Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-10 16:06:14
Üzenet elküldve: 2012-12-10 16:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az ösvény kissé szűkös, és a kitapodott, kissé most ragadós földön még nehezebben gurulnak a kerekek. Az út nem mondható kényelmesnek, de a tudós asszony nincs is hozzászokva a nagy luxushoz. Az arcát takaró csipkefátyol mögül lesi az utat övező természetet, hátha meglát valami érdekeset, amit érdemes begyűjtenie, legyen az állat növény vagy esetleg valami más...*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-07 13:53:30
Üzenet elküldve: 2012-12-07 13:53:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
*A kis csapat békésen halad az ösvényen, amikor egyszer csak velük szemben megjelenik néhány alak. Nyugodtan közelednek, lépteikben nincs semmiféle támadó szándék. Ha a kiválasztottak figyelmesek, megszámolhatják, hogy összesen heten vannak. Amikor már egész közel vannak, aki legelöl megy felemeli a kezét, erre mind a hat mögötte eddig engedelmesen menetelő ember megáll. Látszik rajtuk, hogy harcosok, bár csak bőrpáncélt viselnek. Háromnak lándzsa van a kezében, háromnak pedig éles szablya. A legelsőnek - aki nyilván a vezérük - nincs semmi a kezében, ám az övén ott függ két tőr, hátán pedig egy kard. Bal szemét szemkendő takarja el, viszont látszik, hogy ez nem csak a látszat kedvéért van ott, hanem valóban hiányzik a bal szeme*
- Üdvözletem *szólal meg felettébb barátságos hangon* A nevem Winel, Arthenior város helyőrségének magas rangú tagja vagyok, ők pedig itt az embereim. *Ahogy ezt mondja, két lándzsás rögtön megkerüli a csapatot, és lándzsájuk hegyét az egyik kiválasztott hátához nyomják* Kyleia Realin Mzerh, ezennel Arthenior törvényeinek több ízben való megszegéséért letartóztatom. *Ahogy ezt mondja, két szablyás igyekszik odébb terelni a másik három kiválasztottat.* Megadja magát, vagy erőszakot kell alkalmaznunk? *Ezt a kérdést olyan emelt hangon teszi fel, hogy érződik, minden további nélkül erőszakhoz folyamodik, ha a sors úgy kívánja* A többiek elmehetnek *Néz a másik háromra, és a hangsúlyon ismét érződik, hogy nem javaslatot tett, hanem parancsot adott* Valójában titeket is el kéne vigyelek a városi bírósághoz, mert vele együtt találtam rátok, de ettől eltekintek, ha azonnal eltűntök innen *ezeket már kertelés nélkül sziszegi fogai közt* Ellenkező esetben, ti is mehettek egy sötét börtönszobába, és higgyétek el, az nem a legkellemesebb hely.
*Ahogy ezeket a szavakat kimondja, a két szablyás rögvest elkezdi a másik hármat terelni végig az ösvényen. Ha engedelmeskednek, akkor az őrök egy jó kétszáz méter után már nem kísérik őket tovább, és mehetnek céljuk felé, ellenkező esetben a szablyásoknak erőszakot kell alkalmazni, hogy eltüntessék a helyszínről őket.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.07 13:56:08
*A kis csapat békésen halad az ösvényen, amikor egyszer csak velük szemben megjelenik néhány alak. Nyugodtan közelednek, lépteikben nincs semmiféle támadó szándék. Ha a kiválasztottak figyelmesek, megszámolhatják, hogy összesen heten vannak. Amikor már egész közel vannak, aki legelöl megy felemeli a kezét, erre mind a hat mögötte eddig engedelmesen menetelő ember megáll. Látszik rajtuk, hogy harcosok, bár csak bőrpáncélt viselnek. Háromnak lándzsa van a kezében, háromnak pedig éles szablya. A legelsőnek - aki nyilván a vezérük - nincs semmi a kezében, ám az övén ott függ két tőr, hátán pedig egy kard. Bal szemét szemkendő takarja el, viszont látszik, hogy ez nem csak a látszat kedvéért van ott, hanem valóban hiányzik a bal szeme*
- Üdvözletem *szólal meg felettébb barátságos hangon* A nevem Winel, Arthenior város helyőrségének magas rangú tagja vagyok, ők pedig itt az embereim. *Ahogy ezt mondja, két lándzsás rögtön megkerüli a csapatot, és lándzsájuk hegyét az egyik kiválasztott hátához nyomják* Kyleia Realin Mzerh, ezennel Arthenior törvényeinek több ízben való megszegéséért letartóztatom. *Ahogy ezt mondja, két szablyás igyekszik odébb terelni a másik három kiválasztottat.* Megadja magát, vagy erőszakot kell alkalmaznunk? *Ezt a kérdést olyan emelt hangon teszi fel, hogy érződik, minden további nélkül erőszakhoz folyamodik, ha a sors úgy kívánja* A többiek elmehetnek *Néz a másik háromra, és a hangsúlyon ismét érződik, hogy nem javaslatot tett, hanem parancsot adott* Valójában titeket is el kéne vigyelek a városi bírósághoz, mert vele együtt találtam rátok, de ettől eltekintek, ha azonnal eltűntök innen *ezeket már kertelés nélkül sziszegi fogai közt* Ellenkező esetben, ti is mehettek egy sötét börtönszobába, és higgyétek el, az nem a legkellemesebb hely.
*Ahogy ezeket a szavakat kimondja, a két szablyás rögvest elkezdi a másik hármat terelni végig az ösvényen. Ha engedelmeskednek, akkor az őrök egy jó kétszáz méter után már nem kísérik őket tovább, és mehetnek céljuk felé, ellenkező esetben a szablyásoknak erőszakot kell alkalmazni, hogy eltüntessék a helyszínről őket.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.07 13:56:08
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:18:29
Üzenet elküldve: 2012-12-05 20:18:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Rendíthetetlenűl halad előre az erdőn keresztűl, egy kis ösvényen. Már jó ideje megállás nélkűl halad a cél felé. A távolban már látszanak a Kikötő épületei. "Már nem kell sokat mennem, mindjárt ott vagyok." Biztatja magát gondolatban a törp. Lassan ki is ér az erdőből, és a dokkokhoz ér, ahol kicsit lelassíthatja a lépteit, ott már nem kell félnie a vadállatok támadásától.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-30 08:13:40
Üzenet elküldve: 2012-11-30 08:13:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
* Az erdei ösvényen halad, közben hallgatja a neszezést. Ismeretlen tájon jár, és ismeretlen számára, hogy mi leselkedik rá.
~ Egy kis kalandozás, mindig meghozza a jókedvem. ~ S nincs ez másként, mert fagyos mosoly terül szét ajkain. Nem hozott magával túl sok cuccot, mert csak egy nagyobb kulacs van nála, meg némi szárított hús a tarisznya szerű zsákjában.
~ Ha Vhyeren élvezi, hogy eltűnt, akkor én is azt fogom. Szerintem minden rokon ideges lesz ha újra megjelenek. Cöh! Jobb lenne, ha nem térnék vissza? Az kizárt, mert elég érdekes ami ott alakul. ~ Szól magában, aztán lassan az ösvénynek vége és egy dokkot pillant meg, ami csendes.
~ Érdekes, nagyon érdekes. ~ Tovább lépdel, hogy felfedezze ezt az új helyet.*
~ Egy kis kalandozás, mindig meghozza a jókedvem. ~ S nincs ez másként, mert fagyos mosoly terül szét ajkain. Nem hozott magával túl sok cuccot, mert csak egy nagyobb kulacs van nála, meg némi szárított hús a tarisznya szerű zsákjában.
~ Ha Vhyeren élvezi, hogy eltűnt, akkor én is azt fogom. Szerintem minden rokon ideges lesz ha újra megjelenek. Cöh! Jobb lenne, ha nem térnék vissza? Az kizárt, mert elég érdekes ami ott alakul. ~ Szól magában, aztán lassan az ösvénynek vége és egy dokkot pillant meg, ami csendes.
