Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 00:35:48
Üzenet elküldve: 2015-06-29 00:35:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Liah és Rilai//
- Elég.
*Szólal meg komor hangon a kolosszus, mintha torzsalkodó gyermekekre kellene szót emelnie. A tharg törzs összeomlása után itt maradtak egymásnak, s most azon veszekednek, hogy ki mire jó, és ki miért maradjon. Pedig a válasz nagyon egyszerű.
Valahogy úgy tűnik, mindenkinek kicsit elvette az eszét a kialakult helyzet, most, hogy nincs fölöttük Kagan, hogy megszabja mindenkinek a tettét, szétestek és próbálják ugyanazt csinálni, mint az erődben, mintha még mindig ugyanazt az életet élnék, amit egy nappal korábban, azt az életet, ami az erődöt alkotó fahasábokkal együtt éget porrá nem is olyan rég.
A hósörényű egyelőre nem szól többet, csak hallgatja a többiek csacsogását néma csendben, csak a naparany tekintet jár a tűz körül ülők között oda-vissza hideg fénnyel, mintha az éjszaka lehűtötte volna ragyogását.
Janeynek megvannak a saját elképzelései, vándorolna, kalandot keresne, ami nem is áll távol a kolosszus terveitől, de a tréfát nem veszi. Ha ő mostani állapotában lerészegedne, valószínűleg a fogadós ráhívná az őrséget, amikor elkezdi módszeresen szétverni a fogadóját.
Khan furcsán színt vált, az egykori tettre kész katona helyén ugyanazt a bajkeverőt látja most, mint akit megismert az istálló szalmáján Balthazard mellett. Úgy látszik, nem csak ő hagyott ott dolgokat a tűzben elégni, hanem a félszemű is elvesztett valamit a lángok között. Nem hibáztatja érte, nem vonja felelősségre viselkedéséért, már nem a parancsnoka, de még csak nem is felettese, csak egy ugyanolyan kóbor kard, mint a hóhajú. És mivel hallott történeteket a múltjáról, arról, hogyan fogadott hűséget és vesztette el azt – mint most a kolosszus -, joga sincs megemlíteni.
Lia csaknem ökölre megy Khannal, amit persze a napszemű nem hagyna, ezért is csapott közéjük szavával korábban, hogy elejét vegye a történéseknek, itt nem szabad most egymás ellen fordulniuk. Ha már együtt hagyták maguk mögött Isuriit és a törzs maradékát, nem volna jó egymás torkának ugrani. A gyógyító feleslegesnek érzi magát, pedig egy csapatban mindig jól jön a képzett felcser, aki nem csak tábori hentes módjára képes ellátni egy sebet.
Rilai sem érzi magát túl hasznosnak, pedig az ő tudása sem elhanyagolható. Bár nem harcos, mégis hasznos lehet egy fogadókban és italmérésekben jártas, csinos fehérnép a csapatban. A csapszékek asztalai felett sokszor hangzik el olyan titok, melyet amúgy nem biztos, hogy megosztanának egy szerencsevadásszal, vagy kalandozóval. A városban mindenképpen bátran hagyatkozhatnak Rilai képességire.
Khan pedig Khan. Ő minden helyzetben képes kivágni magát, s ha nem megy szavakkal, akkor mesterpengéjével ad nyomatékot mondandójának. Nem nézi ugyan jó szemmel átalakulását, de ennek ellenére ugyanúgy testvérének gondolja, mint korábban. Egy rosszéletű, más gondolkodású testvér, de akkor is a vére.
És itt van ő maga. A lovag, a nemeslevéllel és birtokokkal bíró nemes, aki bármikor visszamehetne az udvarba, hogy gazdag feleséget és nyugalmas életet éljen egy várban. De picsába a nemeslevéllel, az udvarral és a nyugalmas élettel. Nem arra született, hogy tokát növesszen és zsírpárnákat a dereka köré. Feleségnek itt van neki Janemita, nálánál jobbat keresve sem találhatna, ő legalább tudja értékelni a keveset is.
Jó csapat ez, ha most nem harapják át egymás torkát.
Mire végez eme eszmefuttatásával, kiderül, mit rejtett Khan zsákmánya, s kik milyen sorrendben váltják egymást az őrségben és a társaság pedig arról beszélget, mire költenének egy vagyont.*
- Persze, Jane. Megtanítalak karddal bánni, de a lovagi harcmodor a páncélra is épít, annak súlyára és védelmére, de az alapokat meg tudom tanítani.
*Válaszol kedvesének halkan, majd a gyógyítóra, de immáron szavait mindenkinek szánja.*
- Együtt maradunk.
*Hagyja, hogy szavai csendet teremtsenek, magának követeli Khan és Rilai figyelmét is.*
- Együtt maradunk. Lia, szükség van rád és rád is Rilai. Főleg, ha bemegyünk a városba. Ott te mozogsz otthonosabban. Fel kell hajtanunk pár munkát, ha nem akarjuk, hogy szétszéledjünk. Mindenki azt teszi majd, amihez a legjobban ért. Ha már együtt léptünk le a thargoktól, akkor legyen is értelme. Mindannyiunk ott hagyott valamit a lángok között, terveket, álmokat, jövőt és hűséget.
*Elhallgat kicsit, naparany tekintetét a lángokba fúrja, úgy folytatja.*
- Ha már együtt indultunk el a változás útján, járjuk tovább együtt és ne fogadjunk hűséget senkinek, csak magunknak, egymásnak. Építsünk saját terveket, álmokat és jövőt. Harapjunk akkorát ebbe a világba, amekkorát csak tudunk.
*Felnéz, végignéz társain. Valamiért együtt indultak útnak, valamiért együtt léptek át azon a kapun, mely ide vezetett. Semmi sem történik véletlenül... a változásnak oka van.*
// Gabrien, Khan, Liah és Rilai//
- Elég.
*Szólal meg komor hangon a kolosszus, mintha torzsalkodó gyermekekre kellene szót emelnie. A tharg törzs összeomlása után itt maradtak egymásnak, s most azon veszekednek, hogy ki mire jó, és ki miért maradjon. Pedig a válasz nagyon egyszerű.
Valahogy úgy tűnik, mindenkinek kicsit elvette az eszét a kialakult helyzet, most, hogy nincs fölöttük Kagan, hogy megszabja mindenkinek a tettét, szétestek és próbálják ugyanazt csinálni, mint az erődben, mintha még mindig ugyanazt az életet élnék, amit egy nappal korábban, azt az életet, ami az erődöt alkotó fahasábokkal együtt éget porrá nem is olyan rég.
A hósörényű egyelőre nem szól többet, csak hallgatja a többiek csacsogását néma csendben, csak a naparany tekintet jár a tűz körül ülők között oda-vissza hideg fénnyel, mintha az éjszaka lehűtötte volna ragyogását.
Janeynek megvannak a saját elképzelései, vándorolna, kalandot keresne, ami nem is áll távol a kolosszus terveitől, de a tréfát nem veszi. Ha ő mostani állapotában lerészegedne, valószínűleg a fogadós ráhívná az őrséget, amikor elkezdi módszeresen szétverni a fogadóját.
Khan furcsán színt vált, az egykori tettre kész katona helyén ugyanazt a bajkeverőt látja most, mint akit megismert az istálló szalmáján Balthazard mellett. Úgy látszik, nem csak ő hagyott ott dolgokat a tűzben elégni, hanem a félszemű is elvesztett valamit a lángok között. Nem hibáztatja érte, nem vonja felelősségre viselkedéséért, már nem a parancsnoka, de még csak nem is felettese, csak egy ugyanolyan kóbor kard, mint a hóhajú. És mivel hallott történeteket a múltjáról, arról, hogyan fogadott hűséget és vesztette el azt – mint most a kolosszus -, joga sincs megemlíteni.
Lia csaknem ökölre megy Khannal, amit persze a napszemű nem hagyna, ezért is csapott közéjük szavával korábban, hogy elejét vegye a történéseknek, itt nem szabad most egymás ellen fordulniuk. Ha már együtt hagyták maguk mögött Isuriit és a törzs maradékát, nem volna jó egymás torkának ugrani. A gyógyító feleslegesnek érzi magát, pedig egy csapatban mindig jól jön a képzett felcser, aki nem csak tábori hentes módjára képes ellátni egy sebet.
Rilai sem érzi magát túl hasznosnak, pedig az ő tudása sem elhanyagolható. Bár nem harcos, mégis hasznos lehet egy fogadókban és italmérésekben jártas, csinos fehérnép a csapatban. A csapszékek asztalai felett sokszor hangzik el olyan titok, melyet amúgy nem biztos, hogy megosztanának egy szerencsevadásszal, vagy kalandozóval. A városban mindenképpen bátran hagyatkozhatnak Rilai képességire.
Khan pedig Khan. Ő minden helyzetben képes kivágni magát, s ha nem megy szavakkal, akkor mesterpengéjével ad nyomatékot mondandójának. Nem nézi ugyan jó szemmel átalakulását, de ennek ellenére ugyanúgy testvérének gondolja, mint korábban. Egy rosszéletű, más gondolkodású testvér, de akkor is a vére.
És itt van ő maga. A lovag, a nemeslevéllel és birtokokkal bíró nemes, aki bármikor visszamehetne az udvarba, hogy gazdag feleséget és nyugalmas életet éljen egy várban. De picsába a nemeslevéllel, az udvarral és a nyugalmas élettel. Nem arra született, hogy tokát növesszen és zsírpárnákat a dereka köré. Feleségnek itt van neki Janemita, nálánál jobbat keresve sem találhatna, ő legalább tudja értékelni a keveset is.
Jó csapat ez, ha most nem harapják át egymás torkát.
Mire végez eme eszmefuttatásával, kiderül, mit rejtett Khan zsákmánya, s kik milyen sorrendben váltják egymást az őrségben és a társaság pedig arról beszélget, mire költenének egy vagyont.*
- Persze, Jane. Megtanítalak karddal bánni, de a lovagi harcmodor a páncélra is épít, annak súlyára és védelmére, de az alapokat meg tudom tanítani.
*Válaszol kedvesének halkan, majd a gyógyítóra, de immáron szavait mindenkinek szánja.*
- Együtt maradunk.
*Hagyja, hogy szavai csendet teremtsenek, magának követeli Khan és Rilai figyelmét is.*
- Együtt maradunk. Lia, szükség van rád és rád is Rilai. Főleg, ha bemegyünk a városba. Ott te mozogsz otthonosabban. Fel kell hajtanunk pár munkát, ha nem akarjuk, hogy szétszéledjünk. Mindenki azt teszi majd, amihez a legjobban ért. Ha már együtt léptünk le a thargoktól, akkor legyen is értelme. Mindannyiunk ott hagyott valamit a lángok között, terveket, álmokat, jövőt és hűséget.
*Elhallgat kicsit, naparany tekintetét a lángokba fúrja, úgy folytatja.*
- Ha már együtt indultunk el a változás útján, járjuk tovább együtt és ne fogadjunk hűséget senkinek, csak magunknak, egymásnak. Építsünk saját terveket, álmokat és jövőt. Harapjunk akkorát ebbe a világba, amekkorát csak tudunk.
*Felnéz, végignéz társain. Valamiért együtt indultak útnak, valamiért együtt léptek át azon a kapun, mely ide vezetett. Semmi sem történik véletlenül... a változásnak oka van.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:50:51
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:50:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Elsősorban Rilai //
*Nem véletlenül gondolja magáról azt, hogy százszorta jobban ért bármilyen acélból vagy vasból kovácsolt eszközhöz, mint az emberi lélekhez. Számára érthetetlen és követhetetlen labirintusnak tetszik, amelynek végigjárásához sem kell időt, sem kitartást nem adtak neki. Életének korai éveiben pedig nem is érezte szükségét, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Megelégedett azokkal az alapszabályokkal, amelyek által életben maradhatott, később pedig nem találta sokkal bonyolultabbnak a mindennapokat a hiányzó ismeretek ellenére sem. Komolyabban legalábbis biztosan nem, egészen a ma estéig, ahol kezdi magát két tűz közé szorultnak érezni. Egyfelől ott van Lia, aki felvéve a kesztyűt, immáron hangot ad nemtetszésének és egyenrangú félként néz szembe a zsoldossal.*
~ Végre. ~
*Azzal már tud mit kezdeni, ha az illető kinyögi mi a búja, de ha csak magában forgatja dolgot, abból rendre annyi sül csak ki, hogy ömlesztve búvik ki belőlük, jobbára értelmezhetetlen-rendezetlen formában. Khan a megadás jeleként mindkét kezét felemeli, mintha egyúttal azt is jelezni kívánná, hogy a tárgyalt témáról vajmi kevés fogalma van.*
- Nem mindig azért teszünk valamit, mert értelme van. Néha csak jól esik megtenni, és kész. - *Számlálhatatlan alkalmat tudni idézni saját múltjából, amikor egy-egy állas helyére igazította az érzéseit és nem gondolta utána túl a dolgot. Akkor és ott helyénvalónak tűnt, mint a köznapi nyelvben egy káromkodás, vagy szidalom.
A tartalmi rész másik felére akarattal nem válaszol semmit. Egyetért Liával abban, hogy eleget marták egy napra egymást, s ha Khan előállna a véleményével az korántsem segítené elő, hogy beszüntessék az oda-odaszúrások sorát. Ugyanez az oka annak is, hogy most csak elsétál a mérgezést érintő megjegyzés mellett. Ő maga sohasem használt semmilyen hatóanyagot küzdelmei során. Nem a pátoszos csaták illúziója miatt, hanem a felhasználás jellege miatt. Elveszi az esélyét is annak, hogy a mérgezett bármit is tenni tudjon, ha rosszakarója érti a dolgát. Gyakorta mondják azt is, hogy a méreg a nők fegyvere, Lia pedig most rábizonyít erre, még ha nem is teljes komolyságában.*
- Már nem vagyok lovag, Jane. A Tharg-szövetség felbomlott, akitől a címemet kaptam hátat fordított mindennek és mindenkinek. Ez a rang többé nem jelent semmit. - *Csak a maga nevében mondhatja ezt, Gabrien már Amon Ruadh előtt is oklevéllel bíró nemesember volt, számára pusztán formalitás volt a Kagan általi kinevezés. Történik némi szóváltás közös gyakorlatról és praktizálásról, de azt a fehér hajú és a kócos üstökű lerendezik egymás között.
