Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-03 15:47:14
Üzenet elküldve: 2014-02-03 15:47:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
//Nara Kila - A rejtélyes póni//
*Szóval nem elég, hogy csak úgy a semmiből egy kovácsműhelyben ott terem egy sebesült póni, aminek az égvilágon semmi értelme nincs, a sebek ellátása nélkül, csupán jó sok caplatástól biztos, hogy begyógyul a lába szegény állatnak, nem? Merthogy a nő "átvette" ingyen az állatot a kovácsműhelyben, ami már önmagában is egy hihetetlen esemény, de ezek után mindenféle gyógyítás vagy hasonló nélkül az állat hirtelen lovagolhatóvá vált. No persze. A nő ezt hinné, a valóság viszont nem ez.
Amikor fölül a póni hátára, és néhány lépést tesz az állat, a lába megremeg, és a földre rogy, rádőlve Nara egyik lábára, ami így beszorulva az állat alatt marad. A póni fáradtan fújtat, és elsőre úgy tűnik, nem nagyon tud megmozdulni, legalábbis nagyon nem akaródzik neki. Ha Nara lába nem is tört el, biztos igencsak fáj, hisz egy igen nehéz állat esett, dőlt rá.*
*Szóval nem elég, hogy csak úgy a semmiből egy kovácsműhelyben ott terem egy sebesült póni, aminek az égvilágon semmi értelme nincs, a sebek ellátása nélkül, csupán jó sok caplatástól biztos, hogy begyógyul a lába szegény állatnak, nem? Merthogy a nő "átvette" ingyen az állatot a kovácsműhelyben, ami már önmagában is egy hihetetlen esemény, de ezek után mindenféle gyógyítás vagy hasonló nélkül az állat hirtelen lovagolhatóvá vált. No persze. A nő ezt hinné, a valóság viszont nem ez.
Amikor fölül a póni hátára, és néhány lépést tesz az állat, a lába megremeg, és a földre rogy, rádőlve Nara egyik lábára, ami így beszorulva az állat alatt marad. A póni fáradtan fújtat, és elsőre úgy tűnik, nem nagyon tud megmozdulni, legalábbis nagyon nem akaródzik neki. Ha Nara lába nem is tört el, biztos igencsak fáj, hisz egy igen nehéz állat esett, dőlt rá.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-02 22:04:54
Üzenet elküldve: 2014-02-02 22:04:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar népvándorlás//
*Ugyan olyan megmagyarázhatatlan, dacos szótlansággal halad a csoporttal, mint eddig. Lovát kihajtotta a középső magból, nem fog ott vánszorogni velük, még ha egyértelműen a biztonság kedvéért is rendelte oda bátyja. Szorosan nyomában halad, vágyik a társaságára akkor is, ha beszélgetni nincs kedve különösebben.
Megnyugtató a tudat, hogy van valakije, akihez fordulhat, akitől megoldást várhat, ha a döntéshozás felelősségének terhe agyonnyomja gyenge vállait.
Akár szerencsésnek is mondhatná magát. Akár szerencsés is lehet, amiért csak ritkán kellett szembesülnie a választással. Ritkán hozhatott rossz döntéseket, s bár gyakran érezte úgy, hogy jobb lenne ha úgy csinálhatná ahogy ő akarja... azonban az igazság az, hogy félne teljességgel kiszakadni ebből a komfortzónából.*
*Ugyan olyan megmagyarázhatatlan, dacos szótlansággal halad a csoporttal, mint eddig. Lovát kihajtotta a középső magból, nem fog ott vánszorogni velük, még ha egyértelműen a biztonság kedvéért is rendelte oda bátyja. Szorosan nyomában halad, vágyik a társaságára akkor is, ha beszélgetni nincs kedve különösebben.
Megnyugtató a tudat, hogy van valakije, akihez fordulhat, akitől megoldást várhat, ha a döntéshozás felelősségének terhe agyonnyomja gyenge vállait.
Akár szerencsésnek is mondhatná magát. Akár szerencsés is lehet, amiért csak ritkán kellett szembesülnie a választással. Ritkán hozhatott rossz döntéseket, s bár gyakran érezte úgy, hogy jobb lenne ha úgy csinálhatná ahogy ő akarja... azonban az igazság az, hogy félne teljességgel kiszakadni ebből a komfortzónából.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-02 20:37:19
Üzenet elküldve: 2014-02-02 20:37:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Egy összedőlt malomhoz ér Molaval. Mögötte szántóföldek terülnek el. Többfajta növényt is termesztenek itt, s több olyan görnyedt hátú öregembert is lát, akik kemény munkával művelik saját földjüket. Elég buckás ez az út, még talán dombosnak is mondható. Észrevesz a dombtetőkön egy kastélyt. Talán elmegy majd oda is. Már elég sokat ment, kezd elfáradni. Egy kevésbé buckás helyen megállítja a pónit. Úgy dönt, hogy kicsit felül rá, az állat sebe már majdnem teljesen begyógyult. Felteríti a pokrócot a kanca hátára és felül rá. Jól tűri. Kb. 15-20 mert tesznek meg, aztán Nara leszáll. Nem akarja túlterhelni a patást. Kb. fél óra múlva megint lovagol egy keveset. A fokozatosságot tartja szem előtt. Megpillant a távolban egy helyet, ahol egész nagy nyüzsgés van.*
- Gyere Mola, nézzük meg, hogy mi van ott!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.03 15:42:47, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
- Gyere Mola, nézzük meg, hogy mi van ott!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.03 15:42:47, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák.
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-02 18:38:40
Üzenet elküldve: 2014-02-02 18:38:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar népvándorlás//
* A foglyokon tartja a szemét, mellettük, kissé mögöttük halad lovával. A nyugodt kancát láthatóan nem zavarja semmi, szerencsére. Nem úgy mint Chiarit magát. Az ork szerzeteket még mindig nem szívleli, Kramlaf sem lopta magát a szívének közelébe. A mélységi sem ez igaz, de miatta jobban aggódik a kora miatt. Hiszen az ork szívós faj, még ha most sérült is, ha felszakad a sebe, újra összevarrja. Az ember is olyannak tűnik, aki jobban bírja a tempót, nem úgy, mint a pórul járt harmadik, az idősebb mélységi. A domb közelében pár pillanatra megáll és felnéz. A hely maga nem nagy szám, legalábbis neki. Minden bizonnyal ugyan azon okokból, mint Elenyelnek. A környező vidék már inkább kedvére való. Rolko tiszta erőből megindul felfelé az egyik szekeret tolva és elérti Xomorr pillantását. A sima terep nem okozott túl nagy gondot, de ez a kaptató nem lesz egy élménytúra. Lesz ami lesz alapon a foglyok mellé léptet, besorol a mélységi mellé és imádkozik a szellemekhez, hogy az élen haladó Kagan és még páran ne lássák, amit tesz. Pedig nem sok az, amit tenni készül, de a sötételf meg tud kapaszkodni az ő lovának nyeregszáránál, ha észre veszi a lehetőséget és él vele. Esetleg, talán könnyebb lesz így a felfelé haladás. *
* A foglyokon tartja a szemét, mellettük, kissé mögöttük halad lovával. A nyugodt kancát láthatóan nem zavarja semmi, szerencsére. Nem úgy mint Chiarit magát. Az ork szerzeteket még mindig nem szívleli, Kramlaf sem lopta magát a szívének közelébe. A mélységi sem ez igaz, de miatta jobban aggódik a kora miatt. Hiszen az ork szívós faj, még ha most sérült is, ha felszakad a sebe, újra összevarrja. Az ember is olyannak tűnik, aki jobban bírja a tempót, nem úgy, mint a pórul járt harmadik, az idősebb mélységi. A domb közelében pár pillanatra megáll és felnéz. A hely maga nem nagy szám, legalábbis neki. Minden bizonnyal ugyan azon okokból, mint Elenyelnek. A környező vidék már inkább kedvére való. Rolko tiszta erőből megindul felfelé az egyik szekeret tolva és elérti Xomorr pillantását. A sima terep nem okozott túl nagy gondot, de ez a kaptató nem lesz egy élménytúra. Lesz ami lesz alapon a foglyok mellé léptet, besorol a mélységi mellé és imádkozik a szellemekhez, hogy az élen haladó Kagan és még páran ne lássák, amit tesz. Pedig nem sok az, amit tenni készül, de a sötételf meg tud kapaszkodni az ő lovának nyeregszáránál, ha észre veszi a lehetőséget és él vele. Esetleg, talán könnyebb lesz így a felfelé haladás. *
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-02 11:20:54
Üzenet elküldve: 2014-02-02 11:20:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar népvándorlás - Vensyr//
*Nyafog, nincs erre jobb szó. Hetek óta ezt csinálja, mindig van valami baja. Nem éppen a legideálisabb utazótárs. Nyafog azért mert kemény a nyereg - ahelyett, hogy örülne annak, hogy egyáltalán ott van a rozoga öszvér -, nyafog azért mert töri az oldalát egy göröngy éjjel - pedig igazán értékelhetné azt, hogy lobogó tűz mellett térhet nyugovóra. Nyafog azért mert éhes, mert szomjas. Mert esik az eső, mert fúj a szél. Melege van, fázik. Álmost, fáradt, aztán pedig nem bír egy helyben maradni. Fél. A panaszoknak pedig sosincs vége.
Nem szereti ezt, hogy állandóan menetelnek előre, és azt sem igazán érti, hogy miért mennek vissza. Most igazán világgá tudnának menni, senki nem zavarná őket életük végéig. A törzs tagjai - gazdáik - pedig azt hinnék, hogy odavesztek a vándorlás alatt.
Valószínűleg Vensyr is már a háta közepére kívánja a kövérkés lányt, aki folyton csak panaszkodik. Ha a panasz nem lenne elég akkor Hildi még emellett rengeteget is eszik - abból, ami amúgy is kevés. A szája pedig be nem áll, ha éppen nem panaszkodik, akkor bizony meséli a kis történeteit. Régi gazdáiról, azoknak állatairól, a reggel sült kenyeréről, vagy ami éppen eszébe jut.*
- Elszakadt a bocskorom! Mikor érünk már oda?
