*A meglehetősen magas fáktól nehéz megítélni az éppen aktuális időt, de határozottan lehet állítani: esteledik. Az erdőtől lévő folytonos szürkület egyre nagyobb sötétséget vesz fel, szép lassan teljes vaksötétet idézve elő. Körülbelül már egy napja, hogy úton lehet, immáron úgy határoz nem megy tovább, inkább elkezd holdsajtot keresni, amint lenyugszik a nap. Először is fényt kell valahogy kerítenie, amin gondolkodik valamennyit, mi lenne a legoptimálisabb, már ha csak a tartósságát nézzük a dolognak, viszont az energia sem egy elhanyagolható szempont, hogy ne kelljen minden ötödik percben mágiához folyamodnia, mégsem tudja terhelni magát a végtelenségig, ahhoz meg, hogy több varázsige elmondása után úgy kipihenje magát, hogy még útnak is tudjon állni, bőven kevés az az élelem mennyiség, ami nála van, avagy amit találhat. Mindenképpen olyan tárgyra van szüksége, mely nem gyúlékony, így a mágia valamivel hosszabb ideig kitart. Körbetapogatja ruházatát, hátha talál valamit, habár már ekkor szinte biztos benne, mi lesz az erre alkalmas célszerszám. Övein lévő kis nonfiguratív fémmintán akad meg a szeme végül, mely erre a célra pont megfelel, alja pedig elég hegyes ahhoz, hogy könnyű szerrel bele tudja állítani azt egy kisebb bot tetejébe, lényegében fáklyaként használva azt. El is végzi a müveletet, megfelelő ágat nincs nehéz dolga keresni, elvéhre egy erdőben tapossa az ösvényt. Pyrkon gyors kézmozdulattal próbál tüzet csiholni ál-övcsatja tetejére, reménykedve benne, hogy sikerül a varázs és el tud kezdeni ételt keresni magának, egyéb esetben még mielőtt teljesen lemenne a nap, fel kell másznia egy fa tetejére, hogy biztos helye lehessen estére.
Amennyiben beüzemelődik a kis rögtönzött fáklyája a mágusnak, beljebb hatol egy kicsivel az erdőben, ügyelve, nehogy elhagyjon egy holdsajt bokrot, avagy nehogy az orra hagyja figyelmen kívül annak jellegzetes illatát. Szerencsére ez a gyümölcs nem mondható valami ritkának, valamint már Pykenak is volt szerencséje találkozni vele, még ha nem is ő találta meg, de mind a termést, mind a bokrot volt már szerencséje látni. Az illatát nem ismeri, ugyanis nappal akadtak rá egy korábbi "társával" a növényre, de az elmondta neki, ha netán este keresné, mire számítson. Nem is kell sok, a valószínűsíthető jó karma teheti, hogy könnyű szerrel rátalált a keresett elemózsiára, valamint még bele se kellett mászni különösebben az erdőbe, már ha nem lenne benne így is elég mélyen az ösvénytől.*
~Hoppá, mi van itt?~
*Lepődik meg a látványtól. Kettő egy csapásra, egy Hols bokor is van a sajt mellett... Az apró, sarló alakú rézterméseket bárki felismeri, akinek valamirevaló szülőkkel volt dolga gyermek korában, vagy legalábbis olyan nevelést kapott, ahol megtanították a gyerkőcnek, mivel lehet túlélni a vadont abban az esetben, ha netán arra kerülne a sor. Ezzel kezd, így is majd beledöglik a szomjúságba, csak úgy habzsolja le a bokorról a kis terméseket, míg csillapodni nem látszik szomjúsága, csak utána tér rá a sajtokra. Ahogy belakott, töm párat mindegyikből zsebeibe, majd keres egy mászhatóbb fát, hogy "kényelembe" helyezhesse magát az éjszakára.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására egy jól világító lángot tud elhelyezni egy tárgy hegyére (pl. bot, fáklya vagy egyéb fegyvervég). Ha az anyag nem éghető, a láng két kör múlva kialszik, egyéb esetben életszerűen meggyullad.