Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 23:19:12
Üzenet elküldve: 2015-11-15 23:19:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Újabb temérdek bók szakítja félbe zavart fecsegését, legalábbis ő annak értelmezi Kai szavait. Mindezektől egyre csendesebb lesz, nem tudja miként reagálja le őket. A testvéri érzelmek hiánya azonban már feldühíti, így gyorsan bukik elő belőle a harag.*
-Igazán ostobák! Vagyis. Nem akartam őket sértegetni, de egy karddal nem lehet jókat beszélgetni, nevetni, együtt játszani, nem adják oda kedvesen a sót a vacsora asztalnál, és nem lepnek meg senkit sem születésnapja alkalmából.
*Újabb oktatás, vagy kioktatás, ajkát harapdálva hallgatja a másikat, Zöld tekintetét annak hátába fúrva, és hát, igaza ad minden szónak.*
-De már nem hiszem azt!
*Védekezik azonnal, ahogy szóba kerül kezdeti félelme, az ember, konkrétan leányevésről. Úgy fest a fiú nem egy kirándulást tervez vele, és ezt bátran hangoztatja is. Mármint Lapuhoz képest bátran. Érti, megérti. A zavart, mint ismerős érzést különösen. Válasza halk suttogás pusztán.*
-Én is jól érzem magam veled Kaiss.
*És egyből új kaland! Ez most aztán igazán ijesztőnek tűnik, nem csak szomorúan undorítónak, mint a halott állat volt.*
-Ez nagyon régi. És mohás, meg korhadt. Ha letörik?
*Fürkészi bizalmatlanul hátrahajtott fejjel a lest.*
-Akár bele is halhatunk. Vagy rosszabb! Például megsérülsz, és akkor én mit csinálok? Hagyjalak itt egyedül? A gonosz állatok, és késes gyilkosok között? Hát biztos nem! És nem is tudom, hogy kell törött lábat kezelni. Itt halunk meg mindketten éhen.
*Szalad kicsit előre, lassan újra el is sírja magát, majd rázza meg fejét, fújja ki lassan a levegőt.*
-Jó.
*Pillant fel immár nyugodtabban az égkék szemekbe.*
-Nem gondolok rosszra.
*Nagy levegő! Egy lépés előre.*
-De én megyek előbb, mert könnyebb vagyok, mint te, és nem kövér.
*Ölti ki a nyelvét csúfondárosan, egyszersmind leplezve saját félelmét. Szíve a torkában dobog, de akkor sem hagyhatja, hogy Kai, aki szerint ő szép, és nem is buta, itt halljon meg. Bevállalja az áldozat szerepét, keze már a korláton, és lép fel az első lépcsőfokra.*
*Újabb temérdek bók szakítja félbe zavart fecsegését, legalábbis ő annak értelmezi Kai szavait. Mindezektől egyre csendesebb lesz, nem tudja miként reagálja le őket. A testvéri érzelmek hiánya azonban már feldühíti, így gyorsan bukik elő belőle a harag.*
-Igazán ostobák! Vagyis. Nem akartam őket sértegetni, de egy karddal nem lehet jókat beszélgetni, nevetni, együtt játszani, nem adják oda kedvesen a sót a vacsora asztalnál, és nem lepnek meg senkit sem születésnapja alkalmából.
*Újabb oktatás, vagy kioktatás, ajkát harapdálva hallgatja a másikat, Zöld tekintetét annak hátába fúrva, és hát, igaza ad minden szónak.*
-De már nem hiszem azt!
*Védekezik azonnal, ahogy szóba kerül kezdeti félelme, az ember, konkrétan leányevésről. Úgy fest a fiú nem egy kirándulást tervez vele, és ezt bátran hangoztatja is. Mármint Lapuhoz képest bátran. Érti, megérti. A zavart, mint ismerős érzést különösen. Válasza halk suttogás pusztán.*
-Én is jól érzem magam veled Kaiss.
*És egyből új kaland! Ez most aztán igazán ijesztőnek tűnik, nem csak szomorúan undorítónak, mint a halott állat volt.*
-Ez nagyon régi. És mohás, meg korhadt. Ha letörik?
*Fürkészi bizalmatlanul hátrahajtott fejjel a lest.*
-Akár bele is halhatunk. Vagy rosszabb! Például megsérülsz, és akkor én mit csinálok? Hagyjalak itt egyedül? A gonosz állatok, és késes gyilkosok között? Hát biztos nem! És nem is tudom, hogy kell törött lábat kezelni. Itt halunk meg mindketten éhen.
*Szalad kicsit előre, lassan újra el is sírja magát, majd rázza meg fejét, fújja ki lassan a levegőt.*
-Jó.
*Pillant fel immár nyugodtabban az égkék szemekbe.*
-Nem gondolok rosszra.
*Nagy levegő! Egy lépés előre.*
-De én megyek előbb, mert könnyebb vagyok, mint te, és nem kövér.
*Ölti ki a nyelvét csúfondárosan, egyszersmind leplezve saját félelmét. Szíve a torkában dobog, de akkor sem hagyhatja, hogy Kai, aki szerint ő szép, és nem is buta, itt halljon meg. Bevállalja az áldozat szerepét, keze már a korláton, és lép fel az első lépcsőfokra.*
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 22:24:53
Üzenet elküldve: 2015-11-15 22:24:53
ÚJ
![>Kaiss Tordemirr [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10231_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Megmosolyogja a lány szavait, tényleg kicsit okoskodóan nyilvánul meg olykor Kai, persze ezzel nem feljebb valóságát szeretné mutatni, vagy nem nézi magát többnek, de olykor szereti kifecsegni a számára érdekes dolgokat, ami persze nem mindenkinek az.*
-Tényleg néha okoskodok. Mintha csak a teremtő melléd rendelte volna a bajban.
*Lám minden rosszban van valami jó, és tényleg szó szerint minden rosszban van jó. Egy mosolyt azért megejt, annak örül, ha a lánynak tényleg tetszik az, ha a fiú dicséri. Hát az, hogy mennyire veszélyes dolgokat művelnek azt bizonyára nagyon sokan vitatnák lényegében teljes joggal, sokkal fontosabb az, hogy szépen elvannak ők ketten, egyre többet beszélgetnek. Kai nem is gondolta volna, hogy egy ilyen remek lánnyal hozta össze a sors. Ezt nem fogja azért a nyakába zúdítani.*
-Nekem is jobb így. Jól érzem magam veled. *mondja már kicsit bátrabban.* -Hát mindkét bátyám sokkalta gorombább, tudod ők harcosok... jobban szeretik a kardjukat, mint a testvérüket.
*Már rég túl van ezen, és egyáltalán nem érdekli, régen azonban sokat bánkódott ez miatt.*
-Hát én okosabb is vagyok mint ők. Szerintem nem vagy buta Lapu. Kicsit félénkebb vagy a kelleténél, de ez nem okvetlen nagy baj. Viszont az rossz, ha mindig rosszra gondolsz minden egyes kérdésnél, hogy meg akarnak enni meg ilyenek. Viszont ha olyannal megyünk egy darabon, akivel még szeretnénk látni egymást, nos akkor jó ha szimpatikus. És én remélem... *pirosodik el kicsit arca.* -Hogy mi még szóval... még látjuk egymást később is. Szívesen meglátogatnálak, vagy el is mehetnénk majd valamerre megint... de persze ha nem megértem, de jó lenne szóval... *sóhajt egyet, majd nyel egy nagyot, reméli folytatás nélkül is megérti a lány azt amit mondani akar.* -Nézd csak! Az ott mi? *mutat egy fából készült toronyféle építményre, ami nem sokkal van előttük. Egy lépcső is vezet fel rajta, meg mintha házikó lenne a tetején.* -Erre akár még fel is mászhatunk.
*Éppen kapóra jött a torony, mielőtt nagyon belebonyolódott volna valami érzelmesebb témába.*
*Megmosolyogja a lány szavait, tényleg kicsit okoskodóan nyilvánul meg olykor Kai, persze ezzel nem feljebb valóságát szeretné mutatni, vagy nem nézi magát többnek, de olykor szereti kifecsegni a számára érdekes dolgokat, ami persze nem mindenkinek az.*
-Tényleg néha okoskodok. Mintha csak a teremtő melléd rendelte volna a bajban.
*Lám minden rosszban van valami jó, és tényleg szó szerint minden rosszban van jó. Egy mosolyt azért megejt, annak örül, ha a lánynak tényleg tetszik az, ha a fiú dicséri. Hát az, hogy mennyire veszélyes dolgokat művelnek azt bizonyára nagyon sokan vitatnák lényegében teljes joggal, sokkal fontosabb az, hogy szépen elvannak ők ketten, egyre többet beszélgetnek. Kai nem is gondolta volna, hogy egy ilyen remek lánnyal hozta össze a sors. Ezt nem fogja azért a nyakába zúdítani.*
-Nekem is jobb így. Jól érzem magam veled. *mondja már kicsit bátrabban.* -Hát mindkét bátyám sokkalta gorombább, tudod ők harcosok... jobban szeretik a kardjukat, mint a testvérüket.