~ Érdekes, nagyon érdekes. ~ Tovább lépdel, hogy felfedezze ezt az új helyet.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-26 00:01:21
Üzenet elküldve: 2012-11-26 00:01:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Vágyaikat nem türtőztetve hevesen csókolják egymást, majd egymás karjaiba borulva elindulnak, hogy egy rejtettebb zugot keressenek. Alig telik egy kis időbe és a páros már a biztonságot nyújtó utaktól messze találja magát. Noelt egy különös érzés fogja el, nem tudni mi lehet, talán a szerelem, amit egymás iránt éreznek, de valami az erdő fele húzza őket, így párjával egyre beljebb és beljebb kerülnek a sötétben, annyira, hogy lassan már az erdei ösvényt mutató lámpások pislákoló fényei is eltűnnek a látóhatáron. Hamarosan az erdőben találják magukat, majd az a különös érzés, amit érzett hirtelen abbamarad.*
*Vágyaikat nem türtőztetve hevesen csókolják egymást, majd egymás karjaiba borulva elindulnak, hogy egy rejtettebb zugot keressenek. Alig telik egy kis időbe és a páros már a biztonságot nyújtó utaktól messze találja magát. Noelt egy különös érzés fogja el, nem tudni mi lehet, talán a szerelem, amit egymás iránt éreznek, de valami az erdő fele húzza őket, így párjával egyre beljebb és beljebb kerülnek a sötétben, annyira, hogy lassan már az erdei ösvényt mutató lámpások pislákoló fényei is eltűnnek a látóhatáron. Hamarosan az erdőben találják magukat, majd az a különös érzés, amit érzett hirtelen abbamarad.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-24 22:09:12
Üzenet elküldve: 2012-11-24 22:09:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Miután az üvegcse a benne levő gyógyszerrel együtt sikeresen eljut a kapitányhoz, Niraya egy kis erdei sétára csalja kedvesét. Ahogy meglátja a fákat rögtön honvágya támad, hiszen hosszú ideje nem látott már erdőt, pontosan azóta mióta megszökött szüleitől. Csak a tenger kékségét hosszú hónapokon keresztül. Noelt maga után húzva megy, egyre beljebb az erdőbe. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, lehúzza párját az útról és sokat ígérő mosollyal egy fa törzséhez szorítja és ajkára heves csókot ad. Kezét a férfi felsője alá bújtatja, lapos hasát kezdi simogatni, amikor is egy különös hang az erdőbe csábítja. 'Gyere az erdőbe' Noelre néz, majd kérdőleg tekint rá.* –Mondtál valamit? *néz kutatóan a férfi szemébe.*
*Miután az üvegcse a benne levő gyógyszerrel együtt sikeresen eljut a kapitányhoz, Niraya egy kis erdei sétára csalja kedvesét. Ahogy meglátja a fákat rögtön honvágya támad, hiszen hosszú ideje nem látott már erdőt, pontosan azóta mióta megszökött szüleitől. Csak a tenger kékségét hosszú hónapokon keresztül. Noelt maga után húzva megy, egyre beljebb az erdőbe. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, lehúzza párját az útról és sokat ígérő mosollyal egy fa törzséhez szorítja és ajkára heves csókot ad. Kezét a férfi felsője alá bújtatja, lapos hasát kezdi simogatni, amikor is egy különös hang az erdőbe csábítja. 'Gyere az erdőbe' Noelre néz, majd kérdőleg tekint rá.* –Mondtál valamit? *néz kutatóan a férfi szemébe.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-22 08:32:01
Üzenet elküldve: 2012-11-22 08:32:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
"Pónit kellett volna hozniuk. Túl nagy nekem ez a nyereg. Most mit tegyek? Ha szólok úgy is csak kigúnyolnak. Jobb esetben... A kezem is dörzsöli ez a vacak. Aucs. Ezt nem kellett volna. Egyelőre jobb lenne hagyni. Merre visznek ezek? Fa, fa, fák, bokor, fa, fűszál. De helyes az a fűcsomó rajta azzal a pár százszorszéppel. Ha Kalke itt lenne biztos mondana valami okosat, hogy mire is használható még az a virág. Hmm... Hiányzik. Pedig. Kis sunyi egy szó nélkül lelépett. Persze visszajön. Mindig visszajön. Én meg olyan csúnyán bántam vele. Remélem nem haragszik nagyon."
- Na jó, muszáj egy kicsit pihennem.
"Upszi, ezt hangosan is kimondtam?"
*Vigyorodik el.*
- Nem úgy gondoltam. Elég ha picit lassítasz.
*Néz kedvesen a józanabbra, bár lehet csak a hátát bámulja.*
"Valahogy el kell szöknöm, de hogy? Ha elérném a zsebemet..."
*Ezen ötletén felbuzdulva, mondhatni az utolsó fűszálba kapaszkodva az út további részében elég sokat ficánkol, olyannyira, hogy egyszer majdnem le is esik a nyeregből.*
"Pónit kellett volna hozniuk. Túl nagy nekem ez a nyereg. Most mit tegyek? Ha szólok úgy is csak kigúnyolnak. Jobb esetben... A kezem is dörzsöli ez a vacak. Aucs. Ezt nem kellett volna. Egyelőre jobb lenne hagyni. Merre visznek ezek? Fa, fa, fák, bokor, fa, fűszál. De helyes az a fűcsomó rajta azzal a pár százszorszéppel. Ha Kalke itt lenne biztos mondana valami okosat, hogy mire is használható még az a virág. Hmm... Hiányzik. Pedig. Kis sunyi egy szó nélkül lelépett. Persze visszajön. Mindig visszajön. Én meg olyan csúnyán bántam vele. Remélem nem haragszik nagyon."
- Na jó, muszáj egy kicsit pihennem.
"Upszi, ezt hangosan is kimondtam?"
*Vigyorodik el.*
- Nem úgy gondoltam. Elég ha picit lassítasz.
*Néz kedvesen a józanabbra, bár lehet csak a hátát bámulja.*
"Valahogy el kell szöknöm, de hogy? Ha elérném a zsebemet..."
*Ezen ötletén felbuzdulva, mondhatni az utolsó fűszálba kapaszkodva az út további részében elég sokat ficánkol, olyannyira, hogy egyszer majdnem le is esik a nyeregből.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-12 18:53:46
Üzenet elküldve: 2012-11-12 18:53:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
// Zazee-val párhuzamosan //
*Egy kisebb csapat veri fel az erdő békéjét. Nyüzsgésük komótos tempóban hömpölygőzik a fák között. Csizmák, paták alatt roppanó ágak, avarban gázoló léptek, harsányan világba eresztett nevetések, kurjantások. Madarak röppennek fel a közeledők elől. Szagot hoz a szél. Vér és izzadság, meg talán pipafű szagát.
Egyre tisztábban kivehetők a szófoszlányok, melyekből hamar kiderül, a tízfős társaság vadászatról tart hazafelé. Méghozzá bő zsákmánnyal. A patak alsóbb folyásának közelében haladnak el az úton, de nem állnak meg. Innen már túl közel van a város, hogy pihenőre vesztegessék az időt. A madárcsicser csak lassanként talál újra hangjára, ahogy a zajos csapat távolabb ér. Az erdő békéje már épp fellélegezne eme benne szakadt kényszerű csendből, amikor egy lovas vágtat keresztül rajta. Nehézcsontú szürkéje nemesen görbíti a nyakát és magasra szedi a lábait. A patak egy sekélyebb részéhez léptet, ahol kicsit sem meredek a part. Itt száll le a nyeregből és hagyja a szürkét, hadd igyon.
Öltözetéből sejthető, hogy az iménti társasághoz tartozott, bár zsákmányát és lándzsáját a többiekre hagyta. Egyedül trófeájától nem vált meg. Zsinórra fűzve lóg a szügyelőn a két pár vadkanagyar, mely már méretében árulkodik róla, hogy egykori tulajdonosa jól megtermett bestia lehetett.
Ambroggio lemaradt a csapattól, mert a többiekkel ellentétben ő egyáltalán nem szándékozik mocskosan és büdösen beügetni a városba. Egy vadászatról hazafelé, csupa férfi között, ahogy helye van a nyers, harsány pikantériának, úgy a testszag se lóg ki a sorból. A Pegazus elé benyargalni ilyetén módon viszont már nem az ő stílusa.
Kigombolkodik a bőrzekéből, kihúzkodja az inget a nadrágjából és egy kőre kupacolja. Leguggol a parton és vizet merít a tenyerébe. Megmosdik, amennyire lehet. Alaposan ledörgöli a koszt és a rászáradt vért a bőréről. Miután az arcát is felfrissítette egy kicsit, nagyjából áttörölközik. Rőt lobonca kicsit nedves marad a tincsek végénél. A vállára, hátára tapad. Mintha rejtegetné a tetoválásokat meg a fel-felbukkanó sebhelyeket, melyeket régről őriz. Kevesen tudnak ezekről. Nehezen lennének összepárosíthatóak a férfi világnak mutatott személyiségével. Akik meg már látták őket, azok nagy többsége mind-mind különböző, szívfacsaró, romantikus, hősies és az ég tudja még milyen mesék büszke tudói lettek. Érzéki ajkukat pecséttel zárta le, hogy ez a csak nekik elmondott titok biztonságban legyen. Aztán persze nemigen látták többé. Hacsak nem egy újabb mámoros éjszakára.
A nyeregtáskából finom, fehér ing kerül elő, aprómintás mellény és egy gondosan hajtogatott mélyvörös felöltő. És még valami. Mielőtt az ing gombolásának nekilátna, egy kis fiolából a nyakára paskol némi rózsavizet.
Hirtelen kap a kardjához. Mintha arra föntebb mozdult volna a bozót. Fülel és figyel pár szívdobbanásig, de aztán lazít ezen a készültségen. Biztos csak valami állat volt. Vaklárma.
Gombolkozik sebtében, letisztogatja a csizmáját meg a bőrnadrágját is, amennyire lehet, aztán nyeregbe száll. Még meg akar itt nézni valamit, ami megérhet egy kis kerülőt.*
*Egy kisebb csapat veri fel az erdő békéjét. Nyüzsgésük komótos tempóban hömpölygőzik a fák között. Csizmák, paták alatt roppanó ágak, avarban gázoló léptek, harsányan világba eresztett nevetések, kurjantások. Madarak röppennek fel a közeledők elől. Szagot hoz a szél. Vér és izzadság, meg talán pipafű szagát.
Egyre tisztábban kivehetők a szófoszlányok, melyekből hamar kiderül, a tízfős társaság vadászatról tart hazafelé. Méghozzá bő zsákmánnyal. A patak alsóbb folyásának közelében haladnak el az úton, de nem állnak meg. Innen már túl közel van a város, hogy pihenőre vesztegessék az időt. A madárcsicser csak lassanként talál újra hangjára, ahogy a zajos csapat távolabb ér. Az erdő békéje már épp fellélegezne eme benne szakadt kényszerű csendből, amikor egy lovas vágtat keresztül rajta. Nehézcsontú szürkéje nemesen görbíti a nyakát és magasra szedi a lábait. A patak egy sekélyebb részéhez léptet, ahol kicsit sem meredek a part. Itt száll le a nyeregből és hagyja a szürkét, hadd igyon.
Öltözetéből sejthető, hogy az iménti társasághoz tartozott, bár zsákmányát és lándzsáját a többiekre hagyta. Egyedül trófeájától nem vált meg. Zsinórra fűzve lóg a szügyelőn a két pár vadkanagyar, mely már méretében árulkodik róla, hogy egykori tulajdonosa jól megtermett bestia lehetett.
Ambroggio lemaradt a csapattól, mert a többiekkel ellentétben ő egyáltalán nem szándékozik mocskosan és büdösen beügetni a városba. Egy vadászatról hazafelé, csupa férfi között, ahogy helye van a nyers, harsány pikantériának, úgy a testszag se lóg ki a sorból. A Pegazus elé benyargalni ilyetén módon viszont már nem az ő stílusa.
