Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-01-18 13:29:18
Üzenet elküldve: 2013-01-18 13:29:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A büntetés mértékét és pontos formáját a hazaúton kitalálja. Testi fenyítés ezúttal sem várható, szerencsére kellően lehiggadt, hogy ne akarja reflexből egyik lábától megfosztani a kislányt, így újra az észérvek dominálnak. Nincs értelme, hogy a saját tulajdonában kárt tegyen, végeredményben ő látná kárát.*
-Camilla néni már öreg és beteges, nem tud mindig takarítani és főzni ránk, én pedig ezekhez nem értek és nem is akarok, így majd Ellira fog ezekre odafigyelni, s persze rád is vigyáz majd, amikor nekem dolgom lenne.
*Talán meglepő, de még csak nem is hazudik. Már amikor legelőször találkozott a házinénivel, tudta, hogy meg kell halnia, amint eljött az idő, Ellira "beszerzése" pedig felgyorsította a folyamatot, hiszen így már annyi kevéske szüksége nincs arra az átkozott szipirtyóra, mint eddig volt. Már csak a módszert kell kitalálnia, a többi pedig menni fog, mint a karikacsapás.*
-Majd ő is kap olyan szép nyakláncot, mint ami neked van.
*Fel kell keresnie az itteni kovácsot, hogy ugyanolyan megoldással, mint ami a kislány esetében működött, készítsen egy nagyobb nyakperecet is. Ezen túl már csak az elszállásolás kérdéses, hiszen amíg Camilla él, helyszűkén vannak. Első ötlete máris az, hogy Ellirát a saját szobájába viszi, talán kicsit még ki is szórakozza magát a nőn, de folyamatos, enyhe fájdalommal lüktető háta az intő jel, hogy nem ma este kellene, így majd bezárja őt is Nia szobájába.
A ló fújtatására pillant csak újra hátra, hogy ezek mit csinálnak ott a háttérben. Hát persze, hiszen csak embernő, ebben a sötétben aligha láthat. Saját lovát megfordítja, Ellira mellé léptet és egyetlen határozott mozdulattal kiveszi kezéből a gyeplőt. A nőnek csak kapaszkodnia kell, majd ő vezet, legalább látja is, hogy merre kell menni, nem fogja belevezetni az állatokat egy fába.*
-Camilla néni már öreg és beteges, nem tud mindig takarítani és főzni ránk, én pedig ezekhez nem értek és nem is akarok, így majd Ellira fog ezekre odafigyelni, s persze rád is vigyáz majd, amikor nekem dolgom lenne.
*Talán meglepő, de még csak nem is hazudik. Már amikor legelőször találkozott a házinénivel, tudta, hogy meg kell halnia, amint eljött az idő, Ellira "beszerzése" pedig felgyorsította a folyamatot, hiszen így már annyi kevéske szüksége nincs arra az átkozott szipirtyóra, mint eddig volt. Már csak a módszert kell kitalálnia, a többi pedig menni fog, mint a karikacsapás.*
-Majd ő is kap olyan szép nyakláncot, mint ami neked van.
*Fel kell keresnie az itteni kovácsot, hogy ugyanolyan megoldással, mint ami a kislány esetében működött, készítsen egy nagyobb nyakperecet is. Ezen túl már csak az elszállásolás kérdéses, hiszen amíg Camilla él, helyszűkén vannak. Első ötlete máris az, hogy Ellirát a saját szobájába viszi, talán kicsit még ki is szórakozza magát a nőn, de folyamatos, enyhe fájdalommal lüktető háta az intő jel, hogy nem ma este kellene, így majd bezárja őt is Nia szobájába.
A ló fújtatására pillant csak újra hátra, hogy ezek mit csinálnak ott a háttérben. Hát persze, hiszen csak embernő, ebben a sötétben aligha láthat. Saját lovát megfordítja, Ellira mellé léptet és egyetlen határozott mozdulattal kiveszi kezéből a gyeplőt. A nőnek csak kapaszkodnia kell, majd ő vezet, legalább látja is, hogy merre kell menni, nem fogja belevezetni az állatokat egy fába.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-01-13 12:45:00
Üzenet elküldve: 2013-01-13 12:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Kalkerolk végre rábukkant az ösvényre, amelyről érkezett. Rengeteget bolyongott, hisz nem ismerős erre, és a világért nem kérdezné meg senkitől a helyes irányt. Sőt, igazság szerint már azzal is gondjai vannak, ha valakivel beszélni kell. Alkimistánk magába zárkózását a tudományok iránti érdeklődése és a világ rejtelmeinek megfejtése okozza, meg persze az elég erős ateizmusa. De szerencséjére diskurzusok és harc nélkül, ugyanis az előbbihez se nagyon konyít sokat, de megúszta eddigi útját nagyobb veszélyek és párbeszéd nélkül, és számára ez a lényeg. De még korán sem ért végéhez az útja, hisz oly messze van még a főtér, és egyetlen barátja meg teljesen szőrén szálán elveszett, az őrtámadás és nyilván egyéb okok is közrejátszódhattak kámforráválásában. Így hát a legjobb, amit tehet kedvenc alkimistánk, hogy egy olyan helyet keres, ahol álomra hajthatja fejét, hisz barátja a szállását is biztosította. Kalkerolk nem szeret fogadóban aludni, mert túl nagy a tömeg, de azért inkább ott alszik mint a szabadban ilyen hidegben.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.13 20:30:46, a következő indokkal:
Vesszők pótlása
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.13 20:30:46, a következő indokkal:
Vesszők pótlása
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-01-11 22:17:55
Üzenet elküldve: 2013-01-11 22:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Lovak patájának dobbanása kíséri a hétköznapinak semmiképpen sem mondható hármast Arthenior felé. Körülöttük jeges tengeri szél borzolja a fák ágait duettet alkotva az egyre halkuló tenger morajával. A szürke fellegek, melyekből nemrég még hó esett, keletre sodródtak, feltárva ezzel a csillagoktól fénylő égboltot.
Hiába viszont a természet minden szépsége, Ellirát nem tudja kizökkenteni néma zokogásából. Nem akarja felfogni, hogy mi történt, mi történik vagy mi fog történni vele és ólmos fáradtsága ezúttal segítségére van ebben. Ahogy a kikötőt és a dokkokat lassan maguk mögött hagyják, egyre sűrűbb lesz körülöttük az éjszaka sötétje. ~ Az erdőbe... megyünk? Nem...~ Kicsit erősebben ránt bele a csődör szájába a szükségesnél, a hátas pedig fújtatva, táncolva fejezi ki nemtetszését. Ellira szeme nem elég jó ahhoz, hogy a csillagok halovány fénye hazavezesse. Teljesen rá kellene bíznia magát arra a sötételfre, aki nem is olyan régen még egy pengét szorított a torkához. Pár pillanatig még hagyja méltatlankodni a lovat, majd remegőset sóhajtva enged a kantárszáron. Nem most van itt az ideje, hogy a határait próbálgassa. Túl kimerült és Niát is veszélyeztetné, ha engedetlen rabszolga lenne. Fejét lehajtja és így hosszú, hullámos haja arca elé omlik, jótékonyan eltakarva előle az erdő föléjük magasodó árnyait. A fekete csődör úgysem hagyja el a másik lovat ok nélkül, így Ellira visszazárkózhat ólmos tompaságába.*
Hiába viszont a természet minden szépsége, Ellirát nem tudja kizökkenteni néma zokogásából. Nem akarja felfogni, hogy mi történt, mi történik vagy mi fog történni vele és ólmos fáradtsága ezúttal segítségére van ebben. Ahogy a kikötőt és a dokkokat lassan maguk mögött hagyják, egyre sűrűbb lesz körülöttük az éjszaka sötétje. ~ Az erdőbe... megyünk? Nem...~ Kicsit erősebben ránt bele a csődör szájába a szükségesnél, a hátas pedig fújtatva, táncolva fejezi ki nemtetszését. Ellira szeme nem elég jó ahhoz, hogy a csillagok halovány fénye hazavezesse. Teljesen rá kellene bíznia magát arra a sötételfre, aki nem is olyan régen még egy pengét szorított a torkához. Pár pillanatig még hagyja méltatlankodni a lovat, majd remegőset sóhajtva enged a kantárszáron. Nem most van itt az ideje, hogy a határait próbálgassa. Túl kimerült és Niát is veszélyeztetné, ha engedetlen rabszolga lenne. Fejét lehajtja és így hosszú, hullámos haja arca elé omlik, jótékonyan eltakarva előle az erdő föléjük magasodó árnyait. A fekete csődör úgysem hagyja el a másik lovat ok nélkül, így Ellira visszazárkózhat ólmos tompaságába.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-01-09 20:50:59
Üzenet elküldve: 2013-01-09 20:50:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Száll a hirtelen magát pletykából kinövő legenda, mint a füttyös madárszó korai reggelen az erdő zegeit s zugait beharangozva. Gyakran szaladtak el az ösvény mentén csintalan gyermekek, hangos kacajuk felhívta rájuk a figyelmet és a nyomukba eredő, aggódó szülők diskurálása, susmorgása sem volt nem mindennaposnak nevezhető...
Nyugalmát felbolygatta a legutóbb kapott hírmorzsa, amit a kovácstól szerzett pár nappal ezelőtt ama bizonyos kastélyról, aminek rémhíre régóta terjeng a városbéliek között. Rejtély lenne a valóra vált lidércálom? Bárki, aki megkérdezné tőle egy már-már feszültebb legyintést kapna válaszul az ostoba kérdésért. Rosszul nevelt kölykök bosszantó játéka, hogy felmenőikre ráijesszenek és elkerüljék a leszidást, helyette agódással telt törődést, ágybavacsorát kapjanak. Csakhogy létezik egy "de", ami a szituáció másik végére enged rávilágítani.
