//Beszerző körút – édes kettesben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A sokatmondó vigyorra természetesen felfelé ívelnek máris ajkai, bármit is jelentsen ez a másik részéről, de tetszik neki, ahogy tálalja.
Egyébként igen heves természet, így talán csoda, hogy képes elaprózni a férfi köpenyének eltávolítását, egyéb esetben már szakadna a cérna és az anyag, most viszont kiélvezi a babrálást, amint lassan kioldja a köpenyt, ám mielőtt a díszgombbal végezne, a férfi arcára nézve kacéran megvonja a szemöldökét, majd ezt is kioldja. Ezzel pedig a köpeny landolhat a földön, ám arra egyelőre nincs garancia, hogy az ing egyben megússza, ugyanis Heveske elhasználta összes türelmét és visszafogottságát a köpeny levadászásával, így elképzelhető, hogy Taran ingjének néhány gombja csak úgy eltűnik, amíg a lány eltávolítja. Sebaj, majd lop neki újakat. Így viszont szabad az út a keze előtt. Egyelőre úgy dönt a nadrágot még nem erőszakolja le, és ujjai is csak a hasfalat érintik, mindennek meg lesz a maga ideje.
Szerencsére a tanonc nem csak a könyvek tanulmányozásában tűnik jártasnak, hanem abban is, hogy tartsa egekben a lány pulzusát, s, hogy lepje meg. Például, amikor ujjai a déli kalandozás helyett elindulnak a hasfalán. Ekkor a lány hasizmai megfeszülnek, felszisszen, s még az sem zavarja, hogy az esti levegő az erdőben bizony kellően hideg, rajta pedig kevés a ruha, aminek levételére vállai mozgatásával rá is segít, legalábbis a blúznál, a fűzőt ráhagyja a mágusra.
Az így már csupasz bőrén végigsuhanó ujj épp kellő melegséget áraszt magával, ahogy az is, amikor a férfit még közelebb tudja magához, s ajkán, nyakán érzi csókjait, valamint fogait. Amivel ismét gyenge ponton érte a férfi a lányt, rögtön az első harapás után apró sóhaj hagyja el a vöröslő ajkakat, amire utána rögtön rá is harap, hogy elnyomja dorombolását. Kiélvezi a helyzetet, a külvilág, az erdő most inkább valami távoli helyszínnek tűnik, ahogy az elkövetkezendő útjuk is, inkább belefeledkezik a másik buja játékába, amit vele művel. Talán nem is árt néha, ha nem ő veszi egyből kézbe a gyeplőt és engedi, hogy ha egy rövid ideig is, de alárendelődjön, kérdés ezt meddig fogja tűrni. Egyelőre viszont engedi, Sőt, meg-megemelkedő mellkasa, szapora lélegzetvételei is arról árulkodnak, hogy nincs ínyére a dolog, így nem zavar bele.*