Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:03:10
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:03:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Manuri nem nagyon tudja követni az eseményeket, egy mukkot sem ért abból mi történik a hegyen, csak annyit tud, hogy neki a városba kell eljutnia és úgy tűnik vannak még páran akik arra indulnak. Ha nem is feltétlen velük, de a közelükben szedi a lábait ő is. Előttük, vagy utánuk, az nem érdekes, ám ha valakinek megint kedve támadna leütni, vagy kirabolni, vagy akármi akkor biztosan segítségére siethetnek a Vashegyi vándorok. Már ha akarnak, persze.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 21:09:23
Üzenet elküldve: 2015-06-26 21:09:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Khan, Liah, Jane //
*Nemigen figyeli, az út merre vezet, annyira igyekszik nem kettétörni a lelkét nyomó, égető csalódás alatt, hogy szinte fel sem tűnik neki, hogy elhagyják a füstfedte hegyet, s a kopár, szomorú dombokat bólogató szederbokrok, utóbb vénséges tölgyek vagy szelíd juharfák váltják. Amint távolabb kerülnek, s az idő is telik, úgy enyhül a késztetés, hogy földre vágja magát, és embriópózban nyöszörögjön, vagy épp puszta kézzel belezzen ki valami arra járó állatot, dühével vérvörösre festve kezét, arcát, a világot. Szinte nem is gondolkodik, csak lép együtt a lóval, egyik láb a másik után, minden koppanással távolabb eddigi életétől: az indokoltál jóval figyelmesebben, hosszabban tanulmányozza, miként járnak ringatót a fekete foltok a selymes, fehér szőrön az őt messzire vivő állat bőre alatt simuló fáradhatatlan, ruganyos izmain.
Hamar telik a nap, csak arra kapja fel fejét, hogy egy tisztás szélén állnak. Pár óra, aztán beesteledik, Khan meg szemmel láthatólag itt szándékszik tölteni az éjszakát. Neki mindegy. Egykedvűn lekászálódik az állatról, fához köti, lecuccolja. Míg a pasas, meg a többiek táborozáshoz készülődnek, ő félszegen a fák közé vág.*
- Keresek vizet. - *A lányokra pillant, hátha ők is tisztálkodni vágynak, de nem foglalkoztatja igazán, jönnek-e vele vagy sem. A hegyről lekanyargó, karcsú patakot keresi, s ha rátalál, belegázol. Hosszasan nagyfürdik, gondosan kimossa hajából a füstöt, arcáról a hamut, az út porát tagjairól. A hóhűs, kristálytiszta víz mintha forrongó lelkét is tisztábbra mosná, azon veszi hát észre magát, hogy a partra dobva hagyta ruháival együtt a kétségek, a mellkasán fészkelő kínzó csalódottság egy részét is.
Mikor visszatér az apró tűzkörhöz, ahol Khan, a kis házias sütöget buzgón, már szinte csak fáradt. Szívesen veszi, ha a pasas mellékuporodik, jó darabig elrágcsál a szalonnabőrön. Kenyeret tör, ha Gabrien, meg a két lány is melléjük ül, feléjük nyújtja. Ha a vacsora fogytán, már-már hajlandó részt venni a konstruktív elmélkedésekben is.*
- A városba kéne mennünk. - *Hangja rekedtes, hiába, megterhelő majd félnapnyit hallgatni annak, aki egész eddigi életét cserfeléssel töltötte.* - Egyáltalán, az milyen messze van?
*A többiekre néz, hátha ők jobban ismerik a terepet, vagy kialakultabb a koncepciójuk a jövővel kapcsolatban. Mivel Rili sem vadász, sem harcos, a túlélési esélyei civilizálatlan környezetben erőst közelítenek a nullához. A civilizálatlan alatt pedig jelen esetben ért minden olyan színt, ahol a nap nem azzal fejeződik be, hogy valaki sült szalonnát tol az orra alá. Szeretné először hallani, a többiek miként vélekednek a továbbiakról, de figyelme a fáradtságtól minduntalan erre-arra elkanyarog.*
- Amerre ti, arra én is. - *Összegzi végül azt, amire jutott a nagy gubbasztások közepette. Lábait maga alá húzza, állát két karján nyugtatja szórakozottan elnézegeti, ahogy Khan elnyúlik mellette. A békés, álmos táj, az érzelmi kimerültség okán néminemű megdöbbenéssel realizálja, hogy a jövőn agyalni ma aligha fog tovább. A mai napra más vágya sincs, minthogy leheveredjen ő is, Khan hozzá közelebb eső karhajlatába kucorodjon, és bambán hallgassa tovább a társaság arcait meleg fénnyel megfestő, vidám kicsiny lángok táncának halk, egykedvű pattogását a száraz fán.*
// Gabrien, Khan, Liah, Jane //
*Nemigen figyeli, az út merre vezet, annyira igyekszik nem kettétörni a lelkét nyomó, égető csalódás alatt, hogy szinte fel sem tűnik neki, hogy elhagyják a füstfedte hegyet, s a kopár, szomorú dombokat bólogató szederbokrok, utóbb vénséges tölgyek vagy szelíd juharfák váltják. Amint távolabb kerülnek, s az idő is telik, úgy enyhül a késztetés, hogy földre vágja magát, és embriópózban nyöszörögjön, vagy épp puszta kézzel belezzen ki valami arra járó állatot, dühével vérvörösre festve kezét, arcát, a világot. Szinte nem is gondolkodik, csak lép együtt a lóval, egyik láb a másik után, minden koppanással távolabb eddigi életétől: az indokoltál jóval figyelmesebben, hosszabban tanulmányozza, miként járnak ringatót a fekete foltok a selymes, fehér szőrön az őt messzire vivő állat bőre alatt simuló fáradhatatlan, ruganyos izmain.
Hamar telik a nap, csak arra kapja fel fejét, hogy egy tisztás szélén állnak. Pár óra, aztán beesteledik, Khan meg szemmel láthatólag itt szándékszik tölteni az éjszakát. Neki mindegy. Egykedvűn lekászálódik az állatról, fához köti, lecuccolja. Míg a pasas, meg a többiek táborozáshoz készülődnek, ő félszegen a fák közé vág.*
- Keresek vizet. - *A lányokra pillant, hátha ők is tisztálkodni vágynak, de nem foglalkoztatja igazán, jönnek-e vele vagy sem. A hegyről lekanyargó, karcsú patakot keresi, s ha rátalál, belegázol. Hosszasan nagyfürdik, gondosan kimossa hajából a füstöt, arcáról a hamut, az út porát tagjairól. A hóhűs, kristálytiszta víz mintha forrongó lelkét is tisztábbra mosná, azon veszi hát észre magát, hogy a partra dobva hagyta ruháival együtt a kétségek, a mellkasán fészkelő kínzó csalódottság egy részét is.
Mikor visszatér az apró tűzkörhöz, ahol Khan, a kis házias sütöget buzgón, már szinte csak fáradt. Szívesen veszi, ha a pasas mellékuporodik, jó darabig elrágcsál a szalonnabőrön. Kenyeret tör, ha Gabrien, meg a két lány is melléjük ül, feléjük nyújtja. Ha a vacsora fogytán, már-már hajlandó részt venni a konstruktív elmélkedésekben is.*
- A városba kéne mennünk. - *Hangja rekedtes, hiába, megterhelő majd félnapnyit hallgatni annak, aki egész eddigi életét cserfeléssel töltötte.* - Egyáltalán, az milyen messze van?
*A többiekre néz, hátha ők jobban ismerik a terepet, vagy kialakultabb a koncepciójuk a jövővel kapcsolatban. Mivel Rili sem vadász, sem harcos, a túlélési esélyei civilizálatlan környezetben erőst közelítenek a nullához. A civilizálatlan alatt pedig jelen esetben ért minden olyan színt, ahol a nap nem azzal fejeződik be, hogy valaki sült szalonnát tol az orra alá. Szeretné először hallani, a többiek miként vélekednek a továbbiakról, de figyelme a fáradtságtól minduntalan erre-arra elkanyarog.*
- Amerre ti, arra én is. - *Összegzi végül azt, amire jutott a nagy gubbasztások közepette. Lábait maga alá húzza, állát két karján nyugtatja szórakozottan elnézegeti, ahogy Khan elnyúlik mellette. A békés, álmos táj, az érzelmi kimerültség okán néminemű megdöbbenéssel realizálja, hogy a jövőn agyalni ma aligha fog tovább. A mai napra más vágya sincs, minthogy leheveredjen ő is, Khan hozzá közelebb eső karhajlatába kucorodjon, és bambán hallgassa tovább a társaság arcait meleg fénnyel megfestő, vidám kicsiny lángok táncának halk, egykedvű pattogását a száraz fán.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 20:37:39
Üzenet elküldve: 2015-06-26 20:37:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
* A hegyről lefelé még csak komótosan bandukol, majd az ösvénynél gyorsabb tempóra kapcsol és vágtába ugrik Szelíddel. Jó ötlet volt elkísérni a törzset arra az útra, de csak addig, utána vissza is tért volna ide. Igen, így tervezte, de a helyzet úgy alakult, hogy más módon kell megszoknak az emberek és mások népes tömegét, újra. Pedig jó törzs volt ez, most már mindegy, nem tud úgy sem tenni semmit. S mit is tehetne? Senki volt itt, bár amúgy is csak egy senki, nem a törzs tagja, sem barát. Csak egy alkalmi társ vadászatra, őrzésre. *
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:27:35
Üzenet elküldve: 2015-06-26 19:27:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Amerre a szél visz //
// Gabrien, Rilai, Liah //
*Morran és nyújtózik egyet a ló nyergében: ideje az egész parádét rendbe tennie magában. Ok-okozatot megvizsgálni és döntésre jutni annak tekintetében, hogy a jövőben soha ne essék hasonló hibába. A tharg vezért nagy embernek tartotta, érte hajlandó volt az elveinek egy részétől is megválni, hogy jobb szolgálatára legyen a törzsnek és annak az illuzórikus képnek, ami az erőddel együtt dőlt össze. Érti még Isuriit is, ahogy megpróbálja a tanácstalanok lelkét bizonysággal, vagy talán inkább reménnyel megtölteni, de a félszemű ebből már nem kér. Nem viseltet rosszindulattal vagy haraggal senki iránt, a maga módján még a fehér hajú máguslányt is kedveli bizonyos tulajdonságai miatt, rosszat emiatt nem is kíván a Thargodar vérnek. De melléállni nem tud és nem is akar. Félre kell tennie azt az embert, akivé erőnek erejével akart válni és visszahívja azt a másikat, amit száműzött. Ennek lépi meg első fokát azzal, hogy szakít a törzsszövetség megmaradó tagjaival és saját akaratával vág magának ösvényt Lanawinen.