Szülők is terjeszthetik a mesebeli hiedelmet a tékozló nebulók visszacsalogatására. Esti mesék idejekor elhullajtják az ijesztő töredékét a történetnek, óvvá intve őket az erdőbe szökéstől, különben a megcsappant életenergia lesz a következmény. A tovatűnő játékélmény, ami olyan számukra, akár medvének a lépes méz - nem tudnak ellenállni neki.
Megigazítva futtatja végig vékony ujjait az íjon, mit egykoron atyja nyomot kezébe, még ábrándos kislányként, aki töretlenül hitt a földszellemekben. Meleg és réteges öltözéke óvja a hidegtől, a kezére húzott, ujjnélküli bőrkesztyű, pedig gondoskodik kézfejéről, kilógó ujjpercei hozzászoktak a cudar időhöz. Sok fagyos telet élt már meg, a megzuhant hőmérséklet korántsem okoz gondot a számára.. egyedül a farkasordító hideg tud némely napon, mikor fel sem tűnik neki, hogy érzéketlenné váltak ujjbegyei. Az átfagyás, pedig veszélyes és a felfázással szemben sem oly' ellenálló, mint azt szeretné.*
Nyugalmát felbolygatta a legutóbb kapott hírmorzsa, amit a kovácstól szerzett pár nappal ezelőtt ama bizonyos kastélyról, aminek rémhíre régóta terjeng a városbéliek között. Rejtély lenne a valóra vált lidércálom? Bárki, aki megkérdezné tőle egy már-már feszültebb legyintést kapna válaszul az ostoba kérdésért. Rosszul nevelt kölykök bosszantó játéka, hogy felmenőikre ráijesszenek és elkerüljék a leszidást, helyette agódással telt törődést, ágybavacsorát kapjanak. Csakhogy létezik egy "de", ami a szituáció másik végére enged rávilágítani.
Szülők is terjeszthetik a mesebeli hiedelmet a tékozló nebulók visszacsalogatására. Esti mesék idejekor elhullajtják az ijesztő töredékét a történetnek, óvvá intve őket az erdőbe szökéstől, különben a megcsappant életenergia lesz a következmény. A tovatűnő játékélmény, ami olyan számukra, akár medvének a lépes méz - nem tudnak ellenállni neki.
Megigazítva futtatja végig vékony ujjait az íjon, mit egykoron atyja nyomot kezébe, még ábrándos kislányként, aki töretlenül hitt a földszellemekben. Meleg és réteges öltözéke óvja a hidegtől, a kezére húzott, ujjnélküli bőrkesztyű, pedig gondoskodik kézfejéről, kilógó ujjpercei hozzászoktak a cudar időhöz. Sok fagyos telet élt már meg, a megzuhant hőmérséklet korántsem okoz gondot a számára.. egyedül a farkasordító hideg tud némely napon, mikor fel sem tűnik neki, hogy érzéketlenné váltak ujjbegyei. Az átfagyás, pedig veszélyes és a felfázással szemben sem oly' ellenálló, mint azt szeretné.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-01-09 18:46:14
Üzenet elküldve: 2013-01-09 18:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*El is indul a már jól ismert ösvényen. Tudja mi vár rá és hova fog kilyukadni. De onnan hova tovább? Eltévedni nem fog az már biztos, annál azért több gyakorlata van az erdei életben. Most sokkal hamarabb teszi meg a távot, mint előzőleg, vagy csak könnyedebb ez a nap a többinél. Az erdőből kiérve a nap már magasan jár, gyönyörűen megvilágítva az eső utáni pocsolyákat. Még érződik a levegőben a friss cseppek illata, és ahogy az erdő felfrissülve sóhajt fel. Az elágazáshoz érve most kihagyja a barlang megtekintését és az ellenkező irányba fordul, az ismeretlen felé.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-01-05 00:33:23
Üzenet elküldve: 2013-01-05 00:33:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Erdei sétája során több állatot pillant meg rövidebb, vagy hosszabb időre. Ott kezdődik, hogy egy mókust lát, aki az élelméből jóízűen falatozik; majd a vaddisznó, aki a földet túrja és a végén egy ismerős énekes madár, aki hangjával akar imponálni párjának.
~ Tetszik ez az erdő! Ha lenne sok pénzem, akkor megvenném. Azonban nem vagyok nemes. ~ Motyogja magában, közben elkezd találgatni magában, hogy végül hol fog kilyukadni egyáltalán. Másik fontos tényező az idő, hogy kezd-e esteledni, vagy bőven még valami födélt keresni.
~ Vagy Bellgaraf erre értette, hogy a város túlsó végén található? ~ Az éhség kezd elhatalmasodni rajta, ami először egy visszafogott gyomorkorgás jelzésével indul. Felsóhajt, mert már csak ez kellett neki, mint egy kolonc. Sajnos viszont tudja, hogy ezt a koloncot csak étel fogyasztásával tudja száműzni.
~ Jól jönne egy jel, hogy nem kell tovább szenvednem és megmenekülök az éhhaláltól. ~ Szól magában, mikor éles fülét megcsapja egy zaj, ami nem hinné, hogy az erdőhöz tartozik. Léptei felgyorsulnak és lelkesedése is feléled. nemsokára meglátja az erdő ritkulását, majd egy emberek által használt terültet. A zajok forrását beazonosítja, ami a dokkoknál zajlik.
~ Megmenekültem! Hoho! Álljunk csak meg! ~ Hirtelen megáll. Nem tudja, hogy milyen emberek lehetnek ott. Még a végén elkapják és bevetik a közösbe, aminek nem örülne. Végül úgy dönt a hasát minél előbb el kell hallgattatnia, ezért indul meg újra és érkezik meg a Kikötő egyik részébe.*
~ Tetszik ez az erdő! Ha lenne sok pénzem, akkor megvenném. Azonban nem vagyok nemes. ~ Motyogja magában, közben elkezd találgatni magában, hogy végül hol fog kilyukadni egyáltalán. Másik fontos tényező az idő, hogy kezd-e esteledni, vagy bőven még valami födélt keresni.
~ Vagy Bellgaraf erre értette, hogy a város túlsó végén található? ~ Az éhség kezd elhatalmasodni rajta, ami először egy visszafogott gyomorkorgás jelzésével indul. Felsóhajt, mert már csak ez kellett neki, mint egy kolonc. Sajnos viszont tudja, hogy ezt a koloncot csak étel fogyasztásával tudja száműzni.
~ Jól jönne egy jel, hogy nem kell tovább szenvednem és megmenekülök az éhhaláltól. ~ Szól magában, mikor éles fülét megcsapja egy zaj, ami nem hinné, hogy az erdőhöz tartozik. Léptei felgyorsulnak és lelkesedése is feléled. nemsokára meglátja az erdő ritkulását, majd egy emberek által használt terültet. A zajok forrását beazonosítja, ami a dokkoknál zajlik.
~ Megmenekültem! Hoho! Álljunk csak meg! ~ Hirtelen megáll. Nem tudja, hogy milyen emberek lehetnek ott. Még a végén elkapják és bevetik a közösbe, aminek nem örülne. Végül úgy dönt a hasát minél előbb el kell hallgattatnia, ezért indul meg újra és érkezik meg a Kikötő egyik részébe.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-23 14:27:57
Üzenet elküldve: 2012-12-23 14:27:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A kísérőjének kijelölt egyénre sandít. Száját azonnal fintorra húzza, amint megpillantja az uraság igencsak hibás mosolyát. Sóhajt egyet magatehetetlen, hiszen ebben a helyzetben nemigen tudna mit tenni. Vagy talán mégis? Nos, minden esetre... Most nem ér rá azon gondolkozni, hogy mihez kezdhetne. Majd később elmélkedik azon, hogy miféle menekülőutak lesznek előtte a jövőben. "Micsoda ostobaság... Előre mégis hogyan tudhatnám? Azt sem tudom, hogy hányan lesznek, azt sem, hogy hihetek-e ennek a baromnak. De jobb, ha nem adok a szavára. Fel kell készülnöm mindenre..." fut át agyán egy pillanat alatt.
A kardot átveszi. Nagy gonddal akasztja oldalára, s mosolyogva konstatálja, hogy eme pengéhez hogyan viszonyul eredeti tulajdonosa. "Ez a bolond... Fogalma sincs, hogy milyen erejű tárgy lehet az a kard. Ha azzal lehet elpusztítani az ereklyét, akkor nagyobb hatalommal kell rendelkeznie. Vagy legalábbis ugyanakkorával, csak másfajtával." Gondolatmenete befejeztével pedig enged a cseppet sem udvarias noszogatásnak.*
- Még találkozunk! *köszön el Kyleia Wineltől. Több időt nem is akar rájuk fecsérelni. Ki tudja, hogy a 'kiválasztottak' többi tagja merre jár már. Minél hamarabb el kell indulniuk, hogy utolérjék őket. Épp ezért, lépteit hirtelen gyorsítja, hogy ezzel is csökkentse a táv megtevésére szükséges időt.*
- Szedd a lábad, utol kell őket érnünk! *szól hátra válla felett kelletlen 'gardedámjának'.*
*A kísérőjének kijelölt egyénre sandít. Száját azonnal fintorra húzza, amint megpillantja az uraság igencsak hibás mosolyát. Sóhajt egyet magatehetetlen, hiszen ebben a helyzetben nemigen tudna mit tenni. Vagy talán mégis? Nos, minden esetre... Most nem ér rá azon gondolkozni, hogy mihez kezdhetne. Majd később elmélkedik azon, hogy miféle menekülőutak lesznek előtte a jövőben. "Micsoda ostobaság... Előre mégis hogyan tudhatnám? Azt sem tudom, hogy hányan lesznek, azt sem, hogy hihetek-e ennek a baromnak. De jobb, ha nem adok a szavára. Fel kell készülnöm mindenre..." fut át agyán egy pillanat alatt.
