Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:36:11
Üzenet elküldve: 2015-04-28 19:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Amon Ruadhra//
*Taitos most úgy néz ki mellélőtt, de ez nem szegi kedvét, sőt csak boldogabb lesz.* -Mondd csak Eghalim, láttál már ilyet? *Adja az erdészfiú kezébe a bumerángot, hátha látott már...
Majd felérve az ösvényre hagyja csodálkozni, majd mikor az emelkedő vége felé járnak már visszakéri tőle az eszközt, és válaszol izgatott kérdéseire.*
-Viselkedj ahogy szoktál, nem esznek meg talán, vagy majd meglátjuk mi sül ki. Próbára fognak tenni, de észre sem veszed majd, és azt, hogy felmérjék mit tudsz csinálni senki sem tudja mivel ejtik szerét, mindenesetre jó ha éber vagy, de ne legyél feszült.
*Mondja, és belép Amon Ruadhra*
*Taitos most úgy néz ki mellélőtt, de ez nem szegi kedvét, sőt csak boldogabb lesz.* -Mondd csak Eghalim, láttál már ilyet? *Adja az erdészfiú kezébe a bumerángot, hátha látott már...
Majd felérve az ösvényre hagyja csodálkozni, majd mikor az emelkedő vége felé járnak már visszakéri tőle az eszközt, és válaszol izgatott kérdéseire.*
-Viselkedj ahogy szoktál, nem esznek meg talán, vagy majd meglátjuk mi sül ki. Próbára fognak tenni, de észre sem veszed majd, és azt, hogy felmérjék mit tudsz csinálni senki sem tudja mivel ejtik szerét, mindenesetre jó ha éber vagy, de ne legyél feszült.
*Mondja, és belép Amon Ruadhra*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:57:31
Üzenet elküldve: 2015-04-28 16:57:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél, majd úton Amon Ruadhra//
*Eghalim mérhetetlenül boldog, hogy Taitossal együtt mehet Amon Rudhra. Szíve a torkában vadul kalapál a nem mindennapi lehetőség láttán.* ~Végre elérkezett az idő arra, hogy bizonyítsak.~ *Eghalim lelkesedését egy fura mondat töri meg Taitos szájából. Elmosolyodik, majd ekképpen folytatja:*
- Félreértés ne essék! Én nem vagyok nemes vagy valami úr, hogy ez a megszólítás kijárna nekem. *Mondja szerényen.*
-Szüleim egyszerű erdészek. Semmi több. Eireni pedig egy, a származástól független dolog miatt hív így. ~Csak nem tettem rá rossz benyomást? Mintha gúnyolódna valamin. Remélem nem sértettem meg valamivel.~ *Izgatottsága kezd visszatérni. Hirtelen ezer kérdés is felmerül benne, amik ki akarnak bukni a száján, szintén egyszerre.*
-Taitos, ha odaérünk, nekem hogy kell majd viselkednem? Mit kell mondanom? Harcolnom kell valakivel? Esetleg célba lövéssel akarnak próbáztatni? Fognak egyáltalán próbáztatni?
*Robban ki hirtelen Eghalim szájából.*
A hozzászólás írója (Eghalim Grall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 17:00:07
*Eghalim mérhetetlenül boldog, hogy Taitossal együtt mehet Amon Rudhra. Szíve a torkában vadul kalapál a nem mindennapi lehetőség láttán.* ~Végre elérkezett az idő arra, hogy bizonyítsak.~ *Eghalim lelkesedését egy fura mondat töri meg Taitos szájából. Elmosolyodik, majd ekképpen folytatja:*
- Félreértés ne essék! Én nem vagyok nemes vagy valami úr, hogy ez a megszólítás kijárna nekem. *Mondja szerényen.*
-Szüleim egyszerű erdészek. Semmi több. Eireni pedig egy, a származástól független dolog miatt hív így. ~Csak nem tettem rá rossz benyomást? Mintha gúnyolódna valamin. Remélem nem sértettem meg valamivel.~ *Izgatottsága kezd visszatérni. Hirtelen ezer kérdés is felmerül benne, amik ki akarnak bukni a száján, szintén egyszerre.*
-Taitos, ha odaérünk, nekem hogy kell majd viselkednem? Mit kell mondanom? Harcolnom kell valakivel? Esetleg célba lövéssel akarnak próbáztatni? Fognak egyáltalán próbáztatni?
*Robban ki hirtelen Eghalim szájából.*
A hozzászólás írója (Eghalim Grall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.28 17:00:07
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 13:34:50
Üzenet elküldve: 2015-04-28 13:34:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél, majd úton Amon Ruadhra//
*Taitos belső vigyorgása kívül is testet ölt, ahogy a vélten nemes férfi szavaival is bizonyítja származását.
Ezért fejét előre fordítja, hogy Eghalim ne lássa azt.*
~Hát igen...~ *morfondírozik magában, merthogy világéletében "kaszton kívüliként" élt. Nem törődve a hatalmakkal, de magának sem követelve azt, és ugyan ez lekicsinylően hangzik, de a valódi vezetőket mindig is tisztelte.* ~Meglátjuk még, hogy ez az Eghalim milyen fickó, de addig is legyen nyugodt a lelke.~ *Gondolja, és egyfajta "szánalomból" megadja a nemesnek a nemesi megtiszteltetést.*
-Igenis Eghalim uram! *Mondja, és beveti magát az erdőbe a kijelölt utat keresve.*
-Meglátod majd, jó hely ez, maguknak való, de kedves emberekkel meg hasonlókkal.
*céloz itt az óriásokra, elfekre, és egyéb ismeretlen szerzetekre.*
-Csak az erődöt hagyd az ő nyugtában ó, Eghalim!
*Mondja, a balladákból ismert szófordulattal, majd mikor megpillantja a felvezető utat rámutat.*
-Már csak itt felmegyünk, és kész is.
*Átrakja válla felett a botot a másik oldalra, majd elmorfondírozik.*
~Ha lesznek kalandok amiket átélek tuti megéneklem őket, nincs erre egy normális mesés ember... se elf, meg óriás se, nem beszélve a félvérekről.~
*Taitos belső vigyorgása kívül is testet ölt, ahogy a vélten nemes férfi szavaival is bizonyítja származását.
Ezért fejét előre fordítja, hogy Eghalim ne lássa azt.*
~Hát igen...~ *morfondírozik magában, merthogy világéletében "kaszton kívüliként" élt. Nem törődve a hatalmakkal, de magának sem követelve azt, és ugyan ez lekicsinylően hangzik, de a valódi vezetőket mindig is tisztelte.* ~Meglátjuk még, hogy ez az Eghalim milyen fickó, de addig is legyen nyugodt a lelke.~ *Gondolja, és egyfajta "szánalomból" megadja a nemesnek a nemesi megtiszteltetést.*
-Igenis Eghalim uram! *Mondja, és beveti magát az erdőbe a kijelölt utat keresve.*
-Meglátod majd, jó hely ez, maguknak való, de kedves emberekkel meg hasonlókkal.
*céloz itt az óriásokra, elfekre, és egyéb ismeretlen szerzetekre.*
-Csak az erődöt hagyd az ő nyugtában ó, Eghalim!
*Mondja, a balladákból ismert szófordulattal, majd mikor megpillantja a felvezető utat rámutat.*
-Már csak itt felmegyünk, és kész is.
*Átrakja válla felett a botot a másik oldalra, majd elmorfondírozik.*
~Ha lesznek kalandok amiket átélek tuti megéneklem őket, nincs erre egy normális mesés ember... se elf, meg óriás se, nem beszélve a félvérekről.~
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 12:50:17
Üzenet elküldve: 2015-04-28 12:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél//
*Eghalim szavaira Eireniben örömláng gyúl. A mosolya pedig még fokozza ezt a hatást. Szóval hívhatja urának, ez valóban lekötelezi. Nem kell majd emiatt feszengenie, hogy véletlenül letegezi. Gyorsan meghajol kicsit, s megköszöni ura nagylelkűségét, majd az elindul Taitos felé. Úgy tűnik, ők már mennek.*
~Annyira örülök. Ugyan megengedte, hogy „uramnak” szólítsam, de ha eddig nem tetszett neki, továbbra sem fog. Lehetőleg lekorlátozom majd magam, amennyire csak tudom.~
*Ezután Lia fordul hozzá, aki el is fogadja a felajánlott segítséget. Azonban figyelmezteti őt, hogy a megszólítás nem volt helyénvaló…*
-Elnézést kérek, ha ezzel megsértettem! Ha nem kívánja, nem kisasszonyozok. A hölgyem megfelel?
*Kicsit rosszul érzi magát, amiért már a másodjára kell elnézést kérnie viselkedése miatt. Már ketten is elutasították kedvességét, szolgálatkész jellemét. Azt hitte, ha alázatos lesz, az emberek kedvelni fogják, esetleg ezzel apró örömöt is okozhat nekik. Ezért kicsit csalódott, hogy mégsem így van. De talán csak némelyeket zavar ez, mert, csak úgy, mint ő, nem méltatják magukat annyira, hogy megengedjék ezt. Pedig vannak, akik pusztán úgy, mint ő, csak alázatosságból emelik mások értékét a sajátjuk fölé. Eireni is így tesz, pedig tisztában van vele, hogy mindenki azonos értékű. Vagy legalábbis ő így gondolja. *
*Eireni buzgón figyeli Lia oktatását a pityókáról, annak hatásairól és népszerűségéről. Nem is kellene sokat mondania, hiszen az elf már gyerekkorában tanulmányozta a legismeretlenebb növényeket, állatokat is. Ez mind édesapjának, a kutató-írónak köszönhető, és fia nagyon is büszke rá. Tudományát javarészt elfelejtette, mialatt a „sötét évek” dúltak. De, köszönhetően Liának, ezen elveszett tanulmányra ismét szert tehetett, már emlékszik. Az instrukciók, hogy hogyan, s miként szedje ki azokat, már inkább hasznosak bizonyulnak, ugyanis az teljesen tiszta, hogy ismeri ezeket, de a gyakorlatban maximum tartósított formában látta. Míg Lia tanító szavait intézte, a fiú feltűri ingujját, majd nekikezd az egyik ilyen növénynek. Közben a lány végez, mind gyakorlatával, mind elméletével, s úgy tűnik, elég is lesz, ahogyan azt az ő tudtára adja.*
~Nagyon okos embernek tűnik nekem Liahwulfe. Már csak abból is, hogy fejből tudja mindezeket. Ez arra utal, hogy igenis ért a növényekhez, mert ha valaki már ennyi dolgot tud, ez esetben a pityókáról, akkor az biztosan tanult már a többi vadnövényről is, a takarmányokról nem is beszélve.~
*Örvendezik gondolataiban, hogy mennyi mindent felidézhetne Lia segítségével a rég tanultakból. Talán még újat is tanulhatna, márpedig az nem lenne kárára. Elvégre tudós akar lenni, az már más tészta, hogy mágiatudós.*
~Elmondása szerint tud gyógyítani is. Ezen dolgok összessége viszont arra enged sejteni, hogy arról, amit én keresek, nem tud sokat. Ezeknek a tanulmányozása sem kevés idő, hát még a harci mágiáké, amit én történetesen is keresek. Sebaj, ha már azt tudja, kinél érdeklődjem, már az is elegendő lehet.~
*Lia felé nyújtja az általa szedett adag pityókát is, majd annak kérdésére csak annyit felel:*
-Igen, nagyjából ismerem őket. De, ha megkérhetem, mesélne saját tapasztalatai, tudománya alapján róluk? Igen régen volt már, hogy tanulmányoztam őket, jóllehet, elfelejtettem már sok dolgot, netán még a végén összekeverem az ehetőt a mérgezővel. Közben, ha megengedi, kérdeznék egyet, s mást a mágiatanulásról. Esetleg tudna engem tanítani? Vagy valaki más? Szívesen fizetek szolgálattal, de arannyal is.