Kigombolkodik a bőrzekéből, kihúzkodja az inget a nadrágjából és egy kőre kupacolja. Leguggol a parton és vizet merít a tenyerébe. Megmosdik, amennyire lehet. Alaposan ledörgöli a koszt és a rászáradt vért a bőréről. Miután az arcát is felfrissítette egy kicsit, nagyjából áttörölközik. Rőt lobonca kicsit nedves marad a tincsek végénél. A vállára, hátára tapad. Mintha rejtegetné a tetoválásokat meg a fel-felbukkanó sebhelyeket, melyeket régről őriz. Kevesen tudnak ezekről. Nehezen lennének összepárosíthatóak a férfi világnak mutatott személyiségével. Akik meg már látták őket, azok nagy többsége mind-mind különböző, szívfacsaró, romantikus, hősies és az ég tudja még milyen mesék büszke tudói lettek. Érzéki ajkukat pecséttel zárta le, hogy ez a csak nekik elmondott titok biztonságban legyen. Aztán persze nemigen látták többé. Hacsak nem egy újabb mámoros éjszakára.
A nyeregtáskából finom, fehér ing kerül elő, aprómintás mellény és egy gondosan hajtogatott mélyvörös felöltő. És még valami. Mielőtt az ing gombolásának nekilátna, egy kis fiolából a nyakára paskol némi rózsavizet.
Hirtelen kap a kardjához. Mintha arra föntebb mozdult volna a bozót. Fülel és figyel pár szívdobbanásig, de aztán lazít ezen a készültségen. Biztos csak valami állat volt. Vaklárma.
Gombolkozik sebtében, letisztogatja a csizmáját meg a bőrnadrágját is, amennyire lehet, aztán nyeregbe száll. Még meg akar itt nézni valamit, ami megérhet egy kis kerülőt.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-11 20:01:12
Üzenet elküldve: 2012-11-11 20:01:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Rosszallóan cicceg, de valóban nem ellenkezik. Szótlanul halad kedvese mellett, szorítja karját, nehogy elveszítsék egymást, s ha teheti közelebb is bújik. Ugyan most nem ismerné be, de azért nagyon örül annak, hogy Gorduzar tudomást sem vesz teátrális sértettségéről. Szinte rohanva haladnak át a Kikötőn és Dokkokon, csak az Erdei ösvényre térve pihennek meg kicsit.*
- Kedves fák...
*Motyogja maga elé, egy gúnyos monológ kezdeteként, amit Gorduzar nem hallhatott meg és szerencsére időben félbe is szakít egy heves csókkal. Nanaia pedig olvadozva omlik karjaiba és a megbánás jeleként mohón falni kezdi kedvese ajkait. Mikor ajkaik elválnak, Nanaia végre elmosolyodik és kislányos zavarában el is pirul, ami eléggé megmagyarázhatatlan reakciónak tűnhet.*
- Csak nehogy alábecsülj harcos!
*Nyelvét ölti Gorduzarra, szeme kacéran villan, majd gyors léptekkel beveti magát a fák közé.*
- Kedves fák...
*Motyogja maga elé, egy gúnyos monológ kezdeteként, amit Gorduzar nem hallhatott meg és szerencsére időben félbe is szakít egy heves csókkal. Nanaia pedig olvadozva omlik karjaiba és a megbánás jeleként mohón falni kezdi kedvese ajkait. Mikor ajkaik elválnak, Nanaia végre elmosolyodik és kislányos zavarában el is pirul, ami eléggé megmagyarázhatatlan reakciónak tűnhet.*
- Csak nehogy alábecsülj harcos!
*Nyelvét ölti Gorduzarra, szeme kacéran villan, majd gyors léptekkel beveti magát a fák közé.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-11 18:27:48
Üzenet elküldve: 2012-11-11 18:27:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
* Mikor végeztek az étkezéssel, akkor nyugodtan áll fel a helyéről, és rendezi el magát az úthoz. Kezébe veszi fegyverét, aztán biccent párjának.*
- De beleütöm az orrom. Nekem is lehet véleményem. Nem vagyok egy kisfiú. * Szól Nanaiának, majd ha a nő elkészült az induláshoz, akkor a keze bátran paskol rá.*
- Irány Arthenior! * S hogy a nő érezze, hogy mennyire törődnek vele, ezért magához láncolja egy mozdulattal a lányt.*
- Megnézzük, hogy gyaloglás után milyen lesz a kedved. Kellemes kikapcsolódás és friss erdei levegőnél nincsen jobb. * Kilépnek a Rókalyukból, és a Dokkok felé indulnak el. A nagy kavarodásban ő halad elől, hogy utat törjön maguknak, közben a kezével fogja kedvese kezét. Nagy nehezen kiérnek, hogy rálépjenek az erdei ösvényre.*
- Itt már nem zavar senki se minket. Ha valami bánt és nem tetszik, azt nyugodtan elmondhatod a fáknak. Ők meghallgatnak és természetesen én is. * Nem tudja, hogy miért mondja el szerelmének a törzs régi tanításait, amit régen tanult. Megáll, mert rádöbben, hogy a nő mindvégig alig ellenkezett vele és nem hagyta faképnél. Elég önbizalmat ad Gordnak, hogy hirtelen felkavaróan lopjon egy csókot tőle. Mikor végzett akkor a testét és megsimogatja.
" Csak jelent valamit, ha nem menekül el. El kell érnem, hogy sose szakadjon el tőlem. De hogyan? Vajon mivel tudom magamhoz édesgetni ezt a vadmacskát? " Gondolkozik az egyszerű agyával. Kezdi érezni, hogy valami kapocs létrejött közte és a nő között.*
A hozzászólás írója (Gorduzar Ifimeton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 18:34:25
- De beleütöm az orrom. Nekem is lehet véleményem. Nem vagyok egy kisfiú. * Szól Nanaiának, majd ha a nő elkészült az induláshoz, akkor a keze bátran paskol rá.*
- Irány Arthenior! * S hogy a nő érezze, hogy mennyire törődnek vele, ezért magához láncolja egy mozdulattal a lányt.*
- Megnézzük, hogy gyaloglás után milyen lesz a kedved. Kellemes kikapcsolódás és friss erdei levegőnél nincsen jobb. * Kilépnek a Rókalyukból, és a Dokkok felé indulnak el. A nagy kavarodásban ő halad elől, hogy utat törjön maguknak, közben a kezével fogja kedvese kezét. Nagy nehezen kiérnek, hogy rálépjenek az erdei ösvényre.*
- Itt már nem zavar senki se minket. Ha valami bánt és nem tetszik, azt nyugodtan elmondhatod a fáknak. Ők meghallgatnak és természetesen én is. * Nem tudja, hogy miért mondja el szerelmének a törzs régi tanításait, amit régen tanult. Megáll, mert rádöbben, hogy a nő mindvégig alig ellenkezett vele és nem hagyta faképnél. Elég önbizalmat ad Gordnak, hogy hirtelen felkavaróan lopjon egy csókot tőle. Mikor végzett akkor a testét és megsimogatja.
" Csak jelent valamit, ha nem menekül el. El kell érnem, hogy sose szakadjon el tőlem. De hogyan? Vajon mivel tudom magamhoz édesgetni ezt a vadmacskát? " Gondolkozik az egyszerű agyával. Kezdi érezni, hogy valami kapocs létrejött közte és a nő között.*
A hozzászólás írója (Gorduzar Ifimeton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.11 18:34:25
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:56:10
Üzenet elküldve: 2012-11-11 12:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajnalban//
*A Nap már magasan jár az égbolton, mikor Zazee felébred. Első dolga, hogy ellenőrizze, mindene megvan-e. (Keze, lába, hátizsákja, fegyverei, stb...) Szerencsére úgy tűnik, minden rendben. A hőmérséklet is melegebbre fordult az éjjeli cidri után, szóval Zazee ledobja válláról a pokrócot. Feláll, nagyot nyújtózkodik, és mélyet szippant a friss levegőből. A szokásos reggeli "elintéznivalók" után továbbáll éjjeli pihenőhelyéről.
Újra úton van. Az erdőben a kanyargós ösvény az egyetlen, ami emberek jelenlétéről árulkodik: egyébként az erdei állatokon kívül egy lélek sem járhatott erre jóideje már. (Az utolsó nyomok alapján több mint két hete.) Zazee elidőzik kicsit a nyomok olvasásával, de nem viszi túlzásba. Csak nagyjából tájékozódni szeretne, milyen lények élnek erre. Róka, szarvas, énekesmadarak... nagyjából ezt kapja eredménynek. Az elf egyelőre örül a csendnek és nyugalomnak, pláne a hosszú hajóút után, hiszen ott sosem lehetett egyedül. Mindig pöszmötölt valaki a nő közvetlen közelében a zsúfolt hajón. Ohne privát szféra. Most bezzeg mérföldekre sincs tőle másik humanoid.
Zazee egészen délig meg sem áll. Akkor aztán keres magának egy kis tisztást, ahol letelepedhet. Ismét előveszi hátizsákjából az elemózsiás zacskót: ennek tartalma erősen megfogyatkozott már, de az igazi baj az, hogy a kulacsban is alig lötyög pár korty víz. ~Valami forrás után kellene nézni.~ tűnődik ebéd közben. Reméli, hogy az ösvény elvezet majd valami patak mellett, mert az idegen terepre való tekintettel nincs ínyére letérnie róla. A kis pihenő alatt, amit magának engedélyez "szieszta" címen, Zazee a pokrócára telepedve farigcsál vándorbotot magának egy husángból, amit a tisztás szélén talált. Nem mintha feltétlenül szüksége lenne rá, de most jól elszórakozik azzal, hogy késével többé-kevésbé gömbölyű markolatgombot faragjon a bot végére, és kígyószerű pikkelyekkel díszítse a felső negyedet. Addig is pihenteti a lábát. Az eredmény úgy néz ki, mint egy gyerek játékvarázsbotja.