Rilai aztán leírja azt, ami számára az otthon fogalmát jelenti és Khan azon kapja magát, hogy tulajdonképpen nem is lepi meg a lány vallomása arról, mihez is kezdene hirtelen jött gazdagságával.*
- Te is tévedsz. Ha nem akartam volna megosztani a láda tartalmát, akkor három lépésnyi közelségbe se engedek hozzá senkit. A törzsnek tett szolgálataink után nem maradt ránk semmi, mi értelme volt akkor bárminek, amit a fennsíkon vagy annak nevében tettünk? - *A fűbe való visszaheveredés mellett dönt, csak most kicsit közelebb húzódik a tűzhöz. A sűrűsödő éj hidegebb levegőt is magával hoz. A fogadó kvázi-részletes leírását jól megjegyzi, talán egyszer…
Az otthont Khan is másutt találta meg, és nem is gyerekként. Tízes éveit járó fiú volt, amikor az Ifjú Sólyom befogadta a kompániájába.*
- Talán igen, talán nem. Csak úgy járhatok a végére, ha megtalálom azt a tatát aki ismeri a bűvigét. - *Halhatatlanná sokféleképp válhat az ember, a történetek hősei például lapokon elevenednek meg, akárhányszor felcsapja valaki a róluk szóló részeket. Másokról szobrok mesélnek a városban és akadnak olyan középszerű héroszok is, akiknek nem futja arra, hogy említésre kerüljenek. Ők a leggyakrabban névtelenül hullnak és legjobb esetben is csak a csata neve marad fenn, amiben részt vettek. Nem dédelget álmokat arról, hogy ő az előbbi kategóriába kerülhetne, valaha is.*
- Volt idő, amikor bejártam a térképeken megrajzolt világot. Nem ismerem minden zugát, de többen voltam mint ahová az átlagos város- vagy mezőlakó eljuthat. Higgy nekem: nem mindenki cserélné le egy örökkévaló út lehetőségét valamire, ami múló, de szép. - *Megjegyzés vége, ideje kerítenie egy másik fűszálat, s ha már így alakult, hát flaskája tartalmát is leellenőrzi. Ha már ezelőtt nekilátott volna az iváshoz, az elképzelt-lopott csók talán valósággá is válik.*
// Elsősorban Rilai //
*Nem véletlenül gondolja magáról azt, hogy százszorta jobban ért bármilyen acélból vagy vasból kovácsolt eszközhöz, mint az emberi lélekhez. Számára érthetetlen és követhetetlen labirintusnak tetszik, amelynek végigjárásához sem kell időt, sem kitartást nem adtak neki. Életének korai éveiben pedig nem is érezte szükségét, hogy ilyesmivel foglalkozzon. Megelégedett azokkal az alapszabályokkal, amelyek által életben maradhatott, később pedig nem találta sokkal bonyolultabbnak a mindennapokat a hiányzó ismeretek ellenére sem. Komolyabban legalábbis biztosan nem, egészen a ma estéig, ahol kezdi magát két tűz közé szorultnak érezni. Egyfelől ott van Lia, aki felvéve a kesztyűt, immáron hangot ad nemtetszésének és egyenrangú félként néz szembe a zsoldossal.*
~ Végre. ~
*Azzal már tud mit kezdeni, ha az illető kinyögi mi a búja, de ha csak magában forgatja dolgot, abból rendre annyi sül csak ki, hogy ömlesztve búvik ki belőlük, jobbára értelmezhetetlen-rendezetlen formában. Khan a megadás jeleként mindkét kezét felemeli, mintha egyúttal azt is jelezni kívánná, hogy a tárgyalt témáról vajmi kevés fogalma van.*
- Nem mindig azért teszünk valamit, mert értelme van. Néha csak jól esik megtenni, és kész. - *Számlálhatatlan alkalmat tudni idézni saját múltjából, amikor egy-egy állas helyére igazította az érzéseit és nem gondolta utána túl a dolgot. Akkor és ott helyénvalónak tűnt, mint a köznapi nyelvben egy káromkodás, vagy szidalom.
A tartalmi rész másik felére akarattal nem válaszol semmit. Egyetért Liával abban, hogy eleget marták egy napra egymást, s ha Khan előállna a véleményével az korántsem segítené elő, hogy beszüntessék az oda-odaszúrások sorát. Ugyanez az oka annak is, hogy most csak elsétál a mérgezést érintő megjegyzés mellett. Ő maga sohasem használt semmilyen hatóanyagot küzdelmei során. Nem a pátoszos csaták illúziója miatt, hanem a felhasználás jellege miatt. Elveszi az esélyét is annak, hogy a mérgezett bármit is tenni tudjon, ha rosszakarója érti a dolgát. Gyakorta mondják azt is, hogy a méreg a nők fegyvere, Lia pedig most rábizonyít erre, még ha nem is teljes komolyságában.*
- Már nem vagyok lovag, Jane. A Tharg-szövetség felbomlott, akitől a címemet kaptam hátat fordított mindennek és mindenkinek. Ez a rang többé nem jelent semmit. - *Csak a maga nevében mondhatja ezt, Gabrien már Amon Ruadh előtt is oklevéllel bíró nemesember volt, számára pusztán formalitás volt a Kagan általi kinevezés. Történik némi szóváltás közös gyakorlatról és praktizálásról, de azt a fehér hajú és a kócos üstökű lerendezik egymás között.
Rilai aztán leírja azt, ami számára az otthon fogalmát jelenti és Khan azon kapja magát, hogy tulajdonképpen nem is lepi meg a lány vallomása arról, mihez is kezdene hirtelen jött gazdagságával.*
- Te is tévedsz. Ha nem akartam volna megosztani a láda tartalmát, akkor három lépésnyi közelségbe se engedek hozzá senkit. A törzsnek tett szolgálataink után nem maradt ránk semmi, mi értelme volt akkor bárminek, amit a fennsíkon vagy annak nevében tettünk? - *A fűbe való visszaheveredés mellett dönt, csak most kicsit közelebb húzódik a tűzhöz. A sűrűsödő éj hidegebb levegőt is magával hoz. A fogadó kvázi-részletes leírását jól megjegyzi, talán egyszer…
Az otthont Khan is másutt találta meg, és nem is gyerekként. Tízes éveit járó fiú volt, amikor az Ifjú Sólyom befogadta a kompániájába.*
- Talán igen, talán nem. Csak úgy járhatok a végére, ha megtalálom azt a tatát aki ismeri a bűvigét. - *Halhatatlanná sokféleképp válhat az ember, a történetek hősei például lapokon elevenednek meg, akárhányszor felcsapja valaki a róluk szóló részeket. Másokról szobrok mesélnek a városban és akadnak olyan középszerű héroszok is, akiknek nem futja arra, hogy említésre kerüljenek. Ők a leggyakrabban névtelenül hullnak és legjobb esetben is csak a csata neve marad fenn, amiben részt vettek. Nem dédelget álmokat arról, hogy ő az előbbi kategóriába kerülhetne, valaha is.*
- Volt idő, amikor bejártam a térképeken megrajzolt világot. Nem ismerem minden zugát, de többen voltam mint ahová az átlagos város- vagy mezőlakó eljuthat. Higgy nekem: nem mindenki cserélné le egy örökkévaló út lehetőségét valamire, ami múló, de szép. - *Megjegyzés vége, ideje kerítenie egy másik fűszálat, s ha már így alakult, hát flaskája tartalmát is leellenőrzi. Ha már ezelőtt nekilátott volna az iváshoz, az elképzelt-lopott csók talán valósággá is válik.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 21:26:48
Üzenet elküldve: 2015-06-28 21:26:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys Belaldur//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Felt beszél arról, hogy vissza szerezhette volna a háza rangját és bekerülhetett volna a tanácsba. Tisztában van vele, hogy a rang és a pozíció megszerzése milyen erős mozgató rugója lehet a tetteknek. Akár gyenge pontot is nyújthatnak, ha valaki túlzottan vágyik rájuk. Vet egy kósza elgondolkodó pillantást a szőkére.*
~Vajon ő mennyire vágyik erre? Ha elismerésben részesülne és bekerülne a tanácsba, akkor az nekünk egyáltalán nem jönne rosszul. Igaz előtte ki kell derülnie mennyire alkalmas arra, hogy ismeretségüket szorosabbra fűzzük.~
*Megtorpan és meglepetten néz a férfira.*
-Ilyen hamar feladta egyetlen nagy pofon miatt a vezetőségi tanácsba való kerülést? A családi hírnevet?
*Valahonnan kacér mosoly jelenik meg az arcán, hogy aztán szúrós pillantásával egyetemben Felt felé küldje.*
-Ebben különbözünk. Én amit egyszer elkezdtem azt végig viszem mindenen keresztül. Nem számít meddig tart, vagy az ki áll az utamba.
*Szó nélkül indul meg újra és gyors léptekkel folytatja az utat a Kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Riqelie Lemara Leser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.28 21:28:04
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Felt beszél arról, hogy vissza szerezhette volna a háza rangját és bekerülhetett volna a tanácsba. Tisztában van vele, hogy a rang és a pozíció megszerzése milyen erős mozgató rugója lehet a tetteknek. Akár gyenge pontot is nyújthatnak, ha valaki túlzottan vágyik rájuk. Vet egy kósza elgondolkodó pillantást a szőkére.*
~Vajon ő mennyire vágyik erre? Ha elismerésben részesülne és bekerülne a tanácsba, akkor az nekünk egyáltalán nem jönne rosszul. Igaz előtte ki kell derülnie mennyire alkalmas arra, hogy ismeretségüket szorosabbra fűzzük.~
*Megtorpan és meglepetten néz a férfira.*
-Ilyen hamar feladta egyetlen nagy pofon miatt a vezetőségi tanácsba való kerülést? A családi hírnevet?
*Valahonnan kacér mosoly jelenik meg az arcán, hogy aztán szúrós pillantásával egyetemben Felt felé küldje.*
-Ebben különbözünk. Én amit egyszer elkezdtem azt végig viszem mindenen keresztül. Nem számít meddig tart, vagy az ki áll az utamba.
*Szó nélkül indul meg újra és gyors léptekkel folytatja az utat a Kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Riqelie Lemara Leser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.28 21:28:04
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:43:46
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
// Gabrien, Khan, Jane és Rilai – de elsősorban Khan//
*Lia értetlenül néz Khanra, majd a többiekre pillant, nem érti a szemkötős lovagot. Vagy épp nagyon is érti.
Halkan sóhajt, aztán megrázza a fejét.*
- Ugyan mi értelme lenne? Te megkönnyebbülnél talán, de nekem csak a kezem fájdulna meg. Amúgy sem hiszem azt, hogy csapaton belül az erőszak lenne a megoldás. Mire mennénk, ha már az első este egymás torkának esnénk csak azért, mert valaki az, ami, és bár lenne lehetősége, de akarata nincs, hogy több legyen?
*Lia megvonja a vállát, majd ellazítja az izmait, aztán megigazítja maga körül a lópokrócot, amit gabrien olyan figyelmesen ráterített.*
– Én gyógyító vagyok, és szakadjon rám az ég, ha plusz munkát csinálok ma este magamnak azzal, hogy utána a sérült képedet kelljen varrogatnom, Khan.
*Aztán gonoszkásan elmosolyodik, megmutatva, hogy azért ő sem olyan kis nebáncsvirág, és van egy keményebb oldala is, olyan, ami akár a legvadabb harcosokhoz is méltóvá tehetné, ha Lia azt úgy akarná.*
– Különben is, ha bántani akarnálak, megtenném, észre sem vennéd, mikor kerül az ételedbe valami, amitől mondjuk hárompercenként szaladgálhatnál a bokrok közé, és a nadrágod se lenne időd rendesen felhúzni két roham között.
*Lia hangja teljesen nyugodtimmár és még mindig mosolyog, de a mosolya most a csintalan és az aranyos között egyensúlyoz.
Aztán Jane felé pillant, és a másik lányra mosolyog. Majd Gabrienre néz, ő jelenleg a hósörényűt tartja valamiféle parancsnoknak.*
– Ha látjátok hasznomat, én is maradok. Egyelőre.
// Gabrien, Khan, Jane és Rilai – de elsősorban Khan//
*Lia értetlenül néz Khanra, majd a többiekre pillant, nem érti a szemkötős lovagot. Vagy épp nagyon is érti.
Halkan sóhajt, aztán megrázza a fejét.*
- Ugyan mi értelme lenne? Te megkönnyebbülnél talán, de nekem csak a kezem fájdulna meg. Amúgy sem hiszem azt, hogy csapaton belül az erőszak lenne a megoldás. Mire mennénk, ha már az első este egymás torkának esnénk csak azért, mert valaki az, ami, és bár lenne lehetősége, de akarata nincs, hogy több legyen?
*Lia megvonja a vállát, majd ellazítja az izmait, aztán megigazítja maga körül a lópokrócot, amit gabrien olyan figyelmesen ráterített.*
– Én gyógyító vagyok, és szakadjon rám az ég, ha plusz munkát csinálok ma este magamnak azzal, hogy utána a sérült képedet kelljen varrogatnom, Khan.
*Aztán gonoszkásan elmosolyodik, megmutatva, hogy azért ő sem olyan kis nebáncsvirág, és van egy keményebb oldala is, olyan, ami akár a legvadabb harcosokhoz is méltóvá tehetné, ha Lia azt úgy akarná.*
– Különben is, ha bántani akarnálak, megtenném, észre sem vennéd, mikor kerül az ételedbe valami, amitől mondjuk hárompercenként szaladgálhatnál a bokrok közé, és a nadrágod se lenne időd rendesen felhúzni két roham között.
*Lia hangja teljesen nyugodtimmár és még mindig mosolyog, de a mosolya most a csintalan és az aranyos között egyensúlyoz.
Aztán Jane felé pillant, és a másik lányra mosolyog. Majd Gabrienre néz, ő jelenleg a hósörényűt tartja valamiféle parancsnoknak.*
– Ha látjátok hasznomat, én is maradok. Egyelőre.
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:36:14
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:36:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Liah és Rilai//
*Kicsit korán ugrabugrált, így visszazuttyan Gabrien mellé a lópokrócra. Megfogdossa újra az anyagot, ujjai közé csippentve dörzsölgeti, majd aprót bólint, hogy igen, ezen jót fog majd szundikálni.
Riali kérdésére, hogy mihez kezdene magával, amíg fegyvereiket árulják vállat vonva felel, mintha totál természetes lenne a válasz. Persze, nem azt akarja éreztetni, hogy a csaplárlány kevesebbet ér vagy tudatlan lenne. A félvérhez képest nyilván műveltebb, hiszen Jane se írni, se olvasni nem tud. És sosem volt igazán szüksége rá.*
-Tanulj meg bánni valami fegyverrel. Taníthatlak célba lőni, a lovagocskák pedig kardforgatnak. Biztos segítenek, ha akarod.
*Mosolyog, mire befejezi, majd eszébe jut még valami. Neki sem ártana tanulni ezt-azt a közelharcról, mert igencsak kínban lesz, ha nem sikerül időben szemközt lőni akit kell és az illető esetleg megpróbálja levágni vagy összeroppantani a könnyű csontokat.*
-Gabe, jut eszembe, nekem sem erősségem a közelharc. Mutatsz majd trükköket, hogy hogyan nehezíthetem meg kivégzőim munkáját?
*Kérdezi remélve, hogy a kolosszus esetleg gyakorol vele egy keveset. Sajnos Thargarodban nem volt elég idő, hogy fejlesszék képességeit. Miután ezt is elcsicseregte, nézegeti Liah és Khan közt lezajló szóváltást. Ha vége, akkor biccent a férfinek, hogy ő nyerte a második őrséget, az viszont kétes, hogy szükség van-e harmadikra. Azért Liah is kap egy mosolyt, hogy tudomásul vette szándékát, majd figyelemmel kíséri Riali útját a lóig.*
-Ugye tudjátok, hogy veletek tartok, lovag urak?
*Kérdezi összevont szemöldökkel hol Gabrienre, hol Khanra pillantva. Szerény véleménye szerint egyértelmű volt, ám Khan puffancssága megingatja hitét. Neki igazán mindegy, hogy a városban szereznek munkát, vagy tényleg felégetik a környező falvakat. Ha nem utazzák be a világot, hát vállat von és számára ezzel elintézettnek tekintett a dolog.
Mikor Riali visszatér a dobozzal és különböző kupacokba pakolássza az értékeket, hát kíváncsian dől előre, hogy a tűz fölött kilesse, mégis milyen csillogó vackokat találnak benne.*
// Gabrien, Khan, Liah és Rilai//
*Kicsit korán ugrabugrált, így visszazuttyan Gabrien mellé a lópokrócra. Megfogdossa újra az anyagot, ujjai közé csippentve dörzsölgeti, majd aprót bólint, hogy igen, ezen jót fog majd szundikálni.
Riali kérdésére, hogy mihez kezdene magával, amíg fegyvereiket árulják vállat vonva felel, mintha totál természetes lenne a válasz. Persze, nem azt akarja éreztetni, hogy a csaplárlány kevesebbet ér vagy tudatlan lenne. A félvérhez képest nyilván műveltebb, hiszen Jane se írni, se olvasni nem tud. És sosem volt igazán szüksége rá.*
-Tanulj meg bánni valami fegyverrel. Taníthatlak célba lőni, a lovagocskák pedig kardforgatnak. Biztos segítenek, ha akarod.
