Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 22:12:04
Üzenet elküldve: 2014-03-25 22:12:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Fetrengősdi//
*Lövil nem tudja mióta feküdhet a földön, de úgy érzi már csak pillanatok vannak hátra a szenvedésből, és utána eljön a kegyes halál. Ez az érzés legalább fél óráig kitart, de lehet, hogy tovább is. Ha valaki a földön fekszik, és az elvérzés lehetősége az ami a leginkább foglalkoztatja, akkor az idő múlását nehéz meghatározni. Egyszer csak úgy érzi, mintha kezdene visszatérni belé az élet, elég erőt gyűjt ahhoz, hogy szemügyre vegye a sérülését. A reggeli napfényben is elborzasztó az a vértócsa, ami a lábánál keletkezett, pedig nem is olyan nagy, mint hitte. Szerencséje van, a köpenye beleragadt a sebbe, és így mint egy kötés funkcionál, emellett a nyílvessző sem okozott olyan nagy sérülést, csak az izmokat tépázta meg, de a nagyobb ereket nem érte. Ezután rövid megfontolás következik, majd óvatosan bekúszik az aljnövényzetbe. Női hangokat hall közben, de szerencséjére, nem veszik észre, ahogy hason fekszik a gyomok között, miután a vértócsát, némi földel letakarja.*
*Lövil nem tudja mióta feküdhet a földön, de úgy érzi már csak pillanatok vannak hátra a szenvedésből, és utána eljön a kegyes halál. Ez az érzés legalább fél óráig kitart, de lehet, hogy tovább is. Ha valaki a földön fekszik, és az elvérzés lehetősége az ami a leginkább foglalkoztatja, akkor az idő múlását nehéz meghatározni. Egyszer csak úgy érzi, mintha kezdene visszatérni belé az élet, elég erőt gyűjt ahhoz, hogy szemügyre vegye a sérülését. A reggeli napfényben is elborzasztó az a vértócsa, ami a lábánál keletkezett, pedig nem is olyan nagy, mint hitte. Szerencséje van, a köpenye beleragadt a sebbe, és így mint egy kötés funkcionál, emellett a nyílvessző sem okozott olyan nagy sérülést, csak az izmokat tépázta meg, de a nagyobb ereket nem érte. Ezután rövid megfontolás következik, majd óvatosan bekúszik az aljnövényzetbe. Női hangokat hall közben, de szerencséjére, nem veszik észre, ahogy hason fekszik a gyomok között, miután a vértócsát, némi földel letakarja.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:56:07
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:56:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
*Van, akit az élet kényszerít, s van ki maga alakíthatja úgy sorsát, ahogy az a Szellemeknek tetsző lehet. De egyik sem könnyű, sem nem lebecsülendő.
A incselkedő visszakérdezés váratlanul éri, pedig ő teljesen komolyan gondolta, amit mondott. És most hirtelen nem is tudja hova tegye, mit feleljen.*
-Remélem!
*Feleli bizonytalanabbul. És persze az egészet elrontja komoly hangvételű és igencsak sejtelmes és baljós árnyakat elővetítő kérdésével. Nem is tudja, mit várt igazából a lánytól. Hogy felelhetne meg egy ilyen bénán neki szegezett akármire?*
~Most olyan törékeny, mint egy kis cica.~
*Méricskéli a szégyenlősen tétovázó leányt szeretetteljes pillantásokkal. Cseppet sem mérges, vagy neheztel rá, amiért hülye kérdésre, így felel. Csak magát okolhatja miatta. De, ha már belekezdett, be is fogja fejezni. Ez eldöntetett. Csak a hogyan még a kérdés, mert valahogy nem tudja szavakba önteni gondolatait.*
-Még sosem mondtad ki.
*Nyögi ki végül szaggatottan. Való igaz, Harr már néhányszor tanújelét adta szavakkal is érzelmeinek úgy, mint "Életem Holdja" és ilyesfélék. De persze, hogy nem ezt akarja kihozni az egészből. Dehogy! Inkább kettejük kapcsolatának erősségét kívánja felmérni, vagy legalábbis tudatosítani a vele járó temérdek problémát vázolni.*
-Mármint, csak az erősek maradhatnak. Hisz tudod a törvényt.
*Néz mélyen a hóhajú smaragdjaiba. Igazából nem biztos benne, hogy érthető -e előadása, csak reméli az eszes lány kihámozza belőle, mit is akar mondani pontosan a harcos.*
A incselkedő visszakérdezés váratlanul éri, pedig ő teljesen komolyan gondolta, amit mondott. És most hirtelen nem is tudja hova tegye, mit feleljen.*
-Remélem!
*Feleli bizonytalanabbul. És persze az egészet elrontja komoly hangvételű és igencsak sejtelmes és baljós árnyakat elővetítő kérdésével. Nem is tudja, mit várt igazából a lánytól. Hogy felelhetne meg egy ilyen bénán neki szegezett akármire?*
~Most olyan törékeny, mint egy kis cica.~
*Méricskéli a szégyenlősen tétovázó leányt szeretetteljes pillantásokkal. Cseppet sem mérges, vagy neheztel rá, amiért hülye kérdésre, így felel. Csak magát okolhatja miatta. De, ha már belekezdett, be is fogja fejezni. Ez eldöntetett. Csak a hogyan még a kérdés, mert valahogy nem tudja szavakba önteni gondolatait.*
-Még sosem mondtad ki.
*Nyögi ki végül szaggatottan. Való igaz, Harr már néhányszor tanújelét adta szavakkal is érzelmeinek úgy, mint "Életem Holdja" és ilyesfélék. De persze, hogy nem ezt akarja kihozni az egészből. Dehogy! Inkább kettejük kapcsolatának erősségét kívánja felmérni, vagy legalábbis tudatosítani a vele járó temérdek problémát vázolni.*
-Mármint, csak az erősek maradhatnak. Hisz tudod a törvényt.
*Néz mélyen a hóhajú smaragdjaiba. Igazából nem biztos benne, hogy érthető -e előadása, csak reméli az eszes lány kihámozza belőle, mit is akar mondani pontosan a harcos.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:32:07
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:32:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel a lány nem ért a fegyverforgatáshoz, nem hozott ilyesmit magával. Csak kicsavarnák a kezéből támadói és ellene fordítanák. Puszta kezével ennél többre mehet, bár nincs benne annál több erő, amit faja és kora indokol egészséges és aktív életmódja mellett.
Sajnos Isurii túl eszesnek számít övéi közt, így hamar felismerte, hogy át kell lépnie komfortzónájának határait a fejlődés érdekében. Muszáj. Akkor is, ha kellemetlenül érzi magát éjjel egyedül a sátrában, ha nem tudja miként cselekedjen helyesen. Bátyja oltalmában nem kellett foglalkoznia magával az Élettel sem.*
-Mindig-mindig?
*Kérdezi huncut éllel hangjában. Szemeiben játékosság csillan. Tudhat valamit, amit Harath nem, de a férfi nem hagyja viccelődni. Komolyan kíván vele szót váltani, ezt pillantásából is sejti. Ám kérdése elbizonytalanítja, tekintetét elkapja, ajkai szólásra nyílnak, de csak levegő után kap, hang nem jön ki torkán.*
~Úgy félek...~
*Süti le szemeit szégyenkezve.*
-Nem tudom.
*Válaszolja végül őszintén. Tényleg nem tudja.*
-Mire gondolsz pontosan?
Sajnos Isurii túl eszesnek számít övéi közt, így hamar felismerte, hogy át kell lépnie komfortzónájának határait a fejlődés érdekében. Muszáj. Akkor is, ha kellemetlenül érzi magát éjjel egyedül a sátrában, ha nem tudja miként cselekedjen helyesen. Bátyja oltalmában nem kellett foglalkoznia magával az Élettel sem.*
-Mindig-mindig?
*Kérdezi huncut éllel hangjában. Szemeiben játékosság csillan. Tudhat valamit, amit Harath nem, de a férfi nem hagyja viccelődni. Komolyan kíván vele szót váltani, ezt pillantásából is sejti. Ám kérdése elbizonytalanítja, tekintetét elkapja, ajkai szólásra nyílnak, de csak levegő után kap, hang nem jön ki torkán.*
~Úgy félek...~
*Süti le szemeit szégyenkezve.*
-Nem tudom.
*Válaszolja végül őszintén. Tényleg nem tudja.*
-Mire gondolsz pontosan?
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:18:33
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:18:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
*Néha egy apró érintés, egy gesztus többet adhat száz szónál is. Hasonlóképp éli meg az Isuval töltött nekik adatott néhány pillanatot, érintést is. Jólesőn, bátorítón fogja hát kezét, s ekként sétál mellette, de azért nem teljesen lazulva el. Figyelme egy részét azért a környezetükre összpontosítja. Utálja a meglepetéseket, főleg, ha azok életébe kerülhetnek.*
~És most itt van Ő is!~
*Figyelmezteti olykor magát, mikor ébersége lankad, mert a lány nagyon is elcsábítja.
A válasz meglepi. Hasonlóan félrebiccentett fejjel néz vissza rá, s a derű immár oda, csupa figyelem süt arcáról. Nem igazán tudja mire gondol hirtelen, de aztán kezdi megérteni. A felismerés csillan tekintetében, s egy apró megkönnyebbült sóhajjal kapcsolódik össze.*
-Felelősség.
*Konstatálja, mint ki átérzi súlyát. Hát hogyne érezné! Hisz minden apró tett, szó, mozdulat hatással volt egész életére. Hiszen egy fattyú, mint ő könnyen belefuthat bármikor rosszakarói össztüzébe. Nem is kell semmit tegyen érte igazán, elég puszta rosszkor rossz helyen lennie. Na ezt elkerülendő fejlesztette képességeit, no meg küzdeni tudását is. Nem hiába, mert végül levethette béklyóit, s megszabadult örök-bélyegétől.*
~De meglehet túl magasra török?!~
*Csendül a vészharang fejében, épp egybehangzón hajnali elhatározásával. Hiszen kibontakozó románca a törzsfő húgával még szabad harcosként sem éppen elfogadott. Főleg nem Kagan előtt, s jól tudják ezt mindketten.*
~De mégis, mit mondhatnék?~
*Zakatolnak a fogaskerekek fejében, mígnem válaszba önti gondolatait, immár kevésbé komor téma fonalát felvéve Isutól.*
-Mindig veled vagyok. Gondolatban, álmomban.
*Áll meg szembefordulva a kedvessel, és néz a lehető legkomolyabban szemébe. Kutakodik, méricskéli, vajon... de végül belekezd, ha törik, ha szakad.*
-Vállalnád tetted minden következményét, bármi áron?
*Szegezi kérdését a lánynak úgy, hogy bizton tudhatja kettejük kapcsolatára utal, jelenlegi "szökésük", valamint jövőbeni és múltbéli függelemsértésükkel egyetemben. És akkor vágyaik netovábbjáról nem is beszélve.
Csak remélni meri, hogy választottja is elérkezettnek véli az időt, hogy komolyan beszéljenek róluk.*
~És most itt van Ő is!~
*Figyelmezteti olykor magát, mikor ébersége lankad, mert a lány nagyon is elcsábítja.
A válasz meglepi. Hasonlóan félrebiccentett fejjel néz vissza rá, s a derű immár oda, csupa figyelem süt arcáról. Nem igazán tudja mire gondol hirtelen, de aztán kezdi megérteni. A felismerés csillan tekintetében, s egy apró megkönnyebbült sóhajjal kapcsolódik össze.*
-Felelősség.
