Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínErdei ösvényNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-20 13:07:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Lélekbörtön //

- A kocsisok.. *néz szánakozva Log a sötétbe burkolózó, távoli erdő mélyére* Ha nem bánják, akkor én nem mennék a keresésükre! Gondoljanak önzőnek, de engem a saját életem valahogy sokkal jobban foglalkoztat, mint ezeké.. *a legutolsó szavában mintha egy rejtett gyűlölködő élt is fel lehetne fedezni, persze az is könnyen lehet, hogy csupán az agya rázkódott meg egy kicsit* Még ha nem lennének ezek a... farkasok, akkor sem tartanám túl célszerű ötletnek azt, ha az erdő kellős közepén kellene mászkálnom, főleg hogy *zavart mosoly ül arcára* Nekem nincs fegyverem. Sosem hordtam magamnál, és sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy használnom kelljen. Bár most ezek után ezen jobban el fogok gondolkozni..
*Úgy látszik, hogy Lognak igen jó beszélőkéje van, ám ez lehet mind csak azért van, mert rajta így jön ki a pánik. Valaki alig mer mozdulni ilyenkor, s csendben van, valaki pedig elkezd beszélni, hogy így vezesse le a feszültséget. Ugyanakkor talán ez még jobb is, mintha a kínos és ijesztő csendbe kellene burkolózniuk! Úgy a fák közül kiszűrődő hangokat is jobban érzékelnék..
Mikor a kis társaság tanácskozásba kezd, Log csak némán figyeli őket, olykor ugyan megvakarja borostás állát, de más reakció nem jön tőle, hirtelen eléggé közömbös lett. Ám mikor mindenki elmondta saját véleményét, jelzésül felemeli mutatóujját a levegőbe.*
- Tehát akkor összegezzük. *nyel egy nagyot* A kisasszony nagyon jól beszél! *biccent egy halovány mosollyal Ansel felé* Szerintem se lenne célszerű csak lovakkal menni, mert ahogy említették páran, könnyebben szétszórhatnak minket, s talán leteríteni is így könnyebb. Viszont számítasba véve a farkasokat.. *megvakarja a fejét* Úgy vélem, nem lenne elég ha két ember vezetné a lovakat. Hiszen ők az útra fognak figyelni, s mi van akkor, ha támadás ér minket?! *mondja kissé kétségbe esve* A hölgy talán *pillant most Kelteria felé* felülhetne esetleg az egyik lóra, hisz az elmondásai alapján jól tud célozni, így Önnek csak az lenne a feladata, hogy figyeljen, s ha gyanúsat lát, akkor jelezzen. Ugyanakkor a másik oldalra is kellene egy ember. *köhint egyet, mintha várná a jelentkezőt* Emellett másik két személy is kellene arra a... arra az.. izére ott! * közben pillant az erre jelentkezők felé* Akik vezetik a lovakat, na! *Log beszédében olykor egy kis akadás is felfedezhető, mintha nem ismerné teljesen jól a nyelvet* A maradék négy, mármint öt.. Pedig a hintóban maradna, s onnan figyelne. Talán az ajtót is el kellene távolítani, hogy mindez egyszerűbb legyen, s ha baj van *ismét nagyot nyel*, akkor hamarabb tudnánk cselekedni. *ezzel szinte egyértelműsítette, hogy ő bizony a hintóban fog 'utazni'* Ha nincs több kérdés *csapja össze tenyerét*, akkor mindenki elfoglalhatná a helyét, mert lassan ideje lenne elindulni!
*Azzal a férfi meg is indul az egyik hintó felé, melynek ajtaját próbálja feszegetni, természetesen sikertelenül. Ha úgy dönt a társaság, hogy jó ötletnek tartják az ajtó levételét, akkor Log célzóan Galin csatabárdjára pillant, hiszen ő minden bizonnyal könnyebben le tudná szedni az ajtót. Ám mikor épp ülne be a hintóba, zavartan felszólal.*
- Mivel nekem nincs semmi fegyverem.. Nem tudna valaki esetleg adni.. valamit? Csak hogy ne legyen már üres a kezem nekem se! *mondja, remélve, hogy valaki egy apró tőrrel, vagy bármivel ki tudja segíteni* Azt is hozzátenném, hogy nem értek a fegyverekhez, se a harcokhoz.. Én mindig az eszemet használtam, az volt eddig a legmegfelelőbb fegyver!
*Hadarja célzóan, jelezve, hogy egy esetleges támadáskor nem éppen lenne célszerű bízni benne, hiszen előbb esik hasra és szúrja át a saját szívét, mint hogy meg tudjon sebezni bárkit is!
Az éj eközben már az ajtón kopogtat, az erdei ösvényen is már nehézkesen lehet látni, egyedül a messzi távolban lehet sejteni, hogy valahol véget érnek a fák, s ott lapulnak valahol messze a szántóföldek. Ha mindenki elfoglalta a helyét, akkor Log egy amolyan 'csatakiáltással' szól a többiekhez.*
- Hát akkor.. Jó szerencsét, és szép halált!
*Mondja bajtársias hangon, majd meghúzza magát kissé, s várja, hogy elinduljanak.*

99. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-19 22:03:23
 ÚJ
>Hayra Rosefferius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*Úgy tűnik, Kelteria szavai kissé későn érkeztek, így a szakállas már nem tudta megfékezni bárdját, tehát az belehasított az ajtóba. Ez azonban nem volt elég a szabaduláshoz, túl nagy kárt nem tettek a hintóban. Ami talán nem is olyan nagy baj, mivel még szükségük lehet egy ép szekérre. A vörös hajú nő ügyesen nyitja ki a zárat, így hamar kijutnak. Alig, hogy a szabad levegőn vannak, fülét megüti valami halk nyöszörgés. Aligha tűnik támadó jellegűnek, ennek ellenére persze nem ereszti le harcra kész pengéit. Hamar fény derül arra, pontosan kitől is érkezik a hang. Egy sebesült férfi, állítólag egy elkésett utas. Talán ő lett volna az a puffanás? Ezt tanúsítja vérző feje is, ám az továbbra is rejtély, hogy a kocsisok hová tűntek. Ha a támadók valóban farkasok lettek volna, nem hagyták volna életben a férfit, miután megsebesítették. És ha a hajtók eltűntek, akkor ez az alak miért nem? Rengeteg a kérdés, melyre jelen helyzetben úgy tűnhet, semmi sem ad választ. A Log nevezetű alak rémült meséje nem tűnik valami helytállónak, azt gondolhatnánk, sokkot kapott, és hogy a zord idő is akadályozta abban, hogy jól lássa támadóját. Viszont egész biztos, hogy nem holmi vadállatokkal állnak szemben. Így talán valóban bölcsebb lenne minél hamarabb kereket oldani innen. Igaz, nem nagyon bízik ebben az alakban. Valójában, saját levelében csak annyi állt, hogy meghívójának kastélyába viszik őket a szekerek, ahogy ha jól látta, Kelteria levelében is. Arról viszont nem esett szó, hogy pontosan merre is ez a titokzatos kastély. Így ennek a vendégnek valamivel több információja van A.A.-ról, mint néhányuknak. Most viszont nincs más választás, csak erre az alakra tudnak támaszkodni.
Idő közben kiengedték a másik hintó utasait is, és kezdetét vette az ötletelés. Jó lenne minél hamarabb döntésre jutni, mivel a vészjósló vonyítás - legalább is valami nagyon ahhoz hasonlatos hang - ismét felhangzik. Mintha legfőbb célja, az elrémítés lenne ellenfeleiknek. Minden esetre a beálló sötétség, és a sűrű növényzet épp eléggé elfedi őket, így még következtetni sem tudnak, mégis mekkora létszámú lénnyekkel állnak szemben. Végül úgy gondolja, ideje neki is felszólalnia, hangot adva saját véleményének, le tenni szavazatát a számára megfelelőnek ítélt szavak mellett.*
- Az valóban igaz, hogy a lovak gyorsabbak, viszont nincs annyi hátas, mint ahányan mi vagyunk. Így néhányan nem tehetnének mást, mint ketten lovagoljanak egy paripán, ez viszont már is lassítana a tempón. Másrészről, fogalmunk sincs, hogy mivel van dolgunk, és hogy milyen gyorsak. Lovon pedig sebezhetőbbek vagyunk, és könnyebb szétszaggatni a csoport egységét. Így én is csatlakoznék azokhoz, akik a hintóval való továbbhaladást támogatják. Még ha lassabban is haladunk, talán jobban védekezhetünk. Két hajtónk pedig már van is! *Mondandója zárásául pedig félig a szakállashoz fordul, bár szavait úgy mondja, hogy mindenki jól hallhassa.*
- Ha önnek is megfelel, Törp Uram, én felülök ön mellé a bakra! Valamennyire értek a kardforgatáshoz, és ketten nagyobb esélyekkel tudunk védekezni is. *Amint a döntés megszületik, ő már igyekszik is, hogy minél hamarabb elfoglalja helyét. Nem bánja, ha a kocsis mellett kell ülnie, így elsődleges prédát csinálva magából. Ez a gondolat csak egyre izgatottabbá teszi. Kíváncsi már arra, vajon mivel kerültek szembe. Persze nem ment el teljesen az esze, látja a helyzet komolyságát, és ő is szeretné ép bőrrel megúszni. A furcsa, kilencedik utas beszámolója már csak olaj a tűzre, mely fellobbantja a benne lapuló kalandvágyat, minden percét élvezve az egyre veszélyesebbnek tűnő helyzetnek.*

98. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-19 17:13:24
 ÚJ
>Kelteria Milert avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekbörtön//

*Kelteria szokásához híven kicsit későn reagált a helyzetre, így a törp bárdja beleállt az ajtóba. Egy kis rést vágott rajta, ami koránt sem volt elég a szabadulásra. Így Kelteria rögtön az ajtó mellett termett és két kattanással kinyitotta. A törp persze most is próbálta elővenni vicces énjét, de nem ment a jelen helyzetben.*
-Nem gondoltam Uram, hogy rögtön neki támad az ajtónak. Nem mellékesen pedig, nem mindenki dicsekszik az ilyen képességével.*mondja egy halvány mosoly kiséretében. Majd kiugrik a hintóból közvetlen Ansel után. Két tőrével a kezében áll a nő mellett. Majd válaszára széles mosoly fut arcára. A lámpa fényében észrevesznek egy embert a földön fetrengeni. Kelteriában először megfagy a vér és akaratlanul támadásra emeli tőreit. Egy lépést még közelebb is lép, de rögtön visszakozik, amikor meglátja, hogy az idegen matat és nem néz ki úgy mintha harcolni akarna. Aztán a legnagyobb örömére kiderült, hogy az ember is vendég. Amit elég érdekesen ad elő.~Egyre furcsább ez a dolog. Vajon mi sül még ki ebből. Sehol a kocsisok, csak az az ember, aki Lognak nevezteti magát. Hova lettek, vajon miért hagytak minket itt?~ * gondolja magában, de gondolatait egy újabb üvöltés vagy valami hasonló szakítja meg. Majd ő is kifejti véleményét a vitával kapcsolatban.*
-Részemről én is Ansel-lel értek egyet. Egységben az erő és a hintók is nagyobb védelmet biztosítanak. Fegyver nálunk van, de ha Ansel kisasszony nem bánja én szívesen felülnék mellé elvezetni a hintót. Célba dobni is tudok valamennyire.*mondja hangjában csak az aggodalom és a tettvágy keveredése érezhető. Pedig legbelül nagyon élvezi ezt a váratlan fordulatot. Szerinte ilyen helyzetekben ismerkszik meg az ember. Őszintén reméli, hogy a többiek is a hintók mellett döntenek, hisz semmi kedve se lenne ilyen időben, ilyen veszélyben lovagolni. *


A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.19 17:29:36, a következő indokkal:
Jelpótlás

97. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-19 13:26:31
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekbörtön//

*Galin bemutatkozásának hiánya nem zavarja a hölgyeket, és ezt Kelteira udvariasan közli is vele. Igazán rendes lánykának tűnik az elegáns ruházatba burkolt vörös hajú, mellesleg biztosan nem kevés férfi próbálta már elnyerni kegyeit. De a társaság egyik nőstény tagja sem panaszkodhat, a szakállas most nyeregben érezheti magát, csak ez az álnok vihar... Mindenki elméjében befészkelte magát a gyanakvás, és a baljóslatú gondolatok.
Ahogy a hintó megáll ezek a sötét gondolatok csak még mélyebbre fúrják magukat az elmékben, de ahhoz nem eléggé, hogy lebénítsák mindig harcra kész törpénket.
A bárd durván hasítja a nyári záportól lehűlt hideg levegőt. Kelteira felkiált, de már késő, a lendület tovább rántja a páncélba öltöztetett karokat. A faajtó egy nagy reccsenést követve kettéhasadva, de nem elégé, hogy bármelyikük is kiférjen rajta. Ekkor jön az iménti figyelmeztetés gazdája, és egy ügyes mozdulattal kitárja az ajtót.*
-Nem szeretnék kötekedőnek tűnni, de igazán szólhatott volna előbb is.
*Csupasz nyakát vakarva intézi szórakozott szavait az trükkös hölgyhöz. Ha vidámabb hangulatban lenne, Galin biztosan rákérdezne honnan szerezte ezt a képzettséget, most mégis csak hallgatva hagyja el elsőként a járművet. Csatabárdját egy pillanatra sem ereszti le az ázott talajon rövid, sajgó lábait egymásután vonszolva. Nem lehet tudni mi vár rájuk idekint. Az óvó célzásra a társaság egyik tagja sem hallgat, látszik nem elkényeztetett nemes hölgyekről van szó. Egyre közelednek az eddig előttük haladó hintóhoz, mikor az enyhén pislákoló lámpás fényében, amit Ansel okosan magával hozott a járműből, egy emberi alak rajzolódik ki. A szakállas azonnal feljebb emeli fegyverét rohamra készen állva. Harcra nem lesz szükség, a sárban fetrengő alak ártalmatlannak tűnik, azért a fegyver még mindig nem kerül vissza a törp hátára.*
-Az Istenekre! De megijesztett.
*Az elméjét ennyire megfertőzte volna az égből átláthatatlanul lehulló esőlepel? Még egy embert sem képes felismerni a földön fetrengve. Nem szükséges bármilyen kérdést is feltenni az idegennek, ahogy a bálra hivatalosak másik fele is lehuppan a kocsikról bele is kezd. ~Érdekes... a kocsisok eltűntek, de ezt a Logral urat csak úgy itt hagyják? A másik meg, hogy akkor miért tűntek el ilyen gyorsan? A hintó ajtaját egyszerűen kinyithatták volna, és ránk ronthattak volna.~ A mély töprengésbe homlokát akaratlanul is összeráncolja, otromba kinézetet kölcsönözve ezzel arcának. Az elmélkedésből egy újabb hátborzongató vonyítása zökkenti ki.*
-Na nem, én aztán fel nem ülök egy ilyen szörnyetegre! *mutatóujját szinte fenyegetően szegezi a számára hatalmas hátasok felé, a 'nem' szócskát erősen megnyomva.*
-Inkább itt pusztulok meg, mint hogy egy ilyen gebére felrakjanak! Egyetértek Ansel kisasszonnyal, együtt sokkal több esélyünk van a túlélésre. Ha szétválnánk egyenként vadásznának le minket. Mellesleg a hintókban nagyobb biztonságban vagyunk.
*Tekintetét visszavarázsolja a második hintóhoz. ~Bár nem tett jót az ajtónak a bárdom. De akkor is többet véd mint egy ló.~ Kicsit elbizonytalanodik saját állításában is.*
-A másik hintót akár én is elvezethetem, van már tapasztalatom harci szekerekkel. Igaz nem pont ugyanolyan a felépítésük, de nem lehet nehéz egy ilyen hintó irányítása sem.
*Hátha a többiek egyetértenek a mélynövésű ötletével, és akkor nem kell felerőszakolni őt az egyik paripa hátára.*

96. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-18 14:51:26
 ÚJ
>Ansel von Sheograt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*Galinnak helyet ad a művelethez, igazán nem akar csatabárdélre kerülni, mert útban volt. Elsőre úgy látszik a többiek sem bánják, hogy ki fognak jutni a hintóból, ráadásul ily módon, de az utolsó pillanatban végül Kelteria kiált fel tiltakozva. Sajnos későn, ugyanis Galin kezét a lendület már megállíthatatlanná teszi s a súlyos fegyver beleáll az ajtóba, keskeny rést ütve rajta, ami nekik még kevés. Ekkor jön a lány a tolvajkulccsal és néhány mozdulattal eléri, hogy az ajtó tárva nyitva álljon. "Hm. Gyorsabb és csendesebb megoldás, az biztos." Újra magát korholja a nő, hiszen megint elkövette azt a hibát, hogy a legelső, (túlságosan) kézenfekvő megoldáson nem látott túl. Nem lett volna bolondság csupán e módon nyitni az ajtót. Ha esetleg tovább haladnának, egy 'sánta' hintóval kell ezt tenniük, ami az időjárást tekintve nem lesz a legkellemesebb.
De végre kiszabadultak. A törp figyelmeztetése inkább afféle útmutatásként jut el hozzá, mintsem utasításként. Továbbra is a hintó mellett torpan meg az idő erejéig míg körbepillant. A lámpás fényében nem fedez fel senkit, a kocsisokat mintha elnyelte volna a föld. A hintó felé - mi eddig előttük haladt - is vet egy pillantást, de az sértetlennek látszik. Eközben mindenki ki is jut a hintóból, mindegyikük fegyvert ránt. Kelteria rögtön mellé is lép és felteszi a bizonytalankodó kérdést. Nos, Ansel maga sem biztos benne, leginkább talán a másik csapattal kéne egyesülni, ha tényleg vadállatokról van szó, talán ez lenne a legcélszerűbb - puszta létszámukkal elbizonytalanítani a támadókat. Már hangot is adna ötletének, mikor végigszalad hátán a hideg, méghozzá az út széle felől hallatszódó nyöszörgéstől.*
- Improvizálunk. *Súgja oda végül válaszként, félmosollyal kísérve, hiszen úgy tűnik, az események valóban sodorják őket. De még gyorsan elkomorodik újra, hiszen ami történik nem játék, s még a végén azt feltételeznék róla, élvezi a helyzetet. Lassan elindul a hang irányába, s közben kardot ránt. Nem bízik a saját fülében, abban sem biztos, hogy emberi hangot hallott, ezért jobb az elővigyázatosság. Közben lopva hátra pillant, követik-e a többiek, jelen helyzetben nem szívesen szakadna el a csoportól. Mikor közelebb ér, mintha további mozgolódások hangja ütné meg a fülét. Megtorpan, a lámpást magasabbra emeli, s a fénykör határán egy alakot vesz észre. Egy férfi? Még mindig nem nyugszik meg, nem engedi le a fegyvert, helyette elkiáltja magát.*
- Uram?
*Az alak következő reakciója már jobban meggyőzi, hiszen az roppant emberinek bizonyul. Láttukra összerezzen, a szívéhez kap. Ezután különösebben nem foglalkozik velük, a másik hintóhoz lép, hogy annak utasait is kiszabadítsa. Ansel leginkább nem tesz semmit. Nem lép közelebb, nem ereszti le a fegyvert, nem szól, csak néz maga elé. Valami roppant mód zavarja. Ki ez a férfi? Nem emlékszik, hogy látta volna a Gazdagnegyed utcáin, vagy amikor beszálltak a hintókba. Habár ellenségesnek vagy gyilkosnak sem látszik, mégsem illik a képbe. A kocsisok eltűntek, ő meg feltűnt.
Kiszabadítván a másik négyest, zavaros magyarázat veszi kezdetét. Ansel szerint a komolytalan, már-már bolondosnak mondható fogalmazásmód nem igazán illik a helyzethez. Persze mindezt okozhatja a férfi fején látható seb, hogy beütötte a fejét, de ugyanúgy az is, hogy hazudik. Viszont a sors újra megakadályozza, hogy a tanácstalankodás tovább folytatódjon s a vadak hangja újra felhangzik körülöttük. Habár Ansel érzi, hogy szívverése szaporább, mint ha semmi veszély nem fenyegetné őket, továbbra is bízik benne, hogy létszámuk visszavonulásra készteti a... falkát, vagy akármi legyen is az. Hacsak nem valami szokatlanul hatalmas csoportosulásról van szó. De valóban, sietve meg kéne hozniuk a döntést, hogy hogyan tovább - ezt pedig semmiképpen nem könnyíti meg Logral... Log mindenféle nyugodtságot mellőző magatartása.
A szakállas férfi a másik négyesből, kinek neve ismeretlen Ansel számára, ellenzi a hintókkal való tovább haladást. A nő már éppen tiltakozna, de megelőzi a vékony, kissé borzongató külsejű fiatalember. Vele már inkább egyetért (bár 'Logral úr' szavában még mindig kételkedne), hiszen kisebb 'méretű' lovasok sokkal könnyebb célpontnak bizonyulnának két nagy méretű kocsinál, s ráadásul a bent ülők még mindig védve vannak. És még egy hatalmas különbség van az ő esetük és a kocsisoké közt - ők számítanak támadásra és fegyveresek. Ekkor pedig felhangzik az újabb ötlet, amivel Ansel vitába szállna.*
- Már elnézést hölgyem, de a legrosszabb, amit tehetnék, hogy hagyjuk, hogy szétszórjanak minket. *Elgondolkodik egy pillanatra, felsorakoztatja érveit.* - Úgy gondolom, még mindig előnyben vagyunk a kocsisokhoz képest, hiszen számítunk a támadásra és vannak köztünk fegyveresek. *int körbe* - A hintók védelmet biztosítanának azok számára, akiknek szüksége van rá, a bakokon pedig ülhetnének ketten, hiszen négy szem könnyebben észreveszi a veszélyt. *A lovakra pillant, s homlokára halvány ráncok ülnek ki.* - Ha eme nemes állatokon folytatnánk utunkat, csak megadnánk a lehetőséget, hogy egyesével elválasszanak minket. Helyzetünkben szerintem legnagyobb fegyverünk a létszámunk. *S végül, elhangzik szájából a mondat, ami miatt talán még kevésbé köthetnek belé.* - Én elvezethetném az egyiket, ha senkinek nincs ellenvetése. *Nem túloz a nő. Ha régen is volt, de annak idején csinált már ilyet. Monológja hosszúra sikeredett, a célközönség attól függ, mennyire figyelnek rá, lehetséges, hogy a végén mindebből csupán hangos gondolatmenet lesz. De valóban így gondolja. A tanakozás közben újra az állatokra fordítja tekintetét. Milyen furcsa... Vadak vonítanak s közelítenek feléjük, az időjárás cudar, ők pedig csak ácsorognak itt, engedelmesen...*

95. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-17 18:47:49
 ÚJ
>Sagen Vennon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*A csupasz ég zafírkéken tündöklik feje felett, magányos útján egyetlen egy kósza felhőfoszlány sem kíséri. Itt-ott vadul burjánoznak a bokrok épp az útja kellős közepén, így kénytelen időt pocsékolva kikerülni vagy nagy nehezen átvágni keresztül rajtuk. A fák komoran zárják össze két oldalon az ösvényt, amiről úgy tetszik hogy csak egy állatok taposta csapás; a gondolat miatt már éppen visszafordulna, de ekkor az ösvény egy még nagyobba fut bele, amit szekerek kerekeinek friss nyoma tarkít. Vidáman szökken az útra, és szeme előtt már nem soká ki is rajzolódnak a dokkok körvonalai. Elégedett mosollyal szaporázza meg lépteit.*

A hozzászólás írója (Sagen Vennon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 18:48:32

94. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-17 18:37:20
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekbörtön//