*Mosolyog, mire befejezi, majd eszébe jut még valami. Neki sem ártana tanulni ezt-azt a közelharcról, mert igencsak kínban lesz, ha nem sikerül időben szemközt lőni akit kell és az illető esetleg megpróbálja levágni vagy összeroppantani a könnyű csontokat.*
-Gabe, jut eszembe, nekem sem erősségem a közelharc. Mutatsz majd trükköket, hogy hogyan nehezíthetem meg kivégzőim munkáját?
*Kérdezi remélve, hogy a kolosszus esetleg gyakorol vele egy keveset. Sajnos Thargarodban nem volt elég idő, hogy fejlesszék képességeit. Miután ezt is elcsicseregte, nézegeti Liah és Khan közt lezajló szóváltást. Ha vége, akkor biccent a férfinek, hogy ő nyerte a második őrséget, az viszont kétes, hogy szükség van-e harmadikra. Azért Liah is kap egy mosolyt, hogy tudomásul vette szándékát, majd figyelemmel kíséri Riali útját a lóig.*
-Ugye tudjátok, hogy veletek tartok, lovag urak?
*Kérdezi összevont szemöldökkel hol Gabrienre, hol Khanra pillantva. Szerény véleménye szerint egyértelmű volt, ám Khan puffancssága megingatja hitét. Neki igazán mindegy, hogy a városban szereznek munkát, vagy tényleg felégetik a környező falvakat. Ha nem utazzák be a világot, hát vállat von és számára ezzel elintézettnek tekintett a dolog.
Mikor Riali visszatér a dobozzal és különböző kupacokba pakolássza az értékeket, hát kíváncsian dől előre, hogy a tűz fölött kilesse, mégis milyen csillogó vackokat találnak benne.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:33:23
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:33:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Elsősorban Khan //
*Megütközve figyeli a közjátékot Liahwulfe meg Khan között. A maga részéről mélységesen nem érti, mi az oka a folyamatos pengeváltásnak kettejük között, de nem is igazán foglalkoztatja.*
- Bármit is műveltél, bizonyosan rászolgálsz a szidalmazásra. - *Morran halkan, miközben meghúzza a kis csomót a férfi csuklóján. Feltehetőleg meglepné, de egyúttal meg is nevettetné, ha a takaró alá gubózott Lia egyszer csak odarongyolna és bemosna egyet a trubadúrnak. Ehhez megfelelő környezetet biztosítván lerámolja a szajrét Khan térdeiről, katonás sorrendbe visszapakolászva a ládába a tárgyakat. Midőn ezen tevékenységével végez, azon kapja magát, hogy szerfelett zavarba ejtő közelségből nyílik alkalma megszemlélni a tengerszín szeműt. A leány lassan elmosolyodik, ez a baj ezekkel a formákkal, hogy kidumálják az ember lányát a bőréből. Szégyentelen. Egyetlen percig kőkeményen filózik, hogy csókot nyomjon-e szívsajdítón szavakat csavaró szélhámos ajkaira, de végül úgy dönt, inkább a férfival űzött eleddig legkedvesebb tevékenységét folytatja: idegkötéltáncol.*
- Téves. - *Dönti oldalra fejét még mindig somolyogva.* - A láda a tiéd. Tőlem még nap kaptál semmit.
*Igyekszik nem kapaszkodni a pillanatba, és feltehetőleg Khan sem tesz így. Azért itt-ott belejavít abba, hogy a pasas mire költse a képzeld kincseket.*
- Nem, nem a Pegazust vennéd meg. - *Szórakozottan elbámul, odébb kucorodik a férfi mellé, hátát a fának dönti, melyhez a ló van kikötve.* - Egy apró, terméskő fogadót vennél, közel a városkapuhoz. Intézel repkényt, ami benövi. Lenne vascsillár, igazi tölgybútorok. Ablakból naplemente, bólogató cseresznyefa. Otthon lenne, nekem, és minden fáradt utazónak. Tudod, nekem olyan sosem volt. Ha nekem állna módomban, én is erre költeném.
*Szórakozottan letép egy száraz fűszálat maga előtt, eltépkedi.*
- Persze, ha örök életed lenne, alighanem elunnád a nézegetésem a mételyesen közhelyes környezetben. Ha neked lennék, inkább lovat vennék, szárnyasat, és bejárnám vele a fél világot. Utaztál már valaha csak úgy, a magad kedvéért, mielőtt a Hegy szolgálatába szegődtél?
// Elsősorban Khan //
*Megütközve figyeli a közjátékot Liahwulfe meg Khan között. A maga részéről mélységesen nem érti, mi az oka a folyamatos pengeváltásnak kettejük között, de nem is igazán foglalkoztatja.*
- Bármit is műveltél, bizonyosan rászolgálsz a szidalmazásra. - *Morran halkan, miközben meghúzza a kis csomót a férfi csuklóján. Feltehetőleg meglepné, de egyúttal meg is nevettetné, ha a takaró alá gubózott Lia egyszer csak odarongyolna és bemosna egyet a trubadúrnak. Ehhez megfelelő környezetet biztosítván lerámolja a szajrét Khan térdeiről, katonás sorrendbe visszapakolászva a ládába a tárgyakat. Midőn ezen tevékenységével végez, azon kapja magát, hogy szerfelett zavarba ejtő közelségből nyílik alkalma megszemlélni a tengerszín szeműt. A leány lassan elmosolyodik, ez a baj ezekkel a formákkal, hogy kidumálják az ember lányát a bőréből. Szégyentelen. Egyetlen percig kőkeményen filózik, hogy csókot nyomjon-e szívsajdítón szavakat csavaró szélhámos ajkaira, de végül úgy dönt, inkább a férfival űzött eleddig legkedvesebb tevékenységét folytatja: idegkötéltáncol.*
- Téves. - *Dönti oldalra fejét még mindig somolyogva.* - A láda a tiéd. Tőlem még nap kaptál semmit.
*Igyekszik nem kapaszkodni a pillanatba, és feltehetőleg Khan sem tesz így. Azért itt-ott belejavít abba, hogy a pasas mire költse a képzeld kincseket.*
- Nem, nem a Pegazust vennéd meg. - *Szórakozottan elbámul, odébb kucorodik a férfi mellé, hátát a fának dönti, melyhez a ló van kikötve.* - Egy apró, terméskő fogadót vennél, közel a városkapuhoz. Intézel repkényt, ami benövi. Lenne vascsillár, igazi tölgybútorok. Ablakból naplemente, bólogató cseresznyefa. Otthon lenne, nekem, és minden fáradt utazónak. Tudod, nekem olyan sosem volt. Ha nekem állna módomban, én is erre költeném.
*Szórakozottan letép egy száraz fűszálat maga előtt, eltépkedi.*
- Persze, ha örök életed lenne, alighanem elunnád a nézegetésem a mételyesen közhelyes környezetben. Ha neked lennék, inkább lovat vennék, szárnyasat, és bejárnám vele a fél világot. Utaztál már valaha csak úgy, a magad kedvéért, mielőtt a Hegy szolgálatába szegődtél?
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:40:45
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:40:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*A futást bírja egy ideig, de aztán elfárad, így gyaloglásra vált az ösvényen. Ami nem is olyan keskeny, igazából mondható akár szekérútnak is, hiszen elég szélesen kanyarog a fák alatt, tisztásokat szel át, majd folytatódik tovább, dél felé, a kikötők felé.
Napok telnek el, talán három nap is, de a törpelány csak halad előre.
Maereh nem az ujjacskáiból szopja ám az információt, hiszen meglepően sokan járnak ezen az úton, egyesével, párosával, kisebb csoportokban. A lány őket kérdezgeti, vajh mi van előtte, merre visz az út?
A válaszok sokfélék, emlegetnek valamiféle barlangrendszert, meg a kikötőt, és egy hegyet is, egy településsel a folyó kanyarulatai felett.
Aztám az utolsó napon már azt is mondják valami szörnyűség történhetett ott, mert sokan füstöt láttak a magasba szállni. Van, aki sajnálkozik is, férfiak, fegyveresek, akik valamiféle kovácsműhelyt is emlegetnek, amit fel akartak keresni.*
~Kovácsműhely? Vajon az is elpusztult?~
Napok telnek el, talán három nap is, de a törpelány csak halad előre.
Maereh nem az ujjacskáiból szopja ám az információt, hiszen meglepően sokan járnak ezen az úton, egyesével, párosával, kisebb csoportokban. A lány őket kérdezgeti, vajh mi van előtte, merre visz az út?
A válaszok sokfélék, emlegetnek valamiféle barlangrendszert, meg a kikötőt, és egy hegyet is, egy településsel a folyó kanyarulatai felett.
Aztám az utolsó napon már azt is mondják valami szörnyűség történhetett ott, mert sokan füstöt láttak a magasba szállni. Van, aki sajnálkozik is, férfiak, fegyveresek, akik valamiféle kovácsműhelyt is emlegetnek, amit fel akartak keresni.*
~Kovácsműhely? Vajon az is elpusztult?~
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:15:05
Üzenet elküldve: 2015-06-28 19:15:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Elsősorban Rilai //
*A szemkötős széltoló temperamentumáról elég annyi szó essék, hogy béketűréséből igazán még nem jött ki. Felindult, csalódott vagy ingerült volt már, de mélyből fakadóan haragvó nem. Lia érzései valószínűleg megcsalattak az elmúlt néhány napban, s talán Khannak is megvan ebből az illendőnél nagyobb szerepe. A nő tévesen ítélhette meg, amikor az Ispotályban ellátta szemét. Esendőnek tűnhetett, olyan férfinek, aki időről-időre igényli a megerősítést afelől, hogy van még szíve, amely érezni és törődni képes. De ettől még nem az lesz a férfi igazi arca, amit tartása pillanatnyi elvesztésekor felcsillant. Ez különösen igaz a zöldszeműre. Ha nem szerez magának annak idején helyet a zsoldoskompániában, mára csontjait rágnák a férgek, mert felakasztják a számos bűntett közül valamelyikért (vagy többért), amelyek bitófát érdemelnek.
Liának nem ellenszenvből szólt olyan hangnemben, amilyet a gyógyító feltételez. Azért tette így, mert ez jött ajkára. Bocsánatot is kért, még ha arra fel is kellett hívnia a figyelmét Rilainak. Közelről sem csalhatatlan entitás, de képes botlásainak elismerésére. De ez utóbbi most ennyiben fog kimerülni, térdre kényszeríteni a rettegett öregkor vagy két csonkolt lábvég fogja csak.*
- Rajta, tedd meg. - *Egyszer fogja csak arra biztatni Liát, hogy engedjen a vágyának és taknyon törölje őt. Egyetlen egyszer. Vitát nem fog belőle csinálni, mert sem a megfelelő idegzettel, sem erre költendő idővel nem rendelkezik. Jó, utóbbiból most épp lenne, de akad egy sokkal kellemesebbnek ígérkező foglalatosság helyette. Pofon ide vagy oda, annak áldozza most magát.
Végigmustrálja a takaros (érték)rendbe állított tárgyakat, de elhúzza a száját, amikor az összegzés végére ér. *
- Te most mondani szeretnél nekem valamit, és mindjárt rájövök arra is, hogy mit. - *Mintha ezen gondolkoznia kellene, amúgy. Türelmesen és látszólag figyelemmel végighallgatja a lány kívánságlistáját.*
- Minden további nélkül, csak adj néhány órát amíg fordulok egyet egy újabb körre. Talán az egész szekeret elhozhatom, ha már ez sem különösebben érdekelte őket. - *A karperec-aggatást tűri és nem említi Rilainak, hogy nem szereti magát a szeszélyes kedvű szajha kénye-kedvére bízni.*
- Ha kap valamit az ember, akkor azt általában viszonozzák is valamivel. - *Előrehajol, támaszt lelve a földön, egész közel óvakodva Rilaihoz.*
- Addig ütnék egy VAJÁKOST, amíg ki nem böki mi az örök élet titka, aztán kifizetném, miután megkaptam. Vagy megölném, nehogy másnak is elárulhassa. Nem számít. Megvenném neked a Pegazust, ott egész nap bámulhatnám becses… „személyed”. - *Meg amit ő még annak tart. Ráadásul amit most mond az inkább hangzik befektetésnek, hisz voltaképp azért csinálná, hogy a lányt olyan környezetben láthassa, ahol igazán elemében van, saját szórakoztatására. Mielőtt visszakotródna eredeti helyére, szívesen kihasználná az utolsó pillanatot, hogy valami kéretlen dolgot műveljen, de az elrontaná a mókát talán. Marad a kérdés helyette.*
- És te mire költenéd el egy ország egész éves jövedelmét?
// Elsősorban Rilai //
*A szemkötős széltoló temperamentumáról elég annyi szó essék, hogy béketűréséből igazán még nem jött ki. Felindult, csalódott vagy ingerült volt már, de mélyből fakadóan haragvó nem. Lia érzései valószínűleg megcsalattak az elmúlt néhány napban, s talán Khannak is megvan ebből az illendőnél nagyobb szerepe. A nő tévesen ítélhette meg, amikor az Ispotályban ellátta szemét. Esendőnek tűnhetett, olyan férfinek, aki időről-időre igényli a megerősítést afelől, hogy van még szíve, amely érezni és törődni képes. De ettől még nem az lesz a férfi igazi arca, amit tartása pillanatnyi elvesztésekor felcsillant. Ez különösen igaz a zöldszeműre. Ha nem szerez magának annak idején helyet a zsoldoskompániában, mára csontjait rágnák a férgek, mert felakasztják a számos bűntett közül valamelyikért (vagy többért), amelyek bitófát érdemelnek.
Liának nem ellenszenvből szólt olyan hangnemben, amilyet a gyógyító feltételez. Azért tette így, mert ez jött ajkára. Bocsánatot is kért, még ha arra fel is kellett hívnia a figyelmét Rilainak. Közelről sem csalhatatlan entitás, de képes botlásainak elismerésére. De ez utóbbi most ennyiben fog kimerülni, térdre kényszeríteni a rettegett öregkor vagy két csonkolt lábvég fogja csak.*
- Rajta, tedd meg. - *Egyszer fogja csak arra biztatni Liát, hogy engedjen a vágyának és taknyon törölje őt. Egyetlen egyszer. Vitát nem fog belőle csinálni, mert sem a megfelelő idegzettel, sem erre költendő idővel nem rendelkezik. Jó, utóbbiból most épp lenne, de akad egy sokkal kellemesebbnek ígérkező foglalatosság helyette. Pofon ide vagy oda, annak áldozza most magát.
Végigmustrálja a takaros (érték)rendbe állított tárgyakat, de elhúzza a száját, amikor az összegzés végére ér. *
- Te most mondani szeretnél nekem valamit, és mindjárt rájövök arra is, hogy mit. - *Mintha ezen gondolkoznia kellene, amúgy. Türelmesen és látszólag figyelemmel végighallgatja a lány kívánságlistáját.*
- Minden további nélkül, csak adj néhány órát amíg fordulok egyet egy újabb körre. Talán az egész szekeret elhozhatom, ha már ez sem különösebben érdekelte őket. - *A karperec-aggatást tűri és nem említi Rilainak, hogy nem szereti magát a szeszélyes kedvű szajha kénye-kedvére bízni.*
- Ha kap valamit az ember, akkor azt általában viszonozzák is valamivel. - *Előrehajol, támaszt lelve a földön, egész közel óvakodva Rilaihoz.*
- Addig ütnék egy VAJÁKOST, amíg ki nem böki mi az örök élet titka, aztán kifizetném, miután megkaptam. Vagy megölném, nehogy másnak is elárulhassa. Nem számít. Megvenném neked a Pegazust, ott egész nap bámulhatnám becses… „személyed”. - *Meg amit ő még annak tart. Ráadásul amit most mond az inkább hangzik befektetésnek, hisz voltaképp azért csinálná, hogy a lányt olyan környezetben láthassa, ahol igazán elemében van, saját szórakoztatására. Mielőtt visszakotródna eredeti helyére, szívesen kihasználná az utolsó pillanatot, hogy valami kéretlen dolgot műveljen, de az elrontaná a mókát talán. Marad a kérdés helyette.*
- És te mire költenéd el egy ország egész éves jövedelmét?