Az elhozott ládát odaszíjazza háta mögé a nyereghez, egy pihenő alkalmával majd átkutatja, hogy milyen mértékben „fizették ki”. A város felé tartókból ötfős társaság kerekedik. Gabrient már elképzelni sem tudja Janemita nélkül, az ő személye által válnak kvintetté. Az arcokat egyesével megvizsgálva rövid-tömören jut ugyanarra a konklúzióra: csalódottak, dühösek és tanácstalanok is. Utóbbit például Lián és Rilain látja leginkább, míg Gabrienen olyan haragot, ami épp a türtőztetés határát ingerli. Természetes, hogy így éreznek, a legtöbbjüknek (még Khannak is) olyan otthont jelentett a fennsík, amiért érdemes küzdeni, Kagan pedig, mint egy jól kanyarított történet pocsék befejezéséül, egy tollvonással elvette tőlük mindezt. Érdekes lenne végigjárni azt a gondolatot, hogy ki és mennyire raboltatott meg. Ha pusztán az időt nézné csak, már az önmagában is hatalmas pazarlásnak tűnik, hát még az évek(?) során hullajtott vér és verejték mennyisége. Nem mind veszett oda hasztalanul, a zsoldos is eszerint cselekedett. Ha tudatosan ezt megfogalmazni képtelen is, hisz a ciklikusságban, hogy az események egyetlen folyamatos láncolatot alkotnak, még akkor is, ha egy ember halálakor azt végérvényűnek tekintik (ehhez a megöltnek azért nyilván volnának hozzáfűznivalói).
Lekaptatnak a szerpentinről, és ha nem is utoljára, jó ideig nem hiszi, hogy bármelyikük e hely felé nézne újra. Ő nem fog. Sok éven keresztül élt egy olyan múltat, ahol démonok lakoztak. Ma már nem többek olyan emlékeknél, amelyeket a megfelelő helyen tudhat.
A kis létszámú kompánia egy darabig biztosan szótlan marad, gondolataikban Khan sem zavarja meg őket, ő leginkább azzal foglalkozik, ami a következő kanyar után várja: táborhelyet keres, ahol az éjszaka meghúzzák magukat. Számára nem különösebben sietős az út Artheniorba, a város őelőtte is itt volt már, házai (még ha nem is ilyen formájukban) pedig állni fognak azután is, hogy őt elszólítják innét évei.
Egy olyan erdőszélt választ maguknak (de magának biztosan), ahol tábort verhetnek, megpihenhetnek. Remek dolguk lesz, mert mielőtt kitörött volna az amon ruadhi pánik tábori szakács is volt egy ideig. Összeüt majd egy remek vacsorát, ha a folyó mellett haladtak volna kipecázhatna onnét is valamit, de desszertnek legalábbis kerít valami vackot. A forgatókönyv ugyanaz, mint minden táborverésnél. Lovakat kikötni, tűznek valót gyűjteni és gondoskodni arról, hogy enni is legyen mit. Az utolsóval aligha akadhat gondjuk, fél napi járóföldre lehetnek a fennsíktól, mire elérkezik a délután. Rilai szekeréről pedig hozhattak magukkal elégséges élelmet egyetlen napfordulóra. Nyársat farag magának valami piszkafából, mikorra a tűz víg ropogásba kezd. Reméli, hogy Thargarod tűzvészéhez képest ezek a kis huncut lángnyelvek nem rántják vissza társait a melankóliába.*
- Ami megtörtént, megtörtént. Foglalkozzunk azzal, merre tovább. - *Elsősorban a három nőre kíváncsi, mert annyit bizonyosan tud, hogy ő megmarad barátja oldalán, bármit forgasson is a hóhajú a fejében. A tűzkörnél Rilai mellé ül, odanyújtva egy készre sült szalonnát és személye általa valamiféle biztonságot is (talán). Mindük közül talán övé volt a legnagyobb törés lélekben, és minden gyermeteg évődésük dacára, a szemkötős martalóc szívén hordozza a bestia sorsát.*
- Először keresek egy vajákost, aki talán emberi nyelven is el tud magyarázni néhány dolgot. Aztán kardélre hányom a várost övező egész majorságot. - *Szórakozottan beszél egy olyan „tervről”, amiről a túl sok katonásdit játszó kisfiúk szoktak ábrándozni. Komolytalanul, persze (részben).
Az estebéd után, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az elmúlt nap tragikomédiája után, hanyatt vágja magát, kezét tarkójára kulcsolja és figyelme egy részét a csillagok bámulásának szenteli. Azok, mint mindig, most is lesajnálón tekintenek vissza az alattuk élő parányokra.*
~ Kelet szele még nem ült el. ~
// Gabrien, Rilai, Liah //
*Morran és nyújtózik egyet a ló nyergében: ideje az egész parádét rendbe tennie magában. Ok-okozatot megvizsgálni és döntésre jutni annak tekintetében, hogy a jövőben soha ne essék hasonló hibába. A tharg vezért nagy embernek tartotta, érte hajlandó volt az elveinek egy részétől is megválni, hogy jobb szolgálatára legyen a törzsnek és annak az illuzórikus képnek, ami az erőddel együtt dőlt össze. Érti még Isuriit is, ahogy megpróbálja a tanácstalanok lelkét bizonysággal, vagy talán inkább reménnyel megtölteni, de a félszemű ebből már nem kér. Nem viseltet rosszindulattal vagy haraggal senki iránt, a maga módján még a fehér hajú máguslányt is kedveli bizonyos tulajdonságai miatt, rosszat emiatt nem is kíván a Thargodar vérnek. De melléállni nem tud és nem is akar. Félre kell tennie azt az embert, akivé erőnek erejével akart válni és visszahívja azt a másikat, amit száműzött. Ennek lépi meg első fokát azzal, hogy szakít a törzsszövetség megmaradó tagjaival és saját akaratával vág magának ösvényt Lanawinen.
Az elhozott ládát odaszíjazza háta mögé a nyereghez, egy pihenő alkalmával majd átkutatja, hogy milyen mértékben „fizették ki”. A város felé tartókból ötfős társaság kerekedik. Gabrient már elképzelni sem tudja Janemita nélkül, az ő személye által válnak kvintetté. Az arcokat egyesével megvizsgálva rövid-tömören jut ugyanarra a konklúzióra: csalódottak, dühösek és tanácstalanok is. Utóbbit például Lián és Rilain látja leginkább, míg Gabrienen olyan haragot, ami épp a türtőztetés határát ingerli. Természetes, hogy így éreznek, a legtöbbjüknek (még Khannak is) olyan otthont jelentett a fennsík, amiért érdemes küzdeni, Kagan pedig, mint egy jól kanyarított történet pocsék befejezéséül, egy tollvonással elvette tőlük mindezt. Érdekes lenne végigjárni azt a gondolatot, hogy ki és mennyire raboltatott meg. Ha pusztán az időt nézné csak, már az önmagában is hatalmas pazarlásnak tűnik, hát még az évek(?) során hullajtott vér és verejték mennyisége. Nem mind veszett oda hasztalanul, a zsoldos is eszerint cselekedett. Ha tudatosan ezt megfogalmazni képtelen is, hisz a ciklikusságban, hogy az események egyetlen folyamatos láncolatot alkotnak, még akkor is, ha egy ember halálakor azt végérvényűnek tekintik (ehhez a megöltnek azért nyilván volnának hozzáfűznivalói).
Lekaptatnak a szerpentinről, és ha nem is utoljára, jó ideig nem hiszi, hogy bármelyikük e hely felé nézne újra. Ő nem fog. Sok éven keresztül élt egy olyan múltat, ahol démonok lakoztak. Ma már nem többek olyan emlékeknél, amelyeket a megfelelő helyen tudhat.
A kis létszámú kompánia egy darabig biztosan szótlan marad, gondolataikban Khan sem zavarja meg őket, ő leginkább azzal foglalkozik, ami a következő kanyar után várja: táborhelyet keres, ahol az éjszaka meghúzzák magukat. Számára nem különösebben sietős az út Artheniorba, a város őelőtte is itt volt már, házai (még ha nem is ilyen formájukban) pedig állni fognak azután is, hogy őt elszólítják innét évei.
Egy olyan erdőszélt választ maguknak (de magának biztosan), ahol tábort verhetnek, megpihenhetnek. Remek dolguk lesz, mert mielőtt kitörött volna az amon ruadhi pánik tábori szakács is volt egy ideig. Összeüt majd egy remek vacsorát, ha a folyó mellett haladtak volna kipecázhatna onnét is valamit, de desszertnek legalábbis kerít valami vackot. A forgatókönyv ugyanaz, mint minden táborverésnél. Lovakat kikötni, tűznek valót gyűjteni és gondoskodni arról, hogy enni is legyen mit. Az utolsóval aligha akadhat gondjuk, fél napi járóföldre lehetnek a fennsíktól, mire elérkezik a délután. Rilai szekeréről pedig hozhattak magukkal elégséges élelmet egyetlen napfordulóra. Nyársat farag magának valami piszkafából, mikorra a tűz víg ropogásba kezd. Reméli, hogy Thargarod tűzvészéhez képest ezek a kis huncut lángnyelvek nem rántják vissza társait a melankóliába.*
- Ami megtörtént, megtörtént. Foglalkozzunk azzal, merre tovább. - *Elsősorban a három nőre kíváncsi, mert annyit bizonyosan tud, hogy ő megmarad barátja oldalán, bármit forgasson is a hóhajú a fejében. A tűzkörnél Rilai mellé ül, odanyújtva egy készre sült szalonnát és személye általa valamiféle biztonságot is (talán). Mindük közül talán övé volt a legnagyobb törés lélekben, és minden gyermeteg évődésük dacára, a szemkötős martalóc szívén hordozza a bestia sorsát.*
- Először keresek egy vajákost, aki talán emberi nyelven is el tud magyarázni néhány dolgot. Aztán kardélre hányom a várost övező egész majorságot. - *Szórakozottan beszél egy olyan „tervről”, amiről a túl sok katonásdit játszó kisfiúk szoktak ábrándozni. Komolytalanul, persze (részben).
