*Megegyeztek abban, hogy nem lenne jó megvárakoztani az öreg mágust. Persze ki tudja, hogy zavarná-e? Végülis, ha azt akarná, hogy a gnómra ne kelljen várni, akkor magával vitte volna, mikor elment, ha egyáltalán elment már. Mert az nem lehet tudni, bár Allyn szinte biztos benne, hogy már úton van a torony felé, vagy éppen már ott is van. De mivel tegnap a gnóm nem akart erőnek erejével elindulni, így ő is sokkal nyugodtabban aludt és vidáman indult útnak ma reggel. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy Thaira kicsit sem vidám, mintha valami zavarná, persze erről a kis főnök tudomást se vesz, s lehet ez is idegesíti kicsit belső hangját. Majd mikor az erdő felé mennek Allyn elmondja a gnómnak, hogy most már minden rendben van a karjával, s hogy tegnap sem volr semmi nagy baja. Most, hogy már nem is fáj nyugodtan felhúzhat egy két karkötőt rá a másik karjáról, még szerencse, hogy nem azt a kezét tépte le az entitás, amelyiken az ereklyéje van, akkor sokkal több mident vesztett volna, így viszont csak egy két karpereccel kevesebb. De ezzel nem foglalkozik, ha kell a patkányoknak, vigyék! Neki van így is elég, hála érte Thaira-nak. Ahogy ezzel végzett, s elérik az erdőt, megint szóba kerül, hogy milyen ijesztő tud lenni a rengeteg. Majd pedig a Zrekil által íródó tekercsre is kitérnek. Mire a gnóm közli, hogy az jobbára másolás lesz, erre persze Allyn elneveti magát.*
- Nem is csak a jegyzetek miatt akarom majd megnézni. Persze lehet, hogy mire olyan szintre jutok, hogy bármit is tudnék tanulni a Napmágiából, addigra már ezerszer meggondolom magam. Azt mondtad hétezer? Hmm... Az jó vásár, legalább is abból kiindulva, amiket Thaira szokott művelni a piacon.
*Nevet megint Allyn, majd tovább kutatja az ösvényt, s fel se néz, mikor belső hangja átveszi az irányítást. Szinte érzi, hogy meglepte a gnómot a választott témájával, de már egy ideje ezen jár az agya és ki akarta deríteni mi is van itt pontosan. Figyelmesen hallgatja végig a férfit, közben már nem nézi a földet, csak a beszélgető pertnerét és lehunyt szemmel, rosszalló arccal rázza a fejét. Látja, hogy Zrekil megrántja a vállát és tovább indul, s viszonylag gyorsan rátalál az ösvényre és tovább halad a jól ismert úton, Thaira pedig lassú léptekel, gondolkod tekintettel követi. A kérdésre fel sem emeli a fejét, nem is vesz róla tudomást, csak halad tovább és keserű hangon megszólal.*
- Mondtam én! Na, mit mondtam? Mondtam neki, hogy reménytelen esetbe keveredett! De persze ki hallgat rám? Senki! Mondhatok én bármit, nem hallgat rám. De mit is várok, egy olyan lánytól, aki belebolondult egy olyan férfiba, akire sose nézhet máshogy, mint barátra, vagy tanárra. Esküszöm kicsit sajnálom is! Úgy rohan utánad, mint gyermek az apja után! *fordul a férfi felé és halványan elmosolyodik* Nem tudja elfogadni, hogy nincs értelme szeretnie téged, csak sokkal jobban fog neki fájni, ha muszáj lesz elválnotok. Persze erre mondja ő, hogy azt az érzést, hogy szerethet, hogy hallhatja a hangod, hogy láthat, még akkor is, ha nem lehet köztetek semmi, megéri azt a fájdalmat, amit majd az elválás fog okozni. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy lesz még egy olyan férfi, akire tud majd úgy nézni, mint rád! Csak tudnám miért kínozza magát! Már a legelején tudta, hogy nem lesz ez jó! Valamivel nagyon megbolondíthattad, egész életünkben nem kűzdött még ennyire! Se magával, se velem! Sokkal nehezebb elvennem tőle a vezetést, mikor veled van. Szerencsére vannak olyan pillanatai, mikor annyira meggyengül, hogy át tudom venni az irányítást! Áh, és hogy tudd, mielőtt visszavonulok, mert megerőltető mindenből kizárni és kezdek fáradni! Te vagy az igazi oka annak, hogy mind a kettőnk véleménye a mágiáról! A legközelebbi viszont látásra Zrekil!
*Biccent felé egyet, majd lehunyja a szemét, s a következő pillanatban egy ijedt tekintet néz a gnómra.*
- Ugye nem mondott semmi ostobaságot? Nem sértett meg? És ami a legfontosabb, ugye nem próbált meg varázsolni? *ezekre a kérdésekre maga Thaira pillanatok alatt megadja a választ, így Allyn fúj egyet, majd megint megszólal* Szóval nem! Megnyugodtam, akkor nem is fontos, hogy mirőp beszéltetek! Na menjünk, még ma este oda kellene érni!
*Mondja Allyn csillogó, kedves tekintettel, ahogy tovább indul az ösvényen és tényleg nem tud semmit arról, hogy mit beszélt a belső hangja és a gnóm. Sőt nem is foglalkoztatja, jobbnak látja nem is tudni, addig sem ideges, annyira, csak a szokásos szorongás van benne, amivel már nem is foglalkozik.*