Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:26:26
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:26:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Janey, Gabrien//
*Csitul valamit a vita, de a kolosszus tudja, hogy ez csak a felszín, ami alatt az indulatok, vélt, avagy valós sérelmek tovább fortyognak, mint a föld kérge alatt a láva. Forrón és lüktetőn, várva, hogy egyszer a felszínre juthassanak, hogy elárasszák az ember agyát a düh és a harag kénkőszagú érzelmeivel. Általában a legrosszabb pillanatban, természetesen.
A hósörényű eldönti magában, hogy még a reggel beállta után igyekszik rendbe tenni ezt a többiek között, nehogy tényleg akkor üssön be a hirig, amikor éppen az összetartás volna a megoldás kulcsa. Mindannyiuk értékes, ért valamihez, ha öt férfi, vagy öt nő volna, akkor ilyesmi fel sem merülhetne, de mivel három nőre jut két férfi – akik közül az egyik foglalt –, így akár meg is jósolható volt a dolgok ilyetén alakulása.
Ám a kis táborra csend borul, amikor Lia, Rilai és Khan álomra hajtják a fejüket. Mindenki fáradt, hisz a hajnal óta talpon vannak. A kolosszus néha még azon kapja magát, hogy hogyan ossza be az őrséget a karaván mellé, hogy mindenki tudjon pihenni, amikor rájön, hogy már régen nincs őrség, régen nincs karaván, de még törzs sem. Olyankor mélyet sóhajt, belebámul a tűzbe és azt a megfoghatatlan érzést vizsgálja a mellkasának rácsai közt, ami hajnal óta befészkelte magát oda és nem akar enyhülni.
Viszonozza Janemita csókját, pár pillanatig figyeli a kócos lány árnyékát, ahogy a fák felé tart, de mivel képtelen aludni, nyögve felkel ültéből és lehámozza magáról a páncél darabjait. Lassan egy napja viseli, s bármennyire is második bőreként funkcionál, pihenni benne csaknem lehetetlen. Ujjai gyorsan dolgoznak, pántot pánt után old ki, halkan csilingel a csat, ahogy a nehéz vasaktól megszabadul. Egy szál ingben sokkal kényelmesebb, bár így nélkülöznie kell a páncél vitathatatlan védelmét, ám nem számít semmi komoly veszélyre ilyen közel a városhoz. Ha meg mégis, ott a kerek pajzs, majd azzal védekezik.
A súlyos mesterpallost a vállára veszi, majd megindul Janey után, aki addigra már biztosan talált magának egy szimpatikus fát, amire felmászhat, hogy potenciális veszélyforrások után kémleljen. Amikor odaért megáll alatta és pár szívdobbanásnyi ideig kivár, hogy a lány is észrevegye őt az ágak között.*
- Akik meg akarnak lepni minket, nem hiszem, hogy tüzet gyújtanának… Ha meg tábort ütöttek, akkor nem akarnak meglepni minket.
*Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni kedvesét, ezért is hagyta, hogy megcselekedje, amit eltervezett. De tapasztalatai szerint, akik éjjeli rajtaütést terveznek, sem nem vernek tábort, sem nem gyújtanak tüzet, hogy helyzeti előnyüket feladván, megjelöljék tartózkodási helyüket.
Janey egyszerű lány, úgy értve, hogy nem sok harci tapasztalata van, ám a kolosszus már átélt egy-két rázós helyzetet a témában. Az elsőt gyermek korában, amikor még fegyverhordozó volt az ősz lovag, tanítója mellett. Az öreget álmában akarták megölni, de a serdülő hóhajú felébredt és egy lándzsával mellkason szúrta az orgyilkost. Akkor ölt először életében. Hányt és szédült utána, de soha többé nem remegett meg a kezében a fegyver acélja.*
- Gyere le. Nem tudok aludni, gyakorlunk kicsit.
*Nem látszik ugyan a háta mögött vidáman lobogó tábortűz vetette árnyékban, de a tömött szakáll alatt halovány mosoly dereng fel. Szívesen tanítja a lányt, egyrészt azért, mert így meg tudja majd védeni magát, másrészt meg legalább olyantól tanul, aki nem teljesen analfabéta a harc iskolájában.
Megvárja, míg leér Janey, addig a környéket fürkészi naparany szemeivel, mozgás, nem oda illő hangok és árnyékok után kutatva az erdő sötétjében.*
// Janey, Gabrien//
*Csitul valamit a vita, de a kolosszus tudja, hogy ez csak a felszín, ami alatt az indulatok, vélt, avagy valós sérelmek tovább fortyognak, mint a föld kérge alatt a láva. Forrón és lüktetőn, várva, hogy egyszer a felszínre juthassanak, hogy elárasszák az ember agyát a düh és a harag kénkőszagú érzelmeivel. Általában a legrosszabb pillanatban, természetesen.
A hósörényű eldönti magában, hogy még a reggel beállta után igyekszik rendbe tenni ezt a többiek között, nehogy tényleg akkor üssön be a hirig, amikor éppen az összetartás volna a megoldás kulcsa. Mindannyiuk értékes, ért valamihez, ha öt férfi, vagy öt nő volna, akkor ilyesmi fel sem merülhetne, de mivel három nőre jut két férfi – akik közül az egyik foglalt –, így akár meg is jósolható volt a dolgok ilyetén alakulása.
Ám a kis táborra csend borul, amikor Lia, Rilai és Khan álomra hajtják a fejüket. Mindenki fáradt, hisz a hajnal óta talpon vannak. A kolosszus néha még azon kapja magát, hogy hogyan ossza be az őrséget a karaván mellé, hogy mindenki tudjon pihenni, amikor rájön, hogy már régen nincs őrség, régen nincs karaván, de még törzs sem. Olyankor mélyet sóhajt, belebámul a tűzbe és azt a megfoghatatlan érzést vizsgálja a mellkasának rácsai közt, ami hajnal óta befészkelte magát oda és nem akar enyhülni.
Viszonozza Janemita csókját, pár pillanatig figyeli a kócos lány árnyékát, ahogy a fák felé tart, de mivel képtelen aludni, nyögve felkel ültéből és lehámozza magáról a páncél darabjait. Lassan egy napja viseli, s bármennyire is második bőreként funkcionál, pihenni benne csaknem lehetetlen. Ujjai gyorsan dolgoznak, pántot pánt után old ki, halkan csilingel a csat, ahogy a nehéz vasaktól megszabadul. Egy szál ingben sokkal kényelmesebb, bár így nélkülöznie kell a páncél vitathatatlan védelmét, ám nem számít semmi komoly veszélyre ilyen közel a városhoz. Ha meg mégis, ott a kerek pajzs, majd azzal védekezik.
A súlyos mesterpallost a vállára veszi, majd megindul Janey után, aki addigra már biztosan talált magának egy szimpatikus fát, amire felmászhat, hogy potenciális veszélyforrások után kémleljen. Amikor odaért megáll alatta és pár szívdobbanásnyi ideig kivár, hogy a lány is észrevegye őt az ágak között.*
- Akik meg akarnak lepni minket, nem hiszem, hogy tüzet gyújtanának… Ha meg tábort ütöttek, akkor nem akarnak meglepni minket.
*Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni kedvesét, ezért is hagyta, hogy megcselekedje, amit eltervezett. De tapasztalatai szerint, akik éjjeli rajtaütést terveznek, sem nem vernek tábort, sem nem gyújtanak tüzet, hogy helyzeti előnyüket feladván, megjelöljék tartózkodási helyüket.
Janey egyszerű lány, úgy értve, hogy nem sok harci tapasztalata van, ám a kolosszus már átélt egy-két rázós helyzetet a témában. Az elsőt gyermek korában, amikor még fegyverhordozó volt az ősz lovag, tanítója mellett. Az öreget álmában akarták megölni, de a serdülő hóhajú felébredt és egy lándzsával mellkason szúrta az orgyilkost. Akkor ölt először életében. Hányt és szédült utána, de soha többé nem remegett meg a kezében a fegyver acélja.*
- Gyere le. Nem tudok aludni, gyakorlunk kicsit.
*Nem látszik ugyan a háta mögött vidáman lobogó tábortűz vetette árnyékban, de a tömött szakáll alatt halovány mosoly dereng fel. Szívesen tanítja a lányt, egyrészt azért, mert így meg tudja majd védeni magát, másrészt meg legalább olyantól tanul, aki nem teljesen analfabéta a harc iskolájában.
Megvárja, míg leér Janey, addig a környéket fürkészi naparany szemeivel, mozgás, nem oda illő hangok és árnyékok után kutatva az erdő sötétjében.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:12:13
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:12:13
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//E’Nissa, Hryan//
- Hmm, Jogos. Legyen hát.
*Túlzás a vértje súlyára fogni sokmindent, de valóban, azért van súlya, még ha csak egy szelektív könnyűvért is. Plusz a lova az egy... Nos, egy olcsó egyszemélyes trójai faló, ami kis híján nem megy, ha nem tolják. Van ugyan erő benne, de legalább ugyanennyi makacsság is. Közben a nap is kisüt, és hamar lekényszeríti hősünk fejéről a sisakot. A haját továbbra sem kötötte be, úgy van ahogy reggel hagyta, és azóta se vette a fáradtságot, hogy foglalkozzon vele.*
- Ha ma akahrnék Ahrtheniohba éhrni, a lovat félholthra futtattam volna. De mondom, akkohr beleféhr a késleltetés. Időből most van bőven.
*Raccsolja gyanútlanul. Lefordul ő is a nyeregből, és megfogja a lovat. Legalábbis próbálja, hiszen annyit már megtanult, hogy Pofátlant egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, pláne nem elengedni. Pofátlan viszont megtanulta még ezen belül is azokat a pillanatnyi figyelemkieséseket kihasználni, amit gazdája hajlamos tanúsítani. Tehát, a pillanat alatt, amikor nem fogta senki, odább szaladt.*
- Héj, Pofátlan! Gyehevisszateho...
*Az elkövetkező nagyjából tíz percben, amíg lova után rohan teljes vértezetben körbe-körbe, említésre kerül Pofátlan (neve változatos főnevekkel helyettesítve), nem egy kanca felmenője, egykét közismeretben fennmaradt istenség neve, illetve ezek vonatkoztatásában néhány cselekvés, melyek többnyire gyilkossággal, kínzással, illetve olyan aktusokkal állnak kapcsolatban, amiket biztosan nem gondolhat komolyan. Ráadásul még a kereskedő, akitől tavaly megvette ezt a jószágot, is biztosan csuklik egy sort magában – ő, és női felmenői is. Végül, miután Pofátlan megunta a játékot, és ezért gazdája utolérhette, Wandar az izzadtságtól csuromvizesen, a lehetetlenségig szétzilált hajjal, és enyhén megviselt torokkal szól a két utazótársának – vagy amennyi épp fellelhető ebből:*
- Igen, pihenünk.
*Kiköti a lovát egy hosszabb kötélre, hogy hadd legeljen, (máskülönben tényleg elszelelne, ha veszélyt érez, vele együtt Wandar minden csomagjával) iszik a tartalékaiból, aztán invitálja Hryant:*
- Akkoh gyehe, vehjünk táboht.
- Hmm, Jogos. Legyen hát.
*Túlzás a vértje súlyára fogni sokmindent, de valóban, azért van súlya, még ha csak egy szelektív könnyűvért is. Plusz a lova az egy... Nos, egy olcsó egyszemélyes trójai faló, ami kis híján nem megy, ha nem tolják. Van ugyan erő benne, de legalább ugyanennyi makacsság is. Közben a nap is kisüt, és hamar lekényszeríti hősünk fejéről a sisakot. A haját továbbra sem kötötte be, úgy van ahogy reggel hagyta, és azóta se vette a fáradtságot, hogy foglalkozzon vele.*
- Ha ma akahrnék Ahrtheniohba éhrni, a lovat félholthra futtattam volna. De mondom, akkohr beleféhr a késleltetés. Időből most van bőven.
*Raccsolja gyanútlanul. Lefordul ő is a nyeregből, és megfogja a lovat. Legalábbis próbálja, hiszen annyit már megtanult, hogy Pofátlant egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, pláne nem elengedni. Pofátlan viszont megtanulta még ezen belül is azokat a pillanatnyi figyelemkieséseket kihasználni, amit gazdája hajlamos tanúsítani. Tehát, a pillanat alatt, amikor nem fogta senki, odább szaladt.*
- Héj, Pofátlan! Gyehevisszateho...