Amikor ezzel is megvan, Zazee továbbindul. Szerencsére sejtése beigazolódik: hamarosan egy patak partjára viszi az út, ahol megtöltheti kulacsát friss vízzel. Ennek ürügyén még egy kicsit pihen egy szikladarabon, amire a lombokon áttörve rásüt a napfény. Nem siet... hová is rohanna? Azt se tudja, mi van az ösvény túlsó végén.*
*A Nap már magasan jár az égbolton, mikor Zazee felébred. Első dolga, hogy ellenőrizze, mindene megvan-e. (Keze, lába, hátizsákja, fegyverei, stb...) Szerencsére úgy tűnik, minden rendben. A hőmérséklet is melegebbre fordult az éjjeli cidri után, szóval Zazee ledobja válláról a pokrócot. Feláll, nagyot nyújtózkodik, és mélyet szippant a friss levegőből. A szokásos reggeli "elintéznivalók" után továbbáll éjjeli pihenőhelyéről.
Újra úton van. Az erdőben a kanyargós ösvény az egyetlen, ami emberek jelenlétéről árulkodik: egyébként az erdei állatokon kívül egy lélek sem járhatott erre jóideje már. (Az utolsó nyomok alapján több mint két hete.) Zazee elidőzik kicsit a nyomok olvasásával, de nem viszi túlzásba. Csak nagyjából tájékozódni szeretne, milyen lények élnek erre. Róka, szarvas, énekesmadarak... nagyjából ezt kapja eredménynek. Az elf egyelőre örül a csendnek és nyugalomnak, pláne a hosszú hajóút után, hiszen ott sosem lehetett egyedül. Mindig pöszmötölt valaki a nő közvetlen közelében a zsúfolt hajón. Ohne privát szféra. Most bezzeg mérföldekre sincs tőle másik humanoid.
Zazee egészen délig meg sem áll. Akkor aztán keres magának egy kis tisztást, ahol letelepedhet. Ismét előveszi hátizsákjából az elemózsiás zacskót: ennek tartalma erősen megfogyatkozott már, de az igazi baj az, hogy a kulacsban is alig lötyög pár korty víz. ~Valami forrás után kellene nézni.~ tűnődik ebéd közben. Reméli, hogy az ösvény elvezet majd valami patak mellett, mert az idegen terepre való tekintettel nincs ínyére letérnie róla. A kis pihenő alatt, amit magának engedélyez "szieszta" címen, Zazee a pokrócára telepedve farigcsál vándorbotot magának egy husángból, amit a tisztás szélén talált. Nem mintha feltétlenül szüksége lenne rá, de most jól elszórakozik azzal, hogy késével többé-kevésbé gömbölyű markolatgombot faragjon a bot végére, és kígyószerű pikkelyekkel díszítse a felső negyedet. Addig is pihenteti a lábát. Az eredmény úgy néz ki, mint egy gyerek játékvarázsbotja.
Amikor ezzel is megvan, Zazee továbbindul. Szerencsére sejtése beigazolódik: hamarosan egy patak partjára viszi az út, ahol megtöltheti kulacsát friss vízzel. Ennek ürügyén még egy kicsit pihen egy szikladarabon, amire a lombokon áttörve rásüt a napfény. Nem siet... hová is rohanna? Azt se tudja, mi van az ösvény túlsó végén.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-11-10 15:17:08
Üzenet elküldve: 2012-11-10 15:17:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Alkonyatkor//
- Na végre... *sóhajtja Zazee, amikor maga mögött hagyja a Dokkok utolsó utcáit. Mi tagadás, az utolsó méterek már különösen sietősre sikerültek. Az elf viszont egészen megkönnyebbül, amikor végre eléri az erdő szélét. Szokása szerint megsimítja az első fa kérgét: ettől lecsillapodik a baljós dokkok területén felkorbácsolt kedélye.
Az ugyan szúrja a szemét, hogy túl sok itt a szemét, de egy morranással napirendre tér felette. Minden szél által idehordott papírdarabot, meg ember által lerakott korhadt deszkát, raklapot úgyse tudna összeszedni innen.
Beveszi hát magát az erdőbe. Az első méterek után ugyan kicsit meg kell állnia, míg szeme hozzászokik a sötéthez, hiszen a Nap már lenyugodott, a Hold és a csillagok fénye pedig csak halvány derengésként jut el a lombok alá. Egy pillanatra meg is fordul a fejében, hogy talán vissza kellene fordulnia a civilizációba, hogy fáklyát, sátrat, egyebeket vegyen magának, de erről hamar lemond. A távolban ugyanis még látszik a dokkok sötét sziluettje, és ez egyáltalán nem hívogató látkép Zazee számára. Az erdő hűvöse miatt előveszi hátizsákjából a pokrócát és a vállaira teríti, mint valami köpenyt. Nem valami elegáns, de most úgyse látja senki.
Az ösvény hosszan kanyarog alatta és mivel az elf a táborrakással már úgyis elkésett a sötétedés miatt, úgy gondolja, hogy akkor már jobb, ha minél messzebbre jut a várostól, mielőtt lepihen. Szedi hát a lábait.
Éjfél is elmúlik, mire úgy érzi, itt az ideje egy hosszabb megállónak. Letér az ösvényről, de csak annyira, hogy még észrevegye, ha valaki elhalad rajta. Letelepszik egy nagy fa tövébe úgy, hogy a pokrócból, amit a vállaira terített, a feneke alá is jusson egy csücsök, de a többi részbe azért még be tudja csavarni magát. Hátizsákjából előkotor egy kis zsákocskát, amiben a hajókonyháról elhozott kenyér, sajt, szárított hús és alma van. Kulacsát is előkészíti kézközelbe, és nekilát az éjféli vacsorának. Csak most, hogy leült, veszi észre, hogy mennyire elfáradt. Lábai zsibognak, testéből mintha elpárolgott volna minden energia. A bőséges vacsora még jobban elálmosítja, így mire jóllakik és elpakolja a maradékot, már percenként ásítozik.
Lejjebb csúszik kicsit, félig fekvő helyzetbe, hátizsákjával tömve ki a fatörzs és a dereka közti részt. Kicsit még fülel és figyel, de mivel nem hall vagy lát semmi veszélyeset, lehunyja a szemeit. Nem a legbiztonságosabb módja a pihenésnek, de mivel egyedül van, úgysincs más választása. Bízik abban, hogy eléggé elbújt a bokrokban és senki emberfia nem fogja háborgatni. Meg aztán Zazee úgyis elég éber alvó. A ragadozók meg... nos, azok bármikor meglephetik, de talán nem pont egy ilyen csontos-rongyos falatra fáj a foguk.*
- Na végre... *sóhajtja Zazee, amikor maga mögött hagyja a Dokkok utolsó utcáit. Mi tagadás, az utolsó méterek már különösen sietősre sikerültek. Az elf viszont egészen megkönnyebbül, amikor végre eléri az erdő szélét. Szokása szerint megsimítja az első fa kérgét: ettől lecsillapodik a baljós dokkok területén felkorbácsolt kedélye.
Az ugyan szúrja a szemét, hogy túl sok itt a szemét, de egy morranással napirendre tér felette. Minden szél által idehordott papírdarabot, meg ember által lerakott korhadt deszkát, raklapot úgyse tudna összeszedni innen.
Beveszi hát magát az erdőbe. Az első méterek után ugyan kicsit meg kell állnia, míg szeme hozzászokik a sötéthez, hiszen a Nap már lenyugodott, a Hold és a csillagok fénye pedig csak halvány derengésként jut el a lombok alá. Egy pillanatra meg is fordul a fejében, hogy talán vissza kellene fordulnia a civilizációba, hogy fáklyát, sátrat, egyebeket vegyen magának, de erről hamar lemond. A távolban ugyanis még látszik a dokkok sötét sziluettje, és ez egyáltalán nem hívogató látkép Zazee számára. Az erdő hűvöse miatt előveszi hátizsákjából a pokrócát és a vállaira teríti, mint valami köpenyt. Nem valami elegáns, de most úgyse látja senki.
Az ösvény hosszan kanyarog alatta és mivel az elf a táborrakással már úgyis elkésett a sötétedés miatt, úgy gondolja, hogy akkor már jobb, ha minél messzebbre jut a várostól, mielőtt lepihen. Szedi hát a lábait.
Éjfél is elmúlik, mire úgy érzi, itt az ideje egy hosszabb megállónak. Letér az ösvényről, de csak annyira, hogy még észrevegye, ha valaki elhalad rajta. Letelepszik egy nagy fa tövébe úgy, hogy a pokrócból, amit a vállaira terített, a feneke alá is jusson egy csücsök, de a többi részbe azért még be tudja csavarni magát. Hátizsákjából előkotor egy kis zsákocskát, amiben a hajókonyháról elhozott kenyér, sajt, szárított hús és alma van. Kulacsát is előkészíti kézközelbe, és nekilát az éjféli vacsorának. Csak most, hogy leült, veszi észre, hogy mennyire elfáradt. Lábai zsibognak, testéből mintha elpárolgott volna minden energia. A bőséges vacsora még jobban elálmosítja, így mire jóllakik és elpakolja a maradékot, már percenként ásítozik.