*Való igaz, amit a szőke lány mond. A farkasok nem kedvtelésből ölnek -azok a macskafélék és bizonyos értelemben véve ő maga-, viszont félthetik területüket annyira, hogy falkájukkal védjék azt. Ez is nagyobb zajjal járna, pontosan, ahogy a lány mondja.*
~Fél, de okos. Mégsem lesz a kedvencem?~
*Zavartan pislog a lányra, mikor az felé fordul egy kérdéssel.
Nem, nem rettent meg túlságosan, inkább fanyalog magában, amiért nem élvezheti ki maradéktalanul az adott helyzetet. Valahonnan messziről, biztonságból szívesen figyelné a hasonló sorsra jutottak kínlódását, életért vergődését, s közben szabadjára engedné érzéseit. Egy pillanatra átkozza is magát, hogy nem jutott még eszébe egy ilyen helyzetet teremteni. Ideje, pénze engedné...
Hirtelen nem is tudja, mit válaszoljon, de ettől talán még hitelesebbé is válik a megszeppent nő alakítása.*
-Azt hiszem, jól esne egy kis... Víz. Kiszáradt a torkom...
*Utolsó mondatánál a földet kezdi mereven bámulni maga előtt, mint aki szégyelli gyengeségét, de fejében persze más gondolatok támadnak. Gondolatok az ivásról... a száját kitöltő, nyelvét simogató, torkán patakként leömlő ízről, mely olyan melegséget költöztet gyomrába, ami aztán remegve árad szét az ereiben, hogy végül elenyésszen... A fémes-sós ízről, amit már annyira nyelvén akar érezni.
Még mindig a kijutás a téma, mikor észhez tér, épp az ablak kitöréséről van szó. Igen, minden bizonnyal távozni lenne érdemesebb a kocsiból, akármi is várja kint őket. Ha még sokáig lennének bezárva, valami sokkal csúnyább és sokkal biztosabb halál érné... a másik hármat.
Újra elmormol pár szitkot, amiért nem örülhet magában a lány izgatott felelmének.*
~Akárki is ez az A.A, nagyon durva halált fog halni!~
*Megköszörüli a torkát, majd végre megszólal.*
- Nyissuk ki azt az ajtót és menjünk ki, ahogy a lány mondja. Akármi is van kint, farkasok, vagy egyéb, a kocsi úgy sem sokáig véd. Ha más nem, a 'szükség' miatt egyszer egyébként is ki kell mennie valakinek. Talán, ha ez csak egy véletlen, vendéglátónk észreveszi késlekedésünket és értünk küldet... De fogalmunk sem lehet róla, hogy ha megteszi is, az mennyi idő. Nem maradhatunk itt bezárva sokáig.
*Szedi össze érveit, a lehető legtöbbet, hogy mindenképp rábeszélhesse a többit a kocsi elhagyására. És ekkor kattan a zár, nyílik is az ajtó. Ő félrehúzódik, nem lép ki elsőként. Hadd legyen a többi a csali, ha valami rossz várná őket odakint. Ezek úgyis jóval kevésbé értékesek és pótolhatatlanok magánál. Csak harmadikként vagy utolsóként hajlandó kilépni az esőbe, akkor viszont még jobban fejébe húzza csuklyáját. Nem szeret megázni.
Óvatosan lépdel a többi nyomában, hallgatja továbbra is a tanácskozást, miközben tájékozódni próbál, és megfeledkezni a túlontúl ismerős, csalogató, baljós illatokról.*
-Van egyáltalán valaki köztünk, aki helyt áll a bakon? Ha nincs két ilyen emberünk, fölösleges is azon vitázni, hova tovább.
*Veti közbe egy kissé elkényeztetett nő affektálásával hangjában. Tudja, hogy igaza van. Hogy ne lenne igaza?*
-Ha tudjuk az utat, vagy még jobb: kerülőutat, és sietünk, talán nem ér ehhez hasonló meglepetés. Lovakkal egyébként is legalább külön lehet válni, ha mégsem úsznánk meg. A kocsi sokkal figyelemfelkeltőbb, követhetőbb célpont, akárminek is... És azt be lehet keríteni...
*Sorol ismét mindent, ami eszébe jut. Nem tudja, mi lenne szerencsésebb mindannyiuk számára. Továbbra is összezárva lenni velük egy kis kocsiban, ingerlő színek és gondolatok közt - vagy valaki más mögött ülni egy lovon, oly közelről fürödve félelmében, annyira közel a testében csörgedező élethez...
Inkább befogja száját és vár, hátha választ kapnak arra a kérdésre: képesek lennének-e egyáltalán elvezetni a hintókat.*

A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.17 19:12:30, a következő indokkal:
Kérésre

93. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-17 17:36:32
 ÚJ
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

// Lélekbörtön //

*Dakh nem rest Timára nézni, mikor látja szeme szegletéből, miként fordul felé pillantása. Tudja jól, közelsége megnyugtató, másoknak is olykor, nem csak a mézszőke tincsek gazdájának. Szerzetes volna, vagy mi.
Vigyora inkább, mi ki szokta borítani kevésbé kötélidegű társait, s mit úgy utál mindenki, mikor rá néz. Sose tudni, mit gondol, hiszen akár szomorú, akár vidám, a vigyor ott trónol. Mintha érzéseit nem arcával, nem szájának görbületével fejezné ki. Maszk ez csupán, mely óvja az idegenektől, hogy ne vájkálhasson senki benne. Mert belé nem hatol senki, akármennyire is próbálkozik. Sokan próbálkoztak, mellkasán, arcán, hátán, ezer vágás nyoma testén, de egyik sem hatolt lelkéig, csak húsát tépte fel. Minduntalan kevesebbé válik, ahogy egyre több haláltól menti meg valami, mi az életbe taszítja. Az akasztást is túlélte, azóta pedig egyre inkább tűnik a halál csupán olyannak, mi tényleg mással megesik, vele pedig soha.
Muszáj sajnos félbeszakítania Timandra nézelődését, ahogy beljebb tessékeli, de így se sokkalta jobb, mert bár gördülnek a kerekek, a mágus férfi mégis regélni kezdi az általa ismert történetet. Meglepő, de talán ennél vidámabb természetre számított Dakh, mikor megpillantotta a heves Rather-t. Azóta folyamatosan mozog, de legalább két ajka, s nyelve is minduntalan pereg. Mintha nem unná el, mint Dakhnator a vigyorgást, vagy Timandra a reszketést.
Megállván mind azt várják, hogy történjen valami, legalábbis a szerzetes elücsörög idebent, míg nem újra megindulnak. Vagy nem? Aligha, hiszen a kocsis hangja elnémult és a puffanás is elég volt, hogy biztosítsa, innen egy darabig sehogy sincs tovább. Ám talán előny, hogy míg Rather, a mágus próbálkozik az ajtó kitörésével, nem sok sikerrel, Tima képes helyet cserélni vele és Dakh karjába kapaszkodni. A szerzetes az elragadott karjával húzza közelebb a lányt és óvón öleli is vele. Az ő kis tudósát egyetlen farkas sem tépheti szét. Egyetlen barátja ő, s látta már egy halálát évekkel korábban. Nincs kedve újra átélni. Nem csak arcán van sebhely, s nem csak torka szorult össze mások kegyetlensége miatt.*
- Amelyik kutya ugat, az nem harap.
*Közli széles vigyorra, miszerint a farkasok hangja volt hallható, ám kizárhatják azt, hogy ténylegesen azok támadták volna meg a kocsist.
Mivel Timandra elkezd foglalkozni a vörös hajú hölggyel, így addig Dakhnator ismét Rather-re tud figyelni.*
- Csak közölném, hogy még mindig idebent vagyunk és mint Timandra kisasszony már rávilágított, nem csak mi vagyunk. Tudja, Rather uram, nem biztos, hogy szerény személyétől kívánnak elsősorban megszabadulni, ám lehet, Önt is a listára írták.
*Mintha körötte forogna a világ... Amúgy is, míg idebent vannak, farkastól és esőtől védve, addig gond nem lehet, azon túl, hogy bármilyen támadó rájuk tud törni, ha az ember, de legalábbis ahhoz elég közel áll, hogy kinyissa a reteszt. Viszont tagadhatatlan, hogy ha a másik szekérből kijutnak és élnek is, akkor őket is mg tudják menteni. Bár, Dakhnator pont az, aki nem szeret mások jó szívére tervet építeni, így talán jobb volna kitörni. Ha már összes szavazat alapján ki akar jutni a társaság. Pedig ő egészen elvan idebent is.
Közben újabb ötlet, miként az üveggel kellene próbálkozni. Persze, ez is felhasználható ötlet. Nem is rossz ötlet. Mennyire is kellene kinyújtózni? Túl sok, azt mondja Rather. Hát, ő biztos jobban figyelt, Dakhnator személy szerint megpróbálná, ha nem látszana az üvegen, hogy elég masszív, akárcsak az azt körülvevő ajtó is.
De nem kell tovább gondolkozni azon, miként jutnak ki, hiszen érkezik a segítség kintről. Még szerencse, hogy egy bizonyos törpe ilyen jó adottságokkal lett megáldva. Gondolhatunk itt főleg a csatabárdra. Szerencse... Vagy inkább balszerencse, hogy csak ő az, ki harcban valóban használható? Annyi biztos, hogy ha ajtót kell törni, akkor neki fog szólni.
Ahogy leszállnak, hagyja, hogy Rather előre lépjen, megvizsgálva a terepet, majd ő is kilép és lesegíti a két hölgyet. Timához közel maradva, csuháját kicsit jobban karjára húzza és a lány feje fölé emeli kezét, hogy valamelyest védje az esőtől. Nem sok, de legalább nem ázik bőrig. Egyszer már elázott miatta, s most újra csurom víz lesz.
Az újonnan érkező ismeretlen hamar be is mutatkozik. Logral Drean, miként kéri pedig csupán Log. Könnyű lesz megjegyezni. Látszólag fejsérülést szenvedett és a földről kelt fel, legalábbis úgy tűnik a ruházatán lévő sárból és a fejsebből. Nem egy orvos, de ért a testekhez, látott eleget. Ám az, kinek a kobakja meg lett ütve, gyakorta mond furcsa, összefüggéstelen és irreális dolgokat. Nem lepné meg, ha valaki hitetlenkedve kijelentené, hogy a sérült férfi szavai irrelevánsak. Irritáló lehetne Log számára, hogy kétségbe vonják.
Dakh nincs hozzászokva a farkasok hangjához, személy szerint semmi különöset nem vesz észre rajta. Vonítás és vészjósló, ennél több nem is kell. Nem szeretné, ha Timandra ismét pánikba esne, bár tudja, hogy nem fog elkezdeni hangosan kiáltozni, ám végig figyeli őt Dakh, hogy lássa, ha netán túlzottan remegne már. Bár, rá lehet fogni, hogy csak fázik az eső miatt. Azért annyira ő sem jó a víz felfogásában, se a ruházata.*
- Az előbb még arról beszélt, hogy egy élet megmentése megéri a kockázatot. Ön szerint mennyire lenne kockázatos a kocsikat itt hagyni és a lovakon menni tovább? Vagy gyalog gondolta? Ha egy kocsist leterít egy ilyen akármi, egy lovas se lesz kihívás, ha együtt akarunk maradni. És csak Logral úr tudja, merre van a kastély.
*Mindenképpen az életüket fogják kockára tenni. De milyen élet is lenne az, miben nem tesszük ezt? Unalmas, mi más?!
Azon kívül, hogy veszélyes, ezek a lovak elég furcsák. Az se biztos, hogy másnak sikerülhet hajtani őket, vagy főleg megülni. Bár, személy szerint szívesen ülne meg egy ilyen hátast. Vonzó az a nyugodtság, ami belőlük árad. A többiek annyira pánikolnak, aggódnak, vagy reménykednek. Persze, mintha lenne esélyük túlélni. Ami leterítette a kocsist, az talán most is itt van és egy pillanat múlva letépi valakinek a fejét.*
- Mellesleg, hol vannak a kocsisok? Elragadta őket az a valami?
*Hiszen, ha meg is hal valaki, a teste nem szívódik fel. Holttestek mindig vannak, szakmájából tudja. És ha test nincs, valahogy el kellett hallgattatni, amihez vagy a száját kell befogni, ami a tisztább módszer, vagy megölni, ami hatásosabb. De kevés gyilkossági mód van, ami nem jár vérrel, legalább annak lennie kellene valahol, ezen a furcsa alakból kifolyón kívül. Ám akármilyen választ kap, akármi is történik, oda fog fordulni még Timához.*
- Jól vagy?

92. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-17 15:02:15
 ÚJ
>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Lélekbörtön//

*A helyzet nem látszik túl rózsásnak, és Rather sajnos kifogyott az ötletekből. A szerzetes gondolatmenetére megvakarja a fejét.*
- A farkasvonyításban megegyezhetünk *mondta, miközben körbepillantott* viszont valóban ritka, hogy a farkas emberre támadjon, hát még hogy repülni is megtanuljon eközben. És egyet kell értenem a hölgy véleményével is *pillant Timandrára* Ha azok a dögök valóban éhségből támadtak, hát átkozott nagy egyetértésben élhetnek, mert amikor az imént az ajtóra tapasztottam a fülemet, semmi zajt nem hallottam.
*Végigsimít a haján, miközben próbálja felmérni, vajon kik lehettek a támadók. Azt eldönti magában, hogy innentől nem egyszerű négylábúként gondol rájuk, ha valaki farkasokat is használt a támadáshoz... de ez ismét bukott elmélet, senki nem szelídíthet meg annyira egy farkast, hogy az a vér szagára ne kezdje el marcangolni a tetemet.
~ Tegyük fel elméletben, hogy igen. És hogy itt egy emberről beszélünk. A farkasok körbeveszik a kocsit, majd a félhomályból egy alak lerántja a kocsist a bakról és a farkasok megölik. Azonban akkor is a kocsisnak kiáltania kellett volna. Lehet, hogy gyorsan átharapták a torkát. És addig mit csinál a másik? Nem... ez helytelen. Akkor lehet hogy a farkasok csak a távolban vonyítottak, és két alak egyszerre elkapta a két kocsist? ~*
- Felmerül az újabb kérdés: vajon feltételezhetjük-e, hogy amennyiben nem közönséges farkastámadásról van szó, úgy nem mi voltunk a célpont, hanem a két kocsis? Mert ne feledjük, hogy nem vagyunk teljesen bezárva. Egy ember könnyedén bejuthat kintről, tehát ha mi lettünk volna a célpont, már valószínűleg értünk jöttek volna. Tehát még mindig a kijutás, és az esetleges túlélőknek való segítség mellett döntök. Ha akárcsak egy életet is megmenthetünk azzal, hogy nem kuksolunk itt, már megérte a kockázatot.
*Majd Timandra megjegyzésére hirtelen felvidul egy kicsit az arca. Hogy ő eddig erre nem gondolt! Két szekér van. Akkor talán a másikból már kijutottak, és lassan kiengedik őket. Ám ennek nem ad hangot (ami nem jellemző rá) mert úgy tűnhetne, mintha az ő nyakukba akarná varrni a felelősséget.*
- Az üveget kitörni? Megoldható, bár nem tudom, képes-e valaki elérni a reteszt anélkül, hogy teljes felsőtestével kihajolna.
*Már épp kezdené méregetni, amikor kattan a retesz. Ami késik, nem múlik, Rather nem tudja, hogy melyik tézise az igaz, de mindenesetre védekezően felemeli a kezeit, miközben a szerzetesre pillant, hogy ha ellenség jönne, legyen felkészülve. Azonban az aggodalom feleslegesnek látszik. Kiérve a hintóból köpenyét csuklyának használja, hogy ne ázzon meg annyira. A történetre nem reagál, nem is szeretne. Igyekszik fejében elhelyezni a lényeket, amikről halott, de nem megy neki. Végül úgy dönt, felesleges ezen görcsölni. A végső nagy kérdésre kurtán csak annyit felel:*
- Ha a hintóban megyünk tovább, akkor ugyanolyan helyzetet teremtünk, mint ami az előbb volt. És abból a helyzetből ezek a farkasok (vagy bármik is ezek) jöttek ki győztesen. Ahogy egyszer rajtaütöttek a két kocsison, úgy rajtaüthetnek újra.

91. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-17 14:18:54
 ÚJ
>Timandra Reiman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Lélekbörtön //