*Az elkövetkező nagyjából tíz percben, amíg lova után rohan teljes vértezetben körbe-körbe, említésre kerül Pofátlan (neve változatos főnevekkel helyettesítve), nem egy kanca felmenője, egykét közismeretben fennmaradt istenség neve, illetve ezek vonatkoztatásában néhány cselekvés, melyek többnyire gyilkossággal, kínzással, illetve olyan aktusokkal állnak kapcsolatban, amiket biztosan nem gondolhat komolyan. Ráadásul még a kereskedő, akitől tavaly megvette ezt a jószágot, is biztosan csuklik egy sort magában – ő, és női felmenői is. Végül, miután Pofátlan megunta a játékot, és ezért gazdája utolérhette, Wandar az izzadtságtól csuromvizesen, a lehetetlenségig szétzilált hajjal, és enyhén megviselt torokkal szól a két utazótársának – vagy amennyi épp fellelhető ebből:*
- Igen, pihenünk.
*Kiköti a lovát egy hosszabb kötélre, hogy hadd legeljen, (máskülönben tényleg elszelelne, ha veszélyt érez, vele együtt Wandar minden csomagjával) iszik a tartalékaiból, aztán invitálja Hryant:*
- Akkoh gyehe, vehjünk táboht.
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:59:14
Üzenet elküldve: 2015-07-01 17:59:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Még hallja Jane és Liah rövid szóváltását, de értésére nem jut, hogy mit is beszél meg egymás közt a két nő. De hogyan számíthatna mindaz, ha úgy készül álomföldére térni, hogy hozzá szorosan egy nő bújik ölelkezve? Azaz ő biztosan így tett, és jelenleg bír annyi önzőséggel, hogy a viszonzás hiányát teljes mértékben ignorálni tudja. Feltételezése szerint Rilai amúgy sem kínálta volna hellyel maga mellett csak azért, mert fél egyedül az erdőben.
Mielőtt elragadnák az aznapi események fáradalmai, sűrű említéseket tesz arra vonatkozóan, hogy kit és milyen helyzetben látna örömest álmaiban. Néha igen sikeresnek is mondható ez a metódus, például egyszer azt szerette volna látni, ahogy egy nagy halom aranyban fekszik, s tekintve, hogy néhány órával korábban kirámolták egy kastély kincstárát, elméje engedett a parancsoló szónak.*
~ Szép álom volt. ~
*A gyújtópontba most azonban nem valami immateriális vagy anyagi jószágot tesz, hanem az előtte gömbölyödő nőt, a többit meg már rábízhatja igencsak élénk fantáziájára.
Ezért is köp ki élesen, amikor megébredve a tűzkörnél találja magát. De csak magát, a többiek elmaradnak mellőle. A rutinos álomjárókat ez nem hozza zavarba, szétfutni kívánó fegyelmüket vasakarattal megtartják és emlékeztetik magukat rá, hogy ez nem a valóság. De honnét is meríthető a bizonyság, hogy valóban amit látnak az vízió, s nem a realitás? A langyos nyári szellő, a tűz közelébe hajolva a lángok heve, a fülben halló tücsökének nem tompábbak mintha azokat ébren érzékelné.
Leveti magáról a pokrócot, de talpra állni már nem tud, mert előtte a tűz egyszeriben magasabbra csap, mintha éghető anyaggal szórnák meg hirtelenjében. Az arcába szökő parányi zsarátnokok ellen maga elé emeli kezét, hogy két szegmenssel később már ne szenvedjen társaságot. Túloldalt egységes fekete színből varrt ruhájú alak ül felhúzott térdekkel, vállának támasztott bottal. Egy időt eltöltenek azzal, hogy méricskélik a másikat. Khan ezt láthatóan gyanakvással és kardjának rövid úton történő elővonásával tenné, míg a másik csak mosolyog, baromi idegesítő módon, mígnem a félszemű rá nem jön, hogy azért, mert magát látja visszaköszönni benne.*
~ A két dudás meg a csárda története, mi? ~
- Igen, mondhatjuk úgy is. - *A férfi, merthogy fejéről közben lehajtva a csuklyát felfedi az arcát a zsoldos előtt, valahogy egy hollóra emlékezteti Khant. Egyenesen metszett orr, szürke fényű tekintet, noha arca kissé sápadtabb a még egészségesnek mondhatónál. Az első összbenyomása az, hogy az ürge lázas és az utolsókat rúgja.*
- Elmondom mik a lehetőségek: valahogy sikerült kiütnöd és eltüntetned négy társamat is, amíg én meg nem ébredtem (elnézve téged azért efelől lennének kétségeim). A másik, hogy én a barna hajú hercegnőmmel akartam álmot látni, és téged kaptalak helyette. Bármelyik igaz is a kettő közül, kurva rosszul áll a szénád. - *Valahogy mindig jelentőségét érzi megtoldani mondandóját némi fenyegetéssel és káromkodással is. Úgy tapasztalta, hogy azok gyakran megoldják a problémát fegyveres vagy pusztakezes konfliktus közbeiktatása nélkül is.*
- Egyik sem, és a humorod feleolyan jó sincs, mint gondolod magadról, Khan. - *Már most, néhány szó után szívesen tépné le a másik karját és állítaná a hátába. Reméli hosszantartó látogatásra szánta magát a hollós fickó.*
- Azt ne mondd kérlek, hogy ez egy olyan hülye álom, ahol megjelenik a próféta, aki elkezd nekem ködös utalgatásokat tenni a jövőmről, hogy vessek számot a tetteimmel, bla-bla-bla. - *Kezével eljátssza az üresen locsogó emberekre használt "mutatványt", nem zavartatva magát a tény által, hogy voltaképp manipulálják az álmát.*
- Szóval essünk túl rajta, és mondd el amit el kell, és engedj valami kellemesebbről fantáziálnom. Bár ennél itt bármi csak jobb lehet.
- Miért kellene, hogy különösebb oka legyen az ittlétemnek? Csak beszélgetni szeretnék.
- Az a nők szokása. - *Tény, hogy ő is szereti a száját járatni, de ahogy a hollóruhás használta a "beszélgetni" szót, arról Khannak rögtön az jutott eszébe, hogy most valami mélyebb konverzáció következik.
Tekintve, hogy más kiutat nem lát belőle, megadólag széttárja kezeit. Essenek minél előbb túl rajta, ha túl kell. Mégis, annak dacára, hogy ismeretlen látogatója beszélni óhajt vele, meglehetősen előzékeny a kezdeményezést illetően, így Khan az, aki elébe vág és kérdez.*
- Ki vagy te?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.01 19:22:13, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Még hallja Jane és Liah rövid szóváltását, de értésére nem jut, hogy mit is beszél meg egymás közt a két nő. De hogyan számíthatna mindaz, ha úgy készül álomföldére térni, hogy hozzá szorosan egy nő bújik ölelkezve? Azaz ő biztosan így tett, és jelenleg bír annyi önzőséggel, hogy a viszonzás hiányát teljes mértékben ignorálni tudja. Feltételezése szerint Rilai amúgy sem kínálta volna hellyel maga mellett csak azért, mert fél egyedül az erdőben.
Mielőtt elragadnák az aznapi események fáradalmai, sűrű említéseket tesz arra vonatkozóan, hogy kit és milyen helyzetben látna örömest álmaiban. Néha igen sikeresnek is mondható ez a metódus, például egyszer azt szerette volna látni, ahogy egy nagy halom aranyban fekszik, s tekintve, hogy néhány órával korábban kirámolták egy kastély kincstárát, elméje engedett a parancsoló szónak.*
~ Szép álom volt. ~
*A gyújtópontba most azonban nem valami immateriális vagy anyagi jószágot tesz, hanem az előtte gömbölyödő nőt, a többit meg már rábízhatja igencsak élénk fantáziájára.
Ezért is köp ki élesen, amikor megébredve a tűzkörnél találja magát. De csak magát, a többiek elmaradnak mellőle. A rutinos álomjárókat ez nem hozza zavarba, szétfutni kívánó fegyelmüket vasakarattal megtartják és emlékeztetik magukat rá, hogy ez nem a valóság. De honnét is meríthető a bizonyság, hogy valóban amit látnak az vízió, s nem a realitás? A langyos nyári szellő, a tűz közelébe hajolva a lángok heve, a fülben halló tücsökének nem tompábbak mintha azokat ébren érzékelné.
Leveti magáról a pokrócot, de talpra állni már nem tud, mert előtte a tűz egyszeriben magasabbra csap, mintha éghető anyaggal szórnák meg hirtelenjében. Az arcába szökő parányi zsarátnokok ellen maga elé emeli kezét, hogy két szegmenssel később már ne szenvedjen társaságot. Túloldalt egységes fekete színből varrt ruhájú alak ül felhúzott térdekkel, vállának támasztott bottal. Egy időt eltöltenek azzal, hogy méricskélik a másikat. Khan ezt láthatóan gyanakvással és kardjának rövid úton történő elővonásával tenné, míg a másik csak mosolyog, baromi idegesítő módon, mígnem a félszemű rá nem jön, hogy azért, mert magát látja visszaköszönni benne.*
~ A két dudás meg a csárda története, mi? ~
- Igen, mondhatjuk úgy is. - *A férfi, merthogy fejéről közben lehajtva a csuklyát felfedi az arcát a zsoldos előtt, valahogy egy hollóra emlékezteti Khant. Egyenesen metszett orr, szürke fényű tekintet, noha arca kissé sápadtabb a még egészségesnek mondhatónál. Az első összbenyomása az, hogy az ürge lázas és az utolsókat rúgja.*
- Elmondom mik a lehetőségek: valahogy sikerült kiütnöd és eltüntetned négy társamat is, amíg én meg nem ébredtem (elnézve téged azért efelől lennének kétségeim). A másik, hogy én a barna hajú hercegnőmmel akartam álmot látni, és téged kaptalak helyette. Bármelyik igaz is a kettő közül, kurva rosszul áll a szénád. - *Valahogy mindig jelentőségét érzi megtoldani mondandóját némi fenyegetéssel és káromkodással is. Úgy tapasztalta, hogy azok gyakran megoldják a problémát fegyveres vagy pusztakezes konfliktus közbeiktatása nélkül is.*
- Egyik sem, és a humorod feleolyan jó sincs, mint gondolod magadról, Khan. - *Már most, néhány szó után szívesen tépné le a másik karját és állítaná a hátába. Reméli hosszantartó látogatásra szánta magát a hollós fickó.*
- Azt ne mondd kérlek, hogy ez egy olyan hülye álom, ahol megjelenik a próféta, aki elkezd nekem ködös utalgatásokat tenni a jövőmről, hogy vessek számot a tetteimmel, bla-bla-bla. - *Kezével eljátssza az üresen locsogó emberekre használt "mutatványt", nem zavartatva magát a tény által, hogy voltaképp manipulálják az álmát.*
- Szóval essünk túl rajta, és mondd el amit el kell, és engedj valami kellemesebbről fantáziálnom. Bár ennél itt bármi csak jobb lehet.
- Miért kellene, hogy különösebb oka legyen az ittlétemnek? Csak beszélgetni szeretnék.
- Az a nők szokása. - *Tény, hogy ő is szereti a száját járatni, de ahogy a hollóruhás használta a "beszélgetni" szót, arról Khannak rögtön az jutott eszébe, hogy most valami mélyebb konverzáció következik.
Tekintve, hogy más kiutat nem lát belőle, megadólag széttárja kezeit. Essenek minél előbb túl rajta, ha túl kell. Mégis, annak dacára, hogy ismeretlen látogatója beszélni óhajt vele, meglehetősen előzékeny a kezdeményezést illetően, így Khan az, aki elébe vág és kérdez.*
- Ki vagy te?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.01 19:22:13, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 16:35:27
Üzenet elküldve: 2015-07-01 16:35:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Általában Hryan nem szokott semmit sem erőltetni, kivéve, ha ez éppen az ő érdekeit szolgálja, mint ebben az esetben is. Így bár némileg bosszús, hogy E'Nissa újfent megelőzi, viszont kapva-kap a lehetőségen.*
-Ahogy a lány mondja.
*Valóban nem szeretné, ha a ló idő előtt kimúlna alóla. Sok aranyat fizetett érte, és már jó pár éve társak a bajban. Persze, ha mélyebben belegondolunk Letrionon ott a böhöm páncélja. Tény, hogy talán lova is erőteljesebb. Hryan hátasa épp olyan karcsú és mozgékony, mint gazdája, de még így sem kottyan meg neki a két elfvérű súlya.*
-Jobb szeretem a friss húst, amíg megoldható.