*nyafogja, amikor már a célegyenesben vannak. Nem mintha a ványadt gebe hátán számítana a bocskor, talán csak annyiban, hogy még jobban belopódzik a hideg a lány ruhái alá. Persze mondjuk a rajta lévő még mindig igen nagy mennyiségű háj fűti valamennyire. Határozottan lefogyott, bár nem annyira, mint azt a nélkülözés indokolná, ebből is látszik, hogy alapvetően nem azért kövér, mert sokat eszik, hanem előbb lett kövér és csak utána kezdett el zabálni.*
*Nyafog, nincs erre jobb szó. Hetek óta ezt csinálja, mindig van valami baja. Nem éppen a legideálisabb utazótárs. Nyafog azért mert kemény a nyereg - ahelyett, hogy örülne annak, hogy egyáltalán ott van a rozoga öszvér -, nyafog azért mert töri az oldalát egy göröngy éjjel - pedig igazán értékelhetné azt, hogy lobogó tűz mellett térhet nyugovóra. Nyafog azért mert éhes, mert szomjas. Mert esik az eső, mert fúj a szél. Melege van, fázik. Álmost, fáradt, aztán pedig nem bír egy helyben maradni. Fél. A panaszoknak pedig sosincs vége.
Nem szereti ezt, hogy állandóan menetelnek előre, és azt sem igazán érti, hogy miért mennek vissza. Most igazán világgá tudnának menni, senki nem zavarná őket életük végéig. A törzs tagjai - gazdáik - pedig azt hinnék, hogy odavesztek a vándorlás alatt.
Valószínűleg Vensyr is már a háta közepére kívánja a kövérkés lányt, aki folyton csak panaszkodik. Ha a panasz nem lenne elég akkor Hildi még emellett rengeteget is eszik - abból, ami amúgy is kevés. A szája pedig be nem áll, ha éppen nem panaszkodik, akkor bizony meséli a kis történeteit. Régi gazdáiról, azoknak állatairól, a reggel sült kenyeréről, vagy ami éppen eszébe jut.*
- Elszakadt a bocskorom! Mikor érünk már oda?
*nyafogja, amikor már a célegyenesben vannak. Nem mintha a ványadt gebe hátán számítana a bocskor, talán csak annyiban, hogy még jobban belopódzik a hideg a lány ruhái alá. Persze mondjuk a rajta lévő még mindig igen nagy mennyiségű háj fűti valamennyire. Határozottan lefogyott, bár nem annyira, mint azt a nélkülözés indokolná, ebből is látszik, hogy alapvetően nem azért kövér, mert sokat eszik, hanem előbb lett kövér és csak utána kezdett el zabálni.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-02 09:13:37
Üzenet elküldve: 2014-02-02 09:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar népvándorlás//
*Nem járatos a régi embernépek nyelvében, ám azt ő is tudja, hogy az Amon hegyet vagy magasabb dombot jelent. A vándornépek szállásterületein mindenhol megtalálhatóak. Viszont nem érti, hogy miért vannak az emberek úgy oda azokért a csúf romokért. Ősei erdei sokkal vénebbek, ám ha elhagyják őket akkor is élnek tovább. Ezek a romok viszont csak pusztulnak, kopnak, a visszatérés lehetőségétől eleve elzárva, hisz holt anyagból épültek.
Mégis osztja a többiek lelkesedését, hisz annyi mérföld, oly sok viszontagság után végre elérni látszanak útjuk végcélját. Már csak fel kell oda menni, ki kell nyilvánítani a birtokjogot és egy állandó települést kell emelni. Hacsak mások már meg nem előzték őket, mert akkor szükség lesz az ő íjára is. Értelmes élőlényt nem ölt már ki tudja mi óta és nem ma tervezte ismét elkezdeni, azonban ha odafent zsiványok fészkelték be magukat, akkor ki fogják őket füstölni.
~Miért vagyok ma ennyire borúlátó? Talán a foglyaink nyomasztanak.~*
*Nem járatos a régi embernépek nyelvében, ám azt ő is tudja, hogy az Amon hegyet vagy magasabb dombot jelent. A vándornépek szállásterületein mindenhol megtalálhatóak. Viszont nem érti, hogy miért vannak az emberek úgy oda azokért a csúf romokért. Ősei erdei sokkal vénebbek, ám ha elhagyják őket akkor is élnek tovább. Ezek a romok viszont csak pusztulnak, kopnak, a visszatérés lehetőségétől eleve elzárva, hisz holt anyagból épültek.
Mégis osztja a többiek lelkesedését, hisz annyi mérföld, oly sok viszontagság után végre elérni látszanak útjuk végcélját. Már csak fel kell oda menni, ki kell nyilvánítani a birtokjogot és egy állandó települést kell emelni. Hacsak mások már meg nem előzték őket, mert akkor szükség lesz az ő íjára is. Értelmes élőlényt nem ölt már ki tudja mi óta és nem ma tervezte ismét elkezdeni, azonban ha odafent zsiványok fészkelték be magukat, akkor ki fogják őket füstölni.
~Miért vagyok ma ennyire borúlátó? Talán a foglyaink nyomasztanak.~*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 21:52:10
Üzenet elküldve: 2014-02-01 21:52:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar népvándorlás//
*Hosszú volt az út, lassan haladt előre. Élelmet keveset talált, mindössze csak az segítette útján, hogy tapasztalt vadász. Sok minden forgott a fejében. Többek között az is, hogy kihasználja az alkalmat. Nem tudta megtenni.
Az időjárás hidegebb, az út nehezebb és kimerítőbb volt, mint amire számított. Lassú haladásában sérülés is hozzájárult, egy szerencséje volt, hogy lova ép bőrrel megúszta, legalább ennyivel kevesebb gondja volt.
Pár prémmel gazdagabban, és pár kilóval könnyebben caplat. A nyomokat követte idáig és megpillantja a jellegzetes füstöt is a távolból. Fellélegzik. ~Megvannak.~ Bármelyik tábor füstje is lehetne. Mégis, mint mindennek, ennek is megvan a maga sajátos kézjegye, amit messziről megismerni. Legalábbis, ő ebben a hiszemben van és eddig még nem tévedett.*
-Látod? Már nem vagyunk messze, mindjárt ott leszünk.
*Sosem fogja az otthonának nevezni, érzése szerint. Az otthona az a hely, ahol minden nap fejest ugrott a sziklákról a habokba, ahol Lynniének a hajába virágot font és ahol megtanult vadászni, az állatokat, erdőt-mezőt megismerni.
Mégsem fordított hátat most sem. Sóhajt egyet, irányba áll és elindul a tábor felé, úgy, hogy messziről láthassák, nem idegen érkezik.*
*Hosszú volt az út, lassan haladt előre. Élelmet keveset talált, mindössze csak az segítette útján, hogy tapasztalt vadász. Sok minden forgott a fejében. Többek között az is, hogy kihasználja az alkalmat. Nem tudta megtenni.
Az időjárás hidegebb, az út nehezebb és kimerítőbb volt, mint amire számított. Lassú haladásában sérülés is hozzájárult, egy szerencséje volt, hogy lova ép bőrrel megúszta, legalább ennyivel kevesebb gondja volt.
Pár prémmel gazdagabban, és pár kilóval könnyebben caplat. A nyomokat követte idáig és megpillantja a jellegzetes füstöt is a távolból. Fellélegzik. ~Megvannak.~ Bármelyik tábor füstje is lehetne. Mégis, mint mindennek, ennek is megvan a maga sajátos kézjegye, amit messziről megismerni. Legalábbis, ő ebben a hiszemben van és eddig még nem tévedett.*
-Látod? Már nem vagyunk messze, mindjárt ott leszünk.
*Sosem fogja az otthonának nevezni, érzése szerint. Az otthona az a hely, ahol minden nap fejest ugrott a sziklákról a habokba, ahol Lynniének a hajába virágot font és ahol megtanult vadászni, az állatokat, erdőt-mezőt megismerni.
Mégsem fordított hátat most sem. Sóhajt egyet, irányba áll és elindul a tábor felé, úgy, hogy messziről láthassák, nem idegen érkezik.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 20:45:21
Üzenet elküldve: 2014-02-01 20:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar népvándorlás//
*Jó sok időbe telik, mire idáig elérnek. Már igencsak elege van az utazásból, főleg, hogy az őrséget követően rögtön elkészült, és nekiindultak. De hát azzal nyugtatja magát, hogy amint megállnak, ő bizony kialussza még a gilisztákat is a földből. Csontropogtatót ásít, és mogorván vakarászva arcszőrzetét léptet a többiek után. Kagan szavai hozzá is elérnek, nyilván hamarosan eltöltheti megérdemelt pihenését. Szóban azonban nem panaszkodik, vagy adja törődöttségének bármi jelét, és magában is tudja, hogy bár zsörtölődik a helyzeten, azért szükség esetén még van benne némi tartalék. Érdekli is őt, hogy holmi ősi rom, vagy iddogáló barnamedvékkel teli barlang vár rájuk...csak aludhasson, lehetőleg valami tűz közelében. Bár igényeihez tartozna még némi bor is...egek, a kolostorban ha minden más ocsmány és csapnivaló is volt, de az a bor...na de nem hagyja, hogy elragadja a képzelgés. Inkább előrenógatja hátasát tovább, a többiek után. Belegondol abba is, hogy vajon itt is akkora forgalom lesz e, mint előző táborukban. Ha véglegesebben maradnak itt, gyaníthatóan kevéssé szívélyesen fogják fogadni az erre tévedőket. Tán némi elrettentés sem ártana, elvégre nem békés fogadót készülnek üzemeltetni, mint az utóbbi napokban már-már gondolni vélte. Kiderül még minden, csak érjenek már a céljukhoz.*
*Jó sok időbe telik, mire idáig elérnek. Már igencsak elege van az utazásból, főleg, hogy az őrséget követően rögtön elkészült, és nekiindultak. De hát azzal nyugtatja magát, hogy amint megállnak, ő bizony kialussza még a gilisztákat is a földből. Csontropogtatót ásít, és mogorván vakarászva arcszőrzetét léptet a többiek után. Kagan szavai hozzá is elérnek, nyilván hamarosan eltöltheti megérdemelt pihenését. Szóban azonban nem panaszkodik, vagy adja törődöttségének bármi jelét, és magában is tudja, hogy bár zsörtölődik a helyzeten, azért szükség esetén még van benne némi tartalék. Érdekli is őt, hogy holmi ősi rom, vagy iddogáló barnamedvékkel teli barlang vár rájuk...csak aludhasson, lehetőleg valami tűz közelében. Bár igényeihez tartozna még némi bor is...egek, a kolostorban ha minden más ocsmány és csapnivaló is volt, de az a bor...na de nem hagyja, hogy elragadja a képzelgés. Inkább előrenógatja hátasát tovább, a többiek után. Belegondol abba is, hogy vajon itt is akkora forgalom lesz e, mint előző táborukban. Ha véglegesebben maradnak itt, gyaníthatóan kevéssé szívélyesen fogják fogadni az erre tévedőket. Tán némi elrettentés sem ártana, elvégre nem békés fogadót készülnek üzemeltetni, mint az utóbbi napokban már-már gondolni vélte. Kiderül még minden, csak érjenek már a céljukhoz.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 19:13:50
Üzenet elküldve: 2014-02-01 19:13:50
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar népvándorlás//
*Lea tökéletesen képes kizárni a külvilágot, így aztán nem jut el hozzá többek között Rolko dalolászása sem. Az utolsó pár órában, bár a szeme nyitva volt mégis inkább bizonyos álomban volt, vagy transzban ha úgy tetszik.