~Ha gyógyító mágiát is tud tanítani, már azzal is beérhetem eleinte. Csak legyen már valami, amivel végre hasznossá tehetem magam, első sorban uram, de mások számára is.~
*Eghalim szavaira Eireniben örömláng gyúl. A mosolya pedig még fokozza ezt a hatást. Szóval hívhatja urának, ez valóban lekötelezi. Nem kell majd emiatt feszengenie, hogy véletlenül letegezi. Gyorsan meghajol kicsit, s megköszöni ura nagylelkűségét, majd az elindul Taitos felé. Úgy tűnik, ők már mennek.*
~Annyira örülök. Ugyan megengedte, hogy „uramnak” szólítsam, de ha eddig nem tetszett neki, továbbra sem fog. Lehetőleg lekorlátozom majd magam, amennyire csak tudom.~
*Ezután Lia fordul hozzá, aki el is fogadja a felajánlott segítséget. Azonban figyelmezteti őt, hogy a megszólítás nem volt helyénvaló…*
-Elnézést kérek, ha ezzel megsértettem! Ha nem kívánja, nem kisasszonyozok. A hölgyem megfelel?
*Kicsit rosszul érzi magát, amiért már a másodjára kell elnézést kérnie viselkedése miatt. Már ketten is elutasították kedvességét, szolgálatkész jellemét. Azt hitte, ha alázatos lesz, az emberek kedvelni fogják, esetleg ezzel apró örömöt is okozhat nekik. Ezért kicsit csalódott, hogy mégsem így van. De talán csak némelyeket zavar ez, mert, csak úgy, mint ő, nem méltatják magukat annyira, hogy megengedjék ezt. Pedig vannak, akik pusztán úgy, mint ő, csak alázatosságból emelik mások értékét a sajátjuk fölé. Eireni is így tesz, pedig tisztában van vele, hogy mindenki azonos értékű. Vagy legalábbis ő így gondolja. *
*Eireni buzgón figyeli Lia oktatását a pityókáról, annak hatásairól és népszerűségéről. Nem is kellene sokat mondania, hiszen az elf már gyerekkorában tanulmányozta a legismeretlenebb növényeket, állatokat is. Ez mind édesapjának, a kutató-írónak köszönhető, és fia nagyon is büszke rá. Tudományát javarészt elfelejtette, mialatt a „sötét évek” dúltak. De, köszönhetően Liának, ezen elveszett tanulmányra ismét szert tehetett, már emlékszik. Az instrukciók, hogy hogyan, s miként szedje ki azokat, már inkább hasznosak bizonyulnak, ugyanis az teljesen tiszta, hogy ismeri ezeket, de a gyakorlatban maximum tartósított formában látta. Míg Lia tanító szavait intézte, a fiú feltűri ingujját, majd nekikezd az egyik ilyen növénynek. Közben a lány végez, mind gyakorlatával, mind elméletével, s úgy tűnik, elég is lesz, ahogyan azt az ő tudtára adja.*
~Nagyon okos embernek tűnik nekem Liahwulfe. Már csak abból is, hogy fejből tudja mindezeket. Ez arra utal, hogy igenis ért a növényekhez, mert ha valaki már ennyi dolgot tud, ez esetben a pityókáról, akkor az biztosan tanult már a többi vadnövényről is, a takarmányokról nem is beszélve.~
*Örvendezik gondolataiban, hogy mennyi mindent felidézhetne Lia segítségével a rég tanultakból. Talán még újat is tanulhatna, márpedig az nem lenne kárára. Elvégre tudós akar lenni, az már más tészta, hogy mágiatudós.*
~Elmondása szerint tud gyógyítani is. Ezen dolgok összessége viszont arra enged sejteni, hogy arról, amit én keresek, nem tud sokat. Ezeknek a tanulmányozása sem kevés idő, hát még a harci mágiáké, amit én történetesen is keresek. Sebaj, ha már azt tudja, kinél érdeklődjem, már az is elegendő lehet.~
*Lia felé nyújtja az általa szedett adag pityókát is, majd annak kérdésére csak annyit felel:*
-Igen, nagyjából ismerem őket. De, ha megkérhetem, mesélne saját tapasztalatai, tudománya alapján róluk? Igen régen volt már, hogy tanulmányoztam őket, jóllehet, elfelejtettem már sok dolgot, netán még a végén összekeverem az ehetőt a mérgezővel. Közben, ha megengedi, kérdeznék egyet, s mást a mágiatanulásról. Esetleg tudna engem tanítani? Vagy valaki más? Szívesen fizetek szolgálattal, de arannyal is.
~Ha gyógyító mágiát is tud tanítani, már azzal is beérhetem eleinte. Csak legyen már valami, amivel végre hasznossá tehetem magam, első sorban uram, de mások számára is.~
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 09:18:58
Üzenet elküldve: 2015-04-28 09:18:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Indul a mandula! //
*Ujjai fonódnak a zsineggel összekötött fülű nyulakra, s így ballag hát E'Nissa mellett, aki végre megtalálja hangját, s válaszol az elfnek. Hryan arcára keserű mosoly kúszik, ahogy hallgatja a szavakat. Mikor lánya a végére ér, megtorpan, megragadva a lány felé eső felkarját, s megállásra készteti, egyben maga felé fordítja. Elég erősen fogja ahhoz, hogy ne tudja karját kirántani, de azért igyekszik nem okozni nagy fájdalmat.*
-Mit tudsz te az igazi kínról? Fel sem foghatod milyen az, amikor mezítelen testedbe váj a korbács szíjának fémtüskéje, s úgy szakítja fel bőröd, mintha csak vajat vágnál. Tép, és a hús kifordul. S hidd el, nem csak a testet marja véresre, de a lelket is. Darabokra töri, szétszórja, felőrli. A tudat megsemmisül, s a megaláztatás felégeti a szellemet. Amikor már nem vagy több, mint véres húscsomó, amelybe bárki belerúghat, amit bárki megtaposhat, s kényét-kedvét játszhatja rajtad. Nos lányom, az az igazi kín és fájdalom. Amit te átéltél anyád mellett, az csak ennek a leveses tálnak a széle volt csupán. Én megmerítkeztem ebben a szörnyűségben, és túléltem. Jegyezd meg, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
*S elengedi E'Nissa karját. Nem akar neki fájdalmat okozni. Már tisztázni sem akarja saját tetteit. Megtette, elmúlt. A múlton változtatni pedig nem lehet. El kell fogadni, vagy nem kell.
Felsóhajt.*
-Nem a bocsánatodat kérem. Azt sem, hogy felejts. Az emlékeid tesznek erőssé. Azt kértem, próbálj meg elfogadni úgy, ahogy vagyok. Nyiss új oldalt életed könyvében, és tedd félre a lelkedből a haragot, mert előbb vagy utóbb ez a harag megmérgez. A mérgezett lélek pedig gyűlölködővé válik, s akkor soha nem lehetsz boldog. Szeretnél az lenni E'Nissa ugye? Hát próbáljuk meg. Együtt.
*Nem, nem tudja és nem is akarja felejteni Isabede-t. Azt sem, hogy elhagyta a nőt. S igen, ahányszor lányára néz majd, mindig látni fogja egykori szerelme meggyötört alakját, fájdalomtól izzó tekintetét. Mert nagyon is el tudja képzelni magának. De megtanul együtt élni vele, ahogy annyi mindennel megtanult már.
Tekintete kérdőn szegeződik lánya arcára.*
*Ujjai fonódnak a zsineggel összekötött fülű nyulakra, s így ballag hát E'Nissa mellett, aki végre megtalálja hangját, s válaszol az elfnek. Hryan arcára keserű mosoly kúszik, ahogy hallgatja a szavakat. Mikor lánya a végére ér, megtorpan, megragadva a lány felé eső felkarját, s megállásra készteti, egyben maga felé fordítja. Elég erősen fogja ahhoz, hogy ne tudja karját kirántani, de azért igyekszik nem okozni nagy fájdalmat.*
-Mit tudsz te az igazi kínról? Fel sem foghatod milyen az, amikor mezítelen testedbe váj a korbács szíjának fémtüskéje, s úgy szakítja fel bőröd, mintha csak vajat vágnál. Tép, és a hús kifordul. S hidd el, nem csak a testet marja véresre, de a lelket is. Darabokra töri, szétszórja, felőrli. A tudat megsemmisül, s a megaláztatás felégeti a szellemet. Amikor már nem vagy több, mint véres húscsomó, amelybe bárki belerúghat, amit bárki megtaposhat, s kényét-kedvét játszhatja rajtad. Nos lányom, az az igazi kín és fájdalom. Amit te átéltél anyád mellett, az csak ennek a leveses tálnak a széle volt csupán. Én megmerítkeztem ebben a szörnyűségben, és túléltem. Jegyezd meg, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
*S elengedi E'Nissa karját. Nem akar neki fájdalmat okozni. Már tisztázni sem akarja saját tetteit. Megtette, elmúlt. A múlton változtatni pedig nem lehet. El kell fogadni, vagy nem kell.
Felsóhajt.*
-Nem a bocsánatodat kérem. Azt sem, hogy felejts. Az emlékeid tesznek erőssé. Azt kértem, próbálj meg elfogadni úgy, ahogy vagyok. Nyiss új oldalt életed könyvében, és tedd félre a lelkedből a haragot, mert előbb vagy utóbb ez a harag megmérgez. A mérgezett lélek pedig gyűlölködővé válik, s akkor soha nem lehetsz boldog. Szeretnél az lenni E'Nissa ugye? Hát próbáljuk meg. Együtt.
*Nem, nem tudja és nem is akarja felejteni Isabede-t. Azt sem, hogy elhagyta a nőt. S igen, ahányszor lányára néz majd, mindig látni fogja egykori szerelme meggyötört alakját, fájdalomtól izzó tekintetét. Mert nagyon is el tudja képzelni magának. De megtanul együtt élni vele, ahogy annyi mindennel megtanult már.
Tekintete kérdőn szegeződik lánya arcára.*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-28 08:36:17
Üzenet elküldve: 2015-04-28 08:36:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szüzek vacsorája//
*Pár korty után valahol mögötte, valami nagy puffanással ér földet. Rögtön arra kapja fejét, s láthatja is, az ork teste az, ami megrengette a földet. Fejét csóválja.*
- Orkok... *Majd visszafordul. hogy újabb korttyal hűsítse magát. Már az utolsó cseppeknél úgy érzi, mintha berúgott volna, az erdő képe is homályosodik, ráadásul olyan érzése van, mintha egy dobozba került volna, vagy, mintha távoli szemlélője lenne saját magának. Feje kótyagos, teste pedig mozdulatlannál válik, amitől enyhe pánikérzet futkos végig rajta.
Valami megfogja, s szeme sarkából egy manikűrt régen látott, kecsesnek éppen nem mondható kezet észlel, de nem tudja mire venni, hiszen agya sem működik megfelelően.
