Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-16 18:39:28
Üzenet elküldve: 2015-01-16 18:39:28
ÚJ
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Sok csodát és sok érdekességet látott. Sokat tanult, és sokat fedezett fel. De most már ideje hazatérnie, otthon nagyon várhatják. Sikerül elérnie a kereskedőt, akivel előző nap megbeszélte, hogy visszafelel úton is vele tart, és együtt indulnak vissza Arthenior irányába. Újfent az erdei ösvényen, egy kis karavánnal együtt. Eriel a kikötőben még valami ételt is szerzett: sózott halat és kemény sajtot, ez, és ami korábbról megmaradt, elég lesz az útra, és újfent kap a kereskedőtől is néha valami fonomságot. Probléma nélkül érnek vissza Artheniorba néhány nap alatt, szerencsére semmi fennakadás nincs út közben.*
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-16 18:32:58
Üzenet elküldve: 2015-01-16 18:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zora //
-A tenger? A tenger maga a végtelenség. Egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy felfedezze bárki is. Éppen ezért nem is nagyon érdeklődöm iránta.
*Suttogja el neki, nehogy még jobban magukra hívja a figyelmet. Persze a kocsi zörgése elég hangos és a szagukat is viszi a fák közt játszadozó szél. Lanix figyel. A hangok elülnek, aztán egy idő után újra lehet hallani őket egyre közelebbről. Lanix megáll és megállítja a Zorát is. *
-Ott!
*Mutat a fák közé. Ha a nő odanéz, akkor bokrok mozgását láthatja, és ez a mozgás egyre közeledik. *
-Amin meglátod lőj. Kivéve ha már túl közel ért.
*Ezután tudatosul csak Lanixben, hogy körülvették őket. Kettő jut neki, egy pedig a nőnek. Izgalmas lesz. Lanix eltávolodik a nőtől, egyedül hagyja. Ő maga közelebb lép az ösvény széléhez,és készen áll bármire. Az egyik pillanatban egy farkas ugrik ki a bokorból, Lanix pedig gyorsan jobbra gurul és döf egyet. Sajnos ez mellément, mert a farkas arrébb csúszott így túl messze van Lanix rövid karjától. Másodjára viszont a farkas lép és ráveti magát a férfira. Az leveti magát a földre így farkas átugrik fölötte. Ő pedig háttal áll fekszik neki, a hasán. Hátrarúg egyet jobbjával. A farkas erre nem számíthatott, mert keményet talál a csizma sarka. Gyorsan megfordul és döf egyet. A döfés lecsúszik az állat mellkasáról viszont szépen végigszántja azt. Ettől emberünk is elcsúszik, szinte be az állat alá. Gyorsan lehasal és átkúszik az állat alatt. Mindig is a fürgesége volt az erőssége. Áttolja magát az állat alatt és kardját szépen felnyomja az állat végbelébe. A farkas vonyít egyet kínjában majd eldől. Még vonaglik egy utolsót majd kifújja az utolsó levegőjét. Lanixnek nincs ideje megnéznie, hogy Zora él e még, ugyanis amikor kihúzza a fegyverét az állatból egy másik éri szemből és leteríti a földre. A másik farkas az és éppen a mellkasán nyugszanak mellső lábai. Az eséstől elejtette fegyverét és a fejét is beverte egy gyökérbe. A feje körül ha csak gyengén is de bepiroslik a hó. Nem tudja mitévő legyen. Hirtelen ötlettől vezérelve lekever neki egy jobbost, baljával pedig felmarkol egy kis havat és az állat szemébe szórja és még jól meg is böki a szemeit. Amaz ettől feldühödve karmaival végigszántja Lanix arcát, de többet nem tud vele kezdeni, mert a férfi tőre elővillan a csizmából és feltárja a farkas hasát. A belei és gyomra Lanixre ömlik akinek ettől nem igazán lesz rózsaillata. De, a farkasok meghaltak, valószínűleg Zora is végzett már a sajátjával. *
-Egyben vagy?
*Kérdi, és ekkor tudatosul benne, hogy mennyire ég az arca. Odakapja kezét, és csurom vér lesz tőle a keze. A feje is sajog és az is vérzik.*
-Afene... Tudsz vele kezdeni valamit, vagy folyamodjak a régi módszeremhez?
*Ami nem túl egészséges, de beválik. Reméli, hogy a nő tud vele kezdeni valamit, semmi kedve egy jó mély forradásra, amúgy sem szép arcán. *
-A tenger? A tenger maga a végtelenség. Egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy felfedezze bárki is. Éppen ezért nem is nagyon érdeklődöm iránta.
*Suttogja el neki, nehogy még jobban magukra hívja a figyelmet. Persze a kocsi zörgése elég hangos és a szagukat is viszi a fák közt játszadozó szél. Lanix figyel. A hangok elülnek, aztán egy idő után újra lehet hallani őket egyre közelebbről. Lanix megáll és megállítja a Zorát is. *
-Ott!
*Mutat a fák közé. Ha a nő odanéz, akkor bokrok mozgását láthatja, és ez a mozgás egyre közeledik. *
-Amin meglátod lőj. Kivéve ha már túl közel ért.
*Ezután tudatosul csak Lanixben, hogy körülvették őket. Kettő jut neki, egy pedig a nőnek. Izgalmas lesz. Lanix eltávolodik a nőtől, egyedül hagyja. Ő maga közelebb lép az ösvény széléhez,és készen áll bármire. Az egyik pillanatban egy farkas ugrik ki a bokorból, Lanix pedig gyorsan jobbra gurul és döf egyet. Sajnos ez mellément, mert a farkas arrébb csúszott így túl messze van Lanix rövid karjától. Másodjára viszont a farkas lép és ráveti magát a férfira. Az leveti magát a földre így farkas átugrik fölötte. Ő pedig háttal áll fekszik neki, a hasán. Hátrarúg egyet jobbjával. A farkas erre nem számíthatott, mert keményet talál a csizma sarka. Gyorsan megfordul és döf egyet. A döfés lecsúszik az állat mellkasáról viszont szépen végigszántja azt. Ettől emberünk is elcsúszik, szinte be az állat alá. Gyorsan lehasal és átkúszik az állat alatt. Mindig is a fürgesége volt az erőssége. Áttolja magát az állat alatt és kardját szépen felnyomja az állat végbelébe. A farkas vonyít egyet kínjában majd eldől. Még vonaglik egy utolsót majd kifújja az utolsó levegőjét. Lanixnek nincs ideje megnéznie, hogy Zora él e még, ugyanis amikor kihúzza a fegyverét az állatból egy másik éri szemből és leteríti a földre. A másik farkas az és éppen a mellkasán nyugszanak mellső lábai. Az eséstől elejtette fegyverét és a fejét is beverte egy gyökérbe. A feje körül ha csak gyengén is de bepiroslik a hó. Nem tudja mitévő legyen. Hirtelen ötlettől vezérelve lekever neki egy jobbost, baljával pedig felmarkol egy kis havat és az állat szemébe szórja és még jól meg is böki a szemeit. Amaz ettől feldühödve karmaival végigszántja Lanix arcát, de többet nem tud vele kezdeni, mert a férfi tőre elővillan a csizmából és feltárja a farkas hasát. A belei és gyomra Lanixre ömlik akinek ettől nem igazán lesz rózsaillata. De, a farkasok meghaltak, valószínűleg Zora is végzett már a sajátjával. *
-Egyben vagy?
*Kérdi, és ekkor tudatosul benne, hogy mennyire ég az arca. Odakapja kezét, és csurom vér lesz tőle a keze. A feje is sajog és az is vérzik.*
-Afene... Tudsz vele kezdeni valamit, vagy folyamodjak a régi módszeremhez?
*Ami nem túl egészséges, de beválik. Reméli, hogy a nő tud vele kezdeni valamit, semmi kedve egy jó mély forradásra, amúgy sem szép arcán. *
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-16 16:12:59
Üzenet elküldve: 2015-01-16 16:12:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsére a néhány napos járóföld így szekérrel és gyalog viszonylag nyugis és biztonságos. A nap első sugarával kelnek, hamarosan elindulnak, majd napnyugtakor megállnak pihenni mindig. Így alig néhány nap alatt elérnek a kikötő forgatagába, minden különösebb probléma nélkül. Eriel étele bőven elégségesnek bizonyul, pláne úgy, hogy néha még meg-meg is kínálják a kereskedők az ott sütött finomságokból: hús, zöldségek, gomba, ezekhez hasonlók kerülnek az ételek közé. Jól érzi magát az utazás során, nem is érti, eddig miért nem próbálkozott hasonlóval - valószínűleg nem volt szíve otthagyni szüleit a városban. Most mégis itt van, és a kikötőbe tart, hathatatlanul.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-13 10:02:53
Üzenet elküldve: 2015-01-13 10:02:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lanix //
* A wargfalkával kapcsolatban igaza van a félvérnek, talán pont ezért mosolyodik el a nőstény is a válaszra.*
- Ki tudja? Ha éheznek és elég nagy a tél a magas hegyekben az élelemért képesek lejönni bár én is kétlem, hogy találkozhatnánk velük.