Az estebéd után, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az elmúlt nap tragikomédiája után, hanyatt vágja magát, kezét tarkójára kulcsolja és figyelme egy részét a csillagok bámulásának szenteli. Azok, mint mindig, most is lesajnálón tekintenek vissza az alattuk élő parányokra.*
~ Kelet szele még nem ült el. ~
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:24:20
Üzenet elküldve: 2015-06-26 13:24:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
// Se veled, se nélküled//
*Meglepi a nőstény megjelenése. Több okból is. Egyrészt nem számított rá, hogy valaki utána jön, leáll vele, sőt, egyenesen hozzá csatlakozik. Másrészt egy igen hosszadalmas gondolatmenetet tört meg a Beste. Nariina agya éppen akörül járt, hogy hova is tovább, mit kezdjen magával. Amikor a Thargodarok közé érkezett, lehetett volna helye, ha nem alakul ki ez a zűrzavar. Persze nem azért, mert bárki szerette, vagy akár csak kedvelte volna a nőstényt, puszta haszonlesésből és a lehetőségek felismeréséből tevődött össze az érzet, ami itt tartotta. Nem akart új otthonra találni, de nem is kereste, nagyjából azóta, hogy a felszínre érkezett és nem is igazán tudta, merre menjen tovább.*
~ Egy új otthon ígérete indította el Kagant is... Egy új otthon ígérete.~
*Ez a gondolat valahol azonnal el is kezd gyökeret verni fejében, szélvész sebességgel beágyazódva agyának minden szegletébe. Talán majd egyszer... Természetesen a haszonvágyás és lesés, meg persze a különböző előnyök és egyéb élvezetek keresése és találása a Thargodarok és Nariina között kölcsönös volt, most viszont, nincsen kivel kölcsönösnek lenni, újra egyedül maradt, ahogy élt már hosszú-hosszú évek óta. Egészen addig, míg meg nem jelenik Medliel és nem közli, hogy ő márpedig csatlakozik. Nariinának nincs is sok ellenvetnivalója, hiszen, valamiért eljutottak egy bizonyos szintre a bestiával, valami olyanra, ahol, ha bizalom nem is, az a fajta kötelék kialakult és kialakulhatott köztük, amely a felszínre keveredett sötételfnél jelenik meg. Még akkor is, ha Medliel nem mélységben született, de mélységi és még nőstény is. Nincs Kagan, nincs kiért rivalizálniuk sem, és a későbbiekben nem is tűnik valószínűnek, hogy bárkiért rivalizálni akarjanak. Hiszen, az érdekek minden mást felülírnak.*
- Akkor tarts velem.
*Veti oda nemes egyszerűséggel a másiknak a szavakat, a csuklya rejtekéből, anélkül, hogy felpillantana Medlielre. Csak nyugodtan, két mélységi a világ ellen...*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.26 13:26:13
*Meglepi a nőstény megjelenése. Több okból is. Egyrészt nem számított rá, hogy valaki utána jön, leáll vele, sőt, egyenesen hozzá csatlakozik. Másrészt egy igen hosszadalmas gondolatmenetet tört meg a Beste. Nariina agya éppen akörül járt, hogy hova is tovább, mit kezdjen magával. Amikor a Thargodarok közé érkezett, lehetett volna helye, ha nem alakul ki ez a zűrzavar. Persze nem azért, mert bárki szerette, vagy akár csak kedvelte volna a nőstényt, puszta haszonlesésből és a lehetőségek felismeréséből tevődött össze az érzet, ami itt tartotta. Nem akart új otthonra találni, de nem is kereste, nagyjából azóta, hogy a felszínre érkezett és nem is igazán tudta, merre menjen tovább.*
~ Egy új otthon ígérete indította el Kagant is... Egy új otthon ígérete.~
*Ez a gondolat valahol azonnal el is kezd gyökeret verni fejében, szélvész sebességgel beágyazódva agyának minden szegletébe. Talán majd egyszer... Természetesen a haszonvágyás és lesés, meg persze a különböző előnyök és egyéb élvezetek keresése és találása a Thargodarok és Nariina között kölcsönös volt, most viszont, nincsen kivel kölcsönösnek lenni, újra egyedül maradt, ahogy élt már hosszú-hosszú évek óta. Egészen addig, míg meg nem jelenik Medliel és nem közli, hogy ő márpedig csatlakozik. Nariinának nincs is sok ellenvetnivalója, hiszen, valamiért eljutottak egy bizonyos szintre a bestiával, valami olyanra, ahol, ha bizalom nem is, az a fajta kötelék kialakult és kialakulhatott köztük, amely a felszínre keveredett sötételfnél jelenik meg. Még akkor is, ha Medliel nem mélységben született, de mélységi és még nőstény is. Nincs Kagan, nincs kiért rivalizálniuk sem, és a későbbiekben nem is tűnik valószínűnek, hogy bárkiért rivalizálni akarjanak. Hiszen, az érdekek minden mást felülírnak.*
- Akkor tarts velem.
*Veti oda nemes egyszerűséggel a másiknak a szavakat, a csuklya rejtekéből, anélkül, hogy felpillantana Medlielre. Csak nyugodtan, két mélységi a világ ellen...*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.26 13:26:13
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 12:26:44
Üzenet elküldve: 2015-06-26 12:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
- Hát, remélem nem tévesztettem össze valami mással. *Kuncog a bogyókat említve. Igaz, ha valamiben, hát abban az egyben biztos, hogy jó növényeket szedett össze. A sok hónapnyi bujkálás során már kitanulta,
Ami viszont a vonalait illeti, hát ekkor nem pirul el, csak kajánul vigyorog. Ezt tudja, hiszen vissza is él vele mindig, amikor csak lehetősége van rá, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a külső egy olyan dolog, amit készen kapunk. Bár rontani lehet rajta, de ettől nem tart. Amilyen mozgásban van állandóan, meglepő lenne, ha elhízna. Viszont ezektől függetlenül is örül, hogy így kora reggel már bezsebelhetett egy bókot.*
- Nem fogok kullogni. *Jelenti ki határozottan, magasra szegett állal, miközben újabb apróságot dob a szájába, ezúttal már sikeresen. * Mivel, ha elfáradok, te leszel olyan kedves és a hátadra kapsz. *Incselkedő kacsintás, a tőle megszokott vigyorgással fűszerezve, majd szétharapja a termést.
Mi mást is tehetne a férfi egy ilyen idétlen elszólás után, mint kérdőn felvonni a szemöldökét? Hát ez nem is lepi meg, maga is így reagálna, ha így egy ilyen félkegyelművel hozná össze a sors. Legalábbis pontosan így érzi magát a saját maga által teremtett helyzetben, amikor összevissza hadovál. Vagy legalábbis látszólag. Hiszen az, hogy elkapta a másik kezét ösztönösen történt, ahogy az ajkán kiejtett szavak is. Tényleg tetszik neki a másik reggeli, kócos ábrázata, van benne valami huncutság.*
- Helyes. *Vágja rá vidáman, de hamar leolvad az öröm az arcáról a keresztkérdés következtében. Beharapja a száját és egy csiga lassúságával fordul sarkon, hogy szembe kerüljön a másikkal.*
~Affene…Hát ez kínos.~
*Érezhetően, sőt inkább láthatóan nagyon kutat a fejében valami halandzsa után, amivel gyorsan elterelheti a témát, de ezzel sikerül megfogni.*
- Hát… elfelejtettem... *Böki ki, anélkül, hogy ezt átgondolná. De már rögtön fő is a feje a hihetetlen válasz után. Mégis, hogy lehetne elfelejteni varrni? Újabb képen vágást is megérdemelne saját magától, vagy legalábbis kettőt. Hazudni sosem tudott, bár folyamatosan próbálkozik vele, de mindig jön egy-egy olyan kérdés, amivel sikerül sarokba szorítani.*
- Ó, azt mondtam volna, hogy cseléd voltam? *Zavartan kacarászik, tovább rontva a helyzetet.* Milyen hülyeségeket hordok én össze a rumtól. Olyan udvarlányféle voltam, tudod, az én ruhámat is másik varrták. *Magyarázza immár, a fűző bekapcsolása közben. Haját oldalra vonja és a hátán előrehúzza, hogy ne akadályozza a férfit a női ruhával való viaskodásában. Szerencséjére kapóra jön a füst az erdő felől, így rögtön igyekszik is terelni a témát.*
- Ebben az évszakban gyakoriak a tüzek. *Mondja kissé komoran, bár közben maga is elgondolkodik, mi történhetett a Thargodarok háza táján. Semmiféle érzelmi szál nem köti hozzájuk, igazából nem is érdeklik, de mégis elborzad, ha belegondol milyen lehet a tűz elől menekülni. A végén viszont elvigyorodik, amikor a tűzmágusra néz. Végül is, ő maga is ezt teszi, csak más értelemben.*
- Igazad van. Ez itt nem biztonságos. *Bólint és felcsatolja a fegyverét, magára kanyarítja a köpenyét, majd a batyuját, amibe beledobja a rumot, s végül megigazítja a haját. Azért az övé mégis jobban mutat, ha rendezett.
Az erdő felé menetben pedig néhány percnyi csend után dumálni kezd.*
- Te már sokat olvastál, tudsz valami a diplomáciáról? Esetleg adhatnál pár ötletet, mert visszagondolva a barbár vezérrel való tárgyalásomra… Inkább ne is gondoljunk rá vissza. *Kacagja el a dolgot. A mai napig nem tudja Taug miért rájuk bízta ezt a feladatot, hisz ismeri magát és Nadaet is és a vér ott sem vált vízzé. Annak ellenére, hogy egész gyerekkorában ilyeneket hallgatott az apja mellett, de már akkor sem érdekelte, így többnyire elengedte ezeket a füle mellett és titokban étellel dobálta azokat, akik pont nem figyeltek.*
- Hát, remélem nem tévesztettem össze valami mással. *Kuncog a bogyókat említve. Igaz, ha valamiben, hát abban az egyben biztos, hogy jó növényeket szedett össze. A sok hónapnyi bujkálás során már kitanulta,
Ami viszont a vonalait illeti, hát ekkor nem pirul el, csak kajánul vigyorog. Ezt tudja, hiszen vissza is él vele mindig, amikor csak lehetősége van rá, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a külső egy olyan dolog, amit készen kapunk. Bár rontani lehet rajta, de ettől nem tart. Amilyen mozgásban van állandóan, meglepő lenne, ha elhízna. Viszont ezektől függetlenül is örül, hogy így kora reggel már bezsebelhetett egy bókot.*
- Nem fogok kullogni. *Jelenti ki határozottan, magasra szegett állal, miközben újabb apróságot dob a szájába, ezúttal már sikeresen. * Mivel, ha elfáradok, te leszel olyan kedves és a hátadra kapsz. *Incselkedő kacsintás, a tőle megszokott vigyorgással fűszerezve, majd szétharapja a termést.