*Konstatálja, mint ki átérzi súlyát. Hát hogyne érezné! Hisz minden apró tett, szó, mozdulat hatással volt egész életére. Hiszen egy fattyú, mint ő könnyen belefuthat bármikor rosszakarói össztüzébe. Nem is kell semmit tegyen érte igazán, elég puszta rosszkor rossz helyen lennie. Na ezt elkerülendő fejlesztette képességeit, no meg küzdeni tudását is. Nem hiába, mert végül levethette béklyóit, s megszabadult örök-bélyegétől.*
~De meglehet túl magasra török?!~
*Csendül a vészharang fejében, épp egybehangzón hajnali elhatározásával. Hiszen kibontakozó románca a törzsfő húgával még szabad harcosként sem éppen elfogadott. Főleg nem Kagan előtt, s jól tudják ezt mindketten.*
~De mégis, mit mondhatnék?~
*Zakatolnak a fogaskerekek fejében, mígnem válaszba önti gondolatait, immár kevésbé komor téma fonalát felvéve Isutól.*
-Mindig veled vagyok. Gondolatban, álmomban.
*Áll meg szembefordulva a kedvessel, és néz a lehető legkomolyabban szemébe. Kutakodik, méricskéli, vajon... de végül belekezd, ha törik, ha szakad.*
-Vállalnád tetted minden következményét, bármi áron?
*Szegezi kérdését a lánynak úgy, hogy bizton tudhatja kettejük kapcsolatára utal, jelenlegi "szökésük", valamint jövőbeni és múltbéli függelemsértésükkel egyetemben. És akkor vágyaik netovábbjáról nem is beszélve.
Csak remélni meri, hogy választottja is elérkezettnek véli az időt, hogy komolyan beszéljenek róluk.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:12:32
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caegar//
*Csak egy bólintással nyugtázza, hogy a férfi végre hajlandó normálisan is viselkedni. Ettől függetlenül nem jön le a fáról, csak annak egy alacsonyabb ágára ül le. Lábait lógatva, két kezével támaszkodva válaszol*
- Organthela vagyok. *Nézi ahogy a férfi leaprítja az előző fáról az alacsonyabb ágakat, s tüzelőst csinál belőle.* - Nem sok mindent eszek meg. Igazság szerint növény és gyümölcsevő vagyok. Ennek túl sok oka nincsen, attól függetlenül, hogy gyermekkorom óta ilyeneket eszek. *Már megint beszél, valószínűleg teljesen feleslegesen, mert a férfit nem érdekli az ilyen kis mesélése.* Nővérem nevelt fel ezen. Egyszer kipróbáltam a húst. Napokig nem bírtam megmozdulni annyira fájt a gyomrom. Azt mondták, hogy mivel nem voltam hozzászokva az ilyen ételekhez, ezért nem is bírja feldolgozni. *Neveti el magát, most először, amióta Caegarral találkozott.* - Aludni általában fán szoktam. Vagyis szeretek. Ha nem vetted volna észre, akkor most szólok. Elf vagyok. Kicsit közel van hozzám a természet és a hozzá kapcsolódó dolgok. Ha meg leesek. Maximum nagyot koppanok. Ettől nagyobb bajom nem eshet. Eddig is túléltem ezután is túlélem *Nevet továbbra is, de azért a fáról nem mászik le. Úgy látszik előtört belőle a beszélni akarás. De ha már úgyis beszél, megkérdezi a férfit hátha tud neki segíteni.*
- Mondd csak, nem ismersz egy mágust, vagy egy vajákost a környéken? Szükségem lenne rá. Vagyis inkább az egyik ismerősömnek.
* Érdeklődve figyeli a férfi tevékenységét, majd lenéz a fa tövébe dobott kulacsra. Majd a patakra. Nem érti a férfi miért is a kulacsban tartott poshadt vizet, ha ott van a friss nem messze tőle. Vállát megvonva ugrik le a fáról. Azért a biztonság kedvéért a tőrét keze ügyébe teszi. Nem biztos ő a férfi tiszta szándékában, de már legalább normálisan társalog vele. Ez sem egy utolsó szempont. Lassan odasétál a patak vizéhez. Csizmáját lehúzva gázol bele a hűs forrásba. A vízbe térdelve kényszeríti magát arra, hogy a hideg hatására ne aludjon el. Csak még egy kis ideig. A friss vízből ismét iszik néhány kortyot, arcát ismételten megmossa. Ezután fűz megjegyzéseket a férfi szavaihoz.*
- Ha nem engednek be akárkit, akkor engem miért engednének be? * Néz hátra a férfira.* - Egyébként jó étvágyat. Nem hinném, hogy én lennék egy tábori vezér leghőbb vágya.
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 21:16:23
*Csak egy bólintással nyugtázza, hogy a férfi végre hajlandó normálisan is viselkedni. Ettől függetlenül nem jön le a fáról, csak annak egy alacsonyabb ágára ül le. Lábait lógatva, két kezével támaszkodva válaszol*
- Organthela vagyok. *Nézi ahogy a férfi leaprítja az előző fáról az alacsonyabb ágakat, s tüzelőst csinál belőle.* - Nem sok mindent eszek meg. Igazság szerint növény és gyümölcsevő vagyok. Ennek túl sok oka nincsen, attól függetlenül, hogy gyermekkorom óta ilyeneket eszek. *Már megint beszél, valószínűleg teljesen feleslegesen, mert a férfit nem érdekli az ilyen kis mesélése.* Nővérem nevelt fel ezen. Egyszer kipróbáltam a húst. Napokig nem bírtam megmozdulni annyira fájt a gyomrom. Azt mondták, hogy mivel nem voltam hozzászokva az ilyen ételekhez, ezért nem is bírja feldolgozni. *Neveti el magát, most először, amióta Caegarral találkozott.* - Aludni általában fán szoktam. Vagyis szeretek. Ha nem vetted volna észre, akkor most szólok. Elf vagyok. Kicsit közel van hozzám a természet és a hozzá kapcsolódó dolgok. Ha meg leesek. Maximum nagyot koppanok. Ettől nagyobb bajom nem eshet. Eddig is túléltem ezután is túlélem *Nevet továbbra is, de azért a fáról nem mászik le. Úgy látszik előtört belőle a beszélni akarás. De ha már úgyis beszél, megkérdezi a férfit hátha tud neki segíteni.*
- Mondd csak, nem ismersz egy mágust, vagy egy vajákost a környéken? Szükségem lenne rá. Vagyis inkább az egyik ismerősömnek.
* Érdeklődve figyeli a férfi tevékenységét, majd lenéz a fa tövébe dobott kulacsra. Majd a patakra. Nem érti a férfi miért is a kulacsban tartott poshadt vizet, ha ott van a friss nem messze tőle. Vállát megvonva ugrik le a fáról. Azért a biztonság kedvéért a tőrét keze ügyébe teszi. Nem biztos ő a férfi tiszta szándékában, de már legalább normálisan társalog vele. Ez sem egy utolsó szempont. Lassan odasétál a patak vizéhez. Csizmáját lehúzva gázol bele a hűs forrásba. A vízbe térdelve kényszeríti magát arra, hogy a hideg hatására ne aludjon el. Csak még egy kis ideig. A friss vízből ismét iszik néhány kortyot, arcát ismételten megmossa. Ezután fűz megjegyzéseket a férfi szavaihoz.*
- Ha nem engednek be akárkit, akkor engem miért engednének be? * Néz hátra a férfira.* - Egyébként jó étvágyat. Nem hinném, hogy én lennék egy tábori vezér leghőbb vágya.
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 21:16:23
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:03:45
Üzenet elküldve: 2014-03-25 21:03:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Gázlóőrség //
*Ahogy megreggelizett, meg is ejthetik az őrség váltást.*
-Neked is.*Mondja Salanelnek, majd amint a fél-elf lemászott, ő is felkapja a tegezt és az íjat és már indul is felfelé a fenyőre. Nem telik bele 3 percbe és újfent a kiváló leshelyen van, fent a fenyő csúnyának közelében.
Tekintettel arra, hogy a levegőben mozgékonyabb mint a többiek, így egy szolid kis repülést is megejt a szomszédos fáig ( 2-3 méter ), hogy onnan is megszemlélje a terepet.*
~ Hát ti meg ki a francok vagytok? ~
*Egy elf nőt lát a távolban egy fán, meg egy izom kolosszust alatta, aki épp a fejét tömi.*
~ Majd szemmel tartunk titeket is, kis komák ~
*Aztán a tábor felé pillant. Onnan is jönnek egy páran.*
~ Mi ez a népvándorlás ma reggel? ~
*Végül visszareppen a megfigyelő posztként működő fenyőre, és onnan figyeli tovább az eseményeket. Időnként vet egy pillantást a távolban tevékenykedő elf-ember párosra. Csak a mihez tartás végett.*
*Ahogy megreggelizett, meg is ejthetik az őrség váltást.*
-Neked is.*Mondja Salanelnek, majd amint a fél-elf lemászott, ő is felkapja a tegezt és az íjat és már indul is felfelé a fenyőre. Nem telik bele 3 percbe és újfent a kiváló leshelyen van, fent a fenyő csúnyának közelében.
Tekintettel arra, hogy a levegőben mozgékonyabb mint a többiek, így egy szolid kis repülést is megejt a szomszédos fáig ( 2-3 méter ), hogy onnan is megszemlélje a terepet.*
~ Hát ti meg ki a francok vagytok? ~
*Egy elf nőt lát a távolban egy fán, meg egy izom kolosszust alatta, aki épp a fejét tömi.*
~ Majd szemmel tartunk titeket is, kis komák ~
*Aztán a tábor felé pillant. Onnan is jönnek egy páran.*
~ Mi ez a népvándorlás ma reggel? ~
*Végül visszareppen a megfigyelő posztként működő fenyőre, és onnan figyeli tovább az eseményeket. Időnként vet egy pillantást a távolban tevékenykedő elf-ember párosra. Csak a mihez tartás végett.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:59:49
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
*A tábortűz körül gyűlnek össze esténként, hogy egyenek és megosszák egymással a fontos híreket, de kettejük ügye aligha való ebbe a környezetbe, még ha közvetetten érinti is az egész törzset.
Irulva-pirulva somolyog, nem magyarázva ezen tettének miértjét. Jó érzéssel tölti el, ha hozzáérhet a másikhoz, ha érezheti magán az érintését, még akkor is, ha jelenleg igen egyszerű formáját választotta a testi kontaktus létesítésének.*
- Szabadság?
*Kérdezi vissza és most ő biccenti félre a fejét, mint egy zöldfülű kölyök.*
- Ijesztő.
*Fordítja komolyra a szót.*
- Ha valamit rosszul teszek, csak magamat okolhatom érte.
*Eddig Kaganra tudott fogni mindent. Bátyjáé volt a felelősség, de ennek most már vége és a hóhajú érzi az önállóság súlyát.
El is ereszti Harath kezét és maga előtt fonja keresztbe karjait.*
- És félek egyedül aludni!
*Teszi hozzá valamivel könnyedebb hangnemet megütve, immár mosolyogva.*
Irulva-pirulva somolyog, nem magyarázva ezen tettének miértjét. Jó érzéssel tölti el, ha hozzáérhet a másikhoz, ha érezheti magán az érintését, még akkor is, ha jelenleg igen egyszerű formáját választotta a testi kontaktus létesítésének.*
- Szabadság?
