Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 20:02:43
Üzenet elküldve: 2016-01-07 20:02:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
- Miért? - *kérdez vissza, nem értve, mi oka lehet egy olyan hatalmas állatnak, hogy egy embertől féljen.
Majd tovább hallgatja a férfit. Nem biztos benne, hogy neki örülnie kellene annak, hogy az a valami éppen éhes.*
- Biztosan nem fog megtámadni? - *Bizonytalankodik még. Arról, hogy a férfinak sietős a dolga, neki fogalma sincs. Egyébként Taitostól is tart egy kissé, bár a viselkedésében nincs semmi gyanús, azt leszámítva, hogy egy fenevadat irányít.
A patak említése győzi le az ellenállását. Merthogy igazán szomjas. És egymagában aligha fog vizet találni, vagy egyáltalán túlélni itt.*
- Lemegyek. - *biccent.*
- De akkor kérem, ne engedje a közelembe azt az állatot! - *teszi hozzá. Aztán elkezdene lefelé mászni, ám ahogy elhúzódik az eddig szorongatott ágtól, és lenéz, hogy támaszt keressen a lábának, egyrészt megszédül, másrészt valahogy nagyon távolinak tűnik az az ág, amire le kellene lépnie. Felfelé jövet könnyebb volt, és akkor nem is figyelt, hajtotta a menekülésvágy. Most azonban nincs semmi, ami elfeledtetné vele a magasságtól és a leeséstől való félelmét.
Újra átöleli az ágat, lehunyja a szemét, de még nem szól semmit, múló rosszullétnek gondolja az egészet. Úgyhogy néhány pillanat múlva újra próbálkozik. Ugyanazzal az eredménnyel.
Így aztán, ugyan szégyenli, de görcsösen kapaszkodva kimondja...*
- Nem fog menni. Nem tudok lemászni.
- Miért? - *kérdez vissza, nem értve, mi oka lehet egy olyan hatalmas állatnak, hogy egy embertől féljen.
Majd tovább hallgatja a férfit. Nem biztos benne, hogy neki örülnie kellene annak, hogy az a valami éppen éhes.*
- Biztosan nem fog megtámadni? - *Bizonytalankodik még. Arról, hogy a férfinak sietős a dolga, neki fogalma sincs. Egyébként Taitostól is tart egy kissé, bár a viselkedésében nincs semmi gyanús, azt leszámítva, hogy egy fenevadat irányít.
A patak említése győzi le az ellenállását. Merthogy igazán szomjas. És egymagában aligha fog vizet találni, vagy egyáltalán túlélni itt.*
- Lemegyek. - *biccent.*
- De akkor kérem, ne engedje a közelembe azt az állatot! - *teszi hozzá. Aztán elkezdene lefelé mászni, ám ahogy elhúzódik az eddig szorongatott ágtól, és lenéz, hogy támaszt keressen a lábának, egyrészt megszédül, másrészt valahogy nagyon távolinak tűnik az az ág, amire le kellene lépnie. Felfelé jövet könnyebb volt, és akkor nem is figyelt, hajtotta a menekülésvágy. Most azonban nincs semmi, ami elfeledtetné vele a magasságtól és a leeséstől való félelmét.
Újra átöleli az ágat, lehunyja a szemét, de még nem szól semmit, múló rosszullétnek gondolja az egészet. Úgyhogy néhány pillanat múlva újra próbálkozik. Ugyanazzal az eredménnyel.
Így aztán, ugyan szégyenli, de görcsösen kapaszkodva kimondja...*
- Nem fog menni. Nem tudok lemászni.
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:43:00
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:43:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Az idő sietősre fogja Taitost, de azért nem rohanna. Meg akarja tudni, hogy ki leste ki, amúgy köztudott titkát itt az ösvény közepén.*
~Lanawin népének meg kell szoknia Ragront.~
*Tudja le magában a vígasztalás, és a magyarázkodás közti választást.*
-Hogy hallgat, az túlzás, ahhoz túl nagy királynak hiszi magát. Inkább valami olyasmi, hogy jobbnak látja úgy tenni, ahogy én fütyülök.
*Árnyaltan azért másképp fest a helyzet.*
-Amúgy is éhes volt szegény.
*Magyarázza a helyzetet.*
-Viszont lassan ránk esteledik, és van egy kis patak innen nem messze, én éhes vagyok.
*Int le a föld fele, hogy, ha Ragron "mókusa" siet, akkor ő is jöhet vacsorára, ahol nem kell tányérra ülnie.*
*Az idő sietősre fogja Taitost, de azért nem rohanna. Meg akarja tudni, hogy ki leste ki, amúgy köztudott titkát itt az ösvény közepén.*
~Lanawin népének meg kell szoknia Ragront.~
*Tudja le magában a vígasztalás, és a magyarázkodás közti választást.*
-Hogy hallgat, az túlzás, ahhoz túl nagy királynak hiszi magát. Inkább valami olyasmi, hogy jobbnak látja úgy tenni, ahogy én fütyülök.
*Árnyaltan azért másképp fest a helyzet.*
-Amúgy is éhes volt szegény.
*Magyarázza a helyzetet.*
-Viszont lassan ránk esteledik, és van egy kis patak innen nem messze, én éhes vagyok.
*Int le a föld fele, hogy, ha Ragron "mókusa" siet, akkor ő is jöhet vacsorára, ahol nem kell tányérra ülnie.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:33:01
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Felfedezték! A warg éles vonyítása megfagyasztja ereiben a vért, és már nem is törődik légzése palástolásával, helyette mindkét kezével görcsösen megkapaszkodik az ágban, attól tartva, az állat roham alá veszi a fát. Csak abban bízik, hogy felmászni nem tud idáig...
Majd újabb neszt hall, aztán kisvártatva... emberi hangot!
Odakapja a fejét, megrettenve, és első gondolata, hogy lekiált, figyelmeztetve azt a valakit a közelében lévő veszélyre. De aztán rá kell ébrednie, hogy az illető nagyon is jól tudja, hogy egy fenevad van pár lépésre tőle, hisz hozzá beszél!
Aztán meg őhozzá...
Félve néz le az ágak közül a férfira.*
- Mi volt ez? Hallgat magára? - *kérdi meglepetten, de nem úgy néz ki, mint aki megnyugodott volna, és le szándékozna mászni.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 19:34:08
*Felfedezték! A warg éles vonyítása megfagyasztja ereiben a vért, és már nem is törődik légzése palástolásával, helyette mindkét kezével görcsösen megkapaszkodik az ágban, attól tartva, az állat roham alá veszi a fát. Csak abban bízik, hogy felmászni nem tud idáig...
Majd újabb neszt hall, aztán kisvártatva... emberi hangot!
Odakapja a fejét, megrettenve, és első gondolata, hogy lekiált, figyelmeztetve azt a valakit a közelében lévő veszélyre. De aztán rá kell ébrednie, hogy az illető nagyon is jól tudja, hogy egy fenevad van pár lépésre tőle, hisz hozzá beszél!
Aztán meg őhozzá...
Félve néz le az ágak közül a férfira.*
- Mi volt ez? Hallgat magára? - *kérdi meglepetten, de nem úgy néz ki, mint aki megnyugodott volna, és le szándékozna mászni.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 19:34:08
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:16:23
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:16:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Ragron vonyítása szeli ketté a levegőt. Rövid, mély, kihívó, és érződik, hogy tudja, hogy övé a környék, talán talált valami szokatlant, és alig pár percre áll az ösvényhez közel.*
~Legyen meg a csermely, és boldog leszek.~
*Fordul körbe, és onnan, ahol Ragron áll nagyjából még egyszer akkora távra lát is valami olyasmi mélyedést, kopárságot, ami patakocska lehet. Ilyenkor nem nehéz találni. Vizes hónapok vannak.
