Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Brennus Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2902_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-28 21:06:17
Üzenet elküldve: 2014-11-28 21:06:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Keleti nyitás //
*Miután megkapta a válaszát egy hümmögve indul el keresni egy ilyesmi fát. Szerencsére az óriások nem csak gallyakat hoztak úgyhogy elég gyorsan talál egy jó fát ami alkalmas erre. El is kezdi faragni. Elég egyszerű munkákat kap és jó ételadagokat mióta a törzshöz csatlakozott. Az ásás volt az utolsó, hogy jól megdolgoztatták. Egyszer kellett menekülnie de, az sem volt olyan nagyon kimerítő. De tisztességesen tűri dolgát és farag. A munka az munka.*
*Miután megkapta a válaszát egy hümmögve indul el keresni egy ilyesmi fát. Szerencsére az óriások nem csak gallyakat hoztak úgyhogy elég gyorsan talál egy jó fát ami alkalmas erre. El is kezdi faragni. Elég egyszerű munkákat kap és jó ételadagokat mióta a törzshöz csatlakozott. Az ásás volt az utolsó, hogy jól megdolgoztatták. Egyszer kellett menekülnie de, az sem volt olyan nagyon kimerítő. De tisztességesen tűri dolgát és farag. A munka az munka.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-28 20:19:35
Üzenet elküldve: 2014-11-28 20:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Keleti nyitás //
* Lassan mindenki elkezdi csinálni, amit Azil kért, így van még pár szóra ideje Chiari mellett. *
- Örülünk, hogy itt vagy. Jó látni, hogy egészségesek vagytok. Ha gondolod, akad vadhús és hal is, válogathatsz nyugodtan. -
* Mondja a gyógyitóra mosolyogva. Közben Trodd jelenik meg, segítséget kérve. *
- Trodd, a kormánylapát nem más, mint egy legalább két méter hosszú rúd, aminek az egyik vége lapos és széles. De egyelőre kezd el a nyelet, aztán majd segítek. -
* Válaszol, majd visszafordul az anyához. *
- Most mennem kell, de este szeretnék bizalmasan beszélni veled. -
* Fogja vissza a hangját az óriás, várakozóan tekintve a gyógyitóra. *
* Lassan mindenki elkezdi csinálni, amit Azil kért, így van még pár szóra ideje Chiari mellett. *
- Örülünk, hogy itt vagy. Jó látni, hogy egészségesek vagytok. Ha gondolod, akad vadhús és hal is, válogathatsz nyugodtan. -
* Mondja a gyógyitóra mosolyogva. Közben Trodd jelenik meg, segítséget kérve. *
- Trodd, a kormánylapát nem más, mint egy legalább két méter hosszú rúd, aminek az egyik vége lapos és széles. De egyelőre kezd el a nyelet, aztán majd segítek. -
* Válaszol, majd visszafordul az anyához. *
- Most mennem kell, de este szeretnék bizalmasan beszélni veled. -
* Fogja vissza a hangját az óriás, várakozóan tekintve a gyógyitóra. *
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-28 16:26:26
Üzenet elküldve: 2014-11-28 16:26:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Egy folyó közelében húzódik egy kitaposott ösvény. Ezen a kis ösvényen halad. A nap itt-ott átsüt a fák lombjai között. Hallani a patak csobogását és a madarak énekét. Mara leül a vízpartra és leveszi a csizmáját. Belelógatja a lábát a vízbe, ami lehűti és ez igen jól esik neki. Behúnyja szemét és próbálja kizárni a külvilágot.*
~Fantasztikus.~
*Gondolja és lefekszik a selymes fűbe. Szeme most már nyitva van és a felhőket nézi, mint... mint mikor gyerek volt. Érzi a lábán a hullámokat, a hideg víz simogatását. Egyszerűen ez is fantasztikus.*
~Igazából nem is értem mért nem maradtam otthon.~
*Szinte már sóhajt, de csak gondolatban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.30 13:30:14, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. Helyesírás.
~Fantasztikus.~
*Gondolja és lefekszik a selymes fűbe. Szeme most már nyitva van és a felhőket nézi, mint... mint mikor gyerek volt. Érzi a lábán a hullámokat, a hideg víz simogatását. Egyszerűen ez is fantasztikus.*
~Igazából nem is értem mért nem maradtam otthon.~
*Szinte már sóhajt, de csak gondolatban.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.30 13:30:14, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. Helyesírás.
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-26 21:28:43
Üzenet elküldve: 2014-11-26 21:28:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leilith Eredonys//
*Pedig pont nyomon volt. Még mindig fogalma nem volt arról, hogy a bújócska tétre megy, neki csak a szórakozás számított a kedvenc környezetében.
A természet azonban másképp döntött, és a sár, amibe belelábalt, mélyebbnek bizonyul a kelleténél. Beragad. Térdig. És ahogy próbál kikecmeregni, csak mélyebbre süpped.
Azt hiszi, szerencséje van, mikor a másik kislány előjön. Azt hiszi, segíteni fog neki. A válla fölött nem nehéz átnéznie, hiszen pár fejjel alacsonyabb most, hogy térden felül süppedt a sárba.*
- Húzz ki! *kéri, és nyújtja a kezét, de a szavakat hallva megdermed. Megöli? Őt? Aztán viszont jeges rémület kúszik végig a gerincén.
Irbisz. De hiszen lehetett rá számítani, hiszen az őz maradványaiból tudni lehetett, hogy van egy a közelben.
Ő pedig egy lépést se tud tenni.
Leilith meg ahelyett, hogy segítene, vagy futásnak eredne, hanyatt löki, ő meg placcsanva érkezik a sárba, és szemébe repülő tincseitől nem lát semmit, de hallja, érzi, ahogy felette a két test egymásnak ütközik, aztán hallja az üvöltést és az ütéseket.
Mire nagy nehezen feltápászkodik, és valamennyire hátra tud nézni, majdnem összepisili magát a látványtól. Tudja, hogy esélye nincs, és hogy akit kislánynak hitt, csak egy másik ragadozó, aki nem engedi át a zsákmányát. Őt.*
- Micsoda vagy te? Most... meg fogsz ölni? *kérdezi, és tekintete maga a kétségbeesés*
*Pedig pont nyomon volt. Még mindig fogalma nem volt arról, hogy a bújócska tétre megy, neki csak a szórakozás számított a kedvenc környezetében.
A természet azonban másképp döntött, és a sár, amibe belelábalt, mélyebbnek bizonyul a kelleténél. Beragad. Térdig. És ahogy próbál kikecmeregni, csak mélyebbre süpped.
Azt hiszi, szerencséje van, mikor a másik kislány előjön. Azt hiszi, segíteni fog neki. A válla fölött nem nehéz átnéznie, hiszen pár fejjel alacsonyabb most, hogy térden felül süppedt a sárba.*
- Húzz ki! *kéri, és nyújtja a kezét, de a szavakat hallva megdermed. Megöli? Őt? Aztán viszont jeges rémület kúszik végig a gerincén.
Irbisz. De hiszen lehetett rá számítani, hiszen az őz maradványaiból tudni lehetett, hogy van egy a közelben.
Ő pedig egy lépést se tud tenni.
Leilith meg ahelyett, hogy segítene, vagy futásnak eredne, hanyatt löki, ő meg placcsanva érkezik a sárba, és szemébe repülő tincseitől nem lát semmit, de hallja, érzi, ahogy felette a két test egymásnak ütközik, aztán hallja az üvöltést és az ütéseket.
Mire nagy nehezen feltápászkodik, és valamennyire hátra tud nézni, majdnem összepisili magát a látványtól. Tudja, hogy esélye nincs, és hogy akit kislánynak hitt, csak egy másik ragadozó, aki nem engedi át a zsákmányát. Őt.*
- Micsoda vagy te? Most... meg fogsz ölni? *kérdezi, és tekintete maga a kétségbeesés*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-26 17:46:21
Üzenet elküldve: 2014-11-26 17:46:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*Még további percekig gubbaszt a sötétben. Sebaj, túl lehet élni a dolgot, hisz nem ő játszik macska-egér játékot egér szerepben. Ő a macska, a macska, aki előtte játszik az egérrel, hogy ízletesebb legyen. Legalábbis ezzel nyugtatja magát, de az is lehet, hogy a macskából szelíd cicus lett, aki szintén játszik az egérrel, de meg nem eszi.