A kardot átveszi. Nagy gonddal akasztja oldalára, s mosolyogva konstatálja, hogy eme pengéhez hogyan viszonyul eredeti tulajdonosa. "Ez a bolond... Fogalma sincs, hogy milyen erejű tárgy lehet az a kard. Ha azzal lehet elpusztítani az ereklyét, akkor nagyobb hatalommal kell rendelkeznie. Vagy legalábbis ugyanakkorával, csak másfajtával." Gondolatmenete befejeztével pedig enged a cseppet sem udvarias noszogatásnak.*
- Még találkozunk! *köszön el Kyleia Wineltől. Több időt nem is akar rájuk fecsérelni. Ki tudja, hogy a 'kiválasztottak' többi tagja merre jár már. Minél hamarabb el kell indulniuk, hogy utolérjék őket. Épp ezért, lépteit hirtelen gyorsítja, hogy ezzel is csökkentse a táv megtevésére szükséges időt.*
- Szedd a lábad, utol kell őket érnünk! *szól hátra válla felett kelletlen 'gardedámjának'.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-20 21:35:48
Üzenet elküldve: 2012-12-20 21:35:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje - Kyleia//
*Winel csak halkan hümmög, majd kijelenti:*
- Ezek apróságok. Én nem fogok utánuk menni, majd ez az úriember itt elkísér *int szemével az egyik erősen foghíjas lándzsás felé* Azt hiszed, nem tudom bárkire ráfogni a gyilkosságokat? Te nem érted az én befolyásom mibenlétét. Azokkal az ostoba Artheniori városőrökkel bármit el lehet hitetni. Majd úgy intézem hogy valami munkásra terelődjön a gyanú. Minél több a túlélő, annál rosszabb. A kard meg... *azzal leakasztja hátáról a kardot* Most csak ez van. De ajánlom, hogy semmi baja ne essen, mert ereklye ide vagy oda, én megöllek. *Azzal átnyújtja a kardot* És ne merészelj elbukni.
*Ahogy ezt mondja, a kijelölt lándzsás szépen elkezdi terelni Kyleiát jelezvén, a beszélgetésnek vége. Ahogy látótávon kívülre érnek, Winel megcsóválja a fejét, majd egy sóhajtással egybekötve csak ennyit mond:*
- Gyerünk fiúk! Elég időt vesztegettünk, még ki kell tekernem annak a fickónak a nyakát, aki a múltkor ellent mondott nekem. Eddig szükség volt rá, de végülis ha az ereklye az enyém, akkor már semmi hasznát nem veszem* Azzal elindulnak ellenkező irányba, az Artheniori erdő felé.*
*Winel csak halkan hümmög, majd kijelenti:*
- Ezek apróságok. Én nem fogok utánuk menni, majd ez az úriember itt elkísér *int szemével az egyik erősen foghíjas lándzsás felé* Azt hiszed, nem tudom bárkire ráfogni a gyilkosságokat? Te nem érted az én befolyásom mibenlétét. Azokkal az ostoba Artheniori városőrökkel bármit el lehet hitetni. Majd úgy intézem hogy valami munkásra terelődjön a gyanú. Minél több a túlélő, annál rosszabb. A kard meg... *azzal leakasztja hátáról a kardot* Most csak ez van. De ajánlom, hogy semmi baja ne essen, mert ereklye ide vagy oda, én megöllek. *Azzal átnyújtja a kardot* És ne merészelj elbukni.
*Ahogy ezt mondja, a kijelölt lándzsás szépen elkezdi terelni Kyleiát jelezvén, a beszélgetésnek vége. Ahogy látótávon kívülre érnek, Winel megcsóválja a fejét, majd egy sóhajtással egybekötve csak ennyit mond:*
- Gyerünk fiúk! Elég időt vesztegettünk, még ki kell tekernem annak a fickónak a nyakát, aki a múltkor ellent mondott nekem. Eddig szükség volt rá, de végülis ha az ereklye az enyém, akkor már semmi hasznát nem veszem* Azzal elindulnak ellenkező irányba, az Artheniori erdő felé.*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-20 16:51:57
Üzenet elküldve: 2012-12-20 16:51:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Gleadyss büszkén sétál vissza az erdei ösvényen, mint aki jól végezte dolgát. Hisz így is van. Ismét sikerült a várost egy bűzlő szörnycsapattól megtisztítani. Csörgő zsebét megpaskolja és útját az erdő belseje felé veszi, ahol elrakhatja fölöslegessé vált dolgait egy biztonságos zugba, amit majd felkereshet, ha ismét szüksége lesz rá. Elmereng a csata eseményein és hálát ad magában az erdő istenének, akit úgy tűnik ismét jó kedvében talált. Fohász alatt az oldalán valami melegséget érez. Megáll, hogy megnézze, de már sejti mi is az. Kissé a nadrágja szélét lehajtja, épp hogy az oldalát felfedje, és egy ponton látja, hogy tetoválása, mit még gyerekkorában kapott a törzsétől, ismét egy új hajtással magasabbra terjedt. ~Úgy tűnik ismét változom. Ha találok egy nyugodt helyet, jobban megnézem magamnak.~ gondolja magában, majd visszahajtja a ruhát és továbbsétál.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-20 09:40:35
Üzenet elküldve: 2012-12-20 09:40:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Az ajánlatot végighallgatja. A tőr és a fenyegetések nem hatják meg, elvégre tisztában van vele, hogy az alvilági személyek nagy része nem a gyors halálosztásról híres. Nem is beszélve arról, hogy tudja milyen a halál. Ő maga is oda juttatott már néhány illetékest. Lassan, hogy kiélvezhesse ezen művészet nagyszerűségét. Arról pedig nem is beszélve, hogy a fájdalomküszöbe igencsak alacsony. Hamar elájulna, így Winel semmire nem menne a kínkeserves halál ígéretével. Néhány perc múlva a lány már semmit nem érezne belőle, csak békésen kimúlna. Ezen gondolattól halványan elmosolyodik, de úgy látja, hogy most felesleges kekeckednie. Majd megkapja jussát, amikor itt az ideje. Tény, hogy a nagy csomagok feltűnőek lennének. Annyi arany nemigen férne el két erszényben, s még csak köpenye alatt sem.*
- Először is, ha tényleg ismersz, akkor tudhatnád, hogy hogy viszonyulok a halálhoz. Másodszor. Hitelesebb lenne, ha az elfogásomat vezető személy kérne elnézést. Harmadszor... Van egy teljesen ártalmatlan alak abban a bagázsban és igencsak könnyű átverni. Őt hagyjátok életben a végén, kell valaki, aki tanúsítja az ártatlanságomat, ha a másik kettő meghal. Ők veszélyt jelentenek, tehát őket mindenképp likvidálni kell. Negyedszer... Közben ne próbáljatok meg kapcsolatba lépni velem, mert annak rossz vége lehet. És nem utolsó sorban... Adjatok egy plusz kardot, terveim lesznek vele. Lehetőleg ne olyat, amit méregbe mártottatok, mert akkor nagy valószínűséggel szintén kudarcra lesz ítélve ez a kis megállapodás. Az ereklye pedig elveszik. *mondja el gyorsan kívánalmait, továbbra is mosolyogva.*
- Nos, ha mindezzel megvolnánk, akkor vágjunk bele! Melyik szerencsétlen fog engem utánuk kísérni?
*Az ajánlatot végighallgatja. A tőr és a fenyegetések nem hatják meg, elvégre tisztában van vele, hogy az alvilági személyek nagy része nem a gyors halálosztásról híres. Nem is beszélve arról, hogy tudja milyen a halál. Ő maga is oda juttatott már néhány illetékest. Lassan, hogy kiélvezhesse ezen művészet nagyszerűségét. Arról pedig nem is beszélve, hogy a fájdalomküszöbe igencsak alacsony. Hamar elájulna, így Winel semmire nem menne a kínkeserves halál ígéretével. Néhány perc múlva a lány már semmit nem érezne belőle, csak békésen kimúlna. Ezen gondolattól halványan elmosolyodik, de úgy látja, hogy most felesleges kekeckednie. Majd megkapja jussát, amikor itt az ideje. Tény, hogy a nagy csomagok feltűnőek lennének. Annyi arany nemigen férne el két erszényben, s még csak köpenye alatt sem.*
- Először is, ha tényleg ismersz, akkor tudhatnád, hogy hogy viszonyulok a halálhoz. Másodszor. Hitelesebb lenne, ha az elfogásomat vezető személy kérne elnézést. Harmadszor... Van egy teljesen ártalmatlan alak abban a bagázsban és igencsak könnyű átverni. Őt hagyjátok életben a végén, kell valaki, aki tanúsítja az ártatlanságomat, ha a másik kettő meghal. Ők veszélyt jelentenek, tehát őket mindenképp likvidálni kell. Negyedszer... Közben ne próbáljatok meg kapcsolatba lépni velem, mert annak rossz vége lehet. És nem utolsó sorban... Adjatok egy plusz kardot, terveim lesznek vele. Lehetőleg ne olyat, amit méregbe mártottatok, mert akkor nagy valószínűséggel szintén kudarcra lesz ítélve ez a kis megállapodás. Az ereklye pedig elveszik. *mondja el gyorsan kívánalmait, továbbra is mosolyogva.*
- Nos, ha mindezzel megvolnánk, akkor vágjunk bele! Melyik szerencsétlen fog engem utánuk kísérni?
