Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 20:11:53
Üzenet elküldve: 2015-02-01 20:11:53
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*Már szinte letett minden reményről mikor a lány ismét életjeleket kezd el adni egy csúnya és nyilván véres homokhányás formájában. Ettől már megnyugszik, végtagjai kissé elernyednek a levegőt is nyugodtabban veszi. Reményei szerint a lány megtanulta a leckét. Az új kérdés ami szeme előtt lebeg az miként fogja ismét emberi állapotba hozni mindkettejüket. Az eladásról persze nem tett le, ezt végre fogja hajtani és a körülményeket figyelembe véve irdatlan magas árat fog kérni, de legalábbis egy új öltözéket. Mi tagadás az a köpeny régi jó barátja volt, egyaránt védett hidegtől, esőtől, rasszista idiótáktól és mindenek előtt az átkozott napfénytől.*
-Jól vagy? *Teszi fel a kérdést.* -Dajng *Érkezik rá a válasz. A nők esetében tanúsított rendkívüli hozzá nem értését már több esetben bizonyíthatta és ím egy újabb példa került előtérbe. A lány találata teljesen pontos volt és be is repesztette volna a mélységi koponyáját ha nincs fején az a bizonyos acélsisak. Fél másodpercig farkasszemet néz a szempilláit súroló fadarabbal. aztán mint aki eszét vesztette úgy ront neki a földön fekvő lánynak. Talán el is veszett valamennyi az eszéből mert a homlokáról közben egy apró vércsepp indul meg orrán át a szája irányába. A sötételf egyszerű sorból származik, nem tanították őt vívómesterek ám származása révén naponta része lehetett némi ökölharcban így ököllel és az azt kiegészítő alkarvédőkkel jobban bánik mint az egyszerű átlag. A kardot otthagyja maga mellett és próbálja minél gyorsabban lefegyverezni a lányt amit jelenleg a bunkóra és a nyakában lévő dobókeresztekre kell érteni mivel más fegyverről nem tud. Azt persze nem tudni mennyire sikerül ezeket eltávolítania a lánytól és elhajítania minél messzebbre, ám siker esetén a hajánál fogva igyekszik elrángatni egy fa irányába, próbálva elkerülni a lány rúgásai, és meg sem érezve az esetleges karmolásokat. Ha eddig a kedves arcát mutatta, most végre előkerül az embergyűlölő szadista énje is.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.01 20:15:27
*Már szinte letett minden reményről mikor a lány ismét életjeleket kezd el adni egy csúnya és nyilván véres homokhányás formájában. Ettől már megnyugszik, végtagjai kissé elernyednek a levegőt is nyugodtabban veszi. Reményei szerint a lány megtanulta a leckét. Az új kérdés ami szeme előtt lebeg az miként fogja ismét emberi állapotba hozni mindkettejüket. Az eladásról persze nem tett le, ezt végre fogja hajtani és a körülményeket figyelembe véve irdatlan magas árat fog kérni, de legalábbis egy új öltözéket. Mi tagadás az a köpeny régi jó barátja volt, egyaránt védett hidegtől, esőtől, rasszista idiótáktól és mindenek előtt az átkozott napfénytől.*
-Jól vagy? *Teszi fel a kérdést.* -Dajng *Érkezik rá a válasz. A nők esetében tanúsított rendkívüli hozzá nem értését már több esetben bizonyíthatta és ím egy újabb példa került előtérbe. A lány találata teljesen pontos volt és be is repesztette volna a mélységi koponyáját ha nincs fején az a bizonyos acélsisak. Fél másodpercig farkasszemet néz a szempilláit súroló fadarabbal. aztán mint aki eszét vesztette úgy ront neki a földön fekvő lánynak. Talán el is veszett valamennyi az eszéből mert a homlokáról közben egy apró vércsepp indul meg orrán át a szája irányába. A sötételf egyszerű sorból származik, nem tanították őt vívómesterek ám származása révén naponta része lehetett némi ökölharcban így ököllel és az azt kiegészítő alkarvédőkkel jobban bánik mint az egyszerű átlag. A kardot otthagyja maga mellett és próbálja minél gyorsabban lefegyverezni a lányt amit jelenleg a bunkóra és a nyakában lévő dobókeresztekre kell érteni mivel más fegyverről nem tud. Azt persze nem tudni mennyire sikerül ezeket eltávolítania a lánytól és elhajítania minél messzebbre, ám siker esetén a hajánál fogva igyekszik elrángatni egy fa irányába, próbálva elkerülni a lány rúgásai, és meg sem érezve az esetleges karmolásokat. Ha eddig a kedves arcát mutatta, most végre előkerül az embergyűlölő szadista énje is.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.01 20:15:27
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 19:43:02
Üzenet elküldve: 2015-02-01 19:43:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*Való igaz, ez nem egészen úgy sült el ahogy a lány tervezte. Esze ágába sem volt félholtat játszani, de ha már ennek kellett következnie, akkor ezzel kell tovább vinni a történet fonalát.
A férfi sokat küszködik a test kiemelésével. Hát való igaz egy félvérnek nem kéne ilyen nehéznek lenni, az a pár száz eltitkolt arany fogja elvenni mindkettejük életét, egyszer, de nem most. Úgy tűnik sikerül kievickélniük a partra viszonylag épen. A sötételf ezt mondhatja magáról, a borzasztó megerőltetésen kívül, semmi egyéb baja, még tudatánál van. Oriiza viszont ezt nem mondhatja el magáról. Valahol, egy másik világban ragadt a saját elméjének a foglya.*
~Ideje megpihenned, jó hosszasan, kicsi lány.~
*Kinyílnak a szemei, köhögve ad túl azon a néhány deci vízen, ami a tüdejébe került. Oldalra fordul, hogy legyen hová hányni az iszapos moslékot. Apró homokszemcsék sercegnek a fogai alatt, meglehetősen undorító, ezért néhány nyelv mozdulat után ki is köpi őket, annak rendje és módja szerint. Egyik csuklóján még ott tekereg a férfi szíja. Nem törődik vele. Hátat fordított a másiknak és ez veszélyes ebben a helyzetben, hisz nem tudja, hogy a másik mennyire lestrapált.
Hallgatózik, arra kíváncsi mit csinál a férfi. Semmi fenyegetőt nem érzékel, ezért villámgyorsan elkezdi bontogatni magáról a bőrszíjat, ha eléggé meglazította, hogy kicsússzon belőle a keze nem foglalkozik tovább a kibontással. Ez által egy nagyobb csomó keletkezik a végén, ami elég nehéz, lehetne jobb is de ez is megteszi. Hiányzik a tőre.
Azon gondolkodik mi legyen a következő lépés. Talán ha sikerülne fejbe kólintania a férfit akkor ott maradna a földön egy darabig és akkor elfuthatna. Ez jó terv, egészen addig, hogy szaladni már pedig nem tud, de lebukdácsolhatna a folyó mentén. Mindenesetre egy jól irányzott ütés nem árthat.
Azzal megfordul és ugyanazzal a lendülettel arra a helyre összpontosít a rögtönzött buzogánnyal amerre a férfi fejét sejti.*
*Való igaz, ez nem egészen úgy sült el ahogy a lány tervezte. Esze ágába sem volt félholtat játszani, de ha már ennek kellett következnie, akkor ezzel kell tovább vinni a történet fonalát.
A férfi sokat küszködik a test kiemelésével. Hát való igaz egy félvérnek nem kéne ilyen nehéznek lenni, az a pár száz eltitkolt arany fogja elvenni mindkettejük életét, egyszer, de nem most. Úgy tűnik sikerül kievickélniük a partra viszonylag épen. A sötételf ezt mondhatja magáról, a borzasztó megerőltetésen kívül, semmi egyéb baja, még tudatánál van. Oriiza viszont ezt nem mondhatja el magáról. Valahol, egy másik világban ragadt a saját elméjének a foglya.*
~Ideje megpihenned, jó hosszasan, kicsi lány.~
*Kinyílnak a szemei, köhögve ad túl azon a néhány deci vízen, ami a tüdejébe került. Oldalra fordul, hogy legyen hová hányni az iszapos moslékot. Apró homokszemcsék sercegnek a fogai alatt, meglehetősen undorító, ezért néhány nyelv mozdulat után ki is köpi őket, annak rendje és módja szerint. Egyik csuklóján még ott tekereg a férfi szíja. Nem törődik vele. Hátat fordított a másiknak és ez veszélyes ebben a helyzetben, hisz nem tudja, hogy a másik mennyire lestrapált.
Hallgatózik, arra kíváncsi mit csinál a férfi. Semmi fenyegetőt nem érzékel, ezért villámgyorsan elkezdi bontogatni magáról a bőrszíjat, ha eléggé meglazította, hogy kicsússzon belőle a keze nem foglalkozik tovább a kibontással. Ez által egy nagyobb csomó keletkezik a végén, ami elég nehéz, lehetne jobb is de ez is megteszi. Hiányzik a tőre.
Azon gondolkodik mi legyen a következő lépés. Talán ha sikerülne fejbe kólintania a férfit akkor ott maradna a földön egy darabig és akkor elfuthatna. Ez jó terv, egészen addig, hogy szaladni már pedig nem tud, de lebukdácsolhatna a folyó mentén. Mindenesetre egy jól irányzott ütés nem árthat.
Azzal megfordul és ugyanazzal a lendülettel arra a helyre összpontosít a rögtönzött buzogánnyal amerre a férfi fejét sejti.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 18:41:37
Üzenet elküldve: 2015-02-01 18:41:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*A lány távolabb löki magát. Teheti, hisz az ő mozgását egészen más tényezők akadályozzák mint foglyul ejtőjét. Lassan utána lépked az ő levegője is egyre fogy és csak még inkább vágyik a felszínre mert megteheti. A vér kissé aggasztja és nem csak a nő ára miatt, ami aztán még nagyobb aggodalommal tölti el.* ~Mi a pokol van velem. Plevaen ne legyél hülye!~ *Intézi magának a felszólítást. Felrántja magát a felszínre, azt hiszi már a lány is odafönt van. Lélekben felkészül a hosszú üldözésre és a küzdelemre ami csak még rosszabb állapotba hozza szerencsétlent. Talán ezért viszik szekéren árujukat a nagyüzemi rabszolgaszállítók.* -Pokolba veled. *Hagyja el száját egy szalonkerülő mondat majd ismét lebukik a víz alá. Nem sokkal jutott előrébb. Látja amint szegény kapálózik a vízben és nem jut tovább. Az esze megáll.* ~Vízbe ugrott mikor úszni se tud?~ *Hihetetlen mennyire menekülni akar, vagy épp mennyire ki akart szúrni a mélységivel.* ~Vagy tudta, hogy ki fogom húzni?~ *Meglátása szerint inkább az utóbbi. Amitől kissé felforr az agyvize. valahogy eléri a lány lábát és magához rántja. Aztán ismét felrántja magát. Illetve rántaná ha nem volna olyan nehéz. Ezt megint nem érti mi a pokol ennyire nehéz egy vékonyka félvéren. Így a korábbi gyors felszínre kerülések helyett most lassú és szerencsétlen egykezes mászás következik Még bal hóna alatt a lányt és bal tenyerében a kardot szorongatja.* ~Csak tartson ki az a tű.~ *Az elgondolása rendkívül primitív és egyszerű volt ám úgy tűnik az istenek most az egyszer meghallgatják az imáját.