*Már rég túl van ezen, és egyáltalán nem érdekli, régen azonban sokat bánkódott ez miatt.*
-Hát én okosabb is vagyok mint ők. Szerintem nem vagy buta Lapu. Kicsit félénkebb vagy a kelleténél, de ez nem okvetlen nagy baj. Viszont az rossz, ha mindig rosszra gondolsz minden egyes kérdésnél, hogy meg akarnak enni meg ilyenek. Viszont ha olyannal megyünk egy darabon, akivel még szeretnénk látni egymást, nos akkor jó ha szimpatikus. És én remélem... *pirosodik el kicsit arca.* -Hogy mi még szóval... még látjuk egymást később is. Szívesen meglátogatnálak, vagy el is mehetnénk majd valamerre megint... de persze ha nem megértem, de jó lenne szóval... *sóhajt egyet, majd nyel egy nagyot, reméli folytatás nélkül is megérti a lány azt amit mondani akar.* -Nézd csak! Az ott mi? *mutat egy fából készült toronyféle építményre, ami nem sokkal van előttük. Egy lépcső is vezet fel rajta, meg mintha házikó lenne a tetején.* -Erre akár még fel is mászhatunk.
*Éppen kapóra jött a torony, mielőtt nagyon belebonyolódott volna valami érzelmesebb témába.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 20:59:08
Üzenet elküldve: 2015-11-15 20:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érdeklődve hallgatja a családi beszámolót. Sosem volt testvére, de valahol mindig vágyott rá. Most végre megadatott, és hát, meg kell hagyni, nem mindig könnyű. Valahol megérti Kai érzéseit a bátyjaival szemben.*
-Ó nem, ő is mindig cukkol, és helyes.
*Harapja el a mondatot, és szíve szerint saját nyelvével is ezt tenné.*
-Helyesbít a dolgaimon. Okoskodik, érted. Mint te a halott állattal, meg a halakkal.
*Magyarázza kissé elpirulva. És kap az alkalmon, hogy folytathatja.*
-Nem mondta senki. Így alakult, együtt tanulunk, és ő vigyáz rám mióta csak odakerültem.
*Azonnal önti el a pulykaméreg a sértés hallatán, dühösen, immár a haragtól lángoló pofikával igyekszik szavakat találni.*
-Te! Te, te pedig.
*Sokra nem jut, a szabadkozás belé fojtja a mondandót.*
-Ó!
*Kezeli a bókot meglepve.*
-Én. Köszönöm.
*Hogy a "köszönöm" mennyire helyénvaló reakció egy bocsánatkérésre abba még képtelen belegondolni is, épp ujjong a lelke, van már vagy három éve is, hogy utoljára csinosnak nevezték. Zavara hasonló a fiúéhoz, és külön örül, most, hogy az ismét hátát mutatja, addig haját babrálja vissza kendője alá, szoknyáját, blúzát igazgatja meg hamar. Elvégre nem mutatkozhat zihált külsővel egy olyan fiatalember előtt, ki épp imént nyilvánította ki, hogy szépnek tartja.
Indul el Kai nyomában, még mindig csak pislogva ezen az új fejleményem, nem is igazán figyelve arra, miről beszélgetnek.*
-Nekem se. Jobb, így kettesben. Vagyis!
*Sikít fel szinte, újra elvörösödve.*
-Jobb, így, hogy nem szekál senki, mikor ilyen veszélyes dolgokat művelünk együtt. Mármint nem úgy, együtt. Csak ilyen kalandorként, útitársként. Így sokkal békésebb, és biztos nagyon ijesztőek is a bátyáid nem ilyen. Öhm.
*Pislog kettőt.*
-Okosak. Igen, szóval mégis inkább szívesebben sétálgatok valakivel aki okos, és nem akar bántani, mint olyannal, aki folyamatosan az érezteti velem, hogy buta vagyok. Meg esetlen, gyáva, nem szép. Azaz persze ez teljesen sokad rangú, elvégre nem kell tetsszen az útitárs, az csak olyan találkoztunk, megyünk együtt egy darabon, aztán soha többé nem látjuk egymást dolog.
*És mondja, mondja, míg csak gátat nem szab neki Kai, vagy valami, amiben veszélyt sejthet.*
*Érdeklődve hallgatja a családi beszámolót. Sosem volt testvére, de valahol mindig vágyott rá. Most végre megadatott, és hát, meg kell hagyni, nem mindig könnyű. Valahol megérti Kai érzéseit a bátyjaival szemben.*
-Ó nem, ő is mindig cukkol, és helyes.
*Harapja el a mondatot, és szíve szerint saját nyelvével is ezt tenné.*
-Helyesbít a dolgaimon. Okoskodik, érted. Mint te a halott állattal, meg a halakkal.
*Magyarázza kissé elpirulva. És kap az alkalmon, hogy folytathatja.*
-Nem mondta senki. Így alakult, együtt tanulunk, és ő vigyáz rám mióta csak odakerültem.
*Azonnal önti el a pulykaméreg a sértés hallatán, dühösen, immár a haragtól lángoló pofikával igyekszik szavakat találni.*
-Te! Te, te pedig.
*Sokra nem jut, a szabadkozás belé fojtja a mondandót.*
-Ó!
*Kezeli a bókot meglepve.*
-Én. Köszönöm.
*Hogy a "köszönöm" mennyire helyénvaló reakció egy bocsánatkérésre abba még képtelen belegondolni is, épp ujjong a lelke, van már vagy három éve is, hogy utoljára csinosnak nevezték. Zavara hasonló a fiúéhoz, és külön örül, most, hogy az ismét hátát mutatja, addig haját babrálja vissza kendője alá, szoknyáját, blúzát igazgatja meg hamar. Elvégre nem mutatkozhat zihált külsővel egy olyan fiatalember előtt, ki épp imént nyilvánította ki, hogy szépnek tartja.
Indul el Kai nyomában, még mindig csak pislogva ezen az új fejleményem, nem is igazán figyelve arra, miről beszélgetnek.*
-Nekem se. Jobb, így kettesben. Vagyis!
*Sikít fel szinte, újra elvörösödve.*
-Jobb, így, hogy nem szekál senki, mikor ilyen veszélyes dolgokat művelünk együtt. Mármint nem úgy, együtt. Csak ilyen kalandorként, útitársként. Így sokkal békésebb, és biztos nagyon ijesztőek is a bátyáid nem ilyen. Öhm.
*Pislog kettőt.*
-Okosak. Igen, szóval mégis inkább szívesebben sétálgatok valakivel aki okos, és nem akar bántani, mint olyannal, aki folyamatosan az érezteti velem, hogy buta vagyok. Meg esetlen, gyáva, nem szép. Azaz persze ez teljesen sokad rangú, elvégre nem kell tetsszen az útitárs, az csak olyan találkoztunk, megyünk együtt egy darabon, aztán soha többé nem látjuk egymást dolog.
*És mondja, mondja, míg csak gátat nem szab neki Kai, vagy valami, amiben veszélyt sejthet.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 20:09:22
Üzenet elküldve: 2015-11-15 20:09:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Négyen vagyunk testvérek. *mosolyodik el.* -Két bátyám, és egy húgom van. A bátyáimmal elég rossz volt a kapcsolatom világ életben, a húgomat viszont szerettem... biztos hiányzok neki.
*Lapu szavait hallván kicsit összevonja egy pillanatra a szemöldökét.*
-Hát akkor szinte mindenben különbözünk. Na nemes az nem vagyok az biztos. De... hogy érted, hogy itt lett bátyád? Valaki azt mondta neked, hogy a bátyád lesz, te pedig annak tekinted, vagy hogy is van ez? *néz kérdően Lapura, hátha kap egy kis magyarázatot erre.*
-Elég csúszós meg nyálkás, de nem bánt.
*Végül visszadobja a halacskát a vízbe, majd magában elmosolyodik a felpattanó lányon, aki megint képzelődik, de most úgy gondolja Kai, hogy kicsit megvicceli.*
-Hát ami azt illeti kicsit kövér vagy. *mondja, majd nagyjából kettő-három másodperc múlva hangos nevetésbe kezd, ez eddig még ilyet nem lehetett látni a fiútól.* -Jaj dehogy is el ne hidd! Nem azért mondtam, nem rád céloztam, csak egy kis érdekességet osztottam meg veled. Szerintem nagyon csinos vagy, és szép is, és... öhm... hát, lassan menjünk tovább. *mondja, majd feláll a pataktól, látszik az arcán, hogy zavarba van, a mosoly is eltűnt arcáról. Félve pillant a lányra, nem tudja mit indítanak el benne ezek a szavak.* -Bocsáss meg. *fordul el zavartan, majd átkozza magát, hogy azt a nagy száját legközelebb inkább fogja be.*
-Szóval a bátyáim nem is hiányoznak. *tereli a témát valljuk be nagyon gyengén, és ezt biztosan Lapu is észre fogja venni.*
-Négyen vagyunk testvérek. *mosolyodik el.* -Két bátyám, és egy húgom van. A bátyáimmal elég rossz volt a kapcsolatom világ életben, a húgomat viszont szerettem... biztos hiányzok neki.
*Lapu szavait hallván kicsit összevonja egy pillanatra a szemöldökét.*
-Hát akkor szinte mindenben különbözünk. Na nemes az nem vagyok az biztos. De... hogy érted, hogy itt lett bátyád? Valaki azt mondta neked, hogy a bátyád lesz, te pedig annak tekinted, vagy hogy is van ez? *néz kérdően Lapura, hátha kap egy kis magyarázatot erre.*
-Elég csúszós meg nyálkás, de nem bánt.