~Nem...~
Ekkor jön az, amit csak szerencsének mondanak. Persze csak az egyik oldalról. A lány beragad a sárba, és látszólag nem tud kijönni. ~Gyerünk, most! Öld meg!~
Az avar lassan elkotródik, mire Leilith kikecmereg a gödörből. Kisiklik a lyukból, mondhatni. Először csupán vigyorogva feláll, majd lassan sétálni kezd a lány felé, egészen oly közel, hogy akár át is láthasson a válla felett. És ami Mirima mögött van, elég meglepő.
~Erdei irbisz nappal? Mégis mit keres itt?~
A macska halkan araszolva tart mindkét lány felé, de leginkább az elfet célozza be, hisz őt látta meg előbb.
Leilith szemei a macskáról a lányra vándorolnak. Csendre inti.*
-Irbisz. Mögötted. A fene egyen meg engem, azzal fogadkozok, hogy megöllek, erre megmentelek. Még számolunk.
*Ezzel erősen meglöki a lányt, aki a sárba pottyan. A párduc morogva ugrani készül, Leilith azonban gyorsabb. Teste gyorsan, szinte vedlésszerűen ölti át egy Hárpia vonásait.
A párduc ugrik, ahogy a lány is. Pont Mirima feje felett találkoznak, majd Leilith az irbisszel együtt tőle úgy két méterre landolnak. A macska fájdalmasan felvisít minden egyes támadásnál, majd végül síri csend ül az erdőre.
A lány átnéz saját válla felett, vissza az elfre, aki egy darabokban heverő hullát láthat egy Hárpia mögött, aki lassan visszaváltozik Leilithhé.*
*Még további percekig gubbaszt a sötétben. Sebaj, túl lehet élni a dolgot, hisz nem ő játszik macska-egér játékot egér szerepben. Ő a macska, a macska, aki előtte játszik az egérrel, hogy ízletesebb legyen. Legalábbis ezzel nyugtatja magát, de az is lehet, hogy a macskából szelíd cicus lett, aki szintén játszik az egérrel, de meg nem eszi.
~Nem...~
Ekkor jön az, amit csak szerencsének mondanak. Persze csak az egyik oldalról. A lány beragad a sárba, és látszólag nem tud kijönni. ~Gyerünk, most! Öld meg!~
Az avar lassan elkotródik, mire Leilith kikecmereg a gödörből. Kisiklik a lyukból, mondhatni. Először csupán vigyorogva feláll, majd lassan sétálni kezd a lány felé, egészen oly közel, hogy akár át is láthasson a válla felett. És ami Mirima mögött van, elég meglepő.
~Erdei irbisz nappal? Mégis mit keres itt?~
A macska halkan araszolva tart mindkét lány felé, de leginkább az elfet célozza be, hisz őt látta meg előbb.
Leilith szemei a macskáról a lányra vándorolnak. Csendre inti.*
-Irbisz. Mögötted. A fene egyen meg engem, azzal fogadkozok, hogy megöllek, erre megmentelek. Még számolunk.
*Ezzel erősen meglöki a lányt, aki a sárba pottyan. A párduc morogva ugrani készül, Leilith azonban gyorsabb. Teste gyorsan, szinte vedlésszerűen ölti át egy Hárpia vonásait.
A párduc ugrik, ahogy a lány is. Pont Mirima feje felett találkoznak, majd Leilith az irbisszel együtt tőle úgy két méterre landolnak. A macska fájdalmasan felvisít minden egyes támadásnál, majd végül síri csend ül az erdőre.
A lány átnéz saját válla felett, vissza az elfre, aki egy darabokban heverő hullát láthat egy Hárpia mögött, aki lassan visszaváltozik Leilithhé.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-26 13:43:11
Üzenet elküldve: 2014-11-26 13:43:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás//
*A többiek inkább féltik Chiari-t. Trodd mindig úgy volt vele, hogy mindenki tudja mit csinál. Lehet tanácsokat adni vagy segíteni de, félteni az urának kell a nőt. És hogy mi van azzal a nővel akinek nincs ura, hát ahol Trodd felnőtt ott szerencsés esetben talált egy másikat vagy a gyereke segítette az idős szülőt viszont, hogy ez a törzsben hogy van azt Trodd nem tudja. Mivel mindenki nekilát a munkának ezért Trodd is neki kezdene de, nem tudja, hogy. Megkérdi hát Azil-tól.*
-Hogy kéne kinéznie egy olyan kormánylapátnak?
*A lapátot tudja, hogy néz ki, a kormányról hallott de, úgy tudja olyan csak hajókon van viszont ez a kormánylapát ez már egy új fogalom számára.*
*A többiek inkább féltik Chiari-t. Trodd mindig úgy volt vele, hogy mindenki tudja mit csinál. Lehet tanácsokat adni vagy segíteni de, félteni az urának kell a nőt. És hogy mi van azzal a nővel akinek nincs ura, hát ahol Trodd felnőtt ott szerencsés esetben talált egy másikat vagy a gyereke segítette az idős szülőt viszont, hogy ez a törzsben hogy van azt Trodd nem tudja. Mivel mindenki nekilát a munkának ezért Trodd is neki kezdene de, nem tudja, hogy. Megkérdi hát Azil-tól.*
-Hogy kéne kinéznie egy olyan kormánylapátnak?
*A lapátot tudja, hogy néz ki, a kormányról hallott de, úgy tudja olyan csak hajókon van viszont ez a kormánylapát ez már egy új fogalom számára.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:21:48
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:21:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás//
* Chiari kedves leül a tűzhöz és bevállaja, hogy megint ő fog főzni rájuk. Mintha csak odahaza lennének. *
- Chiari kedves főzni sok jó finomat! Várni már nagyon! Lenni majdnem úgy, mint otthon.
* De most má neki kéne látni annak a tutajnak, mert soha sem leszen készen. *
- Gyertek, csinálni meg gyorsan tutaj! Utána játszi valamit vacsi előtt! Akheel, szerinted mit játszani tutajozás után?
* Kérdi meg a kis vöröst, mert ő olyan kis fürge meg játszós, hátha neki eszibe jut valami jó játék. Addig meg ők nekilátnak a tutajnak. Hozni kell fákat, még szép hogy besegít. Trodd meg majd akkor faragja majd azt az izé lapátot, amit Azil mondott. Csak elkészülnek ezzel is majd, estére. Vacsora előtt még jól esne egy játék. Vagy utána inkább. *
* Chiari kedves leül a tűzhöz és bevállaja, hogy megint ő fog főzni rájuk. Mintha csak odahaza lennének. *
- Chiari kedves főzni sok jó finomat! Várni már nagyon! Lenni majdnem úgy, mint otthon.
* De most má neki kéne látni annak a tutajnak, mert soha sem leszen készen. *
- Gyertek, csinálni meg gyorsan tutaj! Utána játszi valamit vacsi előtt! Akheel, szerinted mit játszani tutajozás után?
* Kérdi meg a kis vöröst, mert ő olyan kis fürge meg játszós, hátha neki eszibe jut valami jó játék. Addig meg ők nekilátnak a tutajnak. Hozni kell fákat, még szép hogy besegít. Trodd meg majd akkor faragja majd azt az izé lapátot, amit Azil mondott. Csak elkészülnek ezzel is majd, estére. Vacsora előtt még jól esne egy játék. Vagy utána inkább. *
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-25 19:16:29
Üzenet elküldve: 2014-11-25 19:16:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás//
* Odaadja az apróságokat a Vadásznak és Niana unszolására leül a tűznél. *
- Nem tartanálak fel titeket a munkában, de ma már nem fordulok vissza, sötétedés előtt nem érnék vissza az biztos. Inkább megvárom itt a reggelt. Majd segítek a főzésnél, amíg dolgoztok.