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:52:08
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:52:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// elsősorban Khan //
*Végre egy testhezálló feladat. Tojáshéjas korában dolgozott egy rövid ideig egy ékszerkészítő mellett, aki amolyan ószeresféle üzletet birtokolt a városban, ahol egy darabig élt, így meg tudja állapítani, melyik előkerülő ez-az mennyit ér, ha Khan egyszer pénzzé tenné. A ládikó ugyan nem túl nagy, és nem is rejt tetemes vagyont, de azért lelkesen veti bele magát a guberálásba. Kiszedegeti a kincseket, egyenként megforgatja kezében, némelyiket közelebbről is megvizsgálja, a nagyobb tárgyakat sorba rakja kettejük közé, az aranypénzt a ládában hagyja, az ékszereket, kisebb dolgokat egyenként a saját, meg Khan combjára pakolja. Külön kupacot alakít a kevésbé értékes daraboknak - ide kerül néhány gyöngylánc, hajék, ezüstvilla, miegyéb. Mikor számba vette, mijük is van, nyilatkozik.*
- Egész ügyes fogás volt. - *Hümmög a zsákmány felett egy sort.* - Azt hiszem, ebből egyébként ellennél. Sőt, költhetnél is belőle, még mindig maradna jópár napig. Mármint, fegyverre, vagy nem tudom mire vágysz.
*Pillarebegtetés.*
- Esetleg kifejezhetnéd parttalan hódolatod becses személyem iránt. Vehetnél vágott virágot, szekérnyit, kasmírsálat, aszalt gyümölcsöt, énekesmadarat ezüstkalitkában. - *Kifogy az ötletekből, felnevet. Megrázza a fejét, jelezve, mókázik csak.*
- Na jó, tegyünk fel valamit. Ha színültig lett volna gyémánttal, igazgyönggyel, mire költenéd?
*A "nem túl értékes" kupacból apró, fecskét formázó függőt választ, nyakából leoldja az egyik bőrszálat. Ha amaz hagyja, a kicsiny medált Khan csuklójára köti.* - De szerintem ezt tartsd meg. Szerencsét hoz.
// elsősorban Khan //
*Végre egy testhezálló feladat. Tojáshéjas korában dolgozott egy rövid ideig egy ékszerkészítő mellett, aki amolyan ószeresféle üzletet birtokolt a városban, ahol egy darabig élt, így meg tudja állapítani, melyik előkerülő ez-az mennyit ér, ha Khan egyszer pénzzé tenné. A ládikó ugyan nem túl nagy, és nem is rejt tetemes vagyont, de azért lelkesen veti bele magát a guberálásba. Kiszedegeti a kincseket, egyenként megforgatja kezében, némelyiket közelebbről is megvizsgálja, a nagyobb tárgyakat sorba rakja kettejük közé, az aranypénzt a ládában hagyja, az ékszereket, kisebb dolgokat egyenként a saját, meg Khan combjára pakolja. Külön kupacot alakít a kevésbé értékes daraboknak - ide kerül néhány gyöngylánc, hajék, ezüstvilla, miegyéb. Mikor számba vette, mijük is van, nyilatkozik.*
- Egész ügyes fogás volt. - *Hümmög a zsákmány felett egy sort.* - Azt hiszem, ebből egyébként ellennél. Sőt, költhetnél is belőle, még mindig maradna jópár napig. Mármint, fegyverre, vagy nem tudom mire vágysz.
*Pillarebegtetés.*
- Esetleg kifejezhetnéd parttalan hódolatod becses személyem iránt. Vehetnél vágott virágot, szekérnyit, kasmírsálat, aszalt gyümölcsöt, énekesmadarat ezüstkalitkában. - *Kifogy az ötletekből, felnevet. Megrázza a fejét, jelezve, mókázik csak.*
- Na jó, tegyünk fel valamit. Ha színültig lett volna gyémánttal, igazgyönggyel, mire költenéd?
*A "nem túl értékes" kupacból apró, fecskét formázó függőt választ, nyakából leoldja az egyik bőrszálat. Ha amaz hagyja, a kicsiny medált Khan csuklójára köti.* - De szerintem ezt tartsd meg. Szerencsét hoz.
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:22:22
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:22:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Jane és Rilai//
*Ha rosszul is esik neki, mert nyilván rosszul esik, hogy a szemkötős lovag látványosan levegőnek nézi, hát akkor sem szól.
Akkor sem, mikor ő is vesz a málnából, hiszen pont azért hozta, hogy mindannyian ehessenek belőle, és ne csak neki magának jusson egy kis kényeztetés. Lia úgy érzi, erre is szükség van, valami frissre, valami édesre.
Gabrien figyelmessége valamennyire kárpótolja, és hálásan fogadja tóle a takarót, felmosolyog a hósörényű parancsnokra, és halkan szólal meg:*
– Köszönöm.
*Jane felvetésén eltöpreng, de neki azért a barna félvér lánynál kicsit talán több célja van. Vagy nem is célja, inkább csak több választása ebben a pillanatban, hiszen a céljuk eléggé hasonlít, szerinte.*
~Csak boldogan élni, elégedetten, nem szükölködve, nem lealázva, talán majd egy jó társsal.~
*Úgy veszi észre, Janemitának ez az utóbbi már be is jött, hogy neki sikerül-e valaha, azt nem tudja. Túl sok csalódás érte már, hogy könnyen első szóra tudjon hinni.
Khan felvetésén azért eltöpreng.*
– Nekem van már hivatásom *mondja ki, és a többiekre néz.* Képzett gyógyító vagyok. Értek a füvekhez, gyógynövényekhez, de a harci sérülésekhez is. Az előtt pedig, az előtt ~mielőtt férjhez adtak volna~ *Lia nyel egyet*, az apám kereskedő volt. Karavánokkal játunk Lanawinon keresztbe és kasul. Tudok írni-olvasni és számolni is és eltanultam, miként áll össze egy karaván, hogyan kell forgatni a térképeket, ilyesmit.
*Nem véletlen hát, hogy képes volt egész nap szőrén ülni meg a lovát, és nem panaszkodott egyszer sem a menet ellen, ahogy az sem véletlen, hogy énekelt közben, ezt is a karavánok mellett szokta meg.
Gabrien felvetésén is eltöpreng.*
– Való igaz, tényleg be kellene menni a városba is. Ha másért nem, de egy nyereg, meg lószerszám jól jönne. Meg persze a készletek, ahogy mondjátok. De nem tudom, mennyire lenne jó nekünk, ha hosszú távon ott akarnánk letelepedni. De ott esetleg akadhat munka. Kiderül.
~Vajon együtt maradnánk-e akkor? Vagy a város elszakítana minket egymástól? Vajon magamra maradnék? Újra?~
*Khan durva szavaira összehúzott szemöldökkel mered a másikra.*
– Nem pacsulikészítő vagyok! *szinte köpi a szavakat, jól látni, hogy dühös, de fékezi magát, főleg mikor a másik a tea és utána a gyógyszer íze ellen tiltakozik, méghozzá kemény szavakkal.
A gesztenyeszín hajú lovag most rendesen belegyalogolt Lia lelkébe.
A lány ökölbe szorítja a kezeit, szaporán veszi a levegőt, izmai feszülnek.*
~Megüssem, vagy ne üssem?~
*Aztán váratlanul felmerül benne egy gondolat. Valami, amiről talán nem tud sem Gabrien, sem Jane, Rilai meg aztán főképpen nem. Ők nem tudják, hogy előző nap megvizsgálta Khan szemét, nem tudják, hogy megpróbálta meggyógyítani. Azt sem, amit a vajákosokról és a mérgekről mondott. Ezek szerint a helyzet nem javult.*
~Hát nem sikerült.~
*Lia szaporán pislog. Ha ez az oka a férfi hidegségének és távolságtartásának, még meg is értené. Összeszorítja a száját, hogy visszatartsa valahogy a könnyeit.*
~Utálná, ha sírnék miatta. És utálna engem is. Még ennél is jobban. Hiszen már most is gyűlöl. Pedig azt mondta, nem fog engem hibáztatni, ha nem sikerül. De hát előtte mondani könnyű.~
*Lia lehajtja a fejét, még szorosabbra vonja maga körül a lópokrócot, hogy rejtse, ahogy tudja, hogy egész testében remeg. De becsülettel megállja sírás nélkül.*
– Ha nem kell, hát megmarad másnak, aki majd örül neki *mondja végül halkan, és elteszi a kis gyógynövényt.
Jane szavaira bólint.*
– Leszek én a következő az őrségben.
*Hiszen aludni úgysem tud, most biztos nem, talán egész éjjel nem. Legrosszabb esetben majd alszik holnap a lova hátán.
A dal, amit a csillagokról választ, és a kedvesét kereső szegénylegényről, csak úgy jön.
Khan kitörésére felvonja a szemöldökét, összeszorítja a száját, és felmutatja azt a bizonyos ujját.
De azért csendben marad. Meg a helyén is.
Mert őt nem kéri senki semmire.*
– Ja, nem haragszom *morran.
De nem is mozdul a láda felé. Nem tülekszik ott, nem hangoztatja, hogy annak idején milyen drága ékszereket aggatott az ő drágalátos férje a kirakati babájára. Már csak azért sem, mert akkor megkérdeznék, hogy hova lett a férfi, és hova a gazdagság, és ő még nem kész, hogy erről csak úgy beszéljen, nem mintha akkora titok lenne, de fél, hogy lesajnálnák a vakságáért, a naivságáért, amivel annak idején a világot nézte.*
– Akkor leszek a harmadik. Vagy mindegy. Nekem mindegy, bármelyik, az az őrség az enyém, amit senki sem akar.
// Gabrien, Khan, Jane és Rilai//
*Ha rosszul is esik neki, mert nyilván rosszul esik, hogy a szemkötős lovag látványosan levegőnek nézi, hát akkor sem szól.
Akkor sem, mikor ő is vesz a málnából, hiszen pont azért hozta, hogy mindannyian ehessenek belőle, és ne csak neki magának jusson egy kis kényeztetés. Lia úgy érzi, erre is szükség van, valami frissre, valami édesre.
Gabrien figyelmessége valamennyire kárpótolja, és hálásan fogadja tóle a takarót, felmosolyog a hósörényű parancsnokra, és halkan szólal meg:*
– Köszönöm.
*Jane felvetésén eltöpreng, de neki azért a barna félvér lánynál kicsit talán több célja van. Vagy nem is célja, inkább csak több választása ebben a pillanatban, hiszen a céljuk eléggé hasonlít, szerinte.*
~Csak boldogan élni, elégedetten, nem szükölködve, nem lealázva, talán majd egy jó társsal.~
*Úgy veszi észre, Janemitának ez az utóbbi már be is jött, hogy neki sikerül-e valaha, azt nem tudja. Túl sok csalódás érte már, hogy könnyen első szóra tudjon hinni.
Khan felvetésén azért eltöpreng.*
– Nekem van már hivatásom *mondja ki, és a többiekre néz.* Képzett gyógyító vagyok. Értek a füvekhez, gyógynövényekhez, de a harci sérülésekhez is. Az előtt pedig, az előtt ~mielőtt férjhez adtak volna~ *Lia nyel egyet*, az apám kereskedő volt. Karavánokkal játunk Lanawinon keresztbe és kasul. Tudok írni-olvasni és számolni is és eltanultam, miként áll össze egy karaván, hogyan kell forgatni a térképeket, ilyesmit.
*Nem véletlen hát, hogy képes volt egész nap szőrén ülni meg a lovát, és nem panaszkodott egyszer sem a menet ellen, ahogy az sem véletlen, hogy énekelt közben, ezt is a karavánok mellett szokta meg.
Gabrien felvetésén is eltöpreng.*
– Való igaz, tényleg be kellene menni a városba is. Ha másért nem, de egy nyereg, meg lószerszám jól jönne. Meg persze a készletek, ahogy mondjátok. De nem tudom, mennyire lenne jó nekünk, ha hosszú távon ott akarnánk letelepedni. De ott esetleg akadhat munka. Kiderül.
~Vajon együtt maradnánk-e akkor? Vagy a város elszakítana minket egymástól? Vajon magamra maradnék? Újra?~
*Khan durva szavaira összehúzott szemöldökkel mered a másikra.*
– Nem pacsulikészítő vagyok! *szinte köpi a szavakat, jól látni, hogy dühös, de fékezi magát, főleg mikor a másik a tea és utána a gyógyszer íze ellen tiltakozik, méghozzá kemény szavakkal.
A gesztenyeszín hajú lovag most rendesen belegyalogolt Lia lelkébe.
A lány ökölbe szorítja a kezeit, szaporán veszi a levegőt, izmai feszülnek.*
~Megüssem, vagy ne üssem?~
*Aztán váratlanul felmerül benne egy gondolat. Valami, amiről talán nem tud sem Gabrien, sem Jane, Rilai meg aztán főképpen nem. Ők nem tudják, hogy előző nap megvizsgálta Khan szemét, nem tudják, hogy megpróbálta meggyógyítani. Azt sem, amit a vajákosokról és a mérgekről mondott. Ezek szerint a helyzet nem javult.*
~Hát nem sikerült.~
*Lia szaporán pislog. Ha ez az oka a férfi hidegségének és távolságtartásának, még meg is értené. Összeszorítja a száját, hogy visszatartsa valahogy a könnyeit.*
~Utálná, ha sírnék miatta. És utálna engem is. Még ennél is jobban. Hiszen már most is gyűlöl. Pedig azt mondta, nem fog engem hibáztatni, ha nem sikerül. De hát előtte mondani könnyű.~
*Lia lehajtja a fejét, még szorosabbra vonja maga körül a lópokrócot, hogy rejtse, ahogy tudja, hogy egész testében remeg. De becsülettel megállja sírás nélkül.*
– Ha nem kell, hát megmarad másnak, aki majd örül neki *mondja végül halkan, és elteszi a kis gyógynövényt.
Jane szavaira bólint.*
– Leszek én a következő az őrségben.
*Hiszen aludni úgysem tud, most biztos nem, talán egész éjjel nem. Legrosszabb esetben majd alszik holnap a lova hátán.
A dal, amit a csillagokról választ, és a kedvesét kereső szegénylegényről, csak úgy jön.
Khan kitörésére felvonja a szemöldökét, összeszorítja a száját, és felmutatja azt a bizonyos ujját.
De azért csendben marad. Meg a helyén is.
Mert őt nem kéri senki semmire.*
– Ja, nem haragszom *morran.
De nem is mozdul a láda felé. Nem tülekszik ott, nem hangoztatja, hogy annak idején milyen drága ékszereket aggatott az ő drágalátos férje a kirakati babájára. Már csak azért sem, mert akkor megkérdeznék, hogy hova lett a férfi, és hova a gazdagság, és ő még nem kész, hogy erről csak úgy beszéljen, nem mintha akkora titok lenne, de fél, hogy lesajnálnák a vakságáért, a naivságáért, amivel annak idején a világot nézte.*
– Akkor leszek a harmadik. Vagy mindegy. Nekem mindegy, bármelyik, az az őrség az enyém, amit senki sem akar.
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:03:53
Üzenet elküldve: 2015-06-28 17:03:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Rilai, Liah és Jane //
~ Tudtam én. ~
*Mintha saját gondolatait hallaná vissza Rilai által megerősítve. A csaplárlány nagyon otthonosan és magabiztosan mozgott a fabódé falain belül, mintha azt a hivatást pontosan neki találták volna ki. És a zsoldos nem kétli, hogy idővel egy szabadcsapatban is megtalálná a helyét, hisz azok élete sem csak a konstans kardcsattogtatásról szól. Ellenben, ha terveiket valóban ilyen irányban akarnák továbbszőni, feltétlenül számolniuk kell azzal, hogy szilárddá nem maholnap fog válni a vállalkozás. Megvan a maga receptúrája annak is, hogyan válhat egy nincstelen és név nélküli illetőből a környezőség hírhedett bérkardja vagy kalandozója. Bármennyire tetsszen is Khannak az ötlet, az elmúlt egy-két év megtanította egy, az acélharc fortélyainál is fontosabb ismeretre: a belátásra.
