Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-04 00:20:18
Üzenet elküldve: 2015-07-04 00:20:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
*Egyrész felfogja, hogy a véleményével a saját kis közösségén belül is egyedül van, hiszen mindenki az összecsapást pártolná, vagy épp attól fél, másrészt Gabrien pengéje a hasa előtt akkor is visszatartó erő lenne, ha épp totálisan megsüketült volna.
Ugyanakkor azt is látja, amint a macskaszerű Izé értetlenkedve nézi, majd a társaihoz fordul, láthatóan segítségért, vagy talán, hogy valaki fejtse már meg neki, hogy épp mit is hallottak.*
~Bár tudnám, mi a nyomorotok!~
*Mindenesetre a reakció világos, kiszúrták, hogy Gabrien a vezér, és most vele próbálnak dűlőre jutni, egyelőre csak az ordításuk erejét használva.
Mert bár vannak fegyvereik, és jól láthatóak, de meg még nem lengették őket.*
~Vajon mi lenne, ha Gabe simán visszaordítana? Jó hangosan?~
*Ártani ennél jobban biztos nem ártana, és talán nyernénk még időt, vagy…
Lia körbenéz.
És ekkor leesik neki, hogy már csak négy izémicsodát lát, tehát keresni kezdi az ötödiket.*
– Az egyik lelépett, lehet, hogy a hátunkba került.
*Nem vesződik azzal, hogy suttogjon, hiszen az előbb kiderült, a macskafélék nem csak nem beszélik a közös nyelvet, aminek éppen a gégéjük felépítéáse is lehetne az oka, de nem is értik.*
~Hol vagy? Hova bújtál?~
*Lia hátrál, és közben igyekszik körbenézni, amennyire csak tud.*
– A fákon, fenn! Figyeljetek felfelé is!
*Aztán eszébe jutnak a lovaik is. Aggódva pillant arrafelé, ahol kipányvázták őket.*
~Lehet, hogy a lovak szaga vonzotta ide ezeket?~
*A lány nem tudja, mi lenne a jobb, ha a lovaikra támadva őket békén hagynák, vagy ha rögtön összecsapnának, de a lovak sértetlenül megúsznák? De arra jut, sehogy sem lenne ez jó.*
~Kivéve, ha az izék szépen elvonulnának jobbra, mi meg balra. ~
*Lia óvatosan hátrál, és még mindig körbetekintgetve leguggol az iszákja mellett. Lehet, hogy harc lesz, de abban nem ő küzd majd az első sorban.
Nem, nem gyáva, csak tudja magáról, hogy nem harcos. Feleslegesen meg nem akadályozná azokat, kik nálánál jobbak.
Ugyanakkor az is eszébe jut, amit például a lupusfulgurokról hallott, hogy mozdulatlanná kell dermedni, és akkor túlélheti az ember. Meg az is, amit a házi macskákról tud, hogy provokációnak veszik, ha az ellenfél a szemükbe néz, de a lekuporodóra nem támadnak.
A lány tehát most reménykedik, reménykedik és figyel, miközben újra, szinte észrevétlenül, a kezébe veszi a tőrét.
De vár, kivár.*
*Egyrész felfogja, hogy a véleményével a saját kis közösségén belül is egyedül van, hiszen mindenki az összecsapást pártolná, vagy épp attól fél, másrészt Gabrien pengéje a hasa előtt akkor is visszatartó erő lenne, ha épp totálisan megsüketült volna.
Ugyanakkor azt is látja, amint a macskaszerű Izé értetlenkedve nézi, majd a társaihoz fordul, láthatóan segítségért, vagy talán, hogy valaki fejtse már meg neki, hogy épp mit is hallottak.*
~Bár tudnám, mi a nyomorotok!~
*Mindenesetre a reakció világos, kiszúrták, hogy Gabrien a vezér, és most vele próbálnak dűlőre jutni, egyelőre csak az ordításuk erejét használva.
Mert bár vannak fegyvereik, és jól láthatóak, de meg még nem lengették őket.*
~Vajon mi lenne, ha Gabe simán visszaordítana? Jó hangosan?~
*Ártani ennél jobban biztos nem ártana, és talán nyernénk még időt, vagy…
Lia körbenéz.
És ekkor leesik neki, hogy már csak négy izémicsodát lát, tehát keresni kezdi az ötödiket.*
– Az egyik lelépett, lehet, hogy a hátunkba került.
*Nem vesződik azzal, hogy suttogjon, hiszen az előbb kiderült, a macskafélék nem csak nem beszélik a közös nyelvet, aminek éppen a gégéjük felépítéáse is lehetne az oka, de nem is értik.*
~Hol vagy? Hova bújtál?~
*Lia hátrál, és közben igyekszik körbenézni, amennyire csak tud.*
– A fákon, fenn! Figyeljetek felfelé is!
*Aztán eszébe jutnak a lovaik is. Aggódva pillant arrafelé, ahol kipányvázták őket.*
~Lehet, hogy a lovak szaga vonzotta ide ezeket?~
*A lány nem tudja, mi lenne a jobb, ha a lovaikra támadva őket békén hagynák, vagy ha rögtön összecsapnának, de a lovak sértetlenül megúsznák? De arra jut, sehogy sem lenne ez jó.*
~Kivéve, ha az izék szépen elvonulnának jobbra, mi meg balra. ~
*Lia óvatosan hátrál, és még mindig körbetekintgetve leguggol az iszákja mellett. Lehet, hogy harc lesz, de abban nem ő küzd majd az első sorban.
Nem, nem gyáva, csak tudja magáról, hogy nem harcos. Feleslegesen meg nem akadályozná azokat, kik nálánál jobbak.
Ugyanakkor az is eszébe jut, amit például a lupusfulgurokról hallott, hogy mozdulatlanná kell dermedni, és akkor túlélheti az ember. Meg az is, amit a házi macskákról tud, hogy provokációnak veszik, ha az ellenfél a szemükbe néz, de a lekuporodóra nem támadnak.
A lány tehát most reménykedik, reménykedik és figyel, miközben újra, szinte észrevétlenül, a kezébe veszi a tőrét.
De vár, kivár.*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:45:09
Üzenet elküldve: 2015-07-03 22:45:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*Ahogy egyet lépett előre, a tűz narancsos fénye egész lényét bevilágítja a szörnyikének. Vagyis inkább az elülső felét, a hátát nem lehet még így sem látni. Ám Lia akciójára megtorpan, s karmos mancsa jobban rászorít kardjának markolatára. Arca hirtelen nyúlik meg, s egy pillanatra oldalra dől. Értetlenkedése látszik arcán, de száját is elnyitja. Figyeli a nő mozdulatait, miközben az eső egyre jobban kezd el cseperegni. Az elülső CicÚr fejét hátrafordítva, homlokát megvakarva, tanácstalanul tekint társaira. A társaság pontosan láthatja, a következő cikázó villám fényénél, hogy a maradék négy is csak vonogatja vállait.
Nem kertelnek sokáig, így visszafordulva, újra morgásba kezdenek, miközben hegyes fogait, vagy inkább agyarait mutogatja Gabriennek.
Nem kell sok idő, izmai megfeszülnek az elől álló CicÚrnak, de a tűz fénykörében máris két másik egyed mancsai is fényvilágra kerülnek. Ám amazok csak állnak egyelőre. Láthatták a villámlásba, hogy a többi négynek vékonyabb pengéjű, hosszú lándzsa szerű fegyverre van erősítve egy kétélű bárd. Térdeit befogyasztva, kezd bele egy hangos üvöltésbe. Nyála fröcsköl, egyenesen a hóhajú arcába, némi szellővel együtt. Érezheti a lovag, hogy ez bizony élete egyetlen egy percében sem evett semmilyen mentolos ételt. Az ordítás csak néhány pillanatig tart, s rögtön megindul. A tárgyalás sikertelen volt, hogy miért? Azt csak a lények tudják. Mindenesetre megindul a CicÚr Gabrien felé, miközben két pár mancsláb továbbra is mozdulatlanul áll. A háttérben halkan az avar felkavarodik.
Az eget egy újabb, immár narancsos fényű villám szeli ketté, újra egy pillanatnyi időre megvilágítva az ösvényt. A két sötétségbe bújt szörnyike közül az egyik eltűnt.
Ha egyiküknek eszébe jut körülnézni, akkor látható, hogy Khan mögötti fa törzsébe mélyesztette karmait, s épp ugrásra készen áll, hogy hátulról támadja meg a férfit. Ezek egyszerű lények, nincsenek olyan szabályaik, mint a lovagoknak. Úgy és ott támadnak, ahogy érik őket, ahogy eddig a legjobban kitapasztalták.*
*Ahogy egyet lépett előre, a tűz narancsos fénye egész lényét bevilágítja a szörnyikének. Vagyis inkább az elülső felét, a hátát nem lehet még így sem látni. Ám Lia akciójára megtorpan, s karmos mancsa jobban rászorít kardjának markolatára. Arca hirtelen nyúlik meg, s egy pillanatra oldalra dől. Értetlenkedése látszik arcán, de száját is elnyitja. Figyeli a nő mozdulatait, miközben az eső egyre jobban kezd el cseperegni. Az elülső CicÚr fejét hátrafordítva, homlokát megvakarva, tanácstalanul tekint társaira. A társaság pontosan láthatja, a következő cikázó villám fényénél, hogy a maradék négy is csak vonogatja vállait.
Nem kertelnek sokáig, így visszafordulva, újra morgásba kezdenek, miközben hegyes fogait, vagy inkább agyarait mutogatja Gabriennek.
Nem kell sok idő, izmai megfeszülnek az elől álló CicÚrnak, de a tűz fénykörében máris két másik egyed mancsai is fényvilágra kerülnek. Ám amazok csak állnak egyelőre. Láthatták a villámlásba, hogy a többi négynek vékonyabb pengéjű, hosszú lándzsa szerű fegyverre van erősítve egy kétélű bárd. Térdeit befogyasztva, kezd bele egy hangos üvöltésbe. Nyála fröcsköl, egyenesen a hóhajú arcába, némi szellővel együtt. Érezheti a lovag, hogy ez bizony élete egyetlen egy percében sem evett semmilyen mentolos ételt. Az ordítás csak néhány pillanatig tart, s rögtön megindul. A tárgyalás sikertelen volt, hogy miért? Azt csak a lények tudják. Mindenesetre megindul a CicÚr Gabrien felé, miközben két pár mancsláb továbbra is mozdulatlanul áll. A háttérben halkan az avar felkavarodik.
Az eget egy újabb, immár narancsos fényű villám szeli ketté, újra egy pillanatnyi időre megvilágítva az ösvényt. A két sötétségbe bújt szörnyike közül az egyik eltűnt.
Ha egyiküknek eszébe jut körülnézni, akkor látható, hogy Khan mögötti fa törzsébe mélyesztette karmait, s épp ugrásra készen áll, hogy hátulról támadja meg a férfit. Ezek egyszerű lények, nincsenek olyan szabályaik, mint a lovagoknak. Úgy és ott támadnak, ahogy érik őket, ahogy eddig a legjobban kitapasztalták.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:46:21
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:46:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Ha volt is kezdeti diszkoordinációja, az mostanra teljes egészében rendeződött és a tapasztalt kardforgatók szemével méricskélheti leplezetlen kíváncsisággal az éjjeli vizitátorokat. Állatrendszertani besorolásuk kevésbé érdekli, ha fellapozna ilyen írásokat, akkor is csak az érdekelné belőlük, hogy hol van a gyenge pontjuk. Humanoid felépítésük miatt ő azért megmarad a szívnél, amit a testarányok figyelembe vételével nagyjából megpróbál belőni magának. De persze ez korántsem jelenti azt, hogy bármilyen más felülettel vagy támadható ponttal ne foglalkozna. Ezek a nagymacskák (amennyiben hasonlítanak négy lábon járó rokonaikra) valószínűleg fürgék is, amit eddig nem láthattak, hallani talán már igen, amikor a táboruk felé csörtettek. Puha talpaik, izmos lábaik által kitartóbb mozgásra képesek az emberekénél, ezt biztosnak veszi, kérdés, hogy harc közben ebből mennyit tudnak profitálni, s ha valóban tudnak, mi lehet az ő válaszuk erre? Ha lajstromba venné kérdéseit, azt tapasztalhatná, hogy a megválaszolatlanokkal rosszul állnak és még korántsem végzett a felsorolásukkal.
Egy másik sarkalatos pontja a szituációnak az a felállás kérdése. Az egy-egy arány elsőre nem mutat rosszul, de sem Rilai, sem Lia nem jeleskednek fegyveres- vagy pusztakezes harcban, és első blikkre Jane is csak addig, amíg a cicusok közel nem kerülnek. Ez meg hamar bekövetkezhet, ha ugrándozni támad kedvük. Khan a földön, a nyeregnek döntött vértezetére pillant.*
~ Még segíthet is, hogy nincs rajtunk. ~
*Kitartásnak nincsen híján, sem pedig gyorsaságnak, ugyanakkor kétli, hogy utóbbiban versenyre kelhetne a túldomesztikált cirmosokon. Az eső még nem zavaró, de ha komolyan elered és kioltja az egyensúlyt fenntartó tüzet, már másképp fogja gondolni. Azt ugyanis magától értetődőnek tartja, hogy látogatóik tökéletesen tájékozódnak a sötétben is, mint kisebb és dorombolósabb rokonaik. Gabriennek igaza van, cselekedniük kell, mielőtt minden tényező ellenük fordul.
Futni nem fog, de az sem fordult meg a fejében, amit Lia nekiáll művelni. Tintát nem tűrő vélemények egész hada sorakozik fel takaros rendbe a fejében és nem is hagyja őket kimondatlanul, ha egyszer elcsitulnak az események. Mert mégis mi van akkor, ha CicÚr például azt mondta, hogy meghágja mindannyiuk anyját, Lia meg visszakérdezte tőle ugyanezt? Ja, meg mellé ajánlott egy kis szalonnát is, persze.