Mi mást is tehetne a férfi egy ilyen idétlen elszólás után, mint kérdőn felvonni a szemöldökét? Hát ez nem is lepi meg, maga is így reagálna, ha így egy ilyen félkegyelművel hozná össze a sors. Legalábbis pontosan így érzi magát a saját maga által teremtett helyzetben, amikor összevissza hadovál. Vagy legalábbis látszólag. Hiszen az, hogy elkapta a másik kezét ösztönösen történt, ahogy az ajkán kiejtett szavak is. Tényleg tetszik neki a másik reggeli, kócos ábrázata, van benne valami huncutság.*
- Helyes. *Vágja rá vidáman, de hamar leolvad az öröm az arcáról a keresztkérdés következtében. Beharapja a száját és egy csiga lassúságával fordul sarkon, hogy szembe kerüljön a másikkal.*
~Affene…Hát ez kínos.~
*Érezhetően, sőt inkább láthatóan nagyon kutat a fejében valami halandzsa után, amivel gyorsan elterelheti a témát, de ezzel sikerül megfogni.*
- Hát… elfelejtettem... *Böki ki, anélkül, hogy ezt átgondolná. De már rögtön fő is a feje a hihetetlen válasz után. Mégis, hogy lehetne elfelejteni varrni? Újabb képen vágást is megérdemelne saját magától, vagy legalábbis kettőt. Hazudni sosem tudott, bár folyamatosan próbálkozik vele, de mindig jön egy-egy olyan kérdés, amivel sikerül sarokba szorítani.*
- Ó, azt mondtam volna, hogy cseléd voltam? *Zavartan kacarászik, tovább rontva a helyzetet.* Milyen hülyeségeket hordok én össze a rumtól. Olyan udvarlányféle voltam, tudod, az én ruhámat is másik varrták. *Magyarázza immár, a fűző bekapcsolása közben. Haját oldalra vonja és a hátán előrehúzza, hogy ne akadályozza a férfit a női ruhával való viaskodásában. Szerencséjére kapóra jön a füst az erdő felől, így rögtön igyekszik is terelni a témát.*
- Ebben az évszakban gyakoriak a tüzek. *Mondja kissé komoran, bár közben maga is elgondolkodik, mi történhetett a Thargodarok háza táján. Semmiféle érzelmi szál nem köti hozzájuk, igazából nem is érdeklik, de mégis elborzad, ha belegondol milyen lehet a tűz elől menekülni. A végén viszont elvigyorodik, amikor a tűzmágusra néz. Végül is, ő maga is ezt teszi, csak más értelemben.*
- Igazad van. Ez itt nem biztonságos. *Bólint és felcsatolja a fegyverét, magára kanyarítja a köpenyét, majd a batyuját, amibe beledobja a rumot, s végül megigazítja a haját. Azért az övé mégis jobban mutat, ha rendezett.
Az erdő felé menetben pedig néhány percnyi csend után dumálni kezd.*
- Te már sokat olvastál, tudsz valami a diplomáciáról? Esetleg adhatnál pár ötletet, mert visszagondolva a barbár vezérrel való tárgyalásomra… Inkább ne is gondoljunk rá vissza. *Kacagja el a dolgot. A mai napig nem tudja Taug miért rájuk bízta ezt a feladatot, hisz ismeri magát és Nadaet is és a vér ott sem vált vízzé. Annak ellenére, hogy egész gyerekkorában ilyeneket hallgatott az apja mellett, de már akkor sem érdekelte, így többnyire elengedte ezeket a füle mellett és titokban étellel dobálta azokat, akik pont nem figyeltek.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-26 01:53:22
Üzenet elküldve: 2015-06-26 01:53:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
*Mint kiderült, az ösvény a Kikötő felé vezet. De az út vége felé egyedül marad, mert a karaván másfelé megy, tehát egyedül folytathatja az útját. Így is nagyon sokat megspórolt, s nem kértek érte semmit. S biztonságban is volt, nem ártottak neki a vadak sem.
Ez az út sokkal tisztább mint a korábbi. Itt egy kicsit tágasabb a terep, nincs annyi fa. A hely sokkal világosabb, sokkal szívesebben halad rajta a tündér.
Útközben talál egy kis málnát, mely úgy látszik emberi kéz nyomán már le van kissé csupaszítva. Tulajdonképpen ez a kicsi apróság veszi rá hogy vegyen róla. Ha mások mertek enni belőle, nem lehet nagy baja... És ha mérgező lenne, nem hagynák itt az út szélén. Ezekből az apróságokból kifolyólag nyugodtan eszegeti a finom gyümölcsöt.
Rövidesen meglátja a kikötőt. Már egy ideje érezte a tenger sós illatát, de még nem került a szeme elé. Most hogy lássa, elakad a lélegzete. Ha a hajók, és a mólók nem csúfítanának bele az összképbe, Ciss még azt képzelné, ez nem is e világi. De sajnos Lanawin lakói belenyúlnak a természetbe, és mindent elcsúfítanak... Bár meg kell vallani, neki is jól jött a kijárt út, és ha nem lennének a hajók, nehezen jutna sokféle dologhoz... Tehát az bebizonyítja, hogy szükségesek ezek a változtatások...*
Ez az út sokkal tisztább mint a korábbi. Itt egy kicsit tágasabb a terep, nincs annyi fa. A hely sokkal világosabb, sokkal szívesebben halad rajta a tündér.
Útközben talál egy kis málnát, mely úgy látszik emberi kéz nyomán már le van kissé csupaszítva. Tulajdonképpen ez a kicsi apróság veszi rá hogy vegyen róla. Ha mások mertek enni belőle, nem lehet nagy baja... És ha mérgező lenne, nem hagynák itt az út szélén. Ezekből az apróságokból kifolyólag nyugodtan eszegeti a finom gyümölcsöt.
Rövidesen meglátja a kikötőt. Már egy ideje érezte a tenger sós illatát, de még nem került a szeme elé. Most hogy lássa, elakad a lélegzete. Ha a hajók, és a mólók nem csúfítanának bele az összképbe, Ciss még azt képzelné, ez nem is e világi. De sajnos Lanawin lakói belenyúlnak a természetbe, és mindent elcsúfítanak... Bár meg kell vallani, neki is jól jött a kijárt út, és ha nem lennének a hajók, nehezen jutna sokféle dologhoz... Tehát az bebizonyítja, hogy szükségesek ezek a változtatások...*
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:04:48
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:04:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút - édes kettesben//
-A kígyók már csak ilyenek!
*Rántja meg a vállát, miközben elmosolyodik.*
-Bogyók? Remélem, hogy ehetőek.
*Furcsa növény lehet a Holdsajt, de kísérőnek kiváló lesz a húshoz. Előveszi Taran is a tőrét, majd a lány technikáját kifigyeli, és leutánozza, ahogy kibontja.*
-A vonalaiddal nincsen semmi gond. Vonzó vagy!
*Bókol, miközben beharap egy darab Holdsajtot. Mondják, hogy a férfi szívéhez a hasán át vezet az út, úgyhogy ha Dynti ilyen jól főz, akkor máskor is kaphat néhány bókot.*
-De te tudod. Nekem lesz energiám a hosszú sétához, te meg majd kullogni fogsz a Holdsajttól.
*Dumál, de azért megeszi ő is a leszüretelt magot, jóllehet, hogy harap néhány falat húst is mellé.
Az, hogy végigsimítja a nő haját, jól esik a férfinek is. Persze ő nem akarja leplezni, így kedvesen elmosolyodik a művelet közben. A kalózlányt persze ismét zavarba hozza a mozdulatával, pedig most az egyszer nem állt szándékában.
Lányos zavarában meg is fogja Dynti a mágustanonc kezét és valami magyarázó mondatot is halandzsál mellé. A férfi kérdőn felhúzza az egyik szemöldökét, majd megszólal.*
-Hát jó, akkor úgy hagyom egy ideig még.
*Elmosolyodik, mert kissé fura a helyzet.*
~Elképzelhető, hogy tényleg tetszik neki, vagy csak nem tudott mást mondani?~
*A későbbi mondata sem lepi meg, hiszen már tudja, hogy mi is volt az apró füllentés a múltját érintő kérdésekről, amit megpróbált neki bebeszélni Dyntina. Persze nem bírja ki, hogy ne üsse le a hatalmasra dobott labdát, szembefordítva önmagát a lánnyal.*
-A lopás is jó. Nem azt mondtad, hogy cselédlány voltál? Hogyhogy nem tudsz varrni?
*Ez egy fogós kérdés, amit Dynti vélhetően elbagatellizál majd, s ezt a mágus egy vigyorral jutalmaz. A fűzőt segít becsatolni, miközben ő is észreveszi a hatalmas Thargarod füstjét.*
-Vajon a lakhelyüket támadás érte?
*Emeli a tekintetét a füstoszlopra, majd megszólal.*
-Induljunk szerintem! Rossz előérzetem lett!
*Menet közben harap még néhányat az ételéből, majd elindul Arthenior irányába. Kell még néhány nap, míg elérik a várost, de itt nem tanácsos tovább időzni.*
-A kígyók már csak ilyenek!
*Rántja meg a vállát, miközben elmosolyodik.*
-Bogyók? Remélem, hogy ehetőek.
*Furcsa növény lehet a Holdsajt, de kísérőnek kiváló lesz a húshoz. Előveszi Taran is a tőrét, majd a lány technikáját kifigyeli, és leutánozza, ahogy kibontja.*
-A vonalaiddal nincsen semmi gond. Vonzó vagy!
*Bókol, miközben beharap egy darab Holdsajtot. Mondják, hogy a férfi szívéhez a hasán át vezet az út, úgyhogy ha Dynti ilyen jól főz, akkor máskor is kaphat néhány bókot.*
-De te tudod. Nekem lesz energiám a hosszú sétához, te meg majd kullogni fogsz a Holdsajttól.