Az oldalra rúgásra csak mélyen felmorran, mint egy lustálkodásában megzavart nagymacska, de persze tudja ő, hogy miért kapta Rilaitól a talpast.*
- Bunkó voltam, ne haragudj. - *Nem Lia az, aki valójában bosszantja Khant, ennek a félszemű maga is tudatában van. Kiköpi a fűszálat és felül a fűben, mire Rilai elkezd matatni a holmijai közt. Ha sokáig teszi, Khanban felmerül majd, hogy le se tojja a faládát és egyéb ingóságai érdeklik a lányt. Ha történetesen így esne, halk ciccentések által kísérten felszólítja az alkalmi inspektort, hogy huppanjon csak a földre és nézzék meg a ládika bendőjét, és csak azt. Szerencse esetén nem csak értéktelen kacatokat lelnek benne, hanem aranyra váltható tárgyakat, még kegyeltebb esetben tallér formában vert fizetőeszközt magát. Ez utóbbit azért kétli, mert fogta már kézbe a tárolót és bárki elhiheti, ha azt mondja, hogy van érzéke az ilyesmihez: nem érzett benne aranydukátokat csengeni.
A lakatot nem nehéz leverni róla, hogy aztán felnyithassák a szelencét. Amit lát, az egy kehely, néhány női és férfi ékszer, gyertyatartó meg mintha egy villa is előbukkanna. Törökülésbe tornázta magát korábban, most előrébb dől és Rilai felé tolja a ládát a földön, majd visszaegyenesedve kezeivel megtámaszkodik combjain.*
- Az egykori fogadónk kitűnő vezetőjeként szakértsd meg, hogy milyen értékekre is bukkantunk itt. - *Jane kérdésére is ad közben egy gyors választ kézfeltétel formájában. Őt keltse majd a második őrség okán.*
// Gabrien, Rilai, Liah és Jane //
~ Tudtam én. ~
*Mintha saját gondolatait hallaná vissza Rilai által megerősítve. A csaplárlány nagyon otthonosan és magabiztosan mozgott a fabódé falain belül, mintha azt a hivatást pontosan neki találták volna ki. És a zsoldos nem kétli, hogy idővel egy szabadcsapatban is megtalálná a helyét, hisz azok élete sem csak a konstans kardcsattogtatásról szól. Ellenben, ha terveiket valóban ilyen irányban akarnák továbbszőni, feltétlenül számolniuk kell azzal, hogy szilárddá nem maholnap fog válni a vállalkozás. Megvan a maga receptúrája annak is, hogyan válhat egy nincstelen és név nélküli illetőből a környezőség hírhedett bérkardja vagy kalandozója. Bármennyire tetsszen is Khannak az ötlet, az elmúlt egy-két év megtanította egy, az acélharc fortélyainál is fontosabb ismeretre: a belátásra.
Az oldalra rúgásra csak mélyen felmorran, mint egy lustálkodásában megzavart nagymacska, de persze tudja ő, hogy miért kapta Rilaitól a talpast.*
- Bunkó voltam, ne haragudj. - *Nem Lia az, aki valójában bosszantja Khant, ennek a félszemű maga is tudatában van. Kiköpi a fűszálat és felül a fűben, mire Rilai elkezd matatni a holmijai közt. Ha sokáig teszi, Khanban felmerül majd, hogy le se tojja a faládát és egyéb ingóságai érdeklik a lányt. Ha történetesen így esne, halk ciccentések által kísérten felszólítja az alkalmi inspektort, hogy huppanjon csak a földre és nézzék meg a ládika bendőjét, és csak azt. Szerencse esetén nem csak értéktelen kacatokat lelnek benne, hanem aranyra váltható tárgyakat, még kegyeltebb esetben tallér formában vert fizetőeszközt magát. Ez utóbbit azért kétli, mert fogta már kézbe a tárolót és bárki elhiheti, ha azt mondja, hogy van érzéke az ilyesmihez: nem érzett benne aranydukátokat csengeni.
A lakatot nem nehéz leverni róla, hogy aztán felnyithassák a szelencét. Amit lát, az egy kehely, néhány női és férfi ékszer, gyertyatartó meg mintha egy villa is előbukkanna. Törökülésbe tornázta magát korábban, most előrébb dől és Rilai felé tolja a ládát a földön, majd visszaegyenesedve kezeivel megtámaszkodik combjain.*
- Az egykori fogadónk kitűnő vezetőjeként szakértsd meg, hogy milyen értékekre is bukkantunk itt. - *Jane kérdésére is ad közben egy gyors választ kézfeltétel formájában. Őt keltse majd a második őrség okán.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:23:43
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:23:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Lastar, jobb elfoglaltság híján elindul a legközelebbi kocsmába. Úgy hallotta valami részeges alaktól, hogy nagyon olcsón lehet ott erős alkoholhoz jutni.*
~Ahh, pont ez kell most nekem! Valami lőre, ami kiüt!~
*Arra nem gondol, hogy talán őt is ki fogják ott ütni. Pont mint a múltkor. Részegre itta magát és belekötött egy alakba. Szerencsére tisztességes férfi lehetett, mert nem lopott tőle semmit, csak jól megverte, ahogy szokás. Azon az útvonalon megy, amit már jó néhányszor megtett. Ösvény Artheniorba. Egy ideig fut, mikor elfárad akkor pedig elkezdi inni a maradék bort, amije van. Nemrég mikor átkutatta a felszerelését, talált egy nagy kulacs italt, amiről valószínűleg elfelejtkezett. Most pedig jó hasznát fogja venni. Szépen lassan kortyolgat egyet egyet. Mivel az út elég hosszú, a körülbelül két liter alkohol nagyon gyorsan el fog fogyni. Kár. Talán még lesz is pár józan perce, mire eléri a legközelebbi kocsmát.*
~Erre most ne is gondolj Lastar! Addig idd, amíg van!~
*Ezzel bandukol tovább. Nemsokára már inkább bukdácsolás ez, mintsem egyenes séta. Mivel úgy gondolja, az erdőben nem kéne négykézlábig vedelni magát, abbahagyja. Majd, ha beér a városba rendben, akkor jöhet a kulacs másik fele!*
~Ahh, pont ez kell most nekem! Valami lőre, ami kiüt!~
*Arra nem gondol, hogy talán őt is ki fogják ott ütni. Pont mint a múltkor. Részegre itta magát és belekötött egy alakba. Szerencsére tisztességes férfi lehetett, mert nem lopott tőle semmit, csak jól megverte, ahogy szokás. Azon az útvonalon megy, amit már jó néhányszor megtett. Ösvény Artheniorba. Egy ideig fut, mikor elfárad akkor pedig elkezdi inni a maradék bort, amije van. Nemrég mikor átkutatta a felszerelését, talált egy nagy kulacs italt, amiről valószínűleg elfelejtkezett. Most pedig jó hasznát fogja venni. Szépen lassan kortyolgat egyet egyet. Mivel az út elég hosszú, a körülbelül két liter alkohol nagyon gyorsan el fog fogyni. Kár. Talán még lesz is pár józan perce, mire eléri a legközelebbi kocsmát.*
~Erre most ne is gondolj Lastar! Addig idd, amíg van!~
*Ezzel bandukol tovább. Nemsokára már inkább bukdácsolás ez, mintsem egyenes séta. Mivel úgy gondolja, az erdőben nem kéne négykézlábig vedelni magát, abbahagyja. Majd, ha beér a városba rendben, akkor jöhet a kulacs másik fele!*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:22:57
Üzenet elküldve: 2015-06-28 16:22:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Liah és Jane //
*Janemita meg a gyógyító ötletét egyébként nem veti el, ő lényegében azért vetette fel a várost, mert az Amon Ruadhon kívül az egyetlen hely, ahol még valamennyire kiismeri magát. Szórakozottan babrálja ruhája ujját, ő a maga részéről Gabriennel ért egyet, a városba ugyanis muszáj lesz legalább időlegesen betérniük, hiszen a náluk lévő útravaló, aminek javarészét Rili csomagolta el, legfeljebb pár napig elég, ahhoz meg kicsit sem fűlik a foga, hogy élete hátralévő részében erdei bogyókon meg nyulakon éljen a susnyásban. Borostyánszeme kérdőn függ a hóhajú lovagon, mivel a törzsben elég otthonosan mozgott a morc vezető szerepben, neki tulajdonképp nem lenne ellenére, ha itt is ő fogná össze a csapatot.*
- Jane, az a baj, nekem se kardom, se egyebem amit áruba szeretnék jelen pillanatban bocsátani. - *Vigyorog vérszegényen a kócosra.* - Ötletem sincs, miképp lehetnék a hasznotokra, hogy őszinte legyek.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy azért dobta fel a város-témát, mert ott viszont íj, meg kard nélkül is elboldogul, legalábbis eddig meglehetősen könnyű dolga volt, és nem feltétlen azért, mert az egyenes utat választotta. Ismét hallgatnak egy sort. Neki egyébként tetszik Lia dala, ezért lábfejével megregulázási célzattal oldalba böki a tapintatlan lovagot, aki ezen felfűszálazott, hentergős állapotában már-már olybá tűnik, teljes mértékben ignorálta a reggeli aggasztó eseményeket. Követi tekintetét a kicsiny ládához.*
- Hát, nézzük, miből élünk. - *Feltápászkodik, macskamód nyújtózik egyet, majd megkeresi Khan lovát, mely a tűzkörtől kissé távolabb ácsorog békésen. Különösebb ellenérzés nélkül turkálni kezd a pasas cuccai között, az ládikó után kutat.*
// Gabrien, Khan, Liah és Jane //
*Janemita meg a gyógyító ötletét egyébként nem veti el, ő lényegében azért vetette fel a várost, mert az Amon Ruadhon kívül az egyetlen hely, ahol még valamennyire kiismeri magát. Szórakozottan babrálja ruhája ujját, ő a maga részéről Gabriennel ért egyet, a városba ugyanis muszáj lesz legalább időlegesen betérniük, hiszen a náluk lévő útravaló, aminek javarészét Rili csomagolta el, legfeljebb pár napig elég, ahhoz meg kicsit sem fűlik a foga, hogy élete hátralévő részében erdei bogyókon meg nyulakon éljen a susnyásban. Borostyánszeme kérdőn függ a hóhajú lovagon, mivel a törzsben elég otthonosan mozgott a morc vezető szerepben, neki tulajdonképp nem lenne ellenére, ha itt is ő fogná össze a csapatot.*
- Jane, az a baj, nekem se kardom, se egyebem amit áruba szeretnék jelen pillanatban bocsátani. - *Vigyorog vérszegényen a kócosra.* - Ötletem sincs, miképp lehetnék a hasznotokra, hogy őszinte legyek.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy azért dobta fel a város-témát, mert ott viszont íj, meg kard nélkül is elboldogul, legalábbis eddig meglehetősen könnyű dolga volt, és nem feltétlen azért, mert az egyenes utat választotta. Ismét hallgatnak egy sort. Neki egyébként tetszik Lia dala, ezért lábfejével megregulázási célzattal oldalba böki a tapintatlan lovagot, aki ezen felfűszálazott, hentergős állapotában már-már olybá tűnik, teljes mértékben ignorálta a reggeli aggasztó eseményeket. Követi tekintetét a kicsiny ládához.*
- Hát, nézzük, miből élünk. - *Feltápászkodik, macskamód nyújtózik egyet, majd megkeresi Khan lovát, mely a tűzkörtől kissé távolabb ácsorog békésen. Különösebb ellenérzés nélkül turkálni kezd a pasas cuccai között, az ládikó után kutat.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 15:54:14
Üzenet elküldve: 2015-06-28 15:54:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Rilai, Liah és Jane //
*A táborverés mozzanatát követően sem látszik enyhülni az a feszültség, amit ki-ki a maga módján és okán keresztként cipel. Khan számít ilyen szempontból a legkorábban eszmélőnek, akinek rögtön azon járnak a fogaskerekek az agyában, hogy miként minimalizálja a veszteséget és terelje úgy a dolgot, hogy a végén még jól is járjon.
A melodráma résztvevői közül Gabrien a hallgatag kőszobor, Rilai a tanácstalan leány, Lia az énekszóval élő, Janemita pedig a biztos támasz szerepét játsszák. Mely más, cirádás maszk juthatna hát Khannak, ha nem a percnyi komolysággal sem bíró bolondé, aki az életet a lélekben szegények szemén át látja. Még ha csak egy is maradt abból neki.
A rezignáltságon nem tud változtatni, bármilyen eszközzel próbálkozzon is (már ha feltett szándéka volt tenni az ellen valamit). Megérti, hogy ezzel mind másképp küzdenek meg, s az enyhet adó fellélegzés valakinél korábban, másoknál később érkezik csak lezárásul. Mindezek ellenére mégsem ő az egyetlen, aki időt szán ideiglenes szálláshelyük felkészítésére. Rilai vízért, Lia pedig valamilyen bogyókért megy, vagy legalábbis azokkal a markában tér vissza. Elvesz néhány szemet azokból és egyesével a levegőbe pöcköli őket, hogy rögtönzött ügyességpróba keretében röptükben kapja el őket. Nyilatkoznak eközben sorra a megkérdezettek arról is, ami jövőjüket illeti. A képletben egyelőre nem szerepel, hogy ez közös is lehet, de a lehetősége adott mindőjük számára. A kérdés ebben az lesz, hogy lelnek-e olyan nevezőt, amit mindenki a sajátjáénak érezhet, és amiért érdemesnek tartják azon túl is egy cél követését, hogy már Artheniorba értek. Így a másodikként szólaló Liát hallgatva máris keresztúthoz érkeznek. Janemita érezhetően a gyógyítót támogatja, Rilai és Gabrien azonban hasonló véleményen vannak, mint Khan. Nem a várostól távolabb eső vidékek bebarangolásának ötlete taszítja, hisz zsoldosként majd’ minden zugát látta már a fajuk által lakott térségeknek és tapasztalatból tudja, hogy az olyanok számára, akik karjuk erejét vagy fürgeségét akarják áruba bocsátani, mindig akad munka.*
- Nem volna ellenemre újra bejárni a mezőséget, és a választott hivatás ellen sem viseltetnék rossz szívvel. Ugyanezt elmondaná Rilai és Lia is? - *A gyógyító még talán igen, de most először döbben rá a félszemű, hogy Rilai előéletéről gyakorlatilag semmit nem tud. Amon Ruadhon találkozott vele először, az akkor még düledező fatákolmányban. Hogy miképp került a fennsíkra, vagy hogy egy fogadó vezetésén kívül miben bír még rutinnal, nem tudja. Mégis kívánja a társaságát, és ennek valahol rémítenie kellene őt.
Maga mellől lecsippent egy hosszabbra nőtt fűszálat és a vacsora elköltése után szájába kapja a végét, így amíg megvitatják lehetőségeiket eljátszhat azzal, hogy nyelvével ide-oda tologatja. Most nem érez kedvet hozzá, hogy bármelyikük arcát is figyelje, amíg ötleteiket egyesével átrágják. Az elmúlt napokban Gabrien vasszigorából bőven elég jutott neki ahhoz, hogy ne hívja vendégül meg maguk közé a formalitásnak nevezett szörnyeteget.*
- Vajákosokról beszéltem, mágiahasználókról, nem pacsulikészítőkről. A teám részét odaadom valaki másnak, a szememnek már mindegy. - *A többiek nem látták azt, amit ő hajnalban egy tükörbe nézve igen. Azt a sötétséget nem fogja már semmilyen gyógynövény elűzni.* - Amúgy meg szar az íze is.