Vállára fekteti a mesterkardot, de hanyag nemtörődömsége látszat csupán: a támadást előkészítendő, testsúlyát előrébb helyezi, lábait megrogyasztja kissé, így majd határozottan és gyorsan tud előrelendülni. De nem is marad tétlen, amíg a többiek várják, mit dönt sorsukról a bundások vezetője.
A vicsorgásra az emberi faj által produkálható megfelelő grimaszt vágja, csak ezt vigyornak nevezik és a szemtelenebb fajtából. Khanban nincs félsz az eljövendőtől: a halál gondolatának és elfogadásának minden harcos lelkében ott kell lennie, máskülönben nem lesz csata, amit ne hátrányból indítana. Ingerli az ellenfeleiket, mert a dühös ellenfél hibázik, és ha már az ő területükre tévedtek, hát próbáljanak meg minél több dolgot azért, hogy egyenlítsenek az esélyeken.
Ugyanakkor, Rilait nem hagyja védtelenül. Lia arcát talán lekapják azért, mert "tárgyalni" próbál a vadakkal, talán nem. Khan az előbb üt, aztán kérdez-elv híve, de mivel a nő megelőzte, így a tűzoltás maradt neki feladatul.*
~ Egyébként is megígértem, hogy óvom azt a nemesebbik felét. ~
*Ha pengeváltásra fog sor kerülni azért, mert kudarcba fullad a kommunikáció, vagy mert a zsoldos eléggé felhergeli a macskalényeket, Gabrien meghagyása szerint cselekszik majd és ha a hóhajú kardba csap a "bengával", ő a mögötte állókra fog koncentrálni. Akkor majd elválik, hogy mire képes egy mesterkard.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.04 01:05:36, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata; elgépelés javítása.
*Ha volt is kezdeti diszkoordinációja, az mostanra teljes egészében rendeződött és a tapasztalt kardforgatók szemével méricskélheti leplezetlen kíváncsisággal az éjjeli vizitátorokat. Állatrendszertani besorolásuk kevésbé érdekli, ha fellapozna ilyen írásokat, akkor is csak az érdekelné belőlük, hogy hol van a gyenge pontjuk. Humanoid felépítésük miatt ő azért megmarad a szívnél, amit a testarányok figyelembe vételével nagyjából megpróbál belőni magának. De persze ez korántsem jelenti azt, hogy bármilyen más felülettel vagy támadható ponttal ne foglalkozna. Ezek a nagymacskák (amennyiben hasonlítanak négy lábon járó rokonaikra) valószínűleg fürgék is, amit eddig nem láthattak, hallani talán már igen, amikor a táboruk felé csörtettek. Puha talpaik, izmos lábaik által kitartóbb mozgásra képesek az emberekénél, ezt biztosnak veszi, kérdés, hogy harc közben ebből mennyit tudnak profitálni, s ha valóban tudnak, mi lehet az ő válaszuk erre? Ha lajstromba venné kérdéseit, azt tapasztalhatná, hogy a megválaszolatlanokkal rosszul állnak és még korántsem végzett a felsorolásukkal.
Egy másik sarkalatos pontja a szituációnak az a felállás kérdése. Az egy-egy arány elsőre nem mutat rosszul, de sem Rilai, sem Lia nem jeleskednek fegyveres- vagy pusztakezes harcban, és első blikkre Jane is csak addig, amíg a cicusok közel nem kerülnek. Ez meg hamar bekövetkezhet, ha ugrándozni támad kedvük. Khan a földön, a nyeregnek döntött vértezetére pillant.*
~ Még segíthet is, hogy nincs rajtunk. ~
*Kitartásnak nincsen híján, sem pedig gyorsaságnak, ugyanakkor kétli, hogy utóbbiban versenyre kelhetne a túldomesztikált cirmosokon. Az eső még nem zavaró, de ha komolyan elered és kioltja az egyensúlyt fenntartó tüzet, már másképp fogja gondolni. Azt ugyanis magától értetődőnek tartja, hogy látogatóik tökéletesen tájékozódnak a sötétben is, mint kisebb és dorombolósabb rokonaik. Gabriennek igaza van, cselekedniük kell, mielőtt minden tényező ellenük fordul.
Futni nem fog, de az sem fordult meg a fejében, amit Lia nekiáll művelni. Tintát nem tűrő vélemények egész hada sorakozik fel takaros rendbe a fejében és nem is hagyja őket kimondatlanul, ha egyszer elcsitulnak az események. Mert mégis mi van akkor, ha CicÚr például azt mondta, hogy meghágja mindannyiuk anyját, Lia meg visszakérdezte tőle ugyanezt? Ja, meg mellé ajánlott egy kis szalonnát is, persze.
Vállára fekteti a mesterkardot, de hanyag nemtörődömsége látszat csupán: a támadást előkészítendő, testsúlyát előrébb helyezi, lábait megrogyasztja kissé, így majd határozottan és gyorsan tud előrelendülni. De nem is marad tétlen, amíg a többiek várják, mit dönt sorsukról a bundások vezetője.
A vicsorgásra az emberi faj által produkálható megfelelő grimaszt vágja, csak ezt vigyornak nevezik és a szemtelenebb fajtából. Khanban nincs félsz az eljövendőtől: a halál gondolatának és elfogadásának minden harcos lelkében ott kell lennie, máskülönben nem lesz csata, amit ne hátrányból indítana. Ingerli az ellenfeleiket, mert a dühös ellenfél hibázik, és ha már az ő területükre tévedtek, hát próbáljanak meg minél több dolgot azért, hogy egyenlítsenek az esélyeken.
Ugyanakkor, Rilait nem hagyja védtelenül. Lia arcát talán lekapják azért, mert "tárgyalni" próbál a vadakkal, talán nem. Khan az előbb üt, aztán kérdez-elv híve, de mivel a nő megelőzte, így a tűzoltás maradt neki feladatul.*
~ Egyébként is megígértem, hogy óvom azt a nemesebbik felét. ~
*Ha pengeváltásra fog sor kerülni azért, mert kudarcba fullad a kommunikáció, vagy mert a zsoldos eléggé felhergeli a macskalényeket, Gabrien meghagyása szerint cselekszik majd és ha a hóhajú kardba csap a "bengával", ő a mögötte állókra fog koncentrálni. Akkor majd elválik, hogy mire képes egy mesterkard.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.04 01:05:36, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata; elgépelés javítása.
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-03 17:07:47
Üzenet elküldve: 2015-07-03 17:07:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Leon töretlenül folytatja útját a Kikötőbe, hogy megszerezzen egy saját hajót, és idővel majd legénységet is. Vagy, talán, hogy találkozzon egy kalózbandával, és felcsapjon hozzájuk. Egyszer már sikerült ez, miért is ne sikerülhetne még egyszer? Ha a szerencse támogatja, akkor bármi lehetséges! Mondta neki régen a Kapitány, aki mentora és tanítója volt, aki az életre, harcra nevelte őt. Körbenéz. Felesége szeretett az erdőben sétálni, ahogy gyermeke is. Ő is szerette, mindaddig, amíg ez a kettő el nem hagyta őt, és el nem mentek messzire tőle. Valójában, csupán a düh mondatja vele ezt, hiszen a dolgok nem igazán így voltak. A gyermek tanulni ment el, felesége pedig vele ment. Leon nem akarta itt hagyni a várost... bolond volt, hogy akkor nem ment el. Lehet, hogy most boldog élete lenne...*
~Ne is gondolj ilyenekre! Lelépett tőled a sötételf szuka, és ellopta a gyermeked is!~ *Szerencsére képes elnyomni magában az érzéseit. Pedig, legbelül még mindig szereti azt a nőt, de inkább levágná a saját nyelvét, minthogy ezt kimondja. Előveszi a pénzes erszényét. Közel kétezer-ötszáz arany van benne. Ha talál egy hajót, ez lesz az első, hogy megveszi. Hogy újra érezze talpa alatt a ringató vizet, a recsegő hajópadlót. És a második, hogy vesz egy hordó rumot, és benyakal annyit, amennyit tud, hogy kicsit feldobja a kedvét, mert ez a mostani nem túlzottan alkalmas az új életének elkezdésére. Talán benevez egy kocsmai verekedésre is, csak, hogy érezze, hogy még van annyi ereje, hogy kifosszon egy falut, megerőszakoljon egy nőt, vagy bármit, amit eddig csinált. Mert, ha nem boldogul egy bunyóban sem, akkor a legjobb lesz, ha a tengerbe veti magát. Eközben el is éri a Kikötőt, és elindul a hajókat megnézni. Az elsőre lecsap, amit talál.*
~Ne is gondolj ilyenekre! Lelépett tőled a sötételf szuka, és ellopta a gyermeked is!~ *Szerencsére képes elnyomni magában az érzéseit. Pedig, legbelül még mindig szereti azt a nőt, de inkább levágná a saját nyelvét, minthogy ezt kimondja. Előveszi a pénzes erszényét. Közel kétezer-ötszáz arany van benne. Ha talál egy hajót, ez lesz az első, hogy megveszi. Hogy újra érezze talpa alatt a ringató vizet, a recsegő hajópadlót. És a második, hogy vesz egy hordó rumot, és benyakal annyit, amennyit tud, hogy kicsit feldobja a kedvét, mert ez a mostani nem túlzottan alkalmas az új életének elkezdésére. Talán benevez egy kocsmai verekedésre is, csak, hogy érezze, hogy még van annyi ereje, hogy kifosszon egy falut, megerőszakoljon egy nőt, vagy bármit, amit eddig csinált. Mert, ha nem boldogul egy bunyóban sem, akkor a legjobb lesz, ha a tengerbe veti magát. Eközben el is éri a Kikötőt, és elindul a hajókat megnézni. Az elsőre lecsap, amit talál.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-03 12:45:22
Üzenet elküldve: 2015-07-03 12:45:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Talán a hímek visszapillantanak az emlegetett hely felé, talán elgondolkodnak a messziről suttogó füstcsík láttán. Neki viszont nyaka se rezzen, továbbra is a mellettük kushadó fákat figyeli. Nem volt annyi időt ott, hogy sajnálja, kötődjék. Persze röpke időre úgy tűnt, talán olyan helyre lelt, ahol ha békét nem is, de megnyugvást találhat. Hát nem így lett, és most apja lován utazik, minden berzenkedése ellenére.
A megállással kapcsolatban viszont nincs ellenkezésre oka. Sőt, kifejezetten örül, hogy leszállhat, és bár könnyű szerrel menne magától is, most még sem "köpi le" Hryan-t. Bár annyit azért szívesen visszakérdezne, milyen alapokkal dicsérgeti csapdász tehetségét. Tán csak nem azzal az egyetlen alkalommal, mikor elkísérte Akheel-lel begyűjtési útján? Elég felelőtlen lenne egyetlen tapasztalatra alapozni. Ám nem felel, látszólag békére törekszik, valójában inkább nyugalomra, amibe egy röpke időre mókásan rondít bele az ember és akaratos lova. *
- Egyre biztosabb vagyok, hogy anyám nem ember volt, hanem testet öltött lélek. Különlegesen jó lélek rossz döntéshozó képességgel * vet egy félreérthetetlen pillantást apja felé, majd újfent a bohóccá avanzsált lovag felé fordul újfent. *
- Az emberek mind bolondok * jelenti ki egy fejbiccentéssel, már-már nyugtázva saját véleményét, aztán táskájába mélyedve szedi elő a csapdaállításhoz alkalmas eszközöket. *
- Vajh mit is kezdhetnél néhány női ruhadarabbal * veti fel gúnyos vigyorral a holmiját marasztaló szavakra, majd ahogy Letrion sikeresen kiköti lovát ő beveti magát az erdőbe, hogy megfelelő helyet keressen. Most nem órákig pihenő csapda kell, hanem olyan, ami remélhetőleg hamar sikerrel jár. Csapást keres, állati nyomokat, vízközelséget. És amint megfelelőre akad, ügyes kezekkel állítja a vészt, hisz valóban tapasztalt csapdász, aztán felkúszik egy közeli fára, nesztelen várva be az áldozatot. Legalább addig se kell visszatérnie a férfiakhoz. Attól pedig nem tart, hogy hátrahagynák. Hryan amióta tudja ki, eleget pedálozik, hogy fogadja is el apjaként. Hát tuti, nem hagyja itt. Ha meg még is? Nem sokat veszít azon a kevéske ruháján kívül, amit hátrahagyott. *
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Talán a hímek visszapillantanak az emlegetett hely felé, talán elgondolkodnak a messziről suttogó füstcsík láttán. Neki viszont nyaka se rezzen, továbbra is a mellettük kushadó fákat figyeli. Nem volt annyi időt ott, hogy sajnálja, kötődjék. Persze röpke időre úgy tűnt, talán olyan helyre lelt, ahol ha békét nem is, de megnyugvást találhat. Hát nem így lett, és most apja lován utazik, minden berzenkedése ellenére.