A tű, a tőr és a köpeny sajnos elvesznek, talán mindörökre. Sem ideje sem ereje nincs visszaszerezni őket amint eljut egy pontra ahol már a maga alacsony termetével is kiér feje a vízből sorsára hagyja a tutajt és félig partra vonszolja a lányt. Egyikőjük sincs kint a folyóból ám ha mindkettejük feje kint van az már elég, hogy a fáradtságtól összeessen és úgy is maradjon. Majd a víz, a levegőhiány és a vértek súlya miatt összeesik a parton és három percen át nem tud mást mint tágra nyílt szemekkel és széttárt karokkal vizet köpni és levegőért kapkodni. Lábait sosem érzett izomláz gyötri, nadrágja átázott akárcsak egyéb rongyai, így már a parton is nehezen mozog. Fogalma sincs mi van a lánnyal, él vagy meghalt most nem tud segíteni. Nem tudja hová tenni gondolatait. Sajnálná ha meghalna, ám ezért a viccért szívesen agyonütné, ugyanakkor elég kapzsi az életben tartásához.* -Na várj csak, mondja mikor sikerül lélegzethez jutnia, ha felkelek innen ez még nagyon megjárod. *Még arra sincs ereje, hogy mindezt egyszerre kimondja amije meg van azt lefoglalja az el nem ájulás. Nem tudja megnézni vajon lélegzik e a lány, se újraéleszteni.*
*A lány távolabb löki magát. Teheti, hisz az ő mozgását egészen más tényezők akadályozzák mint foglyul ejtőjét. Lassan utána lépked az ő levegője is egyre fogy és csak még inkább vágyik a felszínre mert megteheti. A vér kissé aggasztja és nem csak a nő ára miatt, ami aztán még nagyobb aggodalommal tölti el.* ~Mi a pokol van velem. Plevaen ne legyél hülye!~ *Intézi magának a felszólítást. Felrántja magát a felszínre, azt hiszi már a lány is odafönt van. Lélekben felkészül a hosszú üldözésre és a küzdelemre ami csak még rosszabb állapotba hozza szerencsétlent. Talán ezért viszik szekéren árujukat a nagyüzemi rabszolgaszállítók.* -Pokolba veled. *Hagyja el száját egy szalonkerülő mondat majd ismét lebukik a víz alá. Nem sokkal jutott előrébb. Látja amint szegény kapálózik a vízben és nem jut tovább. Az esze megáll.* ~Vízbe ugrott mikor úszni se tud?~ *Hihetetlen mennyire menekülni akar, vagy épp mennyire ki akart szúrni a mélységivel.* ~Vagy tudta, hogy ki fogom húzni?~ *Meglátása szerint inkább az utóbbi. Amitől kissé felforr az agyvize. valahogy eléri a lány lábát és magához rántja. Aztán ismét felrántja magát. Illetve rántaná ha nem volna olyan nehéz. Ezt megint nem érti mi a pokol ennyire nehéz egy vékonyka félvéren. Így a korábbi gyors felszínre kerülések helyett most lassú és szerencsétlen egykezes mászás következik Még bal hóna alatt a lányt és bal tenyerében a kardot szorongatja.* ~Csak tartson ki az a tű.~ *Az elgondolása rendkívül primitív és egyszerű volt ám úgy tűnik az istenek most az egyszer meghallgatják az imáját.
A tű, a tőr és a köpeny sajnos elvesznek, talán mindörökre. Sem ideje sem ereje nincs visszaszerezni őket amint eljut egy pontra ahol már a maga alacsony termetével is kiér feje a vízből sorsára hagyja a tutajt és félig partra vonszolja a lányt. Egyikőjük sincs kint a folyóból ám ha mindkettejük feje kint van az már elég, hogy a fáradtságtól összeessen és úgy is maradjon. Majd a víz, a levegőhiány és a vértek súlya miatt összeesik a parton és három percen át nem tud mást mint tágra nyílt szemekkel és széttárt karokkal vizet köpni és levegőért kapkodni. Lábait sosem érzett izomláz gyötri, nadrágja átázott akárcsak egyéb rongyai, így már a parton is nehezen mozog. Fogalma sincs mi van a lánnyal, él vagy meghalt most nem tud segíteni. Nem tudja hová tenni gondolatait. Sajnálná ha meghalna, ám ezért a viccért szívesen agyonütné, ugyanakkor elég kapzsi az életben tartásához.* -Na várj csak, mondja mikor sikerül lélegzethez jutnia, ha felkelek innen ez még nagyon megjárod. *Még arra sincs ereje, hogy mindezt egyszerre kimondja amije meg van azt lefoglalja az el nem ájulás. Nem tudja megnézni vajon lélegzik e a lány, se újraéleszteni.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 17:53:16
Üzenet elküldve: 2015-02-01 17:53:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*A fogai erősen fogják a tőrt, ám a nehéz mozdulatok és az áramlat rángatása miatt, érzi, hogy serceg az acél felett a csont, nagyon egészségtelenül. A bőrt nehezebb kaszabolni, mint egy kötelet, pazar választás volt a férfi részéről. Félszemében meglátja fodrozódni a víztükröt, majd nem sokkal később a férfi is a látóterébe kerül. Okos húzás volt az a köpeny, de egyben buta is, fél kézzel mit akar tenni? Kikapja a lány szájából a tőrt és aztán? Hagyja megfulladni? Esélyes.
Azonnal hátrébb löki magát a férfi kezének mozdulatától, nem adja olcsón a bőrét. Már-már a levegő is kifut tüdejéből, a kötelék sem szakad el, nem úgy a szája, egy vékony vércsík igyekszik a felszín felé, ahogy a kétségbeesett lány szabdalja a szíjat. A reszelés nagyon lassú, muszáj mást kitalálnia. Nagyokat ránt a fején és szeletelni kezdi a köteléket, ami úgy tűnik, enged. Az egyik kezét ki is tudja szabadítni, igaz a másikra úgy rácsúszott, hogy az nem fog kijönni egykönnyen. Nem is kell, egyelőre az egyik keze elég lesz. A tőrt még a szájban tartva igyekszik fel kalimpálni a felszínre, hátat fordítva a férfinak.
Nem jár sikerrel. Úgy véli, egyre távolodik a felszín, pedig ő oly erősen igyekszik fel. Kitépi szájából a tőrt és kétségbe esetten kezd levegő után kapkodni. Buborékok ezrei csapnak fel a felszínre, némelyik keveredik az ugyancsak felfelé szálló vérrel. Most lesz vége mindennek. Végül abba marad a riadt kalimpálás, kicsúszik kezéből a tőr, szeme előtt pedig elsötétül a víztükrön csillogó napfény.*
*A fogai erősen fogják a tőrt, ám a nehéz mozdulatok és az áramlat rángatása miatt, érzi, hogy serceg az acél felett a csont, nagyon egészségtelenül. A bőrt nehezebb kaszabolni, mint egy kötelet, pazar választás volt a férfi részéről. Félszemében meglátja fodrozódni a víztükröt, majd nem sokkal később a férfi is a látóterébe kerül. Okos húzás volt az a köpeny, de egyben buta is, fél kézzel mit akar tenni? Kikapja a lány szájából a tőrt és aztán? Hagyja megfulladni? Esélyes.
Azonnal hátrébb löki magát a férfi kezének mozdulatától, nem adja olcsón a bőrét. Már-már a levegő is kifut tüdejéből, a kötelék sem szakad el, nem úgy a szája, egy vékony vércsík igyekszik a felszín felé, ahogy a kétségbeesett lány szabdalja a szíjat. A reszelés nagyon lassú, muszáj mást kitalálnia. Nagyokat ránt a fején és szeletelni kezdi a köteléket, ami úgy tűnik, enged. Az egyik kezét ki is tudja szabadítni, igaz a másikra úgy rácsúszott, hogy az nem fog kijönni egykönnyen. Nem is kell, egyelőre az egyik keze elég lesz. A tőrt még a szájban tartva igyekszik fel kalimpálni a felszínre, hátat fordítva a férfinak.
Nem jár sikerrel. Úgy véli, egyre távolodik a felszín, pedig ő oly erősen igyekszik fel. Kitépi szájából a tőrt és kétségbe esetten kezd levegő után kapkodni. Buborékok ezrei csapnak fel a felszínre, némelyik keveredik az ugyancsak felfelé szálló vérrel. Most lesz vége mindennek. Végül abba marad a riadt kalimpálás, kicsúszik kezéből a tőr, szeme előtt pedig elsötétül a víztükrön csillogó napfény.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 17:39:03
Üzenet elküldve: 2015-02-01 17:39:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*A lány képességeinek során jól szórakozik. Eddig is szórakozott vele nyilvánvalónak érzi ennek a folytatását. Sajnos a lány tréfái nem csak ártatlan viccekből és kihívó viselkedésből áll a következő pillanatban a csónaknak használt fatönk, veszélyesen ingataggá válik.* -Hé, mit... *A felettébb ingerült mondatot már nincs ideje befejezni mert a következő pillanatban mindketten vízbe borulnak. Ha összekötözött kézzel nehéz kivergődni a partra, akkor nagy köpenyben nehéz alkar és lábszárvédőkkel szinte lehetetlen. Hát igen, nem számított rá, hogy a lány úszni akar. Minden erejét megfeszítve kapálódzik a folyó sodrása és a végtagjain lévő súly ellen. Szerencséjére ő nem a túlpartot, hanem a választott tutajt pécézi ki céljául. A rönk még mindig ott van mellette és ha nem is egyszerűen, de képes megkapaszkodni benne egy lélegzet erejéig. Mindenek előtt még meglévő nyilait tartalmazó tegezét nagy lendítéssel a túlpartra hajítja. Szenvedélye az íjászat és íjászeszközeit egy világért sem cserélné el. Majd szét is néz a fodrozódó vízfelszínen.* ~Ez meg hova a pokolba tűnhetett.~ *A lányt se a vízfelszínen se a túlparton nem találja. Teljesen érti mit akart a nőszemély, inkább meghal mintsem, hogy egy barbár banda rabszolgája legyen és akkor már vele is végezni fog.* -Na, azt nem. *Alkarvédőjéből ismét előrántja az egyik tűt és egy erős döféssel tiszta víz köpenyének bal ujját a rönkhöz szegezi. Nagy levegőt vesz és kihúzza bal kezét a köpenyből és elmerül a víz alá, közben a köpeny jobb ujja is kifordul helyéről és az egykor olyan nagy becsben tartott ruhadarab most az egyetlen kapocs közte és az életet adó felszín között, egy kötél amin lelóghat a mélybe. Már amíg a szeg helyén marad. A folyó még ahhoz se elég mély, hogy a rendszert teljes egészében kihasználja, lábaival leér az iszapos talajig. Nincs sok ideje. Ha nem ér fel a felszínre hamarosan megfullad, ám szinte bármikor felránthatja magát.
Az összekötözött kezű fuldokló lányt, hamar kiszúrja, nem távolodott el messzire. Feléje indul jobbjában az életet adó köpeny amit a biztonság kedvéért még kétszer áthurkol csuklója körül, és a kard hüvellyel együtt.* ~Ezt jól megcsináltad.~ *Gondolja a szenvedő lányt nézve, szeméből rettentő düh tükröződik a lányra, mintha azt mondanák, "nem várom, meg amíg megfulladsz, én magam öllek meg". Elindul felé. A víz alatt minden lépés ólomsúlyúnak hat, csak a fajára jellemző állóképesség tudja előre küldeni. Bal keze előre nyúlik, megpróbálja kiszedni a tőrt a lány szájából anélkül, hogy az megsérülne, vagy átszakadna a lányt féken tartó kötés. A sors kegyetlen fintoraként a lányt épp annak az aranynak a súlya tartja víz alatt amit találkozásukkor nem akart odaadni.*
*A lány képességeinek során jól szórakozik. Eddig is szórakozott vele nyilvánvalónak érzi ennek a folytatását. Sajnos a lány tréfái nem csak ártatlan viccekből és kihívó viselkedésből áll a következő pillanatban a csónaknak használt fatönk, veszélyesen ingataggá válik.* -Hé, mit... *A felettébb ingerült mondatot már nincs ideje befejezni mert a következő pillanatban mindketten vízbe borulnak. Ha összekötözött kézzel nehéz kivergődni a partra, akkor nagy köpenyben nehéz alkar és lábszárvédőkkel szinte lehetetlen. Hát igen, nem számított rá, hogy a lány úszni akar. Minden erejét megfeszítve kapálódzik a folyó sodrása és a végtagjain lévő súly ellen. Szerencséjére ő nem a túlpartot, hanem a választott tutajt pécézi ki céljául. A rönk még mindig ott van mellette és ha nem is egyszerűen, de képes megkapaszkodni benne egy lélegzet erejéig. Mindenek előtt még meglévő nyilait tartalmazó tegezét nagy lendítéssel a túlpartra hajítja. Szenvedélye az íjászat és íjászeszközeit egy világért sem cserélné el. Majd szét is néz a fodrozódó vízfelszínen.* ~Ez meg hova a pokolba tűnhetett.~ *A lányt se a vízfelszínen se a túlparton nem találja. Teljesen érti mit akart a nőszemély, inkább meghal mintsem, hogy egy barbár banda rabszolgája legyen és akkor már vele is végezni fog.* -Na, azt nem. *Alkarvédőjéből ismét előrántja az egyik tűt és egy erős döféssel tiszta víz köpenyének bal ujját a rönkhöz szegezi. Nagy levegőt vesz és kihúzza bal kezét a köpenyből és elmerül a víz alá, közben a köpeny jobb ujja is kifordul helyéről és az egykor olyan nagy becsben tartott ruhadarab most az egyetlen kapocs közte és az életet adó felszín között, egy kötél amin lelóghat a mélybe. Már amíg a szeg helyén marad. A folyó még ahhoz se elég mély, hogy a rendszert teljes egészében kihasználja, lábaival leér az iszapos talajig. Nincs sok ideje. Ha nem ér fel a felszínre hamarosan megfullad, ám szinte bármikor felránthatja magát.