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-17 20:31:45
Üzenet elküldve: 2012-12-17 20:31:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje - Kyleia//
*Winelt teljesen váratlanul éri a pofon, és a rúgás, de nem törődik velük különösképp, meg sem rezzen az arca. Majd miután végighallgatta Kyleiát, elmosolyodik.*
- Hogy halál? Nem hiszem... *lép egy lépéssel közelebb* Nagy a szád, de mire? Azt hiszed a halál gyors, és fájdalommentes? Nem, a halál ennél sokkal rosszabb. De hát lássuk csak, milyen halált válasszak neked? Vakíttassalak meg, hagyjalak ott az erdő közepén a vadállatok között? Zárjalak be egy koporsóba, és temesselek el élve? Vagy esetleg *azzal előhúzza az oldalán függő tőrt a tokjából* Ez a penge olyan méreggel van bevonva, amely roppant fájdalmas halált okoz. Öltem már meg ezzel a méreggel embert. Gyönyörű látvány volt *lép még egy lépéssel közelebb, hogy közvetlen Kyleia előtt álljon* ahogy üvöltött, rángatózott, és órákon át tartó kíméletlen haláltusát vívott. Nos, ilyesmire gondoltál, mikor azt mondtad, hogy öljelek meg? Vagy csak egy döfésre gondoltál a szíved tájékán? Naiv kislány... *azzal visszacsúsztatja a tőrt a hüvelyébe* De íme az ajánlatom: semmi előleget nem kapsz, mert az feltűnhet nekik ha két megrakott erszénnyel mész utánuk, és hát még szükség van rájuk. Amellett a harmincezer aranyat kifizetem, ha meglesz az ereklye. És emellett azon kevesek között leszel, akiket ezután nem ölök meg. Illetve egy harcosom... Ismét előtted járok néhány lépéssel. Több tucat fegyveresem fogja nyomon követni minden lépéseteket. Azonban egy őrt mindenképp melléd adok, amíg csatlakozol a többiekhez, hogy az ő fülük hallatára is elnézést kérjen a tévedésért, hogy összekevertünk valaki mással. Ezután szépen megszerzitek az ereklyét, ekkor a fegyveresek támadnak, rajtad kívül mindenkit megölnek, és megkapod a pénzt. Az a kard, amiről beszéltél nekem nem kell. Szóval, megállapodtunk?
*Ahogy ezt mondja, két lándzsás szinte észrevétlenül Kyleia mögé ugrik, hogy amennyiben nemleges választ ad, akcióba lendülhessenek.*
*Winelt teljesen váratlanul éri a pofon, és a rúgás, de nem törődik velük különösképp, meg sem rezzen az arca. Majd miután végighallgatta Kyleiát, elmosolyodik.*
- Hogy halál? Nem hiszem... *lép egy lépéssel közelebb* Nagy a szád, de mire? Azt hiszed a halál gyors, és fájdalommentes? Nem, a halál ennél sokkal rosszabb. De hát lássuk csak, milyen halált válasszak neked? Vakíttassalak meg, hagyjalak ott az erdő közepén a vadállatok között? Zárjalak be egy koporsóba, és temesselek el élve? Vagy esetleg *azzal előhúzza az oldalán függő tőrt a tokjából* Ez a penge olyan méreggel van bevonva, amely roppant fájdalmas halált okoz. Öltem már meg ezzel a méreggel embert. Gyönyörű látvány volt *lép még egy lépéssel közelebb, hogy közvetlen Kyleia előtt álljon* ahogy üvöltött, rángatózott, és órákon át tartó kíméletlen haláltusát vívott. Nos, ilyesmire gondoltál, mikor azt mondtad, hogy öljelek meg? Vagy csak egy döfésre gondoltál a szíved tájékán? Naiv kislány... *azzal visszacsúsztatja a tőrt a hüvelyébe* De íme az ajánlatom: semmi előleget nem kapsz, mert az feltűnhet nekik ha két megrakott erszénnyel mész utánuk, és hát még szükség van rájuk. Amellett a harmincezer aranyat kifizetem, ha meglesz az ereklye. És emellett azon kevesek között leszel, akiket ezután nem ölök meg. Illetve egy harcosom... Ismét előtted járok néhány lépéssel. Több tucat fegyveresem fogja nyomon követni minden lépéseteket. Azonban egy őrt mindenképp melléd adok, amíg csatlakozol a többiekhez, hogy az ő fülük hallatára is elnézést kérjen a tévedésért, hogy összekevertünk valaki mással. Ezután szépen megszerzitek az ereklyét, ekkor a fegyveresek támadnak, rajtad kívül mindenkit megölnek, és megkapod a pénzt. Az a kard, amiről beszéltél nekem nem kell. Szóval, megállapodtunk?
*Ahogy ezt mondja, két lándzsás szinte észrevétlenül Kyleia mögé ugrik, hogy amennyiben nemleges választ ad, akcióba lendülhessenek.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-17 19:33:55
Üzenet elküldve: 2012-12-17 19:33:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A fordulatok egészen érdekesen alakulnak. Kyleia enyhén szólva meglepődik. Nagy, döbbent szemekkel néz fel Winelre, ki belekezd hosszan tartó mondandójába. Lassan feltápászkodik, leporolja öltözékét, majd agyalni kezd. Nem tudja, hogy mit higgyen. Könnyen lehet, hogy ezek tényleg tolvajok. De az is lehet, hogy az őrséghez tartoznak, s most próbálják meg átverni. Ebből már nem szabadul, az biztos. De egy már bebizonyosodott. Így is, és úgy is halállal végződne, nagy valószínűséggel, hát mit veszthetne?
Előre lép, egészen közel a vezérhez, s elmosolyodik. Kezeit ökölbe szorítja, majd egy pillanat alatt indítja öklét, hogy felképelje a férfit. Ez viszont csak látszat... Ha nem sikerülne ezen támadása, biztonság kedvéért térdét is lendíti. Ha pedig mindkettő betalál, hát annál jobb.*
- Mégis hogy merészeltek így bánni egy hölggyel? *mérgelődik. Kezeit egyszerűen keresztbe fonja mellkasa előtt, majd eltávolodik néhány lépést, hogy minden alakot jól lásson.*
- Nem tudom kik vagytok, de édesmindegy mindez, ha jól értem. Én sehogy nem járok túl jól. Ha tudsz az ereklyéről, akkor azt is tudod, hogy nekem semmi közöm hozzá. Az a bolond öreg össze-vissza hadovált mindent. Az viszont biztos, hogy fontos és nagy erővel bír. Ennyi még nekem is leesett. Nem is beszélve arról, hogy bajos dolog megszerezni. Mégis minek kellene ez neked, az nem érdekel. Ha viszont akarod és tényleg nem számít, hogy mennyit kell fizetned érte... akkor legyen harminc-ezer arany, egyetlen érmével sem kevesebb. Több persze bármikor lehet. Óh, igen... És add mellém az egyik ölebed. A kis társaság után kell mennünk, ha pedig megvan az ereklye... és a kard, akkor kelleni fog a segítség, hogy minél könnyebben lelépjünk. A fizetség felét pedig előre kérem! Ha meghalnék, legalább jó sok pénzzel a zsebemben tegyem azt! *vigyorogja.*
- Ha nem tetszik, hát öljetek meg és mondjatok le arról a kacatról. Ha jól sejtem úgyis megpróbálnátok végezni velem utána, elvégre nem hagyhatjátok, hogy egy magamfajta ugráltasson titeket, nemde? *mosolyogja sejtelmesen. A szavakat elég könnyen dobálja és sejtése szerint találnak is. Ennyi pénzt ostobák lennének kifizetni egyetlen vacakért, főleg, hogy nem is biztos, hogy tényleg nagy erővel bír. Ez persze csak az ő logikájának szüleménye, épp ezért könnyen, sőt, nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy téved.*
- Tehát? Mi a válaszod, ó nagy alvilági vezér? Annyi pénzért leszek én bérgyilkos, tolvaj, vagy bármi... Még akkor is, ha egyik sem vagyok, csak egyszerűen kapzsi kissé.
*A fordulatok egészen érdekesen alakulnak. Kyleia enyhén szólva meglepődik. Nagy, döbbent szemekkel néz fel Winelre, ki belekezd hosszan tartó mondandójába. Lassan feltápászkodik, leporolja öltözékét, majd agyalni kezd. Nem tudja, hogy mit higgyen. Könnyen lehet, hogy ezek tényleg tolvajok. De az is lehet, hogy az őrséghez tartoznak, s most próbálják meg átverni. Ebből már nem szabadul, az biztos. De egy már bebizonyosodott. Így is, és úgy is halállal végződne, nagy valószínűséggel, hát mit veszthetne?
Előre lép, egészen közel a vezérhez, s elmosolyodik. Kezeit ökölbe szorítja, majd egy pillanat alatt indítja öklét, hogy felképelje a férfit. Ez viszont csak látszat... Ha nem sikerülne ezen támadása, biztonság kedvéért térdét is lendíti. Ha pedig mindkettő betalál, hát annál jobb.*
- Mégis hogy merészeltek így bánni egy hölggyel? *mérgelődik. Kezeit egyszerűen keresztbe fonja mellkasa előtt, majd eltávolodik néhány lépést, hogy minden alakot jól lásson.*
- Nem tudom kik vagytok, de édesmindegy mindez, ha jól értem. Én sehogy nem járok túl jól. Ha tudsz az ereklyéről, akkor azt is tudod, hogy nekem semmi közöm hozzá. Az a bolond öreg össze-vissza hadovált mindent. Az viszont biztos, hogy fontos és nagy erővel bír. Ennyi még nekem is leesett. Nem is beszélve arról, hogy bajos dolog megszerezni. Mégis minek kellene ez neked, az nem érdekel. Ha viszont akarod és tényleg nem számít, hogy mennyit kell fizetned érte... akkor legyen harminc-ezer arany, egyetlen érmével sem kevesebb. Több persze bármikor lehet. Óh, igen... És add mellém az egyik ölebed. A kis társaság után kell mennünk, ha pedig megvan az ereklye... és a kard, akkor kelleni fog a segítség, hogy minél könnyebben lelépjünk. A fizetség felét pedig előre kérem! Ha meghalnék, legalább jó sok pénzzel a zsebemben tegyem azt! *vigyorogja.*
- Ha nem tetszik, hát öljetek meg és mondjatok le arról a kacatról. Ha jól sejtem úgyis megpróbálnátok végezni velem utána, elvégre nem hagyhatjátok, hogy egy magamfajta ugráltasson titeket, nemde? *mosolyogja sejtelmesen. A szavakat elég könnyen dobálja és sejtése szerint találnak is. Ennyi pénzt ostobák lennének kifizetni egyetlen vacakért, főleg, hogy nem is biztos, hogy tényleg nagy erővel bír. Ez persze csak az ő logikájának szüleménye, épp ezért könnyen, sőt, nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy téved.*
- Tehát? Mi a válaszod, ó nagy alvilági vezér? Annyi pénzért leszek én bérgyilkos, tolvaj, vagy bármi... Még akkor is, ha egyik sem vagyok, csak egyszerűen kapzsi kissé.