Lejjebb csúszik kicsit, félig fekvő helyzetbe, hátizsákjával tömve ki a fatörzs és a dereka közti részt. Kicsit még fülel és figyel, de mivel nem hall vagy lát semmi veszélyeset, lehunyja a szemeit. Nem a legbiztonságosabb módja a pihenésnek, de mivel egyedül van, úgysincs más választása. Bízik abban, hogy eléggé elbújt a bokrokban és senki emberfia nem fogja háborgatni. Meg aztán Zazee úgyis elég éber alvó. A ragadozók meg... nos, azok bármikor meglephetik, de talán nem pont egy ilyen csontos-rongyos falatra fáj a foguk.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-26 20:23:34
Üzenet elküldve: 2012-10-26 20:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A barlang titka//
*Gleadyss az ösvényen haladva érzi, hogy valami nincs rendben. Túl nagy a csend. Nem kell nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy észrevegye itt nemrég haladtak át. Fémes szag csapja meg az orrát. Levelek suhogása hallatszik. Kardját előveszi és némán lesétál az ösvényről. Egy vadmacskát lel az egyik bokorban egy nagy vágással az oldalán, de nincs egyedül. Alatta meglel két apróságot is. Gleadyss fellélegez. Még élnek. Végignéz, táskájában mit is tehetne rá. Kiveszi vizestömlőjét, megkeresi gyógynövényeit, amik egy kis zöld zsákban lapulnak. Keresi azokat a növényeket, amikből a legjobb borogatást keverhetné.* -Ez gyulladás csökkentő, ez jó*félreteszi.* -Ezt nem lehet, ez embernek való. Mi van még itt? Nyugtató, sebfertőtlenítő, ez jól össze is húzza.*motyogja maga előtt és szintén leteszi a másik mellé. A másik két zsákocskára rápillant még, ami a táskájában hever, de tudja, azoknak most nem veszi hasznát, hisz a pirosban tartja a mérgező leveleket és terméseket, a sárgában saját fűszereit, és az ehető bogyókat. Előveszi agyagtálját, abban összetöri növényeit. Először kimossa óvatosan vízzel a sebet, utána rátesz egy kis keveréket a gyógynövényekből. Elég csúnya, de nem olyan mély a seb, hogy össze kelljen ölteni. Nem kötözi be gyolccsal sem, bár van nála elég. Inkább megtartja súlyosabb esetekre* ~Elég, ha megszárad a növény, attól már jobban lesz. *gondolja magában. Késével vág egy kis szárított apróhúst, letakarja lapulevéllel, és a macska mellett hagyja. Összeszedi tömlőjét, a maradék növényt, beteszi késével, táljával együtt a táskájába a kötél, a kovakő, a madzag,a gyolcs,botok, némi szárított hús, a zsákocskák és gyümölcs mellé, majd feláll és továbbsiet az ösvényen. Még lát pár valaha volt állatot, amik nem a véletlen folytán sérültek meg. Rajtuk sajnos már nem tud segíteni. Már látja az út végét, amikor is emberi beszédet hall. Ameddig csak lehet, a közelükbe merészkedik és a fák árnyéka mögül figyeli, kik lehetnek. Meglát pár alakot. Feltűnik neki hátulról két ismerős ruházat* ~Mit keresnek ők itt?~*gyanú merül fel benne, de végül jobban megnézi a többieket is. Egy sötétbőrű nő beljebb szalad az erdőbe. Majd a figyelme egy az erdő sötétebb pontjára irányul, ahova mindenki más is figyel. És akkor meglátja a szörnyeket. Idegei megfeszülnek, ahogy észrevétlenül figyel.* ~Tehát ők azok, akik az állatok pusztulásáért felelnek. ~*A bosszú egy pillanatra elhomályosítja elméjét, de igyekszik lenyugodni. Eltereli figyelmét a földön fekvő férfi reszketése, fürkészi, kell-e neki segítség. Rövid kardját kezében tartja, megigazítja hátán íját és tegezét. Görnyedt háttal, észrevétlenül Caramot megközelíti, hátulról megérinti a vállát.* -Kell annak az embernek segítség? Még felhívja ránk a figyelmet. *suttogja*
*Gleadyss az ösvényen haladva érzi, hogy valami nincs rendben. Túl nagy a csend. Nem kell nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy észrevegye itt nemrég haladtak át. Fémes szag csapja meg az orrát. Levelek suhogása hallatszik. Kardját előveszi és némán lesétál az ösvényről. Egy vadmacskát lel az egyik bokorban egy nagy vágással az oldalán, de nincs egyedül. Alatta meglel két apróságot is. Gleadyss fellélegez. Még élnek. Végignéz, táskájában mit is tehetne rá. Kiveszi vizestömlőjét, megkeresi gyógynövényeit, amik egy kis zöld zsákban lapulnak. Keresi azokat a növényeket, amikből a legjobb borogatást keverhetné.* -Ez gyulladás csökkentő, ez jó*félreteszi.* -Ezt nem lehet, ez embernek való. Mi van még itt? Nyugtató, sebfertőtlenítő, ez jól össze is húzza.*motyogja maga előtt és szintén leteszi a másik mellé. A másik két zsákocskára rápillant még, ami a táskájában hever, de tudja, azoknak most nem veszi hasznát, hisz a pirosban tartja a mérgező leveleket és terméseket, a sárgában saját fűszereit, és az ehető bogyókat. Előveszi agyagtálját, abban összetöri növényeit. Először kimossa óvatosan vízzel a sebet, utána rátesz egy kis keveréket a gyógynövényekből. Elég csúnya, de nem olyan mély a seb, hogy össze kelljen ölteni. Nem kötözi be gyolccsal sem, bár van nála elég. Inkább megtartja súlyosabb esetekre* ~Elég, ha megszárad a növény, attól már jobban lesz. *gondolja magában. Késével vág egy kis szárított apróhúst, letakarja lapulevéllel, és a macska mellett hagyja. Összeszedi tömlőjét, a maradék növényt, beteszi késével, táljával együtt a táskájába a kötél, a kovakő, a madzag,a gyolcs,botok, némi szárított hús, a zsákocskák és gyümölcs mellé, majd feláll és továbbsiet az ösvényen. Még lát pár valaha volt állatot, amik nem a véletlen folytán sérültek meg. Rajtuk sajnos már nem tud segíteni. Már látja az út végét, amikor is emberi beszédet hall. Ameddig csak lehet, a közelükbe merészkedik és a fák árnyéka mögül figyeli, kik lehetnek. Meglát pár alakot. Feltűnik neki hátulról két ismerős ruházat* ~Mit keresnek ők itt?~*gyanú merül fel benne, de végül jobban megnézi a többieket is. Egy sötétbőrű nő beljebb szalad az erdőbe. Majd a figyelme egy az erdő sötétebb pontjára irányul, ahova mindenki más is figyel. És akkor meglátja a szörnyeket. Idegei megfeszülnek, ahogy észrevétlenül figyel.* ~Tehát ők azok, akik az állatok pusztulásáért felelnek. ~*A bosszú egy pillanatra elhomályosítja elméjét, de igyekszik lenyugodni. Eltereli figyelmét a földön fekvő férfi reszketése, fürkészi, kell-e neki segítség. Rövid kardját kezében tartja, megigazítja hátán íját és tegezét. Görnyedt háttal, észrevétlenül Caramot megközelíti, hátulról megérinti a vállát.* -Kell annak az embernek segítség? Még felhívja ránk a figyelmet. *suttogja*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-26 13:05:20
Üzenet elküldve: 2012-10-26 13:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// A barlang titkai //
*Szigorú arca enyhülni látszik, s egy széles mosoly húzódik ajkaira, mely mögül előtűnik vakítóan fehér fogsora. Rövid, halk nevetés kíséretében emeli tekintetét a mélységi nőre, kinek közvetlensége jó érzéseket kelt benne.*
- Nia vagyok.
*Búgja kedvesnek vélhető hangon, majd hallgatásba burkolózik kissé rosszallóan nyög fel, mikor vezetőjük letáboroztatja őket. Nem ül le a többiek közé csak lecsúsztatja zsáklyát hátáról, Caram háta mögött áll meg és a sötét rengeteget figyeli. Maga is meghallja a szörnyetegek neszezését, óvatosan lopózik a hang irányába, a mostani körülmények közt könnyedén álcázhatja magát, ha szükséges. Bőre színe összeforr az éjszaka sötétjével, ügyes macskaszerű mozgásával pedig nagyon kevés zajt csap. De mielőtt közelebb érne jóformán betrappol a képbe egyre inkább alkalmatlannak tűnő vezetőjük, akit Quae terít le egy szép vetődéssel. Itt tényleg nem hallott még senki az észrevétlen megközelítésről? Egy valaki talán mégis, Caram alig észrevehetően suhan el mellette, Nia pedig követi őt táborhelyükhöz, amennyiben nem vették még észre őket a szörnyetegek. Jobb kezét nem veszi le kardjáról, s készenlétben van, ha meg kellene védeni magát. Amennyiben sikerül visszaérni észrevétlenül a táborhelyre, nem teketóriázik sokat, azonnal vezetőjük felé fordul nyakánál markolja meg ingét, egészen közel hajol és fogai közt sziszegi szidalmait.*
- Szedd már össze magad ostoba férfi! Még egy ilyen és magam gondoskodom róla, hogy a családod csak darabokban kapjon vissza!
*Undorral fordul el tőle, majd az egyetlen lény felé fordul, aki érdemesnek tűnik figyelmére az eddig látottak alapján. Caram eszmefuttatását végighallgatva rögtön cselekedne, ennek azonnal hangot is ad.*
- Nem tudom mennyien lehetnek, de ésszerű lenne kisebb csoportokban végezni velük, kezdhetnénk is.
*Azzal előrántja mindkét kardját hüvelyéből és hacsak nem indokolja valaki miért lenne hasznos várakozniuk még, kivont kardjait teste előtt keresztezve nesztelenül vonul befelé a rengetegbe. Mielőtt felfedné magát a szörnyetegek előtt megáll, hogy bevárja a többieket. Ha beérik őt és csatlakoznak a mészárláshoz, akkor ő lesz az első aki előtűnik a sűrűből, s a meglepetés erejével csap le a torz lényekre. Hatalmas csatakiáltás kíséretében felugrik, s jobb kezében lévő kardot függőleges irányban döfi a hozzá legközelebb álló lénybe. Ha ez nem lenne elég, hogy hatástalanítsa bal kezében lévő kardot is belemélyeszti kocsonyás testébe oldalról, s fordít egyet rajta, hogy növelje a kínt.*
*Szigorú arca enyhülni látszik, s egy széles mosoly húzódik ajkaira, mely mögül előtűnik vakítóan fehér fogsora. Rövid, halk nevetés kíséretében emeli tekintetét a mélységi nőre, kinek közvetlensége jó érzéseket kelt benne.*
- Nia vagyok.