* A többieknek még úgy is dolguk van, amiben nem gátolná őket. Szóval inkább a tűznél marad és majd tisztába teszi a kicsit és megnézi, hogy miből lehet majd főzni a többieknek. Csupa óriás mind, és persze Akheel, akinek az étvágya óriási. Sokfélét készít majd, hogy lehessen falatozni. *
* Odaadja az apróságokat a Vadásznak és Niana unszolására leül a tűznél. *
- Nem tartanálak fel titeket a munkában, de ma már nem fordulok vissza, sötétedés előtt nem érnék vissza az biztos. Inkább megvárom itt a reggelt. Majd segítek a főzésnél, amíg dolgoztok.
* A többieknek még úgy is dolguk van, amiben nem gátolná őket. Szóval inkább a tűznél marad és majd tisztába teszi a kicsit és megnézi, hogy miből lehet majd főzni a többieknek. Csupa óriás mind, és persze Akheel, akinek az étvágya óriási. Sokfélét készít majd, hogy lehessen falatozni. *
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-24 15:23:32
Üzenet elküldve: 2014-11-24 15:23:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Achrad//
*Quantall követi Achradot. A megjegyzésére nem kapott semmilyen választ és mást se nagyon mond az öreg úgyhogy csend telepszik rájuk. Egy helyen megállnak és miután Achrad elmondja mi történt ott akkor veszi észre Quantall is a nyomokat. Nem tudja mit mondjon úgyhogy inkább meg sem szólal. Továbbmennek. További csend. Quantall már ismeri a csendet hisz otthonában gyakori de, az öreg gnómtól szokatlannak találja. Következőnek egy útelágazásnál állnak meg. Achrad megjegyzésére Quantall mondana valami beleegyezést de, az öreg nem törődve ilyesmivel egyből elindul. Quantall inkább csendben marad és követi.*
*Quantall követi Achradot. A megjegyzésére nem kapott semmilyen választ és mást se nagyon mond az öreg úgyhogy csend telepszik rájuk. Egy helyen megállnak és miután Achrad elmondja mi történt ott akkor veszi észre Quantall is a nyomokat. Nem tudja mit mondjon úgyhogy inkább meg sem szólal. Továbbmennek. További csend. Quantall már ismeri a csendet hisz otthonában gyakori de, az öreg gnómtól szokatlannak találja. Következőnek egy útelágazásnál állnak meg. Achrad megjegyzésére Quantall mondana valami beleegyezést de, az öreg nem törődve ilyesmivel egyből elindul. Quantall inkább csendben marad és követi.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-23 20:43:29
Üzenet elküldve: 2014-11-23 20:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leilith Eredonys//
*Visszaszalad a mezőre, és számol, egészen százig, bár az utolsó része már kicsit nehezen megy neki. Mégis csak gyerek... és nem is az idősebb fajtából. De eljut addig, és elkezd keresni. Nyomok után kutat, de nem sok eredménnyel, egészen addig, amíg nem nem lát egy sárban hagyott gyerekméretű lábnyomot. Innen követi, de hamarosan megint elveszíti, és nem tűnik fel neki a kicsit mesterkélt avarkupac, pedig alig pár méterre van Leilith-től. Végül csak sikerül kiszúrnia, és vigyorogva elindul az üreget takaró kisebb avarkupac felé, amit felfed a száraz levélzet, miközben mindenhol máshol, ahol nem zavar be, nedvesek a levelek a felső rétegben.
Amit figyelmen kívül hagy, az a falevelekkel vékonyan fedett, ezért számára nem látható mély sárdagasztó előtte, amit csak akkor vesz észre, mikor sikeresen belegázol, és kapásból térdig süllyed bele.*
- Jaj! *sikkant fel, és próbálja kihúzni a lábát. Nem igazán akar menni neki a dolog.*
- Segítség? *kérdi vékony hangon, tudva, hogy a másik a közelben van.*
- Beragadtam! *közli aztán az okát annak, hogy miért is kéne neki segítség.*
*Visszaszalad a mezőre, és számol, egészen százig, bár az utolsó része már kicsit nehezen megy neki. Mégis csak gyerek... és nem is az idősebb fajtából. De eljut addig, és elkezd keresni. Nyomok után kutat, de nem sok eredménnyel, egészen addig, amíg nem nem lát egy sárban hagyott gyerekméretű lábnyomot. Innen követi, de hamarosan megint elveszíti, és nem tűnik fel neki a kicsit mesterkélt avarkupac, pedig alig pár méterre van Leilith-től. Végül csak sikerül kiszúrnia, és vigyorogva elindul az üreget takaró kisebb avarkupac felé, amit felfed a száraz levélzet, miközben mindenhol máshol, ahol nem zavar be, nedvesek a levelek a felső rétegben.
Amit figyelmen kívül hagy, az a falevelekkel vékonyan fedett, ezért számára nem látható mély sárdagasztó előtte, amit csak akkor vesz észre, mikor sikeresen belegázol, és kapásból térdig süllyed bele.*
- Jaj! *sikkant fel, és próbálja kihúzni a lábát. Nem igazán akar menni neki a dolog.*
- Segítség? *kérdi vékony hangon, tudva, hogy a másik a közelben van.*
- Beragadtam! *közli aztán az okát annak, hogy miért is kéne neki segítség.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-23 18:11:30
Üzenet elküldve: 2014-11-23 18:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*~Tudom én egyáltalán, hogy mit teszek?~ -kérdezi magától, miközben egy apró üreg belsejébe bújik, majd a bejáratot lefedi avarral.- ~Egy kislánnyal játszok bújócskát, akit eleinte meg akartam ölni. Mi lesz a következő lépés? Élvezni fogom?~
Kezeit arcába temeti. Tudja jól, hogy hülyeséget csinál. A benti levegő nyirkos, fény egy szál se. Pontosabban egy szalmaszálnyi napsugár beszűrődik két levél közt, miközben ő pont mellette gubbaszt. A járat nem lehet szélesebb Leilithnél, de nem is lehet hosszabb. Talán valami kretén nyúl ásta, aki félúton feladta, vagy... vagy elkapta az az ominózus párduc, vagyis erdei irbisz. Neki nem kell félnie tőle, hisz elég csupán ránéznie egy átváltozás után, és a macska fejvesztve menekül, de ha elég bátor lenne hozzá, hogy úgy is rátámadjon, két csapás és két darabban fog menekülni, ha tud.
~Mostanra már végeznie kell a számolással. Ha megtalál, kitörök az avarból, és megölöm...~
Határozza el magában, de gyomrába szorongás költözik.
~Mi van ha... Mi van ha egyszerűen magányos vagyok? Annyit voltam már emberbőrben, hogy kezdek emberesedni... Ettől pedig az én és az ő isteneik is óvjanak meg!~*
*~Tudom én egyáltalán, hogy mit teszek?~ -kérdezi magától, miközben egy apró üreg belsejébe bújik, majd a bejáratot lefedi avarral.- ~Egy kislánnyal játszok bújócskát, akit eleinte meg akartam ölni. Mi lesz a következő lépés? Élvezni fogom?~
Kezeit arcába temeti. Tudja jól, hogy hülyeséget csinál. A benti levegő nyirkos, fény egy szál se. Pontosabban egy szalmaszálnyi napsugár beszűrődik két levél közt, miközben ő pont mellette gubbaszt. A járat nem lehet szélesebb Leilithnél, de nem is lehet hosszabb. Talán valami kretén nyúl ásta, aki félúton feladta, vagy... vagy elkapta az az ominózus párduc, vagyis erdei irbisz. Neki nem kell félnie tőle, hisz elég csupán ránéznie egy átváltozás után, és a macska fejvesztve menekül, de ha elég bátor lenne hozzá, hogy úgy is rátámadjon, két csapás és két darabban fog menekülni, ha tud.