Az összekötözött kezű fuldokló lányt, hamar kiszúrja, nem távolodott el messzire. Feléje indul jobbjában az életet adó köpeny amit a biztonság kedvéért még kétszer áthurkol csuklója körül, és a kard hüvellyel együtt.* ~Ezt jól megcsináltad.~ *Gondolja a szenvedő lányt nézve, szeméből rettentő düh tükröződik a lányra, mintha azt mondanák, "nem várom, meg amíg megfulladsz, én magam öllek meg". Elindul felé. A víz alatt minden lépés ólomsúlyúnak hat, csak a fajára jellemző állóképesség tudja előre küldeni. Bal keze előre nyúlik, megpróbálja kiszedni a tőrt a lány szájából anélkül, hogy az megsérülne, vagy átszakadna a lányt féken tartó kötés. A sors kegyetlen fintoraként a lányt épp annak az aranynak a súlya tartja víz alatt amit találkozásukkor nem akart odaadni.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 16:57:56
Üzenet elküldve: 2015-02-01 16:57:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*Milyen romantikus helyzet kerekedett itt. Ez a férfi ahhoz képest, hogy kegyetlen rabló bandita elég segítőkész és milyen kedves. Ettől még Oriiza nem fogja jobban kedvelni, lévén, amit tett vele. Elrabolni egy ártatlan hölgyet az erdőből. Ez minden kedvességet és segítséget beárnyékol.
Ahogy kifutnak a vízre a fél-elf alig láthatóan fészkelődni kezd, mintha kényelmetlenül ülne. Előre kötözött kezeit belemélyeszti a fába, még szerencse, hogy ilyen szép hosszúak a körmei. A karjaival is rásegít a fészkelődésre, s ahogy igyekszik kilendíteni a tuskót a menetirányból nem rest válaszolgatni a kérdésekre sem.*
- Megfizethetetlen kincs vagyok. *Mondja nem kevés beképzeltséggel a hangjában.* Talán hét és tizenkétezer arany közé tenném a mércét. Tudok főzni, vadászni, dalolni, lanton, furulyán és dobon játszani, legendákat sorolni rímben és lírában is. Lopni, csalni, hazudni.
*Talán a túl, erős kezdés miatt azt hiheti a férfi, hogy csak viccel, de ez nem tréfa. Valóban szakosodott bárd. Vizsgázni ugyan nem volt ideje, mert elfoglalta az éhhalál leküzdése. Viszont úgy hallotta a bárdok akadémiája amúgy sem egy híres intézmény.*
- Egy első osztályú bárd volt a mesterem.
*Suluk valóban első osztályú bárd volt és kiváló szélhámos. Nem untatja a férfit az ő történetével, már a vadász isten sem aratott nagy sikert, ezért nem fűz hozzá sokkal többet. Inkább a csónakocska elmozdításán fáradozik, ami több kevesebb sikerrel hamarosan oldalra fordul. Amint a férfi észreveszi, hogy nem a hullámok lökdösik a tuskót, a lány egy hatalmas lendülettel a vízbe veti magát.
Valóban nehéz kötözött kézzel úszni, elvégre nem tengeri elfnek született. Léteznek egyáltalán ezek a lények? Nem ezeket hívják sellőnek? Nincs ideje most ezen morfondírozni, ki kell találnia, hogy evickéljen ki a partra. Remélhetőleg a férfi is víz alatt van, így több esélye van lelépni. Kalimpál a lábaival, hátha feljuthat a felszínre. Ez nem megy egykönnyen, a kezei sem segítenek sokat, azt éri el a csapkodással, hogy körbe-körbe merül le a fenékre. Nem túl mély a víz, de nem is elég sekély. Eléri a feneket, ahonnan lábbal próbál elrugaszkodni. Közben vészesen fogy a levegője. Nem ér fel a felszínig. Ez bosszantó. Valószínűleg itt leli halálát, ha nem tudja gyorsan kiszabadítani a kezét. Talán a tőre segíthet.
Azzal szétfeszíti mellénye egyik felét és kipöcköli a tőrt a helyéről. Próbálja a szájába venni, ami meglepő módon sikerül és fűrészelni kezdi a bőrt. Nehéz és előbb vágja el a száját, mint a szíjat. Azért kitartóan próbálkozik.*
*Milyen romantikus helyzet kerekedett itt. Ez a férfi ahhoz képest, hogy kegyetlen rabló bandita elég segítőkész és milyen kedves. Ettől még Oriiza nem fogja jobban kedvelni, lévén, amit tett vele. Elrabolni egy ártatlan hölgyet az erdőből. Ez minden kedvességet és segítséget beárnyékol.
Ahogy kifutnak a vízre a fél-elf alig láthatóan fészkelődni kezd, mintha kényelmetlenül ülne. Előre kötözött kezeit belemélyeszti a fába, még szerencse, hogy ilyen szép hosszúak a körmei. A karjaival is rásegít a fészkelődésre, s ahogy igyekszik kilendíteni a tuskót a menetirányból nem rest válaszolgatni a kérdésekre sem.*
- Megfizethetetlen kincs vagyok. *Mondja nem kevés beképzeltséggel a hangjában.* Talán hét és tizenkétezer arany közé tenném a mércét. Tudok főzni, vadászni, dalolni, lanton, furulyán és dobon játszani, legendákat sorolni rímben és lírában is. Lopni, csalni, hazudni.
*Talán a túl, erős kezdés miatt azt hiheti a férfi, hogy csak viccel, de ez nem tréfa. Valóban szakosodott bárd. Vizsgázni ugyan nem volt ideje, mert elfoglalta az éhhalál leküzdése. Viszont úgy hallotta a bárdok akadémiája amúgy sem egy híres intézmény.*
- Egy első osztályú bárd volt a mesterem.
*Suluk valóban első osztályú bárd volt és kiváló szélhámos. Nem untatja a férfit az ő történetével, már a vadász isten sem aratott nagy sikert, ezért nem fűz hozzá sokkal többet. Inkább a csónakocska elmozdításán fáradozik, ami több kevesebb sikerrel hamarosan oldalra fordul. Amint a férfi észreveszi, hogy nem a hullámok lökdösik a tuskót, a lány egy hatalmas lendülettel a vízbe veti magát.
Valóban nehéz kötözött kézzel úszni, elvégre nem tengeri elfnek született. Léteznek egyáltalán ezek a lények? Nem ezeket hívják sellőnek? Nincs ideje most ezen morfondírozni, ki kell találnia, hogy evickéljen ki a partra. Remélhetőleg a férfi is víz alatt van, így több esélye van lelépni. Kalimpál a lábaival, hátha feljuthat a felszínre. Ez nem megy egykönnyen, a kezei sem segítenek sokat, azt éri el a csapkodással, hogy körbe-körbe merül le a fenékre. Nem túl mély a víz, de nem is elég sekély. Eléri a feneket, ahonnan lábbal próbál elrugaszkodni. Közben vészesen fogy a levegője. Nem ér fel a felszínig. Ez bosszantó. Valószínűleg itt leli halálát, ha nem tudja gyorsan kiszabadítani a kezét. Talán a tőre segíthet.
Azzal szétfeszíti mellénye egyik felét és kipöcköli a tőrt a helyéről. Próbálja a szájába venni, ami meglepő módon sikerül és fűrészelni kezdi a bőrt. Nehéz és előbb vágja el a száját, mint a szíjat. Azért kitartóan próbálkozik.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 16:32:24
Üzenet elküldve: 2015-02-01 16:32:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*A lány felébredt, láthatóan nincs elragadtatva, a kötéstől, de még mindig együttműködik a férfival. Segít neki felállni aztán a kérésnek engedve leporolja a koszt a nő hátsó feléről keze talán többet is időzik rajta mint az feltétlen szükséges lenne, bár minden földet nem tud leszedni, a bőrnadrág még mindig jobban bírja a gyűrődést mintha egy egyszerű szövetruha lenne. Abból soha nem szednék ki ezt a koszt.* -Attól tartok a járművünk sem épp a legtisztább jószág. *Jegyzi meg miután végzett.* -Vigyázzon bele ne essen a vízbe, összekötött kézzel macerás úszni.
*Megvárja amíg a nő elhelyezkedik majd mögé ül a rögtönzött vízi járművön és a karddal ellöki magát a parttól, majd amennyire képességei engedik kézzel lábban evezni kezd.*
-Ami azt illeti maga az első akit elraboltam. *Húzza el a szája szélét.* -Azt mondom nyitottnak kell lenni az újításokra. Hisz sok az üres zsebű utazó akiknél akkor sem lenne kevesebb ha húszan rabolnák ki. Ellenben ők maguk talán értékes árucikkek lehetnek. *Ám még semmi sincs eldöntve. Ha a törzsfő rááll az üzletre talán végleg átáll a rabszolgák kereskedelemére. Persze ez attól is függ mennyit kap a nagy fehér főnök zsebéből.* -Ebben van a jövő.
*Jegyzi meg később. Elgondolkozik rajta vajon mi kéne még ehhez az üzletághoz.* ~Láncok, bilincsek, egy hátas.~ *Talán a lány árából már el is indíthatná az üzletet.* ~Meg kéne pár ork csatlós, nagy csúnya bunkókkal.~
-Amúgy ha a hadúr megkérdezi, mennyit kérek a leszállításáért mit mondjak neki? Vannak olyan képességei, amik esetleg növelik az értékét? *Ezt már az elején meg kellett volna kérdeznie. Nem hiába ez az első szállítmánya, még csak most tanulja a szakmát.* -Tud esetleg főzni? Varrni? *A barbárok habitusa alapján talán ezen adottságok még fontosabbak mint lány kinézete.* -Ért az állatokhoz, vagy a gyógynövényekhez? *A nyakában lévő kendő után, sejti, jól dob a fémkeresztekkel, ám a tény, miszerint a lány bárkit hátba dobhat egy konyhakéssel inkább érdemel titoktartást mint reklámot. Ha nem történik valami út közben nemsokára elérik a túlpartot és végre a törzs területére léphetnek.*
*A lány felébredt, láthatóan nincs elragadtatva, a kötéstől, de még mindig együttműködik a férfival. Segít neki felállni aztán a kérésnek engedve leporolja a koszt a nő hátsó feléről keze talán többet is időzik rajta mint az feltétlen szükséges lenne, bár minden földet nem tud leszedni, a bőrnadrág még mindig jobban bírja a gyűrődést mintha egy egyszerű szövetruha lenne. Abból soha nem szednék ki ezt a koszt.* -Attól tartok a járművünk sem épp a legtisztább jószág. *Jegyzi meg miután végzett.* -Vigyázzon bele ne essen a vízbe, összekötött kézzel macerás úszni.
*Megvárja amíg a nő elhelyezkedik majd mögé ül a rögtönzött vízi járművön és a karddal ellöki magát a parttól, majd amennyire képességei engedik kézzel lábban evezni kezd.*
-Ami azt illeti maga az első akit elraboltam. *Húzza el a szája szélét.* -Azt mondom nyitottnak kell lenni az újításokra. Hisz sok az üres zsebű utazó akiknél akkor sem lenne kevesebb ha húszan rabolnák ki. Ellenben ők maguk talán értékes árucikkek lehetnek. *Ám még semmi sincs eldöntve. Ha a törzsfő rááll az üzletre talán végleg átáll a rabszolgák kereskedelemére. Persze ez attól is függ mennyit kap a nagy fehér főnök zsebéből.* -Ebben van a jövő.
*Jegyzi meg később. Elgondolkozik rajta vajon mi kéne még ehhez az üzletághoz.* ~Láncok, bilincsek, egy hátas.~ *Talán a lány árából már el is indíthatná az üzletet.* ~Meg kéne pár ork csatlós, nagy csúnya bunkókkal.~
-Amúgy ha a hadúr megkérdezi, mennyit kérek a leszállításáért mit mondjak neki? Vannak olyan képességei, amik esetleg növelik az értékét? *Ezt már az elején meg kellett volna kérdeznie. Nem hiába ez az első szállítmánya, még csak most tanulja a szakmát.* -Tud esetleg főzni? Varrni? *A barbárok habitusa alapján talán ezen adottságok még fontosabbak mint lány kinézete.* -Ért az állatokhoz, vagy a gyógynövényekhez? *A nyakában lévő kendő után, sejti, jól dob a fémkeresztekkel, ám a tény, miszerint a lány bárkit hátba dobhat egy konyhakéssel inkább érdemel titoktartást mint reklámot. Ha nem történik valami út közben nemsokára elérik a túlpartot és végre a törzs területére léphetnek.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 15:54:57
Üzenet elküldve: 2015-02-01 15:54:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*Nehezen ébred, idegesíti ez a fütyörészés, mintha egy madár ülne a homlokán. Máris reggel van? Az első dolog, amit meglát az az elf csuklyás feje. Hunyorog a napsugarak erős fényétől. Amikor feltápászkodna, veszi észre, hogy valami van a kezeivel. Arca elé emeli az összekötözött mancsait.*
- Mi a fityfiritty? Erre tényleg szükség van?