Így lemászik, felnyalábolja cuccait, és a lábast, a tűzhelyet otthagyva, és kersztbe tesz pár követ az úton, leírva, hogy "Állj!", hátha a többiek beérik, nehogy elmenjenek mellette, aztán fürgén, a megszokott gyors utas sebességgel gyalogolni kezd a warg felé, aki nem mozdul helyéről.*
-No, mi van Ragron, újabban a mókusok?
*Követi az öntelt hideg szemeket, amik most is lenézően figyelnek a lombok közt elbújtra.*
~Na most kapok a fejemre.~
*Komorodik el a tekintete.*
-Hölgyem, le lehet jönni, nem bánt!
*Kiált fel oda, és továbbhajtja a wargot.*
-Menj, ragadozz!
*Ragron vonyítása szeli ketté a levegőt. Rövid, mély, kihívó, és érződik, hogy tudja, hogy övé a környék, talán talált valami szokatlant, és alig pár percre áll az ösvényhez közel.*
~Legyen meg a csermely, és boldog leszek.~
*Fordul körbe, és onnan, ahol Ragron áll nagyjából még egyszer akkora távra lát is valami olyasmi mélyedést, kopárságot, ami patakocska lehet. Ilyenkor nem nehéz találni. Vizes hónapok vannak.
Így lemászik, felnyalábolja cuccait, és a lábast, a tűzhelyet otthagyva, és kersztbe tesz pár követ az úton, leírva, hogy "Állj!", hátha a többiek beérik, nehogy elmenjenek mellette, aztán fürgén, a megszokott gyors utas sebességgel gyalogolni kezd a warg felé, aki nem mozdul helyéről.*
-No, mi van Ragron, újabban a mókusok?
*Követi az öntelt hideg szemeket, amik most is lenézően figyelnek a lombok közt elbújtra.*
~Na most kapok a fejemre.~
*Komorodik el a tekintete.*
-Hölgyem, le lehet jönni, nem bánt!
*Kiált fel oda, és továbbhajtja a wargot.*
-Menj, ragadozz!
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:01:52
Üzenet elküldve: 2016-01-07 19:01:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Sokáig nem hall semmi fenyegetőt, úgyhogy már kezdené azt gondolni, hogy az a valami másfelé vette az irányt. Ám a vadra leső warg végül mégiscsak a közelébe ér. Furcsa, hogy ekkora termettel mégis képes viszonylag halkan közlekedni a rettenetes állat.
Kezét szája elé teszi, hogy légzése neszét eltompítsa, s úgy figyeli moccanatlanná dermedve a wargot, aki alighanem hamarosan szagot fog fogni, ha ugyan érdekli egy nemrég erre járt humanoid nyoma, s nem csak állatokra les.*
*Sokáig nem hall semmi fenyegetőt, úgyhogy már kezdené azt gondolni, hogy az a valami másfelé vette az irányt. Ám a vadra leső warg végül mégiscsak a közelébe ér. Furcsa, hogy ekkora termettel mégis képes viszonylag halkan közlekedni a rettenetes állat.
Kezét szája elé teszi, hogy légzése neszét eltompítsa, s úgy figyeli moccanatlanná dermedve a wargot, aki alighanem hamarosan szagot fog fogni, ha ugyan érdekli egy nemrég erre járt humanoid nyoma, s nem csak állatokra les.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:53:54
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:53:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
~Makk, gomba, na szép.~
*Fintorog egy nagyot, és jobbat nem tud tenni, felszedi ezeket. Aztán előhalássza zsákjából a vaslábast, és köveket, meg gallyakat fog, mikor meglát valamit.*
-Na némá, kit hozott ide a szél.
*Mosolyog rá egy kicsit a kis tövecskére, amit tán a varázslata hozott ide. Fűszernövény, hegyes hosszú levelű, satnya zöldes.*
~Na de legalább üres nem marad a hasunk.~
*Gondolja, és a többihez teszi ezt is. Aztán már éppen végezne a kis konyhácska felállításával, mikor zajt hall a fákról. Összerezzen, kutakodni kezd.*
~Semmi.~
*Nyugszik meg, és gondolkodni kezd.*
~Már csak egy csermely kell, Ragron meg nincs itt, okos vagy Taitos, okos...~
*Korholja magát, aztán döntést hoz, felmászik egy fára körülnézni, nem sokat, csak pár lábat, hogy belássa a terepet.*
~Makk, gomba, na szép.~
*Fintorog egy nagyot, és jobbat nem tud tenni, felszedi ezeket. Aztán előhalássza zsákjából a vaslábast, és köveket, meg gallyakat fog, mikor meglát valamit.*
-Na némá, kit hozott ide a szél.
*Mosolyog rá egy kicsit a kis tövecskére, amit tán a varázslata hozott ide. Fűszernövény, hegyes hosszú levelű, satnya zöldes.*
~Na de legalább üres nem marad a hasunk.~
*Gondolja, és a többihez teszi ezt is. Aztán már éppen végezne a kis konyhácska felállításával, mikor zajt hall a fákról. Összerezzen, kutakodni kezd.*
~Semmi.~
*Nyugszik meg, és gondolkodni kezd.*
~Már csak egy csermely kell, Ragron meg nincs itt, okos vagy Taitos, okos...~
*Korholja magát, aztán döntést hoz, felmászik egy fára körülnézni, nem sokat, csak pár lábat, hogy belássa a terepet.*
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:39:59
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:39:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Különös volt az eszmélése, s ugyan azóta is mérhetetlen zavart érez, félelmet valahogy mégsem. Mintha ez így volna rendjén. Pedig általánosságban véve egy kicsit sincs rendjén, ha valaki semmit nem tud magáról, vagy arról, hogy hol van… Márpedig vele ez történt.
Valahol az erdőben nyitotta fel a szemét, még csak nem is álmából, a földön fekve, hanem állt éppen, bár arra nem emlékszik, mióta, vagy hogyan került oda, arra a helyre.
A fák gyűrűjében egy magányos sírkő, s ő mögötte.
Krestvir Drelm… ez a felirat volt a kőbe vésve, ez a két szó - alighanem név – ismétlődik csak a fejében emlék gyanánt, miközben csörtet át az erdőn, ki tudja, hová…
Már órák óta gyalogol, a semmitől űzötten, sietve. Fáradt, erősen verítékezik, de nem tud megállni. Ha saját állapota nem is aggasztja, vágyja az élők társaságát, úgy érzi, nem pihenhet meg, míg nem talált valakit. De talán csak kótyagos feje a magyarázat erre az érzésre is, vagy puszta életösztön. Hisz semmiféle felszerelés nincs nála, se élelem, se víz. Amije van az a ruhája, és néhány apróbb dobókés és tőr a fegyverövén, meg a csizmájában, de ez utóbbiakról eleddig még csak tudomást sem vett.
Egy ösvényre ér ki aztán. Ott mégis megtorpan. Szertenéz, tanakodva, hogy melyik irányba menjen tovább, majd – bár erről fogalma sincs – a Kikötő felé folytatja a futást, ami már egyre inkább nehezére esik. A fölötte magasodó fák közben egyre ritkulnak az út mentén, valamivel jobb kilátást engedve az égre, és az ösvény távolabbi részére.
Kicsit megkésve fogja föl, hogy előtte valami mozgolódik. Valami nagy és fekete. De mikor ráébred, azonnal beveti magát az ösvény melletti bozótba, noha eddig másra sem vágyott, mint hogy találkozzon valakivel. De hisz az ott nem valaki, hanem valami! Egy hatalmas állatt, vagy szörnyeteg!
Hogy „zsákmánya“ is volt, azt nem érkezett kifigyelni.
Most mit csináljon?... Esetlenül kapkod, majd az egyik fára próbál meg felkapaszkodni, s ugyan nagyon elcsigázott, sikerül is ezt megtennie. Túl magasra ugyan nem megy, csak olyan tíz lábnyira, onnan aztán már nem talál olyan ágat, amit még könnyűszerrel el tudna érni.