*Búgja kedvesnek vélhető hangon, majd hallgatásba burkolózik kissé rosszallóan nyög fel, mikor vezetőjük letáboroztatja őket. Nem ül le a többiek közé csak lecsúsztatja zsáklyát hátáról, Caram háta mögött áll meg és a sötét rengeteget figyeli. Maga is meghallja a szörnyetegek neszezését, óvatosan lopózik a hang irányába, a mostani körülmények közt könnyedén álcázhatja magát, ha szükséges. Bőre színe összeforr az éjszaka sötétjével, ügyes macskaszerű mozgásával pedig nagyon kevés zajt csap. De mielőtt közelebb érne jóformán betrappol a képbe egyre inkább alkalmatlannak tűnő vezetőjük, akit Quae terít le egy szép vetődéssel. Itt tényleg nem hallott még senki az észrevétlen megközelítésről? Egy valaki talán mégis, Caram alig észrevehetően suhan el mellette, Nia pedig követi őt táborhelyükhöz, amennyiben nem vették még észre őket a szörnyetegek. Jobb kezét nem veszi le kardjáról, s készenlétben van, ha meg kellene védeni magát. Amennyiben sikerül visszaérni észrevétlenül a táborhelyre, nem teketóriázik sokat, azonnal vezetőjük felé fordul nyakánál markolja meg ingét, egészen közel hajol és fogai közt sziszegi szidalmait.*
- Szedd már össze magad ostoba férfi! Még egy ilyen és magam gondoskodom róla, hogy a családod csak darabokban kapjon vissza!
*Undorral fordul el tőle, majd az egyetlen lény felé fordul, aki érdemesnek tűnik figyelmére az eddig látottak alapján. Caram eszmefuttatását végighallgatva rögtön cselekedne, ennek azonnal hangot is ad.*
- Nem tudom mennyien lehetnek, de ésszerű lenne kisebb csoportokban végezni velük, kezdhetnénk is.
*Azzal előrántja mindkét kardját hüvelyéből és hacsak nem indokolja valaki miért lenne hasznos várakozniuk még, kivont kardjait teste előtt keresztezve nesztelenül vonul befelé a rengetegbe. Mielőtt felfedné magát a szörnyetegek előtt megáll, hogy bevárja a többieket. Ha beérik őt és csatlakoznak a mészárláshoz, akkor ő lesz az első aki előtűnik a sűrűből, s a meglepetés erejével csap le a torz lényekre. Hatalmas csatakiáltás kíséretében felugrik, s jobb kezében lévő kardot függőleges irányban döfi a hozzá legközelebb álló lénybe. Ha ez nem lenne elég, hogy hatástalanítsa bal kezében lévő kardot is belemélyeszti kocsonyás testébe oldalról, s fordít egyet rajta, hogy növelje a kínt.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-24 22:38:06
Üzenet elküldve: 2012-10-24 22:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//A barlang titkai//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy a névtelenségét őrző nő lépked mellette - úgy tűnik, ember és nő létére sokkal keményebb fából faragták, mint a többi hölgyeményt. Quae sem látszik törékeny liliomszálnak, ő valahogy mégis túlságosan felszíni ahhoz, hogy Caram tartós barátságra számítson kettejük között.*
Megoszthatnál velünk legalább egy álnevet, ha az igazit nem is akarod *mondja a drow könnyed, társalgó hangnemben.* Csak hogy meg tudjunk szólítani.
*A pihenő során alig néhány falatot eszik, nem igazán éhes, mivel indulás előtt evett a kikötőben.
A lények szagát megérezve egy pillanatra elfintorodik, majd a többieket követve elindul, hogy vessen rájuk egy pillantást. Amikor vezetőjük rángatózni kezd a félelemtől, Quae és Hawul pedig visszarohan, hogy kezdjenek vele valamit, megtorpan, visszanéz, és némán csendre inti a társaságot.*
"Szép kis vadásztársaság, úgy trappolnak, akár az elefántok... a vezetőnkről nem is beszélve... az hiányzik még, hogy végigpánikolja az utat..."
Néhány lépéssel közelebb merészkedik a szörnyekhez, alaposan megnézi a kocsonyás lényeket, megfigyeli minden porcikájukat, minden mozdulatukat, majd amilyen csendesen jött, vissza is tér a csoporthoz.*
Jól van? *kérdezi a vezetőjüktől, nem minden él nélkül, majd leül a többiek mellé, és megosztja velük tapasztalatait.*
Azt reméltem, hasonlítanak azokhoz a lényekhez, amik a szülővárosom környékén élnek, de sajnos nem *kezdi.* Ragadozók, esetleg dögevők lehetnek, gondolom, a karmaik és a fogaik mindenkinek feltűntek... Ami ennél rosszabb hír, hogy valószínűleg viszonylag intelligensek, vagy legalábbis jól kommunikálnak egymással. Kellemetlen lenne, ha sokan fognának össze ellenünk.
*Örömmel veszi tudomásul, hogy a névtelenségét őrző nő lépked mellette - úgy tűnik, ember és nő létére sokkal keményebb fából faragták, mint a többi hölgyeményt. Quae sem látszik törékeny liliomszálnak, ő valahogy mégis túlságosan felszíni ahhoz, hogy Caram tartós barátságra számítson kettejük között.*
Megoszthatnál velünk legalább egy álnevet, ha az igazit nem is akarod *mondja a drow könnyed, társalgó hangnemben.* Csak hogy meg tudjunk szólítani.
*A pihenő során alig néhány falatot eszik, nem igazán éhes, mivel indulás előtt evett a kikötőben.
A lények szagát megérezve egy pillanatra elfintorodik, majd a többieket követve elindul, hogy vessen rájuk egy pillantást. Amikor vezetőjük rángatózni kezd a félelemtől, Quae és Hawul pedig visszarohan, hogy kezdjenek vele valamit, megtorpan, visszanéz, és némán csendre inti a társaságot.*
"Szép kis vadásztársaság, úgy trappolnak, akár az elefántok... a vezetőnkről nem is beszélve... az hiányzik még, hogy végigpánikolja az utat..."
Néhány lépéssel közelebb merészkedik a szörnyekhez, alaposan megnézi a kocsonyás lényeket, megfigyeli minden porcikájukat, minden mozdulatukat, majd amilyen csendesen jött, vissza is tér a csoporthoz.*
Jól van? *kérdezi a vezetőjüktől, nem minden él nélkül, majd leül a többiek mellé, és megosztja velük tapasztalatait.*
Azt reméltem, hasonlítanak azokhoz a lényekhez, amik a szülővárosom környékén élnek, de sajnos nem *kezdi.* Ragadozók, esetleg dögevők lehetnek, gondolom, a karmaik és a fogaik mindenkinek feltűntek... Ami ennél rosszabb hír, hogy valószínűleg viszonylag intelligensek, vagy legalábbis jól kommunikálnak egymással. Kellemetlen lenne, ha sokan fognának össze ellenünk.
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-24 17:52:50
Üzenet elküldve: 2012-10-24 17:52:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// A barlang titkai //
* Az arany hallatán, Hawul elmosolyodik. Habár senki előtt sem titok, hogy a barlangrendszerben mesés kincsek várják az arra méltókat, eddig mégsem sokan tudták bizonyítani, hogy halálon kívül van odalent más is. Mindenesetre Hawul mindig bizakodott, elvégre a kétszáz aranyat majd a kapitánynak kell odaadnia - bárki bármit állítson, az őrség fenttartása nem olcsó mulatság, főleg, hogyha olyan pazarló és csaló emberek tagjai az állománynak, mint Hawul és társai.
A pihenőnél, látván, hogy a többség enni kezd, ő is elővesz egy kis - viszonylag friss - húst. Nem éhes, de szeretné felidézni annak a szeplős arcú lánynak az ízét, és ugyan mi lehetne ennél megfelelőbb, mint a szeplős arcú lányból lekanyarított húsdarab?! Miközben a húst ízlelgeti körbetekint a térsaságon, és azon gondolkozik, hogy nekik milyen ízük lehet.
Hawul olyannyira belemerül az elmélkedésbe, hogy csak túl későn hallja meg azt az ocsmány nyelven (?) kvartyogó népséget.
A lények kinézete már-már komikus. Látszólag a faj csúnya tréfája a természetnek. Ha ezek barlanglakók - amire a fülük, s akár a vakondhoz hasonló (de élesebb) karmuk, mely talán ásásra szolgál, is tanúskodik -, akkor, elég érdekes, hogy a felszínre merészkednek. A gyilkos nem látja, a lények szemeit, de általában azok a lények, melyek a sötétben élnek többnyire vakok - erre is jó bizonyíték, hogy ezeknek itt nagy a fülök -, de van köztük olyan népség is - akár Caram fajtája - melyek jól látnak a sötétben. Hawul reméli, hogy ezek a torzszülöttek inkább az első csoporthoz tartoznak.
Vezetőjük vad rángatózásba kezd, mire Hawul rosszalló arckifejezéssel válaszol. A férfinak szerencséje van, hogy a sebhelyes arcú nő előbb ér oda hozzá, mint a gyilkos ki kivont karddal, s gyilkos szándékkal közeledett.*
* Az arany hallatán, Hawul elmosolyodik. Habár senki előtt sem titok, hogy a barlangrendszerben mesés kincsek várják az arra méltókat, eddig mégsem sokan tudták bizonyítani, hogy halálon kívül van odalent más is. Mindenesetre Hawul mindig bizakodott, elvégre a kétszáz aranyat majd a kapitánynak kell odaadnia - bárki bármit állítson, az őrség fenttartása nem olcsó mulatság, főleg, hogyha olyan pazarló és csaló emberek tagjai az állománynak, mint Hawul és társai.
A pihenőnél, látván, hogy a többség enni kezd, ő is elővesz egy kis - viszonylag friss - húst. Nem éhes, de szeretné felidézni annak a szeplős arcú lánynak az ízét, és ugyan mi lehetne ennél megfelelőbb, mint a szeplős arcú lányból lekanyarított húsdarab?! Miközben a húst ízlelgeti körbetekint a térsaságon, és azon gondolkozik, hogy nekik milyen ízük lehet.
Hawul olyannyira belemerül az elmélkedésbe, hogy csak túl későn hallja meg azt az ocsmány nyelven (?) kvartyogó népséget.