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-17 18:40:30
Üzenet elküldve: 2012-12-17 18:40:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje - Kyleia//
*Amint Kyleia és Winel egyedül maradnak (persze a maradék négy fegyveres társaságában) Winel felsóhajt*
- Azt hittem már sosem mennek el. Pihenj fiúk *int a két lándzsás felé, akik lándzsájukat még mindig hegyével a földön fekvő Kyleia felé tartják, akik erre azonnal hátukra akasztják a fegyvert, és egyet hátralépnek* Meglepődnél *néz Kyleia-ra mit sem törődve a könnyekkel, és a könyörgéssel* mennyire becsületesek errefele a bűnözők. Ha itt valaki felbérel egy bérgyilkost, azt az élete árán sem mondaná el a városőrségnek. Persze ebben közrejátszik, hogy magát is kétséges helyzetbe hozná, de akkor is. Szóval felesleges bosszúsággal gondolnod rájuk. Akkor ki volt? Egy szerencsétlen járókelő, aki épp meglátott? Vagy az őrség egyik erre kiképzett tagja? Nem, nem ilyesmiről van szó. Nos akkor hát hogy? Elmondom: nem a városőrségtől jöttünk *sandít egy szemével Kyleia-ra* Képzettebb tolvajok, bűnözők, bérgyilkosok már tudják, ki az a Winel, de te egyértelműen nem ebbe a rétegbe tartozol ezek szerint. A másik három meg... *húzza el a száját* Én vagyok Winel, az alsóbb rétegek legfőbb ura, Arthenior alvilágának mozgatója, és vezére. Minden sötét dolgot én irányítok. De ennyit rólam. Mit gondolsz, nem ismerek minden bérgyilkost a városban? De ez még semmi, még olyan dolgokról is tudok, mint az ereklye. Sajnos én nem szerezhetem meg, mivel nem vagyok kiválasztott *megvakarja a fejét* Nem tudom, ez tényleg számít-e, vagy csak babonaság, de ilyen erejű tárgyaknál biztosra kell menni. Ezért kell a te segítségedet kérnem. Tudom, hogy nem jövedelmez túl jól a bérgyilkos szakma... legalábbis neked. Szóval biztos jól jönne egy kis pénz. 200 arany, 300, 500, mennyi kell az ereklyéért? Valójában nincs határa annak a pénznek, amit kifizetek ezért. Persze meg is tagadhatod az együtt működést *vonja meg a vállát* ez esetben eldöntöm, hogy itt helyben kivégzünk, vagy inkább az igazi városőrség kezére adunk. A te döntésed *Ahogy ezt mondja, egy halvány mosoly jelenik meg a száján* Kleya *ismétli meg a nevet, amit a bérgyilkos mondott, és elkezd kuncogni rajta.*
*Amint Kyleia és Winel egyedül maradnak (persze a maradék négy fegyveres társaságában) Winel felsóhajt*
- Azt hittem már sosem mennek el. Pihenj fiúk *int a két lándzsás felé, akik lándzsájukat még mindig hegyével a földön fekvő Kyleia felé tartják, akik erre azonnal hátukra akasztják a fegyvert, és egyet hátralépnek* Meglepődnél *néz Kyleia-ra mit sem törődve a könnyekkel, és a könyörgéssel* mennyire becsületesek errefele a bűnözők. Ha itt valaki felbérel egy bérgyilkost, azt az élete árán sem mondaná el a városőrségnek. Persze ebben közrejátszik, hogy magát is kétséges helyzetbe hozná, de akkor is. Szóval felesleges bosszúsággal gondolnod rájuk. Akkor ki volt? Egy szerencsétlen járókelő, aki épp meglátott? Vagy az őrség egyik erre kiképzett tagja? Nem, nem ilyesmiről van szó. Nos akkor hát hogy? Elmondom: nem a városőrségtől jöttünk *sandít egy szemével Kyleia-ra* Képzettebb tolvajok, bűnözők, bérgyilkosok már tudják, ki az a Winel, de te egyértelműen nem ebbe a rétegbe tartozol ezek szerint. A másik három meg... *húzza el a száját* Én vagyok Winel, az alsóbb rétegek legfőbb ura, Arthenior alvilágának mozgatója, és vezére. Minden sötét dolgot én irányítok. De ennyit rólam. Mit gondolsz, nem ismerek minden bérgyilkost a városban? De ez még semmi, még olyan dolgokról is tudok, mint az ereklye. Sajnos én nem szerezhetem meg, mivel nem vagyok kiválasztott *megvakarja a fejét* Nem tudom, ez tényleg számít-e, vagy csak babonaság, de ilyen erejű tárgyaknál biztosra kell menni. Ezért kell a te segítségedet kérnem. Tudom, hogy nem jövedelmez túl jól a bérgyilkos szakma... legalábbis neked. Szóval biztos jól jönne egy kis pénz. 200 arany, 300, 500, mennyi kell az ereklyéért? Valójában nincs határa annak a pénznek, amit kifizetek ezért. Persze meg is tagadhatod az együtt működést *vonja meg a vállát* ez esetben eldöntöm, hogy itt helyben kivégzünk, vagy inkább az igazi városőrség kezére adunk. A te döntésed *Ahogy ezt mondja, egy halvány mosoly jelenik meg a száján* Kleya *ismétli meg a nevet, amit a bérgyilkos mondott, és elkezd kuncogni rajta.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-17 14:21:58
Üzenet elküldve: 2012-12-17 14:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Noel érti kedvese célzását, így ő is hagyja magát, amint eltessékelik őket a helyszínről, pár pillanattal később meglepődve veszi észre, hogy a fél-elf férfi nem hagyja magát, sőt heves ellenállásba kezd az őrökkel.*
-Niraya, ha valami történne remélem tudod a dolgod, elég ha bólintasz egyet. *Súgja oda kedveséhez, majd kérdően tekint vissza az újdonsült társaira és látja, hogy Naasiert, egy erőteljes ütés éri, ami azonnal földre is kényszeríti. Noel megindul a földön fekvő művész felé, hogy felsegítse, ezzel megkönnyítve a bőrvértesek munkáját, természetesen, ha ezt a közeledést nem tekintik agresszió az jele ként.
Igaz, hallja a könyörgő nő, hangját, de igyekszik figyelmen kívül hagyni, ugyanis ki akarna egy városi őrjárattal ujjat húzni?* ~Én ugyan nem merem megkockáztatni, nem rég érkeztünk és a mester ki lenne akadva, ha az üzlet éppen egy ilyen probléma miatt akadna el a kikötőben, főleg ha minket is bevisznek, akkor végünk van.~ *Gondolja magába, majd fájó szívvel engedi, hogy a bűnösnek vélt nőt a másik öt férfi magával vigye.
A biztonság kedvéért megjegyzi Winel kinézetét, hogy később, ha szükséges a városba érve utánakérdezhessenek, hogy a nőtt merre vitték.*
*Noel érti kedvese célzását, így ő is hagyja magát, amint eltessékelik őket a helyszínről, pár pillanattal később meglepődve veszi észre, hogy a fél-elf férfi nem hagyja magát, sőt heves ellenállásba kezd az őrökkel.*
-Niraya, ha valami történne remélem tudod a dolgod, elég ha bólintasz egyet. *Súgja oda kedveséhez, majd kérdően tekint vissza az újdonsült társaira és látja, hogy Naasiert, egy erőteljes ütés éri, ami azonnal földre is kényszeríti. Noel megindul a földön fekvő művész felé, hogy felsegítse, ezzel megkönnyítve a bőrvértesek munkáját, természetesen, ha ezt a közeledést nem tekintik agresszió az jele ként.
Igaz, hallja a könyörgő nő, hangját, de igyekszik figyelmen kívül hagyni, ugyanis ki akarna egy városi őrjárattal ujjat húzni?* ~Én ugyan nem merem megkockáztatni, nem rég érkeztünk és a mester ki lenne akadva, ha az üzlet éppen egy ilyen probléma miatt akadna el a kikötőben, főleg ha minket is bevisznek, akkor végünk van.~ *Gondolja magába, majd fájó szívvel engedi, hogy a bűnösnek vélt nőt a másik öt férfi magával vigye.
