Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:39:23
Üzenet elküldve: 2015-07-30 14:39:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Nyomok után kutat, legyen az őz, vaddisznó vagy bármilyen apróvad, amit elkészíthetnek a hozzáértők. Az erdő ezen a részen meglehetősen sűrű, de egy jó fertályórányi keresgélés után sikerül felfedezni valami érdekeset. Vaddisznó, ráadásul nagyobb példánynak tűnik. Óvatosan, szinte hangtalanul követi a nyomokat, míg végül meg nem pillantja az állatot, ami remélhetőleg hamarosan vacsorájuk lesz. Valóban nem kis darab, azonban egyetlen, jól irányzott vessző elegendő lesz, márpedig ilyen könnyű célpontra a félvér nem szokott hibázni. Egyetlen nyílvessző az idegen, levegőt beszív, majd kifúj, célzás és egy tökéletes lövés, amely leteríti a szerencsétlent. Nem is vergődik túl sokat, csak hangtalanul kimúlik.*
*A többiek már éhes pillantással lesnek, mire az ideiglenes táborukhoz vonszolja a tetemet.*
-Legközelebb ti cipelitek naplopók.
*Sóhajt nagyot és kinyújtóztatja tagjait. Salanel sosem az izomerejéről volt híres, így aztán egy ilyen súlyosabb zsákmány szállítása komolyabban megviseli, mint a tagbaszakadt törpéket vagy az izomerejükről híres óriásokat.*
-Fel tudjátok dolgozni vagy lássak neki?
*Ha ő lesz az, aki főzésre, sütésre alkalmas állapotba hozza a vaddisznót, akkor újra eltűnik egy jó időre, ugyanis nem a tábor közepén kezdi kaszabolni, nem akar se farkasokat, se különös erdei dögevőket a közelükbe csalni.*
*Nyomok után kutat, legyen az őz, vaddisznó vagy bármilyen apróvad, amit elkészíthetnek a hozzáértők. Az erdő ezen a részen meglehetősen sűrű, de egy jó fertályórányi keresgélés után sikerül felfedezni valami érdekeset. Vaddisznó, ráadásul nagyobb példánynak tűnik. Óvatosan, szinte hangtalanul követi a nyomokat, míg végül meg nem pillantja az állatot, ami remélhetőleg hamarosan vacsorájuk lesz. Valóban nem kis darab, azonban egyetlen, jól irányzott vessző elegendő lesz, márpedig ilyen könnyű célpontra a félvér nem szokott hibázni. Egyetlen nyílvessző az idegen, levegőt beszív, majd kifúj, célzás és egy tökéletes lövés, amely leteríti a szerencsétlent. Nem is vergődik túl sokat, csak hangtalanul kimúlik.*
*A többiek már éhes pillantással lesnek, mire az ideiglenes táborukhoz vonszolja a tetemet.*
-Legközelebb ti cipelitek naplopók.
*Sóhajt nagyot és kinyújtóztatja tagjait. Salanel sosem az izomerejéről volt híres, így aztán egy ilyen súlyosabb zsákmány szállítása komolyabban megviseli, mint a tagbaszakadt törpéket vagy az izomerejükről híres óriásokat.*
-Fel tudjátok dolgozni vagy lássak neki?
*Ha ő lesz az, aki főzésre, sütésre alkalmas állapotba hozza a vaddisznót, akkor újra eltűnik egy jó időre, ugyanis nem a tábor közepén kezdi kaszabolni, nem akar se farkasokat, se különös erdei dögevőket a közelükbe csalni.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 13:36:41
Üzenet elküldve: 2015-07-30 13:36:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éledés//
*Napoknak tűnik az idő, amíg eljut az ösvényre. Pedig nem telhetett el több egy-két óránál, azonban jelenlegi állapotában még az is csoda, hogy képes két lábon járni, és olyannak tűnni, mint egy legföljebb lerészegedett elf. Fekete ruházata és köpenye elmosódott foltként lobognak mögötte és körülötte az enyhe szélben, amely szemből fújva még meg is nehezíti járását. Azonban ez a rövid idő, ami ahhoz kellett, hogy az ösvényhez érjen, mondhatni megtette a hatását, és már látható testtartásán és léptein is valami dacos és élő, mintha elkezdtek volna visszatérni az ismerős gesztusok. Arcvonásai tudtán kívül váltakoznak, grimaszol, megvet és homlokot ráncol, ezeknek egyelőre kifejezetten nincs tudatában, így valószínűleg ez is hosszú időbe és még több gyakorlásba fog telni, hogy egy élő és gyönyörű elf képében tündökölhessen, és úgy is viselkedhessen, mint egy épkézláb élőlény. Persze, mindez megérthető annak függvényében, hogy hónapok óta nem találkozott senkivel, nem beszélt senkivel, így a beszédet gyakorlatilag még meg sem próbálja. Először a gondolatokat kell formálnia magában, aztán érzéseket kell összeszednie magában, mely roppant nehéz feladatnak tűnik.*
~Idővel, kislány, idővel...~
*Egy belső hang hörög fel neki, egy hang, mellyel korábban is rengeteget harcolt és veszekedett már, még a barlangok óvó sötétjében. Ez a hang ébresztette akkor is, mikor az élőholt sereg eltűnt, ő pedig egyedül maradt abban a kunyhóban, ahonnan első dolga volt a barlangokba menekülni. Ez a hang tartotta életben, ez a hang volt az ösztön, amely nem hagyta, hogy teljesen megbolonduljon. Az ösvényre érve felméri mindkét irányt, és néhány percig mozdulatlan szoborként topog egy helyben, hogy eldönthesse, tulajdonképpen melyik irány is volna számára a legmegfelelőbb. Erdőben élt világ életében, a városba csak néhányszor tért be egykori családjával, azonban van benne lehetőség, és talán emberek között sokkal hamarabb térne észhez. Így aztán hosszas habozás után úgy dönt, szerencsét próbálhat a városban, szóval nincs más hátra, mint előre. Gépiesen nehéz mozdulatokkal indul meg hát újra, azonban egész lénye kezd egyre inkább élővé válni.*
*Napoknak tűnik az idő, amíg eljut az ösvényre. Pedig nem telhetett el több egy-két óránál, azonban jelenlegi állapotában még az is csoda, hogy képes két lábon járni, és olyannak tűnni, mint egy legföljebb lerészegedett elf. Fekete ruházata és köpenye elmosódott foltként lobognak mögötte és körülötte az enyhe szélben, amely szemből fújva még meg is nehezíti járását. Azonban ez a rövid idő, ami ahhoz kellett, hogy az ösvényhez érjen, mondhatni megtette a hatását, és már látható testtartásán és léptein is valami dacos és élő, mintha elkezdtek volna visszatérni az ismerős gesztusok. Arcvonásai tudtán kívül váltakoznak, grimaszol, megvet és homlokot ráncol, ezeknek egyelőre kifejezetten nincs tudatában, így valószínűleg ez is hosszú időbe és még több gyakorlásba fog telni, hogy egy élő és gyönyörű elf képében tündökölhessen, és úgy is viselkedhessen, mint egy épkézláb élőlény. Persze, mindez megérthető annak függvényében, hogy hónapok óta nem találkozott senkivel, nem beszélt senkivel, így a beszédet gyakorlatilag még meg sem próbálja. Először a gondolatokat kell formálnia magában, aztán érzéseket kell összeszednie magában, mely roppant nehéz feladatnak tűnik.*
~Idővel, kislány, idővel...~
*Egy belső hang hörög fel neki, egy hang, mellyel korábban is rengeteget harcolt és veszekedett már, még a barlangok óvó sötétjében. Ez a hang ébresztette akkor is, mikor az élőholt sereg eltűnt, ő pedig egyedül maradt abban a kunyhóban, ahonnan első dolga volt a barlangokba menekülni. Ez a hang tartotta életben, ez a hang volt az ösztön, amely nem hagyta, hogy teljesen megbolonduljon. Az ösvényre érve felméri mindkét irányt, és néhány percig mozdulatlan szoborként topog egy helyben, hogy eldönthesse, tulajdonképpen melyik irány is volna számára a legmegfelelőbb. Erdőben élt világ életében, a városba csak néhányszor tért be egykori családjával, azonban van benne lehetőség, és talán emberek között sokkal hamarabb térne észhez. Így aztán hosszas habozás után úgy dönt, szerencsét próbálhat a városban, szóval nincs más hátra, mint előre. Gépiesen nehéz mozdulatokkal indul meg hát újra, azonban egész lénye kezd egyre inkább élővé válni.*
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 12:18:14
Üzenet elküldve: 2015-07-30 12:18:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
-Ebben biztosan van igazság, az első gyermeket mindig túlaggódják. *Nem mintha lennének személyes tapasztalatai, ő sem szült még gyermeket senkinek, és egyelőre nem is tervezi. Saját magát is nehezen tudja eltartani, nemhogy még egy csöppéget is.* Ezt én is bizonyíthatom... Hiszen nézz csak rám! Kicsit túlságosan is óvva voltam mindentől. *Húzza el a száját. Bármiről is beszélgetnek, végül mindig a keserű gyerekkora kerül terítékre, ami egyáltalán nincs ínyére. Nem mintha a férfi tehetne róla, Sayua az, aki nem bír elszakadni a múlttól. Viszont ezen mindenképpen változtatni szeretne, és ha szerencséje lesz, akkor sikerül is teljesen maga mögött hagynia.*
-Min mosolyogsz? *Kérdezi meglepetten, ám ő is elenged egy halvány mosolyt, csak úgy, ok nélkül.* Ez azért elég intim téma ahhoz, hogy ne osszam meg egy olyan emberrel, akivel csak tegnap találkoztam.