A lények kinézete már-már komikus. Látszólag a faj csúnya tréfája a természetnek. Ha ezek barlanglakók - amire a fülük, s akár a vakondhoz hasonló (de élesebb) karmuk, mely talán ásásra szolgál, is tanúskodik -, akkor, elég érdekes, hogy a felszínre merészkednek. A gyilkos nem látja, a lények szemeit, de általában azok a lények, melyek a sötétben élnek többnyire vakok - erre is jó bizonyíték, hogy ezeknek itt nagy a fülök -, de van köztük olyan népség is - akár Caram fajtája - melyek jól látnak a sötétben. Hawul reméli, hogy ezek a torzszülöttek inkább az első csoporthoz tartoznak.
Vezetőjük vad rángatózásba kezd, mire Hawul rosszalló arckifejezéssel válaszol. A férfinak szerencséje van, hogy a sebhelyes arcú nő előbb ér oda hozzá, mint a gyilkos ki kivont karddal, s gyilkos szándékkal közeledett.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:02:35
Üzenet elküldve: 2012-10-23 19:02:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//A barlang titkai//
*Lelkiekben már annyira kezdte felkészíteni magát a könnyűnek nem mondható küldetésre, hogy a jutalom még csak eszébe se ötlött. Kárörvendőn megmosolyogja, ahogy vezetőjük letorkolja a becsvágyó névtelent, de ő is azonnal elköveti ugyanazt a hibát. Nemtetszően elhúzza a száját a pénzösszegre, kevesli azt. De amint elhangzik, hogy a barlang tartalma szabadon rabolható, rögtön megnyugszik. Bár reméli, a bányász nem veri át őket. Amikor legutoljára a barlangban járt, semmiféle kincset nem látott, egyetlen vacak érmét sem. De most bizonyára sokkal mélyebbre mennek.
A megállón kissé meglepődik, még oda se értek, és máris pihennek? Mint a többiek, ledobja a holmiját és előveszi sovánka, szárított gyümölcsökből álló elemózsiáját. De akkor a kalandorok közti legapróbb, ki eddig az erre-arra pillantgatással és a többiek méregetésével volt elfoglalva, mintha csak menekülőutat keresett volna (Quae vállvonva könyvelte el magában ideges típusnak), váratlanul kedves gesztussal hozakodik elő. A heges arcú nő előbb megszabadul a kesztyűjétől, utána bólint csak hálásan. Mégiscsak jobb, mint az a csoffadt alma... Közben tudata alján kezdi szurkálni a réges-rég belenevelt illem, így ő is a bőrerszényben levő gyümölcs felé biccent.*
- Nyugodtan, ha kérsz...
*De elmosolyodik saját felajánlásán, hiszen mérföldekkel elmarad az ő élelme a másikétól. A gyíkot először bizonytalanul szemléli, majd beleharap.
És ezennel be is fejeződött a vacsorája, hiszen az események felgyorsulnak. Bizony, ő is hallja, roppant természetellenes, furcsa hangokat hoz a szél. A sült húsra még egy utolsó, szívszaggató pillantást vet, majd leteszi, és ő is a többiek után ered, nem akar lemaradni semmiről. Először csak az orrfacsaró bűzt észleli. Azután egy csoportnyi embert (?) távol, a félhomályban. De még közelebb érvén kiderül, hogy egyáltalán nem emberekről van szó. "Ezek..." Quae döbbenten mereszti a szemét, ilyet még soha életében nem látott. Ami viszont ennél is ijesztőbb, hogy kísérőjük veszélyesen közel merészkedett a lényekhez, amik már látszólag is félelmetes dolgokra képesek.
A nő agyán gyorsan suhannak át a gondolatok. Ha harcra kerül a sor talán jobb lenne itt kint, számukra ismert terepen, mint a föld alatt. De ha egyet is elszalasztanak és az figyelmezteti a többit... Ki tudja mennyien lehetnek ezek a férgek. És még hasznukra lehet majd odalent a meglepetés ereje. Így inkább a rejtőzés mellett dönt. Igyekszik ötvözni a gyorsaságot és nesztelenséget, így egyik se sikerül tökéletesre. A vezetőjük irányába rohan és odaérve lerántja a földre a jelenleg megkövültnek látszó férfit. Csak remélheti, hogy elég a növényzet, a bokor körülöttük és így meglapulva eltakarják őket. Abban is reménykedik, hogy a többiek is az ő megosztatlan véleményén vannak.*
*Lelkiekben már annyira kezdte felkészíteni magát a könnyűnek nem mondható küldetésre, hogy a jutalom még csak eszébe se ötlött. Kárörvendőn megmosolyogja, ahogy vezetőjük letorkolja a becsvágyó névtelent, de ő is azonnal elköveti ugyanazt a hibát. Nemtetszően elhúzza a száját a pénzösszegre, kevesli azt. De amint elhangzik, hogy a barlang tartalma szabadon rabolható, rögtön megnyugszik. Bár reméli, a bányász nem veri át őket. Amikor legutoljára a barlangban járt, semmiféle kincset nem látott, egyetlen vacak érmét sem. De most bizonyára sokkal mélyebbre mennek.
A megállón kissé meglepődik, még oda se értek, és máris pihennek? Mint a többiek, ledobja a holmiját és előveszi sovánka, szárított gyümölcsökből álló elemózsiáját. De akkor a kalandorok közti legapróbb, ki eddig az erre-arra pillantgatással és a többiek méregetésével volt elfoglalva, mintha csak menekülőutat keresett volna (Quae vállvonva könyvelte el magában ideges típusnak), váratlanul kedves gesztussal hozakodik elő. A heges arcú nő előbb megszabadul a kesztyűjétől, utána bólint csak hálásan. Mégiscsak jobb, mint az a csoffadt alma... Közben tudata alján kezdi szurkálni a réges-rég belenevelt illem, így ő is a bőrerszényben levő gyümölcs felé biccent.*
- Nyugodtan, ha kérsz...
*De elmosolyodik saját felajánlásán, hiszen mérföldekkel elmarad az ő élelme a másikétól. A gyíkot először bizonytalanul szemléli, majd beleharap.
És ezennel be is fejeződött a vacsorája, hiszen az események felgyorsulnak. Bizony, ő is hallja, roppant természetellenes, furcsa hangokat hoz a szél. A sült húsra még egy utolsó, szívszaggató pillantást vet, majd leteszi, és ő is a többiek után ered, nem akar lemaradni semmiről. Először csak az orrfacsaró bűzt észleli. Azután egy csoportnyi embert (?) távol, a félhomályban. De még közelebb érvén kiderül, hogy egyáltalán nem emberekről van szó. "Ezek..." Quae döbbenten mereszti a szemét, ilyet még soha életében nem látott. Ami viszont ennél is ijesztőbb, hogy kísérőjük veszélyesen közel merészkedett a lényekhez, amik már látszólag is félelmetes dolgokra képesek.
A nő agyán gyorsan suhannak át a gondolatok. Ha harcra kerül a sor talán jobb lenne itt kint, számukra ismert terepen, mint a föld alatt. De ha egyet is elszalasztanak és az figyelmezteti a többit... Ki tudja mennyien lehetnek ezek a férgek. És még hasznukra lehet majd odalent a meglepetés ereje. Így inkább a rejtőzés mellett dönt. Igyekszik ötvözni a gyorsaságot és nesztelenséget, így egyik se sikerül tökéletesre. A vezetőjük irányába rohan és odaérve lerántja a földre a jelenleg megkövültnek látszó férfit. Csak remélheti, hogy elég a növényzet, a bokor körülöttük és így meglapulva eltakarják őket. Abban is reménykedik, hogy a többiek is az ő megosztatlan véleményén vannak.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-23 16:09:31
Üzenet elküldve: 2012-10-23 16:09:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
// A barlang titkai //
*Hogy meglepte Quae közvetlensége az enyhe kifejezés, na de nem olyan fából faragták őt, hogy a bolhából is elefántot csináljon, így szívélyesnek szánt mosolyát valami hasonlóval viszonozza. Még szerencse, hogy a nő hamar elpillant, mert már kezdte úgy érezni ajkára fagy. Roppant kínos lett volna, ha látja hogyan hervad le teli fogas bájvigyora egyetlen szegmens alatt. Bár az rendkívül rokonszenves számára, hogy hozzá hasonló ellenszenvvel viseltet 'Fátyolvirág' irányába. "Lehet vele tényleg megérné jóban lenni." Tűnődik, majd arra jut valakivel muszáj lesz, hisz vele született bicskanyitogató stílusát nehéz lenne levetkőzni, szóval nem ártana lassan élő fedezék után nézni. Ha csomagja nem szorítaná ki belőle a szuszt út közben meg is kezdené a barátkozást, de mivel eléggé leköti a cipekedés meg az új nevek kiötlése marad a hallgatás. Azért közben idegesen hátra-hátra pillant Hawul irányába, mert folyamatosan olyan érzése van, mintha valami szurkálná a hátát. Megérzése nem csal, amint meglátja a férfi tekintetében tajtékzó szadista lidércfényt szinte megáll benne az ütő, majd amilyen gyorsan csak tud előre fordul és szaporázza lépteit.