*Kérdezi vissza és most ő biccenti félre a fejét, mint egy zöldfülű kölyök.*
- Ijesztő.
*Fordítja komolyra a szót.*
- Ha valamit rosszul teszek, csak magamat okolhatom érte.
*Eddig Kaganra tudott fogni mindent. Bátyjáé volt a felelősség, de ennek most már vége és a hóhajú érzi az önállóság súlyát.
El is ereszti Harath kezét és maga előtt fonja keresztbe karjait.*
- És félek egyedül aludni!
*Teszi hozzá valamivel könnyedebb hangnemet megütve, immár mosolyogva.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:45:28
Üzenet elküldve: 2014-03-25 20:45:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
*Való igaz, alig-alig adatik meg, hogy kettesben beszélgessenek. Bár az is igaz, hogy az általánosabb információkat akár tábortűz körül is megoszthatnák egymással. De csak, ha volna alkalom rá. És eleddig ezen alkalmaknak voltak híján, szétválasztva, mintha direkt így rendeltetett volna. Vagy csak az óvó fivér gondos tervezése van a dologban? Annyi bizonyos, hogy ha még ezen nehézségek ellenére is, áthidalva ezeket szívük összekapcsolódott, nem lesz könnyű megálljt parancsolni érzelmeiknek. Csak biccent visszamosolyogva a hóhajúra.*
~Induljunk hát.~
*Most azonban övék a világ, s gyalogszerrel indulnak el felfedezésére. Harr azért nem óvatlanul fegyveresen teszi, mert hát mégis csak a vezér húgával kirándul. Igaz, egymagában sem tenne másként, hát még így. Az álcázás mestereként azért könnyedén kijátssza még Isuval karöltve is a nem kívánt feltűnést. Nyilván tudva és ügyelve, hogy ne botoljanak őrszembe, más irányt vesznek. S nem sokkal rá, már maguk mögött tudhatják a dombot, s kéretlenül, de nagyon vágyva újra érezheti a pihe-puha kacsót sajátjában.
Oldalra fordítja fejét, a lányra néz úgy válaszol. Megannyiszor éreztette, sőt öntötte szavakba mit érez, de túlzásba nem kíván esni.*
-És hogy ízlik a szabadság?
*Érti ezt jelen helyzetükre vagy a szolgákból kinyert pletykákra, miszerint vezérük saját útjára engedte lépni féltve őrzött húgát szárnyai alól.
De a szavak, ahogy korábban is, most sem könnyedén jönnek ajkára. Most is ott feszülnek a törzsi hagyományok kettejük közt.*
~Induljunk hát.~
*Most azonban övék a világ, s gyalogszerrel indulnak el felfedezésére. Harr azért nem óvatlanul fegyveresen teszi, mert hát mégis csak a vezér húgával kirándul. Igaz, egymagában sem tenne másként, hát még így. Az álcázás mestereként azért könnyedén kijátssza még Isuval karöltve is a nem kívánt feltűnést. Nyilván tudva és ügyelve, hogy ne botoljanak őrszembe, más irányt vesznek. S nem sokkal rá, már maguk mögött tudhatják a dombot, s kéretlenül, de nagyon vágyva újra érezheti a pihe-puha kacsót sajátjában.
Oldalra fordítja fejét, a lányra néz úgy válaszol. Megannyiszor éreztette, sőt öntötte szavakba mit érez, de túlzásba nem kíván esni.*
-És hogy ízlik a szabadság?
*Érti ezt jelen helyzetükre vagy a szolgákból kinyert pletykákra, miszerint vezérük saját útjára engedte lépni féltve őrzött húgát szárnyai alól.
De a szavak, ahogy korábban is, most sem könnyedén jönnek ajkára. Most is ott feszülnek a törzsi hagyományok kettejük közt.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 19:51:57
Üzenet elküldve: 2014-03-25 19:51:57
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Cessa és Shauri - Gázlóőrség//
* Gondolatban csak megvonja a vállát mindenre. Kicsit lazábbra vette a formát a lány mellett, de ha a másiknak ez kell, másra vált. *
- Nekem még így is kicsit hűvös van, jobb kedvelem a nyarat.
* Összeszedve íját és tőrét felzárkózik a lány mellé és irány az őrség. Belátja közben, hogy kicsit savanyú ez a cukorka, de ki tudja mit lelne a burok alatt? Na nem, nem őrködés közben fogja ezt "lerágcsálni", teljesíteni kell és az most előrébb való. *
- Rendben Cessa.
- Tegnap előtt este értünk fel hozzátok. Velem jött az az óriáslány, lehet láttad már, Niana a neve. Hamar dűlőre jutott itt nálatok, vannak itt fajtársai és dolgozhat, őt ez élteti. A munka.
Cessának. Mikor kerültél hozzánk?
* Kilépnek a kapun és rálépnek az Erdei ösvényre, egyelőre még nyugodt léptekkel, de csizmájával nem csap nagy zajt. *
- Mikor hogy. Ha olyan a társaság, akkor jönnek a témák bőven, de ne félj amiatt, hogy szétlocsognám az őrséget. Csendben tudok lenni, amikor kell.
* Gondolatban csak megvonja a vállát mindenre. Kicsit lazábbra vette a formát a lány mellett, de ha a másiknak ez kell, másra vált. *
- Nekem még így is kicsit hűvös van, jobb kedvelem a nyarat.
* Összeszedve íját és tőrét felzárkózik a lány mellé és irány az őrség. Belátja közben, hogy kicsit savanyú ez a cukorka, de ki tudja mit lelne a burok alatt? Na nem, nem őrködés közben fogja ezt "lerágcsálni", teljesíteni kell és az most előrébb való. *
- Rendben Cessa.
- Tegnap előtt este értünk fel hozzátok. Velem jött az az óriáslány, lehet láttad már, Niana a neve. Hamar dűlőre jutott itt nálatok, vannak itt fajtársai és dolgozhat, őt ez élteti. A munka.
Cessának. Mikor kerültél hozzánk?
* Kilépnek a kapun és rálépnek az Erdei ösvényre, egyelőre még nyugodt léptekkel, de csizmájával nem csap nagy zajt. *
- Mikor hogy. Ha olyan a társaság, akkor jönnek a témák bőven, de ne félj amiatt, hogy szétlocsognám az őrséget. Csendben tudok lenni, amikor kell.
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 19:48:28
Üzenet elküldve: 2014-03-25 19:48:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Organthela Freyai//
*Lehet, hogy éppenséggel a kérdésekig még nemigen jutott el, de arra sem volt igazán ideje, hogy törődjön a másikkal. A fa csapkodása azonban úgy tűnik, nemigen akar beválni. A nő okosan átkeríti magát egy másik fára, melyet azonban nem áll szándékában csapkodni. Egyszerűen folytatja a korábbi műveletet, bár valamivel vékonyabb ágat célozva, hogy kis idő múlva lecsaphassa azt helyéről. A lekerült darabot tovább aprítja. Tényleg tüzelőt készít.*
- Caegar *böki még oda nevét, a megjegyzéseket hallva.
Esze ágában sincs kivágni az összes fát. Nincs őneki annyi ideje. Helyette inkább a daraboka aprított vékonyka ág egy részét halomba gyűjti, némi száraz fű fölé, majd elővéve az erre használatos köveket, szikrával ajándékozza meg a gyúlékony dolgokat.*
- Ha lejönnél talán kapnál enni. Nem is beszélve arról, hogy nem esnél le a fáról, ha elaludnál. És a vadállatok miatt sem kellene aggódnod, amíg lent vagy. Fára nem mászok azért, hogy esetlegesen megmentsem a most már virágoktól mentes bőröd *mondja nyugodtan.
Rájött arra, hogy semmi értelme kergetni a másikat. Okosabban is le lehet őt csalni, nem is beszélve arról, hogy talán a kötelekre sem lesz szükség. Talán. A táborról hallva viszont leskelődik kicsit, még akkor is, ha tudja, hogy nem fog belőle semmit látni. Csak az arra lévő bozótosra les. Elgondolkozik az ötleten, hogy akár meg is indulhatna, de esze ágában sincs itt hagyni ezt a némbert.*
- Talán. Vagy akár el is vihetlek oda. Talán még egy kényelmesebb sátrat is kapnál meg fekhelyet, a tábor vezetője mellett. Olyan helyekre nem engednek be akárkit. Te pedig az imént még bogarakat köpködtél, ha nem tévedek *jegyzi meg szárazon.
Többet nem foglalkozik vele. Ha kell, majd akkor leszedi a fáról, mikor már alszik, ha már annyi esze nem lesz, hogy lejöjjön magától. A férfi eleve megmondta, hogy hagy neki egy napot. Addig nem fogja bántani, vagy úgy hozzáérni, ahogyan szeretne. Elméletileg. Aztán majd kiderülne, mennyire is képes uralkodni férfias vágyain. Olykor igencsak nehezére esik, főleg némi alkohol befolyása alatt, most viszont ezen veszély nem áll fenn. Az italból rég kifogyott kulacsa. Most már csak vize van néhány tömlővel. Egyet le is akaszt, hogy az elf felé dobja azt. Ő maga egy másikat húz meg, oltva ezzel szomját. Kicsivel később pedig a tűz mellé telepszik, hogy táskájából előkerítsen némi húst és kenyeret.*
*Lehet, hogy éppenséggel a kérdésekig még nemigen jutott el, de arra sem volt igazán ideje, hogy törődjön a másikkal. A fa csapkodása azonban úgy tűnik, nemigen akar beválni. A nő okosan átkeríti magát egy másik fára, melyet azonban nem áll szándékában csapkodni. Egyszerűen folytatja a korábbi műveletet, bár valamivel vékonyabb ágat célozva, hogy kis idő múlva lecsaphassa azt helyéről. A lekerült darabot tovább aprítja. Tényleg tüzelőt készít.*
- Caegar *böki még oda nevét, a megjegyzéseket hallva.
Esze ágában sincs kivágni az összes fát. Nincs őneki annyi ideje. Helyette inkább a daraboka aprított vékonyka ág egy részét halomba gyűjti, némi száraz fű fölé, majd elővéve az erre használatos köveket, szikrával ajándékozza meg a gyúlékony dolgokat.*
- Ha lejönnél talán kapnál enni. Nem is beszélve arról, hogy nem esnél le a fáról, ha elaludnál. És a vadállatok miatt sem kellene aggódnod, amíg lent vagy. Fára nem mászok azért, hogy esetlegesen megmentsem a most már virágoktól mentes bőröd *mondja nyugodtan.
Rájött arra, hogy semmi értelme kergetni a másikat. Okosabban is le lehet őt csalni, nem is beszélve arról, hogy talán a kötelekre sem lesz szükség. Talán. A táborról hallva viszont leskelődik kicsit, még akkor is, ha tudja, hogy nem fog belőle semmit látni. Csak az arra lévő bozótosra les. Elgondolkozik az ötleten, hogy akár meg is indulhatna, de esze ágában sincs itt hagyni ezt a némbert.*
- Talán. Vagy akár el is vihetlek oda. Talán még egy kényelmesebb sátrat is kapnál meg fekhelyet, a tábor vezetője mellett. Olyan helyekre nem engednek be akárkit. Te pedig az imént még bogarakat köpködtél, ha nem tévedek *jegyzi meg szárazon.