* Figyeli amint Lanix áthelyezi a kardját. Látott már régebb néhány fejvadásznál efféle fegyverhordást de mindig is egyszerűbbnek tűnt ha a keze ügyében van a markolat mint ha mondjuk a vállához kell emelnie a kezét, bár nem elvetendő a lendület adta erő amivel így elő lehet rántani a fegyvert.*
- Nem is egy felfedezni való terület van a kikötőn túl. Ott vannak például a szigetek avagy a tenger. *mondja szórakozottan majd ő is fülelni kezd a közeledő zaj hallatán.*
- Igen, természetesen. *mondja miközben előhúzza a fúvócsövét és betölti egy altatóba mártott tűvel.*
- Az első vadállatra lövök. *jegyzi meg és figyel is rendesen miközben megpróbál az ösvényről letérve egy fa védelmébe vonulni.*
* A wargfalkával kapcsolatban igaza van a félvérnek, talán pont ezért mosolyodik el a nőstény is a válaszra.*
- Ki tudja? Ha éheznek és elég nagy a tél a magas hegyekben az élelemért képesek lejönni bár én is kétlem, hogy találkozhatnánk velük.
* Figyeli amint Lanix áthelyezi a kardját. Látott már régebb néhány fejvadásznál efféle fegyverhordást de mindig is egyszerűbbnek tűnt ha a keze ügyében van a markolat mint ha mondjuk a vállához kell emelnie a kezét, bár nem elvetendő a lendület adta erő amivel így elő lehet rántani a fegyvert.*
- Nem is egy felfedezni való terület van a kikötőn túl. Ott vannak például a szigetek avagy a tenger. *mondja szórakozottan majd ő is fülelni kezd a közeledő zaj hallatán.*
- Igen, természetesen. *mondja miközben előhúzza a fúvócsövét és betölti egy altatóba mártott tűvel.*
- Az első vadállatra lövök. *jegyzi meg és figyel is rendesen miközben megpróbál az ösvényről letérve egy fa védelmébe vonulni.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-12 21:01:27
Üzenet elküldve: 2015-01-12 21:01:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel, róka - még út közben//
*Egészen az ösvényig jutottak, amikor az éj leple lassan rájuk telepedett. Sajnálatos, hogy nem érték el az erődöt, bár az is előnynek számít, hogy nem tévedtek el végzetesen az Arthenior környéki erdőségekben. Hogy min gondolkozott a félvér? Nos, épp azt vizsgálta, hogy milyen lény is ő. Próbált objektíven hozzáállni önmagához, miközben Hópehely teljes nyugalommal sétált arra, amerre a lány irányította. Az éjszaka hideg volt, de Ewa közelsége kellő hőt sugárzott ahhoz, hogy megmelengesse a testén kívül a szívét is. Kár, hogy nem sokáig tudtak a hideg ellen így harcolni, hiszen a váltott őrség ezúttal közbe szólt.*
*Egészen az ösvényig jutottak, amikor az éj leple lassan rájuk telepedett. Sajnálatos, hogy nem érték el az erődöt, bár az is előnynek számít, hogy nem tévedtek el végzetesen az Arthenior környéki erdőségekben. Hogy min gondolkozott a félvér? Nos, épp azt vizsgálta, hogy milyen lény is ő. Próbált objektíven hozzáállni önmagához, miközben Hópehely teljes nyugalommal sétált arra, amerre a lány irányította. Az éjszaka hideg volt, de Ewa közelsége kellő hőt sugárzott ahhoz, hogy megmelengesse a testén kívül a szívét is. Kár, hogy nem sokáig tudtak a hideg ellen így harcolni, hiszen a váltott őrség ezúttal közbe szólt.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-10 20:37:56
Üzenet elküldve: 2015-01-10 20:37:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Zora//
-Wargfalka? Erősen kétlem. *Mondja és elmosolyodik. *
-Nem olyan gyakori lény az. És kétlem, hogy itt bármikor találkozhatnánk velük.
*Persze könnyen meglehet, hogy a nő csak "viccnek" szánta a wargfalkát, de nem érdekes. Kiderül hát, hogy a nő a Kárhozottaknak viszi a cuccost. *
~Mi vagy te, valami szolga vagy mi? ~ *Bukik ki majdnem Lanix száján. A lányhoz hasonlóan ő is összehúzza köpenyét, sőt még arcát is elrejti azzal a bizonyos kendővel. Csuklyáját is felveszi, ki tudja, hogy mikor lehet hóvihar. Közben azon gondolkozik, hogy a kardját nem rejtette még el sehová, ott lóg az oldalán. Tőre biztonságban van a csizmájában, ezt viszont nehezebb ott elrejteni. Talán a derekával párhuzamosan köti a hátára. Onnan könnyen előhúzhatja és nem is látszik. Persze felesleges ez az óvintézkedés, mert manapság már mindenki fegyverrel jár. Azért egy próbát megér, még akkor is, ha vajmi keveset ér a próbálkozás. Szóval elrejti fegyverét, amikor hangokat hall. Mármint a kocsi zörgésén kívül. Megfogja a nő vállát, hogy álljon meg és ujját a (saját) ajkaira teszi, jelezve, hogy maradjon csöndben. Leveszi csuklyáját, hogy jobban halljon. Betekint a sűrűbe, de nem lát semmit. Fülel. Gyanúja beigazolódott, farkasüvöltést hall egyre hangosabban. Könnyen meglehet, hogy most már a nő is hallja. Talán vadásznak, de akár ők is könnyen válhatnak prédává, ha nem elég ügyesek. Leguggol és félresepri a havat, majd jobb fülét ráhelyezi a talajra. Hallgatózik egy darabig, és feláll. *
-Van fegyvered? Vedd elő gyorsan. Legalább hárman vannak és közelednek. És egy nehezebb állatot is hallani. Szarvas lehet... Vagy egy hatalmas farkas. Vadásznak és mi lehetünk a préda. Sietnünk kell. Ne maradj le.
*A lábnyomokkal nem tud mit kezdeni, de a szaguk és a kocsi zörgésének hangja biztos ottmarad a levegőben. Előveszi fegyverét és fülel. Készen áll akár a leggyorsabb támadásra is. *
-Wargfalka? Erősen kétlem. *Mondja és elmosolyodik. *
-Nem olyan gyakori lény az. És kétlem, hogy itt bármikor találkozhatnánk velük.
*Persze könnyen meglehet, hogy a nő csak "viccnek" szánta a wargfalkát, de nem érdekes. Kiderül hát, hogy a nő a Kárhozottaknak viszi a cuccost. *
~Mi vagy te, valami szolga vagy mi? ~ *Bukik ki majdnem Lanix száján. A lányhoz hasonlóan ő is összehúzza köpenyét, sőt még arcát is elrejti azzal a bizonyos kendővel. Csuklyáját is felveszi, ki tudja, hogy mikor lehet hóvihar. Közben azon gondolkozik, hogy a kardját nem rejtette még el sehová, ott lóg az oldalán. Tőre biztonságban van a csizmájában, ezt viszont nehezebb ott elrejteni. Talán a derekával párhuzamosan köti a hátára. Onnan könnyen előhúzhatja és nem is látszik. Persze felesleges ez az óvintézkedés, mert manapság már mindenki fegyverrel jár. Azért egy próbát megér, még akkor is, ha vajmi keveset ér a próbálkozás. Szóval elrejti fegyverét, amikor hangokat hall. Mármint a kocsi zörgésén kívül. Megfogja a nő vállát, hogy álljon meg és ujját a (saját) ajkaira teszi, jelezve, hogy maradjon csöndben. Leveszi csuklyáját, hogy jobban halljon. Betekint a sűrűbe, de nem lát semmit. Fülel. Gyanúja beigazolódott, farkasüvöltést hall egyre hangosabban. Könnyen meglehet, hogy most már a nő is hallja. Talán vadásznak, de akár ők is könnyen válhatnak prédává, ha nem elég ügyesek. Leguggol és félresepri a havat, majd jobb fülét ráhelyezi a talajra. Hallgatózik egy darabig, és feláll. *
-Van fegyvered? Vedd elő gyorsan. Legalább hárman vannak és közelednek. És egy nehezebb állatot is hallani. Szarvas lehet... Vagy egy hatalmas farkas. Vadásznak és mi lehetünk a préda. Sietnünk kell. Ne maradj le.
*A lábnyomokkal nem tud mit kezdeni, de a szaguk és a kocsi zörgésének hangja biztos ottmarad a levegőben. Előveszi fegyverét és fülel. Készen áll akár a leggyorsabb támadásra is. *
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:13:52
Üzenet elküldve: 2015-01-07 20:13:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Ewangel és Aletai //
* Hosszú az út amíg Arthenior erdején keresztülvágva eljutnak az Erdei ösvényig. Figyelmesen haladnak előre hisz ahol olyan békés és csodás állatok élnek mint az ezüstróka ott más, vérengző fajták is fellelhetőek. Ewa figyeli Hópehely minden egyes rezdülését. Megbízik benne, az ösztöneiben miként a kecses ló is megbízik elf gazdájában. Aletai nagyon elcsöndesedett mögötte, jelenlétét is csak abból tudja, hogy érzi karjai szorítását.