*Még jó, hogy Norke nem mondta ki hangosan a gondolatát, ugyanis elég nagy meglepetés érné: A lány már volt fiúval. Igaz, csak egyszer, és nem sokkal rá a fiú el i hagyta, így kegyetlen emlék a számára, de tény, hogy megtörtént.*
-Hát, én... *Úgy látszik ennyiben ki is merül a szókincse, legalábbis ebben a helyzetben biztosan. S ahogy a puha ajkak bőréhez érnek, azt a keveset is elveszti, ami épp a nyelve hegyén van. Egész teste megborzong, tenyerével nekifeszül az izmos testnek, menekülne, de nem tud.* Ne, kérlek...! Ezt... én... engedj el, kérlek!
*Valahol mélyen, legbelül élvezi a helyzetet, hiszen egy férfi ilyen közelsége akár bók is lehetne, és bízik Norkéban annyira, hogy nem fogja kihasználni a helyzetet. De rettentően zavarban van, arca vörösben fürdik, lélektükrei idegesen csillognak, ajkai remegnek; ez neki túl sok. Most még az...*
-Ebben biztosan van igazság, az első gyermeket mindig túlaggódják. *Nem mintha lennének személyes tapasztalatai, ő sem szült még gyermeket senkinek, és egyelőre nem is tervezi. Saját magát is nehezen tudja eltartani, nemhogy még egy csöppéget is.* Ezt én is bizonyíthatom... Hiszen nézz csak rám! Kicsit túlságosan is óvva voltam mindentől. *Húzza el a száját. Bármiről is beszélgetnek, végül mindig a keserű gyerekkora kerül terítékre, ami egyáltalán nincs ínyére. Nem mintha a férfi tehetne róla, Sayua az, aki nem bír elszakadni a múlttól. Viszont ezen mindenképpen változtatni szeretne, és ha szerencséje lesz, akkor sikerül is teljesen maga mögött hagynia.*
-Min mosolyogsz? *Kérdezi meglepetten, ám ő is elenged egy halvány mosolyt, csak úgy, ok nélkül.* Ez azért elég intim téma ahhoz, hogy ne osszam meg egy olyan emberrel, akivel csak tegnap találkoztam.
*Még jó, hogy Norke nem mondta ki hangosan a gondolatát, ugyanis elég nagy meglepetés érné: A lány már volt fiúval. Igaz, csak egyszer, és nem sokkal rá a fiú el i hagyta, így kegyetlen emlék a számára, de tény, hogy megtörtént.*
-Hát, én... *Úgy látszik ennyiben ki is merül a szókincse, legalábbis ebben a helyzetben biztosan. S ahogy a puha ajkak bőréhez érnek, azt a keveset is elveszti, ami épp a nyelve hegyén van. Egész teste megborzong, tenyerével nekifeszül az izmos testnek, menekülne, de nem tud.* Ne, kérlek...! Ezt... én... engedj el, kérlek!
*Valahol mélyen, legbelül élvezi a helyzetet, hiszen egy férfi ilyen közelsége akár bók is lehetne, és bízik Norkéban annyira, hogy nem fogja kihasználni a helyzetet. De rettentően zavarban van, arca vörösben fürdik, lélektükrei idegesen csillognak, ajkai remegnek; ez neki túl sok. Most még az...*
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 12:08:56
Üzenet elküldve: 2015-07-30 12:08:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Mindenki kiveszi a részét a munkából. Az óriások tűzifát aprítanak, gallyakat pakolgatnak, tüzet gyújtanak, majd miután ez megtörtént és a lángok sárgás fénye bevilágítja az egész tisztást, csak a fák között marad meg a titokzatos szürkeség, Hrotihoz baktat és megfogalmazza a számára jelenleg legfontosabb kérdést. *
- Ja, értem már. * Ezek szerint nem kell már figyelnie az erdő veszedelmességeit, melyek időközben rájuk ronthatnak, hanem idáig kellett volna. No, sebaj. Egy óriástól az is elfogadható, hogy felfogta a parancsot, miszerint figyelniük kell.
Lekuporodik a tűz mellé, néha beledob egy-egy fadarabot, mikor úgy látja, felemésztette már az előzőket és közben figyeli a tüzet. Nem szomorúan, vagy elgondolkodóan - teljesen üres tekintettel nézi az arany lángocskákat és vár. Viszont a Vadászok (azaz a vadász és a gyümölcsvadász) még nem tértek vissza, ettől pedig igencsak fáj a szíve - és ha már itt tartunk, a gyomra még inkább. Elgondolkodva tekint végig az erdő fái között, hátha valahol meglátja Maet és Salanelt, de csak nem jönnek. Ewa és Rolko vízért mennek, ami egész jó, úgyis megfogyott már Morwon személyes vízkészlete az út során. Aztán Hrotin a sor, hamarosan eltűnik a bokrok közt és csak a hangja hallatszik. Szerencsére semmi kétségbeesett kiabálás, vagy káromkodás, ebből arra lehet következtetni, hogy nincs semmi baja, így hát tovább babrálja a tüzet, ha a lángok ismét éhesek lesznek. Végignéz a táborban maradottakon. Azil, Quikhnah, Morwon. Komolyan mindenki más eltűnt innen? Nagyot sóhajt és tovább kémleli az erdőt, hogy mikor térnek vissza a többiek és ki lesz az első? Aztán Azilhoz fordul és felteszi a kérdést, hátha ő többet tud, mint Morwon. Ám ez igen valószínűtlen, mivel Morwon legjobb tudása szerint nincs neki sem sötételf-szeme, hogy belásson az erdő fái közé, mikor még a tisztás végéig is alig lehet ellátni, pedig nem olyan hatalmas a hely. *
- Mikor jönnek vissza? * Járkál egyet a tisztáson, ám nem megy messzire a tűztől, mivel Hroti azt mondta, hogy ne - és akkor nem szabad ugyebár.
Aztán mivel jobb dolga nem akad, így leteríti ő is a magával hozott pokrócot és elfekszik rajta, úgy figyeli a fényes bogarakat, ami ott repkednek az égen - jó magasan - és mindenféle alakzatokat alkotnak királynőjük szórakoztatása végett - mely nem más, mint a hold.
Habár ráfeküdt a takaróra, kajálás után nem szándékozik sokáig maradni rajta. Nem kell neki ilyen sok fényűző kellék, mint az ágy, a párna. Párnája, ágya is a föld, takarója a pokróc. *
* Mindenki kiveszi a részét a munkából. Az óriások tűzifát aprítanak, gallyakat pakolgatnak, tüzet gyújtanak, majd miután ez megtörtént és a lángok sárgás fénye bevilágítja az egész tisztást, csak a fák között marad meg a titokzatos szürkeség, Hrotihoz baktat és megfogalmazza a számára jelenleg legfontosabb kérdést. *
- Ja, értem már. * Ezek szerint nem kell már figyelnie az erdő veszedelmességeit, melyek időközben rájuk ronthatnak, hanem idáig kellett volna. No, sebaj. Egy óriástól az is elfogadható, hogy felfogta a parancsot, miszerint figyelniük kell.
Lekuporodik a tűz mellé, néha beledob egy-egy fadarabot, mikor úgy látja, felemésztette már az előzőket és közben figyeli a tüzet. Nem szomorúan, vagy elgondolkodóan - teljesen üres tekintettel nézi az arany lángocskákat és vár. Viszont a Vadászok (azaz a vadász és a gyümölcsvadász) még nem tértek vissza, ettől pedig igencsak fáj a szíve - és ha már itt tartunk, a gyomra még inkább. Elgondolkodva tekint végig az erdő fái között, hátha valahol meglátja Maet és Salanelt, de csak nem jönnek. Ewa és Rolko vízért mennek, ami egész jó, úgyis megfogyott már Morwon személyes vízkészlete az út során. Aztán Hrotin a sor, hamarosan eltűnik a bokrok közt és csak a hangja hallatszik. Szerencsére semmi kétségbeesett kiabálás, vagy káromkodás, ebből arra lehet következtetni, hogy nincs semmi baja, így hát tovább babrálja a tüzet, ha a lángok ismét éhesek lesznek. Végignéz a táborban maradottakon. Azil, Quikhnah, Morwon. Komolyan mindenki más eltűnt innen? Nagyot sóhajt és tovább kémleli az erdőt, hogy mikor térnek vissza a többiek és ki lesz az első? Aztán Azilhoz fordul és felteszi a kérdést, hátha ő többet tud, mint Morwon. Ám ez igen valószínűtlen, mivel Morwon legjobb tudása szerint nincs neki sem sötételf-szeme, hogy belásson az erdő fái közé, mikor még a tisztás végéig is alig lehet ellátni, pedig nem olyan hatalmas a hely. *
- Mikor jönnek vissza? * Járkál egyet a tisztáson, ám nem megy messzire a tűztől, mivel Hroti azt mondta, hogy ne - és akkor nem szabad ugyebár.
Aztán mivel jobb dolga nem akad, így leteríti ő is a magával hozott pokrócot és elfekszik rajta, úgy figyeli a fényes bogarakat, ami ott repkednek az égen - jó magasan - és mindenféle alakzatokat alkotnak királynőjük szórakoztatása végett - mely nem más, mint a hold.
Habár ráfeküdt a takaróra, kajálás után nem szándékozik sokáig maradni rajta. Nem kell neki ilyen sok fényűző kellék, mint az ágy, a párna. Párnája, ágya is a föld, takarója a pokróc. *
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 10:54:38
Üzenet elküldve: 2015-07-30 10:54:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*A csapat úgy látszik igen készségesen kiveszi a részét a tűz körüli segédkezésből. Rövid időn belül az egyik óriás meggyújtja a szép nagy tábortüzet és annyi tűzifa és nyársnak való lesz felhalmozva, hogy abból lehet még visszafelé jövet is vidáman eltölthetnek majd itt egy éjszakát... már ha ugyanitt állnának meg... vagy ha visszatérnek.*
- Nagyszerű! Jó munka, gyors munka!