*Hárítja el a férfi kínálását. Állot sült, vagy éppen szárított hús kevéssé csiklandozza meg ínyét. Közben Letrion kérdez is, így Hryan akaratlanul is oldalra fordul, amerre Amon Ruadhot sejti az erdőn túl. Talán ha megfelelő szögben nézi, a magasabbra szálló füst csíkját megpillanthatja az ég egy szegletében, fák ritkásában.*
-A hóhajú asszony maga köré gyűjtötte híveit. De hát ő mégiscsak egy asszony, nem hiszem, hogy lesz olyan erős, mint a hadúr... volt.
*Ez utolsó szó némi fanyar gúnnyal szakad elő belőle. Közben el is érik az előre jelzett tisztást, és Hryan lassabb lépésre fogja lovát, majd oldalra húzza az ösvényről.*
-Legalább egy késői ebéd erejéig álljunk itt meg. E'Nissa ügyes csapdász, hamar hoz nekünk valami friss húst. Addig mi előkészítjük a tüzet. Két óra pihenőtől még nem fordul fejére a világ. Legfeljebb később belehúzunk kicsit, ha annyira még ma Artheniorba akarsz érni.
*Szól oda az embernek, majd a tisztás szélénél, pár lépésre az ösvénytől meg is állítja a lovat, s hátranyúl, hogy segítsen a lányának lesiklani a lóról.*
-Hagyd csak itt a holmid, nem kell mindent cipelned.
*Mondja neki még, miközben maga is lecsusszan a nyeregből, s engedi, hogy a hátas kedvére legeljen egy kicsit.*
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Általában Hryan nem szokott semmit sem erőltetni, kivéve, ha ez éppen az ő érdekeit szolgálja, mint ebben az esetben is. Így bár némileg bosszús, hogy E'Nissa újfent megelőzi, viszont kapva-kap a lehetőségen.*
-Ahogy a lány mondja.
*Valóban nem szeretné, ha a ló idő előtt kimúlna alóla. Sok aranyat fizetett érte, és már jó pár éve társak a bajban. Persze, ha mélyebben belegondolunk Letrionon ott a böhöm páncélja. Tény, hogy talán lova is erőteljesebb. Hryan hátasa épp olyan karcsú és mozgékony, mint gazdája, de még így sem kottyan meg neki a két elfvérű súlya.*
-Jobb szeretem a friss húst, amíg megoldható.
*Hárítja el a férfi kínálását. Állot sült, vagy éppen szárított hús kevéssé csiklandozza meg ínyét. Közben Letrion kérdez is, így Hryan akaratlanul is oldalra fordul, amerre Amon Ruadhot sejti az erdőn túl. Talán ha megfelelő szögben nézi, a magasabbra szálló füst csíkját megpillanthatja az ég egy szegletében, fák ritkásában.*
-A hóhajú asszony maga köré gyűjtötte híveit. De hát ő mégiscsak egy asszony, nem hiszem, hogy lesz olyan erős, mint a hadúr... volt.
*Ez utolsó szó némi fanyar gúnnyal szakad elő belőle. Közben el is érik az előre jelzett tisztást, és Hryan lassabb lépésre fogja lovát, majd oldalra húzza az ösvényről.*
-Legalább egy késői ebéd erejéig álljunk itt meg. E'Nissa ügyes csapdász, hamar hoz nekünk valami friss húst. Addig mi előkészítjük a tüzet. Két óra pihenőtől még nem fordul fejére a világ. Legfeljebb később belehúzunk kicsit, ha annyira még ma Artheniorba akarsz érni.
*Szól oda az embernek, majd a tisztás szélénél, pár lépésre az ösvénytől meg is állítja a lovat, s hátranyúl, hogy segítsen a lányának lesiklani a lóról.*
-Hagyd csak itt a holmid, nem kell mindent cipelned.
*Mondja neki még, miközben maga is lecsusszan a nyeregből, s engedi, hogy a hátas kedvére legeljen egy kicsit.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:33:29
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:33:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Megannyi, száznyi apró libabőr ül ki karjára, ahogy az emberférfi folytatja mondókáját. Ám hangot nem ad a beszédstílus okozta kínlódásának, csupán apró szusszanással nyugtázza a különcséget. Ez az út hosszabb lesz, mint várta. Nem elég, hogy apjára van szorulva, még ezt a különös beszédűt is el kell viselnie. Tán jobb lett volna, ha marad ahol volt? *
- A te lovad csupán egy lovast visz, emez kettő. És gondolom Hryan nem szeretné, ha a vártnál hamarabb döglene ki alóla a sajátja * veti fel, ahogy a pihenés, haladás témaköre kerül terítékre a hímek között. Persze igazából ahhoz sincs kedve, hogy eme két szép példánynak fogjon ételt, de még mindig jobb elidőzni az erdőben egyedül, mint hallgatni a fura társalgásuk. És mivel belefolyni nem akar, így a felvetett kérdésre sem válaszol, nem mintha tudna. Nem igazán bírta nyomon követni, hogy mi zajlott, miután a törzs vezére a lángoló épületektől eljött. Igazából az egész csak felbolydult méhkasra hasonlott, ami elől a józan eszű kétlábú sietősen elfut. *
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Megannyi, száznyi apró libabőr ül ki karjára, ahogy az emberférfi folytatja mondókáját. Ám hangot nem ad a beszédstílus okozta kínlódásának, csupán apró szusszanással nyugtázza a különcséget. Ez az út hosszabb lesz, mint várta. Nem elég, hogy apjára van szorulva, még ezt a különös beszédűt is el kell viselnie. Tán jobb lett volna, ha marad ahol volt? *
- A te lovad csupán egy lovast visz, emez kettő. És gondolom Hryan nem szeretné, ha a vártnál hamarabb döglene ki alóla a sajátja * veti fel, ahogy a pihenés, haladás témaköre kerül terítékre a hímek között. Persze igazából ahhoz sincs kedve, hogy eme két szép példánynak fogjon ételt, de még mindig jobb elidőzni az erdőben egyedül, mint hallgatni a fura társalgásuk. És mivel belefolyni nem akar, így a felvetett kérdésre sem válaszol, nem mintha tudna. Nem igazán bírta nyomon követni, hogy mi zajlott, miután a törzs vezére a lángoló épületektől eljött. Igazából az egész csak felbolydult méhkasra hasonlott, ami elől a józan eszű kétlábú sietősen elfut. *
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:15:52
Üzenet elküldve: 2015-07-01 13:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
– A nyugodt alvás adomány *feleli, miközben a hangjában most nincs egy cseppnyi gúny sem, hiszen komolyan így gondolja.
Épp elégszer forgott álmatlanul vagy ébredt rémálmokból ahhoz, hogy ez legyen a véleménye.*
– Az igaz, hogy biztonságos odafent rejtőzni, de nem mindig a legkényelmesebb.
*Lassan bólint.*
~Ha nem tetszik neki ez a hely, akkor annak talán oka is van, vagy elmondja majd, vagy sem. Bár remélem, majd reggelre kelve tudunk kicsit beszélgetni, ha így egymás mellé sodort a szerencse.~
– Én is remélem *vigyorodik el.* De ha mégsem, nem haragszom meg, ha újra megkérdezed, kisasszony.
*Mivel a lány nem tiltakozik az ellen, hogy a mélyedésben, aránylag puha, bár zizegős avarágyon hajtsák álomra a fejüket, így ő is elnyugszik estére.
Nincs tudatában, hogy miután elnyomta az álom, az oldalára fordul, és karja ösztönösen öleli a mellette fekvő testet.
Azt sem tudja, mennyi idő telt el, mert érdekes módon, most nem ébred óránként.
Mocorgás ébreszti, és az ezzel járó avarzizegés. A szemeit még nem nyitja ki, de már észleli, hogy valaki megemeli a karját, hogy kibújjon alóla.
Eszébe jut a tegnapi lány, a kis vöröske.
Nem tiltakozik, nem szorítja magához erővel, de a szemeit résnyire nyitja, és a pillái alól lesi a lányt.*
~Vajon így reggelre kelve mit tesz? Lelép szó nélkül, vagy megráz, hogy keljek én is fel?~
*De a lány meglepi. Mert bár odébb csusszan, de nem megy sehova, visszafekszik mellé, és nézelődik.
Norke kinyitja a szemét, de ő nem a lombokon átszűrődő fények játékát figyeli, hanem a lány profilját.*
– Szép reggelt, vöröske! *köszön a lánynak némileg még érdes hangon, és felkönyököl.* Kicsit elaludtunk, úgy látom. De ez csak akkor gond, ha sietős az utad.
*Eszébe jut ez esti beszélgetésük.*
– Mondd csak, kisasszony, hogy is van ez, csak szeretnél valahova máshova menni, vagy menned is kell?
~Nem mindegy, hogy csak vonzza az új, vagy éppen menekül.~
– A nyugodt alvás adomány *feleli, miközben a hangjában most nincs egy cseppnyi gúny sem, hiszen komolyan így gondolja.
Épp elégszer forgott álmatlanul vagy ébredt rémálmokból ahhoz, hogy ez legyen a véleménye.*
– Az igaz, hogy biztonságos odafent rejtőzni, de nem mindig a legkényelmesebb.
*Lassan bólint.*
~Ha nem tetszik neki ez a hely, akkor annak talán oka is van, vagy elmondja majd, vagy sem. Bár remélem, majd reggelre kelve tudunk kicsit beszélgetni, ha így egymás mellé sodort a szerencse.~
– Én is remélem *vigyorodik el.* De ha mégsem, nem haragszom meg, ha újra megkérdezed, kisasszony.
*Mivel a lány nem tiltakozik az ellen, hogy a mélyedésben, aránylag puha, bár zizegős avarágyon hajtsák álomra a fejüket, így ő is elnyugszik estére.
Nincs tudatában, hogy miután elnyomta az álom, az oldalára fordul, és karja ösztönösen öleli a mellette fekvő testet.
Azt sem tudja, mennyi idő telt el, mert érdekes módon, most nem ébred óránként.
Mocorgás ébreszti, és az ezzel járó avarzizegés. A szemeit még nem nyitja ki, de már észleli, hogy valaki megemeli a karját, hogy kibújjon alóla.
Eszébe jut a tegnapi lány, a kis vöröske.
Nem tiltakozik, nem szorítja magához erővel, de a szemeit résnyire nyitja, és a pillái alól lesi a lányt.*
~Vajon így reggelre kelve mit tesz? Lelép szó nélkül, vagy megráz, hogy keljek én is fel?~
*De a lány meglepi. Mert bár odébb csusszan, de nem megy sehova, visszafekszik mellé, és nézelődik.
Norke kinyitja a szemét, de ő nem a lombokon átszűrődő fények játékát figyeli, hanem a lány profilját.*
– Szép reggelt, vöröske! *köszön a lánynak némileg még érdes hangon, és felkönyököl.* Kicsit elaludtunk, úgy látom. De ez csak akkor gond, ha sietős az utad.
*Eszébe jut ez esti beszélgetésük.*
– Mondd csak, kisasszony, hogy is van ez, csak szeretnél valahova máshova menni, vagy menned is kell?
~Nem mindegy, hogy csak vonzza az új, vagy éppen menekül.~
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 05:31:46
Üzenet elküldve: 2015-07-01 05:31:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A folyóparton//
*Victaella meglátva a elfet, eszébe jut hogy neki igazából dolga is van ezen a folyóparton, gyógynövényeket kell szednie!
Viszont az ismeretlen elf pont az egyik értékes darabon ül, gondolkodik hogyan tudná elhessegetni anélkül hogy egyáltalán hozzá kelljen szólnia. Kezdeti bizalmatlansága egyszerre csak megszűnik, erőt véve magán közelebb lép a férfihoz és megszólítja.*
-Helló, arrébb tudnál-e esetleg csúszni mert éppen kellene az a gyógynövény amin ülsz. *Közeledik mosolyogva.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.01 14:05:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a világnak ellentmondó részlet javítása (a sárkányfog nem fűben terem, és pláne nem egy tölgyesben, illene elolvasni a leírását, ha már ilyen buzgón keresed).
*Victaella meglátva a elfet, eszébe jut hogy neki igazából dolga is van ezen a folyóparton, gyógynövényeket kell szednie!