*Dumál, de azért megeszi ő is a leszüretelt magot, jóllehet, hogy harap néhány falat húst is mellé.
Az, hogy végigsimítja a nő haját, jól esik a férfinek is. Persze ő nem akarja leplezni, így kedvesen elmosolyodik a művelet közben. A kalózlányt persze ismét zavarba hozza a mozdulatával, pedig most az egyszer nem állt szándékában.
Lányos zavarában meg is fogja Dynti a mágustanonc kezét és valami magyarázó mondatot is halandzsál mellé. A férfi kérdőn felhúzza az egyik szemöldökét, majd megszólal.*
-Hát jó, akkor úgy hagyom egy ideig még.
*Elmosolyodik, mert kissé fura a helyzet.*
~Elképzelhető, hogy tényleg tetszik neki, vagy csak nem tudott mást mondani?~
*A későbbi mondata sem lepi meg, hiszen már tudja, hogy mi is volt az apró füllentés a múltját érintő kérdésekről, amit megpróbált neki bebeszélni Dyntina. Persze nem bírja ki, hogy ne üsse le a hatalmasra dobott labdát, szembefordítva önmagát a lánnyal.*
-A lopás is jó. Nem azt mondtad, hogy cselédlány voltál? Hogyhogy nem tudsz varrni?
*Ez egy fogós kérdés, amit Dynti vélhetően elbagatellizál majd, s ezt a mágus egy vigyorral jutalmaz. A fűzőt segít becsatolni, miközben ő is észreveszi a hatalmas Thargarod füstjét.*
-Vajon a lakhelyüket támadás érte?
*Emeli a tekintetét a füstoszlopra, majd megszólal.*
-Induljunk szerintem! Rossz előérzetem lett!
*Menet közben harap még néhányat az ételéből, majd elindul Arthenior irányába. Kell még néhány nap, míg elérik a várost, de itt nem tanácsos tovább időzni.*
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:25:34
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:25:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a város //
* Valószínűsíthetően továbbra sincsen senkinek ellenvetése, hogyha egy ilyen eset után tovább lép a dombtól. Nem foglalkozik már azokkal, kik ott maradtak, hiába jönnek hamarosan. Tudja, hogy még messze van a város, de el kell jutnia oda. Telnek az unalmas napok, sűrűsödik az erdő, csökken a fény, hűvösebb lesz, éjszaka lesz, aztán nappal, hol már magasabb a fénytartalom, de továbbra is kevés szűrődik csak át a sűrű lombkoronák között, így kellemes árnyékot vet Morwonra az erdő. Ő pedig csak halad és halad. Lehet el kéne majd tényleg látogatni a Grombar kastélyba is, hiszen oda akart eredetileg menni, nem ebbe a törzsbe belebotlani... De most nem. Arthenior legalább annyira messze van, mint a kastély, csak a másik irányban. Neki pedig a városban lenne fontosabb dolga, így megy és megy és halad és megy. Egyszer majdcsak odaér... *
* Valószínűsíthetően továbbra sincsen senkinek ellenvetése, hogyha egy ilyen eset után tovább lép a dombtól. Nem foglalkozik már azokkal, kik ott maradtak, hiába jönnek hamarosan. Tudja, hogy még messze van a város, de el kell jutnia oda. Telnek az unalmas napok, sűrűsödik az erdő, csökken a fény, hűvösebb lesz, éjszaka lesz, aztán nappal, hol már magasabb a fénytartalom, de továbbra is kevés szűrődik csak át a sűrű lombkoronák között, így kellemes árnyékot vet Morwonra az erdő. Ő pedig csak halad és halad. Lehet el kéne majd tényleg látogatni a Grombar kastélyba is, hiszen oda akart eredetileg menni, nem ebbe a törzsbe belebotlani... De most nem. Arthenior legalább annyira messze van, mint a kastély, csak a másik irányban. Neki pedig a városban lenne fontosabb dolga, így megy és megy és halad és megy. Egyszer majdcsak odaér... *
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:48:38
Üzenet elküldve: 2015-06-25 16:48:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
* Nem tudja, hogy a férfi azért ad neki igazat, mert tényleg egyet ért vele, vagy mert belátta, hogy most nincs értelme veszekednie a lánnyal.*
- Ez igaz, de szerintem egyedül is boldogulnék. Keresnék egy fát, és kényelembe helyezném magam az egyik ágán. A reggeli napfénytél már könnyebben megtalálnám a kivezető ösvényt, és akkor vissza is juthatnék a városba.
*A hangja elég határozott, ám a teste egyáltalán; szavai ellenére enged a férfinak, és hagyja, hogy beljebb vezesse az erdőbe.*
- Aztán elmennék a fogadóba, megkérdezném a pultost, hogy mikor indul a legközelebbi hajó, ami hajlandó lenne elvinni, és akkor ismét útra kelnék. De hogy miért is szeretnék elmenni Artheniorból, arra már nem emlékszem...
*Séta közben egyre kuszábbak lesznek a szavai, látszik, hogy elhatalmasodik rajta a fáradtság, de még erősen tartja magát vele szemben.*
-Máris megérkeztünk? Deh hova? *Kíváncsian tekint körbe, mikor megállnak, majd megláttja a talajban lévő mélyedést.* Kényelmesebbnektűnik, mint egy fa. *Tekint az idegenre hálásan, majd el is fekszik a száraz levelek között.*
-Köszönöm! *Egyre laposabbakat pislog, de azért még van ereje a férfi felé fordulnia.* És mielőtt elalszom: hogy szólíthatom a megmentőm?
*Ereszt meg még egy fáradt mosolyt is a szavai között.*
* Nem tudja, hogy a férfi azért ad neki igazat, mert tényleg egyet ért vele, vagy mert belátta, hogy most nincs értelme veszekednie a lánnyal.*
- Ez igaz, de szerintem egyedül is boldogulnék. Keresnék egy fát, és kényelembe helyezném magam az egyik ágán. A reggeli napfénytél már könnyebben megtalálnám a kivezető ösvényt, és akkor vissza is juthatnék a városba.
*A hangja elég határozott, ám a teste egyáltalán; szavai ellenére enged a férfinak, és hagyja, hogy beljebb vezesse az erdőbe.*
- Aztán elmennék a fogadóba, megkérdezném a pultost, hogy mikor indul a legközelebbi hajó, ami hajlandó lenne elvinni, és akkor ismét útra kelnék. De hogy miért is szeretnék elmenni Artheniorból, arra már nem emlékszem...
*Séta közben egyre kuszábbak lesznek a szavai, látszik, hogy elhatalmasodik rajta a fáradtság, de még erősen tartja magát vele szemben.*
-Máris megérkeztünk? Deh hova? *Kíváncsian tekint körbe, mikor megállnak, majd megláttja a talajban lévő mélyedést.* Kényelmesebbnektűnik, mint egy fa. *Tekint az idegenre hálásan, majd el is fekszik a száraz levelek között.*
-Köszönöm! *Egyre laposabbakat pislog, de azért még van ereje a férfi felé fordulnia.* És mielőtt elalszom: hogy szólíthatom a megmentőm?
*Ereszt meg még egy fáradt mosolyt is a szavai között.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-25 14:31:06
Üzenet elküldve: 2015-06-25 14:31:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Sejti, hogy a lány nincs odáig érte, de jelenleg ő se kedveli magát túlzottan. Fáradt, és nagyjából elege van mindenből.
Ettől függetlenül nem akarja magára hagyni a vörös hajút, főleg, mert akárki is támadt rá, abban nem kételkedik, hogy a lány valóban megijedt és a támadója is valódi volt.*
- Értem én. Lehet, hogy valóban sikerült volna odaérned, bár azért a kikötő még messzebb van, de lehet, hogy gyorsan tudtál volna haladni, ha a jó irányt ismered.
*Komolyan gondolja, azért mondja, azért ismeri el ennek a lehetőségét is. Egyfajta bocsánatkérés is ez tőle.*
- Hm. Végtére is gyáva is lehet minden faj tagjai között.
*Öt ujjával túrja hátra a némileg már hajmosásra érett tincseit a homlokából, majd félmosolyra szalad a szája.*
- Látom mennyire!
*Aztán bólint.*
- Igen, kislány, ezt már elhiszem. Későre jár, aludni kellene, de azt hiszem, esélytelen, hogy eljussunk valami fogadóféléig. Ettől függetlenül nem bolyonghatunk éjjel az ösvényen, és azt sem kockáztatnám, hogy még jobban eltévedj.
*Ha a lány nem húzza el tőle a kezét, akkor kézen fogva vezeti beljebb a sűrűbe, míg nem találnak az aljnövényzet között egy bemélyedést.*
- Ez olyasmi, mint ahol a szarvasok szokták magukat meghúzni, nem egy palota, de egyszeri alkalomra megteszi.
*Megmutatja a lánynak is a sekély teknőt, melyet épp ki lehet venni a fák levelei között átszűrődő holdfényben. A horpadás alján száraz avar gyűlt meg, akkora, hogy két ember elférhet benne.
Norke elengedi a lány kezét, aztán lekanyarítja a köpenyét és az avarra teríti.*
- Az ágya, kisasszony *kacsint a lányra.
Majd ha a lány hajlandó birtokba venni a felkínált helyet, akkor leül mellé.*
*Sejti, hogy a lány nincs odáig érte, de jelenleg ő se kedveli magát túlzottan. Fáradt, és nagyjából elege van mindenből.
Ettől függetlenül nem akarja magára hagyni a vörös hajút, főleg, mert akárki is támadt rá, abban nem kételkedik, hogy a lány valóban megijedt és a támadója is valódi volt.*
- Értem én. Lehet, hogy valóban sikerült volna odaérned, bár azért a kikötő még messzebb van, de lehet, hogy gyorsan tudtál volna haladni, ha a jó irányt ismered.
*Komolyan gondolja, azért mondja, azért ismeri el ennek a lehetőségét is. Egyfajta bocsánatkérés is ez tőle.*
- Hm. Végtére is gyáva is lehet minden faj tagjai között.
*Öt ujjával túrja hátra a némileg már hajmosásra érett tincseit a homlokából, majd félmosolyra szalad a szája.*
- Látom mennyire!