*Csapja össze tenyereit, amint leszáll a lováról. Hátasát kiköti egy a tisztás szélén lévő fácskához, közel a helyhez, ahol a rögtönzött táboruk lesz. Morwon kissé aggódó megjegyzését mosollyal fogadja.*
- Ne félj, csak addig kellett kicsit figyelni, míg a tüzet megraktuk és összegyűltünk. Nemsokára megvacsorázunk és utána kiosztom az éjszakai őrséget majd. Addig lehet pihenni, de persze fél szemetek mindig figyeljen.
*Az utolsó mondat már kollektíve az egész csapatnak szólt. Hrothgaar iszákját és egyéb kisebb cuccait egy általa hozott kis pokrócra teszi le, amit a tűz közelébe terített le. Párnája a nyereg lesz, takarója, meg majd a köpenye... már ha fog egyáltalán aludni az éjjel. Miután megszabadult egyelőre feleslegesnek tűnő cuccaitól, körbetekint.*
- Hol van már Salanel és Mae?
*Rossz érzés keríti hatalmába, ezért úgy dönt lehet elsétál egy darabon ez után a kettő után. Ám mielőtt megtehetném, még Ewangel is szól hozzá. A lány vízért menne, és Hrothgaar természetesen nem fogja ezt megtiltani.*
- Persze, így ketten pont jó! Menjetek csak. Rolko, két szemed a kisasszonyra! Vigyázzatok azért. Azil! Ti a többiekkel maradjatok itt a tűznél, ne menjetek semerre, értve? Én kimegyek, megnézem hol marad ez a két szépség...
*Tekintete kissé elkomorul, mikor elindul. Az este lassan rájuk ereszkedik és a két elcsatangolt hiánya komoly gond lehet, ha rövidesen nem kerülnek elő.*
- De ha üres kézzel jönnek vissza, én megnyúzom őket...
*Morog magának Hrothgaar ahogy halad végig az ösvényen. A fák között sűrűsödik a sötétség és, de még nem vészesen. Hrothgaar a biztonság kedvéért jobbjában tartja fejszéjét, ahogy halad előre. Kisvártatva azonban hangot hall: Mae az ő nevét kiáltja.*
- Úgy tudtam...
*Dörmögi bosszúsan és beveti magát a susnyásba. Odabent azért komolyabb a sötétség, mint kinn az ösvényen, ahol nem borul fejük felé a lombkorona állandóan. Hrothgaar csörtet befelé a hang irányába, hangosan fújtat, nem lopakodik ő... pont ő? Ugyan már! Kezében fejszéjével halad előre, nincs mitől félnie.*
- Mae! Salanel!
*Ereszti ki hangját, de ez nem aggodalmas, sokkal inkább amolyan kérdőre vonó, letorkoló hangvétel. Mikor a lányra akad, elteszi fegyverét.*
- Hol maradtok? Mi a baj? Hol van Salanel? Sal! Kerülj elő!
*Türelmét vesztve rivall, hogy a másik biztos hallja.*
- Gyerünk visszafelé a táborhoz. Nem szeretnék itt éjszakázni...
*Morogja és int Mae-nak, hogy kövesse, az erdőből kivezető úton, nem szól, figyel, ám amikor kiérnek az ösvényre, kicsit felsóhajt.*
- Innen már nincs messze. Kilukad a belem. Na mit találtál?
*Kérdezi a lányt és nagyon reméli, hogy lesz valami harapnivalójuk és még nem kell a saját készleteiket megdézsmálniuk. Ám, ha ez lenne a fennforgás, igazából az sem lenne nagy gond. A táborhoz visszaérkezve nyugszik meg igazán majd. Ha visszaértek mindannyian, vagyis Ewangel és Rolko is, akkor kezdetét veheti a vacsora dolgának elintézése.*
*A csapat úgy látszik igen készségesen kiveszi a részét a tűz körüli segédkezésből. Rövid időn belül az egyik óriás meggyújtja a szép nagy tábortüzet és annyi tűzifa és nyársnak való lesz felhalmozva, hogy abból lehet még visszafelé jövet is vidáman eltölthetnek majd itt egy éjszakát... már ha ugyanitt állnának meg... vagy ha visszatérnek.*
- Nagyszerű! Jó munka, gyors munka!
*Csapja össze tenyereit, amint leszáll a lováról. Hátasát kiköti egy a tisztás szélén lévő fácskához, közel a helyhez, ahol a rögtönzött táboruk lesz. Morwon kissé aggódó megjegyzését mosollyal fogadja.*
- Ne félj, csak addig kellett kicsit figyelni, míg a tüzet megraktuk és összegyűltünk. Nemsokára megvacsorázunk és utána kiosztom az éjszakai őrséget majd. Addig lehet pihenni, de persze fél szemetek mindig figyeljen.
*Az utolsó mondat már kollektíve az egész csapatnak szólt. Hrothgaar iszákját és egyéb kisebb cuccait egy általa hozott kis pokrócra teszi le, amit a tűz közelébe terített le. Párnája a nyereg lesz, takarója, meg majd a köpenye... már ha fog egyáltalán aludni az éjjel. Miután megszabadult egyelőre feleslegesnek tűnő cuccaitól, körbetekint.*
- Hol van már Salanel és Mae?
*Rossz érzés keríti hatalmába, ezért úgy dönt lehet elsétál egy darabon ez után a kettő után. Ám mielőtt megtehetném, még Ewangel is szól hozzá. A lány vízért menne, és Hrothgaar természetesen nem fogja ezt megtiltani.*
- Persze, így ketten pont jó! Menjetek csak. Rolko, két szemed a kisasszonyra! Vigyázzatok azért. Azil! Ti a többiekkel maradjatok itt a tűznél, ne menjetek semerre, értve? Én kimegyek, megnézem hol marad ez a két szépség...
*Tekintete kissé elkomorul, mikor elindul. Az este lassan rájuk ereszkedik és a két elcsatangolt hiánya komoly gond lehet, ha rövidesen nem kerülnek elő.*
- De ha üres kézzel jönnek vissza, én megnyúzom őket...
*Morog magának Hrothgaar ahogy halad végig az ösvényen. A fák között sűrűsödik a sötétség és, de még nem vészesen. Hrothgaar a biztonság kedvéért jobbjában tartja fejszéjét, ahogy halad előre. Kisvártatva azonban hangot hall: Mae az ő nevét kiáltja.*
- Úgy tudtam...
*Dörmögi bosszúsan és beveti magát a susnyásba. Odabent azért komolyabb a sötétség, mint kinn az ösvényen, ahol nem borul fejük felé a lombkorona állandóan. Hrothgaar csörtet befelé a hang irányába, hangosan fújtat, nem lopakodik ő... pont ő? Ugyan már! Kezében fejszéjével halad előre, nincs mitől félnie.*
- Mae! Salanel!
*Ereszti ki hangját, de ez nem aggodalmas, sokkal inkább amolyan kérdőre vonó, letorkoló hangvétel. Mikor a lányra akad, elteszi fegyverét.*
- Hol maradtok? Mi a baj? Hol van Salanel? Sal! Kerülj elő!
*Türelmét vesztve rivall, hogy a másik biztos hallja.*
- Gyerünk visszafelé a táborhoz. Nem szeretnék itt éjszakázni...
*Morogja és int Mae-nak, hogy kövesse, az erdőből kivezető úton, nem szól, figyel, ám amikor kiérnek az ösvényre, kicsit felsóhajt.*
- Innen már nincs messze. Kilukad a belem. Na mit találtál?
*Kérdezi a lányt és nagyon reméli, hogy lesz valami harapnivalójuk és még nem kell a saját készleteiket megdézsmálniuk. Ám, ha ez lenne a fennforgás, igazából az sem lenne nagy gond. A táborhoz visszaérkezve nyugszik meg igazán majd. Ha visszaértek mindannyian, vagyis Ewangel és Rolko is, akkor kezdetét veheti a vacsora dolgának elintézése.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-30 09:30:26
Üzenet elküldve: 2015-07-30 09:30:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* A "gyümit" miként az óriások mostanában nevezik a csemegének szánt erdei gyümölcsöt, egyáltalában nem csodálkozik, hogy kedveli a melák. A gond inkább a mennyiségekkel lehet, nem a minőséggel hisz három óriásuk van a csapatban akik tudvalevőleg kétszer de akár háromszor is annyit esznek mint egy ember, viszont a törpékről sem kell megfeledkezni. Valószínűleg Hrotgaart sem kellene félteni attól, hogy ne tudja melyik oldalról kezdje meg a nyárson sült nyulat.*
- Finom biza. *erősíti meg az elf is Rolko szavait, mert mint talán az átlag elfek, ő maga is több zöldségre, gyümölcsre tart igényt mint húsra vagy kenyérre.*
- Alig fértél el benne? *kérdez vissza majd méri végig az óriást és gondol vissza a pillanatra amikor kapaszkodva előbukkant a mélyből. Az biza lehet akkor talán négy méterre is, már csak az a kérdés mennyire meredek, meg, hogy arrább is tartja-e ezt a formát az erdő és az út.
Jó pár órás lassú lovaglás után a törpe kiadja a parancsot a táborveréshez. Mindenki segít ahol tud. Természetesen Ewangel is besegít a gallygyűjtésbe és figyel az igen csak furcsa, kissé hiányos történetre. Elkönyveli magában a furcsa harcot majd elmosolyodik. Egy bunkó ellen azért a kardnak na meg a tapasztalatnak jó esélyei lehettek.
