Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
![>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1567_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 22:23:08
Üzenet elküldve: 2014-06-19 22:23:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros //
*Ha valóban olyan ritka a Daerost marcangoló bestia, akkor bizonyára nagyon nyomós oka volt arra, hogy valós alakjában mutatkozott ahelyett, hogy számos asszonyi praktikáit megválogatva eszközölte volna ki azt a pár csepp vért. Hogy ez most jó, vagy jelenlegi helyzetet csak tovább súlyosbítja... Az rejtély.
A Tündérszellem bedugaszolja az üvegcsét, látszólag semmi mással nem foglalkozik, megszállottan vágyja a férfi vérét, így Daerosnak különösebb nehézséget nem okoz átdöfni a dög torkát.*
-Ashrath hra' khurma du hrathas. Ashrath hra' khurma du hrathas.
*Hörgi utolsó szavait érthetetlen, idegen -talán nem is e világról való- nyelven és a kis fiolát még megpróbálja egyik farkasának pofájába csúsztatni óvatosan.
Bizonyára mágia, varázslat ez, mert a vad a zsákmánnyal kereket old, csak társa marad ott a Vadásszal. Rámar a lábára és nem akarja ereszteni.*
*Ha valóban olyan ritka a Daerost marcangoló bestia, akkor bizonyára nagyon nyomós oka volt arra, hogy valós alakjában mutatkozott ahelyett, hogy számos asszonyi praktikáit megválogatva eszközölte volna ki azt a pár csepp vért. Hogy ez most jó, vagy jelenlegi helyzetet csak tovább súlyosbítja... Az rejtély.
A Tündérszellem bedugaszolja az üvegcsét, látszólag semmi mással nem foglalkozik, megszállottan vágyja a férfi vérét, így Daerosnak különösebb nehézséget nem okoz átdöfni a dög torkát.*
-Ashrath hra' khurma du hrathas. Ashrath hra' khurma du hrathas.
*Hörgi utolsó szavait érthetetlen, idegen -talán nem is e világról való- nyelven és a kis fiolát még megpróbálja egyik farkasának pofájába csúsztatni óvatosan.
Bizonyára mágia, varázslat ez, mert a vad a zsákmánnyal kereket old, csak társa marad ott a Vadásszal. Rámar a lábára és nem akarja ereszteni.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 22:03:44
Üzenet elküldve: 2014-06-19 22:03:44
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Ízisz NÉNI //
*Mielőtt még bármit tehetne, a lány arca eltorzul, fogai megnyúlnak, és belemar a Vadász kezébe. A férfi szemei elkerekednek a döbbenettől, arca megrándul a baljába hasító fájdalomtól.*
-Baszki...*szalad ki az amúgy mindig higgadt férfi száján. Szinte még meg sem történt a baj, mikor a sors máris rátesz még egy lapáttal: a semmiből tűnik fel két farkas, mintha csak hívó szóra tették volna. Ez már csak azért is furcsa, mert a tapasztalt vadász ennek semmi jelét nem látta, de nem ér rá ezen keseregni. Amint realizálja a helyzetet, mely szerint sikerült akkora kelepcébe sétálnia, amekkorába emberileg csak lehetséges, az egyetlen dolgot teszi, amit jelen helyzetben megtehet: jobbjával az övén lévő kés nyeléhez kap, s azzal a mozdulattal, mellyel a tokból kirántja, igyekszik a nő (vagy mi a fészkes rosseb) torkába döfni azt, oldalirányból. A farkasokkal ráér utána is foglalkozni, pillanatnyilag nem azok kötik le a figyelmét, hanem az, hogy balját kiszabadítsa.*
-Rohadt szuka...*sziszegi a fogai között, s ez talán nem is tudatosul benne. Pillanatnyilag sokkal dühösebb, mint amennyire fáj a keze, de ez nyilvánvalóan csak ideiglenes dolog. Ha túléli ezt, akkor valószínűleg az arcát lekaparná majd a fájdalomtól, de ugyebár aligha ér rá most ezen gondolkozni. Természetesen teljes mértékben le van döbbenve az események ilyetén alakulásán, mivel az erdőt járva soha a büdös életben nem találkozott még csak hasonlóval sem.*
*Mielőtt még bármit tehetne, a lány arca eltorzul, fogai megnyúlnak, és belemar a Vadász kezébe. A férfi szemei elkerekednek a döbbenettől, arca megrándul a baljába hasító fájdalomtól.*
-Baszki...*szalad ki az amúgy mindig higgadt férfi száján. Szinte még meg sem történt a baj, mikor a sors máris rátesz még egy lapáttal: a semmiből tűnik fel két farkas, mintha csak hívó szóra tették volna. Ez már csak azért is furcsa, mert a tapasztalt vadász ennek semmi jelét nem látta, de nem ér rá ezen keseregni. Amint realizálja a helyzetet, mely szerint sikerült akkora kelepcébe sétálnia, amekkorába emberileg csak lehetséges, az egyetlen dolgot teszi, amit jelen helyzetben megtehet: jobbjával az övén lévő kés nyeléhez kap, s azzal a mozdulattal, mellyel a tokból kirántja, igyekszik a nő (vagy mi a fészkes rosseb) torkába döfni azt, oldalirányból. A farkasokkal ráér utána is foglalkozni, pillanatnyilag nem azok kötik le a figyelmét, hanem az, hogy balját kiszabadítsa.*
-Rohadt szuka...*sziszegi a fogai között, s ez talán nem is tudatosul benne. Pillanatnyilag sokkal dühösebb, mint amennyire fáj a keze, de ez nyilvánvalóan csak ideiglenes dolog. Ha túléli ezt, akkor valószínűleg az arcát lekaparná majd a fájdalomtól, de ugyebár aligha ér rá most ezen gondolkozni. Természetesen teljes mértékben le van döbbenve az események ilyetén alakulásán, mivel az erdőt járva soha a büdös életben nem találkozott még csak hasonlóval sem.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 21:52:08
Üzenet elküldve: 2014-06-19 21:52:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros //
*Nagyon mondja a kis hölgy a magáét és csak akkor apad el a szóáradat a szájából, ha Daeros azt újra befogja. Ám ebben az esetben könnyei kezdenek el patakzani.
Láthatóan újfent nagyon meglepődik egyébként mikor a sebhelyes arcú marcona férfi közli vele, hogy esze ágában sincs őt bántani, levadászni, kirabolni, vagy megrontani. Már-már elmehetne lovagnak is ilyen nemes és tiszta jellemmel!*
~Nagyszerű.~
*Állapítja meg magában és legszívesebben felkacagna, ám nem teheti. Rémült arcot vágva bólogat, de mielőtt még Daeros lecsúsztatná kezét a lányka elkenődött arcáról valami egészen váratlan dolog történik!
A hegyesfülű szuka kivillantja foga fehérjét. Arca hirtelen megnyúlik és eltorzul, mintha pengeéles fogai is ebben a pillanatban ereszkednének csak ki ínyéből felhasítva tulajdon száját is, beleharap a férfi kezébe, még mielőtt felfoghatná a Vadász az egész jelenséget. Kezén felhasad a bőr és vére patakzani kezd. Nem is ereszti el a bestia azonnal, úgy fest nem elsődleges saját szabadulása. Cincálja, mint egy kutya, közben egy apró fiolába igyekszik felfogni a hím vérét.
Elég pár csepp, többre nincs szüksége...
És csak hogy a férfinek legyen gondja másra is, megérkezik a "hölgy" felmentőserege két fiatal farkas képében. Jelenlétükre semmilyen különösebb -erdőbe nem illő- jel nem utalt, nyomaik elvesztek a környéken elszaporodott fajtársak és más erdei vadak lenyomatai közt.
Daerossal szembe jelennek meg. Fenyegetően csattogtatják fogaikat, morognak, "csipkedik" a Vadász bokáját. Láthatóan tényleges támadást nem áll szándékukban indítani, amíg a férfi nem ad erre nyomós okot. Csak próbálják elterelni a figyelmét.*
*Nagyon mondja a kis hölgy a magáét és csak akkor apad el a szóáradat a szájából, ha Daeros azt újra befogja. Ám ebben az esetben könnyei kezdenek el patakzani.
Láthatóan újfent nagyon meglepődik egyébként mikor a sebhelyes arcú marcona férfi közli vele, hogy esze ágában sincs őt bántani, levadászni, kirabolni, vagy megrontani. Már-már elmehetne lovagnak is ilyen nemes és tiszta jellemmel!*
~Nagyszerű.~
*Állapítja meg magában és legszívesebben felkacagna, ám nem teheti. Rémült arcot vágva bólogat, de mielőtt még Daeros lecsúsztatná kezét a lányka elkenődött arcáról valami egészen váratlan dolog történik!