*Végül visszadobja a halacskát a vízbe, majd magában elmosolyodik a felpattanó lányon, aki megint képzelődik, de most úgy gondolja Kai, hogy kicsit megvicceli.*
-Hát ami azt illeti kicsit kövér vagy. *mondja, majd nagyjából kettő-három másodperc múlva hangos nevetésbe kezd, ez eddig még ilyet nem lehetett látni a fiútól.* -Jaj dehogy is el ne hidd! Nem azért mondtam, nem rád céloztam, csak egy kis érdekességet osztottam meg veled. Szerintem nagyon csinos vagy, és szép is, és... öhm... hát, lassan menjünk tovább. *mondja, majd feláll a pataktól, látszik az arcán, hogy zavarba van, a mosoly is eltűnt arcáról. Félve pillant a lányra, nem tudja mit indítanak el benne ezek a szavak.* -Bocsáss meg. *fordul el zavartan, majd átkozza magát, hogy azt a nagy száját legközelebb inkább fogja be.*
-Szóval a bátyáim nem is hiányoznak. *tereli a témát valljuk be nagyon gyengén, és ezt biztosan Lapu is észre fogja venni.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 19:30:32
Üzenet elküldve: 2015-11-15 19:30:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Marad a biztonságosnak tetsző közelségben, fúrva arcát a másik vállához, még tart a számára túlságosan is részletesnek tetsző beszámoló szegény kis páráról. Nem, nem akar gyilkos késeket nézegetni, patakot akar. És végül el is indulnak. Úgyhogy Lapu visszatérhet elejtett érdeklődésének fonalához.*
-Szóval van testvéred? Nekem lett itt egy bátyám. Kicsit hasonlítasz rá. Mondjuk ő szőke, meg magasabb is. És elf. Meg nemes.
*Szavai üteme olykor megszakad, mikor léptei kell ügyeljen, vagy egy ág elől elhajoljon. De végső soron teljesen felszabadultan fecseg, egészen addig, még a partot el nem érik.*
-Biztos nem iszok belőle. Szegény kicsi állat is itt ivott.
*Vett egy rendreutasító pillantást Kaira a buta feltételezésért. A vízpartra guggolva nézi a halacskák, és Kai játékát.*
-Dehogy fogom.
*Rázza fejét is nyomatékosítva a dolgot, ő aztán nem. A magyarázatot hallva már-már sértetten pattan fel, és csípőre tett kezekkel mered az okoskodó horgászra.*
-Hát kövérnek nézek én ki? Annak tartasz?
*Egyértelműen nem az, így haragja sem valódi.*
-Engedd vissza inkább szépen, akkor teljesíti három kívánságodat. Az első lehetne az, hogy jobban láss.
*Háh! De meg mondta! Most jól megmutatta ennek a pimasz, jó képű, csinos alkatú leányokat lekövérező, és jó képű, halfogdosó, jóképű mitugrásznak. Akinek erős mentsége bármire, hogy legalább jó képű.*
*Marad a biztonságosnak tetsző közelségben, fúrva arcát a másik vállához, még tart a számára túlságosan is részletesnek tetsző beszámoló szegény kis páráról. Nem, nem akar gyilkos késeket nézegetni, patakot akar. És végül el is indulnak. Úgyhogy Lapu visszatérhet elejtett érdeklődésének fonalához.*
-Szóval van testvéred? Nekem lett itt egy bátyám. Kicsit hasonlítasz rá. Mondjuk ő szőke, meg magasabb is. És elf. Meg nemes.
*Szavai üteme olykor megszakad, mikor léptei kell ügyeljen, vagy egy ág elől elhajoljon. De végső soron teljesen felszabadultan fecseg, egészen addig, még a partot el nem érik.*
-Biztos nem iszok belőle. Szegény kicsi állat is itt ivott.
*Vett egy rendreutasító pillantást Kaira a buta feltételezésért. A vízpartra guggolva nézi a halacskák, és Kai játékát.*
-Dehogy fogom.
*Rázza fejét is nyomatékosítva a dolgot, ő aztán nem. A magyarázatot hallva már-már sértetten pattan fel, és csípőre tett kezekkel mered az okoskodó horgászra.*
-Hát kövérnek nézek én ki? Annak tartasz?
*Egyértelműen nem az, így haragja sem valódi.*
-Engedd vissza inkább szépen, akkor teljesíti három kívánságodat. Az első lehetne az, hogy jobban láss.
*Háh! De meg mondta! Most jól megmutatta ennek a pimasz, jó képű, csinos alkatú leányokat lekövérező, és jó képű, halfogdosó, jóképű mitugrásznak. Akinek erős mentsége bármire, hogy legalább jó képű.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 19:12:10
Üzenet elküldve: 2015-11-15 19:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Egy pillanatra megáll, mikor Lapu utána jön, és szinte megkapaszkodik belé. Aztán máris indul tovább, ez csak afféle hirtelen megtorpanás, mivel nemrégiben még azt hitte Lapu, hogy a fiú meg akarja enni, most ahhoz képest elég közel kerül hozzá, amit persze ő nem bán. Sőt úgy helyezkedik, mint aki direkt védeni szeretné a lányt.*
-Ne félj. Jó csak egy pillanat.
*Az is több a semminél.*
-Hát nem szép az biztos. *húzza el kicsit fejét a nem kellemes szagok miatt.* -Nem olyan kicsi izé volt, viszont nem vadállat végzett vele, hanem szerintem levadászták. *mutat a földön heverő késre.* -Jó ötlet. *indul meg a kicsi patak felé. Tényleg kicsike a patak, ugyanakkor elég tiszta víznek tűnik, ráadásul aprócska halak is úszkálnak benne, amik bőven elvesznének mindkettejük tenyereibe. Talán békák is kerülnek elő a patak szélén.* -Tiszta víz, de ne igyunk inkább belőle. *javasolja Kai, majd feltűri inge ujját, és belemarkol a vízbe. Ezt többször is megteszi, jó fél perce próbálkozás után azonban az összefogott markát Lapu felé emeli.*
-Elkaptam egy kishalat. *örömködik.* -Megfogod? Vagy fogj magadnak ki egyet. Egyébként a hal húsa nagyon egészséges, rengeteg benne a fehérje, és jó annak, aki fogyni szeretne. Na persze nem ezek a picikék, ezek csak nem is tudom... ilyen naphalak lehetnek.
A hozzászólás írója (Kaiss Tordemirr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.15 19:13:11
*Egy pillanatra megáll, mikor Lapu utána jön, és szinte megkapaszkodik belé. Aztán máris indul tovább, ez csak afféle hirtelen megtorpanás, mivel nemrégiben még azt hitte Lapu, hogy a fiú meg akarja enni, most ahhoz képest elég közel kerül hozzá, amit persze ő nem bán. Sőt úgy helyezkedik, mint aki direkt védeni szeretné a lányt.*
-Ne félj. Jó csak egy pillanat.
*Az is több a semminél.*
-Hát nem szép az biztos. *húzza el kicsit fejét a nem kellemes szagok miatt.* -Nem olyan kicsi izé volt, viszont nem vadállat végzett vele, hanem szerintem levadászták. *mutat a földön heverő késre.* -Jó ötlet. *indul meg a kicsi patak felé. Tényleg kicsike a patak, ugyanakkor elég tiszta víznek tűnik, ráadásul aprócska halak is úszkálnak benne, amik bőven elvesznének mindkettejük tenyereibe. Talán békák is kerülnek elő a patak szélén.* -Tiszta víz, de ne igyunk inkább belőle. *javasolja Kai, majd feltűri inge ujját, és belemarkol a vízbe. Ezt többször is megteszi, jó fél perce próbálkozás után azonban az összefogott markát Lapu felé emeli.*
-Elkaptam egy kishalat. *örömködik.* -Megfogod? Vagy fogj magadnak ki egyet. Egyébként a hal húsa nagyon egészséges, rengeteg benne a fehérje, és jó annak, aki fogyni szeretne. Na persze nem ezek a picikék, ezek csak nem is tudom... ilyen naphalak lehetnek.
A hozzászólás írója (Kaiss Tordemirr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.15 19:13:11
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 15:34:12
Üzenet elküldve: 2015-11-15 15:34:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen, lehet a földág lesz, de még nem igazán tudja, meg amúgy is, Zaras majd eldönti. Illetve elmagyarázza melyik a megfelelőbb, úgy, hogy Lapu is megértse.*
-Ez volt a feladat.
*Vonja meg vállát a gomba-növesztős mágiára, mely azért lényegesen többet tud. Követi kíváncsian a legényt, majd sikkant fel röviden, halkan, mikor Kai hirtelen mozdulatot tesz. azon nyomban szégyelli is el magát.*
-Nem volt vicces.
*Szorítja jobbját mellkasára, biztos, ami biztos maradjon csak odabenn, bordái mögött ijedt kismadárként verdeső szíve.*
-Zaras is folyton ilyesmivel szórakozik.
*Vágja be a lehető legdurcásabb pillantását, szája szegletében mégis ott bujkál egy leplezetlen félmosoly.
A további léptek alatt Kai bizonyítékát adja való úriember mivoltának, és készségesen ágtalanítja a terepet a kis szöszke arca elől.*
-Neked?
*Tenne fel egy nem túl lényeges kérdést, de ott van valami. Megtorpan, álló helyből, pipiskedve, nyakát nyújtogatva igyekszik átpillantani a "valamire" Kai válla felett. Most mégis kifejezetten szélesnek tűnik ama testrésze.
Eszébe se jutna kapásból odarohanni, ahol vér van, persze hogy marad. Vagyis! Egyedül? A sűrűben? Ahol vérnyomok vannak? Kizárt! Igyekszik máris Kai után, szorítva rá annak kezére baljával, míg jobbja pánikszerűen kapaszkodik felkarjába, és egészen közel bújva, arcát a legény vállába temetve vizsgálgatja inkább annak hozzá közelebb eső lapockáját.*
-Nem.
*Suttogja bele Kai ingébe, majd nagy levegő.*
-Csak egy pillanat.
*Gyűjt mégis bátorságot, egészen könnyű így, ilyen szorosan simulva a legény oldalához. Pillant ki oldalra, és rántja máris vissza fejét.*
-Jajfújnagyonfúj.