Nemsokára már vidáman ropog a tűz, már ténylegesen csak az ennivaló hiányzik, na meg talán még a víz hiányzik.*
- Elmehetünk Rolkoval a közelben csobogó patakig? *kérdezi az elf, bár az megeshet, hogy sem a törpe sem pedig az óriás még nem hallja az elf füleknek oly hívogató zenét. Az még kérdéses lehet miben hozhatnak vizet.*
* A "gyümit" miként az óriások mostanában nevezik a csemegének szánt erdei gyümölcsöt, egyáltalában nem csodálkozik, hogy kedveli a melák. A gond inkább a mennyiségekkel lehet, nem a minőséggel hisz három óriásuk van a csapatban akik tudvalevőleg kétszer de akár háromszor is annyit esznek mint egy ember, viszont a törpékről sem kell megfeledkezni. Valószínűleg Hrotgaart sem kellene félteni attól, hogy ne tudja melyik oldalról kezdje meg a nyárson sült nyulat.*
- Finom biza. *erősíti meg az elf is Rolko szavait, mert mint talán az átlag elfek, ő maga is több zöldségre, gyümölcsre tart igényt mint húsra vagy kenyérre.*
- Alig fértél el benne? *kérdez vissza majd méri végig az óriást és gondol vissza a pillanatra amikor kapaszkodva előbukkant a mélyből. Az biza lehet akkor talán négy méterre is, már csak az a kérdés mennyire meredek, meg, hogy arrább is tartja-e ezt a formát az erdő és az út.
Jó pár órás lassú lovaglás után a törpe kiadja a parancsot a táborveréshez. Mindenki segít ahol tud. Természetesen Ewangel is besegít a gallygyűjtésbe és figyel az igen csak furcsa, kissé hiányos történetre. Elkönyveli magában a furcsa harcot majd elmosolyodik. Egy bunkó ellen azért a kardnak na meg a tapasztalatnak jó esélyei lehettek.
Nemsokára már vidáman ropog a tűz, már ténylegesen csak az ennivaló hiányzik, na meg talán még a víz hiányzik.*
- Elmehetünk Rolkoval a közelben csobogó patakig? *kérdezi az elf, bár az megeshet, hogy sem a törpe sem pedig az óriás még nem hallja az elf füleknek oly hívogató zenét. Az még kérdéses lehet miben hozhatnak vizet.*
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:40:54
Üzenet elküldve: 2015-07-29 22:40:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Krenkataur-küldetés //
*Miután jól leszidta őt alkalmi vezetőjük, nos, ő megpróbál elvegyülni. Vagy legalábbis nem újabb galibát okozni. Ewangel is kicsit furán fogadja első körben közeledését, szavait. Habár nagyon kedves volt, ahogy a nedves kis forrást megteremtette, és szinte már megmosdatta őt.*
-Rolkó tud harcol. Nem félni!
*Adja tudtául bárkinek, akir kételkedne benne, miért is van nála kétélű csatabárdja és harci fokosa. Alkata még az óriások között is nagy, erős. Kétség sem fér hozzá, hogy az első sorba való, berzerker forma cséplőgép úgymond. A mindig mosolygó képe azonban egy -kettőre felvidul, midőn a lány, kit védencének fogadott, hozzászól. És most a hím nagyon boldog.
Amit a további kérdés csak tetéz, hiszen szinte újra szájában érzi a málna édeskés ízét.*
-Nyami.
*Bólogat, hogy majd leszakad a feje. Így egyértelműsíti, hogy bizony nagyon is ízletes volt.*
-Á, nem. Alig férni benne.
*Lehet összekeveri a mélységgel, de még így is kivehető, hogy azért nem épp kis süppedésről van szó. Hiszen, ha ő elfér benne, az tetemes szintkülönbséget feltételez.
Aztán jön Hrothi újabb parancsa, immár jókora utat maguk mögött tudva. Táborverés.*
-Sasszem jelen.
*Áll a törpe elé, majd ellesi, mit csinál Morwon, és utánozza. Seperc megvan a tüzelőnek való, és bizony nem annyira együgyű, hogy ne tudna tüzet csiholni. Mire társa a következő kanyarral érkezik, már ropog a tűz vidáman.*
-Főzni vacsi, ugye?
*Kérdi a törpe lánytól, szinte már kérlelő hangon. Aztán Rolkó, ha kéretlenül is, de szóval tartja a közönséget vagyis körötte lévőket.*
-Rolkó és Krumkó élni barlang, mikor jöve Thargok vezére. Kihív párbaj, de nem nyer senki. Csatlakoz ajándékért cserébe. Enyém lenni pöttöm kis házimanó. Krumkó kapni hatujjú kis kedvenc. De lenni ám közös mind. Érezni jól maga, sok sok harc, talál más óriás. Egyedül itt.
*Addig folytatja történetét, míg helyre nem teszik, hogy nem egészen ezt jelenti az környék felügyelete.*
-Fontos dolog.
*Menti ki magát ekkor, és teszi, amit kell. De Ewangelt mindig szemmel tartja ezután is. Kis védence nincs egyedül.*
*Miután jól leszidta őt alkalmi vezetőjük, nos, ő megpróbál elvegyülni. Vagy legalábbis nem újabb galibát okozni. Ewangel is kicsit furán fogadja első körben közeledését, szavait. Habár nagyon kedves volt, ahogy a nedves kis forrást megteremtette, és szinte már megmosdatta őt.*
-Rolkó tud harcol. Nem félni!
*Adja tudtául bárkinek, akir kételkedne benne, miért is van nála kétélű csatabárdja és harci fokosa. Alkata még az óriások között is nagy, erős. Kétség sem fér hozzá, hogy az első sorba való, berzerker forma cséplőgép úgymond. A mindig mosolygó képe azonban egy -kettőre felvidul, midőn a lány, kit védencének fogadott, hozzászól. És most a hím nagyon boldog.
Amit a további kérdés csak tetéz, hiszen szinte újra szájában érzi a málna édeskés ízét.*
-Nyami.
*Bólogat, hogy majd leszakad a feje. Így egyértelműsíti, hogy bizony nagyon is ízletes volt.*
-Á, nem. Alig férni benne.
*Lehet összekeveri a mélységgel, de még így is kivehető, hogy azért nem épp kis süppedésről van szó. Hiszen, ha ő elfér benne, az tetemes szintkülönbséget feltételez.
Aztán jön Hrothi újabb parancsa, immár jókora utat maguk mögött tudva. Táborverés.*
-Sasszem jelen.
*Áll a törpe elé, majd ellesi, mit csinál Morwon, és utánozza. Seperc megvan a tüzelőnek való, és bizony nem annyira együgyű, hogy ne tudna tüzet csiholni. Mire társa a következő kanyarral érkezik, már ropog a tűz vidáman.*
-Főzni vacsi, ugye?
*Kérdi a törpe lánytól, szinte már kérlelő hangon. Aztán Rolkó, ha kéretlenül is, de szóval tartja a közönséget vagyis körötte lévőket.*
-Rolkó és Krumkó élni barlang, mikor jöve Thargok vezére. Kihív párbaj, de nem nyer senki. Csatlakoz ajándékért cserébe. Enyém lenni pöttöm kis házimanó. Krumkó kapni hatujjú kis kedvenc. De lenni ám közös mind. Érezni jól maga, sok sok harc, talál más óriás. Egyedül itt.
*Addig folytatja történetét, míg helyre nem teszik, hogy nem egészen ezt jelenti az környék felügyelete.*
-Fontos dolog.
*Menti ki magát ekkor, és teszi, amit kell. De Ewangelt mindig szemmel tartja ezután is. Kis védence nincs egyedül.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-29 21:43:16
Üzenet elküldve: 2015-07-29 21:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//A11//
-Egészen biztosan elbír, málhás volt.
*Vigyorog Atsun nyergéből a melletük ügető alacsonyabb patás lovasára.*
-Hát ez se igazán ló.
*Gonoszkodik még tovább egy keveset. Hát meg is érdemli a Zöldfülű, ő tényleg nem tanulhat meg helyette lovagolni. Kicsit poroszkálnak az ösvényen, aztán uccu neki!*
-Jó alapanyagok, csak még bele kell rázódniuk. Fel kell fogniuk mit vállaltak.
*Az idő jól eltelik, sok mindent megvitatnak és a holdról is beszél egy keveset Isurii a fiúnak, hogy felkészült lehessen. A tehetség önmagában kevés, bár lényegesen megkönnyíti a tanulás folyamatát ha rendelkezik vele az ember.*
-Egészen biztosan elbír, málhás volt.
*Vigyorog Atsun nyergéből a melletük ügető alacsonyabb patás lovasára.*
-Hát ez se igazán ló.
*Gonoszkodik még tovább egy keveset. Hát meg is érdemli a Zöldfülű, ő tényleg nem tanulhat meg helyette lovagolni. Kicsit poroszkálnak az ösvényen, aztán uccu neki!*
-Jó alapanyagok, csak még bele kell rázódniuk. Fel kell fogniuk mit vállaltak.
*Az idő jól eltelik, sok mindent megvitatnak és a holdról is beszél egy keveset Isurii a fiúnak, hogy felkészült lehessen. A tehetség önmagában kevés, bár lényegesen megkönnyíti a tanulás folyamatát ha rendelkezik vele az ember.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-29 21:29:27
Üzenet elküldve: 2015-07-29 21:29:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Apollo-11//
*Taitos kap hát egy pónit, és felszenvedi rá magát.*
-Isurii, ez elbír biztosan?
*Aggodalmaskodik picit az ösvényen a fiú, ahogy a lovak ringatózó lépteit megtapasztalja, és a magasabb füvek már csizmáját sodorják.*
-Lovon soha nem utaztam még.
*Mondja nyíltan a Zöldfülű, nincs mit titkolnia.*
-Milyennek találod az újoncokat?
*Veti fel a mai napi úti témát, és szürkén, elméjébe mélyedten, meditálva azon, hogy milyen gyors tanulás vár rá, zötykölődik tovább, míg az este le nem száll, akkor magára húzza meleg, ezüst köpenyét, ha a hold is úgy akarja, és vígan piheni ki az első lovagolt napja fáradalmait.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Taitos kap hát egy pónit, és felszenvedi rá magát.*
-Isurii, ez elbír biztosan?
*Aggodalmaskodik picit az ösvényen a fiú, ahogy a lovak ringatózó lépteit megtapasztalja, és a magasabb füvek már csizmáját sodorják.*
-Lovon soha nem utaztam még.