Kimerülten liheg és kapaszkodik, ugyanakkor hallgatózik, és igyekszik felkészülni rá, hogy szapora légzését visszafogja, ha az a valami a közelébe érne.*
*Különös volt az eszmélése, s ugyan azóta is mérhetetlen zavart érez, félelmet valahogy mégsem. Mintha ez így volna rendjén. Pedig általánosságban véve egy kicsit sincs rendjén, ha valaki semmit nem tud magáról, vagy arról, hogy hol van… Márpedig vele ez történt.
Valahol az erdőben nyitotta fel a szemét, még csak nem is álmából, a földön fekve, hanem állt éppen, bár arra nem emlékszik, mióta, vagy hogyan került oda, arra a helyre.
A fák gyűrűjében egy magányos sírkő, s ő mögötte.
Krestvir Drelm… ez a felirat volt a kőbe vésve, ez a két szó - alighanem név – ismétlődik csak a fejében emlék gyanánt, miközben csörtet át az erdőn, ki tudja, hová…
Már órák óta gyalogol, a semmitől űzötten, sietve. Fáradt, erősen verítékezik, de nem tud megállni. Ha saját állapota nem is aggasztja, vágyja az élők társaságát, úgy érzi, nem pihenhet meg, míg nem talált valakit. De talán csak kótyagos feje a magyarázat erre az érzésre is, vagy puszta életösztön. Hisz semmiféle felszerelés nincs nála, se élelem, se víz. Amije van az a ruhája, és néhány apróbb dobókés és tőr a fegyverövén, meg a csizmájában, de ez utóbbiakról eleddig még csak tudomást sem vett.
Egy ösvényre ér ki aztán. Ott mégis megtorpan. Szertenéz, tanakodva, hogy melyik irányba menjen tovább, majd – bár erről fogalma sincs – a Kikötő felé folytatja a futást, ami már egyre inkább nehezére esik. A fölötte magasodó fák közben egyre ritkulnak az út mentén, valamivel jobb kilátást engedve az égre, és az ösvény távolabbi részére.
Kicsit megkésve fogja föl, hogy előtte valami mozgolódik. Valami nagy és fekete. De mikor ráébred, azonnal beveti magát az ösvény melletti bozótba, noha eddig másra sem vágyott, mint hogy találkozzon valakivel. De hisz az ott nem valaki, hanem valami! Egy hatalmas állatt, vagy szörnyeteg!
Hogy „zsákmánya“ is volt, azt nem érkezett kifigyelni.
Most mit csináljon?... Esetlenül kapkod, majd az egyik fára próbál meg felkapaszkodni, s ugyan nagyon elcsigázott, sikerül is ezt megtennie. Túl magasra ugyan nem megy, csak olyan tíz lábnyira, onnan aztán már nem talál olyan ágat, amit még könnyűszerrel el tudna érni.
Kimerülten liheg és kapaszkodik, ugyanakkor hallgatózik, és igyekszik felkészülni rá, hogy szapora légzését visszafogja, ha az a valami a közelébe érne.*
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:25:02
Üzenet elküldve: 2016-01-07 18:25:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Warg robog át az ösvény itt még nem igazán erdeinek tekinthető részén a délutáni napfény végei felé. Vastag bundája, és párát fúvó lehellete mellett még valami borzasztó ül rajta. Egy warglovas. Azon elvetemültek egyike, akik magasról tesznek a szokásokra, és rémfarkasra ülnek, botorul kockára téve az életüket. Úgy tűnik ő most veszített. Pár horzsolással csapzottan, porosan fekszik a szörnyetegen, aki bizonyára kölykeinek viszi a zsákmányt, talán játszani...*
-Ragron, megállj!
*Hallatszik egy rekedt kiáltás, valahonnan, de hogy ki az a Ragron, azt nem lehet tudni.
A warg szemeit forgatva, morranva, prüszkölve megáll, és most leejteni látszik zsákmányát, aki begörnyed a hideg talajra. Talán valami nagyobbat szagolt?*
-Rázós út volt nagyfiú, várjuk meg a többieket!
*Porolja le magát egy perc görcsölés után a zsákmány, és lekapja botját a hátáról. A zsákmány neve Taitos, és amolyan vékony, elrongyosodott vándornak néz ki, porral, gubanccal, meg egy csillogó ezüst köpönyeggel?!*
-Kéne valami kaja is, nem?
*Néz körbe, aztán rácsap a lihegő, és öntelten strázsáló állat hátára.*
-Menj vadászni, aztán szerzek én is.
*Mondja, és maga dúdol egy dallamot, aztán vélhetőleg megmozdul a kis ligetesnek is alig hívható téli útszeglet, de hogy a levegő, vagy valami más áll a háttérben, azt csak a bölcsek tudják.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
*Warg robog át az ösvény itt még nem igazán erdeinek tekinthető részén a délutáni napfény végei felé. Vastag bundája, és párát fúvó lehellete mellett még valami borzasztó ül rajta. Egy warglovas. Azon elvetemültek egyike, akik magasról tesznek a szokásokra, és rémfarkasra ülnek, botorul kockára téve az életüket. Úgy tűnik ő most veszített. Pár horzsolással csapzottan, porosan fekszik a szörnyetegen, aki bizonyára kölykeinek viszi a zsákmányt, talán játszani...*
-Ragron, megállj!
*Hallatszik egy rekedt kiáltás, valahonnan, de hogy ki az a Ragron, azt nem lehet tudni.
A warg szemeit forgatva, morranva, prüszkölve megáll, és most leejteni látszik zsákmányát, aki begörnyed a hideg talajra. Talán valami nagyobbat szagolt?*
-Rázós út volt nagyfiú, várjuk meg a többieket!
*Porolja le magát egy perc görcsölés után a zsákmány, és lekapja botját a hátáról. A zsákmány neve Taitos, és amolyan vékony, elrongyosodott vándornak néz ki, porral, gubanccal, meg egy csillogó ezüst köpönyeggel?!*
-Kéne valami kaja is, nem?
*Néz körbe, aztán rácsap a lihegő, és öntelten strázsáló állat hátára.*
-Menj vadászni, aztán szerzek én is.
*Mondja, és maga dúdol egy dallamot, aztán vélhetőleg megmozdul a kis ligetesnek is alig hívható téli útszeglet, de hogy a levegő, vagy valami más áll a háttérben, azt csak a bölcsek tudják.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 15:14:15
Üzenet elküldve: 2016-01-07 15:14:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nia, Assar//
*Alig bír lépést tartani a mélységivel, ahogy maguk mögött hagyják a dokkok nyüzsgését. nem tudja, merre haladnak, de feltűnik neki, hogy az erdő felé. Őszintén meglepődik, mikor előkerül a hátas, egy pillanatra el is mosolyodik, hiszen melyik lányka ne szeretné a lovakat?
A mosoly azonban ugyanolyan gyorsan le is olvad az ajkairól, mikor Assar megragadja a csuklóit, háta mögé húzza, és egymásba kapcsolja a kis gyűrűket a karperecein, majd ugyanezt megteszi a bokaperecekkel is. Így csoszogni is alig tudna, nem hogy járni, tehetetlenségre kárhoztatva tűri, hogy a férfi oldalvást a lóra ültesse maga elé, de szólni nem mer - annak dacára, hogy, mivel így kapaszkodni sem tud, kicsit fél a nyeregben, ahol csak a mélységi egyik, Nia dereka köré kulcsolt keze áll a kislány és a leesés közé. Ösztönösen a férfinak dől, na nem mintha hozzá akarna bújni, de így nagyobb biztonságban érzi magát, hogy legalább ennyi támasza van. Legalább a sötételf testmelege és a köpeny miatt nem fázik annyira, viszont megbéklyózott tagjai bizony kezdenek elgémberedni. Néha próbálja mozdítani kezét, lábát, de az ékszerbilincsek, hiába sokkal szebbek, éppoly kérlelhetetlenül tartják fogva, mint a dísztelen acélpántok tennék.*
- Hová viszel? *kérdi felpillantva a zord képet vágó mélységire, és reménykedik, hogy bárhová is tartanak, hamarosan odaérnek, nem kell sokkal több időt így összebéklyózva töltenie. a mozdulatlanságnak viszont van egy másik vonzata: a ló ringásával együtt elálmosítja a kislányt, Assar azon kaphatja magát, hogy Nia ásít egy nagyot.*
*Alig bír lépést tartani a mélységivel, ahogy maguk mögött hagyják a dokkok nyüzsgését. nem tudja, merre haladnak, de feltűnik neki, hogy az erdő felé. Őszintén meglepődik, mikor előkerül a hátas, egy pillanatra el is mosolyodik, hiszen melyik lányka ne szeretné a lovakat?
