Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-01 17:37:22
Üzenet elküldve: 2013-08-01 17:37:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
// Lélekbörtön //
*Szerencsétlen tudóslányka úgy reszket, mint a nyárfalevél, nem érti, miért űz velük bárki is kegyetlen és véres játékot. Mit vétettek ők bárkinek is, hogy ezt érdemeljék? Ujjai görcsösen szorítják Dakhnator karját, legalább azért áldhatja szerencséjét, hogy a szerzetes itt van mellette, ő az egyetlen, aki képes visszatartani attól, hogy teljesen átadja magát a pániknak és kétségbeesésnek.
A hintó dülöngél, az ajtó recseg, kintről pedig a többiek hangjai szűrődnek be hozzájuk. Ha legalább valami fegyvert hozott volna magával... Ideje sincs ezt végiggondolni, az ajtó betörik, ő pedig felsikít, ahogy az egyik fenevad éles karmai a lábába mélyednek. A fájdalom érdekli legkevésbé, mindkét kezével az ülésbe kapaszkodik, mondhatni ellentámasztva, hogy ne lehessen olyan könnyedén lerántani a helyéről, közben pedig sikongatva próbálja kitépni lábát a lény szorításából, másikkal valahogy az arcát, fejét célozva, tőle telhető legerősebb rúgásokat mérve rá. Ha legalább valami fegyvere lenne... Szemén könnyek buknak ki, ahogy rémült fejében csak egy gondolat zakatol: nem akar meghalni!*
// Lélekbörtön //
*Szerencsétlen tudóslányka úgy reszket, mint a nyárfalevél, nem érti, miért űz velük bárki is kegyetlen és véres játékot. Mit vétettek ők bárkinek is, hogy ezt érdemeljék? Ujjai görcsösen szorítják Dakhnator karját, legalább azért áldhatja szerencséjét, hogy a szerzetes itt van mellette, ő az egyetlen, aki képes visszatartani attól, hogy teljesen átadja magát a pániknak és kétségbeesésnek.
A hintó dülöngél, az ajtó recseg, kintről pedig a többiek hangjai szűrődnek be hozzájuk. Ha legalább valami fegyvert hozott volna magával... Ideje sincs ezt végiggondolni, az ajtó betörik, ő pedig felsikít, ahogy az egyik fenevad éles karmai a lábába mélyednek. A fájdalom érdekli legkevésbé, mindkét kezével az ülésbe kapaszkodik, mondhatni ellentámasztva, hogy ne lehessen olyan könnyedén lerántani a helyéről, közben pedig sikongatva próbálja kitépni lábát a lény szorításából, másikkal valahogy az arcát, fejét célozva, tőle telhető legerősebb rúgásokat mérve rá. Ha legalább valami fegyvere lenne... Szemén könnyek buknak ki, ahogy rémült fejében csak egy gondolat zakatol: nem akar meghalni!*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-31 16:08:00
Üzenet elküldve: 2013-07-31 16:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*Mikor Log ügyesen felugrik mögé és udvariasan fejezi ki köszönetét, elég érdekes a kinézete. Az a hosszan tartó furcsa nézés és a félmosoly megzavarja Kelteriát. Nem kell sok, hogy rájöjjön, hogy a férfi visszafogottan közeledik hozzá. Ettől halványa elpirul. A férfi még a hátára is rádől, de ez az állapot nem tart sokáig. Mikor a lények megjelennek, Log gyorsaságra szólítja fel Kelteriát. Amire a nő ügyet sem vet, amíg el nem véti a célpontot, jobbnak látja, ha inkább az előre vezető utat tisztítja meg. A lovat egy mozdulattal, megfordítja és elindítja.*
~Az embert bezzeg, nem bírod! Ezekre az izékre, meg nem is ragálsz!~*Értetlenkedik magában, a nemes állat nyugalmát látva. Viszont most újra az utat figyeli, mikor a lények megindulnak feléjük és Log a mondat közepén megáll, hátra kapja fejét.*
-Hogy nyúvadnátok meg! Fogd!*Kiáltja a férfi kezébe nyomva a tőrt, ha más nem védekezésre tudja használni. Persze táskájából gyors mozdulattal kivesz még egy tőrt, biztos ami biztos alapon.*
~Honnan jöttek? Egyáltalán mik ezek?~*Kérdezi magától, ahogy Loggal a háta mögött hajtja a lovat. Azt egy-két visszapillantásból látja, hogy ezek a farkas, ember keverékek megtámadják a hintót. Legszívesebben segítene, de a túlélési ösztön erősebb, nem mellesleg hasznosabb ha a hintó előtt takarítják meg az utat. A hintón úgy is van, olyan aki meg tudja azt védeni. Hayrában és a törpben egyáltalán nem kételkedik, biztos benne, hogy meg tudják magukat és talán a többieket is védeni. Kelteria csak a saras utat figyeli, kissé előre dőlve a nyeregben. Épp annyira, hogy Log meg tudjon támaszkodni, de viszonylag gyorsan is tudjanak haladni. Minden gondolatát az útra összpontosítja, amíg egy ilyen korcs, oda nem ugrik elé a nyeregbe az erdő sűrűjéből.*
-Hogy, az a jó anyukád folytott volna meg, mikor világra jöttél!*Ordítja miközben a kantárt elengedi, szinte már eldobja és a tőrt az állat nyakába nyomja. Nem egy könnyű teremtmény ez, ezért lábával is rá kell segíteni, ha le akarja lökni a lényt a nyeregből. Még mielőtt ellökné próbál tenni róla, hogy az ne térjen többet vissza. A tőrt még egy gyors mozdulattal az állat szíve felé próbálja szúrni, ahonnan, ha talált patakokban kezd folyni a vér, ha nem akkor csak egyszerűen,egy mozdulattal lelöki a dögöt a nyeregből és reméletőleg, az nem is jön vissza. Kelteria megint a kantárért kap és kezébe veszi a irányítást a ló felett. Még mindig furcsálja az állat nyugodt viselkedését. Mintha természetes lenne neki, hogy ilyen, valamik ugrálnak körülötte. Viszont Kelteriának nincs sok ideje ezen gondolkodni, az utat kell figyelnie és lélekben felkészülni, még egy vagy több esetleges támadásra, amit lehet nem lesz, ilyen könnyű elhárítani.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:57, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Lélekbörtön//
*Mikor Log ügyesen felugrik mögé és udvariasan fejezi ki köszönetét, elég érdekes a kinézete. Az a hosszan tartó furcsa nézés és a félmosoly megzavarja Kelteriát. Nem kell sok, hogy rájöjjön, hogy a férfi visszafogottan közeledik hozzá. Ettől halványa elpirul. A férfi még a hátára is rádől, de ez az állapot nem tart sokáig. Mikor a lények megjelennek, Log gyorsaságra szólítja fel Kelteriát. Amire a nő ügyet sem vet, amíg el nem véti a célpontot, jobbnak látja, ha inkább az előre vezető utat tisztítja meg. A lovat egy mozdulattal, megfordítja és elindítja.*
~Az embert bezzeg, nem bírod! Ezekre az izékre, meg nem is ragálsz!~*Értetlenkedik magában, a nemes állat nyugalmát látva. Viszont most újra az utat figyeli, mikor a lények megindulnak feléjük és Log a mondat közepén megáll, hátra kapja fejét.*
-Hogy nyúvadnátok meg! Fogd!*Kiáltja a férfi kezébe nyomva a tőrt, ha más nem védekezésre tudja használni. Persze táskájából gyors mozdulattal kivesz még egy tőrt, biztos ami biztos alapon.*
~Honnan jöttek? Egyáltalán mik ezek?~*Kérdezi magától, ahogy Loggal a háta mögött hajtja a lovat. Azt egy-két visszapillantásból látja, hogy ezek a farkas, ember keverékek megtámadják a hintót. Legszívesebben segítene, de a túlélési ösztön erősebb, nem mellesleg hasznosabb ha a hintó előtt takarítják meg az utat. A hintón úgy is van, olyan aki meg tudja azt védeni. Hayrában és a törpben egyáltalán nem kételkedik, biztos benne, hogy meg tudják magukat és talán a többieket is védeni. Kelteria csak a saras utat figyeli, kissé előre dőlve a nyeregben. Épp annyira, hogy Log meg tudjon támaszkodni, de viszonylag gyorsan is tudjanak haladni. Minden gondolatát az útra összpontosítja, amíg egy ilyen korcs, oda nem ugrik elé a nyeregbe az erdő sűrűjéből.*
-Hogy, az a jó anyukád folytott volna meg, mikor világra jöttél!*Ordítja miközben a kantárt elengedi, szinte már eldobja és a tőrt az állat nyakába nyomja. Nem egy könnyű teremtmény ez, ezért lábával is rá kell segíteni, ha le akarja lökni a lényt a nyeregből. Még mielőtt ellökné próbál tenni róla, hogy az ne térjen többet vissza. A tőrt még egy gyors mozdulattal az állat szíve felé próbálja szúrni, ahonnan, ha talált patakokban kezd folyni a vér, ha nem akkor csak egyszerűen,egy mozdulattal lelöki a dögöt a nyeregből és reméletőleg, az nem is jön vissza. Kelteria megint a kantárért kap és kezébe veszi a irányítást a ló felett. Még mindig furcsálja az állat nyugodt viselkedését. Mintha természetes lenne neki, hogy ilyen, valamik ugrálnak körülötte. Viszont Kelteriának nincs sok ideje ezen gondolkodni, az utat kell figyelnie és lélekben felkészülni, még egy vagy több esetleges támadásra, amit lehet nem lesz, ilyen könnyű elhárítani.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:57, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-31 15:20:06
Üzenet elküldve: 2013-07-31 15:20:06
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*Sokszor hallott már olyat, hogy 'lelassul az idő'. Hogy valaki csinál egy pár másodperces dolgot, és mégis úgy érzi, mintha percekig tartana. Persze ezzel nem törődött, hiszen szerinte ilyen nem létezik. Legalábbis akkor ezt hitte. Most viszont az ugrás pillanatában valóban ez történik. Bár a varázslata sikeres, azonban mégis úgy érzi percekig van a levegőben, és csigalassúsággal ér csak oda. Úgy érzi, vagy öt imát elrebegett magában ez idő alatt, ettől függetlenül a hintó mégis pont a legrosszabbkor ugrik meg, így sikerül elvétenie. Azonban az életösztönétől vezérelve (attól függetlenül, hogy nem túl erkölcsös tett) megragadja egy egyetlen dolgot amit még sikerül elérnie, és az Hayra lába. Mivel nem akarja, hogy a hölgy lerúgja azért, mert ilyen szörnyetegnek hiszi, gyorsan felkiált neki:*
- Ne aggódjon, csak én jöttem segíteni! Tartsa erősen, és két életet is megmenthet, ha ez motiválja, köztük lesz az enyém is *egyeseknek a veszélyhelyzetekben jön meg a humora, bár ez eléggé rideg volt, még tőle is. A szél még valamennyire támogatja, bár megtartani biztos nem tudná, sőt, ez még ahhoz is kevés, hogy érezhető terhet vegyen le Hayra válláról. Ugyanakkor Rather tudja, hogy pár perc múlva már ez sem lesz, szóval szeretne még előtte feljutni a hintó tetejére.
Ha Galin úgy dönt, hogy két életet is megment, köztük Ratherét is, és így sikerül ügyetlen mozdulatokkal felkászálódnia a hintó tetejére, az egy pillanatig megnyugtatja, legalább azért, mert a lenti dögök már nem érhetnek hozzá, csak... csak ha ők is felmásznak. Mindenesetre csak egy légvételnyi ideje marad eldönteni, hogy kinek segítsen. Józan esze azt mondaná, hogy törptől vegye át ellenfelét, hogy irányítani tudja a hintót, de ez a gondolatmenet lezárul azzal, hogy a hintóba behatolnak.
~ Pokolba a hintóval, két farkasdögöt meg három hullát már nem érdemes szállítani. Ha meg még fel is borítják... ~
Igen csak kegyetlen gondolkodás, de mindig vannak veszteségek, és ilyenkor az első törvény lép érvénybe: 'Te csak elszenvedd a veszteségeket, ne te legyél a veszteség.' Persze sosem tudott eszerint a törvénye szerint élni, hiszen akkor már rég elvágtatott volna az egyik lovon, úgy még mindig több esélye lett volna.
~ Én meg az a nagy szívem... ~
Úgy dönt, ha a hintót kiveszi a számításból, akkor a törpe sokkal könnyebben elbánik a farkasfajzattal, mint Hayra (már ha ő egyáltalán elbánik vele). Rather csak most veszi észre a véres kezét, ez pedig még egy ok. A varázslata hatását már csak halványan érzi, de még tartania kell... még muszáj... biztosan csak már megszokta hogy háta mögül jön a szél, ennyi az egész. Legalábbis ezzel igyekszik nyugtatni magát. Mivel fegyvere nincs, úgy dönt, az egyetlen esélye, ha sikerül a szél adta erővel letaszítania a fenevadat, vagy legalábbis Hayrától eltaszítani, ezzel időt nyerve neki. Biztos van fegyvere, valószínűleg csak Rather lehet ilyen ostoba, hogy fegyverek nélkül mászkál. Végül a gondolatmenet végeztével teljes erővel nekirugaszkodik, és nekimegy a fenevad hasának vagy oldalának, attól függ hol sikerül eltalálnia.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:42, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Lélekbörtön//
*Sokszor hallott már olyat, hogy 'lelassul az idő'. Hogy valaki csinál egy pár másodperces dolgot, és mégis úgy érzi, mintha percekig tartana. Persze ezzel nem törődött, hiszen szerinte ilyen nem létezik. Legalábbis akkor ezt hitte. Most viszont az ugrás pillanatában valóban ez történik. Bár a varázslata sikeres, azonban mégis úgy érzi percekig van a levegőben, és csigalassúsággal ér csak oda. Úgy érzi, vagy öt imát elrebegett magában ez idő alatt, ettől függetlenül a hintó mégis pont a legrosszabbkor ugrik meg, így sikerül elvétenie. Azonban az életösztönétől vezérelve (attól függetlenül, hogy nem túl erkölcsös tett) megragadja egy egyetlen dolgot amit még sikerül elérnie, és az Hayra lába. Mivel nem akarja, hogy a hölgy lerúgja azért, mert ilyen szörnyetegnek hiszi, gyorsan felkiált neki:*
- Ne aggódjon, csak én jöttem segíteni! Tartsa erősen, és két életet is megmenthet, ha ez motiválja, köztük lesz az enyém is *egyeseknek a veszélyhelyzetekben jön meg a humora, bár ez eléggé rideg volt, még tőle is. A szél még valamennyire támogatja, bár megtartani biztos nem tudná, sőt, ez még ahhoz is kevés, hogy érezhető terhet vegyen le Hayra válláról. Ugyanakkor Rather tudja, hogy pár perc múlva már ez sem lesz, szóval szeretne még előtte feljutni a hintó tetejére.
Ha Galin úgy dönt, hogy két életet is megment, köztük Ratherét is, és így sikerül ügyetlen mozdulatokkal felkászálódnia a hintó tetejére, az egy pillanatig megnyugtatja, legalább azért, mert a lenti dögök már nem érhetnek hozzá, csak... csak ha ők is felmásznak. Mindenesetre csak egy légvételnyi ideje marad eldönteni, hogy kinek segítsen. Józan esze azt mondaná, hogy törptől vegye át ellenfelét, hogy irányítani tudja a hintót, de ez a gondolatmenet lezárul azzal, hogy a hintóba behatolnak.
~ Pokolba a hintóval, két farkasdögöt meg három hullát már nem érdemes szállítani. Ha meg még fel is borítják... ~
Igen csak kegyetlen gondolkodás, de mindig vannak veszteségek, és ilyenkor az első törvény lép érvénybe: 'Te csak elszenvedd a veszteségeket, ne te legyél a veszteség.' Persze sosem tudott eszerint a törvénye szerint élni, hiszen akkor már rég elvágtatott volna az egyik lovon, úgy még mindig több esélye lett volna.
~ Én meg az a nagy szívem... ~
Úgy dönt, ha a hintót kiveszi a számításból, akkor a törpe sokkal könnyebben elbánik a farkasfajzattal, mint Hayra (már ha ő egyáltalán elbánik vele). Rather csak most veszi észre a véres kezét, ez pedig még egy ok. A varázslata hatását már csak halványan érzi, de még tartania kell... még muszáj... biztosan csak már megszokta hogy háta mögül jön a szél, ennyi az egész. Legalábbis ezzel igyekszik nyugtatni magát. Mivel fegyvere nincs, úgy dönt, az egyetlen esélye, ha sikerül a szél adta erővel letaszítania a fenevadat, vagy legalábbis Hayrától eltaszítani, ezzel időt nyerve neki. Biztos van fegyvere, valószínűleg csak Rather lehet ilyen ostoba, hogy fegyverek nélkül mászkál. Végül a gondolatmenet végeztével teljes erővel nekirugaszkodik, és nekimegy a fenevad hasának vagy oldalának, attól függ hol sikerül eltalálnia.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:42, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-31 12:59:09
Üzenet elküldve: 2013-07-31 12:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*A lány zaklatott szívverése, amit kezét fogva érzett, szinte kábulatba ejtette, viszont így legalább visszanyeri valamelyest türelmét. Lám, terem még azért itt neki is babér, hiába csupán egy ő is a szinte madzagon rángatott bábok közül.*
~Ugye csak egy ág...? ...
Frászkarikát!~
*Gondolatban kissé affektálóbban ismétli meg kérdését. Sok mindenre volt jó ez a húzás - bár nem mintha általában fukarkodnának az ilyesmivel észkerekei. Ezzel most egyrészt elhitette, hogy ő is csak egy a sok nemes, félős hölgy közül, és persze közben rá is döbbenthette őket, mennyire félnek. És mennyire aprók.*
~Szép húzás, te kis... Romlott.~
*Kishíján vállon is veregeti magát, ám ismét csak annyit engedhet meg magának, hogy legbelül, természete legvadabb csücskében hahotázzon egy jólesőt.
Kapkodja a levegőt és pillantását egyaránt, de már nem is igazán azért, hogy elhiggyék, ő is fél. Nem... Ezen már túl van. Csak még jobban rájuk akar ijeszteni. Eddigi 'élete' során úgy vette észre, a pánik pánikot szül - egyikről a másikra ragad.*
-Mi lehet a többiekkel?
*Kérdi szinte halálra vált hangon a következő pillanatban. Nem esik nehezére eljátszani a rémültet. Nem egyet látott már ilyen állapotban abban a párszáz évben, amióta a kontinens lélekszámát gyara... Vagyis ritkítja.
A félelem a szemükben, a zakatoló szívek ritmusa, a viszolygás a haláltól, melynek illata a levegőben terjeng... A legerősebb és legfinomabb érzések mind közt. Finomabbak a vérnél, finomabbak a testből frissen kiszakított, még szinte gőzölgő szerveknél... De még magánál a halálnál is.
Nagyot nyel, úgy mered hatalmasra nyitott szemekkel a szerzetesre. Még az ajkai is elválnak egymástól. Azt akarja, hogy ő is féljen. Az amúgy is ijedős lányt nem lenne nehéz megríkatni. Az nem kihívás, épp ezért talán kisebb örömforrás is számára.
Persze fülel. Kíváncsi rá, mi folyik odakint. Vajon a kinti öt elég lesz, hogy lebírja, ami a hintó tetején van? Nem kizárt, de az sem érdekli, ha elpusztulnak. Inkább azok, mint ő maga. Úgysem jelentenek többet egy apró kavicsnál a körme alatt.*
~Talán jobb is lenne úgy. Elhullana mind... Akkor kimehetnék, végeznék azzal a döggel, aztán jóllaknék a többiből... És végsősoron járhatnám a magam útját, kolonc nélkül.~
*A gondolat hatására feltör belőle egy kis, vékony hang. A másik kettő számára visszafojtott sikoly, saját magának viszont inkább rövid, kéjes kacaj.
A hintó tetején és környékén hallható zajokra azonban szertefoszlik a nagy nehezen visszanyert, viszonylagos nyugalma. Eszébe jut egy számára kedves, igen finom dalocska.*
~Tágas égen Csillagok,
Tíz karommal boncolok,
Nem csak tépek - harapok,
Sajnos túl éhes vagyok.
Tágas égen Csillagok,
Vérfürdőben andalgok,
Ha lennének Angyalok,
Nem volna most mind halott.
Tágas égen Csillagok,
Csak ők tudják, mi vagyok.
Májat-szívet majszolok,
Pusztulással jól lakok.
Tágas égen Csillagok,
Szél hordja a vérszagot,
Tíz karommal boncolok,
Sajnos túl éhes vagyok...~
*Ugyan a szöveg 'kicsit' más, mint a régen hallott gyermekdalé, minek dallamára épül... De így való az ő ízlésének.
Gyomra ismét olyan remegésbe kezd, amely pillanatokon belül szétáramlik testében, egyfajta kéjes mámort okozva, mely végül vörös ködként ül elméjére.
Még dúdolni is kezdi az önmagában véve megnyugtató dallamot, ahogy a dalocskát újra és újra eléneklik a hangok a fejében. Meg merne esküdni, hogy a társaság nagyja valóban itt ér véget.
Apró mosoly bujkál ajka szegletében, ahogy a hintó ismét megmozdul. Köpenye alá nyúl fegyveréért. Nem törődik most azzal, hogy kioldja a zsineget, ami övéhez köti azt, egyszerűen eltépi. Számít rá, hogy ha a kocsi nem borul fel, akkor az ajtó nem fog soká tartani. Vet még egy pillantást a másik kettő felé, amolyan búcsú gyanánt... Épp ekkor éri oldalról a támadás. Sejthette volna, elvégre egy vadállat gond nélkül érezheti a benne tomboló érzéseket, így joggal ítélheti őt a veszélyesebbnek mindőjük közül.
Felsikít, bár a gondolataira telepedett vörös köd miatt még ő sem tudja eldönteni, ennek a fájdalom-e az oka, önnön beteges mazochizmusa, vagy az elégedettség, hogy végre vért onthat. A következő pillanatban kikel belőle is az állat. Közelebbi karjával az állat fejére karol és még jobban magához feszíti, hogy rövidkardját egy szívdobbanásnyi idő múlva egyenest annak torkába döfhesse. Ha ez sikerül, még meg is mozgatja a fegyvert, olyan erővel, ahogy csak bírja, hogy a lehető legnagyobb kárt okozhassa benne.
