// A Mágustoronyba //
*Az ösvény a Gázlón túl kanyargós, hosszú, az erdő, amelyen át vezet, félhomályos. Nemegyszer kell megállnia, sőt, félrehúzódnia, furcsa zihálást, fújtató, ijesztő hangokat hallva, de jelenlegi állapotában nagy szerencséjére, végül nem találkozik szemtől szembe sem eleven, sem holt lényekkel. Bár a kulacsát még egyszer sikerül megtöltenie, a jó másfél napi út után, mire a sós, tengeri levegő már nem csupán kívánságként, hanem valódi, tagadhatatlan és egyre erősebb hal- és tengerszagú szellőként megérkezik, és az orrába csap, már jócskán elfárad, és kegyetlenül éhes. A zsákjában lévő többnapos, száraz kenyér, és az a kevés, amit kora tavasszal az erdő tud nyújtani, édeskevés a számára. De az útja nem hiábavaló a kanyargós, délnek vezető, soklábtaposta erdei ösvényen, ebben biztos. A Kikötő sokféle választást kínálhat a számára. Keressen majd egy Fogadót, és pihenjen egy keveset, mielőtt nekivág a Toronyhoz vezető útnak? Vagy induljon, és keresse fel minél előbb az öreg varázslót? Vagy talán kerítsen egy hajót, ami a városba tart, és térjen vissza Artheniorba?*