*Aztán bólint.*
- Igen, kislány, ezt már elhiszem. Későre jár, aludni kellene, de azt hiszem, esélytelen, hogy eljussunk valami fogadóféléig. Ettől függetlenül nem bolyonghatunk éjjel az ösvényen, és azt sem kockáztatnám, hogy még jobban eltévedj.
*Ha a lány nem húzza el tőle a kezét, akkor kézen fogva vezeti beljebb a sűrűbe, míg nem találnak az aljnövényzet között egy bemélyedést.*
- Ez olyasmi, mint ahol a szarvasok szokták magukat meghúzni, nem egy palota, de egyszeri alkalomra megteszi.
*Megmutatja a lánynak is a sekély teknőt, melyet épp ki lehet venni a fák levelei között átszűrődő holdfényben. A horpadás alján száraz avar gyűlt meg, akkora, hogy két ember elférhet benne.
Norke elengedi a lány kezét, aztán lekanyarítja a köpenyét és az avarra teríti.*
- Az ágya, kisasszony *kacsint a lányra.
Majd ha a lány hajlandó birtokba venni a felkínált helyet, akkor leül mellé.*
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-25 07:46:52
Üzenet elküldve: 2015-06-25 07:46:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút - édes kettesben//
- A kígyót? *Meglepetten néz vissza, majd a sarkára helyezi hátsóját.* Ja. *Kacarászik, amint leesik neki a dolog.*
- Hát kerestem volna, de úgy látszik nem kíváncsi rám. Csak arra voltam jó neki, hogy megijesszen. Kihasznált a szemét. *Színlelt sértettség.* Pedig olyan jók lettünk volna együtt. *Emeli tekintetét az ég felé, mintha éppen lejátszódna előtte élete története a kígyóval közösen, amint közös kalandokban vesznek részt, egyikük megmenti a másikat. Mint egy igazi romantikus történetben.*
- Igazából... *Nyúl a táskájához, majd előkap néhány a holdsajtot.* - Vadászatban nem vagyok olyan jó, mint a közelharcban, de szerencsére ezek nem küzdöttek sokáig. *Mosolyodik el. Amíg Taran a tegnapi hús maradékát keresi, addig tőrének nyelével feltöri az egyik termés héját, majd feldobja a magot a levegőbe és megpróbálja szájával elkapni. Természetesen ez a mozdulat nem sikerül, úgyhogy gyorsan felkapja az ölébe hullott magot és bosszankodva, de már sokkal közelebbről ejti a szájába. Csak azt reméli, hogy a másiknak nem tűnik fel reggeli szerencsétlenkedése.
Míg rágcsálja a termést, a férfi felajánlja neki a nyulat.*
- Ó köszönöm, de edd meg nyugdodtan, fogyózom. Tudod, a vonalaim... *Csapja tenyerét az oldalára. Persze viccel, hiszen, ahhoz képest igen vékonyka, hogy kardot forgat a kezében, de hát annyira nem szokta túlzásba vinni az evést. Ráadásul reggel örül, ha néhány magot magába tud erőltetni.
Egy pillanatra megszeppen a kérésre, hogy hajoljon közelebb, s nem is teszi meg egyből, ám végül előrébb dől.
Taran kezének lágy simítása jól esik neki, még ha ezt igyekszik is leplezni. Elnyomja a késztetést, hogy lehunyja szemét, ahogy ez efféle cirógatásnál automatikusan szokta és csak figyeli a másik arcát. Amikor pedig kiderül, hogy csak egy falevél éktelenkedett még a hajában, kissé még talán csalódott is lesz. Másrészt pedig cikinek érzi a dolgot, hogy annyira nem volt képes, hogy a másik oldalon is ellenőrizze nincs-e benne több, amikor reggel kiszedte az egyiket. Enyhe, de lassan már megszokott pír jelzi ezt a világos bőrön, és egy zavart kacagás.*
- Hát ööö haha... hát igen. *Csupa értelmes megnyílvánulás.*
~Ne légy már ilyen idióta~ *Mint mindig belső hangja most is csak gúnyolódik rajta, de nem tehet róla, hogy lépten nyomon ilyen szituációkba kerül.*
- Lassan talán ki is virágzom. *Vihog mellé egy kicsit, majd azon kapja magát, hogy automatikusan lefogja Taran kezét, mielőtt az megigazíthatná a saját haját.*
- Öhm... *Néz a kezeire, majd visszahúzza őket.* Jól áll neked a reggeli kócosság, ráérsz megigazítani. *Kacsint rá, majd felkel és elindul a túlsó oldalra a holmijaiért, közben tenyerével képen vágja magát.*
~Biztos, hogy nem vagy normális.~
*Menet közben lehúzza magáról a saját ingjét, majd pedig a Tarané következik. Nem túl szégyellős, s egyébként is háttal van a mágusnak, na meg már mit kéne takargatnia? Amit nem látott eddig, az nem is létezik.
Visszahúzza a blúzt és egyenként begombolja, s közben már fordul is vissza a mágus felé, felé nyújtva a ruháját.*
- Nos, azt hiszem, hogy ez az én bűnöm, úgyhogy a lopás részét bízd rám. Bár... Felvarrni, őszintén szólva, nem tudom. Sosem kellett ilyenekkel vesződnöm. *Ez ugyan kissé ellentmond a tegnapi „cselédlány voltam” dumájának, de hol emlékszik már ő erre? Felkapja a fűzőjét, ám ehhez segítségre lesz szüksége. Erre célozva meg is áll a mágus mellett, magára tartja a ruhadarabot, ami már csak arra vár, hogy a hátsó néhány kapcsot valaki lezárja. Ekkor figyel felé az erdő feletti füstre. Szemöldökét ráncolva mereng. Az Thargarod felől érkezik? Ha igen, talán nem árt elindulniuk.*
- A kígyót? *Meglepetten néz vissza, majd a sarkára helyezi hátsóját.* Ja. *Kacarászik, amint leesik neki a dolog.*
- Hát kerestem volna, de úgy látszik nem kíváncsi rám. Csak arra voltam jó neki, hogy megijesszen. Kihasznált a szemét. *Színlelt sértettség.* Pedig olyan jók lettünk volna együtt. *Emeli tekintetét az ég felé, mintha éppen lejátszódna előtte élete története a kígyóval közösen, amint közös kalandokban vesznek részt, egyikük megmenti a másikat. Mint egy igazi romantikus történetben.*
- Igazából... *Nyúl a táskájához, majd előkap néhány a holdsajtot.* - Vadászatban nem vagyok olyan jó, mint a közelharcban, de szerencsére ezek nem küzdöttek sokáig. *Mosolyodik el. Amíg Taran a tegnapi hús maradékát keresi, addig tőrének nyelével feltöri az egyik termés héját, majd feldobja a magot a levegőbe és megpróbálja szájával elkapni. Természetesen ez a mozdulat nem sikerül, úgyhogy gyorsan felkapja az ölébe hullott magot és bosszankodva, de már sokkal közelebbről ejti a szájába. Csak azt reméli, hogy a másiknak nem tűnik fel reggeli szerencsétlenkedése.
Míg rágcsálja a termést, a férfi felajánlja neki a nyulat.*
- Ó köszönöm, de edd meg nyugdodtan, fogyózom. Tudod, a vonalaim... *Csapja tenyerét az oldalára. Persze viccel, hiszen, ahhoz képest igen vékonyka, hogy kardot forgat a kezében, de hát annyira nem szokta túlzásba vinni az evést. Ráadásul reggel örül, ha néhány magot magába tud erőltetni.
Egy pillanatra megszeppen a kérésre, hogy hajoljon közelebb, s nem is teszi meg egyből, ám végül előrébb dől.
Taran kezének lágy simítása jól esik neki, még ha ezt igyekszik is leplezni. Elnyomja a késztetést, hogy lehunyja szemét, ahogy ez efféle cirógatásnál automatikusan szokta és csak figyeli a másik arcát. Amikor pedig kiderül, hogy csak egy falevél éktelenkedett még a hajában, kissé még talán csalódott is lesz. Másrészt pedig cikinek érzi a dolgot, hogy annyira nem volt képes, hogy a másik oldalon is ellenőrizze nincs-e benne több, amikor reggel kiszedte az egyiket. Enyhe, de lassan már megszokott pír jelzi ezt a világos bőrön, és egy zavart kacagás.*
- Hát ööö haha... hát igen. *Csupa értelmes megnyílvánulás.*
~Ne légy már ilyen idióta~ *Mint mindig belső hangja most is csak gúnyolódik rajta, de nem tehet róla, hogy lépten nyomon ilyen szituációkba kerül.*
- Lassan talán ki is virágzom. *Vihog mellé egy kicsit, majd azon kapja magát, hogy automatikusan lefogja Taran kezét, mielőtt az megigazíthatná a saját haját.*
- Öhm... *Néz a kezeire, majd visszahúzza őket.* Jól áll neked a reggeli kócosság, ráérsz megigazítani. *Kacsint rá, majd felkel és elindul a túlsó oldalra a holmijaiért, közben tenyerével képen vágja magát.*
~Biztos, hogy nem vagy normális.~
*Menet közben lehúzza magáról a saját ingjét, majd pedig a Tarané következik. Nem túl szégyellős, s egyébként is háttal van a mágusnak, na meg már mit kéne takargatnia? Amit nem látott eddig, az nem is létezik.
