:11
Üzenet elküldve: 2016-03-14 19:03:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hamarosan talán teljesül vágya, s utazása célt ér. Az évek alatt talán még soha nem sürgette magát ennyire, mint a mai napon. Lábait gyorsan szedi, hogy célját időben elérhesse. Nem akarja, hogy bármi az útjába álljon, nem hagyja, hogy most eltereljék figyelmét arról, hová is tart. Nem véletlenül nem szerzett maga mellé egyetlen útitársat sem. Egyedül sem halad olyan gyorsan, mint szeretne, nemhogy valaki még hátráltassa. Amúgy is kinőtt abból a korból, hogy feltétlenül szüksége legyen bárkire is maga mellé. Halad a saját tempójában, rendületlenül a cél felé.*
2283. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-13 14:07:43
Üzenet elküldve: 2016-03-13 14:07:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
*Sajnos a mágust nem elég gyorsan nyiffantják ki a többiek, így búcsúzóul sikerül egy tisztességes jégesőt a nyakukba zúdítani. A nőstény bőrét fájdalmasan érik a hátán kopogó jégdarabok.
Sajnos a terve sem úgy sikerül, ahogy kigondolta. Ugyan megragadja a lilaködös fickó fejét, de letépni nem bírja, bár minden erejét, teljes testsúlyát beleveti a tépő mozdulatba. A legnagyobb ellenállást az a tőr jelenti, mellyel a fickó beledöf a nőstény combjába.
Kilbra pedig felüvölt, s hátra vetődik, elég messzire ahhoz, hogy legyen némi ideje. Mivel fegyverét az előbb eldobta, most mázlijára épp a szablya közelébe huppan. Ujjai dühödten fognak a markolatra, s vicsorogva emelkedik egy kissé görnyedt állásba. Szemmel láthatóan húzza a bal lábát, nem terheli. De a földön fekve, ülve sem akarna szembenézni a felé közeledővel.
A fájdalom, mely most már többszörösen hullámzik át újra és újra a testén csak még jobban felbőszíti, s üvöltve vicsorog rá a lilaködös fickóra. Nem látja a mögé osonó Zirraht a közeledőtől, és saját kínjai is elvakítják. Felállás közben jobb kezével, az utolsó támasztéknál, rámarkolt egy nagyobb jégdarabra, melyet most nemes egyszerűséggel a csonti fejéhez igyekszik vágni. Ha közben amaz elég közel ér, akkor a fájdalmai ellenére is, igyekszik egy alulról felfelé srégen indított vágással a nyakát szegni. Talán közben Zirrah is megzavarhatja kissé a fickót, amíg Kilbra magára vonja annak figyelmét.*
//Az Erő próbája//
*Sajnos a mágust nem elég gyorsan nyiffantják ki a többiek, így búcsúzóul sikerül egy tisztességes jégesőt a nyakukba zúdítani. A nőstény bőrét fájdalmasan érik a hátán kopogó jégdarabok.
Sajnos a terve sem úgy sikerül, ahogy kigondolta. Ugyan megragadja a lilaködös fickó fejét, de letépni nem bírja, bár minden erejét, teljes testsúlyát beleveti a tépő mozdulatba. A legnagyobb ellenállást az a tőr jelenti, mellyel a fickó beledöf a nőstény combjába.
Kilbra pedig felüvölt, s hátra vetődik, elég messzire ahhoz, hogy legyen némi ideje. Mivel fegyverét az előbb eldobta, most mázlijára épp a szablya közelébe huppan. Ujjai dühödten fognak a markolatra, s vicsorogva emelkedik egy kissé görnyedt állásba. Szemmel láthatóan húzza a bal lábát, nem terheli. De a földön fekve, ülve sem akarna szembenézni a felé közeledővel.