~Vajon min gondolkodhat?~ kérdezi meg saját magától, de nem akarja megtörni a csendet ami rájuk ereszkedett. Éjszakára tábort vernek de egy két szelet kenyérnél és pár szónál többet most sem ejtenek, összekuporodva elalszanak, hogy reggel folytathassák az útjukat. Talán innen már gyorsabban telik majd az utazás.*
* Hosszú az út amíg Arthenior erdején keresztülvágva eljutnak az Erdei ösvényig. Figyelmesen haladnak előre hisz ahol olyan békés és csodás állatok élnek mint az ezüstróka ott más, vérengző fajták is fellelhetőek. Ewa figyeli Hópehely minden egyes rezdülését. Megbízik benne, az ösztöneiben miként a kecses ló is megbízik elf gazdájában. Aletai nagyon elcsöndesedett mögötte, jelenlétét is csak abból tudja, hogy érzi karjai szorítását.
~Vajon min gondolkodhat?~ kérdezi meg saját magától, de nem akarja megtörni a csendet ami rájuk ereszkedett. Éjszakára tábort vernek de egy két szelet kenyérnél és pár szónál többet most sem ejtenek, összekuporodva elalszanak, hogy reggel folytathassák az útjukat. Talán innen már gyorsabban telik majd az utazás.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:54:17
Üzenet elküldve: 2015-01-07 18:54:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Mirima Adlanniel - Bújócska zárás//
*Ha minden igaz, a lány elinalt. Pontosan úgy, ahogy kérte. Leilith nem is érti, mi lelte, talán az emberek ezt hívják szimpátiának. Legszívesebben széttépné a lányt és saját magát is, a belső Leilith legalábbis ezt suttogja neki, ott, legbelül. Hallgatja egy darabig a rohanó lány alatt fájdalmasan ropogó leveleket, a kétségbeesett zihálást, és nem érez mást, csak szánalmat. Ilyenkor izgulnia kéne, örülnie, és a szája szélét nyaldosnia, miközben élvezi, hogy félnek tőle. De ő csak szánalmat érez, semmi többet.
És megtesz egy lépést. Nem az ellenkező irányba, ahogy eredetileg akarta, a lábai csak azért is a lány felé viszik. Egyre közelebb, minden lépéssel.
És megtesz még egy lépést. A szürke égboltból alászáll egy jéghideg hírnök, és a leány hófehér, csupasz alkarján elolvad. Majd jön még egy. És még több, míg az egész erdőt be nem színezi ez a pettyes mozgókép.
Mélázva sétál azon a kész vadcsapáson, amit Mirima hagyott hátra, és követi ezt egészen a rókalyukig. Megáll egy pillanatra, és körbenéz. Szemei a távolt fürkészik, arca és teste pont oldalt a bent gubbasztó társának.*
- Szia... *szól magas, kislányos hangon, majd tovább bambulva elindul egyenest tovább.*
*Ha minden igaz, a lány elinalt. Pontosan úgy, ahogy kérte. Leilith nem is érti, mi lelte, talán az emberek ezt hívják szimpátiának. Legszívesebben széttépné a lányt és saját magát is, a belső Leilith legalábbis ezt suttogja neki, ott, legbelül. Hallgatja egy darabig a rohanó lány alatt fájdalmasan ropogó leveleket, a kétségbeesett zihálást, és nem érez mást, csak szánalmat. Ilyenkor izgulnia kéne, örülnie, és a szája szélét nyaldosnia, miközben élvezi, hogy félnek tőle. De ő csak szánalmat érez, semmi többet.
És megtesz egy lépést. Nem az ellenkező irányba, ahogy eredetileg akarta, a lábai csak azért is a lány felé viszik. Egyre közelebb, minden lépéssel.
És megtesz még egy lépést. A szürke égboltból alászáll egy jéghideg hírnök, és a leány hófehér, csupasz alkarján elolvad. Majd jön még egy. És még több, míg az egész erdőt be nem színezi ez a pettyes mozgókép.
Mélázva sétál azon a kész vadcsapáson, amit Mirima hagyott hátra, és követi ezt egészen a rókalyukig. Megáll egy pillanatra, és körbenéz. Szemei a távolt fürkészik, arca és teste pont oldalt a bent gubbasztó társának.*
- Szia... *szól magas, kislányos hangon, majd tovább bambulva elindul egyenest tovább.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-05 16:01:10
Üzenet elküldve: 2015-01-05 16:01:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Már jó ideje követi a folyót, melynek széleit már jégcsipkés díszbe vonta a fagy. A hidegnek legalább annyi előnye van, hogy nem kell a süppedős sárral bajlódni. A föld a legtöbb helyen már keményre fagyott, csak a vaddisznók dagonyái fénylenek nedvesen imitt-amott.
Már csak a gázlót kellene megtalálnia, hogy biztonságosan átkelhessen.
Egész úton idefelé mintha társául szegődött volna valami nyomasztó érzés. Mint a toklász, amit az ember összeszed a mezőn és csak gyűlik, gyűlik a csizmaszár prémjén. Mégsem gondol rá, hogy inkább visszaforduljon. Követi az ösvényt, s átvezeti szürkéjét a folyón, ahol a nyomok a sekély víz felé kanyarodnak.
Már nem lehet túl messze. Keskeny, szerpentinszerű útra ér ki, mely a domb teteje felé visz. Leszáll a hátasról és inkább vezeti. Nem szeretné azért, hogy a kanca túlerőltesse a lábát. Bár a gyógyulása teljesnek tűnik, jobbnak látja a fokozatosság elvét.
Kezd egészen rájuk sötétedni, de talán az est leszálltáig odaérnek még.*
Már csak a gázlót kellene megtalálnia, hogy biztonságosan átkelhessen.
Egész úton idefelé mintha társául szegődött volna valami nyomasztó érzés. Mint a toklász, amit az ember összeszed a mezőn és csak gyűlik, gyűlik a csizmaszár prémjén. Mégsem gondol rá, hogy inkább visszaforduljon. Követi az ösvényt, s átvezeti szürkéjét a folyón, ahol a nyomok a sekély víz felé kanyarodnak.
Már nem lehet túl messze. Keskeny, szerpentinszerű útra ér ki, mely a domb teteje felé visz. Leszáll a hátasról és inkább vezeti. Nem szeretné azért, hogy a kanca túlerőltesse a lábát. Bár a gyógyulása teljesnek tűnik, jobbnak látja a fokozatosság elvét.
Kezd egészen rájuk sötétedni, de talán az est leszálltáig odaérnek még.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:18:29
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Zötyög a kicsi kocsi, át az erdőn, a szokott erdei hangok közé vidám beszélgetés hangjai keverednek, itt-ott nevetéssel megtűzdelve. Myrka szinte bánja, amikor megérkeznek, és el kell köszönnie az ifjonctól. Nagy nehezen lekászálódik a kocsiról - alaposan elgémberedett a ládák között kuporogva -, elköszön kisegítőjétől, és szép lassan, ahogy elmacskásodott, öreg tagjai engedik, elindul a tábor felé, ahol talán már várják a többiek. Persze ebben egyáltalán nem lehet biztos, a fiatalok szeretnek elszórakozni a városban, és észre se veszik, hogy eltelt az idő...*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-03 15:57:48
Üzenet elküldve: 2015-01-03 15:57:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//A küldetés//
- Hát, csak, hogy tudd, az erdőben igenis fura lények laknak, arról nem is szólva, hogy jó menedékhely mindenki számára, aki el akar tűnni a világ, vagy éppen a törvény elől. *Vágja vissza, hogy bizonygassa félelmének alapját, így talán kissé javítva a helyzetén, vagy legalább csak egy pillanatra letörölhesse Nadae arcáról az örökös gúnyos vigyorgást, amivel őt illeti.* Ez nem a tenger. *Teszi hozzá. Bár valójában fogalma sincs mik élnek az erdőben pontosan, de miután a másik remélhetőleg úgysem kérdez vissza, így megpróbálja kiélvezni a pillanatnyi előnyét.*
- Na ez igaz. Remélem nem veszik észre, hogy felbontottuk, bár miért is vennék? Talán levelet sem láttak még. *Vonja meg a vállát, bár ebben koránt sem biztos, de ha a másik tudja a dolgát, ő aztán rábízza magát. A kalózka ördögi vigyorára felbosszantja magát. Már nagyon jól ismeri ezt a nézést. Megint nem fog kielégítő választ kapni. Érzi, ahogy a szíve hevesebben pumpálja a vérét az ereibe, s onnan az arcába. Száját összeszorítva hallgatja a másik beszédét. Meg is áll egy pillanatra feldolgozni a hallott szavakat, majd amikor a nő egy pillanatra hátrafordulni és odavág még egy mondatot, na akkor már megszaporázza lépteit, hogy utolérje.* Mit akar ez jelenteni? *Kérdezi, nem kevés számonkéréssel a hangjában, s érezhetően megint csak előtör idegbeteg énje. Ez még a járásán is meglátszik, mit sem foglalkozva a csizmája alatt fájdalmasan reccsenő gallyakkal, ugyanazzal a hévvel folytatja útját. ~Valami maca, tuti megint valami macát sóztak rá.~ Szárnyalnak a gondolatok a fejében Mortarról és egy vele hetyegő szőke kebelcsodáról, amint bájosan elcsevegnek egy üveg bor fölött a tengerparton, majd vágytól fűtve egymásnak esnek, mielőtt még megérkeznének a barlangba. Erre a gondolatra már ökölbe is szorítja a kezét, holott szinte teljesen biztos, hogy nála tökéletesebb lényt ugyan már nem találhat a férfi sem.