Visszahúzza a blúzt és egyenként begombolja, s közben már fordul is vissza a mágus felé, felé nyújtva a ruháját.*
- Nos, azt hiszem, hogy ez az én bűnöm, úgyhogy a lopás részét bízd rám. Bár... Felvarrni, őszintén szólva, nem tudom. Sosem kellett ilyenekkel vesződnöm. *Ez ugyan kissé ellentmond a tegnapi „cselédlány voltam” dumájának, de hol emlékszik már ő erre? Felkapja a fűzőjét, ám ehhez segítségre lesz szüksége. Erre célozva meg is áll a mágus mellett, magára tartja a ruhadarabot, ami már csak arra vár, hogy a hátsó néhány kapcsot valaki lezárja. Ekkor figyel felé az erdő feletti füstre. Szemöldökét ráncolva mereng. Az Thargarod felől érkezik? Ha igen, talán nem árt elindulniuk.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-25 05:24:47
Üzenet elküldve: 2015-06-25 05:24:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Az elkésett vércse - kikötő felé //
* Végre valahára sikerül kikecmeregnie az erdőből, így legalább ismét siethet tovább. Viszont útközben sikerül ebédet isntalálnia, mert rábukkan egy vadmálna bokorra, illetve talál holdsajtit is. Felhő is kap két szép vadalmát. *
- Na jó kislány, enni azért kell, szóval most egy kicsit megállunk és enni fogunk. -
* Mondja felhőnek, miután kiérnek egy ösvényre. Még le is nyergeli az állatot, hogy az pihenhessen egy kocsit falatozás közben. *
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de ideje lesz már, ha kapunk valami tisztességes feladatot. Nem azt a kisérősdit. Ezt már unom. -
* Panaszkodik Felhőnek, aki közömbös tekintettel néz társára, miközben a kapott almát majszolja. *
* Végre valahára sikerül kikecmeregnie az erdőből, így legalább ismét siethet tovább. Viszont útközben sikerül ebédet isntalálnia, mert rábukkan egy vadmálna bokorra, illetve talál holdsajtit is. Felhő is kap két szép vadalmát. *
- Na jó kislány, enni azért kell, szóval most egy kicsit megállunk és enni fogunk. -
* Mondja felhőnek, miután kiérnek egy ösvényre. Még le is nyergeli az állatot, hogy az pihenhessen egy kocsit falatozás közben. *
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de ideje lesz már, ha kapunk valami tisztességes feladatot. Nem azt a kisérősdit. Ezt már unom. -
* Panaszkodik Felhőnek, aki közömbös tekintettel néz társára, miközben a kapott almát majszolja. *
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:30:53
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:30:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
*Kellemes éjszakája volt annak ellenére, hogy a földön aludt! Még álmodott is valamit, méghozzá azt, hogy egy régi cimborájával iszogatott egy koszos kis lebujban. Az aranyszínű, mézédes sör nem pont odaillő ital volt, mégis nagyon jól esett. Boldogok voltak, nevettek mindenen, ám egy pillanatban, minden látszólagos előzmény nélkül a férfi a szigorú tekintetét Taranra szegezte.*
-"Ssz... Hogy rohadt anyádba…"
*Az álom hirtelen megszakadt, és Taran magához tért, de mindezt jól leplezte. Résnyire kinyitotta a szemét, úgy figyelte a távozó vöröskét.*
~Vajon mit forgat a fejében? Összefirkál?~
*Végül nem bírja megvárni a kaland végét, elszundít egy kicsit még.
Néhány másodpercnek tűnik csupán az egész, bár egészen biztosan több telt el, míg a lány visszatért.
Annak hozzá intézett mondatára nyitja ki csak a szemét.*
-Jól van, ébren vagyok!
*Felül, és kissé kómásan figyeli még a parázsló tüzet, és mintha két percig gondolkozna azon a sok információn, amit Dynti rázúdított, csak ennyi idő után rántja meg a vállát.*
-Majd lopok másikat.
*Egy botot ragad, majd piszkálni kezdi a tüzet, de abban már nem sok élet van.*
-Mit hoztál? Elcsípted a tegnapi kígyót?
*Mosolyodik el, és elégedetten nyugtázza, hogy soha sincs elég korán egy kis incselkedéshez.*
-Van még a tegnapi nyúlhúsból is néhány falat.
*Előkeresi a falevélben elcsomagolt sültet, ami lényegében a bordát körülvevő húsból, az egyik elülső lábból és a koponyacsontból áll.*
-Neked adom, ha kéred!
*Az ételt a kalózlány felé nyújtja, miközben elkezd hunyorogni.*
-Gyere csak egy picit közelebb!
*Ha eleget tesz a lány Taran kérésének, akkor jobb kezével lágyan a hajába túr, és simogatással egybekötve szabadítja meg a vöröslő hajkoronát a levéltől.
Természetesen a mozdulatot álcázva kérdő tekintettel felmutatja a szerzeményét.*
-Úgy látszik, hogy már ebben az évszakban is megtalálnak a vörösek!
*Elmosolyodik, majd saját haját is megigazítja, hogy emberi ábrázata legyen.*
*Kellemes éjszakája volt annak ellenére, hogy a földön aludt! Még álmodott is valamit, méghozzá azt, hogy egy régi cimborájával iszogatott egy koszos kis lebujban. Az aranyszínű, mézédes sör nem pont odaillő ital volt, mégis nagyon jól esett. Boldogok voltak, nevettek mindenen, ám egy pillanatban, minden látszólagos előzmény nélkül a férfi a szigorú tekintetét Taranra szegezte.*
-"Ssz... Hogy rohadt anyádba…"
*Az álom hirtelen megszakadt, és Taran magához tért, de mindezt jól leplezte. Résnyire kinyitotta a szemét, úgy figyelte a távozó vöröskét.*
~Vajon mit forgat a fejében? Összefirkál?~
*Végül nem bírja megvárni a kaland végét, elszundít egy kicsit még.
Néhány másodpercnek tűnik csupán az egész, bár egészen biztosan több telt el, míg a lány visszatért.
Annak hozzá intézett mondatára nyitja ki csak a szemét.*
-Jól van, ébren vagyok!
*Felül, és kissé kómásan figyeli még a parázsló tüzet, és mintha két percig gondolkozna azon a sok információn, amit Dynti rázúdított, csak ennyi idő után rántja meg a vállát.*
-Majd lopok másikat.
*Egy botot ragad, majd piszkálni kezdi a tüzet, de abban már nem sok élet van.*
-Mit hoztál? Elcsípted a tegnapi kígyót?
*Mosolyodik el, és elégedetten nyugtázza, hogy soha sincs elég korán egy kis incselkedéshez.*
-Van még a tegnapi nyúlhúsból is néhány falat.
*Előkeresi a falevélben elcsomagolt sültet, ami lényegében a bordát körülvevő húsból, az egyik elülső lábból és a koponyacsontból áll.*
-Neked adom, ha kéred!
*Az ételt a kalózlány felé nyújtja, miközben elkezd hunyorogni.*
-Gyere csak egy picit közelebb!
*Ha eleget tesz a lány Taran kérésének, akkor jobb kezével lágyan a hajába túr, és simogatással egybekötve szabadítja meg a vöröslő hajkoronát a levéltől.
Természetesen a mozdulatot álcázva kérdő tekintettel felmutatja a szerzeményét.*
-Úgy látszik, hogy már ebben az évszakban is megtalálnak a vörösek!
*Elmosolyodik, majd saját haját is megigazítja, hogy emberi ábrázata legyen.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:25:20
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:25:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
*Amint tehet, átvált könnyűvágtára, de a szűkebb erdei ösvény azért csak megköveteli magának a léptetést. Lóháton és egyedül azért mégis csak gyorsabban hald, s végre nincs kiélvezheti azt a néhány perc csöndes nyugalmat, amit az erdő adhat neki. Köpenye ugyan a hátán díszeleg, de kámzsáját nem húzza fejébe. Többet ér, ha lát, mint az hogy rejtőzködik egy erdőben. Nem szeretne meglepetésekbe botlani.*
A hozzászólás írója (Riqelie Lemara Leser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 21:27:00
A hozzászólás írója (Riqelie Lemara Leser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.24 21:27:00
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:27:28
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:27:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Norke //
*Nem igazán tetszik neki a férfi stílusa, szinte minden mondatába beleköt. Na nem mintha az olyan hatalmas tragédia lenne, de most elég nyúzott, így apróságokon is könnyedén felhúzza magát. Viszont visszavágás helyett csupán nagyot sóhajtva megrázza fájó buksiját.*
-Biztosan meg tudtam volna tenni az utat, ha nem tévedek el több órára az erdőben.
*Jelenti ki határozottan, bár lehet, hogy csak a gyerekes büszkeség beszél belőle.*
-Igen, egy gyáva ork.
*Ha a férfineknem tűnt volna fel a makacskodás, most már kezdhet idegesítő lenni, úgyhogy Sayua kissé vissza is vesz a modorából. Nem valami szerencsés, hogy a rosszabb és kiállhatatlanabb énjével futott össze Norke.*
-Nyugodt vagyok... *Hőbörödik fel szinte rögtön, -ennyit avisszafogott stílusról- de hamar észre is veszi magát.* Mármint inkább csak fáradt vagyok, de azt nagyon. *Nyújtózkodik egy nagyot, majd miután sokadszorra is végigmérte a férfit, végül belecsúsztatja ujjait a felé nyújtott tenyérbe, így épp hogy csak leült, mártápászkodhat is fel kényelmes helyzetéből.*
-Az tényleg nem lenne szerencsés.
*Állapítja meg határozottan, mintha nem lenne egyértelmű a helyzet, és nem kéreti tovább magát, az első felszólításra már indul is a férfi után. Nem tudja merre vezetheti az idegen, de egy puha ágy reményében engedelmesen követi.*
*Nem igazán tetszik neki a férfi stílusa, szinte minden mondatába beleköt. Na nem mintha az olyan hatalmas tragédia lenne, de most elég nyúzott, így apróságokon is könnyedén felhúzza magát. Viszont visszavágás helyett csupán nagyot sóhajtva megrázza fájó buksiját.*
-Biztosan meg tudtam volna tenni az utat, ha nem tévedek el több órára az erdőben.
*Jelenti ki határozottan, bár lehet, hogy csak a gyerekes büszkeség beszél belőle.*
-Igen, egy gyáva ork.
*Ha a férfineknem tűnt volna fel a makacskodás, most már kezdhet idegesítő lenni, úgyhogy Sayua kissé vissza is vesz a modorából. Nem valami szerencsés, hogy a rosszabb és kiállhatatlanabb énjével futott össze Norke.*
-Nyugodt vagyok... *Hőbörödik fel szinte rögtön, -ennyit avisszafogott stílusról- de hamar észre is veszi magát.* Mármint inkább csak fáradt vagyok, de azt nagyon. *Nyújtózkodik egy nagyot, majd miután sokadszorra is végigmérte a férfit, végül belecsúsztatja ujjait a felé nyújtott tenyérbe, így épp hogy csak leült, mártápászkodhat is fel kényelmes helyzetéből.*
-Az tényleg nem lenne szerencsés.
