// Arthenior felé, kitérővel //
*Elrendezi az indulást, megigazítja azon a ványadt jószágon a nyerget és "nekilódítja" a fennsíkról levezető szerpentinútnak. Lóval vagy anélkül, de idővel visszaereszkednek a dombvidék erdei útjára, amely itt-ott meghajolva a természet formáló erőinek, többnyire mutatja az egyenes irányt Arthenior felé.
Khan sem Xiltynhez, sem Letrionhoz nem beszél, hacsak azok valamelyike nem kíván a társaságában szólni. A sötételf nem tudhatja, hogy miért vezeti "rabláncon" Kaiykot, és hacsak társa ezt másképp nem gondolja, meg is marad hármójuknak. Az Artheniorban keresendők nevét feljegyezte magának emlékeztetőül, de előtte el kell még számolnia a lovásszal.
Két, talán három fertályórányi idő vánszorgása után állítja meg az út szélén lovát. Ez a hely is ugyanannyira megteszi, mint bármely másik. Az útszéleket sűrűn sarjadó cserjés-bozótos színezi, néhány lépéssel hátrébb pedig már facsoportok alkotják az erdőt.
A felhőtlen égre emeli tekintetét, apró párapamacsot lehel és küld útjára. Azután leszáll a nyeregből.*
- Utolérlek benneteket, miután végeztem. Xiltyn úr, élvezd a szürke kényelmét Artheniorig. Nem maradok soká. - *Kaiykohoz fordul, megragadva az őt gúzsban tartó kötélvéget. Saját lovát kiköti valamelyik útszéli fa törzséhez, az egyik nyeregtáskát vállára veti, majd int a két férfinek.
Megvárják-e vagy sem, voltaképp nem számít. Az ágas-bokros erdőben olyan helyet kutat fel, ahol maga maradhat a kivégzendővel. Szótlan marad még most is, noha számos alkalommal bizonyította már, hogy a szája könnyen eljár. Elfagyottan és némán most mégis csak akkor nyílik el, ha levegőt vesz rajt. Kisebb kaptatók, időszakos vízfolyások által szabdalt völgykezdeményben leli meg a számára jónak ítélt helyszínt.
Az első szó megalkotásakor még háttal áll Kaiykonak, kötelet markoló keze a várttal ellentétben ugyanakkor ereszt szorításán.*
- Tudtad, hogy el foglak engedni. Kagan sem okvetlen barom, számol ezzel. Ha újra meglátnak az istálló környékén, nem lesz második esélyed. Most északkeletnek tartunk, azt javaslom ne mutatkozz az út mentén. Nem számítok rá, de ha valóban próbát tesz velem, akkor már most is lehet a környéken valaki, hogy kifigyeljen. - *Nem elrugaszkodott elképzelés, ugyanilyen módszerrel került a hír Kagan fülébe arról az éjszakáról, amin Khan a lány "elrablása" mellett döntött.*
- Az ígéretemet nem tudom betartani, de nem leszek felelős egy ostoba halálért, ami semmit és senkit nem szolgál. Tiszteld magad annyira, hogy ne akard ily könnyen odadobni a tested sakálok lakomájául. Egy életet kaptál, és sok mindennel gazdagíthatod még. - *Mostanra megfordul már a zöldszemű, fáradt téli napfény hunyorog erőtlenül egy fattyú pengén, ahogy Khan kivonja. Sebet ejt a másik tenyerén, elég mélyet ahhoz, hogy a fegyver használtnak tűnhessen később. A nyeregtáskából köpenyféleséget húz, aminek egy részét szétszaggatja. Maroknyi fagyott földrög kerül tartalomként belé, és Kaiyko vérének egy része, színezetül. A maradékot a lány tenyeréhez szorítva köti meg. Kioldja aztán a kötelet, ami eddig tétlenségre kárhoztatta a lány kezeit.*
- Meríts erőt ugyanabból, ami a Hrallban volt forrása kitartásodnak, és... élj. A lovadról gondom lesz, visszaviszem őt a Pegazus istállójába. A megbocsátásod elfogadom, ha életben maradtál. - *Mi egyebet mondhatna még, amit egy ilyen helyzetben, alig fél nap leforgása alatt egy idegen mondhat a másiknak? Pontosan tudja, hogy Kaiyko minek látja őt, nem kell hozzá hasonlatokba öltöztetnie a szavakat. Elég a szemeibe néznie. Nem is próbálná óvni magát ellenük.
Kagan a lány szívét kérte, és Khan adni is fog egyet a vezérnek, amikor visszatért Thargarodba. A táskából kap némi élelmet és vizet, ezekkel kihúzhatja a városig. Búcsúszó nélkül a lovász kezébe nyom végül egy kést, még lehet rá szüksége. Akár most is, ha úgy dönt, hogy Khanon rögvest elégtételt venne.
Amikor visszaindul, kezében véres karddal és a táskába csúsztatott "szívvel", még egyszer megtorpan az emelkedőn... és csak mikor már törhetetlenné vastagodik a völgy csendje indul újra neki.*
~ Ég veled. ~
*Az erdei ösvényhez visszaérve nyeregbe száll, és nem néz már többet háta mögé. Valahol a gebe és zsoldosmúltú gazdája előtt járva, egy társ s egy feladat kötelessége szólítja.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.20 23:10:58