Miután megrakja a legkevésbé sem tökéletes tüzet, feltűnően kerüli a másik tekintetét, nehogy elárulja magát hazugságával. Feltűnően elkezd kipakolászni a táskájából valami gönc után kutatva, mit a feje alá tehet párna gyanánt. Közben persze előkerül egy régi fehér ruhadarab, egy üveg parfüm, a szépségversenyről megmaradt széndarabka, sőt néhány kulcs és valamennyi arany is, de használható darabnak nem akad nyoma.* Eltévedni? Ááá, dehogy. Hisz arról jöttünk. *Anélkül, hogy felnézne elmutat egy véletlenszerű irányba, teljesen hülyének nézve vele a másikat. Szerencséje van, hisz annyira sokat Nadae sem törődik a dologgal, láthatóan teljesen a vöröskére bízza útjuk kimenetelét, ami nem biztos, hogy túlságosan szerencsés ötlet. De a lányt ez nem zavarja. Sőt, bealszik beszéd közben. Dynti szemei kétszeresére nőnek, majd mosolyogva nézni a rumosüveget szorongató társnőjét, s hirtelen gonosz ötlete támad. Lassan, megfontolt léptekkel a másik elé lép, s néhányszor meglengeti előtte a kezét, hogy biztos legyen benne, hogy alszik. Egyszer meg is böki az ujjaival, majd ha biztos benne, hogy a kalózka nem kel fel, magában kuncogva siet a táskájához, hogy előbányássza a szenet a táskájából. Néhányszor megáll, hogy kuncogását elfojtsa és ne akkor törjön ki belőle a röhögés, amikor belehajol a másik arcába. Jobb kezébe fogja a szenet, majd lágy, finom mozdulatokkal különféle jeleket rajzol vele a nő arcára. Így ha Nadae nem kel fel erre, akkor kap egy szépséges bajuszt, illetve össze is köti a két szemöldökét, majd kuncogva indul vissza a helyére. Néhányszor még a másik felé fordul, hogy az eredményen röhögjön, majd végül gondosan elrejti a munkaeszközét és ő is leteszi a fejét. ~Majd a tábor előtt szólok neki… vagy nem… ~ Vigyorodik el, s el is nyomja az álom.*
//Reggel//
*Ismeretlen madár nyivákolására kapja fel fejét riadtan. A tűz már rég kialudt mellette, ami nem is csoda, tekintve annak különös felépítését. A nyakát elaludta, testét pedig elgyötörte a kemény földön való szundikálás. ~Bezzeg az otthoni ágyikóm~ Morgolódik kicsit, miközben minden irányba nyújtogatni kezdi a testét.*
- Eh, keljél! *Kiált oda a másik felé, miközben nyakát ropogtatja.* Olyan rosszul aludtam, hogy tőlem akár meg is ölhetnek ma. *Morgolódik kicsit, egészen addig, amíg ha sikerült esti kis gonoszkodása, meg nem látja a másik arcát.*
- Hát, csak, hogy tudd, az erdőben igenis fura lények laknak, arról nem is szólva, hogy jó menedékhely mindenki számára, aki el akar tűnni a világ, vagy éppen a törvény elől. *Vágja vissza, hogy bizonygassa félelmének alapját, így talán kissé javítva a helyzetén, vagy legalább csak egy pillanatra letörölhesse Nadae arcáról az örökös gúnyos vigyorgást, amivel őt illeti.* Ez nem a tenger. *Teszi hozzá. Bár valójában fogalma sincs mik élnek az erdőben pontosan, de miután a másik remélhetőleg úgysem kérdez vissza, így megpróbálja kiélvezni a pillanatnyi előnyét.*
- Na ez igaz. Remélem nem veszik észre, hogy felbontottuk, bár miért is vennék? Talán levelet sem láttak még. *Vonja meg a vállát, bár ebben koránt sem biztos, de ha a másik tudja a dolgát, ő aztán rábízza magát. A kalózka ördögi vigyorára felbosszantja magát. Már nagyon jól ismeri ezt a nézést. Megint nem fog kielégítő választ kapni. Érzi, ahogy a szíve hevesebben pumpálja a vérét az ereibe, s onnan az arcába. Száját összeszorítva hallgatja a másik beszédét. Meg is áll egy pillanatra feldolgozni a hallott szavakat, majd amikor a nő egy pillanatra hátrafordulni és odavág még egy mondatot, na akkor már megszaporázza lépteit, hogy utolérje.* Mit akar ez jelenteni? *Kérdezi, nem kevés számonkéréssel a hangjában, s érezhetően megint csak előtör idegbeteg énje. Ez még a járásán is meglátszik, mit sem foglalkozva a csizmája alatt fájdalmasan reccsenő gallyakkal, ugyanazzal a hévvel folytatja útját. ~Valami maca, tuti megint valami macát sóztak rá.~ Szárnyalnak a gondolatok a fejében Mortarról és egy vele hetyegő szőke kebelcsodáról, amint bájosan elcsevegnek egy üveg bor fölött a tengerparton, majd vágytól fűtve egymásnak esnek, mielőtt még megérkeznének a barlangba. Erre a gondolatra már ökölbe is szorítja a kezét, holott szinte teljesen biztos, hogy nála tökéletesebb lényt ugyan már nem találhat a férfi sem.
Miután megrakja a legkevésbé sem tökéletes tüzet, feltűnően kerüli a másik tekintetét, nehogy elárulja magát hazugságával. Feltűnően elkezd kipakolászni a táskájából valami gönc után kutatva, mit a feje alá tehet párna gyanánt. Közben persze előkerül egy régi fehér ruhadarab, egy üveg parfüm, a szépségversenyről megmaradt széndarabka, sőt néhány kulcs és valamennyi arany is, de használható darabnak nem akad nyoma.* Eltévedni? Ááá, dehogy. Hisz arról jöttünk. *Anélkül, hogy felnézne elmutat egy véletlenszerű irányba, teljesen hülyének nézve vele a másikat. Szerencséje van, hisz annyira sokat Nadae sem törődik a dologgal, láthatóan teljesen a vöröskére bízza útjuk kimenetelét, ami nem biztos, hogy túlságosan szerencsés ötlet. De a lányt ez nem zavarja. Sőt, bealszik beszéd közben. Dynti szemei kétszeresére nőnek, majd mosolyogva nézni a rumosüveget szorongató társnőjét, s hirtelen gonosz ötlete támad. Lassan, megfontolt léptekkel a másik elé lép, s néhányszor meglengeti előtte a kezét, hogy biztos legyen benne, hogy alszik. Egyszer meg is böki az ujjaival, majd ha biztos benne, hogy a kalózka nem kel fel, magában kuncogva siet a táskájához, hogy előbányássza a szenet a táskájából. Néhányszor megáll, hogy kuncogását elfojtsa és ne akkor törjön ki belőle a röhögés, amikor belehajol a másik arcába. Jobb kezébe fogja a szenet, majd lágy, finom mozdulatokkal különféle jeleket rajzol vele a nő arcára. Így ha Nadae nem kel fel erre, akkor kap egy szépséges bajuszt, illetve össze is köti a két szemöldökét, majd kuncogva indul vissza a helyére. Néhányszor még a másik felé fordul, hogy az eredményen röhögjön, majd végül gondosan elrejti a munkaeszközét és ő is leteszi a fejét. ~Majd a tábor előtt szólok neki… vagy nem… ~ Vigyorodik el, s el is nyomja az álom.*
//Reggel//
*Ismeretlen madár nyivákolására kapja fel fejét riadtan. A tűz már rég kialudt mellette, ami nem is csoda, tekintve annak különös felépítését. A nyakát elaludta, testét pedig elgyötörte a kemény földön való szundikálás. ~Bezzeg az otthoni ágyikóm~ Morgolódik kicsit, miközben minden irányba nyújtogatni kezdi a testét.*
- Eh, keljél! *Kiált oda a másik felé, miközben nyakát ropogtatja.* Olyan rosszul aludtam, hogy tőlem akár meg is ölhetnek ma. *Morgolódik kicsit, egészen addig, amíg ha sikerült esti kis gonoszkodása, meg nem látja a másik arcát.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:37:21
Üzenet elküldve: 2015-01-02 23:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
*Amilyen furcsa mindegyik tudós, kit eddig elébük fújt a kósza szél, hát neki sem okoz különösebb lelki törést, amiért jelenleg egy sem tartózkodik köztük.