A biztonság kedvéért megjegyzi Winel kinézetét, hogy később, ha szükséges a városba érve utánakérdezhessenek, hogy a nőtt merre vitték.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:25:56
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:25:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Niraya örömmel látja, hogy a nőt sikerül kihoznia nyugalmából. Ennek örömére megenged magának egy mosolyt és bűbájosan figyeli, amit a Kyleia magyarázatba kezd. Miután befejezi a tündér arcáról még mindig nem lehet a mosolyt letörölni. Imádja kibillenteni az egyensúlyukból az ilyen heves lényeket. Egyelőre nem áll szándékában többet mondani a nőnek. A közelében haladó Noel beszélgetése üti meg a fülét, aki helyette is választ ad a kérdéseire. Érdeklődve hallgatja a történet hiányzó darabkáit, amik Naasier birtokában vannak. Nem fűz hozzá semmit, hiszen valószínűleg mindent elmondott már nekik, amit tud, illetve hirtelen egy hét fős társaság állja el az útjukat. Niraya a fegyvereseket látva azonnal felméri mennyi esélye van Noellel a győzelemre, ha harcra kerülne a sor. Azonban kiderül, hogy városőrökkel van dolguk, akik Kyleiaért jönnek. Nem nyugtatja meg az a tudat, hogy őrökkel van dolguk, így ösztönösen megszorítja Noel kezét, remélve érti, hogy mire céloz. Ellenállás nélkül hagyja, hogy tovább terelgessék őket az ösvényen. Fürkésző tekintettel néz hátra a két tiltakozó elfre.*
*Niraya örömmel látja, hogy a nőt sikerül kihoznia nyugalmából. Ennek örömére megenged magának egy mosolyt és bűbájosan figyeli, amit a Kyleia magyarázatba kezd. Miután befejezi a tündér arcáról még mindig nem lehet a mosolyt letörölni. Imádja kibillenteni az egyensúlyukból az ilyen heves lényeket. Egyelőre nem áll szándékában többet mondani a nőnek. A közelében haladó Noel beszélgetése üti meg a fülét, aki helyette is választ ad a kérdéseire. Érdeklődve hallgatja a történet hiányzó darabkáit, amik Naasier birtokában vannak. Nem fűz hozzá semmit, hiszen valószínűleg mindent elmondott már nekik, amit tud, illetve hirtelen egy hét fős társaság állja el az útjukat. Niraya a fegyvereseket látva azonnal felméri mennyi esélye van Noellel a győzelemre, ha harcra kerülne a sor. Azonban kiderül, hogy városőrökkel van dolguk, akik Kyleiaért jönnek. Nem nyugtatja meg az a tudat, hogy őrökkel van dolguk, így ösztönösen megszorítja Noel kezét, remélve érti, hogy mire céloz. Ellenállás nélkül hagyja, hogy tovább terelgessék őket az ösvényen. Fürkésző tekintettel néz hátra a két tiltakozó elfre.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-16 11:49:32
Üzenet elküldve: 2012-12-16 11:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Makulátlanra vikszolt csizmák, bordó, remekbe szabott zeke, hozzá illő nadrág, vakítóan fehér ing, széles karimájú, tollas kalap... az Intéző teljes - és szokásos - fényében üget Arthenior felé.
Ez a korai kilovaglás nem volt olyan üdítő, mint amilyennek remélte. Kesztyűs keze a kis fémflaskát kutatja, amikor kabátja belső zsebében két csontból faragott kockára akadnak az ujjai. Előhúzza őket és hagyja, hogy az emlékek eltöltsék. Visszaidéződnek azok a napok, melyek még egy egészen más helyen érték. Teltebb, töményebb lét volt az ottani.
A hideg lassan dérrel lepi be a legújabb divat szerint nyírt tökéletes bajuszt, szakállkát.*
- O, la saleté, le péché, les putains... *sóhajt s nyújtózik egyet lustán. Oldalán megigazítja a díszkosaras rapírt és kényelmesen tempóban indul vissza a város felé.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.16 12:09:16
Ez a korai kilovaglás nem volt olyan üdítő, mint amilyennek remélte. Kesztyűs keze a kis fémflaskát kutatja, amikor kabátja belső zsebében két csontból faragott kockára akadnak az ujjai. Előhúzza őket és hagyja, hogy az emlékek eltöltsék. Visszaidéződnek azok a napok, melyek még egy egészen más helyen érték. Teltebb, töményebb lét volt az ottani.
A hideg lassan dérrel lepi be a legújabb divat szerint nyírt tökéletes bajuszt, szakállkát.*
- O, la saleté, le péché, les putains... *sóhajt s nyújtózik egyet lustán. Oldalán megigazítja a díszkosaras rapírt és kényelmesen tempóban indul vissza a város felé.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.16 12:09:16
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-13 23:19:28
Üzenet elküldve: 2012-12-13 23:19:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Az igaz, hogy látott már tengert... Egyszer régen. Különben nem tudta volna olyan átéléssel ecsetleni a színét, hangját illatát, de szerencsétlenségére ennek a városnak a kikötőjében még nem járt. Riadtan figyeli, hogy talán már csak fertályóra van naplementéig, azonban aggodalmai végül alaptalannak bizonyulnak. Valami mintha változna a levegőben. Egy sirály felrikolt a magasban és a tenger morajlása is egyre erőteljesebb lesz.*
- Hallod, Nia? Ez azt jelenti, hogy közeledünk.* Mondja szinte nevetve a megkönnyebbüléstől. A hátas is felkapja a fejét, mintha ismerősek lennének neki a nagy kékség hangjai. Az út utolsó szakaszán, Ellira enged egy kis pihenőt a lónak és maguknak, így végül lépésben érkeznek meg a tenger partjára. Hűvös, sós levegőt és pár hópihét sodor feléjük a szél. A tenger ezúttal nem azúrkéken, hanem szinte feketén csapódik a dokkokban ringatózó hajók oldalához.*
- Megérkeztünk, Kicsim.* Mondja fülig érő szájjal és legszívesebben összepuszilgatná és ölelgetné a kislányt, de beéri egy újabb szorítással.*
- Ugye milyen gyönyörű?* A levegőbe szippant és élvezettel kiengedi a csípős, sós levegőt. Pár percig itt is elidőznek és Ellira úgy fordítja Niát, hogy tovább nézhesse a tengert, miközben elindulnak a hajók hosszú sora mentén. Reménykedik benne, hogy az egyenletes ringatás hatására, Nia kicsit elálmosodott és nem tesz fel túl sok kérdést. Bár az út során már kigondolta a válaszok többségét, jobban szeretné, ha nem kéne újra hazudnia.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.13 23:22:19
- Hallod, Nia? Ez azt jelenti, hogy közeledünk.* Mondja szinte nevetve a megkönnyebbüléstől. A hátas is felkapja a fejét, mintha ismerősek lennének neki a nagy kékség hangjai. Az út utolsó szakaszán, Ellira enged egy kis pihenőt a lónak és maguknak, így végül lépésben érkeznek meg a tenger partjára. Hűvös, sós levegőt és pár hópihét sodor feléjük a szél. A tenger ezúttal nem azúrkéken, hanem szinte feketén csapódik a dokkokban ringatózó hajók oldalához.*
- Megérkeztünk, Kicsim.* Mondja fülig érő szájjal és legszívesebben összepuszilgatná és ölelgetné a kislányt, de beéri egy újabb szorítással.*
- Ugye milyen gyönyörű?* A levegőbe szippant és élvezettel kiengedi a csípős, sós levegőt. Pár percig itt is elidőznek és Ellira úgy fordítja Niát, hogy tovább nézhesse a tengert, miközben elindulnak a hajók hosszú sora mentén. Reménykedik benne, hogy az egyenletes ringatás hatására, Nia kicsit elálmosodott és nem tesz fel túl sok kérdést. Bár az út során már kigondolta a válaszok többségét, jobban szeretné, ha nem kéne újra hazudnia.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.13 23:22:19
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-13 22:32:51
Üzenet elküldve: 2012-12-13 22:32:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Fogalma nincs arról, hogy Ellirának sincs fogalma a távolságról. Ő meg van győződve arról, hogy dadusa pontosan tudja, milyen messze van a kikötő, és már nem egyszer járt is ott.
Szerencsére a zúzmarás ágak, a sok fehér és a vadregényes táj eléggé lefoglalják ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzon, legalább is egy ideig. Az azonban, hogy ilyen sebesen haladnak, nem tetszik neki, az orrviszketés meg egyenesen kellemetlen. Így duplán örül, mikor lelassítanak, és kap egy kis orrvakarást, amit kihasznál, hogy egy puszit nyomjon a segítő kézre.*
- Muszáj ilyen gyorsan mennünk? *kérdi, azért kezd elege lenni a zötyögésből. Aztán jön az info, hogy akkor csomagolja ki Ellira, ha odaértek, és ettől már kevésbé bánja, hogy megint vágta következik. A lassításoknál viszont legfeljebb a bébicsősz tudja rendesen átmozgatni a tagjait, ugyanis Nia a takaró-pólya puha, meleg, de elég szoros ölelésében nem igazán tud mit kezdeni. Beszélgetni viszont tud, és fel se tűnik neki, hogy hamarosan nyugovóra tér a nap...*
Szerencsére a zúzmarás ágak, a sok fehér és a vadregényes táj eléggé lefoglalják ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzon, legalább is egy ideig. Az azonban, hogy ilyen sebesen haladnak, nem tetszik neki, az orrviszketés meg egyenesen kellemetlen. Így duplán örül, mikor lelassítanak, és kap egy kis orrvakarást, amit kihasznál, hogy egy puszit nyomjon a segítő kézre.*
- Muszáj ilyen gyorsan mennünk? *kérdi, azért kezd elege lenni a zötyögésből. Aztán jön az info, hogy akkor csomagolja ki Ellira, ha odaértek, és ettől már kevésbé bánja, hogy megint vágta következik. A lassításoknál viszont legfeljebb a bébicsősz tudja rendesen átmozgatni a tagjait, ugyanis Nia a takaró-pólya puha, meleg, de elég szoros ölelésében nem igazán tud mit kezdeni. Beszélgetni viszont tud, és fel se tűnik neki, hogy hamarosan nyugovóra tér a nap...*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:15:13
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
- Oh, elnézést... A nevem Naasier Nephilim, kérem, bocsássanak meg, hogy ilyen modortalan voltam. *mutatkozik be a fél-elf igencsak zavartan, hiszen már ketten is rávilágítottak: a nagy zűrzavarban megfeledkezett az illemről. Udvariasan nyújtja kezét, s ha akarja, Noel elfogadja a kézfogást. Aztán finoman meghajol a morcos hangulatú Niraya felé is.