A torkot találja az egyik legbiztosabb célpontnak, az állkapocs és a mellkas mellett. Viszont nem tudhatja, a dög csontjai mennyire ellenállóak, át tudná-e őket döfni anélkül, hogy a másik kettőnek szemet szúrna, mekkora testi ereje van kissé csenevész kinézete és az eddig megjátszott nyámnyila nemeskisasszony viselkedése ellenére. És persze az is szempont, hogy a torok esik legközelebb, a fejet megszorítva az állat veszteg maradhat... És így még talán azt is eléri, hogy a farkasnak kinéző ocsmányság eleressze ahelyett, hogy kitépné testéből azt a darabot, amit megragadott.*
~Tágas égen Csillagok,
Tíz karommal boncolok...~<font size='-2'><b>A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 13:18:39, a következő indokkal:Elgépelések.</b></font>
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Lélekbörtön//
*A lány zaklatott szívverése, amit kezét fogva érzett, szinte kábulatba ejtette, viszont így legalább visszanyeri valamelyest türelmét. Lám, terem még azért itt neki is babér, hiába csupán egy ő is a szinte madzagon rángatott bábok közül.*
~Ugye csak egy ág...? ...
Frászkarikát!~
*Gondolatban kissé affektálóbban ismétli meg kérdését. Sok mindenre volt jó ez a húzás - bár nem mintha általában fukarkodnának az ilyesmivel észkerekei. Ezzel most egyrészt elhitette, hogy ő is csak egy a sok nemes, félős hölgy közül, és persze közben rá is döbbenthette őket, mennyire félnek. És mennyire aprók.*
~Szép húzás, te kis... Romlott.~
*Kishíján vállon is veregeti magát, ám ismét csak annyit engedhet meg magának, hogy legbelül, természete legvadabb csücskében hahotázzon egy jólesőt.
Kapkodja a levegőt és pillantását egyaránt, de már nem is igazán azért, hogy elhiggyék, ő is fél. Nem... Ezen már túl van. Csak még jobban rájuk akar ijeszteni. Eddigi 'élete' során úgy vette észre, a pánik pánikot szül - egyikről a másikra ragad.*
-Mi lehet a többiekkel?
*Kérdi szinte halálra vált hangon a következő pillanatban. Nem esik nehezére eljátszani a rémültet. Nem egyet látott már ilyen állapotban abban a párszáz évben, amióta a kontinens lélekszámát gyara... Vagyis ritkítja.
A félelem a szemükben, a zakatoló szívek ritmusa, a viszolygás a haláltól, melynek illata a levegőben terjeng... A legerősebb és legfinomabb érzések mind közt. Finomabbak a vérnél, finomabbak a testből frissen kiszakított, még szinte gőzölgő szerveknél... De még magánál a halálnál is.
Nagyot nyel, úgy mered hatalmasra nyitott szemekkel a szerzetesre. Még az ajkai is elválnak egymástól. Azt akarja, hogy ő is féljen. Az amúgy is ijedős lányt nem lenne nehéz megríkatni. Az nem kihívás, épp ezért talán kisebb örömforrás is számára.
Persze fülel. Kíváncsi rá, mi folyik odakint. Vajon a kinti öt elég lesz, hogy lebírja, ami a hintó tetején van? Nem kizárt, de az sem érdekli, ha elpusztulnak. Inkább azok, mint ő maga. Úgysem jelentenek többet egy apró kavicsnál a körme alatt.*
~Talán jobb is lenne úgy. Elhullana mind... Akkor kimehetnék, végeznék azzal a döggel, aztán jóllaknék a többiből... És végsősoron járhatnám a magam útját, kolonc nélkül.~
*A gondolat hatására feltör belőle egy kis, vékony hang. A másik kettő számára visszafojtott sikoly, saját magának viszont inkább rövid, kéjes kacaj.
A hintó tetején és környékén hallható zajokra azonban szertefoszlik a nagy nehezen visszanyert, viszonylagos nyugalma. Eszébe jut egy számára kedves, igen finom dalocska.*
~Tágas égen Csillagok,
Tíz karommal boncolok,
Nem csak tépek - harapok,
Sajnos túl éhes vagyok.
Tágas égen Csillagok,
Vérfürdőben andalgok,
Ha lennének Angyalok,
Nem volna most mind halott.
Tágas égen Csillagok,
Csak ők tudják, mi vagyok.
Májat-szívet majszolok,
Pusztulással jól lakok.
Tágas égen Csillagok,
Szél hordja a vérszagot,
Tíz karommal boncolok,
Sajnos túl éhes vagyok...~
*Ugyan a szöveg 'kicsit' más, mint a régen hallott gyermekdalé, minek dallamára épül... De így való az ő ízlésének.
Gyomra ismét olyan remegésbe kezd, amely pillanatokon belül szétáramlik testében, egyfajta kéjes mámort okozva, mely végül vörös ködként ül elméjére.
Még dúdolni is kezdi az önmagában véve megnyugtató dallamot, ahogy a dalocskát újra és újra eléneklik a hangok a fejében. Meg merne esküdni, hogy a társaság nagyja valóban itt ér véget.
Apró mosoly bujkál ajka szegletében, ahogy a hintó ismét megmozdul. Köpenye alá nyúl fegyveréért. Nem törődik most azzal, hogy kioldja a zsineget, ami övéhez köti azt, egyszerűen eltépi. Számít rá, hogy ha a kocsi nem borul fel, akkor az ajtó nem fog soká tartani. Vet még egy pillantást a másik kettő felé, amolyan búcsú gyanánt... Épp ekkor éri oldalról a támadás. Sejthette volna, elvégre egy vadállat gond nélkül érezheti a benne tomboló érzéseket, így joggal ítélheti őt a veszélyesebbnek mindőjük közül.
Felsikít, bár a gondolataira telepedett vörös köd miatt még ő sem tudja eldönteni, ennek a fájdalom-e az oka, önnön beteges mazochizmusa, vagy az elégedettség, hogy végre vért onthat. A következő pillanatban kikel belőle is az állat. Közelebbi karjával az állat fejére karol és még jobban magához feszíti, hogy rövidkardját egy szívdobbanásnyi idő múlva egyenest annak torkába döfhesse. Ha ez sikerül, még meg is mozgatja a fegyvert, olyan erővel, ahogy csak bírja, hogy a lehető legnagyobb kárt okozhassa benne.
A torkot találja az egyik legbiztosabb célpontnak, az állkapocs és a mellkas mellett. Viszont nem tudhatja, a dög csontjai mennyire ellenállóak, át tudná-e őket döfni anélkül, hogy a másik kettőnek szemet szúrna, mekkora testi ereje van kissé csenevész kinézete és az eddig megjátszott nyámnyila nemeskisasszony viselkedése ellenére. És persze az is szempont, hogy a torok esik legközelebb, a fejet megszorítva az állat veszteg maradhat... És így még talán azt is eléri, hogy a farkasnak kinéző ocsmányság eleressze ahelyett, hogy kitépné testéből azt a darabot, amit megragadott.*
~Tágas égen Csillagok,
Tíz karommal boncolok...~<font size='-2'><b>A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 13:18:39, a következő indokkal:Elgépelések.</b></font>
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-31 12:18:03
Üzenet elküldve: 2013-07-31 12:18:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Lélekbörtön //
- Nagyon köszönöm, ez igazán kedves Öntől!
*Mondja mély, halk hangján, melyet csak Kelteria hallhat, ám beszéde mellé egy hosszabb ideig tartó furcsa mosoly és pillantás is társul. Szemei szokatlanul csillognak, s az az eleresztett félmosoly valami baljóslatút is sejtethet - persze csak akkor, ha Kelteria nagyon paranoiás. Más különben enyhe érdeklődést vélhet felfedezni Logtól, mely akár apró pírt is csalhat a hölgy arcára.
Ahogy mindenki elhelyezkedik, meg is indul a kis társaság, bár nem éppen azzal a tempóval, amelyet a férfi várt volna, bár ennek végül úgy dönt, hogy nem ad hangot. Eleget ötletelgetett már, s elég tanácsot adott! Rather kis történetét először érdeklődve hallgatja, majd a közepe felé odanyúl sebéhez, melybe láthatóan belenyilallt a fájdalom, mely egy parányi vércsepp formájában meg is mutatkozik. Végül egy apró szót nem ejtve szorosabban belekapaszkodik a hölgyeménybe, fejét vállára hajtja, persze ügyelve arra, hogy sebe ne érjen hozzá, s így haladnak tovább pár percig, persze csak akkor, ha Kelteria nem utasítja el őt.
Ha a társaság úgy gondolja, hogy azzal az egy valamivel könnyűszerrel elbánhatnak, akkor nagyon tévednek, hiszen neki biz' a társai is megérkeznek pillanatokon belül! Egyelőre nem tudni, mennyien vannak pontosan, de a nyögésükből, a lihegésükből jól ki lehet venni, hogy elég sokan! Amint Logral is megpillantja a szokatlan lényeket, azonnal elkiáltja magát.*
- Gyorsabban, gyerünk!!
*Ezt az előtte ülő hölgynek is címezi, ahogy a törpének is, hiszen minél lassabban haladnak, annál könnyebb célpontok lesznek, így reméli a férfi, hogy a lehető legnagyobb sebességgel indulnak meg. Kelteria bátor próbálkozása ugyanakkor sajnos kudarcba fullad, hiszen tőre elsuhan a szekérre kapaszkodó mellett, mely aztán valahova belefúródik a sárba. Ezt látva Log rögtön belekezd a taktikába, miközben ismét feltűnő ügyességgel megfordul a lovon, így egymásnak háttal vannak a hölgyeménnyel.*
- Próbáljon meg maga az irányításra figyelni, s adjon nekem pár dobó..
*Ahogy ejtené ki az utolsó szót, hirtelen fogást érez lábán, s szinte szívrohamot is kap, ahogy meglátja a lényt maga mellett eszeveszett sebességgel futni. Senkit sem látott még ekkora gyorsasággal, így már ez is elég arra, hogy elméje kissé átforduljon. A többiek is immáron jól láthatják a lényeket, amiknek első pillantásra emberi alakjuk van: két kar, két láb.. Ugyanakkor testüket néhol fekete szőr borítja, és nagyon sok helyen teljesen deformáltak. Az arcukon ez tökéletes látszik, mintha csak valami balul elsült kísérlet áldozatai lennének, melyek az erdő sűrűjébe kényszerültek.. Ezen azonban elég lesz akkor gondolkodni, amikor túlélik ezt!
Log szájába veszi a tőrt, kezeit hátra téve megkapaszkodik, majd igen erőteljes rúgást intéz a lény arcába, aki ettől elengedi a férfit, s egyensúlyát vesztve elbotlik, épp úgy, hogy a szekér át is hajt rajta azonnal, ezzel még jobban szétroncsolva a testét úgy, hogy pár cafat a kerékre tapadva himbálózik tovább. Azonban ennek köszönhetően a hintó egy igen nagyot ugrik az egyik oldalon, minek következtében Rather is elvéti az ugrást, s úgy érkezik, hogy az egyik lába lecsúszik a szekérről. Ám ha gyorsan reagál, akkor még a felfelé mászó Hayra lábát képes megfogni. Ugyanakkor a hölgy nem tudja mindkettejüket megtartani, így valahogy a Galinnak is muszáj segítenie, mert ha nem teszi, akkor mindketten leesnek a hintóról. A törpe talán gyorsabban is fog cselekedni, ha meglátja maga mellett az egyik lényt, aki testtartásából ítélve épp arra készül, hogy ráugorjon. Így ha Galin azon az oldalon marad, akkor nem csak, hogy másik két társa le fog esni és széttépik a betolakodók, de még ő maga is igen csúnya - talán még végezetes - sérüléseket fog szerezni! Eközben bár Hayra kénytelen megtartani Rathert - ha a férfi bele tudott kapaszkodni a lábába -, azonban ami hátul felmászott, az most éppen a hölgy felé kapaszkodik! Pillanatokon belül olyan távolságba ér, hogy el tudja kapni a hölgyemény kezét. Az egyikbe belekapaszkodik, ám egy bukkanó miatt a szekér ismét ugrik egyet, így a másik kezével erősen végigszántja Hayra kezét. Ha pedig Rathernek sikerül felmásznia, akkor hamar döntést kell hoznia: vagy Hayrának segít, aki bár szerzett egy sérülést, de talán el tudna bánni a lénnyel, vagy pedig Galinnak segít, akinek az irányításra is kellene figyelni, no meg a teremtményre is, aki mindeközben felkapaszkodott a szekérre! Jól látszik, hogy Hayra, Rather és Galin egyedül nem élné túl, egymásra vannak utalva, s csak egymás segítségével van esélyük!
Lehet, hogy a bent ülők azt gondolták, hogy talán ott biztonságban vannak, azonban nagyon tévednek! Nem elég, hogy néhány már fel is kapaszkodott a szekérre, oldalról pár még neki is veti magát a hintónak, jól láthatóan azzal a céllal, hogy kidöntsék egyensúlyából, s így felborítsák azt! Az ajtó ugyan fent maradt a többség akarata miatt - azonban már nem kell sok neki, hogy betörjön -, így a teremtmények egyelőre bejutni nem tudnak, azonban ha nem cselekednek valamit a bentiek, akkor a szekér hamarosan fel fog borulni, így pár pillanatuk még maradt, hogy kiötöljenek valamit!
Azonban erre már nincs sok idejük, hiszen az erős lökés miatt az ajtó betörik, s egy másodperc alatt két lény is beugrik a szekérbe! Elég szűkös lesz így bent a hely, de hát ez egyáltalán nem érdekli őket! Az egyik azonnal Rahilra veti magát, egyenesen úgy, hogy deformált szájában levő éles fogait rátapassza a hölgy nyakára, így ha az eredar nem cselekedik gyorsan, akkor egy hatalmas darabot harap ki a lény a nyakából, ami teljesen biztosan halálhoz fog vezetni. A másik dögnek már nem sikerült olyan szerencsésen ugrania, ezért is érkezett térdre, azonban ez nem gátolja semmiben: rögtön belekapaszkodik Timandra és Dakhnator lábába, pont úgy, hogy mindkettejüknek erősen felszántja a bőrét, s mivel így kicsit sikerült felhúznia magát, rögtön éles fogaival Timandra combja felé kap, így ha nem cselekednek gyorsan, akkor bizony a szőkeség lábából is ki fog harapni egy darabot, ami szintén az elvérzés után hamarosan halálhoz vezetne! Főleg, hogy egy darabkával nem elégedne meg..
Bár Kelteria és Log eddig megúszták nagyobb a támadást, látszólag a lények a szekeret kezdik ellepni, azonban az éhség nagy úr felettük, és semmilyen lehetőséget nem fognak hagyni, hogy a táplálékot elszalasszák. Ezért is történik az, hogy váratlanul az erdő sűrűjéből kiugrik az egyik teremtmény - ismét dacolva a sebességgel -, aki akkorát ugrik, hogy sikerül hassal érkeznie a lóra, pont a hölgy elé. Bár így korlátozva van a mozgása, azonban ez nem nagyon érdekli őt: feje pont úgy van, hogy eléri Kelteria oldalát, így ha nem cselekedik gyorsan a hölgyemény, akkor a túlságosan is nagyra deformálódott szája olyan mély sebet fog rajta ejteni, hogy a belső szervei is meg fognak sérülni, így ő is meg fog halni! Eközben persze Log sem tétlenkedik, hiszen ő a mögöttük futó teremtményeket próbálja távol tartani a lótól: erőseket rúg azokba, akik közelebb érnek, s ha az egyiknek is sikerült megragadnia a lábát, akkor annak a fejét átszúrja a tőrrel. Ezért sem tud most segíteni Kelteriának, hiszen ha ezt megtenné, akkor pillanatokon belül leterítenék a lovat, s a biztos halállal kellene farkasszemet nézniük!*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:10, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
// Lélekbörtön //
- Nagyon köszönöm, ez igazán kedves Öntől!
*Mondja mély, halk hangján, melyet csak Kelteria hallhat, ám beszéde mellé egy hosszabb ideig tartó furcsa mosoly és pillantás is társul. Szemei szokatlanul csillognak, s az az eleresztett félmosoly valami baljóslatút is sejtethet - persze csak akkor, ha Kelteria nagyon paranoiás. Más különben enyhe érdeklődést vélhet felfedezni Logtól, mely akár apró pírt is csalhat a hölgy arcára.
Ahogy mindenki elhelyezkedik, meg is indul a kis társaság, bár nem éppen azzal a tempóval, amelyet a férfi várt volna, bár ennek végül úgy dönt, hogy nem ad hangot. Eleget ötletelgetett már, s elég tanácsot adott! Rather kis történetét először érdeklődve hallgatja, majd a közepe felé odanyúl sebéhez, melybe láthatóan belenyilallt a fájdalom, mely egy parányi vércsepp formájában meg is mutatkozik. Végül egy apró szót nem ejtve szorosabban belekapaszkodik a hölgyeménybe, fejét vállára hajtja, persze ügyelve arra, hogy sebe ne érjen hozzá, s így haladnak tovább pár percig, persze csak akkor, ha Kelteria nem utasítja el őt.
Ha a társaság úgy gondolja, hogy azzal az egy valamivel könnyűszerrel elbánhatnak, akkor nagyon tévednek, hiszen neki biz' a társai is megérkeznek pillanatokon belül! Egyelőre nem tudni, mennyien vannak pontosan, de a nyögésükből, a lihegésükből jól ki lehet venni, hogy elég sokan! Amint Logral is megpillantja a szokatlan lényeket, azonnal elkiáltja magát.*
- Gyorsabban, gyerünk!!
*Ezt az előtte ülő hölgynek is címezi, ahogy a törpének is, hiszen minél lassabban haladnak, annál könnyebb célpontok lesznek, így reméli a férfi, hogy a lehető legnagyobb sebességgel indulnak meg. Kelteria bátor próbálkozása ugyanakkor sajnos kudarcba fullad, hiszen tőre elsuhan a szekérre kapaszkodó mellett, mely aztán valahova belefúródik a sárba. Ezt látva Log rögtön belekezd a taktikába, miközben ismét feltűnő ügyességgel megfordul a lovon, így egymásnak háttal vannak a hölgyeménnyel.*
- Próbáljon meg maga az irányításra figyelni, s adjon nekem pár dobó..
*Ahogy ejtené ki az utolsó szót, hirtelen fogást érez lábán, s szinte szívrohamot is kap, ahogy meglátja a lényt maga mellett eszeveszett sebességgel futni. Senkit sem látott még ekkora gyorsasággal, így már ez is elég arra, hogy elméje kissé átforduljon. A többiek is immáron jól láthatják a lényeket, amiknek első pillantásra emberi alakjuk van: két kar, két láb.. Ugyanakkor testüket néhol fekete szőr borítja, és nagyon sok helyen teljesen deformáltak. Az arcukon ez tökéletes látszik, mintha csak valami balul elsült kísérlet áldozatai lennének, melyek az erdő sűrűjébe kényszerültek.. Ezen azonban elég lesz akkor gondolkodni, amikor túlélik ezt!
Log szájába veszi a tőrt, kezeit hátra téve megkapaszkodik, majd igen erőteljes rúgást intéz a lény arcába, aki ettől elengedi a férfit, s egyensúlyát vesztve elbotlik, épp úgy, hogy a szekér át is hajt rajta azonnal, ezzel még jobban szétroncsolva a testét úgy, hogy pár cafat a kerékre tapadva himbálózik tovább. Azonban ennek köszönhetően a hintó egy igen nagyot ugrik az egyik oldalon, minek következtében Rather is elvéti az ugrást, s úgy érkezik, hogy az egyik lába lecsúszik a szekérről. Ám ha gyorsan reagál, akkor még a felfelé mászó Hayra lábát képes megfogni. Ugyanakkor a hölgy nem tudja mindkettejüket megtartani, így valahogy a Galinnak is muszáj segítenie, mert ha nem teszi, akkor mindketten leesnek a hintóról. A törpe talán gyorsabban is fog cselekedni, ha meglátja maga mellett az egyik lényt, aki testtartásából ítélve épp arra készül, hogy ráugorjon. Így ha Galin azon az oldalon marad, akkor nem csak, hogy másik két társa le fog esni és széttépik a betolakodók, de még ő maga is igen csúnya - talán még végezetes - sérüléseket fog szerezni! Eközben bár Hayra kénytelen megtartani Rathert - ha a férfi bele tudott kapaszkodni a lábába -, azonban ami hátul felmászott, az most éppen a hölgy felé kapaszkodik! Pillanatokon belül olyan távolságba ér, hogy el tudja kapni a hölgyemény kezét. Az egyikbe belekapaszkodik, ám egy bukkanó miatt a szekér ismét ugrik egyet, így a másik kezével erősen végigszántja Hayra kezét. Ha pedig Rathernek sikerül felmásznia, akkor hamar döntést kell hoznia: vagy Hayrának segít, aki bár szerzett egy sérülést, de talán el tudna bánni a lénnyel, vagy pedig Galinnak segít, akinek az irányításra is kellene figyelni, no meg a teremtményre is, aki mindeközben felkapaszkodott a szekérre! Jól látszik, hogy Hayra, Rather és Galin egyedül nem élné túl, egymásra vannak utalva, s csak egymás segítségével van esélyük!
Lehet, hogy a bent ülők azt gondolták, hogy talán ott biztonságban vannak, azonban nagyon tévednek! Nem elég, hogy néhány már fel is kapaszkodott a szekérre, oldalról pár még neki is veti magát a hintónak, jól láthatóan azzal a céllal, hogy kidöntsék egyensúlyából, s így felborítsák azt! Az ajtó ugyan fent maradt a többség akarata miatt - azonban már nem kell sok neki, hogy betörjön -, így a teremtmények egyelőre bejutni nem tudnak, azonban ha nem cselekednek valamit a bentiek, akkor a szekér hamarosan fel fog borulni, így pár pillanatuk még maradt, hogy kiötöljenek valamit!