A mosoly azonban ugyanolyan gyorsan le is olvad az ajkairól, mikor Assar megragadja a csuklóit, háta mögé húzza, és egymásba kapcsolja a kis gyűrűket a karperecein, majd ugyanezt megteszi a bokaperecekkel is. Így csoszogni is alig tudna, nem hogy járni, tehetetlenségre kárhoztatva tűri, hogy a férfi oldalvást a lóra ültesse maga elé, de szólni nem mer - annak dacára, hogy, mivel így kapaszkodni sem tud, kicsit fél a nyeregben, ahol csak a mélységi egyik, Nia dereka köré kulcsolt keze áll a kislány és a leesés közé. Ösztönösen a férfinak dől, na nem mintha hozzá akarna bújni, de így nagyobb biztonságban érzi magát, hogy legalább ennyi támasza van. Legalább a sötételf testmelege és a köpeny miatt nem fázik annyira, viszont megbéklyózott tagjai bizony kezdenek elgémberedni. Néha próbálja mozdítani kezét, lábát, de az ékszerbilincsek, hiába sokkal szebbek, éppoly kérlelhetetlenül tartják fogva, mint a dísztelen acélpántok tennék.*
- Hová viszel? *kérdi felpillantva a zord képet vágó mélységire, és reménykedik, hogy bárhová is tartanak, hamarosan odaérnek, nem kell sokkal több időt így összebéklyózva töltenie. a mozdulatlanságnak viszont van egy másik vonzata: a ló ringásával együtt elálmosítja a kislányt, Assar azon kaphatja magát, hogy Nia ásít egy nagyot.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:33:48
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:33:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nia, Assar//
*Ahogy a Dokkok nyüzsgését maguk mögött hagyja a furcsa páros, több dolog is megváltozik. Először is, előkerül a hím hátasa, egy vaskosabb, sötétbarna szőrű, fekete sörényű és farkú csődör, szénfekete patákkal. Nem véletlen hagyta inkább a Kikötőn kívül, egy bozótos jótékony takarásában, míg megjárta az utat. Inkább tett szerencsét itt, hogy megtalálja-e egy kósza lótolvajt, mint a forgatag megannyi szélhámosával. No meg így a kártyában is nyugodt szívvel letagadhatta, hogy van még valamije, amit elnyerhetnek tőle, ha rosszra fordulna a kártya parti.
A másik változás, hogy most, hogy már csak kettesben vannak, bizony előkerülnek a láncok is. Mind a lány kezeit, mind a lábait egymáshoz béklyózza, minimális mozgásteret is alig engedve a végtagoknak. Nem attól tart, hogy elszökne a lány, sokkal inkább a kényelmetlenségét akarja fokozni, hogy meggyűlölje az ő kis ékszereit, még ha azoknál sokkal fájóbb módon is létezik a megkötözésére. Persze megtehetné azt is, hogy maga mögött vezeti a megbilincselt lányt. Ám egyelőre fontosabb, hogy minél előbb maga mögött tudja a Kikötőt, és haladjon Arthenior felé. Így is elég bosszantó, hogy a holtak jelentette fenyegetés miatt jókora kerülőt kell tennie. A helyzet persze az Erdei ösvényre érve sem nagyon változik. Nem szedi le a láncokat a lányról, úgy ültette maga elé a nyeregbe a lovon, s köpenyét is úgy tartja, ha szembetalálkoznának másokkal út közben, hogy jótékonyan takarja a béklyókat, mintha csak melegen akarná tartani a szövettel a társaságában utazó lányt. Szólni nem szól sokat az út alatt, akkor is csak rövid parancsokat vakkant, ha megállnak pihenni egy kicsit.*
*Ahogy a Dokkok nyüzsgését maguk mögött hagyja a furcsa páros, több dolog is megváltozik. Először is, előkerül a hím hátasa, egy vaskosabb, sötétbarna szőrű, fekete sörényű és farkú csődör, szénfekete patákkal. Nem véletlen hagyta inkább a Kikötőn kívül, egy bozótos jótékony takarásában, míg megjárta az utat. Inkább tett szerencsét itt, hogy megtalálja-e egy kósza lótolvajt, mint a forgatag megannyi szélhámosával. No meg így a kártyában is nyugodt szívvel letagadhatta, hogy van még valamije, amit elnyerhetnek tőle, ha rosszra fordulna a kártya parti.
A másik változás, hogy most, hogy már csak kettesben vannak, bizony előkerülnek a láncok is. Mind a lány kezeit, mind a lábait egymáshoz béklyózza, minimális mozgásteret is alig engedve a végtagoknak. Nem attól tart, hogy elszökne a lány, sokkal inkább a kényelmetlenségét akarja fokozni, hogy meggyűlölje az ő kis ékszereit, még ha azoknál sokkal fájóbb módon is létezik a megkötözésére. Persze megtehetné azt is, hogy maga mögött vezeti a megbilincselt lányt. Ám egyelőre fontosabb, hogy minél előbb maga mögött tudja a Kikötőt, és haladjon Arthenior felé. Így is elég bosszantó, hogy a holtak jelentette fenyegetés miatt jókora kerülőt kell tennie. A helyzet persze az Erdei ösvényre érve sem nagyon változik. Nem szedi le a láncokat a lányról, úgy ültette maga elé a nyeregbe a lovon, s köpenyét is úgy tartja, ha szembetalálkoznának másokkal út közben, hogy jótékonyan takarja a béklyókat, mintha csak melegen akarná tartani a szövettel a társaságában utazó lányt. Szólni nem szól sokat az út alatt, akkor is csak rövid parancsokat vakkant, ha megállnak pihenni egy kicsit.*
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 11:33:45
Üzenet elküldve: 2016-01-07 11:33:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Igen az könnyen meglehet, hogy a nyomok teljesen frissek a vadász léptei után, így könnyen rátalálhat a nő. Kicsit óvatlan dolog is ez, legalább a csapda körüli területen elsöpörhette volna nyomait, nehogy a csapda készítője valami meggondolásból esetleg a vadászra akarjon támadni. Azonban erről szó sincs, egy női hang üti meg fülét, és nyomban szembe is fordul vele.*
-Üdv! *válaszol hasonlóképpen, majd ő is méregetni kezdi a nőt. Számára is ismerős az előtte álló, de az biztos, hogy még sosem beszéltek, legfeljebb egy futó pillanat erejéig láthatták egymást párszor a Vashegyen.*
-Az én nevem Daranel. Örvendek Ewangel. *fejét enyhén meghajtja tisztelete jeléül.* -Micsoda kellemes meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy erre jár valaki, és te mégis itt vagy. Ugye tegeződhetünk? *kérdi kissé elmosolyodva.* -Ismerős vagy nekem, szerintem a Vashegyen már láthattuk egymást. A Tharg néphez tartozol, vagy csak megfordultál arra párszor? *érdeklődik, és ha tényleg Tharg akkor bizony valóban ismeri látásból, ami már jó alap a folytatáshoz.*
-Én is vadászom, és igen, járom az erdőket... a két kedvenc elfoglaltságom.