Legszívesebben egy kiskanál vízbe fojtaná vezetőjüket, ki pont ekkor int megálljt. "Remek, itt a vég." Ejti le a csomagját Quae mellé. Persze örülhetne annak, hogy egy darabig nem húzza vállát, de valahogy képtelen rá. Abba már bele sem mer gondolni, hogy hamarosan másznia kell ezzel a hátán. Magával a feljutással nincs gondja, sokszor gyakorolta betöréseknél, de ott befelé nem volt annyi súly ami leterhelné, kifelé pedig kidobta az ablakon, aztán ő is lemászott. "Meg vannak ezek kergülve." Morog magában, közben unottan falatozgatva.*
- Kérsz? *Nyújt valami átsütött gyíkforma húst a nő felé.*
- Finom. "és olcsó." *Teszi hozzá gondolatban, majd egyszer csak valami artikulálatlan sutyorgásra lesz figyelmes. Kis híján félre is nyel, a szájához emelt falat a kezében marad félúton megállva a levegőben. Íriszei összeszűkülnek, fülei megremegnek.*
- Nem tetszik ez nekem. *Vágja zsebre az étket, s óvatosan közelíteni kezd a zaj irányába. Felállni nem mer, guggolva araszol a lehető leghalkabban.*
- Pszt... *Pisszeg vezetőjüknek, s kezével maga felé integet.*
- Gyere vissza mielőtt észre vesznek. *Suttogja, remélve az ijesztő kocsonyás lények nem hallják meg, ám amikor szeme előtt rángatózni kezd a férfi erősen az az érzés kerülgeti, hogy helyzetük nem marad sokáig titokban.*
- Ezt meg mi lelte? *Pillant hátra válla fölött kérdőn a többiekre. Szavainak viszont nem ad hangot, legfeljebb az ajkairől tudja leolvasni aki érti, illetve értetlen tekintete is elég beszédes.*
*Hogy meglepte Quae közvetlensége az enyhe kifejezés, na de nem olyan fából faragták őt, hogy a bolhából is elefántot csináljon, így szívélyesnek szánt mosolyát valami hasonlóval viszonozza. Még szerencse, hogy a nő hamar elpillant, mert már kezdte úgy érezni ajkára fagy. Roppant kínos lett volna, ha látja hogyan hervad le teli fogas bájvigyora egyetlen szegmens alatt. Bár az rendkívül rokonszenves számára, hogy hozzá hasonló ellenszenvvel viseltet 'Fátyolvirág' irányába. "Lehet vele tényleg megérné jóban lenni." Tűnődik, majd arra jut valakivel muszáj lesz, hisz vele született bicskanyitogató stílusát nehéz lenne levetkőzni, szóval nem ártana lassan élő fedezék után nézni. Ha csomagja nem szorítaná ki belőle a szuszt út közben meg is kezdené a barátkozást, de mivel eléggé leköti a cipekedés meg az új nevek kiötlése marad a hallgatás. Azért közben idegesen hátra-hátra pillant Hawul irányába, mert folyamatosan olyan érzése van, mintha valami szurkálná a hátát. Megérzése nem csal, amint meglátja a férfi tekintetében tajtékzó szadista lidércfényt szinte megáll benne az ütő, majd amilyen gyorsan csak tud előre fordul és szaporázza lépteit.
Legszívesebben egy kiskanál vízbe fojtaná vezetőjüket, ki pont ekkor int megálljt. "Remek, itt a vég." Ejti le a csomagját Quae mellé. Persze örülhetne annak, hogy egy darabig nem húzza vállát, de valahogy képtelen rá. Abba már bele sem mer gondolni, hogy hamarosan másznia kell ezzel a hátán. Magával a feljutással nincs gondja, sokszor gyakorolta betöréseknél, de ott befelé nem volt annyi súly ami leterhelné, kifelé pedig kidobta az ablakon, aztán ő is lemászott. "Meg vannak ezek kergülve." Morog magában, közben unottan falatozgatva.*
- Kérsz? *Nyújt valami átsütött gyíkforma húst a nő felé.*
- Finom. "és olcsó." *Teszi hozzá gondolatban, majd egyszer csak valami artikulálatlan sutyorgásra lesz figyelmes. Kis híján félre is nyel, a szájához emelt falat a kezében marad félúton megállva a levegőben. Íriszei összeszűkülnek, fülei megremegnek.*
- Nem tetszik ez nekem. *Vágja zsebre az étket, s óvatosan közelíteni kezd a zaj irányába. Felállni nem mer, guggolva araszol a lehető leghalkabban.*
- Pszt... *Pisszeg vezetőjüknek, s kezével maga felé integet.*
- Gyere vissza mielőtt észre vesznek. *Suttogja, remélve az ijesztő kocsonyás lények nem hallják meg, ám amikor szeme előtt rángatózni kezd a férfi erősen az az érzés kerülgeti, hogy helyzetük nem marad sokáig titokban.*
- Ezt meg mi lelte? *Pillant hátra válla fölött kérdőn a többiekre. Szavainak viszont nem ad hangot, legfeljebb az ajkairől tudja leolvasni aki érti, illetve értetlen tekintete is elég beszédes.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-22 12:02:24
Üzenet elküldve: 2012-10-22 12:02:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Szelíd
// A barlang titkai //
*A szedett-vedett társaság mélyen hallgat, amiből arra következtet, hogy azon gondolkoznak amit mondott, vagy csak a csomagjukra koncentrálnak. Egy kivétel mindig akad a csoportban, aki ennek ellenére megszólal. A jutalmon jár az esze.*
-Miféle jutalom? Először az életed, azon felül mindenkinek fizetek egyenlően 200 aranyat. Ha valaki meghal, akkor annak a részét szétosztom a többiek között. A többi már tőletek függ. A barlang valódi kincses bánya, tehát található itt minden. Pénz, fegyver és ruha. * Válaszol nyugodtan a nő kérdésére, közben rátérnek az erdei ösvényre, ahol két ember egymás mellett könnyedén elfér. Néha hátrapillant, hogy megvannak-e a csapat tagjai? Ő hozzászokott élete során a nehéz hátizsák súlyához, azonban úgy érzi a többiek kevésbé. Az ösvény jobb széle kiszélesedik, majd egy tűzrakó helyet láthatnak meg. Jó ötletnek találja,ha megállnak egy kicsit. Jelez mindenkinek kezével, aztán helyet foglal a földön. Leveszi a nagy batyuját és megszólal.*
-Ez itt az első állomás, míg felfrissítjük magunkat. Egyetek és igyatok mert öt perc séta után már nem tehetitek meg. Meredek leejtőt kell megmászni, ami erőt igényel és kitartást. * Ezzel, a maga részéről feláll a helyéről és körülnéz az erdei ösvényen, hogy lát e nyomokat a környéken. Mikor megbizonyosodott, hogy senki sincs a közelben, akkor visszatér a többiekhez. Falatozik egy keveset, majd elrakja a cuccait.*
-Indulhatunk tovább? * Azonban hirtelen az erdő sötétebbik részéről ismeretlen, és összefüggéstelen beszéd fültanúi lehetnek. Ha valaki közelíteni kezd a zaj irányába, akkor égett bűz árad felé. Ha valaki elég merész és csendes, az meg is pillanthatja a kocsonyás emberszerű torzszülötteket. Mindegyiknek éles borotvaéles karmai, és cápaszerű tépőfogaik vannak. A fülük a fejükhöz képest nagy, ami feltételezi azt, hogy érzékeny a hallásuk. Hét lény sétál, s közölük a vezető egy cikkcakkos fülű, aki jelenleg a többieknek mesél valamit. A barlang felé veszik az irányt, úgy mint ők csak jelentősen gyorsabb tempóban.A markáns vezető közben közelebb merészkedik a szörnyekhez és a bűz megérzi.*
- Ez az a bűz! * S a régi emlékek miatt rángatózni kezd a teste.*
*A szedett-vedett társaság mélyen hallgat, amiből arra következtet, hogy azon gondolkoznak amit mondott, vagy csak a csomagjukra koncentrálnak. Egy kivétel mindig akad a csoportban, aki ennek ellenére megszólal. A jutalmon jár az esze.*
-Miféle jutalom? Először az életed, azon felül mindenkinek fizetek egyenlően 200 aranyat. Ha valaki meghal, akkor annak a részét szétosztom a többiek között. A többi már tőletek függ. A barlang valódi kincses bánya, tehát található itt minden. Pénz, fegyver és ruha. * Válaszol nyugodtan a nő kérdésére, közben rátérnek az erdei ösvényre, ahol két ember egymás mellett könnyedén elfér. Néha hátrapillant, hogy megvannak-e a csapat tagjai? Ő hozzászokott élete során a nehéz hátizsák súlyához, azonban úgy érzi a többiek kevésbé. Az ösvény jobb széle kiszélesedik, majd egy tűzrakó helyet láthatnak meg. Jó ötletnek találja,ha megállnak egy kicsit. Jelez mindenkinek kezével, aztán helyet foglal a földön. Leveszi a nagy batyuját és megszólal.*
-Ez itt az első állomás, míg felfrissítjük magunkat. Egyetek és igyatok mert öt perc séta után már nem tehetitek meg. Meredek leejtőt kell megmászni, ami erőt igényel és kitartást. * Ezzel, a maga részéről feláll a helyéről és körülnéz az erdei ösvényen, hogy lát e nyomokat a környéken. Mikor megbizonyosodott, hogy senki sincs a közelben, akkor visszatér a többiekhez. Falatozik egy keveset, majd elrakja a cuccait.*
-Indulhatunk tovább? * Azonban hirtelen az erdő sötétebbik részéről ismeretlen, és összefüggéstelen beszéd fültanúi lehetnek. Ha valaki közelíteni kezd a zaj irányába, akkor égett bűz árad felé. Ha valaki elég merész és csendes, az meg is pillanthatja a kocsonyás emberszerű torzszülötteket. Mindegyiknek éles borotvaéles karmai, és cápaszerű tépőfogaik vannak. A fülük a fejükhöz képest nagy, ami feltételezi azt, hogy érzékeny a hallásuk. Hét lény sétál, s közölük a vezető egy cikkcakkos fülű, aki jelenleg a többieknek mesél valamit. A barlang felé veszik az irányt, úgy mint ők csak jelentősen gyorsabb tempóban.A markáns vezető közben közelebb merészkedik a szörnyekhez és a bűz megérzi.*
- Ez az a bűz! * S a régi emlékek miatt rángatózni kezd a teste.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2012-10-16 09:19:23
Üzenet elküldve: 2012-10-16 09:19:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Végre maga mögött hagyhatja a 'kerekerdő meséi' idézte hangulatot és viseltes csizmája, már a Kikötőbe vezető ösvényen veri a port. Lassacskán ráesteledik, de nem sürgeti lépteit, szeretné elkerülni a haza igyekvő tömeget. Mikor megpillantja a távolban az épületeket, kicsit még inkább lelassít és tesz egy kitérőt is, hogy felfrissítse magát. Könnyedén ereszkedik le a folyóparton, s tenyerével szájához emel egy kis vizet, hogy szomját olthassa, majd megnedvesíti tarkóját, hogy lehűtse tajtékzó testét. Néhány perc múlva azonban ismét elindul és nagyjából negyed óra séta után eléri a dokkokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718