*Mondja nyíltan a Zöldfülű, nincs mit titkolnia.*
-Milyennek találod az újoncokat?
*Veti fel a mai napi úti témát, és szürkén, elméjébe mélyedten, meditálva azon, hogy milyen gyors tanulás vár rá, zötykölődik tovább, míg az este le nem száll, akkor magára húzza meleg, ezüst köpenyét, ha a hold is úgy akarja, és vígan piheni ki az első lovagolt napja fáradalmait.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-29 15:46:12
Üzenet elküldve: 2015-07-29 15:46:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Hazafelé//
*Úgy tűnik Anor Adal egyedül folytatja az útját hazafelé. Elhagyva Dokkot visszapillant a kikötőre, majd Arthenior felé veszi az utat. A feltűnést kerülve nem marad a Vércsékkel, inkább úgy dönt, felkészül a fogadásukra a házban.
Egyedül ballag az ösvényen és abban reménykedik, hogy jön egy szekér, amire felpattanva nem kell 2 napig gyalogolnia a városig.
Alighogy elindul, máris szekérhangot hall az éjszakában közeledni. Egy vén kereskedő vezeti a szekeret.
Anor leállítja, és felpattan a járműre, hogy reggelre a városba érhessen.*
*Úgy tűnik Anor Adal egyedül folytatja az útját hazafelé. Elhagyva Dokkot visszapillant a kikötőre, majd Arthenior felé veszi az utat. A feltűnést kerülve nem marad a Vércsékkel, inkább úgy dönt, felkészül a fogadásukra a házban.
Egyedül ballag az ösvényen és abban reménykedik, hogy jön egy szekér, amire felpattanva nem kell 2 napig gyalogolnia a városig.
Alighogy elindul, máris szekérhangot hall az éjszakában közeledni. Egy vén kereskedő vezeti a szekeret.
Anor leállítja, és felpattan a járműre, hogy reggelre a városba érhessen.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-29 10:32:13
Üzenet elküldve: 2015-07-29 10:32:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* Lassan elül a Rolkó okozta zűrzavar, s minden visszatér a rendes kerékvágásba. Hrothgaar az elffel beszélget, sőt mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága, így az óriás jóformán magára marad. Csendben baktat, egészen addig, amíg a Thán el nem rendeli a táborverést. *
- Megyek és hozok tüzifát, meg nyársaknak való gallyakat. -
* Jelenti ki, majd málháját levetve, aprítófejszéjét kézbe véve elindul az erdőbe. *
~ Milyen jó kis vacsorát tudnánk főzni Chiarival! ~
* Gondolja magában, ahogy méretes karjaiba gyűjti a rőzsét, illetve a faragható ágakat. Ahol kell, ott a balta is használatba kerül, hisz nem baj, ha későbbre is lesz fájuk. Mikor már elegendő a faanyag, visszasétál a táborba és nekilát a tűzhely kialakításának és a tűzrakásnak. Mire a élelemszerző páros visszatér, addigra már vígan pattog a tűz. *
* Lassan elül a Rolkó okozta zűrzavar, s minden visszatér a rendes kerékvágásba. Hrothgaar az elffel beszélget, sőt mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága, így az óriás jóformán magára marad. Csendben baktat, egészen addig, amíg a Thán el nem rendeli a táborverést. *
- Megyek és hozok tüzifát, meg nyársaknak való gallyakat. -
* Jelenti ki, majd málháját levetve, aprítófejszéjét kézbe véve elindul az erdőbe. *
~ Milyen jó kis vacsorát tudnánk főzni Chiarival! ~
* Gondolja magában, ahogy méretes karjaiba gyűjti a rőzsét, illetve a faragható ágakat. Ahol kell, ott a balta is használatba kerül, hisz nem baj, ha későbbre is lesz fájuk. Mikor már elegendő a faanyag, visszasétál a táborba és nekilát a tűzhely kialakításának és a tűzrakásnak. Mire a élelemszerző páros visszatér, addigra már vígan pattog a tűz. *
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:25:44
Üzenet elküldve: 2015-07-28 19:25:44
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Myna nem akar tovább várni a többiekre, már ha lesznek többiek, így követi a testőrük példáját és el indul vissza a városba inkább, úgyis ott találkoznak majd a többiekkel. Bár neki nincs elég mersze, hogy elkössön egy lovat és a ruhája sem a legmegfelelőbb hozzá, ahogy elindul az útnak kicsit lazít a fűzőjén is, hogy jobban kapjon levegőt, de még ne váljon el annyira testétől az anyag, hogy szabad szemlére tegye bájait, nincs semmi ingyen. A tőrjét is átköti útközben másik lábára, hogy bármi történik, legalább az kézél legyen és tudjon védekezni azzal.*
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-28 16:34:59
Üzenet elküldve: 2015-07-28 16:34:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
*Magában örül, hogy Ewa majd mesél neki a varázslatokról. Nem mintha Maereh tudna varázsolni, de ettől még érdekli a dolog, legalább olyan szinten, hogy tisztában legyen a működés elvével, hatásával. A mágiára, mint hasznos tudományra tekint, de attól fél, rossz kezekben rombolhat is.*
~Bizony nem mindegy, miféle mágusok csatangolnak csak úgy. De Ewa jó. Úgy érzem. Ahogy Hrothgaar is alapvetően jó törpe.~
*Maet komolyan meglepte, hogy a Thán testőrt adott mellé, hiszen ez, amennyire ő tudja, nem szokás. A falujában soha senki mellé nem adtak testőrt, sőt őt egyedül engedték el vándorútra. Mae akarva-akaratlanul arra jut, hogy a Vörös valamiért félti őt. De az okokat még nem tudja kibogozni, mert vagy túl vadak, vagy túl banálisak az ötletek, melyek az eszébe jutnak.
Egyelőre tehát feladja az ezen való elmélkedést, és a kérdést el nem felejti ugyan, de elteszi elméjének egyik zugába, hogy majd később újra eltöprengjen rajta.*
– Igen, Salanel *bólint a felderítőjüknek.* Hrothgaar megmutatott, hogy te vagy te.
*A férfi javaslatára bólint, a sarkával megböködi Nagyonmagas véknyát, és előregaloppozik Salanel mellett, talán meglepve őt azzal, hogy lány, és főleg törpe létére nem marad le.*
– Rendben, az út közelében maradok a lovakkal *bólint rá, mint értelmes javaslatra, és megfogja Salanel lovát is.* Csak jelezz, ha kell a ló, mondjuk szállításra!
*Még a féfvér után néz, majd a saját feladatára koncentrál, a lovakat kantárszárra veszi, és kissé beljebb vezeti az ösvényről, majd ügyesen béklyót tesz rájuk, tekintve, hogy nem ismeri még őket, és nem szeretné, hogy elcsavarogjanak.
Aztán Maereh sóhajt efgy nagyot, majd körbenéz, a fák és bokrok tövét figyeli, aztán felcsillannak a szemei, mikor az avar között észreveszi a barna kalapokat, de azért újra ellenőrzi, hogy jól lát-e.*
~Csiperke! És mennyi!~
*Mae visszamegy nagyonmagashoz, és egy nagyobb konyharuhafélét hoz, az övébe türi, majd abba kezdi szedni a gombát, szaporán dolgozik.
Ahogy halad, még valamit talál, ami hasznos lehet, Holdsajtot. Mely most, nappal, még zárva van, a termése nem elérhető, de Maereh megjegyzi, melyik fákonlátja, és ha nem táboroznak le túl messze, akár el is jöhet majd érte.*
~Bár lehet, hogy Hrothi nem lenne oda az ötlettől, hogy éjjel kijöjjek a táborból. Vagy velem is jöhetne.~
*Maereh azt veszi észre, hogy lassan rásötétedik, ámde Salanel még a vad után jár, a lány gondolkodik, hogy mit tegyen, végül úgy dönt, hogy ha lassan is, meg-megállva, hogy a testőre beérhesse ~Milyen mókás! Testőröm van!~, mégis elindul a lovaikkal, nagyjából párhuzamosan az ösvénnyel, durván két kődobásnyira tőle, az erdőben.
Menet közben talál egy málnást is, ahol nem tétovázik, mint a holdsajtnál, a nála lévő, a lova nyergéből leakasztott, kannába szedi a gyümölcsöt.
Egyre sötétebb lesz közben.
Mae nem félős, de most azért jó lenne meglelni a többieket.*
~Salanel biztos nem téved el!~
– Hrothii!! *kiáltja el magát, és sejti a hangja messzire hallatszik az erdőben. Legalább törpe mércével messzire.*
*Magában örül, hogy Ewa majd mesél neki a varázslatokról. Nem mintha Maereh tudna varázsolni, de ettől még érdekli a dolog, legalább olyan szinten, hogy tisztában legyen a működés elvével, hatásával. A mágiára, mint hasznos tudományra tekint, de attól fél, rossz kezekben rombolhat is.*
~Bizony nem mindegy, miféle mágusok csatangolnak csak úgy. De Ewa jó. Úgy érzem. Ahogy Hrothgaar is alapvetően jó törpe.~
*Maet komolyan meglepte, hogy a Thán testőrt adott mellé, hiszen ez, amennyire ő tudja, nem szokás. A falujában soha senki mellé nem adtak testőrt, sőt őt egyedül engedték el vándorútra. Mae akarva-akaratlanul arra jut, hogy a Vörös valamiért félti őt. De az okokat még nem tudja kibogozni, mert vagy túl vadak, vagy túl banálisak az ötletek, melyek az eszébe jutnak.
Egyelőre tehát feladja az ezen való elmélkedést, és a kérdést el nem felejti ugyan, de elteszi elméjének egyik zugába, hogy majd később újra eltöprengjen rajta.*
– Igen, Salanel *bólint a felderítőjüknek.* Hrothgaar megmutatott, hogy te vagy te.