A mellette álló hölgy szavai igencsak meglepik, hisz' igazán nem tett semmit, amiért hálával tartozna neki a lány. Jobb híján csak rámosolyog, egy halk „Ugyan, igazán nincs mit megköszönnie.” elmotyogása után, s reméli, nem látszik meg rajta zavara túlságosan.
A séta meglepően kellemes, a könnyed társalgás hamar feledteti Naasier-ral, mindazt, ami nem rég történt, s idővel már háta mögé se pillant, inkább Noelre figyel. Az erdő riasztó sötétsége lassan elmaradozik, s magába zárja a Remete baljós szavait ereklyékről és kardokról, titokzatos gonoszságról, ami eddig rányomta bélyegét a fiatal fél-elf hangulatára.
Az ösvény különben is bőven kínál látnivalót, ami elragadhatja a művész csapongó figyelmét. Apró virágok nyílnak szerte a kitaposott ösvény mentén, pici fejük mókásan bólogat a szellőben; levelek zizegnek halkan, eső és a természet frissességének illatát hordozva magukon; madarak röppennek fel, dalukkal töltve meg az egyre hosszabbá nyúló séta perceit.
A nyugalom és gondtalanság illúziója azonban nem tarthat örökké, a könnyed társalgás törékeny üvegként hullik darabjaira, amint Noel ismét szóba hozza azt, ami összesodorta ezt a különös kis társaságot.*
- Az Öreg személyében, azt hiszem, az Erdő Remetéjéhez volt szerencsénk, bár ha csak nem rég érkeztek, bizonyára nem hallottak még róla. *kezd a magyarázatba Naasier bizonytalanul, s szinte azonnal el is akad, miközben próbálja mind pontosabban felidézni az elhangzott történetet.* - Az ereklye... Úgy jól sejtem egy varázs tárgy lehet, ami eddig szunnyadt, s most épp... „ébredezik”, jelentsen ez bármit. Az Öreg szerint a mi dolgunk megtalálni és elpusztítani, mielőtt felébred és ráteszik a kezüket azok, akik gonosz célokra akarják használni. Ha jól emlékszem, őket nevezte a Remete „pókoknak”, de hogy ez pontosan mit jelent... *Naasier tanácstalanul vonja meg a vállát.* - Sajnos sok minden, amit mondott félbe maradt gondolat, zavaros töredék, amit én magam se értek egészen. Hogy kik ezek a pókok, akikkel versenyt futunk...? Mi is pontosan az ereklye, amit keresünk...? Sajnos mindbe belekezdett, de amit elárult alig több halvány támpontnál.
*Naasier támogatást remélve néz negyedik társukra, hátha Kyleia többre emlékszik az Öreg szavaiból, s ki tudja egészíteni a hézagokat, melyek számára összemosódva teszik egész bizonytalanná a történetet. Végül ismét Noel felé fordulva folytatja mondandóját.*
- A kardról is mindössze annyit tudunk, hogy szükséges az ereklye elpusztításához. Nem igen értek a varázsláshoz, de gyanítom annak is bűvereje lehet, mivel az Öreg egy istenség kardjaként emlegette. Ret... Reyn... *Naasier bizonytalanul keresi a nevet, amit a Remete mondott. Emlékszik rá, hogy Darsamhoz kötötte a fegyvert, ahogy elképzelte, milyen arcot vágna egy istenség kardja láttán, s végül valóban eszébe jut a név is.* - Reytel. Így nevezte, azt hiszem. De sajnos azt is épp csak megemlítette, hogy tudja, hol van a kard, el nem árulta.
*Nem tudja, mennyire lehet hasznos a magyarázat Noel és Niraya számára, hiszen a történet számtalan szála kibogozhatatlanul fonódik össze előtte is, zavaros egyveleggé válva, akár egy őrült elme alkotása, melyben képtelen meglátni az egészet, a jelentéssel bíró képet.
A felbukkanó katonák először egyáltalán nem vonják magukra a fél-elf figyelmét, hiszen békések, s látszólag csöppnyi közük sincs az ő dolgukhoz. Mikor azonban nevek, vádak kezdenek röpködni, s elő kerülnek a fegyverek, Naasier döbbenten, zavarodottan áll, s amíg két katona odébb nem lökdösi, mozdulni se mozdul Kyleia közeléből. Azután is csak Winelig sétál, s ott megállva, kérdőn néz a férfire, bár a félelem, a bizonytalanság ott vibrál a hangjában.*
- Kérem, itt bizonyára valamiféle félreértés történt, engedjék, hogy tisztázzuk! *kezdi, s ahogy az egyik szablyás megragadja, hogy odébb taszigálja, minden támadó szándék nélkül rázza le magáról a kezét.
Igaz, emlékszik még arra, amit a Remete mondott, hiába nem hánytorgatta fel a szavakat: Kyleia talán nem az, akinek mondja magát, de ez őt nem zavarja. A lány könnyei, rémülete, s a helyzet, amibe akaratlanul csöppentek nem engedik, hogy szótlanul sétáljon el, hátrahagyva valakit, akire talán ebben a percben is veszély les.
Semmit nem tudnak a pókokról, Naasier pedig nem hajlandó idegenekkel egyedül hagyni egyetlen társát sem. Még akkor se, ha ez az idegen azt állítja magáról, hogy a város katonája.*
- Szeretném tisztázni ezt a helyzetet, kérem, ha ez csak úgy lehetséges, tartóztasson le engem is, hiszen a hölggyel együtt talált rám.
*Szavai talán meggondolatlanok, s illene észrevennie a figyelmeztető jeleket, jelenleg azonban jobban aggasztja Kyleia, s hogy valamilyen úton-módon kivívja magának a lehetőséget és a lánnyal tarthasson.
Winel és katonái azonban nem hajlanak rá, hogy teljesítsék kérését, s a fiatal festő kotnyelessége, finom ellenállása is több, mint amit hajlandóak lennének tűrni. Naasier nem az erőszak híve, nem is került még talán soha ilyen helyzetbe. Az első ütés is meglepetésként éri, mindössze egy hökkent pislogás a válasz részéről, s mikor a fájdalom keresztülcikázik testén, csak akkor nyög fel, kétrét görnyedve, a talaj pedig kiszalad lába alól.
Ezek után mindössze tehetetlenül hagyja, hogy immár nem épp udvariasan eltávolítsák a letartóztatás helyszínéről.*
- Oh, elnézést... A nevem Naasier Nephilim, kérem, bocsássanak meg, hogy ilyen modortalan voltam. *mutatkozik be a fél-elf igencsak zavartan, hiszen már ketten is rávilágítottak: a nagy zűrzavarban megfeledkezett az illemről. Udvariasan nyújtja kezét, s ha akarja, Noel elfogadja a kézfogást. Aztán finoman meghajol a morcos hangulatú Niraya felé is.
A mellette álló hölgy szavai igencsak meglepik, hisz' igazán nem tett semmit, amiért hálával tartozna neki a lány. Jobb híján csak rámosolyog, egy halk „Ugyan, igazán nincs mit megköszönnie.” elmotyogása után, s reméli, nem látszik meg rajta zavara túlságosan.
A séta meglepően kellemes, a könnyed társalgás hamar feledteti Naasier-ral, mindazt, ami nem rég történt, s idővel már háta mögé se pillant, inkább Noelre figyel. Az erdő riasztó sötétsége lassan elmaradozik, s magába zárja a Remete baljós szavait ereklyékről és kardokról, titokzatos gonoszságról, ami eddig rányomta bélyegét a fiatal fél-elf hangulatára.
Az ösvény különben is bőven kínál látnivalót, ami elragadhatja a művész csapongó figyelmét. Apró virágok nyílnak szerte a kitaposott ösvény mentén, pici fejük mókásan bólogat a szellőben; levelek zizegnek halkan, eső és a természet frissességének illatát hordozva magukon; madarak röppennek fel, dalukkal töltve meg az egyre hosszabbá nyúló séta perceit.
A nyugalom és gondtalanság illúziója azonban nem tarthat örökké, a könnyed társalgás törékeny üvegként hullik darabjaira, amint Noel ismét szóba hozza azt, ami összesodorta ezt a különös kis társaságot.*
- Az Öreg személyében, azt hiszem, az Erdő Remetéjéhez volt szerencsénk, bár ha csak nem rég érkeztek, bizonyára nem hallottak még róla. *kezd a magyarázatba Naasier bizonytalanul, s szinte azonnal el is akad, miközben próbálja mind pontosabban felidézni az elhangzott történetet.* - Az ereklye... Úgy jól sejtem egy varázs tárgy lehet, ami eddig szunnyadt, s most épp... „ébredezik”, jelentsen ez bármit. Az Öreg szerint a mi dolgunk megtalálni és elpusztítani, mielőtt felébred és ráteszik a kezüket azok, akik gonosz célokra akarják használni. Ha jól emlékszem, őket nevezte a Remete „pókoknak”, de hogy ez pontosan mit jelent... *Naasier tanácstalanul vonja meg a vállát.* - Sajnos sok minden, amit mondott félbe maradt gondolat, zavaros töredék, amit én magam se értek egészen. Hogy kik ezek a pókok, akikkel versenyt futunk...? Mi is pontosan az ereklye, amit keresünk...? Sajnos mindbe belekezdett, de amit elárult alig több halvány támpontnál.
