//A Derengő fa//
*Miután kifejtette a véleményét érzelmeiről, világnézetéről és egyéb dolgairól, észreveszi a mögöttük lemaradozó férfit, de sajnos az utolsó pillanatban. Valószínűleg már meg sem hallaná, ha elköszönne tőle, oly' messze távolodott a csapattól.
Figyelmesen végighallgatja Argus filozófiáját is, és úgy tűnik, a gondolkodásmenetük nem áll messze egymástól, hisz' a csendes falu és a csendes erdő máris egy közös jelzővel rendelkeznek.*
- Valójában ugyanarra gondoltunk. Nézőpont kérdése. Te azt mondod, a falu a közeged, szóval az erdő a falu szélén van. Én amondó vagyok, az erdő az otthonom, és nekem az erdő szélén van a falu. Bárhogyan is nézzük, mindkettőnknek igaza lenne. Viszont az erdőkben is vannak apró falvak, és a falvakban is vannak apró erdők. *mosolyogva kacsint a társa felé.* - Mindennek kell lennie egy csipetnyi a másikból is, különben nem is lehetne az, ami.
*Ha van, akkor az erre való véleményét is szívesen meghallgatja Argus részéről a gnóm, hiszen a jó mágus minden álláspontot meghallgat a sajátja mellett. ~Az észérvek fontosabban az egyéni nézőpontnál~ szokta gyakran mondogatni egy diskurzus során, bár olybá tűnik, ezt gyakran mondogatnia kell, hiszen ha ő elkezd valakivel beszélgetni, nem sok idő múlva már olyan elvont dolgokról szól a dialógus, amiket egykönnyen nem érthet meg egyik fél sem.
Az őzek láttára megtorpan. Marmagasságuk csaknem akkora, mint Achrad feje búbja kalpagja nélkül, így neki ezek a lények kész szarvasok, a szarvasok pedig kész óriások. Apró lényként minden máshoz máshogy viszonyul minden. Viszont abban egyetért, hogy ezek itt a tisztaság jelképei. Régen a tóparti házában, abban az ominózus lakásban ápolta a beteg állatokat, akik gyakran visszatérő vendégek lettek hozzá, többek közt egy őz, aki megtanította őt arra, hogy akkor is nemes lelkűnek kell lenni, ha minden remény elveszett a jó ügyre nézve. Az őzike haldokolt, a fia pedig könyörgött neki, hogy adja meg az állatnak a kegyelmet, a gnóm viszont kitartott amellett, hogy meg fogja gyógyítani, kerüljön bármibe. Igaz, a suta őzből sánta őz lett, de legalább nem őzragu. Ez sikerként könyvelhető el.
Az érkező tündér látványát meglepetten fogadja, hiszen tényleg különös ez az egybeesés. Talán ő lesz a következő Leon-Shinenima reinkarnáció? Lehet, hogy szívesen tartana velük, ezért megpróbál jó benyomást kelteni: csendben marad és mosolyog.*