*Bizonytalanul pillant fel Dakhnatorra, keresve a zöldellő pillantást, ami talán másokra idegenül, rémisztően hat őrületbe hajló fénye miatt, őt mégis mindig sikerül megnyugtatnia, csitítania a lelkében tomboló vihart. most sincs ez másként. Annyira szeretné hinni a biztató szavakat, és bár valóban ez hangzik racionálisabban, nem tudja csak úgy feledni Rather kellemetlen ötletét. Hiába bólint beleegyezően, hogy mutassa, elfogadja, hogy ez nem több, mint paranoid képzelgés, szívében ott marad a kétség magja, csöndben, elrejtve, csak arra várva, hogy megfelelő táptalajt kapva kicsírázzon, lassan fertőzve meg a tudóslány egész belsejét, tüskés indákkal szorítva szívét.
Enged az unszolásnak, holott szívesen megérintené még a két betűt, megnézve, miképp is készülhettek, milyen módszerrel, de sajnos erre nem marad idő. Persze, az ünnepség, amit állítólag az ő tiszteletére is rendeznek... Még ha önmaga késését nem is bánná, ha ilyen dolgokat kutathat, három másik ember érkezése múlik rajta, hiszen a hintó addig nem indul, amíg ő is helyet nem foglal. Másokat nem tarthat csak úgy fel, nem teheti ki őket saját kénye-kedvének, ezért inkább némán enged a hűvös kéznek és beszáll.
Az utat néma elmélkedésre használná fel, ha nem lenne Rather, aki ismét talál olyan témát, amivel görcsbe ránthatja a szőke lány gyomrát. nem szereti az ilyen meséket, bár része a helyi folklórnak, mégis... Szívesebben hallgatná inkább egy biztonságos szobában, egy csésze jóféle tea mellett, körbevéve a megszokott, ismerős tárgyaktól, amik még a fogadó szobáját is képesek otthonossá varázsolni számára. ott ülhetne az asztalnál, teát kortyolgatva, pergamenre lejegyezve mindent, amit hall... Így már szívesen figyelné a mesét, hogy utána a helyi hiedelmekre utaló dolgokat, nyomokat keresgéljen, kielemezze minden aprócska momentumát, majd összevesse eddigi kutatásainak eredményével. A mostani helyzet viszont nem olyan, amikor rémmesékkel kellene tömni a fejét. A félelem lassan növekszik, hiába próbálja elnyomni, ideig-óráig sikerülhet, de örökké nem.*
- Ez is bizonyára csak egy szimbolikus mese, amit a helyi szegénység költött.
*Hangja talán még őt magát sem győzné meg, nem hogy másokat, de próbálkozik, annyira szeretné, ha a heves szívverés és a kellemetlen, feszítő érzés végre alább hagyna!
Ekkor állnak meg. A mágus felpattan, Timandra szájából pedig reszketeg szavak szállnak, és rekednek meg a levegőben. Mindenkit ugyanez a kérdés foglalkoztat, csak ő nem képes rá, hogy magába fojtsa. Mivel a férfi ellép előle, hogy az ajtót vizsgálja meg, a lánynak lehetősége van, hogy egy óvatos mozdulattal elfoglalja Rather helyét, és Dakhnator mellett keressen menedéket, görcsösen kapaszkodva meg a szerzetes kezében.*
-Nem hiszem, hogy farkasok.
*Igaz, hogy nem őt kérdezték, de mégsem tudja magában tartani az információt. Látott már olyan testet, amit farkasok szedtek szét, hiszen utána azt felhasználva rendeztek a faluban nyilvános boncolást, és ő ott figyelte az első sorban.*
-A farkasok nem szórakozásból támadnak, hanem éhségből. Ha éhesek, akkor pedig szét is tépik az áldozatot, néha még egymással is marakodnak közben. Ha valóban farkasok, akkor az sokkal több zajjal kellett volna, hogy járjon.
*Hangja bár még mindig halk, legalább nem remeg annyira, hála annak, hogy tudásához nyúlhat. Legyen bármennyire is visszahúzódó és bizonytalan, ha tudományos kérdésről van szó, akkor máris határozottabbnak tűnik.
Tekintete, ami a két férfi között ingázott eddig, most a vörös hajú hölgyre téved. Vajon ő mit gondolhat? Olyan nyugodtnak tűnik, és eddig meg sem szólalt. Lehet, hogy sokkos állapotba került a félelemről?*
- Hölgyem, jól érzi magát? Segíthetek valamiben?
*Hajol kicsit előre, aggódón. Mindannyiukat megviseli a helyzet, eddig azt hitte, hogy ő kezeli legrosszabban a félelmet, de lehet, hogy a másik hölgy még nála is rosszabbul érzi most magát.*
- Nem tudunk kilátni valahogy? Két szekér volt, amikor elindultunk, és a hasonló díszítés és azonos monogram alapján ugyanoda tartottunk. Ha...
*Inkább nem mondja végig, fejét lehajtja, szemét pedig lesüti. Már megint csak ostobaságokra képes gondolni, de valamiért úgy érzi, hogy ha többen lennének, akkor az esélyük is jobb lenne arra, hogy túléljék ezt a kalandot. Annyira szeretné hinni, hogy tényleg csak egy éhez farkasfalka keresztezte az útjukat, de egyre kevesebb érv szól emellett, hiába hangzik fel újra a vonyítás. Vajon csak az ijedelem kavarja össze fejében a dolgokat vagy tényleg jól emlékszik, és a szekér előbb állt meg, mint hogy a kocsis hangját hallották volna? Ha így van, akkor újabb ellenérv a farkasokkal kapcsolatban. A bakon ülő, ha valóban vadállatokat lát, akkor nem fog megállni és megvárni, hogy támadjanak, hanem meghajtja a lovakat, hogy még ha így kényelmetlenebb is az utasoknak, épségben kivigyen mindenkit. Érthetetlen.
Rather nem tudja kitörni az ajtót, hiába rúg bele. Újabb éltető adag a csírázó pániknak, ami lassanként egyre több levelet növeszt. Hogy fognak egyáltalán kijutni? Ki kellene valóban jutniuk? Az ő fejében szerencsére meg sem fordul, hogy a kocsi belsejében is leselkedhet veszély, csak a kintit veszi figyelembe, ami viszont nagy fejtörést okoz.*
- Az üveget nem lenne egyszerűbb kitörni? Utána, ha azon keresztül kinyúl, elérheti a zárat.
*Nem okoskodni akar, csak lassan elege lesz ebből a bezárt tudatlanságból. Ha meg is kell halnia, legalább tudja, mi az, ami végezni akar velük. Magában le is zárja a tétovázást: ha valami rájuk akar támadni, úgyis megtalálja a módját, hogy ezt megtegye, akkor legalább szabadítsák ki magukat a masszív falak fogságából, hogy a futásra még maradjon esélyük. Máris bánja, hogy ilyen szépen kiöltözött, a kopott bakancs és bő nadrág sokkal jobban jönne ehhez a helyzethez, de már nincs mit tenni.
Pillantása barátjára tapad, ujjai még szorosabban markolják meg a kezét. Nevetséges gondolat lenne, hogy máris az fordul meg a fejében, hogy legalább nem egymagában kell várnia a halált? Talán igen, de mégis... Valahogy hálás ezért a gondolatért is.*

A hozzászólás írója (Timandra Reiman) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 14:27:54

90. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-17 13:05:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Lélekbörtön //