A hegy ismerős alakja jó érzéssel tölti el a lányt és ha nem lenne ennyi kényes málhájuk, szívesen versenyezne egyet a csúcsig, de ez most nem kivitelezhető. Myrka néne holmijai, meg az üvegcsék is náluk vannak, ha mást miatt annyira nem is aggódik, ez utóbbit nem kockáztatná egy kis mókáért. Abból amúgy is megvolt már a heti adagja az út alatt.*
-Biztosan.
*Mosolyog a férfire és lovát az ösvényre fordítja.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.02 23:45:59
*Amilyen furcsa mindegyik tudós, kit eddig elébük fújt a kósza szél, hát neki sem okoz különösebb lelki törést, amiért jelenleg egy sem tartózkodik köztük.
A hegy ismerős alakja jó érzéssel tölti el a lányt és ha nem lenne ennyi kényes málhájuk, szívesen versenyezne egyet a csúcsig, de ez most nem kivitelezhető. Myrka néne holmijai, meg az üvegcsék is náluk vannak, ha mást miatt annyira nem is aggódik, ez utóbbit nem kockáztatná egy kis mókáért. Abból amúgy is megvolt már a heti adagja az út alatt.*
-Biztosan.
*Mosolyog a férfire és lovát az ösvényre fordítja.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.02 23:45:59
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-01-02 19:14:46
Üzenet elküldve: 2015-01-02 19:14:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
* Ő annyira nem aggódik amiatt, hogy nincs egy jó, megszokott alkimistájuk. Azért Chiari is ért ehhez-ahhoz, meg úgy tudja, hogy Yadiria, a törpelány is ért a kutyuláshoz. Majd csak össze szednek még valakit, aki ért az ilyesmihez? Ő inkább amiatt aggódik, hogy kevés az igazán jó harcos a törzsben és egyre több az újonc, akik még csak úgy vannak. Na, majd velük kell kezdeni valamit. Nagy szelektálást kell tartani, szétválogatni őket aszerint, hogy mire használhatóak. Ha használhatóak valamire. *
- Na, ez itt már az ösvény. Már csak a hegyere kel felkaptatnunk és otthon is vagyunk. Remélem azért van valaki őrségben.
* Ő annyira nem aggódik amiatt, hogy nincs egy jó, megszokott alkimistájuk. Azért Chiari is ért ehhez-ahhoz, meg úgy tudja, hogy Yadiria, a törpelány is ért a kutyuláshoz. Majd csak össze szednek még valakit, aki ért az ilyesmihez? Ő inkább amiatt aggódik, hogy kevés az igazán jó harcos a törzsben és egyre több az újonc, akik még csak úgy vannak. Na, majd velük kell kezdeni valamit. Nagy szelektálást kell tartani, szétválogatni őket aszerint, hogy mire használhatóak. Ha használhatóak valamire. *
- Na, ez itt már az ösvény. Már csak a hegyere kel felkaptatnunk és otthon is vagyunk. Remélem azért van valaki őrségben.
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-31 11:29:41
Üzenet elküldve: 2014-12-31 11:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A küldetés//
*Csak a fejét rázza a nő mondatain. Fejének rázásban semmi rossz indulat nincs, csak jelzi, hogy immár nem vitatkozik a másikkal. Hamar megtanulta, hogy bármit is mondana Vöröskének az újra és újra megcáfolná. S nem hagyná annyiba a témát, főleg ha az ő képességeiről van szó. Így csak fejét rázva halad tovább egyre jobban az erdő sűrűjében, egy idő után nem tudván, hogy merre járnak.
A csend kivételesen neki is kedvének való, így nem is töri meg. Noha ebben közrejátszik az éjszaka, s hogy az elmúlt éjszakákat nem sűrűn aludta át, ám annál több dolgot tett nappal. Meglehet, hogy kezd fáradni, s ez feltűnhet lomha járásán.
Mindazonáltal igyekszik minél több mindenre odafigyelni környezetéből. Az „ismeret” állat hangjára meg sem rezzen, nem tartván veszélyesnek, nem úgy társnője.*
- Egy állat. Gondolom én, erdőben vagyunk, mi más lehet? *A fáklya fényében fordítja hátra tekintetét, hogy láthassa Vöröske halálra ijedt arcát, amin jót kacarászik.* - Napközben könnyebb elolvasni mit írt, mint éjszaka, egy apró fáklyának fényénél.
*Ahogy halad, lassan elkezd keresni egy helyet, ahol meghúzhatnák magukat.*
- Késő van már, nem kellene zombi módba megérkezni abba a táborba. Mert ha úgy érkezünk, biza szükségünk lesznek rejtett fegyvereinkre.
*A lány agyának húzására, csak szélesre húzza ajkait. Amit a fáklya aranyló fénye, csak még sejtelmesebbé s ördögibbé teszi, a hideg, vészterhes éjszakában.*
- Igen, megkértem. Nem kell aggódni, biztos élvezni fogja a beavatását, hiszen nem egy könnyű falat az illető sem. *Kacsint a lányra, csak hogy minél tovább húzza annak eszét. Kár volt ennyire nyilvánvalóvá tenni számára, hogyan is érez a férfi iránt, hiszen innentől kezdve, célpontjává vált, eme „románc”.* - Ha nem hiszed, az nem az én bajom. De mi okom lenne hazudni. *Vonja meg a vállát egyszerűen majd csak halad tovább egyenesen. Nem is érti, hogy miért ő megy elől, akinek fogalma sincs arról, hogy merre is kellene menniük.* - Hát nem is tudom, hogy akarod-e tudni, hogy kit is hoz fel. *Fordítja meg a fejét, s vigyorog a nőre, majd sokat sejtetően nyújtja ki rá a nyelvét.
A továbbiakban csak helyeslően bólogat.*
- Meg is értem, finom is a béka. Igaz sütve, nem nyersen.
*Vigyorog továbbra is, ahogy megáll. Az éjszakák egyre hidegebbek, ahogy érzékeli. A fáklya fényében láthatja leheletének fehéres ködös kicsapódását, ahogy tüdejét elhagyja az éltető levegő. Ahogy csak tudja, összehúzza magán a kabátját.*
- Szerintem pihenjünk meg estére.
*Néz a lányra, nem is sejtve, hogy eltévedtek.* - Jó, keress, addig én itt néhány gallyból próbálok tüzet csiholni addig.
*S munkához is lát, ahogy a lány elmegy. Elméjét kezdi elfoglalni a fáradság, s lomha a mozgása. De azért figyel, hogy a fáklya fénye ki ne aludjon. Így előbb azt, ahogy tudja leszúrja a földbe, s néhány száraz faágat keresve egy apró kupacot hoz létre. Néhány továbbra is csak száraz falevelet használva igyekszik lángra lobbantani melegedőjüket. Amint ez sikerül, addig tartja életben, amíg Vörike vissza nem tér a fákkal.*
- Mh? *Tekint fel a társnőjére, miközben övéről lecsatolja a rumot, s iszik belőle egy kortyot. Addig is van, mi melegíti őket.* - Szóval eltévedtünk? *Vigyorog a másikra.* - No így, bízd az utat, egy olyanra, aki nem ismeri az utat. *Neveti el magát. Nyoma sincs benne megbánásnak, vagy haragnak. Inkább a tűz meggyújtására koncentrál.* - Rendben induljunk arra, de most aludjunk, mert…
*Még ideje sincs, hogy végigmondja mondatát, máris saját vállaira bukik feje, a meleg tűz közelében, s már alszik is, az sem zavarja, hogy az éjszaka veszélyes lehet idekint, s hogy valakinek őrködnie kellene. Csak alszik nyugodalmasan. Egészen a Nap első sugaráig, ami eléri őt.
Mintha évek teltek volna el az elmúlt éjszakától, frissen, üdén, s rumot ölelve ébred fel.*
*Csak a fejét rázza a nő mondatain. Fejének rázásban semmi rossz indulat nincs, csak jelzi, hogy immár nem vitatkozik a másikkal. Hamar megtanulta, hogy bármit is mondana Vöröskének az újra és újra megcáfolná. S nem hagyná annyiba a témát, főleg ha az ő képességeiről van szó. Így csak fejét rázva halad tovább egyre jobban az erdő sűrűjében, egy idő után nem tudván, hogy merre járnak.
A csend kivételesen neki is kedvének való, így nem is töri meg. Noha ebben közrejátszik az éjszaka, s hogy az elmúlt éjszakákat nem sűrűn aludta át, ám annál több dolgot tett nappal. Meglehet, hogy kezd fáradni, s ez feltűnhet lomha járásán.