Azonban erre már nincs sok idejük, hiszen az erős lökés miatt az ajtó betörik, s egy másodperc alatt két lény is beugrik a szekérbe! Elég szűkös lesz így bent a hely, de hát ez egyáltalán nem érdekli őket! Az egyik azonnal Rahilra veti magát, egyenesen úgy, hogy deformált szájában levő éles fogait rátapassza a hölgy nyakára, így ha az eredar nem cselekedik gyorsan, akkor egy hatalmas darabot harap ki a lény a nyakából, ami teljesen biztosan halálhoz fog vezetni. A másik dögnek már nem sikerült olyan szerencsésen ugrania, ezért is érkezett térdre, azonban ez nem gátolja semmiben: rögtön belekapaszkodik Timandra és Dakhnator lábába, pont úgy, hogy mindkettejüknek erősen felszántja a bőrét, s mivel így kicsit sikerült felhúznia magát, rögtön éles fogaival Timandra combja felé kap, így ha nem cselekednek gyorsan, akkor bizony a szőkeség lábából is ki fog harapni egy darabot, ami szintén az elvérzés után hamarosan halálhoz vezetne! Főleg, hogy egy darabkával nem elégedne meg..
Bár Kelteria és Log eddig megúszták nagyobb a támadást, látszólag a lények a szekeret kezdik ellepni, azonban az éhség nagy úr felettük, és semmilyen lehetőséget nem fognak hagyni, hogy a táplálékot elszalasszák. Ezért is történik az, hogy váratlanul az erdő sűrűjéből kiugrik az egyik teremtmény - ismét dacolva a sebességgel -, aki akkorát ugrik, hogy sikerül hassal érkeznie a lóra, pont a hölgy elé. Bár így korlátozva van a mozgása, azonban ez nem nagyon érdekli őt: feje pont úgy van, hogy eléri Kelteria oldalát, így ha nem cselekedik gyorsan a hölgyemény, akkor a túlságosan is nagyra deformálódott szája olyan mély sebet fog rajta ejteni, hogy a belső szervei is meg fognak sérülni, így ő is meg fog halni! Eközben persze Log sem tétlenkedik, hiszen ő a mögöttük futó teremtményeket próbálja távol tartani a lótól: erőseket rúg azokba, akik közelebb érnek, s ha az egyiknek is sikerült megragadnia a lábát, akkor annak a fejét átszúrja a tőrrel. Ezért sem tud most segíteni Kelteriának, hiszen ha ezt megtenné, akkor pillanatokon belül leterítenék a lovat, s a biztos halállal kellene farkasszemet nézniük!*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.31 16:51:10, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-30 17:47:21
Üzenet elküldve: 2013-07-30 17:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Miközben távolodik, még meg-megütik fülét a beszélgetők szavai. Szép ívű szemöldökei meglepődötten szaladnak fel homlokára, mikor meghallja a Log nevezetű alak szinte hisztérikusnak titulálható ellenkezését. Valószínűleg a jelenlévők egyike sem szeretné a mai napon lezárni e világi életét, mégis többen is megkockáztatják ezt, nem veszélytelen vállalkozásukkal. Ennek ellenére mégsem tör ki senkiből hasonló roham. Talán a szőke elf viszonyul hozzá túl szigorúan, és erre még az is rátehet, hogy elég ellenszenves, gyanús számára ez az alak. Mindezek ellenére viselkedését nem látja túl férfiasnak. Ha egy nő teszi ugyan azt, azt még mindig jobban viseli. Úgy véli, ezzel nincs egyedül, megpillantva a törp uraság arckifejezését. Többet azonban nem foglalkozik a jelenettel, inkább indulásukra összpontosít.
Mikor mindenki elfoglalta helyét, a szakállas egy jól hallható kurjantással jelzi, hogy nekivágnak az útnak. Végre! Amikor szállásán eldöntötte, hogy megjelenik ezen a bizonyos bálon, nem sejtette, hogy már az odaút is ennyire bonyodalmas lesz. Így legalább izgalmasabban telik, bár ő sem szeretné itt hagyni a fogát.
A hintó halkan zötykölődik a keskeny, felázott ösvényen, kerekei olykor meg-megpattannak egy nagyobb kövön. A lovak patájának hangja ötvöződik a zötyögéssel, az eső kopogásával, és a csend megtörése érdekében még többen is mesébe kezdenek. A lovon ülő férfi egy rémtörténetbe kezd bele, fokozva a már így is elég izgalmat keltő helyzetet. Rá azonban annyira nem koncentrál a szőkeség, figyelmét jobban lekötik a mellette ülő szavai. Már az első mondat mosolyt csal ajkaira, és halkan fel is nevet. Kicsit ellentétesnek érzi a mondat első felét a másodikkal. Egy cseppet sem dicsekvő alak, ki mégis előszeretettel hívja fel figyelmét rangjára. Nevetésében azonban nincs semmi gúnyos, sokkal inkább kedves, dallamos hangzású. Érdeklődve hallgatja tovább a történetet, miképp szerezte meg nemesi címét Galin hősies felmenője. Kezei továbbra is kardjai markolatán nyugszanak, smaragd pillantása pedig a sűrű erdőt figyeli. ~Vajon minden törpe ilyen?~ villan át agyán a kérdés. Jópofa alaknak véli a szakállast, még ha ismeretségük igen rövid is. A dicsőséges cselekedetet hallva elismerő mosolyra húzódnak ajkai, melyet már épp díjazni készülne szavakkal is, hogy tovább növelje a szórakoztató úr elégedettségét, származását illetőleg. Ebben viszont meggátolja valami. Hegyes füleit sietős talpak dobogása üti meg. Egész közelről jön, mintha csak mellettük hangzana, azonban mikor a hang irányába pillant,ott nem lát semmit, pusztán szeme sarkából vél felfedezni néhány sötét árnyékot a fák között. A lábak egyre szaporábban érintik a talajt, így lélektükrei is egyre kíváncsibban keresik a hang gazdáját. Szívverése szinte a léptekkel egy ütemben fokozódik. Érzi, hamarosan szembe kell nézniük a közeledővel.
Megérzése hamar beigazolódik, egy nagy nyomás formájában, mely a hintót éri. Valaki felkapaszkodott rá! Egyszerre pattan fel a mellette elhelyezkedővel, s már ugrana is, fel a hintó tetejére, de egy másodpercre mégis megtorpan.*
- Ön az utat figyelje, Törp Uram, és hajtson, ahogy csak tud! *fordul a törphöz egy biztató pillantás keretében. Nem lelné örömét abban, ha még az útról is letérnének, így hát inkább burkolt célzásban közli a másikkal, hogy maradjon ülepén. Nem vár tovább, már lendül is, fel egyenesen a hintó tetejére. Ha felér, ott gyorsan körbepillant, ujjait már szorosan, támadásra készen fonva fegyverére.*
*Miközben távolodik, még meg-megütik fülét a beszélgetők szavai. Szép ívű szemöldökei meglepődötten szaladnak fel homlokára, mikor meghallja a Log nevezetű alak szinte hisztérikusnak titulálható ellenkezését. Valószínűleg a jelenlévők egyike sem szeretné a mai napon lezárni e világi életét, mégis többen is megkockáztatják ezt, nem veszélytelen vállalkozásukkal. Ennek ellenére mégsem tör ki senkiből hasonló roham. Talán a szőke elf viszonyul hozzá túl szigorúan, és erre még az is rátehet, hogy elég ellenszenves, gyanús számára ez az alak. Mindezek ellenére viselkedését nem látja túl férfiasnak. Ha egy nő teszi ugyan azt, azt még mindig jobban viseli. Úgy véli, ezzel nincs egyedül, megpillantva a törp uraság arckifejezését. Többet azonban nem foglalkozik a jelenettel, inkább indulásukra összpontosít.
Mikor mindenki elfoglalta helyét, a szakállas egy jól hallható kurjantással jelzi, hogy nekivágnak az útnak. Végre! Amikor szállásán eldöntötte, hogy megjelenik ezen a bizonyos bálon, nem sejtette, hogy már az odaút is ennyire bonyodalmas lesz. Így legalább izgalmasabban telik, bár ő sem szeretné itt hagyni a fogát.
A hintó halkan zötykölődik a keskeny, felázott ösvényen, kerekei olykor meg-megpattannak egy nagyobb kövön. A lovak patájának hangja ötvöződik a zötyögéssel, az eső kopogásával, és a csend megtörése érdekében még többen is mesébe kezdenek. A lovon ülő férfi egy rémtörténetbe kezd bele, fokozva a már így is elég izgalmat keltő helyzetet. Rá azonban annyira nem koncentrál a szőkeség, figyelmét jobban lekötik a mellette ülő szavai. Már az első mondat mosolyt csal ajkaira, és halkan fel is nevet. Kicsit ellentétesnek érzi a mondat első felét a másodikkal. Egy cseppet sem dicsekvő alak, ki mégis előszeretettel hívja fel figyelmét rangjára. Nevetésében azonban nincs semmi gúnyos, sokkal inkább kedves, dallamos hangzású. Érdeklődve hallgatja tovább a történetet, miképp szerezte meg nemesi címét Galin hősies felmenője. Kezei továbbra is kardjai markolatán nyugszanak, smaragd pillantása pedig a sűrű erdőt figyeli. ~Vajon minden törpe ilyen?~ villan át agyán a kérdés. Jópofa alaknak véli a szakállast, még ha ismeretségük igen rövid is. A dicsőséges cselekedetet hallva elismerő mosolyra húzódnak ajkai, melyet már épp díjazni készülne szavakkal is, hogy tovább növelje a szórakoztató úr elégedettségét, származását illetőleg. Ebben viszont meggátolja valami. Hegyes füleit sietős talpak dobogása üti meg. Egész közelről jön, mintha csak mellettük hangzana, azonban mikor a hang irányába pillant,ott nem lát semmit, pusztán szeme sarkából vél felfedezni néhány sötét árnyékot a fák között. A lábak egyre szaporábban érintik a talajt, így lélektükrei is egyre kíváncsibban keresik a hang gazdáját. Szívverése szinte a léptekkel egy ütemben fokozódik. Érzi, hamarosan szembe kell nézniük a közeledővel.
Megérzése hamar beigazolódik, egy nagy nyomás formájában, mely a hintót éri. Valaki felkapaszkodott rá! Egyszerre pattan fel a mellette elhelyezkedővel, s már ugrana is, fel a hintó tetejére, de egy másodpercre mégis megtorpan.*
- Ön az utat figyelje, Törp Uram, és hajtson, ahogy csak tud! *fordul a törphöz egy biztató pillantás keretében. Nem lelné örömét abban, ha még az útról is letérnének, így hát inkább burkolt célzásban közli a másikkal, hogy maradjon ülepén. Nem vár tovább, már lendül is, fel egyenesen a hintó tetejére. Ha felér, ott gyorsan körbepillant, ujjait már szorosan, támadásra készen fonva fegyverére.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-30 16:22:34
Üzenet elküldve: 2013-07-30 16:22:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekbörtön//
*Logral úr tiltakozása, miszerint ő a bakra biztosan nem ül ki, furcsa arckifejezést csal törpünk arcára. Szemöldöke felcsúszik, nagy idomtalan orrán apró ráncok jelennek meg. Furcsa egy férfi, már ha az ilyet lehet annak nevezni, jobban illik rá a nyuszi kifejezés. Galin nem szokott hozzá az ilyen viselkedéshez, fajtársai közt is található egy-két őrült szerzet, de még hírből sem halott olyanról, ki megfutamodott volna egy kis veszélytől. Bár igaz, jelen esetben nem tudni mekkora veszély fenyegeti életüket, de ez csak nagyobb koncentrációra inti, ami valljuk be nem igazán megy a szakállasnak.
Kelteira segítség nyújtását szívesen fogadná, ha nem azon a hatalmas gebén ülve nyúlna le, hogy felrántsa a hintóra. Ahogy mellé ér a hölgy egy lépést hátrál, hátát a jármű oldalának nyomva. Aggódó pillantást vet az izmos állatra, majd szemeit a vörös tincsek gazdájára vezeti. Ha bárki is azt hinné fél a paripától téved, csak hát törpünk tart az ilyen teremtményektől a méretük, és iszonyatos rúgásuktól. Olyanokat mesélnek az ilyen lényekről, hogy volt olyan olyan törp kinek egyetlen mozdulattal szakította be a vastag páncélját, és lapította össze mellkasát egy termetes ló. Igaz hogy az ilyen történeteknek ritkán lehet hinni, de azért nem árt az óvatosság. Végül összekaparja bátorságát, és kinyújtja húsos, vasba burkolt karját a kisasszonynak.*
-Köszönöm segítségét szép hölgyem! Tudja a mi népünk mindig meghálálja a jó tetteket.
*Megpróbál mosolyt erőltetni a szakáll takarásában lévő ajkaira, de még most sem tudja elszakítani tekintetét a hátasról. ~Gyanús vagy te nekem!~ Igen, van egy két bolond a törpök között, és Galin sem mondható a legtisztább elméjűnek, azért elég érdekes, hogy pont ezt a lovat szúrta ki magának, míg a társaság bármely tagjával jól eltudna beszélgetni. Egyedül Log az aki egy picit gyanakvásra késztette.
Végül elhelyezkedik a vezető ülésen, hogy nyugodtan felmérje a helyzetet míg a többiek Log sorsáról vitáznak. ~Nem gondoltam volna, hogy ez lesz ebből az utamból is, de legalább már nem kell tovább hajszolnom a lábam. A gyalogtúrákból elég volt egy időre.~ Néha szemügyre veszi mi is zajlik körülötte, de igazából most túlságosan is elkalandoztak gondolatai, hogy komolyabban figyeljen. ~Lehet szólnom kellett volna, hogy még csak pónikkal volt dolgom. Nem lehet nagyon más egy ilyen hintót vezetni. Amíg nincsenek nagyon közel hozzám a lovak addig nem lesz baj.~ Arra tér magához a törpengésből, vagyis töprengésből, hogy mindenki készen áll az indulásra, Log a segítőkész lovas hölgy mögött, Rather kisebb nehézségekkel, de felkapaszkodott a hátasra, és már Ansel is a helyén.*
-Hát akkor induljunk!
*Harsogja a szavakat, hogy mindenki jól hallhassa a csapatból. A gyeplőt a keze közé ragadja, és annyira rászorít, hogy nehezen lehetne kirántani a markából. Kicsit megrángatja a gyeplőt, és kiosztja a parancsot a paripáknak. Ideje volt már elindulni, csoda hogy még nem támadtak rájuk a farkasok, vagy bármi is volt a vonyítás gazdája. Jó hír, hogy még az eső is kezd elállni, tehát az út is tisztábban látszik. A hátralévő út egész nyugodtan telik, Galin úgy dönt mesél egy kicsit Hayranak a családjáról.*
-Tudja hölgyem, én nem vagyok ám egyszerű törp, nemes családból származom, bár ezzel nem szeretek dicsekedni. *ez nem teljesen igaz, igenis szeret mesélni származásáról* Eleinte nem voltunk ám azok, mi is munkások voltunk mint a többiek. Üknagyapám tett róla, hogy felemelkedjünk az egyszerű népek közül, mikor egy hatalmas csatában... úgy ahogy mondom, tényleg hatalmas volt. Na de ne térjek el a tárgytól! Szóval egy hatalmas csatában levágta az ellenség legnagyobb, és legjobb harcosának fejét, ezzel megfordítva a csata kimenetelét. Az ellenséges vonalak megtörtek ahogy rájöttek, hogy a vezérük elesett, na akkor a mi csapataink azonnal áttörték magukat, és lekaszabolták a megmaradt katonákat. Biztos nagy harc lehetett! Ősömet eztán megjutalmazták nemesi címmel, és egy pöröllyel. Azóta ismerik családomat a Pörölyőrző Dargerothoknak is. Ha untatnám tessék szólni, néha nem tudom hol a határ.
*Monológját újabb kacajjal zárja, de nem örülhet sokáig, ahogy alább hagy a nevetése dobogást vél hallani a hintó mellett, de hiába figyeli a területet nem lát semmit. Arcáról lehervad a mosoly, ekkor következik be a baj. A szekér hátuljára valaki felugrik. Galin felpattan, de hiába, úgy sem látna semmit a történésekből. Na és persze neki az utat kell figyelje, így nem marad más, teszi a feladatát.*
*Logral úr tiltakozása, miszerint ő a bakra biztosan nem ül ki, furcsa arckifejezést csal törpünk arcára. Szemöldöke felcsúszik, nagy idomtalan orrán apró ráncok jelennek meg. Furcsa egy férfi, már ha az ilyet lehet annak nevezni, jobban illik rá a nyuszi kifejezés. Galin nem szokott hozzá az ilyen viselkedéshez, fajtársai közt is található egy-két őrült szerzet, de még hírből sem halott olyanról, ki megfutamodott volna egy kis veszélytől. Bár igaz, jelen esetben nem tudni mekkora veszély fenyegeti életüket, de ez csak nagyobb koncentrációra inti, ami valljuk be nem igazán megy a szakállasnak.
Kelteira segítség nyújtását szívesen fogadná, ha nem azon a hatalmas gebén ülve nyúlna le, hogy felrántsa a hintóra. Ahogy mellé ér a hölgy egy lépést hátrál, hátát a jármű oldalának nyomva. Aggódó pillantást vet az izmos állatra, majd szemeit a vörös tincsek gazdájára vezeti. Ha bárki is azt hinné fél a paripától téved, csak hát törpünk tart az ilyen teremtményektől a méretük, és iszonyatos rúgásuktól. Olyanokat mesélnek az ilyen lényekről, hogy volt olyan olyan törp kinek egyetlen mozdulattal szakította be a vastag páncélját, és lapította össze mellkasát egy termetes ló. Igaz hogy az ilyen történeteknek ritkán lehet hinni, de azért nem árt az óvatosság. Végül összekaparja bátorságát, és kinyújtja húsos, vasba burkolt karját a kisasszonynak.*
-Köszönöm segítségét szép hölgyem! Tudja a mi népünk mindig meghálálja a jó tetteket.
*Megpróbál mosolyt erőltetni a szakáll takarásában lévő ajkaira, de még most sem tudja elszakítani tekintetét a hátasról. ~Gyanús vagy te nekem!~ Igen, van egy két bolond a törpök között, és Galin sem mondható a legtisztább elméjűnek, azért elég érdekes, hogy pont ezt a lovat szúrta ki magának, míg a társaság bármely tagjával jól eltudna beszélgetni. Egyedül Log az aki egy picit gyanakvásra késztette.
Végül elhelyezkedik a vezető ülésen, hogy nyugodtan felmérje a helyzetet míg a többiek Log sorsáról vitáznak. ~Nem gondoltam volna, hogy ez lesz ebből az utamból is, de legalább már nem kell tovább hajszolnom a lábam. A gyalogtúrákból elég volt egy időre.~ Néha szemügyre veszi mi is zajlik körülötte, de igazából most túlságosan is elkalandoztak gondolatai, hogy komolyabban figyeljen. ~Lehet szólnom kellett volna, hogy még csak pónikkal volt dolgom. Nem lehet nagyon más egy ilyen hintót vezetni. Amíg nincsenek nagyon közel hozzám a lovak addig nem lesz baj.~ Arra tér magához a törpengésből, vagyis töprengésből, hogy mindenki készen áll az indulásra, Log a segítőkész lovas hölgy mögött, Rather kisebb nehézségekkel, de felkapaszkodott a hátasra, és már Ansel is a helyén.*
-Hát akkor induljunk!
*Harsogja a szavakat, hogy mindenki jól hallhassa a csapatból. A gyeplőt a keze közé ragadja, és annyira rászorít, hogy nehezen lehetne kirántani a markából. Kicsit megrángatja a gyeplőt, és kiosztja a parancsot a paripáknak. Ideje volt már elindulni, csoda hogy még nem támadtak rájuk a farkasok, vagy bármi is volt a vonyítás gazdája. Jó hír, hogy még az eső is kezd elállni, tehát az út is tisztábban látszik. A hátralévő út egész nyugodtan telik, Galin úgy dönt mesél egy kicsit Hayranak a családjáról.*
-Tudja hölgyem, én nem vagyok ám egyszerű törp, nemes családból származom, bár ezzel nem szeretek dicsekedni. *ez nem teljesen igaz, igenis szeret mesélni származásáról* Eleinte nem voltunk ám azok, mi is munkások voltunk mint a többiek. Üknagyapám tett róla, hogy felemelkedjünk az egyszerű népek közül, mikor egy hatalmas csatában... úgy ahogy mondom, tényleg hatalmas volt. Na de ne térjek el a tárgytól! Szóval egy hatalmas csatában levágta az ellenség legnagyobb, és legjobb harcosának fejét, ezzel megfordítva a csata kimenetelét. Az ellenséges vonalak megtörtek ahogy rájöttek, hogy a vezérük elesett, na akkor a mi csapataink azonnal áttörték magukat, és lekaszabolták a megmaradt katonákat. Biztos nagy harc lehetett! Ősömet eztán megjutalmazták nemesi címmel, és egy pöröllyel. Azóta ismerik családomat a Pörölyőrző Dargerothoknak is. Ha untatnám tessék szólni, néha nem tudom hol a határ.
*Monológját újabb kacajjal zárja, de nem örülhet sokáig, ahogy alább hagy a nevetése dobogást vél hallani a hintó mellett, de hiába figyeli a területet nem lát semmit. Arcáról lehervad a mosoly, ekkor következik be a baj. A szekér hátuljára valaki felugrik. Galin felpattan, de hiába, úgy sem látna semmit a történésekből. Na és persze neki az utat kell figyelje, így nem marad más, teszi a feladatát.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-29 18:47:22
Üzenet elküldve: 2013-07-29 18:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön //
*Se Dakhnator, se Timandra nem tudja, így ők csendben is maradnak. Amióta a városban vannak, nem sok felé jártak. Tima főleg a könyvtárban van és tanul, kutat, míg a szerzetes a temetőben tölti az idejét. Hiszen ki más foglalkozna a névtelen sírokkal, vagy a kihalt dinasztiák őseivel? Rajta kívül mindenki csak elsétál mellettük, rá se pillant, hiszen idegen számára. Dakh minden holt barátja, kikért már nincs, ki könnyét ejtse, kiket nem sajnál senki és kit mindenki elfelejtett. Az ő feladata, hogy rendben tartsa a temetőt, gondozza a sírokat, melyekért más nem felel, s nem is figyelik. Hiszen sok romos sír lenne, amik elrontanák a temető képét. Az ő temetője legyen tiszta és rendezett.