A megállással kapcsolatban viszont nincs ellenkezésre oka. Sőt, kifejezetten örül, hogy leszállhat, és bár könnyű szerrel menne magától is, most még sem "köpi le" Hryan-t. Bár annyit azért szívesen visszakérdezne, milyen alapokkal dicsérgeti csapdász tehetségét. Tán csak nem azzal az egyetlen alkalommal, mikor elkísérte Akheel-lel begyűjtési útján? Elég felelőtlen lenne egyetlen tapasztalatra alapozni. Ám nem felel, látszólag békére törekszik, valójában inkább nyugalomra, amibe egy röpke időre mókásan rondít bele az ember és akaratos lova. *
- Egyre biztosabb vagyok, hogy anyám nem ember volt, hanem testet öltött lélek. Különlegesen jó lélek rossz döntéshozó képességgel * vet egy félreérthetetlen pillantást apja felé, majd újfent a bohóccá avanzsált lovag felé fordul újfent. *
- Az emberek mind bolondok * jelenti ki egy fejbiccentéssel, már-már nyugtázva saját véleményét, aztán táskájába mélyedve szedi elő a csapdaállításhoz alkalmas eszközöket. *
- Vajh mit is kezdhetnél néhány női ruhadarabbal * veti fel gúnyos vigyorral a holmiját marasztaló szavakra, majd ahogy Letrion sikeresen kiköti lovát ő beveti magát az erdőbe, hogy megfelelő helyet keressen. Most nem órákig pihenő csapda kell, hanem olyan, ami remélhetőleg hamar sikerrel jár. Csapást keres, állati nyomokat, vízközelséget. És amint megfelelőre akad, ügyes kezekkel állítja a vészt, hisz valóban tapasztalt csapdász, aztán felkúszik egy közeli fára, nesztelen várva be az áldozatot. Legalább addig se kell visszatérnie a férfiakhoz. Attól pedig nem tart, hogy hátrahagynák. Hryan amióta tudja ki, eleget pedálozik, hogy fogadja is el apjaként. Hát tuti, nem hagyja itt. Ha meg még is? Nem sokat veszít azon a kevéske ruháján kívül, amit hátrahagyott. *
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-03 08:56:55
Üzenet elküldve: 2015-07-03 08:56:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Eső.
Csodás. Nem csak azért, mert eloltja a nemrég felszított tüzet, de egyéb gondokat is szülhet. Ha pedig a tűz elalszik, akkor a látási viszonyok igencsak korlátozódnak majd. A kolosszus mindezen gondolatoknak nem mutatja jelét, csak egy kurta szitkot morzsol el fogai között, ahogy tudatosul benne a balszerencsés fordulat.
Egyelőre van tüzük, látnak, ha korlátozottan is és Khan mind Liát, mint Rilait felfegyverezte egy-egy égő husánggal. Az avar zörgése elhal, s ha jól érzékeli, akkor a tűz fénykörén túl szűnik meg a zaj, ami arra enged következtetni, hogy az éjszakai látogatók óvatosak és nem kívánják még megmutatni magukat. Pár szívdobbanás azonban és máris kirajzolódik pár részlet.
Szőrös lábak, a villám ezüstös fényében feltűnő hozzá tartozó test. A naparany tekintet tapasztalt szemmel próbálja felmérni az ellenséget.
Humanoid lények, izmos, ruganyos, macskaszerű, mégis emberi test. Páncél nélkül, fegyverekkel. A többi nem is fontos, ha majd kikészítette a bundájukat, majd elmélázik azon, hogy mik is lehetnek ezek a furcsa lények.
Nem segít, hogy feketék. Ha a tűz kialudt, nehéz lesz követni a mozgásukat. Öt támadót számlál, ami tekintve, hogy a lányok nem értenek a harchoz, az ő javukra billenti a láthatatlan mérleg serpenyőjét.
Aztán a villám fénye elhal, mögötte égzengéssel válaszol a tintafekete égbolt és a lények eltűnnek. Csak egy szőrös láb és parázsló szembogarak illúziója marad a sötétségben. Aztán a kis csapat vezetője megszólal, torokhangú morgását a hósörényű nemigen érti, de a fizikai jelekből ért, úgyhogy, amikor a macskalény vészjóslóan előrelép, - ezzel belépve valószínűleg a tűz fénykörébe, hisz ha eddig a lábát látták csak, az előrelépéssel több részletet kell, hogy kivehessenek -, a kolosszus követi a példáját és felé lép, hasonlóan tekintélyt parancsoló stílusban, jobbjában megvillan az irdatlan mesterpallos meztelen pengéje. Lia elkésett, a szószóló macskalény kezében már ott a fegyver, ahogy a kolosszuséban is.
Egyáltalán nincs tapasztalata ezekről a lényekről, még csak nem is hallott róluk soha, de sejti, hogy hasonlóan működhetnek, mint a farkasfalkák. Ha meg nem, akkor majd ma este gyűjtenek egy kis tapasztalatot.
Érti ő, hogy a kis Lia nem akar harcolni, hogy igyekszik valami okot keresni az éjszakai látogatásra, megoldást a konfliktus elkerülésére, de félő, hogy ezzel csak az összecsapás idejét odázza el. Viszont így több ideje marad neki és Khannak felmérni az ellenséget. Nem szól semmit, aranyba olvadt tekintetét nem veszi le a legelsőről, ha az támadna, azonnal mozdul, hogy fogadja a támadást. A saját vonalánál azonban nem engedi előrébb a lányt, Rilai szavai mellett a mesterpallos pengéje állja el Lia útját.*
- Ha támadnak, lőhetsz. A benga az enyém.
*Mondja hátra Janemitának, miközben Lia kommunikál a lényekkel. A szószólóval majd ő foglalkozik, és ha felé indul, csak akadályozná kedvesét a lövésekben. Nomeg, amellett még ott van a többi négy, amelyiket még nem látják. Azokkal is kezdeni kell valamit. Bízik Khanban és a pengéjében.*
- Addig kéne rendeznünk a dolgot, amíg látunk.
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 09:03:19
*Eső.
Csodás. Nem csak azért, mert eloltja a nemrég felszított tüzet, de egyéb gondokat is szülhet. Ha pedig a tűz elalszik, akkor a látási viszonyok igencsak korlátozódnak majd. A kolosszus mindezen gondolatoknak nem mutatja jelét, csak egy kurta szitkot morzsol el fogai között, ahogy tudatosul benne a balszerencsés fordulat.
Egyelőre van tüzük, látnak, ha korlátozottan is és Khan mind Liát, mint Rilait felfegyverezte egy-egy égő husánggal. Az avar zörgése elhal, s ha jól érzékeli, akkor a tűz fénykörén túl szűnik meg a zaj, ami arra enged következtetni, hogy az éjszakai látogatók óvatosak és nem kívánják még megmutatni magukat. Pár szívdobbanás azonban és máris kirajzolódik pár részlet.
Szőrös lábak, a villám ezüstös fényében feltűnő hozzá tartozó test. A naparany tekintet tapasztalt szemmel próbálja felmérni az ellenséget.
Humanoid lények, izmos, ruganyos, macskaszerű, mégis emberi test. Páncél nélkül, fegyverekkel. A többi nem is fontos, ha majd kikészítette a bundájukat, majd elmélázik azon, hogy mik is lehetnek ezek a furcsa lények.
Nem segít, hogy feketék. Ha a tűz kialudt, nehéz lesz követni a mozgásukat. Öt támadót számlál, ami tekintve, hogy a lányok nem értenek a harchoz, az ő javukra billenti a láthatatlan mérleg serpenyőjét.
Aztán a villám fénye elhal, mögötte égzengéssel válaszol a tintafekete égbolt és a lények eltűnnek. Csak egy szőrös láb és parázsló szembogarak illúziója marad a sötétségben. Aztán a kis csapat vezetője megszólal, torokhangú morgását a hósörényű nemigen érti, de a fizikai jelekből ért, úgyhogy, amikor a macskalény vészjóslóan előrelép, - ezzel belépve valószínűleg a tűz fénykörébe, hisz ha eddig a lábát látták csak, az előrelépéssel több részletet kell, hogy kivehessenek -, a kolosszus követi a példáját és felé lép, hasonlóan tekintélyt parancsoló stílusban, jobbjában megvillan az irdatlan mesterpallos meztelen pengéje. Lia elkésett, a szószóló macskalény kezében már ott a fegyver, ahogy a kolosszuséban is.
Egyáltalán nincs tapasztalata ezekről a lényekről, még csak nem is hallott róluk soha, de sejti, hogy hasonlóan működhetnek, mint a farkasfalkák. Ha meg nem, akkor majd ma este gyűjtenek egy kis tapasztalatot.
Érti ő, hogy a kis Lia nem akar harcolni, hogy igyekszik valami okot keresni az éjszakai látogatásra, megoldást a konfliktus elkerülésére, de félő, hogy ezzel csak az összecsapás idejét odázza el. Viszont így több ideje marad neki és Khannak felmérni az ellenséget. Nem szól semmit, aranyba olvadt tekintetét nem veszi le a legelsőről, ha az támadna, azonnal mozdul, hogy fogadja a támadást. A saját vonalánál azonban nem engedi előrébb a lányt, Rilai szavai mellett a mesterpallos pengéje állja el Lia útját.*
- Ha támadnak, lőhetsz. A benga az enyém.
*Mondja hátra Janemitának, miközben Lia kommunikál a lényekkel. A szószólóval majd ő foglalkozik, és ha felé indul, csak akadályozná kedvesét a lövésekben. Nomeg, amellett még ott van a többi négy, amelyiket még nem látják. Azokkal is kezdeni kell valamit. Bízik Khanban és a pengéjében.*
- Addig kéne rendeznünk a dolgot, amíg látunk.
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 09:03:19
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-02 20:09:19
Üzenet elküldve: 2015-07-02 20:09:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Visszaérnek hát a táborba, Jane lényegében úgy lobog a kolosszus után, mint a győzelmi zászló. Valóban nem tud mit kezdeni ekkora erőfölénnyel, de nem is áll szándékában ellenkezni. Majd míg meg nem kapja a parancsot a tábortűz felszítására, addig bizony lövésre készen várja a bármik érkezését.
Gabrien parancsára azonnal ugrik és rendesen rápakolja a tűzre az összes fát félredobva fegyverét, s ebben még segítsége is akad. Morran egyet Rialinak, hogy ekképpen köszönje meg a közreműködést, majd újra magához veszi az íjat, hogy a nyílvesszőt az idegre helyezve célra tartson, bele a fák nyújtotta sötétbe.
Hiába áll elé az emberóriás, a fattyú enyhén kitér.*
-Onnan nem tudok lőni.
*Mondja halkan, de arra már nem reagál, hogy csak akkor engedheti útjára a vesszőt, ha arra parancsot kap. A kezdeti sokk és rémület kezd halványodni kis lelkében, inkább már izgatottan várja, mi bújik elő a sötétből. Mivel Gabrien volt oly jó, hogy a többieket is felébressze, így Khan is harcra készen várakozik, Liah pedig a megjelenő fura macskaszerű lényekre ront szóáradatával talán öngyilkos merényletbe kezdve. Ő sem támogatja sokkal jobban a dolgot, mint Riali, de lefoglalhatja a lényeket, amíg ők átgondolják a helyzetet.
Jane a meglepettségtől lejjebb ereszti az íjat, elkerekedett szemmel csodálkozik rá az agresszívan vicsorgó szerzetekre.*
-Háh...
*Elmosolyodik, bármennyire is benne van még a félelem és a harckészültség tagjaiban. Kíváncsian méri végig a felszerelésüket, testfelépítésüket a gyatra fényben, magában nyugtázva, hogy ezek bizony egész intelligensek ha még beszélnek, öltöznek és fegyverkeznek is.*
-Mit akarhatnak ezek a dögök?
*Duruzsolja maga elé, mert igen, ő is látja, amit Liah szavakba öntött. Nem vadállatok.
Nem veszi le szemét arról a háromról, amit látnak, akármennyire fújja kócos hajzatát a szél és csöpörög rá az eső. A gyógyító lány műsora talán lefoglalja a lényeket annyira, hogy esetleg megtámadhassák őket, hiszen látszik a macskaarcokon, hogy nem azért jöttek ide, hogy dorombolva bevackolódjanak az ölükbe. Ha a két férfi támadásba lendül vagy kedvese parancsba adja, akkor Jane megcélozza a vezérnek tűnő cicust és kiereszti a vesszőt, hogy az mellkason találja a lények vezérét. Elég fürgének tűnnek ahhoz, hogy a lány ne legyen biztos a találatban.*
*Visszaérnek hát a táborba, Jane lényegében úgy lobog a kolosszus után, mint a győzelmi zászló. Valóban nem tud mit kezdeni ekkora erőfölénnyel, de nem is áll szándékában ellenkezni. Majd míg meg nem kapja a parancsot a tábortűz felszítására, addig bizony lövésre készen várja a bármik érkezését.
Gabrien parancsára azonnal ugrik és rendesen rápakolja a tűzre az összes fát félredobva fegyverét, s ebben még segítsége is akad. Morran egyet Rialinak, hogy ekképpen köszönje meg a közreműködést, majd újra magához veszi az íjat, hogy a nyílvesszőt az idegre helyezve célra tartson, bele a fák nyújtotta sötétbe.
Hiába áll elé az emberóriás, a fattyú enyhén kitér.*
-Onnan nem tudok lőni.
*Mondja halkan, de arra már nem reagál, hogy csak akkor engedheti útjára a vesszőt, ha arra parancsot kap. A kezdeti sokk és rémület kezd halványodni kis lelkében, inkább már izgatottan várja, mi bújik elő a sötétből. Mivel Gabrien volt oly jó, hogy a többieket is felébressze, így Khan is harcra készen várakozik, Liah pedig a megjelenő fura macskaszerű lényekre ront szóáradatával talán öngyilkos merényletbe kezdve. Ő sem támogatja sokkal jobban a dolgot, mint Riali, de lefoglalhatja a lényeket, amíg ők átgondolják a helyzetet.
Jane a meglepettségtől lejjebb ereszti az íjat, elkerekedett szemmel csodálkozik rá az agresszívan vicsorgó szerzetekre.*
-Háh...
*Elmosolyodik, bármennyire is benne van még a félelem és a harckészültség tagjaiban. Kíváncsian méri végig a felszerelésüket, testfelépítésüket a gyatra fényben, magában nyugtázva, hogy ezek bizony egész intelligensek ha még beszélnek, öltöznek és fegyverkeznek is.*
-Mit akarhatnak ezek a dögök?
*Duruzsolja maga elé, mert igen, ő is látja, amit Liah szavakba öntött. Nem vadállatok.
