//Szüzek vacsorája//
//Lányoknál – Nif, Murbag//
A figyelmeztetésre nem reagál az íjász, s inkább a bágyadt állapotban lévő szőkeséghez siet. Mit sem törődik, a bőrét féltő Murbag kiáltásával sem. Ennek viszont ára van. A füst alatt tekergőző kígyók lassan sodródnak Nif bokája köré. Az ork, még épp az utolsó pillanatban ragadja vállon, s emeli fel vállára, ám ahhoz túlkésőn, hogy a kígyó ne marjon a lábába. Alig telik el, csak pár pillanat, s Nif mély álomba szenderül. Izmai elernyednek, akár egy zsák úgy lóg az ork vállán. Murbag ezt megérezheti, s ha netalán megvizsgálná, akkor bizony Nif nem lélegzik. Hogy ez a kígyó mérgének hatása, vagy más lehet, azt nem tudhatni.
Még mielőtt végleg kifutna az erdőből, vissza a szekér irányába, újra meghallja a hangot, ami úgy hat, mintha a négy égtáj körül egyszerre érkezne.*
- Menjetek el, s ne gyertek vissza!
*Ha még visszanéz Murbag, láthatja, hogy a lányok továbbra is mozdulatlanul állnak. A kénköves füst tovább terjeszkedik, minden irányba. A lányok arcán semmilyen érzelem nem látható. Tekintetük üveges. Lassan belekezdenek egy monoton, ám ütemes táncot lejteni. Ugyanúgy mozognak, mindannyian. Fejük lehanyatlik mellkasukra, s csak karjuk, vagy lábuk mozog, mintha dróton rángatnák őket.
//A szekérnél, Gravak, Murbag, majd Caleth, Fëlyne//
*Gravak igazán hevesen válaszol az őt mért csapásokra, s ezért is első dolga, hogy bárdjával agyonverje a vénséges öregasszonyt. Persze ez nem megy olyan könnyedén, mint azt elsőnek hitte. Bár a vénasszony nehézkesen mozog, elsőnek mégis sikerül kitérnie a csapás elől, egyszerűen, csak oldalra áll.*
- Nem mégy innen le, a szekeremrűl, büdös kölke!? *Teszi csípőre a kezét a vénség, miközben a kezében továbbra is ott tartja a fenyítő pálcáját. Ha nem megy le Gravak, akkor viszont pálcáját újra a magasba tartva, taszítaná le róla. Eközben a kocsi elejére visszamászó gnóm továbbra is feszélyezve érzi magát. Bár ül, látható, hogy türelmetlenül mocorog, mintha valami rossz történne.
Gravak nem csapja agyon, s a lovakhoz sem megy, inkább egy új érdekességet talál magának… Ám, amíg nem figyel oda családja tagjai, a nyári hőségtől, a meleg levegőtől, melyben még a szél, kellemes cirógatása sem okoz egy cseppnyi hűsítést, a földön feküdnek, ájultan. A fák takarásában lévő sebesült, lassan mászik tovább, az erdő sűrűje felé, rajta már nem segíthetnek. Az a két személy, ki figyelmeztetve lett, már nincs.
Mialatt a két ork, beszélgetésbe elegyedhetne, a szekéren maradt öregasszony újra rikácsolásba kezd.*
- Menjetek innen, rusnya férgek! Nincs itt keresni valótok! *Indul meg a szekér szélére, hogy fenyítő pálcáját a magasba emelve, újra a kopasz fejekre sújtson le.
S ha nem lenne ez elég a vén szipirtyónak, ki a meleg ellenére is, vaskos köpenyt visel, még egy újabb férfi jelenik meg a helyszínen.*
- Nincs! *Dobbant lábával.* - Nincs étel! Nincs tűz!
*Mintha nem is foglalkozna azzal a ténnyel, hogy Gravak önként csiholt neki tüzet.
Az erdőből szivárgó füst, lassan eléri a szekeret is. Erre mindannyian felfigyelhetnek. S a fekete füsttel együtt szag is párosult. Orrfacsaró, erőteljes kénbűz. A gnóm, szinte rögtön hátrafordul ültében, s a jelenlévő tagokra néz. Amíg a vénség neki háttal áll, szinte könyörgő pillantásokat idéz feléjük. Alig néhány pillanatig tart csak, hisz már rögtön vissza is fordul, előre tekint a lovak irányába.
Onnan, ahonnan nemrég Murbag előjött, lassan halk dallamfoszlány szállingózik a szekér környékén állókra. A hangok kellemes, mintegy megnyugtató hatást keltenek, legfőképp a férfi fülekre hat, szinte bódító hatásúra. Mintha csalogatná őket az erdő belseje felé őket. Ám a hang, ahogy a percek múlnak, úgy hallatszik egyre halkabban.
Ha az ösvényen lassan megjelenik Fëlyne, érzékelheti, hogy az öregasszony tekintete hirtelen válik szinte boldoggá, ahogy meglátja.*
- Jaj de szép egy menyecske! *Lelkesedik, miközben kezeit csapja össze.* - Hát gyere ide kedveském, mondd csak, mi járatban, egyedül egy ilyen veszélyes környéken? *Vigyorodik el kevéske fogait kivillantva, amivel nem kelt bizalomgerjesztő benyomást.*