Kedveskedve próbál segíteni a vörösnek, így adja kulacsát a tiszta vízzel. Nem kételkedik benne, hogy legalább annyira, de talán mégis kevésbé fél, mint Timandra.*
- Érthető. Én se szoktam szereti, mikor véres a kezem...
*Vigyora töretlen, s talán Rahil most meglepődhet, hogy egy ilyen furcsa alak hogy lesz véres kezű. Vagy pont nem érdekelheti, hiszen ez nem kötődik hozzá sehogy és ha tudna titkáról, esze ágában se lenne vérről beszélni. Így más okból, mert hát egy hölgynek nem beszédtéma az ilyen dolog, mint Dakhnator munkája.*
- Kérem.
*Bár, ő sem ül,a bakra, pedig még tud is hintót vezetni. De arról is tud, hogy Timának nagyobb szüksége van rá. Ezért nem mozdul mellőle, végig vele van, és egyik karját szünet nélkül felé tartja, hogy ő bele tudjon kapaszkodni.
Rahil érintésétől először megrezzen a szőkeség, de felpillantva hamar megfogja, bár kissé vonakodni látszik. Nem szereti az ismeretleneket, de akkor már inkább egy nő, mint idegen férfi. Enyhén remeg, ahogy közben Dakh már átkarolja. Arcára enyhe pír szökik, de valahogy nehéz egyszerre félni és zavarba jönni. És a félelem valahogy erősebben hat rá, még két ilyen látszólag pozitív személy mellett is, kik eléggé furcsák.
Pár perc nyugodtság után viszont ismét lehet aggódni. A csendes hintó és a lovak hangtalan patazaja mellett könnyű meghallani a lépteket. Timandra szívverése fülében dobol, így eleinte fel sem tűnik neki. Dakhnator viszont fülelni kezd félhegyes hallószerveivel. De nem kell sokáig, hiszen hamarosan Timandra megrázkódik és szinte Dakh nyakába ugrik, magát a félvérhez szorítva, karjai közt keresve menedéket.*
- Nem...
*Biztos benne, hogy a vörös is tudja, ahogy mind a hárman, hogy ami föléjük érkezett, az nem lehet ág. Kérdés, hogy előre készül menni, vagy őket akarja. Egyik karjával Timát húzza magához, hogy ha kell saját testével védje meg, másik keze a térde alatt nem sokkal véget érő csizmához nyúl, hogy ha kell, ki tudja rántani a tőrét. A szőkét fogja elsősorban védeni, de ha teheti és szükséges, akkor Rahilt is megóvja a fenevadtól, ami rájuk támadni készül. Szívesen próbálna a hintó tetején keresztül döfni és úgy támadni, de félő, hogy a vastag fán több erő kell az áthatoláshoz. Azon kívül, hatalmas szerencse, is, hogy sikerüljön pont oda szúrni, ahol a lény egy lába, mancsa, vagy akármije van. És nem érzi magát most túl mázlis helyzetben, hogy ilyennel vonja magukra a figyelmet. Önző meglátás, de amíg a bakon vannak, ők nincsenek potencionális veszélyben. Amíg van, ki fogja a lovakat...*
*Se Dakhnator, se Timandra nem tudja, így ők csendben is maradnak. Amióta a városban vannak, nem sok felé jártak. Tima főleg a könyvtárban van és tanul, kutat, míg a szerzetes a temetőben tölti az idejét. Hiszen ki más foglalkozna a névtelen sírokkal, vagy a kihalt dinasztiák őseivel? Rajta kívül mindenki csak elsétál mellettük, rá se pillant, hiszen idegen számára. Dakh minden holt barátja, kikért már nincs, ki könnyét ejtse, kiket nem sajnál senki és kit mindenki elfelejtett. Az ő feladata, hogy rendben tartsa a temetőt, gondozza a sírokat, melyekért más nem felel, s nem is figyelik. Hiszen sok romos sír lenne, amik elrontanák a temető képét. Az ő temetője legyen tiszta és rendezett.
Kedveskedve próbál segíteni a vörösnek, így adja kulacsát a tiszta vízzel. Nem kételkedik benne, hogy legalább annyira, de talán mégis kevésbé fél, mint Timandra.*
- Érthető. Én se szoktam szereti, mikor véres a kezem...
*Vigyora töretlen, s talán Rahil most meglepődhet, hogy egy ilyen furcsa alak hogy lesz véres kezű. Vagy pont nem érdekelheti, hiszen ez nem kötődik hozzá sehogy és ha tudna titkáról, esze ágában se lenne vérről beszélni. Így más okból, mert hát egy hölgynek nem beszédtéma az ilyen dolog, mint Dakhnator munkája.*
- Kérem.
*Bár, ő sem ül,a bakra, pedig még tud is hintót vezetni. De arról is tud, hogy Timának nagyobb szüksége van rá. Ezért nem mozdul mellőle, végig vele van, és egyik karját szünet nélkül felé tartja, hogy ő bele tudjon kapaszkodni.
Rahil érintésétől először megrezzen a szőkeség, de felpillantva hamar megfogja, bár kissé vonakodni látszik. Nem szereti az ismeretleneket, de akkor már inkább egy nő, mint idegen férfi. Enyhén remeg, ahogy közben Dakh már átkarolja. Arcára enyhe pír szökik, de valahogy nehéz egyszerre félni és zavarba jönni. És a félelem valahogy erősebben hat rá, még két ilyen látszólag pozitív személy mellett is, kik eléggé furcsák.
Pár perc nyugodtság után viszont ismét lehet aggódni. A csendes hintó és a lovak hangtalan patazaja mellett könnyű meghallani a lépteket. Timandra szívverése fülében dobol, így eleinte fel sem tűnik neki. Dakhnator viszont fülelni kezd félhegyes hallószerveivel. De nem kell sokáig, hiszen hamarosan Timandra megrázkódik és szinte Dakh nyakába ugrik, magát a félvérhez szorítva, karjai közt keresve menedéket.*
- Nem...
*Biztos benne, hogy a vörös is tudja, ahogy mind a hárman, hogy ami föléjük érkezett, az nem lehet ág. Kérdés, hogy előre készül menni, vagy őket akarja. Egyik karjával Timát húzza magához, hogy ha kell saját testével védje meg, másik keze a térde alatt nem sokkal véget érő csizmához nyúl, hogy ha kell, ki tudja rántani a tőrét. A szőkét fogja elsősorban védeni, de ha teheti és szükséges, akkor Rahilt is megóvja a fenevadtól, ami rájuk támadni készül. Szívesen próbálna a hintó tetején keresztül döfni és úgy támadni, de félő, hogy a vastag fán több erő kell az áthatoláshoz. Azon kívül, hatalmas szerencse, is, hogy sikerüljön pont oda szúrni, ahol a lény egy lába, mancsa, vagy akármije van. És nem érzi magát most túl mázlis helyzetben, hogy ilyennel vonja magukra a figyelmet. Önző meglátás, de amíg a bakon vannak, ők nincsenek potencionális veszélyben. Amíg van, ki fogja a lovakat...*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-29 10:56:10
Üzenet elküldve: 2013-07-29 10:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A dokkokon lévő áru rengeteg labirintusából kiszabadulva, nem habozik túl sokat, hogy lépteit merre vezesse tovább. Egyszerűen megindul egyenesen előre, egy kis ösvény felé, mely az erdőbe vezet. Valószínűsíti, hogy a városba tart, mert, hát több szekér is elhalad arrafelé, és még a nemrég érkezők közül, akik hozzá hasonló módon, sikeresen csak átjutottak a dokkokon, fel is pattannak pár szekérre, már aki hajlandó fizetni érte, aki nem, az pedig sétálhat a kis ösvényen. Kotin is elgondolkozik a kényelmesebb megoldásról, de valahogy nincsen hozzá túl sok kedve, még, ha hosszú is az út a városig, és persze pénze sem nagyon van most, arra, hogy ilyesmire pazarolja. Majd talán akkor, ha már megengedheti magának, hogy ilyen fölösleges dolgokra is költsön, de az erszénye tartalmán elgondolkodva nem éppen mostanában lesz. Inkább valami munka után kellene majd néznie, amint beér a városba, hogy a végén ne az utcán kelljen aludnia. A kolduláshoz pedig nincs valami sok kedve, és nem is olyan fából faragták. Inkább elvállal valami nehéz, és keveset fizető munkát, de nem fog másoktól aranyat kéregetni az biztos. Néhány szekér mellett elhaladva, hirtelen egy hangos kurjantásra lesz figyelmes, ahogy éppen őt, illetve a faját szidja az egyik szekér utasa. Szemeivel gyorsan megkeresi az alakot, majd eleresztve "bájos" mosolyát, kicsit megmozgatja nyakát, hogy az kiroppanjon, és míg jobbjával hátán lévő zsákot tartja, bal kezével, egyszerű kézmozdulatokkal jelzi az alaknak, hogy látta. Nem is kell valami sok a fickónak, ugyanis egyből tágra nyílt szemekkel bámulja meg Kotin-t, majd hirtelen lebukva a szekéren, mások mögött próbálja meg meghúzni magát.*
~Kedvelem az ilyen bátor embereket.~
*Suhan végig ez a gondolat Kotin fejében, miközben tovább vigyorog, és lépdel az úton az erdő, és persze a város felé.*
~Kedvelem az ilyen bátor embereket.~
*Suhan végig ez a gondolat Kotin fejében, miközben tovább vigyorog, és lépdel az úton az erdő, és persze a város felé.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-28 19:56:09
Üzenet elküldve: 2013-07-28 19:56:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Kelteria komoly arccal ül a ló nyergében, de legbelül folytonosan tombol benne az izgalom. A másik hintóban utazott, vörös hajú hölgy közjátéka nem nagyon érdekli. Ahogy az se, hogy a másik úriember, hogy segíti ki azt. *
~Ez aztán egy furcsa társaság az biztos, van itt nemes hölgyön keresztül, szerzetesen át és harcoson át, varázslóig minden! Csak tudnám, mit totojáznak eddig?!~*gondolja magában, s a nyeregben kissé előre csúszva elmosolyodik. Egyre sötétebb lesz . ami kicsit sem zavarja.~A sötétség jó barát elrejt az ártó szemek elől. Egyetlen hátránya, hogy nehezebb benne célozni.~*mosolyog tovább magában. Majd megint a beszélgetőkhöz fordul. Épp Log helyéről vitatkoznak, kicsit közelebb is ügyet. Majd végül a megázott csapzott ember oda áll elé, azzal a kéréssel, hogy hagy üljön fel mögé. Kelteria mosolyogva néz vissza az emberre.*
-Természetesen jöjjön csak. Magának sem kell miatta izgulnia, vigyázok az Urra!* Mondja a varázslóra tekintve. Majd, mikor Log elhelyezkedett mögötte, vagyis helyezkedés közben, a ló nyugtalankodni kezdett. Kelteria ebből csak annyit vett észre, hogy a ló egyet dobbant, amit egy halk fujtatás követ. Odahajol a nemes fekete ló füléhez és halk lágy hangon elkezd hozzá beszélni.
-Css! Nincs semmi baj! Nem kell aggódni, úgy is tudom, hogy ha nagyon nem tetszik, ledobod. Viszont most muszáj, lenne elviselned, csak amíg oda nem, érünk. Rendben?* Hízeleg a lónak, majd lágyan megpaskolja a nyakát. Még egyszer hátra pillant a csapat többi tagjára, látszatra minden rendben, még a varázsló is felkerült a lovára. Kelteria sajnálja, hogy nem látta, hogy is ment ez végbe, hiszen nem nézné ki a varázslóból, hogy ült már lovon. A törp és Hayra a bakon ülnek indulásra készen, míg a többiek, a hintóban foglaltak helyet. S kisvártatva megindul a csapat az úton, lassan és óvatosan. Kelteria egy tíz méterrel a hintó előtt lovagol. A varázsló úgy tűnik egy igen beszédes, nagy mesélőkével megáldott ember, mert rögtön egy legendába kezd bele, amit Kelteria még elölről is jól hall.*
~Ennek még ilyenkor is van kedve rémtörténetet mesélni. Még csak az kéne, hogy most megjelenjen egy ilyen legenda béli lény! Akkor lenne ám zűrzavar, meg erezd el a hajamat!~*gondolja magában, ahogy legelöl léptet a fekete paripán, háta mögött Loggal. Ebben a pillanatban, mikor egy új gondolatmenetet kezdene, lépéseket hall maguk mellől, rögtön megállítja a lovat, mivel még néhány méter távolság volt közte és a szekér közt ezért nem is ment neki. Csizmaszárából előhúzza a dobótört, majd gyors pillantásokkal körbe tekint. Ekkor egy nagy, bumm és a hintón valami különös lény terem. Kelteria megrántja, a kantárszíjat majd odafordul Loghoz.
-Ha eddig kapaszkodott, akkor most szorítson!*Mondja nyugodt hangon és a varázsló kisegítésére indul. A nyeregben kissé előre hajol. S ha a mágus nem szándékozik rátámadni a lényre, hát ő megteszi. A tőrrel úgy próbál támadni, hogy az, vagy felszíni sérülést okozzon vagy a lény vállába álljon bele. Azzal tisztában van, hogy Logra neki kell ügyelni, de a túlélési ösztön nagyobb benne. Na meg persze közvetlen veszélynek nem fogja kitenni, a harc tudatlan embert.
~A tőrért mindegy úgy is van még, három a csizmámban, kettő meg a táskámban. Csak ennek a kereskedőnek ne legyen baja, mert még itt ragadunk, a semmi közepén az erdőben.~*gondolja magában, miközben a tőr eldobására készül, ami lehet meg se fog történni.*
*Kelteria komoly arccal ül a ló nyergében, de legbelül folytonosan tombol benne az izgalom. A másik hintóban utazott, vörös hajú hölgy közjátéka nem nagyon érdekli. Ahogy az se, hogy a másik úriember, hogy segíti ki azt. *
~Ez aztán egy furcsa társaság az biztos, van itt nemes hölgyön keresztül, szerzetesen át és harcoson át, varázslóig minden! Csak tudnám, mit totojáznak eddig?!~*gondolja magában, s a nyeregben kissé előre csúszva elmosolyodik. Egyre sötétebb lesz . ami kicsit sem zavarja.~A sötétség jó barát elrejt az ártó szemek elől. Egyetlen hátránya, hogy nehezebb benne célozni.~*mosolyog tovább magában. Majd megint a beszélgetőkhöz fordul. Épp Log helyéről vitatkoznak, kicsit közelebb is ügyet. Majd végül a megázott csapzott ember oda áll elé, azzal a kéréssel, hogy hagy üljön fel mögé. Kelteria mosolyogva néz vissza az emberre.*
-Természetesen jöjjön csak. Magának sem kell miatta izgulnia, vigyázok az Urra!* Mondja a varázslóra tekintve. Majd, mikor Log elhelyezkedett mögötte, vagyis helyezkedés közben, a ló nyugtalankodni kezdett. Kelteria ebből csak annyit vett észre, hogy a ló egyet dobbant, amit egy halk fujtatás követ. Odahajol a nemes fekete ló füléhez és halk lágy hangon elkezd hozzá beszélni.
-Css! Nincs semmi baj! Nem kell aggódni, úgy is tudom, hogy ha nagyon nem tetszik, ledobod. Viszont most muszáj, lenne elviselned, csak amíg oda nem, érünk. Rendben?* Hízeleg a lónak, majd lágyan megpaskolja a nyakát. Még egyszer hátra pillant a csapat többi tagjára, látszatra minden rendben, még a varázsló is felkerült a lovára. Kelteria sajnálja, hogy nem látta, hogy is ment ez végbe, hiszen nem nézné ki a varázslóból, hogy ült már lovon. A törp és Hayra a bakon ülnek indulásra készen, míg a többiek, a hintóban foglaltak helyet. S kisvártatva megindul a csapat az úton, lassan és óvatosan. Kelteria egy tíz méterrel a hintó előtt lovagol. A varázsló úgy tűnik egy igen beszédes, nagy mesélőkével megáldott ember, mert rögtön egy legendába kezd bele, amit Kelteria még elölről is jól hall.*
~Ennek még ilyenkor is van kedve rémtörténetet mesélni. Még csak az kéne, hogy most megjelenjen egy ilyen legenda béli lény! Akkor lenne ám zűrzavar, meg erezd el a hajamat!~*gondolja magában, ahogy legelöl léptet a fekete paripán, háta mögött Loggal. Ebben a pillanatban, mikor egy új gondolatmenetet kezdene, lépéseket hall maguk mellől, rögtön megállítja a lovat, mivel még néhány méter távolság volt közte és a szekér közt ezért nem is ment neki. Csizmaszárából előhúzza a dobótört, majd gyors pillantásokkal körbe tekint. Ekkor egy nagy, bumm és a hintón valami különös lény terem. Kelteria megrántja, a kantárszíjat majd odafordul Loghoz.
-Ha eddig kapaszkodott, akkor most szorítson!*Mondja nyugodt hangon és a varázsló kisegítésére indul. A nyeregben kissé előre hajol. S ha a mágus nem szándékozik rátámadni a lényre, hát ő megteszi. A tőrrel úgy próbál támadni, hogy az, vagy felszíni sérülést okozzon vagy a lény vállába álljon bele. Azzal tisztában van, hogy Logra neki kell ügyelni, de a túlélési ösztön nagyobb benne. Na meg persze közvetlen veszélynek nem fogja kitenni, a harc tudatlan embert.
~A tőrért mindegy úgy is van még, három a csizmámban, kettő meg a táskámban. Csak ennek a kereskedőnek ne legyen baja, mert még itt ragadunk, a semmi közepén az erdőben.~*gondolja magában, miközben a tőr eldobására készül, ami lehet meg se fog történni.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-28 09:02:31
Üzenet elküldve: 2013-07-28 09:02:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Rather egy darabig csendben figyeli a helyzetet, és magában megjegyzi, hogy milyen mereven bámul a nő a vérre.
~ Ezek a kényes nemesek, úgy irtózik a vértől, hogy lassan itt helyben elájul ~
Legalábbis igyekszik bemesélni magának hogy csak erről van szó, és hát miért ne lenne? A nemesek már a vér látványát se bírják, hát még ha valaki összekeni őket saját vérével. Majd Log szavaira egyetértően bólogat:*
- Részemről is maradhatna inkább a hintóban, még szükség lehet önre, nem kéne a következő rajtaütésnél elveszítenünk.
*Log nem kéri a pecsétgyűrűt, azonban a törpe kardját igen. Rather erre csak sóhajt egyet, majd fejcsóválva nézi a kisebb kirohanást is. Fél szemét viszont le nem venné a vériszonyos nőről, aki immáron a szerzetes vizével megtisztulhat. Remélhetőleg most már nem fog elájulni. Meg remélhetőleg máskor sem...
Log végül mégis úgy dönt, hogy helyet foglal Kelteria mögött.
~ Ó, a hiú emberiség, mivé lettünk? Egy elkényeztetett nemes kisasszony miatt elveszítjük az egyetlen embert, akinek hasznát vehetnénk, ha stratégia kell? ~
Mivel seni nem jelentkezik, hát kénytelen-kelletlen erőltetett udvariassággal segít Galinnak feljutni. Végül is a törpékkel semmi baja, ebben a népben még nem volt szerencséje csalódni. Ha a törpe elfoglalta a helyét, ő maga is nekilát, hogy feljusson a lóra. Mi tagadás, eléggé ügyetlenül megy neki, tekintve hogy még sosem ült lovon. Ha a lovak nem lennének már-már kísértetiesen jól neveltek, valószínűleg esélye sem lenne megmaradni a hátukon. Első nekifutásra bárhogy kapaszkodik, visszacsúszik a sárba. Másodszorra már becsülettel ugrik, és keresztben felfekszik a lóra, azonban a lendület túl nagynak bizonyul, ezért majdnem fejjel előre lebukik, de szerencsére egy bukfencszerű mozdulattal talpra érkezik. Ezúttal szó szerint átesett a ló túlsó oldalára. Mindenesetre nem adja fel, harmadszorra félig hátulról közelíteni meg a lovat, és sikerül felugrania a hátára. Nagy erőfeszítések árán ülő helyzetbe helyezkedik, majd úgy dönt, készen áll az indulásra. El is indulnak, és megint rémesen unni kezdi magát, így azt a két percet is kihasználja, hogy egyik legendáját előadja:*
- Ha nem bánják, eszembe jutott Arthenior egy másik legendája. Elmondom, csakhogy teljen az idő, úgyis hosszú még az út. Ismerik a holtak visszatérésének legendáját? A templomban hallottam, a lényege az, hogy volt egy felelőtlen ifjú férfi, aki szinte szórta a ráhagyott pénzt. Szüleit pedig mérhetetlen és felelőtlen költekezése visszahozta a túlvilágról. Mivel testükül szolgáló porhüvelyüket már nem lelték, így test nélküli szellemekként tértek vissza, azonban ugyanúgy lehetett hallani a lépéseiket. A férfi hallotta ahogy apja keze alatt nyikordul a kilincs, majd kinyílik egy ajtó, és... lépések. A férfi ijedtében kiugrott az ablakon.
*Ekkor hirtelen felkapja a fejét a dobogásra. Jókedvű mosollyal fordul Galin felé, mert azt hiszi, a törpe dobol viccből a szekéren, azonban lehervad a mosolya, amikor rájön, hogy nincsenek egyedül. Körbekémlel, de először nem lát senkit.
~ Ma minden legendám életre kel? És ha igen, akkor ezek vajon melyikünk rokonai lehetnek? ~
Azonban kicsit megnyugszik, amikor megpillant egy-egy árnyat. Legalább nem a holtak. Azonban ez a pillanatnyi megnyugvás is elúszik, amikor úgy hallja, valaki felugrott a szekér tetejére. Úgy érzi, eljött az ideje, hogy megmutassa, mekkora mágus is ő, hát elmormog egy varázsigét, majd végül is akár sikerül a varázslat, akár nem, remegő térdekkel felhúzza lábait a lóra, és a hintó irányába fordul. Ha a varázslat működött akkor a háta mögött lévő segítő szél erejével, ha nem, akkor anélkül, de elvetődik a hintó felé, és reménykedik benne, hogy nem szak az oldalának csapódik, majd a sárba hull, hanem fel tud kapaszkodni a tetejére.*
A varázsló egy Gyorsítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására pár percen keresztül, a levegő járása úgy kedvez a varázslónak, hogy könyebben, ezáltal gyorsabban tudjon futni.