A hegyesfülű szuka kivillantja foga fehérjét. Arca hirtelen megnyúlik és eltorzul, mintha pengeéles fogai is ebben a pillanatban ereszkednének csak ki ínyéből felhasítva tulajdon száját is, beleharap a férfi kezébe, még mielőtt felfoghatná a Vadász az egész jelenséget. Kezén felhasad a bőr és vére patakzani kezd. Nem is ereszti el a bestia azonnal, úgy fest nem elsődleges saját szabadulása. Cincálja, mint egy kutya, közben egy apró fiolába igyekszik felfogni a hím vérét.
Elég pár csepp, többre nincs szüksége...
És csak hogy a férfinek legyen gondja másra is, megérkezik a "hölgy" felmentőserege két fiatal farkas képében. Jelenlétükre semmilyen különösebb -erdőbe nem illő- jel nem utalt, nyomaik elvesztek a környéken elszaporodott fajtársak és más erdei vadak lenyomatai közt.
Daerossal szembe jelennek meg. Fenyegetően csattogtatják fogaikat, morognak, "csipkedik" a Vadász bokáját. Láthatóan tényleges támadást nem áll szándékukban indítani, amíg a férfi nem ad erre nyomós okot. Csak próbálják elterelni a figyelmét.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 20:13:26
Üzenet elküldve: 2014-06-19 20:13:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Ízisz//
*Amikor már biztos afelől, hogy a lány nem akar sikoltani, a Vadász elengedi a száját. Erre meg dőlni kezd belőle a szó, mintha muszáj volna. Egy ideig hallgatja a meglehetősen repetitív monológot, majd újra befogja a lány száját.*
-Nem akarlak bántani.*mondja lassan, tagoltan, a lány szemébe nézve. Ezután tekintete újra visszatér a környezetére, s azt kezdi fürkészni. Ha jól saccolja, akkor az ösvény nem lehet innen olyan vészesen messze, s a lány nyilván onnan jött ide könnyíteni magán. Daeros nem ostoba ember, legkevésbé sem, még ha a gondolatvilága általában véve egészen egyszerűnek is mondható.
Mert ugyebár adott egy szemmel láthatóan nem ide illő öltözetben lévő nemesi lányka, az erdőben, egyedül, aki épp könnyít magán, s közben segítségért kiabál. Csak egy hülye gondolná, hogy egyedül van. Daeros véleménye szerint épp az időt próbálja húzni, amíg meg nem jelenik valaki, aki segít neki, s feltehetőleg őt magát haramiának nézve, nem számíthatna sok jóra.*
-Az ösvényről jöttél igaz?*tesz fel egy egyszerű kérdést. Bólintást, vagy fejrázást vár válasznak, mivel másfélét nem igazán kaphat. Ha igenlő a válasz, akkor a Vadász folytatja.*
-Most el foglak engedni. Nem foglak bántani. Visszaviszlek a többiekhez. Értetted?*szólal meg újra tagoltan, s ha a válasz újfent igenlő, akkor valóban el is engedi a lány száját. Sőt, ha az nem csap patáliát, akkor még a ruháját is segít neki kiszabadítani. Ha máshogy nem megy, akkor a késével oldja meg a dolgot.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.19 20:13:38
*Amikor már biztos afelől, hogy a lány nem akar sikoltani, a Vadász elengedi a száját. Erre meg dőlni kezd belőle a szó, mintha muszáj volna. Egy ideig hallgatja a meglehetősen repetitív monológot, majd újra befogja a lány száját.*
-Nem akarlak bántani.*mondja lassan, tagoltan, a lány szemébe nézve. Ezután tekintete újra visszatér a környezetére, s azt kezdi fürkészni. Ha jól saccolja, akkor az ösvény nem lehet innen olyan vészesen messze, s a lány nyilván onnan jött ide könnyíteni magán. Daeros nem ostoba ember, legkevésbé sem, még ha a gondolatvilága általában véve egészen egyszerűnek is mondható.
Mert ugyebár adott egy szemmel láthatóan nem ide illő öltözetben lévő nemesi lányka, az erdőben, egyedül, aki épp könnyít magán, s közben segítségért kiabál. Csak egy hülye gondolná, hogy egyedül van. Daeros véleménye szerint épp az időt próbálja húzni, amíg meg nem jelenik valaki, aki segít neki, s feltehetőleg őt magát haramiának nézve, nem számíthatna sok jóra.*
-Az ösvényről jöttél igaz?*tesz fel egy egyszerű kérdést. Bólintást, vagy fejrázást vár válasznak, mivel másfélét nem igazán kaphat. Ha igenlő a válasz, akkor a Vadász folytatja.*
-Most el foglak engedni. Nem foglak bántani. Visszaviszlek a többiekhez. Értetted?*szólal meg újra tagoltan, s ha a válasz újfent igenlő, akkor valóban el is engedi a lány száját. Sőt, ha az nem csap patáliát, akkor még a ruháját is segít neki kiszabadítani. Ha máshogy nem megy, akkor a késével oldja meg a dolgot.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.19 20:13:38
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:21:46
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:21:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Darfang//
*Az idő nem enyhül és a felhőkből kövér könnycseppek hullnak alá a földre. Lassan, lassan potyognak, de bármelyik pillanatban leszakadhat az ég.
Darfang ha elég szemfüles találhat egy hatalmas, a többi közül is kiemelkedő odvas fát, amiben meghúzhatja magát, barlang nem igen van a közelben, csak odúk és üregek. Ha valamelyik rókalyuk szimpatikus neki, oda is bekúszhat, de ott talán nagyobb eséllyel találkozhat a bosszús lakók maró haragjával, mint az odvas fa törzsében.
De akár maradhat is odakint az esőben. Váratlan társaságra aligha kell számítania ilyen ítélet időben.
A villámok fáradhatatlanul cikáznak fel, s alá. Egy tapasztalt erdőjáró meg tudná állapítani, hogy a közelben csapott be az egyik...*
*Az idő nem enyhül és a felhőkből kövér könnycseppek hullnak alá a földre. Lassan, lassan potyognak, de bármelyik pillanatban leszakadhat az ég.
Darfang ha elég szemfüles találhat egy hatalmas, a többi közül is kiemelkedő odvas fát, amiben meghúzhatja magát, barlang nem igen van a közelben, csak odúk és üregek. Ha valamelyik rókalyuk szimpatikus neki, oda is bekúszhat, de ott talán nagyobb eséllyel találkozhat a bosszús lakók maró haragjával, mint az odvas fa törzsében.
De akár maradhat is odakint az esőben. Váratlan társaságra aligha kell számítania ilyen ítélet időben.
A villámok fáradhatatlanul cikáznak fel, s alá. Egy tapasztalt erdőjáró meg tudná állapítani, hogy a közelben csapott be az egyik...*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 18:53:04
Üzenet elküldve: 2014-06-19 18:53:04
ÚJ
![>Darfang Kaleg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1567_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Menekülés//
*A közelgő vihar gondolkodásra kényszeríti Darfangot~Valószínűtlen, hogy utánam jöjjenek, nem követtem el egy hű de nagy bűnt, nem kell sietnem, és talán a fák között találhatok menedéket.~Azzal besétál a süvöltő fák közé, hogy keressen valamilyen menedéket a égiek dühe elől. Az őt körülvevő fák elég félelmetesen hatnak, de ettől még belép közéjük, hogy a levelek óvják, amíg nem talál egy barlangot, vagy valamit ami megvédheti. Nem igazán fél az állatoktól vagy banditáktól, ebben az ítéletidőben valószínűtlen a támadásuk, sokkal jobban izgul az miatt, hogy semmilyen élelmiszer nincs nála, így ha nem talál az erdőben valami ehetőt, nem sok esélye lesz a kikötőig. A vihar tombolásából mintha ismét hallaná a kiáltást maga mögött, amit a nő után kiáltott."Gyáva."Suttogják a levelek.*
*A közelgő vihar gondolkodásra kényszeríti Darfangot~Valószínűtlen, hogy utánam jöjjenek, nem követtem el egy hű de nagy bűnt, nem kell sietnem, és talán a fák között találhatok menedéket.~Azzal besétál a süvöltő fák közé, hogy keressen valamilyen menedéket a égiek dühe elől. Az őt körülvevő fák elég félelmetesen hatnak, de ettől még belép közéjük, hogy a levelek óvják, amíg nem talál egy barlangot, vagy valamit ami megvédheti. Nem igazán fél az állatoktól vagy banditáktól, ebben az ítéletidőben valószínűtlen a támadásuk, sokkal jobban izgul az miatt, hogy semmilyen élelmiszer nincs nála, így ha nem talál az erdőben valami ehetőt, nem sok esélye lesz a kikötőig. A vihar tombolásából mintha ismét hallaná a kiáltást maga mögött, amit a nő után kiáltott."Gyáva."Suttogják a levelek.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 16:44:09
Üzenet elküldve: 2014-06-19 16:44:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros //
*Daeros roppant körültekintően és elővigyázatosan méri fel a terepet, de továbbra sem lát semmi gyanúsat, vagy szokatlant. Az ösvénytől nem lehetnek túl messze, ezt meg tudja állapítani. Bizonyára onnan csatangolt el a kisasszony is, hogy sürgős dolgát elvégezze.