Nem veszi le szemét arról a háromról, amit látnak, akármennyire fújja kócos hajzatát a szél és csöpörög rá az eső. A gyógyító lány műsora talán lefoglalja a lényeket annyira, hogy esetleg megtámadhassák őket, hiszen látszik a macskaarcokon, hogy nem azért jöttek ide, hogy dorombolva bevackolódjanak az ölükbe. Ha a két férfi támadásba lendül vagy kedvese parancsba adja, akkor Jane megcélozza a vezérnek tűnő cicust és kiereszti a vesszőt, hogy az mellkason találja a lények vezérét. Elég fürgének tűnnek ahhoz, hogy a lány ne legyen biztos a találatban.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-02 19:43:34
Üzenet elküldve: 2015-07-02 19:43:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Köszöni szépen, nem szükséges erőteljesebben instruálni, csinálja, amit a két harcos mond, fél kezében a fáklya, igyekszik úgy tartani, hogy őket - legfőképp Gabrient meg Khant - ne vakítsa el. Elered az eső, arcán, haján érzi a hűs cseppeket. Aggódva a tűzre villan szeme, azon filózik, mi csapásokat tudnának még belesűríteni a mai napba. A válasz nem sokat várat magára, hisz hallja a nehéz léptek susogását az avaron, látja a villámnál kirajzolódó robosztus sziluetteket.
Amikor közelebbről is megpillantja a tűzkörhöz lépő szörnyeket, egészen elhűl. Belapul Khan mögé, amennyire tud. Ami azonban ezután történik, minden eddiginél dermesztőbb: Mikor a nagymacskák vezére közelebb jön, Lia lefegyvertelendik, beszélni kezd hozzájuk.*
- Vissza! Elment az eszed?! - *Pisszeg rá nagyon halkan, de valószínűleg már relatíve későn. Ha helyzetük nem lenne ilyen szorult, alighanem bőbeszédűbben hangot adna véleményének, miszerint ordas baromságnak tartja azt, hogy a gyógyító épp készül, hogy öt felfegyverkezett, vicsorgó félállattal teadélutánt tartson, mikor azok egyrészt nem valószínű, hogy pajtizni jöttek, erről tanúbizonyságot a kezükben hevesen lóbált fegyverek adnak, másrészt (és ez utóbbi viszont a lány szerint igen-igen valószínű), hogy a számukra idegen szóáradattól nemes egyszerűséggel megvadulnak és neki találnak esni Lia kecses kis torkának. Idő s bátorság hiányában attól is eltekint, hogy körmeivel végigszántson arcán, esetleg tépjen egy darabot dús, barna sörényén. Csupán besóbálványozódva mered a lányra, a lényekre, lélegzetvisszafojtva. Reméli, a két őket őrző harcos rendelkezik akkora lélekjelenléttel vagy harctéri tapasztalattal, hogy ők nem kezdenek el fonalgombolyagot gurítgatni a szörnyedvények elé.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.02 19:46:36
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Köszöni szépen, nem szükséges erőteljesebben instruálni, csinálja, amit a két harcos mond, fél kezében a fáklya, igyekszik úgy tartani, hogy őket - legfőképp Gabrient meg Khant - ne vakítsa el. Elered az eső, arcán, haján érzi a hűs cseppeket. Aggódva a tűzre villan szeme, azon filózik, mi csapásokat tudnának még belesűríteni a mai napba. A válasz nem sokat várat magára, hisz hallja a nehéz léptek susogását az avaron, látja a villámnál kirajzolódó robosztus sziluetteket.
Amikor közelebbről is megpillantja a tűzkörhöz lépő szörnyeket, egészen elhűl. Belapul Khan mögé, amennyire tud. Ami azonban ezután történik, minden eddiginél dermesztőbb: Mikor a nagymacskák vezére közelebb jön, Lia lefegyvertelendik, beszélni kezd hozzájuk.*
- Vissza! Elment az eszed?! - *Pisszeg rá nagyon halkan, de valószínűleg már relatíve későn. Ha helyzetük nem lenne ilyen szorult, alighanem bőbeszédűbben hangot adna véleményének, miszerint ordas baromságnak tartja azt, hogy a gyógyító épp készül, hogy öt felfegyverkezett, vicsorgó félállattal teadélutánt tartson, mikor azok egyrészt nem valószínű, hogy pajtizni jöttek, erről tanúbizonyságot a kezükben hevesen lóbált fegyverek adnak, másrészt (és ez utóbbi viszont a lány szerint igen-igen valószínű), hogy a számukra idegen szóáradattól nemes egyszerűséggel megvadulnak és neki találnak esni Lia kecses kis torkának. Idő s bátorság hiányában attól is eltekint, hogy körmeivel végigszántson arcán, esetleg tépjen egy darabot dús, barna sörényén. Csupán besóbálványozódva mered a lányra, a lényekre, lélegzetvisszafojtva. Reméli, a két őket őrző harcos rendelkezik akkora lélekjelenléttel vagy harctéri tapasztalattal, hogy ők nem kezdenek el fonalgombolyagot gurítgatni a szörnyedvények elé.*
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.02 19:46:36
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-02 19:10:25
Üzenet elküldve: 2015-07-02 19:10:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
*Készenlétben van már, a tűz mellett guggol, a bal öklére támaszkodik, a jobbjában ott a tőre.
Amikor Khan neki is nyújt egy égő fahasábót egy biccentéssel köszöni meg, feláll, és a rögtönzött fáklyát a bal kezébe veszi.
Összehúzott szemmel fürkészi a sötétséget, figyel, vajon merről jön majd a vadállatok támadása.
Az eső lassan cseperegni kezd közben.
Lia arcára is esik pár csepp. A lány elhúzza a száját, így valószínűleg nem sokág látják előnyét a tűznek a vadállatokkal szemben.
A lány hallja, hogy egyre közelebb jutnak hozzájuk.
Aztán a tűz fénykörének szélénél észreveszi a lábakat, majd egy villámnál megpillanta a lényeket is. *
~Ezek izék! Világos, biztosan izék. Csak az izé néz ki így. Ami csak a mesékben van. Izék és kész!~
*Elsőre még Lia is valamiféle lupusfulgurra gondolt volna, bár olyat sem látott soha, de aztán észreveszi, hogy a látogatóik ruhát viselnek. Nem olyat, mint ők, de hát van rajtuk valami. Célszerűen.*
~És fegyverük is van.~
*A lány azt is felméri, hogy öten vannak. Elvben nincsenek túlerőben, de az ő társaságukból csak ketten kardforgatók, Gabrien és Khan. Jane ugyan íjász, de ezek az izék már túl közel vannak egy jó lövéshez, és ki tudja, mekkorát tudnak ugrani. Ha Jane felemeli az íját, lehet, hogy azonnal legázolnák.*
– Várjatok! *szól hát.* Ezek nem vadállatok! Mérgesek ránk, de nem állatok! Várjatok!
*Amelyik legközelebb van megszólal, erőteljes hangon mond valamit. Nem a közös nyelvet használja.
Lia nem érti a nyelvet, de felismeri azt, hogy értelmes mondatot intéztek hozzá.
A karavánok mellett hallott mindenféle ork nyelveket is, ez ugyan nem az, de a lány tesz egy próbát.
Kissé előrébb lép, a fáklya lángját a föld felé fordítja, a tőrét jól látható mozdulattal visszatűzi az övébe, és megszólal, próbálja utánozni, amit hallott, csak kérdő hangsúllyal:*
– Rakh takrhtor gha mhaktrah?
*Aztán kérdő arccal tétován néz a lényre, nem egyenesen a szemébe, inkább a szájára, az állára.*
– Csak tudnám mi a gondod? A tűz? Elijesztettük a zsákmányotokat? Vagy ez itt a ti földetek? Vagy a kincsek?
*Lia nyugodt hangon beszél, a tűzre mutat, majd a táborra, végül a ládikára.*
– Vagy a szalonna? *A lány a vacsorájuk maradéka felé int.
Közben buzgón reménykedik, hogy egyik táborban sem viszket senkinek a keze. Most sem az emberek, sem az izék részéről nem lenne jó, ha valaki a fegyveréhez kapkodna.
Hiszen épp tárgyalni próbál.*
~Ha kell, akkor kézzel-lábbal.~
*Készenlétben van már, a tűz mellett guggol, a bal öklére támaszkodik, a jobbjában ott a tőre.
Amikor Khan neki is nyújt egy égő fahasábót egy biccentéssel köszöni meg, feláll, és a rögtönzött fáklyát a bal kezébe veszi.
Összehúzott szemmel fürkészi a sötétséget, figyel, vajon merről jön majd a vadállatok támadása.
Az eső lassan cseperegni kezd közben.
Lia arcára is esik pár csepp. A lány elhúzza a száját, így valószínűleg nem sokág látják előnyét a tűznek a vadállatokkal szemben.
A lány hallja, hogy egyre közelebb jutnak hozzájuk.
Aztán a tűz fénykörének szélénél észreveszi a lábakat, majd egy villámnál megpillanta a lényeket is. *
~Ezek izék! Világos, biztosan izék. Csak az izé néz ki így. Ami csak a mesékben van. Izék és kész!~
*Elsőre még Lia is valamiféle lupusfulgurra gondolt volna, bár olyat sem látott soha, de aztán észreveszi, hogy a látogatóik ruhát viselnek. Nem olyat, mint ők, de hát van rajtuk valami. Célszerűen.*
~És fegyverük is van.~
*A lány azt is felméri, hogy öten vannak. Elvben nincsenek túlerőben, de az ő társaságukból csak ketten kardforgatók, Gabrien és Khan. Jane ugyan íjász, de ezek az izék már túl közel vannak egy jó lövéshez, és ki tudja, mekkorát tudnak ugrani. Ha Jane felemeli az íját, lehet, hogy azonnal legázolnák.*
– Várjatok! *szól hát.* Ezek nem vadállatok! Mérgesek ránk, de nem állatok! Várjatok!
*Amelyik legközelebb van megszólal, erőteljes hangon mond valamit. Nem a közös nyelvet használja.
Lia nem érti a nyelvet, de felismeri azt, hogy értelmes mondatot intéztek hozzá.
A karavánok mellett hallott mindenféle ork nyelveket is, ez ugyan nem az, de a lány tesz egy próbát.
Kissé előrébb lép, a fáklya lángját a föld felé fordítja, a tőrét jól látható mozdulattal visszatűzi az övébe, és megszólal, próbálja utánozni, amit hallott, csak kérdő hangsúllyal:*
– Rakh takrhtor gha mhaktrah?
*Aztán kérdő arccal tétován néz a lényre, nem egyenesen a szemébe, inkább a szájára, az állára.*
– Csak tudnám mi a gondod? A tűz? Elijesztettük a zsákmányotokat? Vagy ez itt a ti földetek? Vagy a kincsek?
*Lia nyugodt hangon beszél, a tűzre mutat, majd a táborra, végül a ládikára.*
– Vagy a szalonna? *A lány a vacsorájuk maradéka felé int.
Közben buzgón reménykedik, hogy egyik táborban sem viszket senkinek a keze. Most sem az emberek, sem az izék részéről nem lenne jó, ha valaki a fegyveréhez kapkodna.
Hiszen épp tárgyalni próbál.*
~Ha kell, akkor kézzel-lábbal.~
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:44:02
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:44:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*Az avar előbb halk, majd egyre hangosabb zörgése zavarja csak meg a csendet. Majd egy halk loccsanás a közeli faágon, majd egy falevélen. Gabrien érezheti, hogy valami a fejére hullott. Nedves. A szél újra feltámadt, s mohón kap bele a kiengedett hajakba. Az eső lassan kezd bele éjszakai játékába, de még csak csepereg.
Az avar felkavarása egy pillanat alatt halkul el a közelükbe. De sehol nem lát senki semmit. A tűz narancsos fénye, melyet ha Janemita megpakolt, bevilágítja a környéket. Ám a rájuk leselkedő veszélyt nem láthatják. Ellenben őket pontosan látják.
Megmozdul valami. A társaságtól jobbra, a fény bűvkörében megjelenik egy láb, majd még egy. De nem is egy láb, inkább hasonlít egy két lábon álló kutyáéra. Karmokba végződő mancs, olyan mintha lábujj hegyen állnának. Talpa be van horpasztva, s a sarka a felszíntől elemelkedve van. Ám csak ennyit látnak belőle. Az eget egy fehér villám szeli ketté, s az ösvény mellett nyugovóra térő táborozók egy pillanat erejéig megláthatják, hogy mivel állnak szembe.
A lény alakja két szőrős, ámde izmos lábbal folytatódik. Felsőteste is hasonló kinézetről árulkodhat, de egy furcsaságot észrevehetnek, mégpedig, hogy ruhát viselnek. Lenge, tán vászonból készült anyag fedi testüket, mely szoknyás aljban végződik. Derekukon széles öv, s abban kezdetleges, mégis halálosnak ható fegyver, kard helyezkedik el. Feljebb tekintve két karjuk olyan akár az emberé, mégis oly szőrős, mint egy állaté. Bundájuk éjfekete, néhol van benne sárga kör alakú folt. S a pofájuk egy nagyobb macskáéhoz hasonlatos. Fülük több fémes dísszel van átszúrva. A villámlás csak egy pillanat erejéig engedi látni őket, de egyértelmű szándékuk: vicsorognak. Alig öt ilyen lény helyezkedik el a kis társasággal szemben.
Kinek lába látszódik a tűz fényénél, erőteljes, mély hangon szólal meg.*
- Rakh takrhtor gha mhaktrah.
*Nem beszélik a közös nyelvet, ez egyértelmű. Hangja egyben nyugodt s fenyegető. Kardjának markolatát egyik kezébe fogva pörgeti meg. A többinél a villámlás idejéig láthatóak voltak fegyvereik. A többségüknél kétélű bárd, melyeknek hosszú nyelük van.
Vészjóslóan lép még egyet a társaság felé a lény, s mellette még két másik is. A hátsó kettő, kit a sötétségből nem láthatnak, egyelőre még kivár.*
*Az avar előbb halk, majd egyre hangosabb zörgése zavarja csak meg a csendet. Majd egy halk loccsanás a közeli faágon, majd egy falevélen. Gabrien érezheti, hogy valami a fejére hullott. Nedves. A szél újra feltámadt, s mohón kap bele a kiengedett hajakba. Az eső lassan kezd bele éjszakai játékába, de még csak csepereg.