Mindazonáltal igyekszik minél több mindenre odafigyelni környezetéből. Az „ismeret” állat hangjára meg sem rezzen, nem tartván veszélyesnek, nem úgy társnője.*
- Egy állat. Gondolom én, erdőben vagyunk, mi más lehet? *A fáklya fényében fordítja hátra tekintetét, hogy láthassa Vöröske halálra ijedt arcát, amin jót kacarászik.* - Napközben könnyebb elolvasni mit írt, mint éjszaka, egy apró fáklyának fényénél.
*Ahogy halad, lassan elkezd keresni egy helyet, ahol meghúzhatnák magukat.*
- Késő van már, nem kellene zombi módba megérkezni abba a táborba. Mert ha úgy érkezünk, biza szükségünk lesznek rejtett fegyvereinkre.
*A lány agyának húzására, csak szélesre húzza ajkait. Amit a fáklya aranyló fénye, csak még sejtelmesebbé s ördögibbé teszi, a hideg, vészterhes éjszakában.*
- Igen, megkértem. Nem kell aggódni, biztos élvezni fogja a beavatását, hiszen nem egy könnyű falat az illető sem. *Kacsint a lányra, csak hogy minél tovább húzza annak eszét. Kár volt ennyire nyilvánvalóvá tenni számára, hogyan is érez a férfi iránt, hiszen innentől kezdve, célpontjává vált, eme „románc”.* - Ha nem hiszed, az nem az én bajom. De mi okom lenne hazudni. *Vonja meg a vállát egyszerűen majd csak halad tovább egyenesen. Nem is érti, hogy miért ő megy elől, akinek fogalma sincs arról, hogy merre is kellene menniük.* - Hát nem is tudom, hogy akarod-e tudni, hogy kit is hoz fel. *Fordítja meg a fejét, s vigyorog a nőre, majd sokat sejtetően nyújtja ki rá a nyelvét.
A továbbiakban csak helyeslően bólogat.*
- Meg is értem, finom is a béka. Igaz sütve, nem nyersen.
*Vigyorog továbbra is, ahogy megáll. Az éjszakák egyre hidegebbek, ahogy érzékeli. A fáklya fényében láthatja leheletének fehéres ködös kicsapódását, ahogy tüdejét elhagyja az éltető levegő. Ahogy csak tudja, összehúzza magán a kabátját.*
- Szerintem pihenjünk meg estére.
*Néz a lányra, nem is sejtve, hogy eltévedtek.* - Jó, keress, addig én itt néhány gallyból próbálok tüzet csiholni addig.
*S munkához is lát, ahogy a lány elmegy. Elméjét kezdi elfoglalni a fáradság, s lomha a mozgása. De azért figyel, hogy a fáklya fénye ki ne aludjon. Így előbb azt, ahogy tudja leszúrja a földbe, s néhány száraz faágat keresve egy apró kupacot hoz létre. Néhány továbbra is csak száraz falevelet használva igyekszik lángra lobbantani melegedőjüket. Amint ez sikerül, addig tartja életben, amíg Vörike vissza nem tér a fákkal.*
- Mh? *Tekint fel a társnőjére, miközben övéről lecsatolja a rumot, s iszik belőle egy kortyot. Addig is van, mi melegíti őket.* - Szóval eltévedtünk? *Vigyorog a másikra.* - No így, bízd az utat, egy olyanra, aki nem ismeri az utat. *Neveti el magát. Nyoma sincs benne megbánásnak, vagy haragnak. Inkább a tűz meggyújtására koncentrál.* - Rendben induljunk arra, de most aludjunk, mert…
*Még ideje sincs, hogy végigmondja mondatát, máris saját vállaira bukik feje, a meleg tűz közelében, s már alszik is, az sem zavarja, hogy az éjszaka veszélyes lehet idekint, s hogy valakinek őrködnie kellene. Csak alszik nyugodalmasan. Egészen a Nap első sugaráig, ami eléri őt.
Mintha évek teltek volna el az elmúlt éjszakától, frissen, üdén, s rumot ölelve ébred fel.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:20:49
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:20:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A keréknyomok között egy fiatal lány igyekszik a város felé. Derekán halkan csörögve számos kis tasak jár vidám táncot, ahogy egyik nyomról a másikra vált a könnyebb közlekedés érdekében. Néha hátra pillant, fülel, hátha arra jár egy szekér vagy egy karaván, hogy felvegye őt. Összehúzza maga körül a viharvert, barna köpönyeget, hogy visszatartsa a hideget.
A fák közül már előbukkan egy domb, melyen egy erőd terpeszkedik a sátorváros fényeivel.*
-Végre. *Suttogja csak úgy magának. Morcosan megrántja szája sarkát, hisz még egy órát legalább sétálnia kell, hogy odaérjen.*
A fák közül már előbukkan egy domb, melyen egy erőd terpeszkedik a sátorváros fényeivel.*
-Végre. *Suttogja csak úgy magának. Morcosan megrántja szája sarkát, hisz még egy órát legalább sétálnia kell, hogy odaérjen.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-27 17:30:21
Üzenet elküldve: 2014-12-27 17:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//A küldetés//
*Szemeit összeszűkíti, s csak egy pimasz kis mosollyal néz a másikra.*
- Évekig menekültem és lásd *Tárja szét a karját és végignéz saját magán* még mindig élek. Minden bizonyára találnék még olyan helyet eme piszkos kis porfészekben, ahol biztosan nem keresnétek. *Amint kimondja már tudja is, hogy kevés igazságtartalma van az imént elmondott kis szövegének. Bár tény, hogy biztos találna olyan helyet, ahol meghúzhatná magát, de az nem ő stílusa. Ugyanúgy visszakúszna mindig a világosságra, s a többieknek több nem is kell, hogy megtalálják. El is húzza a szája sarkát, s magában kénytelen elismerni, hogy Nadaenak van igaza, de nincs az a rum, aminek hatására ő ezt képes lenne elismerni.* De úgysem bántanátok. *Húzza ki magát önelégülten és magabiztosan.* Ahhoz túlságosan is fontos vagyok nektek. Hisz, kivel járnád most ez az utat? Azzal a fura kis valamivel? *Utalgat a sötét tündérkére a csapatban, bár kérdéses, hogy a másik érteni fogja-e, hogy kire céloz, de ráhagyja a fantáziájára.
Időközben rendesen rájuk sötétedik, s ettől némiképp biztosabb léptekkel halad. A sötétben nehezebb kiszúrni őt, még a vakító haja ellenére is, így sokkal szabadabb érzés kelti hatalmába, ami rögtön derékba is tör, amint Nadae fáklyát szerez. Bár elismerően emeli fel a hüvelykujját, azért mégis kissé eltávolodik a fényből. Olykor, mikor a másik beszél, azért rápillant, ugyanis azt már felmérte, hogy Nadaenál arckifejezése nélkül néha nehéz eldönteni, mit mond komolyan, vagy mit nem. Igaz, olykor még azzal is. Így a vészjósló mosolynál ő is elvigyorodik.*
- Nocsak, úgy látom neked már van is valami terved erre vonatkozóan. Kíváncsian várom. *Harap az ajkára. Hát kit érdekelne jobban egy kis rosszalkodás az intő szó ellenére, ha nem őt?*
- Hát nem tudom, annyira azért nem ismerem ezeket a népeket, hogy mennyire ismerik a mi szokásainkat, vagy egyáltalán tudják-e mi az a követ. Jó, azt biztos tudják, de, hogy miként kell velük bánni, abban már nem vagyok biztos. Különben északon, ahonnan jöttem, elég sok ilyen nomád horda van, nem véletlenül maradtunk meg mi is ott, ahol letelepedtünk. A szóbeszéd nem a legjobb hírekkel szolgált róluk, így mi is kerültük őket. S most láss csodát, épp két lábon az egyik ilyen törzs felé igyekszem. Mókás az élet. *Sóhajt egyet, s eltűnődik azon, vagy ez a Margomar nevű törzs hallott-e már a családjáról, Legadonról, vagy ki tudja, akár róla is? Végül is a hírek gyorsan terjednek, s ha egy nemesi származású hölgyemény megszökik az ura elől, aki mellesleg hadúr is, az minden bizonnyal rögtön szárnyra kap, így nem kizárt, hogy barbár törzsekhez is eljutott. Félelmeit inkább nem osztja meg a másikkal, de azért a gyomra egész picire zsugorodik, talán még egy korty rumnak sem marad hely benne.