*Bár Daranel ember, szinte minden vonása olyan mint az elfeké, és minden szokásukat is követi, innen az erdőjárás szeretete, a vadászat pedig magától értetődő.*
-Te állítottad a veremcsapdát? *kérdezi, hátha Ewangel mesterkedett valamiben.*
-Róka kotorékot azt láttam nem messze innen abban az irányban. *mutat egy pontra.* -Ilyenkorra már mélyen meghúzzák magukat. Javaslom folytassuk együtt utunkat, és vadásszunk közösen. Mit szólsz?
*Igen az könnyen meglehet, hogy a nyomok teljesen frissek a vadász léptei után, így könnyen rátalálhat a nő. Kicsit óvatlan dolog is ez, legalább a csapda körüli területen elsöpörhette volna nyomait, nehogy a csapda készítője valami meggondolásból esetleg a vadászra akarjon támadni. Azonban erről szó sincs, egy női hang üti meg fülét, és nyomban szembe is fordul vele.*
-Üdv! *válaszol hasonlóképpen, majd ő is méregetni kezdi a nőt. Számára is ismerős az előtte álló, de az biztos, hogy még sosem beszéltek, legfeljebb egy futó pillanat erejéig láthatták egymást párszor a Vashegyen.*
-Az én nevem Daranel. Örvendek Ewangel. *fejét enyhén meghajtja tisztelete jeléül.* -Micsoda kellemes meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy erre jár valaki, és te mégis itt vagy. Ugye tegeződhetünk? *kérdi kissé elmosolyodva.* -Ismerős vagy nekem, szerintem a Vashegyen már láthattuk egymást. A Tharg néphez tartozol, vagy csak megfordultál arra párszor? *érdeklődik, és ha tényleg Tharg akkor bizony valóban ismeri látásból, ami már jó alap a folytatáshoz.*
-Én is vadászom, és igen, járom az erdőket... a két kedvenc elfoglaltságom.
*Bár Daranel ember, szinte minden vonása olyan mint az elfeké, és minden szokásukat is követi, innen az erdőjárás szeretete, a vadászat pedig magától értetődő.*
-Te állítottad a veremcsapdát? *kérdezi, hátha Ewangel mesterkedett valamiben.*
-Róka kotorékot azt láttam nem messze innen abban az irányban. *mutat egy pontra.* -Ilyenkorra már mélyen meghúzzák magukat. Javaslom folytassuk együtt utunkat, és vadásszunk közösen. Mit szólsz?
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 09:21:48
Üzenet elküldve: 2016-01-07 09:21:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Végre egy csepp szabadidő. Évek óta, vagy legalábbis jó néhány hónapja tervezi, hogy megejt egy kisebb vadászatot a környéken. Szükséges feladat ez nem, jókedvből cselekedné. Vékonyka zöld kabátkájában, vastag fekete pulóverben és meleg sötétbarna nadrágban van. Lábain csizmák, vállán íj és tegez. A problémát tulajdonképen a vékony zöld kabátka adja. Fázósan húzza össze magán, fejére felcsapva a fejfedőjét. Hosszú elf fülei fázósan kandikálnak ki alóla, viszont élénk tekintete minden apró jelre figyel, többek között egy csapdára is amit közelebbről is megszemlél majd pedig a cipőnyomokat amiket még a szél nem tudott elseperni avagy a hó befedni. Hirtelen meggondolástól vezérelve bár óvatosan de követi a cipőnyomok gazdáját.*
- Üdv!* szól amikor utoléri majd fejét oldalra biccentve néz végig a férfin aki vele egy időben járja az erdő környékét. Ismerős a számára, látta már többször is Amon Ruadh területén tehát egy "földivel" van dolga.*
- Ewangel vagyok. *mutatkozik be mert abban viszont száz százalékig biztos, hogy még csak nem is sejti az előtte álló nevét.*
- Vadászni indultam, és te? Felméred a környező erdőket? *kérdezi majd az ösvény szélét sőt inkább egy cseppet már magát az erdőt kezdi el figyelni.*
- Róka, esetleg nyestodút nem láttál a környéken? *kérdezi amikor tekintetét ismét a férfi felé fordítja.*
* Végre egy csepp szabadidő. Évek óta, vagy legalábbis jó néhány hónapja tervezi, hogy megejt egy kisebb vadászatot a környéken. Szükséges feladat ez nem, jókedvből cselekedné. Vékonyka zöld kabátkájában, vastag fekete pulóverben és meleg sötétbarna nadrágban van. Lábain csizmák, vállán íj és tegez. A problémát tulajdonképen a vékony zöld kabátka adja. Fázósan húzza össze magán, fejére felcsapva a fejfedőjét. Hosszú elf fülei fázósan kandikálnak ki alóla, viszont élénk tekintete minden apró jelre figyel, többek között egy csapdára is amit közelebbről is megszemlél majd pedig a cipőnyomokat amiket még a szél nem tudott elseperni avagy a hó befedni. Hirtelen meggondolástól vezérelve bár óvatosan de követi a cipőnyomok gazdáját.*
- Üdv!* szól amikor utoléri majd fejét oldalra biccentve néz végig a férfin aki vele egy időben járja az erdő környékét. Ismerős a számára, látta már többször is Amon Ruadh területén tehát egy "földivel" van dolga.*
- Ewangel vagyok. *mutatkozik be mert abban viszont száz százalékig biztos, hogy még csak nem is sejti az előtte álló nevét.*
- Vadászni indultam, és te? Felméred a környező erdőket? *kérdezi majd az ösvény szélét sőt inkább egy cseppet már magát az erdőt kezdi el figyelni.*
- Róka, esetleg nyestodút nem láttál a környéken? *kérdezi amikor tekintetét ismét a férfi felé fordítja.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-06 20:07:25
Üzenet elküldve: 2016-01-06 20:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea Ximmand//
*~Esik?~
"Felnéz" az égre, mikor arcán érez egy apró, elolvadó kis hópelyhet. Ez nem valami jó jel. A hó többnyire rohadt hideget jelent. A rohadt hideg pedig fázást, és tudvalévő, hogy Waran utál fázni. A világ legrosszabb érzései közé sorolja, mint fizikailag, mint pszichésen.
Hirtelen karon ragadják, és elindulnak. Kicsit megijed, hiszen elég hirtelen történt, de végtére is örül annak, hogy végre érdemben haladnak.
Közben figyelmesen hallgatja a bűzlő löttyről való röpke mesét. Az a gnóm az eddig ismert létformák elpusztításának kulcsa, az egyszer biztos.
Nem sokat mókázhat magában a szagos löttyel kapcsolatban, mert menet közben egy kérdéssel dobják meg. Ami lássuk be elég jogos, és semmi kivetnivaló nincs rajta.*
- Egy hajóval együtt éreztem Pirtianesből. Mondhatni, az a lötty a haza szagát hordozza magában. *Közben a csata is felmerül. A hideg végigfutkos a hátán.* - Mindenki arról beszélt, hogy az élőholtak seregbe verbuválódtak, és ultimátumot ajánlottak a városőrségnek. *Hangja elhalkul, apró borzongás vegyül bele.* - Nem tudom, miféle sötét mágia műve, de egyenesen visszataszító. És félelmetes.
*Egy darabig némán sétál, de úgy két-három perc múlva, miután lelkiekben feldolgozta a kikötői eset felemlegetését, újult szellemi frissességgel szólal meg.*
- És te? Hogyan sikerült idejutnod a kikötőbe hogy megmenthess?
*~Esik?~
"Felnéz" az égre, mikor arcán érez egy apró, elolvadó kis hópelyhet. Ez nem valami jó jel. A hó többnyire rohadt hideget jelent. A rohadt hideg pedig fázást, és tudvalévő, hogy Waran utál fázni. A világ legrosszabb érzései közé sorolja, mint fizikailag, mint pszichésen.
Hirtelen karon ragadják, és elindulnak. Kicsit megijed, hiszen elég hirtelen történt, de végtére is örül annak, hogy végre érdemben haladnak.