Valami furcsa helyre vonszolták őket, az orkkal együtt, s meglepetésére a fiatal lánnyal együtt, kivel a kocsinál futottak össze. Táncos lányok járják végeláthatatlan és tudattalan szerepüket körbe, s éppen elcsípi, amint egy fiatal lány testéből kihámozzák annak szívét. Enyhe riadtsággal tekint körbe, itt bizony valami áldozati szertartásba csöppentek bele.*
~És persze megint a nők miatt~ *Lassan átmozgatja ujjait, percenként nagyot röppannak, de legalább ismét mozognak, s feje is kezd kitisztulni. Az ork mellett fekszik, ki szintén ébredezik.*
- Halál? *Kapja vissza a fejét a csuklyás felé, ki inkább a leányzóval van elfoglalva mint sem a területükre betolakodókkal.* Hát ti hívtatok meg! *Mégis mire másra tudná vélni a szőke copf előlibbenő alakját, mint egy csábító násztáncra?
Közben még egy orkot hoznak, nyilván ő is a gyomra után mehetett, vagy egyéb férfiúi testrésze után, hogy itt végezte velük.
Szerencsére, azonban nincsenek kikötözve, így kezével óvatosan a nadrágja övében bujkáló tőr után kutat, majd miután megtalálta kezével együtt a háta mögé teszi és vár, amíg egy fickó érte nem megy, amikor pedig az a közelébe ér, megpróbálja hasbaszúrni. Ócska trükk, de hát, ő legalább ennyire ért a fegyverek forgatásához, ráadásul ennél hatásosabb most nem jut eszébe, ahogy az sem, hogy miként fognak innen kikerülni.*
*Pár korty után valahol mögötte, valami nagy puffanással ér földet. Rögtön arra kapja fejét, s láthatja is, az ork teste az, ami megrengette a földet. Fejét csóválja.*
- Orkok... *Majd visszafordul. hogy újabb korttyal hűsítse magát. Már az utolsó cseppeknél úgy érzi, mintha berúgott volna, az erdő képe is homályosodik, ráadásul olyan érzése van, mintha egy dobozba került volna, vagy, mintha távoli szemlélője lenne saját magának. Feje kótyagos, teste pedig mozdulatlannál válik, amitől enyhe pánikérzet futkos végig rajta.
Valami megfogja, s szeme sarkából egy manikűrt régen látott, kecsesnek éppen nem mondható kezet észlel, de nem tudja mire venni, hiszen agya sem működik megfelelően.
Valami furcsa helyre vonszolták őket, az orkkal együtt, s meglepetésére a fiatal lánnyal együtt, kivel a kocsinál futottak össze. Táncos lányok járják végeláthatatlan és tudattalan szerepüket körbe, s éppen elcsípi, amint egy fiatal lány testéből kihámozzák annak szívét. Enyhe riadtsággal tekint körbe, itt bizony valami áldozati szertartásba csöppentek bele.*
~És persze megint a nők miatt~ *Lassan átmozgatja ujjait, percenként nagyot röppannak, de legalább ismét mozognak, s feje is kezd kitisztulni. Az ork mellett fekszik, ki szintén ébredezik.*
- Halál? *Kapja vissza a fejét a csuklyás felé, ki inkább a leányzóval van elfoglalva mint sem a területükre betolakodókkal.* Hát ti hívtatok meg! *Mégis mire másra tudná vélni a szőke copf előlibbenő alakját, mint egy csábító násztáncra?
Közben még egy orkot hoznak, nyilván ő is a gyomra után mehetett, vagy egyéb férfiúi testrésze után, hogy itt végezte velük.
Szerencsére, azonban nincsenek kikötözve, így kezével óvatosan a nadrágja övében bujkáló tőr után kutat, majd miután megtalálta kezével együtt a háta mögé teszi és vár, amíg egy fickó érte nem megy, amikor pedig az a közelébe ér, megpróbálja hasbaszúrni. Ócska trükk, de hát, ő legalább ennyire ért a fegyverek forgatásához, ráadásul ennél hatásosabb most nem jut eszébe, ahogy az sem, hogy miként fognak innen kikerülni.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-27 21:29:03
Üzenet elküldve: 2015-04-27 21:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél //
*A maga részéről nagyon is odafigyel a férfiak beszélgetésére. Az világossá válik számára, hogy a két elf nem csak hogy ismerik egymást, de bizonyos módon szövetségesek is. Illetve a szőke Eireni valamiért lekötelezettje az íjász Eghalimnak. Ami érdekes történetet sejtet a háttérben.*
~Talán egyszer majd elmesélik, mi is ez az egész. Előbb, vagy utóbb.~
*Azon már meg sem lepődik, hogy Taitos máris fordulna vissza. A kölyök ilyen. Fiatal, mindenhova rohanna, és nagyon-nagyon bizonyítani akar Lia meglátása szerint.*
~Még viheti ezzel valamire.~
*Az se lepi meg különösebben, hogy Eghalim szemei felcsillannak a vadászat szóra.*
~Ha olyasmit mondtam, ami esetleg érdekelheti, az csak jó. Ha jó vadász, akkor az neki munka, nekünk meg hús és bőr valami módon. Mindenki megtalálja majd a helyét. Előbb, vagy utóbb.~
*Lia már felkészült arra, hogy egyedül marad, és igazából nem is csinált volna belőle ügyet, hiszen eredetileg is úgy gondolta, és tervezte, hogy maga végzi el a feladatot, mikor, meglepetésére, Eireni jelentkezik segítségül.*
~Nocsak!~
*Az ifjú elfre mosolyog. Aztán a másik kettőre pillant.*
– Rendben, legyen úgy! Kérlek, ha Rilai kérdezi, mondjátok meg neki, hogy nem vesztem el, még ebédidő előtt visszatérek a megbeszélt áruval!
*Újra Eirenire pillant.*
– Szerintem felejtsd el ezt a kisasszonyozást! Nem vagyok egyik nemesi ház leánya sem, legjobb tudomásom szerint, sőt, a törzsi elöljárói posztok sem az enyémek. *Halkan elneveti magát.* A helyzet az, hogy én is csak pár napja érkeztem, de sikerült megállapodnom Rilaival, a fogadó új vezetőjével, hogy némi alapanyagért cserébe kapok bizonyos élelmeket. Jobb, mintha arannyal kellene fizetnem. Itt vannak, akik hírből sem ismerik a pityókát. Népnevelőnek kellene lennem, hogy megértsék miért jó nekik, meg hogy még finom is, de Rilai okos lány, vele gyorsan meg tudtam beszélni, és így egyszerűbb. Meg piac nem nagyon van. Még. Gondolom.
*Beszéd közben elindul a folyó egyik kanyarulatában megbúvó nedves rét felé.*
- Nos, Eireni. Ez itt a pityóka. *Mutatja meg a növényt és neki is lát a begyűjtésnek.* Óvatosan kell kifordítani a földből, és a gyökereinek gumójára lesz szükségünk. Kicsit saras munka, de ez van. A gumók jól elkészítve ehetőek és nagyon táplálóak, jó étel sok betegség megelőzésére. Ugyanakkor a többi része nem ilyen hatású, abból a sok méreg, a kevés meg? Maradjunk annyiban, akkor jó, ha közel van a latrina. *Meséli a segítségének, végtére is, ha Eireni segít neki, miközben ő bizony buzgón gyűjti a pityókát, akkor legalább tudja az elf, hogy mit és miért szednek.* Kérlek, azért hagyj benne is, mert máskor is kell, nem szedjük ki az összest, hogy pótolni tudja a hiányt, regenerálódjon. Szerintem lassan meg is van a mai adag, nem főfogásnak szánom, csak valami pürének a vadhús, meg a kenyér mellé. Arra tökéletes lesz.
*Feláll guggoltából, a zsákmányt egy vékony anyagba köti, majd hátrasimítja a haját, ezzel sárcsíkot húzva az arcára és a homlokára.*
– Akkor már csak némi fűszerszám kell, és ehető gomba. A gombákat ismered?
*A maga részéről nagyon is odafigyel a férfiak beszélgetésére. Az világossá válik számára, hogy a két elf nem csak hogy ismerik egymást, de bizonyos módon szövetségesek is. Illetve a szőke Eireni valamiért lekötelezettje az íjász Eghalimnak. Ami érdekes történetet sejtet a háttérben.*
~Talán egyszer majd elmesélik, mi is ez az egész. Előbb, vagy utóbb.~
*Azon már meg sem lepődik, hogy Taitos máris fordulna vissza. A kölyök ilyen. Fiatal, mindenhova rohanna, és nagyon-nagyon bizonyítani akar Lia meglátása szerint.*
~Még viheti ezzel valamire.~
*Az se lepi meg különösebben, hogy Eghalim szemei felcsillannak a vadászat szóra.*
~Ha olyasmit mondtam, ami esetleg érdekelheti, az csak jó. Ha jó vadász, akkor az neki munka, nekünk meg hús és bőr valami módon. Mindenki megtalálja majd a helyét. Előbb, vagy utóbb.~
*Lia már felkészült arra, hogy egyedül marad, és igazából nem is csinált volna belőle ügyet, hiszen eredetileg is úgy gondolta, és tervezte, hogy maga végzi el a feladatot, mikor, meglepetésére, Eireni jelentkezik segítségül.*
~Nocsak!~
*Az ifjú elfre mosolyog. Aztán a másik kettőre pillant.*
– Rendben, legyen úgy! Kérlek, ha Rilai kérdezi, mondjátok meg neki, hogy nem vesztem el, még ebédidő előtt visszatérek a megbeszélt áruval!
*Újra Eirenire pillant.*
– Szerintem felejtsd el ezt a kisasszonyozást! Nem vagyok egyik nemesi ház leánya sem, legjobb tudomásom szerint, sőt, a törzsi elöljárói posztok sem az enyémek. *Halkan elneveti magát.* A helyzet az, hogy én is csak pár napja érkeztem, de sikerült megállapodnom Rilaival, a fogadó új vezetőjével, hogy némi alapanyagért cserébe kapok bizonyos élelmeket. Jobb, mintha arannyal kellene fizetnem. Itt vannak, akik hírből sem ismerik a pityókát. Népnevelőnek kellene lennem, hogy megértsék miért jó nekik, meg hogy még finom is, de Rilai okos lány, vele gyorsan meg tudtam beszélni, és így egyszerűbb. Meg piac nem nagyon van. Még. Gondolom.
*Beszéd közben elindul a folyó egyik kanyarulatában megbúvó nedves rét felé.*
- Nos, Eireni. Ez itt a pityóka. *Mutatja meg a növényt és neki is lát a begyűjtésnek.* Óvatosan kell kifordítani a földből, és a gyökereinek gumójára lesz szükségünk. Kicsit saras munka, de ez van. A gumók jól elkészítve ehetőek és nagyon táplálóak, jó étel sok betegség megelőzésére. Ugyanakkor a többi része nem ilyen hatású, abból a sok méreg, a kevés meg? Maradjunk annyiban, akkor jó, ha közel van a latrina. *Meséli a segítségének, végtére is, ha Eireni segít neki, miközben ő bizony buzgón gyűjti a pityókát, akkor legalább tudja az elf, hogy mit és miért szednek.* Kérlek, azért hagyj benne is, mert máskor is kell, nem szedjük ki az összest, hogy pótolni tudja a hiányt, regenerálódjon. Szerintem lassan meg is van a mai adag, nem főfogásnak szánom, csak valami pürének a vadhús, meg a kenyér mellé. Arra tökéletes lesz.