*Választ nem is vár. A férfi szerint látszólag szükség van rá és akármit csinál, akkor sem fogja kioldani. Megpróbál talpra állni, amennyire tud. Amint újra két lábbal a földön áll leporolja magát. Bár nagy része a kosznak a hátsó részén van, és oda nagyon nem tud elnyúlni emiatt az átkozott kötözés miatt. Gonoszan néz a férfira.*
- Megtennéd, hogy segítesz leporolni a hátsó részemet, ha már ilyen kedves voltál?
*Azzal hátat fordít neki és megrázza a seggét, sürgetve ezzel a takarítást. Utálja, ha tele van gallyakkal, meg levelekkel, a rohadt vízről már nem is beszélve. Ha megvolt a gyors cica mosdás odatipeg a „tutajhoz”. Ránéz, aztán a férfire, aztán megint a rönkre. Aztán megint a férfire és a kezében tartott kardra.*
- Képes volt a szíjával összekötözni? Ez olyan romantikus. Azt hittem egy rablónál van kötél, vagy nem szakosodott fél-ember rabló?
*Azzal választ sem várva, dühösen fordít hátat. Megrázza a fejét, amikor a rönkre néz. Végül leküzdi a nem tetszését és letelepszik az elejére.*
- Ha szálka megy a tomporomba, megöllek.
*Nehezen ébred, idegesíti ez a fütyörészés, mintha egy madár ülne a homlokán. Máris reggel van? Az első dolog, amit meglát az az elf csuklyás feje. Hunyorog a napsugarak erős fényétől. Amikor feltápászkodna, veszi észre, hogy valami van a kezeivel. Arca elé emeli az összekötözött mancsait.*
- Mi a fityfiritty? Erre tényleg szükség van?
*Választ nem is vár. A férfi szerint látszólag szükség van rá és akármit csinál, akkor sem fogja kioldani. Megpróbál talpra állni, amennyire tud. Amint újra két lábbal a földön áll leporolja magát. Bár nagy része a kosznak a hátsó részén van, és oda nagyon nem tud elnyúlni emiatt az átkozott kötözés miatt. Gonoszan néz a férfira.*
- Megtennéd, hogy segítesz leporolni a hátsó részemet, ha már ilyen kedves voltál?
*Azzal hátat fordít neki és megrázza a seggét, sürgetve ezzel a takarítást. Utálja, ha tele van gallyakkal, meg levelekkel, a rohadt vízről már nem is beszélve. Ha megvolt a gyors cica mosdás odatipeg a „tutajhoz”. Ránéz, aztán a férfire, aztán megint a rönkre. Aztán megint a férfire és a kezében tartott kardra.*
- Képes volt a szíjával összekötözni? Ez olyan romantikus. Azt hittem egy rablónál van kötél, vagy nem szakosodott fél-ember rabló?
*Azzal választ sem várva, dühösen fordít hátat. Megrázza a fejét, amikor a rönkre néz. Végül leküzdi a nem tetszését és letelepszik az elejére.*
- Ha szálka megy a tomporomba, megöllek.
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 15:21:57
Üzenet elküldve: 2015-02-01 15:21:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Át a folyón//
*A tuskó amit szerzett csak nagyon erős jóindulattal nevezhető tutajnak vagy csónaknak. Alkalmas a folyón való átjutásra és neki csak ez számít. Miután ezzel végzett visszatér a lányhoz még egyszer ellenőrzi, elég erősen tartanak e a csattok és a szíjak. Nincs megelégedve az eredménnyel egy rostkötél biztosabb és tartósabb megoldás lett volna, ám az most nem áll a rendelkezésére. Visszamászik a fára és alszik reggelig. Már nehezebb a feljutás, hisz baljában kénytelen a kardot tartani. Nem fél, hogy esetleg rajtuk üt valaki vagy valami az éjszaka. Úgyis a tűz mellet alvó lányt vennék észre először neki meg bőven lenne ideje felébredni, kitörölni a csipát a szeméből és csendben agyonlőni mindet mire azok túlesnek a fenyegetésen és a bemutatkozáson.
Szó szerint a nap első idegesítő sugara ébreszti. Innentől már a reggeli rutin érvényesül, csuklyát fel fáról le, fegyvert fel, embert elintézni. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal egy félemberrel van dolga és csak fel kell ébresztenie. Odamegy az alvó lányhoz, megfogja annak "rabláncát" és halkan ám nem kissé pofátlanul fütyörészni kezd. A támadásnál is ugyanezt a módszert alkalmazta, a füttyszó ugyanolyan figyelemkeltő ám nem annyira vészjósló mint ha rögtön az értékeket követelné. Egyszerűen csak jelzi, jelen van.*
-Kis mackó, azt hiszem ideje indulnunk. *Bök a rögtönzött tutaj irányába. A kard ezúttal hüvelyével együtt van kezében, hisz már nincs nála a szíj ami az övén tarthatná.* -Magáé az első hely. *Még ha látszólag fegyvertelen, akkor sem akar senkit a háta mögött tudni. Ez valami ősi szeszély lehet mert még mások előre törnek ő születése óta keményen küzd az utolsó helyért.*
*A tuskó amit szerzett csak nagyon erős jóindulattal nevezhető tutajnak vagy csónaknak. Alkalmas a folyón való átjutásra és neki csak ez számít. Miután ezzel végzett visszatér a lányhoz még egyszer ellenőrzi, elég erősen tartanak e a csattok és a szíjak. Nincs megelégedve az eredménnyel egy rostkötél biztosabb és tartósabb megoldás lett volna, ám az most nem áll a rendelkezésére. Visszamászik a fára és alszik reggelig. Már nehezebb a feljutás, hisz baljában kénytelen a kardot tartani. Nem fél, hogy esetleg rajtuk üt valaki vagy valami az éjszaka. Úgyis a tűz mellet alvó lányt vennék észre először neki meg bőven lenne ideje felébredni, kitörölni a csipát a szeméből és csendben agyonlőni mindet mire azok túlesnek a fenyegetésen és a bemutatkozáson.
Szó szerint a nap első idegesítő sugara ébreszti. Innentől már a reggeli rutin érvényesül, csuklyát fel fáról le, fegyvert fel, embert elintézni. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal egy félemberrel van dolga és csak fel kell ébresztenie. Odamegy az alvó lányhoz, megfogja annak "rabláncát" és halkan ám nem kissé pofátlanul fütyörészni kezd. A támadásnál is ugyanezt a módszert alkalmazta, a füttyszó ugyanolyan figyelemkeltő ám nem annyira vészjósló mint ha rögtön az értékeket követelné. Egyszerűen csak jelzi, jelen van.*
-Kis mackó, azt hiszem ideje indulnunk. *Bök a rögtönzött tutaj irányába. A kard ezúttal hüvelyével együtt van kezében, hisz már nincs nála a szíj ami az övén tarthatná.* -Magáé az első hely. *Még ha látszólag fegyvertelen, akkor sem akar senkit a háta mögött tudni. Ez valami ősi szeszély lehet mert még mások előre törnek ő születése óta keményen küzd az utolsó helyért.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 14:56:27
Üzenet elküldve: 2015-02-01 14:56:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Egy néhány órát ül ugyanabban a testtartásban, térdeit átölelve, fejét a folyó felé hajtva. Ahogy hallgatja, a gázlón át vándorló víz csobogását arra gondol, hogy mit rontott el élete kezdetétől idáig, hogy ezt kell érdemelnie. Persze volt ennél rosszabb is. Nem is a helyzettel van a baj, csak azzal, hogy józan állapotban maradt magára, éjszaka. Még ha ágyban aludna, akkor is nehéz lenne, itt viszont a fagyos szél kering feje felett és még csak el sem tud bújni a világ elől azzal, hogy magára húz egy pokrócot.
Már az életének kezdete sem volt könnyű. Ezerszer, ha nem milliószor feltette magának a kérdést, hogy miképpen született erre a világra? Lehet, hogy az eredeti szülei szerették egymást? Vagy csak egy gonosz lelkű ember használt ki egy magára maradt sötételf lányt? Vagy fordítva?
Ha ezeket nem is vesszük figyelembe, miért küldték el pár év után, hogy két ember fogadja gondjába? Azok az emberek miért nem szerették kellőképpen? Miért nem építették az önbizalmát kedves szavakkal?
Azért még hiányoznak. Hiszen akkor olyan szép volt minden, kint az erdőben mások szeme elől elrejtőzve. Akkor miért haltak meg? Azok a napok óta kóborló banditák, miért égették porig a viskójukat? Miért nem kértek segítséget helyette? Miért ölték meg Azaryt és miért ölték meg Runat? Miért dobták ki a város szélére miután megerőszakolták őt? Miért nem dobták inkább a folyóba? Az a gyógyító miért szentelte idejét, hogy összekaparja? Hogy azután szolgálattal rója le a tartozását?
Miért szeretett bele egy szélhámos, tolvajba, aki aztán az életét áldozta azért, hogy a lány élhessen tovább? Miért akarta, hogy éljen? Mi értelme az ilyen életnek? S az összes kérdés közül a legfontosabb, miért nem ivott ma este?
Miközben egyedül maradt a sötétben a gondolataival, arra lesz figyelmes, hogy nedves az arca. Észre sem vette, hogy könnyezik. Olyan régen maradt már magára józanul, hogy el is felejtette, hogy az elmélkedés után ez következik. Letörli a szeme alól a sós könnyeket és közelebb húzódik a tűzhöz. Hátára fekszik és az éjszakai égre mereszti, hasonló színű szemeit, majd lassan elnyomja a fáradtság.
Észre sem veszi, ahogy a másik a kezeit kötözi. Örül, hogy végre alhat, nem zavarja sem a pattogó tűz, sem a hideg föld, még a kövek, sem amik a hátát nyomják.*
*Egy néhány órát ül ugyanabban a testtartásban, térdeit átölelve, fejét a folyó felé hajtva. Ahogy hallgatja, a gázlón át vándorló víz csobogását arra gondol, hogy mit rontott el élete kezdetétől idáig, hogy ezt kell érdemelnie. Persze volt ennél rosszabb is. Nem is a helyzettel van a baj, csak azzal, hogy józan állapotban maradt magára, éjszaka. Még ha ágyban aludna, akkor is nehéz lenne, itt viszont a fagyos szél kering feje felett és még csak el sem tud bújni a világ elől azzal, hogy magára húz egy pokrócot.
Már az életének kezdete sem volt könnyű. Ezerszer, ha nem milliószor feltette magának a kérdést, hogy miképpen született erre a világra? Lehet, hogy az eredeti szülei szerették egymást? Vagy csak egy gonosz lelkű ember használt ki egy magára maradt sötételf lányt? Vagy fordítva?
Ha ezeket nem is vesszük figyelembe, miért küldték el pár év után, hogy két ember fogadja gondjába? Azok az emberek miért nem szerették kellőképpen? Miért nem építették az önbizalmát kedves szavakkal?
Azért még hiányoznak. Hiszen akkor olyan szép volt minden, kint az erdőben mások szeme elől elrejtőzve. Akkor miért haltak meg? Azok a napok óta kóborló banditák, miért égették porig a viskójukat? Miért nem kértek segítséget helyette? Miért ölték meg Azaryt és miért ölték meg Runat? Miért dobták ki a város szélére miután megerőszakolták őt? Miért nem dobták inkább a folyóba? Az a gyógyító miért szentelte idejét, hogy összekaparja? Hogy azután szolgálattal rója le a tartozását?
Miért szeretett bele egy szélhámos, tolvajba, aki aztán az életét áldozta azért, hogy a lány élhessen tovább? Miért akarta, hogy éljen? Mi értelme az ilyen életnek? S az összes kérdés közül a legfontosabb, miért nem ivott ma este?
Miközben egyedül maradt a sötétben a gondolataival, arra lesz figyelmes, hogy nedves az arca. Észre sem vette, hogy könnyezik. Olyan régen maradt már magára józanul, hogy el is felejtette, hogy az elmélkedés után ez következik. Letörli a szeme alól a sós könnyeket és közelebb húzódik a tűzhöz. Hátára fekszik és az éjszakai égre mereszti, hasonló színű szemeit, majd lassan elnyomja a fáradtság.