~Mostanra már végeznie kell a számolással. Ha megtalál, kitörök az avarból, és megölöm...~
Határozza el magában, de gyomrába szorongás költözik.
~Mi van ha... Mi van ha egyszerűen magányos vagyok? Annyit voltam már emberbőrben, hogy kezdek emberesedni... Ettől pedig az én és az ő isteneik is óvjanak meg!~*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-23 18:01:29
Üzenet elküldve: 2014-11-23 18:01:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Quantall//
*Ahogy magában morfondírozik mélységije társaságában, lassan, de biztosan az erdő széléhez vánszorognak. Arca újra fintorba fordul, ahogy a porban véres nyomokat vél felfedezni alig fél óra után.*
-Itt! Itt támadt meg! Vitte volna el az ördög!
*Az erdő azóta barátságosabb, otthonosabb összhatást kelt. Achrad még azon is elgondolkozik, milyen jó lett volna, ha halott fiával itt éltek volna, bent, az erdő mélyén, ahol a Lupusfulgurok nem zargatták volna őket... annyira, mert azok tipikusan az erdő peremén élnek, hogy a farmokról meg szántóföldekről lopják el az állatokat,no meg az embereket is.
~Ugyan, ha nem azok a vadállatok, akkor az útonállók támadtak volna meg! És azok még ki is tudták volna nyitni az ajtót, hogy engem is elragadjanak! Milyen jó lett volna a drága fiammal együtt elmenni...~ -hessegeti el mézes gondolatait, majd feje fölé újra kis fekete felhő száll.*
-Aha... *mondja, mikor három irányba elágazó ösvényhez érnek* -Szerintem menjünk a jobb oldalin. Az visz nyugatra.
*Majd Quantall tanácsát, esetleg beleegyezését figyelmen kívül hagyva elindul az úton. Közel a cél, nem érdemes megállni.*
*Ahogy magában morfondírozik mélységije társaságában, lassan, de biztosan az erdő széléhez vánszorognak. Arca újra fintorba fordul, ahogy a porban véres nyomokat vél felfedezni alig fél óra után.*
-Itt! Itt támadt meg! Vitte volna el az ördög!
*Az erdő azóta barátságosabb, otthonosabb összhatást kelt. Achrad még azon is elgondolkozik, milyen jó lett volna, ha halott fiával itt éltek volna, bent, az erdő mélyén, ahol a Lupusfulgurok nem zargatták volna őket... annyira, mert azok tipikusan az erdő peremén élnek, hogy a farmokról meg szántóföldekről lopják el az állatokat,no meg az embereket is.
~Ugyan, ha nem azok a vadállatok, akkor az útonállók támadtak volna meg! És azok még ki is tudták volna nyitni az ajtót, hogy engem is elragadjanak! Milyen jó lett volna a drága fiammal együtt elmenni...~ -hessegeti el mézes gondolatait, majd feje fölé újra kis fekete felhő száll.*
-Aha... *mondja, mikor három irányba elágazó ösvényhez érnek* -Szerintem menjünk a jobb oldalin. Az visz nyugatra.
*Majd Quantall tanácsát, esetleg beleegyezését figyelmen kívül hagyva elindul az úton. Közel a cél, nem érdemes megállni.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-23 13:40:30
Üzenet elküldve: 2014-11-23 13:40:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás//
- Érteni, szedni menni össze cucc, ami kelleni.
* Feltápászkodik Rolko öléből és nekilát, hogy megkeresgélje a dolgokat. Sok kis apróság, meg sok-sok kötél, amiket mind csak úgy beledobál az egyik ládába, ami üresen van és le van fordítva, székecskének. Ezt ígyen viszi ki a kezében, mikor látja, hogy mindenki egy kupicába van gyűlve és a kupica közepében bizony Chiari kedves áll. Úgyhogy le is dobja a ládát, had zörögjön meg mi, és trappol is oda melléje. Ami nem sok idő, mert nagy lány lép nagyokat. *
- Chiari kedves! Chiari kedves!
* Örvendezik, amíg oda ér és persze utána is. Meglesi a pici csomagnyi kislányt, aki hatalmas nagy szép kék szemekkel néz körbe-körbe és pislog nagyokat. Még akkor is aranyos, ha kaksis a gatyesza. *
- Gyere csücsülni le a tűzhöz!
- Érteni, szedni menni össze cucc, ami kelleni.
* Feltápászkodik Rolko öléből és nekilát, hogy megkeresgélje a dolgokat. Sok kis apróság, meg sok-sok kötél, amiket mind csak úgy beledobál az egyik ládába, ami üresen van és le van fordítva, székecskének. Ezt ígyen viszi ki a kezében, mikor látja, hogy mindenki egy kupicába van gyűlve és a kupica közepében bizony Chiari kedves áll. Úgyhogy le is dobja a ládát, had zörögjön meg mi, és trappol is oda melléje. Ami nem sok idő, mert nagy lány lép nagyokat. *
- Chiari kedves! Chiari kedves!
* Örvendezik, amíg oda ér és persze utána is. Meglesi a pici csomagnyi kislányt, aki hatalmas nagy szép kék szemekkel néz körbe-körbe és pislog nagyokat. Még akkor is aranyos, ha kaksis a gatyesza. *
- Gyere csücsülni le a tűzhöz!
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-22 19:29:23
Üzenet elküldve: 2014-11-22 19:29:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leilith Eredonys//
*Óvatos, mikor elfut, de nem eléggé. Lehet, hogy azért nem ügyel jobban, mert végül a bújócskának az a legjobb része, mikor megtalálod a másikat. Lapul a bokor alatt, és közben nem is sejti, hogy az életével játszik, szó szerint.
Mikor meghallja a közeledő dúdolást, még a lélegzetvételére is ügyel, és moccanás nélkül fülel. Kicsit végigszalad a hideg a hátán a dallamot hallva, meg ott van az a megérzés, hogy valami nincs rendben, így a szíve egyre gyorsabban dogo, ahogy a másik a bokra előtt jár-kel. Mikor megáll, Mirima már tudja, hogy lebukott, és lám, a következő pillanatban már bámul is a vigyori arcba.*
- Igen, megtaláltál, elismerem. De ugye nem lógatsz fel az őzike mellé? *vigyorog, viccnek szánva a kérdést, és feltápászkodik.*
- Rendben, Te jössz! *és máris kacagva fut vissza a mezőre, számolni.*
- Egy, kettő, három... *kezd bele, és még mindig fogalma nincs róla, hogy a semmi közepén van kettesben egy nem evilági szörnyeteg társaságában, aki egyetlen pillanatnyi szeszélynek köszönhetően nem hasította még fel hastól nyakig.*
*Óvatos, mikor elfut, de nem eléggé. Lehet, hogy azért nem ügyel jobban, mert végül a bújócskának az a legjobb része, mikor megtalálod a másikat. Lapul a bokor alatt, és közben nem is sejti, hogy az életével játszik, szó szerint.
Mikor meghallja a közeledő dúdolást, még a lélegzetvételére is ügyel, és moccanás nélkül fülel. Kicsit végigszalad a hideg a hátán a dallamot hallva, meg ott van az a megérzés, hogy valami nincs rendben, így a szíve egyre gyorsabban dogo, ahogy a másik a bokra előtt jár-kel. Mikor megáll, Mirima már tudja, hogy lebukott, és lám, a következő pillanatban már bámul is a vigyori arcba.*
- Igen, megtaláltál, elismerem. De ugye nem lógatsz fel az őzike mellé? *vigyorog, viccnek szánva a kérdést, és feltápászkodik.*
- Rendben, Te jössz! *és máris kacagva fut vissza a mezőre, számolni.*
- Egy, kettő, három... *kezd bele, és még mindig fogalma nincs róla, hogy a semmi közepén van kettesben egy nem evilági szörnyeteg társaságában, aki egyetlen pillanatnyi szeszélynek köszönhetően nem hasította még fel hastól nyakig.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-22 18:19:29
Üzenet elküldve: 2014-11-22 18:19:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel//
*~Kilencvennyolc, kilencvenkilenc, száz!~
Számolásával együtt mintha az erdő is elnémult volna. Eddig a tetem felett vidáman rikácsoló varjak mind-mind túlzúgták egymást, de most rájuk is síri csend telepedett. Olyan, mintha a szél is elült volna, hogy a tőle reszkető fák ne adják ki édesen búgó hangjukat.
