Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
![>Seyana Burores [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9956_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:55:39
Üzenet elküldve: 2015-08-14 18:55:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
-Bizony, így van. Rengeteg helyet meg szeretnék ismerni, hogy ki tudjam választani a tökéleteset. De nem sietem el a dolgot, van még időm, hogy eldöntsem, hol szeretném leélni az életem. Addig pedig utazgatok, amíg időm, erőm és pénzem engedi. *Mosolyog Norke felé; úgy tűnik, elég sokat fecsegett már ahhoz, hogy szándékai majdhogynem nyilvánvalók legyenek.*
-Oh, nem is tudtam... *Hal el hangja, tekintetével a zöld íriszek pillantását keresik, ezzel is kimutatva együttérzését. Nagyon kíváncsi arra, hogy vajon mi történhetett a férfival, ami ekkora hatással volt rá. De milyen pofátlanság lenne rákérdezni egy ilyen személyes emlékre, miközben még ő sem mesélte el a saját történetét. Bár talán épp itt lenne az ideje...*
-Tudod, nekem nem volt sem halál, sem hasonló szörnyűség a múltamban, sőt, szavaid alapján kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Nekem csak a szívemet törték össze. *Süti le szemeit, tekintetével az avart pásztázza.*Nem tudom, hogy idegennek tekintelek-e vagy esetleg jóbarátnak, de... *Nagy levegőt vesz, és belefog a mesébe.* Még buta kis fruska voltam, mikor egy fiú elcsavarta a fejem. Nagyon kedvesen viselkedett velem, megbecsült, és ő volt az első, aki megmutatta nekem a világot, rögtön lenyűgözött. Sok szépet és jót mondott nekem, még a csillagokat is az égről, nem csoda, hogy fülig beleszerettem. Néhány évig csapta nekem a szelet, tette a szépet, míg be nem adtam a derekam, és odaadtam neki magam. *Arca fülig vörösben ég.* Hosszú volt az éjszakánk, későn keltem, ő addigra már sehol sem volt. Örökre eltűnt, és magával vitt mindent, amit csak tudott, még belőlem is egy darabot. ~Persze csak képletesen... A lelkem talán sosem gyógyul meg.~
*Mintha egy apró, de súlyos kő esett volna le szívéről. Jól esett, hogy elmondhatta valakinek. S ezzel talán kicsit jobban Norke bizalmába férközött... egy kicsit.*
-De most találkoztunk egy sorstárssal. *Ereszt meg egy halovány mosolyt.*
-Akkor nemkell feltétlenül a kikötő felé mennünk, indulhatunk a Hold pihenő felé is. Arra még úgysem jártam, úgyhogy örömmel tartanék veled. Bár igazából bárhova... *Fordul ismét rózsásba arca, hiszen amióta találkoztak, sokkal jobban érzi magát, van életkedve, és nem szeretné elveszíteni a társaságot.*
-Hah, majdnem elhittem. *Vigyorog a színészi produkció után, majd arca ismét elkomorul.* De most komolyan, őszintén szólva, tényleg jól esett. Ahogy hozzám értél, ahogy néztél... Rég nem érezte ilyet.