*Feláll guggoltából, a zsákmányt egy vékony anyagba köti, majd hátrasimítja a haját, ezzel sárcsíkot húzva az arcára és a homlokára.*
– Akkor már csak némi fűszerszám kell, és ehető gomba. A gombákat ismered?
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:18:48
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Trodd-Zárás//
-Mert nem tudom, hogy biztonságos-e a halászkunyhó. Kell ez az éjszaka, hogy megbizonyosodjak róla. Mellesleg arra gondoltam, hogy egyébként is be akarsz számolni Kagannak arról, hogy miként áll a vetés és hogy haladtunk.
*Rántja meg a vállát, mert lényegében mindegy, hogy Trodd a halászkunyhóban alszik-e, vagy visszatérnek Amon Ruadhra. Aletainak legalábbis nem számít. Elmondta a véleményét, megindokolta a választását, ha ennek ellenére úgy döntenek, hogy maradnak, hát szívük joga. Egy bizonyos: Aletai nem marad. A kalácsfalvai kocsmázás után bejárja a környéket, majd elindul az erőd felé. Talán a vezér visszatért már Thargarodba, s el tudja mondani neki, amit látott, amit tett, ami a feladata volt.*
~Elvégeztem, amit rám bízott, nincs tovább maradásom. Bizonyára akad még nekem való feladat, s nem kell földet művelnem. Ha meg igen, hát visszatérek majd.~
*És persze ott van Ewangel is, aki meglehetősen hiányzik neki, pedig mindössze egy napja nem látta. Talán éppen miatta találgat ki mindenfélét? Talán buta gondolatokat kreált, hogy visszatérhessen és láthassa?
Egészen biztosan benne van ez is a tetteiben, jóllehet, hogy ennek nincs tudatában.*
-Mert nem tudom, hogy biztonságos-e a halászkunyhó. Kell ez az éjszaka, hogy megbizonyosodjak róla. Mellesleg arra gondoltam, hogy egyébként is be akarsz számolni Kagannak arról, hogy miként áll a vetés és hogy haladtunk.
*Rántja meg a vállát, mert lényegében mindegy, hogy Trodd a halászkunyhóban alszik-e, vagy visszatérnek Amon Ruadhra. Aletainak legalábbis nem számít. Elmondta a véleményét, megindokolta a választását, ha ennek ellenére úgy döntenek, hogy maradnak, hát szívük joga. Egy bizonyos: Aletai nem marad. A kalácsfalvai kocsmázás után bejárja a környéket, majd elindul az erőd felé. Talán a vezér visszatért már Thargarodba, s el tudja mondani neki, amit látott, amit tett, ami a feladata volt.*
~Elvégeztem, amit rám bízott, nincs tovább maradásom. Bizonyára akad még nekem való feladat, s nem kell földet művelnem. Ha meg igen, hát visszatérek majd.~
*És persze ott van Ewangel is, aki meglehetősen hiányzik neki, pedig mindössze egy napja nem látta. Talán éppen miatta találgat ki mindenfélét? Talán buta gondolatokat kreált, hogy visszatérhessen és láthassa?
Egészen biztosan benne van ez is a tetteiben, jóllehet, hogy ennek nincs tudatában.*
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-27 19:23:35
Üzenet elküldve: 2015-04-27 19:23:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél//
-A vadász-csapat? Nem hangzik rosszul. *Jelenti ki önelégülten Eghalim. Behunyja a szemét és megpróbálja elképzelni magát az erdő mélyén pár íjász társával együtt, ahogy éppen szarvasra vadásznak.* ~Elvégre megélhetésre is szükségem volna. Ráadásul vadászni szeretek. Meg kell szednem magam még mielőtt az ereklye után indulnék.~ *Eirenivel folytatott meddő vitájának zárásaként a megszólításokról, csak ennyit mond:*
-Tudod mit Eireni? Legyen úgy, ahogy szeretnéd. *Mosolyodik el nyugodtan. Taitos kérdése viszont hihetetlenül lázba hozza.* ~Végre elérhetővé válik a célom. Egy lépéssel majdnem közelebb.~
-Rendben Taitos, mutasd az utat! *Parancsol rá a vándorra ellentmondást nem tűrő hangon.*
-Siessünk! Minél előbb oda kell érnünk.
A hozzászólás írója (Eghalim Grall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 19:25:10
-A vadász-csapat? Nem hangzik rosszul. *Jelenti ki önelégülten Eghalim. Behunyja a szemét és megpróbálja elképzelni magát az erdő mélyén pár íjász társával együtt, ahogy éppen szarvasra vadásznak.* ~Elvégre megélhetésre is szükségem volna. Ráadásul vadászni szeretek. Meg kell szednem magam még mielőtt az ereklye után indulnék.~ *Eirenivel folytatott meddő vitájának zárásaként a megszólításokról, csak ennyit mond:*
-Tudod mit Eireni? Legyen úgy, ahogy szeretnéd. *Mosolyodik el nyugodtan. Taitos kérdése viszont hihetetlenül lázba hozza.* ~Végre elérhetővé válik a célom. Egy lépéssel majdnem közelebb.~
-Rendben Taitos, mutasd az utat! *Parancsol rá a vándorra ellentmondást nem tűrő hangon.*
-Siessünk! Minél előbb oda kell érnünk.
A hozzászólás írója (Eghalim Grall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.27 19:25:10
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-27 17:20:49
Üzenet elküldve: 2015-04-27 17:20:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél//
~A jövevények tétováznak... Hát persze, miért is ne tehetnék, de nekünk Liával dolgunk van.~
*Elmélkedik Taitos a fák árnyékából, mikor meghallja Eireni ötletét.*
~Hát nem épp farkas, de azért nem lenne jó ha gond lenne.~
-Lia! Akkor meglesztek ketten? Mert ha kellek én is maradok, csakhát Morwon azzal bíz meg ma amivel akar, ez a munkám...
*Fejti ki a helyzetet, majd a lány helyeslő válaszára számítva az ijászhoz fordul.*
-Eghalim, akkor mi meg felmegyünk a Vashegyre? *Céloz itt uticéljukra, majd, hogy tisztább legyen felmutat a fák között a szirtre.
Amíg nem kapott választ a lánytól nem indul el, de ha elengedi, akkor egy gyors óvaintés után már szedi is a lábát a másik elfet vezetve.*
~Munka van, Morwon már biztos vár.~
~A jövevények tétováznak... Hát persze, miért is ne tehetnék, de nekünk Liával dolgunk van.~
*Elmélkedik Taitos a fák árnyékából, mikor meghallja Eireni ötletét.*
~Hát nem épp farkas, de azért nem lenne jó ha gond lenne.~
-Lia! Akkor meglesztek ketten? Mert ha kellek én is maradok, csakhát Morwon azzal bíz meg ma amivel akar, ez a munkám...
*Fejti ki a helyzetet, majd a lány helyeslő válaszára számítva az ijászhoz fordul.*
-Eghalim, akkor mi meg felmegyünk a Vashegyre? *Céloz itt uticéljukra, majd, hogy tisztább legyen felmutat a fák között a szirtre.
Amíg nem kapott választ a lánytól nem indul el, de ha elengedi, akkor egy gyors óvaintés után már szedi is a lábát a másik elfet vezetve.*
~Munka van, Morwon már biztos vár.~
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-27 14:45:09
Üzenet elküldve: 2015-04-27 14:45:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Indul a mandula! //
* Nem ragaszkodik a zsákmány cipeléséhez, végül is, Hryan is csinálhat most már valamit azon kívül, hogy a szemeit meresztgeti. És mivel az élelem most nem a túlélést fenyegeti, hát nem is ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Valahogy kétli, hogy apja elfutna vele, vagy a fogadóban ,agáénak titulálná. És ha mégis, mit vesztene? Legfeljebb ismét fizet az étekért.
Az ösvényre érve tempójuk lassul, a kocogás léptekké idomul, és bár a hím felzárkózik mellé, kissé oldalt lép, mintha ekképp is tartani óhajtaná a távolságot. Nem szereti, ha bárki is közvetlen mellette van, nem szokott hozzá az idegenek közelségéhez, érintésükhöz főképp. *
- Új lappal? * hörren fel, ahogy a másik társalgást kezdeményez. És bár kikívánkoznak belőle szavak, most végre kikívánkoznának, még is látszólag türelemmel hallgatja végig a másikat, még csak közbe se kottyant, noha a benne végigfutó harag és keserűség kiül arcának apró rezdüléseire. *
- Csak is anyám kedvéért, a tőle tanult jó modor okán nem köptelek szemközt első reakcióként * vág a közepébe, mikor a másik elhallgat, ugyanakkor az első durva szavak után ismét elcsitul, mintha valóban megfogadná önön szavait, próbálván kérges énje alól feltúrni az emlegetett tanultakat. *
- Te könnyen ajánlod fel az újrakezdést, hisz emlékeidbe, jelenedbe legfeljebb annyit zavarok be, hogy megbizonyosodhatsz arról, elszórt magvaid egyike gyökeret fogott. Vagy legalább is az egyik immár egyértelműen. Ám velem nem tudod feledtetni harminc esztendő fájdalmát és keserűségét. Néhány kedves szóval nem tudod feledtetni a képeket, ahogy anyámat látom szenvedni, miattad. Tán nem szándékkal tetted, ám a következményeket nekünk kellett elviselnünk.
* Bár eddig apja arcát figyelte, tekintete immár elkalandozik az előttük futó ösvényen, majd az őket körülölelő sűrűre. Kell egy pillanat, hogy a fájdalomgombócot lenyelje, hogy hangja ne váljon szűköléssé az emlékek hatására. Hisz még mindig oly élénken él benne az egyetlen szeretett személy képe, illata, érintése, hangja. És legfőképp hiánya. Még mindig hallja a gúnyolódó szavakat, a megjegyzéseket, mik követték őket, ahányszor a falu központjában jártak. Nem, ezt nem lehet csak úgy elfeledni. *
- Mióta az eszemet tudom, meg akartalak találni. De nehogy azt hinnéd, hogy hiányod okán. Inkább hogy megtudd, mit tettél velünk. De vajon te valóban akarsz az apám lenni? Az örök tudattal, hogy tönkretettél valakit, akinek semmi más bűne nem volt, mint hogy téged szeretett? Mert én minden nap erre foglak emlékeztetni, ha rám nézve őt látod majd. Legyek én a bűntudatod? * veti fel a lehetőséget, hisz ez is benne van a pakliban. Meglehet, Hryan nem gondol majd ezekre sosem, ugyanakkor benne van a pakliban. Hisz valószínűleg már maga a gondolat is azért kezdett el ficánkolni benne tegnap, mert annyira emlékeztette valakire. Az anyjára. *
* Nem ragaszkodik a zsákmány cipeléséhez, végül is, Hryan is csinálhat most már valamit azon kívül, hogy a szemeit meresztgeti. És mivel az élelem most nem a túlélést fenyegeti, hát nem is ragaszkodik hozzá, mintha az élete múlna rajta. Valahogy kétli, hogy apja elfutna vele, vagy a fogadóban ,agáénak titulálná. És ha mégis, mit vesztene? Legfeljebb ismét fizet az étekért.