Viszont az ismeretlen elf pont az egyik értékes darabon ül, gondolkodik hogyan tudná elhessegetni anélkül hogy egyáltalán hozzá kelljen szólnia. Kezdeti bizalmatlansága egyszerre csak megszűnik, erőt véve magán közelebb lép a férfihoz és megszólítja.*
-Helló, arrébb tudnál-e esetleg csúszni mert éppen kellene az a gyógynövény amin ülsz. *Közeledik mosolyogva.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.01 14:05:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; a világnak ellentmondó részlet javítása (a sárkányfog nem fűben terem, és pláne nem egy tölgyesben, illene elolvasni a leírását, ha már ilyen buzgón keresed).
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 05:07:57
Üzenet elküldve: 2015-07-01 05:07:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A folyóparton//
*Zheno nyugodtan, komótos tempóban sétál az ösvényen. Nem siet ő sehova, sőt, pihenni is ideje már. Na meg a rövid beszerző útja is jó egy kis kikapcsolódásra. Kiürítheti elméjét, elgondolkodik a múlton picit, aztán emlékeiből erőt merítve indul tovább, vagyis vissza, haza.*
~Remélem, igaz a szóbeszéd, miszerint erre találhatok sárkányfogat. Ritka egy növén, meg kell hagyni, ráadásul nagyobb mennyiség kell ahhoz, hogy egy kevéske anyagot nyerhessek vele.~
*Megpillantja folyót a fákon túl, és nem bír ellenállni a parti friss levegő hívásának. Jól esne most egy kis szellő, a csend és a nedves levegő. Jót tesz a bőrnek, a tüdőnek, na meg az elmének. Kiérve oda letelepszik a fűbe és belemerül emlékeibe. Többnyire egy bájos, vörös hajú lány tánca forog szemei előtt. Mosolya melegséget gyújt szívében, s tudja, hogy nem kell félnie, ha vele van. De sajnos már nincs az élők között. Halála meggyötörte a férfit, de talpra állása után e mosoly csak erőt ad neki további kutatásaihoz, hivatásához.*
-Bárcsak vele lehetnék! *Mondja alig hallhatóan magának.
A vizet fürkészi, annak csendes hullámzását, a nap sugarainak tükröződését.*
A hozzászólás írója (Zheno Illistroi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 05:08:31
*Zheno nyugodtan, komótos tempóban sétál az ösvényen. Nem siet ő sehova, sőt, pihenni is ideje már. Na meg a rövid beszerző útja is jó egy kis kikapcsolódásra. Kiürítheti elméjét, elgondolkodik a múlton picit, aztán emlékeiből erőt merítve indul tovább, vagyis vissza, haza.*
~Remélem, igaz a szóbeszéd, miszerint erre találhatok sárkányfogat. Ritka egy növén, meg kell hagyni, ráadásul nagyobb mennyiség kell ahhoz, hogy egy kevéske anyagot nyerhessek vele.~
*Megpillantja folyót a fákon túl, és nem bír ellenállni a parti friss levegő hívásának. Jól esne most egy kis szellő, a csend és a nedves levegő. Jót tesz a bőrnek, a tüdőnek, na meg az elmének. Kiérve oda letelepszik a fűbe és belemerül emlékeibe. Többnyire egy bájos, vörös hajú lány tánca forog szemei előtt. Mosolya melegséget gyújt szívében, s tudja, hogy nem kell félnie, ha vele van. De sajnos már nincs az élők között. Halála meggyötörte a férfit, de talpra állása után e mosoly csak erőt ad neki további kutatásaihoz, hivatásához.*
-Bárcsak vele lehetnék! *Mondja alig hallhatóan magának.
A vizet fürkészi, annak csendes hullámzását, a nap sugarainak tükröződését.*
A hozzászólás írója (Zheno Illistroi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 05:08:31
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:48:24
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:48:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Hryan, E’Nissa//
*Hát nem megnyerő forma ez a Wandar? Bár általában nem nagyon figyel az ilyesmikre, most nem tudja nem észrevenni a párocska... Csalódását? Viszolygását? Pánikra semmi ok, ez még nem jelent semmit, hősünk amennyi ember(elfóriásésatöbbi)ismerettel rendelkezik, még egy nyilvánvaló ironizálást is csak hosszas elmélkedés után ismer fel, nem hogy itt egyesek hátsó szándékát akár csak ösztönből is megsejtse. Bár mindkettejüktől feleannyi nevet kap, mint amennyit ő adott, a kettőt összetéve az már pont ugyanannyi. A többi meg éppoly mindegy, neki csak annyi kell, amennyivel rendesen meg tudja szólítani újdonsült csapattársait. Habár Hryan esetében bebukta ezt a lehetőséget.* ~Tiszta Ryrin kettő... Vagy Roryk három.~
- Öhvendek a szehrencsének! *folytatja a szőrszálhasogatást enyhe kárörömmel, és úgy tűnik újra visszatért az a bőr alá mászó vigyor az arcára.*
- Nem hrossz ötlet, báhr délután még menetelhetnénk. Én eleve mihamahrabb oda akahrtam éhrni Ahrtheniohba. *Mi több, ő eredetileg alvás nélkül, csak sima kajaszünetekkel végigerőltette volna az utat, az ösvényt úgysem könnyű eltéveszteni. Hiszen ki tudja miféle veszélyek leselkedhetnek az egyénre az erdőben! Így viszont, hogy csapatban megy, már biztonságosabb...*
- Étel az van tahrtalékban. *Sejteti a kínálatot, már amennyiben a raccsolása továbbra sem tántorítja el a két jómadarat. Egyébként igazából a csapdászásra akart ezzel válaszolni.*
- Végülis lett valami abból szehrveződésből? Isuhii nagyon meggyőző beszédet tahrtott.
*Kérdi, hiszen ő meg sem várta, hogy bárki reagál a lányra, azonnal el is húzta a csíkot, s jó hogy fityiszt nem mutatott, pedig az tényleg a pofátlanság netovábbja lett volna. Így viszont, hogy van kitől kérdeznie – aki szintén ott volt, és tovább maradt – már csak kíváncsi.*
*Hát nem megnyerő forma ez a Wandar? Bár általában nem nagyon figyel az ilyesmikre, most nem tudja nem észrevenni a párocska... Csalódását? Viszolygását? Pánikra semmi ok, ez még nem jelent semmit, hősünk amennyi ember(elfóriásésatöbbi)ismerettel rendelkezik, még egy nyilvánvaló ironizálást is csak hosszas elmélkedés után ismer fel, nem hogy itt egyesek hátsó szándékát akár csak ösztönből is megsejtse. Bár mindkettejüktől feleannyi nevet kap, mint amennyit ő adott, a kettőt összetéve az már pont ugyanannyi. A többi meg éppoly mindegy, neki csak annyi kell, amennyivel rendesen meg tudja szólítani újdonsült csapattársait. Habár Hryan esetében bebukta ezt a lehetőséget.* ~Tiszta Ryrin kettő... Vagy Roryk három.~
- Öhvendek a szehrencsének! *folytatja a szőrszálhasogatást enyhe kárörömmel, és úgy tűnik újra visszatért az a bőr alá mászó vigyor az arcára.*
- Nem hrossz ötlet, báhr délután még menetelhetnénk. Én eleve mihamahrabb oda akahrtam éhrni Ahrtheniohba. *Mi több, ő eredetileg alvás nélkül, csak sima kajaszünetekkel végigerőltette volna az utat, az ösvényt úgysem könnyű eltéveszteni. Hiszen ki tudja miféle veszélyek leselkedhetnek az egyénre az erdőben! Így viszont, hogy csapatban megy, már biztonságosabb...*
- Étel az van tahrtalékban. *Sejteti a kínálatot, már amennyiben a raccsolása továbbra sem tántorítja el a két jómadarat. Egyébként igazából a csapdászásra akart ezzel válaszolni.*
- Végülis lett valami abból szehrveződésből? Isuhii nagyon meggyőző beszédet tahrtott.
*Kérdi, hiszen ő meg sem várta, hogy bárki reagál a lányra, azonnal el is húzta a csíkot, s jó hogy fityiszt nem mutatott, pedig az tényleg a pofátlanság netovábbja lett volna. Így viszont, hogy van kitől kérdeznie – aki szintén ott volt, és tovább maradt – már csak kíváncsi.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:53:55
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:53:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Jane és Rilai//
*Gabrien szava dörren rájuk, de Lia immár csak biccent egyet a hósörényű parancsnoknak.
Ő a maga részéről befejezte.
Nem akar ő senkinek sem ártani az örösfogatból, de egyszerűen nem hagyhatta, hogy leszólja a szemkötős bérkard a tudását. Még akkor sem, ha nagyon úgy tűnik, hogy nem tudott segíteni Khan szemén, mert Lia egyre inkább úgy gondolja, hogy sajnos ez a helyzet, és Khan ezért olyan durva vele.
Persze, hogy bántja a hiúságát, hogy a férfi inkább mégis Rilai felé fordult, de önmagában e miatt nem dühödött volna be. Mindenki azt választ maga mellé társnak, akit akar, aztán viseli a következményeket, akár jók azok, akár sem.
Ezen Lia nem borult volna ki, hiszen amúgy sem történt közte és a gesztenyeszín hajú között semmi, még csak meg sem csókolták egymást, egyszer sem. Tehát a férfi nem tartozik neki, és ő sem tartozik semmivel.
Az azonban már sok volt, ahogy a gyógyszerét leszólta.
Mert ezzel a tudását szólta le, a hasznosságát, a helyét maguk között.
És bár Gabrien szavai balzsamként hatottak, és emiatt örökké hálás is lesz a hósörényű parancsnoknak, mert úgy igaz, Lia továbbra is parancsnokként gondol rá, de ezek a szavak nem gyógyítják a sérelmét.*
~Hát rogyjon rá az ég, én meg még direkt neki szedtem a Myceil Fényét, hogy akkor legalább a másik szemét megóvjam! Mi a búbánatot gondol? Minek néz engem?~
*Nem, a dolog koránt sincs elintézve.
Attól pedig biztos nem fog javulni a helyzet, ha mindenki csak hallgat.
Lia szólt, de választ nem kapott.*
~Ám így is jó, ha még egy fél szó feleltre se vagyok méltó, jó úgy is.~
*Szomorkásan mosolyodik el Gabrien szavaira, és eligatatja a vállain a pokrócot.*
~Együtt. De minek egy szekérnek ötödik kerék?~
– Meglátjuk, mit hoz a jövő, Gabrien *felel halkan.* Bár neveztek már elegen boszorkánynak, de az igazság az, hogy én sem látom előre, merre fordul a Sors kereke.
*Lia nem ugrik a kincses lédikóhoz, sőt bele sem túr. Nem érzi úgy, hogy túl sok köze lenne hozzá. Ő nem töltött ahhoz elég időtt a Thargokkal. De a többieket nem hibáztatja, hogy érdekli őket, mire sikerült szert tenni.*
~Még csak nem is lopás. Hiszen évekig voltak hűségesek, és most őket árulták el. Nevezhetjük hát munkabérnek, vagy zsoldnak.~
*Rilaira és Khanra tovább nem figyel, nem is néz feléjük. Minek is tenné? Nem is lenne ildomos.
Jane szavaira elmosolyodik.*
– Csak le ne pottyanj, kérlek, mert tényleg nem szeretnék ma este dolgozni. És szóljatok, mikor én jövök az őrségben!
*Eldől ő is, arccal az erdő felé, nem akarja látni a lángokat, a lángok másik oldalán a két boldog párt.
Nem alszik, csak fekszik és bámul a sötétségbe.
Egy pillanatra mintha valaki, vagy inkább valami visszanézne rá, szemek csillanása a bokrok alatt.*
~Jó vadászatot, kis barátom!~
// Gabrien, Khan, Jane és Rilai//
*Gabrien szava dörren rájuk, de Lia immár csak biccent egyet a hósörényű parancsnoknak.
Ő a maga részéről befejezte.
Nem akar ő senkinek sem ártani az örösfogatból, de egyszerűen nem hagyhatta, hogy leszólja a szemkötős bérkard a tudását. Még akkor sem, ha nagyon úgy tűnik, hogy nem tudott segíteni Khan szemén, mert Lia egyre inkább úgy gondolja, hogy sajnos ez a helyzet, és Khan ezért olyan durva vele.
Persze, hogy bántja a hiúságát, hogy a férfi inkább mégis Rilai felé fordult, de önmagában e miatt nem dühödött volna be. Mindenki azt választ maga mellé társnak, akit akar, aztán viseli a következményeket, akár jók azok, akár sem.