-A döntést rád bízom, amerre mész, arra megyek én is. *Mosolyog a vállát megvonva.*
-Bizony, így van. Rengeteg helyet meg szeretnék ismerni, hogy ki tudjam választani a tökéleteset. De nem sietem el a dolgot, van még időm, hogy eldöntsem, hol szeretném leélni az életem. Addig pedig utazgatok, amíg időm, erőm és pénzem engedi. *Mosolyog Norke felé; úgy tűnik, elég sokat fecsegett már ahhoz, hogy szándékai majdhogynem nyilvánvalók legyenek.*
-Oh, nem is tudtam... *Hal el hangja, tekintetével a zöld íriszek pillantását keresik, ezzel is kimutatva együttérzését. Nagyon kíváncsi arra, hogy vajon mi történhetett a férfival, ami ekkora hatással volt rá. De milyen pofátlanság lenne rákérdezni egy ilyen személyes emlékre, miközben még ő sem mesélte el a saját történetét. Bár talán épp itt lenne az ideje...*
-Tudod, nekem nem volt sem halál, sem hasonló szörnyűség a múltamban, sőt, szavaid alapján kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam. Nekem csak a szívemet törték össze. *Süti le szemeit, tekintetével az avart pásztázza.*Nem tudom, hogy idegennek tekintelek-e vagy esetleg jóbarátnak, de... *Nagy levegőt vesz, és belefog a mesébe.* Még buta kis fruska voltam, mikor egy fiú elcsavarta a fejem. Nagyon kedvesen viselkedett velem, megbecsült, és ő volt az első, aki megmutatta nekem a világot, rögtön lenyűgözött. Sok szépet és jót mondott nekem, még a csillagokat is az égről, nem csoda, hogy fülig beleszerettem. Néhány évig csapta nekem a szelet, tette a szépet, míg be nem adtam a derekam, és odaadtam neki magam. *Arca fülig vörösben ég.* Hosszú volt az éjszakánk, későn keltem, ő addigra már sehol sem volt. Örökre eltűnt, és magával vitt mindent, amit csak tudott, még belőlem is egy darabot. ~Persze csak képletesen... A lelkem talán sosem gyógyul meg.~
*Mintha egy apró, de súlyos kő esett volna le szívéről. Jól esett, hogy elmondhatta valakinek. S ezzel talán kicsit jobban Norke bizalmába férközött... egy kicsit.*
-De most találkoztunk egy sorstárssal. *Ereszt meg egy halovány mosolyt.*
-Akkor nemkell feltétlenül a kikötő felé mennünk, indulhatunk a Hold pihenő felé is. Arra még úgysem jártam, úgyhogy örömmel tartanék veled. Bár igazából bárhova... *Fordul ismét rózsásba arca, hiszen amióta találkoztak, sokkal jobban érzi magát, van életkedve, és nem szeretné elveszíteni a társaságot.*
-Hah, majdnem elhittem. *Vigyorog a színészi produkció után, majd arca ismét elkomorul.* De most komolyan, őszintén szólva, tényleg jól esett. Ahogy hozzám értél, ahogy néztél... Rég nem érezte ilyet.
-A döntést rád bízom, amerre mész, arra megyek én is. *Mosolyog a vállát megvonva.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-14 14:17:49
Üzenet elküldve: 2015-08-14 14:17:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Újabb út, újabb veszélyekkel... A sokat megélt törpe már-már érzi érdes bőre alatt lapuló üreges csontjaiban az öregedés, vagy sokkal inkább a fásultság elszomorító jeleit. Térdeiben a porcok hangos kattogással jelzik, a páncélzat hatalmas súlya alatt nem sokáig bírják már a zabolázatlan kalandvágyat elviselni, és ha nem is most, de végül fel fogják adni a küzdelmet az elkerülhetetlen Sors ellen. De nem ma! Galin töretlen jókedve minden fájdalmon, s hosszas megfáradt sóhajokon átívelő úton át életben tartják az acélozott tekintetű vándort.
Hogy mi, vagy ki adományozta számára ezt a természetét a leghatalmasabbak sem tudhatják, hisz közel s távol nem volt hozzáhasonló kóbor lelkű egyén az egyébként rettenetesen unalmas nemzedékében. De ő csak itt van valamiért messze a hazájától, ráadásul olyan elvárásokat gördít maga elé, hogy olykor még saját maga is belerázkódik. Ilyen volt a veszedelmes vízi szörnyekkel, a talmidokkal való találkozás is, mikor egy tragikus eset következtében odaveszett legkedvesebb családi öröksége, hőn szeretett pipája. Azóta is él benne a vágy, hogy egyszer megtorolja a veszteségeit, igaz az azóta eltelt idő kissé elhalványította benne az izzó bosszúvágyat. Mellesleg az új pipája is egészen szépen teszi a dolgát, mit a Kikötőből szalajtott egy habókos vén matróztól.
Töretlen haladásában teste mégis megállítja egy időre. Roppan egy kivételesen hangosat rozoga térde, ami meg is rogyasztja magába vetett bizalmát. Odakap, és nem is ereszti el, míg percek múltán rá nem eszmél, nem a régi már, jobb lenne, ha lekuporodna a lecsapott ösvény mellett pihenésképp. Jó ötletnek tűnik, hisz nem a régi már.