Ahogy azt talán a kalózka is sejtette, színpadias tagadása nem győzi meg túlságosan az amúgy is világ legbizalmatlanabb embere címért versenybe szálló vöröskét. Ugyanolyan szúrósan néz a másikra, majd felszegi az állát.* Az bizony sutyorgás volt. Láttam én. *Két ujjával előbb a saját szeme felé mutat, a másik felé.* Ó, szóval megbíztad valamivel. *Teszi derekára a kezét és megáll egy pillanatra.* És mire? Nagyon remélem, hogy bármi is az épségben visszatér. *Veti még oda, majd csak elindul. Kissé ingerülten, gondolataiba merülve sétálgat, majd ismét megtorpan.* Várjunk csak *Fordul a másik felé.* Mégis mivel tudtad rávenni bármire is? Nekem is fél napomba telt, mire meggyőztem, hogy csatlakozzon hozzánk, te meg fél perc alatt rávetted. Taníts mester. *Vigyorodik el a végén. Majd felméri a terepet. Bizony még van előttük út bőven, így amint ismét megindul, kicsit gyorsítja lépteit és igyekszik fülelni az erdő hangjaira, már amennyire tud.*
- Ha egy medve által fogok meghalni, én mondom neked, visszatérek és nem fogom Taugot békén hagyni. *Mondja mérgelődve, és ujjait a köpenye alatt, szablyája markolatára helyezi. Nem volt még túl sok szerencséje nagy vadakhoz, ám sosem lehet tudni.*
*Szemeit összeszűkíti, s csak egy pimasz kis mosollyal néz a másikra.*
- Évekig menekültem és lásd *Tárja szét a karját és végignéz saját magán* még mindig élek. Minden bizonyára találnék még olyan helyet eme piszkos kis porfészekben, ahol biztosan nem keresnétek. *Amint kimondja már tudja is, hogy kevés igazságtartalma van az imént elmondott kis szövegének. Bár tény, hogy biztos találna olyan helyet, ahol meghúzhatná magát, de az nem ő stílusa. Ugyanúgy visszakúszna mindig a világosságra, s a többieknek több nem is kell, hogy megtalálják. El is húzza a szája sarkát, s magában kénytelen elismerni, hogy Nadaenak van igaza, de nincs az a rum, aminek hatására ő ezt képes lenne elismerni.* De úgysem bántanátok. *Húzza ki magát önelégülten és magabiztosan.* Ahhoz túlságosan is fontos vagyok nektek. Hisz, kivel járnád most ez az utat? Azzal a fura kis valamivel? *Utalgat a sötét tündérkére a csapatban, bár kérdéses, hogy a másik érteni fogja-e, hogy kire céloz, de ráhagyja a fantáziájára.
Időközben rendesen rájuk sötétedik, s ettől némiképp biztosabb léptekkel halad. A sötétben nehezebb kiszúrni őt, még a vakító haja ellenére is, így sokkal szabadabb érzés kelti hatalmába, ami rögtön derékba is tör, amint Nadae fáklyát szerez. Bár elismerően emeli fel a hüvelykujját, azért mégis kissé eltávolodik a fényből. Olykor, mikor a másik beszél, azért rápillant, ugyanis azt már felmérte, hogy Nadaenál arckifejezése nélkül néha nehéz eldönteni, mit mond komolyan, vagy mit nem. Igaz, olykor még azzal is. Így a vészjósló mosolynál ő is elvigyorodik.*
- Nocsak, úgy látom neked már van is valami terved erre vonatkozóan. Kíváncsian várom. *Harap az ajkára. Hát kit érdekelne jobban egy kis rosszalkodás az intő szó ellenére, ha nem őt?*
- Hát nem tudom, annyira azért nem ismerem ezeket a népeket, hogy mennyire ismerik a mi szokásainkat, vagy egyáltalán tudják-e mi az a követ. Jó, azt biztos tudják, de, hogy miként kell velük bánni, abban már nem vagyok biztos. Különben északon, ahonnan jöttem, elég sok ilyen nomád horda van, nem véletlenül maradtunk meg mi is ott, ahol letelepedtünk. A szóbeszéd nem a legjobb hírekkel szolgált róluk, így mi is kerültük őket. S most láss csodát, épp két lábon az egyik ilyen törzs felé igyekszem. Mókás az élet. *Sóhajt egyet, s eltűnődik azon, vagy ez a Margomar nevű törzs hallott-e már a családjáról, Legadonról, vagy ki tudja, akár róla is? Végül is a hírek gyorsan terjednek, s ha egy nemesi származású hölgyemény megszökik az ura elől, aki mellesleg hadúr is, az minden bizonnyal rögtön szárnyra kap, így nem kizárt, hogy barbár törzsekhez is eljutott. Félelmeit inkább nem osztja meg a másikkal, de azért a gyomra egész picire zsugorodik, talán még egy korty rumnak sem marad hely benne.
Ahogy azt talán a kalózka is sejtette, színpadias tagadása nem győzi meg túlságosan az amúgy is világ legbizalmatlanabb embere címért versenybe szálló vöröskét. Ugyanolyan szúrósan néz a másikra, majd felszegi az állát.* Az bizony sutyorgás volt. Láttam én. *Két ujjával előbb a saját szeme felé mutat, a másik felé.* Ó, szóval megbíztad valamivel. *Teszi derekára a kezét és megáll egy pillanatra.* És mire? Nagyon remélem, hogy bármi is az épségben visszatér. *Veti még oda, majd csak elindul. Kissé ingerülten, gondolataiba merülve sétálgat, majd ismét megtorpan.* Várjunk csak *Fordul a másik felé.* Mégis mivel tudtad rávenni bármire is? Nekem is fél napomba telt, mire meggyőztem, hogy csatlakozzon hozzánk, te meg fél perc alatt rávetted. Taníts mester. *Vigyorodik el a végén. Majd felméri a terepet. Bizony még van előttük út bőven, így amint ismét megindul, kicsit gyorsítja lépteit és igyekszik fülelni az erdő hangjaira, már amennyire tud.*
- Ha egy medve által fogok meghalni, én mondom neked, visszatérek és nem fogom Taugot békén hagyni. *Mondja mérgelődve, és ujjait a köpenye alatt, szablyája markolatára helyezi. Nem volt még túl sok szerencséje nagy vadakhoz, ám sosem lehet tudni.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-27 15:43:19
Üzenet elküldve: 2014-12-27 15:43:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az ugratás nem marad annyiban, és amikor Khan megjegyzést tesz a vértezet egyik részére, konkrétan a csataszoknyára, bőrrel vont tenyerével meglapogatja a kérdéses páncéldarabot.
Vastag marhabőrből készült, melyre acélsodronyt erősítettek és mindezt a fegyverövre rögzítették, a combok védelmét szolgáló vértezet kiegészítő. Hossza egy arasszal a térdek alá ér és a bizarr vért motívumaihoz igazították.*
- Ha uraságnak születsz, akkor most kopasz lenne a fejed búbja és szerzetes lennék egy kolostorban.
*Vág vissza kacsintva. Nem veszi sértésnek, hogy azokat, akikhez igyekeznek, hozzá hasonlónak nevezi. Jobban megérti magát velük, mint bármelyik urasággal, vagy udvari ficsúrral.*
- Még mindig tehetős és gazdag, csak engem nem akar látni.
*Válaszol elégedetten, mintha ez valami eredmény volna, amit igen nehezen sikerült elérnie.*
- A legényeket pedig teljesen egyedül kalapáltam el, senki se bérelte fel őket.
*Megtoldja még egy kedvesnek nem mondható karmozdulattal is, a kulacsot meg vigyorogva fogadja el és meghúzza. Ismerős érzés köszönti a torkát, ahogy a szesz végigégeti a nyelőcsövét, elégedett köhintéssel adja vissza a kulacsot.*
- Kalligráfia? A díszes írás, vagy mit tudom én. Ha tudtam volna, akkor az apám kedvelt volna, azt pedig végképp nem akartam.
*Rántja meg vigyorogva széles vállait, majd a vigyor mosollyá szelídül, ahogy az istállóbeli történésekre terelődik a szó.*
- Figyelj, Balthazard egy értelmes állat. Normális esetben ő tapossa ki a beled, ha megpróbálsz szundizni mellette egyet. De nem tette, úgyhogy gondoltam, érdemes megnézni, miért nem. Lehet, hogy a szagod tévesztette meg.
*Nevet fel. Más esetben lehet, hogy ököllel ébresztette volna, de valami azt súgta, hogy megérdemel egy lehetőséget. És azóta kiderült, hogy megérte.*
- Már meséltem neked a Pegazusban a nézeteimről a sorsfordító mérföldkövekről. Szerintem az egy ilyen pillanat volt. Megmentette az életed...
Vastag marhabőrből készült, melyre acélsodronyt erősítettek és mindezt a fegyverövre rögzítették, a combok védelmét szolgáló vértezet kiegészítő. Hossza egy arasszal a térdek alá ér és a bizarr vért motívumaihoz igazították.*
- Ha uraságnak születsz, akkor most kopasz lenne a fejed búbja és szerzetes lennék egy kolostorban.
*Vág vissza kacsintva. Nem veszi sértésnek, hogy azokat, akikhez igyekeznek, hozzá hasonlónak nevezi. Jobban megérti magát velük, mint bármelyik urasággal, vagy udvari ficsúrral.*
- Még mindig tehetős és gazdag, csak engem nem akar látni.
*Válaszol elégedetten, mintha ez valami eredmény volna, amit igen nehezen sikerült elérnie.*
- A legényeket pedig teljesen egyedül kalapáltam el, senki se bérelte fel őket.