Közben figyelmesen hallgatja a bűzlő löttyről való röpke mesét. Az a gnóm az eddig ismert létformák elpusztításának kulcsa, az egyszer biztos.
Nem sokat mókázhat magában a szagos löttyel kapcsolatban, mert menet közben egy kérdéssel dobják meg. Ami lássuk be elég jogos, és semmi kivetnivaló nincs rajta.*
- Egy hajóval együtt éreztem Pirtianesből. Mondhatni, az a lötty a haza szagát hordozza magában. *Közben a csata is felmerül. A hideg végigfutkos a hátán.* - Mindenki arról beszélt, hogy az élőholtak seregbe verbuválódtak, és ultimátumot ajánlottak a városőrségnek. *Hangja elhalkul, apró borzongás vegyül bele.* - Nem tudom, miféle sötét mágia műve, de egyenesen visszataszító. És félelmetes.
*Egy darabig némán sétál, de úgy két-három perc múlva, miután lelkiekben feldolgozta a kikötői eset felemlegetését, újult szellemi frissességgel szólal meg.*
- És te? Hogyan sikerült idejutnod a kikötőbe hogy megmenthess?
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-06 11:43:21
Üzenet elküldve: 2016-01-06 11:43:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ezúttal csak komótosan sétálgat, mondhatni túrázik, azt csinálja amit szeret, járja a természetet. Bár már hideg van mégsem fázik, jó melegen öltözködik, de mondjuk ha lenne egy jó kis bélelt kesztyűje azt azért elfogadná. Az erdő csendes, és emberi nyomokat egyáltalán nem talál, pár csapást lát amit a vadak jártak ki. Fegyvere természetesen mint mindig most is ott lóg a vállán, tegeze pedig a hátán feszül, viszont most egyéb felszerelést nem hozott magával, napokig nem tervez bolyongani, inkább csak jár egyet aztán majd hazatér. Egy hang üti meg fülét, mintha dobogásokat hallana a távolból, majd a hang megszűnik. Daranel pár percig egy helyben állva fürkészi a terepet, de mivel nem vél mozgást felfedezni tovább sétál. Nem is tesz meg sok lépést, mikor is a lába előtt felfedez valamit. Különös módon szerte szét szórva hevernek a gallyak egy szabályos kör alakban a földön, mintha csak egy veremcsapdát rejtenének el a szemek elől. Kicsit közelebb masírozik, de azért biztonságos távolságot tart a körtől. Elképzelni sem tudja ki lehet az, aki csapdát állít az erdő ezen részébe, mikor még mozgás sem nagyon van erre. Az is elképzelhető persze, hogy már réges régóta áll itt a csapda áldozatra várva. Végül útját folytatja tovább nem törődve a csapdával, aztán hátha összefut valamivel, vagy valakivel az útja során... bár nem sok sanszot lát erre de hátha.*
*Ezúttal csak komótosan sétálgat, mondhatni túrázik, azt csinálja amit szeret, járja a természetet. Bár már hideg van mégsem fázik, jó melegen öltözködik, de mondjuk ha lenne egy jó kis bélelt kesztyűje azt azért elfogadná. Az erdő csendes, és emberi nyomokat egyáltalán nem talál, pár csapást lát amit a vadak jártak ki. Fegyvere természetesen mint mindig most is ott lóg a vállán, tegeze pedig a hátán feszül, viszont most egyéb felszerelést nem hozott magával, napokig nem tervez bolyongani, inkább csak jár egyet aztán majd hazatér. Egy hang üti meg fülét, mintha dobogásokat hallana a távolból, majd a hang megszűnik. Daranel pár percig egy helyben állva fürkészi a terepet, de mivel nem vél mozgást felfedezni tovább sétál. Nem is tesz meg sok lépést, mikor is a lába előtt felfedez valamit. Különös módon szerte szét szórva hevernek a gallyak egy szabályos kör alakban a földön, mintha csak egy veremcsapdát rejtenének el a szemek elől. Kicsit közelebb masírozik, de azért biztonságos távolságot tart a körtől. Elképzelni sem tudja ki lehet az, aki csapdát állít az erdő ezen részébe, mikor még mozgás sem nagyon van erre. Az is elképzelhető persze, hogy már réges régóta áll itt a csapda áldozatra várva. Végül útját folytatja tovább nem törődve a csapdával, aztán hátha összefut valamivel, vagy valakivel az útja során... bár nem sok sanszot lát erre de hátha.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-03 20:28:57
Üzenet elküldve: 2016-01-03 20:28:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Waran Erther//
*Pár pillanat hezitálás után leesik Lyceanak, hogy Waran nem lát, így hát hiába várja, hogy elinduljon. Lehet épp ellenkező irányba menne, ha mégis elindulna. Lycea gyorsan karon ragadja és tovább indulnak a helyes irányba. Lábnyomaik halványan ugyan, de láthatóak az enyhe hóesés következtében, így Lyceanak könnyű dolga van. Nem tévedhetnek el.*
-Azt a büdös löttyöt még Pirtianesban szereztem egy alkimista gnóm ismerősömtől. Nem tudom mitől ilyen büdös, de állítólag valamiféle alkoholkotyvalék, ezért ilyen gyúlékony.
*Magyarázza el tűzbűvölő képességeinek titkait. Közben körbe-körbe lendíti a fáklyát az esetleges vadállatok elriasztása végett, de egyelőre semmi sem állja útjukat.*
-Te hogyan vetődtél a kikötő környékére? Attól a csatától menekülsz, ami ott zajlik vagy mi?
*Kérdi kíváncsian, olykor rá-rápillant Waran arcára, bár tudja, hogy vak, de mégis a tekintetét próbálja elkapni. Mind hiába. Lehet csak jobban akarja hallani a fiú szavait.*
*Pár pillanat hezitálás után leesik Lyceanak, hogy Waran nem lát, így hát hiába várja, hogy elinduljon. Lehet épp ellenkező irányba menne, ha mégis elindulna. Lycea gyorsan karon ragadja és tovább indulnak a helyes irányba. Lábnyomaik halványan ugyan, de láthatóak az enyhe hóesés következtében, így Lyceanak könnyű dolga van. Nem tévedhetnek el.*
-Azt a büdös löttyöt még Pirtianesban szereztem egy alkimista gnóm ismerősömtől. Nem tudom mitől ilyen büdös, de állítólag valamiféle alkoholkotyvalék, ezért ilyen gyúlékony.
*Magyarázza el tűzbűvölő képességeinek titkait. Közben körbe-körbe lendíti a fáklyát az esetleges vadállatok elriasztása végett, de egyelőre semmi sem állja útjukat.*
-Te hogyan vetődtél a kikötő környékére? Attól a csatától menekülsz, ami ott zajlik vagy mi?
*Kérdi kíváncsian, olykor rá-rápillant Waran arcára, bár tudja, hogy vak, de mégis a tekintetét próbálja elkapni. Mind hiába. Lehet csak jobban akarja hallani a fiú szavait.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-03 15:56:51
Üzenet elküldve: 2016-01-03 15:56:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea Ximmand//
*A lány elveszi a rongyot, aztán valami matatást hall. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy éppen a fáklyát állítja össze. A kiömlő szagos folyadék viszont nem valami élvezetes számára, lévén sokkal kifinomultabb a szaglása az átlagnál.*
- Kellemes buké. Mint a két hatos orkszar. Mégis mi ez a lötty? *Nagy eséllyel a lány maga sem tudja, hogy mi az, hacsak nem maga készítette a löttyöt. Ha ez így van, igazán érdekelné, hogy miből lehet ilyen bűzlő esszenciát készíteni, ami ráadásul még gyúlékony is... Nos, ha szabad úgy fogalmazni ez a leghatásosabb fegyver. Szagával mindent elemészt, de ha egy derék harcos befogja az orrát, akkor a lángok martalékává válik.* - Ha ez az üvegcse rossz kezekbe kerül, a ma ismert világunknak annyi.