Amilyen hamar elárasztott mindent a csend, olyan sebességgel tér is vissza a bújócska körébe. A varjak újra beszélgetnek egymással, a fák ismét egymásra borulva ölelkeznek a szél ölén, és Leilith megtesz egy lépést abba az irányba, amerről a lány lépteit hallotta. Ő inkább igyekszik a saras részekbe lépni, hogy amaz meg ne hallja közeledtét, feltéve, ha jó irányba halad.
~Különös.~ -gondolja- ~Most nem érzem azt a szokásos gyilkolási ösztönt, mint amit azoknál éreztem, akikkel eddig játszottam.~
Hiába a nyomok szorgos elrejtése, Leiltih felfedezi a nedves avarban a talpacskák által elkotort leveleket, így lassan, de biztosan követve őket Mirima rejtekhelyének közelébe ér. Itt újra azt a szokásos dallamát kezdi el dúdolni, ami egy ködös, rémisztő éjszakát idéz fel az ember képzeletében, ahol egy gyanútlan kislányt vidám nótájával kap el egy gyilkos. Ez pontosan így is volt, csak a szerepek voltak fordítottak. Leilith volt a gyilkos, egy idegen pedig a dúdoló, s azóta átvette tőle ezt a kedves kis dallamot.
Ahogy cikázik a bokor előtt, úgy téve, mint aki még nem lelte föl társa rejtekét, már-már kísértetiesnek hat a zenebona. A hang lassan elül, miközben a lány arca mosolyra húzódik.*
-Megvagy! Megtaláltalak! *nyitja szét a bokor ágait egy előzmények nélküli pillanatban.
~Talán jobb lesz, ha nem mondok neki ilyen morbid felvetéseket a következő körben. Ki tudja, lehet, hogy elhagyott a gyilkolási vágyam?~*
-Most te vagy a hunyó! Gyerünk, ki a mezőre, addig elbújok!
A hozzászólás írója (Leilith Eredonys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.22 19:15:53
*~Kilencvennyolc, kilencvenkilenc, száz!~
Számolásával együtt mintha az erdő is elnémult volna. Eddig a tetem felett vidáman rikácsoló varjak mind-mind túlzúgták egymást, de most rájuk is síri csend telepedett. Olyan, mintha a szél is elült volna, hogy a tőle reszkető fák ne adják ki édesen búgó hangjukat.
Amilyen hamar elárasztott mindent a csend, olyan sebességgel tér is vissza a bújócska körébe. A varjak újra beszélgetnek egymással, a fák ismét egymásra borulva ölelkeznek a szél ölén, és Leilith megtesz egy lépést abba az irányba, amerről a lány lépteit hallotta. Ő inkább igyekszik a saras részekbe lépni, hogy amaz meg ne hallja közeledtét, feltéve, ha jó irányba halad.
~Különös.~ -gondolja- ~Most nem érzem azt a szokásos gyilkolási ösztönt, mint amit azoknál éreztem, akikkel eddig játszottam.~
Hiába a nyomok szorgos elrejtése, Leiltih felfedezi a nedves avarban a talpacskák által elkotort leveleket, így lassan, de biztosan követve őket Mirima rejtekhelyének közelébe ér. Itt újra azt a szokásos dallamát kezdi el dúdolni, ami egy ködös, rémisztő éjszakát idéz fel az ember képzeletében, ahol egy gyanútlan kislányt vidám nótájával kap el egy gyilkos. Ez pontosan így is volt, csak a szerepek voltak fordítottak. Leilith volt a gyilkos, egy idegen pedig a dúdoló, s azóta átvette tőle ezt a kedves kis dallamot.
Ahogy cikázik a bokor előtt, úgy téve, mint aki még nem lelte föl társa rejtekét, már-már kísértetiesnek hat a zenebona. A hang lassan elül, miközben a lány arca mosolyra húzódik.*
-Megvagy! Megtaláltalak! *nyitja szét a bokor ágait egy előzmények nélküli pillanatban.
~Talán jobb lesz, ha nem mondok neki ilyen morbid felvetéseket a következő körben. Ki tudja, lehet, hogy elhagyott a gyilkolási vágyam?~*
-Most te vagy a hunyó! Gyerünk, ki a mezőre, addig elbújok!
A hozzászólás írója (Leilith Eredonys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.22 19:15:53
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-22 16:54:14
Üzenet elküldve: 2014-11-22 16:54:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leilith Eredonys//
*Hogyne állt volna rá a dologra, hiszen a másik is kislány, ráadásul Miri imád az erdőben sétálni. Épp emiatt ismeri olyan jól, így hiába a cikázás, pontosan tudja, merre vannak, egészen addig, amíg be nem érnek a legnagyobb sűrűbe, ahol még ő sem járt. De még így is a kíváncsisága miatt megjegyez minden furán álló fát, kilátszó követ, madárfészket, gombacsoportot... Elvégre, ki látott már olyan elfet, aki eltévedt az erdőben? Na ugye.
A tisztásra érve azonban megszeppen. Szegény őzike rosszul járt.*
- Remélem, ami őt megette, nincs közel. *jegyzi meg halkan, ám utána a másik kislány azt mondja, ez tökéletes terep, és bújócskázni akar. Abban pedig Miri nagyon jó! A fenyegetést komolyan se veszi, a másik is kislány, fel se tudná emelni, nem hogy felvinni a fára. A nyakában lógó fogat látva pedig rémület helyett kacagni kezd.*
- Nem is a tied! Nem hiányzik egyik fogad se! És amúgy is, be se tudnád csukni a szádat akkora fogakkal! *mondja ki a nyilvánvalót, egyébként is, kicsoda hordaná a nyakában a saját fogát? Az üvöltésre viszont már összerezzen, de most se retteg, hanem durcás.*
- Jól van na, megyek már. *és vigyorogva, nem pedig sikoltozva, ered futásnak, eltűnve a tisztás szélén a bokrok között. Annyira naiv, hogy fel se fogta, hogy esetleg a bőre lehet a tét. Az őzet elejtő irbisztől jobban tart, mint a másik lánykától.
Ösztönösen ügyel rá, hogy avarra lépjen, ne a sárba - sem a cipőjét összekoszolni, se nyomokat hagyni nem akar. Végül talál két, majdnem teljesen egybe nőtt bokrot, aminek saját lehullott lombja, meg a ráhullott falevelek és a köré nőtt fű ajánl remek búvóhelyet. Valami kisebb állatka, talán nyúl, már ki is használta korábban, most viszont Mirima is bebújik alá, és betakarózik a lehullott falevelekkel, majd várja a másik kislányt, vajon rátalál-e.*
*Hogyne állt volna rá a dologra, hiszen a másik is kislány, ráadásul Miri imád az erdőben sétálni. Épp emiatt ismeri olyan jól, így hiába a cikázás, pontosan tudja, merre vannak, egészen addig, amíg be nem érnek a legnagyobb sűrűbe, ahol még ő sem járt. De még így is a kíváncsisága miatt megjegyez minden furán álló fát, kilátszó követ, madárfészket, gombacsoportot... Elvégre, ki látott már olyan elfet, aki eltévedt az erdőben? Na ugye.