Az avar felkavarása egy pillanat alatt halkul el a közelükbe. De sehol nem lát senki semmit. A tűz narancsos fénye, melyet ha Janemita megpakolt, bevilágítja a környéket. Ám a rájuk leselkedő veszélyt nem láthatják. Ellenben őket pontosan látják.
Megmozdul valami. A társaságtól jobbra, a fény bűvkörében megjelenik egy láb, majd még egy. De nem is egy láb, inkább hasonlít egy két lábon álló kutyáéra. Karmokba végződő mancs, olyan mintha lábujj hegyen állnának. Talpa be van horpasztva, s a sarka a felszíntől elemelkedve van. Ám csak ennyit látnak belőle. Az eget egy fehér villám szeli ketté, s az ösvény mellett nyugovóra térő táborozók egy pillanat erejéig megláthatják, hogy mivel állnak szembe.
A lény alakja két szőrős, ámde izmos lábbal folytatódik. Felsőteste is hasonló kinézetről árulkodhat, de egy furcsaságot észrevehetnek, mégpedig, hogy ruhát viselnek. Lenge, tán vászonból készült anyag fedi testüket, mely szoknyás aljban végződik. Derekukon széles öv, s abban kezdetleges, mégis halálosnak ható fegyver, kard helyezkedik el. Feljebb tekintve két karjuk olyan akár az emberé, mégis oly szőrős, mint egy állaté. Bundájuk éjfekete, néhol van benne sárga kör alakú folt. S a pofájuk egy nagyobb macskáéhoz hasonlatos. Fülük több fémes dísszel van átszúrva. A villámlás csak egy pillanat erejéig engedi látni őket, de egyértelmű szándékuk: vicsorognak. Alig öt ilyen lény helyezkedik el a kis társasággal szemben.
Kinek lába látszódik a tűz fényénél, erőteljes, mély hangon szólal meg.*
- Rakh takrhtor gha mhaktrah.
*Nem beszélik a közös nyelvet, ez egyértelmű. Hangja egyben nyugodt s fenyegető. Kardjának markolatát egyik kezébe fogva pörgeti meg. A többinél a villámlás idejéig láthatóak voltak fegyvereik. A többségüknél kétélű bárd, melyeknek hosszú nyelük van.
Vészjóslóan lép még egyet a társaság felé a lény, s mellette még két másik is. A hátsó kettő, kit a sötétségből nem láthatnak, egyelőre még kivár.*
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-02 16:51:06
Üzenet elküldve: 2015-07-02 16:51:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Ébredés előtt //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Minden ott megélt bosszúsága ellenére, a férfi álma kívülről szemlélve háborítatlan. Arról, hogy egyáltalán álmot lát annyi árulkodhat, hogy időről-időre ráncba szalad a homloka, esetleg egy-két szó valóban kicsusszan a száján. Lidércnyomásnak azonban semmi jelét nem adja, s a meleg levegő távoztára is úgy reagál, ahogy más esetben tenné: az állatbőr alatt szorosabbra fonódnak karjai Rilai körül. A hideg fényű tüzet helyettesítendő, a test melegéhez fordul, öntudatlanul cselekedve. De mindez csak a test reakciója arra, amitől ösztönszerűen védené magát, nincsen szüksége hozzá a tudatra, ami most valahol másutt ragadt. Megértésen és ingerképességen kívül esnek azok a dolgok, amik a táborban történnek: hogy Jane és Gabrien a sűrű éj közepén kezdenek bele önvédelmi praktikák eltanulására, mindezt valamivel távolabb ugyan a tűzrakástól, de nem elég messze ahhoz, hogy olyan halkan tehessék, ami az alvókat nem veri fel álmukból. Mármint, normális körülmények között Khan megmaradt szemének összes villámát kiszórná a fehér hajúra meg az ötletére, hogy kedvesét itt és most akarja fegyveres harcra tanítani. Az, hogy nem így történik csak egy másik jele annak, hogy nincs minden teljesen rendben.*
- Felsorolhatnám az összes nevem, amin hívtak már, de akkor soha nem érnénk a végére. Hívj Hollónak. - *Stílusos. Megjelenése és arcvonásai mellé mi mást is választhatott volna a tag, mint az őt leíró tollas nevét?*
- Jól van Holló, játsszuk a játékod. Az én nevem már biztos tudod, és ha jól sejtem, jóval többet is annál. - *Vár a megerősítésre igenlés, bólintás vagy a mindentudók pökhendi vigyorának formájában, de egyiket sem kapja viszonzásul. Kénytelen igazolás nélkül feltételezni hát, hogy a találkozás nem véletlen és Holló okkal az ő vágyálmait rontja el.*
- Mit gondolsz a pengéről? - *Nincsen értetlenség Khan tekintetében, amikor elkerekedik a szeme. A mesterkardot nem rejtette el letáborozáskor, így csak némi éleslátásra volt szükség, hogy Holló kiszúrhassa, de a kérdés azt sugallja, hogy tud a körülményekről, amelyek hozzá juttatták. Talán…?*
- Igen, én voltam. - *Milyen praktikus, hogy most nem az ébrenlét perceit tölti, így megspórolja magának, hogy amit egyszer a gondolata megszül ki is kelljen mondania. Persze nem mindig örülne neki, ha más ilyen könnyen a fejébe látna, még akkor sem, ha szégyellnivaló híján van.*
- Profi rakományszállító céhed lehet, a tanoncaid meg igen könnyed léptűek, hogy a tökig felfegyverzett Tharg erődbe is be tudtak jutni, meg onnan ki anélkül, hogy észrevették volna őket. Mi egyebed van még nekem? - *Az világos, hogy ezek szerint a vértet is Hollótól „kapta”, de zsigereiben érzi, hogy van itt még más is. Most sem lepi meg, hogy hívatlan vendége hátrasimítja arcából a haját, jobban észrevehetővé téve a szemeit.*
- Te művelted ezt?! - *Kiáltani akar, de olyan, mintha víz alatt tartanák a fejét: hangja tompán, elhalón szökik ki ajkain.*
- Ezt a beszélgetést egy másik alkalommal fogjuk folytatni, most dolgod kell. - *Khan azon van, hogy helyére tegye az alá-fölérendeltségi dolgokat, de ahogy másba az álomszerű találkozás során, úgy ebbe sincs sok érkezése beleszólni. A lángnyelvek összeölelkeznek, és amikor a következő légáramtól meghajlik gerincük, Hollónak itt jártáról már csak az a keserű íz tanúskodik, amit Khan érez.*
// Ébredés után //
*Odáig semmiképp se menne el, hogy azt állítsa magáról, bírja a hatodik érzék képességét, amely szinte minden szituációban figyelmezteti őt a rá vagy társaira leselkedő veszélytől. Khan ennél jóval földhözragadtabb entitás, aki ugyan bír néminemű rutinnal ami éberséget és önvédelmet jelent, de hiányzik belőle a hőseposzokban és kocsmai nyelvek szülte történetekben szereplő harcosok legendás érzéke. Nem, a zsoldost egy jól irányzott talpas ébreszti. Már megint.*
- Dögölj meg. - *Az álmaira általában ritkán emlékszik, részletesen pedig még annyira sem tud beszámolni róluk, most mégis tisztán látja maga előtt Holló arcát és beszélgetésük minden mondatát vissza tudná idézni.
Az ébrenlét első minutumában hamar észhez tér, ebben segít neki a hidegre fordult idő, a társak harckészültsége és az, hogy magát furamód kipihentnek érzi. Kibúvik a szőrme alól és a mesterkardért nyúl. A penge hangtalanul veti le magáról „ruháját”, ahogy a félszemű harcra vonja azt. Látja, hogy a tüzet alaposan felszították, odalépve kihúz egy ághasábot és odaadja Rilainak, majd ugyanezt megteszi még egyszer, a másodikat Lianak adva. Ha alkalmuk még van rá, akkor javaslatot tesz arra is, hogy szélesítsék mozgásterüket azzal, hogy leszúrnak néhány nagyobb ágat táboruk határain. Ha ezek egyszerű vadak, a tűz segíteni fog távol tartani őket, de akad azért b-tervük is.*
- El ne mozduljatok mellőlem. - *Láthatták már sok arcát a rókaképűnek, ez most a jelek szerint a Harcosé. Nem fogja hagyni, hogy bárkinek is baja essék, amíg az ő marka kardot tartani képes.*
~ Különösen nem neked. ~
*Szeretné még érezni, amit ma este egy rövid ideig már volt lehetősége.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.02 16:52:27
// Ébredés előtt //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Minden ott megélt bosszúsága ellenére, a férfi álma kívülről szemlélve háborítatlan. Arról, hogy egyáltalán álmot lát annyi árulkodhat, hogy időről-időre ráncba szalad a homloka, esetleg egy-két szó valóban kicsusszan a száján. Lidércnyomásnak azonban semmi jelét nem adja, s a meleg levegő távoztára is úgy reagál, ahogy más esetben tenné: az állatbőr alatt szorosabbra fonódnak karjai Rilai körül. A hideg fényű tüzet helyettesítendő, a test melegéhez fordul, öntudatlanul cselekedve. De mindez csak a test reakciója arra, amitől ösztönszerűen védené magát, nincsen szüksége hozzá a tudatra, ami most valahol másutt ragadt. Megértésen és ingerképességen kívül esnek azok a dolgok, amik a táborban történnek: hogy Jane és Gabrien a sűrű éj közepén kezdenek bele önvédelmi praktikák eltanulására, mindezt valamivel távolabb ugyan a tűzrakástól, de nem elég messze ahhoz, hogy olyan halkan tehessék, ami az alvókat nem veri fel álmukból. Mármint, normális körülmények között Khan megmaradt szemének összes villámát kiszórná a fehér hajúra meg az ötletére, hogy kedvesét itt és most akarja fegyveres harcra tanítani. Az, hogy nem így történik csak egy másik jele annak, hogy nincs minden teljesen rendben.*
- Felsorolhatnám az összes nevem, amin hívtak már, de akkor soha nem érnénk a végére. Hívj Hollónak. - *Stílusos. Megjelenése és arcvonásai mellé mi mást is választhatott volna a tag, mint az őt leíró tollas nevét?*
- Jól van Holló, játsszuk a játékod. Az én nevem már biztos tudod, és ha jól sejtem, jóval többet is annál. - *Vár a megerősítésre igenlés, bólintás vagy a mindentudók pökhendi vigyorának formájában, de egyiket sem kapja viszonzásul. Kénytelen igazolás nélkül feltételezni hát, hogy a találkozás nem véletlen és Holló okkal az ő vágyálmait rontja el.*
- Mit gondolsz a pengéről? - *Nincsen értetlenség Khan tekintetében, amikor elkerekedik a szeme. A mesterkardot nem rejtette el letáborozáskor, így csak némi éleslátásra volt szükség, hogy Holló kiszúrhassa, de a kérdés azt sugallja, hogy tud a körülményekről, amelyek hozzá juttatták. Talán…?*
- Igen, én voltam. - *Milyen praktikus, hogy most nem az ébrenlét perceit tölti, így megspórolja magának, hogy amit egyszer a gondolata megszül ki is kelljen mondania. Persze nem mindig örülne neki, ha más ilyen könnyen a fejébe látna, még akkor sem, ha szégyellnivaló híján van.*
- Profi rakományszállító céhed lehet, a tanoncaid meg igen könnyed léptűek, hogy a tökig felfegyverzett Tharg erődbe is be tudtak jutni, meg onnan ki anélkül, hogy észrevették volna őket. Mi egyebed van még nekem? - *Az világos, hogy ezek szerint a vértet is Hollótól „kapta”, de zsigereiben érzi, hogy van itt még más is. Most sem lepi meg, hogy hívatlan vendége hátrasimítja arcából a haját, jobban észrevehetővé téve a szemeit.*
- Te művelted ezt?! - *Kiáltani akar, de olyan, mintha víz alatt tartanák a fejét: hangja tompán, elhalón szökik ki ajkain.*
- Ezt a beszélgetést egy másik alkalommal fogjuk folytatni, most dolgod kell. - *Khan azon van, hogy helyére tegye az alá-fölérendeltségi dolgokat, de ahogy másba az álomszerű találkozás során, úgy ebbe sincs sok érkezése beleszólni. A lángnyelvek összeölelkeznek, és amikor a következő légáramtól meghajlik gerincük, Hollónak itt jártáról már csak az a keserű íz tanúskodik, amit Khan érez.*
// Ébredés után //
*Odáig semmiképp se menne el, hogy azt állítsa magáról, bírja a hatodik érzék képességét, amely szinte minden szituációban figyelmezteti őt a rá vagy társaira leselkedő veszélytől. Khan ennél jóval földhözragadtabb entitás, aki ugyan bír néminemű rutinnal ami éberséget és önvédelmet jelent, de hiányzik belőle a hőseposzokban és kocsmai nyelvek szülte történetekben szereplő harcosok legendás érzéke. Nem, a zsoldost egy jól irányzott talpas ébreszti. Már megint.*
- Dögölj meg. - *Az álmaira általában ritkán emlékszik, részletesen pedig még annyira sem tud beszámolni róluk, most mégis tisztán látja maga előtt Holló arcát és beszélgetésük minden mondatát vissza tudná idézni.