Többet nem foglalkozik vele. Ha kell, majd akkor leszedi a fáról, mikor már alszik, ha már annyi esze nem lesz, hogy lejöjjön magától. A férfi eleve megmondta, hogy hagy neki egy napot. Addig nem fogja bántani, vagy úgy hozzáérni, ahogyan szeretne. Elméletileg. Aztán majd kiderülne, mennyire is képes uralkodni férfias vágyain. Olykor igencsak nehezére esik, főleg némi alkohol befolyása alatt, most viszont ezen veszély nem áll fenn. Az italból rég kifogyott kulacsa. Most már csak vize van néhány tömlővel. Egyet le is akaszt, hogy az elf felé dobja azt. Ő maga egy másikat húz meg, oltva ezzel szomját. Kicsivel később pedig a tűz mellé telepszik, hogy táskájából előkerítsen némi húst és kenyeret.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 19:01:07
Üzenet elküldve: 2014-03-25 19:01:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caegar//
*Először nem hisz a fülének. Csak miután a fán üldögél jutnak el tudatáig a férfi szavai*
- Kérdezel? Te? *Hökken meg nem kis mértékben.* Egy árva kérdés nem hangzott el felőled. Csak kijelentetted, hogy egy, én veled megyek, kettő, én a tiéd leszek. No már megbocsáss, de mégis hogyan, miféleképpen kéne nekem erre reagálnom? Azt hiszed, hogy csak úgy hagyni fogom magam?
*Hitetlenkedik lábát lógatva. Karjával a fa törzsét támasztja. Túl nagy ötlet tőle nem volt, hogy a fára menekült. Nem számolt a lombkoronán lévő élővilággal. Bőrére és növényeire mászó bogarakat türelmesen szedi le magáról. Tovább a férfira nem is figyel, hiszen egy kolibri jelenik meg előtte. Csillogó szemekkel bámulja a csöpp kis madarat, ahogy az a virágai körül repked. Teste szinte mozdulatlanná válik. A kolibri a karján lévő lilán pompázó virágot nézte ki magára. Már épp készült, hogy a virág nektárját megcsapolja, amikor is a testén lévő összes virág egy másodperc alatt úgy tűnt el, ahogy az megjelent. Ezt követően a kolibri számára már nem nyújtott érdeklődést. Gyönyörködve bámult a tovasuhanó madár után. *
- Eltűntek. *Sóhajtotta szinte maga elé.*
~Akkor ez azt jelenti, hogy lehet Cainak is elmúlt a növénnyé válása. Habár az én bőrömhöz a virágok nem tapadtak úgy mint neki.~
*Gondolataiból a valóságba a fa rázkódása döntötte ki. Ahogy lenézett lábai elé, látja, hogy az idegen férfi két kardját a fa tövéhez csapkodva készül azt kivágni. Mielőtt még a lombkoronással együtt ledőlne, fürgén felpattant és átszökkent a másik fára.*
- Az erdő összes fáját ki akarod vágni, csakhogy megkaparints? Kicsit barátságosabb is lehetnél másokkal. Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy bemutatkozol. *Húzza fel egyik szemöldökét, ahogy a szomszédos fán állva néz le a férfira.* - Másfél napja nem ettem semmit, alvásról már azt sem tudom, hogy létezik-e egyáltalán. Nem akarnád mindkettőnket megkímélni ettől a macska-egér játéktól? *Sóhajtja fáradtan.
Ahogy a fa tetején áll, onnan belátja szinte az egész környezetét. Felpillantva feltűnik neki a távolban, hogy valami építményszerű jelenség helyezkedik el. Jobban megnézve sátrak körvonalait véli felfedezni. Ennek némileg megörülve a férfival is megosztja ezt az információt.*
- Arra *Mutat ujjával az irányba. * van egy tábor. Esetleg ott találhatnál magadnak megfelelő „némbert”, aki még önként is ajánlkozna neked, nem gondolod?
*Hangján érződik, hogy egyre fáradtabbá válik. Másra sem vágyik, csakhogy az egyik fa, egyik lombjába elbújva aludjon egy keveset, aztán pedig valami ennivalót is kerítene magának. Ha a férfi nem kíván a mutatott irányba elmenni, hanem köti az ebet a karóhoz, vagyis továbbra is Organthelát kívánja, s ennek tettleg ismét azt a fát kezdi el vágni, amelyen éppen áll, kész átköltözni a szomszédos fára.*
*Először nem hisz a fülének. Csak miután a fán üldögél jutnak el tudatáig a férfi szavai*
- Kérdezel? Te? *Hökken meg nem kis mértékben.* Egy árva kérdés nem hangzott el felőled. Csak kijelentetted, hogy egy, én veled megyek, kettő, én a tiéd leszek. No már megbocsáss, de mégis hogyan, miféleképpen kéne nekem erre reagálnom? Azt hiszed, hogy csak úgy hagyni fogom magam?
*Hitetlenkedik lábát lógatva. Karjával a fa törzsét támasztja. Túl nagy ötlet tőle nem volt, hogy a fára menekült. Nem számolt a lombkoronán lévő élővilággal. Bőrére és növényeire mászó bogarakat türelmesen szedi le magáról. Tovább a férfira nem is figyel, hiszen egy kolibri jelenik meg előtte. Csillogó szemekkel bámulja a csöpp kis madarat, ahogy az a virágai körül repked. Teste szinte mozdulatlanná válik. A kolibri a karján lévő lilán pompázó virágot nézte ki magára. Már épp készült, hogy a virág nektárját megcsapolja, amikor is a testén lévő összes virág egy másodperc alatt úgy tűnt el, ahogy az megjelent. Ezt követően a kolibri számára már nem nyújtott érdeklődést. Gyönyörködve bámult a tovasuhanó madár után. *
- Eltűntek. *Sóhajtotta szinte maga elé.*
~Akkor ez azt jelenti, hogy lehet Cainak is elmúlt a növénnyé válása. Habár az én bőrömhöz a virágok nem tapadtak úgy mint neki.~
*Gondolataiból a valóságba a fa rázkódása döntötte ki. Ahogy lenézett lábai elé, látja, hogy az idegen férfi két kardját a fa tövéhez csapkodva készül azt kivágni. Mielőtt még a lombkoronással együtt ledőlne, fürgén felpattant és átszökkent a másik fára.*
- Az erdő összes fáját ki akarod vágni, csakhogy megkaparints? Kicsit barátságosabb is lehetnél másokkal. Mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy bemutatkozol. *Húzza fel egyik szemöldökét, ahogy a szomszédos fán állva néz le a férfira.* - Másfél napja nem ettem semmit, alvásról már azt sem tudom, hogy létezik-e egyáltalán. Nem akarnád mindkettőnket megkímélni ettől a macska-egér játéktól? *Sóhajtja fáradtan.
Ahogy a fa tetején áll, onnan belátja szinte az egész környezetét. Felpillantva feltűnik neki a távolban, hogy valami építményszerű jelenség helyezkedik el. Jobban megnézve sátrak körvonalait véli felfedezni. Ennek némileg megörülve a férfival is megosztja ezt az információt.*
- Arra *Mutat ujjával az irányba. * van egy tábor. Esetleg ott találhatnál magadnak megfelelő „némbert”, aki még önként is ajánlkozna neked, nem gondolod?
*Hangján érződik, hogy egyre fáradtabbá válik. Másra sem vágyik, csakhogy az egyik fa, egyik lombjába elbújva aludjon egy keveset, aztán pedig valami ennivalót is kerítene magának. Ha a férfi nem kíván a mutatott irányba elmenni, hanem köti az ebet a karóhoz, vagyis továbbra is Organthelát kívánja, s ennek tettleg ismét azt a fát kezdi el vágni, amelyen éppen áll, kész átköltözni a szomszédos fára.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 11:52:33
Üzenet elküldve: 2014-03-25 11:52:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Gázlóőrség //
*Lelkesen és aktívan figyeli az ösvényt és pásztázza a környéket. Gyanús egyedeket, betolakodókat, rossz szándékú vagy rossz arcú embereket keres, de nem lát ilyet az éjszaka, illetve reggel hátralévő részében. Néha mocorog egy kicsit, hogy ne gémberedjenek el a tagjai, de különben nyugodtan ücsörög a fa tetején. Nem akar feltűnést kelteni, ha már ilyen jó őrhelyet talált Valian. Mikor meghallja a füttyöt, fellélegez. Bizony vannak dolgok, amiket nem kellemes hosszú időn át magában tartania az embernek. Se a fél-elfnek. Pár percet még vár, hogy a tündér elrendezzen mindent, aztán óvatosan lemászik a talajszintre.*
-Reggelt.
*Köszönti halkan a másikat. A váltás pont jókor jön, a szemei még épp nem jojóznak a sok pásztázástól.*
-Hív a természet. Elvégzem amit kell, aztán jövök vissza.
*Nem akar ő elszökni az őrködés alól, de mégse fogja az őrhelyül választott fa alatt elvégezni a dolgát, az egyiküknek se lenne valami kellemes. Így aztán választ egy elég távol lévő bokrot, ahol elvégezheti szilárd, illetve folyóügyeit, majd visszatér eredeti pozíciójába. Leül, hátát a fa törzsének dönti, ahogy íját is odatámasztja. A kardját maga mellé fekteti úgy, hogy kézre álljon. Ha bármi baj van, azonnal tud reagálni Valian jelzésére. Egyelőre aludni még biztosan nem fog, ilyen hirtelen nem tud átváltani éberen őrködőből békésen alvó üzemmódba. Pihenteti egy kicsit végtagjait, megreggelizik, esetleg pár korty erősebb italt is magába tölt, csak úgy altató gyanánt. Ha elég kitartóan ücsörög és nézelődik, akkor egész biztos, hogy hamarosan elnyomja az álom. Nyugodt pihenésben bízik, reméli, hogy az elkövetkezendő pár órában nem lesz az éjjelihez hasonló látogatójuk.*
*Lelkesen és aktívan figyeli az ösvényt és pásztázza a környéket. Gyanús egyedeket, betolakodókat, rossz szándékú vagy rossz arcú embereket keres, de nem lát ilyet az éjszaka, illetve reggel hátralévő részében. Néha mocorog egy kicsit, hogy ne gémberedjenek el a tagjai, de különben nyugodtan ücsörög a fa tetején. Nem akar feltűnést kelteni, ha már ilyen jó őrhelyet talált Valian. Mikor meghallja a füttyöt, fellélegez. Bizony vannak dolgok, amiket nem kellemes hosszú időn át magában tartania az embernek. Se a fél-elfnek. Pár percet még vár, hogy a tündér elrendezzen mindent, aztán óvatosan lemászik a talajszintre.*
-Reggelt.
*Köszönti halkan a másikat. A váltás pont jókor jön, a szemei még épp nem jojóznak a sok pásztázástól.*
-Hív a természet. Elvégzem amit kell, aztán jövök vissza.