Szoknyájának elejét leszorítva próbálja takarni magát több-kevesebb sikerrel. Roppant kellemetlen helyzet.
Sikítani akarna, de csak nyekken egyet, mert a vadász gyorsabb nála.
Nem igen tud lépni, mert menten orra bukna letolt harisnyájában, de egy helyben állni sem bír, mert a hangyák csípik a lábát és kitartóan másznak felfelé rajta, ezért combjait összeszorítva próbálja meg ledörzsölni magáról az ádáz kis feketeségeket, így viszont úgy fest, mintha valami viszketegsége lenne, vagy nevetséges táncot járna. A felakadt szoknya rángatja közben a bozótost, ami megadja az ütemes zenei aláfestést is hozzá.*
-Mmm-m!
*Magyarázza bele Daeros hústól mocskos tenyerébe és egy hatalmas könnycsepp is legördül arcán, elkenve a sminkjét.*
-Üümm-m!
*"Magyaráz" tovább kétségbeesetten, ám ha Daeros elengedi őt, akkor fejhangon sipítozva kezd el hadarni.*
-Kérem uram ne bántson, könyörgöm. Ez annyira megalázó! Könyörgöm, kérem, ne öljön meg.
*Közben egy helyben toporzékol is, hogy lerázza magáról a hangyarajt és megpróbálja kitépni ruháját a természet karmai közül. Eddig nem akarta szétszaggatni a csinos darabot, de a szükség törvényt bont!*
~Hol vagytok?!~
*Pillant körbe idegesen, hátha megpillant valaki mást is Daeroson kívül. Lehet, hogy csak a haramiának vélt erőjáró esetleges társaitól tart, de lehet, hogy valaki mást vár...*
-Kérem könyörüljön rajtam, még túl fiatal vagyok. Ne tegyen semmi ostobaságot. Könyörgöm...
*Csak nem áll be a szája. Bosszantó úri szokás, vagy eszesebb a kislány annál, mint amilyennek elsőre tűnik?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.19 16:44:30
*Daeros roppant körültekintően és elővigyázatosan méri fel a terepet, de továbbra sem lát semmi gyanúsat, vagy szokatlant. Az ösvénytől nem lehetnek túl messze, ezt meg tudja állapítani. Bizonyára onnan csatangolt el a kisasszony is, hogy sürgős dolgát elvégezze.
Szoknyájának elejét leszorítva próbálja takarni magát több-kevesebb sikerrel. Roppant kellemetlen helyzet.
Sikítani akarna, de csak nyekken egyet, mert a vadász gyorsabb nála.
Nem igen tud lépni, mert menten orra bukna letolt harisnyájában, de egy helyben állni sem bír, mert a hangyák csípik a lábát és kitartóan másznak felfelé rajta, ezért combjait összeszorítva próbálja meg ledörzsölni magáról az ádáz kis feketeségeket, így viszont úgy fest, mintha valami viszketegsége lenne, vagy nevetséges táncot járna. A felakadt szoknya rángatja közben a bozótost, ami megadja az ütemes zenei aláfestést is hozzá.*
-Mmm-m!
*Magyarázza bele Daeros hústól mocskos tenyerébe és egy hatalmas könnycsepp is legördül arcán, elkenve a sminkjét.*
-Üümm-m!
*"Magyaráz" tovább kétségbeesetten, ám ha Daeros elengedi őt, akkor fejhangon sipítozva kezd el hadarni.*
-Kérem uram ne bántson, könyörgöm. Ez annyira megalázó! Könyörgöm, kérem, ne öljön meg.
*Közben egy helyben toporzékol is, hogy lerázza magáról a hangyarajt és megpróbálja kitépni ruháját a természet karmai közül. Eddig nem akarta szétszaggatni a csinos darabot, de a szükség törvényt bont!*
~Hol vagytok?!~
*Pillant körbe idegesen, hátha megpillant valaki mást is Daeroson kívül. Lehet, hogy csak a haramiának vélt erőjáró esetleges társaitól tart, de lehet, hogy valaki mást vár...*
-Kérem könyörüljön rajtam, még túl fiatal vagyok. Ne tegyen semmi ostobaságot. Könyörgöm...
*Csak nem áll be a szája. Bosszantó úri szokás, vagy eszesebb a kislány annál, mint amilyennek elsőre tűnik?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.19 16:44:30
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 16:22:24
Üzenet elküldve: 2014-06-19 16:22:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Ízisz nem néni//
*Túl sokáig nem tart, hogy a Vadász rábukkanjon a hang forrására: egy vörös, leginkább báli ruhára emlékeztető hacukát viselő fiatal nő az, kinek segélykiáltásait az imént hallani vélte. Nem rohan, hogy megmentse, előtte azért alaposan körülnéz, hogy nincs-e bármi ami gyanúra adhatna okot. Elvégre a dolog már önmagában is eléggé gyanús: egy esélyibe öltözött fiatal lány, egyedül, az erdő mélyén...? Ez nem olyasmi, amivel az erdőt járó ember minden nap találkozna. Ha úgy dönt, hogy biztonsággal megközelítheti, mivel semmi egyéb nincs a közelben, akkor így is tesz. Kilép a bokrok takarásából, s bár az íj a kezében van, nem tesz semmi fenyegetőt. Ám úgy tűnik, ez aligha számít, hiszen a Vadász önmagában is éppen elég ijesztő lehet, az arcát átszelő sebhellyel, nem kell ahhoz még bármi mást is tennie, hogy rémisztővé váljon.
A lány sikításra nyitja száját, mire Daeros elég hangosan, parancsoló hangon így szól:*
-Én nem tenném.*a férfi tekintete a környéket fürkészi, mivel a vaddisznó vérének szaga már eléggé elterjedhetett ahhoz, hogy ez az esetlegesen közelben tartózkodó farkasoknak (vagy valami rosszabbnak) feltűnhessen.*
-A vadakon kívül úgysem hallaná senki a sikolyod.*teszi még hozzá, remélhetőleg azelőtt, hogy a lány elsikítaná magát. A nyilat visszateszi a hátán lévő tegezbe, az íjat pedig leereszti. Közelebb lép a lányhoz, hogy szemügyre vegye, mi is történik. Ha azonban amaz mégis úgy dönt, hogy márpedig sikítani fog, akkor a férfi néhány gyors lépéssel letudja a kettejük között lévő távolságot, s kezét rátapasztja a lány szájára, igen erősen tartva. Semmi szüksége nincs rá, hogy zajt csapjon az erdőben.*
*Túl sokáig nem tart, hogy a Vadász rábukkanjon a hang forrására: egy vörös, leginkább báli ruhára emlékeztető hacukát viselő fiatal nő az, kinek segélykiáltásait az imént hallani vélte. Nem rohan, hogy megmentse, előtte azért alaposan körülnéz, hogy nincs-e bármi ami gyanúra adhatna okot. Elvégre a dolog már önmagában is eléggé gyanús: egy esélyibe öltözött fiatal lány, egyedül, az erdő mélyén...? Ez nem olyasmi, amivel az erdőt járó ember minden nap találkozna. Ha úgy dönt, hogy biztonsággal megközelítheti, mivel semmi egyéb nincs a közelben, akkor így is tesz. Kilép a bokrok takarásából, s bár az íj a kezében van, nem tesz semmi fenyegetőt. Ám úgy tűnik, ez aligha számít, hiszen a Vadász önmagában is éppen elég ijesztő lehet, az arcát átszelő sebhellyel, nem kell ahhoz még bármi mást is tennie, hogy rémisztővé váljon.
A lány sikításra nyitja száját, mire Daeros elég hangosan, parancsoló hangon így szól:*
-Én nem tenném.*a férfi tekintete a környéket fürkészi, mivel a vaddisznó vérének szaga már eléggé elterjedhetett ahhoz, hogy ez az esetlegesen közelben tartózkodó farkasoknak (vagy valami rosszabbnak) feltűnhessen.*
-A vadakon kívül úgysem hallaná senki a sikolyod.*teszi még hozzá, remélhetőleg azelőtt, hogy a lány elsikítaná magát. A nyilat visszateszi a hátán lévő tegezbe, az íjat pedig leereszti. Közelebb lép a lányhoz, hogy szemügyre vegye, mi is történik. Ha azonban amaz mégis úgy dönt, hogy márpedig sikítani fog, akkor a férfi néhány gyors lépéssel letudja a kettejük között lévő távolságot, s kezét rátapasztja a lány szájára, igen erősen tartva. Semmi szüksége nincs rá, hogy zajt csapjon az erdőben.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 16:05:31
Üzenet elküldve: 2014-06-19 16:05:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros //
*Daeros meglehetős pontossággal be tudja lőni merről érkezik a hang, de semmi különöset nem láthat az erdőben. Semmi szokatlant. Minden pont ugyan olyan most is, mint máskor.