*Rather egy darabig csendben figyeli a helyzetet, és magában megjegyzi, hogy milyen mereven bámul a nő a vérre.
~ Ezek a kényes nemesek, úgy irtózik a vértől, hogy lassan itt helyben elájul ~
Legalábbis igyekszik bemesélni magának hogy csak erről van szó, és hát miért ne lenne? A nemesek már a vér látványát se bírják, hát még ha valaki összekeni őket saját vérével. Majd Log szavaira egyetértően bólogat:*
- Részemről is maradhatna inkább a hintóban, még szükség lehet önre, nem kéne a következő rajtaütésnél elveszítenünk.
*Log nem kéri a pecsétgyűrűt, azonban a törpe kardját igen. Rather erre csak sóhajt egyet, majd fejcsóválva nézi a kisebb kirohanást is. Fél szemét viszont le nem venné a vériszonyos nőről, aki immáron a szerzetes vizével megtisztulhat. Remélhetőleg most már nem fog elájulni. Meg remélhetőleg máskor sem...
Log végül mégis úgy dönt, hogy helyet foglal Kelteria mögött.
~ Ó, a hiú emberiség, mivé lettünk? Egy elkényeztetett nemes kisasszony miatt elveszítjük az egyetlen embert, akinek hasznát vehetnénk, ha stratégia kell? ~
Mivel seni nem jelentkezik, hát kénytelen-kelletlen erőltetett udvariassággal segít Galinnak feljutni. Végül is a törpékkel semmi baja, ebben a népben még nem volt szerencséje csalódni. Ha a törpe elfoglalta a helyét, ő maga is nekilát, hogy feljusson a lóra. Mi tagadás, eléggé ügyetlenül megy neki, tekintve hogy még sosem ült lovon. Ha a lovak nem lennének már-már kísértetiesen jól neveltek, valószínűleg esélye sem lenne megmaradni a hátukon. Első nekifutásra bárhogy kapaszkodik, visszacsúszik a sárba. Másodszorra már becsülettel ugrik, és keresztben felfekszik a lóra, azonban a lendület túl nagynak bizonyul, ezért majdnem fejjel előre lebukik, de szerencsére egy bukfencszerű mozdulattal talpra érkezik. Ezúttal szó szerint átesett a ló túlsó oldalára. Mindenesetre nem adja fel, harmadszorra félig hátulról közelíteni meg a lovat, és sikerül felugrania a hátára. Nagy erőfeszítések árán ülő helyzetbe helyezkedik, majd úgy dönt, készen áll az indulásra. El is indulnak, és megint rémesen unni kezdi magát, így azt a két percet is kihasználja, hogy egyik legendáját előadja:*
- Ha nem bánják, eszembe jutott Arthenior egy másik legendája. Elmondom, csakhogy teljen az idő, úgyis hosszú még az út. Ismerik a holtak visszatérésének legendáját? A templomban hallottam, a lényege az, hogy volt egy felelőtlen ifjú férfi, aki szinte szórta a ráhagyott pénzt. Szüleit pedig mérhetetlen és felelőtlen költekezése visszahozta a túlvilágról. Mivel testükül szolgáló porhüvelyüket már nem lelték, így test nélküli szellemekként tértek vissza, azonban ugyanúgy lehetett hallani a lépéseiket. A férfi hallotta ahogy apja keze alatt nyikordul a kilincs, majd kinyílik egy ajtó, és... lépések. A férfi ijedtében kiugrott az ablakon.
*Ekkor hirtelen felkapja a fejét a dobogásra. Jókedvű mosollyal fordul Galin felé, mert azt hiszi, a törpe dobol viccből a szekéren, azonban lehervad a mosolya, amikor rájön, hogy nincsenek egyedül. Körbekémlel, de először nem lát senkit.
~ Ma minden legendám életre kel? És ha igen, akkor ezek vajon melyikünk rokonai lehetnek? ~
Azonban kicsit megnyugszik, amikor megpillant egy-egy árnyat. Legalább nem a holtak. Azonban ez a pillanatnyi megnyugvás is elúszik, amikor úgy hallja, valaki felugrott a szekér tetejére. Úgy érzi, eljött az ideje, hogy megmutassa, mekkora mágus is ő, hát elmormog egy varázsigét, majd végül is akár sikerül a varázslat, akár nem, remegő térdekkel felhúzza lábait a lóra, és a hintó irányába fordul. Ha a varázslat működött akkor a háta mögött lévő segítő szél erejével, ha nem, akkor anélkül, de elvetődik a hintó felé, és reménykedik benne, hogy nem szak az oldalának csapódik, majd a sárba hull, hanem fel tud kapaszkodni a tetejére.*
A varázsló egy Gyorsítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására pár percen keresztül, a levegő járása úgy kedvez a varázslónak, hogy könyebben, ezáltal gyorsabban tudjon futni.
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-26 14:50:37
Üzenet elküldve: 2013-07-26 14:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Log ijedtsége valamennyire feltölti. Ha már az egész helyzeten nem élcelhet magában, legalább az apró örömök megmaradnak neki. Hogy a frászt hozza az idegenre, hogy valóban végignézheti, hogy első nekifutásra Galin a sárba csücsül. Magában gonoszan felnevet mindkét esetnél, ezúttal azt sem igazán sajnálja, hogy hangját nem eresztheti ki. Jó ez így is.
Hangulata azonban azonnal megváltozik, ahogy észreveszi, hogy Log összekente a kezét valami vörössel, aminek oly csábító az illata, hogy szinte beleremeg.
Pillanatokig bámulja kezét, óriásira nyílt szemekkel, elsápadva. A látszat nem csal, nem érzi magát fényesen. Legbelül erősen küzd a vágy ellen, hogy végignyalja kezét.
Csak az téríti észhez, hogy a látóterébe kerül a vigyorgó alak, kezében vizes kulaccsal. Ha már így adódott, tovább játssza a szerepet. Ugyanazzal az óriási, kérlelő szempárral mered Dakhnatorra is, mint eddig kezére, elrebeg egy halk 'köszönöm'-öt, majd a vizes tömlőért nyúl. Keze remegése nem színjáték, de a benne növekvő feszültség okozza csupán, amit egyre nehezebben ural. Azonban épp jól is jön. Aki nem ismeri -vagyis mindenki, aki körülveszi-, joggal hiheti azt, hogy ő is ugyanannyira rémült, mint a szőke lány.
Iszik pár kortyot, csak a miheztartás végett, majd egy keveset önt kezére is, mielőtt visszaadja a kulacsot a férfinak.*
-Kész pocséklás...
*Jegyzi meg halkan, mielőtt nekiáll ledörzsölni kezéről a foltot. Persze, ő nem a vízre érti.*
-Hmm... Maga férfi. Hagyná, hogy a bakra meg lovakra csupa nő üljön?
*Kérdi még a Logral nevűtől, amolyan kegyelemdöfésként. Ahogy ezután rögtön, elsőként beszáll a kocsiba, engedi arcára ülni is mosolyát, elvégre senki nem láthatja.
Az ajtó mellett ül, akár fenn maradnak végül a nyílászárók, akár nem. Bár elég együgyűnek tűnik újdonsült társuk, mégis örül neki, hogy nem a hintóban foglal helyet végül. Elégedett vele, hogy ennyire sikerült belegázolnia férfiúi önérzetébe.*
-Köszönöm a vizet még egyszer. Szinte életmentő volt.
*Jegyzi meg, ahogy elindulnak. Hangja kissé el is csuklik, ahogy ismét vegyes gondolatai közé merül.
Valóban életmentő volt az a pár korty víz, vagyis inkább az, hogy Dakhnator mellé állt és megszólította. Csupán pillanatok műve lett volna már, hogy elveszítse a vágyakkal való harcot, önuralmát, és ezzel együtt persze eszét is. Ha a férfi nem szakítja meg gondolatai szálát, minden bizonnyal nem állt volna ellen a kezén vöröslő vér vonzásának és ha valóban belekóstolt volna, biztosan csak egyre többre vágyott volna. Megállíthatatlanul.
Ha a szőke lány elég közel ül hozzá a hintóban, óvatosan a kezéért nyúl, és ha engedi, megfogja azt. Egy bátorító mosoly leplező kíséretében ugyan, de mégis azzal a szándékkal, hogy jobban érezze félelmét. El kell terelnie gondolatait az iszonytató ábrándokról. Nem hagyhatja elkalandozni figyelmét, sem a rájuk leselkedő veszélyek miatt, sem pedig azért, nehogy valami végzetes hibát kövessen el.*
~Bár... most csak hárman vagyunk. Még ha a férfi tud is harcolni, a lánynak semmi esélye.~
*Kissé ismét megremeg. Már a gondolatait sem tudja úgy irányítani, ahogy kellene. Nagyonis belátható következményekkel járna, ha nem figyelne fel valamire: sűrű lépések zajai kúsznak fülébe. Érzései rögtön gyanakvásba csapnak át, gondolatai a tócsákba gyűlő vérről pedig egy pillanat alatt állnak át a túlélését biztosító taktikák kidolgozására - ezzel megmentve a párost a csúnya haláltól. Legalábbis gyelőre.
Aztán a hintó hirtelen megsüllyed, mikor tompa puffanással a tetejére érkezik valami. Felkapja fejét, s úgy nézi maguk fölött a kocsi tetejét, mintha át tudna látni rajta. Átkozza is, hogy ilyesmire azért még ő sem képes.
Fülel, méghozzá jobban, mint valaha. Hátha meghallhat fentről valami kis neszt, amiből rájöhet, mi lapul odafent és mekkora veszélyt jelenthet.*
-Ugye... Ugye csak egy faág, amit meggyengített a vihar? Ugye csak egy ág, ami megadta magát?
*Suttogja vékony hangon, mintha megijedt volna. Közben valójában ismét csak egész szitokfüzéreket épít fel gondolatban, amiért ekkora társasága van. Ha egyedül lenne, gondolkodás nélkül törne ki a kocsiból, hogy aztán üvöltve, morogva, apró cafatokra marcangolja, ami odakint van és közben elégedetten vigyorogva megfürödjön a vérében. De így...*
~Túl sok a kolonc. Várok még, hátha megszabadít néhánytól...~
*Persze egyébként sem mehetne ki elsőként. Bármi legyen is kint, biztosan megtámadná. Akkor pedig nem védhetné magát természet adta fegyvereivel, csak a kardfélével, ami nála van. Szétszedni meg nem fogja hagyni magát csupán azért, hogy ne bukjon le ennyi, egyébként is halálra ítélt előtt! Elvégre szemében a nyeszlett evilágiak léte még az ő beavatkozása nélkül sem több a halál felé vergődésnél...*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.26 15:00:57
*Log ijedtsége valamennyire feltölti. Ha már az egész helyzeten nem élcelhet magában, legalább az apró örömök megmaradnak neki. Hogy a frászt hozza az idegenre, hogy valóban végignézheti, hogy első nekifutásra Galin a sárba csücsül. Magában gonoszan felnevet mindkét esetnél, ezúttal azt sem igazán sajnálja, hogy hangját nem eresztheti ki. Jó ez így is.
Hangulata azonban azonnal megváltozik, ahogy észreveszi, hogy Log összekente a kezét valami vörössel, aminek oly csábító az illata, hogy szinte beleremeg.
Pillanatokig bámulja kezét, óriásira nyílt szemekkel, elsápadva. A látszat nem csal, nem érzi magát fényesen. Legbelül erősen küzd a vágy ellen, hogy végignyalja kezét.
Csak az téríti észhez, hogy a látóterébe kerül a vigyorgó alak, kezében vizes kulaccsal. Ha már így adódott, tovább játssza a szerepet. Ugyanazzal az óriási, kérlelő szempárral mered Dakhnatorra is, mint eddig kezére, elrebeg egy halk 'köszönöm'-öt, majd a vizes tömlőért nyúl. Keze remegése nem színjáték, de a benne növekvő feszültség okozza csupán, amit egyre nehezebben ural. Azonban épp jól is jön. Aki nem ismeri -vagyis mindenki, aki körülveszi-, joggal hiheti azt, hogy ő is ugyanannyira rémült, mint a szőke lány.
Iszik pár kortyot, csak a miheztartás végett, majd egy keveset önt kezére is, mielőtt visszaadja a kulacsot a férfinak.*
-Kész pocséklás...
*Jegyzi meg halkan, mielőtt nekiáll ledörzsölni kezéről a foltot. Persze, ő nem a vízre érti.*
-Hmm... Maga férfi. Hagyná, hogy a bakra meg lovakra csupa nő üljön?
*Kérdi még a Logral nevűtől, amolyan kegyelemdöfésként. Ahogy ezután rögtön, elsőként beszáll a kocsiba, engedi arcára ülni is mosolyát, elvégre senki nem láthatja.
Az ajtó mellett ül, akár fenn maradnak végül a nyílászárók, akár nem. Bár elég együgyűnek tűnik újdonsült társuk, mégis örül neki, hogy nem a hintóban foglal helyet végül. Elégedett vele, hogy ennyire sikerült belegázolnia férfiúi önérzetébe.*
-Köszönöm a vizet még egyszer. Szinte életmentő volt.
*Jegyzi meg, ahogy elindulnak. Hangja kissé el is csuklik, ahogy ismét vegyes gondolatai közé merül.
Valóban életmentő volt az a pár korty víz, vagyis inkább az, hogy Dakhnator mellé állt és megszólította. Csupán pillanatok műve lett volna már, hogy elveszítse a vágyakkal való harcot, önuralmát, és ezzel együtt persze eszét is. Ha a férfi nem szakítja meg gondolatai szálát, minden bizonnyal nem állt volna ellen a kezén vöröslő vér vonzásának és ha valóban belekóstolt volna, biztosan csak egyre többre vágyott volna. Megállíthatatlanul.
Ha a szőke lány elég közel ül hozzá a hintóban, óvatosan a kezéért nyúl, és ha engedi, megfogja azt. Egy bátorító mosoly leplező kíséretében ugyan, de mégis azzal a szándékkal, hogy jobban érezze félelmét. El kell terelnie gondolatait az iszonytató ábrándokról. Nem hagyhatja elkalandozni figyelmét, sem a rájuk leselkedő veszélyek miatt, sem pedig azért, nehogy valami végzetes hibát kövessen el.*
~Bár... most csak hárman vagyunk. Még ha a férfi tud is harcolni, a lánynak semmi esélye.~
*Kissé ismét megremeg. Már a gondolatait sem tudja úgy irányítani, ahogy kellene. Nagyonis belátható következményekkel járna, ha nem figyelne fel valamire: sűrű lépések zajai kúsznak fülébe. Érzései rögtön gyanakvásba csapnak át, gondolatai a tócsákba gyűlő vérről pedig egy pillanat alatt állnak át a túlélését biztosító taktikák kidolgozására - ezzel megmentve a párost a csúnya haláltól. Legalábbis gyelőre.
Aztán a hintó hirtelen megsüllyed, mikor tompa puffanással a tetejére érkezik valami. Felkapja fejét, s úgy nézi maguk fölött a kocsi tetejét, mintha át tudna látni rajta. Átkozza is, hogy ilyesmire azért még ő sem képes.
Fülel, méghozzá jobban, mint valaha. Hátha meghallhat fentről valami kis neszt, amiből rájöhet, mi lapul odafent és mekkora veszélyt jelenthet.*
-Ugye... Ugye csak egy faág, amit meggyengített a vihar? Ugye csak egy ág, ami megadta magát?
*Suttogja vékony hangon, mintha megijedt volna. Közben valójában ismét csak egész szitokfüzéreket épít fel gondolatban, amiért ekkora társasága van. Ha egyedül lenne, gondolkodás nélkül törne ki a kocsiból, hogy aztán üvöltve, morogva, apró cafatokra marcangolja, ami odakint van és közben elégedetten vigyorogva megfürödjön a vérében. De így...*
~Túl sok a kolonc. Várok még, hátha megszabadít néhánytól...~
*Persze egyébként sem mehetne ki elsőként. Bármi legyen is kint, biztosan megtámadná. Akkor pedig nem védhetné magát természet adta fegyvereivel, csak a kardfélével, ami nála van. Szétszedni meg nem fogja hagyni magát csupán azért, hogy ne bukjon le ennyi, egyébként is halálra ítélt előtt! Elvégre szemében a nyeszlett evilágiak léte még az ő beavatkozása nélkül sem több a halál felé vergődésnél...*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.26 15:00:57
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-26 12:27:10
Üzenet elküldve: 2013-07-26 12:27:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön //
*Logral erősen feszegeti azt a fránya ajtót, de az sehogy sem akarja megadni magát! A feszült hangulatban észre sem veszi, hogy összevérezi közben kezét a seb miatt, hiszen párszor odanyúl akaratlanul is a fájdalom miatt! Mikor már rúgna bele idegességében egy hatalmasat az ajtóba, hirtelen szorítást érez a karján, melytől váratlanul ugrik egyet, s ismét szívéhez kap.*
- Ezt kérem, ne csinálja többet..
*Fúj egy nagyot, majd megfogja Rahil kezét, s finoman leszedi karjáról - sajnos észre sem véve, hogy a véres kezével nyúlt hozzá, így sajnos összekente a hölgyet.. Végül ismét térdére támaszkodik, s pár pillanatig csak mereven bámulja a földet, ám mikor felnéz, enyhe sápadtsága és arckifejezése remekül tanúskodik ijedtségéről. Ám mintha tényleg nem lenne teljesen eszénél, így vagy fél perc elteltével látszik tudatosulni benne, hogy mit is mondott Rahil.*
- Még mit nem! Én ugyan ki nem ülök sehova! *tiltakozik hevesen* Maga szerint lenne bármi esélyem is, hogy egy támadás esetén túléljem?! Mert szerintem nem! *mondja felháborodva, majd kissé ingerülten kitárja kezeit* De ha ennyire nagyon akarja a társaság, akkor majd odaülök! *legyint egyet szánakozóan, majd karba teszi kezeit* Navigálni pedig bentről is tudok.. Ahogy mondtam, az ösvény után a szántóföldre érünk rögtön *megvakarja egy pillanatra állát, s azon töpreng, hogy tényleg említette-e*, s mivel a karavántól a kikötőig ez az egyetlen kastély, ezért az utat biztosan tudom.
*Pillant oldalra, valahova a fák rengetegébe összeszűkült szemekkel. Jól látszik rajta, hogy nem akar a hintón kívül tartózkodni, mert valóban semmi esélye nem lenne így a túlélésre, s mivel már többen nagyon vállalkozó szelleműek, ezért hát úgy dönt, hogy nem érdekli a többi, megindul a hintó felé, ám az utolsó pillanatban megtorpan Rather szavaira.*
- Tényleg, csak én tudom, merre van az a kastély?
*Ratherrel együtt célzóan pillant Rahilra, bár Log csupán azért, mert érzi az ellenszenvet a nőben, bár kérdését költőinek is lehet titulálni, hiszen ha rajta kívül valaki ismerné az utat, akkor az már jelentkezett volna.*
- Nem, köszönöm, azért egy pecsétgyűrűvel nem sokra mennék, de értékelem!
*Bólint határozottan a férfi felé, észre sem véve a humoros élt a hangjában, ezért is köszöni meg őszintén. Ám hamarosan egy másik segítő is érkezik, aki bár féltve, de átnyújtja neki egyik fegyverét.*
- Nagyon köszönöm, Törp Uram, nem fogja megbánni, s ígérem, vigyázni fogok rá! Már csak azt remélem, hogy nem kell használnom..
*Pillant bizonytalanul a pengére, amit mivel nem tud hova tenni, ezért a kezében kezdi szorongatni. Hallhatóan mindenki ellenzi az ajtóval kapcsolatos ötletét, azonban Log megint belekezd egy kis magyarázkodásba.*
- Kérem.. *sóhajt egy nagyot* Maguk szerint nem lenne célszerűbb az, ha bentről, nyitott ajtón át tudnánk figyelni az eseményeket olykor kipillantva a hintóból? Ha támadás ér minket, akkor így gyorsabban tudnánk reagálni, cselekedni, hiszen akik kint tartózkodnak, azoknak hamarabb nyújthatunk így segítséget. S bár én nem értek egyáltalán a fegyverekhez, úgy vélem, nagyobb a túlélés esélye, ha jobban összedolgozunk. De tudják mit? Csináljanak, amit akarnak, én próbálok javítani a helyzeten, de láthatóan igen sokan nem képesek átlátni a helyzetet!
*A kis monológ után kissé idegesen leszedi kalapját, melyet egy mozdulattal bevág a hintóba, s mely alatt megigazgatja hollófekete haját. Jobban hátratűri azt, így már arca is teljesen kivehető. Eddig a kalap és az arcába lógó haj miatt nem lehetett jól látni, azonban most feltűnhet, hogy annak ellenére, hogy sokat aggodalmaskodik és beszél, egy igen jóképű férfi lapult a takarásban.
Mikor Log bent csücsül már a szekérben indulásra készen, váratlanul feltűnő sóhajjal nyugtázza a bizonytalan szemeket, majd végül egy lemondó legyintéssel felszólal ismét.*
- Jól van, rendben, legyen.. Elnézést az előbbi kirohanásomért. Ha azt írta a sors, hogy a mai napon meg kell halnom, akkor mindegy, hogy hol ülök.
*Húzza keserves mosolyra száját, végül kimászik a hintóból, s megindul előre. Két ló hozzá van kapcsolva a szekérhez, amik húzzák azt, a harmadikon pedig Kelteria ül, akihez a férfi oda is lép.*
- Hölgyem, esetleg szabad lenne, hogy felüljek maga mögé? Ha mi haladunk elől, akkor az utat is jobban tudom mutatni..