Az ébrenlét első minutumában hamar észhez tér, ebben segít neki a hidegre fordult idő, a társak harckészültsége és az, hogy magát furamód kipihentnek érzi. Kibúvik a szőrme alól és a mesterkardért nyúl. A penge hangtalanul veti le magáról „ruháját”, ahogy a félszemű harcra vonja azt. Látja, hogy a tüzet alaposan felszították, odalépve kihúz egy ághasábot és odaadja Rilainak, majd ugyanezt megteszi még egyszer, a másodikat Lianak adva. Ha alkalmuk még van rá, akkor javaslatot tesz arra is, hogy szélesítsék mozgásterüket azzal, hogy leszúrnak néhány nagyobb ágat táboruk határain. Ha ezek egyszerű vadak, a tűz segíteni fog távol tartani őket, de akad azért b-tervük is.*
- El ne mozduljatok mellőlem. - *Láthatták már sok arcát a rókaképűnek, ez most a jelek szerint a Harcosé. Nem fogja hagyni, hogy bárkinek is baja essék, amíg az ő marka kardot tartani képes.*
~ Különösen nem neked. ~
*Szeretné még érezni, amit ma este egy rövid ideig már volt lehetősége.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.02 16:52:27
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-02 14:58:23
Üzenet elküldve: 2015-07-02 14:58:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az ösvényre érve kissé visszavesz a tempóból, hiszen úgy tervezte, hogy naplemente előtt eléri a kikötőt, és mivel a nap még magasan jár, van ideje bőven. Talán még a tündérkertbe is lesz ideje elmennie, hogy meditáljon egy keveset, mielőtt nyugovóra tér.
Már majdnem egy órája tapossa az aljnövényzetet, mikor hirtelen dobogást hall maga mögött. Felkapva a fejét hátrafordul, és még épp időben sikerül félreugrania a közeledő szekér elől.*
-Barom! Már bárki vezethet járművet?
*Horkan fel, miközben ruháját leporolva sétál vissza az útra, hogy folytassa útját. Egy ideig még láthatja a halványodó porfelhőt maga előtt, de ahogy az lassan eltűnik, a kikötő lassan feltűnik előtte.*
Már majdnem egy órája tapossa az aljnövényzetet, mikor hirtelen dobogást hall maga mögött. Felkapva a fejét hátrafordul, és még épp időben sikerül félreugrania a közeledő szekér elől.*
-Barom! Már bárki vezethet járművet?
*Horkan fel, miközben ruháját leporolva sétál vissza az útra, hogy folytassa útját. Egy ideig még láthatja a halványodó porfelhőt maga előtt, de ahogy az lassan eltűnik, a kikötő lassan feltűnik előtte.*
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:53:23
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:53:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Amerre a szél visz //
– Ébren vagyok, Gabrien *felel halkan.
Felemelkedik, lábait maga alá húzza, ellenőrzi megvan-e a tőre.
Lia nem harcos, de ha valami ragadozó támadna rájuk, nem várná csak úgy tétlenül.
Az iszákjából előveszi a fúvócsövét is. Arra nincs most ideje, hogy preparált nyilacskát készítsen, valami méreggel kezeljen elő lövedékeket, de a földön tapogatózva próbál apró kis kavicsokat keresnyi.*
~Nem valami veszélyes fegyver, de figyelemelterelésnek jó lehet, vagy ha szemközt talál valamit, esetleg el is ijeszthetem.~
*Ettől függetlenül a lány reménykedik, hogy megússzák.
Látja Gabrein a helyzet magaslatán van, és reméli, hogy Khan is gyorsan ébred, és képes hamar összekapni magát.*
~Nem lehet baj, ezek ketten tapasztalt harcosok. Legrosszabb esetben meg… Nos szégyen a futás, de hasznos.~
– Hátha nem is minket akarnak *mondja azért halkan, de érthetően.*
– Ébren vagyok, Gabrien *felel halkan.
Felemelkedik, lábait maga alá húzza, ellenőrzi megvan-e a tőre.
Lia nem harcos, de ha valami ragadozó támadna rájuk, nem várná csak úgy tétlenül.
Az iszákjából előveszi a fúvócsövét is. Arra nincs most ideje, hogy preparált nyilacskát készítsen, valami méreggel kezeljen elő lövedékeket, de a földön tapogatózva próbál apró kis kavicsokat keresnyi.*
~Nem valami veszélyes fegyver, de figyelemelterelésnek jó lehet, vagy ha szemközt talál valamit, esetleg el is ijeszthetem.~
*Ettől függetlenül a lány reménykedik, hogy megússzák.
Látja Gabrein a helyzet magaslatán van, és reméli, hogy Khan is gyorsan ébred, és képes hamar összekapni magát.*
~Nem lehet baj, ezek ketten tapasztalt harcosok. Legrosszabb esetben meg… Nos szégyen a futás, de hasznos.~
– Hátha nem is minket akarnak *mondja azért halkan, de érthetően.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:36:27
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Rilai elalvását aztán nem zavarja meg senki, minden égi entitásnak hála eseménytelen, mélységes álomba merül Khan karja alá kucorodva. A férfiú lidércnyomásos képzelgéseiről mit sem vesz tudomást, ha hánykolódik, vagy megfordul, félálomban vele fordul ő is, s másik oldalára fordulva most ő simítja homlokát a férfi lapockái közé, s alszik tovább, hacsak amaz le nem rúgja magáról.
A fuvallattól is csak feljebb húzza térdeit, öntudatlanul szorosabbra fonja a szőrmét testük körül, ő egy amolyan faék egyszerűségű lélek: ha alszik, akkor alszik, és nem zavartatja magát holmi nyomasztó emlékképektől, melyek egyébként egész nap szemhéja alatt lapultak, képek a lángok marta erődről, a bomlott elméjű, megtört vezérükről, a birkamód lábat váltogató, tanácstalan, szétszóródó bajtársakról. Szóval, ilyesminek nyoma sincs, szuszogás van, kuckózás, hasonlók.
Azonban, mikor a vérfagylaló üvöltés hallatszik kettészelve az erdő puha csendjét, felkapja fejét riadtan. Pár pillanat kell, míg ráeszmél, hol van és mi veszi körbe, úgy látja, Jane és Gabrien már talpon vannak. Rájuk bámul.*
- Mi. Mi ez? Mi volt ez? - *Pakolja egymás után a szavakat, melyek nehézkesen folynak még keresztül elméjén. Esetlenül felül. Segít Jane-nek felszítani a kihunyó tüzet a hevenyészett tábor közepén. Egy vaskos faágat gyújt, kezébe fogva, felállva az erdő sötétjébe kémlel. Aggódik.*
*Rilai elalvását aztán nem zavarja meg senki, minden égi entitásnak hála eseménytelen, mélységes álomba merül Khan karja alá kucorodva. A férfiú lidércnyomásos képzelgéseiről mit sem vesz tudomást, ha hánykolódik, vagy megfordul, félálomban vele fordul ő is, s másik oldalára fordulva most ő simítja homlokát a férfi lapockái közé, s alszik tovább, hacsak amaz le nem rúgja magáról.
A fuvallattól is csak feljebb húzza térdeit, öntudatlanul szorosabbra fonja a szőrmét testük körül, ő egy amolyan faék egyszerűségű lélek: ha alszik, akkor alszik, és nem zavartatja magát holmi nyomasztó emlékképektől, melyek egyébként egész nap szemhéja alatt lapultak, képek a lángok marta erődről, a bomlott elméjű, megtört vezérükről, a birkamód lábat váltogató, tanácstalan, szétszóródó bajtársakról. Szóval, ilyesminek nyoma sincs, szuszogás van, kuckózás, hasonlók.
Azonban, mikor a vérfagylaló üvöltés hallatszik kettészelve az erdő puha csendjét, felkapja fejét riadtan. Pár pillanat kell, míg ráeszmél, hol van és mi veszi körbe, úgy látja, Jane és Gabrien már talpon vannak. Rájuk bámul.*
- Mi. Mi ez? Mi volt ez? - *Pakolja egymás után a szavakat, melyek nehézkesen folynak még keresztül elméjén. Esetlenül felül. Segít Jane-nek felszítani a kihunyó tüzet a hevenyészett tábor közepén. Egy vaskos faágat gyújt, kezébe fogva, felállva az erdő sötétjébe kémlel. Aggódik.*
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:25:11
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:25:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
*Megkapja a választ, nincs semmi érdemleges, vagy említésre méltó a környéken, de Janey legalább megbizonyosodott felőle.*
- Az óvatosság sohasem felesleges.
*Nyugtatja meg kedvesét, nem szeretné, ha rosszul érezné magát tette miatt, így legalább valóban biztonságban, vagy annak hamis illúziójában kezdhetnek el gyakorolni.*
- Nem érdekel az a tábor…
*Mondaná, ám amikor meghallja azt a velőtrázó üvöltést, azonnal megdermed a magyarázásban és három szívdobbanásnyi ideig figyeli a környezetét, a naparany szemek azt az irányt fürkészik, ahonnan a hang érkezett, de aztán az ösztönök legyűrik az izmok mozdulatlanságát és a kolosszus már lendül is, jobbjánál fogva meg Janeyt és rántva maga után, talán kissé szokatlan, nyers módon.*
- Gyere.
*Kurta, ellenkezést nem tűrő szó, nem mintha fizikailag volna is esélye a kócos lánynak a hósörényű ereje ellen. Nem voltak messze, a tűz fénykörében tartózkodtak, amikor megváltozott körülöttük a környék, így hamar visszaérnek. Jane pedig az íjáért nyúl.
~ Okos, kislány. ~*
- Tegyél minden fát a tűzre! A vendég az, akit várnak...
*Adja szinte parancsba Janemitának, majd miközben a pajzsa felé lép, belerúg a fekvő rókaképű combjába a köpeny takarója alatt, de olyan „kedvesen”, hogy attól biztosan felébredjen. A páncélja ugyan nincs rajta, de nem kell félni, hogy védtelenné vált volna. A vadak amúgy sem emberek módjára küzdenek, acél helyett fogakkal és karmokkal harcolnak.*
- Khan! Ébredj! Lia, Rilai, ti is!
*Nem kiabál, de a hanghordozása, az egész orgánuma olyan, hogy arra a holt is feléledne. Biztos benne, hogy a gesztenyehajú testvér ösztönei az övéhez hasonlóan fognak majd működni, azonnal érezni fogja a veszélyt és cselekszik, kérdések és felesleges mozdulatok nélkül.
Ha elérte a pajzsát, azonnal baljára kapja, a hátán eddig is ott volt a mesterpallos, így azt egy mozdulattal fogja jobbjába. Ugyan páncélja nincs rajta, de acéllal a kezében máris jobban érzi magát.
Reméli, hogy Janey zokszó nélkül teljesíti a kérését, s eddigre már az összes odakészített tüzelőt a lobogó lángokra hordta. A tűz fényt ad és elijeszti a vadakat… már normális esetben. Alapból nem tartana semmiféle fenevadtól, de így éjjel, egy maroknyi embernek igenis van félnivalója az erdőben. A legtöbb, amit tehetnek, hogy felszítják a tüzet és felkészülnek a harcra. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy kis ötös fogatukból csak Khan és a kolosszus ért igazán a közelharchoz. Janemita íja jól fog jönni, míg a közelbe nem érnek, de sem Rilai, sem Lia nem az a nagy kardforgató.*
- Janey, maradj mögöttem, és csak akkor lősz, ha szólok!
*Lehet, hogy a tűz elveszi a kedvét a sűrűben rejtőző vadaknak, hogy támadjanak, akkor meg felesleges volna felbőszíteni őket. Ám amint világossá válik a fenyegetettség, azonnal parancsot ad a lövésekre, pillanatnyi habozás nélkül. Minél kevesebben érik el a tűz előtt álló társaságot, annál könnyebb lesz legyűrni őket.
A kolosszus felkészülve a harcra, baljában pajzzsal, jobbjában a mesterpallossal várja, hogy mit is tartogat számukra az erdő, s reméli, hogy a többiek is ugyanúgy felkészültek a harcra, mint a napszemű.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 20:26:13
*Megkapja a választ, nincs semmi érdemleges, vagy említésre méltó a környéken, de Janey legalább megbizonyosodott felőle.*
- Az óvatosság sohasem felesleges.
*Nyugtatja meg kedvesét, nem szeretné, ha rosszul érezné magát tette miatt, így legalább valóban biztonságban, vagy annak hamis illúziójában kezdhetnek el gyakorolni.*
- Nem érdekel az a tábor…
*Mondaná, ám amikor meghallja azt a velőtrázó üvöltést, azonnal megdermed a magyarázásban és három szívdobbanásnyi ideig figyeli a környezetét, a naparany szemek azt az irányt fürkészik, ahonnan a hang érkezett, de aztán az ösztönök legyűrik az izmok mozdulatlanságát és a kolosszus már lendül is, jobbjánál fogva meg Janeyt és rántva maga után, talán kissé szokatlan, nyers módon.*
- Gyere.
*Kurta, ellenkezést nem tűrő szó, nem mintha fizikailag volna is esélye a kócos lánynak a hósörényű ereje ellen. Nem voltak messze, a tűz fénykörében tartózkodtak, amikor megváltozott körülöttük a környék, így hamar visszaérnek. Jane pedig az íjáért nyúl.
~ Okos, kislány. ~*
- Tegyél minden fát a tűzre! A vendég az, akit várnak...
*Adja szinte parancsba Janemitának, majd miközben a pajzsa felé lép, belerúg a fekvő rókaképű combjába a köpeny takarója alatt, de olyan „kedvesen”, hogy attól biztosan felébredjen. A páncélja ugyan nincs rajta, de nem kell félni, hogy védtelenné vált volna. A vadak amúgy sem emberek módjára küzdenek, acél helyett fogakkal és karmokkal harcolnak.*
- Khan! Ébredj! Lia, Rilai, ti is!
*Nem kiabál, de a hanghordozása, az egész orgánuma olyan, hogy arra a holt is feléledne. Biztos benne, hogy a gesztenyehajú testvér ösztönei az övéhez hasonlóan fognak majd működni, azonnal érezni fogja a veszélyt és cselekszik, kérdések és felesleges mozdulatok nélkül.
Ha elérte a pajzsát, azonnal baljára kapja, a hátán eddig is ott volt a mesterpallos, így azt egy mozdulattal fogja jobbjába. Ugyan páncélja nincs rajta, de acéllal a kezében máris jobban érzi magát.