Észre sem veszi, ahogy a másik a kezeit kötözi. Örül, hogy végre alhat, nem zavarja sem a pattogó tűz, sem a hideg föld, még a kövek, sem amik a hátát nyomják.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 14:35:35
Üzenet elküldve: 2015-02-01 14:35:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*A vacsorát igyekszik gyorsan elfogyasztani. A feléje vágott pálcák nem esnek jól neki, ám nem várhat hálát azért amit a vele tett. Panaszra nincs oka, a lány elsőrangú fogoly bár ez valószínűleg megváltozik, ha lakott területre érnek. Ott már nem lesz mivel fenyegetnie a lányt.* -Örülök, hogy ízlett az étel. *Próbálja felvenni a fonalat.* -Jó éjszakát, kívánok és ha kérhetem vigyázzon hazafelé. *A folyóban még lemossa az öt nyíltól a rajtuk maradt halat aztán egy közeli fa ágai között helyezi magát kényelembe. A föld hideg a tűz mellett pedig kiszolgáltatott lenne. Útitársánál jóval pihentebb, hisz ő nemsokkal a találkozásuk előtt kelt fel. Meg akarja várni amíg a lány elalszik, ám nem tudja az vajon mikor következik be. Talán el se tud aludni, hisz egy rablótámadás után és egy életre szóló fogság előtt nehezen jön álom az emberek szemére. Ha azt látja elaludt, lassan lemászik a fáról, majd megpróbálja a kardhüvelyt tartó szíjjakkal összekötni a kezeit. Elég kellemetlen lenne a lánynak így ébredni ám ha a mélységi át akar kelni a folyón, még inkább ha nem akar megszégyenülni a törzs előtt akkor szükségesnek látja ennek a lépésnek a megtételét. A megkötözött lányt aztán otthagyja és megpróbál egy átkelésre alkalmas rönköt találni a folyóparton. Most gondolkozik el először azon, vajon mit fog csinálni vele az a hadúr és van is néhány elképzelése. ha egyszer meggazdagodik talán ő is vásárol pár szolgát és majd ő is kegyetlenkedni fog velük. Ettől a gondolattól a hideg rázza ki, bár nem érti miért. Itt ő egy küldönc, egy közvetítő, csak meghosszabbítása valaki más akaratának, ám a gondolat, hogy valaki egyszer az ő akaratának meghosszabbítása lesz és olyan kezek nőnek rá amiknek minden bűne rá hárul azt nehezen tudja megemészteni.* ~Majd hozzászokok valahogy.~
*A vacsorát igyekszik gyorsan elfogyasztani. A feléje vágott pálcák nem esnek jól neki, ám nem várhat hálát azért amit a vele tett. Panaszra nincs oka, a lány elsőrangú fogoly bár ez valószínűleg megváltozik, ha lakott területre érnek. Ott már nem lesz mivel fenyegetnie a lányt.* -Örülök, hogy ízlett az étel. *Próbálja felvenni a fonalat.* -Jó éjszakát, kívánok és ha kérhetem vigyázzon hazafelé. *A folyóban még lemossa az öt nyíltól a rajtuk maradt halat aztán egy közeli fa ágai között helyezi magát kényelembe. A föld hideg a tűz mellett pedig kiszolgáltatott lenne. Útitársánál jóval pihentebb, hisz ő nemsokkal a találkozásuk előtt kelt fel. Meg akarja várni amíg a lány elalszik, ám nem tudja az vajon mikor következik be. Talán el se tud aludni, hisz egy rablótámadás után és egy életre szóló fogság előtt nehezen jön álom az emberek szemére. Ha azt látja elaludt, lassan lemászik a fáról, majd megpróbálja a kardhüvelyt tartó szíjjakkal összekötni a kezeit. Elég kellemetlen lenne a lánynak így ébredni ám ha a mélységi át akar kelni a folyón, még inkább ha nem akar megszégyenülni a törzs előtt akkor szükségesnek látja ennek a lépésnek a megtételét. A megkötözött lányt aztán otthagyja és megpróbál egy átkelésre alkalmas rönköt találni a folyóparton. Most gondolkozik el először azon, vajon mit fog csinálni vele az a hadúr és van is néhány elképzelése. ha egyszer meggazdagodik talán ő is vásárol pár szolgát és majd ő is kegyetlenkedni fog velük. Ettől a gondolattól a hideg rázza ki, bár nem érti miért. Itt ő egy küldönc, egy közvetítő, csak meghosszabbítása valaki más akaratának, ám a gondolat, hogy valaki egyszer az ő akaratának meghosszabbítása lesz és olyan kezek nőnek rá amiknek minden bűne rá hárul azt nehezen tudja megemészteni.* ~Majd hozzászokok valahogy.~
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 13:38:29
Üzenet elküldve: 2015-02-01 13:38:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Mire a férfi visszaér a halászatból Oriiza a fenekén ül térdeit felhúzva. El kell ismernie, hogy ügyes volt, öt hal ilyen gyorsan és már sülnek is a tűz körül. Olyan morcosan nézi a férfit, hogy már majdnem a szemével nyársalja fel. Ha nem ő lenne az egyetlen fogoly, talán szövetkezhetne, és ketten rá tudnák lökni a sötételfet a tűzre. De sajnos ez nem fog megvalósulni lévén, hogy senki más nincs a környéken. Átkozott balszerencse.
A halzsír lassan olvadni kezd és a bőrük barnára vált, a lány elveszi az egyiket és majszolni kezdi. Mint egy kisasszony nagyjából az első falatig, utána rákap az ízére és fél perc leforgása alatt már csak gerinc marad az állatból. Nyelvéről szedegeti a szálkákat. Milyen finom, miért kell ilyen macerásnak lennie? Jót tesz a gyomrának egy kis szilárd étel. Egy másik dögért nyúl, amit szintén csontig rág. Már ha lehet így mondani. A farka finom ropogósra sült, kellemes rágcsálni való az étel után. Kettővel végzett. A többit meghagyja a másiknak, lássa, kivel van dolga. A két pálcát viszont hozzá vágja a férfihoz, csak úgy bosszúból. Nem tűnik fel neki, hogy a másik igen híján van a jó látásnak.*
- Köszönöm a vacsorát, első osztályú volt. Csak nem lazac? Amit a mackók szoktak falni? Vagy az északabbra honos? Ja, igaz is mennyivel tartozom? Ne is álmodjon borravalóról, a pincér borzasztó faragatlan volt!
*Humorizál, miközben a vízhez sétál, hogy leöblítse ujjait. Nem túl kellemes a halszag. Egy perc után visszatelepszik az eddigi helyére. Milyen hideg van, így egyhelyben. Persze a tűz ad egy kis meleget, de az nem helyettesíti egy fogadó kényelmes, pihe puha ágyát. Karjait kezeivel dörzsölgeti, legalább a férfi nem fog megfagyni abban a köpenyben. Nem csoda, hogy úgy magára húzta azt a csuklyát.*
*Mire a férfi visszaér a halászatból Oriiza a fenekén ül térdeit felhúzva. El kell ismernie, hogy ügyes volt, öt hal ilyen gyorsan és már sülnek is a tűz körül. Olyan morcosan nézi a férfit, hogy már majdnem a szemével nyársalja fel. Ha nem ő lenne az egyetlen fogoly, talán szövetkezhetne, és ketten rá tudnák lökni a sötételfet a tűzre. De sajnos ez nem fog megvalósulni lévén, hogy senki más nincs a környéken. Átkozott balszerencse.
A halzsír lassan olvadni kezd és a bőrük barnára vált, a lány elveszi az egyiket és majszolni kezdi. Mint egy kisasszony nagyjából az első falatig, utána rákap az ízére és fél perc leforgása alatt már csak gerinc marad az állatból. Nyelvéről szedegeti a szálkákat. Milyen finom, miért kell ilyen macerásnak lennie? Jót tesz a gyomrának egy kis szilárd étel. Egy másik dögért nyúl, amit szintén csontig rág. Már ha lehet így mondani. A farka finom ropogósra sült, kellemes rágcsálni való az étel után. Kettővel végzett. A többit meghagyja a másiknak, lássa, kivel van dolga. A két pálcát viszont hozzá vágja a férfihoz, csak úgy bosszúból. Nem tűnik fel neki, hogy a másik igen híján van a jó látásnak.*
- Köszönöm a vacsorát, első osztályú volt. Csak nem lazac? Amit a mackók szoktak falni? Vagy az északabbra honos? Ja, igaz is mennyivel tartozom? Ne is álmodjon borravalóról, a pincér borzasztó faragatlan volt!
*Humorizál, miközben a vízhez sétál, hogy leöblítse ujjait. Nem túl kellemes a halszag. Egy perc után visszatelepszik az eddigi helyére. Milyen hideg van, így egyhelyben. Persze a tűz ad egy kis meleget, de az nem helyettesíti egy fogadó kényelmes, pihe puha ágyát. Karjait kezeivel dörzsölgeti, legalább a férfi nem fog megfagyni abban a köpenyben. Nem csoda, hogy úgy magára húzta azt a csuklyát.*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 13:12:17
Üzenet elküldve: 2015-02-01 13:12:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Mindig elképesztette az éjjeli erdő látványa, a teremtmények többsége láthatatlanságának teljes tudatában veszi birtokba a világot. Nincs ez másképp a halakkal sem akik balsorsukra pont vele futottak össze. Mire a tűz lobogni kezd le is lő belőlük ötöt. A lány még mindig ott van ráadásul a kardját sem szegezi feléje. Egyetlen baja, hogy nem látta hova lett. A fényhez úgy ahogy hozzá tudja szoktatni magát, ám a tűz fényében és az erdő sötét kontrasztjában vak akár a denevér. Ezt mindenképp el akarja titkolni ezért visszaveszi sokat látott köpenyét és úgy a szemébe húzza annak csuklyáját mint még soha, nehogy hunyorogni lássák. Ráadásképp a legdiadalittasabb mosolyát ölti az arcára. Azt kívánja bár mindig ilyen könnyű dolga lenne. Persze, ha tudna a lánynál lévő erszényről nem lenne ennyire boldog.
Egyik alkarvédőjéből kirántja a tűt és sorban kibelezi a halakat, majd a folyóba hajítja a szükségtelen alkatrészeket. Alighanem élete legfurább vacsorája elé néz, vele szemben egy fél-ember aki legszívesebben lenyakazná, előtte egy átkozott erőd mögötte meg a fenevadakkal teli erdő. Mondhatni teljes lelki nyugalommal ül egy farkasverem fölött.
A belezés után minden halat rátűz arra a vesszőre amivel lelőtte őket, és sorban leszúrja őket a tűz köré. Keze ekkor találja meg a tűz mellé helyezett kardot amit gyorsan el is rak.* -Jó étvágy. *Dől hátra próbálva megsaccolni mikorra sülnek meg az állatok.* -Egyen amennyit csak tud, holnap nehéz napunk lesz. *Főleg neki lesz nehéz napja. Ha mindent rendben akar lebonyolítani.*
*Mindig elképesztette az éjjeli erdő látványa, a teremtmények többsége láthatatlanságának teljes tudatában veszi birtokba a világot. Nincs ez másképp a halakkal sem akik balsorsukra pont vele futottak össze. Mire a tűz lobogni kezd le is lő belőlük ötöt. A lány még mindig ott van ráadásul a kardját sem szegezi feléje. Egyetlen baja, hogy nem látta hova lett. A fényhez úgy ahogy hozzá tudja szoktatni magát, ám a tűz fényében és az erdő sötét kontrasztjában vak akár a denevér. Ezt mindenképp el akarja titkolni ezért visszaveszi sokat látott köpenyét és úgy a szemébe húzza annak csuklyáját mint még soha, nehogy hunyorogni lássák. Ráadásképp a legdiadalittasabb mosolyát ölti az arcára. Azt kívánja bár mindig ilyen könnyű dolga lenne. Persze, ha tudna a lánynál lévő erszényről nem lenne ennyire boldog.
Egyik alkarvédőjéből kirántja a tűt és sorban kibelezi a halakat, majd a folyóba hajítja a szükségtelen alkatrészeket. Alighanem élete legfurább vacsorája elé néz, vele szemben egy fél-ember aki legszívesebben lenyakazná, előtte egy átkozott erőd mögötte meg a fenevadakkal teli erdő. Mondhatni teljes lelki nyugalommal ül egy farkasverem fölött.
A belezés után minden halat rátűz arra a vesszőre amivel lelőtte őket, és sorban leszúrja őket a tűz köré. Keze ekkor találja meg a tűz mellé helyezett kardot amit gyorsan el is rak.* -Jó étvágy. *Dől hátra próbálva megsaccolni mikorra sülnek meg az állatok.* -Egyen amennyit csak tud, holnap nehéz napunk lesz. *Főleg neki lesz nehéz napja. Ha mindent rendben akar lebonyolítani.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 12:23:29
Üzenet elküldve: 2015-02-01 12:23:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Nem igazán érti, hogy mi folyik itt. Először még meg akarta kötözni, aztán mégis elengedi, most meg konkrétan a kezébe nyom egy kardot és, mintha minden magától értetődő lenne, azt várja, hogy fát vágjon.