Óvatosan az egyik vastag, sudár fához biceg, majd nekiveti az acélba bújtatott hátát. Kénytelen kivárni, míg az elviselhetetlen fájdalom kifut a lábából, és csak aztán folytatni jól megszokott útját Arthenior csodás városa felé. Ezek a legközelebbi tervek, azt hogy mit nyom szabálytalan orra elé az élet azt nem tudhatja előre, így csak reménykedni tud a másnap sikerességében.*
Hogy mi, vagy ki adományozta számára ezt a természetét a leghatalmasabbak sem tudhatják, hisz közel s távol nem volt hozzáhasonló kóbor lelkű egyén az egyébként rettenetesen unalmas nemzedékében. De ő csak itt van valamiért messze a hazájától, ráadásul olyan elvárásokat gördít maga elé, hogy olykor még saját maga is belerázkódik. Ilyen volt a veszedelmes vízi szörnyekkel, a talmidokkal való találkozás is, mikor egy tragikus eset következtében odaveszett legkedvesebb családi öröksége, hőn szeretett pipája. Azóta is él benne a vágy, hogy egyszer megtorolja a veszteségeit, igaz az azóta eltelt idő kissé elhalványította benne az izzó bosszúvágyat. Mellesleg az új pipája is egészen szépen teszi a dolgát, mit a Kikötőből szalajtott egy habókos vén matróztól.
Töretlen haladásában teste mégis megállítja egy időre. Roppan egy kivételesen hangosat rozoga térde, ami meg is rogyasztja magába vetett bizalmát. Odakap, és nem is ereszti el, míg percek múltán rá nem eszmél, nem a régi már, jobb lenne, ha lekuporodna a lecsapott ösvény mellett pihenésképp. Jó ötletnek tűnik, hisz nem a régi már.
Óvatosan az egyik vastag, sudár fához biceg, majd nekiveti az acélba bújtatott hátát. Kénytelen kivárni, míg az elviselhetetlen fájdalom kifut a lábából, és csak aztán folytatni jól megszokott útját Arthenior csodás városa felé. Ezek a legközelebbi tervek, azt hogy mit nyom szabálytalan orra elé az élet azt nem tudhatja előre, így csak reménykedni tud a másnap sikerességében.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-14 11:31:16
Üzenet elküldve: 2015-08-14 11:31:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Portyázás //
*Terve bejön, és egyetlen nyílvessző vagy dobófegyver sem fogadja, ellenben azok, kiket keresnek előkerülnek. Furcsa ezt hallania Wald szájából, hogy az ő tisztásuk. Mintha új területet jelöltek volna ki a Territórium határán belül maguknak.*
~Talán kiválnak a törzsből?~
*Fordul meg emiatt fejében. Amire a Vöröske csak ráerősít. De közben a mélységi nem bírja meghazudtolni önmagát, és szájalni kezd. Egy szemforgatás jussa, anélkül, hogy odapillantana a félvér. De felhorgad benne a düh. Számon kérik őt, ki mindvégig hű maradt a törzsfőhöz?*
~Nem én léptem le, tagadtam meg a hűségemet?!~
*Teljes mellszélességgel Akheel felé lép, igaz íja már nincs készenlétben, mégis fenyegetően. Attól függetlenül, hogy netán Syoud válasza, miszerint Kagan parancsára cselekszik, elér e eddigre hozzájuk.*
-Fogd be kis pimasz, vagy én fogom, és abban nem lesz köszönet!
*Csattan fel. Igen, most már sarkára áll. Lépten-nyomon csak lenézésbe, ellenállásba botlik. Holott ki ismeri őt tudhatja, hogy nem hiába a legkitűnőbbek egyike a Thargok közt, ha harcra kerülne a sor. Mégsem félik, tisztelik, sőt. Na ebből van elege. Noha nem akar igazán harcot, de nem is áll el tőle, ha tovább szájal vele bárki. Így feszülten figyel, és nem csak a vöröskére, de társára is, mert elég nagynak tűnik az összhang köztük. Soha nem lehet tudni.*
-Még mindig hordod a thargok bélyegét, ugye?
*Kérdi immár mindkettejüktől kissé lejjebb eresztett hangon, lehiggadva. Habár a férfi ugyebár vérében hordozza a gént. A hűségükre kérdez rá.*
-Kagan erősebben tért vissza, mint valaha. Megváltozott. Kőerőd épül ott, hol Thargarod állt. Sziklakemény, mint a Vérszövetség.