*Kissé szomorkásan kérdi a hölgyeménytől, bár a törpe szerencsétlen kis ballépése nagyobb mosolyra húzza ajkait, ugyanakkor a bánatos él még nem tűnt el. Ha Kelteria beleegyezik, akkor meglepő ügyességgel pattan is fel mögé a patásra, mely még mindig túlságosan elegáns és nyugodt - látszólag. Bár senkinek sem tűnhet fel a félhomályban, de amint Log felül a lóra, az szaporábban kezdi fújtatni a levegőt, mintha idegesebb lenne, vagy.. félne..*
*S végül elindulnak.. Elől halad Kelteria, akibe szorosan kapaszkodik Logral, mögöttük az egyik lovon Rather, a másikon Ansel ül, a szekéren Hayra és Galin, bent pedig Rahil, Timandra és Dakhnator. A lovak bár sietnek, patájuk mégis halkan tapodja a sáros talajt, miközben az eső is alább hagyott, már csak alig szemerkél. A hintó is halkabban halad mögöttük, szinte egy apró zörgést sem lehet hallani, csupán csak akkor, mikor egy nagyobb bukkanóba érkezik a kerék. Így haladhatnak úgy nagyjából két percig...
Azonban váratlanul egy halk lábdobogást lehet hallani a 'jármű' mellől. Hiába néznek ki a bent ülők, semmit se láthatnak, ahogy a többiek sem. A lábdobogás egyre csak erősödik, gyorsul, s szaporodik.. Mintha futnának a szekér mellett.. Ám ez már kevésbé sem képzelgés. Logral úgy látszik, nem hazudott.. Bár a társaság közvetlenül maguk mellett még nem lát semmit, csupán az erdőben egy-egy elsuhanó árnyat, aminek nem lehet kivenni az alakját.
S a baj megtörténik.. A szekéren egy erős nyomást érezhetnek, mely hátulról érkezik. Mintha valaki felugrott volna rá..*
*Logral erősen feszegeti azt a fránya ajtót, de az sehogy sem akarja megadni magát! A feszült hangulatban észre sem veszi, hogy összevérezi közben kezét a seb miatt, hiszen párszor odanyúl akaratlanul is a fájdalom miatt! Mikor már rúgna bele idegességében egy hatalmasat az ajtóba, hirtelen szorítást érez a karján, melytől váratlanul ugrik egyet, s ismét szívéhez kap.*
- Ezt kérem, ne csinálja többet..
*Fúj egy nagyot, majd megfogja Rahil kezét, s finoman leszedi karjáról - sajnos észre sem véve, hogy a véres kezével nyúlt hozzá, így sajnos összekente a hölgyet.. Végül ismét térdére támaszkodik, s pár pillanatig csak mereven bámulja a földet, ám mikor felnéz, enyhe sápadtsága és arckifejezése remekül tanúskodik ijedtségéről. Ám mintha tényleg nem lenne teljesen eszénél, így vagy fél perc elteltével látszik tudatosulni benne, hogy mit is mondott Rahil.*
- Még mit nem! Én ugyan ki nem ülök sehova! *tiltakozik hevesen* Maga szerint lenne bármi esélyem is, hogy egy támadás esetén túléljem?! Mert szerintem nem! *mondja felháborodva, majd kissé ingerülten kitárja kezeit* De ha ennyire nagyon akarja a társaság, akkor majd odaülök! *legyint egyet szánakozóan, majd karba teszi kezeit* Navigálni pedig bentről is tudok.. Ahogy mondtam, az ösvény után a szántóföldre érünk rögtön *megvakarja egy pillanatra állát, s azon töpreng, hogy tényleg említette-e*, s mivel a karavántól a kikötőig ez az egyetlen kastély, ezért az utat biztosan tudom.
*Pillant oldalra, valahova a fák rengetegébe összeszűkült szemekkel. Jól látszik rajta, hogy nem akar a hintón kívül tartózkodni, mert valóban semmi esélye nem lenne így a túlélésre, s mivel már többen nagyon vállalkozó szelleműek, ezért hát úgy dönt, hogy nem érdekli a többi, megindul a hintó felé, ám az utolsó pillanatban megtorpan Rather szavaira.*
- Tényleg, csak én tudom, merre van az a kastély?
*Ratherrel együtt célzóan pillant Rahilra, bár Log csupán azért, mert érzi az ellenszenvet a nőben, bár kérdését költőinek is lehet titulálni, hiszen ha rajta kívül valaki ismerné az utat, akkor az már jelentkezett volna.*
- Nem, köszönöm, azért egy pecsétgyűrűvel nem sokra mennék, de értékelem!
*Bólint határozottan a férfi felé, észre sem véve a humoros élt a hangjában, ezért is köszöni meg őszintén. Ám hamarosan egy másik segítő is érkezik, aki bár féltve, de átnyújtja neki egyik fegyverét.*
- Nagyon köszönöm, Törp Uram, nem fogja megbánni, s ígérem, vigyázni fogok rá! Már csak azt remélem, hogy nem kell használnom..
*Pillant bizonytalanul a pengére, amit mivel nem tud hova tenni, ezért a kezében kezdi szorongatni. Hallhatóan mindenki ellenzi az ajtóval kapcsolatos ötletét, azonban Log megint belekezd egy kis magyarázkodásba.*
- Kérem.. *sóhajt egy nagyot* Maguk szerint nem lenne célszerűbb az, ha bentről, nyitott ajtón át tudnánk figyelni az eseményeket olykor kipillantva a hintóból? Ha támadás ér minket, akkor így gyorsabban tudnánk reagálni, cselekedni, hiszen akik kint tartózkodnak, azoknak hamarabb nyújthatunk így segítséget. S bár én nem értek egyáltalán a fegyverekhez, úgy vélem, nagyobb a túlélés esélye, ha jobban összedolgozunk. De tudják mit? Csináljanak, amit akarnak, én próbálok javítani a helyzeten, de láthatóan igen sokan nem képesek átlátni a helyzetet!
*A kis monológ után kissé idegesen leszedi kalapját, melyet egy mozdulattal bevág a hintóba, s mely alatt megigazgatja hollófekete haját. Jobban hátratűri azt, így már arca is teljesen kivehető. Eddig a kalap és az arcába lógó haj miatt nem lehetett jól látni, azonban most feltűnhet, hogy annak ellenére, hogy sokat aggodalmaskodik és beszél, egy igen jóképű férfi lapult a takarásban.
Mikor Log bent csücsül már a szekérben indulásra készen, váratlanul feltűnő sóhajjal nyugtázza a bizonytalan szemeket, majd végül egy lemondó legyintéssel felszólal ismét.*
- Jól van, rendben, legyen.. Elnézést az előbbi kirohanásomért. Ha azt írta a sors, hogy a mai napon meg kell halnom, akkor mindegy, hogy hol ülök.
*Húzza keserves mosolyra száját, végül kimászik a hintóból, s megindul előre. Két ló hozzá van kapcsolva a szekérhez, amik húzzák azt, a harmadikon pedig Kelteria ül, akihez a férfi oda is lép.*
- Hölgyem, esetleg szabad lenne, hogy felüljek maga mögé? Ha mi haladunk elől, akkor az utat is jobban tudom mutatni..
*Kissé szomorkásan kérdi a hölgyeménytől, bár a törpe szerencsétlen kis ballépése nagyobb mosolyra húzza ajkait, ugyanakkor a bánatos él még nem tűnt el. Ha Kelteria beleegyezik, akkor meglepő ügyességgel pattan is fel mögé a patásra, mely még mindig túlságosan elegáns és nyugodt - látszólag. Bár senkinek sem tűnhet fel a félhomályban, de amint Log felül a lóra, az szaporábban kezdi fújtatni a levegőt, mintha idegesebb lenne, vagy.. félne..*
*S végül elindulnak.. Elől halad Kelteria, akibe szorosan kapaszkodik Logral, mögöttük az egyik lovon Rather, a másikon Ansel ül, a szekéren Hayra és Galin, bent pedig Rahil, Timandra és Dakhnator. A lovak bár sietnek, patájuk mégis halkan tapodja a sáros talajt, miközben az eső is alább hagyott, már csak alig szemerkél. A hintó is halkabban halad mögöttük, szinte egy apró zörgést sem lehet hallani, csupán csak akkor, mikor egy nagyobb bukkanóba érkezik a kerék. Így haladhatnak úgy nagyjából két percig...
Azonban váratlanul egy halk lábdobogást lehet hallani a 'jármű' mellől. Hiába néznek ki a bent ülők, semmit se láthatnak, ahogy a többiek sem. A lábdobogás egyre csak erősödik, gyorsul, s szaporodik.. Mintha futnának a szekér mellett.. Ám ez már kevésbé sem képzelgés. Logral úgy látszik, nem hazudott.. Bár a társaság közvetlenül maguk mellett még nem lát semmit, csupán az erdőben egy-egy elsuhanó árnyat, aminek nem lehet kivenni az alakját.
S a baj megtörténik.. A szekéren egy erős nyomást érezhetnek, mely hátulról érkezik. Mintha valaki felugrott volna rá..*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-25 16:25:22
Üzenet elküldve: 2013-07-25 16:25:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Kiérve a ládák hálójából valamelyest megnyugszik, mivel maga mögött tudhatja a halandókat is. Így végre a késztetés is alábbhagy, meg persze már az a veszély sem fenyegeti, hogy valaki kiszúrja, és elkezdi kérdezgetni, hogy mit is csinál ott éjnek idején. Úgy érzi, a szeme is újra zölden csillog, tehát már figyelmesen tudja kémlelni az utat. Nincs annyira hozzászokva a sötétséghez, és az éjszakai vándorláshoz. Általában tud magának parancsolni, és uralkodik az érzésein, de amikor ma éjszaka a kapitány cserébe azért, hogy ideáig ingyen elhozta, meg akarta tudni, hogy miért jött, és egyáltalán kicsoda... Persze máskor ezt megoldaná egy-két hazugsággal, melyeknél a szeme se rebben, azonban akkor sokkal labilisabb idegállapotban volt. Az első keze ügyébe akadó tárggyal fejbe vágta a kapitányt, és onnan már nem volt visszaút. Azonban így is elmaradt a kínzás némi aranyért és egy fegyverért. Persze még mindig úgy érzi, hogy az üzlet megérte neki, viszont magában megjegyzi, hogy a következő áldozatnak nem lesz annyi aranya, hogy gyors halálban legyen része. Óvatosan lépked végig az ösvényen, és közben figyel, hogy egy-egy állat nem merészkedik-e túl közel hozzá. Ez a fajta aggodalom már régóta alaptalannak látszik, hiszen az állatok valamiért mindig elkerülték. Egész farkasfalkák futamodtak meg, amikor a közelükbe ért.
~ Hiába, az állatok ösztöneit még én sem csaphatom be ~
Hiába a kedves külső, az ártatlan test, ha még a legszelídebb lovak is megbokrosodnak mellette. Zöld szemeivel a távolba mered, és fel véli fedezni a messzeségben egy erdő körvonalait, amelyen túl valószínűleg egy várost fog találni. Egy város pedig mindig áldozatokat is jelent, legalábbis Caletnia számára. Azonban most majd vigyáznia kell, nehogy megint elragadja a hév. Tud ő parancsolni magának, ha akar, csak van, amikor nem akar. Ahogy halad a kitaposott ösvényen, már biztosra veszi, hogy hamarosan beér egy erdőbe. A magas fák gonoszul tekintgetnek le rá, mintha a sötétben puszta termetükkel megfélemlíthetnék a nőt. Azonban ő mindenféle hezitálás, vagy mérlegelés nélkül sétál tovább, egyenesen az erdő sötétjébe. Sosem volt félős, és sosem hitt a babonákban, néhány fa pedig főleg nem fogja megfélemlíteni. A lehető leggyorsabban a városba akar jutni, nincs ideje ezt a rengeteget kikerülni.*
A hozzászólás írója (Caletnia Phyaltet) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.25 17:03:46
~ Hiába, az állatok ösztöneit még én sem csaphatom be ~
Hiába a kedves külső, az ártatlan test, ha még a legszelídebb lovak is megbokrosodnak mellette. Zöld szemeivel a távolba mered, és fel véli fedezni a messzeségben egy erdő körvonalait, amelyen túl valószínűleg egy várost fog találni. Egy város pedig mindig áldozatokat is jelent, legalábbis Caletnia számára. Azonban most majd vigyáznia kell, nehogy megint elragadja a hév. Tud ő parancsolni magának, ha akar, csak van, amikor nem akar. Ahogy halad a kitaposott ösvényen, már biztosra veszi, hogy hamarosan beér egy erdőbe. A magas fák gonoszul tekintgetnek le rá, mintha a sötétben puszta termetükkel megfélemlíthetnék a nőt. Azonban ő mindenféle hezitálás, vagy mérlegelés nélkül sétál tovább, egyenesen az erdő sötétjébe. Sosem volt félős, és sosem hitt a babonákban, néhány fa pedig főleg nem fogja megfélemlíteni. A lehető leggyorsabban a városba akar jutni, nincs ideje ezt a rengeteget kikerülni.*
A hozzászólás írója (Caletnia Phyaltet) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.25 17:03:46
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:56:11
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*A szavazatok többsége a hintókra tevődik, úgy tűnik, lassan kialakul a végleges döntés, a tovább haladást illetőleg. Ami igen időszerű is lenne, mivel azok a valamik még mindig itt vannak a közelben. És ez egyáltalán nem megnyugtató. Ha pedig ez nem lenne elég, ez a Log nevű alak is egyre gyanúsabb. Abban már eddig is biztos volt, hogy valamivel többet tud náluk, ráadásul egyre inkább tűnik úgy, mintha vagy nagyon őrült lenne, vagy szabotálni próbálná menekülésüket az ötleteivel.*
~Leszedni az ajtókat? Ennek semmi értelme!~ *fogalmazódik meg benne, noha részéről ez talán mindegy lenne, hisz úgyis a bakon szándékozik helyet foglalni. A csapat többi tagjának azonban lehet, hogy nagyobb hasznára vannak az ajtók, amíg a helyükön vannak. Nem ért teljesen egyet a furcsa alak szavaival. Senkiben sem bízik meg igazán, bár a helyzet most ezt teszi szükségessé. Ebben a Log nevezetűben viszont végképp nem. Merész javaslatai után meghúzná magát a hintó belsejében? És ahogy a vörös hölgy a másik hintóból is mondja, tényleg több hasznára lennének a bakon. Nem igazán örülne a társaságának, de legalább szemmel tudná tartani. Terve, miszerint elfoglalja helyét a bakon, indulásra készen a törp mellett, még várat magára. Előbb Log felé fordul, ki a másik hölgynek köszönhetően egy időre felhagyott az ajtó feszegetésével, ám egy szó nem esett arról, hogy felhagyna az ötlet befejezésével.*
- Ahogy azt a Törp Uraság is mondta, az ajtók megvédenek a támadásoktól. Nem hinném, hogy ilyen időben, bármit is láthatnának a kocsiban ülők, a nyitott ajtón keresztül. Ha valami meg akarja támadni a bent ülőket, annak a leszerelt ajtók csak nyílt utat biztosítanának. Még az egyszerű farkasok sem olyan ostobák, hogy a szekér falainak essenek neki, ha nyitva áll a bejárat. Ha pedig más lényekkel állunk szemben, talán még okosabb lenne meghagyni az ajtókat. Ha valami bejön, az csinálni fog magának akkora helyet, hogy távozni is lehessen rajta. *fejti ki álláspontját. Mielőtt folytathatná, a mélynövésű intéz felé néhány szót. Nevének megerősítéséül csak bólint. A további szavakat pedig egy lágy mosollyal nyugtázza.*
- Tudom, hogy nem veszélytelen dologra vállalkoztam. *válaszolja. Ő maga nem szívesen adott volna fegyvert ennek az embernek a kezébe, de a törp -még ha vonakodva is- de megtette. Úgy tűnik, mások bizalma is kezd megrendülni a különös férfi irányába, ami talán nem is olyan nagy gond.
Mondanivalója itt még nem zárult le, de mielőtt folytatná, nem szalasztja el az alkalmat, hogy vessen néhány pillantást az alacsony szakállas próbálkozására. Mosolyogva nézi végig a jelenetet, ahogy a törp felkerül a hajtó helyére. Jót mulat a rövid jeleneten, de hamar visszatér másik megfogalmazódott gondolatához.*
- Másrészt, *kezd bele* én nem kötném el a lovakat a szekerek elől, mivel az csak lassítana a haladásban. Két lovas pedig csekély védelmet jelent a szekerek mellett. A hátasokat viszont a hintók elé fogva is meg lehet ülni. *Ahogy befejezi, a melléjük ügetőre pillant. Talán jobb is, hogy felszólalt az ajtót illetőleg, mivel szavaiból kivéve a lovas hölgy pártolná a bejárat szabadon hagyását. Ő többet itt nem tehet, megosztotta gondolatát, a döntés a többieken áll.*
- Igyekezzünk! *teszi hozzá, majd elindul, hogy végre ő is a kocsi elejére kerüljön. Egy könnyed mozdulattal fent terem a törp mellett, és készen várja az indulást.*
*A szavazatok többsége a hintókra tevődik, úgy tűnik, lassan kialakul a végleges döntés, a tovább haladást illetőleg. Ami igen időszerű is lenne, mivel azok a valamik még mindig itt vannak a közelben. És ez egyáltalán nem megnyugtató. Ha pedig ez nem lenne elég, ez a Log nevű alak is egyre gyanúsabb. Abban már eddig is biztos volt, hogy valamivel többet tud náluk, ráadásul egyre inkább tűnik úgy, mintha vagy nagyon őrült lenne, vagy szabotálni próbálná menekülésüket az ötleteivel.*
~Leszedni az ajtókat? Ennek semmi értelme!~ *fogalmazódik meg benne, noha részéről ez talán mindegy lenne, hisz úgyis a bakon szándékozik helyet foglalni. A csapat többi tagjának azonban lehet, hogy nagyobb hasznára vannak az ajtók, amíg a helyükön vannak. Nem ért teljesen egyet a furcsa alak szavaival. Senkiben sem bízik meg igazán, bár a helyzet most ezt teszi szükségessé. Ebben a Log nevezetűben viszont végképp nem. Merész javaslatai után meghúzná magát a hintó belsejében? És ahogy a vörös hölgy a másik hintóból is mondja, tényleg több hasznára lennének a bakon. Nem igazán örülne a társaságának, de legalább szemmel tudná tartani. Terve, miszerint elfoglalja helyét a bakon, indulásra készen a törp mellett, még várat magára. Előbb Log felé fordul, ki a másik hölgynek köszönhetően egy időre felhagyott az ajtó feszegetésével, ám egy szó nem esett arról, hogy felhagyna az ötlet befejezésével.*
- Ahogy azt a Törp Uraság is mondta, az ajtók megvédenek a támadásoktól. Nem hinném, hogy ilyen időben, bármit is láthatnának a kocsiban ülők, a nyitott ajtón keresztül. Ha valami meg akarja támadni a bent ülőket, annak a leszerelt ajtók csak nyílt utat biztosítanának. Még az egyszerű farkasok sem olyan ostobák, hogy a szekér falainak essenek neki, ha nyitva áll a bejárat. Ha pedig más lényekkel állunk szemben, talán még okosabb lenne meghagyni az ajtókat. Ha valami bejön, az csinálni fog magának akkora helyet, hogy távozni is lehessen rajta. *fejti ki álláspontját. Mielőtt folytathatná, a mélynövésű intéz felé néhány szót. Nevének megerősítéséül csak bólint. A további szavakat pedig egy lágy mosollyal nyugtázza.*
- Tudom, hogy nem veszélytelen dologra vállalkoztam. *válaszolja. Ő maga nem szívesen adott volna fegyvert ennek az embernek a kezébe, de a törp -még ha vonakodva is- de megtette. Úgy tűnik, mások bizalma is kezd megrendülni a különös férfi irányába, ami talán nem is olyan nagy gond.
Mondanivalója itt még nem zárult le, de mielőtt folytatná, nem szalasztja el az alkalmat, hogy vessen néhány pillantást az alacsony szakállas próbálkozására. Mosolyogva nézi végig a jelenetet, ahogy a törp felkerül a hajtó helyére. Jót mulat a rövid jeleneten, de hamar visszatér másik megfogalmazódott gondolatához.*
- Másrészt, *kezd bele* én nem kötném el a lovakat a szekerek elől, mivel az csak lassítana a haladásban. Két lovas pedig csekély védelmet jelent a szekerek mellett. A hátasokat viszont a hintók elé fogva is meg lehet ülni. *Ahogy befejezi, a melléjük ügetőre pillant. Talán jobb is, hogy felszólalt az ajtót illetőleg, mivel szavaiból kivéve a lovas hölgy pártolná a bejárat szabadon hagyását. Ő többet itt nem tehet, megosztotta gondolatát, a döntés a többieken áll.*
- Igyekezzünk! *teszi hozzá, majd elindul, hogy végre ő is a kocsi elejére kerüljön. Egy könnyed mozdulattal fent terem a törp mellett, és készen várja az indulást.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-25 14:46:13
Üzenet elküldve: 2013-07-25 14:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Egyre többen állnak ki a hintók mellett. Vajon abba bele gondolnak, hogy ha ezek nem farkasok, ha annál nagyobb dögök, akkor lehet, hogy fel tudják borítani, amivel nem csak rosszul járnak, de talán bele is halnak sokan, esélyt sem kapva, hogy életükért küldjenek. Persze, paranoiás spekuláció ez, gondolatát meg is tartja magának inkább.
Közben próbálja nyugalomra inteni Timandrát és főleg vele foglalkozik, fél füllel azért hallgatva, miről beszélnek.
Mivel a kocsisok és egyéb bakra kerülő személyek kiléte eldöntésre kerül, ő a maga részéről nem teszi szóvá, hogy olykor kellett már szekérrel bajlódni. Hiszen van, hogy a temetőbe szánt testeket el is kell oda vinni és sokkal gyorsabb volt mindig egy szekér, olykor már hintónak beillő jármű, hogy ne kelljen a testeket nézni, ki éppen az utcán volt.
Ám most szívesebben ül be az egyik hintóba, hogy Timandra társaságát élvezze és nyugtassa is az ifjú tudóst.
Közben tovább társalognak még, miközben Dakh már el is kezdi a hintó védett belsejébe tessékelni a szőke hölgyecskét. Arról sem árulkodik szívesen, hogy nála is van fegyver. Legyen csak az ő titka, más amúgy se tudna róla.*
- Ne aggódj, Tima! Ha bármi gond lesz, meg foglak védeni.
