//Utazás Amon Ruadhba//
*Hagyja, hadd gondolkozzon a lány, hogy mire akarja felhasználni majd. Nagyszerű ötleteket vet föl magától a szépség, így Eldacnak nem kell megerőltetnie magát, és a Pillének is lesz sikerélménye, hogy kitalálta a gondolatait. Persze előbb-utóbb beszűkül a kör, olyan sok mindenre nem tudja felhasználni a lányt. Talán külső entitásoknak nem adja oda, ebben nyugodtan reménykedhet, már csak azért is, mert a sötételf soha nem adná a lelkét, hogy megkönnyítse az életét. Állítólag az ilyen lények a valamit-valamiért elvet követik, neki pedig semmi kedve az ő lelkét feláldozni, mondjuk egy különleges mozdulatért, vagy mágikus tulajdonságért. Egyébként is mesének tartja a legtöbbet, így aztán nem is jár utána ezek igazságtartalmának. Neki is feltűnnek a nézelődők, de túl feltűnőek, úgy véli, inkább csak azért mutatják meg magukat, hogy az utazó érzékelje: megvédjük, ami a miénk.
Közben a lány folyamatosan csacsog, szóval tartja Eldacot, ezzel az álcájuk tovább növekszik. Még fel is kacag halkan a felvetésre, miszerint ők igazán jó párost alakítanának. Ezt a lán sem gondolhatja komolyan!*
- Bizonyosan azok lennénk. Gondold el, mennyire kinéznének minket mindenhol, gyanút keltenénk, bárhova is mennénk. A hatékonyságunk viszont valóban remek lehetne, ebben nem kételkedem… habár rab és rabtartót nagyszerűen elhinne nekünk mindenki, bármelyikünk keze is lenne megkötözve. *Tényleg jó volt egy kicsit felderülni, a Pillének halálos a humora, mint a csábítása. Nem hiszi, hogy túl sok ember kerül az ágyából ki élve, vagy minimum kifosztva.*
- Majd igyekszem kevés baromságot csinálni, hogy megússzunk mindent, ami ránk várhat. Megnyugodhatsz, nem akarlak megöletni, mert azt úgyis magam végezném, ha arról lenne szó. De ilyen terveim sincsenek, élve sokkal többet érsz a világnak. Csak gondold el, milyen üres lenne nélküled. *Még bók is akad a tarsolyába, ha úgy adódik. A Pille kérésére egy kicsit nagyobb tempót diktál, de nem feltűnően, inkább csak annak betudva, hogy a kikötőt elhagyva nem kell kerülgetni az embereket.*
- Nem gondolod, hogy feltűnőbb lenne egy ügető, vágtató ló, akin két utas van? Talán még kérdéseket is feltennének, némi vasat kínálva cserébe, ha nem válaszolunk. Nem vágyom ilyesmire… *Legalábbis szerinte ez nagyon nem jó ötlet. A ló életét nem tartja semmire, a sajátját már igen. De a szalmaszőke lány élete is többre való egy állaténál. Tény, hogy hosszabb lenne az út az állat nélkül, de minél akadálymentesebben szeretne eljutni a Thargokhoz. Ahhoz viszont mégis fontos a ló élete. Ördögi kör.*
- Nem vagy jó harcos? Kihez képest? *Azért ez eléggé „humbuk spádén” hangzott a tolvajlány csábos ajkaiból.* De azért gyorsan elaltattad a félvért, nagyjából két perc alatt sikerült. Na, ne mondd, hogy nem gyanakodott, miután én megjelentem. Nem vagy jó harcos, hah. *Még a fejét is ingatja, és a lánynak nem kell tovább izgulnia. Elérik az erdőt végül és a széles ösvényen haladatnak tovább. Erre talán már kevesebb lesz a veszély, már mai a világra szabadultat illeti. A haramiák viszont nagyon jól megbújnak ezeken a helyeken, és ki tudja, hogy mennyivel van kevesebb vad és könnyű préda. Eldac számít támadásra, de egyelőre nyugodt.*
- Majd elcsábítod őket, amíg én végzek velük. *Mintha varázsütésre, a mondat végére, a látótávolságon belül, három férfi és egy gyerek lép elő a bozótból, egyenesen elállva az útjukat. A gyerek van elől, a férfiak, két lépésre mögötte. Igen érdekes látvány, azonban a sötételf felkészült rá, hogy legázoljon mindenkit. Csak pár tíz másodperc és oda fognak érni.*
- Ne légy könyörületes, ők sem lesznek azok. *Mondja maga elé, de nyilvánvaló, hogy kinek szánja. A környezetet fürkészi, hátha elbújt pár haramia még, és ezek csak az előőrs.*