Ezen Lia nem borult volna ki, hiszen amúgy sem történt közte és a gesztenyeszín hajú között semmi, még csak meg sem csókolták egymást, egyszer sem. Tehát a férfi nem tartozik neki, és ő sem tartozik semmivel.
Az azonban már sok volt, ahogy a gyógyszerét leszólta.
Mert ezzel a tudását szólta le, a hasznosságát, a helyét maguk között.
És bár Gabrien szavai balzsamként hatottak, és emiatt örökké hálás is lesz a hósörényű parancsnoknak, mert úgy igaz, Lia továbbra is parancsnokként gondol rá, de ezek a szavak nem gyógyítják a sérelmét.*
~Hát rogyjon rá az ég, én meg még direkt neki szedtem a Myceil Fényét, hogy akkor legalább a másik szemét megóvjam! Mi a búbánatot gondol? Minek néz engem?~
*Nem, a dolog koránt sincs elintézve.
Attól pedig biztos nem fog javulni a helyzet, ha mindenki csak hallgat.
Lia szólt, de választ nem kapott.*
~Ám így is jó, ha még egy fél szó feleltre se vagyok méltó, jó úgy is.~
*Szomorkásan mosolyodik el Gabrien szavaira, és eligatatja a vállain a pokrócot.*
~Együtt. De minek egy szekérnek ötödik kerék?~
– Meglátjuk, mit hoz a jövő, Gabrien *felel halkan.* Bár neveztek már elegen boszorkánynak, de az igazság az, hogy én sem látom előre, merre fordul a Sors kereke.
*Lia nem ugrik a kincses lédikóhoz, sőt bele sem túr. Nem érzi úgy, hogy túl sok köze lenne hozzá. Ő nem töltött ahhoz elég időtt a Thargokkal. De a többieket nem hibáztatja, hogy érdekli őket, mire sikerült szert tenni.*
~Még csak nem is lopás. Hiszen évekig voltak hűségesek, és most őket árulták el. Nevezhetjük hát munkabérnek, vagy zsoldnak.~
*Rilaira és Khanra tovább nem figyel, nem is néz feléjük. Minek is tenné? Nem is lenne ildomos.
Jane szavaira elmosolyodik.*
– Csak le ne pottyanj, kérlek, mert tényleg nem szeretnék ma este dolgozni. És szóljatok, mikor én jövök az őrségben!
*Eldől ő is, arccal az erdő felé, nem akarja látni a lángokat, a lángok másik oldalán a két boldog párt.
Nem alszik, csak fekszik és bámul a sötétségbe.
Egy pillanatra mintha valaki, vagy inkább valami visszanézne rá, szemek csillanása a bokrok alatt.*
~Jó vadászatot, kis barátom!~
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-30 14:12:47
Üzenet elküldve: 2015-06-30 14:12:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Hryannak feláll a nem létező szőr is a hátán, ahogy a különös lovag selypességét meghallja. Már vissza is emlékszik rá azonnal, hiszen a másik beszédhibája eléggé eltéveszthetetlenné teszi. Kissé megborzong, s ezt az időt használja ki a lánya, hogy bemutatkozzon kurtán.*
-Hryan vagyok.
*Hogy mi a második neve az nem érdekes. Bár a férfi volt olyan udvarias, hogy teljes névvel mutatkozott be, Hryan, és korábban E'Nissa is, ezt nem teszik meg. Mintha csak megbeszélték volna előre.
Az elf valahol ezt jó indításnak könyveli el. Képesek egy hullámhosszon mozdulni a lánnyal, tehát az ügyük nem is annyira reménytelen. A többet meg majd úgy is adja a sors.
De most inkább a feladatára fókuszál. Fontos, hogy elterelje a másik gyanúját, s bizalmat ébresszen benne. Előre mutat hát az ösvényen.*
-Talán száz méterre van egy kisebb tisztás az ösvény mellett. Delel a nap, álljunk meg ebédelni. Vagy akár itt is éjszakázhatunk, messze még a város. E'Nissa állít néhány csapdát, és lesz vacsoránk is.
*Nem véletlenül ajánlja így. Ha megállnak, és lánya elmegy csapdászni, ő addig elintézheti a fickót. Nem baj, ha nem látja a lány, hogyan vérezi össze a kezét. Aztán majd kitalál valami mesét, miért kellett eltenni láb alól a raccsolós lovagot.*
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Hryannak feláll a nem létező szőr is a hátán, ahogy a különös lovag selypességét meghallja. Már vissza is emlékszik rá azonnal, hiszen a másik beszédhibája eléggé eltéveszthetetlenné teszi. Kissé megborzong, s ezt az időt használja ki a lánya, hogy bemutatkozzon kurtán.*
-Hryan vagyok.
*Hogy mi a második neve az nem érdekes. Bár a férfi volt olyan udvarias, hogy teljes névvel mutatkozott be, Hryan, és korábban E'Nissa is, ezt nem teszik meg. Mintha csak megbeszélték volna előre.
Az elf valahol ezt jó indításnak könyveli el. Képesek egy hullámhosszon mozdulni a lánnyal, tehát az ügyük nem is annyira reménytelen. A többet meg majd úgy is adja a sors.
De most inkább a feladatára fókuszál. Fontos, hogy elterelje a másik gyanúját, s bizalmat ébresszen benne. Előre mutat hát az ösvényen.*
-Talán száz méterre van egy kisebb tisztás az ösvény mellett. Delel a nap, álljunk meg ebédelni. Vagy akár itt is éjszakázhatunk, messze még a város. E'Nissa állít néhány csapdát, és lesz vacsoránk is.
*Nem véletlenül ajánlja így. Ha megállnak, és lánya elmegy csapdászni, ő addig elintézheti a fickót. Nem baj, ha nem látja a lány, hogyan vérezi össze a kezét. Aztán majd kitalál valami mesét, miért kellett eltenni láb alól a raccsolós lovagot.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:20:22
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:20:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Liah és Rilai//
*Elvigyorodik, mikor az emberóriás rászól a civakodókra, de nem szentel nekik ennél több figyelmet. Neki igazán mindegy, hogy mi folyik közöttük, amíg őt kihagyják belőle.
Rilai szavain elgondolkozik csöppet, mert ő se nagy mestere a tőrnek és a közelharcnak, a kardoknak pedig még úgy sem. Azok a csapkodó mozdulatok, amiket ő produkál csak arra jó, hogy esetleg megnyessen egy bozótot vagy hogy rendesen elfáradjon tőle.*
-Csak akkor szoktam használni a tőrt, ha már nagyon közel van az ellen. Mindenkinek elmegy a harci kedve, ha érzik, hogy valami böki a becses kincsüket.
*Vigyorog miközben lába közé mutat, ahol a férfinép az igen fontos szerszámát szokta rejtegetni. Ennyivel egyelőre elintézettnek tekinti a dolgot, mert eddig azt érte még el, hogyha nekiszaladt valakinek, aki harcedzettebb nála, akkor kicsavarták a kezét és fegyvertelenné tették.
Gabrien szavaira biccent, majd kicsit helyesbít.*
-Nekem is tőröm van. De az is sokat javítana, ha a gyakorlatok során rájövök vagy megmutatod, hogy hogyan lehet hatástalanítani a nagyobbakat.
*Szavai közben végigsimít a kolosszus páncélzatán, jól esik neki megérinteni kedvesét még akkor is, ha amaz nem érez belőle semmit. Jobb híján ennyivel kell most beérnie.
Átveszi Rialiról a kincsesládát, beletúr, és míg az emberóriás beszél, addig guberál benne, nézegeti, miként csillan meg a tűz narancssárga fénye a felületeken. Ám mikor kinézegette magát, visszacsukja rá a tetőt és a hatalmas férfi lábához rakja azt. Visszatehetné a Khan lován lévő táskába is, viszont ha ügyetlenül őrködik és valaki elköti a hátast, akkor ugrott a pénzecske a gebével együtt.
Gabrien beszéde igen felemelően hat Janey lelki világára és valószínűleg a többiekére is. Ha elcsitul a vihar Liah és Khan között, akkor valóban jó kis csapatot fognak alkotni. Riali igen jól kijön mindenféle néppel, hiszen szinte kötelességszerű volt ez még fogadós korában, Liah pedig össze tudja foltozni a sebeket, ami igen hasznos egy-egy olyan küldetés után, ahol harcra kerülhet sor.
A csaplárlány és a bérlovag már aludni is tér, így a fattyú újra megemeli formás kis fenekét a lópokrócról.*
-Aludjatok ti is, ha baj van, akkor úgyis riasztok mindenkit.
*Mondja Liah és Gabe felé fordulva, utóbbihoz közelebb lép és lehajol annyira, hogy az ülő lovag és saját arca egy vonalban legyenek.*
-Először felmászok valahova, hátha látok közeli tüzet és táborra utaló jeleket. Nem akarom, hogy meglepjenek minket. *Mondja halkan, nem akarja zavarni a már alvó párost.* -Utána visszatérek ide. Nem tart soká.
*Lop magának egy csókot két tenyerébe fogva a fehér szakállas arcot, majd búcsúzóul belemosolyog az aranyszínű szempárba. Dob még pár ágat és nagyobb fadarabot a tűzre, nehogy kialudjon, majd feltekint egy magas fára és csendes, puha léptekkel megindul annak irányába, hogy minél magasabbra mászva rajta körbenézzen a belátható, éjtől elfeketedett tájon.*
// Gabrien, Khan, Liah és Rilai//
*Elvigyorodik, mikor az emberóriás rászól a civakodókra, de nem szentel nekik ennél több figyelmet. Neki igazán mindegy, hogy mi folyik közöttük, amíg őt kihagyják belőle.
Rilai szavain elgondolkozik csöppet, mert ő se nagy mestere a tőrnek és a közelharcnak, a kardoknak pedig még úgy sem. Azok a csapkodó mozdulatok, amiket ő produkál csak arra jó, hogy esetleg megnyessen egy bozótot vagy hogy rendesen elfáradjon tőle.*
-Csak akkor szoktam használni a tőrt, ha már nagyon közel van az ellen. Mindenkinek elmegy a harci kedve, ha érzik, hogy valami böki a becses kincsüket.
*Vigyorog miközben lába közé mutat, ahol a férfinép az igen fontos szerszámát szokta rejtegetni. Ennyivel egyelőre elintézettnek tekinti a dolgot, mert eddig azt érte még el, hogyha nekiszaladt valakinek, aki harcedzettebb nála, akkor kicsavarták a kezét és fegyvertelenné tették.
Gabrien szavaira biccent, majd kicsit helyesbít.*
-Nekem is tőröm van. De az is sokat javítana, ha a gyakorlatok során rájövök vagy megmutatod, hogy hogyan lehet hatástalanítani a nagyobbakat.
*Szavai közben végigsimít a kolosszus páncélzatán, jól esik neki megérinteni kedvesét még akkor is, ha amaz nem érez belőle semmit. Jobb híján ennyivel kell most beérnie.
Átveszi Rialiról a kincsesládát, beletúr, és míg az emberóriás beszél, addig guberál benne, nézegeti, miként csillan meg a tűz narancssárga fénye a felületeken. Ám mikor kinézegette magát, visszacsukja rá a tetőt és a hatalmas férfi lábához rakja azt. Visszatehetné a Khan lován lévő táskába is, viszont ha ügyetlenül őrködik és valaki elköti a hátast, akkor ugrott a pénzecske a gebével együtt.
Gabrien beszéde igen felemelően hat Janey lelki világára és valószínűleg a többiekére is. Ha elcsitul a vihar Liah és Khan között, akkor valóban jó kis csapatot fognak alkotni. Riali igen jól kijön mindenféle néppel, hiszen szinte kötelességszerű volt ez még fogadós korában, Liah pedig össze tudja foltozni a sebeket, ami igen hasznos egy-egy olyan küldetés után, ahol harcra kerülhet sor.
A csaplárlány és a bérlovag már aludni is tér, így a fattyú újra megemeli formás kis fenekét a lópokrócról.*
-Aludjatok ti is, ha baj van, akkor úgyis riasztok mindenkit.
*Mondja Liah és Gabe felé fordulva, utóbbihoz közelebb lép és lehajol annyira, hogy az ülő lovag és saját arca egy vonalban legyenek.*
-Először felmászok valahova, hátha látok közeli tüzet és táborra utaló jeleket. Nem akarom, hogy meglepjenek minket. *Mondja halkan, nem akarja zavarni a már alvó párost.* -Utána visszatérek ide. Nem tart soká.