A fájdalom, mely most már többszörösen hullámzik át újra és újra a testén csak még jobban felbőszíti, s üvöltve vicsorog rá a lilaködös fickóra. Nem látja a mögé osonó Zirraht a közeledőtől, és saját kínjai is elvakítják. Felállás közben jobb kezével, az utolsó támasztéknál, rámarkolt egy nagyobb jégdarabra, melyet most nemes egyszerűséggel a csonti fejéhez igyekszik vágni. Ha közben amaz elég közel ér, akkor a fájdalmai ellenére is, igyekszik egy alulról felfelé srégen indított vágással a nyakát szegni. Talán közben Zirrah is megzavarhatja kissé a fickót, amíg Kilbra magára vonja annak figyelmét.*
2282. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-12 23:44:55
Üzenet elküldve: 2016-03-12 23:44:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
*Worgh nem foglalkozik a csontig ható hideggel. Ez még természetes is lenne, ha számba vesszük a vérét elárasztó izgalmat, mely a harc okoz neki. Azonban a testének nem tud parancsolni, még erős elméjével sem. A hideg miatt mozdulatai lassabbak, vontatotabbak, vagy épp nem úgy sülnek el, ahogy akarja. Ettől függetlenül a csontiknak fenyegetőnek hat a férfi oda vissza csapkodása a bárdokkal.
Zirrah és Kraghagar is a mágust támadja. Szegény párának már nem sok esélye van. Már csak egyetlen egy, egy utolsó. Tátogó állkapcsokkal motyog valamit, mielőtt a fejét véglet széttaposnák. Ám még épp időben ejtette ki őket: az égből diónyi jégdarabok kezdenek el esni a kis csapatra. Ám a jég nem csak őket csapdossa, hanem a csontikat is. A szemfülesebb felfedezheti, hogy a jégdarabok, ahogy a bőrcafatos lilaködösnek a ködén áthatolnak, rögtön el is olvadnak.
Viszont a mágussal immár végeztek. Több meglepetés nem fogja őket érni, leszámítva a sűrű jégesőt még.
Kraghagar elvonja pár csonti figyelmét Warghtól. Ketten is felé fordulnak. Ketten, két karddal: egyszerre támadják, két oldalról, próbálják bekeríteni az orkot. Ám a jegek letörik hol az orsócsontjukból egy darabot, hol a kiálló vállcsontból. De olykor a lábfejüket éri a jég, s lábujjaikat törik pozdorjává. Ez mégsem zavarja őket, egyszerre lendítik kardjukat, s támadják meg a férfit.
Zirrah úgy dönt, hogy visszamegy a ködöshöz, megkerülve a Worghot körülvevő csontikat. Láthatja, hogy a lila köd hátul is megtalálható. Kör alakban fonja körbe az alakot, kit Kilbra gyepál. Ám hátra még így sem lát az élőholt, s tökéletes célpontot jelenthet egy tőr számára. Főleg, hogy a keze zsibbadó hatása is elmúlóban van, s másodpercek múlva már csak kósza emléke marad a bizsergésnek.
Kilbra támadása igen ötletes. Lehetne. Ha az ő csontjait sem érnék el a hideg. Fegyverét talán nem kellett volna eldobni. Ahhoz, hogy lábaival a mellkast eltalálja a lilás ködön is át kell furakodnia. Immár lábán is hólyagok jelentkeznek, ahogy a lila füstös köd találkozik az ork bőrével. Azonban sikerül a fejet megfognia, de ereje nem elég, hogy azt le is tépje. Talán ha hátulról segítenének neki... De egy utolsó ajándékot kap Kilbra: az élőholt sem tétlen, amíg az ork nőstény azzal van elfoglalva, hogy fejét leszedjék. Kardját lendíti, s egyenesen beleállítja a figyelmét rá szentelő nő bal combjába. S ki is húzza, ahogy a nő hátraesik, le a földre, nem messze kardjától. A bőrét lógató lény lassan lépdel Kilbra felé, s ha nem segítenek neki, az eléggé lesérült nő nagy bajban lehet.
Közben Worgh érzékeli, hogy két csontival kevesebbel kell megküzdenie. De még így is maradt vagy nyolc. Ebből három, három felől - egyik Worghhal szemben, másik hátulról, a harmadik pedig bal oldalról támadja meg. A szemben lévő karddal, a hátsó szablyával, a harmadik pedig egy bárddal támad. Egyszerre emelik fel fegyverüket, s felülről hasítanak lefelé, hogy így szeljék... elképzelésük szerint sokfelé az orkot.