Valahogy a csontjában érzi azt, hogy útjuk lassan a végéhez közeledik. A Szellemek üzenetét is sikerül lassan megfejteni. Mindig homályos az üzenet, bár az egyértelmű volt, hogy az utuk nem a városba, vagy a város felé vezet. Ha Kagan nem tévedett, akkor ez a Az a Domb. Őseik erődítménye.
Úgy rázza le magáról az éber álmot, mint ahogy az ázott kutya rázza ki a szőréből a vizet. Finoman mozdul csak a csípője, amitől a fekete-fehér kanca egyből megszaporázza a lépteit - igen, abba a vicces kocogásba kezd, amit Lea annyira kedvel -, így aztán gyorsan haladnak el a karaván mellett, hogy végül aztán Kagan mellett kössenek ki, a menetoszlop élén. Remélhetőleg a férfi már elfelejtette, hogy induláskor a karaván közepére parancsolta őt is és húgait is, ha mondjuk még eszében van, és szóvá is teszi, akkor Lea haragos pillantással adja a tudtára, hogy bizony már véget ért az út - nagyrészt - és már nem kell ott vánszorogjon a szekerek mellett. Szinte reménykedve és rimánkodva szólal meg:*
- Az új otthonunk, igaz?
*Az elmúlt pár évben nem igazán tudták azt mondani egyes helyekre, hogy az otthonuk lenne. Éltek egy darabig itt is, egy darabig ott is. Ebbe pedig egytől egyig belefáradtak, mindenki nagyon örülne annak ha végre nem csak pár hetet töltenének egy helyben.*
*Lea tökéletesen képes kizárni a külvilágot, így aztán nem jut el hozzá többek között Rolko dalolászása sem. Az utolsó pár órában, bár a szeme nyitva volt mégis inkább bizonyos álomban volt, vagy transzban ha úgy tetszik.
Valahogy a csontjában érzi azt, hogy útjuk lassan a végéhez közeledik. A Szellemek üzenetét is sikerül lassan megfejteni. Mindig homályos az üzenet, bár az egyértelmű volt, hogy az utuk nem a városba, vagy a város felé vezet. Ha Kagan nem tévedett, akkor ez a Az a Domb. Őseik erődítménye.
Úgy rázza le magáról az éber álmot, mint ahogy az ázott kutya rázza ki a szőréből a vizet. Finoman mozdul csak a csípője, amitől a fekete-fehér kanca egyből megszaporázza a lépteit - igen, abba a vicces kocogásba kezd, amit Lea annyira kedvel -, így aztán gyorsan haladnak el a karaván mellett, hogy végül aztán Kagan mellett kössenek ki, a menetoszlop élén. Remélhetőleg a férfi már elfelejtette, hogy induláskor a karaván közepére parancsolta őt is és húgait is, ha mondjuk még eszében van, és szóvá is teszi, akkor Lea haragos pillantással adja a tudtára, hogy bizony már véget ért az út - nagyrészt - és már nem kell ott vánszorogjon a szekerek mellett. Szinte reménykedve és rimánkodva szólal meg:*
- Az új otthonunk, igaz?
*Az elmúlt pár évben nem igazán tudták azt mondani egyes helyekre, hogy az otthonuk lenne. Éltek egy darabig itt is, egy darabig ott is. Ebbe pedig egytől egyig belefáradtak, mindenki nagyon örülne annak ha végre nem csak pár hetet töltenének egy helyben.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 16:20:00
Üzenet elküldve: 2014-02-01 16:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar népvándorlás//
* Fejével int Xomorrnak hogy nem kér bármennyire is finom lehet, nem kockáztathat minél hamarabbi dehidratációt.*
- Gyerünk akkor lóduljunk neki! *Nem bírja befogni de most szerencsére csak ennyit mond. Miközben biccent az óriásnak és vállával nekirugaszkodva tolja maga előtt a szekeret.*
~ Végre egy kis mozgás.~ * Gondolja magában tagjai teljesen elgémberedtek, lábujjai fáznak kezével egyetemben, és eddig nem mozoghatott de most. Szinte mintha versenyeznének az óriással. Legalábbis így tűnhet bizonyos szemeknek. Amint egyre meredekebb lesz az út és szűkül is, Kramlaf alól majd kiszalad a talaj a jeges, havas tájon. Szerencséje hogy elől volt így pont annyi ideje volt hogy elkezdjen újra futni és felérni a szekeret. *
- Győztél óriás, gratulálok.
~ Nem tudtam más jelzővel illetni, ez nem is sértő, nem is dicsérő. Tisztán tárgyilagos. ~
* Morfondírozik magában, miközben "segít" az óriásnak. Hova tovább, segít? Hiszen egyedül feltolná lehet gyorsabban is, tehát inkább lelassítjuk, mégis beleadja minden erejét. *
* Fejével int Xomorrnak hogy nem kér bármennyire is finom lehet, nem kockáztathat minél hamarabbi dehidratációt.*
- Gyerünk akkor lóduljunk neki! *Nem bírja befogni de most szerencsére csak ennyit mond. Miközben biccent az óriásnak és vállával nekirugaszkodva tolja maga előtt a szekeret.*
~ Végre egy kis mozgás.~ * Gondolja magában tagjai teljesen elgémberedtek, lábujjai fáznak kezével egyetemben, és eddig nem mozoghatott de most. Szinte mintha versenyeznének az óriással. Legalábbis így tűnhet bizonyos szemeknek. Amint egyre meredekebb lesz az út és szűkül is, Kramlaf alól majd kiszalad a talaj a jeges, havas tájon. Szerencséje hogy elől volt így pont annyi ideje volt hogy elkezdjen újra futni és felérni a szekeret. *
- Győztél óriás, gratulálok.
~ Nem tudtam más jelzővel illetni, ez nem is sértő, nem is dicsérő. Tisztán tárgyilagos. ~
* Morfondírozik magában, miközben "segít" az óriásnak. Hova tovább, segít? Hiszen egyedül feltolná lehet gyorsabban is, tehát inkább lelassítjuk, mégis beleadja minden erejét. *
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 15:35:21
Üzenet elküldve: 2014-02-01 15:35:21
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar népvándorlás//
*Természetesen Rolko is kap a nedűből, Xomorr nem sajnálja senkitől - hisz elég nagy mennyiségben tud belőle szinte bármikor előállítani.*
-Nincs most nóta, Rolko. Feltűnésmentesnek kell lennünk, maradj te is csöndben. Cserébe ha megérkeztünk, eléneklem neked és a testvérednek az óriások történetének regéjét.
*S hamarosan ott is vannak alig egy kaptatónyira. Bár a sötételf úgy néz ki mint akiből az út kivett minden energiát, még egyszer utoljára szükség lesz részéről egy komolyabb erőfeszítésre, mert az óriásnak köszönhetően kemény a tempó emelkedőnek fölfelé. Az élőlények hiánya neki is feltűnik, de nem teszi szóvá, csak összenéz Chiarival: biztos benne, hogy ugyanarra gondolnak.
Emlékezetében legendák, történetek után kutat, melyek erről a helyről szólnak de furcsa módon nem jut eszébe egy sem. Remélhetőleg ez nem valami gonosz varázslat eredménye. Talán majd a táborban ha lepihentek s kissé nyugodtabbak a körülmények. Addig a törzsfőt utánozva magában motyog:*
-Amon Ruadh...Amon Roodh.
*Természetesen Rolko is kap a nedűből, Xomorr nem sajnálja senkitől - hisz elég nagy mennyiségben tud belőle szinte bármikor előállítani.*
-Nincs most nóta, Rolko. Feltűnésmentesnek kell lennünk, maradj te is csöndben. Cserébe ha megérkeztünk, eléneklem neked és a testvérednek az óriások történetének regéjét.
*S hamarosan ott is vannak alig egy kaptatónyira. Bár a sötételf úgy néz ki mint akiből az út kivett minden energiát, még egyszer utoljára szükség lesz részéről egy komolyabb erőfeszítésre, mert az óriásnak köszönhetően kemény a tempó emelkedőnek fölfelé. Az élőlények hiánya neki is feltűnik, de nem teszi szóvá, csak összenéz Chiarival: biztos benne, hogy ugyanarra gondolnak.