*Lop magának egy csókot két tenyerébe fogva a fehér szakállas arcot, majd búcsúzóul belemosolyog az aranyszínű szempárba. Dob még pár ágat és nagyobb fadarabot a tűzre, nehogy kialudjon, majd feltekint egy magas fára és csendes, puha léptekkel megindul annak irányába, hogy minél magasabbra mászva rajta körbenézzen a belátható, éjtől elfeketedett tájon.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 19:39:19
Üzenet elküldve: 2015-06-29 19:39:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
-A hátamon? Na nem, azt felejtsd el! Fogok még egy nyulat és szépen leülünk pihenni! Elvégre én ráérek!
*Rázza meg a fejét, miközben mutatóujját magyarázóan felemeli. Mielőtt komolyan belemerülnének a kérdés boncolgatásába, sikerül a lányt saját magával szembefordítani. Láthatóan zavarba is jön a lány, aminek következtében Taran elvigyorodik.*
~Ez betalált!~
*Nyugodtan hallgatja a magyarázatot, de a magyarázat közé befűz egy szót.*
-Vagy maga az úrhölgy...
*Talán az első hazugság után kutatva a lány nem is veszi észre, hogy mit mondott ki Taran, de később, ha visszagondol majd a megjegyzésre, akkor a saját elméletei között megtalálja azt is.
A barbárok földjéről feltörő tűz tökéletesen eltereli a figyelmét a párosnak a témáról. Vagyis ezt a képet festi a következő megjegyzések tükrében, de Taran biztosra veszi, hogy a kalóz még agyalni fog rajta egy darabig.
Elindulnak hát végre Arthenior felé, bár még meglehetősen hosszú az út a városig.*
-A diplomácia, nos, az egy nagyon bonyolult dolog.
*Kezd bele a magyarázatba, de az igazat megvallva Dynti ezúttal feladta a leckét. Vajon hogy lehet ezt lefordítani egy olyan nyelvre, amit a lány is megért?*
-Tartalmazza például az illő megjelenést, ami semmiképp sem egyenlő azzal, hogy kifested Nadae-t.
*A lehetőségek számbavételére a szabad kezét használja, hogy ujjaival mutogatva kísérje mondandóját.*
-Része még az illendő beszéd, amit a másik tiszteletben tartásával kell végezni.
*Ha most minden részletbe bele fog kérdezni Dynti, akkor Artheniorig bővel lesz beszédtéma.*
-Ott van még az alkuképesség, mint fontos összetevő. Tudnod kell képviselni az érdekeidet.
*Egy pillanatra a gondolataiba mélyet, hogy keressen még alappilléreket, de nem jut több eszébe.*
-Ha ezeket betartod, akkor nem leszel túl rossz diplomata, bár van még egyéb, természetből fakadó része is. Például a meggyőzőerő, a karizma.
-A hátamon? Na nem, azt felejtsd el! Fogok még egy nyulat és szépen leülünk pihenni! Elvégre én ráérek!
*Rázza meg a fejét, miközben mutatóujját magyarázóan felemeli. Mielőtt komolyan belemerülnének a kérdés boncolgatásába, sikerül a lányt saját magával szembefordítani. Láthatóan zavarba is jön a lány, aminek következtében Taran elvigyorodik.*
~Ez betalált!~
*Nyugodtan hallgatja a magyarázatot, de a magyarázat közé befűz egy szót.*
-Vagy maga az úrhölgy...
*Talán az első hazugság után kutatva a lány nem is veszi észre, hogy mit mondott ki Taran, de később, ha visszagondol majd a megjegyzésre, akkor a saját elméletei között megtalálja azt is.
A barbárok földjéről feltörő tűz tökéletesen eltereli a figyelmét a párosnak a témáról. Vagyis ezt a képet festi a következő megjegyzések tükrében, de Taran biztosra veszi, hogy a kalóz még agyalni fog rajta egy darabig.
Elindulnak hát végre Arthenior felé, bár még meglehetősen hosszú az út a városig.*
-A diplomácia, nos, az egy nagyon bonyolult dolog.
*Kezd bele a magyarázatba, de az igazat megvallva Dynti ezúttal feladta a leckét. Vajon hogy lehet ezt lefordítani egy olyan nyelvre, amit a lány is megért?*
-Tartalmazza például az illő megjelenést, ami semmiképp sem egyenlő azzal, hogy kifested Nadae-t.
*A lehetőségek számbavételére a szabad kezét használja, hogy ujjaival mutogatva kísérje mondandóját.*
-Része még az illendő beszéd, amit a másik tiszteletben tartásával kell végezni.
*Ha most minden részletbe bele fog kérdezni Dynti, akkor Artheniorig bővel lesz beszédtéma.*
-Ott van még az alkuképesség, mint fontos összetevő. Tudnod kell képviselni az érdekeidet.
*Egy pillanatra a gondolataiba mélyet, hogy keressen még alappilléreket, de nem jut több eszébe.*
-Ha ezeket betartod, akkor nem leszel túl rossz diplomata, bár van még egyéb, természetből fakadó része is. Például a meggyőzőerő, a karizma.
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 16:35:22
Üzenet elküldve: 2015-06-29 16:35:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Némiképp gondban van. Bár a döntésén már nem változtat, attól még jó kérdés, még is, mi a fenét fog csinálni apjával. No, nem fizikai értelemben, bár nincs érte oda, vérét nem venné, egyelőre nincs megfelelő ok rá. Ugyanakkor mivel a múltjuk olyan, amilyen, azaz semmilyen, nem is reménykedhet abban, hogy majd bájosan elcsevegnek. És persze főképp az ő hibájából van így. Mert hogy nem kíván cseverészni vele. Legalább is addig nem igazán, míg egy lovon ülnek, míg ennyire kötött hozzá.
Persze mehetne gyalog is, de ki a fene akar lábalni, ha megteheti helyette egy négylábú is?
És mintha csak az égiek akarnának segíteni rajta, egy újabb lovast sodor a szél útjukba. Ám öröme hamar elszáll, mikor szemügyre veszi a férfit, ember mivoltát, érdekes beszédét. Talán előítéletes, de nem csípi. Ugyanakkor legalább Hryan-nak van kivel beszélgetnie, így nem kell idő előtt szóba állniuk egymással, sőt, fecserészniük. *
- E'Nissa *löki oda foghegyről a bemutatkozást, majd inkább zsákját kezdi el igazgatni a vállán, persze arra ügyelve, hogy ne potyogjon le a lóról, közröhej tárgyává téve magát. Tudja, ha nem olyan lenne a viszonyuk apjával amilyen, szíves örömest hajtaná fejét a hátára, hogy ekképp is kihasználja az időt némi alvásra. De inkább meggebedten is ébren marad, minthogy így cselekedjen. *
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Némiképp gondban van. Bár a döntésén már nem változtat, attól még jó kérdés, még is, mi a fenét fog csinálni apjával. No, nem fizikai értelemben, bár nincs érte oda, vérét nem venné, egyelőre nincs megfelelő ok rá. Ugyanakkor mivel a múltjuk olyan, amilyen, azaz semmilyen, nem is reménykedhet abban, hogy majd bájosan elcsevegnek. És persze főképp az ő hibájából van így. Mert hogy nem kíván cseverészni vele. Legalább is addig nem igazán, míg egy lovon ülnek, míg ennyire kötött hozzá.
Persze mehetne gyalog is, de ki a fene akar lábalni, ha megteheti helyette egy négylábú is?
És mintha csak az égiek akarnának segíteni rajta, egy újabb lovast sodor a szél útjukba. Ám öröme hamar elszáll, mikor szemügyre veszi a férfit, ember mivoltát, érdekes beszédét. Talán előítéletes, de nem csípi. Ugyanakkor legalább Hryan-nak van kivel beszélgetnie, így nem kell idő előtt szóba állniuk egymással, sőt, fecserészniük. *
- E'Nissa *löki oda foghegyről a bemutatkozást, majd inkább zsákját kezdi el igazgatni a vállán, persze arra ügyelve, hogy ne potyogjon le a lóról, közröhej tárgyává téve magát. Tudja, ha nem olyan lenne a viszonyuk apjával amilyen, szíves örömest hajtaná fejét a hátára, hogy ekképp is kihasználja az időt némi alvásra. De inkább meggebedten is ébren marad, minthogy így cselekedjen. *
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 16:09:15
Üzenet elküldve: 2015-06-29 16:09:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//E’Nissa, Hryan//
*Ahogy az erdei ösvényt mélyíti még egy nyommal, mellé léptet egy lovas. Pontosabban, kettő.*
- Hmm? Tiszteletem!
*Mondja először meglepetten, majd unottan folytatja.*
- A szélhrózsa egyik ihányába - a váhros felé, jobb híján. Csatlakozni akahrnak? Legyen, felőlem. *Rándít vállat. Ez a mozdulat egyébként tökéletesen megfelelne a leendő élete alapkövének, már ha egyáltalán eljut odáig. Mert ugye semmi nem olyan biztos, és abszolút, mint amilyennek látszik, vagy – még inkább – amilyennek Wandar hiszi. Ám most utazótársai akadtak, és jó lenne tudni a nevüket. Azt pedig a legegyszerűbb egy illemsablonnal kicsikarni, azaz:*
- Lethrion Wandahr az én nevem. És önök kicsodák, és mehhre tahrtanak?
*Kérdezi, biztosan van az alaknak annyi beszélőkéje, hogy ha már együtt rongyolják az utat, legalább ne unatkozzanak közben. Emlékszik amúgy, hogy az alakot látta már a karavánnál, hiszen ő volt a fronton a védelmi tüzérség. Ám ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. A hamvába holt Tharg álom követőinek egy újabb elkószált tagja.*
*Ahogy az erdei ösvényt mélyíti még egy nyommal, mellé léptet egy lovas. Pontosabban, kettő.*
- Hmm? Tiszteletem!
*Mondja először meglepetten, majd unottan folytatja.*
- A szélhrózsa egyik ihányába - a váhros felé, jobb híján. Csatlakozni akahrnak? Legyen, felőlem. *Rándít vállat. Ez a mozdulat egyébként tökéletesen megfelelne a leendő élete alapkövének, már ha egyáltalán eljut odáig. Mert ugye semmi nem olyan biztos, és abszolút, mint amilyennek látszik, vagy – még inkább – amilyennek Wandar hiszi. Ám most utazótársai akadtak, és jó lenne tudni a nevüket. Azt pedig a legegyszerűbb egy illemsablonnal kicsikarni, azaz:*
- Lethrion Wandahr az én nevem. És önök kicsodák, és mehhre tahrtanak?
*Kérdezi, biztosan van az alaknak annyi beszélőkéje, hogy ha már együtt rongyolják az utat, legalább ne unatkozzanak közben. Emlékszik amúgy, hogy az alakot látta már a karavánnál, hiszen ő volt a fronton a védelmi tüzérség. Ám ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. A hamvába holt Tharg álom követőinek egy újabb elkószált tagja.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:56:16
Üzenet elküldve: 2015-06-29 15:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie Lemara Leser//
*Már egy jó ideje úton vannak, mikor a férfi orrát megcsapja a sós tenger levegőjének illata. Nem is oly' rég ugyanezt érezte, nagyjából egy hata lehetett csupán, hogy a városőrökkel vállvetve meglátogatta a barbárokat. Akkor még örömmel teli élete volt, egy nemesi gyermekként, miközben nagyúrnak szólították, most pedig egy lecsúszott féllovag, aki újra olyan zűrös dologba gabalyodik, ami miatt elvesztette rangját. Ha már egyszer beleestünk a kútba, miért ne pancsolhatnánk benne? És végül is ez teljesen igaz.*
- Hmm... *ennyi telik tőle, miután a Vörös jól kiosztotta, majd belerúg egy kavicsba. ~Nem figyelt arra, amit mondtam. Vagy egyszerűen nem értette.~
Egy ideig némán, maga elé meredve sétál, majd hirtelen, a hosszú csendet félbeszakítván felszólal.*
- Félreértettél, Riqelie. *hangja komoly, és mi legjobban rímel rá, komor* - Én már nem tudok a házam becsületéért harcolni. Nincs családnevem. Egykoron Felthys voltam a Belaldur házból, Dalmahyr Belaldur fia. Most Felthys vagyok, a hamis nagyúr. Az unokatestvérem halottnak nyilvánított, így ő lett Belaldur nagyúr. Most engem mindenki halottnak hisz, és hiába hitegetek bárkit is, hogy én vagyok Felthys a Belaldur házból, a jogos örökös, a képembe röhögnek. Mert számukra meghaltam. Bármily' bizonyítékot hoztam elébük, kiröhögtek.