Aztán egyértelmű lesz számára az útbaigazítás. A szélrózsa minden irányában a halál elkerülhetetlen kaszája várja. Gyilkosok, gyilkos vadak, szellemek, ördögök, mérges pókok. Ennyi elég is, hogy meggyőzze magát. Maradni fog.
Sóhajtva elveszi a kardot, ami nagy. Meglepően nagy és ebből adódóan nehéz. Olyan nehéz, hogy megkell feszítenie mindkét karjának izmát, hogyha fát akar vele aprítani. Milyen szégyen, egy ilyen gyönyörű kardot nem gyilkolásra használni. Egyszerű fejszének a sorsára jut. Talán ha levágná a fickót, akkor nyugodtan alhatna és reggel újra útnak indul.
Igen ez nagyon jó terv. Előbb kap, nyilat a homloka közepébe mintsem meglendítse ezt az acél kolosszust. Az istenszerelmére ez nehéz, nem egy tőr, amivel fürgén lehet mozogni. Talán ha letámasztaná és elővenné, a tőrét átvághatná a nyakát. Mire ezen vacillál a férfi már fél lábbal a vízben van. A víz hideg. Morogva fordít hátat és kaszabolni kezd a karddal néhány ágacskát, majd néhány vastagabb gallyat is és végül a gyújtóst is összeszedi. A fakéreg jó lesz. Ilyenkor elég száraz.*
- A fene essen beléd.
*Tagolja a mondatot, miközben nagy elánnal hasogat. Nem kíméli a kardot, kit érdekel nem az övé. Ezek után meggondolja a másik, hogy mit adjon a nő kezébe. Hö hö.
Amint végez, a fákkal összehordja őket egy szárazabb pontra és a gyufával próbálkozik. Rohadt szél. Már a harmadik lángot oltja el, amikor végre begyullad a száraz fű és kéreg keveréke. Kezébe fogja a füstölgő csomót és szépen puhán fújni kezdi. Egy lélegzet, aztán még egy és még vagy öt. A hatodik fújásra lángok csapnak fel a csomóból. Gyorsan a fakupac közepére ejti, hogy azt nyaldossák a lángnyelvek, ne az Ő kezét.*
- Kész az átkozott tüzed. Remélem, megfelel Terold úrfi.
*Térdén ülve mímel meghajlást. Nem szándékozta elhinni, hogy ez a férfi igazi neve, de nem is számít, ha nem akarja megmondani, akkor így járt. Oriiza sem mondta el a vezetéknevét. Csak a mihez tartás véget. A kardot a tűz mellé teszi, nem óhajtja több ideig a kezében tartani, mint ameddig muszáj.
Körbe tekint. Túl késő van, hamarosan sötét lesz. Innen nincs menekvés, majd talán holnap. Ez a fa vágás úgy is kinyírta a vállát. Meghúzhatta az egyik ideges mozdulatnál, ezt is jól megcsinálta, dicséri is magát. Vállveregetés helyett, csak dagasztást ad magának, ami ugyan fáj, de idővel jobb lesz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:19:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*Nem igazán érti, hogy mi folyik itt. Először még meg akarta kötözni, aztán mégis elengedi, most meg konkrétan a kezébe nyom egy kardot és, mintha minden magától értetődő lenne, azt várja, hogy fát vágjon.
Aztán egyértelmű lesz számára az útbaigazítás. A szélrózsa minden irányában a halál elkerülhetetlen kaszája várja. Gyilkosok, gyilkos vadak, szellemek, ördögök, mérges pókok. Ennyi elég is, hogy meggyőzze magát. Maradni fog.
Sóhajtva elveszi a kardot, ami nagy. Meglepően nagy és ebből adódóan nehéz. Olyan nehéz, hogy megkell feszítenie mindkét karjának izmát, hogyha fát akar vele aprítani. Milyen szégyen, egy ilyen gyönyörű kardot nem gyilkolásra használni. Egyszerű fejszének a sorsára jut. Talán ha levágná a fickót, akkor nyugodtan alhatna és reggel újra útnak indul.
Igen ez nagyon jó terv. Előbb kap, nyilat a homloka közepébe mintsem meglendítse ezt az acél kolosszust. Az istenszerelmére ez nehéz, nem egy tőr, amivel fürgén lehet mozogni. Talán ha letámasztaná és elővenné, a tőrét átvághatná a nyakát. Mire ezen vacillál a férfi már fél lábbal a vízben van. A víz hideg. Morogva fordít hátat és kaszabolni kezd a karddal néhány ágacskát, majd néhány vastagabb gallyat is és végül a gyújtóst is összeszedi. A fakéreg jó lesz. Ilyenkor elég száraz.*
- A fene essen beléd.
*Tagolja a mondatot, miközben nagy elánnal hasogat. Nem kíméli a kardot, kit érdekel nem az övé. Ezek után meggondolja a másik, hogy mit adjon a nő kezébe. Hö hö.
Amint végez, a fákkal összehordja őket egy szárazabb pontra és a gyufával próbálkozik. Rohadt szél. Már a harmadik lángot oltja el, amikor végre begyullad a száraz fű és kéreg keveréke. Kezébe fogja a füstölgő csomót és szépen puhán fújni kezdi. Egy lélegzet, aztán még egy és még vagy öt. A hatodik fújásra lángok csapnak fel a csomóból. Gyorsan a fakupac közepére ejti, hogy azt nyaldossák a lángnyelvek, ne az Ő kezét.*
- Kész az átkozott tüzed. Remélem, megfelel Terold úrfi.
*Térdén ülve mímel meghajlást. Nem szándékozta elhinni, hogy ez a férfi igazi neve, de nem is számít, ha nem akarja megmondani, akkor így járt. Oriiza sem mondta el a vezetéknevét. Csak a mihez tartás véget. A kardot a tűz mellé teszi, nem óhajtja több ideig a kezében tartani, mint ameddig muszáj.
Körbe tekint. Túl késő van, hamarosan sötét lesz. Innen nincs menekvés, majd talán holnap. Ez a fa vágás úgy is kinyírta a vállát. Meghúzhatta az egyik ideges mozdulatnál, ezt is jól megcsinálta, dicséri is magát. Vállveregetés helyett, csak dagasztást ad magának, ami ugyan fáj, de idővel jobb lesz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:19:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 10:30:21
Üzenet elküldve: 2015-02-01 10:30:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
-Hát szolgálónak se néz ki igazán. Ha így állítunk be, jó esetben azt hiszik átvertem magát, rosszabb esetben, hogy őket akarom. *Hisz a ruházata még úgy ahogy rendben van, fegyveres és sehol egy átkozott kötél. Arra mégse hivatkozhat, hogy épp nem volt nála.* -Bár jobban belegondolva sötétben sem szerencsés beállítani hozzájuk. *Főleg egy mélységinek. Az emberek érthetetlen módon félnek a sötéttől, miért ne félnének azoktól akik itt érzik otthon magukat. A lány nincs egyedül fáradtságával. Valahol szíve mélyén azt remélte majd a törzsnél ehet és pihenhet. Persze tart egy késő délutáni torokvágástól, mégis csak emberek közé mennek, bár tény, volt már rosszabb társaságban is.* -Lényeg a lényeg, ha el akarom adni előbb meg kell kötöznöm magát, és jelenleg sehol egy madzag. *Nem tudni a fogoly szemében látta meg az éhség jeleit, vagy a gyomorkorgását hallja meg, esetleg a saját gyomra az ami korogni kezd mindenesetre a következő kérdést teszi fel.* -Nem éhes? *A sötételf mindenesetre enni akar, annak pedig komoly feltételei vannak. A folyó itt folyik a lába alatt, pár halat gond nélkül ki tudna lőni akkor viszont itt kéne hagynia a lányt. Már csak az a kérdés miként tartsa addig itt. Így látszólag a legostobább dolgot teszi meg. Útbaigazítást ad.*
-Tudja mit, talán mégis hagyom megszökni. *Szája gúnyos mosolyra húzódik. Kezével dél felé mutat.* -Ha két-három napig gyalogol arrafelé talán elérheti a kikötőt. A folyó az egyetlen vízforrás, élelem sajnos nincs. *Aztán keletnek mutat vissza a város felé.* -Ha arra indul reggelre ismét a városban lehet. Sajnos kedves munkatársaim épp most kezdtek bele a munkába így kissé nagy most a nyüzsgés. *Végül északra mutat Arthenior erdeje felé.* -Arra csak még több erdő van, és farkasok, irbiszek, lumpusfulgurok, wargok és a frász se tudja mi mert élő ember még nem jutott át a déli erdőkből az északiakba. *A folyón túl meg a Thargorradok törzse akik a két már csak szórakozásból is levadásznák a mélységit ha a lány megkéri rá őket. Ezt valahogy nem tartja fontosnak megemlíteni.
Köpenyét egy fa ágára teríti, így felfedi az alatta hordott olcsó vértet és fémsisakot. Egyszerűen nem akarta eláztatni a ruhadarabot. Íjával és értéktelen csonthegyű nyilaival pedig halászni indul. Kardját a lány kezébe nyomja önvédelmi és faaprítási célzattal. A pengén látszik jóval hosszabb mint amit a sötételfnek méretéből adódóan forgatnia kéne. A tőrről sajnos még mindig nem tud.* -Javaslom rakjon jó nagy tüzet. Az elriasztja a vadakat. ~Vagy idecsal valami kétlábú vadat, ami elég ostoba pénzével, vagy munkaerejével kiváltani a lányt.~
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.01 10:45:51
-Hát szolgálónak se néz ki igazán. Ha így állítunk be, jó esetben azt hiszik átvertem magát, rosszabb esetben, hogy őket akarom. *Hisz a ruházata még úgy ahogy rendben van, fegyveres és sehol egy átkozott kötél. Arra mégse hivatkozhat, hogy épp nem volt nála.* -Bár jobban belegondolva sötétben sem szerencsés beállítani hozzájuk. *Főleg egy mélységinek. Az emberek érthetetlen módon félnek a sötéttől, miért ne félnének azoktól akik itt érzik otthon magukat. A lány nincs egyedül fáradtságával. Valahol szíve mélyén azt remélte majd a törzsnél ehet és pihenhet. Persze tart egy késő délutáni torokvágástól, mégis csak emberek közé mennek, bár tény, volt már rosszabb társaságban is.* -Lényeg a lényeg, ha el akarom adni előbb meg kell kötöznöm magát, és jelenleg sehol egy madzag. *Nem tudni a fogoly szemében látta meg az éhség jeleit, vagy a gyomorkorgását hallja meg, esetleg a saját gyomra az ami korogni kezd mindenesetre a következő kérdést teszi fel.* -Nem éhes? *A sötételf mindenesetre enni akar, annak pedig komoly feltételei vannak. A folyó itt folyik a lába alatt, pár halat gond nélkül ki tudna lőni akkor viszont itt kéne hagynia a lányt. Már csak az a kérdés miként tartsa addig itt. Így látszólag a legostobább dolgot teszi meg. Útbaigazítást ad.*
-Tudja mit, talán mégis hagyom megszökni. *Szája gúnyos mosolyra húzódik. Kezével dél felé mutat.* -Ha két-három napig gyalogol arrafelé talán elérheti a kikötőt. A folyó az egyetlen vízforrás, élelem sajnos nincs. *Aztán keletnek mutat vissza a város felé.* -Ha arra indul reggelre ismét a városban lehet. Sajnos kedves munkatársaim épp most kezdtek bele a munkába így kissé nagy most a nyüzsgés. *Végül északra mutat Arthenior erdeje felé.* -Arra csak még több erdő van, és farkasok, irbiszek, lumpusfulgurok, wargok és a frász se tudja mi mert élő ember még nem jutott át a déli erdőkből az északiakba. *A folyón túl meg a Thargorradok törzse akik a két már csak szórakozásból is levadásznák a mélységit ha a lány megkéri rá őket. Ezt valahogy nem tartja fontosnak megemlíteni.