Az ösvényre érve tempójuk lassul, a kocogás léptekké idomul, és bár a hím felzárkózik mellé, kissé oldalt lép, mintha ekképp is tartani óhajtaná a távolságot. Nem szereti, ha bárki is közvetlen mellette van, nem szokott hozzá az idegenek közelségéhez, érintésükhöz főképp. *
- Új lappal? * hörren fel, ahogy a másik társalgást kezdeményez. És bár kikívánkoznak belőle szavak, most végre kikívánkoznának, még is látszólag türelemmel hallgatja végig a másikat, még csak közbe se kottyant, noha a benne végigfutó harag és keserűség kiül arcának apró rezdüléseire. *
- Csak is anyám kedvéért, a tőle tanult jó modor okán nem köptelek szemközt első reakcióként * vág a közepébe, mikor a másik elhallgat, ugyanakkor az első durva szavak után ismét elcsitul, mintha valóban megfogadná önön szavait, próbálván kérges énje alól feltúrni az emlegetett tanultakat. *
- Te könnyen ajánlod fel az újrakezdést, hisz emlékeidbe, jelenedbe legfeljebb annyit zavarok be, hogy megbizonyosodhatsz arról, elszórt magvaid egyike gyökeret fogott. Vagy legalább is az egyik immár egyértelműen. Ám velem nem tudod feledtetni harminc esztendő fájdalmát és keserűségét. Néhány kedves szóval nem tudod feledtetni a képeket, ahogy anyámat látom szenvedni, miattad. Tán nem szándékkal tetted, ám a következményeket nekünk kellett elviselnünk.
* Bár eddig apja arcát figyelte, tekintete immár elkalandozik az előttük futó ösvényen, majd az őket körülölelő sűrűre. Kell egy pillanat, hogy a fájdalomgombócot lenyelje, hogy hangja ne váljon szűköléssé az emlékek hatására. Hisz még mindig oly élénken él benne az egyetlen szeretett személy képe, illata, érintése, hangja. És legfőképp hiánya. Még mindig hallja a gúnyolódó szavakat, a megjegyzéseket, mik követték őket, ahányszor a falu központjában jártak. Nem, ezt nem lehet csak úgy elfeledni. *
- Mióta az eszemet tudom, meg akartalak találni. De nehogy azt hinnéd, hogy hiányod okán. Inkább hogy megtudd, mit tettél velünk. De vajon te valóban akarsz az apám lenni? Az örök tudattal, hogy tönkretettél valakit, akinek semmi más bűne nem volt, mint hogy téged szeretett? Mert én minden nap erre foglak emlékeztetni, ha rám nézve őt látod majd. Legyek én a bűntudatod? * veti fel a lehetőséget, hisz ez is benne van a pakliban. Meglehet, Hryan nem gondol majd ezekre sosem, ugyanakkor benne van a pakliban. Hisz valószínűleg már maga a gondolat is azért kezdett el ficánkolni benne tegnap, mert annyira emlékeztette valakire. Az anyjára. *
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-27 12:16:45
Üzenet elküldve: 2015-04-27 12:16:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Indul a mandula! //
-Ja. Csak nem venné be a gyomrom, ha miattam esnél bajba.
*Morran vissza, de aztán a következőre már elvigyorodik.*
-Akár.
*Szíp. Na ez lenne csak egy igazán érdekes szituáció. Amikor E'Nissa úgy mindenki előtt neki áll Szép Hryannak szólítani az apját. A gondolattól még szélesebb vigyorra húzódnak ajkai, miközben léptei gyorsan követik a lányt egy új úton, tovább az erdőbe. Érezhető a finom ív, melynek mentén most már újra a Vashegy felé fordulnak.
Nem kell sokáig kocogniuk, hogy elérjék az újabb csapda helyet, és az elf örül annak, hogy itt nincsen támadásnak nyoma.*
-Úgy tűnik.
*Hagyja jóvá lánya következtetését. Amíg E'Nissa visszahelyezi a csapdákat, addig Hryan megfogja a zsákmányt. Aztán, ha a lány akarja, viheti. Ha nem is futva, de erősebb tempóban indulnak meg végül vissza Amon Ruadh irányába. Az ismeretlen erdőrészt hamarosan ismerős váltja fel, s egy kanyar után a fák közül kibukkan az ösvény széle. Most már valóban megkönnyebbülten szusszan egyet, íját is leengedi, ami annyit tesz, vessző vissza a tegezbe, íj a vállra. mehetnek tovább.
Lépteivel E'Nissa mellé zárja sajátjait, majd néhány percnyi némaság után megszólal.*
-Mit szólnál, ha megpróbálnánk új lappal indulni? Ha már így alakultak a dolgok, és az idő kereke nem visszaforgatható, mi lenne, ha megpróbálnánk kihozni a lehetőségből a legtöbbet? Nagyon ellenedre lenne, hogy az apád legyek? Mit gondolsz róla E'Nissa?
*Talán van még annyi idejük a szerpentinig, hogy átbeszéljék. Megállniuk emiatt nem kell. Részéről ez egy próbálkozás, ha lánya újra csak "kikosarazza", akkor nincs miről a továbbiakban beszélniük. Akkor úgy fogja kezelni a másikat, mint egy idegent. Bár sajnálná, mert ugyan mit sem tudott, talán saját hibájából, a gyermekről, de a hátralévő időben valamennyire kárpótolhatná a magára maradt lányt. Ez egy lehetőség mindkettőjüknek. S talán az sem véletlen, hogy éppen most sodorta őket egymás mellé a sors.*
-Ja. Csak nem venné be a gyomrom, ha miattam esnél bajba.
*Morran vissza, de aztán a következőre már elvigyorodik.*
-Akár.
*Szíp. Na ez lenne csak egy igazán érdekes szituáció. Amikor E'Nissa úgy mindenki előtt neki áll Szép Hryannak szólítani az apját. A gondolattól még szélesebb vigyorra húzódnak ajkai, miközben léptei gyorsan követik a lányt egy új úton, tovább az erdőbe. Érezhető a finom ív, melynek mentén most már újra a Vashegy felé fordulnak.
Nem kell sokáig kocogniuk, hogy elérjék az újabb csapda helyet, és az elf örül annak, hogy itt nincsen támadásnak nyoma.*
-Úgy tűnik.
*Hagyja jóvá lánya következtetését. Amíg E'Nissa visszahelyezi a csapdákat, addig Hryan megfogja a zsákmányt. Aztán, ha a lány akarja, viheti. Ha nem is futva, de erősebb tempóban indulnak meg végül vissza Amon Ruadh irányába. Az ismeretlen erdőrészt hamarosan ismerős váltja fel, s egy kanyar után a fák közül kibukkan az ösvény széle. Most már valóban megkönnyebbülten szusszan egyet, íját is leengedi, ami annyit tesz, vessző vissza a tegezbe, íj a vállra. mehetnek tovább.
Lépteivel E'Nissa mellé zárja sajátjait, majd néhány percnyi némaság után megszólal.*
-Mit szólnál, ha megpróbálnánk új lappal indulni? Ha már így alakultak a dolgok, és az idő kereke nem visszaforgatható, mi lenne, ha megpróbálnánk kihozni a lehetőségből a legtöbbet? Nagyon ellenedre lenne, hogy az apád legyek? Mit gondolsz róla E'Nissa?
*Talán van még annyi idejük a szerpentinig, hogy átbeszéljék. Megállniuk emiatt nem kell. Részéről ez egy próbálkozás, ha lánya újra csak "kikosarazza", akkor nincs miről a továbbiakban beszélniük. Akkor úgy fogja kezelni a másikat, mint egy idegent. Bár sajnálná, mert ugyan mit sem tudott, talán saját hibájából, a gyermekről, de a hátralévő időben valamennyire kárpótolhatná a magára maradt lányt. Ez egy lehetőség mindkettőjüknek. S talán az sem véletlen, hogy éppen most sodorta őket egymás mellé a sors.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-26 23:50:53
Üzenet elküldve: 2015-04-26 23:50:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél//
-Uram alighanem lehetetlent kér tőlem. Hálám és lelkiismeretem kötelez.
~Valóban így van, de kezdem úgy érezni, Eghalim valamiért mellre szívja az egészet. Pedig ez csak jó fényt vethet rá, amit meg is érdemel. A lehetetlen alatt pedig úgy értem, ez olyan, mintha gyermekként kellene baráti viszonyban, tegeződve társalognom egy több száz éves bölccsel… Egyszerűen nem megy, nem lehetséges. És nem csak a megszokás miatt.~
*Elmélkedése alatt hegyes füleit kissé lebiggyeszti. Ez mindig annak a jele, hogy valamin eltöpreng, bár erről, és még pár furcsa, avagy vicces tulajdonságáról csak barátai tudhatnak, így köztük Eghalim is. Felsóhajt a tényálláson és elgondolkodik azon, hogyan is kellene ezentúl szólítania urát. Kompromisszumra akar jutni kötelezettsége és urának kérlelése között. Végül a következőket ötli ki:*
-De mivel látom, uram nem kedveli eme megszólításomat, valamin változtatnom kell. Sajnos nem vagyok képes túltenni magam a tényen, miszerint megmentett és új életlehetőséget ajándékozott nekem. A tiszteletemet továbbra is kifejezem iránta, uramnak fogom vallani. De ha nem szeretné, hogy így szólítsam, akkor remélem, megteszi az Eghalim és a formális megszólítás. Megteszi hát?
*Miután feltette kérdését, ő is észreveszi a közéjük visszatérő Taitost. Meg sem áll, magához veszi száradó ruháit, majd egyenesen megy tovább a fák közé. Valóban, nagyon magabiztosan megy, mintha tudná, úgyis követik majd. Nem rossz ez a hozzáállás, de Lia feleletei megváltoztatják Eireni szándékait az elkövetkezendőkkel kapcsolatban. Valóban követné az embert, de Eghalim még kétséges, hogy velük menne-e, hisz nem tudja, hová is tartott egyáltalán. Szóval itt van Taitos, aki már indulni készül, azaz már el is indult. Továbbá Eghalim, akinek szándékairól nem sokat tudunk, bár célját már elárulta. Nagy valószínűséggel a Zöldfülű után menne, akárcsak Eireni. De még itt van Liahwulfe is. Neki feladata van, ezért majd csak később ered a másik ember után. Ismét kókadt füllel töri a fejét következő lépésein. Hosszas gondolkodás után eldönti, hogy Liával marad, mialatt, feltételezi, Eghalim ura Taitossal tart. Így senki sem marad egyedül, főleg nem a kis társaság női tagja. Sőt, Lia is hamarabb végez majd a munkával, ha ő maga is besegít neki... Már amennyit tud.*
-Lia kisasszony, esetleg nincs szüksége egy kis segítségre? Szívesen segítek pityókát szedni. Természetesen nem várnék részjutalmat, juttatást, semmit. Megelégszem a tudattal, hogy segítettem, no de gyűjtögetés közben kérdeznék pár dolgot a mágiatanulásról. Ha nincs Eghalim uram ellenére, természetesen.
A hozzászólás írója (Eireni Daterea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.26 23:52:08
-Uram alighanem lehetetlent kér tőlem. Hálám és lelkiismeretem kötelez.
~Valóban így van, de kezdem úgy érezni, Eghalim valamiért mellre szívja az egészet. Pedig ez csak jó fényt vethet rá, amit meg is érdemel. A lehetetlen alatt pedig úgy értem, ez olyan, mintha gyermekként kellene baráti viszonyban, tegeződve társalognom egy több száz éves bölccsel… Egyszerűen nem megy, nem lehetséges. És nem csak a megszokás miatt.~
*Elmélkedése alatt hegyes füleit kissé lebiggyeszti. Ez mindig annak a jele, hogy valamin eltöpreng, bár erről, és még pár furcsa, avagy vicces tulajdonságáról csak barátai tudhatnak, így köztük Eghalim is. Felsóhajt a tényálláson és elgondolkodik azon, hogyan is kellene ezentúl szólítania urát. Kompromisszumra akar jutni kötelezettsége és urának kérlelése között. Végül a következőket ötli ki:*
-De mivel látom, uram nem kedveli eme megszólításomat, valamin változtatnom kell. Sajnos nem vagyok képes túltenni magam a tényen, miszerint megmentett és új életlehetőséget ajándékozott nekem. A tiszteletemet továbbra is kifejezem iránta, uramnak fogom vallani. De ha nem szeretné, hogy így szólítsam, akkor remélem, megteszi az Eghalim és a formális megszólítás. Megteszi hát?