*Összegzi véleményét, és nem hányja el magát, se Kait le. Viszont a közös piknik elmarad ezek után. Úgy mint minden étkezés a következő két napban.*
-Szegény pici izé.
*Sajnálja máris a felismerhetetlenségig döggé avanzsálódott állatot.*
-Menjünk a patakhoz.
*Motyogja a fiú ingébe, és csak akkor ereszti, sorol vissza mögé, ha már pár lépést eltávolodtak a tetemtől.*
*Igen, lehet a földág lesz, de még nem igazán tudja, meg amúgy is, Zaras majd eldönti. Illetve elmagyarázza melyik a megfelelőbb, úgy, hogy Lapu is megértse.*
-Ez volt a feladat.
*Vonja meg vállát a gomba-növesztős mágiára, mely azért lényegesen többet tud. Követi kíváncsian a legényt, majd sikkant fel röviden, halkan, mikor Kai hirtelen mozdulatot tesz. azon nyomban szégyelli is el magát.*
-Nem volt vicces.
*Szorítja jobbját mellkasára, biztos, ami biztos maradjon csak odabenn, bordái mögött ijedt kismadárként verdeső szíve.*
-Zaras is folyton ilyesmivel szórakozik.
*Vágja be a lehető legdurcásabb pillantását, szája szegletében mégis ott bujkál egy leplezetlen félmosoly.
A további léptek alatt Kai bizonyítékát adja való úriember mivoltának, és készségesen ágtalanítja a terepet a kis szöszke arca elől.*
-Neked?
*Tenne fel egy nem túl lényeges kérdést, de ott van valami. Megtorpan, álló helyből, pipiskedve, nyakát nyújtogatva igyekszik átpillantani a "valamire" Kai válla felett. Most mégis kifejezetten szélesnek tűnik ama testrésze.
Eszébe se jutna kapásból odarohanni, ahol vér van, persze hogy marad. Vagyis! Egyedül? A sűrűben? Ahol vérnyomok vannak? Kizárt! Igyekszik máris Kai után, szorítva rá annak kezére baljával, míg jobbja pánikszerűen kapaszkodik felkarjába, és egészen közel bújva, arcát a legény vállába temetve vizsgálgatja inkább annak hozzá közelebb eső lapockáját.*
-Nem.
*Suttogja bele Kai ingébe, majd nagy levegő.*
-Csak egy pillanat.
*Gyűjt mégis bátorságot, egészen könnyű így, ilyen szorosan simulva a legény oldalához. Pillant ki oldalra, és rántja máris vissza fejét.*
-Jajfújnagyonfúj.
*Összegzi véleményét, és nem hányja el magát, se Kait le. Viszont a közös piknik elmarad ezek után. Úgy mint minden étkezés a következő két napban.*
-Szegény pici izé.
*Sajnálja máris a felismerhetetlenségig döggé avanzsálódott állatot.*
-Menjünk a patakhoz.
*Motyogja a fiú ingébe, és csak akkor ereszti, sorol vissza mögé, ha már pár lépést eltávolodtak a tetemtől.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 15:09:17
Üzenet elküldve: 2015-11-15 15:09:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A kis túrától függetlenül azért lehet még olyan helyzetben, amikor teljesen védtelen, bár nem kívánja ezt neki a fiú, és ezért is nem ad ennek hangot. Jól gondolja hát, hogy többféle mágia van, ebben hasonlít a bájitalokhoz, mert abban is nagyon sokfajta van, illetve úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy sokfélét ki lehet keverni a különböző színűekből.*
-Hát gondolom akkor az nem a tűz. Inkább a földet tudom elképzelni ami szépet és jót alkot, bár nem tudom. *vonja meg a vállát.* -Na de legalább már megpróbáltad. Bár gombát lehet találni, minek azt növeszteni? Ott is van egy. *mutat a fa tövébe, közelebb lép és lehajol, majd gyorsan szinte el is ugrik onnan.* -Áh ez mérgező. Még csak hozzá se nyúljunk. *mondja, majd gyorsan eltávolodik a mérgező növénytől. Szépen haladnak befelé, Kai most a lány előtt halad, itt-ott félrelöki kezével az ágakat, vagy szétnyitja a bokrokat. Mikor utóbbit megteszi, hirtelen nagyot hőköl hátra a meglepettségében, vagy inkább ijedtségében.*
-Ott van valami. Vérnyom. *zsibbadnak le kicsit tagjai, majd a lány felé fordul.*
-Maradj itt Lapu! *mondja, majd körültekintően kilép a bokorból. Amit lát az nem más, mint egy állat csontváza, hogy mi az azt nem tudja pontosan, de őznek tűnik. Béldarabok is vannak, meg egy véres elég ütött kopott kés is le van dobva a földre. Nem friss tetem, pár napja már biztos itt van.*
-Jöhetsz Lapu. Undorító a látvány, de nincs gond. Elég bátor vagy ahhoz, hogy megnézd? *kérdezi Kai mosolyogva, és kezét kinyújtja Lapu felé, igyekezvén ezzel is maga mellé hívni.*
-Ott meg mintha patak csordogálna. *mutat egy kicsit távolabbi, de tisztán kivehető pontra.*
*A kis túrától függetlenül azért lehet még olyan helyzetben, amikor teljesen védtelen, bár nem kívánja ezt neki a fiú, és ezért is nem ad ennek hangot. Jól gondolja hát, hogy többféle mágia van, ebben hasonlít a bájitalokhoz, mert abban is nagyon sokfajta van, illetve úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy sokfélét ki lehet keverni a különböző színűekből.*
-Hát gondolom akkor az nem a tűz. Inkább a földet tudom elképzelni ami szépet és jót alkot, bár nem tudom. *vonja meg a vállát.* -Na de legalább már megpróbáltad. Bár gombát lehet találni, minek azt növeszteni? Ott is van egy. *mutat a fa tövébe, közelebb lép és lehajol, majd gyorsan szinte el is ugrik onnan.* -Áh ez mérgező. Még csak hozzá se nyúljunk. *mondja, majd gyorsan eltávolodik a mérgező növénytől. Szépen haladnak befelé, Kai most a lány előtt halad, itt-ott félrelöki kezével az ágakat, vagy szétnyitja a bokrokat. Mikor utóbbit megteszi, hirtelen nagyot hőköl hátra a meglepettségében, vagy inkább ijedtségében.*
-Ott van valami. Vérnyom. *zsibbadnak le kicsit tagjai, majd a lány felé fordul.*
-Maradj itt Lapu! *mondja, majd körültekintően kilép a bokorból. Amit lát az nem más, mint egy állat csontváza, hogy mi az azt nem tudja pontosan, de őznek tűnik. Béldarabok is vannak, meg egy véres elég ütött kopott kés is le van dobva a földre. Nem friss tetem, pár napja már biztos itt van.*
-Jöhetsz Lapu. Undorító a látvány, de nincs gond. Elég bátor vagy ahhoz, hogy megnézd? *kérdezi Kai mosolyogva, és kezét kinyújtja Lapu felé, igyekezvén ezzel is maga mellé hívni.*
-Ott meg mintha patak csordogálna. *mutat egy kicsit távolabbi, de tisztán kivehető pontra.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 14:49:11
Üzenet elküldve: 2015-11-15 14:49:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elindul, óvatos léptekkel, bár ezt immár nem a félelem, csak a mindenféle göcsörtös gyökerek, egyenletlen talaj miatt tartja szükségesnek.*
-Ki tudja mit találunk végül.
*Vonogatja vállait mosolyogva, bár valahogy azért esélyesebb egy réges-régi rom, mint egy zsúfolt fogadó, ha erre merészkednek tovább.*
-Olyasmi. Csak nem akarok többé félni, és védtelen lenni.
~Meg nem akarok férfiak testében élni. És innen elmenni.~
-Igen, sokféle mágia van.
*Magyaráz okoskodva, fecsegve, miközben elhajol egy-egy ág elől. Természetesen ennél lényegesen több gondot fordítottak a tanítására, csak épp annyi bonyolult, idegen kifejezést használ az Intéző, hogy Lapu alig jegyzett meg belőle valamit. De felírta! Valahová. Ellenben jegyzeteit nem cipeli magával bátorság-gyűjtő kirándulásokra.*
-Én majd olyat szeretnék, ami nem erőszakos, és szép dolgokat lehet vele alkotni.
~Például egy nagy kastélyt, szolgák hadát, csinos ruhákat, cipőket. Egy jóképű, hősies férjet.~
*Méri végig jó alaposan Kait, hát nem egy magas, izmos harcos. De igen helyes.*
-Még nem igazán megy. Gombát már próbáltam kinöveszteni a földből, csak nem sikerült.
*Oldódik fel egészen, immár ékes jelét mutatva szellemi mélységeinek.*
*Elindul, óvatos léptekkel, bár ezt immár nem a félelem, csak a mindenféle göcsörtös gyökerek, egyenletlen talaj miatt tartja szükségesnek.*
-Ki tudja mit találunk végül.
*Vonogatja vállait mosolyogva, bár valahogy azért esélyesebb egy réges-régi rom, mint egy zsúfolt fogadó, ha erre merészkednek tovább.*
-Olyasmi. Csak nem akarok többé félni, és védtelen lenni.
~Meg nem akarok férfiak testében élni. És innen elmenni.~
-Igen, sokféle mágia van.
*Magyaráz okoskodva, fecsegve, miközben elhajol egy-egy ág elől. Természetesen ennél lényegesen több gondot fordítottak a tanítására, csak épp annyi bonyolult, idegen kifejezést használ az Intéző, hogy Lapu alig jegyzett meg belőle valamit. De felírta! Valahová. Ellenben jegyzeteit nem cipeli magával bátorság-gyűjtő kirándulásokra.*
-Én majd olyat szeretnék, ami nem erőszakos, és szép dolgokat lehet vele alkotni.