Köpenyét egy fa ágára teríti, így felfedi az alatta hordott olcsó vértet és fémsisakot. Egyszerűen nem akarta eláztatni a ruhadarabot. Íjával és értéktelen csonthegyű nyilaival pedig halászni indul. Kardját a lány kezébe nyomja önvédelmi és faaprítási célzattal. A pengén látszik jóval hosszabb mint amit a sötételfnek méretéből adódóan forgatnia kéne. A tőrről sajnos még mindig nem tud.* -Javaslom rakjon jó nagy tüzet. Az elriasztja a vadakat. ~Vagy idecsal valami kétlábú vadat, ami elég ostoba pénzével, vagy munkaerejével kiváltani a lányt.~
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.01 10:45:51
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 01:17:29
Üzenet elküldve: 2015-02-01 01:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Már a második fickóba botlik bele egyetlen nap leforgása alatt akinek, ajj semmi sem jó! Azt tudta, hogy nehéz a férfiakkal, de hogy ennyire. Még a nőkre mondják, hogy hisztisek, eszem megáll. Ez is csak vacillál itt a helyett, hogy fejest ugrana magától a vízbe.
Átadja a férfinek az amulettjét, egyetlen szó nélkül. Ez a helyzet annyira nevetséges, hogy már nincs is értelme küszködni vele. Talán megnézi magának azokat a barbárokat, ahogy a férfi fogalmazott. Te jó ég. Végtére is úgy szép az élet, ha zajlik nem igaz? Talán nem lesz belőle örömlány. Vagy! Vagy akár lehetne is, úgy könnyebb megszökni, ha egy részeg örömmámorban fürdőző férfi elveszti minden realitás érzékét, így talán meg is léphetne. Vagy akkor is megléphet, amikor bezárják a börtönükbe. Nem éppen egy jó zárnyitó, de hát meg kell tanulni azt is.
Mi lesz, ha elveszik mindenét? Az nem jó, az nagyon nem. A pénz még csak-csak, de a fegyvere. Hm. Jobb lett volna odaadni a pénzét ennek a fickónak itt. Na, nem. Nem lett volna jobb. Rohadjon, meg ott ahol van. Azt reméli, hogy miután itt végeztek visszafelé megtámadja valami nagymacska ezt az alakot.*
~Hogy is állunk? Itt ez a víz. Ez jó kezdet. Talán ha bele tudnám lökni. Hm. Nem halna meg, DE azzal is elérnék valamit. Talán csak egy kis bosszúvágy azzal, hogy eláztatom. Talán nem öl meg, de a fenébe is ezt jogomnak érzem megtenni!~
- Miért nemes hölgynek nézek ki? Téged is az asztal alá iszlak bubukám.
*Persze talán nem célszerű a legnagyobb gyengeségével büszkélkedni, de hát, ha egyszer kihozza a sodrából ez a jószág. Eléggé kezd durcás lenni. Éhes is szomjas is, hideg van, fáradt is. Hajnal óta talpon van és még csak nem is evett és a melengető teáját is elpazarolta a nélkül, hogy egy kortyot a hasába tudott volna irányítani. Elhatározza, most itt az összes isten színe előtt, hogy ez a mélységi szörnyeteg, sőt még az a másik ember is fizetni fog ezért. Oh ho hoo csúnyán meg fognak fizetni.*
- Addig éljek is!
*Mondja ki hangosan, amit egy két köhintéssel próbál palástolni. Zaklatott lett és ez nem előny egy ilyen helyzetben.*
*Már a második fickóba botlik bele egyetlen nap leforgása alatt akinek, ajj semmi sem jó! Azt tudta, hogy nehéz a férfiakkal, de hogy ennyire. Még a nőkre mondják, hogy hisztisek, eszem megáll. Ez is csak vacillál itt a helyett, hogy fejest ugrana magától a vízbe.
Átadja a férfinek az amulettjét, egyetlen szó nélkül. Ez a helyzet annyira nevetséges, hogy már nincs is értelme küszködni vele. Talán megnézi magának azokat a barbárokat, ahogy a férfi fogalmazott. Te jó ég. Végtére is úgy szép az élet, ha zajlik nem igaz? Talán nem lesz belőle örömlány. Vagy! Vagy akár lehetne is, úgy könnyebb megszökni, ha egy részeg örömmámorban fürdőző férfi elveszti minden realitás érzékét, így talán meg is léphetne. Vagy akkor is megléphet, amikor bezárják a börtönükbe. Nem éppen egy jó zárnyitó, de hát meg kell tanulni azt is.
Mi lesz, ha elveszik mindenét? Az nem jó, az nagyon nem. A pénz még csak-csak, de a fegyvere. Hm. Jobb lett volna odaadni a pénzét ennek a fickónak itt. Na, nem. Nem lett volna jobb. Rohadjon, meg ott ahol van. Azt reméli, hogy miután itt végeztek visszafelé megtámadja valami nagymacska ezt az alakot.*
~Hogy is állunk? Itt ez a víz. Ez jó kezdet. Talán ha bele tudnám lökni. Hm. Nem halna meg, DE azzal is elérnék valamit. Talán csak egy kis bosszúvágy azzal, hogy eláztatom. Talán nem öl meg, de a fenébe is ezt jogomnak érzem megtenni!~
- Miért nemes hölgynek nézek ki? Téged is az asztal alá iszlak bubukám.
*Persze talán nem célszerű a legnagyobb gyengeségével büszkélkedni, de hát, ha egyszer kihozza a sodrából ez a jószág. Eléggé kezd durcás lenni. Éhes is szomjas is, hideg van, fáradt is. Hajnal óta talpon van és még csak nem is evett és a melengető teáját is elpazarolta a nélkül, hogy egy kortyot a hasába tudott volna irányítani. Elhatározza, most itt az összes isten színe előtt, hogy ez a mélységi szörnyeteg, sőt még az a másik ember is fizetni fog ezért. Oh ho hoo csúnyán meg fognak fizetni.*
- Addig éljek is!
*Mondja ki hangosan, amit egy két köhintéssel próbál palástolni. Zaklatott lett és ez nem előny egy ilyen helyzetben.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 00:58:02
Üzenet elküldve: 2015-02-01 00:58:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Egyre közelebb és közelebb a cél. A lány már nem ellenkezik így jó ütemben tudnak előrehaladni. Szerencséjére a vadak többsége még alszik és kedves munkatársaiba sem sikerül belefutniuk. Nem jó kimondani, de egy banditának csak jót jelent egy másik bandita halála.* -Terold. *Mutatkozik be a Kagan előtt használt álnéven.* -Rätest Terold. *Illeszti a kardlapot a lány kezébe, amolyan pacsi gyanánt. Amaz persze hamar rájöhet, egyik név sem tartozik sötételf családhoz. A törzs mindenesetre ezen a néven ismeri és jobb ha ez így is marad.* -Valaha nem volt bajom a szellemekkel, ám mostanság nem igazán kedvelem őket. *Olybá tűnhet a mélységinek mindennel és mindenkivel baja van ami csak a világot alkotja és tényleg elég magának való típus.* -A szellemekkel nem lehet beszélni, nem lehet megölni, vagy csapdába csalni őket. Minden mágus aki hasonlóval próbálkozott már halott. Úgy játszanak velünk ahogy kedvük tartja. *Azért a dolgokhoz némi magyarázatot is illenék fűznie, ez így önmagában még a világutálathoz is túl száraz. Ezen felül talán ideje egy válasznak is, hisz nem beszéltetheti a lányt az út végéig.* -Tudod volt itt az erdőben egy Daeros nevű ember hím. Csak kétszer láttam, egyszer félholtan, egyszer meg teljesen halottként. *Szabad baljával megvakarja állát próbál visszaemlékezni a szaftos részletekre. Amit jelen esetben szó szerint kell érteni.* -Amit hallottam róla az alapján ügyes vadász volt, gyakorlott íjász, speciális felszereléssel. Aztán rátalált a gyűrűre... *Elégedett mosoly szalad át az arcán, hisz bármilyen közel is volt a halálhoz, akárhány fát vágott ki maga alatt ostobaságból, ő mégis túlélte a ékszert.* -Előbb az őrületbe kergette, aztán ledarálta az agyát és a fülein folyatta ki. Nem volt egy szép látvány. *Lassan elérik a folyót, miközben rájuk is esteledik. Ez már komoly kihívás. Nem elég, hogy át kell juttatnia a lányt, még arra is ügyelnie kell, nehogy a hideg vízben megfázzon vagy az áramlattal elszökjön előle.* ~Bár lenne most kéznél egy ló.~ *Igen az állat mindenképp megkönnyítené a dolgukat. Ha eladja a lányt talán inkább hátasra kéne költenie a pénzt mint altatónyilakra.
Egy kicsit közelebb lép a parthoz, a kard még mindig a lányra szegeződik, nem örülne ha az egy hirtelen ötlettől vezérelve belökné őt a jeges folyóba. Annyira azért nem hidegvérű. Átúszni átúszhatnák, ám azzal szobát bérelnének a törzs ispotályában. Egy farönkön is átkelhetnének, ám akkor mindkét kezét lefoglalná az evezés, nem tudna figyelni az árura és félő, hogy az inkább lehajózik a tengerig mintsem kiskacsaként kövesse a csuklyást mégis ez az utóbbi eset lesz célravezető.* -Nos kis mackó. Azt hiszem mégis szükségem lesz az amulettedre. *Nyújtja előre bal kezét még jobbjával még mindig a kardot markolja. Persze nem a rágcsáló erejére kíváncsi, csupán össze akarja kötni a lány kezét. Összekötött kézzel nem ajánlatos a vízbe ugrani, ráadásul már közel az erőd és egy fegyveres, ápolt, alig szakadt nőt mégiscsak nehezen tudna áruba bocsátani. Elég ha kiveri a hisztériát, hogy "ő márpedig... " és nemhogy az üzletet utasítják el, de komoly eséllyel a mélységit nyúzzák meg az ottaniak.* -Ha el akarlak adni, nem nézhetsz ki nemes hölgyként.
*Egyre közelebb és közelebb a cél. A lány már nem ellenkezik így jó ütemben tudnak előrehaladni. Szerencséjére a vadak többsége még alszik és kedves munkatársaiba sem sikerül belefutniuk. Nem jó kimondani, de egy banditának csak jót jelent egy másik bandita halála.* -Terold. *Mutatkozik be a Kagan előtt használt álnéven.* -Rätest Terold. *Illeszti a kardlapot a lány kezébe, amolyan pacsi gyanánt. Amaz persze hamar rájöhet, egyik név sem tartozik sötételf családhoz. A törzs mindenesetre ezen a néven ismeri és jobb ha ez így is marad.* -Valaha nem volt bajom a szellemekkel, ám mostanság nem igazán kedvelem őket. *Olybá tűnhet a mélységinek mindennel és mindenkivel baja van ami csak a világot alkotja és tényleg elég magának való típus.* -A szellemekkel nem lehet beszélni, nem lehet megölni, vagy csapdába csalni őket. Minden mágus aki hasonlóval próbálkozott már halott. Úgy játszanak velünk ahogy kedvük tartja. *Azért a dolgokhoz némi magyarázatot is illenék fűznie, ez így önmagában még a világutálathoz is túl száraz. Ezen felül talán ideje egy válasznak is, hisz nem beszéltetheti a lányt az út végéig.* -Tudod volt itt az erdőben egy Daeros nevű ember hím. Csak kétszer láttam, egyszer félholtan, egyszer meg teljesen halottként. *Szabad baljával megvakarja állát próbál visszaemlékezni a szaftos részletekre. Amit jelen esetben szó szerint kell érteni.* -Amit hallottam róla az alapján ügyes vadász volt, gyakorlott íjász, speciális felszereléssel. Aztán rátalált a gyűrűre... *Elégedett mosoly szalad át az arcán, hisz bármilyen közel is volt a halálhoz, akárhány fát vágott ki maga alatt ostobaságból, ő mégis túlélte a ékszert.* -Előbb az őrületbe kergette, aztán ledarálta az agyát és a fülein folyatta ki. Nem volt egy szép látvány. *Lassan elérik a folyót, miközben rájuk is esteledik. Ez már komoly kihívás. Nem elég, hogy át kell juttatnia a lányt, még arra is ügyelnie kell, nehogy a hideg vízben megfázzon vagy az áramlattal elszökjön előle.* ~Bár lenne most kéznél egy ló.~ *Igen az állat mindenképp megkönnyítené a dolgukat. Ha eladja a lányt talán inkább hátasra kéne költenie a pénzt mint altatónyilakra.