A tisztásra érve azonban megszeppen. Szegény őzike rosszul járt.*
- Remélem, ami őt megette, nincs közel. *jegyzi meg halkan, ám utána a másik kislány azt mondja, ez tökéletes terep, és bújócskázni akar. Abban pedig Miri nagyon jó! A fenyegetést komolyan se veszi, a másik is kislány, fel se tudná emelni, nem hogy felvinni a fára. A nyakában lógó fogat látva pedig rémület helyett kacagni kezd.*
- Nem is a tied! Nem hiányzik egyik fogad se! És amúgy is, be se tudnád csukni a szádat akkora fogakkal! *mondja ki a nyilvánvalót, egyébként is, kicsoda hordaná a nyakában a saját fogát? Az üvöltésre viszont már összerezzen, de most se retteg, hanem durcás.*
- Jól van na, megyek már. *és vigyorogva, nem pedig sikoltozva, ered futásnak, eltűnve a tisztás szélén a bokrok között. Annyira naiv, hogy fel se fogta, hogy esetleg a bőre lehet a tét. Az őzet elejtő irbisztől jobban tart, mint a másik lánykától.
Ösztönösen ügyel rá, hogy avarra lépjen, ne a sárba - sem a cipőjét összekoszolni, se nyomokat hagyni nem akar. Végül talál két, majdnem teljesen egybe nőtt bokrot, aminek saját lehullott lombja, meg a ráhullott falevelek és a köré nőtt fű ajánl remek búvóhelyet. Valami kisebb állatka, talán nyúl, már ki is használta korábban, most viszont Mirima is bebújik alá, és betakarózik a lehullott falevelekkel, majd várja a másik kislányt, vajon rátalál-e.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-22 16:29:14
Üzenet elküldve: 2014-11-22 16:29:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Addlanniel//
*Lassacskán csak az erdőbe érnek. Ahhoz képest, hogy egy idegen hívta őt, elég könnyen ráállt a dologra. ~Naiv gyermek.~
A reggeli eső, ami nyálkássá tette az őszi leveleket, már elállt, de a talaj továbbra is csúszós, egy kétségbeesett lépésnél még talán el is eshet az ipse, aki éppen lóhalálában trappol át az erdőn. Mindenesetre Leilith jót nevetne rajta.
Az üres, holt falombok közt a tejfehér égen át átszűrődik egy fehérnél is fehérebb fény, amely így elég halványnak tetszik, mégis bevilágítja az egész mindenséget, innen, s tova. A barna, üres rengetegben először az ösvényen hordja magával szerencsétlent, majd egy váratlan pillanatban letér az ösvényről, be, az erdő mélyébe, magával csalogatva a lányt.
A távolból varjak rikácsolása hallatszik. ~Valami dögöt esznek... Vajon ezt a lányt is ők fogják megenni? Néha a varjak barátjának érzem magam.~ Kék szemeinek aranyat érő pillantásai néha az elfre vetülnek, vegyes érzelmekkel telten. Hol szánakozás, hol izgatottság, de néha egy-egy örömteli és mélabús is becsusszan a repertoárba.
Össze-vissza cikázva vezeti a lányt, hogy véletlenül se tudja, merre van a visszaút. Hol visszakanyarodnak az ösvény irányába, hol pedig homlokegyenest a másik irányba, de mindig szerény ívvel téve ezt, nehogy gyanús legyen az ide-oda ugrándozás. Már teljesen kivilágosodik, mikor egy tisztáshoz érnek, ahol Leilith megtudja, minek örültek annyira a varjak. Egy őztetem lóg le a fák ágairól, talán egy erdei irbisz vihette fel oda egymagában. Híresek erről a táplálkozási taktikáról.*
-Na! *kezdi szokásos mondókáját* -Ez egy tökéletes terep! Most pedig menj, és bújj el, de igyekezz jól elbújni, mert ha megtalállak, a te tested is a fán fog lógni, és a varjak fogják a szemeidet csipkedni!
*Hogy legyen egy kis éle is annak, amit mond, (hiszen mindez egy kislány szájából játékosnak is hathat), ujjaival megkocogtatja tejfogából készült talizmánját, ami inkább hasonlít valami rémséges szörny fogára, és lassan a szájához emeli ugyanazon ujját, jelezvén, hogy az tőle származik.*
-Mi lesz már?
*Teszi hozzá üvöltve.
Ha a lány elfut végre, keresztbe tett lábakkal leül a fűbe, és vígan, dallamosan dúdolgatni kezd.
~Egy, kettő, három, négy, öt, hat...~*
A hozzászólás írója (Leilith Eredonys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.22 16:30:13
*Lassacskán csak az erdőbe érnek. Ahhoz képest, hogy egy idegen hívta őt, elég könnyen ráállt a dologra. ~Naiv gyermek.~
A reggeli eső, ami nyálkássá tette az őszi leveleket, már elállt, de a talaj továbbra is csúszós, egy kétségbeesett lépésnél még talán el is eshet az ipse, aki éppen lóhalálában trappol át az erdőn. Mindenesetre Leilith jót nevetne rajta.
Az üres, holt falombok közt a tejfehér égen át átszűrődik egy fehérnél is fehérebb fény, amely így elég halványnak tetszik, mégis bevilágítja az egész mindenséget, innen, s tova. A barna, üres rengetegben először az ösvényen hordja magával szerencsétlent, majd egy váratlan pillanatban letér az ösvényről, be, az erdő mélyébe, magával csalogatva a lányt.
A távolból varjak rikácsolása hallatszik. ~Valami dögöt esznek... Vajon ezt a lányt is ők fogják megenni? Néha a varjak barátjának érzem magam.~ Kék szemeinek aranyat érő pillantásai néha az elfre vetülnek, vegyes érzelmekkel telten. Hol szánakozás, hol izgatottság, de néha egy-egy örömteli és mélabús is becsusszan a repertoárba.
Össze-vissza cikázva vezeti a lányt, hogy véletlenül se tudja, merre van a visszaút. Hol visszakanyarodnak az ösvény irányába, hol pedig homlokegyenest a másik irányba, de mindig szerény ívvel téve ezt, nehogy gyanús legyen az ide-oda ugrándozás. Már teljesen kivilágosodik, mikor egy tisztáshoz érnek, ahol Leilith megtudja, minek örültek annyira a varjak. Egy őztetem lóg le a fák ágairól, talán egy erdei irbisz vihette fel oda egymagában. Híresek erről a táplálkozási taktikáról.*
-Na! *kezdi szokásos mondókáját* -Ez egy tökéletes terep! Most pedig menj, és bújj el, de igyekezz jól elbújni, mert ha megtalállak, a te tested is a fán fog lógni, és a varjak fogják a szemeidet csipkedni!
*Hogy legyen egy kis éle is annak, amit mond, (hiszen mindez egy kislány szájából játékosnak is hathat), ujjaival megkocogtatja tejfogából készült talizmánját, ami inkább hasonlít valami rémséges szörny fogára, és lassan a szájához emeli ugyanazon ujját, jelezvén, hogy az tőle származik.*
-Mi lesz már?
*Teszi hozzá üvöltve.
Ha a lány elfut végre, keresztbe tett lábakkal leül a fűbe, és vígan, dallamosan dúdolgatni kezd.
~Egy, kettő, három, négy, öt, hat...~*
A hozzászólás írója (Leilith Eredonys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.22 16:30:13
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-22 09:26:39
Üzenet elküldve: 2014-11-22 09:26:39
ÚJ
![>Brennus Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2902_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Úton a Tharg erőd felé //
*Miután megtalálta a lovát, s táborhelyét, fáradtan ül le az életre keltett tűz mellé. Még mielőtt elnyomná az álom. (Közel egy napot volt a barlangban), szán még némi időt arra hogy tanulmányozza legújabb szerzeményét, a kürtöt. Magából a rúnákból nem sokat tud meg, legősibb nyelvükön íródott. Talán nem is ebből a világból származó írással. Lehetetlen megfejteni titkát. Szóval vissza is teszi oda ahol volt, az oldalára, ahol állandó helyet talált neki. Ezt követően átlapozza újra a kódexet, de az csak hajókról szól. Már épp lefeküdne, amikor eszébe ötlik, hogy ő mást is elhozott a sírból. Van pár kósza papírja, melyet szerteszét talált, padlón, meg minden felé. Az egyiken talál valamit ami érdekesnek tűnik. Egy kitépett lapnak tűnik, valami elveszett kódex féléből. Ezen egy alak fújja a kürtöt, akinek a kezén furcsa szimbólum látható, ezt ismeri. Törzsük ősi jele, melyet titokban kell tartania. Ki sem mondhatja a nevét. Az ábrán azok akik hasonló szimbólumot viselnek, nem, nem is, akik hasonló szimbólumokat viselnek, nem elég a jel, kell még egy rúna, de ezt nem érti.*
~ Élet, születés? Pedig láttam már. ~
*Ismerős a jel, de nem tudja beazonosítani, mindenesetre azok akiken a két rúna egyezik, nincsenek sokan, viszont ők, mi a fene lehet ez a jel?*
-Csak nem a világ hegységet akarod itt nekem ábrázolni? *Megforgatja a papírt, kissé fura elképzelés, ők nem így szokták nézi, na mindegy. De elvileg az aki fújja, az egyik oldalon áll, míg a másik kettő, a túl oldalán, mégis, mintha.*
~ Hallanák?~
*Furcsa, csóválja a fejét, aztán az alatta lévő szöveggel próbálkozik, de azzal nem boldogul, szóval álomra hajtja a fejét.