Emlékezetében legendák, történetek után kutat, melyek erről a helyről szólnak de furcsa módon nem jut eszébe egy sem. Remélhetőleg ez nem valami gonosz varázslat eredménye. Talán majd a táborban ha lepihentek s kissé nyugodtabbak a körülmények. Addig a törzsfőt utánozva magában motyog:*
-Amon Ruadh...Amon Roodh.
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 13:21:12
Üzenet elküldve: 2014-02-01 13:21:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar népvándorlás//
*Kalandtúrájuk a végéhez közeledik, mert egyszer csak Kagan hangja ér el hozzájuk. Beszünteti hát dudorászását -mely valljuk be, igencsak időszerű volt már, hacsak nem akartak a többiek halláskárosulást szenvedni- és maga is követi vezére pillantását. Fel a dombra, a tetejére. Ő maga csak, mint mese ismeri, a legendákra, ősi mítoszokra mind így tekint. Szereti hallgatni a tábortűz mellett az efféle történeteket, dalokat, de mögöttes tartalmukra sosem tekint igazán komolyan. Nem fárasztja magát ilyesféle nehéz szellemi dolgokkal.
És most mégis szemük elé tárul egy meseszerű kopasz dombtető.
Elkalandozásából nógató szavak szakítják ki, ahogy az ökröket hajtják, hogy felkaptassanak a dombon. Bivaly erejét felhasználva besegít nekik az egyik szekérnél, mely megakadni látszik az emelkedőn. Nekifeszül, és érzi milyen jólesik neki ez a kis testmozgás a monoton meneteléstől elgémberedett tagjainak. Hát új "játékot" talál, és besegít ott, ahol elkél és tud. A foglyokra is rámorran, segítsenek annál a szekérnél, mely mögé kötve vannak.*
-Nincs lazsa! *Inti őket, és meglehet kicsit túlságosan is elkapta a tettvágy, mert szinte száguld felfelé a szekér, az ökör vontatta, Rolo taszajtotta és foglyok "börtöne". Meglehet szaporázniuk kell lépteiket szerencsétleneknek, s inkább azzal kell foglalkozzanak orra ne bukjanak, mintsem ténylegesen tolniuk a tákolmányt. Különben még a végén a fagyott talajon, porban kénytelenek szánkózni mögötte.*
-Oda! Föl! *Sürgeti messze elhallatszó mély hangján, s valahogy, de bizton felküzdik minden szekerüket, jószágukat és ingóságukat a keskeny út nyomain.*
*Kalandtúrájuk a végéhez közeledik, mert egyszer csak Kagan hangja ér el hozzájuk. Beszünteti hát dudorászását -mely valljuk be, igencsak időszerű volt már, hacsak nem akartak a többiek halláskárosulást szenvedni- és maga is követi vezére pillantását. Fel a dombra, a tetejére. Ő maga csak, mint mese ismeri, a legendákra, ősi mítoszokra mind így tekint. Szereti hallgatni a tábortűz mellett az efféle történeteket, dalokat, de mögöttes tartalmukra sosem tekint igazán komolyan. Nem fárasztja magát ilyesféle nehéz szellemi dolgokkal.
És most mégis szemük elé tárul egy meseszerű kopasz dombtető.
Elkalandozásából nógató szavak szakítják ki, ahogy az ökröket hajtják, hogy felkaptassanak a dombon. Bivaly erejét felhasználva besegít nekik az egyik szekérnél, mely megakadni látszik az emelkedőn. Nekifeszül, és érzi milyen jólesik neki ez a kis testmozgás a monoton meneteléstől elgémberedett tagjainak. Hát új "játékot" talál, és besegít ott, ahol elkél és tud. A foglyokra is rámorran, segítsenek annál a szekérnél, mely mögé kötve vannak.*
-Nincs lazsa! *Inti őket, és meglehet kicsit túlságosan is elkapta a tettvágy, mert szinte száguld felfelé a szekér, az ökör vontatta, Rolo taszajtotta és foglyok "börtöne". Meglehet szaporázniuk kell lépteiket szerencsétleneknek, s inkább azzal kell foglalkozzanak orra ne bukjanak, mintsem ténylegesen tolniuk a tákolmányt. Különben még a végén a fagyott talajon, porban kénytelenek szánkózni mögötte.*
-Oda! Föl! *Sürgeti messze elhallatszó mély hangján, s valahogy, de bizton felküzdik minden szekerüket, jószágukat és ingóságukat a keskeny út nyomain.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-02-01 01:12:32
Üzenet elküldve: 2014-02-01 01:12:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar népvándorlás//
*Nem hitte volna, szíve mélyén nem hitte igazán, hogy létezik...*
- Pedig itt van! *igaz, hogy kell hozzá némi képzelőerő, de a folyó és a kis ösvény között emelkedő domb meglehetősen hasonlít a leírásra és a megfakult metszetre.*
~ Ez lesz az. Amon Ruadh...Amon Roodh. ~ *Az is érti, miért ez lett a név: egyrészt a domb anyaga igen sok vasércet tartalmazhat, másrészt míg a lába és oldala sűrű aljnövényzettel és erdővel borított, addig a teteje - eltekintve némi fűfélétől és talajszinti aljnövényzettől - teljesen kopár.*
~ Nyilván odafenn állt az is. Az Erőd. ~ *de ennek most már nincs látható nyoma, hogy valaha is bármi állt volna odafenn. A Város népe láthatóan előnyben részesíti a tengeri utat, az erdei ösvényt csak mint másodlagos útvonalat használja, így nem vették birtokba a dombot. Ők nem, és nincs nyoma azoknak sem, kik talán itt éltek egykor.*
- Felmegyünk a dombra. Hajtások meg az ökröket! A következő éjjelt már odafenn akarom tölteni! *rendelkezik, és a közeli pihenés lehetősége új erővel tölti el. Most már nincs sok hátra.*
~ Amon Roodh...Amon Ruadh...~ *két név, de ugyanaz a hegy.*
*A kis törzs egy igen ősi, már csak nyomaiban létező, keskeny úton jut fel a tetőre, ám ez is elegendő, hogy bizonyítsa: egykor éltek itt értelmes, építeni tudó lények. Láthatóan mind az állatok, mind az emberek és más hasonló fajok kerülik a dombot, és ennek a miértjére majd még rá fog nézni - de most tábort kell verniük: reményei szerint utoljára.*
*Nem hitte volna, szíve mélyén nem hitte igazán, hogy létezik...*
- Pedig itt van! *igaz, hogy kell hozzá némi képzelőerő, de a folyó és a kis ösvény között emelkedő domb meglehetősen hasonlít a leírásra és a megfakult metszetre.*
~ Ez lesz az. Amon Ruadh...Amon Roodh. ~ *Az is érti, miért ez lett a név: egyrészt a domb anyaga igen sok vasércet tartalmazhat, másrészt míg a lába és oldala sűrű aljnövényzettel és erdővel borított, addig a teteje - eltekintve némi fűfélétől és talajszinti aljnövényzettől - teljesen kopár.*
~ Nyilván odafenn állt az is. Az Erőd. ~ *de ennek most már nincs látható nyoma, hogy valaha is bármi állt volna odafenn. A Város népe láthatóan előnyben részesíti a tengeri utat, az erdei ösvényt csak mint másodlagos útvonalat használja, így nem vették birtokba a dombot. Ők nem, és nincs nyoma azoknak sem, kik talán itt éltek egykor.*
- Felmegyünk a dombra. Hajtások meg az ökröket! A következő éjjelt már odafenn akarom tölteni! *rendelkezik, és a közeli pihenés lehetősége új erővel tölti el. Most már nincs sok hátra.*
~ Amon Roodh...Amon Ruadh...~ *két név, de ugyanaz a hegy.*
*A kis törzs egy igen ősi, már csak nyomaiban létező, keskeny úton jut fel a tetőre, ám ez is elegendő, hogy bizonyítsa: egykor éltek itt értelmes, építeni tudó lények. Láthatóan mind az állatok, mind az emberek és más hasonló fajok kerülik a dombot, és ennek a miértjére majd még rá fog nézni - de most tábort kell verniük: reményei szerint utoljára.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-29 11:38:41
Üzenet elküldve: 2014-01-29 11:38:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
*A fiú meglepődik a lány önzetlenségén. Nem mindennapi az biztos, sőt, egészen kivételes. De értékrendje nem engedi meg, hogy gátlástalanul visszaéljen a lány kedvességével.*
-Olcsó, nem olcsó, ha majd elfogy akkor vagy dolgozom vagy koldulok, még talán hozzád is fordulok, de amíg van addig én is fizetek.-
*Nevet a fiú.*
-Így tisztességes, hogyan is fogadhatnám el, amíg nem vagyok rászorulva?
*Kérdezi inkább csak magától.*
- Egészen hihetetlen, milyen ügyes vagy, egész jó vágású csinos darab annak ellenére, hogy nem szabóasztalon készült, meg nem mondaná az ember, aki csak úgy ránéz.
*Méri végig a mellénykét.*
-A segítségem meg szóra sem érdemes, főleg úgy, hogy nem is segítettem még semmit, maradjunk abban, hogy örömmel veszem, hogy szolgálatodra lehetek.-
~Valójában te sokkal nagyobb segítségemre vagy nekem, mint én neked, nélküled teljesen el lennék veszve. Jó persze kérdezősködhetnék és mástól is megtudhanám, hogy hol lehet itt mágiát tanulni, de azért mégiscsak szerencse, hogy nem egy szélhámos tolvajjal találkoztam, hanem egy becsületes vándorral.~
-És csak azért mert vékony vagyok, ne gondold, hogy nem fér belém sok. Semmi perc alatt ki tudnálak enni a vagyonodból.-
*Nevet a férfi, majd körbenéz és megállapítja, hogy számára az erdő egyik fája olyan, mint a másik főleg így szürkület környékén.*
-Egyébként te tudod merre járunk?-
*A fiú meglepődik a lány önzetlenségén. Nem mindennapi az biztos, sőt, egészen kivételes. De értékrendje nem engedi meg, hogy gátlástalanul visszaéljen a lány kedvességével.*
-Olcsó, nem olcsó, ha majd elfogy akkor vagy dolgozom vagy koldulok, még talán hozzád is fordulok, de amíg van addig én is fizetek.-
*Nevet a fiú.*
-Így tisztességes, hogyan is fogadhatnám el, amíg nem vagyok rászorulva?