*Rilai egyébként nem feküdt le Khan mellé, csak felhúzott térdekkel ül a szemkötős martalóc közelében és hol az ipsét, hol az amon ruadhi tűzvész kistestvéreként életre hívott tábori lángokat figyeli. Forgat egyet a fűszálon, közben próbálva meg beszélni, ami miatt mondanivalója kissé münnyögősre sikeredhet.*
- Mmmenjünk a mvárosba, monnan mmmeg szétnézünk mvalami mmmeló után. - *Azt nem teszi hozzá, mert nem tartja szükségesnek közölni, hogy ő mindenképp így fog tenni. Utána szeretne járni egyébként is még ennek-annak, legkönnyebben pedig Artheniorban csippenthet fel információt a kívánt témákban. Füvészük újbóli dalára majdnem kiesik szájából az elrágcsált törek, de uralkodik magán és nyelvén is, így az elsőként felötlő gondolatot is néminemű módosítással közli.*
- Játsszuk most azt, hogy ki bírja tovább éneklés nélkül. - *Szeretné most egy kicsit csöndben múlatni az időt azzal, hogy az éjszakai égboltot nézi. Közben persze felötlik benne, hogy van neki egy szép kincses ládikája is, aminek tartalmáról még nem győződött meg.*
- Van kedved kincset vadászni? - *Bök fejével a ládára és tekint közben Rilaira.*
// Gabrien, Rilai, Liah és Jane //
*A táborverés mozzanatát követően sem látszik enyhülni az a feszültség, amit ki-ki a maga módján és okán keresztként cipel. Khan számít ilyen szempontból a legkorábban eszmélőnek, akinek rögtön azon járnak a fogaskerekek az agyában, hogy miként minimalizálja a veszteséget és terelje úgy a dolgot, hogy a végén még jól is járjon.
A melodráma résztvevői közül Gabrien a hallgatag kőszobor, Rilai a tanácstalan leány, Lia az énekszóval élő, Janemita pedig a biztos támasz szerepét játsszák. Mely más, cirádás maszk juthatna hát Khannak, ha nem a percnyi komolysággal sem bíró bolondé, aki az életet a lélekben szegények szemén át látja. Még ha csak egy is maradt abból neki.
A rezignáltságon nem tud változtatni, bármilyen eszközzel próbálkozzon is (már ha feltett szándéka volt tenni az ellen valamit). Megérti, hogy ezzel mind másképp küzdenek meg, s az enyhet adó fellélegzés valakinél korábban, másoknál később érkezik csak lezárásul. Mindezek ellenére mégsem ő az egyetlen, aki időt szán ideiglenes szálláshelyük felkészítésére. Rilai vízért, Lia pedig valamilyen bogyókért megy, vagy legalábbis azokkal a markában tér vissza. Elvesz néhány szemet azokból és egyesével a levegőbe pöcköli őket, hogy rögtönzött ügyességpróba keretében röptükben kapja el őket. Nyilatkoznak eközben sorra a megkérdezettek arról is, ami jövőjüket illeti. A képletben egyelőre nem szerepel, hogy ez közös is lehet, de a lehetősége adott mindőjük számára. A kérdés ebben az lesz, hogy lelnek-e olyan nevezőt, amit mindenki a sajátjáénak érezhet, és amiért érdemesnek tartják azon túl is egy cél követését, hogy már Artheniorba értek. Így a másodikként szólaló Liát hallgatva máris keresztúthoz érkeznek. Janemita érezhetően a gyógyítót támogatja, Rilai és Gabrien azonban hasonló véleményen vannak, mint Khan. Nem a várostól távolabb eső vidékek bebarangolásának ötlete taszítja, hisz zsoldosként majd’ minden zugát látta már a fajuk által lakott térségeknek és tapasztalatból tudja, hogy az olyanok számára, akik karjuk erejét vagy fürgeségét akarják áruba bocsátani, mindig akad munka.*
- Nem volna ellenemre újra bejárni a mezőséget, és a választott hivatás ellen sem viseltetnék rossz szívvel. Ugyanezt elmondaná Rilai és Lia is? - *A gyógyító még talán igen, de most először döbben rá a félszemű, hogy Rilai előéletéről gyakorlatilag semmit nem tud. Amon Ruadhon találkozott vele először, az akkor még düledező fatákolmányban. Hogy miképp került a fennsíkra, vagy hogy egy fogadó vezetésén kívül miben bír még rutinnal, nem tudja. Mégis kívánja a társaságát, és ennek valahol rémítenie kellene őt.
Maga mellől lecsippent egy hosszabbra nőtt fűszálat és a vacsora elköltése után szájába kapja a végét, így amíg megvitatják lehetőségeiket eljátszhat azzal, hogy nyelvével ide-oda tologatja. Most nem érez kedvet hozzá, hogy bármelyikük arcát is figyelje, amíg ötleteiket egyesével átrágják. Az elmúlt napokban Gabrien vasszigorából bőven elég jutott neki ahhoz, hogy ne hívja vendégül meg maguk közé a formalitásnak nevezett szörnyeteget.*
- Vajákosokról beszéltem, mágiahasználókról, nem pacsulikészítőkről. A teám részét odaadom valaki másnak, a szememnek már mindegy. - *A többiek nem látták azt, amit ő hajnalban egy tükörbe nézve igen. Azt a sötétséget nem fogja már semmilyen gyógynövény elűzni.* - Amúgy meg szar az íze is.
*Rilai egyébként nem feküdt le Khan mellé, csak felhúzott térdekkel ül a szemkötős martalóc közelében és hol az ipsét, hol az amon ruadhi tűzvész kistestvéreként életre hívott tábori lángokat figyeli. Forgat egyet a fűszálon, közben próbálva meg beszélni, ami miatt mondanivalója kissé münnyögősre sikeredhet.*
- Mmmenjünk a mvárosba, monnan mmmeg szétnézünk mvalami mmmeló után. - *Azt nem teszi hozzá, mert nem tartja szükségesnek közölni, hogy ő mindenképp így fog tenni. Utána szeretne járni egyébként is még ennek-annak, legkönnyebben pedig Artheniorban csippenthet fel információt a kívánt témákban. Füvészük újbóli dalára majdnem kiesik szájából az elrágcsált törek, de uralkodik magán és nyelvén is, így az elsőként felötlő gondolatot is néminemű módosítással közli.*
- Játsszuk most azt, hogy ki bírja tovább éneklés nélkül. - *Szeretné most egy kicsit csöndben múlatni az időt azzal, hogy az éjszakai égboltot nézi. Közben persze felötlik benne, hogy van neki egy szép kincses ládikája is, aminek tartalmáról még nem győződött meg.*
- Van kedved kincset vadászni? - *Bök fejével a ládára és tekint közben Rilaira.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 13:46:35
Üzenet elküldve: 2015-06-28 13:46:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Se veled, se nélküled//
* Med szeret másoknak meglepetést szerezni, így kifejezetten örül magának, mikor látja, a bestia megnyúlt ábrázatát. A vigyor mosollyá halványul, de töretlen még akkor is mikor Nariit bevárva, irányba fordítja lovát. Hagyja, hogy a némber mutassa az utat, csendben üget mellette. Nem igazán töri meg a csendet, látja, hogy a vörös szemű bestia gondolataiba merült. S egyáltalán nem akarja, ebben megzavarni. Med is elgondolkodik, érdemes- e a másik nőstény társaságát élvezni. Kicsit hasonlítanak, kicsit nem, de pont ez ami miatt kiegészíthetik egymást. S pont emiatt mehetnek ölre, bármelyik pillanatban. De, ilyen unalmas is lenne, ha mindenben egyetértenének, így akad egy kis izgalom. Kedveli is ezt a rusnya dögöt, ár amennyire lehet kedvelni azt, aki kis híján betörte az orrát. De, még mindig nem Med volt az, aki a földről nézett fel a másikra. Gunyoros kis mosoly játszik ajkán. Végül csak megtöri a csendet, mikor az ösvényhez érnek. *
- S mik a terveid?
* Med szeret másoknak meglepetést szerezni, így kifejezetten örül magának, mikor látja, a bestia megnyúlt ábrázatát. A vigyor mosollyá halványul, de töretlen még akkor is mikor Nariit bevárva, irányba fordítja lovát. Hagyja, hogy a némber mutassa az utat, csendben üget mellette. Nem igazán töri meg a csendet, látja, hogy a vörös szemű bestia gondolataiba merült. S egyáltalán nem akarja, ebben megzavarni. Med is elgondolkodik, érdemes- e a másik nőstény társaságát élvezni. Kicsit hasonlítanak, kicsit nem, de pont ez ami miatt kiegészíthetik egymást. S pont emiatt mehetnek ölre, bármelyik pillanatban. De, ilyen unalmas is lenne, ha mindenben egyetértenének, így akad egy kis izgalom. Kedveli is ezt a rusnya dögöt, ár amennyire lehet kedvelni azt, aki kis híján betörte az orrát. De, még mindig nem Med volt az, aki a földről nézett fel a másikra. Gunyoros kis mosoly játszik ajkán. Végül csak megtöri a csendet, mikor az ösvényhez érnek. *
- S mik a terveid?
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-28 12:26:50
Üzenet elküldve: 2015-06-28 12:26:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Norke néha csak a vita kedvéért szeret vitatkozni, néha akár mókából is, de most úgy látja, a lány túl fáradt, túl feszült, és tudja magáról, hogy ő is a tartalékai vége felé jár. Érzi, pihennie kellene.*
– Egy faágon? *kérdezi őszintén meglepve.* És nem félnél, hogy lepottyansz? Én biztos leesnék *folytatja.* Sokszor forgolódom, tehát nem lennék odafent nagyobb biztonságban, mint idelent.
*Könnyedén fogja kézen a lányt, nem szorítja a törékeny ujjakat, de azért határozottan vezeti beljebb a sűrűbe az ösvényről.*
– Ebben biztos vagyok, reggeli fényben minden egészen más *ismeri el, mert így igaz. A lány jó eséllyel könnyebben tájékozódna nappal, de legalábbis látná, ha veszély fenyegeti. Bár picit naivnak és picit felelőtlennek véli újsütetű ismerősét, azért azt nem feltételezi, hogy ne boldogulna, hiszen a lány egy egész jó tervet vázol fel, hogy mit is tenne, ha kikeveredne a rengetegből.*
– Szóval nem emlékszel *dünnyögi. Szerinte meg igen, de egyértelmű, hogy a vöröske erről nem akar beszélni. Most semmiképp, és Norke nem is erőlteti. Ámde azért kíváncsi.*
– És ha sikerülne hajóra szállnod, hova mennél? *kérdezi, bár nem biztos benne, hogy választ is kap.*
~Talán ő maga sem tudja, vagy talán csak túl fáradt. Eléggé bizonytalanul mozog már. Jobb lesz lefektetni, mielőtt eldől.~
*Megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a terve ellen a lány sem tiltakozik.*
– Semmiség *mormolja a köszönő szavakra.* Norke. A nevem Norke *teszi még hozzá.* De most aludj, kislány! Reggel is beszélgethetünk még.
*Hiszen nem szándékozik elmozdulni mellőle az éjszaka.
Megvárja, míg a lány elalszik, majd rátakarja a köpenye másik felét is, így beburkolva, aztán ledől mellé, forgolódik kicsi, majd lassan ő is elalszik, arról már nem tudva, hogy valamikor álmában átöleli a mellette szuszogó lány derekát.*
*Norke néha csak a vita kedvéért szeret vitatkozni, néha akár mókából is, de most úgy látja, a lány túl fáradt, túl feszült, és tudja magáról, hogy ő is a tartalékai vége felé jár. Érzi, pihennie kellene.*
– Egy faágon? *kérdezi őszintén meglepve.* És nem félnél, hogy lepottyansz? Én biztos leesnék *folytatja.* Sokszor forgolódom, tehát nem lennék odafent nagyobb biztonságban, mint idelent.
*Könnyedén fogja kézen a lányt, nem szorítja a törékeny ujjakat, de azért határozottan vezeti beljebb a sűrűbe az ösvényről.*
– Ebben biztos vagyok, reggeli fényben minden egészen más *ismeri el, mert így igaz. A lány jó eséllyel könnyebben tájékozódna nappal, de legalábbis látná, ha veszély fenyegeti. Bár picit naivnak és picit felelőtlennek véli újsütetű ismerősét, azért azt nem feltételezi, hogy ne boldogulna, hiszen a lány egy egész jó tervet vázol fel, hogy mit is tenne, ha kikeveredne a rengetegből.*
– Szóval nem emlékszel *dünnyögi. Szerinte meg igen, de egyértelmű, hogy a vöröske erről nem akar beszélni. Most semmiképp, és Norke nem is erőlteti. Ámde azért kíváncsi.*
– És ha sikerülne hajóra szállnod, hova mennél? *kérdezi, bár nem biztos benne, hogy választ is kap.*
~Talán ő maga sem tudja, vagy talán csak túl fáradt. Eléggé bizonytalanul mozog már. Jobb lesz lefektetni, mielőtt eldől.~
*Megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a terve ellen a lány sem tiltakozik.*
– Semmiség *mormolja a köszönő szavakra.* Norke. A nevem Norke *teszi még hozzá.* De most aludj, kislány! Reggel is beszélgethetünk még.
*Hiszen nem szándékozik elmozdulni mellőle az éjszaka.
Megvárja, míg a lány elalszik, majd rátakarja a köpenye másik felét is, így beburkolva, aztán ledől mellé, forgolódik kicsi, majd lassan ő is elalszik, arról már nem tudva, hogy valamikor álmában átöleli a mellette szuszogó lány derekát.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-27 22:22:15
Üzenet elküldve: 2015-06-27 22:22:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Khan, Gabrien, Liah, Rilai //
*Még ilyen messziről is figyelgeti a vékonyodó füstcsíkot, ami Thargarod egykori helyét jelzi. Most leégett épületek és sátorcsonkok, mint megannyi fekete csont jelezheti csak, hogy az valaha élettől buzgó erőd volt, amit sok munkával és áldozattal építettek fel. Amon Ruadhot pedig a törzsiek könnye öntözi. Jane nagyon reméli, hogy Isuriinak majd sikerül valami újat összehozni a régi romjaiból és hogy Kagan valaha visszatér.
De mindez nem tántorítja el attól, hogy Gabrien oldalán vágjon neki az ismeretlennek. Szórakozott mosollyal pillog vissza nekisimulva a kolosszus hátának. Néha végigsimít a láncing szemein, miközben lágyan ringatóznak Balthy nyergében egyre távolabb egykori otthonuktól. Érzi, hogy az emberóriás légzése egyre lassabb, sejti, hogy talán megnyugszik végre és nem emészti magát olyan csúfságokon, amit csöppet sem ő idézett elő.
Igazából ő is csendben van, így Lián kívül senki sem csiripel bele a lovak patáinak monoton dobolásába. Nem is igazán figyel a dalok szövegére annyira belefeledkezik a lovon döcögés ezen szokatlan formájába. Nem foglalkozik már elvesztett otthonuk miatt, inkább izgatott, hogy mit hoz a jövő. Szerencsére igen gyorsan tud alkalmazkodni.*
*Khan levezeti őket az útról egészen egy tisztásig, ahol a jelek szerint tábort vernek majd. A kolosszus leszáll hatalmas hátasáról, majd segít a félvérnek, aki már nyújtja is felé karjait, hogy vegye le.*
-Köszönöm.
*Mondja csendesen, majd mindenki útjára indul. Riali pancsolni.*
-Nemrég tisztultam. *Mosolyog a fogadósra, majd kicsit komolyabban hozzáteszi.* -Figyelj oda, hogy ne essen bajod.
