* Kétkedőn felvonja egyik szemöldökét a lány méltatlankodására, de közben mosolyog is mellé pimaszul.*
- Erre most én mondom, hogy hiszem, ha látom. * Emeli meg a kulacsot kissé, aztán jó nagyot kortyol belőle. Az édes mézbor kellemesen bizsergeti végig a nyelőcsövét. Ez az utolsó kulacsa ebből a jófajta nedűből, úgyhogy végül is osztozkodik most, bár ezt a leányzó még nem tudhatja, s talán nem is fogja az orrára kötni.*
- Valóban nem tudhatom. * Bólogat elgondolkodva, aztán jobban végigméricskéli a tőle nem messze ülőt, fegyverek és egyéb annak használható eszközök után kutatva méregzöld íriszeivel.*
- De egy tolvaj sem tudja mindig, hogy milyen táskába nyúl bele. * Bölcselkedik, s utána álmosan megdörzsöli a szemét. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Sitendának drágább anyagból kovácsolt fegyveri vannak, bizonyára hatékonyabbak is, mint most jelenleg az ő tompa élű hosszú kardja, melynek mostanra már inkább csak eszmei értéke van. Holnap tán elviszi egy kovácshoz, hogy újra régi fényében tündökölhessen a kis játékszer. Ruhájának jó anyagát is észreveszi, ám azt is meglátják a férfiszemek, hogy a kelme hogyan simul a fiatal nő bőrére. Erre iszik még egy kortyot és átnyújtja a maradékot Sitendának, már ha az kívánja még az ízét.*
- Na ne mond. * Csak legyint unottan, s inkább a fácánnak szenteli figyelmét, mikor a lány megemlíti, hogy családjának mekkora hatalma van, s hogy egy csettintésébe kerülne csupán, hogy ő vérpadra kerüljön.*
- Szerintem meg ez a nagyotmondás. * Vonja meg vállát, de mostanra legalább kezdi kapizsgálni, hogy mit is jelent pontosan az a matróna. Nem látja a másik szemeiben fellobbanó tüzet, bár bizonyára jól szórakozna rajta. Kedvére való most a másik társasága, még ha nem is mindenben ért vele egyet.*
- Ohhó, rettegj is. A félelem jó... csak sokan nem vallják be, hogy tartanak valamitől. Pedig mindenki fél valamitől nem igaz? Te a méregtől, én meg ümmm... semmitől. * Mondja kedélyesen, s kisöpri az arcába hulló szőke tincseket. Felettébb szórakoztatónak tartja saját vicceit, ám nem kezd hangosabb nevetgélésbe, mivel okosabb fickó annál, hogy idecsődítse az erdő minden szegletéből a vadakat.*
- Mert nem járnak fegyverrel. Nézd.. Aki egy fegyver hord, lehetséges, hogy nem tudja használni, ám magánál tartja elrettentés céljából. De miért hordana magánál kettőt egy képzetlen valaki, mikor nehéz a súlya? * Világít rá a dolgokra, s valóban szavainak komoly mögöttes tartalma van, még akkor is, ha kissé unottan fogalmazta meg őket. Megtörli száját a fácán után, s jóllakottan leporolja a tenyerét.*
- Ez igazán jól esett most. * Tartja a tűz elé a kezét, hogy felmelegítse átfagyott ujjperceit.*
- Valóban mondtad már a neved? Hmm akkor tényleg elkerülhette a figyelmemet. * Vagy inkább valami elterelte a figyelmét. Mondjuk azok a különlegesen lila színben pompázó íriszek.*