//Úton//
*A napok óta tartó gyaloglástól szinte teljesen érzéketlenné váltak Ysanee lábai. Szomjúsága is kezd elviselhetetlenné válni, de már csak egy korty vize maradt, ha nem akar kiszáradni, kénytelen beosztani. Sajgó lábai pihenésre késztetik, egy korhadt fa tövében telepedik meg, érzi, ahogy pillái súlyossá válnak a kimerültségtől.*
~Nem... nem szabad elaludnom… ~
*Nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz az út Arthenior felé, viszont nem volt más választása, minél messzebb kellett kerülnie a Dokkoktól. A gazdag kereskedő, akit meglopott, szüntelenül kereste őt, és bármit képes lenne megtenni azért, hogy Ysanee újra a kezei közé kerüljön. Már egyszer sikerült megtalálnia, akkor szerezte a heget is a kulcscsontja alá. "Hogy senkit ne tudj többé átverni" sziszegte akkor neki a kereskedő, miközben gondosan belevágta díszes tőrét a húsába. Azt akarta, hogy mindenki felismerje őt, hiszen csupán a leány arcára pillantva senki nem gondolná, milyen alattomos teremtés is. Aztán persze az összes valaha volt áldozata a környéken hallotta a történetet, pár napja már az összes fekete hajú, kék szemű leányzót gyanúsan méregették a kofák. Ha ott marad biztos elkapják.
Hangokra kapja fel a fejét, szemei egy pillanat alatt kipattannak. Elbóbiskolt, pedig nem lett volna szabad. Emberek menetét hallja. Óvatosan jobbra pillant a fa mögül, látja a katonák hosszú, kígyózó sorát. Már nagyon sokan haladtak el eddig és mégsem kelt fel a robajra. A fa törzse szerencsére épp elég vastag ahhoz, hogy eltakarja őt, de ha valaki szemfülesebb, akár így is észreveheti.*
~El kell tűnnöm~
*Óvatosan ismét kipillant, azonban most a bal oldalra. Tekintete, egy épp felé kémlelő kék szempárral találkozik. Egy pillanat az egész, azonban látja, hogy a katona is épp olyan meglepett, mint ő. Villámgyorsan kapja vissza a fejét, és összehúzódik a fa tövében, abban reménykedve, hogy talán a férfi azt hiszi, képzelődött.*
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 14:02:38