*Kérdezi inkább csak magától.*
- Egészen hihetetlen, milyen ügyes vagy, egész jó vágású csinos darab annak ellenére, hogy nem szabóasztalon készült, meg nem mondaná az ember, aki csak úgy ránéz.
*Méri végig a mellénykét.*
-A segítségem meg szóra sem érdemes, főleg úgy, hogy nem is segítettem még semmit, maradjunk abban, hogy örömmel veszem, hogy szolgálatodra lehetek.-
~Valójában te sokkal nagyobb segítségemre vagy nekem, mint én neked, nélküled teljesen el lennék veszve. Jó persze kérdezősködhetnék és mástól is megtudhanám, hogy hol lehet itt mágiát tanulni, de azért mégiscsak szerencse, hogy nem egy szélhámos tolvajjal találkoztam, hanem egy becsületes vándorral.~
-És csak azért mert vékony vagyok, ne gondold, hogy nem fér belém sok. Semmi perc alatt ki tudnálak enni a vagyonodból.-
*Nevet a férfi, majd körbenéz és megállapítja, hogy számára az erdő egyik fája olyan, mint a másik főleg így szürkület környékén.*
-Egyébként te tudod merre járunk?-
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-28 17:20:26
Üzenet elküldve: 2014-01-28 17:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Bár Kelteria fogadja a kedves mozdulatokat és reagál rájuk fejében meg sem fordul, annak a lehetősége, hogy ez bármilyen másfajta közeledés legyen. Hiába az megfigyelő típus, most nem veszi észre a helyzetet. Lehet, hogy azért mert felkavarták az emlékek. Minden esetre kezd visszatérni a mosolygós éne, s ez meg is nyugtatja.*
- Rendben van! Abból csak nem lesz baj, ha körül nézünk. Ki tudja, lehet sikerül is.
*Mondja nevetve a férfi kijelentésére, közben pedig már egyre közelebb érnek az erdő legmélyéhez. Ekkor a mágus tanonc megszólal, mire a lány kuncog egyet, s gyorsan reagál is.*
- Ott terveztem megszállni. Azt a helyet tartom a legjobbnak. De majd te is megtudod miért. Az pedig jó lenne. Ha akarod fizetem én, viszonzás képpen, ha más haszna nem is volt a kastélyos esetbek, az elmehet annak, hogy egy kis plusz pénzhez jutottam. *megveregeti az oldalán a táskáját, majd a férfihez fordul* Neked kelleni fog még a pénz, hidd el. Ahogy hallottam itt-ott, nem olcsó a mágia tanulása, ha esetleg itt is bele szeretnél vágni.
*Mondja mosolyogva, s ekkor már kifelé tartanak az erdőből, most már véglegesen a háta mögött hagyta a kastélyt, egy időre. Ahogy tovább haladnak Zik megint belekezd a mondanivalójába.*
- Ne aggódj a ruha miatt, a piacon biztos találsz magadnak megfelelőt. Az enyémről meg csak annyit, hogy még ez se az igazi. Bár ahhoz képest, hogy egy báliruha volt, egészen megfelel a mostani célnak. Már nem lehet rajta látni, de tettem is róla, hogy ne lehessen, persze nem direkt. Az ujjaiból lett az övem, a hosszából pedig vettem le egy kicsit és csináltam mellényt. A célnak megfelel és nem is gondolnád, hogy csonttal és vékony, hosszú szálú fűből van. Az évek során megtanulja a vándor az ilyen praktikákat. Persze nem tart olyan sokáig, mintha rendesen meg lenne csinálva, de egy ideig megfelel.
*Áradozik Kelteria, talán egy kicsit túlságosan is belemerült a mesélésbe, hiszen teljesen elfelejtette a bús témát, s inkább a boldogságra koncentrál. A fájdalmakat, mint mindig elzárta egy kis helyre, ahonnan egy ideig nem fognak elő jönni. Mikor a férfi megint megszólal elmosolyodik és hálával teli hangon válaszol.*
- Hát reménykedjünk benne és igazán nagyon köszönöm, hogy segítesz.
*Kicsit el is pirul, hiszen nem szokták neki felajánlani a segítségüket semmien emberek sem. A következő kérdésen hangosan felkacag, majd mikor sikerül visszatérnie önmagához mosolyogva felel.*
- Nem kell aggódnod az étvágyad miatt! A legjobb étkek vannak abban a fogadóban, amit valaha ettél. Meg leszel vele elégedve! Szinte biztosra veszem, hogy nem maradsz éhen.
*Mondja, majd kacsint a férfira, azzal megint megszemléli a terepet, hogy vajon hol lehetnek az erdőben.*
*Bár Kelteria fogadja a kedves mozdulatokat és reagál rájuk fejében meg sem fordul, annak a lehetősége, hogy ez bármilyen másfajta közeledés legyen. Hiába az megfigyelő típus, most nem veszi észre a helyzetet. Lehet, hogy azért mert felkavarták az emlékek. Minden esetre kezd visszatérni a mosolygós éne, s ez meg is nyugtatja.*
- Rendben van! Abból csak nem lesz baj, ha körül nézünk. Ki tudja, lehet sikerül is.
*Mondja nevetve a férfi kijelentésére, közben pedig már egyre közelebb érnek az erdő legmélyéhez. Ekkor a mágus tanonc megszólal, mire a lány kuncog egyet, s gyorsan reagál is.*
- Ott terveztem megszállni. Azt a helyet tartom a legjobbnak. De majd te is megtudod miért. Az pedig jó lenne. Ha akarod fizetem én, viszonzás képpen, ha más haszna nem is volt a kastélyos esetbek, az elmehet annak, hogy egy kis plusz pénzhez jutottam. *megveregeti az oldalán a táskáját, majd a férfihez fordul* Neked kelleni fog még a pénz, hidd el. Ahogy hallottam itt-ott, nem olcsó a mágia tanulása, ha esetleg itt is bele szeretnél vágni.
*Mondja mosolyogva, s ekkor már kifelé tartanak az erdőből, most már véglegesen a háta mögött hagyta a kastélyt, egy időre. Ahogy tovább haladnak Zik megint belekezd a mondanivalójába.*
- Ne aggódj a ruha miatt, a piacon biztos találsz magadnak megfelelőt. Az enyémről meg csak annyit, hogy még ez se az igazi. Bár ahhoz képest, hogy egy báliruha volt, egészen megfelel a mostani célnak. Már nem lehet rajta látni, de tettem is róla, hogy ne lehessen, persze nem direkt. Az ujjaiból lett az övem, a hosszából pedig vettem le egy kicsit és csináltam mellényt. A célnak megfelel és nem is gondolnád, hogy csonttal és vékony, hosszú szálú fűből van. Az évek során megtanulja a vándor az ilyen praktikákat. Persze nem tart olyan sokáig, mintha rendesen meg lenne csinálva, de egy ideig megfelel.
*Áradozik Kelteria, talán egy kicsit túlságosan is belemerült a mesélésbe, hiszen teljesen elfelejtette a bús témát, s inkább a boldogságra koncentrál. A fájdalmakat, mint mindig elzárta egy kis helyre, ahonnan egy ideig nem fognak elő jönni. Mikor a férfi megint megszólal elmosolyodik és hálával teli hangon válaszol.*
- Hát reménykedjünk benne és igazán nagyon köszönöm, hogy segítesz.
*Kicsit el is pirul, hiszen nem szokták neki felajánlani a segítségüket semmien emberek sem. A következő kérdésen hangosan felkacag, majd mikor sikerül visszatérnie önmagához mosolyogva felel.*
- Nem kell aggódnod az étvágyad miatt! A legjobb étkek vannak abban a fogadóban, amit valaha ettél. Meg leszel vele elégedve! Szinte biztosra veszem, hogy nem maradsz éhen.