*Kisvártatva kovakövek csattogását hallja, majd a világosság vibráló mivoltát érzékeli; minden bizonnyal meggyulladt a tűz. A fény hirtelen feljebb kerül, és kis idő múlva a lány be is mutatkozik neki.*
- Én még mindig nem. A nevem Waran. Örvendek, Ly.
*Ő sem mondd többet, hanem várja, hogy induljanak. Hiszen ő nem látja, hogy merre kéne menniük, főleg így, a nagy kavarodásban után, azt sem tudja, hogy merről jött. Így aztán a lányra kell támaszkodnia az indulást illetően.*
*A lány elveszi a rongyot, aztán valami matatást hall. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy éppen a fáklyát állítja össze. A kiömlő szagos folyadék viszont nem valami élvezetes számára, lévén sokkal kifinomultabb a szaglása az átlagnál.*
- Kellemes buké. Mint a két hatos orkszar. Mégis mi ez a lötty? *Nagy eséllyel a lány maga sem tudja, hogy mi az, hacsak nem maga készítette a löttyöt. Ha ez így van, igazán érdekelné, hogy miből lehet ilyen bűzlő esszenciát készíteni, ami ráadásul még gyúlékony is... Nos, ha szabad úgy fogalmazni ez a leghatásosabb fegyver. Szagával mindent elemészt, de ha egy derék harcos befogja az orrát, akkor a lángok martalékává válik.* - Ha ez az üvegcse rossz kezekbe kerül, a ma ismert világunknak annyi.
*Kisvártatva kovakövek csattogását hallja, majd a világosság vibráló mivoltát érzékeli; minden bizonnyal meggyulladt a tűz. A fény hirtelen feljebb kerül, és kis idő múlva a lány be is mutatkozik neki.*
- Én még mindig nem. A nevem Waran. Örvendek, Ly.
*Ő sem mondd többet, hanem várja, hogy induljanak. Hiszen ő nem látja, hogy merre kéne menniük, főleg így, a nagy kavarodásban után, azt sem tudja, hogy merről jött. Így aztán a lányra kell támaszkodnia az indulást illetően.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-01 14:26:36
Üzenet elküldve: 2016-01-01 14:26:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Waran Erther//
*Átveszi kisebb nehézséggel a fiútól a rongydarabot.*
-Ez az, mindjárt megvan.
*Mélyeket lélegez, ahogyan emlékezetből és tapintás útján igyekszik összeállítani a fáklyát. Ez az első alkalom, hogy mindent fátyollal a szemén kell megcsinálnia. Nem mintha nem érezné magát képesnek rá, mindig arra tanították, hogy az akadályok lehetőségek az életben, ám a hidegre való tekintettel és arra, hogy már nincs egyedül, kissé zavarba hozza. Émelyítő szag terjeng szét körülöttük.*
-A csodába! Elejtettem. Áh, nem folyt ki mind.
*Egy üvegcséről van szó, amiben egy nagyon kellemetlen szagú folyadék van. Lycea ezzel igyekszik átitatni a fiútól kapott rongyot, majd a gally köré tekerni és rögzíteni. A folyadékos üvegcsét egy szívességért cserébe kapta, még Pirtianesben. Akkor kapta a figyelmeztetést, hogy a folyadék rettentően büdös és tűzet lehet belőle fakasztani, csak kell hozzá két éles kő. Az utóbbi, azóta is mindig a szütyője tartalmát képezi, a holdsajt és hols melletti rekeszben. Az immár elkészült fáklyát megtartja lábai közé fogva, majd a két követ összeütve próbál szikrát hányni a büdös folyadékkal átitatott rongyra. Néhány koccanás után lángra is lobban a fáklya, felemelve azt, szemügyre veszi a fiút.
Arca mind gyermeki, mind felnőtt vonásokat ötvöz, talán egykorúak, de ez mit sem számít Lyceanak, szemei pedig hófehérek.
~De hátborzongató.~ Gondolja, de semmi ellenszenvet nem érez iránta. Ruhája kékes-lilás színekben játszik, kezében botot tart.*
-Most már látlak. A nevem Lycea Ximmand, de szólíts csak Ly-nek. Gyere, útközben beszélhetünk.
*Többet nem mond, csak tartja a fáklyát és nézi a fiút.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.01 14:28:59
*Átveszi kisebb nehézséggel a fiútól a rongydarabot.*
-Ez az, mindjárt megvan.
*Mélyeket lélegez, ahogyan emlékezetből és tapintás útján igyekszik összeállítani a fáklyát. Ez az első alkalom, hogy mindent fátyollal a szemén kell megcsinálnia. Nem mintha nem érezné magát képesnek rá, mindig arra tanították, hogy az akadályok lehetőségek az életben, ám a hidegre való tekintettel és arra, hogy már nincs egyedül, kissé zavarba hozza. Émelyítő szag terjeng szét körülöttük.*
-A csodába! Elejtettem. Áh, nem folyt ki mind.
*Egy üvegcséről van szó, amiben egy nagyon kellemetlen szagú folyadék van. Lycea ezzel igyekszik átitatni a fiútól kapott rongyot, majd a gally köré tekerni és rögzíteni. A folyadékos üvegcsét egy szívességért cserébe kapta, még Pirtianesben. Akkor kapta a figyelmeztetést, hogy a folyadék rettentően büdös és tűzet lehet belőle fakasztani, csak kell hozzá két éles kő. Az utóbbi, azóta is mindig a szütyője tartalmát képezi, a holdsajt és hols melletti rekeszben. Az immár elkészült fáklyát megtartja lábai közé fogva, majd a két követ összeütve próbál szikrát hányni a büdös folyadékkal átitatott rongyra. Néhány koccanás után lángra is lobban a fáklya, felemelve azt, szemügyre veszi a fiút.
Arca mind gyermeki, mind felnőtt vonásokat ötvöz, talán egykorúak, de ez mit sem számít Lyceanak, szemei pedig hófehérek.
~De hátborzongató.~ Gondolja, de semmi ellenszenvet nem érez iránta. Ruhája kékes-lilás színekben játszik, kezében botot tart.*
-Most már látlak. A nevem Lycea Ximmand, de szólíts csak Ly-nek. Gyere, útközben beszélhetünk.
*Többet nem mond, csak tartja a fáklyát és nézi a fiút.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.01 14:28:59
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-12-31 00:14:57
Üzenet elküldve: 2015-12-31 00:14:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea Ximmand//
*Ő bizony szemtelenkedik ilyen hátrányos helyzetben is, no meg szellemes is próbál lenni. Nem mindenki tör meg azért, mert nem lát... Sőt, Waran aztán kezdett szinte mindent meglátni, miután nem látott. Zavaros, de ha az emberfia kicsit ízlelgeti a sorokat, megérheti annak jelentését.*
- Mit is szeretnél elmesélni?
*Egy szekérrel való találkozás, nos... Alapesetben kicsi lenne rá az esély, de mivel a kikötőt megtámadták azok a szörnyetegek, akik miatt elment onnan, talán némi szerencsével elcsíphetnek egy jólelkű kereskedőt.
Egy kéz ragadja meg a bal karját, majd el is engedi. ~Ennyire büdös vagyok?!~
De nem. A nő értelmesebb, mint gondolta volna, tüzet szeretne gyújtani. Csak a fiú azt nem tudja mivel, és hogyan. És azt pedig egyikük sem tudhatja, hogy kit vagy mit vonzanak ide a tűzzel. De legyen.
Szakadó szövet hangja harsan fel a fagyos éterben, majd terjed tova az erdőben. Egy alkarhossznyi, világoskék szövetcsík az alsóbb rétegekből, azok még szárazak.
Ha sikerül meggyújtani a tüzet, akkor tényleg megláthatja Waran arcát; férfias vonások, gyermekiekkel ötvözve. Nem egy világszépe, szőke dalia lovag, de nem is vándorpatkány. Talán a varkocsa nélkül nem éppen karakteres az arca, de mit lehet tenni, kolostori életével együtt haja nagy részét is ott kellett hagyni...
