- Az az igazság, hogy a józan eszem nekem is azt mondja, hogy ne higgyek bennük... Viszont láttam én igen érdekes dolgokat, amiket sajnos józan ésszel nem lehet megmagyarázni. Pedig hidd el, eléggé szkeptikus vagyok, ami azt illeti.
*Sandít oldalra kacsintva, s bár jól érezte a csípős élt, erre nem vág vissza, inkább mintha elengedte volna a füle mellett, úgy halad tovább. Ám meg lesz ennek a megtorlása, csak nem most!*
- Én csak azt tudom mondani, hogy reménykedjünk abba, hogy egy őrült, eszeveszett medvével fogunk találkozni.
*Jegyzi meg maga elé sejtelmesen, bár e mondathoz többet nem fűz hozzá, a többi, futó gondolatot inkább megtartja magának. Majd nagyot fog nézni a kis hölgyemény, ha meglátja, mivel is van dolguk! Akkor majd bizonyíthat!
Feltűnik neki az a mélyről eredő keserűség, melyet Quae a mágia iránt érez, s melyet nem rest kimondani. Bár Mordach is tud pár hasznos varázsigét, ezeket inkább meg is tartja magának, mert úgy érzi, hogyha ezt elárulja, akkor bizony vége mindennek! El is áshatja magát akkor a hölgy előtt...*
- Kíváncsi vagyok, hogy miért gyűlölöd ennyire a mágiát. Attól, mert egy másik világból kapjuk az erőt, nem hiszem, hogy elegendő ok kell, hogy legyen.
*Beszél kételkedve, s kíváncsian várja a hölgyemény válaszát. Az éjjeli órákban bizony nem rossz olykor az az ige, amit tud az apró fénylő gömbökről, de inkább tiszteletben tartja Quae... 'kívánságát'?!
Ahogy beszélgetnek, váratlanul nagy kiabálás hallatszik a hátuk mögül, s mire Mordach odakapja a fejét, meg is pillantja azt az apró gnómot, ki a vadászok hírvivője itt a városban.*
- Mordach úr, Mordach úr, várjon!
*Kiáltja lihegve, s kis híján össze is esik, ahogy odaér hozzájuk.*
- A vadászok küldtek, van egy kis probléma... *Mordach felvonja egyik szemöldökét*
- És mi lenne az?
- Arról a lényről lenne szó... Elment. *Mordach a másik szemöldökét is felvonja*
- Hogy mit csinált?!
- Elment. Viszont tudják, hogy merre tart... Lent délen van egy kikötő, s az azt körülölelő erdőkben látták. Már széttépett egy embert!!! *kiáltja keservesen* Mordach, az égiekre kérlek, hogy menj, és találd meg!!! *ragadja meg a gnóm a vörös kezét* Kérlek, kérlek!
*Végül a férfi lehámozza a gnóm kezét a sajátjáról, ráhelyezi csöpp vállára a kezét, s biztatóan bólint egyet - ettől a bólintástól még a legidegesebb ember is meg tudna nyugodni... Végül Mordach hátat fordít neki, s végre megindul az erdőbe. Pár perc csend után megszólal, mikor már messze járnak a gnómtól.*
- Hát, amint hallhattad, változott a terv. *húzza el száját* Irány, a kikötő... Bár igazából az sokkal messzebb van, mint a hegyek, s nem is tudom, hogy pontosan merre kell menni... *váratlanul megáll, s mindkét kezét Quae vállára teszi* Hölgyemény, kész vagy velem tartani egy hatalmas kalandban?
*Izgatott és biztató arccal fordul felé, majd elengedi vállait, s indul is tovább, hiszen az idő véges. Tegnap éjjel úgyis vagy egy órát ázott a gazdagnegyedben, így a kis tavi fürdését inkább meghagyja máskorra.*
- Ha jól sejtem, akkor a kikötőtől nincs messze a szülőfalud...
*Jegyzi meg mellékesen, s nemsoká ki is érnek egy kijárt kis ösvényre, ahogy szinte abban a pillanatban rohan át egy vaddisznócsalád.*