*Mondja, majd kacsint a férfira, azzal megint megszemléli a terepet, hogy vajon hol lehetnek az erdőben.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-28 02:20:32
Üzenet elküldve: 2014-01-28 02:20:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kelteria Milert//
*Zik alapvetően örül, hogy Kelteria nem utasítja vissza kedveskedő mozdulatait, de nem is gondol rá, hogy ez valami féle intim közeledés legyen a lány, ennek nem ilyen traumák után és mikor még friss a gyász van itt az ideje. Ennél ő sokkal tapintatosabb. De tény és való, hogy a lány szépségéről nem lehet nem tudomást venni.*
-Na azért én majd utánaolvasok a dolgoknak. Elsőként mindig a kutatómunka, be kell gyűjteni az összes lehetséges információt és ha már elegendő részletünk van, akkor megpróbáljuk összerakni a képet.-
~Na meg egy postagalamb a mesteremnek, aki sokkal nagyobb tudású és egy ilyen furcsa létforma biztosan felkelti érdeklődését.~
-Csak nem te is abban a fogadóban laksz? Nohát, akkor akár kibérelhetnénk közösen is egy kétágyas szobát.-
*Majd gyorsan hozzáteszi*
-Biztosan jobban kijövünk úgy anyagilag. A mágus tanoncok nincsenek azért úgy eleresztve, mint a mágusok…-*Szerénykedik.*
-És én nem vagyok egy tapasztalt utazó, ezen kívül csak egy váltó ruhám van, majd találnom kell valami más öltözékeket is magamnak. A tiéd sokkal praktikusabbnak látszik.-
*Néz végig magán és gyűrött ruházatán. Rájön, hogy elég nevetségesen nézhet ki, a lány sokkal gyakorlatiasabb megjelenése mellett meg aztán különösen. De azért magabiztosan folytatja.*
-És ne aggódj a gondjaid miatt, vagy hogy bajba keversz, "légmágusba nem csap a ménkű!"-
*Azzal szinpadias túlzással a lányra kacsint.*
~Remélem a tanoncokba sem.~
-Kötelességemnek érzem, hogy segítsek neked!-
*Megdöbbenve veszi észre magán, hogy szavai tényleg nem udvarias frázisok csupán, hanem tényleg kötelességének érzi és ezen elmosolyodik.*
-Na és milyen a konyha abban a híres fogadóban? Úgy érzem fel tudnék falni egy teljes birkanyájat!-
*Ezzel kívánta jelezni, hogy túltárgyalták a dolgot mára, inkább kapcsolódjanak ki és a borús gondolatokat űzzék el maguktól, legalább ma estére.*
*Zik alapvetően örül, hogy Kelteria nem utasítja vissza kedveskedő mozdulatait, de nem is gondol rá, hogy ez valami féle intim közeledés legyen a lány, ennek nem ilyen traumák után és mikor még friss a gyász van itt az ideje. Ennél ő sokkal tapintatosabb. De tény és való, hogy a lány szépségéről nem lehet nem tudomást venni.*
-Na azért én majd utánaolvasok a dolgoknak. Elsőként mindig a kutatómunka, be kell gyűjteni az összes lehetséges információt és ha már elegendő részletünk van, akkor megpróbáljuk összerakni a képet.-
~Na meg egy postagalamb a mesteremnek, aki sokkal nagyobb tudású és egy ilyen furcsa létforma biztosan felkelti érdeklődését.~
-Csak nem te is abban a fogadóban laksz? Nohát, akkor akár kibérelhetnénk közösen is egy kétágyas szobát.-
*Majd gyorsan hozzáteszi*
-Biztosan jobban kijövünk úgy anyagilag. A mágus tanoncok nincsenek azért úgy eleresztve, mint a mágusok…-*Szerénykedik.*
-És én nem vagyok egy tapasztalt utazó, ezen kívül csak egy váltó ruhám van, majd találnom kell valami más öltözékeket is magamnak. A tiéd sokkal praktikusabbnak látszik.-
*Néz végig magán és gyűrött ruházatán. Rájön, hogy elég nevetségesen nézhet ki, a lány sokkal gyakorlatiasabb megjelenése mellett meg aztán különösen. De azért magabiztosan folytatja.*
-És ne aggódj a gondjaid miatt, vagy hogy bajba keversz, "légmágusba nem csap a ménkű!"-
*Azzal szinpadias túlzással a lányra kacsint.*
~Remélem a tanoncokba sem.~
-Kötelességemnek érzem, hogy segítsek neked!-
*Megdöbbenve veszi észre magán, hogy szavai tényleg nem udvarias frázisok csupán, hanem tényleg kötelességének érzi és ezen elmosolyodik.*
-Na és milyen a konyha abban a híres fogadóban? Úgy érzem fel tudnék falni egy teljes birkanyájat!-
*Ezzel kívánta jelezni, hogy túltárgyalták a dolgot mára, inkább kapcsolódjanak ki és a borús gondolatokat űzzék el maguktól, legalább ma estére.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-19 18:43:15
Üzenet elküldve: 2014-01-19 18:43:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*A férfi minden kérdés nélkül leül mellés, s hallgatja a mondókáját. Maga se tudja miért beszél ilyen őszintén, de úgy van vele, hogy rosszabb már nem lehet. Ez mondjuk nem a legokosabb meglátás, hiszen mindig lehet rosszabb, sőt általában mindig van rosszabb. Ahogy mesél látja, hogy Zik serényen bólogat mellette, ezen elmosolyodik, bár azt a halványka mosolyt szinte észre sem lehet venni venni. Ahogy befejezte a hosszas kifejtést a férfi, kezét a lány hátára téve vigasztalja. Ez jól esik neki, még akkor is, ha könnyeit eddig is megtartotta magának, s ezután is ezt tervezi tenni.*
- Köszönöm az együtt érzést! Majdcsak túlteszem rajta valahogy, az én életem már csak ilyen. Itt lesz lassan az ideje, hogy megszokjam.
*Mondja azzal arcára erőltet egy gyengébb mosolyt, s próbál reményt mutatmi az arcán, hátha sikerülne neki.*
~Nagyon kedves, hogy így vigasztalni próbál! Jól esik a törődés! Nagyon a szívére vette a dolgot. Pedig nem lenne muszáj, csak egy senki vagyok, nem kellene segítenie.~
*Ekkor a férfi keze mozogni kezd a hátán, az első pillanatban meglepődik, de gyorsan magához tér, s nem zavartatja magát, hiszen ez is kellemes a számára, az olyan dolgokat, pedig nem szabad eldobni. Mikor a férfi megjegyzi, hogy el akar menni a könyvtárba, s a miértjét is megmondja Kelteria elmosolyodik és akaratlanul is kunoc egyet.*
- Ha a húsgolyó után akarsz kutatni, akkor megkíméllek. Ebből egyetlen egy volt és semmit sem lehet róla tudni, mert ha lehet így mondani kilehelte a lelkét. Csak az időd vesztegetnéd, de azért én is benéznék abba a könyvtárba. Hát házam az nincs, én is a fogadóba megyek és nagyon leköteleznél vele.
*Mondja már telejsen őszinte mosollyal, s azzal fel is pattanna a farönkről, s elindulna az erdő felé, de látja, hogy a másik igen csak elgomdolkodott, ezért kedvesen megszólal.*
- Ne izgasd magad az én gondjaim miatt! Nem akarom, hogy bajba keverjelek.
*Azzal mikor a férfi feláll és a kezét nyújtja, Kelteria megfogja majd elindulnak az erdő felé. Útközben még megszólal egy halvány mosoly mellett.*
- Nagyon hálás vagyok neked! Köszönöm, hogy segíteni akarsz.
*A férfi minden kérdés nélkül leül mellés, s hallgatja a mondókáját. Maga se tudja miért beszél ilyen őszintén, de úgy van vele, hogy rosszabb már nem lehet. Ez mondjuk nem a legokosabb meglátás, hiszen mindig lehet rosszabb, sőt általában mindig van rosszabb. Ahogy mesél látja, hogy Zik serényen bólogat mellette, ezen elmosolyodik, bár azt a halványka mosolyt szinte észre sem lehet venni venni. Ahogy befejezte a hosszas kifejtést a férfi, kezét a lány hátára téve vigasztalja. Ez jól esik neki, még akkor is, ha könnyeit eddig is megtartotta magának, s ezután is ezt tervezi tenni.*
- Köszönöm az együtt érzést! Majdcsak túlteszem rajta valahogy, az én életem már csak ilyen. Itt lesz lassan az ideje, hogy megszokjam.
*Mondja azzal arcára erőltet egy gyengébb mosolyt, s próbál reményt mutatmi az arcán, hátha sikerülne neki.*
~Nagyon kedves, hogy így vigasztalni próbál! Jól esik a törődés! Nagyon a szívére vette a dolgot. Pedig nem lenne muszáj, csak egy senki vagyok, nem kellene segítenie.~
*Ekkor a férfi keze mozogni kezd a hátán, az első pillanatban meglepődik, de gyorsan magához tér, s nem zavartatja magát, hiszen ez is kellemes a számára, az olyan dolgokat, pedig nem szabad eldobni. Mikor a férfi megjegyzi, hogy el akar menni a könyvtárba, s a miértjét is megmondja Kelteria elmosolyodik és akaratlanul is kunoc egyet.*
- Ha a húsgolyó után akarsz kutatni, akkor megkíméllek. Ebből egyetlen egy volt és semmit sem lehet róla tudni, mert ha lehet így mondani kilehelte a lelkét. Csak az időd vesztegetnéd, de azért én is benéznék abba a könyvtárba. Hát házam az nincs, én is a fogadóba megyek és nagyon leköteleznél vele.
*Mondja már telejsen őszinte mosollyal, s azzal fel is pattanna a farönkről, s elindulna az erdő felé, de látja, hogy a másik igen csak elgomdolkodott, ezért kedvesen megszólal.*
- Ne izgasd magad az én gondjaim miatt! Nem akarom, hogy bajba keverjelek.
*Azzal mikor a férfi feláll és a kezét nyújtja, Kelteria megfogja majd elindulnak az erdő felé. Útközben még megszólal egy halvány mosoly mellett.*
- Nagyon hálás vagyok neked! Köszönöm, hogy segíteni akarsz.
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-19 11:40:08
Üzenet elküldve: 2014-01-19 11:40:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Zik szó nélkül leül arra a tönkre amit Kelteria mutat és figyelmesen hallgat. Egy pillanatta elmélázik azon, hogy milyen is lehet a sebhely a lány törékeny testén,de gyorsan kiveri a fejéből ezeket a gondolatokat. Tenyerével a térdén támaszkodva hallgatja a lány szavait. Serényen bólógat, bár egyes részeknél nagyra nyílik a szeme. Egyre inkább kikristályosodik benne, hogy itt az események szorosan össze kell, hogy kapcsolódjanak.*
~Hisz maga a mágus is megmondta, hogy mindezek azért történtek, hogy megtörjön a lelkük. De mindez túl teátrális. Hiszen elfogták őket, miért nem kínozták csak napokig, hogy aztán megtört testük és lelkük ne tudjon ellenállni? És ez is furcsa, azt mondja, hogy a két teremtője, tehát ez a Log nevű férfi is gyaníthatóan mágiahasználó volt, vagy csak egy szélhámosság áldozata?~
*Végighallgatja a történteket, éles elméjével minden szót megjegyez, agyában ezer meg ezer kérdés merül fel, de úgy látja, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat. Óvatosan a lány hátára teszi a kezét.*
- Sajnálom mindazt, amin keresztül mentél.