*Sorolja érveit tüzes lelkesedéssel, nyilván nem tudván, hogy mennyire ágál a másik kettő a visszatérés ellen. Honnan is tudná?
Ha nincs ellenvetés, és visszább vesz a lány is, valamint nem tör ki verekedés mögötte az elf és sötételf között, folytatja. Közben elrakja a nyílvesszőt tegezébe, íját pedig baljába fogja. Mert a visszatérés említésekor nem taglalta, hogy nem egyenes úton kíván visszatérni.*
-Visszatérünk, de csak egy nagyobb felderítés, és portya után.
*Karjának félköríves mozdulatával jelezve az irányát.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.14 11:33:48
*Terve bejön, és egyetlen nyílvessző vagy dobófegyver sem fogadja, ellenben azok, kiket keresnek előkerülnek. Furcsa ezt hallania Wald szájából, hogy az ő tisztásuk. Mintha új területet jelöltek volna ki a Territórium határán belül maguknak.*
~Talán kiválnak a törzsből?~
*Fordul meg emiatt fejében. Amire a Vöröske csak ráerősít. De közben a mélységi nem bírja meghazudtolni önmagát, és szájalni kezd. Egy szemforgatás jussa, anélkül, hogy odapillantana a félvér. De felhorgad benne a düh. Számon kérik őt, ki mindvégig hű maradt a törzsfőhöz?*
~Nem én léptem le, tagadtam meg a hűségemet?!~
*Teljes mellszélességgel Akheel felé lép, igaz íja már nincs készenlétben, mégis fenyegetően. Attól függetlenül, hogy netán Syoud válasza, miszerint Kagan parancsára cselekszik, elér e eddigre hozzájuk.*
-Fogd be kis pimasz, vagy én fogom, és abban nem lesz köszönet!
*Csattan fel. Igen, most már sarkára áll. Lépten-nyomon csak lenézésbe, ellenállásba botlik. Holott ki ismeri őt tudhatja, hogy nem hiába a legkitűnőbbek egyike a Thargok közt, ha harcra kerülne a sor. Mégsem félik, tisztelik, sőt. Na ebből van elege. Noha nem akar igazán harcot, de nem is áll el tőle, ha tovább szájal vele bárki. Így feszülten figyel, és nem csak a vöröskére, de társára is, mert elég nagynak tűnik az összhang köztük. Soha nem lehet tudni.*
-Még mindig hordod a thargok bélyegét, ugye?
*Kérdi immár mindkettejüktől kissé lejjebb eresztett hangon, lehiggadva. Habár a férfi ugyebár vérében hordozza a gént. A hűségükre kérdez rá.*
-Kagan erősebben tért vissza, mint valaha. Megváltozott. Kőerőd épül ott, hol Thargarod állt. Sziklakemény, mint a Vérszövetség.
*Sorolja érveit tüzes lelkesedéssel, nyilván nem tudván, hogy mennyire ágál a másik kettő a visszatérés ellen. Honnan is tudná?
Ha nincs ellenvetés, és visszább vesz a lány is, valamint nem tör ki verekedés mögötte az elf és sötételf között, folytatja. Közben elrakja a nyílvesszőt tegezébe, íját pedig baljába fogja. Mert a visszatérés említésekor nem taglalta, hogy nem egyenes úton kíván visszatérni.*
-Visszatérünk, de csak egy nagyobb felderítés, és portya után.