*Nem akar ő elszökni az őrködés alól, de mégse fogja az őrhelyül választott fa alatt elvégezni a dolgát, az egyiküknek se lenne valami kellemes. Így aztán választ egy elég távol lévő bokrot, ahol elvégezheti szilárd, illetve folyóügyeit, majd visszatér eredeti pozíciójába. Leül, hátát a fa törzsének dönti, ahogy íját is odatámasztja. A kardját maga mellé fekteti úgy, hogy kézre álljon. Ha bármi baj van, azonnal tud reagálni Valian jelzésére. Egyelőre aludni még biztosan nem fog, ilyen hirtelen nem tud átváltani éberen őrködőből békésen alvó üzemmódba. Pihenteti egy kicsit végtagjait, megreggelizik, esetleg pár korty erősebb italt is magába tölt, csak úgy altató gyanánt. Ha elég kitartóan ücsörög és nézelődik, akkor egész biztos, hogy hamarosan elnyomja az álom. Nyugodt pihenésben bízik, reméli, hogy az elkövetkezendő pár órában nem lesz az éjjelihez hasonló látogatójuk.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-25 08:01:15
Üzenet elküldve: 2014-03-25 08:01:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Organthela Freyai//
*Most, hogy tudja, hogy átokról van szó, valamiért megnyugszik. Ezek szerint mégsem a nő képes ilyesmire, csupán valaki más, akinek keresztbe tett. A magyarázatot meg is kapja, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdekli. Azért viszont, hogy a némber ne lóghasson meg olyan könnyen ismét, megkötözi kezeit. A kérdés hallatán csak elvigyorodik. Eredetileg is tervezett szavaihoz nem fűz hozzá semmit. Ostoba kérdés ez, elvégre nyilvánvaló, hogy mit művel. Nem hagyja őt elszökni. lovára fel is pakolja hamarosan, hogy újra induljanak. Egészen addig, míg megfelelő helyet nem talál táborozásra. Az evésnek is kell elvégre időt szánni. Az elfet lepakolja egy fa tövébe. Lábát hozzáköti lova lábához, bízva abban, hogy így nem tud olyan könnyen megszökni. A felháborodást hallva azonban megelégeli a sok fecsegést. Közelebb megy a nőszemélyhez, letérdel előtte, majd állát megragadva fordítja arcát sajátja felé, hogy belenézhessen szemeibe. Arca komor, szinte már fenyegető. Tetoválása csak tovább fokozza mindazt a vadságot, mi tekintetéből sugárzik.*
- Túl sokat beszélsz! Nem mellesleg, itt én kérdezek, némber *teszi hozzá, mély hangján dörmögve.
Termetes lovához lépked. Könnyűszerrel leszedi faráról batyuját, majd lepakol. Kulacsából vizet vesz elő, hogy igyon egy keveset. Ez idő alatt nem is nagyon figyel a nőre, így annak van lehetősége meglógni. Mikor viszont a férfi észreveszi, hogy elmetszette kötelét, ingerülten kapja felé tekintetét. Most még lova sem tudta figyelmeztetni. Csak akkor vette észre a történteket, mikor a kötél meglazult bokájánál. Addig a vízzel törődött ő maga is. Caegar azonnal megindul a nő felé, hogy ismételten megkösse, ezúttal kezeit kötéllel, vagy valami erősebbel, ha találna olyat. Fegyvereit is szándékában áll elvenni, amint kezei közé kaparintja a nőszemélyt. Cseppet sem tetszik neki, hogy a másik akar dirigálni. Ez látszik is egy pillanatra, utána viszont füttyent egyet, mire fekete paripája mellé siet. A két jókora kardot leakasztja a nyereg mellől, majd megforgatja azokat, megmutatva teljes valójukban.*
- Úgyis kell tüzelő *vigyorogja.
A kardokat meglendíti, az acél pedig nemsokára a fa törzsébe váj. A csapást újabb és újabb követi, miközben az egész fa beleremeg a támadásba.*
- Lejössz, vagy vele együtt borulsz?
*Ha nem jön le az elf, úgy tényleg szándékában áll kivágni a fát. Khrog közben igencsak figyel, hátha jelezni kell urának. A férfit most egyáltalán nem érdekli, hogy baja lesz-e a némbernek. Meg fogja mutatni neki, hogy itt ki utasítgathatja a másikat. Egy nő pedig őt semmiképp. Amennyiben viszont lejön, úgy az alak azonnal neki szegezi kardját. Felszólítja, hogy dobja el fegyvereit, majd eltéve sajátját, alapos motozást végez, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg nincs több. Talán az idomoknál kicsit jobban elidőzik keze. Ez viszont tőle nem meglepő.*
*Most, hogy tudja, hogy átokról van szó, valamiért megnyugszik. Ezek szerint mégsem a nő képes ilyesmire, csupán valaki más, akinek keresztbe tett. A magyarázatot meg is kapja, annak ellenére, hogy egyáltalán nem érdekli. Azért viszont, hogy a némber ne lóghasson meg olyan könnyen ismét, megkötözi kezeit. A kérdés hallatán csak elvigyorodik. Eredetileg is tervezett szavaihoz nem fűz hozzá semmit. Ostoba kérdés ez, elvégre nyilvánvaló, hogy mit művel. Nem hagyja őt elszökni. lovára fel is pakolja hamarosan, hogy újra induljanak. Egészen addig, míg megfelelő helyet nem talál táborozásra. Az evésnek is kell elvégre időt szánni. Az elfet lepakolja egy fa tövébe. Lábát hozzáköti lova lábához, bízva abban, hogy így nem tud olyan könnyen megszökni. A felháborodást hallva azonban megelégeli a sok fecsegést. Közelebb megy a nőszemélyhez, letérdel előtte, majd állát megragadva fordítja arcát sajátja felé, hogy belenézhessen szemeibe. Arca komor, szinte már fenyegető. Tetoválása csak tovább fokozza mindazt a vadságot, mi tekintetéből sugárzik.*
- Túl sokat beszélsz! Nem mellesleg, itt én kérdezek, némber *teszi hozzá, mély hangján dörmögve.
Termetes lovához lépked. Könnyűszerrel leszedi faráról batyuját, majd lepakol. Kulacsából vizet vesz elő, hogy igyon egy keveset. Ez idő alatt nem is nagyon figyel a nőre, így annak van lehetősége meglógni. Mikor viszont a férfi észreveszi, hogy elmetszette kötelét, ingerülten kapja felé tekintetét. Most még lova sem tudta figyelmeztetni. Csak akkor vette észre a történteket, mikor a kötél meglazult bokájánál. Addig a vízzel törődött ő maga is. Caegar azonnal megindul a nő felé, hogy ismételten megkösse, ezúttal kezeit kötéllel, vagy valami erősebbel, ha találna olyat. Fegyvereit is szándékában áll elvenni, amint kezei közé kaparintja a nőszemélyt. Cseppet sem tetszik neki, hogy a másik akar dirigálni. Ez látszik is egy pillanatra, utána viszont füttyent egyet, mire fekete paripája mellé siet. A két jókora kardot leakasztja a nyereg mellől, majd megforgatja azokat, megmutatva teljes valójukban.*
- Úgyis kell tüzelő *vigyorogja.
A kardokat meglendíti, az acél pedig nemsokára a fa törzsébe váj. A csapást újabb és újabb követi, miközben az egész fa beleremeg a támadásba.*
- Lejössz, vagy vele együtt borulsz?
*Ha nem jön le az elf, úgy tényleg szándékában áll kivágni a fát. Khrog közben igencsak figyel, hátha jelezni kell urának. A férfit most egyáltalán nem érdekli, hogy baja lesz-e a némbernek. Meg fogja mutatni neki, hogy itt ki utasítgathatja a másikat. Egy nő pedig őt semmiképp. Amennyiben viszont lejön, úgy az alak azonnal neki szegezi kardját. Felszólítja, hogy dobja el fegyvereit, majd eltéve sajátját, alapos motozást végez, hogy megbizonyosodjon arról, tényleg nincs több. Talán az idomoknál kicsit jobban elidőzik keze. Ez viszont tőle nem meglepő.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-24 23:01:33
Üzenet elküldve: 2014-03-24 23:01:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Gázlóőrség //
*Elég sokáig sikerül elhúznia a felkelést. Már vagy 30 perce ébren van, de kiélvezi, hogy nem kell azonnal talpra kecmeregni és nyeregbe szállni. Persze jobb lett volna a táborban éjszakázni. Nem idekint.*
~ Megint ~
*Viszont a sok medveszőr között, a fenyő alatt nem volt oka panaszra. Még akkor sem ha a kellemes tábortűz elmaradt. Elég pancser őrök is lennének Salanellel ha kivilágítanák magukat.
Nincsenek épp az ösvény közvetlen közelében. Nagyjából 150 méterre lehetnek tőle. De kiválóan rálátnak, így az őrség tudta nélkül semmi nem mehet északnak, vagy délnek. Hosszú kilométerekre belátják a terepet. Leginkább persze az, aki az operatív őrposztként funkcionáló fenyő tetején üldögél, mert talaj szintről csak pár száz méterre látni, és azt se tökéletesen.
Egy füttyentéssel adja Salanel tudtára, hogy felébredt. Bevág valami gyors reggelit, megtrágyáz egy bokrot, végül ledönt pár korty rumot, aztán cserélhetnek is.*
*Elég sokáig sikerül elhúznia a felkelést. Már vagy 30 perce ébren van, de kiélvezi, hogy nem kell azonnal talpra kecmeregni és nyeregbe szállni. Persze jobb lett volna a táborban éjszakázni. Nem idekint.*
~ Megint ~
*Viszont a sok medveszőr között, a fenyő alatt nem volt oka panaszra. Még akkor sem ha a kellemes tábortűz elmaradt. Elég pancser őrök is lennének Salanellel ha kivilágítanák magukat.
Nincsenek épp az ösvény közvetlen közelében. Nagyjából 150 méterre lehetnek tőle. De kiválóan rálátnak, így az őrség tudta nélkül semmi nem mehet északnak, vagy délnek. Hosszú kilométerekre belátják a terepet. Leginkább persze az, aki az operatív őrposztként funkcionáló fenyő tetején üldögél, mert talaj szintről csak pár száz méterre látni, és azt se tökéletesen.
Egy füttyentéssel adja Salanel tudtára, hogy felébredt. Bevág valami gyors reggelit, megtrágyáz egy bokrot, végül ledönt pár korty rumot, aztán cserélhetnek is.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-24 19:03:01
Üzenet elküldve: 2014-03-24 19:03:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caegar//
*A fuldoklás csillapotával fejét a fa törzsének támasztja. Néhányat még köhög, de katicák ekkor már nem repülnek ki, inkább azoknak az utóízét köhögi még fel. Arca szinte elsápadt. Néhány nagy korty levegőt vesz, mielőtt belekezdene a boszorkányság megmagyarázására.*
- Egy kis csöpp átok. *Hangja némileg még rekedt, mire megköszörüli torkát.* - Igazándiból nem értem a lényegét, hogy miért, vagyis de. Hagytam meghalni két embert.
*Ha most a férfivel szembe állna, s az látná arcát, akkor észrevehetné a szomorúságával ötvözött lelkiismeret furdalását. Szemeit lecsukva próbál ezen az érzésen uralkodni.*
- Ott kezdődött, hogy a fogadóba betévedt egy nő. Aki hirtelenjébe összeesett, s egy növény nőtt ki a torkán, vagyis megfulladt. * Magyarázza, ha a férfi már kíváncsi volt.* Mire megvizsgálhattuk volna a testet, addigra jött egy nagy darázsraj és felfalta a nőt, szőröstül-bőröstül-csontostul. De még annyi időnk volt, hogy találjunk nála egy szobrot, ami elvezetett minket egy barlanghoz.