*Lassan simogatni kezdi a lány hátát, igyekszik, hogy mozdulatai ne legyenek félreérthetőek, legkevésbé sem szeretné ilyen lelkiállapotban inzultálni a lányt.*
- Holnap el fogok menni a városba, a könyvtárban utánanézek ennek a lénynek és tulajdonságainak. Most viszont folytassuk inkább utunkat. Nehogy ezen a helyen érjen minket az este. És a körülményekre való tekintettel engedd meg, hogy hazáig kisérjelek ma, vagy hogy kivehessek számodra is egy szobát a fogadóban.
*Közben agya megállás nélkül zakatol.*
~ Elég zavaros ez a történet. Nagyon sok a homályos folt. De miért pont Kelteria? És miért kellett ekkora feneket keríteni ennek az egésznek. Ennyi ember beépítve, hogy pár másikat csapdába ejtsenek? Komplett bál közönsége, kocsisok, Log, farkasemberek, gyaníthatóan élőholtak is. És, ha csak kósza lelkek kellettek, akkor másik négyet miért toloncoltak ki? Az ő lelkük nem volt elég jó? Miért lett elkülönítve a lány a többiektől, miért vele akarták kezdeni, valamiért az ő lelke többet ér?~
- Hmm...
~ Egy kastély összeomlik? Reng? Egy kastély nem olcsó mulatság. Mágiával rengetni, réseket nyitni rajta, hatalmas erőkre utal. Meg ez a lény is, bizonyára van köze Log örökélet mániájához. De hogy adhatott volna örök életet két embernek? Pont kettőnek? Egynek vagy ezreknek azt még érteném, de pont kettőnek, Lognak és a mágusnak? Inkább csak a mágusnak, Log meg csak egy bábu lehetett a sakktáblán, mint a többiek.~
*Azzal felpattan, kinyújtja kezét a lánynak, hogy segítsen felállni neki ezzel is sürgetve az indulást. Nem olyan biztos ő abban, hogy tényleg véget is ért ez a történet...*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.19 14:01:57, a következő indokkal:
Jelek pótlása
~Hisz maga a mágus is megmondta, hogy mindezek azért történtek, hogy megtörjön a lelkük. De mindez túl teátrális. Hiszen elfogták őket, miért nem kínozták csak napokig, hogy aztán megtört testük és lelkük ne tudjon ellenállni? És ez is furcsa, azt mondja, hogy a két teremtője, tehát ez a Log nevű férfi is gyaníthatóan mágiahasználó volt, vagy csak egy szélhámosság áldozata?~
*Végighallgatja a történteket, éles elméjével minden szót megjegyez, agyában ezer meg ezer kérdés merül fel, de úgy látja, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat. Óvatosan a lány hátára teszi a kezét.*
- Sajnálom mindazt, amin keresztül mentél.
*Lassan simogatni kezdi a lány hátát, igyekszik, hogy mozdulatai ne legyenek félreérthetőek, legkevésbé sem szeretné ilyen lelkiállapotban inzultálni a lányt.*
- Holnap el fogok menni a városba, a könyvtárban utánanézek ennek a lénynek és tulajdonságainak. Most viszont folytassuk inkább utunkat. Nehogy ezen a helyen érjen minket az este. És a körülményekre való tekintettel engedd meg, hogy hazáig kisérjelek ma, vagy hogy kivehessek számodra is egy szobát a fogadóban.
*Közben agya megállás nélkül zakatol.*
~ Elég zavaros ez a történet. Nagyon sok a homályos folt. De miért pont Kelteria? És miért kellett ekkora feneket keríteni ennek az egésznek. Ennyi ember beépítve, hogy pár másikat csapdába ejtsenek? Komplett bál közönsége, kocsisok, Log, farkasemberek, gyaníthatóan élőholtak is. És, ha csak kósza lelkek kellettek, akkor másik négyet miért toloncoltak ki? Az ő lelkük nem volt elég jó? Miért lett elkülönítve a lány a többiektől, miért vele akarták kezdeni, valamiért az ő lelke többet ér?~
- Hmm...
~ Egy kastély összeomlik? Reng? Egy kastély nem olcsó mulatság. Mágiával rengetni, réseket nyitni rajta, hatalmas erőkre utal. Meg ez a lény is, bizonyára van köze Log örökélet mániájához. De hogy adhatott volna örök életet két embernek? Pont kettőnek? Egynek vagy ezreknek azt még érteném, de pont kettőnek, Lognak és a mágusnak? Inkább csak a mágusnak, Log meg csak egy bábu lehetett a sakktáblán, mint a többiek.~
*Azzal felpattan, kinyújtja kezét a lánynak, hogy segítsen felállni neki ezzel is sürgetve az indulást. Nem olyan biztos ő abban, hogy tényleg véget is ért ez a történet...*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.19 14:01:57, a következő indokkal:
Jelek pótlása
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-19 09:35:37
Üzenet elküldve: 2014-01-19 09:35:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Zikurskij Zimankow//
*Kelteria már kicsit derűsebb arccal hallgatja a férfit. Teljesen úgy beszél, mint Log tette. Olyan prófétain. Ezen a gondolaton pedig akaratlanul is mosolyognia kell. Hogy ő mindig ilyen furcsa szerzeteket fog ki, de még minig jobb, mint a zsémbes öregember a fogadóban. Erre a képre, hirtelen feláll a szőr a hátán. Hát igen az az alak nem lesz a kedvenc emlékei között. Mikor Zik kis szünetet tart ő is megszólal.*
- Hát a klasszikus értelemben szerintem sincs, de vannak olyan dolgok, meg személyek, akiket akaratlanul is beskatulyázok ezekbe a csoportokba.
*Mondja mosolyogva, majd tovább hallgatja a férfi mondandóját. Azokkal, amik most jönnek ő is teljesen egyet ért, ezért bólpgat serényen. Közben pedig egyre közelebb érnek az erdőhöz és az ösvényhez.*
- Az egyensúly tényleg nagyon fontos dolog. Igazán bölcs és nagytudású író lehetett, aki ennyi mindent tud a világegyetem mozgató erőiről.
*Jegyzi meg azalatt a kis szünet alatt, amit a férfi hagyot, s miközben elgondolkodott. De gyorsan folytatja is a beszédet, s Kelteria figyelme is újra rá terelődik. A lány boldogan látja, hogy nem csak ő gondolkodik így a világról, s a halálról. A tény, hogy nem őrült megnyugtatja, s talán kicsit magabiztossá is teszi. Mikor a másik befejezte a mondókájának ezen szakaszát, ő megint felemeli hangját.*
- Igen, én is ehhez hasonlókat mondtam neki, de makacs volt, mint az öszvér. Nem tudtam ész érvekkel meggyőzni. Hajtogatta a maga igazát ellentmondást nem tűrve.
*Ahogy beszél arcán mosoly lesz úrrá, hiszen így visszagondolva vicces volt a zsémbes öregember. Ekkor azonban Zik hirtelen megáll, s úra megszólal. Kelteria kíváncsian néz rá. A kérdést hallva elgondolkodik. Ő nem lát összefüggést a dolgok között, szerinte csak véletlenek, de a férfi elbizonytalanította. Végül megigazítja haját és ránéz a mágus tanoncra.*
- Lehet, hogy tényleg nem véletlenek a dolgok, amik velem történnek. Én nem tudhatom, eddig úgy néztem rájuk, de ha nem azok azt meg szeretném tudni, ki, vagy mi játszik így velem! Ehhez, azonban tudnod kell a kastélyban történt látogatásom legfontosabb részleteit is. Gyere ott van két fatönk üljünk le. Ez nem lesz rövid.
*Azzal odasétál a tönkökhöz, már az erdőben vannak. Kicsit feszeng majd, ha másik is kényelembe helyezte magát, megszólal.*
- Nem kedvelem ezt a helyet! Még mindig megvan és meg is fog maradni a heg, azután a méretes harapásnyom után az oldalamon. Na, de lényegre! Amit most mondok el, még senkinek se mondtam el. Nem is volt rá lehetőségem, de nem is akartam. Az egyész úgy kezdődött, hogy kaptam egy levelet. De ezt már mondtam. Csak azért mentem el, mert tudni akartam, ki az, aki ennyit tud rólam. Két hintóval jöttünk, összesen nyolcan. Itt ezen az ösvényen. *mutat az útra* Mikor hirtelen megálltunk, a kocsisok eltűntek, mi pedig kiszálltunk. Ekkor jelent meg Log! Azt mondta őt is meghívták. Eleinte mindannyian tartottunk tőle, de mivel csak ő tudta merre van a kastély magunkal kellett vinni, ugyanis vissza nem mehettünk már nagyon mesze voltunk és este volt. Log mögém ült fel egy lóra, s innentől egy hitóval mentünkt tovább. Amikor a farkas szerű lények ránk törtek. Mind súlyos sebeket szereztünk, de el akartunk menekülni. Viszonylag gyorsan elértük a kastélyt, ahol már vártak ránk. Elhelyeztem miket külön szobákba, mintha tényleg bálba kézülnénk. Én megígértem Log-nak, hogy segítek ellátni a sebét, amit meg is tettem. Elkeztünk beszélgetni, s megláttam a kedves őszinte oldalát. Nem is kell mondanom, hogy megszereztem. Azonban az este folyamán furcsa dolgok történtek. Az egész kastély remegni kezdett, háromszor, mire mind kimentünk, már akik maradtunk, mert közben négyet közülünk kitoloncoltak. Mindenki felfedező túrára indult, én és Log egy borospince alatt valami furcsa lényre leltünk, de mielőtt bármi kárt tehetett volna bennünk visszavonoltunk. Az este további része nyugodtan telt, ahogy a másnap is. A részletekkel nem untatlak. Itt az este fontosabb. A bál elkezdődött megjött a vendéglátónk, meg lettünk jutalmazva és táncoltunk. Amikor hirtelen az összes jelen lévő nekünk rontott, s a padló ketté nyílt, minket pedig a repedésbe tuszkoltak. Lenn valami cellaszerűségbe kerütem, ahol egy-két teljesen fehér élettelennek tűnő alak állt, de hirtelen nekem rontottak, persze ösztönből megvédtem magam. Azonban mikor kinéztem a rácson olyan látvány fogadott, amit senkinek se kívánok és ez még az enyhébb verziója volt. *mosolyodott el* Egy nagy darabb valami, ami bőrrel volt lefedve és sóhajtozott. Nem tudom mennyi idő telt el mire a meghívonk megérkezett, de nem voltam valami boldog amikor megláttam. Elmonta, hogy azért vagyunk ott, hogy az előbb említett húsgolyót megetesse a lelkünkkel és azért kellett szenvednünk, hogy a lelkünk megtörjön és könnyebben el tudja távolítani a lény, aminek a hasán tátongó lyukba akart minket bedobni. Ebben mágia volt ez nem is kétség. Mikor is az egyik résből Log tántorgott elő, ekkor még az volt, akit én ismertem. Meg akarta ölni a mágust, aki bebörtönzött minket, de az feloldotta az átkot és így emlékei visszatértek. Mikor is a mágus közölte, hogy én leszek az első, s Log elvezetett a húsgolyó elé. Mielőtt azonban belelökött volna engem, megfordult, s a mágussal együtt ugrott a lény gyomrába, ugyanis csak a két teremtőjének lelke ölhette meg. Miután ez megtörtént és a lény kilehelte lelkét, a kastély elkezdett összeomlani, mire én meg menekülni. Kijutottam és elterültem a szántóföldek mellett. Mikor felkeltem magam mögött hagytam a helye és próbáltam felejteni. *sóhajt egyet* Hát ez az én első szerelmem halálának története!
