*Hát vége lett a toronyban tett látogatásának, alig tölthetett ott egy napot, és már indult is tovább a városba. Hiába, ha vár a munka, hát vár a munka. A madárijesztőt a biztonság kedvéért a mágustoronyban hagyta, elvégre talán a városiak sem néznék túl jó szemmel, hogy... hát egy beszélő madárijesztőt, aki ráadásul sétálgat is, meg úgy egyáltalán hús-vér embernek képzeli magát. Valamiért a városi népek sem kedvelik jobban az ilyesmit, mint a barbárok... Mellesleg legszívesebben már este elindult volna, de hát az erdő átkozottul veszélyes éjjel, és a fene se akarja, hogy megzabálják a farkasok. Nem hangzik túl dicsőséges halálnak, meg hát... Zrekil éppenséggel sehogyan nem akar egyelőre meghalni. Ezért töltötte az éjszakát inkább a toronyban, és indult útnak kora reggel. Már teljesen kivilágosodott, mire az ösvényre tévedt, így remélhetőleg már nincs mitől tartania.
Mellesleg nem is baj, hogy egy éjszakát még a toronyban töltött, hiszen a mestere csak ma reggel osztotta meg vele az amúgy korántsem elhanyagolható információt, miszerint tud egy eladó kúriát a városban. Biztosan akad ott több is, legalábbis Zrekil így véli, de majd kiderül, hogy az igényeinek melyik felel meg a legjobban. Botorság volna azt feltételezni, hogy bármelyik megteszi. Nem, az igazság az, hogy ha még talál is nagyjából igényeinek megfelelőt, azzal is rengeteg munka lesz, mire sikerül majd neki megfelelő módon kicsinosítani, mindent igényei szerint kialakítani... De egyszer készen lesz, és akkor majd elválik, megérte-e a rengeteg pénzt. Viszont most ehelyett indokolt lenne inkább az ösvényre koncentrálni, nehogy megint eltévedjen, mint legutóbb, és valami táborban találja magát... elvégre ahol egy van, ott lehet több is. Ahol meg sok van, ott biztosan van barátságtalan népcsoport is, akik nem olyan kulturáltak, mint a Thargarod tábor lakói.
Mondjuk az ösvényt még csak-csak tudja követni, a probléma majd talán az erdőben adódhat, habár nagyon bízik benne, hogy nem lesznek problémái, ha már egyszer ennyit járt ezelőtt az erdőben. Volt már itt Allynnal, Allyn nélkül, a madárijesztővel, és most is, ez már a sokadik alkalom, hogy így kíván a kikötőből Artheniorba jutni, hát csak nem fog ezúttal se eltévedni. Hamarosan fel is tűnik előtte az 'ösvény vége', vagy az erdő kezdete, ahogy tetszik. A rejtélyes rengeteg ezúttal sem bizalomgerjesztő, meglepő, hogy a fák lombja mennyire kevés fényt enged át... és hogy milyen sötét van odabent még így is.*