*Ígéri meg és a lány nedves homlokára nyom egy puszit. Saját ezüstös tincseit hátrasimítja arcából, ismét felfedve a finom, részben elf szépségű vonásokat csúfító sebhelyet, mely enyhe ívben hatol át arcán.
Végül az ajtó a helyén marad, s csatlakozik hozzájuk ismét a vörös hajú nő. Egyre inkább érez valamit felőle. Csuhája rejtekéből egy apró kulacsot vesz elő.*
- Víz, ha még szüksége lenne rá.
*Nyújtja Rahil felé, ha elfogadja, hátha szomjazza még a vizet. Gondolatokat nem tud olvasni, s ha képes is lenne rá, egy csepp vérét nem adná. Mások is megharcoltak minden kiontott cseppért, ingyen nem adja. Szerencsére, mit sem sejt, mikor széles vigyorral adja a kulacsot, majd veszi vissza, ha ivott, vagy ha elutasítja.
Aztán a maga részéről leül az ajtó mellé, Timát beljebb tessékelve, hogy minél inkább biztonságban legyen. A többi már nem olyan, ami komolyan érinti, így csak vár, hogy haladjanak. Az ajtót viszont tényleg csak úgy zárná be, ha pár könnyed mozdulattal nyithatóvá tehetik belülről. Addig inkább saját kezével fogná és tartaná a helyén, ha muszáj. Nem kellemes érzés a bezártság, még ha nem is egy koporsóban fekszenek most.*
*Egyre többen állnak ki a hintók mellett. Vajon abba bele gondolnak, hogy ha ezek nem farkasok, ha annál nagyobb dögök, akkor lehet, hogy fel tudják borítani, amivel nem csak rosszul járnak, de talán bele is halnak sokan, esélyt sem kapva, hogy életükért küldjenek. Persze, paranoiás spekuláció ez, gondolatát meg is tartja magának inkább.
Közben próbálja nyugalomra inteni Timandrát és főleg vele foglalkozik, fél füllel azért hallgatva, miről beszélnek.
Mivel a kocsisok és egyéb bakra kerülő személyek kiléte eldöntésre kerül, ő a maga részéről nem teszi szóvá, hogy olykor kellett már szekérrel bajlódni. Hiszen van, hogy a temetőbe szánt testeket el is kell oda vinni és sokkal gyorsabb volt mindig egy szekér, olykor már hintónak beillő jármű, hogy ne kelljen a testeket nézni, ki éppen az utcán volt.
Ám most szívesebben ül be az egyik hintóba, hogy Timandra társaságát élvezze és nyugtassa is az ifjú tudóst.
Közben tovább társalognak még, miközben Dakh már el is kezdi a hintó védett belsejébe tessékelni a szőke hölgyecskét. Arról sem árulkodik szívesen, hogy nála is van fegyver. Legyen csak az ő titka, más amúgy se tudna róla.*
- Ne aggódj, Tima! Ha bármi gond lesz, meg foglak védeni.
*Ígéri meg és a lány nedves homlokára nyom egy puszit. Saját ezüstös tincseit hátrasimítja arcából, ismét felfedve a finom, részben elf szépségű vonásokat csúfító sebhelyet, mely enyhe ívben hatol át arcán.
Végül az ajtó a helyén marad, s csatlakozik hozzájuk ismét a vörös hajú nő. Egyre inkább érez valamit felőle. Csuhája rejtekéből egy apró kulacsot vesz elő.*
- Víz, ha még szüksége lenne rá.
*Nyújtja Rahil felé, ha elfogadja, hátha szomjazza még a vizet. Gondolatokat nem tud olvasni, s ha képes is lenne rá, egy csepp vérét nem adná. Mások is megharcoltak minden kiontott cseppért, ingyen nem adja. Szerencsére, mit sem sejt, mikor széles vigyorral adja a kulacsot, majd veszi vissza, ha ivott, vagy ha elutasítja.
Aztán a maga részéről leül az ajtó mellé, Timát beljebb tessékelve, hogy minél inkább biztonságban legyen. A többi már nem olyan, ami komolyan érinti, így csak vár, hogy haladjanak. Az ajtót viszont tényleg csak úgy zárná be, ha pár könnyed mozdulattal nyithatóvá tehetik belülről. Addig inkább saját kezével fogná és tartaná a helyén, ha muszáj. Nem kellemes érzés a bezártság, még ha nem is egy koporsóban fekszenek most.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-22 14:09:50
Üzenet elküldve: 2013-07-22 14:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*A kérdés eldőlt, legalábbis Kelteria szerint a legtöbben a hintóval való utazást javasolták. Bár egyikük se bízik ebben a Log-ban. Viszont még bevert fejjel is vannak jó ötletei. Mint az egyik ló elkötése a többi elől és az azzal való védelem.*
-Természetesen szívesen megyek ott ahol szükség van a védelemre, akármeik lóval.*mondja kedvesen, s mivel senkinek semmi ellenvetése megindul a lovak felé. A szekerük elől elköti a lovat.
-Rendben van lovacska. Csüsss. Semmi baj. Nagyon szép állat vagy. Segítened kéne. Ugye nem bánod ha felülök a hátadra?*beszélget a lóval. Lehet, hogy aki most oda figyelt az idiótának fogja gondolni, de ő szeret megbizonyosodni arról, hogy megbízhat abban a lóban akire felül.
~De régen ültem már lovon. El is felejtettem mien jó is ez.*gondolkodik magában, majd megpaskolja a ló nyakát és oda vezeti a többiekhez. A törp át ad egy tőrt Lognak, de úgy látszik nem a legnagyobb örömére.
~Biztos szereti a tőrt, vagy nem akarja idegennek adni. Nem csoda én se adnám szívesen egyik fegyverem se senkinel.*ahogy így gondolkodik, a törp megpróbál feljutni a bakra. S magából viccet csinálva pottyan le a földre. Kelteria elneveti magát. Jól esik neki a boldogság, ilyen rideg helyzetben. Majd mikor a törp segítséget két oda irányítja lovát a törp mellé.*
-Add a kezed Törp Uram! Felhúzlak!*s ha a törpnek is megfelel felsegíti ülőhelyére. Majd a másik hintó mellé üget.*
-Nem hiszem, hogy jó ötlet leszedni az ajtókat. Itt van egy karika itt meg egy akasztó egyszerűen ki is lehetne akasztani nem?*mondja a hintó ajtaján levő kampóra mutatva. Majd a véleményekre várva csendben hallgat.*
*A kérdés eldőlt, legalábbis Kelteria szerint a legtöbben a hintóval való utazást javasolták. Bár egyikük se bízik ebben a Log-ban. Viszont még bevert fejjel is vannak jó ötletei. Mint az egyik ló elkötése a többi elől és az azzal való védelem.*
-Természetesen szívesen megyek ott ahol szükség van a védelemre, akármeik lóval.*mondja kedvesen, s mivel senkinek semmi ellenvetése megindul a lovak felé. A szekerük elől elköti a lovat.
-Rendben van lovacska. Csüsss. Semmi baj. Nagyon szép állat vagy. Segítened kéne. Ugye nem bánod ha felülök a hátadra?*beszélget a lóval. Lehet, hogy aki most oda figyelt az idiótának fogja gondolni, de ő szeret megbizonyosodni arról, hogy megbízhat abban a lóban akire felül.
~De régen ültem már lovon. El is felejtettem mien jó is ez.*gondolkodik magában, majd megpaskolja a ló nyakát és oda vezeti a többiekhez. A törp át ad egy tőrt Lognak, de úgy látszik nem a legnagyobb örömére.
~Biztos szereti a tőrt, vagy nem akarja idegennek adni. Nem csoda én se adnám szívesen egyik fegyverem se senkinel.*ahogy így gondolkodik, a törp megpróbál feljutni a bakra. S magából viccet csinálva pottyan le a földre. Kelteria elneveti magát. Jól esik neki a boldogság, ilyen rideg helyzetben. Majd mikor a törp segítséget két oda irányítja lovát a törp mellé.*
-Add a kezed Törp Uram! Felhúzlak!*s ha a törpnek is megfelel felsegíti ülőhelyére. Majd a másik hintó mellé üget.*
-Nem hiszem, hogy jó ötlet leszedni az ajtókat. Itt van egy karika itt meg egy akasztó egyszerűen ki is lehetne akasztani nem?*mondja a hintó ajtaján levő kampóra mutatva. Majd a véleményekre várva csendben hallgat.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-22 13:31:30
Üzenet elküldve: 2013-07-22 13:31:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekbörtön//
-Hát, szép hölgyem lehet jobb lett volna megvárni, hogy Önök mit szólnak az én tervemhez, de most már teljesen mindegy, az ajtó nyitva, és mi is szabadok vagyunk.
*Kínos mosoly terül el, ahogy próbálja kimagyarázni elhamarkodott cselekedetét. A kitőrt ajtó egyelőre nem okozott nagy kárt a csapatnak, de majd a jövőben fog eldőlni mennyire veszik hasznát egy "lyukas" hintónak. Az esőtől még mindig véd, és a farkasok sem fognak rajta egykönnyen bejutni, már ha a furcsa vonyítások gazdái néhány kiéhezett farkas. Galin nem tudja eldönteni melyikkel járnának jobban, a farkas falkával, vagy Log leírása szerinti két lábon járó lényekkel. Az is lehetséges, hogy banditákkal kell szembenézniük, akik valamilyen praktikával ügyesen utánozzák a farkasok vonyítását. Ha itt maradnak biztosan szembe kell velük nézniük. Érdekes, de inkább veszélyes éjszakának néznek elébe bajba került kalandoraink.*
-Ha keresnénk sem találnánk meg a két kocsist, ebben az esőben ezt a nagy orromat alig látom. Na meg az erdőt sem mindenki ismeri valami jól.
*Sisakját a hóna aláveszi, és az eső áztatta vörösesbarna lóbonca vakargatásába kezd, miközben kifejti gondolatmenetét. Végül a kérdés eldöntetni látszik, Log úr is a hintók mellett teszi le szavazatát, de egy különös dolgot is tanácsol. ~Az ajtókat lefeszegetni? De akkor könnyű célpont lennénk bárminek, és oda az egyetlen védelmünk.~ A törp egyik szemöldöke mintha feljebb csúszna, és kérdően bámul a vérző alakra, persze ezt a sűrű esőcseppek csak a közelében állóaknak engedi látni. A férfi nem lehet eszénél, ha ilyen hülyeséget akar tenni! A szakállasban még nem gyulladt fel a bizalmatlanság lángja Logal-lal kapcsolatban, csak egy kis szikra nyaldossa lelkét.*
-Jó uram, maga biztosan nagyon beüthette a fejét, nem tudja mit beszél! Az ajtók megvédenek egy esetleges támadástól, ha tényleg farkasokról van szó.
*A férfinak most az lenne a legjobb ha a hintóba lepihenne, és kialudná az ütést, akkor talán kitisztulna a feje, de mivel csak ő ismeri az utat, erre okosan rávilágított Rahil is, a bakon kell ülnie Ansel, vagy a törpünk mellett. Érdekes fejlemények, a nő most igazat szólt, és ezt Galin is elismeri. Kezd meginogni benne a Logba vetett bizalma, valahogy gyanús egy alak, és pont őt nem vitték el azok a valamik. De most nem időzhetnek itt, ez a gondolat fúrja be magát Galin fejében, ha itt maradnak harcra kerülhet a sor, és csak ő van igazán felkészülve egy esetleges csatára. Hirtelen az égbe emeli mutatóujját, mintha csak hirtelen eszébe ötlött volna valami. Oda fordul a szőke szépséghez, kicsit bohókás vigyorral az arcán.*
-A nagy zűrzavarban majdnem elfelejtettem válaszolni Önnek. Ha jól emlékszem akkor Hayra, nem de? Tudja nem vagyok jóban a nevekkel. *a mosoly csak még nagyobbra kúszik* Szívesen venném a társaságát a bakon, de ugye tudja, hogy nagyon veszélyes? Bár Önt nem kell félteni!
*De még mielőtt megpróbálna felmászni a kocsis helyére, Log, és a kezét elkapó nőszemély irányába indul meg. Bárdját a rövidke út közben a hátára pakolja, sisakja visszakerül a fejére. Keze az oldalán függő hosszútőr tokjára tapad, é hüvelykujjával lassan kitolja belőle a pengét. Markába kerülve egy kis manővert elvégezve végül a hegyénél fogja meg, és nyújtja át kicsit vonakodva az embernek. Először vissza is rántja, mint aki meggondolta magát, de aztán mégis Logralnál köt ki.*
-Csak kölcsönbe adom! Ha vége a veszélynek kérem vissza, el ne veszítse!
*Arcán most először látható ez a szigorú tekintet ahogy a másikra néz. Szereti ezt a tőrt, amit ő rövid kardnak használ, de most meg kell válnia tőle. Nem lenne jó mindenkit fegyvertelenül hagyni. Most, hogy teljesült Log kérésére, a bak felé lépked a sáros talajon. ~Nem tetszik ez nekem.~ Mielőtt elérné célját megtorpan egy pillanatra. ~Hogy fogok én oda feljutni?~ Magas szakállas az ő népében, de nem eléggé, hogy könnyedén felléphessen a hintóra. Képe most aggódóba megy át, nem lenne jó mások segítségére támaszkodni e helyzetben. Mellesleg nem szereti, ha méretén szórakoznak. Elhatározásra jutott, ő maga csinál viccet az egészből. Először megpróbálja feltolni magát a kocsis ülésbe, de nem megy ezért megpróbálja újból. Ekkor kezdődik a színjáték, úgy tesz mintha megcsúszna a nedves füvön, és hanyatt vágódik . Még ő maga is hatalmas röhögésbe tőr ki, és ha a többiek nem jöttek rá a cselre, még ők is. Legalább kicsit jobb kedvre deríti a társaságot.*
-Nem akar segíteni valaki? Nem nőttem valami nagyra, így nem nagyon kerülök fel a bakra.
*A nevetés még mindig nem hagy alább mikor feltápászkodik a földről.*
-Hát, szép hölgyem lehet jobb lett volna megvárni, hogy Önök mit szólnak az én tervemhez, de most már teljesen mindegy, az ajtó nyitva, és mi is szabadok vagyunk.
*Kínos mosoly terül el, ahogy próbálja kimagyarázni elhamarkodott cselekedetét. A kitőrt ajtó egyelőre nem okozott nagy kárt a csapatnak, de majd a jövőben fog eldőlni mennyire veszik hasznát egy "lyukas" hintónak. Az esőtől még mindig véd, és a farkasok sem fognak rajta egykönnyen bejutni, már ha a furcsa vonyítások gazdái néhány kiéhezett farkas. Galin nem tudja eldönteni melyikkel járnának jobban, a farkas falkával, vagy Log leírása szerinti két lábon járó lényekkel. Az is lehetséges, hogy banditákkal kell szembenézniük, akik valamilyen praktikával ügyesen utánozzák a farkasok vonyítását. Ha itt maradnak biztosan szembe kell velük nézniük. Érdekes, de inkább veszélyes éjszakának néznek elébe bajba került kalandoraink.*
-Ha keresnénk sem találnánk meg a két kocsist, ebben az esőben ezt a nagy orromat alig látom. Na meg az erdőt sem mindenki ismeri valami jól.
*Sisakját a hóna aláveszi, és az eső áztatta vörösesbarna lóbonca vakargatásába kezd, miközben kifejti gondolatmenetét. Végül a kérdés eldöntetni látszik, Log úr is a hintók mellett teszi le szavazatát, de egy különös dolgot is tanácsol. ~Az ajtókat lefeszegetni? De akkor könnyű célpont lennénk bárminek, és oda az egyetlen védelmünk.~ A törp egyik szemöldöke mintha feljebb csúszna, és kérdően bámul a vérző alakra, persze ezt a sűrű esőcseppek csak a közelében állóaknak engedi látni. A férfi nem lehet eszénél, ha ilyen hülyeséget akar tenni! A szakállasban még nem gyulladt fel a bizalmatlanság lángja Logal-lal kapcsolatban, csak egy kis szikra nyaldossa lelkét.*
-Jó uram, maga biztosan nagyon beüthette a fejét, nem tudja mit beszél! Az ajtók megvédenek egy esetleges támadástól, ha tényleg farkasokról van szó.
*A férfinak most az lenne a legjobb ha a hintóba lepihenne, és kialudná az ütést, akkor talán kitisztulna a feje, de mivel csak ő ismeri az utat, erre okosan rávilágított Rahil is, a bakon kell ülnie Ansel, vagy a törpünk mellett. Érdekes fejlemények, a nő most igazat szólt, és ezt Galin is elismeri. Kezd meginogni benne a Logba vetett bizalma, valahogy gyanús egy alak, és pont őt nem vitték el azok a valamik. De most nem időzhetnek itt, ez a gondolat fúrja be magát Galin fejében, ha itt maradnak harcra kerülhet a sor, és csak ő van igazán felkészülve egy esetleges csatára. Hirtelen az égbe emeli mutatóujját, mintha csak hirtelen eszébe ötlött volna valami. Oda fordul a szőke szépséghez, kicsit bohókás vigyorral az arcán.*
-A nagy zűrzavarban majdnem elfelejtettem válaszolni Önnek. Ha jól emlékszem akkor Hayra, nem de? Tudja nem vagyok jóban a nevekkel. *a mosoly csak még nagyobbra kúszik* Szívesen venném a társaságát a bakon, de ugye tudja, hogy nagyon veszélyes? Bár Önt nem kell félteni!
*De még mielőtt megpróbálna felmászni a kocsis helyére, Log, és a kezét elkapó nőszemély irányába indul meg. Bárdját a rövidke út közben a hátára pakolja, sisakja visszakerül a fejére. Keze az oldalán függő hosszútőr tokjára tapad, é hüvelykujjával lassan kitolja belőle a pengét. Markába kerülve egy kis manővert elvégezve végül a hegyénél fogja meg, és nyújtja át kicsit vonakodva az embernek. Először vissza is rántja, mint aki meggondolta magát, de aztán mégis Logralnál köt ki.*
-Csak kölcsönbe adom! Ha vége a veszélynek kérem vissza, el ne veszítse!
*Arcán most először látható ez a szigorú tekintet ahogy a másikra néz. Szereti ezt a tőrt, amit ő rövid kardnak használ, de most meg kell válnia tőle. Nem lenne jó mindenkit fegyvertelenül hagyni. Most, hogy teljesült Log kérésére, a bak felé lépked a sáros talajon. ~Nem tetszik ez nekem.~ Mielőtt elérné célját megtorpan egy pillanatra. ~Hogy fogok én oda feljutni?~ Magas szakállas az ő népében, de nem eléggé, hogy könnyedén felléphessen a hintóra. Képe most aggódóba megy át, nem lenne jó mások segítségére támaszkodni e helyzetben. Mellesleg nem szereti, ha méretén szórakoznak. Elhatározásra jutott, ő maga csinál viccet az egészből. Először megpróbálja feltolni magát a kocsis ülésbe, de nem megy ezért megpróbálja újból. Ekkor kezdődik a színjáték, úgy tesz mintha megcsúszna a nedves füvön, és hanyatt vágódik . Még ő maga is hatalmas röhögésbe tőr ki, és ha a többiek nem jöttek rá a cselre, még ők is. Legalább kicsit jobb kedvre deríti a társaságot.*
-Nem akar segíteni valaki? Nem nőttem valami nagyra, így nem nagyon kerülök fel a bakra.
*A nevetés még mindig nem hagy alább mikor feltápászkodik a földről.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-21 16:30:51
Üzenet elküldve: 2013-07-21 16:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
- Nos, kedves uram, nagy valószínűséggel a listán vagyok, de valószínűleg nem egyedül. Már ha létezik lista.
*Eléggé meglepődik azonban, hogy a pökhendi nemes osztja a véleményét. Az sem igazán érdekli, hogy valószínűleg egymástól független találták ki a dolgot, aki az ő véleményét osztja, az nem reménytelenül ostoba, legalábbis ő szentül hitt ebben. Azonban Log ellene próbál beszélni, neki viszont nincsenek ínyére a kompromisszumok, sem az, hogy az esőben kell vitatkozniuk.*
- Ide figyeljen uram *kezdi viszonylag mogorván, végül azonban csendben marad. Csak legyint Log felé. Ha most elmondaná a véleményét Logról, és az ötletéről, az csak hosszabb vitát szülne, és sok olyan kifejezést használna, amit nem szeretne. Ezek többnyire obszcén jelzők volnának. Helyette inkább a köpeny két sarkát megköti álla alatt, aminek hatására úgy nézhet ki hátulról, mint egy anyóka, aki szamócát jött szedni, de legalább nem ázik meg.*
- Nem is érdekelnek a viták, vagy hogy hogyan akarunk oda eljutni. Ha ez a felállás marad, akkor az egyik lóra én ülök fel *még soha nem ült lovon, viszont reménykedik, hogy így újabb támadás esetén sikerül eloldani a lovat, és elmenekülhet, még akkor is, ha így a többiek kínos helyzetben maradnak. Vagy lehet hogy az üldözők utána erednek, és megölik, de akkor meg hősként hal meg, mint aki elvonta az ellenség figyelmét... Nem, ez nem járható út. Nem halhat még meg, az odább van. Akkor is övé az egyik ló. Persze hozzátehette volna, hogy 'ha nem bánják', de az eső teljesen elvette a kedvét az udvariasságtól, és a finomkodástól. Valójában mindentől elment a kedve, de talán egy kis menetelés az esőben megnyugtatná.*
- Az ész többet ér minden olcsó pengénél, uram. Így hát én semmivel nem tudok szolgálni, hacsak nem ezzel a pecsétgyűrűvel *persze csak hideg humorral tette hozzá, eszében sincs megválni az egyetlen tárgytól, ami kedves neki. De valóban kíváncsi rá, hogy ki válna meg a fegyverétől egy idegen kedvéért. És persze akadnak még dolgok, amik bökik a csőrét, de egyenlőre ennek nem adna hangot.*
- Nagyon masszív az ajtó *jegyzi meg cseppnyi iróniával, hiszen már ő is szembesült a ténnyel. Úgy néz ki, nagyjából kezd összeállni a dolog. Az egyetlen, ami zavarja, az a nemes hölgy megjegyzése. Alig hallja, de talán mégsem indokolatlanul. És talán pont ez volt a cél.*
- Valóban, az egyetlen? *mormolja félhangosan a kérdést, de ügyelve arra, hogy a vörös hajú meghallja.. Ott helyben meg mert volna esküdni arra, hogy a nemes is tudja az utat. Az ilyenek mindent tudnak, ami kastélyokkal kapcsolatos. És persze a másik, ami sokkal jobban zavarja, hogy ez a Log mégiscsak egy idegen, aki veszélyes is lehet, függetlenül a sebhelytől, meg attól, hogy állítólag nincs fegyvere. Rather nehezen ismeri be, de még a felfuvalkodott nemesnek vagy a fura szerzetesnek is jobban örülne a bakon, független attól hogy előbbitől talán végig kéne hallgatni teljes családfáját (ettől a gondolattól még a gyomra is görcsbe rándul), de legalább veszélytelen.*
- Nos, kedves uram, nagy valószínűséggel a listán vagyok, de valószínűleg nem egyedül. Már ha létezik lista.