*Karjának félköríves mozdulatával jelezve az irányát.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.14 11:33:48
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-13 20:38:41
Üzenet elküldve: 2015-08-13 20:38:41
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Portyázás //
*Ő ugyan máshogy emlékszik Harath szavaira (mintha valami olyasmiről lett volna szó, hogy együtt mennek portyázni), de nem szól bele, mégis csak a félvér volt tiszti rangban a csapatban. A sötételf nőstény viszont elér az alacsony, ám gyors, szívós és ügyes elfnél egy határt a szavaival. A számszeríj tusa lendül, és az előrelépő sötételf nőstényt a veséje tájékán kívánja hátulról lezúzni. Kihasználja, hogy Seyana előtte lép ki a napra, így neki van ideje még nagyjából sötétből a fényre célozni.*
*Ha sikerült lenyomnia a nőstényt, ha nem, mögötte marad, és számszeríjával flegmán rácéloz.*
- Nevelési szakasz. *int fejével, ha kérdő pillantást lát, vagy bárki számon akarná kérni.*
- Mert Kagan azt mondta. *válaszol Waldrannak; neki ez pont elegendő indok a visszatérésre. Azt nem tudja, mi járhat a másik Thargodar fejében, és nem is rá tartozik. Akheel rapliján sem lepődik meg - a Vörös előző nem döngölte a földbe rosszkedvében. Nem is mond inkább semmit, ráhagyja Harathra, hadd szenvedjen a két jómadárral. Ez a dolga.*
*Ő ugyan máshogy emlékszik Harath szavaira (mintha valami olyasmiről lett volna szó, hogy együtt mennek portyázni), de nem szól bele, mégis csak a félvér volt tiszti rangban a csapatban. A sötételf nőstény viszont elér az alacsony, ám gyors, szívós és ügyes elfnél egy határt a szavaival. A számszeríj tusa lendül, és az előrelépő sötételf nőstényt a veséje tájékán kívánja hátulról lezúzni. Kihasználja, hogy Seyana előtte lép ki a napra, így neki van ideje még nagyjából sötétből a fényre célozni.*
*Ha sikerült lenyomnia a nőstényt, ha nem, mögötte marad, és számszeríjával flegmán rácéloz.*
- Nevelési szakasz. *int fejével, ha kérdő pillantást lát, vagy bárki számon akarná kérni.*
- Mert Kagan azt mondta. *válaszol Waldrannak; neki ez pont elegendő indok a visszatérésre. Azt nem tudja, mi járhat a másik Thargodar fejében, és nem is rá tartozik. Akheel rapliján sem lepődik meg - a Vörös előző nem döngölte a földbe rosszkedvében. Nem is mond inkább semmit, ráhagyja Harathra, hadd szenvedjen a két jómadárral. Ez a dolga.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-12 21:08:50
Üzenet elküldve: 2015-08-12 21:08:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Portyázás //
*Unottan piszkálgatja hátsó fogaiból a korábbi étkezés maradékait.*
-Hehintem hemmi.
*Komolyan nem tudja mi marad a kikötőből mire Kóbór hátán elporoszkálnak odáig. Lehet az egészet elmarja a sós víz addigra.
Ami azt illeti ő érdektelenül nyammogja a bogyókat. Ez még valamelyest Kagan földje, kizárt hogy ilyen rövid idő alatt ellepjék a haramiák. Persze nem ül a fülén, hallja hogy társaságuk akad és valamivel harciasabban fel is lép Waldra mellett.*
-Hát asztán ki vagy te mán' itten énnekem hogy megmonnyad mit köll meg mit nem?
*Kagan meggajdulásával megváltoztak a viszonyok, Akheel fejében mindenképpen.
Syoudot meg az idegent is észreveszi, de velük nem foglalkozik, csak a szintén agykihagyással küzdő Harathal. Az elffel már beszéltek, hasztalan. Az idegen meg nem is különösebben érdekli. Utálja a fajtáját.*
*Unottan piszkálgatja hátsó fogaiból a korábbi étkezés maradékait.*
-Hehintem hemmi.
*Komolyan nem tudja mi marad a kikötőből mire Kóbór hátán elporoszkálnak odáig. Lehet az egészet elmarja a sós víz addigra.
Ami azt illeti ő érdektelenül nyammogja a bogyókat. Ez még valamelyest Kagan földje, kizárt hogy ilyen rövid idő alatt ellepjék a haramiák. Persze nem ül a fülén, hallja hogy társaságuk akad és valamivel harciasabban fel is lép Waldra mellett.*
-Hát asztán ki vagy te mán' itten énnekem hogy megmonnyad mit köll meg mit nem?
*Kagan meggajdulásával megváltoztak a viszonyok, Akheel fejében mindenképpen.