~Ne raboljanak el rabszolgakereskedők és ha lehet, ne hágjanak meg a banditák se.~
*Majd folytatja útját az ösvény irányába, hogy eltüntesse a lovak nyomait. Letört ágakat igazgat és megpróbálkozik néhány farönköt akadály gyanánt elhelyezni az út és a tábor között lehetőleg úgy, hogy természetesnek hasson. Ezután latrinát ás, ha már ég a tűz, akkor fát szerez későbbre.*
*Végül ő is megtelepszik Gabe jobbján, hogy szerezzen magának egy kis étket a többiektől. Sőt, a kolosszustól még egy egy pokrócot is kapnak Liával, amit Jane egy hálás mosollyal köszön meg, majd behajtja feneke alá. Még jó idő van, a bőrvért pedig dob rá még egy kis pluszt. Khan jövőre vonatkozó tervein halkan nevetgél, tetszenek neki a fosztogatós, kardélre hányós, kislovagos tervei, remekül szórakozik rajta. Megvárja a többiek válaszát, mielőtt megfelelne ő is a kérdésre. Merre tovább?
Riali városba települős terveire elhúzza a száját nemtetszését kifejezőn. Nincs kedve a városi népekhez és ahhoz, hogy mindenki szolgának nézze, valaki tulajdonának. Liah elképzelését már inkább magáévá tudja tenni, el is gondolkozik, merre lehetne menni. De minek is telepednének le, ha vándorolgathatnának örökkön örökké és akkor soha többet nem veszítenének el otthont, mert egész Lanawin az otthonuk lenne. Az egészet pedig csak nem pusztítja el valami utálatos dolog. Az meg sem fordul a fejében, hogy elszakadjon kedvesétől.
Liah visszakérdezése zökkenti ki gondolatainak zakatolásából, így először a lányra néz és csak utána a bérlovagra.*
-Arra gondoltam, hogy vándorolhatnánk. Bejárnánk sok sok vidéket és eladhatnánk a kardjainkat. Esetemben íjat.
*Pontosít leemelve hátáról a könnyed fegyvert. Gabrien szavaira pedig bólogat szorgalmasan, mert igen, a nagy távozásban nem igazán vettek magukhoz túl sok olyan dolgot, amit készletnek lehetne nevezni.*
-Ha a városban járunk, látogassunk el egy fogadóba is.
*Szólal meg ekképpen jelezve, mennyire támogatja az ellátmány létének megvalósulását.*
-Még mindig látni akarom, ahogy rendesen lerészegedsz.
*Rávigyorog kedvesére huncutul, hiszen Gabe már nem lovagvezér, előttük meg nem kell megjátszania magát, csak talán erre még nem jött rá magától.
Ha végzett a szalonna elkobzásával és elpusztításával, akkor feláll íjával a kezében és nyújtózik egyet a tűz fényénél. Végignéz a többieken, a kiterült Rilain és Khanon, Lián és Gabe-en, majd megjegyzi magában, hogy azért nem néznek ki olyan nagyon rosszul.*
-Az első őrség az enyém.
*Mert szerinte szükség van őrszemekre. Egy lélegzetvételnyi szünet után széles mosollyal folytatja.*
-Ki szeretne a következő lenni?
// Khan, Gabrien, Liah, Rilai //
*Még ilyen messziről is figyelgeti a vékonyodó füstcsíkot, ami Thargarod egykori helyét jelzi. Most leégett épületek és sátorcsonkok, mint megannyi fekete csont jelezheti csak, hogy az valaha élettől buzgó erőd volt, amit sok munkával és áldozattal építettek fel. Amon Ruadhot pedig a törzsiek könnye öntözi. Jane nagyon reméli, hogy Isuriinak majd sikerül valami újat összehozni a régi romjaiból és hogy Kagan valaha visszatér.
De mindez nem tántorítja el attól, hogy Gabrien oldalán vágjon neki az ismeretlennek. Szórakozott mosollyal pillog vissza nekisimulva a kolosszus hátának. Néha végigsimít a láncing szemein, miközben lágyan ringatóznak Balthy nyergében egyre távolabb egykori otthonuktól. Érzi, hogy az emberóriás légzése egyre lassabb, sejti, hogy talán megnyugszik végre és nem emészti magát olyan csúfságokon, amit csöppet sem ő idézett elő.
Igazából ő is csendben van, így Lián kívül senki sem csiripel bele a lovak patáinak monoton dobolásába. Nem is igazán figyel a dalok szövegére annyira belefeledkezik a lovon döcögés ezen szokatlan formájába. Nem foglalkozik már elvesztett otthonuk miatt, inkább izgatott, hogy mit hoz a jövő. Szerencsére igen gyorsan tud alkalmazkodni.*
*Khan levezeti őket az útról egészen egy tisztásig, ahol a jelek szerint tábort vernek majd. A kolosszus leszáll hatalmas hátasáról, majd segít a félvérnek, aki már nyújtja is felé karjait, hogy vegye le.*
-Köszönöm.
*Mondja csendesen, majd mindenki útjára indul. Riali pancsolni.*
-Nemrég tisztultam. *Mosolyog a fogadósra, majd kicsit komolyabban hozzáteszi.* -Figyelj oda, hogy ne essen bajod.
~Ne raboljanak el rabszolgakereskedők és ha lehet, ne hágjanak meg a banditák se.~
*Majd folytatja útját az ösvény irányába, hogy eltüntesse a lovak nyomait. Letört ágakat igazgat és megpróbálkozik néhány farönköt akadály gyanánt elhelyezni az út és a tábor között lehetőleg úgy, hogy természetesnek hasson. Ezután latrinát ás, ha már ég a tűz, akkor fát szerez későbbre.*
*Végül ő is megtelepszik Gabe jobbján, hogy szerezzen magának egy kis étket a többiektől. Sőt, a kolosszustól még egy egy pokrócot is kapnak Liával, amit Jane egy hálás mosollyal köszön meg, majd behajtja feneke alá. Még jó idő van, a bőrvért pedig dob rá még egy kis pluszt. Khan jövőre vonatkozó tervein halkan nevetgél, tetszenek neki a fosztogatós, kardélre hányós, kislovagos tervei, remekül szórakozik rajta. Megvárja a többiek válaszát, mielőtt megfelelne ő is a kérdésre. Merre tovább?
Riali városba települős terveire elhúzza a száját nemtetszését kifejezőn. Nincs kedve a városi népekhez és ahhoz, hogy mindenki szolgának nézze, valaki tulajdonának. Liah elképzelését már inkább magáévá tudja tenni, el is gondolkozik, merre lehetne menni. De minek is telepednének le, ha vándorolgathatnának örökkön örökké és akkor soha többet nem veszítenének el otthont, mert egész Lanawin az otthonuk lenne. Az egészet pedig csak nem pusztítja el valami utálatos dolog. Az meg sem fordul a fejében, hogy elszakadjon kedvesétől.
Liah visszakérdezése zökkenti ki gondolatainak zakatolásából, így először a lányra néz és csak utána a bérlovagra.*
-Arra gondoltam, hogy vándorolhatnánk. Bejárnánk sok sok vidéket és eladhatnánk a kardjainkat. Esetemben íjat.
*Pontosít leemelve hátáról a könnyed fegyvert. Gabrien szavaira pedig bólogat szorgalmasan, mert igen, a nagy távozásban nem igazán vettek magukhoz túl sok olyan dolgot, amit készletnek lehetne nevezni.*
-Ha a városban járunk, látogassunk el egy fogadóba is.
*Szólal meg ekképpen jelezve, mennyire támogatja az ellátmány létének megvalósulását.*
-Még mindig látni akarom, ahogy rendesen lerészegedsz.
*Rávigyorog kedvesére huncutul, hiszen Gabe már nem lovagvezér, előttük meg nem kell megjátszania magát, csak talán erre még nem jött rá magától.
Ha végzett a szalonna elkobzásával és elpusztításával, akkor feláll íjával a kezében és nyújtózik egyet a tűz fényénél. Végignéz a többieken, a kiterült Rilain és Khanon, Lián és Gabe-en, majd megjegyzi magában, hogy azért nem néznek ki olyan nagyon rosszul.*
-Az első őrség az enyém.
*Mert szerinte szükség van őrszemekre. Egy lélegzetvételnyi szünet után széles mosollyal folytatja.*
-Ki szeretne a következő lenni?
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:59:17
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:59:17
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
*Tehát, az erdei ösvényen bandukol lova hátán, trallalallala. A feje még a szokottnál is súlyosabb most a gondolatoktól. Több mint fél évet volt a Thargoknál, s mit ért el? Sohasem illett oda. Az új hely pedig, ahova mentek volna, talán még inkább ilyen lett volna, a civilizációtól elzárva. Badarság volt részéről jelentkezni erre, úgysem bírta volna. Ryrin nála erősebb és harcképesebb volt, és ő is már az indulásnál elbukott. A varbárok azok barbárok maradnak, míg ő, városi lecsúszott nemes – nos, ő pedig továbbra is senki marad. Legalábbis ilyen, és ebből kiinduló gondolatmenetek hullámoznak át elméjén. Ám lova megint gúnyt űz belőle, mintha neki semmi sem lenne szent. De ne is várjuk el tőle, hát ez csak egy ló! megint letér az ösvényről, ám vissza tudja irányítani.
Tehát, rajta van a könnyű vértje, meg egy sisak is. A pajzsa a lován lóg, míg fegyverzete magára aggatva: Kardja az oldalán, tegez a másik oldalán, a számszeríj pántjánál fogva a hátán, felhúzva felejtve – mert lusta volt hogy leeressze – viszont nincs betöltve. Legföljebb ha megnyomódik az elsütő szerkezet, majd jól tarkón csapja. A többi csomagja, evilági vagyona szintén lovára aggatva. Egyszóval, ahogy az Új Világba utazott volna. Hogy nem üti agyon a hőguta, az azért van, mert néhány felhőcske vigyáz most rá.*
Tehát, rajta van a könnyű vértje, meg egy sisak is. A pajzsa a lován lóg, míg fegyverzete magára aggatva: Kardja az oldalán, tegez a másik oldalán, a számszeríj pántjánál fogva a hátán, felhúzva felejtve – mert lusta volt hogy leeressze – viszont nincs betöltve. Legföljebb ha megnyomódik az elsütő szerkezet, majd jól tarkón csapja. A többi csomagja, evilági vagyona szintén lovára aggatva. Egyszóval, ahogy az Új Világba utazott volna. Hogy nem üti agyon a hőguta, az azért van, mert néhány felhőcske vigyáz most rá.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:24:20
Üzenet elküldve: 2015-06-27 20:24:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Khan, Gabrien, Jane, Rilai //
*Az egész út alatt szótlan, szótlanabb, mint eddig valaha. Naparany tekintetét előre szegezi, de ha valaki a szemébe néz, láthatja, hogy nem az utat, nem is az erdőt, de még csak nem is a környezetét figyeli. Befelé néz, befelé tekint, talán a múltba, vagy a jövőbe.
Mozdulatlan, csak annyi mozgást mutat, amennyit a békésen léptető Balthazard testének követése ad neki. Jobbjában keményen fogja a kantárszárat, balját a hatalmas mesterpallos markolatán nyugtatja, mintha nyugalmat akarna meríteni a szégyenlősen bájait takaró női alak fémhideg érintéséből. A sors különös szajha, előbb ad valamit az embernek, majd elveszi, s mellé még jól tökön is rúgja. A kolosszus azon tűnődik, hogy ez vajon mindig így volt-e megírva, vagy saját maga kovácsolta ilyenné jelenét.
Ahogy maguk mögött hagyják a füstölgő romokat, a dombot és körül öleli őket az erdő, ahol már csak a feketén ég felé kígyózó füstcsíkok emlékeztethetik őket a történtekre, egyre nyugodtabb lesz. Lelkének háborgása alábbhagy, a hozzásimuló Janemita is észlelheti, ahogy a láncszemekbe öltöztetett mellkasa egyre lassabban emelkedik-süllyed. Ha nem néz arra, hanem napsárga tekintetét egyenesen előre szegezi, nem is pillanthatja meg a füstöt, nem lopva újabb haragot lelkébe.
Igazából igazán nagy sérülés nem érte, ha nem számítjuk porrá zúzott hűségét. Lassan beletörődik a dolgokba, hisz a múlton már nem tud változtatni, a jövő tetteit pedig a jelenben kovácsolják. Egy olyan változás küszöbén állnak, amely túlmutat rajtuk, nem kérték, nem kívánták, mégis most itt van és ők ott álnak a kapujában. Át kell lépniük rajta, akár akarják, akár nem. A Változás… elkerülhetetlen.
Különös érzés ragadja magával, valami megnyugtató, valami fennkölt, valami túlvilági. Nem tudja hova tenni a nem várt nyugalmat, amikor arra eszmél, hogy Khan levezeti őket az útról és egy közeli tisztáson tábort kezdenek verni. Balthazard követte a gesztenyeszín hajú férfi gebéjét, gépiesen emeli át a lábát a nyergen maga előtt, majd segíti le onnan Janeyt. Még most sem szólal meg, de érzékei már működnek, tudja, mit és miért tesznek. Segít a táborverésben, felszerelésében erre alkalmas dolgok is vannak. Szekerce, ásó és még egy vasháromláb is egy hozzá tartozó bográccsal.
Némán ajánlja fel mindet az előkészületek alatt, s mire feleszmél a monoton cselekvéssorozatok – Balthy leszerszámozása és kikötése, tűzifagyűjtés, hasonlók – már a tűznél ülnek és a társaság nagy része sült szalonnát vacsorál.
A nem messze lerakott felszereléséhez sétál, majd két lópokrócot kerít az egyik nyeregtáskából, az egyikkel Janemitát, a másikkal Liat takarja be, majd leül maga is a tűz mellé. Eddig sem nagyon szólalt meg, ha kérdezték, halkan, kevés szóval válaszolt ám most mégis megtöri hallgatását.*
- Az éjszakát itt töltjük, de aztán úgyis be kell mennünk a városba, hogy feltöltsük a készleteket.
*Tárgyilagosan beszél, színtelen felhangokkal, mintha nem fontos kérdésben döntene. Nem veszi magát a kis csapat vezetőjének, egyszerűen csak kimondja azt, amit gondol. Még ha így is lenne, Khan és ő egyenrangúak, ahogy a lányok véleménye is ugyanúgy számít.*
- Aztán majd megbeszéljük, hogyan tovább. Mihez kezdjünk. Maradjunk-e együtt, vagy mindenki menjen a dolgára.
*Emeli naparany tekintetét a jelenlévőkre egymás után. Még egyelőre neki sincs konkrét terve, de az biztos, hogy nem fog elveszni a világban. Valamit kezdeni fog, nem arra született, hogy tengődjön a világban. A nap történései kiégették belőle a hűséget mások iránt, így saját magának kell megteremtenie azt, amit mástól várt.
A Változás küszöbén állnak, bármerre indulhatnak…*
// Khan, Gabrien, Jane, Rilai //
*Az egész út alatt szótlan, szótlanabb, mint eddig valaha. Naparany tekintetét előre szegezi, de ha valaki a szemébe néz, láthatja, hogy nem az utat, nem is az erdőt, de még csak nem is a környezetét figyeli. Befelé néz, befelé tekint, talán a múltba, vagy a jövőbe.
Mozdulatlan, csak annyi mozgást mutat, amennyit a békésen léptető Balthazard testének követése ad neki. Jobbjában keményen fogja a kantárszárat, balját a hatalmas mesterpallos markolatán nyugtatja, mintha nyugalmat akarna meríteni a szégyenlősen bájait takaró női alak fémhideg érintéséből. A sors különös szajha, előbb ad valamit az embernek, majd elveszi, s mellé még jól tökön is rúgja. A kolosszus azon tűnődik, hogy ez vajon mindig így volt-e megírva, vagy saját maga kovácsolta ilyenné jelenét.