*Eddig tudta csak meséjét elmondani, mivel a férfi ekkor lép mögé. Mindkét karját kicsavarja, s a háta mögé teszi. Érzi, hogy kötéllel akarják megkötni. Épp most fúlt meg majdnem, erre most meg is kötözik. Felháborodásának hangot is ad.*
- Hé! Mégis mit csinálsz? *Fordítaná hátra fejét, de ahogy oldalra fordul, a férfi feje már vele van egyvonalban. Ettől kissé hátrahőkölve hallgatja annak szavait. Organthela arcán megjelenik egy kis fintor, szemeit is összehúzza. Ez sem tetszik neki túlzottan. Mivel a férfi termete többször akkor, mint az övé, így egyik lábával a férfi lábába rúg a térdeit célozva meg. Még ha el is vétené, akkorát nem tud, hogy legalább a szélét ne súrolja meg, így is elég fájdalmat okozva. Megpróbál kifordulni a férfi elől, hátha egér utat tudna nyerni. Sikertelenül. Pillanatokon belül a lovon találja magát. Ahogy a lóra érkezik, hasson, a levegő a tüdejébe szorul, néhány másodpercre léghiányt szenvedve. Pont annyi időre, hogy ne tudjon semmilyen mozgást alkalmazni, vagy legalább ismét leszállni a lóról. A ló igen hamar megáll. Ekkor kész elrugaszkodni attól, csakhogy megint a férfibe ütközik, aki le is hajítja, nem épp kedvesen. Hátát a fa törzsének veri, némileg a feje is koccan rajta. Halkan felszisszen. Karja is kellemetlen szögben helyezkedik el háta mögött. Pillanatokon belül kap még egy kötelet, immár a lábára, amit a lóra kötnek. Ez sem deríti jó kedvre. *
- Egy nap? A tied? Hát normális vagy te? Mégis ki vagy te, honnan bukkantál te elém, mögém? Hogy. *Felháborodásában hirtelen azt sem tudja mit mondjon.
Próbál észrevétlenül úgy helyezkedni, hogy az egyik apró tőrjét elő tudja halászni. Mikor a férfi nem figyel próbálja ezt ügyeskedni. Közben egy apró bogár szállt az orrára. Egy katica persze, mi más. Ahogy mászkál az orrán, az csiklandozást eredményez. Mivel kezeit nem tudja használni, előbb megpróbálja lefújni az orráról, majd forgatja jobbra balra. Mikor ez sem sikerül, ahogy csak tudja fejét oldalra fordítani a vállával próbálja elhessegetni a szemtelen bogarat. Fészkelődése közben feltűnik neki, hogy bármennyire is erősen kötötte meg a kezét, az anyag az folyamatosan lazul. Tehát nem kötél. Ez megnyugtatja, így néhány perc után remélhetőleg ki tudja szabadítani kezeit. Ha ez sikerül neki, akkor így már könnyebben elő tudja halászni tőrjét, amivel egy könnyed mozdulattal el is tudja vágni a kötelét. Felállva a fa mellől a tőrt a kezében tartja, a biztonság kedvéért. Hátát a fának támasztva keresi tekintetével a férfit, aki épp elrabolta őt, holott neki fontos dolga lenne. Ha a férfi tiltakozását fejezné ki a kiszabadulása ellen, akkor csak egy könnyed mozdulattal felugorna a fa legalsó ágára, majd egyre magasabbra, annyira, hogy a férfi már ne tudja őt elérni.*
- No hát akkor. Beszéljünk újra.
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 19:04:07
*A fuldoklás csillapotával fejét a fa törzsének támasztja. Néhányat még köhög, de katicák ekkor már nem repülnek ki, inkább azoknak az utóízét köhögi még fel. Arca szinte elsápadt. Néhány nagy korty levegőt vesz, mielőtt belekezdene a boszorkányság megmagyarázására.*
- Egy kis csöpp átok. *Hangja némileg még rekedt, mire megköszörüli torkát.* - Igazándiból nem értem a lényegét, hogy miért, vagyis de. Hagytam meghalni két embert.
*Ha most a férfivel szembe állna, s az látná arcát, akkor észrevehetné a szomorúságával ötvözött lelkiismeret furdalását. Szemeit lecsukva próbál ezen az érzésen uralkodni.*
- Ott kezdődött, hogy a fogadóba betévedt egy nő. Aki hirtelenjébe összeesett, s egy növény nőtt ki a torkán, vagyis megfulladt. * Magyarázza, ha a férfi már kíváncsi volt.* Mire megvizsgálhattuk volna a testet, addigra jött egy nagy darázsraj és felfalta a nőt, szőröstül-bőröstül-csontostul. De még annyi időnk volt, hogy találjunk nála egy szobrot, ami elvezetett minket egy barlanghoz.
*Eddig tudta csak meséjét elmondani, mivel a férfi ekkor lép mögé. Mindkét karját kicsavarja, s a háta mögé teszi. Érzi, hogy kötéllel akarják megkötni. Épp most fúlt meg majdnem, erre most meg is kötözik. Felháborodásának hangot is ad.*
- Hé! Mégis mit csinálsz? *Fordítaná hátra fejét, de ahogy oldalra fordul, a férfi feje már vele van egyvonalban. Ettől kissé hátrahőkölve hallgatja annak szavait. Organthela arcán megjelenik egy kis fintor, szemeit is összehúzza. Ez sem tetszik neki túlzottan. Mivel a férfi termete többször akkor, mint az övé, így egyik lábával a férfi lábába rúg a térdeit célozva meg. Még ha el is vétené, akkorát nem tud, hogy legalább a szélét ne súrolja meg, így is elég fájdalmat okozva. Megpróbál kifordulni a férfi elől, hátha egér utat tudna nyerni. Sikertelenül. Pillanatokon belül a lovon találja magát. Ahogy a lóra érkezik, hasson, a levegő a tüdejébe szorul, néhány másodpercre léghiányt szenvedve. Pont annyi időre, hogy ne tudjon semmilyen mozgást alkalmazni, vagy legalább ismét leszállni a lóról. A ló igen hamar megáll. Ekkor kész elrugaszkodni attól, csakhogy megint a férfibe ütközik, aki le is hajítja, nem épp kedvesen. Hátát a fa törzsének veri, némileg a feje is koccan rajta. Halkan felszisszen. Karja is kellemetlen szögben helyezkedik el háta mögött. Pillanatokon belül kap még egy kötelet, immár a lábára, amit a lóra kötnek. Ez sem deríti jó kedvre. *
- Egy nap? A tied? Hát normális vagy te? Mégis ki vagy te, honnan bukkantál te elém, mögém? Hogy. *Felháborodásában hirtelen azt sem tudja mit mondjon.
Próbál észrevétlenül úgy helyezkedni, hogy az egyik apró tőrjét elő tudja halászni. Mikor a férfi nem figyel próbálja ezt ügyeskedni. Közben egy apró bogár szállt az orrára. Egy katica persze, mi más. Ahogy mászkál az orrán, az csiklandozást eredményez. Mivel kezeit nem tudja használni, előbb megpróbálja lefújni az orráról, majd forgatja jobbra balra. Mikor ez sem sikerül, ahogy csak tudja fejét oldalra fordítani a vállával próbálja elhessegetni a szemtelen bogarat. Fészkelődése közben feltűnik neki, hogy bármennyire is erősen kötötte meg a kezét, az anyag az folyamatosan lazul. Tehát nem kötél. Ez megnyugtatja, így néhány perc után remélhetőleg ki tudja szabadítani kezeit. Ha ez sikerül neki, akkor így már könnyebben elő tudja halászni tőrjét, amivel egy könnyed mozdulattal el is tudja vágni a kötelét. Felállva a fa mellől a tőrt a kezében tartja, a biztonság kedvéért. Hátát a fának támasztva keresi tekintetével a férfit, aki épp elrabolta őt, holott neki fontos dolga lenne. Ha a férfi tiltakozását fejezné ki a kiszabadulása ellen, akkor csak egy könnyed mozdulattal felugorna a fa legalsó ágára, majd egyre magasabbra, annyira, hogy a férfi már ne tudja őt elérni.*
- No hát akkor. Beszéljünk újra.
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 19:04:07
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-24 12:34:55
Üzenet elküldve: 2014-03-24 12:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az eddig készségesen Keenoldot szállító szekér most leteszi a törpét, mert másfelé indul el. Neki ez nincs ellenére, hiszen már nem az erdőben kell sétálgatnia. Ez sokkal barátságosabb környék és még emberek is vannak a környéken. Szétnézve egyáltalán nem lát különleges alakokat, főleg nem barbárokat, csak elvétve egynéhány parasztot, akik bizonyosan már jó hosszú ideje dolgoznak a saját földjeiken.*
~Biztos nem róluk volt szó.~
*Ezért továbbgyalogol, hátha talál valami különleges nyomot, de nem talál semmit. Szinte már elkeseredik, hogy semmi nyoma. Előveszi hát könyvét és leírja, amire eddig jutott, jobban mondva, eddig nem jutott. A tollát belemártja a tintába és elkezd írni. Elgondolkodik azon, hogy most milyen jó volna tudni azt a varázsigét, ami magától író tollat hoz létre, de persze ő semmit nem ért a mágiához és úgy gondolja, hogy ez a jövőben sem fog változni. Maximum beszerez egy íródeákot a közel, vagy távol jövőben. Ezt írja: "Semmi ötletem, hogy merre induljak el. Ezek a barbárok, bizonyosan jól elrejtették portájukat, vagy egyszerűen én nem találom meg őket és/vagy elsiklottam egy fontos információ fölött. Mindenesetre a dolgot továbbra sem adom fel, keresem őket rendületlenül." Vár egy kicsit, míg a tinta megszárad, közben kortyol egyet egyik rumos kulacsából. Meglötyögteti és szomorúan tapasztalja, hogy kezd kiürülni.*
~Még erre is pénzt kell majd költenem. Főleg, hogy ezeken a tájakon nincs is igazi, jófajta rum! Olyanok ezek az alkoholok, mint a lóhúgy.~
*Dohog magában a nem megfelelő szesz miatt. Viszont, ami igaz, az igaz. Mióta itt van, néhány éve, egyszer sem ivott olyan rumot, mint a barlangjaiban otthon. A korty rummal a szájában áll fel az út széléről, leporolja magát, lenyeli az italt és a lapokat a többi közé rakva, összecsapja a könyvet és lezárja a rajta lévő kapcsot. Jobb híján magaslat felé veszi az irányt, mert úgy gondolja, hogy az sokkal barátságosabb környék és magából kiindulva, ő ott telepedne le, nem egy ilyen pusztaság kellős közepén.*
~Biztos nem róluk volt szó.~
*Ezért továbbgyalogol, hátha talál valami különleges nyomot, de nem talál semmit. Szinte már elkeseredik, hogy semmi nyoma. Előveszi hát könyvét és leírja, amire eddig jutott, jobban mondva, eddig nem jutott. A tollát belemártja a tintába és elkezd írni. Elgondolkodik azon, hogy most milyen jó volna tudni azt a varázsigét, ami magától író tollat hoz létre, de persze ő semmit nem ért a mágiához és úgy gondolja, hogy ez a jövőben sem fog változni. Maximum beszerez egy íródeákot a közel, vagy távol jövőben. Ezt írja: "Semmi ötletem, hogy merre induljak el. Ezek a barbárok, bizonyosan jól elrejtették portájukat, vagy egyszerűen én nem találom meg őket és/vagy elsiklottam egy fontos információ fölött. Mindenesetre a dolgot továbbra sem adom fel, keresem őket rendületlenül." Vár egy kicsit, míg a tinta megszárad, közben kortyol egyet egyik rumos kulacsából. Meglötyögteti és szomorúan tapasztalja, hogy kezd kiürülni.*
~Még erre is pénzt kell majd költenem. Főleg, hogy ezeken a tájakon nincs is igazi, jófajta rum! Olyanok ezek az alkoholok, mint a lóhúgy.~
*Dohog magában a nem megfelelő szesz miatt. Viszont, ami igaz, az igaz. Mióta itt van, néhány éve, egyszer sem ivott olyan rumot, mint a barlangjaiban otthon. A korty rummal a szájában áll fel az út széléről, leporolja magát, lenyeli az italt és a lapokat a többi közé rakva, összecsapja a könyvet és lezárja a rajta lévő kapcsot. Jobb híján magaslat felé veszi az irányt, mert úgy gondolja, hogy az sokkal barátságosabb környék és magából kiindulva, ő ott telepedne le, nem egy ilyen pusztaság kellős közepén.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-24 11:49:00
Üzenet elküldve: 2014-03-24 11:49:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Organthela Freyai//
*Hiába figyelmezteti a nőt, ő csak kapálódzik tovább. Nem is érti, hogy mire jó ez az egész. Sejthetné, hogy ennyivel nem lesz elengedve. A karok pedig tartják is türelmesen, egészen addig, míg el nem kezdődik a katicaáradat. Akkor döbbenetében elkapja az elf előtt lévő karját, hogy lerázza a rá kerülő bogarakat. Ez idő alatt könnyedén lecsusszanhat a némber, ezzel viszont most nem foglalkozik. Válogatott szitkokat morog, miközben lova sörényéről is lesöpri a rá kerülő állatokat. Néhányat egy helyben dühösen léptet is a fekete ménnel, ki még prüszköl is ingerültségében és fejét rázza mellé.*
- Szellemekre, mégis miféle boszorkányság ez? *kérdi hitetlenkedve.