Assag láthatja, hogy nem messze tőlük egy aprócsak patak csordogál, ahonnan később akár friss, ám de jéghideg vizet meríthet.*
//Az Erő próbája//
*Worgh nem foglalkozik a csontig ható hideggel. Ez még természetes is lenne, ha számba vesszük a vérét elárasztó izgalmat, mely a harc okoz neki. Azonban a testének nem tud parancsolni, még erős elméjével sem. A hideg miatt mozdulatai lassabbak, vontatotabbak, vagy épp nem úgy sülnek el, ahogy akarja. Ettől függetlenül a csontiknak fenyegetőnek hat a férfi oda vissza csapkodása a bárdokkal.
Zirrah és Kraghagar is a mágust támadja. Szegény párának már nem sok esélye van. Már csak egyetlen egy, egy utolsó. Tátogó állkapcsokkal motyog valamit, mielőtt a fejét véglet széttaposnák. Ám még épp időben ejtette ki őket: az égből diónyi jégdarabok kezdenek el esni a kis csapatra. Ám a jég nem csak őket csapdossa, hanem a csontikat is. A szemfülesebb felfedezheti, hogy a jégdarabok, ahogy a bőrcafatos lilaködösnek a ködén áthatolnak, rögtön el is olvadnak.
Viszont a mágussal immár végeztek. Több meglepetés nem fogja őket érni, leszámítva a sűrű jégesőt még.
Kraghagar elvonja pár csonti figyelmét Warghtól. Ketten is felé fordulnak. Ketten, két karddal: egyszerre támadják, két oldalról, próbálják bekeríteni az orkot. Ám a jegek letörik hol az orsócsontjukból egy darabot, hol a kiálló vállcsontból. De olykor a lábfejüket éri a jég, s lábujjaikat törik pozdorjává. Ez mégsem zavarja őket, egyszerre lendítik kardjukat, s támadják meg a férfit.
Zirrah úgy dönt, hogy visszamegy a ködöshöz, megkerülve a Worghot körülvevő csontikat. Láthatja, hogy a lila köd hátul is megtalálható. Kör alakban fonja körbe az alakot, kit Kilbra gyepál. Ám hátra még így sem lát az élőholt, s tökéletes célpontot jelenthet egy tőr számára. Főleg, hogy a keze zsibbadó hatása is elmúlóban van, s másodpercek múlva már csak kósza emléke marad a bizsergésnek.
Kilbra támadása igen ötletes. Lehetne. Ha az ő csontjait sem érnék el a hideg. Fegyverét talán nem kellett volna eldobni. Ahhoz, hogy lábaival a mellkast eltalálja a lilás ködön is át kell furakodnia. Immár lábán is hólyagok jelentkeznek, ahogy a lila füstös köd találkozik az ork bőrével. Azonban sikerül a fejet megfognia, de ereje nem elég, hogy azt le is tépje. Talán ha hátulról segítenének neki... De egy utolsó ajándékot kap Kilbra: az élőholt sem tétlen, amíg az ork nőstény azzal van elfoglalva, hogy fejét leszedjék. Kardját lendíti, s egyenesen beleállítja a figyelmét rá szentelő nő bal combjába. S ki is húzza, ahogy a nő hátraesik, le a földre, nem messze kardjától. A bőrét lógató lény lassan lépdel Kilbra felé, s ha nem segítenek neki, az eléggé lesérült nő nagy bajban lehet.
Közben Worgh érzékeli, hogy két csontival kevesebbel kell megküzdenie. De még így is maradt vagy nyolc. Ebből három, három felől - egyik Worghhal szemben, másik hátulról, a harmadik pedig bal oldalról támadja meg. A szemben lévő karddal, a hátsó szablyával, a harmadik pedig egy bárddal támad. Egyszerre emelik fel fegyverüket, s felülről hasítanak lefelé, hogy így szeljék... elképzelésük szerint sokfelé az orkot.
Assag láthatja, hogy nem messze tőlük egy aprócsak patak csordogál, ahonnan később akár friss, ám de jéghideg vizet meríthet.*
2281. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:33:18
Üzenet elküldve: 2016-03-09 21:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//Az Erő próbája//
~Eddig jó, eddig oké. Jó a csapat. Jó - jó, csak életben kell maradniuk.~
*A gondolat végére érve tekintete az eddig legcsúnyább sérüléseket elszenvedett Kilbrára kúszik, messziről látható a hólyagos bőre, meg aztán cifrábbnál cifrább dolgokkal is próbálkozik. Ahogy a hátsó sorban a varázsló elhullni látszik, egy érezhetően túlvilági eredetű fagy hatol a kompánia tagjainak minden csontjáig, Assag hirtelen össze is rezzen. Őt még a csata heve sem fűti, különösen rosszul érinti a hideg, de a pumpáló adrenalin azért sokat segít. Rövid megfigyelés és gondolkodás után pánikszerűen kiált fel.*
-A mágus! Még - a mágus!