*Állapítja meg határozottan, mintha nem lenne egyértelmű a helyzet, és nem kéreti tovább magát, az első felszólításra már indul is a férfi után. Nem tudja merre vezetheti az idegen, de egy puha ágy reményében engedelmesen követi.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:11:48
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:11:48
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrros//
~Legalább annyira kiismerhetetlen, mint én lennék? Még nem találkoztam senkivel, akivel ennyi közös vonásunk van. Bosszantó.~ *Myna csatlakozik a dalhoz, de nem énekével, hanem a táskájából előkerült furulya kellemes hangzásával ad dallamot Ryrros hangja alá.*
-Még ilyenre nem gondoltam, de ki tudja lehet valaki már elkezdte írni. Te milyen címet adnál neki? *Néz a férfira, majd akaratlanul is elmosolyodik.*
~Legalább annyira kiismerhetetlen, mint én lennék? Még nem találkoztam senkivel, akivel ennyi közös vonásunk van. Bosszantó.~ *Myna csatlakozik a dalhoz, de nem énekével, hanem a táskájából előkerült furulya kellemes hangzásával ad dallamot Ryrros hangja alá.*
-Még ilyenre nem gondoltam, de ki tudja lehet valaki már elkezdte írni. Te milyen címet adnál neki? *Néz a férfira, majd akaratlanul is elmosolyodik.*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:57:24
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:57:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Myna//
*Ám látszik, mennyire nem lehet kiismerni a férfit. Bár Myna még egy napja sem ismeri, de azon kevesek, akik elmondhatják róla, hogy többször találkoztak és beszéltek vele, mint a túlnyomó többség, még ők sem tudhatják, pontosan mikor mire számíthatnak tőle. Ez ugyanolyan, mint a hirtelen hangulatváltozásai. Vagy az, hogy tennie kell valamit, ami mozgatja az agyát, különben magába roskad, és elzüllik. Így a lány talán arra számít, hogy Ryr majd duzzogni kezd, amiért folytatta a dalt de ez nem így történik. Amint Myna elhallgat, már folytatja is ott, ahol kell. Talán a végére még a lány is bekapcsolódik majd hozzá.*
- Ám hiába ígért ő
vagyont, ékszert, akármit,
volt már akkor szerető,
kit e női szív megáhít.
Haragra gerjedt az úr,
megkereste ifjú párját,
éj leplében mély penge szúr,
megfosztva őt, s csodás álmát.
Azóta vöröslő patak
csörgedezik át a réten,
részeges ház lábán apad,
s gazdagok halnak szegényen.
*Befejeződik a dal, Ryrros pedig jókedvűen pillog maga elé. Egy ideig nem szól ismét, majd felsóhajt.*
- Oly sok megénekelhető történet van e világban. Ki tudja, talán egy nap rólad is írnak dalt, kedves Fekete Pille. Kíváncsi volnék a címére. *incselkedik. Közben a sűrű fák egyre ritkulnak. Amíg elénekelgették az időt, szinte fel sem tűnt, hogy milyen hamar kiértek az erdőből az ösvényen át.*
*Ám látszik, mennyire nem lehet kiismerni a férfit. Bár Myna még egy napja sem ismeri, de azon kevesek, akik elmondhatják róla, hogy többször találkoztak és beszéltek vele, mint a túlnyomó többség, még ők sem tudhatják, pontosan mikor mire számíthatnak tőle. Ez ugyanolyan, mint a hirtelen hangulatváltozásai. Vagy az, hogy tennie kell valamit, ami mozgatja az agyát, különben magába roskad, és elzüllik. Így a lány talán arra számít, hogy Ryr majd duzzogni kezd, amiért folytatta a dalt de ez nem így történik. Amint Myna elhallgat, már folytatja is ott, ahol kell. Talán a végére még a lány is bekapcsolódik majd hozzá.*
- Ám hiába ígért ő
vagyont, ékszert, akármit,
volt már akkor szerető,
kit e női szív megáhít.
Haragra gerjedt az úr,
megkereste ifjú párját,
éj leplében mély penge szúr,
megfosztva őt, s csodás álmát.
Azóta vöröslő patak
csörgedezik át a réten,
részeges ház lábán apad,
s gazdagok halnak szegényen.
*Befejeződik a dal, Ryrros pedig jókedvűen pillog maga elé. Egy ideig nem szól ismét, majd felsóhajt.*
- Oly sok megénekelhető történet van e világban. Ki tudja, talán egy nap rólad is írnak dalt, kedves Fekete Pille. Kíváncsi volnék a címére. *incselkedik. Közben a sűrű fák egyre ritkulnak. Amíg elénekelgették az időt, szinte fel sem tűnt, hogy milyen hamar kiértek az erdőből az ösvényen át.*
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:35:19
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrros//
*A lány csak elmosolyodik és nem felel a kérdésre, inkább hallgatja a nótát, meglepődik szép hangszínén és énekén, de nem mutatja ki érzelmeit, hisz mindig ez volt az aranyszabály. ~Sose bízz senkiben, még magadban sem és sose mutasd ki érzelmeid, mert onnantól sebezhetővé válsz.~ Idézi fel mestere szavait.*
*Myna gyönyörű kellemes hangon kezdi folytatni a nótát, hisz jól ismeri, a férfi beletrafált.*
A szerencsétlen mit sem vél
A bosszúvágyról mi lányba él,
Volt ugyanis egy estélyén,
Hogy szerelmét megölték.
Azóta lett a lány szajha
Ágyában sok férfi meghalhat
Ki óvatlan és nem vigyáz
Az csúnyán odakozmál.
Volt egyszer egy öreg úr
Pénze volt és nem volt spúr
Megtetszett neki a lány,
S túl rég űzte a magány.
*A lány elmosolyodik és befejezi az éneklést és oldalra pillant, kíváncsi a férfi reakciójára, bár ha jól gondolja el vette annak szórakozását.*
*A lány csak elmosolyodik és nem felel a kérdésre, inkább hallgatja a nótát, meglepődik szép hangszínén és énekén, de nem mutatja ki érzelmeit, hisz mindig ez volt az aranyszabály. ~Sose bízz senkiben, még magadban sem és sose mutasd ki érzelmeid, mert onnantól sebezhetővé válsz.~ Idézi fel mestere szavait.*
*Myna gyönyörű kellemes hangon kezdi folytatni a nótát, hisz jól ismeri, a férfi beletrafált.*
A szerencsétlen mit sem vél
A bosszúvágyról mi lányba él,
Volt ugyanis egy estélyén,
Hogy szerelmét megölték.
Azóta lett a lány szajha
Ágyában sok férfi meghalhat
Ki óvatlan és nem vigyáz
Az csúnyán odakozmál.
Volt egyszer egy öreg úr
Pénze volt és nem volt spúr
Megtetszett neki a lány,
S túl rég űzte a magány.
*A lány elmosolyodik és befejezi az éneklést és oldalra pillant, kíváncsi a férfi reakciójára, bár ha jól gondolja el vette annak szórakozását.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:36:25
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
*Norke szinte észre sem veszi, és tegezésre vált, neki könnyebb így, általában nem az a formálisan udvariaskodó fajta.*
- Szóval a kikötő volt a célod? *Vonja fel a szemöldökét, majd a fejét csóválja.* Valami? Nem hiszem, hogy az erdő fái szőttek volna aljas összeesküvést. Szóval maradjunk a valakinél, inkább. Ki hitette el veled, hogy ezen az úton estére már el is érheted a Kikötőt?
*Enyhén félrebillentett fejjel szemléli a nőt, majd kissé lemondóan csóválja meg a fejét. Arra nem tesz megjegyzést, hogy a másik hátrál előle, tudja nem fest épp túl bizalomgerjesztően.*
- Értem. Végig mögötted. Hát naná, csakis egy ork lehetett! *Kissé elhúzza a száját.*
~Majd pont egy ork fog megijedni attól, ha egy sötét erdőben egy testetlen férfihang azt kiabálja, hogy jön már! Ugyanilyen alapon a sötételfek és az elfek is kilőve.~
- Egy idősebb férfi. Világos. Akkor kiegyezhetünk, hogy nem én magam voltam, már csak azért sem, mert nem tudok egyszerre két helyen lenni. Szóval segítene, ha próbálnál lenyugodni, és ideadnád a kezed *nyújtja ezzel a saját nem túl tiszta balját, mert a jobban még az enyhén parázsló ágat fogja, melynek csekélyke fényénél körbepillant.* Ugyanis akárki volt, esetleg visszatérhet, főleg, ha valahol a közelben társai is vannak, és jobb lenne, ha nem találnának itt minket, és ahogy kivettem a szavaidból, nem látsz úgy a sötétben, mint a macskák.
*Könnyedén áll talpra, még mindig a lány felé nyújtja a balját.*
- Na, gyere, hölgyem!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.24 15:54:16, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
*Norke szinte észre sem veszi, és tegezésre vált, neki könnyebb így, általában nem az a formálisan udvariaskodó fajta.*
- Szóval a kikötő volt a célod? *Vonja fel a szemöldökét, majd a fejét csóválja.* Valami? Nem hiszem, hogy az erdő fái szőttek volna aljas összeesküvést. Szóval maradjunk a valakinél, inkább. Ki hitette el veled, hogy ezen az úton estére már el is érheted a Kikötőt?
*Enyhén félrebillentett fejjel szemléli a nőt, majd kissé lemondóan csóválja meg a fejét. Arra nem tesz megjegyzést, hogy a másik hátrál előle, tudja nem fest épp túl bizalomgerjesztően.*
- Értem. Végig mögötted. Hát naná, csakis egy ork lehetett! *Kissé elhúzza a száját.*
~Majd pont egy ork fog megijedni attól, ha egy sötét erdőben egy testetlen férfihang azt kiabálja, hogy jön már! Ugyanilyen alapon a sötételfek és az elfek is kilőve.~
- Egy idősebb férfi. Világos. Akkor kiegyezhetünk, hogy nem én magam voltam, már csak azért sem, mert nem tudok egyszerre két helyen lenni. Szóval segítene, ha próbálnál lenyugodni, és ideadnád a kezed *nyújtja ezzel a saját nem túl tiszta balját, mert a jobban még az enyhén parázsló ágat fogja, melynek csekélyke fényénél körbepillant.* Ugyanis akárki volt, esetleg visszatérhet, főleg, ha valahol a közelben társai is vannak, és jobb lenne, ha nem találnának itt minket, és ahogy kivettem a szavaidból, nem látsz úgy a sötétben, mint a macskák.
*Könnyedén áll talpra, még mindig a lány felé nyújtja a balját.*
- Na, gyere, hölgyem!
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.06.24 15:54:16, a következő indokkal:
Jelpótlás (/ helyett //).
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718