Ahogy halad célja felét az egyetlen és első furcsaság ami szemei elé tárul, az egy hatalmas vörös abroncsos ruha, benne fiatal tulajdonosával. Ez utóbbi meglehetősen furcsa pozitúrát öltve szerencsétlenkedik az egyik fa tövében. Valamibe nagyon belegabalyodhatott az erdőjárásra nem éppen alkalmas viselete. Az egyik szalag a fa ágára tekeredve húzza erre a szoknyát, a másik csipke a bozótba akadva feszíti arra az anyagot és mintha egy hangyaboly is lenne a nőszemély lábai közt... A földön.
Ha a férfi kicsit jobban megnézi a hófehér bőrű nőszemélyt észreveheti, hogy a kisasszony bizonyára épp könnyíteni szeretett volna magán, mikor megtörtént a baleset és épp most próbálja magára visszarángatni fehérneműit és harisnyáját, valamint finom cipellőbe bújtatott lábait igyekszik hangyátlanítani.
Bizonyára meghallotta, hogy közelednek felé, csak még nem tudja, hogy nem az érkezik, akit ő vár.
Épp ezért, ha Daeros nyíltan megközelíti, akkor a magával rendkívül elfoglalt kishölgy nem éppen kedveskedő szavai fogadják.*
-Na végre.
*Duzzogja a kamaszkorú félvér és hosszú, egyenes fekete haját arcából kisimítva pillant fel "megmentőjére". Ám láthatóan meglepődik. Barna szemei elkerekednek, vörösre rúzsozott ajkai elnyílnak és púderes pofácskáján látszik, hogy mindjárt akkorát fog sikítani, hogy abba beleremeg még Arthenior is.*
*Daeros meglehetős pontossággal be tudja lőni merről érkezik a hang, de semmi különöset nem láthat az erdőben. Semmi szokatlant. Minden pont ugyan olyan most is, mint máskor.
Ahogy halad célja felét az egyetlen és első furcsaság ami szemei elé tárul, az egy hatalmas vörös abroncsos ruha, benne fiatal tulajdonosával. Ez utóbbi meglehetősen furcsa pozitúrát öltve szerencsétlenkedik az egyik fa tövében. Valamibe nagyon belegabalyodhatott az erdőjárásra nem éppen alkalmas viselete. Az egyik szalag a fa ágára tekeredve húzza erre a szoknyát, a másik csipke a bozótba akadva feszíti arra az anyagot és mintha egy hangyaboly is lenne a nőszemély lábai közt... A földön.
Ha a férfi kicsit jobban megnézi a hófehér bőrű nőszemélyt észreveheti, hogy a kisasszony bizonyára épp könnyíteni szeretett volna magán, mikor megtörtént a baleset és épp most próbálja magára visszarángatni fehérneműit és harisnyáját, valamint finom cipellőbe bújtatott lábait igyekszik hangyátlanítani.
Bizonyára meghallotta, hogy közelednek felé, csak még nem tudja, hogy nem az érkezik, akit ő vár.
Épp ezért, ha Daeros nyíltan megközelíti, akkor a magával rendkívül elfoglalt kishölgy nem éppen kedveskedő szavai fogadják.*
-Na végre.
*Duzzogja a kamaszkorú félvér és hosszú, egyenes fekete haját arcából kisimítva pillant fel "megmentőjére". Ám láthatóan meglepődik. Barna szemei elkerekednek, vörösre rúzsozott ajkai elnyílnak és púderes pofácskáján látszik, hogy mindjárt akkorát fog sikítani, hogy abba beleremeg még Arthenior is.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 15:42:55
Üzenet elküldve: 2014-06-19 15:42:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Ízisz néni//
*Daeros épp csak nem fütyörészik, amíg a vaddisznóval ügyködik. Remélhetőleg Salanel is hozzálátott már a többihez. Az, hogy vihar közeledik, nem zavarja a Vadászt, bár reménykedik benne, hogy még azelőtt visszaérnek a táborba, hogy elérné azt.
Ügyködésében egy női segélykiáltás zavarja meg. Egy pillanatra egész testében megmerevedik, s csupán a hangokat hallgatja. A nő aligha lehet messze, hallja az apróbb ágak recsegését is. Nem esik kétségbe, s nem is áll szándékában irgalmas lovagot játszani, de azt sem akarja, hogy bárki megzavarja őket. Egy rongyot vesz elő, s megtörölgeti kezét, majd felveszi maga mellől az íjat, s felállva körülnéz. Azt igyekszik megállapítani, merről jön a hang. Ha ez megvan, akkor így szól a társához:*
-Maradj itt, megnézem mi ez.*mivel korábban megegyeztek abban, hogy Daeros a vezető, illetőleg Salanel úgysem ismeri az erdőt, jobb lesz, ha kettőjük közül a Vadász jár utána a dolgoknak.
El is indul a hang irányába, igen óvatosan, s nagy körültekintéssel. Megfigyel mindent maga körül, amit csak lehetséges, s a tőle telhető legnagyobb csendben igyekszik a hang forrása felé haladni. Esze ágában sincs visszakiabálni, vagy ilyesmi, előbb szemrevételezni akarja az eseményeket. Egy nyílvesszőt lassan kihúz a tegezből, s az íj húrjára illeszti. Nem feszíti meg azt, hiszen egyelőre nem volna mire lőnie, de bármelyik pillanatban akadhat célpont, s ő készen akar állni arra a bizonyos pillanatra.*
*Daeros épp csak nem fütyörészik, amíg a vaddisznóval ügyködik. Remélhetőleg Salanel is hozzálátott már a többihez. Az, hogy vihar közeledik, nem zavarja a Vadászt, bár reménykedik benne, hogy még azelőtt visszaérnek a táborba, hogy elérné azt.
Ügyködésében egy női segélykiáltás zavarja meg. Egy pillanatra egész testében megmerevedik, s csupán a hangokat hallgatja. A nő aligha lehet messze, hallja az apróbb ágak recsegését is. Nem esik kétségbe, s nem is áll szándékában irgalmas lovagot játszani, de azt sem akarja, hogy bárki megzavarja őket. Egy rongyot vesz elő, s megtörölgeti kezét, majd felveszi maga mellől az íjat, s felállva körülnéz. Azt igyekszik megállapítani, merről jön a hang. Ha ez megvan, akkor így szól a társához:*
-Maradj itt, megnézem mi ez.*mivel korábban megegyeztek abban, hogy Daeros a vezető, illetőleg Salanel úgysem ismeri az erdőt, jobb lesz, ha kettőjük közül a Vadász jár utána a dolgoknak.
El is indul a hang irányába, igen óvatosan, s nagy körültekintéssel. Megfigyel mindent maga körül, amit csak lehetséges, s a tőle telhető legnagyobb csendben igyekszik a hang forrása felé haladni. Esze ágában sincs visszakiabálni, vagy ilyesmi, előbb szemrevételezni akarja az eseményeket. Egy nyílvesszőt lassan kihúz a tegezből, s az íj húrjára illeszti. Nem feszíti meg azt, hiszen egyelőre nem volna mire lőnie, de bármelyik pillanatban akadhat célpont, s ő készen akar állni arra a bizonyos pillanatra.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 15:37:04
Üzenet elküldve: 2014-06-19 15:37:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros, Salanel//
*A két vadászt senki és semmi nem zavarja meg. Mesébe illő nyugalommal és szakértelemmel végezhetik dolgukat. Már-már gyanúsan nyugodt és állott minden.
Vihar közeleg. Aki jártas természetjáró a legapróbb jelekből is megállapíthatja. Estére talán eléri a tábort is a zivatar hírnöke és hűvös szél kavarja majd fel a tikkasztóan meleg időt.*
-Segítség!
*Töri meg a csendet a kétségbeesett női hang. Nem lehet túl messze tőlük a bajba jutott hölgy, hiszen még a súlya alatt megroppanó száraz ágak reccsenését is hallani.*
-Se-Segítség!
*Próbálkozik újra, de hiába fülelnének tovább, elnémult a segélykérő.
Megnézik a férfiak, hogy ki, s miért üvöltözött, vagy sorsára hagyják az idegent, nem törődve más dolgával?*
*A két vadászt senki és semmi nem zavarja meg. Mesébe illő nyugalommal és szakértelemmel végezhetik dolgukat. Már-már gyanúsan nyugodt és állott minden.