*Ha a többieknek még nem tűnt volna fel, a fél csonti még vígan teszi a dolgát, de mintha a lándzsás már próbálná is újból ellátni a baját.*
-A fejét!
*Kiálja oda mintha valami kocsmai bunyót nézne, amin minden vagyona áll vagy bukik. Didergése közepette pedig ráeszmél, hogy Kilbra, és bárki más, akinek sikerül benyalnia egy adag lila ködöt - most különösen égető fájdalmat érezhetek a felpuhult bőrükön. Ha a felcser sejtése helytálló, miszerint a lila köd valami savas vagy forró gőz, és súlyos égési sérüléseket okoz, akkor bizony víz kell és kötszer. Sok kötszer. Ezt persze most sodorni nem fog tudni kenderből vagy lenből - mert hát valljuk be mindkettőnek, sőt időnek is híján van - de vizet szerezhet. A kulacsban van annyi amennyi, az imént nézte, hogy mennyi is maradt, de már nem emlékszik - a harc hevében ezer más dologra figyel, de most bizony lényeges elemmé vált a szemében a csapat épsége érdekében, hogy mennyi vízzel dolgozhat a gyógyító. Ha fájdalmasan kevésnek bizonyul a készlet, végiggondolja, hogy milyen messze látott utoljára folyóvizet, és végigpásztázza a környéket, hogy esetleg lát-e a közelben használható forrást. Mindeközben tartása még mindig esetlenül fenyegető, és fél szemmel az esetleges veszélyforrásokat figyeli.*
//Az Erő próbája//
~Eddig jó, eddig oké. Jó a csapat. Jó - jó, csak életben kell maradniuk.~
*A gondolat végére érve tekintete az eddig legcsúnyább sérüléseket elszenvedett Kilbrára kúszik, messziről látható a hólyagos bőre, meg aztán cifrábbnál cifrább dolgokkal is próbálkozik. Ahogy a hátsó sorban a varázsló elhullni látszik, egy érezhetően túlvilági eredetű fagy hatol a kompánia tagjainak minden csontjáig, Assag hirtelen össze is rezzen. Őt még a csata heve sem fűti, különösen rosszul érinti a hideg, de a pumpáló adrenalin azért sokat segít. Rövid megfigyelés és gondolkodás után pánikszerűen kiált fel.*
-A mágus! Még - a mágus!
*Ha a többieknek még nem tűnt volna fel, a fél csonti még vígan teszi a dolgát, de mintha a lándzsás már próbálná is újból ellátni a baját.*
-A fejét!
*Kiálja oda mintha valami kocsmai bunyót nézne, amin minden vagyona áll vagy bukik. Didergése közepette pedig ráeszmél, hogy Kilbra, és bárki más, akinek sikerül benyalnia egy adag lila ködöt - most különösen égető fájdalmat érezhetek a felpuhult bőrükön. Ha a felcser sejtése helytálló, miszerint a lila köd valami savas vagy forró gőz, és súlyos égési sérüléseket okoz, akkor bizony víz kell és kötszer. Sok kötszer. Ezt persze most sodorni nem fog tudni kenderből vagy lenből - mert hát valljuk be mindkettőnek, sőt időnek is híján van - de vizet szerezhet. A kulacsban van annyi amennyi, az imént nézte, hogy mennyi is maradt, de már nem emlékszik - a harc hevében ezer más dologra figyel, de most bizony lényeges elemmé vált a szemében a csapat épsége érdekében, hogy mennyi vízzel dolgozhat a gyógyító. Ha fájdalmasan kevésnek bizonyul a készlet, végiggondolja, hogy milyen messze látott utoljára folyóvizet, és végigpásztázza a környéket, hogy esetleg lát-e a közelben használható forrást. Mindeközben tartása még mindig esetlenül fenyegető, és fél szemmel az esetleges veszélyforrásokat figyeli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718