Ahogy maguk mögött hagyják a füstölgő romokat, a dombot és körül öleli őket az erdő, ahol már csak a feketén ég felé kígyózó füstcsíkok emlékeztethetik őket a történtekre, egyre nyugodtabb lesz. Lelkének háborgása alábbhagy, a hozzásimuló Janemita is észlelheti, ahogy a láncszemekbe öltöztetett mellkasa egyre lassabban emelkedik-süllyed. Ha nem néz arra, hanem napsárga tekintetét egyenesen előre szegezi, nem is pillanthatja meg a füstöt, nem lopva újabb haragot lelkébe.
Igazából igazán nagy sérülés nem érte, ha nem számítjuk porrá zúzott hűségét. Lassan beletörődik a dolgokba, hisz a múlton már nem tud változtatni, a jövő tetteit pedig a jelenben kovácsolják. Egy olyan változás küszöbén állnak, amely túlmutat rajtuk, nem kérték, nem kívánták, mégis most itt van és ők ott álnak a kapujában. Át kell lépniük rajta, akár akarják, akár nem. A Változás… elkerülhetetlen.
Különös érzés ragadja magával, valami megnyugtató, valami fennkölt, valami túlvilági. Nem tudja hova tenni a nem várt nyugalmat, amikor arra eszmél, hogy Khan levezeti őket az útról és egy közeli tisztáson tábort kezdenek verni. Balthazard követte a gesztenyeszín hajú férfi gebéjét, gépiesen emeli át a lábát a nyergen maga előtt, majd segíti le onnan Janeyt. Még most sem szólal meg, de érzékei már működnek, tudja, mit és miért tesznek. Segít a táborverésben, felszerelésében erre alkalmas dolgok is vannak. Szekerce, ásó és még egy vasháromláb is egy hozzá tartozó bográccsal.
Némán ajánlja fel mindet az előkészületek alatt, s mire feleszmél a monoton cselekvéssorozatok – Balthy leszerszámozása és kikötése, tűzifagyűjtés, hasonlók – már a tűznél ülnek és a társaság nagy része sült szalonnát vacsorál.
A nem messze lerakott felszereléséhez sétál, majd két lópokrócot kerít az egyik nyeregtáskából, az egyikkel Janemitát, a másikkal Liat takarja be, majd leül maga is a tűz mellé. Eddig sem nagyon szólalt meg, ha kérdezték, halkan, kevés szóval válaszolt ám most mégis megtöri hallgatását.*
- Az éjszakát itt töltjük, de aztán úgyis be kell mennünk a városba, hogy feltöltsük a készleteket.
*Tárgyilagosan beszél, színtelen felhangokkal, mintha nem fontos kérdésben döntene. Nem veszi magát a kis csapat vezetőjének, egyszerűen csak kimondja azt, amit gondol. Még ha így is lenne, Khan és ő egyenrangúak, ahogy a lányok véleménye is ugyanúgy számít.*
- Aztán majd megbeszéljük, hogyan tovább. Mihez kezdjünk. Maradjunk-e együtt, vagy mindenki menjen a dolgára.
*Emeli naparany tekintetét a jelenlévőkre egymás után. Még egyelőre neki sincs konkrét terve, de az biztos, hogy nem fog elveszni a világban. Valamit kezdeni fog, nem arra született, hogy tengődjön a világban. A nap történései kiégették belőle a hűséget mások iránt, így saját magának kell megteremtenie azt, amit mástól várt.
A Változás küszöbén állnak, bármerre indulhatnak…*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-27 04:14:30
Üzenet elküldve: 2015-06-27 04:14:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Amerre a szél visz //
// Khan, Gabrien, Jane, Rilai //
*Lia megnyugszik, mikor Látja, hogy Gabrien is megindul uitánuk, majd azt, ahogy a hósörényű lovag a nyergébe emeli Janemitát. Akárhogyan is töpreng ugyanis, nélkülük, tudja, kudarcra lett volna eleve ítélve Khan megmozdulása.*
~Az egy férfi két nő párosáltalában nem az, ami hosszútávon működhet ugyanis. De csoportként már más a helyzet. Így már nem arról szól, meddig nézzem, hogy ők ketten az orrom előtt flörtölnek.~
*A lány finoman újra megböki a sarkával a frissen vett lova oldalát, mire a mélybarna hóka megugrik, és laza ügetésben beéri Khan lovát.
Lia ennél gyorsabb tempót egyelőre nem kér a hátasától, hiszen még csak ismerkednek egymással, és nyerge sincs. Szőrén öli meg a lovat, és egy szál kötőfékkel irányítja. A paci nem néz ki túl mutatósnak, girhes is, poros is. Ki tudja miért volt mellőzött helye az istállóban.*
~Olyan vagy, kedvesem, mint én.~
*Lia előrehajolva megveregeti a lova nyakát, kicsit meg is simogatja, mire egy apró horkantás a válasz. A többiek ugyan szótlanok, de Lia egy idő után zümmögni kezd, a zümmögésből dúdolás, abból dal lesz.*
– Selyemszörű paripám, paripám, irigyli is minden lány, minden lány, meg az összes lovag is, lovag is, mert elvisz engem haza is, haza is…
*Bizony Lia nem adta fel, hogy egyszer majd otthont találjon, és most ez a dalocska, melyben egy ló is szerepel, aktuális, hisz újra lett egy lova.
Ez pedig jó. Lia pedig úgy döntött a búbánat után mostantól igyekszik inkább a jó dolgokra gondolni.
Mire leszáll az est, a lány a sok énekléstől kissé bereked, de furcsa mód a dalok segítettek neki abban, hogy elmondja azt, amiről beszélgetnie nehéz, vagy kínos lett volna.
Lecsusszan a lováról a holmiját is leszedi, majd úgy köti ki a pasolát, hogy az tudjon legelni a tisztás szélén.
Rilai láthatólag fürdeni indul, de Lia nem tart vele. Inkább marad, és amiben csak tud, segít a vacsorájukkal ügyködő Khannak.
Aztán persze a fák közé is betér egy kis időre, mert a természet nagy úr.
Visszafelé egy apró erecskébe botlik – talán a patakba vezet, melyben Rilai fürdik, s maley az Amon Ruadh mellett kanyargó folyóba szállítja a vizét –, ahol megmossa a kezeit, és magát a vízfolyást is megjegyzi, mert az állatok nyomait látva úgy találja rendszeresen isznak belőle, ami azt mutatja, hogy a vize jó.
Már majdnem eléri a tisztást, mikor újra öröm éri, egy erdei málna bokorra bukkan, és azon pár már érett szemre, melyeket most óvatosan gyűjt be a markába, vigyázva ne törjenek, legyen kedvük enni belőle a többieknek is.*
– Hoztam egy kis csemegét! *Toppan újra a tűz mellé, majd leül és el is helyezkedik.
Mivel Gabrien és Janemita bizonnyal egymás mellett ülnek, így neki Khannak Rilaival átellenes oldala jut.
Ha kap ő is a szalonnából, akkor megköszöni.
Annak örül, hogy még van a készleteikből, így a pityókát egyelőre talonban tartja.*
~Az úgyse romlik meg, de mennyire jól jön majd, ha elfogy minden másunk. Vagy ha valaki lebetegedne. Ami, remélem, nem következik be.~
– Hogy merre tovább? *Néz fel a szemkötős lovag kérdésére, majd körbekínálja a málnát.* Én egyelőre nem mennék még Artheniorba. Túl, túl, túl lenne az a hely. Ott csak egy csapat szakadt senkiházi lennénk. Menekültek. Idegenek. Lanawin olyan nagy és tágas, én hiszem, hogy lelünk benne helyet magunknak. Te mit gondolsz, Janemita? *kérdezi meg a másik lányt is, majd lassan elmosolyodik, úgy dünnyög:*
– Meg itt az új lovam is. Nem akarnám máris idegenekre bízni egy béristállóban. Szeretném őt megismerni. De a városban el kellene válnom tőle, ahogy most áll a helyzet.
*Közben a lány már erősen gondolkodik, hogyan nevezze el az emlegetett hátast.
Az nem lepi meg, hogy Rilai meg a városba menne, de az sem, hogy Khan miféle tervet vázol fel. A szavait hallva gabrienre pillant, remélve, hogy a hósörényű lovag most is őrzi az elveit, és az értelmetlen gyilkolásnál és a véres fosztogatásnál jobb tervekkel tud előállni.
De a vajákos-dolgot már nem állja meg megjegyzés nélkül.*
– Hát csak eddig tartott a belém vetett bizodalmad, Khan? Hogy most már vajákost keresnél? Vagy talán nem a szemedről beszélsz? Talán bajod lett az orvosságtól, amit adtam? Vagy a szemed továbbra is rám bízod, ámde a nyereg feltörte a hátsódat az úton és azt nem mernéd megmutatni? *Cukkolja persze a férfit, de ezt tudja is. Nem mintha amúgy nem kezelt volna már hasonló sebeket.*
– Egyébként pedig, van nálam Myceil Fénye. Ha akad egy kis lábaskánk meglesz belőle a tea. De ha nincs, akkor is be tudod venni *mondja a szemkötős lovagnak* Sőt, jó is lenne, ha megtennéd, ha azt akarod, a bal szemed megmaradjon. Gabrien, szólj neki, kérlek! *fordul Lia segítségért a csapat másik férfi tagjához, s reméli, Gabrien mellette emeli fel majd szavát
A tenyerén mutatja meg Khannak az aprócska virágot, odakínálja.*
– A szemed miatt!
*Látja, hogy mikor a gesztenyeszín hajú végül ledől, Rilai odacsúszik mellé, hacsak a férfi el nem tolja.
Halkan sóhajt, aztán fázósan átöleli magát, az oldalára fordulva összegömbölyödik.
Ha senki nem szól rá, vagy hozzá, halkan dúdolni, majd énekelni kezd kezd.*
– Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…
// Khan, Gabrien, Jane, Rilai //
*Lia megnyugszik, mikor Látja, hogy Gabrien is megindul uitánuk, majd azt, ahogy a hósörényű lovag a nyergébe emeli Janemitát. Akárhogyan is töpreng ugyanis, nélkülük, tudja, kudarcra lett volna eleve ítélve Khan megmozdulása.*
~Az egy férfi két nő párosáltalában nem az, ami hosszútávon működhet ugyanis. De csoportként már más a helyzet. Így már nem arról szól, meddig nézzem, hogy ők ketten az orrom előtt flörtölnek.~
*A lány finoman újra megböki a sarkával a frissen vett lova oldalát, mire a mélybarna hóka megugrik, és laza ügetésben beéri Khan lovát.
Lia ennél gyorsabb tempót egyelőre nem kér a hátasától, hiszen még csak ismerkednek egymással, és nyerge sincs. Szőrén öli meg a lovat, és egy szál kötőfékkel irányítja. A paci nem néz ki túl mutatósnak, girhes is, poros is. Ki tudja miért volt mellőzött helye az istállóban.*
~Olyan vagy, kedvesem, mint én.~
*Lia előrehajolva megveregeti a lova nyakát, kicsit meg is simogatja, mire egy apró horkantás a válasz. A többiek ugyan szótlanok, de Lia egy idő után zümmögni kezd, a zümmögésből dúdolás, abból dal lesz.*
– Selyemszörű paripám, paripám, irigyli is minden lány, minden lány, meg az összes lovag is, lovag is, mert elvisz engem haza is, haza is…
*Bizony Lia nem adta fel, hogy egyszer majd otthont találjon, és most ez a dalocska, melyben egy ló is szerepel, aktuális, hisz újra lett egy lova.
Ez pedig jó. Lia pedig úgy döntött a búbánat után mostantól igyekszik inkább a jó dolgokra gondolni.
Mire leszáll az est, a lány a sok énekléstől kissé bereked, de furcsa mód a dalok segítettek neki abban, hogy elmondja azt, amiről beszélgetnie nehéz, vagy kínos lett volna.
Lecsusszan a lováról a holmiját is leszedi, majd úgy köti ki a pasolát, hogy az tudjon legelni a tisztás szélén.
Rilai láthatólag fürdeni indul, de Lia nem tart vele. Inkább marad, és amiben csak tud, segít a vacsorájukkal ügyködő Khannak.
Aztán persze a fák közé is betér egy kis időre, mert a természet nagy úr.
Visszafelé egy apró erecskébe botlik – talán a patakba vezet, melyben Rilai fürdik, s maley az Amon Ruadh mellett kanyargó folyóba szállítja a vizét –, ahol megmossa a kezeit, és magát a vízfolyást is megjegyzi, mert az állatok nyomait látva úgy találja rendszeresen isznak belőle, ami azt mutatja, hogy a vize jó.
Már majdnem eléri a tisztást, mikor újra öröm éri, egy erdei málna bokorra bukkan, és azon pár már érett szemre, melyeket most óvatosan gyűjt be a markába, vigyázva ne törjenek, legyen kedvük enni belőle a többieknek is.*
– Hoztam egy kis csemegét! *Toppan újra a tűz mellé, majd leül és el is helyezkedik.
Mivel Gabrien és Janemita bizonnyal egymás mellett ülnek, így neki Khannak Rilaival átellenes oldala jut.
Ha kap ő is a szalonnából, akkor megköszöni.
Annak örül, hogy még van a készleteikből, így a pityókát egyelőre talonban tartja.*
~Az úgyse romlik meg, de mennyire jól jön majd, ha elfogy minden másunk. Vagy ha valaki lebetegedne. Ami, remélem, nem következik be.~
– Hogy merre tovább? *Néz fel a szemkötős lovag kérdésére, majd körbekínálja a málnát.* Én egyelőre nem mennék még Artheniorba. Túl, túl, túl lenne az a hely. Ott csak egy csapat szakadt senkiházi lennénk. Menekültek. Idegenek. Lanawin olyan nagy és tágas, én hiszem, hogy lelünk benne helyet magunknak. Te mit gondolsz, Janemita? *kérdezi meg a másik lányt is, majd lassan elmosolyodik, úgy dünnyög:*
– Meg itt az új lovam is. Nem akarnám máris idegenekre bízni egy béristállóban. Szeretném őt megismerni. De a városban el kellene válnom tőle, ahogy most áll a helyzet.
*Közben a lány már erősen gondolkodik, hogyan nevezze el az emlegetett hátast.
Az nem lepi meg, hogy Rilai meg a városba menne, de az sem, hogy Khan miféle tervet vázol fel. A szavait hallva gabrienre pillant, remélve, hogy a hósörényű lovag most is őrzi az elveit, és az értelmetlen gyilkolásnál és a véres fosztogatásnál jobb tervekkel tud előállni.
De a vajákos-dolgot már nem állja meg megjegyzés nélkül.*
– Hát csak eddig tartott a belém vetett bizodalmad, Khan? Hogy most már vajákost keresnél? Vagy talán nem a szemedről beszélsz? Talán bajod lett az orvosságtól, amit adtam? Vagy a szemed továbbra is rám bízod, ámde a nyereg feltörte a hátsódat az úton és azt nem mernéd megmutatni? *Cukkolja persze a férfit, de ezt tudja is. Nem mintha amúgy nem kezelt volna már hasonló sebeket.*
– Egyébként pedig, van nálam Myceil Fénye. Ha akad egy kis lábaskánk meglesz belőle a tea. De ha nincs, akkor is be tudod venni *mondja a szemkötős lovagnak* Sőt, jó is lenne, ha megtennéd, ha azt akarod, a bal szemed megmaradjon. Gabrien, szólj neki, kérlek! *fordul Lia segítségért a csapat másik férfi tagjához, s reméli, Gabrien mellette emeli fel majd szavát
A tenyerén mutatja meg Khannak az aprócska virágot, odakínálja.*
– A szemed miatt!
*Látja, hogy mikor a gesztenyeszín hajú végül ledől, Rilai odacsúszik mellé, hacsak a férfi el nem tolja.
Halkan sóhajt, aztán fázósan átöleli magát, az oldalára fordulva összegömbölyödik.
Ha senki nem szól rá, vagy hozzá, halkan dúdolni, majd énekelni kezd kezd.*
– Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718