A fának támaszkodó nőszemély mellé baktatnak. Ott le is száll lováról, ki inkább visszamegy a patakhoz inni, mintsem tovább figyelje a magából förmedvényeket kibocsátó lányt. Caegarnak cseppet sem tetszik, hogy ily módon fogtak ki rajta. Oda is ballag a másikhoz, s igyekszik is elkapni karjait, hogy háta mögé illeszthesse azokat. Ha ez sikerül, a karján lévő fáslival köti meg a mancsokat, mit sem törődve azzal, hogy esetleg fájdalmat okoz. Nincs kedve játszadozni, így pedig főleg nincs. Nem szereti a meglepetéseket, hacsak nem pozitív benyomást tesznek rá. Ez viszont semmiképp nem tartozik azon kategóriába.*
- Ha azt hiszed, hogy ezzel megmenekülsz, nagyon tévedsz. Nem érdekel, hogy mennyi bogár jön ki belőled, vagy hogy hány virágot kell lemetszenem a bőrödről. Addig semmiképp, míg meg nem szereztelek magamnak, némber! *morogja fülébe.
A hölgyeménynek nem kell aggódni. Ha támasztó karja oda is, a férfi tartja oly erősen, hogy ne boruljon el, akármennyire is van rosszul. Azért vár még egy keveset, hogy alább hagyjon a rosszullét. Csak ezt követően füttyent egyet, mire a csődör mellettük is terem. Ha sikerült megkötni a nőt, ha nem, most egyszerűen vállára kapja, majd a nyeregre fekteti hason, hogy ha ismét rátörne a kényszer, út közben potyogtathasson olyan kis szörnyetegeket. Felpattanva mögé pedig már haladnak is tovább. Láthatóan hátasának nemigen tetszik az új utas. Nem valószínű, hogy súlyával lenne gond, inkább azzal, amit imént művelt.*
- Irány vissza a patak mentén, Khrog! Kicsit lejjebb tábort ütünk, majd akkor iszol! *nyugtatja meg a patást, rántva egyet a kantáron, irányba parancsolva őt, mígnem ismét megindulnak, de csupán néhány percig mennek. Az a néhány perc lehet vagy fél óra, ott viszont megáll, leszáll a négylábúról, majd lekapva a nőszemélyt, le is dobja őt egy fa tövébe. Cseppet sem finomkodik, ha fáj, hát fáj. Ő is kiheverte az efféle dolgokat egész eddigi életében, csupán erősödött tőlük. Ha ez történik vele is, csak jobban jár. Táskájából kötelet vesz elő, melyet próbál rákötni a némber egyik bokájára, majd a másik végét lova lábára. Tudja, hogy a hátas nem hagyná itt, s nőtől sem fosztaná meg urát, így bizton állíthatja, remek őre lesz a nőszemélynek.*
- Egy napod van, hogy elmulaszd a kórod. Ha nem sikerül, hát így leszel enyém, asszony!
*Hiába figyelmezteti a nőt, ő csak kapálódzik tovább. Nem is érti, hogy mire jó ez az egész. Sejthetné, hogy ennyivel nem lesz elengedve. A karok pedig tartják is türelmesen, egészen addig, míg el nem kezdődik a katicaáradat. Akkor döbbenetében elkapja az elf előtt lévő karját, hogy lerázza a rá kerülő bogarakat. Ez idő alatt könnyedén lecsusszanhat a némber, ezzel viszont most nem foglalkozik. Válogatott szitkokat morog, miközben lova sörényéről is lesöpri a rá kerülő állatokat. Néhányat egy helyben dühösen léptet is a fekete ménnel, ki még prüszköl is ingerültségében és fejét rázza mellé.*
- Szellemekre, mégis miféle boszorkányság ez? *kérdi hitetlenkedve.
A fának támaszkodó nőszemély mellé baktatnak. Ott le is száll lováról, ki inkább visszamegy a patakhoz inni, mintsem tovább figyelje a magából förmedvényeket kibocsátó lányt. Caegarnak cseppet sem tetszik, hogy ily módon fogtak ki rajta. Oda is ballag a másikhoz, s igyekszik is elkapni karjait, hogy háta mögé illeszthesse azokat. Ha ez sikerül, a karján lévő fáslival köti meg a mancsokat, mit sem törődve azzal, hogy esetleg fájdalmat okoz. Nincs kedve játszadozni, így pedig főleg nincs. Nem szereti a meglepetéseket, hacsak nem pozitív benyomást tesznek rá. Ez viszont semmiképp nem tartozik azon kategóriába.*
- Ha azt hiszed, hogy ezzel megmenekülsz, nagyon tévedsz. Nem érdekel, hogy mennyi bogár jön ki belőled, vagy hogy hány virágot kell lemetszenem a bőrödről. Addig semmiképp, míg meg nem szereztelek magamnak, némber! *morogja fülébe.
A hölgyeménynek nem kell aggódni. Ha támasztó karja oda is, a férfi tartja oly erősen, hogy ne boruljon el, akármennyire is van rosszul. Azért vár még egy keveset, hogy alább hagyjon a rosszullét. Csak ezt követően füttyent egyet, mire a csődör mellettük is terem. Ha sikerült megkötni a nőt, ha nem, most egyszerűen vállára kapja, majd a nyeregre fekteti hason, hogy ha ismét rátörne a kényszer, út közben potyogtathasson olyan kis szörnyetegeket. Felpattanva mögé pedig már haladnak is tovább. Láthatóan hátasának nemigen tetszik az új utas. Nem valószínű, hogy súlyával lenne gond, inkább azzal, amit imént művelt.*
- Irány vissza a patak mentén, Khrog! Kicsit lejjebb tábort ütünk, majd akkor iszol! *nyugtatja meg a patást, rántva egyet a kantáron, irányba parancsolva őt, mígnem ismét megindulnak, de csupán néhány percig mennek. Az a néhány perc lehet vagy fél óra, ott viszont megáll, leszáll a négylábúról, majd lekapva a nőszemélyt, le is dobja őt egy fa tövébe. Cseppet sem finomkodik, ha fáj, hát fáj. Ő is kiheverte az efféle dolgokat egész eddigi életében, csupán erősödött tőlük. Ha ez történik vele is, csak jobban jár. Táskájából kötelet vesz elő, melyet próbál rákötni a némber egyik bokájára, majd a másik végét lova lábára. Tudja, hogy a hátas nem hagyná itt, s nőtől sem fosztaná meg urát, így bizton állíthatja, remek őre lesz a nőszemélynek.*
- Egy napod van, hogy elmulaszd a kórod. Ha nem sikerül, hát így leszel enyém, asszony!
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-23 12:31:43
Üzenet elküldve: 2014-03-23 12:31:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hon-foglalás//
*Nézi egy darabig Jaz szerencsétlenkedését, de különösebben nem hatja meg. Legalább némi ízelítőt kap abból, hogy a világon nincs más csak baj, folyton csak baj. Hajj!
Mikor porontya végzett a borral visszaveszi, felhajtja annak maradékát, majd rövid harcot vív a torkáig felcsapó savval. Komolyan elmélkedik az örök kérdésen, hogy most akkor hányni, vagy nem hányni. De mivel úriember, és különben is, ez a ruhája még egész jó állapotban van, legyűri késztetését. Inkább megy tovább, az üveget behajítja a susnyás közé, és hallgatja porontya ömlengését.*
- Ébredj, kisköpet! Bilibe lóg a kezed. Egyelőre örülhetünk, ha normális tetőt tudunk majd barmolni a fejünk fölé. Nem tudom, hogy megvan-e még az a momentum, hogy LEÉGETT az a szerencsétlen ház. Ráadásul szinte biztos, hogy széthordtak már belőle majd’ minden használhatót. Az se kizárt, hogy be kell törnünk pár fejet, hogy biztosítsuk a fennhatóságunkat. Szóval tartogasd az ágyról meg ládáról szőtt álmaidat kicsit későbbre. *Vállat von.* Persze meglesz minden. Kincseskamra, háremterem, kínzókamra, miegymás. Idővel. Tudod, ahogy nagyapád mondta: lassú víz nem gyorskocsi. Vagy valami ilyesmi.
*Attól független, hogy ilyen reálisan tárja a süvölvény elé az előttük meredező problémahalmot, Halax úgy véli, hogy nem lesz olyan nehéz beújítani maguknak a placcot. Elvégre annak híre, meg a szellemhistóriák bőven elég rá, hogy a tömeg nagyját távol tartsa. A többivel meg majd megbirkóznak, elvégre nem holmi ágról szakadt szélhámos párosról van szó! Illetve de, de ez részletkérdés.
Tartja a tempót Jazzel, bár legszívesebben az ösvény mellett haldokolna nagy erőkkel. Elvégre dél sem múlt el még, és felkelni csacskaság volt. Ráadásul szörnyen bántja szemét a fény is. Hajj, csak a baj, folyton csak a baj…*
*Nézi egy darabig Jaz szerencsétlenkedését, de különösebben nem hatja meg. Legalább némi ízelítőt kap abból, hogy a világon nincs más csak baj, folyton csak baj. Hajj!
Mikor porontya végzett a borral visszaveszi, felhajtja annak maradékát, majd rövid harcot vív a torkáig felcsapó savval. Komolyan elmélkedik az örök kérdésen, hogy most akkor hányni, vagy nem hányni. De mivel úriember, és különben is, ez a ruhája még egész jó állapotban van, legyűri késztetését. Inkább megy tovább, az üveget behajítja a susnyás közé, és hallgatja porontya ömlengését.*
- Ébredj, kisköpet! Bilibe lóg a kezed. Egyelőre örülhetünk, ha normális tetőt tudunk majd barmolni a fejünk fölé. Nem tudom, hogy megvan-e még az a momentum, hogy LEÉGETT az a szerencsétlen ház. Ráadásul szinte biztos, hogy széthordtak már belőle majd’ minden használhatót. Az se kizárt, hogy be kell törnünk pár fejet, hogy biztosítsuk a fennhatóságunkat. Szóval tartogasd az ágyról meg ládáról szőtt álmaidat kicsit későbbre. *Vállat von.* Persze meglesz minden. Kincseskamra, háremterem, kínzókamra, miegymás. Idővel. Tudod, ahogy nagyapád mondta: lassú víz nem gyorskocsi. Vagy valami ilyesmi.