~Például egy nagy kastélyt, szolgák hadát, csinos ruhákat, cipőket. Egy jóképű, hősies férjet.~
*Méri végig jó alaposan Kait, hát nem egy magas, izmos harcos. De igen helyes.*
-Még nem igazán megy. Gombát már próbáltam kinöveszteni a földből, csak nem sikerült.
*Oldódik fel egészen, immár ékes jelét mutatva szellemi mélységeinek.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 12:59:33
Üzenet elküldve: 2015-11-15 12:59:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Lapu felvetése nem rossz, mivel a részeg emberek bőven lehetnek veszélyesek is, és egy félénk lány számára már ez is nagy előrelépést jelenthet.*
-Jó ötlet.
*Bár neki nem ez az az ötlet, amihez a leginkább lett volna kedve. Szívesebben megnézett volna valami elhagyatott tornyot, vagy tényleg valamiféle romos környéket, ami rejtélyes, és számos olyan dolgot rejthet magában, ami felfedezésre jár. Ugyanakkor a kocsma meg ugye a civilizáció mellett szól, így szépen követi majd a lányt.*
-Rendben menjünk. *mosolyog, majd elindul ő maga is, málhazsákját néha megigazítja magán útközben, mindig kissé nyomja a vállát a súlyos zsák.*
-Útközben elmondhatnád miért akarsz mágus lenni. Ez afféle sugallat volt a történtek után? És mit szeretnél tanulni azon belül? Ha jól tudom különböző varázslatok léteznek, amik az alapelemekre épülnek, és azokhoz tartoznak. Ez tényleg így van? *kérdezi, mert biztos mondtak már neki valamit erről azok a mágusbarátai, akik foglalkoznak vele.*
*Lapu felvetése nem rossz, mivel a részeg emberek bőven lehetnek veszélyesek is, és egy félénk lány számára már ez is nagy előrelépést jelenthet.*
-Jó ötlet.
*Bár neki nem ez az az ötlet, amihez a leginkább lett volna kedve. Szívesebben megnézett volna valami elhagyatott tornyot, vagy tényleg valamiféle romos környéket, ami rejtélyes, és számos olyan dolgot rejthet magában, ami felfedezésre jár. Ugyanakkor a kocsma meg ugye a civilizáció mellett szól, így szépen követi majd a lányt.*
-Rendben menjünk. *mosolyog, majd elindul ő maga is, málhazsákját néha megigazítja magán útközben, mindig kissé nyomja a vállát a súlyos zsák.*
-Útközben elmondhatnád miért akarsz mágus lenni. Ez afféle sugallat volt a történtek után? És mit szeretnél tanulni azon belül? Ha jól tudom különböző varázslatok léteznek, amik az alapelemekre épülnek, és azokhoz tartoznak. Ez tényleg így van? *kérdezi, mert biztos mondtak már neki valamit erről azok a mágusbarátai, akik foglalkoznak vele.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 12:09:44
Üzenet elküldve: 2015-11-15 12:09:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Beleegyezően, megjátszott boldogsággal bólogat a szavakra. Tudja jól, hogy sem mágia, sem bájital nem segíthet, hogy birtokolja azt, ami nem az övé. Egy másik személy emlékeit. A sötételf múltjának foszlányai is csak a kínzatásáról sejlettek át, álmainak lenge szövetén. Épp elég volt annyi. Lapu fájdalmainak emlékét nem akarja. De egy csinosabb név jól jött volna. Ostoba mód, pusztán ennyit remélt. Kitalálni meg nem egyet sem, félő egyszer csak felbukkan valaki a lány múltjából, és akkor miként magyarázza ki magát?
Figyelmesen hallgatja a felsorolást, hamar szerzett bátorsága gyorsan apad a sok veszély említésére.*
-Mondjuk egy kocsma? Tele idegen, részeg emberekkel?
*Na az elég veszélyes. Olyan nagyon nem is vágyik rá. Viszont a futásra sem. Egy hölgy nem futkározik, nem liheg kifáradva, mint egy igásló, és nem izzad a megerőltetéstől.*
-Csak sétáljunk beljebb, a sűrűbe.
*Javasolja, és pislog máris az említett irányba. Kis lépés egy kószának, de nagy lépés egy félős kisegérnek.*
*Beleegyezően, megjátszott boldogsággal bólogat a szavakra. Tudja jól, hogy sem mágia, sem bájital nem segíthet, hogy birtokolja azt, ami nem az övé. Egy másik személy emlékeit. A sötételf múltjának foszlányai is csak a kínzatásáról sejlettek át, álmainak lenge szövetén. Épp elég volt annyi. Lapu fájdalmainak emlékét nem akarja. De egy csinosabb név jól jött volna. Ostoba mód, pusztán ennyit remélt. Kitalálni meg nem egyet sem, félő egyszer csak felbukkan valaki a lány múltjából, és akkor miként magyarázza ki magát?
Figyelmesen hallgatja a felsorolást, hamar szerzett bátorsága gyorsan apad a sok veszély említésére.*
-Mondjuk egy kocsma? Tele idegen, részeg emberekkel?
*Na az elég veszélyes. Olyan nagyon nem is vágyik rá. Viszont a futásra sem. Egy hölgy nem futkározik, nem liheg kifáradva, mint egy igásló, és nem izzad a megerőltetéstől.*
-Csak sétáljunk beljebb, a sűrűbe.
*Javasolja, és pislog máris az említett irányba. Kis lépés egy kószának, de nagy lépés egy félős kisegérnek.*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 10:30:48
Üzenet elküldve: 2015-11-15 10:30:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Igen. Komolyan mondom. *mosolyodik le halványan, és bólint is egyet. Lám milyen hatással lehetnek a pozitív, őszinte szavak, még a végén Lapu megtud majd bízni a fiúban, ami persze teljesen jó.*
-Hát lehet, de tényleg jó lenne valahogy visszakapni az emlékeidet. Megígérem neked, hogy utánajárok, létezhet e ilyen fajta bájital, és elhozom neked. Bár őszintén erre csekély esélyt látok. *sóhajt egy mélyet, majd felkapja fejét Lapu javaslatára.*
-Hát. *mondja, majd körbenéz, hogy mit is csinálhatnának ami veszélyes, de mégsem annyira veszélyes, hogy bajba kerülhessenek.*
-Valami veszélyesebb helyre kellene mennünk, valami még ennél is különösebb helyre. Egy elhagyatott torony, vagy egy romos környék, vagy valami félelmetes sötét barlang... na jó az utolsót azért mégse. *mosolyodik el.* -Vagy menjünk mélyen be az erdőbe. Rohanjunk be, ne nézzünk se jobbra se balra, csak rohanjunk, amíg el nem fáradunk. *javasolja puszta felvetés gyanánt.* -De ha ismersz valami veszélyesebb helyet úgyis jó. Aztán ha elfáradunk, és éhesek leszünk haraphatunk is valamit. Vagy ha valami civilizáltabb helyszínt ismersz ami veszélyes környék az is jó. *mondja még egy lehetőségnek, és mivel ő tényleg nagyon ismeretlen errefelé, így hát Lapu kezében a tényleges döntés.*
-Igen. Komolyan mondom. *mosolyodik le halványan, és bólint is egyet. Lám milyen hatással lehetnek a pozitív, őszinte szavak, még a végén Lapu megtud majd bízni a fiúban, ami persze teljesen jó.*
-Hát lehet, de tényleg jó lenne valahogy visszakapni az emlékeidet. Megígérem neked, hogy utánajárok, létezhet e ilyen fajta bájital, és elhozom neked. Bár őszintén erre csekély esélyt látok. *sóhajt egy mélyet, majd felkapja fejét Lapu javaslatára.*
-Hát. *mondja, majd körbenéz, hogy mit is csinálhatnának ami veszélyes, de mégsem annyira veszélyes, hogy bajba kerülhessenek.*
-Valami veszélyesebb helyre kellene mennünk, valami még ennél is különösebb helyre. Egy elhagyatott torony, vagy egy romos környék, vagy valami félelmetes sötét barlang... na jó az utolsót azért mégse. *mosolyodik el.* -Vagy menjünk mélyen be az erdőbe. Rohanjunk be, ne nézzünk se jobbra se balra, csak rohanjunk, amíg el nem fáradunk. *javasolja puszta felvetés gyanánt.* -De ha ismersz valami veszélyesebb helyet úgyis jó. Aztán ha elfáradunk, és éhesek leszünk haraphatunk is valamit. Vagy ha valami civilizáltabb helyszínt ismersz ami veszélyes környék az is jó. *mondja még egy lehetőségnek, és mivel ő tényleg nagyon ismeretlen errefelé, így hát Lapu kezében a tényleges döntés.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 09:36:39
Üzenet elküldve: 2015-11-15 09:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jól esik a törődés, az együttérzés eme apró jelei, és most még csak hátsószándékot sem feltételez mögöttük. Nem, mert saját kínja lefoglalja minden gondolatát. Egyre csendesedő zokogása között egyetlen mondatfoszlány ragadja meg figyelmét. "Az is nagy bátorság" hitetlenkedve emeli zöldjeit Kaira.*
-Tényleg?
*És választól függetlenül kezd egyre bizonyosabbá válni.*
-Elvégre ezért indultam el. És előled se menekültem.
*Erőltet egy halvány mosolyt, végül is, bár emlékekben nem lett gazdagabb, célját csak elérte.*
-De azért jó lett volna emlékezni is.