*Miután feltette kérdését, ő is észreveszi a közéjük visszatérő Taitost. Meg sem áll, magához veszi száradó ruháit, majd egyenesen megy tovább a fák közé. Valóban, nagyon magabiztosan megy, mintha tudná, úgyis követik majd. Nem rossz ez a hozzáállás, de Lia feleletei megváltoztatják Eireni szándékait az elkövetkezendőkkel kapcsolatban. Valóban követné az embert, de Eghalim még kétséges, hogy velük menne-e, hisz nem tudja, hová is tartott egyáltalán. Szóval itt van Taitos, aki már indulni készül, azaz már el is indult. Továbbá Eghalim, akinek szándékairól nem sokat tudunk, bár célját már elárulta. Nagy valószínűséggel a Zöldfülű után menne, akárcsak Eireni. De még itt van Liahwulfe is. Neki feladata van, ezért majd csak később ered a másik ember után. Ismét kókadt füllel töri a fejét következő lépésein. Hosszas gondolkodás után eldönti, hogy Liával marad, mialatt, feltételezi, Eghalim ura Taitossal tart. Így senki sem marad egyedül, főleg nem a kis társaság női tagja. Sőt, Lia is hamarabb végez majd a munkával, ha ő maga is besegít neki... Már amennyit tud.*
-Lia kisasszony, esetleg nincs szüksége egy kis segítségre? Szívesen segítek pityókát szedni. Természetesen nem várnék részjutalmat, juttatást, semmit. Megelégszem a tudattal, hogy segítettem, no de gyűjtögetés közben kérdeznék pár dolgot a mágiatanulásról. Ha nincs Eghalim uram ellenére, természetesen.
A hozzászólás írója (Eireni Daterea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.26 23:52:08
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-26 15:35:26
Üzenet elküldve: 2015-04-26 15:35:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél//
*Először az elfek beszédét figyeli, de utána pillantása már néha elkalandozik, ahogy számításba veszi mennyi pityókát is lát, illetve, hogy mennyit és hol tudna begyűjteni.*
~ A férfiaknak csak móka és kacagás a nap, de én dolgozom is, mert igenis, ez is munka. Begyűjteni a gyógy- és fűszernövényeket igenis fontos, és nem lehet mindenféle hígagyúra bízni a feladatot, mert aztán Chiari és jómagam szenvedhetnénk a mérgezéses esetekkel.~
*A visszatérő Taitosra pillant.*
– Én még kicsit itt maradok a part közelében. Munka van! *Mosolyodik el, de a mosolya valódi, még akkor is, ha korábban magában úgy vélte, a férfiaknak egyszerűbb.* ~Mert ugye már amelyiknek. Taitos itt lent tud kóricálni, Dhaven meg izzadhat az üllő mellett. Már ha felébredt! Úha, mert ha visszaaludt miután eljöttem, akkor Hrothgaar mester lehet, hogy nem lesz elragadtatva. De hát csak nem tett olyat!~
*Magában azért reménykedik, hogy minden rendben megy, mert eddig tetszik neki a hely, de valahogy azért mégsem szeretne egyedül maradni, ha a mester mégis kihajítaná valami miatt az ifjú kovácsot.*
– Az igazság az, hogy ígértem Rilainak némi alapanyagot a fogadóba, így cserébe ő is juttat nekem a húsáruból, például. Így megy ez, cserélgetünk, és talán ez egyszerűbb, mintha mindent aranyban szabnánk meg.
~Különben is, van amit aranyban elég nehéz mérni. A sáfrány például nagyon drága, ha valaki csak úgy meg akarja venni, épp a ritkasága miatt, ugyanakkor én meg láttam belőle tegnap, nekem, ha innen nézem, ingyen van. Miért nyúljam le érte Rilait? Nem lenne teljesen tisztességes.~
*Közben persze Lia odahallgat az elf ifjak beszédére is.*
– Ha így van, akkor kedvelni fogjátok ezt a helyet. Amon Ruadh, bár még csak most épül, igencsak pezsgő hely. Vannak elfek is, meg persze emberek, de törpék is, egy egész kis csapat, és óriások! Én ez előtt még sosem láttam ilyen közelről óriást! *lelkendezve mesél.* De ha nem elég nektek a kaland, hogy egy új város születésénél lehettek jelen, még mindig ott van az is, hogy errefelé szép a táj is. Meg igazából, hacsak a törzsfőt fel nem hergelitek, akkor nincs nagyon mitől tartani. És még íjászkodni is lehet, azt hiszem. *Teszi hozzá az utolsó fél mondatot is, hiszen ez végül is nem tőle függ, bár a maga részéről nem hiszi, hogy akár Syoudnak, akár bárki másnak kifogása lenne a dolog ellen.*
– Ezen kívül, ha annyira jó íjász vagy, akkor még a vadász-csapat is örömmel fogad majd. Már pedig oda mindig kell valaki, hiszen enni mindenkinek kell. *Mosolyog Eghalimra.*
*Először az elfek beszédét figyeli, de utána pillantása már néha elkalandozik, ahogy számításba veszi mennyi pityókát is lát, illetve, hogy mennyit és hol tudna begyűjteni.*
~ A férfiaknak csak móka és kacagás a nap, de én dolgozom is, mert igenis, ez is munka. Begyűjteni a gyógy- és fűszernövényeket igenis fontos, és nem lehet mindenféle hígagyúra bízni a feladatot, mert aztán Chiari és jómagam szenvedhetnénk a mérgezéses esetekkel.~
*A visszatérő Taitosra pillant.*
– Én még kicsit itt maradok a part közelében. Munka van! *Mosolyodik el, de a mosolya valódi, még akkor is, ha korábban magában úgy vélte, a férfiaknak egyszerűbb.* ~Mert ugye már amelyiknek. Taitos itt lent tud kóricálni, Dhaven meg izzadhat az üllő mellett. Már ha felébredt! Úha, mert ha visszaaludt miután eljöttem, akkor Hrothgaar mester lehet, hogy nem lesz elragadtatva. De hát csak nem tett olyat!~
*Magában azért reménykedik, hogy minden rendben megy, mert eddig tetszik neki a hely, de valahogy azért mégsem szeretne egyedül maradni, ha a mester mégis kihajítaná valami miatt az ifjú kovácsot.*
– Az igazság az, hogy ígértem Rilainak némi alapanyagot a fogadóba, így cserébe ő is juttat nekem a húsáruból, például. Így megy ez, cserélgetünk, és talán ez egyszerűbb, mintha mindent aranyban szabnánk meg.
~Különben is, van amit aranyban elég nehéz mérni. A sáfrány például nagyon drága, ha valaki csak úgy meg akarja venni, épp a ritkasága miatt, ugyanakkor én meg láttam belőle tegnap, nekem, ha innen nézem, ingyen van. Miért nyúljam le érte Rilait? Nem lenne teljesen tisztességes.~
*Közben persze Lia odahallgat az elf ifjak beszédére is.*
– Ha így van, akkor kedvelni fogjátok ezt a helyet. Amon Ruadh, bár még csak most épül, igencsak pezsgő hely. Vannak elfek is, meg persze emberek, de törpék is, egy egész kis csapat, és óriások! Én ez előtt még sosem láttam ilyen közelről óriást! *lelkendezve mesél.* De ha nem elég nektek a kaland, hogy egy új város születésénél lehettek jelen, még mindig ott van az is, hogy errefelé szép a táj is. Meg igazából, hacsak a törzsfőt fel nem hergelitek, akkor nincs nagyon mitől tartani. És még íjászkodni is lehet, azt hiszem. *Teszi hozzá az utolsó fél mondatot is, hiszen ez végül is nem tőle függ, bár a maga részéről nem hiszi, hogy akár Syoudnak, akár bárki másnak kifogása lenne a dolog ellen.*
– Ezen kívül, ha annyira jó íjász vagy, akkor még a vadász-csapat is örömmel fogad majd. Már pedig oda mindig kell valaki, hiszen enni mindenkinek kell. *Mosolyog Eghalimra.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-26 13:36:21
Üzenet elküldve: 2015-04-26 13:36:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél//
-Eireni kérlek, ne szólíts uramnak! Elég az Eghalim is. Különben megsértődök ám. Azt meg ne akard. *Mosolyodik el kedvesen a saját bugyuta fenyegetésén.* ~Jó lenne elmesélni mi szél hozott erre, hogy merre tartok. Még jobb lenne, ha magam is tisztában lennék a közeljövőbeli terveimmel. Szükségem lenne egy baráti körre, akik bajtársaim lennének és én, viszont az övék.~ *Hangosan csak ennyit mond.*
-Eireni ha szeretnéd, elmondom a dolgok állását. Cserébe ugyan ezt várom a te oldaladról is. *Kis szünet után tovább folytatja mondandóját, immár Liához fordulva.*
-Nem félünk a kihívásoktól, szerintem nyugodtan beszélhetek Eireni nevében is. *Fordul Elf barátja felé és közben rámosolyog.* -Szívesen meglátogatnám azt a fogadót. *Itt az íjász már csak a maga nevében nyilatkozik a dologról.* ~Örülnék neki, ha Eireni mellet maradhatnék.~
*Eghalimnak feltűnik egy közeledő alak. Rájön ez csak a fürdőjéből visszaérkező Taitos. Kérdésére egyből válaszol Eghalim.*
-Igen, feltett szándékom elmenni oda. Egy barátságos közeget keresek, ahol meg tudom valósítani a céljaimat. A világ legjobb íjászává válni és visszaszerezni egy családi ereklyét.
-Eireni kérlek, ne szólíts uramnak! Elég az Eghalim is. Különben megsértődök ám. Azt meg ne akard. *Mosolyodik el kedvesen a saját bugyuta fenyegetésén.* ~Jó lenne elmesélni mi szél hozott erre, hogy merre tartok. Még jobb lenne, ha magam is tisztában lennék a közeljövőbeli terveimmel. Szükségem lenne egy baráti körre, akik bajtársaim lennének és én, viszont az övék.~ *Hangosan csak ennyit mond.*
-Eireni ha szeretnéd, elmondom a dolgok állását. Cserébe ugyan ezt várom a te oldaladról is. *Kis szünet után tovább folytatja mondandóját, immár Liához fordulva.*
-Nem félünk a kihívásoktól, szerintem nyugodtan beszélhetek Eireni nevében is. *Fordul Elf barátja felé és közben rámosolyog.* -Szívesen meglátogatnám azt a fogadót. *Itt az íjász már csak a maga nevében nyilatkozik a dologról.* ~Örülnék neki, ha Eireni mellet maradhatnék.~
*Eghalimnak feltűnik egy közeledő alak. Rájön ez csak a fürdőjéből visszaérkező Taitos. Kérdésére egyből válaszol Eghalim.*
-Igen, feltett szándékom elmenni oda. Egy barátságos közeget keresek, ahol meg tudom valósítani a céljaimat. A világ legjobb íjászává válni és visszaszerezni egy családi ereklyét.