Vihar közeleg. Aki jártas természetjáró a legapróbb jelekből is megállapíthatja. Estére talán eléri a tábort is a zivatar hírnöke és hűvös szél kavarja majd fel a tikkasztóan meleg időt.*
-Segítség!
*Töri meg a csendet a kétségbeesett női hang. Nem lehet túl messze tőlük a bajba jutott hölgy, hiszen még a súlya alatt megroppanó száraz ágak reccsenését is hallani.*
-Se-Segítség!
*Próbálkozik újra, de hiába fülelnének tovább, elnémult a segélykérő.
Megnézik a férfiak, hogy ki, s miért üvöltözött, vagy sorsára hagyják az idegent, nem törődve más dolgával?*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 10:32:27
Üzenet elküldve: 2014-06-19 10:32:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros, Salanel//
*Szerencsére Salanel nem hagyja menekülni a maradék két állatot, így mikor leteríti őket, a Vadász felegyenesedik, majd jól láthatóan bólint a félvér szavaira. A kocához lép, s kirántja belőle a nyílvesszőt, majd megkeresi a másikat is. Megtisztogatja őket, majd a tegezbe rakja. Végül megáll a társa mellett, a legnagyobb disznó teteménél.*
-Szerencsénk volt.*mondja egyszerűen, s való igaz, hogy ilyen hamar ennyi zsákmányra aligha számíthattak volna.*
-Mostanában a vaddisznó egyre ritkább errefelé. Talán a farkasok miatt...*szól elgondolkozva, majd végül az oldaláról leveszi a kulacsát. Még félig van borral, s az bár nem túl hideg, azért mégis csak bor. Kitekeri a nyakát, majd meghúzza. Végül odanyújtja a félvérnek is.*
-Egészségedre.*teszi hozzá, s most már jóval fesztelenebbül viselkedik, hiszen a céljukat elérték, ráadásul meglepően hamar. Mikor visszakapja a kulacsot, ráakasztja az övére, s letérdel a koca teteme mellé.*
-Sietnünk kell.*jelenti ki határozottan.*
-A szél messzire elviheti a szagot, alig egy óránk van, mielőtt valami szagot fogna.*mondja, s előveszi a kését. A brutálisan kifent pengét belevágja a koca hasába, majd nekiáll kizsigerelni azt. Kezei gyorsan, szakértő módjára dolgoznak. Tisztában van vele, hogy az egész disznót aligha bírják elcipelni, így le kell szedni a lábait, s a húsból annyit, amennyit lehetséges. Remélhetőleg közben Salanel is kezd valamit a kisebbekkel, így gyorsabban haladhatnak, s egy-két órán belül vissza is érhetnek a táborba.*
*Szerencsére Salanel nem hagyja menekülni a maradék két állatot, így mikor leteríti őket, a Vadász felegyenesedik, majd jól láthatóan bólint a félvér szavaira. A kocához lép, s kirántja belőle a nyílvesszőt, majd megkeresi a másikat is. Megtisztogatja őket, majd a tegezbe rakja. Végül megáll a társa mellett, a legnagyobb disznó teteménél.*
-Szerencsénk volt.*mondja egyszerűen, s való igaz, hogy ilyen hamar ennyi zsákmányra aligha számíthattak volna.*
-Mostanában a vaddisznó egyre ritkább errefelé. Talán a farkasok miatt...*szól elgondolkozva, majd végül az oldaláról leveszi a kulacsát. Még félig van borral, s az bár nem túl hideg, azért mégis csak bor. Kitekeri a nyakát, majd meghúzza. Végül odanyújtja a félvérnek is.*
-Egészségedre.*teszi hozzá, s most már jóval fesztelenebbül viselkedik, hiszen a céljukat elérték, ráadásul meglepően hamar. Mikor visszakapja a kulacsot, ráakasztja az övére, s letérdel a koca teteme mellé.*
-Sietnünk kell.*jelenti ki határozottan.*
-A szél messzire elviheti a szagot, alig egy óránk van, mielőtt valami szagot fogna.*mondja, s előveszi a kését. A brutálisan kifent pengét belevágja a koca hasába, majd nekiáll kizsigerelni azt. Kezei gyorsan, szakértő módjára dolgoznak. Tisztában van vele, hogy az egész disznót aligha bírják elcipelni, így le kell szedni a lábait, s a húsból annyit, amennyit lehetséges. Remélhetőleg közben Salanel is kezd valamit a kisebbekkel, így gyorsabban haladhatnak, s egy-két órán belül vissza is érhetnek a táborba.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 02:18:13
Üzenet elküldve: 2014-06-19 02:18:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Darfang Kaleg//
*Ha léteznek istenek, hát ma pont szükségét érzik annak, hogy kellően baljós előjelnek is értelmezhető jelenségeket produkáljanak. Az eget egy igen szeszélyes istennő földöntúli ostorával igyekszik ketté hasítani, az pedig akkorát csattan a szürke fellegeken, hogy szinte már fáj a halandó fülnek is. A borult fátyol repedésén átszüremlik az istenek világának vakító fehérsége, de egy pillanat csupán az egész.
A levegő nyomasztó, párától terhes. Az erdei állatok megérezve a közelgő vihar szagát már elvackolták magukat az erdő mélyén. Csak egy fiatal farkas vonyít a távolban, kétségbeesetten keresve falkájának többi tagját, mielőtt leszakad az ég és az eső talán végleg elmossa családjától.
Feléled a szél, belekap a fák dús hajába és láthatatlan ujjai köré csavarva a zöldellő leveleket megtépi a legméltóságteljesebb koronákat is.
"Ssssz" - jajgat az egész erdő.
Az ösvényen lépegető vándor is behódol a természetnek és menedéket keres, vagy tartva esetleges követői haragjától tovább siet?*
*Ha léteznek istenek, hát ma pont szükségét érzik annak, hogy kellően baljós előjelnek is értelmezhető jelenségeket produkáljanak. Az eget egy igen szeszélyes istennő földöntúli ostorával igyekszik ketté hasítani, az pedig akkorát csattan a szürke fellegeken, hogy szinte már fáj a halandó fülnek is. A borult fátyol repedésén átszüremlik az istenek világának vakító fehérsége, de egy pillanat csupán az egész.
A levegő nyomasztó, párától terhes. Az erdei állatok megérezve a közelgő vihar szagát már elvackolták magukat az erdő mélyén. Csak egy fiatal farkas vonyít a távolban, kétségbeesetten keresve falkájának többi tagját, mielőtt leszakad az ég és az eső talán végleg elmossa családjától.
Feléled a szél, belekap a fák dús hajába és láthatatlan ujjai köré csavarva a zöldellő leveleket megtépi a legméltóságteljesebb koronákat is.
"Ssssz" - jajgat az egész erdő.
Az ösvényen lépegető vándor is behódol a természetnek és menedéket keres, vagy tartva esetleges követői haragjától tovább siet?*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-19 00:11:53
Üzenet elküldve: 2014-06-19 00:11:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Darfang nem mer visszamenni a városba, ezért inkább a menekülés mellett dönt. Nem teljesen biztos abban merre van a város, ezért elindul arra, amerre menekült eddig is. Nem tudja mennyi ideig gyalogol, mikorra egy ösvénybe botlik.~Ezt elvileg követhetem, kétlem, hogy annyira foglalkoznának velem, hogy azonnal futárt küldjenek a kikötőbe.~Azzal megindul lassan a kitaposott ösvényen, el a várostól. Nem fut, de azért siet, hiszen semmilyen élelem nincs nála, és élve szeretne eljutni a kikötőig, ami azért elég messze van. Nem néz hátra, csak siet előre, hogy megszökhessen a bűne elől, amit el akart követni a lánnyal szemben.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-18 23:40:02
Üzenet elküldve: 2014-06-18 23:40:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat - Daeros, Salanel//
*Vagy nagy szerencséjük van vagy ez egy ilyen vadakban gazdag vidék. Reméli, hogy inkább az utóbbi a helyzet, mert akkor az élelem beszerzésével nem lesz problémája a törzsnek. Vándorlásuk során sokáig éheztek, nem szívesen élné át azt újra. Most viszont inkább Daeros jeleit figyeli és saját mozgására figyel, hogy ne csapjon zajt és ne okozzon galibát. Különben sem szokása. Mikor a nyomokat követve rátalálnak a vaddisznó családra, Salanel elégedetten elvigyorodik. Ám épp csak egy pillanatra, a következő másodpercben ugyanis már a Vadász kézjeleit követve, óvatosan foglalja el pozícióját. Mikor készen áll, jelez Daerosnak. Ha a fickó olyan jó, amilyennek mondja magát, akkor nem fog hibázni, vagyis Salanel koncentrálhat a kicsikre. Azokra, amelyek anyjuk haláltusája után riadtan ugranak és elkezdenek iszkolni, érezve a veszélyt. Salanel viszont nem az a fajta, aki ilyenkor megkegyelmezne. Anyjuk nélkül már úgyis halálra vannak ítélve, miért is ne legyen belőlük finom vacsora a törzs számára ? A célpont apró és mozog is, de ez az igazi kihívás. Salanel megfeszíti az ideget, a hozzá közelebb iszkoló állatot veszi célba. Követi mozgását, aztán az alkalmasnak vélt pillanatban elengedi az ideget, a nyílvessző pedig csak úgy szeli a levegőt - egészen addig, míg el nem trafálja a célpontot. Az állat bukfencezik egyet és gyorsan kimúlik. A félvér viszont nem elégszik meg ennyivel. Neki a másik malac is kell. Az már nem lesz ilyen könnyű feladat, Salanelnek szinte kapkodnia kell, hogy ne fusson ki az időből. Újabb nyílvesszőt ránt elő a tegezből, az idegre helyezi, feszít és újból lő. A gyorsaság természetesen a pontosság rovására megy, ám a fél-elf legnagyobb örömére ez a lövés sem rossz. Ugyan nem tökéletes, mint az előző, de elkapja a célt, amely így felvisít és szenvedve, igen nehezen mozogva próbál tovább menekülni. Salanel viszont ezt nem hagyja. Egyből a nyomába ered és a sérült állatot könnyen utol is éri. Megragadja és késével vet végez szenvedésének.*
-Szép zsákmány.
