//Úton//
*Ysaneet rendkívül bosszantja kiszolgáltatottsága. Máskor mindig pontosan kidolgozza hazugságait, néha már szinte maga is elhiszi őket, most azonban nincs erre idő. A lényeg, hogy minél hamarabb szabaduljon, s ha már itt tart, nem ártana egy ló és némi élelem.
A férfi hangneme ellágyul, de úgy tűnik, elég kukacoskodó fajta, nem fogja beérni rövid homályos válaszokkal.*
- A nevem Ameaerys Quilen * kezével óvatosan megtörli szemeit, úgy tesz, mint aki próbál nyugalmat erőltetni magára* a jegyesemmel épp hazafelé tartottunk Amon Ruadhból, egy fogadóban szálltunk meg a közelében.
*A Quilen nevet Ysanee egy lichanechi köznemestől lopta. Ferynor Quilen egy meglehetősen szerencsétlen férfi, akinek tizenkét lánya született, nem túl nehéz a gyermekének kiadni magad, hiszen még a saját rokonaik is elfelejtik néha a lányok nevét. Talán még maga Ferynor is.
Lassú, határozatlan léptekkel követi a férfit, lépései néha bicegők, a fájdalom továbbra is kínozza talpait*
- A lovak nyugtalanok lettek, hirtelen megálltunk, Raylan hiába kérdezte a kocsist, mi történt, nem érkezett válasz, ezért kiment. *mély lélegzetet vesz, egy pillanatra a katonára tekint, aki némán, kifejezéstelen arccal hallgatja a történetet. Lassan utolérik a menetelő csapatot* - azt kiabálta fussak... fussak amennyire csak bírok... *hangját ismét remegőre váltja, szinte már suttogva beszél tovább* - mikor kiszálltam, már ott feküdt holtan... hárman álltak felette, olyanok, mint akik a síron túlról érkeztek... én pedig csak elrohantam, nem tudom, hogy követtek-e... ó, szegény Raylan *arcát kezeibe temeti, s közben csak reméli, hogy elég hitelesnek hangzik a története*