Egy kicsit közelebb lép a parthoz, a kard még mindig a lányra szegeződik, nem örülne ha az egy hirtelen ötlettől vezérelve belökné őt a jeges folyóba. Annyira azért nem hidegvérű. Átúszni átúszhatnák, ám azzal szobát bérelnének a törzs ispotályában. Egy farönkön is átkelhetnének, ám akkor mindkét kezét lefoglalná az evezés, nem tudna figyelni az árura és félő, hogy az inkább lehajózik a tengerig mintsem kiskacsaként kövesse a csuklyást mégis ez az utóbbi eset lesz célravezető.* -Nos kis mackó. Azt hiszem mégis szükségem lesz az amulettedre. *Nyújtja előre bal kezét még jobbjával még mindig a kardot markolja. Persze nem a rágcsáló erejére kíváncsi, csupán össze akarja kötni a lány kezét. Összekötött kézzel nem ajánlatos a vízbe ugrani, ráadásul már közel az erőd és egy fegyveres, ápolt, alig szakadt nőt mégiscsak nehezen tudna áruba bocsátani. Elég ha kiveri a hisztériát, hogy "ő márpedig... " és nemhogy az üzletet utasítják el, de komoly eséllyel a mélységit nyúzzák meg az ottaniak.* -Ha el akarlak adni, nem nézhetsz ki nemes hölgyként.
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 00:28:36
Üzenet elküldve: 2015-02-01 00:28:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*A telihold megvilágítja a tájat amely így halvány fényben játszik. A köpenye már kezd átázni amit gombócba gyűrve tesz be a táskájába és bosszankodik, hogy miért nem hozott otthonról Shrre olajat amivel át volt itatva a felsője, hogy vízhatlan legyen. Leugrik a lováról és az állat csak pár lépés után veszi észre, hogy lovasa már nincs a helyén. Kérdőn tekint Scorragera aki a táskájában kutakodik. A pipájáért nyúl és miközben a füst kígyó ként tekereg nyaka körül felveri a sátrat. Szokásához híven zümmög dudorászik és lassú dalokat énekel. *
-Elfáradtál? *Két madzag csomójának kibogozásán fáradozik miközben lovával beszélget*
-Nem sokára otthon leszünk a barlangunkban. Nem kell kinn aludnod de kapsz te is egy ponyvát ha esne. *Tüzet nem rak mert nincs már ereje és szüksége sincs rá. Csak az alvás kell neki. A háromszög alakú sátor száján bebújik és magára húzza vastag, puha takaróját és zavartalanul alszik reggelig az álmok birodalmában cikázva.*
-Elfáradtál? *Két madzag csomójának kibogozásán fáradozik miközben lovával beszélget*
-Nem sokára otthon leszünk a barlangunkban. Nem kell kinn aludnod de kapsz te is egy ponyvát ha esne. *Tüzet nem rak mert nincs már ereje és szüksége sincs rá. Csak az alvás kell neki. A háromszög alakú sátor száján bebújik és magára húzza vastag, puha takaróját és zavartalanul alszik reggelig az álmok birodalmában cikázva.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-02-01 00:07:58
Üzenet elküldve: 2015-02-01 00:07:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ez egy rablótámadás//
*Valóban meglepi, hogy a férfi eltette az íjat, az már kevésbé, hogy egy kardot szegez a hátához. Még így is egy hangosabb visszafojtott lélegzettet hallat, olyat, mint aki hirtelen megijed. Nem a kard az ijesztő, csak az, hogy valóban, nagyon hideg. Már amennyit érez belőle, talán a karjához érintette a férfi, hogy meggyőzze a nőt, hogy nem fegyvertelen. Persze mit is gondolt. Ez elől ugyan könnyebb elrohanni, mint az íj elől, ha elég fürge nekilódulhat és a férfinak időbe fog telni, hogy eltegye a kardot és elővegye az íjat. Ez egy kis reménysugár, ám de mégsem annyira. Ront is és javít is a helyzeten.
A gondolataiból a férfi szavai rázzák fel. Azonnal azon kezd töprengeni, hogy tud e valami jó történetet. Semmi kedve ezen gondolkozni, de ami igaz, egy kicsit fél, hogy mi lesz, ha azt mondja, hogy nem tud semmit, vagy nem akar mesélni és azt sem szeretné, hogy a férfi kezdjen dumálni, mert csak eltereli a gondolatait az, nos, a szökésről. Hát ez nagyon jól venné ki magát. Még a végén elérné, hogy a sötételf összekötözi és a vállára dobja. Egyáltalán elbírná? Ahogy volt alkalma megtekinteni kicsit kisebb, mint az átlag. Ez érdekes. Végtére is attól még lehet izmos. Az is lehet, hogy odáig vonszolná. Bár ha összekarcolná, magát az rontana az árán. S megint elkalandozott, gyorsan szövegelni kezd, mielőtt még bekövetkezik a legrosszabb.*
- Ami azt illeti, ismerek egy jó kis legendát. Vagyis egy mítoszt, ami azt illeti. De előbb hagy mutatkozzak be! A nevem Oriiza, de szólíthat Riizának, Iizának, sőt még Iizinek is. Még azt sem bánom, ha kis mackónak hív.
*Mielőtt előkotorná a gyerek korából ismert kis történetet, húzza egy kicsit az időt ezzel a bemutatkozósdival. Nem fordul meg, nehogy a végén egy saller kíséretében térítsék vissza a helyes irányba. Csak úgy egyik kezét hátranyújtja, hátha a másik bele akar csapni, vagy kezet rázni. Meg is hajolhatna, de az így elég ostobán veszi ki magát. Másik kezét szépen maga mellett tartja, már nincs a magasban, de nem is akarja, hogy ne legyen szem előtt.*
- Szóval van ez a történet a vadászat istenéről. Volt hozzá szerencséje? Úgy hívják, hogy Deniigi. A szóbeszéd az, hogy fehér szarvas képében jelenik meg a vadászok előtt és nagyon erős, ravasz és gyors. A vadász, amelyik képes leteríteni halála után Deniigi földjére kerül. Ahhoz viszont, hogy meglássa, a vadat hívőnek kell lennie. Minden áldott teliholdkor a nagy tónál kell áldozatot bemutatnia és imádkozni a vadászat istenéhez. Azary, az apám esküdött rá, hogy látta a vadat, de nem volt szíve megölni. Ami érdekes, mert a legenda azt tartja, hogy a vad nem hal meg. Hogy is halhatna, hiszen akkor csak egy követője jutna a földjére, halála után. Régen én is híve voltam. Régen…
*Elhallgat. Néhány emlék cikázni kezd a szeme előtt, de hamar elhessegeti őket. Semmi szükség rájuk immár, fölöslegesen, pedig nem fogja fájdítani a szívét.*
- Na, tetszett? Erről jut eszembe, apám vadászat előtt mindég felhajtott egy kupica fekete mocskot. Valami gyógynövényfőzet, de úgy ütött, mint egy ork.
*Elneveti magát. Neki is jól esne most egy olyan lepárlott lőre. Nem hiszi, hogy a sötételfnél akad, ám sose lehet tudni, mit rejtenek azok a higanyszerű lélektelen szemek.*
- Nincs véletlenül egy kis szíverősítője? Jól esne ilyen hűvösben.
*Valóban meglepi, hogy a férfi eltette az íjat, az már kevésbé, hogy egy kardot szegez a hátához. Még így is egy hangosabb visszafojtott lélegzettet hallat, olyat, mint aki hirtelen megijed. Nem a kard az ijesztő, csak az, hogy valóban, nagyon hideg. Már amennyit érez belőle, talán a karjához érintette a férfi, hogy meggyőzze a nőt, hogy nem fegyvertelen. Persze mit is gondolt. Ez elől ugyan könnyebb elrohanni, mint az íj elől, ha elég fürge nekilódulhat és a férfinak időbe fog telni, hogy eltegye a kardot és elővegye az íjat. Ez egy kis reménysugár, ám de mégsem annyira. Ront is és javít is a helyzeten.
A gondolataiból a férfi szavai rázzák fel. Azonnal azon kezd töprengeni, hogy tud e valami jó történetet. Semmi kedve ezen gondolkozni, de ami igaz, egy kicsit fél, hogy mi lesz, ha azt mondja, hogy nem tud semmit, vagy nem akar mesélni és azt sem szeretné, hogy a férfi kezdjen dumálni, mert csak eltereli a gondolatait az, nos, a szökésről. Hát ez nagyon jól venné ki magát. Még a végén elérné, hogy a sötételf összekötözi és a vállára dobja. Egyáltalán elbírná? Ahogy volt alkalma megtekinteni kicsit kisebb, mint az átlag. Ez érdekes. Végtére is attól még lehet izmos. Az is lehet, hogy odáig vonszolná. Bár ha összekarcolná, magát az rontana az árán. S megint elkalandozott, gyorsan szövegelni kezd, mielőtt még bekövetkezik a legrosszabb.*
- Ami azt illeti, ismerek egy jó kis legendát. Vagyis egy mítoszt, ami azt illeti. De előbb hagy mutatkozzak be! A nevem Oriiza, de szólíthat Riizának, Iizának, sőt még Iizinek is. Még azt sem bánom, ha kis mackónak hív.
*Mielőtt előkotorná a gyerek korából ismert kis történetet, húzza egy kicsit az időt ezzel a bemutatkozósdival. Nem fordul meg, nehogy a végén egy saller kíséretében térítsék vissza a helyes irányba. Csak úgy egyik kezét hátranyújtja, hátha a másik bele akar csapni, vagy kezet rázni. Meg is hajolhatna, de az így elég ostobán veszi ki magát. Másik kezét szépen maga mellett tartja, már nincs a magasban, de nem is akarja, hogy ne legyen szem előtt.*
- Szóval van ez a történet a vadászat istenéről. Volt hozzá szerencséje? Úgy hívják, hogy Deniigi. A szóbeszéd az, hogy fehér szarvas képében jelenik meg a vadászok előtt és nagyon erős, ravasz és gyors. A vadász, amelyik képes leteríteni halála után Deniigi földjére kerül. Ahhoz viszont, hogy meglássa, a vadat hívőnek kell lennie. Minden áldott teliholdkor a nagy tónál kell áldozatot bemutatnia és imádkozni a vadászat istenéhez. Azary, az apám esküdött rá, hogy látta a vadat, de nem volt szíve megölni. Ami érdekes, mert a legenda azt tartja, hogy a vad nem hal meg. Hogy is halhatna, hiszen akkor csak egy követője jutna a földjére, halála után. Régen én is híve voltam. Régen…
*Elhallgat. Néhány emlék cikázni kezd a szeme előtt, de hamar elhessegeti őket. Semmi szükség rájuk immár, fölöslegesen, pedig nem fogja fájdítani a szívét.*
- Na, tetszett? Erről jut eszembe, apám vadászat előtt mindég felhajtott egy kupica fekete mocskot. Valami gyógynövényfőzet, de úgy ütött, mint egy ork.
*Elneveti magát. Neki is jól esne most egy olyan lepárlott lőre. Nem hiszi, hogy a sötételfnél akad, ám sose lehet tudni, mit rejtenek azok a higanyszerű lélektelen szemek.*
- Nincs véletlenül egy kis szíverősítője? Jól esne ilyen hűvösben.
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-29 20:15:50
Üzenet elküldve: 2015-01-29 20:15:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező az Ősök Sírjaihoz//
*Kisebb eligazítást követően végre elindulnak hát, s való igaz, a táj némasága, a hófödte erdő mintha rájuk is rátelepedő melankóliát hozna. Alig szólnak, így az egyhangúság bizony tovább terebélyesedik, s talán csak a küldetésük fontossága, és az abba vetett hite tartja éberen a félvért.
Páncélos lovag társai mellett ő és Waldran, ki a felderítést vállalhatja. Így, ha az erdőjáró vezetőjük halad az élen, ő önként vállalja a hátvéd szerepét. Olykor azonban be-betéved az erdőbe is, no nem messze, csak nyomokat keresni.*
~Hátha valaki az utat kerüli, de mégis azt használja iránymutatónak.~
*Egyszóval igyekszik körültekintően eljárni, és felderíteni az esetleges előttük haladó, avagy útjukat keresztező hívatlan, de leginkább váratlan "vendégek" megjelenését.*
*Kisebb eligazítást követően végre elindulnak hát, s való igaz, a táj némasága, a hófödte erdő mintha rájuk is rátelepedő melankóliát hozna. Alig szólnak, így az egyhangúság bizony tovább terebélyesedik, s talán csak a küldetésük fontossága, és az abba vetett hite tartja éberen a félvért.
Páncélos lovag társai mellett ő és Waldran, ki a felderítést vállalhatja. Így, ha az erdőjáró vezetőjük halad az élen, ő önként vállalja a hátvéd szerepét. Olykor azonban be-betéved az erdőbe is, no nem messze, csak nyomokat keresni.*
~Hátha valaki az utat kerüli, de mégis azt használja iránymutatónak.~
*Egyszóval igyekszik körültekintően eljárni, és felderíteni az esetleges előttük haladó, avagy útjukat keresztező hívatlan, de leginkább váratlan "vendégek" megjelenését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718