*Eléggé meglepődik azonban, hogy a pökhendi nemes osztja a véleményét. Az sem igazán érdekli, hogy valószínűleg egymástól független találták ki a dolgot, aki az ő véleményét osztja, az nem reménytelenül ostoba, legalábbis ő szentül hitt ebben. Azonban Log ellene próbál beszélni, neki viszont nincsenek ínyére a kompromisszumok, sem az, hogy az esőben kell vitatkozniuk.*
- Ide figyeljen uram *kezdi viszonylag mogorván, végül azonban csendben marad. Csak legyint Log felé. Ha most elmondaná a véleményét Logról, és az ötletéről, az csak hosszabb vitát szülne, és sok olyan kifejezést használna, amit nem szeretne. Ezek többnyire obszcén jelzők volnának. Helyette inkább a köpeny két sarkát megköti álla alatt, aminek hatására úgy nézhet ki hátulról, mint egy anyóka, aki szamócát jött szedni, de legalább nem ázik meg.*
- Nem is érdekelnek a viták, vagy hogy hogyan akarunk oda eljutni. Ha ez a felállás marad, akkor az egyik lóra én ülök fel *még soha nem ült lovon, viszont reménykedik, hogy így újabb támadás esetén sikerül eloldani a lovat, és elmenekülhet, még akkor is, ha így a többiek kínos helyzetben maradnak. Vagy lehet hogy az üldözők utána erednek, és megölik, de akkor meg hősként hal meg, mint aki elvonta az ellenség figyelmét... Nem, ez nem járható út. Nem halhat még meg, az odább van. Akkor is övé az egyik ló. Persze hozzátehette volna, hogy 'ha nem bánják', de az eső teljesen elvette a kedvét az udvariasságtól, és a finomkodástól. Valójában mindentől elment a kedve, de talán egy kis menetelés az esőben megnyugtatná.*
- Az ész többet ér minden olcsó pengénél, uram. Így hát én semmivel nem tudok szolgálni, hacsak nem ezzel a pecsétgyűrűvel *persze csak hideg humorral tette hozzá, eszében sincs megválni az egyetlen tárgytól, ami kedves neki. De valóban kíváncsi rá, hogy ki válna meg a fegyverétől egy idegen kedvéért. És persze akadnak még dolgok, amik bökik a csőrét, de egyenlőre ennek nem adna hangot.*
- Nagyon masszív az ajtó *jegyzi meg cseppnyi iróniával, hiszen már ő is szembesült a ténnyel. Úgy néz ki, nagyjából kezd összeállni a dolog. Az egyetlen, ami zavarja, az a nemes hölgy megjegyzése. Alig hallja, de talán mégsem indokolatlanul. És talán pont ez volt a cél.*
- Valóban, az egyetlen? *mormolja félhangosan a kérdést, de ügyelve arra, hogy a vörös hajú meghallja.. Ott helyben meg mert volna esküdni arra, hogy a nemes is tudja az utat. Az ilyenek mindent tudnak, ami kastélyokkal kapcsolatos. És persze a másik, ami sokkal jobban zavarja, hogy ez a Log mégiscsak egy idegen, aki veszélyes is lehet, függetlenül a sebhelytől, meg attól, hogy állítólag nincs fegyvere. Rather nehezen ismeri be, de még a felfuvalkodott nemesnek vagy a fura szerzetesnek is jobban örülne a bakon, független attól hogy előbbitől talán végig kéne hallgatni teljes családfáját (ettől a gondolattól még a gyomra is görcsbe rándul), de legalább veszélytelen.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-20 13:55:54
Üzenet elküldve: 2013-07-20 13:55:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekbörtön//
*Nehéz elterelnie figyelmét a Logral nevű sebéről, és az onnét áradó ínycsiklandó vérszagról. Már-már szinte kínos, ahogy egyre inkább kerüli azokat a helyzeteket, mikor a férfira kellene néznie.
'Taszítja a vér látványa, rosszul van tőle' - ennyivel magyarázná, ha bárki is észrevenné. Közben viszont gyomra remeg az izgatottsággal vegyes dühtől. Egy ilyen, szinte ezüsttálcán kínálkozó lehetőségnek még akkor is roppant nehéz ellenállnia, ha nem vezérli ennyire a mások életének kioltására buzdító vágy.
Pillanatokon belül valóban kap választ a kérdésre, egy kocsisnak való már legalább akad. Csak bólint a véleményével szemben felsorolt ellenérvekre. Teljes mértékben elfogadja őket -vagyis inkább ráhagyja a mondottakat a másik nőre-, de csupán azért, mert szinte édesmindegy, hol és hogyan kínlódik tovább az egyre növekvőbb késztetéssel.*
~Azt azért tudnám értékelni, ha minden komolyabb erőfeszítés nélkül hátrahagyhatnám őket meghalni...~
*Akárhogyis, de a vége úgyis az lesz, hogy átszakad a vágyak elé vetett, többször újra aládúcolt gát és elszabadul minden, ami addig mögötte felduzzadt.*
~Legyen, ahogy akarják. Az ő bajuk. Csak indulnánk már meg végre!~
*Mivel nem érdekli túlságosan a tovább utazás hogyanjáról folytatott beszélgetés, és továbbra sem kíván jobban összeismerkedni a koloncnak tartott tömeggel, inkább odébb húzódik. Lassan lépdelve járja be kényszerpihenőjük helyszínét, hátha valami használható nyomra bukkan, noha tudja, még ha akadt is ilyen, a zuhogó esőnek volt már jócskán ideje azt elmosni; ahogy a másik kocsiból kiszabadultaknak is eltiporni.
Figyel, fülel, próbál az iszonyattal teli, számára mégis édes gondolatokon túlra hallani, hátha valami olyan üti meg fülét, ami árulkodhat a jelenlegi helyzet kialakulásának okáról, okozójáról. Közben újra és újra végigrág magában mindent, amit eddig az eseményekből, vagy Logtól tud.
Farkasüvöltés, túl nyugodt lovak... A legtöbb, ha közelgő veszélyt érez, megbokrosodik. Sokuk még Rahilt sem tűri meg a közelében, látható izgatottság nélkül. A kocsisok nyomtalan, hirtelen eltűnése... Sehol egy csepp vér - Log fejét kivéve és a helyet, ahol feküdt.*
~Ha a kocsisokat elhurcolták, ezt az embert miért nem? Meglehet, hogy a két kocsis menekült. De akkor is gyanús az alak. Mennyi idő is telt el megtorpanásunk óta? Néhány perc. Ha ez az alak ekkora ütést kapott a fejére, hogy a vére is kiserkent...~
~Vér. Vér, vér... Vér!~
*Sóhajt, erőt vesz az uralomra törő vágyakon, és folytatja a gondolkodást.*
~Tehát, 'Log' egy ekkora ütés után néhány perccel hogyhogy máris eszénél van? Hogyhogy nem látszik, hogy szédülne vagy egyéb?~
*Ebben járatosnak tartja magát. Sokakat csapott már le valamivel, hogy aztán odébb hurcolhassa őket, mielőtt szép lassan a másvilagra küldi gyenge, törékeny, múlandó lényüket. A legutóbbi ilyen alkalommal például a Holdudvarról egész a gazdagnegyedi házáig jutott szegény, majdnem-ártatlan kis Loneával. Akkor még várnia is kellett arra, hogy a lány felébredjen. A teljes feleszmélés többnyire nem két perc műve.*
~Honnét tudhatta, hogy itt járunk épp? Hogyan jutott ide gyalogszerrel, farkasok vagy bármik közt, amik az erdőt uralják... Ráadásul ekkora viharban? Miért vállalná bárki is ezen út viszontagságait? Miért akar mindenáron, pánikszerűen tovább menni az érezhető veszély ellenére... amit már állítása és a jelek szerint saját bőrén is megérzett? Miért nem akar inkább visszafordulni a város biztonságot adó területe felé? Ennyire nem lehet fontos senkinek sem egy bál vagy bármiféle díj, legyen akármennyire is csőlátású - csak ha örült!~
*Talán csak egyre zavarodottabb elméje játszik vele ilyen gondolatokat keltve és talán mindenre van ésszerű magyarázat... De ő egyáltalán nem bízik ebben a fickóban. A többiben sem, akikkel utaznia kell, ez tény. De ebben végképp.*
~Biz' ám, Uram. Ez nem jó jel.~
*Nem elég, hogy már az esőről is a vér, a lábai alatt cuppogó sárról pedig a körmei nyomán foszló hús jut eszébe; még tartsa figyelemmel ezt is.
Néhány rövidebb percnyi járkálás után, ezen gondolatok és benyomások hatására visszatér inkább kocsijukhoz és Loghoz, akit innentől kezdve egyértelmű ellenségként tart számon, és aki minden egyes rezdülésének tanúja akar lenni. Sosem tudhatja, mikor árulja el magát - mikor tesz bármi olyat, ami még inkább arra utalna, hogy halnia kell.*
~Azt mondta, lekéste a kocsikkal való találkozót!~
*Hasít belé az újabb felismerés.*
~Ugyan nem haladtunk túl gyorsan... De neki úgy kellett volna, ha késése ellenére is beért minket. Vagy állításával szemben, jóval korábban indulnia a kocsiknál...~
*Összevonja szemöldökét, úgy méri végig gyorsan, lopva a sérültet. Dühe eléggé túlnőtt mostanra étvágyán ahhoz, hogy már észre se vegye Log sebét.
Elpillant arrafelé, ahonnan a férfi tápászkodott fel.*
~Jobban meg kellene néznem azt a környéket.~
*Érzése ellenére azonban nem teszi. Az ottani vértócsát ugyan mostanra talán az esővízzel együtt magába szívta a föld...*
~Milyen szívesen tenném én is!~
*...ám számára még így is túl ingerlő. Idáig érzi a szagát...
Épp egy törp uraság vállalja a másik kocsi irányítását, mikor visszaér. Erre is csak bólint -neki teljesen mindegy, ki ül a bakon, még ha árokba is vezeti őket-, de azért azt meg akarja nézni, ahogy valaki felszenvedi a testes apróságot a helyére. Legalább ennyi öröme hadd legyen... Még el is mosolyodik, ahogy maga elé képzeli a jelenetet.
Sóhajt, tekintete ismét visszakúszik Logra.*
~Hihetetlen, hogy ennyire elhiszik minden szavát bárkinek, akit magukhoz hasonlónak látnak.~
*Keserű félmosolyra húzódik ajka, az apróbbik fajtából. Ugyanezt használja ki ő is előszeretettel - de épp ezért bízik lehető legkevésbé a fickóban.*
~Ő az egyetlen, aki tudja az utat, mégis valamelyik kocsiban utazna inkább. Igazán érdekfeszítő...~
*Kidugja még nyelve hegyét is fogai közt, olyan finoman, szépen adagolja a dolgokat Log. Igazán okos... Csak valahogy mégsem eléggé...*
~Vegyük le az ajtókat? Jó halált? És ezeknek még mindig nem egyértelmű, hogy jóval többet tud, mint mi?~
*Figyeli, ahogy az idegen az ajtóhoz lépdel, és feszítgetni kezdi. Megingatja fejét. Ha bízhatna benne, hagyná és élvezettel figyelné e gonosz kis tervnek titulált folyamatot. De mily ironikus, most nem hagyhatja, hogy a bolondot járassák a többivel - mert ezúttal ő is köztük van és nem a másik oldalon.
Log mellé lép és megfogja a karját. Gyengén, de ahhoz elég erősen, hogy a figyelmét magára vonja. Ha a férfi felé fordul, halkan szólal meg, de csak annyira, hogy a legközelebb állók mindenképp hallják, amit mond.*
-Jóuram, talán az egyik bakról jobban figyelhetné, jó irányba tartunk-e, mint egy letört ajtón át, ahonnét már lassan a fákat sem látni. Ön az egyetlen köztünk, aki tudja az utat.
*Nem-létező lelke mélyén mosolyog. Ha más is hallotta, amit mond, remélhetőleg el is gondolkodik ezen és igazat ad. Akkor pedig ez gyönyörű módja lesz annak, hogy bizonyítékot szerezzen róla, meg lehet-e bízni Log szavában. Elvégre furcsa lenne, ha érkezik egy újabb támadás és életben, épen marad. Ha meg nem... Az sem ügy. Rahil tudja magáról, hogy eltalál abba a kastélyba. Muszáj, nincs más választása, akárhogy is alakuljon a többi élete.
Persze a többség döntésétől függően cselekszik a továbbiakban, tehát ha eljutnak végre a helyfoglalásig, mindenképp előző helyén ül le, az ajtónál.*
*Nehéz elterelnie figyelmét a Logral nevű sebéről, és az onnét áradó ínycsiklandó vérszagról. Már-már szinte kínos, ahogy egyre inkább kerüli azokat a helyzeteket, mikor a férfira kellene néznie.
'Taszítja a vér látványa, rosszul van tőle' - ennyivel magyarázná, ha bárki is észrevenné. Közben viszont gyomra remeg az izgatottsággal vegyes dühtől. Egy ilyen, szinte ezüsttálcán kínálkozó lehetőségnek még akkor is roppant nehéz ellenállnia, ha nem vezérli ennyire a mások életének kioltására buzdító vágy.
Pillanatokon belül valóban kap választ a kérdésre, egy kocsisnak való már legalább akad. Csak bólint a véleményével szemben felsorolt ellenérvekre. Teljes mértékben elfogadja őket -vagyis inkább ráhagyja a mondottakat a másik nőre-, de csupán azért, mert szinte édesmindegy, hol és hogyan kínlódik tovább az egyre növekvőbb késztetéssel.*
~Azt azért tudnám értékelni, ha minden komolyabb erőfeszítés nélkül hátrahagyhatnám őket meghalni...~
*Akárhogyis, de a vége úgyis az lesz, hogy átszakad a vágyak elé vetett, többször újra aládúcolt gát és elszabadul minden, ami addig mögötte felduzzadt.*
~Legyen, ahogy akarják. Az ő bajuk. Csak indulnánk már meg végre!~
*Mivel nem érdekli túlságosan a tovább utazás hogyanjáról folytatott beszélgetés, és továbbra sem kíván jobban összeismerkedni a koloncnak tartott tömeggel, inkább odébb húzódik. Lassan lépdelve járja be kényszerpihenőjük helyszínét, hátha valami használható nyomra bukkan, noha tudja, még ha akadt is ilyen, a zuhogó esőnek volt már jócskán ideje azt elmosni; ahogy a másik kocsiból kiszabadultaknak is eltiporni.
Figyel, fülel, próbál az iszonyattal teli, számára mégis édes gondolatokon túlra hallani, hátha valami olyan üti meg fülét, ami árulkodhat a jelenlegi helyzet kialakulásának okáról, okozójáról. Közben újra és újra végigrág magában mindent, amit eddig az eseményekből, vagy Logtól tud.
Farkasüvöltés, túl nyugodt lovak... A legtöbb, ha közelgő veszélyt érez, megbokrosodik. Sokuk még Rahilt sem tűri meg a közelében, látható izgatottság nélkül. A kocsisok nyomtalan, hirtelen eltűnése... Sehol egy csepp vér - Log fejét kivéve és a helyet, ahol feküdt.*
~Ha a kocsisokat elhurcolták, ezt az embert miért nem? Meglehet, hogy a két kocsis menekült. De akkor is gyanús az alak. Mennyi idő is telt el megtorpanásunk óta? Néhány perc. Ha ez az alak ekkora ütést kapott a fejére, hogy a vére is kiserkent...~
~Vér. Vér, vér... Vér!~
*Sóhajt, erőt vesz az uralomra törő vágyakon, és folytatja a gondolkodást.*
~Tehát, 'Log' egy ekkora ütés után néhány perccel hogyhogy máris eszénél van? Hogyhogy nem látszik, hogy szédülne vagy egyéb?~
*Ebben járatosnak tartja magát. Sokakat csapott már le valamivel, hogy aztán odébb hurcolhassa őket, mielőtt szép lassan a másvilagra küldi gyenge, törékeny, múlandó lényüket. A legutóbbi ilyen alkalommal például a Holdudvarról egész a gazdagnegyedi házáig jutott szegény, majdnem-ártatlan kis Loneával. Akkor még várnia is kellett arra, hogy a lány felébredjen. A teljes feleszmélés többnyire nem két perc műve.*
~Honnét tudhatta, hogy itt járunk épp? Hogyan jutott ide gyalogszerrel, farkasok vagy bármik közt, amik az erdőt uralják... Ráadásul ekkora viharban? Miért vállalná bárki is ezen út viszontagságait? Miért akar mindenáron, pánikszerűen tovább menni az érezhető veszély ellenére... amit már állítása és a jelek szerint saját bőrén is megérzett? Miért nem akar inkább visszafordulni a város biztonságot adó területe felé? Ennyire nem lehet fontos senkinek sem egy bál vagy bármiféle díj, legyen akármennyire is csőlátású - csak ha örült!~
*Talán csak egyre zavarodottabb elméje játszik vele ilyen gondolatokat keltve és talán mindenre van ésszerű magyarázat... De ő egyáltalán nem bízik ebben a fickóban. A többiben sem, akikkel utaznia kell, ez tény. De ebben végképp.*
~Biz' ám, Uram. Ez nem jó jel.~
*Nem elég, hogy már az esőről is a vér, a lábai alatt cuppogó sárról pedig a körmei nyomán foszló hús jut eszébe; még tartsa figyelemmel ezt is.
Néhány rövidebb percnyi járkálás után, ezen gondolatok és benyomások hatására visszatér inkább kocsijukhoz és Loghoz, akit innentől kezdve egyértelmű ellenségként tart számon, és aki minden egyes rezdülésének tanúja akar lenni. Sosem tudhatja, mikor árulja el magát - mikor tesz bármi olyat, ami még inkább arra utalna, hogy halnia kell.*
~Azt mondta, lekéste a kocsikkal való találkozót!~
*Hasít belé az újabb felismerés.*
~Ugyan nem haladtunk túl gyorsan... De neki úgy kellett volna, ha késése ellenére is beért minket. Vagy állításával szemben, jóval korábban indulnia a kocsiknál...~
*Összevonja szemöldökét, úgy méri végig gyorsan, lopva a sérültet. Dühe eléggé túlnőtt mostanra étvágyán ahhoz, hogy már észre se vegye Log sebét.
Elpillant arrafelé, ahonnan a férfi tápászkodott fel.*
~Jobban meg kellene néznem azt a környéket.~
*Érzése ellenére azonban nem teszi. Az ottani vértócsát ugyan mostanra talán az esővízzel együtt magába szívta a föld...*
~Milyen szívesen tenném én is!~
*...ám számára még így is túl ingerlő. Idáig érzi a szagát...
Épp egy törp uraság vállalja a másik kocsi irányítását, mikor visszaér. Erre is csak bólint -neki teljesen mindegy, ki ül a bakon, még ha árokba is vezeti őket-, de azért azt meg akarja nézni, ahogy valaki felszenvedi a testes apróságot a helyére. Legalább ennyi öröme hadd legyen... Még el is mosolyodik, ahogy maga elé képzeli a jelenetet.
Sóhajt, tekintete ismét visszakúszik Logra.*
~Hihetetlen, hogy ennyire elhiszik minden szavát bárkinek, akit magukhoz hasonlónak látnak.~
*Keserű félmosolyra húzódik ajka, az apróbbik fajtából. Ugyanezt használja ki ő is előszeretettel - de épp ezért bízik lehető legkevésbé a fickóban.*
~Ő az egyetlen, aki tudja az utat, mégis valamelyik kocsiban utazna inkább. Igazán érdekfeszítő...~
*Kidugja még nyelve hegyét is fogai közt, olyan finoman, szépen adagolja a dolgokat Log. Igazán okos... Csak valahogy mégsem eléggé...*
~Vegyük le az ajtókat? Jó halált? És ezeknek még mindig nem egyértelmű, hogy jóval többet tud, mint mi?~
*Figyeli, ahogy az idegen az ajtóhoz lépdel, és feszítgetni kezdi. Megingatja fejét. Ha bízhatna benne, hagyná és élvezettel figyelné e gonosz kis tervnek titulált folyamatot. De mily ironikus, most nem hagyhatja, hogy a bolondot járassák a többivel - mert ezúttal ő is köztük van és nem a másik oldalon.
Log mellé lép és megfogja a karját. Gyengén, de ahhoz elég erősen, hogy a figyelmét magára vonja. Ha a férfi felé fordul, halkan szólal meg, de csak annyira, hogy a legközelebb állók mindenképp hallják, amit mond.*
-Jóuram, talán az egyik bakról jobban figyelhetné, jó irányba tartunk-e, mint egy letört ajtón át, ahonnét már lassan a fákat sem látni. Ön az egyetlen köztünk, aki tudja az utat.
*Nem-létező lelke mélyén mosolyog. Ha más is hallotta, amit mond, remélhetőleg el is gondolkodik ezen és igazat ad. Akkor pedig ez gyönyörű módja lesz annak, hogy bizonyítékot szerezzen róla, meg lehet-e bízni Log szavában. Elvégre furcsa lenne, ha érkezik egy újabb támadás és életben, épen marad. Ha meg nem... Az sem ügy. Rahil tudja magáról, hogy eltalál abba a kastélyba. Muszáj, nincs más választása, akárhogy is alakuljon a többi élete.
Persze a többség döntésétől függően cselekszik a továbbiakban, tehát ha eljutnak végre a helyfoglalásig, mindenképp előző helyén ül le, az ajtónál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718