*Megtoldja még egy kedvesnek nem mondható karmozdulattal is, a kulacsot meg vigyorogva fogadja el és meghúzza. Ismerős érzés köszönti a torkát, ahogy a szesz végigégeti a nyelőcsövét, elégedett köhintéssel adja vissza a kulacsot.*
- Kalligráfia? A díszes írás, vagy mit tudom én. Ha tudtam volna, akkor az apám kedvelt volna, azt pedig végképp nem akartam.
*Rántja meg vigyorogva széles vállait, majd a vigyor mosollyá szelídül, ahogy az istállóbeli történésekre terelődik a szó.*
- Figyelj, Balthazard egy értelmes állat. Normális esetben ő tapossa ki a beled, ha megpróbálsz szundizni mellette egyet. De nem tette, úgyhogy gondoltam, érdemes megnézni, miért nem. Lehet, hogy a szagod tévesztette meg.
*Nevet fel. Más esetben lehet, hogy ököllel ébresztette volna, de valami azt súgta, hogy megérdemel egy lehetőséget. És azóta kiderült, hogy megérte.*
- Már meséltem neked a Pegazusban a nézeteimről a sorsfordító mérföldkövekről. Szerintem az egy ilyen pillanat volt. Megmentette az életed...
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-27 15:10:51
Üzenet elküldve: 2014-12-27 15:10:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
- Ha ilyen finom uraságnak születtem volna mint te, akkor nekem is lenne álomba illő páncélom olyan szép szoknyácskával? - *Harcosforma létére nem találkozott még ilyen viselettel és noha vannak tagadhatatlan előnyei az altáji szellőzés kapcsán, mást pozitív tulajdonságot nem tudna felsorakoztatni mellé. De Gabrien biztos okkal viseli, neki meg egyelőre ez is megteszi. Nem tűnt már első blikkre sem olyan fickónak, akinek csak pénze van drága holmikra ellenben képességei hiányosak volnának.*
- Hallanod kellett volna néhány társamat a Sólyom követői közül. Biztos azokból ragadt rám ez. De akikhez megyünk, szerintem jobban hasonlítanak rád. - *Más megközelítésben ez még egy sértésként is felfogható lenne, de Khan kivételesen most csak arra céloz, hogy nem minden emberforma szereti a szómenést és ha reálisan tekint a dolgokra, nem egy majorátusi nagyúr vendégszeretetét igyekeznek elnyerni. Az ő fejében egyelőre egy magaslaton felhúzott, hevenyészett cölöpfalú "erődítés" képe él, néhány sárral tapasztott falú kunyhóval.*
- Bemutathatnál neki, mármint az apádnak. Már ha még mindig olyan tehetős mint amikor verésre bérelt neked pék- meg kovácsfiakat. - *A fenyegetésre elkomorodik: a holtakról csak jót, vagy semmit, tartja a mondás.*
- Találó idézetet is kérek rá, és a jobbik karomra, ha lehet. Az az erősebb, tekintélyesebb lesz majd fejfámként. - *Felkínál egy újabb körrel a flaskányi italból, amíg Amon Ruadhot meg nem pillantják jobb dolguk nem lesz. Egymás szekírozásán kívül, persze.*
- Mi az a kalligráfia amúgy? - *Honnét is kellene tudnia? Azt gyanítja, hogy az íráshoz köze van, de ez minden.
Utazóköpenyének csuklyáját közben a fejére hajtja, mert bár nappali még az óra, az idő csípős idekint. Elvigyorodik azon, ahogy elnézi magukat. Hiába mosdott meg és szedte rendbe a gönceit, az alapfelállás nem változott semmit. Koldus és királyfiként járják a poros-havas országutat.*
- Ott Artheniorban miért nem egy gyomrossal ébresztettél? Ne érts félre, örülök hogy nem tetted, de mégis. Tíz lógazdából kilenc azzal szokott.
- Hallanod kellett volna néhány társamat a Sólyom követői közül. Biztos azokból ragadt rám ez. De akikhez megyünk, szerintem jobban hasonlítanak rád. - *Más megközelítésben ez még egy sértésként is felfogható lenne, de Khan kivételesen most csak arra céloz, hogy nem minden emberforma szereti a szómenést és ha reálisan tekint a dolgokra, nem egy majorátusi nagyúr vendégszeretetét igyekeznek elnyerni. Az ő fejében egyelőre egy magaslaton felhúzott, hevenyészett cölöpfalú "erődítés" képe él, néhány sárral tapasztott falú kunyhóval.*
- Bemutathatnál neki, mármint az apádnak. Már ha még mindig olyan tehetős mint amikor verésre bérelt neked pék- meg kovácsfiakat. - *A fenyegetésre elkomorodik: a holtakról csak jót, vagy semmit, tartja a mondás.*
- Találó idézetet is kérek rá, és a jobbik karomra, ha lehet. Az az erősebb, tekintélyesebb lesz majd fejfámként. - *Felkínál egy újabb körrel a flaskányi italból, amíg Amon Ruadhot meg nem pillantják jobb dolguk nem lesz. Egymás szekírozásán kívül, persze.*
- Mi az a kalligráfia amúgy? - *Honnét is kellene tudnia? Azt gyanítja, hogy az íráshoz köze van, de ez minden.
Utazóköpenyének csuklyáját közben a fejére hajtja, mert bár nappali még az óra, az idő csípős idekint. Elvigyorodik azon, ahogy elnézi magukat. Hiába mosdott meg és szedte rendbe a gönceit, az alapfelállás nem változott semmit. Koldus és királyfiként járják a poros-havas országutat.*
- Ott Artheniorban miért nem egy gyomrossal ébresztettél? Ne érts félre, örülök hogy nem tetted, de mégis. Tíz lógazdából kilenc azzal szokott.
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:07:36
Üzenet elküldve: 2014-12-26 20:07:36
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Ott hagyja a lányt a kikötőben. A bánat nem ismeretlen, vagy érthetetlen a számára egyszerűen csak használhatatlan és értéktelen amiből megint csak nem fog meggazdagodni. Kár, pedig egy jobb fajta hajót, szívesen elkötött volna, már csak az újdonság varázsa miatt is.
Nem mondhatni, hogy jobb vagy rosszabb lett a helyzete, pont ugyanolyan céltalanul bolyong tovább mint ahogy azt eddig is tette, és indul ezúttal az erdő irányába. Reméli ezúttal nem fut bele a Thargok embereibe. Hiába, sokan vannak és nem is annyira idióták mint azt a nagy átlagtól várni lehetne.* ~Csak egyszer lenne már szerencsém.~ *Sóhajt egy nagyot. Úgy tűnik a várva várt nagy fogás még várat magára, de legalább egy darabig folytathatja az éjszakai életmódot. Mikor a csillagok világítanak fölötte és az éj leple eltakarja úgy érzi legyőzhetetlen. Most se a városőrök, se szörnyek, de még Thargarod harcosai se jelenthetnek veszélyt a számára, ilyenkor úgy érzi legyőzhetetlen.*
Nem mondhatni, hogy jobb vagy rosszabb lett a helyzete, pont ugyanolyan céltalanul bolyong tovább mint ahogy azt eddig is tette, és indul ezúttal az erdő irányába. Reméli ezúttal nem fut bele a Thargok embereibe. Hiába, sokan vannak és nem is annyira idióták mint azt a nagy átlagtól várni lehetne.* ~Csak egyszer lenne már szerencsém.~ *Sóhajt egy nagyot. Úgy tűnik a várva várt nagy fogás még várat magára, de legalább egy darabig folytathatja az éjszakai életmódot. Mikor a csillagok világítanak fölötte és az éj leple eltakarja úgy érzi legyőzhetetlen. Most se a városőrök, se szörnyek, de még Thargarod harcosai se jelenthetnek veszélyt a számára, ilyenkor úgy érzi legyőzhetetlen.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2014-12-25 20:17:20
Üzenet elküldve: 2014-12-25 20:17:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A kikötőből a város felé vezető erdei ösvényen találja magát. Elindul a város felé, miközben fürkészi az erdő belsejét. Emlékezteti a régi otthonára, mindenre ami neki valaha is kedves volt. Végiggondolja hogy is fog nekilátni a keresésnek, de tudja, hogy mindeközben pénzt is kell keresnie valahogy. Nem véletlenül tanult meg annyi mindent a túlélésről.*
~Ha beértem a városba muszáj lesz megszállnom valahol. Már három napja nem aludtam, és kezdek nagyon elfáradni~
*Fáradtságától eltekintve immár szaporább léptekkel indul meg a város felé. Tudja jól, hogy nem adhatja fel, nem fordíthat hátat semminek amiben hisz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:48:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Ha beértem a városba muszáj lesz megszállnom valahol. Már három napja nem aludtam, és kezdek nagyon elfáradni~
*Fáradtságától eltekintve immár szaporább léptekkel indul meg a város felé. Tudja jól, hogy nem adhatja fel, nem fordíthat hátat semminek amiben hisz.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.26 21:48:05, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718