Reméli, hogy Janey zokszó nélkül teljesíti a kérését, s eddigre már az összes odakészített tüzelőt a lobogó lángokra hordta. A tűz fényt ad és elijeszti a vadakat… már normális esetben. Alapból nem tartana semmiféle fenevadtól, de így éjjel, egy maroknyi embernek igenis van félnivalója az erdőben. A legtöbb, amit tehetnek, hogy felszítják a tüzet és felkészülnek a harcra. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy kis ötös fogatukból csak Khan és a kolosszus ért igazán a közelharchoz. Janemita íja jól fog jönni, míg a közelbe nem érnek, de sem Rilai, sem Lia nem az a nagy kardforgató.*
- Janey, maradj mögöttem, és csak akkor lősz, ha szólok!
*Lehet, hogy a tűz elveszi a kedvét a sűrűben rejtőző vadaknak, hogy támadjanak, akkor meg felesleges volna felbőszíteni őket. Ám amint világossá válik a fenyegetettség, azonnal parancsot ad a lövésekre, pillanatnyi habozás nélkül. Minél kevesebben érik el a tűz előtt álló társaságot, annál könnyebb lesz legyűrni őket.
A kolosszus felkészülve a harcra, baljában pajzzsal, jobbjában a mesterpallossal várja, hogy mit is tartogat számukra az erdő, s reméli, hogy a többiek is ugyanúgy felkészültek a harcra, mint a napszemű.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 20:26:13
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:07:57
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:07:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Janey, Gabrien//
*Valóban nem mondta, ahogy azt sem még annak idején, hogy felderítőnek áll, mégis megtette. Ezen csak magában mosolyog és igazán elhatározza, hogy a jövőben tájékoztatja a férfit komolyabb terveiről, akár butaságnak tartja a másik, akár nem.*
-Nem láttam semmit.
*Mondja lényegében igazat adva a férfinek, hogy bizony feleslegesen mászott oly magasra.*
-Csak a tábor maradványai parázslanak még.
*Talán lelkének mélyén is izzik még valami, mert hangjába vegyül pár csepp bánat, de amilyen hamar felüti fejét, olyan gyorsan el is párolog.
Kicsit meglazul testtartása, miközben megindul a kolosszus után a fény felé. Felesleges ügyelnie lépteinek zajára így Gabrien mögött lépkedve, főleg most, hogy nincs más tábor a környéken.*
~Csak banditák, gyilkosok, fosztogatók, akiknek úgyis mindegy milyen csendesek vagyunk.~
*Magában nevetgél rajta, ahogy elképzeli minden nagyobb sötét foltban megbújik egy-egy szerzet, aki az életére akar törni és hogy ez milyen ostobának is tűnik, mennyire valószerűtlen. Mosolyát azonban a nem is annyira messziről jövő üvöltés és a zörgő avar hangja törli le. Nem, nem akar megint lupusfulgurokkal és mindenféle egyéb erdei férgekkel találkozni. Pedig fog, hallja, érzi a hátán megfeszülő izmokban, ezt üvölti a hirtelen beállt szünet a tücsökciripelésben. Mintha megfagyna az erdő a félelemtől. Ilyet is csak ragadozó tud kiváltani.
Nem torpan meg, belépnek a kicsiny tábortűz fényének körébe, ami igen hamar ki is huny, csak néhány parázsdarab vesz tőlük búcsút, mielőtt azok is eltűnnének az éj borzasztóvá váló sötétjében. Kellően távol állnak meg a szundikálóktól, akikkel Jane alapban nem foglalkozna, amíg nem kezdenek mozgolódásba, de mivel komolyan fennáll a gyanú, hogy valami baj van, lassan hátrál feléjük.*
-Gabrien, te is hallod?
*Kérdezi csendesen a feléjük rohanó bármi-falka neszére célozva. Leemeli hátáról az íjat, nyilat illeszt az idegre és idegesen pillog körbe-körbe.*
~Az a fő, hogy ne ess pánikba.~
*Nyugtatja magát, igyekszik, de látva a kolosszus páncélzatának teljes hiányát, újfent elszorul a szíve a félelemtől. A hideg fuvallatot csak az est hidegeként tudja be, nem tulajdonít neki különösebb figyelmet.*
-Lehet, hogy vendégeket kapunk.
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 20:18:37
// Janey, Gabrien//
*Valóban nem mondta, ahogy azt sem még annak idején, hogy felderítőnek áll, mégis megtette. Ezen csak magában mosolyog és igazán elhatározza, hogy a jövőben tájékoztatja a férfit komolyabb terveiről, akár butaságnak tartja a másik, akár nem.*
-Nem láttam semmit.
*Mondja lényegében igazat adva a férfinek, hogy bizony feleslegesen mászott oly magasra.*
-Csak a tábor maradványai parázslanak még.
*Talán lelkének mélyén is izzik még valami, mert hangjába vegyül pár csepp bánat, de amilyen hamar felüti fejét, olyan gyorsan el is párolog.
Kicsit meglazul testtartása, miközben megindul a kolosszus után a fény felé. Felesleges ügyelnie lépteinek zajára így Gabrien mögött lépkedve, főleg most, hogy nincs más tábor a környéken.*
~Csak banditák, gyilkosok, fosztogatók, akiknek úgyis mindegy milyen csendesek vagyunk.~
*Magában nevetgél rajta, ahogy elképzeli minden nagyobb sötét foltban megbújik egy-egy szerzet, aki az életére akar törni és hogy ez milyen ostobának is tűnik, mennyire valószerűtlen. Mosolyát azonban a nem is annyira messziről jövő üvöltés és a zörgő avar hangja törli le. Nem, nem akar megint lupusfulgurokkal és mindenféle egyéb erdei férgekkel találkozni. Pedig fog, hallja, érzi a hátán megfeszülő izmokban, ezt üvölti a hirtelen beállt szünet a tücsökciripelésben. Mintha megfagyna az erdő a félelemtől. Ilyet is csak ragadozó tud kiváltani.
Nem torpan meg, belépnek a kicsiny tábortűz fényének körébe, ami igen hamar ki is huny, csak néhány parázsdarab vesz tőlük búcsút, mielőtt azok is eltűnnének az éj borzasztóvá váló sötétjében. Kellően távol állnak meg a szundikálóktól, akikkel Jane alapban nem foglalkozna, amíg nem kezdenek mozgolódásba, de mivel komolyan fennáll a gyanú, hogy valami baj van, lassan hátrál feléjük.*
-Gabrien, te is hallod?
*Kérdezi csendesen a feléjük rohanó bármi-falka neszére célozva. Leemeli hátáról az íjat, nyilat illeszt az idegre és idegesen pillog körbe-körbe.*
~Az a fő, hogy ne ess pánikba.~
*Nyugtatja magát, igyekszik, de látva a kolosszus páncélzatának teljes hiányát, újfent elszorul a szíve a félelemtől. A hideg fuvallatot csak az est hidegeként tudja be, nem tulajdonít neki különösebb figyelmet.*
-Lehet, hogy vendégeket kapunk.
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 20:18:37
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:42:08
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:42:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*Az erdei ösvényre szokatlan sötétség borul. Egy maroknyi társaság gyűlt össze, egy apró tábortűz fényénél, várva, hogy mihamarabb eljöjjön a reggel. Vaskos felhők kúsznak az égre, s takarják el először csak a fényesen csillogó csillagokat, majd a jótékony fényt adó holdat is. A felhők mellé szokatlan hideg párosul. A korábbi fülledt, nyári meleg egy széllökésre tovaszáll, s átveszi helyét, kellemes őszhöz emlékeztető hidegség.
Az erdő csendben várja, hogy a vaskos, fekete felhők kiontsák dühüket a világra. Az erdei neszek egy csapásra maradtak abba, s így a csend úgy hat a maroknyi társaságra, mintha az egész világba egyedül lennének. A baglyok elhallgattak, a tücskök zenéje elcsendesült. Az avart felkavaró vadkanok is távol vannak már, bent egészen az erdő mélyén.
Ketten vannak csak ébren, kik ahelyett, a meleg narancsos fényű tűznél várnák a reggel eljövetelét, hasznosabb dologra fordítják ráérő idejüket. Egy-egy széllöket megfújja hajukat, ruházatukat. A halkan ropogó tűzből egy-egy nyalábot kiszabadít, íves fényjátékkal parádéztatva az ébren lévőket. A forró, parázsló faszenet a tűztől távolabb fújja, hogy ott néhány pillanatig még világítson, majd fénye örökre kihunyjon. Az életre emlékeztetheti az embert, mely, amíg él, addig tüzes, ám hamar eljön az ideje, hogy kihunyjon, s örökre elvesszen, az emlékezet rögös útján.
A csöndes környezet, mely kellemes is lehetne, eltart pár percig. Mégis oly nehézkessé válik a levegő, melyet a két ébren lévő, Gabrien és Janemita nem tud megmagyarázni. Csak hogy, valami nincs rendben. Amint erre ráeszmélnek, vagy csak apró szikrája jelenik meg bennük, egy velőtrázó üvöltés hallatszik, az erdő mélyéről. A hangot egyszerű felismerni, olyan, mintha egy nagyobb macska és egy farkas üvöltése lenne egyszerre. Ebben semmi furcsaság nem lenne. Mindenki tudja, hogy élnek farkasok az erdőben. Az erdő legmélyén, ahol képesek zsákmányt szerezni, s ritkán járnak közel az emberek lakta területhez. Ez az üvöltés viszont közelebbről jött, mint ahogy az erdő belsejét sejthetné az apró társaság.
S ha ez nem lenne elég. Az avar halkan kavarodik fel. Eleinte csak halk, sercegő hang, az élesebb, s a tapasztaltabb fülek hallhatják, hogy járnak rajta. Nem is járnak, futnak. S nem egyedül, többen is. A hang egyre közelebbről és közelebbről hallható, ahogy még egy hideg fuvallat éri el a táborozó társaságot.*
*Az erdei ösvényre szokatlan sötétség borul. Egy maroknyi társaság gyűlt össze, egy apró tábortűz fényénél, várva, hogy mihamarabb eljöjjön a reggel. Vaskos felhők kúsznak az égre, s takarják el először csak a fényesen csillogó csillagokat, majd a jótékony fényt adó holdat is. A felhők mellé szokatlan hideg párosul. A korábbi fülledt, nyári meleg egy széllökésre tovaszáll, s átveszi helyét, kellemes őszhöz emlékeztető hidegség.
Az erdő csendben várja, hogy a vaskos, fekete felhők kiontsák dühüket a világra. Az erdei neszek egy csapásra maradtak abba, s így a csend úgy hat a maroknyi társaságra, mintha az egész világba egyedül lennének. A baglyok elhallgattak, a tücskök zenéje elcsendesült. Az avart felkavaró vadkanok is távol vannak már, bent egészen az erdő mélyén.
Ketten vannak csak ébren, kik ahelyett, a meleg narancsos fényű tűznél várnák a reggel eljövetelét, hasznosabb dologra fordítják ráérő idejüket. Egy-egy széllöket megfújja hajukat, ruházatukat. A halkan ropogó tűzből egy-egy nyalábot kiszabadít, íves fényjátékkal parádéztatva az ébren lévőket. A forró, parázsló faszenet a tűztől távolabb fújja, hogy ott néhány pillanatig még világítson, majd fénye örökre kihunyjon. Az életre emlékeztetheti az embert, mely, amíg él, addig tüzes, ám hamar eljön az ideje, hogy kihunyjon, s örökre elvesszen, az emlékezet rögös útján.
A csöndes környezet, mely kellemes is lehetne, eltart pár percig. Mégis oly nehézkessé válik a levegő, melyet a két ébren lévő, Gabrien és Janemita nem tud megmagyarázni. Csak hogy, valami nincs rendben. Amint erre ráeszmélnek, vagy csak apró szikrája jelenik meg bennük, egy velőtrázó üvöltés hallatszik, az erdő mélyéről. A hangot egyszerű felismerni, olyan, mintha egy nagyobb macska és egy farkas üvöltése lenne egyszerre. Ebben semmi furcsaság nem lenne. Mindenki tudja, hogy élnek farkasok az erdőben. Az erdő legmélyén, ahol képesek zsákmányt szerezni, s ritkán járnak közel az emberek lakta területhez. Ez az üvöltés viszont közelebbről jött, mint ahogy az erdő belsejét sejthetné az apró társaság.
S ha ez nem lenne elég. Az avar halkan kavarodik fel. Eleinte csak halk, sercegő hang, az élesebb, s a tapasztaltabb fülek hallhatják, hogy járnak rajta. Nem is járnak, futnak. S nem egyedül, többen is. A hang egyre közelebbről és közelebbről hallható, ahogy még egy hideg fuvallat éri el a táborozó társaságot.*
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:24:35
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:24:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Janey, Gabrien//
*Egy szó, annyi sem hallatszik odafentről, s a kolosszus már kezd aggódni, hogy rossz fa alatt ácsorog, miközben Janemita egy közeli fa koronájának rejtekében vigyorog rajta jókat. Ám mielőtt még igazán kezdené kellemetlenül érezni magát, mocorgás támad odafent, ágak hajlanak, levelek zizegnek, majd tompa puffanás kíséretében megérkezik elé a kócos lány, hajában pár kósza falevéllel.
Mosolyogva néz végig a lányon, a fára mászás és a könnyű landolás ad némi támpontot, mennyire is ügyes a szívének oly kedves Janey.*
- Abból, hogy nem mondtad.
*Egyszerű válasz, talán egy kicsit nagyon is az, de a hósörényűnek most nincs agya rébuszokon gondolkodni. Megviselte kissé ez a nap akkor is, ha nem mutatja jelét, de azért teljesen ő sincsen kőből.*
- Rajtad nem múlik immár semmi. Láttál fényeket, bármi oda nem illőt a magasból?
*Kérdi, miközben aranyló tekintetével azt a helyet keresi a lombkoronában, ahová a lány felkapaszkodhatott. Sok mindenhez ért, de hogy ő fára másszon, ahhoz minimum egy csoda, vagy valami igazán komoly veszély kell, de legalább egy árvíz. És akkor se biztos, hogy menne.*
- Gyere, menjünk közelebb a tűzhöz, nem hátrány, ha legalább egymást látjuk.