*Mélyet sóhajt, és reméli, hogy a lány végre megérti. Ugyanezt mondta el neki a fogadóban, csak kissé leegyszerűsítve, kicsit alkohollal is fűszerezve.*
- Nekem nem volt életcélom belépni a tanácsba, ahol a sok fontoskodó paraszt nyomja az okosságot. *folytatja eddigi mondanivalóját* - Csupán előnyöm származott volna belőle, akkor közvetlen tudtam volna irányítani a dolgok menetét. Egy kis intrika, tudod. És ezt még most is meg tudom tenni, csak egy jó tanácsost kell a jó időben egy jó ajánlattal megkeresnem, és a tenyeremből eszik, az én szavaim ejti ki a száján a tanácson, az én nevemben irányít, pont úgy, mint egy aranyos kismadár. Ezért kellett a kétezer arany, ezért akartam megvenni a barbár erődjét, ezért szívás az hogy elvesztettem a rangom. Így már világos?
*Mondja, majd mosolyogva a Vörös szemébe néz.*
*Már egy jó ideje úton vannak, mikor a férfi orrát megcsapja a sós tenger levegőjének illata. Nem is oly' rég ugyanezt érezte, nagyjából egy hata lehetett csupán, hogy a városőrökkel vállvetve meglátogatta a barbárokat. Akkor még örömmel teli élete volt, egy nemesi gyermekként, miközben nagyúrnak szólították, most pedig egy lecsúszott féllovag, aki újra olyan zűrös dologba gabalyodik, ami miatt elvesztette rangját. Ha már egyszer beleestünk a kútba, miért ne pancsolhatnánk benne? És végül is ez teljesen igaz.*
- Hmm... *ennyi telik tőle, miután a Vörös jól kiosztotta, majd belerúg egy kavicsba. ~Nem figyelt arra, amit mondtam. Vagy egyszerűen nem értette.~
Egy ideig némán, maga elé meredve sétál, majd hirtelen, a hosszú csendet félbeszakítván felszólal.*
- Félreértettél, Riqelie. *hangja komoly, és mi legjobban rímel rá, komor* - Én már nem tudok a házam becsületéért harcolni. Nincs családnevem. Egykoron Felthys voltam a Belaldur házból, Dalmahyr Belaldur fia. Most Felthys vagyok, a hamis nagyúr. Az unokatestvérem halottnak nyilvánított, így ő lett Belaldur nagyúr. Most engem mindenki halottnak hisz, és hiába hitegetek bárkit is, hogy én vagyok Felthys a Belaldur házból, a jogos örökös, a képembe röhögnek. Mert számukra meghaltam. Bármily' bizonyítékot hoztam elébük, kiröhögtek.
*Mélyet sóhajt, és reméli, hogy a lány végre megérti. Ugyanezt mondta el neki a fogadóban, csak kissé leegyszerűsítve, kicsit alkohollal is fűszerezve.*
- Nekem nem volt életcélom belépni a tanácsba, ahol a sok fontoskodó paraszt nyomja az okosságot. *folytatja eddigi mondanivalóját* - Csupán előnyöm származott volna belőle, akkor közvetlen tudtam volna irányítani a dolgok menetét. Egy kis intrika, tudod. És ezt még most is meg tudom tenni, csak egy jó tanácsost kell a jó időben egy jó ajánlattal megkeresnem, és a tenyeremből eszik, az én szavaim ejti ki a száján a tanácson, az én nevemben irányít, pont úgy, mint egy aranyos kismadár. Ezért kellett a kétezer arany, ezért akartam megvenni a barbár erődjét, ezért szívás az hogy elvesztettem a rangom. Így már világos?
*Mondja, majd mosolyogva a Vörös szemébe néz.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 12:28:45
Üzenet elküldve: 2015-06-29 12:28:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Így hát lánya elfogadja a feléje nyújtott kezet, s Hryan valamiért megkönnyebbül. Lám, családja lett. Egy leány, akiről gondoskodnia kell. Nem hagyhatja el újra, gondját kell viselni, biztosítani számára a biztonságot.
Rengeteg minden átíródik az elf fejében ekkor. Persze, sok minden nem fog megváltozni egy légvételnyi idő alatt, hiszen sejti, E'Nissa érzéseit nem lehet majd ilyen könnyen, egy kézmozdulattal elsöpörni. Pedig milyen egyszerű is lenne.
Sarkát a ló oldalába nyomja jelzés értékűen, melytől a hű állat megugrik, és erőteljesebb ügető módban megindul lefelé a szerpentinen, hogy maguk mögött hagyhassák a lángoló erődöt, és mellette a fejét veszített törzset. Azok útja innentől épp oly kiszámíthatatlan jó ideig, mint az övéké. A bizonytalanságba lovagolnak, mégis megnyugodva, nincsenek egyedül.
Az út aljánál aztán ráfordítja a lovat az ösvényre, mely Artheniorba vezet. Jobb híján irány a város. Ott talán lesz valami üzlet. Persze, ha módjában áll, csatlakozik a hóhajúhoz és maroknyi csapatához. Talán lányának is jót fog tenni, ha nem kényszerül rá arra, hogy azonnal csak apja társaságát kelljen élveznie.
Szótlanul léptetnek. Nem hajszolja sietésre a lovat, úgy is beérik majd a másikakat, hiszen amazok nem sokkal járnak előttük. S lám, ahogy kibukkannak az egyik kanyarulatból lovas tűnik fel előttük az úton. De még sem a követett társaság az. Még nem. Magányos lovas kaptat az ösvényen, fejét, s lova fejét lógatva. Páncélja csillog, fegyverei úgy szintén. Ha Hryan rabló lenne, amaz kiváló célpontnak bizonyulna. Talán...
Talán nem is olyan rossz ötlet. Amúgy is szükségük lenne még egy lóra, némi aranyra, s ha amannál nincs is elég arany, hát fegyverét, páncélját is eladhatná a piacon. Bizonyára jó pénzt kapna érte.
A gyilkosság soha nem okozott lelkiismereti problémát Hryannak, hiszen nem egyszer éppen ebből élt. De az is igaz, hogy ok nélkül nem szokott ölni. Zsigerből, indulatból nagyon ritkán, annál sokkal higgadtabb. Most azonban a szükség is kényszeríti, hiszen már nem csak önmagáról kell gondoskodnia, hanem a lányáról is. Ugyan E'Nissa bizonyította már, hogy képes gondoskodni magáról, most ez mégis más helyzet. Egy új helyzet.
Ettől függetlenül persze, nem lövi hátba a baktató lovast. A páncél akadályként tornyosul elé. De az éj talmi biztonságában még könnyen átvághatja majd a torkát.
Mellé ugrat hát a lóval.*
-Üdvözöllek vándor.
*Szólítja meg, s tekintete a sisak résén át kutatja a másik vonásait. Ismerősnek tűnik. Talán éppen a nem régen elhagyott törzsben látta már az arcot, a tekintetet.*
-Merre tartasz? Hamar jön az este, nem jó magányosan vándorolni az erdőben.
*Mintha csak előre vetítene egy lehetséges jövőt.*
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Így hát lánya elfogadja a feléje nyújtott kezet, s Hryan valamiért megkönnyebbül. Lám, családja lett. Egy leány, akiről gondoskodnia kell. Nem hagyhatja el újra, gondját kell viselni, biztosítani számára a biztonságot.
Rengeteg minden átíródik az elf fejében ekkor. Persze, sok minden nem fog megváltozni egy légvételnyi idő alatt, hiszen sejti, E'Nissa érzéseit nem lehet majd ilyen könnyen, egy kézmozdulattal elsöpörni. Pedig milyen egyszerű is lenne.
Sarkát a ló oldalába nyomja jelzés értékűen, melytől a hű állat megugrik, és erőteljesebb ügető módban megindul lefelé a szerpentinen, hogy maguk mögött hagyhassák a lángoló erődöt, és mellette a fejét veszített törzset. Azok útja innentől épp oly kiszámíthatatlan jó ideig, mint az övéké. A bizonytalanságba lovagolnak, mégis megnyugodva, nincsenek egyedül.
Az út aljánál aztán ráfordítja a lovat az ösvényre, mely Artheniorba vezet. Jobb híján irány a város. Ott talán lesz valami üzlet. Persze, ha módjában áll, csatlakozik a hóhajúhoz és maroknyi csapatához. Talán lányának is jót fog tenni, ha nem kényszerül rá arra, hogy azonnal csak apja társaságát kelljen élveznie.
Szótlanul léptetnek. Nem hajszolja sietésre a lovat, úgy is beérik majd a másikakat, hiszen amazok nem sokkal járnak előttük. S lám, ahogy kibukkannak az egyik kanyarulatból lovas tűnik fel előttük az úton. De még sem a követett társaság az. Még nem. Magányos lovas kaptat az ösvényen, fejét, s lova fejét lógatva. Páncélja csillog, fegyverei úgy szintén. Ha Hryan rabló lenne, amaz kiváló célpontnak bizonyulna. Talán...
Talán nem is olyan rossz ötlet. Amúgy is szükségük lenne még egy lóra, némi aranyra, s ha amannál nincs is elég arany, hát fegyverét, páncélját is eladhatná a piacon. Bizonyára jó pénzt kapna érte.
A gyilkosság soha nem okozott lelkiismereti problémát Hryannak, hiszen nem egyszer éppen ebből élt. De az is igaz, hogy ok nélkül nem szokott ölni. Zsigerből, indulatból nagyon ritkán, annál sokkal higgadtabb. Most azonban a szükség is kényszeríti, hiszen már nem csak önmagáról kell gondoskodnia, hanem a lányáról is. Ugyan E'Nissa bizonyította már, hogy képes gondoskodni magáról, most ez mégis más helyzet. Egy új helyzet.
Ettől függetlenül persze, nem lövi hátba a baktató lovast. A páncél akadályként tornyosul elé. De az éj talmi biztonságában még könnyen átvághatja majd a torkát.
Mellé ugrat hát a lóval.*
-Üdvözöllek vándor.
*Szólítja meg, s tekintete a sisak résén át kutatja a másik vonásait. Ismerősnek tűnik. Talán éppen a nem régen elhagyott törzsben látta már az arcot, a tekintetet.*
-Merre tartasz? Hamar jön az este, nem jó magányosan vándorolni az erdőben.
*Mintha csak előre vetítene egy lehetséges jövőt.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:10:03
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:10:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Rilai, Lia és Janemita //
*A fehér hajú ördög lassan előléphetne nevelőapai szerepbe: valahogy mindig oda lyukad ki egy-egy közös szituáció, hogy az egykori lovagparancsnok megpróbálja jobb modorra és tisztes viselkedésre inteni Khant. Mulattató gondolat, egyetlen abszurdsága csak abban rejlik, hogy a félszemű és barátja között alig lehet néhány nyárnyi különbség.
Ha nevelési célzatúnak szánt szavaival nem is, az összetartásról szőttekkel találkozik a véleménye Khanéval. Nem csak azért, mert alapvetően jobban érezné magát egy szabadcsapat tagjaként, lazább kötöttségekkel, mint egy merev hierarchiába rendeződő klánnál vagy céhnél, hanem mert így a maguk urai lehetnek, mindenki úgy fordíthat a sorskeréken, hogy vannak mellette, akik támogassák: nem kényszerből, hanem szabad választásuk révén. Őszintébb szövetségeket alapozhat ez meg, mint egy strikt rendszer, ami ráerőlteti reguláit a soraikba lépőkre.
Gabrien hangját a fahasábokon pattogó tűz vidor éneke színezi – össze sem hasonlítható azzal a jajveszékeléssel telt sivítás, amit az elszenesedő Hrallh hallatott, midőn megadta magát az utolsó mestergerenda is. Szán néhány gondolatot a visszamaradókra, vajon Isurii mihez kezd velük? Említett valamilyen rendet, ami az eredeti elképzelések szerint levált volna a törzsről és a mágiahasználókat gyűjtötte volna magába, a Tharg lány irányítása alatt. Élete talán legnehezebb feladta elé került ezzel, hisz Khan is ott volt, amikor a platót sorra hagyták el a vezérre felesküdött tagok. Köztük ők maguk is. Döntésében nem játszottak szerepet olyan érzelmi faktorok, mint többekében talán igen.*
- Szólt az ítész. - *Vigyorodik el szélesen, beleegyezése jeléül még bólint is fektében. Ha látják jó, ha nem, neki az is megfelel. A napjuk a végéhez közeledik, lassan mindenki a választott fekhelyére vonul, Jane pedig az őrség első ciklusát vállalva vigyázza majd álmukat és életben tartja a következő figyelő számára a tüzet.