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-26 11:01:53
Üzenet elküldve: 2015-04-26 11:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél//
~Csend, és nyugalom...~
*Mélyíti el A Zöldfülű a meditációt, és gondolatait ügyesen kiürítve pihen még egy picit. Jól esik neki ma már másodjára is ez a gyakorlat, mivel keveset aludt, és sok viszontagság között utazott az elmúlt hetekben, és az előző napja sem volt valami pihentető.
Aztán újra a gondolataival kezd szórakozni. Hagyja, hogy testét átjárják a környék energiái, és az ismerős zsibbasztóan bizsergő érzés ismét elfogja.*
~Lényegében a mágia majd ezeknek az energiáknak a megformálása lesz.~ *Gondol a tanítóitól tanult elméleti mágiára, majd elkezdi csavargatni gondolatait, és megpróbálja őket egy pontra fókuszálni maga előtt, mintha ténylegesen energiákat sűrítene, aztán ezzel a "gondolat foggal" beleharap a földbe, és felemeli a kimarkolt földet... legalábbis szerinte.*
~A betyárját már, hogy megint nem jött össze~
*Átkozódik magában mikor félszemét kinyitva meglesi, hogy tényleg sikerült-e megcsinálni.
Majd csalódottan mély levegőt véve befejezi a meditációt, és visszabaktat a többiekhez.
Ruganyos léptekkel a ruhaszárítóként funkcionáló botjához lép, és felkapja, átveti a vállán és a többiekhez lép.*
-Na urak, felmegyünk Amon Ruadh nemes tetejére? *kérdezi a két jövevényt, akiket elnézve már majdnem biztos abban, hogy elfek.* -És te Lia merre mész?
*Érdeklődi meg a lánytól, terveit, majd csomagját a másik vállára véve mikor már biztos benne, hogy a többiek követni fogják belép a fák közé.*
-Na, mielőtt viszont felmennénk oda, egy apró kérdésként, mivel furdalja az oldalamat a kíváncsiság, megkérdezhetem, hogy honnan származnak? És mi a célból látogattatok el ide? *Kérdezi, majd gondolva rá, hogy személyeskedésnek veszik tovább folytatja* -Utána elmondhatom én is a magam történetét. *Mondja, nehogy szó érje a ház elejét.*
~Csend, és nyugalom...~
*Mélyíti el A Zöldfülű a meditációt, és gondolatait ügyesen kiürítve pihen még egy picit. Jól esik neki ma már másodjára is ez a gyakorlat, mivel keveset aludt, és sok viszontagság között utazott az elmúlt hetekben, és az előző napja sem volt valami pihentető.
Aztán újra a gondolataival kezd szórakozni. Hagyja, hogy testét átjárják a környék energiái, és az ismerős zsibbasztóan bizsergő érzés ismét elfogja.*
~Lényegében a mágia majd ezeknek az energiáknak a megformálása lesz.~ *Gondol a tanítóitól tanult elméleti mágiára, majd elkezdi csavargatni gondolatait, és megpróbálja őket egy pontra fókuszálni maga előtt, mintha ténylegesen energiákat sűrítene, aztán ezzel a "gondolat foggal" beleharap a földbe, és felemeli a kimarkolt földet... legalábbis szerinte.*
~A betyárját már, hogy megint nem jött össze~
*Átkozódik magában mikor félszemét kinyitva meglesi, hogy tényleg sikerült-e megcsinálni.
Majd csalódottan mély levegőt véve befejezi a meditációt, és visszabaktat a többiekhez.
Ruganyos léptekkel a ruhaszárítóként funkcionáló botjához lép, és felkapja, átveti a vállán és a többiekhez lép.*
-Na urak, felmegyünk Amon Ruadh nemes tetejére? *kérdezi a két jövevényt, akiket elnézve már majdnem biztos abban, hogy elfek.* -És te Lia merre mész?
*Érdeklődi meg a lánytól, terveit, majd csomagját a másik vállára véve mikor már biztos benne, hogy a többiek követni fogják belép a fák közé.*
-Na, mielőtt viszont felmennénk oda, egy apró kérdésként, mivel furdalja az oldalamat a kíváncsiság, megkérdezhetem, hogy honnan származnak? És mi a célból látogattatok el ide? *Kérdezi, majd gondolva rá, hogy személyeskedésnek veszik tovább folytatja* -Utána elmondhatom én is a magam történetét. *Mondja, nehogy szó érje a ház elejét.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-26 02:12:12
Üzenet elküldve: 2015-04-26 02:12:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//A víznél//
*Eireni végleg befejezni látszik folyamatos hajlongását, gerincét kiegyenesíti. Ízületei néhol megroppannak, mikor megnyújtja hátát, igen hallhatóan, mire halkan, de ép füllel tisztán kivehetően nyög egyet. Nem ő tehet róla, de fizikuma jelentősen módosult rabsága alatt, háta teljesen görnyedt és ferde lett. Szabadulása óta próbálja visszaszerezni teste eredeti kecsességét, azóta azonban nem sok minden változott ezzel kapcsolatban. De nem adja fel.*
~Hála az egeknek, hogy ilyen jókedvű, barátságos egyénekkel hozott össze a szél! Liahwulfe és Taitos is jó embereknek tűnnek. Fogalmam sincs, mióta ismerhetik egymást, de az biztos, hogy folyton jó a hangulat köztük.~
*Liára tekint, mialatt ő a távolabb levő Taitoshoz intéz pár szót. Ismét valami viccfélét süt el felé, de valahogy úgy érzi, néhol talán komolyan is gondolja. Ez bíztató jel az ifjú számára.* ~Uram pedig, természetesen, egy nemes lelkű elf. Derék, bátor, és az erkölcse is helyénvaló. Végtére is, örülök, hogy találkoztam velük.~ *Érzelmeinek sem hangot, sem külső jeleket nem ad. Féloldalasan elfordul, de még csak véletlenül sem fordít hátat Eghalimnak, főleg nem Liának. Fejét pedig válla felé fordítja, s a tájra mered, megint csak. Következő szavait urának mondja, válaszolva annak legutóbbi kijelentésére.*
-Egyetlen történet sem elég hosszú, hogy ne hallgatnám meg szívesen, uram. Értem ezalatt érdeklődésemet azok felé, továbbá elf mivoltomat is. ~Ez lehet, hogy kissé illemtelen volt egy átlagosan rövidebb élettartamú faj képviselője előtt mondani. De ez csak az igazság. Ha az életemben más fajok generációinak pusztulását kell végignéznem, akkor tiszteletükre nem fogok ölbe tett kézzel, fütyörészve otthon lustálkodni.~ De, ahogyan az természetes, nem várhatom el uramtól, hogy beszámoljon minderről, ha nem szándékozik.
*Lágy szellő kap Eireni hajába, mely kellemesen végigfut arcán is. Emelt fővel, behunyt szemekkel élvezi a folyó felől érkező levegőáramlatot. Nem sokkal mondanivalója után, Lia és Eghalim rövidke társalgásba kezdenek Syoudról. Erre Eireni is odafordul, figyelemmel kísérve Lia szavait.*
-Ennek örülök. Ha valóban ennyire sokszínű Amon Ruadh, akkor talán nem hiába hozott erre a lábam. Így, hogy uram a közelemben van, még jobban kell sietnem, s minél hamarabb hasznossá kell tennem magamat mágia és tudás terén. Hölgyem, tudna esetleg egy helyet, ahol érdeklődhetek ilyen téren?
~Valóban, minél előbb törlesztenem kell eddigi tudásomat, hogy valami mágushoz, vagy akár szolgához illő varázslatot tanuljak végre.~
*Eireni végleg befejezni látszik folyamatos hajlongását, gerincét kiegyenesíti. Ízületei néhol megroppannak, mikor megnyújtja hátát, igen hallhatóan, mire halkan, de ép füllel tisztán kivehetően nyög egyet. Nem ő tehet róla, de fizikuma jelentősen módosult rabsága alatt, háta teljesen görnyedt és ferde lett. Szabadulása óta próbálja visszaszerezni teste eredeti kecsességét, azóta azonban nem sok minden változott ezzel kapcsolatban. De nem adja fel.*
~Hála az egeknek, hogy ilyen jókedvű, barátságos egyénekkel hozott össze a szél! Liahwulfe és Taitos is jó embereknek tűnnek. Fogalmam sincs, mióta ismerhetik egymást, de az biztos, hogy folyton jó a hangulat köztük.~
*Liára tekint, mialatt ő a távolabb levő Taitoshoz intéz pár szót. Ismét valami viccfélét süt el felé, de valahogy úgy érzi, néhol talán komolyan is gondolja. Ez bíztató jel az ifjú számára.* ~Uram pedig, természetesen, egy nemes lelkű elf. Derék, bátor, és az erkölcse is helyénvaló. Végtére is, örülök, hogy találkoztam velük.~ *Érzelmeinek sem hangot, sem külső jeleket nem ad. Féloldalasan elfordul, de még csak véletlenül sem fordít hátat Eghalimnak, főleg nem Liának. Fejét pedig válla felé fordítja, s a tájra mered, megint csak. Következő szavait urának mondja, válaszolva annak legutóbbi kijelentésére.*
-Egyetlen történet sem elég hosszú, hogy ne hallgatnám meg szívesen, uram. Értem ezalatt érdeklődésemet azok felé, továbbá elf mivoltomat is. ~Ez lehet, hogy kissé illemtelen volt egy átlagosan rövidebb élettartamú faj képviselője előtt mondani. De ez csak az igazság. Ha az életemben más fajok generációinak pusztulását kell végignéznem, akkor tiszteletükre nem fogok ölbe tett kézzel, fütyörészve otthon lustálkodni.~ De, ahogyan az természetes, nem várhatom el uramtól, hogy beszámoljon minderről, ha nem szándékozik.
*Lágy szellő kap Eireni hajába, mely kellemesen végigfut arcán is. Emelt fővel, behunyt szemekkel élvezi a folyó felől érkező levegőáramlatot. Nem sokkal mondanivalója után, Lia és Eghalim rövidke társalgásba kezdenek Syoudról. Erre Eireni is odafordul, figyelemmel kísérve Lia szavait.*
-Ennek örülök. Ha valóban ennyire sokszínű Amon Ruadh, akkor talán nem hiába hozott erre a lábam. Így, hogy uram a közelemben van, még jobban kell sietnem, s minél hamarabb hasznossá kell tennem magamat mágia és tudás terén. Hölgyem, tudna esetleg egy helyet, ahol érdeklődhetek ilyen téren?
~Valóban, minél előbb törlesztenem kell eddigi tudásomat, hogy valami mágushoz, vagy akár szolgához illő varázslatot tanuljak végre.~
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-25 20:43:02
Üzenet elküldve: 2015-04-25 20:43:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél//
*Mosolyogva biccent először Eireni felé, de aztán csak kíváncsian figyeli az elfet.*
~Olyan, mintha ismernék egymást a másik elffel. Sőt nem is csak olyan. Egészen biztos vagyok benne.~
*Taitos ajánlatára elneveti magát.*
– Nem hoztam olyan ruhát, melyben úszhatnék! *Feleli vidáman, és azt már fel sem hozza újra, hogy a víz még neki a pancsikáláshoz kissé hideg, ő nem északról jött.*
~Meg még az is lehet, hogy Dhaven kitérne a hitéből, ha most úszáshoz vetkőznék, így, hogy tényleg nem készültem rá ruhával.~ *Halkan sóhajt.* ~És még igaza is lenne.~
*Bár valójában abba Lia nem gondol bele mélyebben, hogy miért érzi így, neki elég azt tudni, hogy fordított esetben ő bizony kissé zabos lenne. De azt sem elemzi, magában, hogy miért. Elfogadja tényként, egyelőre.*
– De majd ha jön a nyár! *Kiált még Taitos után, végtére is amúgy nincs kifogása a társasága ellen, főleg ha esetleg többen is lennének.