*Húzza el ajkait fanyalogva, majd arcát törölve egyenesedik fel, mikor vállán már nem nyugszik a legény keze.*
-Hagyjuk azt, lehet nem is volt igaz, lehet csak egy rossz álom volt, amit a sérülések okoztak.
*Igyekszik terelni a szót sötételfről, szikláról, és mindarról melybe, ha Kai belegondol gyanúsan kétségessé válhat számára ez az egész emlékezetkiesés.*
-Próbáljuk ki inkább!
*Lelkesedik máris, újonnan szerzett merészsége felett.*
-Csináljunk valamit, ami veszélyes. De mit?
*Kezd el tanakodni magában, javaslatokat várva, közben vacillálva a között, hogy mezítláb sétáljon-e ki az ösvényre, vagy becsukott szemmel.*
*Jól esik a törődés, az együttérzés eme apró jelei, és most még csak hátsószándékot sem feltételez mögöttük. Nem, mert saját kínja lefoglalja minden gondolatát. Egyre csendesedő zokogása között egyetlen mondatfoszlány ragadja meg figyelmét. "Az is nagy bátorság" hitetlenkedve emeli zöldjeit Kaira.*
-Tényleg?
*És választól függetlenül kezd egyre bizonyosabbá válni.*
-Elvégre ezért indultam el. És előled se menekültem.
*Erőltet egy halvány mosolyt, végül is, bár emlékekben nem lett gazdagabb, célját csak elérte.*
-De azért jó lett volna emlékezni is.
*Húzza el ajkait fanyalogva, majd arcát törölve egyenesedik fel, mikor vállán már nem nyugszik a legény keze.*
-Hagyjuk azt, lehet nem is volt igaz, lehet csak egy rossz álom volt, amit a sérülések okoztak.
*Igyekszik terelni a szót sötételfről, szikláról, és mindarról melybe, ha Kai belegondol gyanúsan kétségessé válhat számára ez az egész emlékezetkiesés.*
-Próbáljuk ki inkább!
*Lelkesedik máris, újonnan szerzett merészsége felett.*
-Csináljunk valamit, ami veszélyes. De mit?
*Kezd el tanakodni magában, javaslatokat várva, közben vacillálva a között, hogy mezítláb sétáljon-e ki az ösvényre, vagy becsukott szemmel.*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-15 06:43:26
Üzenet elküldve: 2015-11-15 06:43:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Akkor jó. *mondja mosolyogva, de azért a ruhazsebkendőt csak kiakasztja biztos ami biztos alapon, de örül annak, hogy Lapu vissza fog találni.*
-Értem. *bólint menetel közben. Hát ő nem tudja hol is van a nagy torony, vagy az a barbár törzs, meg azt sem tudja van e valami kapocs a két mondjuk esemény vagy helyszín között, így komolyabb érdemi választ erre nem tud adni.*
-A mágusoknak nincs olyan varázslatuk, amivel visszakapod az emlékeidet? *kérdezi mintegy ötlet gyanánt felvetve. Egyszerűbb is lenne mint a korábbi bájitalos elképzelése, és biztosan vannak errefelé hatalmas varázslók, akik ebben tudnának segíteni. Elnézi, ahogyan Lapu megáll, körbenéz, majd térdre ereszkedik. A fiú is szomorúan sóhajt, mint aki átéli a helyzetet, és ő is letérdel Lapu mellé, mint aki nyomokat akar keresni.*
-Nem tudom. *mondja szomorúan, majd rápillant a zokogó lányra. Borzalmas érzés lehet, mikor az ember elveszíti az emlékeit, és még a nevét sem tudja. Bár visszajöttek a történtek helyszínére, mégis mit reméltek? Talán egy névjegykártyát, vagy egy emlékleírást? Itt tényleg a természeten és rajtuk kívül semmi sincs.*
-Ne sírj Lapu, nyugodj meg. *igyekszik csitítani a lányt, majd egyik kezét gyengén a vállára helyezi, remélvén, hogy nem rémíti meg.* -Az is nagy bátorság, hogy visszamertél ide jönni. Büszke lehetsz magadra, megtetted az első lépést, és ha ez nem bátorság, akkor én mondom semmi. *mosolyodik el, valahogy szeretne belé lelket önteni.* -De tényleg nehéz helyzet... mert ha legalább járt volna erre valaki. A sötételfre emlékszel aki kergetett, vagy azt, hogy miért? Van erről valami emlékfoszlányod... bármi, egy aprócska szikrányi emlékezet? *kérdezi még mindig Lapu mellett térdelve, de kezét már leveszi válláról, nem akarja megint megrémíteni, a kis testi kontaktussal csak érzékeltetni akarta, hogy most bizony nincs egyedül.*
-Akkor jó. *mondja mosolyogva, de azért a ruhazsebkendőt csak kiakasztja biztos ami biztos alapon, de örül annak, hogy Lapu vissza fog találni.*
-Értem. *bólint menetel közben. Hát ő nem tudja hol is van a nagy torony, vagy az a barbár törzs, meg azt sem tudja van e valami kapocs a két mondjuk esemény vagy helyszín között, így komolyabb érdemi választ erre nem tud adni.*
-A mágusoknak nincs olyan varázslatuk, amivel visszakapod az emlékeidet? *kérdezi mintegy ötlet gyanánt felvetve. Egyszerűbb is lenne mint a korábbi bájitalos elképzelése, és biztosan vannak errefelé hatalmas varázslók, akik ebben tudnának segíteni. Elnézi, ahogyan Lapu megáll, körbenéz, majd térdre ereszkedik. A fiú is szomorúan sóhajt, mint aki átéli a helyzetet, és ő is letérdel Lapu mellé, mint aki nyomokat akar keresni.*
-Nem tudom. *mondja szomorúan, majd rápillant a zokogó lányra. Borzalmas érzés lehet, mikor az ember elveszíti az emlékeit, és még a nevét sem tudja. Bár visszajöttek a történtek helyszínére, mégis mit reméltek? Talán egy névjegykártyát, vagy egy emlékleírást? Itt tényleg a természeten és rajtuk kívül semmi sincs.*
-Ne sírj Lapu, nyugodj meg. *igyekszik csitítani a lányt, majd egyik kezét gyengén a vállára helyezi, remélvén, hogy nem rémíti meg.* -Az is nagy bátorság, hogy visszamertél ide jönni. Büszke lehetsz magadra, megtetted az első lépést, és ha ez nem bátorság, akkor én mondom semmi. *mosolyodik el, valahogy szeretne belé lelket önteni.* -De tényleg nehéz helyzet... mert ha legalább járt volna erre valaki. A sötételfre emlékszel aki kergetett, vagy azt, hogy miért? Van erről valami emlékfoszlányod... bármi, egy aprócska szikrányi emlékezet? *kérdezi még mindig Lapu mellett térdelve, de kezét már leveszi válláról, nem akarja megint megrémíteni, a kis testi kontaktussal csak érzékeltetni akarta, hogy most bizony nincs egyedül.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-14 22:13:12
Üzenet elküldve: 2015-11-14 22:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Mikor kipihente magát, megbizonyosodott róla hogy van elég vize, és ereje teljében van, tovább indul. De északra, vagy délre? Fogalma sincs, merre. Eredetileg egyenesen dél felé tartott, hisz úgy mondták, arra kell mennie. Később azt hitte, nem jó úton jött, s északnyugat felé ment tovább.
De most merre? Tanácstalanul áll egy darabig, majd megvonja vállát, s az ösvény déli felét választja.
Ahogy halad, a fák egyre csak nőnek, dús lombkoronájuk egyre inkább eltakarja a nap sugarait, melyek töretlen próbálnak átjutni a levelek közt. Mennyivel barátságosabb itt mint a hideg, szeles pusztában! Mint a legtöbb elf, Loka is kedveli a természetet, még ha városi lányként is nőtt föl. Kezeivel megérint néhány fatörzset, majd leszakít egy levelet az ösvény felé nyúló egyik ágról. Egy kicsit nézegeti milyen szép rajzolatot alkot az erezet, majd kezét ökölbe szorítva összegyűri, s eldobja a levelet. Kicsit távolabb mintha madárhangokat hallana.*
De most merre? Tanácstalanul áll egy darabig, majd megvonja vállát, s az ösvény déli felét választja.
Ahogy halad, a fák egyre csak nőnek, dús lombkoronájuk egyre inkább eltakarja a nap sugarait, melyek töretlen próbálnak átjutni a levelek közt. Mennyivel barátságosabb itt mint a hideg, szeles pusztában! Mint a legtöbb elf, Loka is kedveli a természetet, még ha városi lányként is nőtt föl. Kezeivel megérint néhány fatörzset, majd leszakít egy levelet az ösvény felé nyúló egyik ágról. Egy kicsit nézegeti milyen szép rajzolatot alkot az erezet, majd kezét ökölbe szorítva összegyűri, s eldobja a levelet. Kicsit távolabb mintha madárhangokat hallana.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-14 20:31:47
Üzenet elküldve: 2015-11-14 20:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szíve a torkában dobog, mellkasa szapora ütemre emelkedik, süllyed, ahogy a fák között haladnak. Minden idegszálával igyekszik uralni testét, hogy legyen ereje a folytatáshoz. Annyi fájdalmat, szenvedést, megaláztatást, gyötrelmet élt már meg rövidke évei alatt, egy harcedzett aggnak is becsületére válna. És mindezt miért? Maga sem érti.*
-Bármikor visszatalálok.