Nincsen már több mondanivalója mára, a pihenés mellett dönt ő is, különös ösztönzést érezve azáltal, hogy Rilai hellyel kínálja a szőrme alatt. A félszemű mögé fekszik, s hogy-hogy nem, mire fejét a hengerbe csavart pokrócra hajtaná, már karja is utat talál magának egy öleléshez. Amit eztán mond, kizárólag a fogadós succubus hallhatja.*
- Álmodj a fogadódról, szépségem. A többit meg bízd csak rám. - *A férfi rendelkezik azzal a képességgel, hogy szinte bármilyen helyzetben vagy napszakban, a fáradtság mértékétől függetlenül elaludjék. Rövidkére nyúló szívdobbanásokat követően most is így fog alakulni. Amíg Janey nem ébreszti a váltás miatt aludni fog… Rilai hajának illatával az orrában.*
// Gabrien, Rilai, Lia és Janemita //
*A fehér hajú ördög lassan előléphetne nevelőapai szerepbe: valahogy mindig oda lyukad ki egy-egy közös szituáció, hogy az egykori lovagparancsnok megpróbálja jobb modorra és tisztes viselkedésre inteni Khant. Mulattató gondolat, egyetlen abszurdsága csak abban rejlik, hogy a félszemű és barátja között alig lehet néhány nyárnyi különbség.
Ha nevelési célzatúnak szánt szavaival nem is, az összetartásról szőttekkel találkozik a véleménye Khanéval. Nem csak azért, mert alapvetően jobban érezné magát egy szabadcsapat tagjaként, lazább kötöttségekkel, mint egy merev hierarchiába rendeződő klánnál vagy céhnél, hanem mert így a maguk urai lehetnek, mindenki úgy fordíthat a sorskeréken, hogy vannak mellette, akik támogassák: nem kényszerből, hanem szabad választásuk révén. Őszintébb szövetségeket alapozhat ez meg, mint egy strikt rendszer, ami ráerőlteti reguláit a soraikba lépőkre.
Gabrien hangját a fahasábokon pattogó tűz vidor éneke színezi – össze sem hasonlítható azzal a jajveszékeléssel telt sivítás, amit az elszenesedő Hrallh hallatott, midőn megadta magát az utolsó mestergerenda is. Szán néhány gondolatot a visszamaradókra, vajon Isurii mihez kezd velük? Említett valamilyen rendet, ami az eredeti elképzelések szerint levált volna a törzsről és a mágiahasználókat gyűjtötte volna magába, a Tharg lány irányítása alatt. Élete talán legnehezebb feladta elé került ezzel, hisz Khan is ott volt, amikor a platót sorra hagyták el a vezérre felesküdött tagok. Köztük ők maguk is. Döntésében nem játszottak szerepet olyan érzelmi faktorok, mint többekében talán igen.*
- Szólt az ítész. - *Vigyorodik el szélesen, beleegyezése jeléül még bólint is fektében. Ha látják jó, ha nem, neki az is megfelel. A napjuk a végéhez közeledik, lassan mindenki a választott fekhelyére vonul, Jane pedig az őrség első ciklusát vállalva vigyázza majd álmukat és életben tartja a következő figyelő számára a tüzet.
Nincsen már több mondanivalója mára, a pihenés mellett dönt ő is, különös ösztönzést érezve azáltal, hogy Rilai hellyel kínálja a szőrme alatt. A félszemű mögé fekszik, s hogy-hogy nem, mire fejét a hengerbe csavart pokrócra hajtaná, már karja is utat talál magának egy öleléshez. Amit eztán mond, kizárólag a fogadós succubus hallhatja.*
- Álmodj a fogadódról, szépségem. A többit meg bízd csak rám. - *A férfi rendelkezik azzal a képességgel, hogy szinte bármilyen helyzetben vagy napszakban, a fáradtság mértékétől függetlenül elaludjék. Rövidkére nyúló szívdobbanásokat követően most is így fog alakulni. Amíg Janey nem ébreszti a váltás miatt aludni fog… Rilai hajának illatával az orrában.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:08:44
Üzenet elküldve: 2015-06-29 10:08:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Norke //
-Én azért elég nyugodtan alszom, és nem egyszer húztam már meg magam útjaim során ágakon, ott mégis csak biztonságosabb, mint a földön fekve. És szerencsére, még egyszer sem pottyantam le a fáról. *Mosolyog keserűen, hiszen tény, hogy nem valami kényelmes a lombok között aludni, reggelre általában elég rendesen meg szokott fájdulni a háta.
A sétaközben egész könnyen ébren marad, így még élvezi is a rövid kis beszélgetésüket.*
-Nem tudom, nem kérdeztem, hova vinnének, csak el szerettem volna menni. Nem igazán nyerte el a tetszésemet a hely.
*Torka kissé kiszárad, mintha ideges lenne, de ez hangján nem hallatszik.*
-Azért ez nem semmiség. *Kezd rögtön ellenkezni, mikor lefekszik az avarba.* Norke, remélem még reggel is emlékezni fogokrá.
*Végül lehunyja szemeit, és a köpenyébe burkolózva mély álomba merül. Másnap reggel még a férfi előtt sikerül felkelnie, bár a nap már magasan jár. Nagyot nyújtózkodva kidörzsöli az álmot a szeméből, majd körbepillant, hogy felidézze az éjszaka emlékeit. Eszébe jut a támadója, majd Norke -igen, emlékszik a nevére- megjelenése, és hogy elvezette egy kényelmes fekhelyhez, viszont az meglepi, hogy a férfi keze a derekán pihen, és hirtelen zavarában vörös rózsák jelennek meg az arcán. Megpróbál kibújni az ölelés alól, és ha nem szorítja túlságosan magához Norke, akkor talán sikerül is, de csak óvatosan mozog, nehogy felkeltse az alvót. Ha a szabadulása sikerrel zárul, visszafekszik a mélyedésbe, ésa fák levelein átszűrődő napsugarakat figyelve várja, hogy felkeljen a másik is.*
-Én azért elég nyugodtan alszom, és nem egyszer húztam már meg magam útjaim során ágakon, ott mégis csak biztonságosabb, mint a földön fekve. És szerencsére, még egyszer sem pottyantam le a fáról. *Mosolyog keserűen, hiszen tény, hogy nem valami kényelmes a lombok között aludni, reggelre általában elég rendesen meg szokott fájdulni a háta.
A sétaközben egész könnyen ébren marad, így még élvezi is a rövid kis beszélgetésüket.*
-Nem tudom, nem kérdeztem, hova vinnének, csak el szerettem volna menni. Nem igazán nyerte el a tetszésemet a hely.
*Torka kissé kiszárad, mintha ideges lenne, de ez hangján nem hallatszik.*
-Azért ez nem semmiség. *Kezd rögtön ellenkezni, mikor lefekszik az avarba.* Norke, remélem még reggel is emlékezni fogokrá.
*Végül lehunyja szemeit, és a köpenyébe burkolózva mély álomba merül. Másnap reggel még a férfi előtt sikerül felkelnie, bár a nap már magasan jár. Nagyot nyújtózkodva kidörzsöli az álmot a szeméből, majd körbepillant, hogy felidézze az éjszaka emlékeit. Eszébe jut a támadója, majd Norke -igen, emlékszik a nevére- megjelenése, és hogy elvezette egy kényelmes fekhelyhez, viszont az meglepi, hogy a férfi keze a derekán pihen, és hirtelen zavarában vörös rózsák jelennek meg az arcán. Megpróbál kibújni az ölelés alól, és ha nem szorítja túlságosan magához Norke, akkor talán sikerül is, de csak óvatosan mozog, nehogy felkeltse az alvót. Ha a szabadulása sikerrel zárul, visszafekszik a mélyedésbe, ésa fák levelein átszűrődő napsugarakat figyelve várja, hogy felkeljen a másik is.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-29 08:50:50
Üzenet elküldve: 2015-06-29 08:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
//Gabrien, Jane, Khan, Liah//
- Hát, nem hiszem hogy az íjászat az én műfajom lenne - *Ráncolja orrát Jane szavaira, miközben a lány felé tolja a ládikót, hadd guberáljon ő is, ha már Khan közkinccsé tette zsákmányát. Aztán feláll, előássa motyójából a szőrmét, visszacuccol a tűzkörhöz, gombócba hajtogatja magát, felkönyököl. Elnyom egy ásítást, tovább beszél.*
- Ellenben van egy tőröm. Szóval, ha esetleg tudnál pár tippet adni, hogy egy igen apró női személynek miként segít az önvédelemben, módfelett hálás lennék. Érted, hogy mondom. - *Rákacsint a kócosra, hisz ő sem nagyobb termet őnála, mégis jobban boldogulna adott helyzetben, ha nincs ki védje a becses hátsó felét.
Szívesen tovább kérdezgetné a mellette lehevert Khant előéletéről, hiszen jóformán semmit sem tud róla, ellenben határozottan érdekli, mi moccan a nyegle válaszok mögött. Szívesen szövögetné további boldogulásuk terveit is, Gabrien szavai megnyugtatják kissé. Komolyabban megtanulmányozva a szilaj külsejű, komor harcost, kezdi érteni, miért volt ő a lovagság feje a törzsben. Annak a típusú harcosnak látja, akit megéri követni, ha ő kéri, mégpedig tűzön-vízen át. Együtt maradnak, vigyáznak egymásra, ilyesfajta megnyugtató dolgok járnak a fejében, az ilyen-olyan szőrmékből fércelt, nagydarab takaró egyik csücskét kegyesen megemelve felkínálja Khannak, osztozkodjanak, ha akar. Még fészkelődik egy darabig, mire megtalálja a tökéletes kakaóscsiga-pozíciót, a takaró alól nyünnyög valamit az őrségről, meg hogy ébresszék fel, de ha lehet, inkább mégse, aztán összességében elég hamar elnyomja az álom.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.29 22:26:04, a következő indokkal:
Jeljavítás (// helyett /).
//Gabrien, Jane, Khan, Liah//
- Hát, nem hiszem hogy az íjászat az én műfajom lenne - *Ráncolja orrát Jane szavaira, miközben a lány felé tolja a ládikót, hadd guberáljon ő is, ha már Khan közkinccsé tette zsákmányát. Aztán feláll, előássa motyójából a szőrmét, visszacuccol a tűzkörhöz, gombócba hajtogatja magát, felkönyököl. Elnyom egy ásítást, tovább beszél.*
- Ellenben van egy tőröm. Szóval, ha esetleg tudnál pár tippet adni, hogy egy igen apró női személynek miként segít az önvédelemben, módfelett hálás lennék. Érted, hogy mondom. - *Rákacsint a kócosra, hisz ő sem nagyobb termet őnála, mégis jobban boldogulna adott helyzetben, ha nincs ki védje a becses hátsó felét.
Szívesen tovább kérdezgetné a mellette lehevert Khant előéletéről, hiszen jóformán semmit sem tud róla, ellenben határozottan érdekli, mi moccan a nyegle válaszok mögött. Szívesen szövögetné további boldogulásuk terveit is, Gabrien szavai megnyugtatják kissé. Komolyabban megtanulmányozva a szilaj külsejű, komor harcost, kezdi érteni, miért volt ő a lovagság feje a törzsben. Annak a típusú harcosnak látja, akit megéri követni, ha ő kéri, mégpedig tűzön-vízen át. Együtt maradnak, vigyáznak egymásra, ilyesfajta megnyugtató dolgok járnak a fejében, az ilyen-olyan szőrmékből fércelt, nagydarab takaró egyik csücskét kegyesen megemelve felkínálja Khannak, osztozkodjanak, ha akar. Még fészkelődik egy darabig, mire megtalálja a tökéletes kakaóscsiga-pozíciót, a takaró alól nyünnyög valamit az őrségről, meg hogy ébresszék fel, de ha lehet, inkább mégse, aztán összességében elég hamar elnyomja az álom.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.29 22:26:04, a következő indokkal:
Jeljavítás (// helyett /).
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718