*Naasier támogatást remélve néz negyedik társukra, hátha Kyleia többre emlékszik az Öreg szavaiból, s ki tudja egészíteni a hézagokat, melyek számára összemosódva teszik egész bizonytalanná a történetet. Végül ismét Noel felé fordulva folytatja mondandóját.*
- A kardról is mindössze annyit tudunk, hogy szükséges az ereklye elpusztításához. Nem igen értek a varázsláshoz, de gyanítom annak is bűvereje lehet, mivel az Öreg egy istenség kardjaként emlegette. Ret... Reyn... *Naasier bizonytalanul keresi a nevet, amit a Remete mondott. Emlékszik rá, hogy Darsamhoz kötötte a fegyvert, ahogy elképzelte, milyen arcot vágna egy istenség kardja láttán, s végül valóban eszébe jut a név is.* - Reytel. Így nevezte, azt hiszem. De sajnos azt is épp csak megemlítette, hogy tudja, hol van a kard, el nem árulta.
*Nem tudja, mennyire lehet hasznos a magyarázat Noel és Niraya számára, hiszen a történet számtalan szála kibogozhatatlanul fonódik össze előtte is, zavaros egyveleggé válva, akár egy őrült elme alkotása, melyben képtelen meglátni az egészet, a jelentéssel bíró képet.
A felbukkanó katonák először egyáltalán nem vonják magukra a fél-elf figyelmét, hiszen békések, s látszólag csöppnyi közük sincs az ő dolgukhoz. Mikor azonban nevek, vádak kezdenek röpködni, s elő kerülnek a fegyverek, Naasier döbbenten, zavarodottan áll, s amíg két katona odébb nem lökdösi, mozdulni se mozdul Kyleia közeléből. Azután is csak Winelig sétál, s ott megállva, kérdőn néz a férfire, bár a félelem, a bizonytalanság ott vibrál a hangjában.*
- Kérem, itt bizonyára valamiféle félreértés történt, engedjék, hogy tisztázzuk! *kezdi, s ahogy az egyik szablyás megragadja, hogy odébb taszigálja, minden támadó szándék nélkül rázza le magáról a kezét.
Igaz, emlékszik még arra, amit a Remete mondott, hiába nem hánytorgatta fel a szavakat: Kyleia talán nem az, akinek mondja magát, de ez őt nem zavarja. A lány könnyei, rémülete, s a helyzet, amibe akaratlanul csöppentek nem engedik, hogy szótlanul sétáljon el, hátrahagyva valakit, akire talán ebben a percben is veszély les.
Semmit nem tudnak a pókokról, Naasier pedig nem hajlandó idegenekkel egyedül hagyni egyetlen társát sem. Még akkor se, ha ez az idegen azt állítja magáról, hogy a város katonája.*
- Szeretném tisztázni ezt a helyzetet, kérem, ha ez csak úgy lehetséges, tartóztasson le engem is, hiszen a hölggyel együtt talált rám.
*Szavai talán meggondolatlanok, s illene észrevennie a figyelmeztető jeleket, jelenleg azonban jobban aggasztja Kyleia, s hogy valamilyen úton-módon kivívja magának a lehetőséget és a lánnyal tarthasson.
Winel és katonái azonban nem hajlanak rá, hogy teljesítsék kérését, s a fiatal festő kotnyelessége, finom ellenállása is több, mint amit hajlandóak lennének tűrni. Naasier nem az erőszak híve, nem is került még talán soha ilyen helyzetbe. Az első ütés is meglepetésként éri, mindössze egy hökkent pislogás a válasz részéről, s mikor a fájdalom keresztülcikázik testén, csak akkor nyög fel, kétrét görnyedve, a talaj pedig kiszalad lába alól.
Ezek után mindössze tehetetlenül hagyja, hogy immár nem épp udvariasan eltávolítsák a letartóztatás helyszínéről.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-11 19:56:37
Üzenet elküldve: 2012-12-11 19:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A nő megjegyzése felér egy sértéssel számára. Még, hogy ő aggódna érte? Szó sincs erről. Csak a saját életéért aggódik emiatt jobb felmérni a csapatban uralkodó erőviszonyokat. Karjait keresztbe fonja, arcát pedig elfordítja az idegen nőtől.*
- Ne hidd, hogy miattad aggódom! Csupán ez a flótás az, aki érdekel... Elvégre igencsak... segítőkész volt. Ezt pedig illik viszonoznom valahogy. És csakis ezért nem lépek le már most. *mondja. Szavaival kissé zavarba ejti saját magát. Így, hogy eszébe jut, hogy a félvér is mellette van, vörös pír ül ki arcára és néma csend telepszik rá. Ez persze játékának része. Elvégre az, kit idecsöppenésekor alakított, valahogy így viselkedne.
Lépteit inkább megindítja. Hamarosan azonban nem várt alakokba botlanak. Megáll társaival, s kíváncsian, ártatlan tekintettel nézi az eseményeket. A fejlemények rosszabbul alakulnak, mint várta. Hátának lándzsák szegődnek, s közlik vele, hogy letartóztatják. "Hogy mi? Mégis hogyan...? Valaki biztos feldobott... Az az átkozott!" mérgelődik. Ábrázatán vívódásából mi sem látszik. Csak a zavart, meglepett tekintet ül arcára, mely továbbra is játékához tartozik.*
- Ha... Ha azt a nőt keresik, akkor miért az én hátamhoz tartják a fegyvert? Én... nem csináltam semmit, csak felbuktam az erdőben és hagytam, hogy ez a férfi ellássa a kezem... Nem értem... Még... Engem nem úgy hívnak... Hasonlóan, de nem úgy. *vonja kérdőre a katonákat, némi aggodalmat tükrözve arcával, mely azért igencsak valóságos.*
- Az én nevem Kleya Reilin Mzorhe. *motyogja. "Hiába, ha el is visznek, talán ha bedőlnek az álcának, idővel elengednek... Kénytelen vagyok tovább játszani." gondolja. És így is áll a dolgokhoz. Mikor a többieket elkezdik terelgetni, hirtelen nagyon is rémült képet vág. Utánuk lép egy lépést, majd rémült hangon megszólal.*
- Kérem! Kérem ne bántsák őket! Inkább vigyenek engem, de ne bántsák őket! Ne... Ne érjenek hozzájuk! *indulna meg futva, mint aki meg akarja védeni a távozni készülőket, de ekkor balszerencsés dolog történik. Nagy sietségében saját lábában bukik fel. Hamar a földre kerül, s a port nyelné, ha arcát nem fordította volna el még épp időben. Az esést kihasználva, miközben próbál feltápászkodni, horzsolásába csíp, ezzel némi fájdalmat okozva magának. Könnye azonnal megered és úgy néz fel Winelre.*
- Kérem! Hagyják őket! Inkább vigyenek el, tegyenek amit akarnak! *rimánkodik.*
*A nő megjegyzése felér egy sértéssel számára. Még, hogy ő aggódna érte? Szó sincs erről. Csak a saját életéért aggódik emiatt jobb felmérni a csapatban uralkodó erőviszonyokat. Karjait keresztbe fonja, arcát pedig elfordítja az idegen nőtől.*
- Ne hidd, hogy miattad aggódom! Csupán ez a flótás az, aki érdekel... Elvégre igencsak... segítőkész volt. Ezt pedig illik viszonoznom valahogy. És csakis ezért nem lépek le már most. *mondja. Szavaival kissé zavarba ejti saját magát. Így, hogy eszébe jut, hogy a félvér is mellette van, vörös pír ül ki arcára és néma csend telepszik rá. Ez persze játékának része. Elvégre az, kit idecsöppenésekor alakított, valahogy így viselkedne.
Lépteit inkább megindítja. Hamarosan azonban nem várt alakokba botlanak. Megáll társaival, s kíváncsian, ártatlan tekintettel nézi az eseményeket. A fejlemények rosszabbul alakulnak, mint várta. Hátának lándzsák szegődnek, s közlik vele, hogy letartóztatják. "Hogy mi? Mégis hogyan...? Valaki biztos feldobott... Az az átkozott!" mérgelődik. Ábrázatán vívódásából mi sem látszik. Csak a zavart, meglepett tekintet ül arcára, mely továbbra is játékához tartozik.*
- Ha... Ha azt a nőt keresik, akkor miért az én hátamhoz tartják a fegyvert? Én... nem csináltam semmit, csak felbuktam az erdőben és hagytam, hogy ez a férfi ellássa a kezem... Nem értem... Még... Engem nem úgy hívnak... Hasonlóan, de nem úgy. *vonja kérdőre a katonákat, némi aggodalmat tükrözve arcával, mely azért igencsak valóságos.*
- Az én nevem Kleya Reilin Mzorhe. *motyogja. "Hiába, ha el is visznek, talán ha bedőlnek az álcának, idővel elengednek... Kénytelen vagyok tovább játszani." gondolja. És így is áll a dolgokhoz. Mikor a többieket elkezdik terelgetni, hirtelen nagyon is rémült képet vág. Utánuk lép egy lépést, majd rémült hangon megszólal.*
- Kérem! Kérem ne bántsák őket! Inkább vigyenek engem, de ne bántsák őket! Ne... Ne érjenek hozzájuk! *indulna meg futva, mint aki meg akarja védeni a távozni készülőket, de ekkor balszerencsés dolog történik. Nagy sietségében saját lábában bukik fel. Hamar a földre kerül, s a port nyelné, ha arcát nem fordította volna el még épp időben. Az esést kihasználva, miközben próbál feltápászkodni, horzsolásába csíp, ezzel némi fájdalmat okozva magának. Könnye azonnal megered és úgy néz fel Winelre.*
- Kérem! Hagyják őket! Inkább vigyenek el, tegyenek amit akarnak! *rimánkodik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718