*Javasolja mosolyogva. Nem akarja ő meglepni kedvesét valami olcsó trükkel, egy hirtelen támadással, vagy bármivel. S bár látja, azaz sejti – a megfeszülő tagokból biztosan -, hogy Janey valami ilyesmire számít, nem teszi meg.
A táborhelyül szolgáló kis tisztás szélére sétál vissza, ahová még elér a tüzük fényköre, de még nincsenek olyan közel, hogy zavarják az alvó hármast. Khan álmának fizikai megnyilvánulásairól, már ha vannak olyanok, nem szerez így tudomást, de néha azért körülnéz, mert hátha.*
- Mutasd a tőröd.
*Nyújtja balját Janemita felé, hogy elkérje tőle a fegyverét. Kíváncsi rá, hogyan is néz ki a penge, milyen a súlya és egyáltalán elég hegyes-éles-e ahhoz, hogy jó szolgálatot tegyen a harcban. Ha a lány odaadja neki, elveszi és megvizsgálja a fegyvert. Miközben összevont szemöldökkel az acélt vizslatja, oda sem nézve intéz kérdést a tőr gazdájához.*
- Mit tennél, ha egy páncélba öltözött férfi, egy pallossal támadna rád?
// Janey, Gabrien//
*Egy szó, annyi sem hallatszik odafentről, s a kolosszus már kezd aggódni, hogy rossz fa alatt ácsorog, miközben Janemita egy közeli fa koronájának rejtekében vigyorog rajta jókat. Ám mielőtt még igazán kezdené kellemetlenül érezni magát, mocorgás támad odafent, ágak hajlanak, levelek zizegnek, majd tompa puffanás kíséretében megérkezik elé a kócos lány, hajában pár kósza falevéllel.
Mosolyogva néz végig a lányon, a fára mászás és a könnyű landolás ad némi támpontot, mennyire is ügyes a szívének oly kedves Janey.*
- Abból, hogy nem mondtad.
*Egyszerű válasz, talán egy kicsit nagyon is az, de a hósörényűnek most nincs agya rébuszokon gondolkodni. Megviselte kissé ez a nap akkor is, ha nem mutatja jelét, de azért teljesen ő sincsen kőből.*
- Rajtad nem múlik immár semmi. Láttál fényeket, bármi oda nem illőt a magasból?
*Kérdi, miközben aranyló tekintetével azt a helyet keresi a lombkoronában, ahová a lány felkapaszkodhatott. Sok mindenhez ért, de hogy ő fára másszon, ahhoz minimum egy csoda, vagy valami igazán komoly veszély kell, de legalább egy árvíz. És akkor se biztos, hogy menne.*
- Gyere, menjünk közelebb a tűzhöz, nem hátrány, ha legalább egymást látjuk.
*Javasolja mosolyogva. Nem akarja ő meglepni kedvesét valami olcsó trükkel, egy hirtelen támadással, vagy bármivel. S bár látja, azaz sejti – a megfeszülő tagokból biztosan -, hogy Janey valami ilyesmire számít, nem teszi meg.
A táborhelyül szolgáló kis tisztás szélére sétál vissza, ahová még elér a tüzük fényköre, de még nincsenek olyan közel, hogy zavarják az alvó hármast. Khan álmának fizikai megnyilvánulásairól, már ha vannak olyanok, nem szerez így tudomást, de néha azért körülnéz, mert hátha.*
- Mutasd a tőröd.
*Nyújtja balját Janemita felé, hogy elkérje tőle a fegyverét. Kíváncsi rá, hogyan is néz ki a penge, milyen a súlya és egyáltalán elég hegyes-éles-e ahhoz, hogy jó szolgálatot tegyen a harcban. Ha a lány odaadja neki, elveszi és megvizsgálja a fegyvert. Miközben összevont szemöldökkel az acélt vizslatja, oda sem nézve intéz kérdést a tőr gazdájához.*
- Mit tennél, ha egy páncélba öltözött férfi, egy pallossal támadna rád?
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:04:20
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:04:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Janey, Gabrien//
*Lia szavain csak mosolyog. Hacsak nem próbálják óriások kidönteni alóla a fát, akkor nem szedi le onnan semmi.
A tisztás szélétől a fák közé oson, csendesen hajtva félre a bokrok akadályozni szándékozó kósza ágait, hogy sikerüljön elérni azt a vaskos törzsű fát, amit kiszemelt. Mászni kezd, egyik ág után a másikra minél magasabbra. A levelek halk zizegése elnyomja egyelőre a zajok jelentős részét, de talán alig hangosabbak Jane mozgásának neszei, mint a nyáresti szél lomha susogása a lombkoronában.
Elég magasra érve félrevonja a vékonyabb ágakat, hogy kilásson. Először Thargarod irányába pillant, hogy lássa, mennyire parázslik még egykori otthonuk. Talán még az őrök által gyújtott tüzeket is észreveszi, hiszen a hegy kopár, alig takarja el valami a fényeket.
Körös-körül mindent ellep a feketeség, hiába világítja meg halovány fényével a Hold, nem lát izzó szemeket idéző tábortüzeket se közel, se távol. Nincsenek mások a környéken.
Gabrien hangját hallja lentről, s míg tekintete elmereng a gyászba öltözött erdő végtelennek tűnő tengerén, addig fülei igyekeznek befogadni minden szót, amik elhagyják a Hósörényű ajkait. Hümmög picit elgondolkodva a hallottakon, magában még vállat is von. Ő személy szerint örül neki, hogy nem lát másokat a környéken, még akkor is, ha ugyanúgy a törzstől levált népekről lenne szó. Nem tetszik neki, hogy fegyvert fogtak egymásra. Az se tetszik neki, hogy Kagan fogta magát és lelépett. Újra félresöpri az egészet, megtisztítja gondolatait, mielőtt felhúzná magát.
Lebukik, majd már nem olyan halkan elindul lefelé, hogy a végén tompa puffanással a talpára essen a kolosszustól nem messze. Tény, hogy Jane egyszerű, mint a faék, még akkor is, ha tetteinek egy része csak a saját kis fejében logikus.*
-Miből gondolod, hogy nem én akarok rájuk törni?
*Kérdezi kiegyenesedve gonosz mosollyal szájzugában, amit talán a fák alatt ki se lehetne venni a fény igen jelentős hiánya miatt, mégis a lány hangjából kiérezhető a komolytalanság. Természetesen nem szeretne feleslegesen veszélybe kerülni, akármennyi kacatot lehetne elvenni a másiktól. Khan csecsebecséinek az árából így is tudnak majd annyi tartalékot szerezni, amennyi egy ideig elegendő.*
-Rajtam ne múljon.
*Von vállat a félvér, odalépve az emberóriás elé. Elégedetten pillant végig az ingbe csomagolt izomkötegek rengetegén, kedvére való, hogy nem csillannak meg rajta a mindenféle fémek fura és alaposan takaró rétegei.*
-Mi az első lecke?
*Valami megszólal benne, hogy talán fájni fog, ha ilyen közel tartózkodik kedveséhez, ha a kolosszus esetlen meglepni szándékozik. Lelkileg felkészíti magát minden lehetséges dologra, vár és figyel, ráfér az okítás.*
// Janey, Gabrien//
*Lia szavain csak mosolyog. Hacsak nem próbálják óriások kidönteni alóla a fát, akkor nem szedi le onnan semmi.
A tisztás szélétől a fák közé oson, csendesen hajtva félre a bokrok akadályozni szándékozó kósza ágait, hogy sikerüljön elérni azt a vaskos törzsű fát, amit kiszemelt. Mászni kezd, egyik ág után a másikra minél magasabbra. A levelek halk zizegése elnyomja egyelőre a zajok jelentős részét, de talán alig hangosabbak Jane mozgásának neszei, mint a nyáresti szél lomha susogása a lombkoronában.
Elég magasra érve félrevonja a vékonyabb ágakat, hogy kilásson. Először Thargarod irányába pillant, hogy lássa, mennyire parázslik még egykori otthonuk. Talán még az őrök által gyújtott tüzeket is észreveszi, hiszen a hegy kopár, alig takarja el valami a fényeket.
Körös-körül mindent ellep a feketeség, hiába világítja meg halovány fényével a Hold, nem lát izzó szemeket idéző tábortüzeket se közel, se távol. Nincsenek mások a környéken.
Gabrien hangját hallja lentről, s míg tekintete elmereng a gyászba öltözött erdő végtelennek tűnő tengerén, addig fülei igyekeznek befogadni minden szót, amik elhagyják a Hósörényű ajkait. Hümmög picit elgondolkodva a hallottakon, magában még vállat is von. Ő személy szerint örül neki, hogy nem lát másokat a környéken, még akkor is, ha ugyanúgy a törzstől levált népekről lenne szó. Nem tetszik neki, hogy fegyvert fogtak egymásra. Az se tetszik neki, hogy Kagan fogta magát és lelépett. Újra félresöpri az egészet, megtisztítja gondolatait, mielőtt felhúzná magát.
Lebukik, majd már nem olyan halkan elindul lefelé, hogy a végén tompa puffanással a talpára essen a kolosszustól nem messze. Tény, hogy Jane egyszerű, mint a faék, még akkor is, ha tetteinek egy része csak a saját kis fejében logikus.*
-Miből gondolod, hogy nem én akarok rájuk törni?
*Kérdezi kiegyenesedve gonosz mosollyal szájzugában, amit talán a fák alatt ki se lehetne venni a fény igen jelentős hiánya miatt, mégis a lány hangjából kiérezhető a komolytalanság. Természetesen nem szeretne feleslegesen veszélybe kerülni, akármennyi kacatot lehetne elvenni a másiktól. Khan csecsebecséinek az árából így is tudnak majd annyi tartalékot szerezni, amennyi egy ideig elegendő.*
-Rajtam ne múljon.
*Von vállat a félvér, odalépve az emberóriás elé. Elégedetten pillant végig az ingbe csomagolt izomkötegek rengetegén, kedvére való, hogy nem csillannak meg rajta a mindenféle fémek fura és alaposan takaró rétegei.*
-Mi az első lecke?
*Valami megszólal benne, hogy talán fájni fog, ha ilyen közel tartózkodik kedveséhez, ha a kolosszus esetlen meglepni szándékozik. Lelkileg felkészíti magát minden lehetséges dologra, vár és figyel, ráfér az okítás.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:54:51
Üzenet elküldve: 2015-07-01 18:54:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
*Lia nem alszik, csak fekszik a sötétbe bámulva, háttal a tűznek.
Igyekszik nem is gondolkodni, mert semmi kedve sírni, ahogy ahhoz sem, hogy keserűségével a többieket terhelje. Nem tart igényt sem szánalomra, se sajnálatra.
Azon pedig nem akar töprengeni, mit hoz majd a másnap.
Megkedvelte Gabrient, Janet, és nincs neki semmi baja Rilaival sem. Az pedig, hogy Khant ő ítélte-e meg tévesen, vagy a férfi valóban mást mutatott még két napja, majd számára érthetetlen módon váltott színt, nos, ezen nincs mit gondolkodni. Nem tehet ellene semmit. Ez a helyzet.*
~Ahogy a férjed közönye sem a te hibád volt, Lia. Van ez így.~
*A lány hallja az apró csilingelő hangokat, sejti Gabrien veti le a páncélját, aztán hallja a férfi egyre távolodó lépteit is, felkönyököl, még látja az óriás árnyát eltűnni a fák között.
Lassan felül.
Akaratlanul is a tűz másik oldala felé pillant.
Khan úgy tűnik, mintha erősen forgolódna. Immár talán a tűz felé fordulva fekszik, karjai enyhén széttárva.
„Ki vagy te?” hallja a lány a férfi kérdését.
Felvonja a szemöldökét.*
~Álmában beszélne? Mert azt nem hiszem, hogy hozzám szól. Biztosan álmodik. És nem tűnik épp túl jó álomnak. Felébresszem?~
*Aztán úgy dönt nem tesz semmit. Addig biztosan nem, míg a helyzet nem durvul.*
~Ha nagyon csapkodna és kiabálna, vagy valami, akkor talán, már ha Rilai nem ébresztené előbb.~
*Lia nem alszik, csak fekszik a sötétbe bámulva, háttal a tűznek.
Igyekszik nem is gondolkodni, mert semmi kedve sírni, ahogy ahhoz sem, hogy keserűségével a többieket terhelje. Nem tart igényt sem szánalomra, se sajnálatra.
Azon pedig nem akar töprengeni, mit hoz majd a másnap.
Megkedvelte Gabrient, Janet, és nincs neki semmi baja Rilaival sem. Az pedig, hogy Khant ő ítélte-e meg tévesen, vagy a férfi valóban mást mutatott még két napja, majd számára érthetetlen módon váltott színt, nos, ezen nincs mit gondolkodni. Nem tehet ellene semmit. Ez a helyzet.*
~Ahogy a férjed közönye sem a te hibád volt, Lia. Van ez így.~
*A lány hallja az apró csilingelő hangokat, sejti Gabrien veti le a páncélját, aztán hallja a férfi egyre távolodó lépteit is, felkönyököl, még látja az óriás árnyát eltűnni a fák között.
Lassan felül.
Akaratlanul is a tűz másik oldala felé pillant.
Khan úgy tűnik, mintha erősen forgolódna. Immár talán a tűz felé fordulva fekszik, karjai enyhén széttárva.
„Ki vagy te?” hallja a lány a férfi kérdését.
Felvonja a szemöldökét.*
~Álmában beszélne? Mert azt nem hiszem, hogy hozzám szól. Biztosan álmodik. És nem tűnik épp túl jó álomnak. Felébresszem?~
*Aztán úgy dönt nem tesz semmit. Addig biztosan nem, míg a helyzet nem durvul.*
~Ha nagyon csapkodna és kiabálna, vagy valami, akkor talán, már ha Rilai nem ébresztené előbb.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718