*A nap egész gyorsan eltelik a nő számára. Eddig nem sok mindent csinált. Szinte csak pihent, meg fényesítette kardját, miközben olykor került egyet, hogy tüzelőről és némi élelemről gondoskodjon, na meg törődjön egy keveset hátasával, ki nyugodtan legelészik jelenleg. Nagyjából másfél napja táborozhatnak itt, nem messze az erdőn átvezető ösvénytől, egy kisebb patak mentén. Ideális hely ez számukra, hol mindkettejüknek találni élelmet és még friss víz is van, mivel szomjukat olthatják. Ideális hely ez a pihenésre. Oly hosszúra, hogy a patás teljes mértékben kipihenhesse magát, ahogyan a nő hátsófele is, mi napok óta tűrte a lovon való utazás fáradalmait. Most egy egyszerű farönkön ücsörög. A rönköt még az erdőben találta, s termetes hidegvérűjével vonszoltatta idáig, kinek bár nemigen tetszett, nem ellenkezett, sőt, szinte már hősiesen vonszolta a közepesnél valamivel vastagabb fadarabot. Ezek után meg is érdemli a pihenést. Most pedig, miközben a négylábú legelészik, gazdája is eszik néhány falatot. Eledele a korábban elejtett nyúl egyik megsütött combja, mit most nyugodtan eszeget.
Pallosa mellette pihen, a rönknek támasztva. Köpenye, mint oly gyakran, most is vállain és hátán, a meleg ellenére is, kalapjáról nem is beszélve, mi ismételten fején pihen, épphogy nem arcába húzva, az étkezés végett.
Egészen addig folytatódik ezen békés eszegetés, mígnem lova különösen kezd viselkedni. A fekete-fehér csődör váratlan kapja fel fejét és kezd fülelni. Bizonyára oly neszt hallott, mit a nő nem, ennek pedig jelét is adja némi nyerítéssel és ideges prüszköléssel. Néha még patáját is a földhöz csapja, hangosabb puffanást előidézve. Ugyan tulajdonosa már az első jelekre is felfigyelt, mielőtt komolyabb dolgot tenne, lerágja a kezében lévő csontot, hogy azt kopaszon dobhassa a fával éltetett tűz enyészetébe. Csak ekkor kel fel, kalapját megigazítva, pallosát kezébe kapva. Még mindig nyugodt, lovával ellentétben, ki ha kell, helyette is képes idegeskedni, féltve társa életét. Ő maga is félti ugyan a patást, sőt, védi is, ha kell, ugyanakkor úgy véli, hogy mivel észrevették a közeledőt, az nyilván megfontolja támadási szándékát, még akkor is, ha csak egy állat. Nagy valószínűséggel pedig az, mert ember, vagy hasonló lény miatt nem lenne ennyire feszült. Lidarel amint mellé ér, végigsimít nyakán és orrán, ez utóbbinál pedig meg is állapodik keze, hogy megnyugtassa segítőjét. Valahogy eképpen tudatja vele, hogy nem kell aggódnia, mert mellette van és most már tud a veszélyről, vagy akármiről.*