Furcsa álmot lát, pont azt amiről olvasott, egy alak, az egyik oldalán a hegynek, kettő a másikon, mégis hallják a kürt szavát.*
~ Az több ezer mérföld ~
*Ezzel az utolsó gondolattal ébred, hajnal van, újra. Ideje összecihelődnie. Miután felmálházta a lovakat, úgy dönt tesz egy próbát a kürttel. A biztonság kedvéért előbb kipányvázza a lovat, s csak után nézi meg a kürtöt.*
-Tegyünk egy próbát.*Morran, csak úgy magának, meg a lónak, aminek láthatóan már most nem tetszik a nagy ötlet.
Nagy levegőt vesz, aztán megfújja. Mintha egy egész seregnyi troll bődülne el, az erdei madarak felröppennek, s a visszhang bejárja a barlang környékét, s óriási erővel csapódik vissza a falakról. Majdnem megáll a szíve hirtelen, erre nem volt felkészülve.*
~ Ez fura ~
*A biztonság kedvéért még egyet fúj, a hatás ugyanaz. Most már cseng a füle, az erdő pedig teljesen néma lett több száz méteres körzetben.*
-Ideje lesz indulni.*Visszaköti oldalára a kürtöt, aztán miután lenyugtatta a tomboló lovat, valahogy a hátára küzdi magát s elindul az erőd felé. Jó 1 napi lovaglás mire egyáltalán a közelébe ér majd.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.22 12:03:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. + Múlt helyett jelen idő.
*Miután megtalálta a lovát, s táborhelyét, fáradtan ül le az életre keltett tűz mellé. Még mielőtt elnyomná az álom. (Közel egy napot volt a barlangban), szán még némi időt arra hogy tanulmányozza legújabb szerzeményét, a kürtöt. Magából a rúnákból nem sokat tud meg, legősibb nyelvükön íródott. Talán nem is ebből a világból származó írással. Lehetetlen megfejteni titkát. Szóval vissza is teszi oda ahol volt, az oldalára, ahol állandó helyet talált neki. Ezt követően átlapozza újra a kódexet, de az csak hajókról szól. Már épp lefeküdne, amikor eszébe ötlik, hogy ő mást is elhozott a sírból. Van pár kósza papírja, melyet szerteszét talált, padlón, meg minden felé. Az egyiken talál valamit ami érdekesnek tűnik. Egy kitépett lapnak tűnik, valami elveszett kódex féléből. Ezen egy alak fújja a kürtöt, akinek a kezén furcsa szimbólum látható, ezt ismeri. Törzsük ősi jele, melyet titokban kell tartania. Ki sem mondhatja a nevét. Az ábrán azok akik hasonló szimbólumot viselnek, nem, nem is, akik hasonló szimbólumokat viselnek, nem elég a jel, kell még egy rúna, de ezt nem érti.*
~ Élet, születés? Pedig láttam már. ~
*Ismerős a jel, de nem tudja beazonosítani, mindenesetre azok akiken a két rúna egyezik, nincsenek sokan, viszont ők, mi a fene lehet ez a jel?*
-Csak nem a világ hegységet akarod itt nekem ábrázolni? *Megforgatja a papírt, kissé fura elképzelés, ők nem így szokták nézi, na mindegy. De elvileg az aki fújja, az egyik oldalon áll, míg a másik kettő, a túl oldalán, mégis, mintha.*
~ Hallanák?~
*Furcsa, csóválja a fejét, aztán az alatta lévő szöveggel próbálkozik, de azzal nem boldogul, szóval álomra hajtja a fejét.
Furcsa álmot lát, pont azt amiről olvasott, egy alak, az egyik oldalán a hegynek, kettő a másikon, mégis hallják a kürt szavát.*
~ Az több ezer mérföld ~
*Ezzel az utolsó gondolattal ébred, hajnal van, újra. Ideje összecihelődnie. Miután felmálházta a lovakat, úgy dönt tesz egy próbát a kürttel. A biztonság kedvéért előbb kipányvázza a lovat, s csak után nézi meg a kürtöt.*
-Tegyünk egy próbát.*Morran, csak úgy magának, meg a lónak, aminek láthatóan már most nem tetszik a nagy ötlet.
Nagy levegőt vesz, aztán megfújja. Mintha egy egész seregnyi troll bődülne el, az erdei madarak felröppennek, s a visszhang bejárja a barlang környékét, s óriási erővel csapódik vissza a falakról. Majdnem megáll a szíve hirtelen, erre nem volt felkészülve.*
~ Ez fura ~
*A biztonság kedvéért még egyet fúj, a hatás ugyanaz. Most már cseng a füle, az erdő pedig teljesen néma lett több száz méteres körzetben.*
-Ideje lesz indulni.*Visszaköti oldalára a kürtöt, aztán miután lenyugtatta a tomboló lovat, valahogy a hátára küzdi magát s elindul az erőd felé. Jó 1 napi lovaglás mire egyáltalán a közelébe ér majd.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.11.22 12:03:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt. + Múlt helyett jelen idő.
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-20 22:49:11
Üzenet elküldve: 2014-11-20 22:49:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás//
*A többiek nem nagyon vevőek szuper ötletére, úgyhogy megint magára maradt nagyszabású terveivel. Éppen nekilát egy tisztességes hátiputi összecsomagolásának, amit tervei szerint magával visz a nagy világgá menő útra, mikor Chiari megérkezik. Na már most ez önmagában is elég meglepő, de még csomagot is hoz, ami pici, izeg mozog, nyáladzik és pont olyan, mint egy csupasz kis majom.
Akheel bizalmatlanul ólálkodik a gyógyító közelébe, de mire odalopakodik, már körbeveszi őt és minimanóját a népes kis társaság.*
~Most mi olyan nagy dolog ezen?~
*Duzzog magában és próbálja megkerülni a csoportosulást, hogy közelebbről vethessen egy kósza pillantást a figyelem középpontját megtestesítő újszülöttre.*
~Ellopja a bulit. Pedig pont ilyen szagom van nekem is reggelente, de az inkább oszlatja a tömeget.~
*Szimatolja ki a pépes kaksi szagát, mikor Chiari név szerint megszólítja. Annyira megijed, hogy sunnyogása és távoli harcművészeket meghazudtoló precíz akcióját megzavarják -a legnagyobb jóindulattal-, hogy behúzza nyakát és megdermed úgy ahogy van.*
-Möh?
*Amint észleli, hogy semmi vész, rá is mozdul rögvest a cuccokra, amiket Chiari hozott neki. Érdeklődve veszi kezeibe a holmikat, alaposan megvizsgálgatja őket. Az aprót azonnal el is mélyeszti tatyójában, majd a süntobozok után nyújtja mancsát. A legnagyobb örömet láthatóan ezekkel szerezte neki a gyógyító.
Szüksége is volt már valami hasonlóra, mert tele a nemlétező hócipője az egész keleti fittyfenével. El van ő itt nyomva, a szegény kis róka.*
-Köszönöm szépen.