*A férfi javaslatára bólint, a sarkával megböködi Nagyonmagas véknyát, és előregaloppozik Salanel mellett, talán meglepve őt azzal, hogy lány, és főleg törpe létére nem marad le.*
– Rendben, az út közelében maradok a lovakkal *bólint rá, mint értelmes javaslatra, és megfogja Salanel lovát is.* Csak jelezz, ha kell a ló, mondjuk szállításra!
*Még a féfvér után néz, majd a saját feladatára koncentrál, a lovakat kantárszárra veszi, és kissé beljebb vezeti az ösvényről, majd ügyesen béklyót tesz rájuk, tekintve, hogy nem ismeri még őket, és nem szeretné, hogy elcsavarogjanak.
Aztán Maereh sóhajt efgy nagyot, majd körbenéz, a fák és bokrok tövét figyeli, aztán felcsillannak a szemei, mikor az avar között észreveszi a barna kalapokat, de azért újra ellenőrzi, hogy jól lát-e.*
~Csiperke! És mennyi!~
*Mae visszamegy nagyonmagashoz, és egy nagyobb konyharuhafélét hoz, az övébe türi, majd abba kezdi szedni a gombát, szaporán dolgozik.
Ahogy halad, még valamit talál, ami hasznos lehet, Holdsajtot. Mely most, nappal, még zárva van, a termése nem elérhető, de Maereh megjegyzi, melyik fákonlátja, és ha nem táboroznak le túl messze, akár el is jöhet majd érte.*
~Bár lehet, hogy Hrothi nem lenne oda az ötlettől, hogy éjjel kijöjjek a táborból. Vagy velem is jöhetne.~
*Maereh azt veszi észre, hogy lassan rásötétedik, ámde Salanel még a vad után jár, a lány gondolkodik, hogy mit tegyen, végül úgy dönt, hogy ha lassan is, meg-megállva, hogy a testőre beérhesse ~Milyen mókás! Testőröm van!~, mégis elindul a lovaikkal, nagyjából párhuzamosan az ösvénnyel, durván két kődobásnyira tőle, az erdőben.
Menet közben talál egy málnást is, ahol nem tétovázik, mint a holdsajtnál, a nála lévő, a lova nyergéből leakasztott, kannába szedi a gyümölcsöt.
Egyre sötétebb lesz közben.
Mae nem félős, de most azért jó lenne meglelni a többieket.*
~Salanel biztos nem téved el!~
– Hrothii!! *kiáltja el magát, és sejti a hangja messzire hallatszik az erdőben. Legalább törpe mércével messzire.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-28 14:40:49
Üzenet elküldve: 2015-07-28 14:40:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötő zsongása után szinte furcsának tűnik az erdő csendje. A magányos lovas két másik málhásat vezet maga után kötőszáron, s könnyű ügetésben halad a kicsiny karaván. Az út elkanyarodik Amon Ruadh hegye mellett, s az öreg meglepetten figyeli távolról az üszkös romokat. Vajon mi történhetett? Mikor utoljára ott járt, még minden épen virágzott, fellendülőben volt az élet. Persze, az erőd előtti falu épületei most is állnak. Viszont mintha új építkezés nyomait lehetne kivenni a távolból.
Jelahan elmereng a dolgon kissé. Mennyivel gyorsabb így bontani el valamit? Bizonyára hamarabb leég, mintha szét kéne szedni. De mennyivel veszélyesebb is, hiszen az is lángra kaphat, amit esetleg nem feltétlenül akar az ember a tűz martalékává tenni. Viszont azt is látni lehet, hogy a nyüzsgés most is elég nagy arra felé, és ez megnyugvást ad, a vészt suttogó belső hangnak.
Aztán elmarad az erőd, és a vashegy egy kanyarulat mögött. Az erdő fái összezárnak az ösvény két oldalán.*
Jelahan elmereng a dolgon kissé. Mennyivel gyorsabb így bontani el valamit? Bizonyára hamarabb leég, mintha szét kéne szedni. De mennyivel veszélyesebb is, hiszen az is lángra kaphat, amit esetleg nem feltétlenül akar az ember a tűz martalékává tenni. Viszont azt is látni lehet, hogy a nyüzsgés most is elég nagy arra felé, és ez megnyugvást ad, a vészt suttogó belső hangnak.
Aztán elmarad az erőd, és a vashegy egy kanyarulat mögött. Az erdő fái összezárnak az ösvény két oldalán.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-28 13:16:16
Üzenet elküldve: 2015-07-28 13:16:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Sikerült is elkötnie a lovat, így a nyeregbe pattanva siet a város felé. Az éjszaka javában dúl, a hajnal azonban még messze. Viszont ha lehet, reggelre már ott akar lenni, így sarkantyúját a ló oldalába vágja, ezzel eszeveszett vágtára ösztökélve az izmos állatot. Sebesen hagyják el a dokkok kusza rengetegét, és máris az erdőbe vetik magukat, alig fél fertályóra leforgása alatt.
Az erdőben kicsit feszülten érzi magát, nem is a banditák, mint inkább a vadállatok miatt. A fenének sem kell, hogy a bozótosból előugorjon egy farkas, vagy medve, vagy egy lupusfulgur, így a lovat még gyorsabb vágtára ösztökéli. El fog fáradni, az biztos, de a kovácsműhelynél lesz ideje pihenni.*
Az erdőben kicsit feszülten érzi magát, nem is a banditák, mint inkább a vadállatok miatt. A fenének sem kell, hogy a bozótosból előugorjon egy farkas, vagy medve, vagy egy lupusfulgur, így a lovat még gyorsabb vágtára ösztökéli. El fog fáradni, az biztos, de a kovácsműhelynél lesz ideje pihenni.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-28 11:54:06
Üzenet elküldve: 2015-07-28 11:54:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Végre indulnak. Rolko is túlélte a bokorba zuhanást és málna zabálást, azt is megtárgyalták, hogy ki mit, s mint szeret, kezdve a bogyóktól a vadhúsig a dinnyéken át. Remek, akkor indulás! Mae előre lovagol Salanelhez és remélhetőleg estére már husikával és gombákkal fognak visszatérni. Viszont Ewa varázsfortélyai nem hagyják nyugodni.
~ Hiszen ha tud vizet csinálni a földből... ~ Ráérősen tanakszik, mivel senki nem sietteti szerencsére. A többiek tempóját betartja, így aztán semmi panasz nem lehet rá, mivel még csak nem is beszél, csak magában gondolkodik.
~ Akkor vajon kaját tud csinálni? ~ Érdekesen nézne ki a földből előbújó szarvas, ami egy másodperccel később terített asztalon várja elfogyasztóit. Érdekes ez a varázslás.
Néhány szót meghall Hrothgaar-ral folytatott beszélgetéséből, melyből megérti, hogy habár kissé máshogy, mint ahogy ő azt elképzelte, de kaját is képes csinálni.
Morwonnak pedig annyi köze van összesen a varázslat világához, hogy egyszer vett két varázsitalt a városban és mivel _varázs_italok, így bizonyára közük van némileg a varázslathoz is. Neki pedig csak annyit mondtak, hogy az egyik sárga, a másik zöld és valamelyiktől ügyesebb lesz, a másiktól begyógyulnak a sebei. Csak azt nem mondták (vagy időközben elfelejtette), hogy melyik-melyik? Egyszerűen meg lehetne inni az egyiket, hogy megtudja, de akkor elveszíteni azt az italt, amelyiket megitta és nem érne már vele semmit. Így majd egyszer megkérdezi talán valakitől. Talán. De lehet, hogy csak próba-szerencse alapon választ.
Akárhogy is legyen, most fontosabb dolog következik: a táborozás.
~ Morwon, Rolko és Én. Szuper, egyből két feladatot adnak nekem. ~ Gondolja mélabúsan, de nem szól, csak megy figyelni. De előtte úgy dönt, elhagyja a tisztást és elindul gallyakat keresni, melyeket visszaérve ledob a tűz mellé, esetleg ha még nem gyulladt meg, akkor a tűzrakásra. Annyi eszük azért remélhetőleg van, hogy tudják hogyan kell tüzet rakni. Miután a fadarabokat lerakta, Hrothgaarhoz fut, vagy ha kellően közel van, akkor csak megszólítja. *
- Az a környék-felügyelős dolog... Már most őrt kell állnom, vagy csak kajálás után? * Kérdi teljesen komoly ábrázattal. Nincs neki olyan jó felfogása, még ha legtöbb fajtársánál okosabb is valamivel. *
* Végre indulnak. Rolko is túlélte a bokorba zuhanást és málna zabálást, azt is megtárgyalták, hogy ki mit, s mint szeret, kezdve a bogyóktól a vadhúsig a dinnyéken át. Remek, akkor indulás! Mae előre lovagol Salanelhez és remélhetőleg estére már husikával és gombákkal fognak visszatérni. Viszont Ewa varázsfortélyai nem hagyják nyugodni.
~ Hiszen ha tud vizet csinálni a földből... ~ Ráérősen tanakszik, mivel senki nem sietteti szerencsére. A többiek tempóját betartja, így aztán semmi panasz nem lehet rá, mivel még csak nem is beszél, csak magában gondolkodik.
~ Akkor vajon kaját tud csinálni? ~ Érdekesen nézne ki a földből előbújó szarvas, ami egy másodperccel később terített asztalon várja elfogyasztóit. Érdekes ez a varázslás.
Néhány szót meghall Hrothgaar-ral folytatott beszélgetéséből, melyből megérti, hogy habár kissé máshogy, mint ahogy ő azt elképzelte, de kaját is képes csinálni.