A szeme sarkából most Eghalimra pillant, érzi, hogy a férfi kissé feszeng a közelében, bár az okot nem tudja.*
– Eghalim uram *Kezdi, mert Eireni viselkedéséből úgy szűri le, hogy a másik elf férfi valami uraság féle lehet, de legalábbis rangos valaki, talán még éppen nemes is* Syoud az őrség egyik tagja, és amennyire én láttam, szintén az íj a kedvenc fegyvere. Elf ő is, és bizony nagyon odafigyel, kik teszik be a lábukat a Thargok területére.
~Tegnap is hogy kiakolbólított egy csapatot.~
– De egyébként nem rossz fickó. *Mosolyodik el, hiszen eszében sincs elrémíteni a jövevényeket.*
– Szerintem ez a hely pont jó arra, hogy mindenki rátaláljon a saját útjára. Amon Ruadh most épül, ahol tegnap csak egy bódé ált, ott most fogadó van. Ha nem félsz, nem féltek a változásoktól, itt mindenki rátalálhat magára és az útjára.
*Komolyan gondolja, ő örül mindenkinek, minden egyes lénynek, aki jó szándékkal közeledik.*
*Mosolyogva biccent először Eireni felé, de aztán csak kíváncsian figyeli az elfet.*
~Olyan, mintha ismernék egymást a másik elffel. Sőt nem is csak olyan. Egészen biztos vagyok benne.~
*Taitos ajánlatára elneveti magát.*
– Nem hoztam olyan ruhát, melyben úszhatnék! *Feleli vidáman, és azt már fel sem hozza újra, hogy a víz még neki a pancsikáláshoz kissé hideg, ő nem északról jött.*
~Meg még az is lehet, hogy Dhaven kitérne a hitéből, ha most úszáshoz vetkőznék, így, hogy tényleg nem készültem rá ruhával.~ *Halkan sóhajt.* ~És még igaza is lenne.~
*Bár valójában abba Lia nem gondol bele mélyebben, hogy miért érzi így, neki elég azt tudni, hogy fordított esetben ő bizony kissé zabos lenne. De azt sem elemzi, magában, hogy miért. Elfogadja tényként, egyelőre.*
– De majd ha jön a nyár! *Kiált még Taitos után, végtére is amúgy nincs kifogása a társasága ellen, főleg ha esetleg többen is lennének.
A szeme sarkából most Eghalimra pillant, érzi, hogy a férfi kissé feszeng a közelében, bár az okot nem tudja.*
– Eghalim uram *Kezdi, mert Eireni viselkedéséből úgy szűri le, hogy a másik elf férfi valami uraság féle lehet, de legalábbis rangos valaki, talán még éppen nemes is* Syoud az őrség egyik tagja, és amennyire én láttam, szintén az íj a kedvenc fegyvere. Elf ő is, és bizony nagyon odafigyel, kik teszik be a lábukat a Thargok területére.
~Tegnap is hogy kiakolbólított egy csapatot.~
– De egyébként nem rossz fickó. *Mosolyodik el, hiszen eszében sincs elrémíteni a jövevényeket.*
– Szerintem ez a hely pont jó arra, hogy mindenki rátaláljon a saját útjára. Amon Ruadh most épül, ahol tegnap csak egy bódé ált, ott most fogadó van. Ha nem félsz, nem féltek a változásoktól, itt mindenki rátalálhat magára és az útjára.
*Komolyan gondolja, ő örül mindenkinek, minden egyes lénynek, aki jó szándékkal közeledik.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-25 01:07:52
Üzenet elküldve: 2015-04-25 01:07:52
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája//
*Az asztal már már az otthoni lakomáit idézi. Ott nem volt ennyi a vadhús de az összetétel mégiscsak hasonló. Szaftos, finom sültek szép nagy kerek sajttal körítve. Csak azt a kemény ork pálinkát hiányolja amivel leöblíthetné a falatokat. Ahogy egyik jobb fogást tömi magába a másik után tekintete lassan elnehezedik és az álmosság elkezdi legyűrni nagydarab zöld testét. Ez nem meglepő, miután degeszre zabálja magát nem is esik jobban semmi mint egy mély alvás az árnyékban, az egyetlen amire nem számított, hogy ez ennyire gyorsan fog bekövetkezni, és még csak árnyékba húzódni se lesz ideje.
Nem akaródzik felébrednie. Fáj a gyomra, hőség van és ilyenkor a mély álom az egyetlen ami valamelest rendbe tudja hozni.* ~Mi a frász volt abban a húsban.~ *Ő a maga egyszerűségében foglya fel a dolgokat. Pár órája, netalán pár perce még a családjával indult dél felé, étel ital és pár tallérnyi arany után kutatva. Most meg itt szórakozik vele egy rakás elmebeteg. Először jön a bolond vénasszony, aztán megfuttatják az erdőben, elcsapatják a gyomrát most meg még aludni sem hagyják. A feléje közeledő életét kívánó kultistát már számba sem veszi. Ha nem találná hirtelen a kezében csatabárdjait akkor nyilván komoly sértésnek venné, de így csak egy csúnya figurát lát benne akin kitöltheti haragját.
Sötét tekintettel és bal lábbal kel fel és lassú léptekkel elindul a barna csuklyás alak irányába. Közben nagyokat ásít, majd megforgatja a nehéz kétélű bárdokat a levegőben majd mikor kellő közelségbe ér mindkettővel egyszerre egy hatalmasat támadást indít a férfi bal oldalára. Ha ez nem járna sikerrel újabb csapásokat küld, jobbra balra lép, tombol, forgatja a bikataglózó szerszámokat és addig nem nyugszik amíg le nem szúrják vagy az ellenfelének legalább egyik lába nem indul el új gazdát keresni. Ha viszont sikerrel jár, ugyanolyan szótlan, lassú és konok módon megindul a vénasszony felé, hogy most már tényleg darálóba való darabokra aprítsa a némbert akivel ez az egész elkezdődött. Bár gyomra miatt futni nem akar ugyan ezen okból siet pontot tenni az ügy végére, hisz a lakoma miatt még egy sokkal súlyosabb sértéssel is illetnie kell ezt a szent helyet.*
*Az asztal már már az otthoni lakomáit idézi. Ott nem volt ennyi a vadhús de az összetétel mégiscsak hasonló. Szaftos, finom sültek szép nagy kerek sajttal körítve. Csak azt a kemény ork pálinkát hiányolja amivel leöblíthetné a falatokat. Ahogy egyik jobb fogást tömi magába a másik után tekintete lassan elnehezedik és az álmosság elkezdi legyűrni nagydarab zöld testét. Ez nem meglepő, miután degeszre zabálja magát nem is esik jobban semmi mint egy mély alvás az árnyékban, az egyetlen amire nem számított, hogy ez ennyire gyorsan fog bekövetkezni, és még csak árnyékba húzódni se lesz ideje.
Nem akaródzik felébrednie. Fáj a gyomra, hőség van és ilyenkor a mély álom az egyetlen ami valamelest rendbe tudja hozni.* ~Mi a frász volt abban a húsban.~ *Ő a maga egyszerűségében foglya fel a dolgokat. Pár órája, netalán pár perce még a családjával indult dél felé, étel ital és pár tallérnyi arany után kutatva. Most meg itt szórakozik vele egy rakás elmebeteg. Először jön a bolond vénasszony, aztán megfuttatják az erdőben, elcsapatják a gyomrát most meg még aludni sem hagyják. A feléje közeledő életét kívánó kultistát már számba sem veszi. Ha nem találná hirtelen a kezében csatabárdjait akkor nyilván komoly sértésnek venné, de így csak egy csúnya figurát lát benne akin kitöltheti haragját.
Sötét tekintettel és bal lábbal kel fel és lassú léptekkel elindul a barna csuklyás alak irányába. Közben nagyokat ásít, majd megforgatja a nehéz kétélű bárdokat a levegőben majd mikor kellő közelségbe ér mindkettővel egyszerre egy hatalmasat támadást indít a férfi bal oldalára. Ha ez nem járna sikerrel újabb csapásokat küld, jobbra balra lép, tombol, forgatja a bikataglózó szerszámokat és addig nem nyugszik amíg le nem szúrják vagy az ellenfelének legalább egyik lába nem indul el új gazdát keresni. Ha viszont sikerrel jár, ugyanolyan szótlan, lassú és konok módon megindul a vénasszony felé, hogy most már tényleg darálóba való darabokra aprítsa a némbert akivel ez az egész elkezdődött. Bár gyomra miatt futni nem akar ugyan ezen okból siet pontot tenni az ügy végére, hisz a lakoma miatt még egy sokkal súlyosabb sértéssel is illetnie kell ezt a szent helyet.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-04-25 00:11:43
Üzenet elküldve: 2015-04-25 00:11:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A víznél//
*Eghalim enyhén zavarban van Lia jelenlététől. Nem azért mert nő, sokkal inkább mert olyan megviseltnek tűnik Eghalimnak.*
-„Syoug ki fog ugrani a bőréből, azt hiszem.” *Intézi egyből az íjászhoz a szavait a Lia nevezetű.*
-Szabad megkérdeznem a hölgyet, hogy ki is az a Syoug? ~Érdekelne ki az a Syoug. Habár még jobban érdekel ez a nő. Érdekesnek tűnik, na majd megtudakolom egyszer mi fán terem.~
-Igen Eireni, fogalmazhatunk úgy is, hogy a saját utamat akarom járni, de ez hosszú történet. *Válaszol mágusbarátja hirtelen kérdésére.* ~Ó ha tudná milyen hosszú.~ *Megint kellemetlen érzés fogja el. Egyszerre próbál beszélgetni két különböző emberrel különböző témákról.* ~Sosem volt erősségem a csoportos társalgás. Nem lenne kellemes rossz benyomást kelteni sem Eireniben sem Liában.~ *Így hát feszülten vár, hogy társai mit reagálnak.*
*Eghalim enyhén zavarban van Lia jelenlététől. Nem azért mert nő, sokkal inkább mert olyan megviseltnek tűnik Eghalimnak.*
-„Syoug ki fog ugrani a bőréből, azt hiszem.” *Intézi egyből az íjászhoz a szavait a Lia nevezetű.*
-Szabad megkérdeznem a hölgyet, hogy ki is az a Syoug? ~Érdekelne ki az a Syoug. Habár még jobban érdekel ez a nő. Érdekesnek tűnik, na majd megtudakolom egyszer mi fán terem.~
-Igen Eireni, fogalmazhatunk úgy is, hogy a saját utamat akarom járni, de ez hosszú történet. *Válaszol mágusbarátja hirtelen kérdésére.* ~Ó ha tudná milyen hosszú.~ *Megint kellemetlen érzés fogja el. Egyszerre próbál beszélgetni két különböző emberrel különböző témákról.* ~Sosem volt erősségem a csoportos társalgás. Nem lenne kellemes rossz benyomást kelteni sem Eireniben sem Liában.~ *Így hát feszülten vár, hogy társai mit reagálnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718