*Súgja halkan, komor hangon, elvégre nem könnyű feledni azokat az órákat, melyeket itt töltött összeverve. Halovány kis mosollyal nyugtázza mégis a keszkenős trükköt, épp csak érintőlegesen suhan át elméjén, azért kellhet mindez, mert Kai nélküle szándékozik visszatérni. Jóllakottan. De elég egyetlen pillantás az égkék, tiszta tekintetbe, és nyugszik meg, bájolódik el újra.*
-Innen a nagy toronyba mentem. Ott gyógyítottak meg, és ott találkoztam a mágusokkal, akik befogadtak.
*Valahogy illik a helyhez, az alkalomhoz, az avarban susogó léptekhez a halk hang, mintha titkokról lenne szó.*
-Egyszer még voltunk a meredek hegyen. Vendégségben, a barbár törzsnél.
*Nem túl pontosan ugyan, de a valóságnak megfelelően vázolja a helyzetet.*
-Itt álljunk meg.
*Tekint körbe, és hagyja ki rossz gondolatainak újbóli cáfolatát. Borús, szomorú arccal pillant körbe. Biztosan ez az a hely. Viszont semmi sem olyan, mint akkor. Már a sárguló fű sem őrzi testének nyomát, a lombkorona sem adja azt az ijesztően sötét boltozatot. Úgy fest egészen, csak Lapu emlékeiben maradt meg a fájdalmas eszmélés.*
-Nyoma sincs, hogy itt jártam.
*Rebegi halkan, majd ereszkedik térdre ott, hol a nyáron feküdt élet-halál között lebegve. Maga sem tudja mire vár. Azonnal megrohamozó emlékekre talán? De nem történik semmi. Két tenyerét a a földre, kókadozó aljnövényzetre simítva add még egy esélyt a dolognak. Majd pillant fel a legényre.*
-Most mit kellene csinálnom. Nem emlékszem többre, mint ezelőtt.
*Sóhajt nagyot, és a szavak máris meggondolatlanul bukkannak elő belőle, épp úgy, mint tehetetlenségének, csalódottságának könnyei.*
-Meg akartam szabadulni a sötételftől, leugrottam a szikláról, hogy meghaljak, aztán itt tértem magamhoz, így. De fogalmam sincs ki ez a lány. Hogy került ide. Mi a neve. Én mit keresek itt vele.
*Zokog arcát tenyerei mögé rejtve, csendesen, rázkódó vállakkal.*
*Szíve a torkában dobog, mellkasa szapora ütemre emelkedik, süllyed, ahogy a fák között haladnak. Minden idegszálával igyekszik uralni testét, hogy legyen ereje a folytatáshoz. Annyi fájdalmat, szenvedést, megaláztatást, gyötrelmet élt már meg rövidke évei alatt, egy harcedzett aggnak is becsületére válna. És mindezt miért? Maga sem érti.*
-Bármikor visszatalálok.
*Súgja halkan, komor hangon, elvégre nem könnyű feledni azokat az órákat, melyeket itt töltött összeverve. Halovány kis mosollyal nyugtázza mégis a keszkenős trükköt, épp csak érintőlegesen suhan át elméjén, azért kellhet mindez, mert Kai nélküle szándékozik visszatérni. Jóllakottan. De elég egyetlen pillantás az égkék, tiszta tekintetbe, és nyugszik meg, bájolódik el újra.*
-Innen a nagy toronyba mentem. Ott gyógyítottak meg, és ott találkoztam a mágusokkal, akik befogadtak.
*Valahogy illik a helyhez, az alkalomhoz, az avarban susogó léptekhez a halk hang, mintha titkokról lenne szó.*
-Egyszer még voltunk a meredek hegyen. Vendégségben, a barbár törzsnél.
*Nem túl pontosan ugyan, de a valóságnak megfelelően vázolja a helyzetet.*
-Itt álljunk meg.
*Tekint körbe, és hagyja ki rossz gondolatainak újbóli cáfolatát. Borús, szomorú arccal pillant körbe. Biztosan ez az a hely. Viszont semmi sem olyan, mint akkor. Már a sárguló fű sem őrzi testének nyomát, a lombkorona sem adja azt az ijesztően sötét boltozatot. Úgy fest egészen, csak Lapu emlékeiben maradt meg a fájdalmas eszmélés.*
-Nyoma sincs, hogy itt jártam.
*Rebegi halkan, majd ereszkedik térdre ott, hol a nyáron feküdt élet-halál között lebegve. Maga sem tudja mire vár. Azonnal megrohamozó emlékekre talán? De nem történik semmi. Két tenyerét a a földre, kókadozó aljnövényzetre simítva add még egy esélyt a dolognak. Majd pillant fel a legényre.*
-Most mit kellene csinálnom. Nem emlékszem többre, mint ezelőtt.
*Sóhajt nagyot, és a szavak máris meggondolatlanul bukkannak elő belőle, épp úgy, mint tehetetlenségének, csalódottságának könnyei.*
-Meg akartam szabadulni a sötételftől, leugrottam a szikláról, hogy meghaljak, aztán itt tértem magamhoz, így. De fogalmam sincs ki ez a lány. Hogy került ide. Mi a neve. Én mit keresek itt vele.
*Zokog arcát tenyerei mögé rejtve, csendesen, rázkódó vállakkal.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-14 15:21:20
Üzenet elküldve: 2015-11-14 15:21:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-Semmi gond. *mondja nyugodt hangon, és örömmel állapítja meg, hogy egy picit oldódik a hangulat, és talán Lapu is kezdi elhinni, hogy a fiú nem akarja megenni meg semmi ilyesmi.*
-Persze szívesen. *indul meg elhaladva a lány mellett a fák közé arra, amerre Lapu pillant. Kicsit érzi magában a feszültséget, a hevesebb szívverést, a megemelkedett vérnyomást, de igyekszik csillapítani magát.*
~Nyugalom.~
*Nem akarja mutatni a lánynak, hogy ő is fél valamilyen szinten, pedig ez a helyzet. Ismeretlen vidék, ismeretlen terep, ráadásul nem is harcosféle, hogy nagyobb bátorsága legyen.*
-Tudod sokat jártam az erdőket. *szólal meg végül pár perc némaság után.* -Leginkább növények és bogyók után kutattam, így valamennyire el tudok tájékozódni, így ha nagyon beljebb merészkedünk, vissza tudunk találni. *mondja, és hátra, majd körbenéz, igyekszik rögzíteni hol is van.*
-De így könnyebb lesz. *mondja, és nadrágja zsebéből elővesz egy ruhazsebkendőt, amit az egyik fa ágára akaszt rá. A zsebkendő jól látható lesz, mivel a levelek is lassan lehullanak a fákról. Továbbra is arra halad, amerre Lapu mutatja.*
-Jártál másfelé is mióta ez a szörnyű dolog történt veled, vagy csak a mágusbarátaidnál? *kérdezi, mert nem akar néma csendben haladni ha nem muszáj.*
-De szólj ha ne kérdezzek, nem akarom, hogy rosszra gondolj. *mosolyodik el kicsit erőtlenül, majd halad tovább.*
-Semmi gond. *mondja nyugodt hangon, és örömmel állapítja meg, hogy egy picit oldódik a hangulat, és talán Lapu is kezdi elhinni, hogy a fiú nem akarja megenni meg semmi ilyesmi.*
-Persze szívesen. *indul meg elhaladva a lány mellett a fák közé arra, amerre Lapu pillant. Kicsit érzi magában a feszültséget, a hevesebb szívverést, a megemelkedett vérnyomást, de igyekszik csillapítani magát.*
~Nyugalom.~
*Nem akarja mutatni a lánynak, hogy ő is fél valamilyen szinten, pedig ez a helyzet. Ismeretlen vidék, ismeretlen terep, ráadásul nem is harcosféle, hogy nagyobb bátorsága legyen.*
-Tudod sokat jártam az erdőket. *szólal meg végül pár perc némaság után.* -Leginkább növények és bogyók után kutattam, így valamennyire el tudok tájékozódni, így ha nagyon beljebb merészkedünk, vissza tudunk találni. *mondja, és hátra, majd körbenéz, igyekszik rögzíteni hol is van.*
-De így könnyebb lesz. *mondja, és nadrágja zsebéből elővesz egy ruhazsebkendőt, amit az egyik fa ágára akaszt rá. A zsebkendő jól látható lesz, mivel a levelek is lassan lehullanak a fákról. Továbbra is arra halad, amerre Lapu mutatja.*
-Jártál másfelé is mióta ez a szörnyű dolog történt veled, vagy csak a mágusbarátaidnál? *kérdezi, mert nem akar néma csendben haladni ha nem muszáj.*
-De szólj ha ne kérdezzek, nem akarom, hogy rosszra gondolj. *mosolyodik el kicsit erőtlenül, majd halad tovább.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-14 12:47:38
Üzenet elküldve: 2015-11-14 12:47:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Úton elfelé//
*Ó, igen, a száraz falevelek zsizsegése, illata és tapintása. Szép dolog az, amikor készül havas álmára a természet. Xurra pedig egészen úgy viselkedik, mint aki még sosem látott levelüket hullató fákat. Balarick eleinte csodálkozik és értetlenül szemléli a kölökkopóként rohangáló és gyűjtögető lánykát, majd eszébe jut, hogy a Kikötő valóban nem az a környék, ahol elterjedtek a fák. Csoportosan - úgy, mint erdő vagy erdei növénytársulás - pedig semmiképp sem. Ezek szerint a kis fattyút tényleg a dokkok és kikötő környékén köpte ki az élet a valóságba s azóta sem kóborolt onnan messzebbre.
Balarick legalább egy erdő-mező melletti kisebb faluban töltötte gyerekkorát. Látott tanyasi állatokat és váltakozó évszakokat és természetet. Roppant furcsa élmény számára, hogy a kölyöknek ez mind csoda. Ezek szerint tényleg rengeteget kell még mesélnie neki a világ dolgairól.