Morwonnak pedig annyi köze van összesen a varázslat világához, hogy egyszer vett két varázsitalt a városban és mivel _varázs_italok, így bizonyára közük van némileg a varázslathoz is. Neki pedig csak annyit mondtak, hogy az egyik sárga, a másik zöld és valamelyiktől ügyesebb lesz, a másiktól begyógyulnak a sebei. Csak azt nem mondták (vagy időközben elfelejtette), hogy melyik-melyik? Egyszerűen meg lehetne inni az egyiket, hogy megtudja, de akkor elveszíteni azt az italt, amelyiket megitta és nem érne már vele semmit. Így majd egyszer megkérdezi talán valakitől. Talán. De lehet, hogy csak próba-szerencse alapon választ.
Akárhogy is legyen, most fontosabb dolog következik: a táborozás.
~ Morwon, Rolko és Én. Szuper, egyből két feladatot adnak nekem. ~ Gondolja mélabúsan, de nem szól, csak megy figyelni. De előtte úgy dönt, elhagyja a tisztást és elindul gallyakat keresni, melyeket visszaérve ledob a tűz mellé, esetleg ha még nem gyulladt meg, akkor a tűzrakásra. Annyi eszük azért remélhetőleg van, hogy tudják hogyan kell tüzet rakni. Miután a fadarabokat lerakta, Hrothgaarhoz fut, vagy ha kellően közel van, akkor csak megszólítja. *
- Az a környék-felügyelős dolog... Már most őrt kell állnom, vagy csak kajálás után? * Kérdi teljesen komoly ábrázattal. Nincs neki olyan jó felfogása, még ha legtöbb fajtársánál okosabb is valamivel. *
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-28 01:23:48
Üzenet elküldve: 2015-07-28 01:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Mae kérdésére Hrothgaar egyenesen válaszol, nem kertel ő.*
- Igen. Testőrként is, vigyázzon rád.
*Válaszolja és közben bólogat bőszen, hogy nyomatékot adjon szavainak. Nem örülne neki, ha az új törpe lánnyal bármi történne. Már csak azért is jár így az agya, mert Mae nem tűnik harcos beállítottságúnak, és ha egy ilyen valakit ér akár csak egy kisebb meglepetés, lehet nem a helyzetnek megfelelően reagál. Épp ezért lesz jó a felderítő felügyelete. Ewangel szavaira külön figyelmet fordít a törpe thán.*
- Értelek, értelek... *bólogat maga elé nézve és látszik rajta, hogy épp meghányja-veti magában a dolgot* Remélem nem leszünk rászorulva a varázsra, ezért is mondtam mindenkinek, hogy több napra elég hideg élelmet készítsen oda, valamit a felderítőnk képességeit pedig jól ismerem... Ő tud nekünk vadat lőni, ha kell.
*A lány történetére a gomba-szállító nyulakról, a jó öreg Hrothgaar egy öblös nevetéssel reagál.*
- Maguk alá hoztak finomságot, hjaaaj, balga kis lények...
*Jót mosolyog a dolgon, majd előreengedi az elfet. Ő marad leghátul a sorba eztán. Figyelme nem lankad. Időről időre kicsit leszakad a bandától, hogy figyelje a környezetet, de sosem hagyja őket eltűnni szem elől. Az idő előrehaladtával pedig úgy gondolja, jobb lenne, ha tábort vernének.*
~Még mielőtt ránk sötétedik, menjünk inkább biztosra, a fenébe is.~
*Ha Mae és Salanel visszaérnek, illetve, amint a társaság elér egy kisebb tisztást az erdőben, Hrothgaar előrelovagol és szólítja őket.*
- Csapat! Nemsokára ránk esteledik, ma itt táborozunk! Rakjatok tüzet és telepedjetek le. Morwon, Rolko és én felügyeljük a környéket. Egyetek és igyatok, de lármát ne csapjatok! Hajrá!
*Mae kérdésére Hrothgaar egyenesen válaszol, nem kertel ő.*
- Igen. Testőrként is, vigyázzon rád.
*Válaszolja és közben bólogat bőszen, hogy nyomatékot adjon szavainak. Nem örülne neki, ha az új törpe lánnyal bármi történne. Már csak azért is jár így az agya, mert Mae nem tűnik harcos beállítottságúnak, és ha egy ilyen valakit ér akár csak egy kisebb meglepetés, lehet nem a helyzetnek megfelelően reagál. Épp ezért lesz jó a felderítő felügyelete. Ewangel szavaira külön figyelmet fordít a törpe thán.*
- Értelek, értelek... *bólogat maga elé nézve és látszik rajta, hogy épp meghányja-veti magában a dolgot* Remélem nem leszünk rászorulva a varázsra, ezért is mondtam mindenkinek, hogy több napra elég hideg élelmet készítsen oda, valamit a felderítőnk képességeit pedig jól ismerem... Ő tud nekünk vadat lőni, ha kell.
*A lány történetére a gomba-szállító nyulakról, a jó öreg Hrothgaar egy öblös nevetéssel reagál.*
- Maguk alá hoztak finomságot, hjaaaj, balga kis lények...
*Jót mosolyog a dolgon, majd előreengedi az elfet. Ő marad leghátul a sorba eztán. Figyelme nem lankad. Időről időre kicsit leszakad a bandától, hogy figyelje a környezetet, de sosem hagyja őket eltűnni szem elől. Az idő előrehaladtával pedig úgy gondolja, jobb lenne, ha tábort vernének.*
~Még mielőtt ránk sötétedik, menjünk inkább biztosra, a fenébe is.~
*Ha Mae és Salanel visszaérnek, illetve, amint a társaság elér egy kisebb tisztást az erdőben, Hrothgaar előrelovagol és szólítja őket.*
- Csapat! Nemsokára ránk esteledik, ma itt táborozunk! Rakjatok tüzet és telepedjetek le. Morwon, Rolko és én felügyeljük a környéket. Egyetek és igyatok, de lármát ne csapjatok! Hajrá!
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-27 19:11:33
Üzenet elküldve: 2015-07-27 19:11:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
//Maereh//
*Az út első szakasza szerencsére eseménytelenül telik, szépen halad a csapat, nem kell megállniuk semmilyen akadály miatt. Salanel kicsit bele is feledkezik a magányába, ám ekkor meghallja a háta mögül közelítő - egyelőre még ismeretlen - társát. Néhány pillanat erejéig még az is átfut az agyán, hogy esetleg valami baj történt, de Mae gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat.*
-Én pedig Salanel, bár ezt nyilván sejted.
*Üdvözli a törpe lányt.*
-Szóval vacsora, rendben van.
*Lőtt ő már a környéken őzet is, vaddisznót is, remélhetőleg azóta nem csappant meg az állomány.*
-Gyere lovagoljunk előrébb, nehogy lehagyjon a főcsapat.
*Azzal gyorsabb haladásra bírja lovát, párszáz méter után azonban újra lassít, sőt, le is kászálódik a hátasról, ugyanis ezt a távolságot megfelelőnek tartja. Az óriások nem tartoznak a leggyorsabb népek közé, így nem hagyják le a párost, amíg ők vadásznak, illetve gyűjtögetnek.*
-A lovakat rád bízom, amíg keresek valami vacsorának való húst. Légy csendes és maradj szem előtt, amennyire csak lehet. Ne kószálj el, veszélyes lehet az erdő.
*Bizony, hiába néz ki nyugodtnak, a félvér hallott és látott is kifejezetten rémisztő és veszélyes dolgokat a környéken. Magához veszi íját és a nyílvesszőket, majd lopakodó üzemmódba kapcsol. Nyomok és zsákmány után kutat, ám fél szemét a lányon tartja, mert bár nem tudja mennyire járatos a vadonban, jobb az óvatosság.*
//Maereh//
*Az út első szakasza szerencsére eseménytelenül telik, szépen halad a csapat, nem kell megállniuk semmilyen akadály miatt. Salanel kicsit bele is feledkezik a magányába, ám ekkor meghallja a háta mögül közelítő - egyelőre még ismeretlen - társát. Néhány pillanat erejéig még az is átfut az agyán, hogy esetleg valami baj történt, de Mae gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat.*
-Én pedig Salanel, bár ezt nyilván sejted.
*Üdvözli a törpe lányt.*
-Szóval vacsora, rendben van.
*Lőtt ő már a környéken őzet is, vaddisznót is, remélhetőleg azóta nem csappant meg az állomány.*
-Gyere lovagoljunk előrébb, nehogy lehagyjon a főcsapat.
*Azzal gyorsabb haladásra bírja lovát, párszáz méter után azonban újra lassít, sőt, le is kászálódik a hátasról, ugyanis ezt a távolságot megfelelőnek tartja. Az óriások nem tartoznak a leggyorsabb népek közé, így nem hagyják le a párost, amíg ők vadásznak, illetve gyűjtögetnek.*
-A lovakat rád bízom, amíg keresek valami vacsorának való húst. Légy csendes és maradj szem előtt, amennyire csak lehet. Ne kószálj el, veszélyes lehet az erdő.