*Azzal lehajtja a fejét, haja arcába zuhan, ő pedig némán bámulja a földet.*
*Kelteria már kicsit derűsebb arccal hallgatja a férfit. Teljesen úgy beszél, mint Log tette. Olyan prófétain. Ezen a gondolaton pedig akaratlanul is mosolyognia kell. Hogy ő mindig ilyen furcsa szerzeteket fog ki, de még minig jobb, mint a zsémbes öregember a fogadóban. Erre a képre, hirtelen feláll a szőr a hátán. Hát igen az az alak nem lesz a kedvenc emlékei között. Mikor Zik kis szünetet tart ő is megszólal.*
- Hát a klasszikus értelemben szerintem sincs, de vannak olyan dolgok, meg személyek, akiket akaratlanul is beskatulyázok ezekbe a csoportokba.
*Mondja mosolyogva, majd tovább hallgatja a férfi mondandóját. Azokkal, amik most jönnek ő is teljesen egyet ért, ezért bólpgat serényen. Közben pedig egyre közelebb érnek az erdőhöz és az ösvényhez.*
- Az egyensúly tényleg nagyon fontos dolog. Igazán bölcs és nagytudású író lehetett, aki ennyi mindent tud a világegyetem mozgató erőiről.
*Jegyzi meg azalatt a kis szünet alatt, amit a férfi hagyot, s miközben elgondolkodott. De gyorsan folytatja is a beszédet, s Kelteria figyelme is újra rá terelődik. A lány boldogan látja, hogy nem csak ő gondolkodik így a világról, s a halálról. A tény, hogy nem őrült megnyugtatja, s talán kicsit magabiztossá is teszi. Mikor a másik befejezte a mondókájának ezen szakaszát, ő megint felemeli hangját.*
- Igen, én is ehhez hasonlókat mondtam neki, de makacs volt, mint az öszvér. Nem tudtam ész érvekkel meggyőzni. Hajtogatta a maga igazát ellentmondást nem tűrve.
*Ahogy beszél arcán mosoly lesz úrrá, hiszen így visszagondolva vicces volt a zsémbes öregember. Ekkor azonban Zik hirtelen megáll, s úra megszólal. Kelteria kíváncsian néz rá. A kérdést hallva elgondolkodik. Ő nem lát összefüggést a dolgok között, szerinte csak véletlenek, de a férfi elbizonytalanította. Végül megigazítja haját és ránéz a mágus tanoncra.*
- Lehet, hogy tényleg nem véletlenek a dolgok, amik velem történnek. Én nem tudhatom, eddig úgy néztem rájuk, de ha nem azok azt meg szeretném tudni, ki, vagy mi játszik így velem! Ehhez, azonban tudnod kell a kastélyban történt látogatásom legfontosabb részleteit is. Gyere ott van két fatönk üljünk le. Ez nem lesz rövid.
*Azzal odasétál a tönkökhöz, már az erdőben vannak. Kicsit feszeng majd, ha másik is kényelembe helyezte magát, megszólal.*
- Nem kedvelem ezt a helyet! Még mindig megvan és meg is fog maradni a heg, azután a méretes harapásnyom után az oldalamon. Na, de lényegre! Amit most mondok el, még senkinek se mondtam el. Nem is volt rá lehetőségem, de nem is akartam. Az egyész úgy kezdődött, hogy kaptam egy levelet. De ezt már mondtam. Csak azért mentem el, mert tudni akartam, ki az, aki ennyit tud rólam. Két hintóval jöttünk, összesen nyolcan. Itt ezen az ösvényen. *mutat az útra* Mikor hirtelen megálltunk, a kocsisok eltűntek, mi pedig kiszálltunk. Ekkor jelent meg Log! Azt mondta őt is meghívták. Eleinte mindannyian tartottunk tőle, de mivel csak ő tudta merre van a kastély magunkal kellett vinni, ugyanis vissza nem mehettünk már nagyon mesze voltunk és este volt. Log mögém ült fel egy lóra, s innentől egy hitóval mentünkt tovább. Amikor a farkas szerű lények ránk törtek. Mind súlyos sebeket szereztünk, de el akartunk menekülni. Viszonylag gyorsan elértük a kastélyt, ahol már vártak ránk. Elhelyeztem miket külön szobákba, mintha tényleg bálba kézülnénk. Én megígértem Log-nak, hogy segítek ellátni a sebét, amit meg is tettem. Elkeztünk beszélgetni, s megláttam a kedves őszinte oldalát. Nem is kell mondanom, hogy megszereztem. Azonban az este folyamán furcsa dolgok történtek. Az egész kastély remegni kezdett, háromszor, mire mind kimentünk, már akik maradtunk, mert közben négyet közülünk kitoloncoltak. Mindenki felfedező túrára indult, én és Log egy borospince alatt valami furcsa lényre leltünk, de mielőtt bármi kárt tehetett volna bennünk visszavonoltunk. Az este további része nyugodtan telt, ahogy a másnap is. A részletekkel nem untatlak. Itt az este fontosabb. A bál elkezdődött megjött a vendéglátónk, meg lettünk jutalmazva és táncoltunk. Amikor hirtelen az összes jelen lévő nekünk rontott, s a padló ketté nyílt, minket pedig a repedésbe tuszkoltak. Lenn valami cellaszerűségbe kerütem, ahol egy-két teljesen fehér élettelennek tűnő alak állt, de hirtelen nekem rontottak, persze ösztönből megvédtem magam. Azonban mikor kinéztem a rácson olyan látvány fogadott, amit senkinek se kívánok és ez még az enyhébb verziója volt. *mosolyodott el* Egy nagy darabb valami, ami bőrrel volt lefedve és sóhajtozott. Nem tudom mennyi idő telt el mire a meghívonk megérkezett, de nem voltam valami boldog amikor megláttam. Elmonta, hogy azért vagyunk ott, hogy az előbb említett húsgolyót megetesse a lelkünkkel és azért kellett szenvednünk, hogy a lelkünk megtörjön és könnyebben el tudja távolítani a lény, aminek a hasán tátongó lyukba akart minket bedobni. Ebben mágia volt ez nem is kétség. Mikor is az egyik résből Log tántorgott elő, ekkor még az volt, akit én ismertem. Meg akarta ölni a mágust, aki bebörtönzött minket, de az feloldotta az átkot és így emlékei visszatértek. Mikor is a mágus közölte, hogy én leszek az első, s Log elvezetett a húsgolyó elé. Mielőtt azonban belelökött volna engem, megfordult, s a mágussal együtt ugrott a lény gyomrába, ugyanis csak a két teremtőjének lelke ölhette meg. Miután ez megtörtént és a lény kilehelte lelkét, a kastély elkezdett összeomlani, mire én meg menekülni. Kijutottam és elterültem a szántóföldek mellett. Mikor felkeltem magam mögött hagytam a helye és próbáltam felejteni. *sóhajt egyet* Hát ez az én első szerelmem halálának története!
*Azzal lehajtja a fejét, haja arcába zuhan, ő pedig némán bámulja a földet.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-01-16 14:58:04
Üzenet elküldve: 2014-01-16 14:58:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*A fiatal mágus már hosszú ideje gyalogol, s egyre jobban fárad. Szíve szerint csak eldőlne valahol, s pihenne egy nagyot, de tudja, hogy nem teheti meg. Nem tudja, hogy az üldözői feladták, vagy csak lemaradtak.*
-Végre. *Szólal meg, amikor meglátja az ösvényt.* Ha van ösvény, akkor már nincs messze a cél se. Elég széles az ösvény, hogy akár szekérrel is haladjanak rajta. Legközelebb lovasszekérrel jövök.
*Néma csendben folytatja az útját, amikor elfárad, akkor leül egy sziklára, s hagyja, hogy a végtagjait pihenni. Pihenés képen egy dalt dúdol halkan.
Kicsivel később felvesz egy kis kődarabot, majd elkezdi vizsgálgatni.*
-Végre. *Szólal meg, amikor meglátja az ösvényt.* Ha van ösvény, akkor már nincs messze a cél se. Elég széles az ösvény, hogy akár szekérrel is haladjanak rajta. Legközelebb lovasszekérrel jövök.
*Néma csendben folytatja az útját, amikor elfárad, akkor leül egy sziklára, s hagyja, hogy a végtagjait pihenni. Pihenés képen egy dalt dúdol halkan.
Kicsivel később felvesz egy kis kődarabot, majd elkezdi vizsgálgatni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718