Aztán jön a kóstolás s mielőtt még figyelmeztethetné, amaz akkorát húz, hogy ezt egy bivaly-szerűség is megirigyelné. Balarick gondolatai közt arca elé emeli tenyerét s szemeit eltakarva egy fejcsóválásnyi sóhaj idejére halkan sóhajt. Ha ezt a mozdulatot minden alkalommal élőben vitte volna véghez, mostanra már ott lenne tenyere nyoma az arcára tapadva. Nem kommentál, csak ellép a küszködő lányka mellett.*
- Ez a lecke is kipipálva *jegyzi meg halkan, amíg elhalad a másik mellett* Ha úgy köpöd ki, hogy a másik nem látja, akkor nem illetlenség.
*Sóhajtja az ég felé és tovább ballag az úton a gázló felé.*
*Ó, igen, a száraz falevelek zsizsegése, illata és tapintása. Szép dolog az, amikor készül havas álmára a természet. Xurra pedig egészen úgy viselkedik, mint aki még sosem látott levelüket hullató fákat. Balarick eleinte csodálkozik és értetlenül szemléli a kölökkopóként rohangáló és gyűjtögető lánykát, majd eszébe jut, hogy a Kikötő valóban nem az a környék, ahol elterjedtek a fák. Csoportosan - úgy, mint erdő vagy erdei növénytársulás - pedig semmiképp sem. Ezek szerint a kis fattyút tényleg a dokkok és kikötő környékén köpte ki az élet a valóságba s azóta sem kóborolt onnan messzebbre.
Balarick legalább egy erdő-mező melletti kisebb faluban töltötte gyerekkorát. Látott tanyasi állatokat és váltakozó évszakokat és természetet. Roppant furcsa élmény számára, hogy a kölyöknek ez mind csoda. Ezek szerint tényleg rengeteget kell még mesélnie neki a világ dolgairól.
Aztán jön a kóstolás s mielőtt még figyelmeztethetné, amaz akkorát húz, hogy ezt egy bivaly-szerűség is megirigyelné. Balarick gondolatai közt arca elé emeli tenyerét s szemeit eltakarva egy fejcsóválásnyi sóhaj idejére halkan sóhajt. Ha ezt a mozdulatot minden alkalommal élőben vitte volna véghez, mostanra már ott lenne tenyere nyoma az arcára tapadva. Nem kommentál, csak ellép a küszködő lányka mellett.*
- Ez a lecke is kipipálva *jegyzi meg halkan, amíg elhalad a másik mellett* Ha úgy köpöd ki, hogy a másik nem látja, akkor nem illetlenség.
*Sóhajtja az ég felé és tovább ballag az úton a gázló felé.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-14 12:18:06
Üzenet elküldve: 2015-11-14 12:18:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Épp annyira naiv, és butuska, mint amennyire ijedős. már rég el kellett volna szaladjon. Vagy reálisan végig gondolni a dolgokat. A kérdésre, csak pityeregve ránt egyet vállán. Nem úgy néz ki Kai, sőt, inkább néz ki úgy, mint egy álruhába bújt mesebeli hős herceg. De hát sosem lehet tudni.
Igen a talár nélkül valóban egészen más a legény megjelenése, és az ostoba bakfisok általi megítélése is. Az egyszerű, viseltes ruha megnyugtató, igen közel áll jellegében ahhoz, amit Lapu visel.*
-Jobb.
*Szipog még kettőt, de könnyei már nem duzzasztják tovább ijedt szorongásának arcán áradt patakját.*
-Bocsánat.
*Rebegi elhalóan, elvégre nem túl szép dolog valakit útonálló-rabló-gyilkos-emberevő titulussal vádolni.*
-Kicsit feszült vagyok.
*Lehet inkább nagyon. Vagy csak épp annyira kicsire, mint amilyen kicsi ürgelyuk a Krenkataur barlang.*
-Újra errefelé járva.
*Pillant körbe, miközben szoknyája korcából keszkenőjét keresve elő törli meg szemét, arcát, orrát.*
-Mennél előre inkább te?
*Ad lehetőséget a bizonyításra, és a maradásra. Elvégre, ha ilyen nagyon-nagyot tévedett, és Kai valóban mesebeli hercegfi, hát még jól is jöhet társasága a veszélyes erdőben. És pillant, be a fák közé, abba az irányba, melyre útja folytatódik.*
*Épp annyira naiv, és butuska, mint amennyire ijedős. már rég el kellett volna szaladjon. Vagy reálisan végig gondolni a dolgokat. A kérdésre, csak pityeregve ránt egyet vállán. Nem úgy néz ki Kai, sőt, inkább néz ki úgy, mint egy álruhába bújt mesebeli hős herceg. De hát sosem lehet tudni.
Igen a talár nélkül valóban egészen más a legény megjelenése, és az ostoba bakfisok általi megítélése is. Az egyszerű, viseltes ruha megnyugtató, igen közel áll jellegében ahhoz, amit Lapu visel.*
-Jobb.
*Szipog még kettőt, de könnyei már nem duzzasztják tovább ijedt szorongásának arcán áradt patakját.*
-Bocsánat.
*Rebegi elhalóan, elvégre nem túl szép dolog valakit útonálló-rabló-gyilkos-emberevő titulussal vádolni.*
-Kicsit feszült vagyok.
*Lehet inkább nagyon. Vagy csak épp annyira kicsire, mint amilyen kicsi ürgelyuk a Krenkataur barlang.*
-Újra errefelé járva.
*Pillant körbe, miközben szoknyája korcából keszkenőjét keresve elő törli meg szemét, arcát, orrát.*
-Mennél előre inkább te?
*Ad lehetőséget a bizonyításra, és a maradásra. Elvégre, ha ilyen nagyon-nagyot tévedett, és Kai valóban mesebeli hercegfi, hát még jól is jöhet társasága a veszélyes erdőben. És pillant, be a fák közé, abba az irányba, melyre útja folytatódik.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-11-14 11:19:03
Üzenet elküldve: 2015-11-14 11:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Megdöbben a feltételezéseken, különösen a megölni és megenni hallatán szörnyülködik el. Megenni egy másik embert? Ő szent teremtő, még csak az kéne szegény Kainak! Attól, hogy bizony nélkülöznie kellett, és sokszor evett az erdőben fellelhető dolgokat, és szereti avagy szeretné a húst, valahogyan az ember húsa nem vonzza. Most már csak a lány tudatára kellene adni úgy, hogy meg is értse.*
~Mit gondol rólam az a lány?~
-Lapu én... dehogy! Eszem ágában sincs bántani, vagy fájdalmat okozni neked. Úgy nézek ki, mint aki bántani akarlak? Talán ez a csúnya fekete talár teszi... megjegyzem le fogon cserélni. *mosolyodik el, majd leveszi magáról a fekete talárt, közben megemeli kezét.* -Csak leveszem és elrakom nyugalom! *nehogy azt higgye, hogy valami halálos dolgot akar elővenni. Egyszerű fehér inge kicsit kopottnak tűnik, úgy ahogyan nadrágja is, ami immáron jól látható a talár levevése miatt. Hátára teríti a ruhát, úgy veszi magára a málhazsákját.*
-Na így már jobb? *mosolyodik el. Persze ha fázni fog muszáj lesz visszavenni, de talán jól eső lehet az igyekezete. Ha nem ez volt a baj, akkor már végképp nem tudja, mi lehet rajta olyan rémisztő.*
-Nyugodj meg kérlek. Meg tudsz nyugodni? Mert ha nem, akkor tényleg elmegyek. Nincs bennem ártó szándék, de megpróbálom bebizonyítani valahogy ha betudom. *néz egy pillanatra a lány szemeibe, majd ezután fog eldőlni, hogy akkor mennek e együtt tovább, vagy elválnak útjaik.*
*Megdöbben a feltételezéseken, különösen a megölni és megenni hallatán szörnyülködik el. Megenni egy másik embert? Ő szent teremtő, még csak az kéne szegény Kainak! Attól, hogy bizony nélkülöznie kellett, és sokszor evett az erdőben fellelhető dolgokat, és szereti avagy szeretné a húst, valahogyan az ember húsa nem vonzza. Most már csak a lány tudatára kellene adni úgy, hogy meg is értse.*
~Mit gondol rólam az a lány?~
-Lapu én... dehogy! Eszem ágában sincs bántani, vagy fájdalmat okozni neked. Úgy nézek ki, mint aki bántani akarlak? Talán ez a csúnya fekete talár teszi... megjegyzem le fogon cserélni. *mosolyodik el, majd leveszi magáról a fekete talárt, közben megemeli kezét.* -Csak leveszem és elrakom nyugalom! *nehogy azt higgye, hogy valami halálos dolgot akar elővenni. Egyszerű fehér inge kicsit kopottnak tűnik, úgy ahogyan nadrágja is, ami immáron jól látható a talár levevése miatt. Hátára teríti a ruhát, úgy veszi magára a málhazsákját.*
-Na így már jobb? *mosolyodik el. Persze ha fázni fog muszáj lesz visszavenni, de talán jól eső lehet az igyekezete. Ha nem ez volt a baj, akkor már végképp nem tudja, mi lehet rajta olyan rémisztő.*
-Nyugodj meg kérlek. Meg tudsz nyugodni? Mert ha nem, akkor tényleg elmegyek. Nincs bennem ártó szándék, de megpróbálom bebizonyítani valahogy ha betudom. *néz egy pillanatra a lány szemeibe, majd ezután fog eldőlni, hogy akkor mennek e együtt tovább, vagy elválnak útjaik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718