*Szól oda immár valamivel hangosabban - ám koránt sem ordibálva - Daerosan, aztán az elejtett vadakat magához véve sétál oda a Vadászhoz. Azt mindenesetre megállapította, hogy a másiknak nem csak a szája volt nagy, amikor nemes egyszerűséggel Vadászként mutatkozott be.*
*Vagy nagy szerencséjük van vagy ez egy ilyen vadakban gazdag vidék. Reméli, hogy inkább az utóbbi a helyzet, mert akkor az élelem beszerzésével nem lesz problémája a törzsnek. Vándorlásuk során sokáig éheztek, nem szívesen élné át azt újra. Most viszont inkább Daeros jeleit figyeli és saját mozgására figyel, hogy ne csapjon zajt és ne okozzon galibát. Különben sem szokása. Mikor a nyomokat követve rátalálnak a vaddisznó családra, Salanel elégedetten elvigyorodik. Ám épp csak egy pillanatra, a következő másodpercben ugyanis már a Vadász kézjeleit követve, óvatosan foglalja el pozícióját. Mikor készen áll, jelez Daerosnak. Ha a fickó olyan jó, amilyennek mondja magát, akkor nem fog hibázni, vagyis Salanel koncentrálhat a kicsikre. Azokra, amelyek anyjuk haláltusája után riadtan ugranak és elkezdenek iszkolni, érezve a veszélyt. Salanel viszont nem az a fajta, aki ilyenkor megkegyelmezne. Anyjuk nélkül már úgyis halálra vannak ítélve, miért is ne legyen belőlük finom vacsora a törzs számára ? A célpont apró és mozog is, de ez az igazi kihívás. Salanel megfeszíti az ideget, a hozzá közelebb iszkoló állatot veszi célba. Követi mozgását, aztán az alkalmasnak vélt pillanatban elengedi az ideget, a nyílvessző pedig csak úgy szeli a levegőt - egészen addig, míg el nem trafálja a célpontot. Az állat bukfencezik egyet és gyorsan kimúlik. A félvér viszont nem elégszik meg ennyivel. Neki a másik malac is kell. Az már nem lesz ilyen könnyű feladat, Salanelnek szinte kapkodnia kell, hogy ne fusson ki az időből. Újabb nyílvesszőt ránt elő a tegezből, az idegre helyezi, feszít és újból lő. A gyorsaság természetesen a pontosság rovására megy, ám a fél-elf legnagyobb örömére ez a lövés sem rossz. Ugyan nem tökéletes, mint az előző, de elkapja a célt, amely így felvisít és szenvedve, igen nehezen mozogva próbál tovább menekülni. Salanel viszont ezt nem hagyja. Egyből a nyomába ered és a sérült állatot könnyen utol is éri. Megragadja és késével vet végez szenvedésének.*
-Szép zsákmány.
*Szól oda immár valamivel hangosabban - ám koránt sem ordibálva - Daerosan, aztán az elejtett vadakat magához véve sétál oda a Vadászhoz. Azt mindenesetre megállapította, hogy a másiknak nem csak a szája volt nagy, amikor nemes egyszerűséggel Vadászként mutatkozott be.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-18 23:08:36
Üzenet elküldve: 2014-06-18 23:08:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Daeros, Salanel//
*A Vadász bólint, ő is úgy véli, hogy a keresett vad még a közelben van. Erre engednek következtetni a talajon lévő nyomok is, meg az ürülék, amit egy másik bokor mellett talál. Aligha lehet régebbi pár óránál. Hátranyúl a válla fölött, s lassan kihúz egy nyílvesszőt a tegezből. Egyik ujját megnyalja, majd feltartja, megvizsgálva merről fúj a szél, hogyan mozog a levegő. A nyomok alapján a széljárás nekik kedvező, mivel szemből fúj, s az is igen gyenge. Nem viszi hát messzire a szagukat.
Int a félvérnek, majd tovább indul, követve a nyomokat, amiket a vaddisznó hagyott. Hamarosan többet is talál, s egyértelművé válik, hogy egy koca lesz az, a kicsinyeivel. Nem lehetnek messze, s a nyomokat követve hamar rájuk kellene találniuk. Ez példának okáért egészen szerencsésnek mondható, s ha sikerül az egész családot elkapni, akkor le is zárhatják a vadászatot.
Újabb fertályóra telik el, míg a Vadász követi a nyomokat, mikor végre kedvező zajokra lesz figyelmes: halk horkantások, röffenések, apró ágak recsegése. Behúzódik egy bokor mögé, s ujját az ajkaihoz érintve jelez Salanelnek. Ezután az egyik irányba mutat, jelezvén, hogy a félvérnek arra kéne haladnia, lehetőleg a legnagyobb csendben. Ő maga a másik irányba kezd araszolni, s kisvártatva meg is pillant egy árulkodó pofát, ami épp a földet túrja. A koca lesz az, tehát a kicsinyei is itt vannak a közelben. Halkan illeszti a nyílvesszőt az idegre, s vár. Vár, amíg a vad nem mutatja neki a kedvezőbbik oldalát, vagyis a lapockáját. Nagyjából egy tenyérnyi méretű helyen kell eltalálnia ahhoz, hogy helyben maradjon, vagyis pont a szívén kell átütni a vesszőt. Ez önmagában nem jelent számára gondot, de megvárja, amíg a társa is a megfelelő helyre ér ahhoz, hogy ha mégis elvétené, akkor a félvér egyből tudjon lőni.
Végül mély levegőt vesz, s megfeszíti az íjat, egészen az arcáig. Megcélozza az említett felületet, s elengedi az ideget. A vessző süvítve szeli át a levegőt, majd egy éles visítás jelzi azt, hogy célba ért. A koca lábai megremegnek, majd tántorogni kezd, s végül hörögve esik össze.
Ebben a pillanatban viszont három kisebb süldő ugrik meg a bokrok alól. Ha Salanel ügyes, legalább egyet kiszedhet közülük, s a Vadász is eképpen óhajt tenni, újabb vesszőt illesztve az idegre. Megfeszíti az íját, s lő, mire az egyik kismalac hatalmasat bukfencezik. A nyíl tulajdonképpen keresztüllőtte. Most már valóban a félvéren van a sor, hogy a maradék kettőt elintézze.*
*A Vadász bólint, ő is úgy véli, hogy a keresett vad még a közelben van. Erre engednek következtetni a talajon lévő nyomok is, meg az ürülék, amit egy másik bokor mellett talál. Aligha lehet régebbi pár óránál. Hátranyúl a válla fölött, s lassan kihúz egy nyílvesszőt a tegezből. Egyik ujját megnyalja, majd feltartja, megvizsgálva merről fúj a szél, hogyan mozog a levegő. A nyomok alapján a széljárás nekik kedvező, mivel szemből fúj, s az is igen gyenge. Nem viszi hát messzire a szagukat.
Int a félvérnek, majd tovább indul, követve a nyomokat, amiket a vaddisznó hagyott. Hamarosan többet is talál, s egyértelművé válik, hogy egy koca lesz az, a kicsinyeivel. Nem lehetnek messze, s a nyomokat követve hamar rájuk kellene találniuk. Ez példának okáért egészen szerencsésnek mondható, s ha sikerül az egész családot elkapni, akkor le is zárhatják a vadászatot.