Szóval ha minden jól megy, akkor a csapatból az egyik tag nem lesz vak.*
*Ő bizony szemtelenkedik ilyen hátrányos helyzetben is, no meg szellemes is próbál lenni. Nem mindenki tör meg azért, mert nem lát... Sőt, Waran aztán kezdett szinte mindent meglátni, miután nem látott. Zavaros, de ha az emberfia kicsit ízlelgeti a sorokat, megérheti annak jelentését.*
- Mit is szeretnél elmesélni?
*Egy szekérrel való találkozás, nos... Alapesetben kicsi lenne rá az esély, de mivel a kikötőt megtámadták azok a szörnyetegek, akik miatt elment onnan, talán némi szerencsével elcsíphetnek egy jólelkű kereskedőt.
Egy kéz ragadja meg a bal karját, majd el is engedi. ~Ennyire büdös vagyok?!~
De nem. A nő értelmesebb, mint gondolta volna, tüzet szeretne gyújtani. Csak a fiú azt nem tudja mivel, és hogyan. És azt pedig egyikük sem tudhatja, hogy kit vagy mit vonzanak ide a tűzzel. De legyen.
Szakadó szövet hangja harsan fel a fagyos éterben, majd terjed tova az erdőben. Egy alkarhossznyi, világoskék szövetcsík az alsóbb rétegekből, azok még szárazak.
Ha sikerül meggyújtani a tüzet, akkor tényleg megláthatja Waran arcát; férfias vonások, gyermekiekkel ötvözve. Nem egy világszépe, szőke dalia lovag, de nem is vándorpatkány. Talán a varkocsa nélkül nem éppen karakteres az arca, de mit lehet tenni, kolostori életével együtt haja nagy részét is ott kellett hagyni...
Szóval ha minden jól megy, akkor a csapatból az egyik tag nem lesz vak.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-12-30 22:10:26
Üzenet elküldve: 2015-12-30 22:10:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Waran Erther//
*Tömör válaszokat kap a fiútól és kezd az a gyanúja támadni, hogy vagy szenvtelen még ilyen hátrányos helyzetben is vagy csupán szellemeskedni próbál, hátha elnyeri Lycea bizalmát.*
-Útközben elmesélek pár dolgot, de körülbelül egy haton belül megérkezhetünk Artheniorba, hacsak olyan szekérrel nem találkozunk, aki hajlandó elvinni.
*Utolsó szavára sikerült újból érintkezniük, Lycea a fiú bal karját foghatta meg vagy a jobbat. Ezt már csak a fiú érzi, de egyikük sem látja biztosan.*
-Megvagy! Kérlek várj.
*Elereszti a fiút s elkezd matatni a kicsiny szütyőjében, hogy tüzet csiholhasson. Szerencsére lesz szükségük, hogy a lángot életben tartsák, no meg egy szárazabb gallyra.*
-Kérnék tőled egy rongydarabot. Készítek egy aprócska fáklyát. Keresek hozzá gallyat.
*~Meglátom, hogy néz ki ez a valaki. Na de a búvóhely?~
Tesz néhány lépést gally után kutatva. Jó képzelőerő és kézügyesség kell egy ilyen vakmutatványhoz. Nő létére egyikben sem szenved hiányt. Közben a fiú vélhetőleg ott áll, ahol a legutóbb rátalált ebben a vakságban, ami nem lesz már sokáig.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.30 22:11:52
*Tömör válaszokat kap a fiútól és kezd az a gyanúja támadni, hogy vagy szenvtelen még ilyen hátrányos helyzetben is vagy csupán szellemeskedni próbál, hátha elnyeri Lycea bizalmát.*
-Útközben elmesélek pár dolgot, de körülbelül egy haton belül megérkezhetünk Artheniorba, hacsak olyan szekérrel nem találkozunk, aki hajlandó elvinni.
*Utolsó szavára sikerült újból érintkezniük, Lycea a fiú bal karját foghatta meg vagy a jobbat. Ezt már csak a fiú érzi, de egyikük sem látja biztosan.*
-Megvagy! Kérlek várj.
*Elereszti a fiút s elkezd matatni a kicsiny szütyőjében, hogy tüzet csiholhasson. Szerencsére lesz szükségük, hogy a lángot életben tartsák, no meg egy szárazabb gallyra.*
-Kérnék tőled egy rongydarabot. Készítek egy aprócska fáklyát. Keresek hozzá gallyat.
*~Meglátom, hogy néz ki ez a valaki. Na de a búvóhely?~
Tesz néhány lépést gally után kutatva. Jó képzelőerő és kézügyesség kell egy ilyen vakmutatványhoz. Nő létére egyikben sem szenved hiányt. Közben a fiú vélhetőleg ott áll, ahol a legutóbb rátalált ebben a vakságban, ami nem lesz már sokáig.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.30 22:11:52
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-12-30 20:27:46
Üzenet elküldve: 2015-12-30 20:27:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lycea Ximmand//
*Valami mozgást hall. Lépteket nem, csak halk, alig hallható mozgást. ~Talán végre felhagyott az óvatoskodással? Rájött hogy nem harapok?~*
- Azt. *Válaszolja az első kérdésre.* - A lábaimon. *Mondja a másodikra.* - Persze. Hallok, szaglok, tapintok. Na meg ízlelek, de az nem segít sokat.
*Kissé idegesítő lehet ez az erőltetett szellemeskedés, főleg ha a másik éppen szívességet akar neki tenni, de hát ilyen ő. Ha van egy alkalom, amikor mókázhat egy kicsit a maga módján, akkor nem rest kihasználni azt.*
- Van még mennünk...
*Mondja vissza a nő szavait. Ebből valahogy azt szűri le, hogy tényleg nagyon van még menniük. Már alig várja.
Ő már összeszedte magát, hisz nemrég támaszkodott fel egyetlen vagyontárgya közreműködésével.
A hideg tényleg kezd egyre metszőbb lenni. Ha most látna, akkor elgyönyörködhetne az orrából előtörő gőzben. Elnevethetné magát, hogy a gnómok szenvedte hírhedt sztereotípiáját éli át, miszerint az ideges gnómnak gőz tör elő minden testnyílásából, mikor ideges. De mivel nem lát, ezért nem is nevet. Helyette inkább újra megpróbál szellemes lenni, és szó szerint követi a lány utasítását.*
- Valami.
*Valami mozgást hall. Lépteket nem, csak halk, alig hallható mozgást. ~Talán végre felhagyott az óvatoskodással? Rájött hogy nem harapok?~*
- Azt. *Válaszolja az első kérdésre.* - A lábaimon. *Mondja a másodikra.* - Persze. Hallok, szaglok, tapintok. Na meg ízlelek, de az nem segít sokat.
*Kissé idegesítő lehet ez az erőltetett szellemeskedés, főleg ha a másik éppen szívességet akar neki tenni, de hát ilyen ő. Ha van egy alkalom, amikor mókázhat egy kicsit a maga módján, akkor nem rest kihasználni azt.*
- Van még mennünk...
*Mondja vissza a nő szavait. Ebből valahogy azt szűri le, hogy tényleg nagyon van még menniük. Már alig várja.
Ő már összeszedte magát, hisz nemrég támaszkodott fel egyetlen vagyontárgya közreműködésével.
A hideg tényleg kezd egyre metszőbb lenni. Ha most látna, akkor elgyönyörködhetne az orrából előtörő gőzben. Elnevethetné magát, hogy a gnómok szenvedte hírhedt sztereotípiáját éli át, miszerint az ideges gnómnak gőz tör elő minden testnyílásából, mikor ideges. De mivel nem lát, ezért nem is nevet. Helyette inkább újra megpróbál szellemes lenni, és szó szerint követi a lány utasítását.*
- Valami.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718