*Bizony, hiába néz ki nyugodtnak, a félvér hallott és látott is kifejezetten rémisztő és veszélyes dolgokat a környéken. Magához veszi íját és a nyílvesszőket, majd lopakodó üzemmódba kapcsol. Nyomok és zsákmány után kutat, ám fél szemét a lányon tartja, mert bár nem tudja mennyire járatos a vadonban, jobb az óvatosság.*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:07:33
Üzenet elküldve: 2015-07-27 15:07:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* Lassan de biztosan haladnak lefele a lejtőn. A szavai úgy tűnik meggyőzték a törpe thánt arról, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak már csak azzal nincs tisztában milyen mértékben kellene mesélnie a tudásáról. Akad talán néhány olyan varázslat is a tarsolyába ami a munkások feladatát könnyítené meg. Egy ilyen volna a nagyobb kődarabok lebegtetése, bár, hogy hogyan tudnák ezt felhasználni az maradna a törpe feladata kideríteni hasonlóan a sokszorosító varázshoz.*
- Nem, őzet nem tudok megtízszerezni, talán csak őzgidát vagy esetleg vadmalacot. Én nyulakkal, galambokkal szoktam próbára tenni a varázslatot de azt tudom minél nagyobb az állat annál kevesebb példányt tudok belőle létrehozni. Mókusból lehet akár tízet is, nyúlból jó ha öt hat sikerül, vadmalacból talán lehet még kettővel számolni, őzgidával meg ha egyel, de még az sem biztos. *próbálja magyarázni a fordított arányt amivel dolgozik a varázslat. Majd elgondolkodva még hozzáteszi.*
- Enni még soha nem ettem efféle állatot de szerintem igen mert nem semmisülnek meg pár perc múlva. Ha ketrecben többszöröztem meg galambokat akkor azok életben voltak napok múlva is. Később mindig elengedtem őket* mondja visszagondolva a teremtés ünnepire amit a faluban tartottak. Szokásuk volt az eget galambokkal fehérre festeni, és valószinüleg a közelben tanyázó héják is jól szórakoztak ezen az ünnepen. Eszébe jut egy másik varázslat ami viszont garantált sikert ígér.*
- Van egy olyan varázslat is amivel az erdei állatokat rávehetem, hogy ehető magokat, gyümölcsöket hozzanak. Utolsó utunk során amikor a tábortűznél ezt alkalmaztam három nyúl gombát hozott de ők is a tűzön végezték. *mondja egy félmosoly kíséretében mert bár nem kedveli ha az állatokat értelem nélkül lemészárolják de ha szükség van a húsukra az már más dolog.
Az engedélyre, hogy előrelovagolhat a saját helyére rábólint, úgy is inkább szükséghelyzetben tudja a varázslatokat bemutatni. Szóbeszéd útján hamarabb tűnnek mesének mint valóságnak.
Előre lovagol majd Rolko mellett elhaladtában mosolyogva néz fel az óriásra. A thán szavai meggyőzték arról, hogy hasznos lehet jóban lenni az efféle jószívű teremtményekkel.*
- Finom volt a málna? *kérdezi mert sejti, hogy a rózsaszín lé arra utalhatott.*
- És nagyon meredek a lejtő? *kérdezi főleg Maera gondolva aki nem is olyan régen intett búcsút nekik. A kérésére természetesen rábólintott. Majd a tábortűznél mesél a varázslatokról és arról is, hogy mire lehet használni őket azoknak akik kíváncsiak rá.*
* Lassan de biztosan haladnak lefele a lejtőn. A szavai úgy tűnik meggyőzték a törpe thánt arról, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak már csak azzal nincs tisztában milyen mértékben kellene mesélnie a tudásáról. Akad talán néhány olyan varázslat is a tarsolyába ami a munkások feladatát könnyítené meg. Egy ilyen volna a nagyobb kődarabok lebegtetése, bár, hogy hogyan tudnák ezt felhasználni az maradna a törpe feladata kideríteni hasonlóan a sokszorosító varázshoz.*
- Nem, őzet nem tudok megtízszerezni, talán csak őzgidát vagy esetleg vadmalacot. Én nyulakkal, galambokkal szoktam próbára tenni a varázslatot de azt tudom minél nagyobb az állat annál kevesebb példányt tudok belőle létrehozni. Mókusból lehet akár tízet is, nyúlból jó ha öt hat sikerül, vadmalacból talán lehet még kettővel számolni, őzgidával meg ha egyel, de még az sem biztos. *próbálja magyarázni a fordított arányt amivel dolgozik a varázslat. Majd elgondolkodva még hozzáteszi.*
- Enni még soha nem ettem efféle állatot de szerintem igen mert nem semmisülnek meg pár perc múlva. Ha ketrecben többszöröztem meg galambokat akkor azok életben voltak napok múlva is. Később mindig elengedtem őket* mondja visszagondolva a teremtés ünnepire amit a faluban tartottak. Szokásuk volt az eget galambokkal fehérre festeni, és valószinüleg a közelben tanyázó héják is jól szórakoztak ezen az ünnepen. Eszébe jut egy másik varázslat ami viszont garantált sikert ígér.*
- Van egy olyan varázslat is amivel az erdei állatokat rávehetem, hogy ehető magokat, gyümölcsöket hozzanak. Utolsó utunk során amikor a tábortűznél ezt alkalmaztam három nyúl gombát hozott de ők is a tűzön végezték. *mondja egy félmosoly kíséretében mert bár nem kedveli ha az állatokat értelem nélkül lemészárolják de ha szükség van a húsukra az már más dolog.
Az engedélyre, hogy előrelovagolhat a saját helyére rábólint, úgy is inkább szükséghelyzetben tudja a varázslatokat bemutatni. Szóbeszéd útján hamarabb tűnnek mesének mint valóságnak.
Előre lovagol majd Rolko mellett elhaladtában mosolyogva néz fel az óriásra. A thán szavai meggyőzték arról, hogy hasznos lehet jóban lenni az efféle jószívű teremtményekkel.*
- Finom volt a málna? *kérdezi mert sejti, hogy a rózsaszín lé arra utalhatott.*
- És nagyon meredek a lejtő? *kérdezi főleg Maera gondolva aki nem is olyan régen intett búcsút nekik. A kérésére természetesen rábólintott. Majd a tábortűznél mesél a varázslatokról és arról is, hogy mire lehet használni őket azoknak akik kíváncsiak rá.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-27 09:16:01
Üzenet elküldve: 2015-07-27 09:16:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Lassan elvigyorodik, úgy nézi a lányt, jókedvű mosollyal, zöldeszürke szemében táncoló vidám szikrákkal.*
- Tudod, igazad van, és én meg is értelek, de a férfiak nagy többsége, főleg pár ital után, nem ilyen belátó. A legtöbb fejébe persze egy jó asszony tud némi értelmet verni, ha mással nem, hát otthon a sodrófával *mondja és kacsint.*
- Talán szokatlan, és félelmetes, de szerintem az első gyermek mindig az. Ha valaki komolyan gondolja, akkor mindegy hány éves, azon agyal, vajon jól csinálja-e. Nem ejti-e le? És jól cserél-e pelenkát? És a pempő, amit ad neki, az jó-e? Meg ilyen dolgok, gondolom... Olyasmi lehet, mint amikor először van lovad *teszi hozzá.
Ő iscsak elképzelni tudja, hiszen Norkének sem volt még sose gyermeke, de egyszer már elképzelte, hogy akár lehetne i, egyszer már vágyakozott rá. Aztán elég gyorsan felébresztették az álmaiból.*
- Semmi közöm *ismétli a lány után engedelmesen, de a szája sarkában ott bujkál egy aprócska mosoly.*
~Ide a rozsdás bökőt, hogy ez a lány szűz még!~
*Aztán megfontoltan bólint, úgy véli, ha külön szakmája nincs is Sayuának, de a ház körüli dolgokhoz, és ezek szerint az állatokhoz is, biztosan ért. Így azért nem reménytelen, hogy rendes munkát kapjon valahol, ha hazamenni nem szeretne. De ez még kiderül, a férfi egyelőre nem akarja sürgetni, nem kell azonnal eldöntenie, eldönteniük, hogy mit csináljanak, mert egyre inkább úgy érzi, szálegyedül nem engedheti csak úgy el a Vöröskét.*
- Igen? Figyelek ám. Szóval, te...? *suttogja halkan a lány fülébe, közben a szája pillangófinoman ér a lány nyakának bőréhez, közvetlenül a füle alatt. Aztán felemeli a fejét, nem akarja kínozni Sayuát, ez az egyik ok. nem akarja kínozni saját magát sem, ez a másik ok.
A lány szemeibe néz nagyjából egy tenyérnyi távolságról.*
- Hallgatlak, Sayua. Te...?
*Lassan elvigyorodik, úgy nézi a lányt, jókedvű mosollyal, zöldeszürke szemében táncoló vidám szikrákkal.*
- Tudod, igazad van, és én meg is értelek, de a férfiak nagy többsége, főleg pár ital után, nem ilyen belátó. A legtöbb fejébe persze egy jó asszony tud némi értelmet verni, ha mással nem, hát otthon a sodrófával *mondja és kacsint.*
- Talán szokatlan, és félelmetes, de szerintem az első gyermek mindig az. Ha valaki komolyan gondolja, akkor mindegy hány éves, azon agyal, vajon jól csinálja-e. Nem ejti-e le? És jól cserél-e pelenkát? És a pempő, amit ad neki, az jó-e? Meg ilyen dolgok, gondolom... Olyasmi lehet, mint amikor először van lovad *teszi hozzá.
Ő iscsak elképzelni tudja, hiszen Norkének sem volt még sose gyermeke, de egyszer már elképzelte, hogy akár lehetne i, egyszer már vágyakozott rá. Aztán elég gyorsan felébresztették az álmaiból.*
- Semmi közöm *ismétli a lány után engedelmesen, de a szája sarkában ott bujkál egy aprócska mosoly.*
~Ide a rozsdás bökőt, hogy ez a lány szűz még!~
*Aztán megfontoltan bólint, úgy véli, ha külön szakmája nincs is Sayuának, de a ház körüli dolgokhoz, és ezek szerint az állatokhoz is, biztosan ért. Így azért nem reménytelen, hogy rendes munkát kapjon valahol, ha hazamenni nem szeretne. De ez még kiderül, a férfi egyelőre nem akarja sürgetni, nem kell azonnal eldöntenie, eldönteniük, hogy mit csináljanak, mert egyre inkább úgy érzi, szálegyedül nem engedheti csak úgy el a Vöröskét.*
- Igen? Figyelek ám. Szóval, te...? *suttogja halkan a lány fülébe, közben a szája pillangófinoman ér a lány nyakának bőréhez, közvetlenül a füle alatt. Aztán felemeli a fejét, nem akarja kínozni Sayuát, ez az egyik ok. nem akarja kínozni saját magát sem, ez a másik ok.
A lány szemeibe néz nagyjából egy tenyérnyi távolságról.*
- Hallgatlak, Sayua. Te...?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718