Újabb fertályóra telik el, míg a Vadász követi a nyomokat, mikor végre kedvező zajokra lesz figyelmes: halk horkantások, röffenések, apró ágak recsegése. Behúzódik egy bokor mögé, s ujját az ajkaihoz érintve jelez Salanelnek. Ezután az egyik irányba mutat, jelezvén, hogy a félvérnek arra kéne haladnia, lehetőleg a legnagyobb csendben. Ő maga a másik irányba kezd araszolni, s kisvártatva meg is pillant egy árulkodó pofát, ami épp a földet túrja. A koca lesz az, tehát a kicsinyei is itt vannak a közelben. Halkan illeszti a nyílvesszőt az idegre, s vár. Vár, amíg a vad nem mutatja neki a kedvezőbbik oldalát, vagyis a lapockáját. Nagyjából egy tenyérnyi méretű helyen kell eltalálnia ahhoz, hogy helyben maradjon, vagyis pont a szívén kell átütni a vesszőt. Ez önmagában nem jelent számára gondot, de megvárja, amíg a társa is a megfelelő helyre ér ahhoz, hogy ha mégis elvétené, akkor a félvér egyből tudjon lőni.
Végül mély levegőt vesz, s megfeszíti az íjat, egészen az arcáig. Megcélozza az említett felületet, s elengedi az ideget. A vessző süvítve szeli át a levegőt, majd egy éles visítás jelzi azt, hogy célba ért. A koca lábai megremegnek, majd tántorogni kezd, s végül hörögve esik össze.
Ebben a pillanatban viszont három kisebb süldő ugrik meg a bokrok alól. Ha Salanel ügyes, legalább egyet kiszedhet közülük, s a Vadász is eképpen óhajt tenni, újabb vesszőt illesztve az idegre. Megfeszíti az íját, s lő, mire az egyik kismalac hatalmasat bukfencezik. A nyíl tulajdonképpen keresztüllőtte. Most már valóban a félvéren van a sor, hogy a maradék kettőt elintézze.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-18 22:46:33
Üzenet elküldve: 2014-06-18 22:46:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat - Daeros, Salanel//
*Daeros kérdésére csak bólint a félvér. Hosszú ideje ő a törzs egyik vadásza és így egyben vacsorafelelőse. Autodidakta módon -ha lehet így fogalmazni- sajátította el ezt a tudást, ahogy az íjászatot is javarészt. Nem is volt rá lehetősége, tekintettel arra, hogy a kezdeti időkben hasznossá kellett tennie magát a Thargodarok között. Meg kellett éljen, hogy ne legyen kolonc és ne dobják ki maguk közül. Ez lett a vége. Nem közvetlenül a Vadász mellett, de a közelében halad. Követi a másikat, aki jól ismeri az erdőt és azokat a területeket, ahol könnyebben ejthetnek el egy vaddisznót. A csend jót tesz Salanelnek, kezdett már zúgni a feje a tábori zsivajtól. A sok érkező, vendég, zsoldos elég nagy zajt csap, a félvér pedig inkább a csendet szereti. Hangtalanul és megfontoltan lépked, kezében az íjával és egy nyílvesszővel. Nem akarja felzavarni az erdő nyugalmát, sem a benne bujkáló vadakat. Szerencsére nem is kell sokat várniuk, hamarosan rátalálnak egy szőrös kis nyomára. Daeros füttyent, Salanel pedig biccent válaszul. A félvér meg is vizsgálja a nyomot, ami nem tűnik ősréginek.*
-A közelben kell lennie.
*Erősíti meg a vadász feltevését. Már csak meg kell találni és persze elejteni. A nyomait követve talán nem is lesz ez olyan nehéz feladat, mint amilyennek tűnik.*
*Daeros kérdésére csak bólint a félvér. Hosszú ideje ő a törzs egyik vadásza és így egyben vacsorafelelőse. Autodidakta módon -ha lehet így fogalmazni- sajátította el ezt a tudást, ahogy az íjászatot is javarészt. Nem is volt rá lehetősége, tekintettel arra, hogy a kezdeti időkben hasznossá kellett tennie magát a Thargodarok között. Meg kellett éljen, hogy ne legyen kolonc és ne dobják ki maguk közül. Ez lett a vége. Nem közvetlenül a Vadász mellett, de a közelében halad. Követi a másikat, aki jól ismeri az erdőt és azokat a területeket, ahol könnyebben ejthetnek el egy vaddisznót. A csend jót tesz Salanelnek, kezdett már zúgni a feje a tábori zsivajtól. A sok érkező, vendég, zsoldos elég nagy zajt csap, a félvér pedig inkább a csendet szereti. Hangtalanul és megfontoltan lépked, kezében az íjával és egy nyílvesszővel. Nem akarja felzavarni az erdő nyugalmát, sem a benne bujkáló vadakat. Szerencsére nem is kell sokat várniuk, hamarosan rátalálnak egy szőrös kis nyomára. Daeros füttyent, Salanel pedig biccent válaszul. A félvér meg is vizsgálja a nyomot, ami nem tűnik ősréginek.*
-A közelben kell lennie.
*Erősíti meg a vadász feltevését. Már csak meg kell találni és persze elejteni. A nyomait követve talán nem is lesz ez olyan nehéz feladat, mint amilyennek tűnik.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-18 22:14:55
Üzenet elküldve: 2014-06-18 22:14:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Vadászat - Salanel//
*Daeros ismét bólint, mikor megtudja társa nevét. Nem mintha kérdezte volna, vagy úgy egyébként érdekelné, de mindenesetre tény, hogy ha a nevén tudja szólítani, az jóval praktikusabb, mint a "hé te!" jellegű megszólítástok.
Minden további bonyodalom nélkül el is tudnak indulni a dombról az erdő irányába, melyet a Vadász valóban úgy ismer, mint a tenyerét. Gyakorlatilag az egész életét ezen fák között töltötte el, állatokra, meg minden más egyébre vadászva. Nem jelent hát számára gondot a tájékozódás, s ismeri a közelben lévő vadváltók elhelyezkedését is. Bő fertályóra gyaloglás után végül el is érkeznek az erdő szélére. Daerosnak megfelel, hogy ő vezet jelenleg, sőt, nem is gondolta másként a dolgot ő maga sem. Megszokta már azt, hogy egyedül járja az erdőt, s ha valaki más osztogatna neki parancsokat, az vélhetően többé soha nem hagyná el a rengeteget.
Megáll az erdő szélén, s fülelni kezd, mélyen beszívja a levegőt. A válláról leveszi az íjat, s kezébe fogja.*
-Gondolom nem kell elmagyaráznom, hogyan is működik ez.*szól a társára pillantva. Hangjában semmi kihívás nincsen, csupán tudni akarja, valóban számíthat-e a félvérre a fák között. Hogy nem lesz láb alatt, tudja mit csinál, ilyesmik. Ha olyan választ kap, mint amire számított, akkor el is indul befelé a rengetegbe. Úgy tűnik számára, hogy Salanel nem egy bőbeszédű fajta, s ez neki is teljesen megfelel, sőt. Úgymond ez alapkövetelmény, ha az ember bármiféle vad nyomában jár. A csend a legfontosabb. Bár jelenleg, ilyen közel az erdő széléhez erre még nem kell különösebben ügyelniük, de beljebb ennek jóval nagyobb jelentősége lesz.
A Vadász folyamatosan figyeli a szélirányt, s aképpen határozza meg a mozgását is. Az egyik általa ismert vadösvény felé tartanak, s bár ilyenkor kell némi szerencse is ahhoz, hogy vaddisznóra leljenek, beljebb, ahol a fák koronája már összeborul, ilyen módon félhomályba burkolva az erdőt, ott már akár lehet is effajta szerencséjük.
Most újra a higgadt, racionális Vadász, nem pedig csupán Daeros, kit ezen a néven is szokás szólítani. Mintha két teljesen különböző ember volna a kettő. Előbbi számára csupán az űzött vad létezik, a préda. Eltűnt belőle minden kínzó kétely, a feje újra tiszta, gondolatai rendezettek. Ezen a napon talán most fordul elő először, hogy nem Isuriin jár az esze. Figyel a környezetének minden apró rezdülésére, s óvatosan helyezi egyik lábát a másik után. Megvizsgálja a talajt, lábnyomok után kutatva, vagy a cserjéken, fákon ragadt szőrcsomókat kutat. Kisvártatva talál is, ezt halk füttyszóval jelzi Salanelnek, majd rámutat az egyik bokron lévő szőrpamacsra. Egyértelműen vaddisznó, bár hogy mikori, azt ennyiből nehéz volna megmondani. Mindenesetre jó jel, hogy máris találtak valamit.*
*Daeros ismét bólint, mikor megtudja társa nevét. Nem mintha kérdezte volna, vagy úgy egyébként érdekelné, de mindenesetre tény, hogy ha a nevén tudja szólítani, az jóval praktikusabb, mint a "hé te!" jellegű megszólítástok.