*Húzza ki magát és mintha tekintélyes mennyiségű memoritert adna vissza, olyan komolysággal áll neki eme két egyszerű szónak is. Miután a kötelező körök le vannak tudva, még vet egy lapos pillantást a csecsemő felé és kicsit odébb ugrálva játszogatni kezd a sünijeivel.*
~Hadd szagolják a babakakit a többiek.~
*A többiek nem nagyon vevőek szuper ötletére, úgyhogy megint magára maradt nagyszabású terveivel. Éppen nekilát egy tisztességes hátiputi összecsomagolásának, amit tervei szerint magával visz a nagy világgá menő útra, mikor Chiari megérkezik. Na már most ez önmagában is elég meglepő, de még csomagot is hoz, ami pici, izeg mozog, nyáladzik és pont olyan, mint egy csupasz kis majom.
Akheel bizalmatlanul ólálkodik a gyógyító közelébe, de mire odalopakodik, már körbeveszi őt és minimanóját a népes kis társaság.*
~Most mi olyan nagy dolog ezen?~
*Duzzog magában és próbálja megkerülni a csoportosulást, hogy közelebbről vethessen egy kósza pillantást a figyelem középpontját megtestesítő újszülöttre.*
~Ellopja a bulit. Pedig pont ilyen szagom van nekem is reggelente, de az inkább oszlatja a tömeget.~
*Szimatolja ki a pépes kaksi szagát, mikor Chiari név szerint megszólítja. Annyira megijed, hogy sunnyogása és távoli harcművészeket meghazudtoló precíz akcióját megzavarják -a legnagyobb jóindulattal-, hogy behúzza nyakát és megdermed úgy ahogy van.*
-Möh?
*Amint észleli, hogy semmi vész, rá is mozdul rögvest a cuccokra, amiket Chiari hozott neki. Érdeklődve veszi kezeibe a holmikat, alaposan megvizsgálgatja őket. Az aprót azonnal el is mélyeszti tatyójában, majd a süntobozok után nyújtja mancsát. A legnagyobb örömet láthatóan ezekkel szerezte neki a gyógyító.
Szüksége is volt már valami hasonlóra, mert tele a nemlétező hócipője az egész keleti fittyfenével. El van ő itt nyomva, a szegény kis róka.*
-Köszönöm szépen.
*Húzza ki magát és mintha tekintélyes mennyiségű memoritert adna vissza, olyan komolysággal áll neki eme két egyszerű szónak is. Miután a kötelező körök le vannak tudva, még vet egy lapos pillantást a csecsemő felé és kicsit odébb ugrálva játszogatni kezd a sünijeivel.*
~Hadd szagolják a babakakit a többiek.~
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-11-20 21:24:14
Üzenet elküldve: 2014-11-20 21:24:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás, majd Chiari//
* Az első, aki köszönti és elé kerül, mikor már leszált a lováról, az Trodd. Aki még ajándékot is készített neki. Egy kis faragvánnyal. *
- Nahát, köszönöm szépen. Igazán kedves tőled ez a szép ajándék.
* Elveszi a kis figurát és elrejti kabátja alá, nehogy elveszítse. Utána Azil következik, aggodalmaskodva, de úgy tűnik, hogy az óriás aludt azért valamicskét. Legalábbis most valahogy kipihentebbnek tűnik az arca, csak az aggodalom felhőzi el arcát. *
- Annyira azért nem volt ez nagy táv és már rég elindultam. Néha leszálltam a lóról és sétáltunk egy kicsit. Jól vagyok, komolyan.
* Ismeri annyira a saját testét hogy tudja, mikor kell megállnia. Azokat a vészjelek ismeri már rég és hallgat rájuk. Enát pedig úgy igazítja meg a kendőben, hogy jobban szét tudjon most már tekinteni a világban. Igaz, még nem lát sok mindent, csak körvonalakat, árnyakat, fényt, de a kis hegyes fülei aprókat moccannak minden új neszre. Ráncos kis homlok fölött kócos sötétbarna fürtök. Világoskék szemek pislognak, pici száj cuppog időnként és gőgicsél néha, mintha csak valami mondanivalója lenne. Ami pedig Xomorrt illeti, nos, pont azért jött el most az erődből, hogy lefoglalja magát valami mással és ha feledni nem is tudja, de nem fájna neki annyira a hiánya. *
- Az még sokára lesz. És egyébként is, feledni bár nem fogom tudni, de idővel könnyebb lesz.
* Nem akar többett beszélni róla, így talán könnyebb lesz valamennyivel. Az utóbbi időben férjének sok dolga volt a táborban és azon kívül, a végzete is így érte el. Ezt halkan mondja ő is, a továbbiakat már úgy, hogy mindenki hallhassa. *
- Látni akartam, hogy minden rendben van-e veletek. Tudom, hogy Shauri elment a vadászokkal, így gyógyító nélkül maradtatok-
- Ja és Akheel, gyere csak! Találtunk neked út közben motyókat. Egy megkövesedett csigaházat, vörös és narancssárga színe van, meg egy pici zöld csík is van benne. Ez meg lukacsos és olyan sárgás-zöld színe van, mint a romlott sajtnak. Egészen fura, mintha kicsit üreges lenne. Meg néhány fenyőtoboz, aminek a gyantájába ragadt néhány tűlevél. Mint egy szúrós sündisznó.
* Mutatja meg a mütyürkéket a Vadásznak, ha odajött hozzá. *
* Az első, aki köszönti és elé kerül, mikor már leszált a lováról, az Trodd. Aki még ajándékot is készített neki. Egy kis faragvánnyal. *
- Nahát, köszönöm szépen. Igazán kedves tőled ez a szép ajándék.
* Elveszi a kis figurát és elrejti kabátja alá, nehogy elveszítse. Utána Azil következik, aggodalmaskodva, de úgy tűnik, hogy az óriás aludt azért valamicskét. Legalábbis most valahogy kipihentebbnek tűnik az arca, csak az aggodalom felhőzi el arcát. *
- Annyira azért nem volt ez nagy táv és már rég elindultam. Néha leszálltam a lóról és sétáltunk egy kicsit. Jól vagyok, komolyan.
* Ismeri annyira a saját testét hogy tudja, mikor kell megállnia. Azokat a vészjelek ismeri már rég és hallgat rájuk. Enát pedig úgy igazítja meg a kendőben, hogy jobban szét tudjon most már tekinteni a világban. Igaz, még nem lát sok mindent, csak körvonalakat, árnyakat, fényt, de a kis hegyes fülei aprókat moccannak minden új neszre. Ráncos kis homlok fölött kócos sötétbarna fürtök. Világoskék szemek pislognak, pici száj cuppog időnként és gőgicsél néha, mintha csak valami mondanivalója lenne. Ami pedig Xomorrt illeti, nos, pont azért jött el most az erődből, hogy lefoglalja magát valami mással és ha feledni nem is tudja, de nem fájna neki annyira a hiánya. *
- Az még sokára lesz. És egyébként is, feledni bár nem fogom tudni, de idővel könnyebb lesz.
* Nem akar többett beszélni róla, így talán könnyebb lesz valamennyivel. Az utóbbi időben férjének sok dolga volt a táborban és azon kívül, a végzete is így érte el. Ezt halkan mondja ő is, a továbbiakat már úgy, hogy mindenki hallhassa. *
- Látni akartam, hogy minden rendben van-e veletek. Tudom, hogy Shauri elment a vadászokkal, így gyógyító nélkül maradtatok-
- Ja és Akheel, gyere csak! Találtunk neked út közben motyókat. Egy megkövesedett csigaházat, vörös és narancssárga színe van, meg egy pici zöld csík is van benne. Ez meg lukacsos és olyan sárgás-zöld színe van, mint a romlott sajtnak. Egészen fura, mintha kicsit üreges lenne. Meg néhány fenyőtoboz, aminek a gyantájába ragadt néhány tűlevél. Mint egy szúrós sündisznó.
* Mutatja meg a mütyürkéket a Vadásznak, ha odajött hozzá. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718