*Attól független, hogy ilyen reálisan tárja a süvölvény elé az előttük meredező problémahalmot, Halax úgy véli, hogy nem lesz olyan nehéz beújítani maguknak a placcot. Elvégre annak híre, meg a szellemhistóriák bőven elég rá, hogy a tömeg nagyját távol tartsa. A többivel meg majd megbirkóznak, elvégre nem holmi ágról szakadt szélhámos párosról van szó! Illetve de, de ez részletkérdés.
Tartja a tempót Jazzel, bár legszívesebben az ösvény mellett haldokolna nagy erőkkel. Elvégre dél sem múlt el még, és felkelni csacskaság volt. Ráadásul szörnyen bántja szemét a fény is. Hajj, csak a baj, folyton csak a baj…*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-22 22:21:38
Üzenet elküldve: 2014-03-22 22:21:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hon-foglalás//
*Legszebb öröm a káröröm. És nem hazudnak, akik ezt állítják. Hatalmas derültséggel szemléli Halax kínlódását. A borosüveget elfogadja, ám mielőtt meghúzná tarisznyájában kezd el matatni, honnan is hamar előkerül egy kis lapos fémflaska. Ütött-kopott, viharvert, horpadt jószág, kupakja is elveszett rég, jobb híján egy kukorica csutkából, hevenyészetten faragott dugó akadályozza meg tartalmának kicsordogálását.
Na most jön a probléma, két kéz, két üveg, egy dugó. Itt illene felsikoltani, de Jaz nem az a típus. Gondolkodás nélkül huppan le fenekére, törökülésben. Csizmái között megtámasztja a borosflaskát, dugó eltávolítva kerül a térdére, nagyot húz a pálinkából, rá gyorsan a borból. Mert ő még kicsi, és csípi a torkát nagyon.(Persze) Halax ezt követve visszakapja frissítőjét, és Jaz sajátja is kerül újra a tarisznya mélyére. Pattan, és indul is.*
-Kösz. Jól esett. Arra.
*Bök fejével az ösvény után, tudva jól, szépen zöldülő apja mennyire is képes tájékozódni. Semennyire. Lendületes léptekkel diktálja a tempót, vidáman cseverészve terveikről, és tüntetőleg nem törődve a férfi állapotával.*
-Remélem másnak nem jutott még ez eszébe. De ha mégis *hanyag váll rándítás* majd kiebrudaljuk. Lesz saját szobám. Ágyam! Puha, meg tiszta, és, és lesz még olyan faládám is, amibe lehet mindenfélét pakolni, meg ajtóm is, amit csapkodhatok. Aztán kell még pár apróság, nem is tudom. Kincseskamra! Kínzóterem!
*Legszebb öröm a káröröm. És nem hazudnak, akik ezt állítják. Hatalmas derültséggel szemléli Halax kínlódását. A borosüveget elfogadja, ám mielőtt meghúzná tarisznyájában kezd el matatni, honnan is hamar előkerül egy kis lapos fémflaska. Ütött-kopott, viharvert, horpadt jószág, kupakja is elveszett rég, jobb híján egy kukorica csutkából, hevenyészetten faragott dugó akadályozza meg tartalmának kicsordogálását.
Na most jön a probléma, két kéz, két üveg, egy dugó. Itt illene felsikoltani, de Jaz nem az a típus. Gondolkodás nélkül huppan le fenekére, törökülésben. Csizmái között megtámasztja a borosflaskát, dugó eltávolítva kerül a térdére, nagyot húz a pálinkából, rá gyorsan a borból. Mert ő még kicsi, és csípi a torkát nagyon.(Persze) Halax ezt követve visszakapja frissítőjét, és Jaz sajátja is kerül újra a tarisznya mélyére. Pattan, és indul is.*
-Kösz. Jól esett. Arra.
*Bök fejével az ösvény után, tudva jól, szépen zöldülő apja mennyire is képes tájékozódni. Semennyire. Lendületes léptekkel diktálja a tempót, vidáman cseverészve terveikről, és tüntetőleg nem törődve a férfi állapotával.*
-Remélem másnak nem jutott még ez eszébe. De ha mégis *hanyag váll rándítás* majd kiebrudaljuk. Lesz saját szobám. Ágyam! Puha, meg tiszta, és, és lesz még olyan faládám is, amibe lehet mindenfélét pakolni, meg ajtóm is, amit csapkodhatok. Aztán kell még pár apróság, nem is tudom. Kincseskamra! Kínzóterem!
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-03-22 21:20:56
Üzenet elküldve: 2014-03-22 21:20:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caegar//
*Bóbiskolása közben hang hallatán fülei megmozdulnak. Kezeit a földön tartva, érzi, hogy közeledik valami. Patadobogás, s a ritmusából ítélve egy ló lehet. Nem érezve veszélyt kicsit még napoztatja arcát. Tovább kell keresnie. Ezzel a gondolattal újra a vízbe mártja a kezét, s arcát megmossa. Közben érzékeli, hogy tőle nem messze iszik a patak vízéből egy ló, rajta ül utasa is. Első pillantásból látja, hogy se nem vajákos, se nem mágus. Sóhajtva fel áll. Vizes kezével végigsepri koszos ruháját, tisztítás gyanánt. A keze csupa piszok lett. Visszahajol a víz fölé, hogy kezét megmossa. Kiegyenesedve menetiránynak fordul. Fegyvereit leellenőrizve indul tovább. Közben hallja, hogy a ló lovasával megindulnak. Előbb csak lassan, majd vágtába. Felé. Vagyis inkább az ösvény felé, amerre ő is tart, így nem meglepő, ha más is arra akarna tartani.*
~Talán megkérdezhettem volna tőle, hogy tud-e a közelben bármilyen helyet, ahol találok mágust, vagy vajákost.~*Morfondírozik magában. Talán mikor mellé ér majd, megállíthatná, hogy meg is kérdezze. A férfi kinézetéből adódóan erre sok lehetőséget nem lát.
Mikor a ló elhalad mellette, erős szorítást érez a karján. Majd egy pillanat múlva már a lovon van. A férfi ölében. Hirtelen meglepődöttségében köpni, nyelni nem tud. Hatalmasra nyílt zöld szemekkel néz a férfira. Szerencsétlenségére épp a kardjának a tokjára ült rá. Ami a ló tempóját felvéve folyamatosan kilökve tartalmát. A férfi mosolya nem tölti el biztatással, ahogy annak mondata sem. Bántódása?
Az utasításnak eleget nem téve rögtön ellenállásba kezdene, de a férfi két erős és hatalmas karja rögtön gátat szab ennek. Ha már ott van a karja, akkor már meg is szemléli. Eleinte nem hisz a szemének, a karok háromszor, négyszer nagyobbak az övénél. Mivel gúzsba lett kötve, mozgástere lekorlátozódott. Óvatosan a ruhája alatt tör után kezd el keresgélni.*
-Már megbocsásson, de ez micsoda szemen szedett szemtelenség?
*Fakad ki belőle a szó.* Kérem, hogy most azonnal engedjen el, mert *Még folytatná a beszédét, de ekkor rátör a már jól ismert köhögő rohama. Ennek hatására katicák ismét özönlenek ki száján keresztül, belepve környezetét. Remélvén, hogy a hirtelen jött bogártámadás meglepetést okoz a férfinak is és a lónak is. Ha igen, s a keze gúzsbakötése enyhül, akkor egy jól irányzott mozdulattal kicsusszan a férfi alól, le a földre a ló mellé és ott folytatja köhögését, s bogáreregetését. És akkor egy fának nekitámasztva kezét fuldoklik lassan. Ha nem, s nem tud kiszabadulni, akkor a ló sörényébe kapaszkodva fuldoklik, bogárhányása közepette. Közben azért a testét lepő virágok is vonzzák a legkülönfélébb rovarokat, mint a méhecskéket.*
*Bóbiskolása közben hang hallatán fülei megmozdulnak. Kezeit a földön tartva, érzi, hogy közeledik valami. Patadobogás, s a ritmusából ítélve egy ló lehet. Nem érezve veszélyt kicsit még napoztatja arcát. Tovább kell keresnie. Ezzel a gondolattal újra a vízbe mártja a kezét, s arcát megmossa. Közben érzékeli, hogy tőle nem messze iszik a patak vízéből egy ló, rajta ül utasa is. Első pillantásból látja, hogy se nem vajákos, se nem mágus. Sóhajtva fel áll. Vizes kezével végigsepri koszos ruháját, tisztítás gyanánt. A keze csupa piszok lett. Visszahajol a víz fölé, hogy kezét megmossa. Kiegyenesedve menetiránynak fordul. Fegyvereit leellenőrizve indul tovább. Közben hallja, hogy a ló lovasával megindulnak. Előbb csak lassan, majd vágtába. Felé. Vagyis inkább az ösvény felé, amerre ő is tart, így nem meglepő, ha más is arra akarna tartani.*
~Talán megkérdezhettem volna tőle, hogy tud-e a közelben bármilyen helyet, ahol találok mágust, vagy vajákost.~*Morfondírozik magában. Talán mikor mellé ér majd, megállíthatná, hogy meg is kérdezze. A férfi kinézetéből adódóan erre sok lehetőséget nem lát.
Mikor a ló elhalad mellette, erős szorítást érez a karján. Majd egy pillanat múlva már a lovon van. A férfi ölében. Hirtelen meglepődöttségében köpni, nyelni nem tud. Hatalmasra nyílt zöld szemekkel néz a férfira. Szerencsétlenségére épp a kardjának a tokjára ült rá. Ami a ló tempóját felvéve folyamatosan kilökve tartalmát. A férfi mosolya nem tölti el biztatással, ahogy annak mondata sem. Bántódása?
Az utasításnak eleget nem téve rögtön ellenállásba kezdene, de a férfi két erős és hatalmas karja rögtön gátat szab ennek. Ha már ott van a karja, akkor már meg is szemléli. Eleinte nem hisz a szemének, a karok háromszor, négyszer nagyobbak az övénél. Mivel gúzsba lett kötve, mozgástere lekorlátozódott. Óvatosan a ruhája alatt tör után kezd el keresgélni.*
-Már megbocsásson, de ez micsoda szemen szedett szemtelenség?
*Fakad ki belőle a szó.* Kérem, hogy most azonnal engedjen el, mert *Még folytatná a beszédét, de ekkor rátör a már jól ismert köhögő rohama. Ennek hatására katicák ismét özönlenek ki száján keresztül, belepve környezetét. Remélvén, hogy a hirtelen jött bogártámadás meglepetést okoz a férfinak is és a lónak is. Ha igen, s a keze gúzsbakötése enyhül, akkor egy jól irányzott mozdulattal kicsusszan a férfi alól, le a földre a ló mellé és ott folytatja köhögését, s bogáreregetését. És akkor egy fának nekitámasztva kezét fuldoklik lassan. Ha nem, s nem tud kiszabadulni, akkor a ló sörényébe kapaszkodva fuldoklik, bogárhányása közepette. Közben azért a testét lepő virágok is vonzzák a legkülönfélébb rovarokat, mint a méhecskéket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718