*A második szekér 'lakói' hamar cselekednek, az erős testalkattal megáldott törpe azonnal beveti magát, ám mivel kevés hely áll rendelkezésre, ezért nem tud akkora lendületet venni, hogy kitörje az ajtót. Azonban csatabárdja annál inkább! Épp mikor megsuhintja a fegyvert, akkor szól fel Kelteria, aki egy kényelmesebb módszerrel állna elő, azonban alig egy másodperccel késett csak el, hiszen Galin már nem tudja megállítani fegyverét, így az nagy ricsajjal hasítja ketté az ajtót, amin egy jókora repedés lesz. Azonban ezen ugyan kilátnak, de kimászni már nehéz lenne rajta, így hát Kelteria kis ügyességgel könnyedén, szinte pillanatok alatt ki tudja nyitni az ajtót, melyen 'végre' kimászhatnak a szabadba.
Láthatóan a többiek még ott vannak a másik szekérben, azonban nem lehet tudni, melyikük cselekedett helyesen - vajon jobb bezárva maradni biztonságban, vagy kijutni veszélyben? Mindenesetre, még ha meg is próbálnák kinyitni a másik hintó ajtaját, váratlanul nyöszörgés ütheti meg a fülüket, mely az út széléről jön.
Valaki jól láthatóan fekszik ott, ugyanakkor rajta minden ruha sötétebb szürke, s kalapja is sokkal kisebb, mint a kocsisoké, mely mellette hever a sárban, emellett egy kisebb kerek szemüveg pihen belefúródba a földbe, az illetőtől nem messze. A nyöszörgés jól hallhatóan tőle ered, melyet apró moccanások is követnek eleinte, ám váratlanul a test felemelkedik. Mozgása nehézkes, akadozott, melyre talán megfelelő magyarázatot adhat az az apró vérpatakocska a férfi mellett, mely már összemosódott a sárral. Az illető háttal áll a többieknek, s miután nagynehezen feltápászkodik, először fejéhez kap, majd felemeli kalapját a földről, megpróbálja letisztítani róla a sarat, aztán szemüvegével is megpróbálja ugyanezt, sikertelenül. Annak egyik lencséje hiányzik, másik pedig teljesen megrepedt, így az idegen érthető módon haragosan vágja a fák közé egy hangos kiáltással.
Mikor megfordul, ugrik egyet, szívéhez is kap, majd mikor látja, hogy az egyik szekérből sikerült kiszabadulnia az egyik társaságnak, akkor nagyot sóhajt. Kicsit megtámasztja magát térdén, majd odalép a másik hintóhoz, melynek feltárja az ajtaját, s ha mindenki kiszállt onnan is, akkor belekezd.*
- Tudom, nem épp a legmegfelelőbb pillanat a bemutatkozásra, de a nevem Logral Drean, de szólítsanak csak Lognak! *körbenéz a társaságon* Minden bizonnyal Önök is vendégek, ahogy én is, csak hát tudják.. nem lehet mindenki pontos! *próbál egy mosolyt magára erőltetni, kevés sikerrel, közben fejét is fájlalni kezdi, melyen egy jókora seb díszeleg* Én nem tudom, mi történik itt, de hogy itt nem farkasok vannak, az oly biztos, mint hogy én itt állok! Bár, ha két lábon járnak, s az a hobbijuk, hogy az utasokat leüssék a szekerekről.. *vonja fel egyik szemöldökét* Maguk semmit se láttak bentről? Mert én csak arra emlékszek, hogy egy közeli vonyítás után valami nagyon erős ütést mért a fejemre.. *ismét odakap* Mintha valami kétlábút láttam volna, de könnyen meglehet, hogy csak képzelődtem!
*Pedig az illető magában teljesen biztosan tudja, hogy mit látott, mert épp az irányba fordult, csupán az eső köntöse miatt nem tudta teljesen kivenni az alakot. De hogy két lábon járt, s nem éppen emberien nézett ki, az teljesen biztos!
Mikor épp kicsit nyugodnának le a kedélyek, váratlanul ismét halk vonyítás árad a fák közül. Nem is egy helyről, hanem mintha minden oldalról ez jönne! Farkasvonyítás? Először annak tűnhet, sőt másodszor is! Azonban harmadszorra.. Aki jobban ért az állatokhoz, annak talán furcsa lehet a szokatlanul mély él, vagy éppen a farkasoknak hitt lények viselkedése.*
- Ez nem jó jel, nagyon nem jól jel! *mondja hadonászva a férfi* El kell innen tűnnünk! Jajj, baj lesz! Menjünk, gyerünk! *remegő kezekkel kapkod, azt se tudja, mit csináljon* Hol vannak a kocsisok, jut is eszembe?! *pillant a két ülésre, ahol hűlt helye van a két férfinek* Te jó ég, gyerünk, csináljanak már valamit! Én tudom, hol a kastély, jártam már arra egy kutatás során, vissza meg úgysem fordulhatunk, gyerünk, induljunk!
*Néz végig a hosszú ösvényen, melyen gyalog szinte esélyük sincs eljutni a végégig, főleg, mert a hangok egyre csak közelednek, s közelednek.. Azonban a hintók még mindig ott vannak, már csak az a kérdés, hogy ki tudná elvezetni őket? Vagy esetleg az túl hosszadalmas és lassú lenne, ezért talán a lovakkal kellene megpróbálkozni? Három-három van a szekerek előtt, egy elől, kettő hátul. Ők még mindig szokatlan módon nyugodtan, egyhelyben, mozdulatlanul állnak, semmi zavar nem látszik rajtuk. Hat ló két 'ülőhellyel' s kilenc 'utassal', vagy pedig a hintók lennének célszerűbbek, vagy esetleg mindkettő? Ki tudja.. A lovak gyorsabbak, de könnyen le lehet teríteni őket, a szekerek viszont lassabbak, de azt viszont leteríteni nehezebb! Már csak a társaságon múlik, melyiket választják! Mindenesetre itt nem maradhatnak sokáig, az éj miatt egy tíz percen belül semmit sem fognak látni..*

89. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-07-14 14:20:52
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

*Mielőtt még neki vágott volna a gyalogútnak mégis legurított egy korsó sört, és megtömte a gyomrát egy kis szalonnával. Hisz mégsem kínozhatja éhség indulás előtt a törpünket, szüksége van az erejére. A vaskos lábak serényen haladnak a kitaposott ösvényen, a természet ölelésében. A madarak éneke egy pillanatra sem hagy alább. Érdekes, olyan mintha a csiripelés szándékosan követné az alacsony növésű vándor útját, ezzel szórakoztatva, és hajtva előre. Néha még Galin is besegít az erdő élőlényeinek, egy sokat hallott ősi törpe dalt fütyörészve.*

88. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-06-19 22:21:12
 ÚJ
>Enn Nezaimel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

*Egy nem túl tisztának mondható, csenevész nőszemély ér az ösvényre. Állapota nem csoda, hiszen a szirtek között, valamelyik eldugott barlangban töltötte az éjszakát, amit talán soha többé nem lel meg soha, hiszen számuk nem kevés, elvéteni pedig könnyű. Ennt is a véletlen vezette oda. De a helyet már elhagyta, célja elértelmetlenedésével új irányokba vezeti az élet.
Delelőre járhat az idő, nem tudni pontosan. Ami biztos, hogy kegyetlenül meleg van. Részben ezért is választotta a fák nyújtotta hűvös árnyékot a folyón való utazás helyett, hol ki vannak téve a tűző Napnak. No meg nem ártana egy kis erőnlétet is fenntartani, ha már megvédeni nem tudja magát, eliszkolni eltudjon. Persze, nem fegyvertelen, de az a néhány tőr több támadóval szemben már kevésbé hatásos. Így hát nekifog a hosszú ösvénynek, Arthenior felé.*

87. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-06-13 21:17:24
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

*Nincs többé dolga a mágustoronyban. Sajnos kevés pénze mind elfogyott, de azt nem mondhatná, hogy nem érte meg. Rengeteget tanult, rengeteget tudott meg a mágiáról, annyit, hogy még ő is tovább tudná adni ezt a tudást, ami nagy szó. Tovább is fogja. Elhatározta, hogy híveket szerez magának, vagy éppenséggel több pénzt. A pénz az elég jól jönne, tanítani szeretne a csengő aranyakért cserébe. Ezért is igyekszik vissza oly nagyon Arthenior városába, hisz messze több lénnyel találkozhat ott, akinek a tudását átadhatja - és persze, aki ezért hajlandó fizetni. Ami nyilván fontosabb abban az esetben, hogy az emberfia pénzt akar csinálni a tudásából.

Ilyen célokkal hagyja el hát a mágustorony itt-ott már omladozó falainak kétes biztonságát, és ugyancsak ezen okból veszi az irányt a sziklaszirteken, a kikötőn majd a dokkokon keresztül az erdei ösvény felé. Most nem szándékozik hajókázni, egyrészt azért, mert pénze is elfogyott, másrészt kevésbé siet, és inkább pihenteti agyát, a természetbe merül el. Ennek pedig nincs is jobb módja, mint egy kis túra az erdőben vagy épp mellette. Az ösvényen. Igen kellemes táj, megnyugtató, és azonnal egy kis késztetést is érez, hogy frissen megszerzett tudását próbára tegye. Így hát a nagy gyaloglásban megpihen, miközben felidézi a mágia titkos szavait, mellyel nem mást, mint az életérzékelés varázslatot kívánja előidézni. Ha sikerül, a környezetében lévő élőlényeket érzi, mind a fákat, bokrokat, még a fűszálakat is, de a madárcsicsergések forrását, a vadakat és természetesen az embereket. Így halad - biztonságban ezáltal - az úton.*

A varázsló egy Életérzékelés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 2 körön keresztül, 10 méter sugarú körben megérzi, ha élőlények vannak a közelében.

86. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-04-21 04:37:05
 ÚJ
>Henua Tikron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57

Játékstílus: Szelíd

*A gnóm elindul a szekerek után. Ez az erdei ösvény egy fontos kereskedelmi útvonal. Mindig van friss keréknyom, a szamár, ló, ökör vagy még erősebb állat húzta szekerek jönnek-mennek. Tikron meglát egy bölénycsordát átvonulni. Félrehúzódik, nehogy az állatok veszélyt érezzenek. Legalább negyven vagy ötven tehén és bika van a csordában, esélye sem lenne ellenük. Biztosan a víz felé mennek.
Nincsenek messze innen a végeláthatatlan szántóföldek sem, a másik irányban pedig egy különös barlangrendszer húzódik. Egy helyi legenda szerint valami szörnyeteg él benne, a gnóm mégis úgy dönt, megnézi a hatalmas lyukat, ami a föld alá vezet.*

85. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-04-10 00:20:51
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

*Echnal elégedetten hagyta el a mágust, s annak tornyát, elvégre számos varázslattal lett gazdagabb. Az igaz, hogy időbe, és pénzbe telt - ha ingyen lett volna is, biztosan ott hagy valamennyit az öregnek, aki annyi mindenben segített neki -, de biztosra veszi, hogy megérte. Két napot töltött a toronyban, de a ez a két nap úgy feltöltötte élettel, mint régóta semmi más.
A kutyákkal a nyomában, most ismét Arthenior felé vette igyekszik, ahol is tervei szerint le fog számolni azokkal az emberekkel, akik rájuk törtek, mikor még Niorit védelmezte. Azt nem felejtette el, hogy ő is megbízta a főnöküket, ám arra is emlékszik, hogy amit a kopasz kapzsisága eredményezett, nem a megállapodást tükrözte.
Ezt a leszámolást most nem a pénzért fogja végrehajtani, ez most úgymond egy becsületbeli ügy. Rég volt ilyenre példa, hiszen Echnalt aligha tudták bármivel is 'megfogni', hogy bosszúhadjáratba kezdjen. Ám egyvalamivel a halála napjáig betudnák csalni egy ilyen dologba, ez pedig a feleségének gyilkosán való bosszúállás. Még az Erdő Szelleme ellen indított reménytelen küzdelmét is eldobná, ha megtudná ki végzett szerelmével. Ám mivel erre aligha van esélye, legalább ott van még a Szellem.*

84. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-04-08 18:35:18
 ÚJ
>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Sarerin//

*Egyre bátrabban eszi a gyümölcsöt, amit az előbb emelt el Sarerin kezéből, és közben jót mosolyog az étel eredetét kutató gondolaton. Teljesen biztos benne, hogy az árus markában nem csörrentek össze az aranyak az almáért, körtéért cserébe, tolvajtársa biztosan csak elemelte azokat.
Figyelmesen hallgatja a kérdésére adott feleletet, és képtelen leplezni gondolatait, szemei fokozatosan egyre tágabbra kerekednek, egyszer még a falatnyi gyümölcs is majdnem megakad a torkán. No, de nem is igazán a meghatottságtól, hanem inkább a meglepetéstől, amit a másik ilyen szintű őszintesége, ha úgy tetszik: kifakadása okoz.
Bár egyfelől jól esik neki a törődés, amit az idegentől kap, ugyanakkor furcsállja is, hogy a férfi épp őneki szavazott ilyen bizalmat.*
~Talán csak mert hasonló a hasonlónak örül?~
*Valahogy mindig hiányzott neki a törődés. Egészen fiatalon árván maradt, összességében csak a nővére foglalkozott vele. Már amikor. Valahogy mégsem igazán vágyott teljesebb családra annál, amije megvan: egy időnként eltűnő bajkeverő nővér, és egy macska, akinek talán nincs is szüksége rá, mégis mellette van.*
- Hát... Köszönöm.
*Erőlteti ki magából a választ, bár nem is igazán tudja, mit mondhatna Sarerin nyíltságára. Vegyes érzések kavarognak benne még pillanatokkal az után is, hogy a férfi elhallgat. Kérdőn pislog fel rá még egy ideig, s közben tovább eszegeti a kapott körtét. Gondolkodik rajta, mit is mondhatna. Mielőtt ismét megszólalna, a lerágott csutkát szép ívelten, jó messzire hajítja, egyenest be az ösvényt szegélyező bozótba.*
- És... Hogyhogy nincs családod? Nincs testvéred? És a szüleid? Már ha nem bántalak meg a kérdéssel...
*Most már bocsánatkérőn pislog az előtte álló kék köpenyesre, kis időre meg is feledkezik az el-elkószáló Noctisról.*

83. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-04-05 21:04:32
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

*Akárhogy is nézi a helyzetét, csakis a magánnyal tudná jellemezni. Persze, itt ez a két kutya, de az mégsem ugyanaz.
Az Erdő Szelleme nem mutatkozott, holott Echnal még csak elnyomni sem próbálta az entitás felé irányuló ellenszenvét. Lehet, hogy a favágók miatt nem volt ideje felé fordítani a tekintetét, vagy csak nem látta értelmét törődni a zsoldossal, elvégre a férfi élete csupán egy pillanat lehet az ősidők óta létező szellemnek.
Echnalnak eszébe jut az első beszélgetésük, s felidézi magában a Szellem gőgjét. Persze, nagyhatalmú és vén, de ő sem halhatatlan. Ezt akkor nem látta be, és ezt elbizakodottságnak is lehetne tekinteni.
"Vagy csak elképzelni sem tudja, hogy egyszer már nem lesz. Elvégre itt van kezdetek óta"
Igazából mindegy, Echnal most nem ezzel akar törődni. Valójában nincs mivel törődnie, de azzal, hogy kizár néhány dolgot, legalább abban a hitben ringathatja magát, hogy ura a tetteinek.
"Önámítás..."*

A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.05 21:06:37

82. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-04-03 19:46:57
 ÚJ
>Sarerin Kolorgaio avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lissbeth//

*Mikor elindult a gyümölcsökért, bele se gondolt abba, hogy a lány esetleg megijedhet, hogy egyedül hagyja, bár csak út közben jutott ez eszébe. Ez a feltételezése megerősítést nyert, amikor a hely felé közelítve a cseperedő nő ijedten körülnéző szemeivel szembesül. Magában csak mosolyog, hogy milyen meglepetést fog neki okozni, amikor kiderül, hogy egyedül jött. Vigyora csak akkor terül el képén, amikor már odatartja a gyümölcsöket. A megkínált elpirul, majd kicsit óvatosan elvesz egyet, megköszöni, és beleharap. A macska elkezd kéregetni, amire csupán csak kétszer volt nem a válasz, aztán Liss megadja magát, és egy kicsiny darabot letörve a fekete babonakeltő elkezdi vizsgálgatni a kapott ételt, majd otthagyja. Az ifjú tolvaj-növendék csak úgy magának mondva megszidja, de aztán valamiért abbahagyja, nem tudja miért. Mindenesetre Sarerin nem örül neki, mert teljesen megigézte ez a kis légkör. Mint egy család. Igen, határozottan olyan, mint egy kis családi légkör. Különösen a lány ragadta magával. A kérdésre jól meggondolva, szomorúan válaszol:*
- Nekem sose volt családom, Liss. Mióta az eszemet tudom, két színtere volt az életemnek: az árvaház és az utca. Meg akarod hálálni? A hálád az, hogy hagyod nekem mindezt. Egész eddig úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. És ez az volt, hogy gondoskodhatok valakiről. Már egészen kicsi koromtól kezdve árvaházban nevelkedtem, nem ismertem a szüleimet. Keserűség volt máig az életem, amíg nem tapasztaltam meg a gondoskodás érzését. És nagyon jól esett! Ha meghalnék, azt hiszem, boldogan tenném. Már teljesnek érzem az életemet.
*Mondja, és nagyon kíváncsi a reakcióra, amit ez az érzelmi kirobbanás okozhatott.*

81. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-04-03 19:33:17
 ÚJ
>Dariskel Skeldrather avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Szelíd

*Dariskel ilyen kipihenten talán még soha nem érezte magát. Már egy ideje maga mögött hagyta a varázslatos helyet, és most a sziklaszirtek felől közelíti meg a kikötőt. Nem emlékezett rosszul, mivel a kikötőből jól látható szirtek között is el lehet jutni idáig. Azonban a kikötő másik határára is kíváncsi, így elindul a távolban látható erdőségek felé. Állítólag erre visszajuthat Artheniorba, és most hogy jobban belegondol, a kovácshoz be kellett volna ugrania mielőtt ide jön, ugyanis volt egy fel nem vett rendelés. Később mindenképpen visszatér új kalandok után kutatva, de ez az ügy nem tűr halasztást, talán a kovács már el is adta az árut másnak. Az erdei ösvényt jelenleg is sokan vették célba, hiszen úgy tűnik gyorsan vissza lehet jutni Artheniorba. Majdhogynem egy város kevésbé forgalmas utcájára emlékeztet. Dariskel nekivág a rövidnek azért nem mondható útnak, valószínűleg mire odaér alkonyodni fog, noha még csak délelőtt van. Az úton találkozik egy elágazással, amely egy tábla szerint a Krenkataur barlangrendszerhez vezet, azonban ez most nem tűnik túl fontosnak. Az elf ismét szabadjára engedi gondolatait, miközben teste a kitaposott utat követi.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718