Minden további bonyodalom nélkül el is tudnak indulni a dombról az erdő irányába, melyet a Vadász valóban úgy ismer, mint a tenyerét. Gyakorlatilag az egész életét ezen fák között töltötte el, állatokra, meg minden más egyébre vadászva. Nem jelent hát számára gondot a tájékozódás, s ismeri a közelben lévő vadváltók elhelyezkedését is. Bő fertályóra gyaloglás után végül el is érkeznek az erdő szélére. Daerosnak megfelel, hogy ő vezet jelenleg, sőt, nem is gondolta másként a dolgot ő maga sem. Megszokta már azt, hogy egyedül járja az erdőt, s ha valaki más osztogatna neki parancsokat, az vélhetően többé soha nem hagyná el a rengeteget.
Megáll az erdő szélén, s fülelni kezd, mélyen beszívja a levegőt. A válláról leveszi az íjat, s kezébe fogja.*
-Gondolom nem kell elmagyaráznom, hogyan is működik ez.*szól a társára pillantva. Hangjában semmi kihívás nincsen, csupán tudni akarja, valóban számíthat-e a félvérre a fák között. Hogy nem lesz láb alatt, tudja mit csinál, ilyesmik. Ha olyan választ kap, mint amire számított, akkor el is indul befelé a rengetegbe. Úgy tűnik számára, hogy Salanel nem egy bőbeszédű fajta, s ez neki is teljesen megfelel, sőt. Úgymond ez alapkövetelmény, ha az ember bármiféle vad nyomában jár. A csend a legfontosabb. Bár jelenleg, ilyen közel az erdő széléhez erre még nem kell különösebben ügyelniük, de beljebb ennek jóval nagyobb jelentősége lesz.
A Vadász folyamatosan figyeli a szélirányt, s aképpen határozza meg a mozgását is. Az egyik általa ismert vadösvény felé tartanak, s bár ilyenkor kell némi szerencse is ahhoz, hogy vaddisznóra leljenek, beljebb, ahol a fák koronája már összeborul, ilyen módon félhomályba burkolva az erdőt, ott már akár lehet is effajta szerencséjük.
Most újra a higgadt, racionális Vadász, nem pedig csupán Daeros, kit ezen a néven is szokás szólítani. Mintha két teljesen különböző ember volna a kettő. Előbbi számára csupán az űzött vad létezik, a préda. Eltűnt belőle minden kínzó kétely, a feje újra tiszta, gondolatai rendezettek. Ezen a napon talán most fordul elő először, hogy nem Isuriin jár az esze. Figyel a környezetének minden apró rezdülésére, s óvatosan helyezi egyik lábát a másik után. Megvizsgálja a talajt, lábnyomok után kutatva, vagy a cserjéken, fákon ragadt szőrcsomókat kutat. Kisvártatva talál is, ezt halk füttyszóval jelzi Salanelnek, majd rámutat az egyik bokron lévő szőrpamacsra. Egyértelműen vaddisznó, bár hogy mikori, azt ennyiből nehéz volna megmondani. Mindenesetre jó jel, hogy máris találtak valamit.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-16 16:00:15
Üzenet elküldve: 2014-06-16 16:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Morwon //
* A hús igazán ízletes. Ilyen finomat nem evett, azt sem tudja mióta. Természetesen a Kúriában is jobbnál jobb falatok kerülnek az asztalra de össze sem hasonlítható azzal az érzéssel amikor a mélységi lány jól kifáradva, szinte már éhesen is saját magának készíti a sültet. Talán már meg is van mi hiányzott eddigi, túlságosan is nyugodt életéből. Még csak hallomásból sem ismerte az éhséget, szomjúságot, a félelmet is csak hírből, amikor apja századszor is elismételte, hogy legyen óvatos mert az éjszakát nem csak a Dwirinthalenek tekintik a sajátjuknak. Túl sűrűn mégsem találkozott vetélytársakkal. Útját sem állták egy alkalmat kivéve amikor a nagyapja társaságában próbáltak valami hangulatjavító szert találni a szegénynegyedben.
A saját részét befejezi majd pár szeletet el is csomagol a hátizsákjába a többi elpakolását az óriásra bízza. Neki több hús marad, de valószínűleg többet is eszik mint a törékeny kinézetű, majd méterrel alacsonyabb nőstényke.
Azt a három combot amit elvitelre alkalmasnak talál a vaddisznó lenyúzott bőrébe csomagolja, majd egy kötéllel ügyesen össze is kötözi többszörösen, hogy ne legyen gond a szállításával.*
- Mit gondolsz el tudod hozni? *kérdezi az óriást. Tulajdonképpen ott is hagyhatták volna a vadhúst épp csak racionalista felfogása úgy ítélte meg, hogy jobban hasznosíthatják így mintsem az erdő vadjaira bízni az értékes szerzeményt.
Bárhogyan is válaszoljon Morwon útnak indulnak és nemsokára már a Dokkokat is maguk mögött tudhatják.*
* A hús igazán ízletes. Ilyen finomat nem evett, azt sem tudja mióta. Természetesen a Kúriában is jobbnál jobb falatok kerülnek az asztalra de össze sem hasonlítható azzal az érzéssel amikor a mélységi lány jól kifáradva, szinte már éhesen is saját magának készíti a sültet. Talán már meg is van mi hiányzott eddigi, túlságosan is nyugodt életéből. Még csak hallomásból sem ismerte az éhséget, szomjúságot, a félelmet is csak hírből, amikor apja századszor is elismételte, hogy legyen óvatos mert az éjszakát nem csak a Dwirinthalenek tekintik a sajátjuknak. Túl sűrűn mégsem találkozott vetélytársakkal. Útját sem állták egy alkalmat kivéve amikor a nagyapja társaságában próbáltak valami hangulatjavító szert találni a szegénynegyedben.
A saját részét befejezi majd pár szeletet el is csomagol a hátizsákjába a többi elpakolását az óriásra bízza. Neki több hús marad, de valószínűleg többet is eszik mint a törékeny kinézetű, majd méterrel alacsonyabb nőstényke.
Azt a három combot amit elvitelre alkalmasnak talál a vaddisznó lenyúzott bőrébe csomagolja, majd egy kötéllel ügyesen össze is kötözi többszörösen, hogy ne legyen gond a szállításával.*
- Mit gondolsz el tudod hozni? *kérdezi az óriást. Tulajdonképpen ott is hagyhatták volna a vadhúst épp csak racionalista felfogása úgy ítélte meg, hogy jobban hasznosíthatják így mintsem az erdő vadjaira bízni az értékes szerzeményt.
Bárhogyan is válaszoljon Morwon útnak indulnak és nemsokára már a Dokkokat is maguk mögött tudhatják.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-06-16 10:46:26
Üzenet elküldve: 2014-06-16 10:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Moon//
*Az óriás megszokta már az évek során a földön alvást, de ettől függetlenül, hogyha úgyis közel van már hozzájuk a szállás hely (a Rumos Rókalyuk), akkor mért-ne mennének el odáig? *
- Szerintem induljunk a szálláshoz, hogy még ne legyen teljesen sötét, amikor odaérünk.
~Meg nehogy eltévedjünk. ~ *gondolja magában, bár ezt nem mondja már ki hangosan. *
- Nem tudom pontosan, hogy mennyi időre van innen a Rumos Rókalyuk, de nagyon nem lehet messze.
*Miközben beszélgetnek már nagyjából az összes húst kisütik, ami szükséges lehet és meg is ették az ottani adagjukat. *
- Felőlem indulhatunk. Moon? *kérdezi a nősténytől, miközben feláll, kicsit leporolja magát. *
*Az óriás megszokta már az évek során a földön alvást, de ettől függetlenül, hogyha úgyis közel van már hozzájuk a szállás hely (a Rumos Rókalyuk), akkor mért-ne mennének el odáig? *
- Szerintem induljunk a szálláshoz, hogy még ne legyen teljesen sötét, amikor odaérünk.
~Meg nehogy eltévedjünk. ~ *gondolja magában, bár ezt nem mondja már ki hangosan. *
- Nem tudom pontosan, hogy mennyi időre van innen a Rumos Rókalyuk, de nagyon nem lehet messze.
*Miközben beszélgetnek már nagyjából az összes húst kisütik, ami szükséges lehet és meg is ették az ottani adagjukat. *
- Felőlem indulhatunk. Moon? *kérdezi a nősténytől, miközben feláll, kicsit leporolja magát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718