Syoudot meg az idegent is észreveszi, de velük nem foglalkozik, csak a szintén agykihagyással küzdő Harathal. Az elffel már beszéltek, hasztalan. Az idegen meg nem is különösebben érdekli. Utálja a fajtáját.*
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-12 19:57:41
Üzenet elküldve: 2015-08-12 19:57:41
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Portyázás //
*Nem várja meg a kérdésre a választ, mert közeledőkre lesz figyelmes. Lova sem oly nyugodtan legelészik most, hogy neszezés zavarja meg. Egy pillanatnyi gondolkodás után a nagy lombkoronájú fa méretes törzse mögé kúszik. Ha a lovára fáj egy vadállat vagy netán haramia foga, akkor könnyen nyílvesszőt kaphat a seggébe. Viszont az már gyanús, hogy a potenciális lóevő/kötő fütyörészik. Ismeretei szerint egy Arthenior erdeiben honos állat sem szokott Thargodar nótát dudorászni. Hamarost ismerőst pillant meg, így végképp nincs oka arra, hogy nyílvesszővel fogadja a hívatlan vendéget.*
- Légy üdvözölve, Harath, a tisztásunkon. Miért nem maradtok inkább itt? *Köszönti a férfit előlépve a fatörzs mögül, nem tudva, hogy Akheel elrejtőzött-e vagy érdektelenül nyammogja a bogyókat. Ebben a helyzetben oly mindegy.
Bár mégsem annyira békés ez a helyzet, mert Harath szavai nem tetszenek a férfinak. Térjenek vissza? Visszatérhetnek egy felégetett dombra, egy eldobott ígérethez. Mérgező az a hely, csontjaiban érezte. Itt üdébb a lég, és amint a kikötőbe érnek, izgalom is vár rájuk bőven. Főleg, ha a kis portyázó csapatukhoz ezek hárman csatlakoznának.*
- Syoud. Nem félted a halakat? *Mereven biccent a férfinak, amikor meglátja. Nem akart hozzájuk csatlakozni, inkább a halászkunyhókat őrizte. Mellette a nőstény ismeretlen számára, de a kardmarkolat fogdosása csak tovább keményíti az arcvonásait.*
- Miért térnénk vissza? *Veti a kérdést szegről-végről rokonának. Tekintete is rátapad, mintha valóban érdekelné, hogy mi az, ami helyreállíthatná a megtört hitet, a hiányzó bizalmat. Talán igenis érdekli.
Talán.*
*Nem várja meg a kérdésre a választ, mert közeledőkre lesz figyelmes. Lova sem oly nyugodtan legelészik most, hogy neszezés zavarja meg. Egy pillanatnyi gondolkodás után a nagy lombkoronájú fa méretes törzse mögé kúszik. Ha a lovára fáj egy vadállat vagy netán haramia foga, akkor könnyen nyílvesszőt kaphat a seggébe. Viszont az már gyanús, hogy a potenciális lóevő/kötő fütyörészik. Ismeretei szerint egy Arthenior erdeiben honos állat sem szokott Thargodar nótát dudorászni. Hamarost ismerőst pillant meg, így végképp nincs oka arra, hogy nyílvesszővel fogadja a hívatlan vendéget.*
- Légy üdvözölve, Harath, a tisztásunkon. Miért nem maradtok inkább itt? *Köszönti a férfit előlépve a fatörzs mögül, nem tudva, hogy Akheel elrejtőzött-e vagy érdektelenül nyammogja a bogyókat. Ebben a helyzetben oly mindegy.
Bár mégsem annyira békés ez a helyzet, mert Harath szavai nem tetszenek a férfinak. Térjenek vissza? Visszatérhetnek egy felégetett dombra, egy eldobott ígérethez. Mérgező az a hely, csontjaiban érezte. Itt üdébb a lég, és amint a kikötőbe érnek, izgalom is vár rájuk bőven. Főleg, ha a kis portyázó csapatukhoz ezek hárman csatlakoznának.*
- Syoud. Nem félted a halakat? *Mereven biccent a férfinak, amikor meglátja. Nem akart hozzájuk csatlakozni, inkább a halászkunyhókat őrizte. Mellette a nőstény ismeretlen számára, de a kardmarkolat fogdosása csak tovább keményíti az arcvonásait.*
- Miért térnénk vissza? *Veti a kérdést szegről-végről rokonának. Tekintete is rátapad, mintha valóban érdekelné, hogy mi az, ami helyreállíthatná a megtört hitet, a hiányzó bizalmat. Talán igenis érdekli.
Talán.*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-11 07:10:10
Üzenet elküldve: 2015-08-11 07:10:10
ÚJ
![>Seyana Burores [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9956_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Portyázás//
* Az elf pillantására csak a méregzöld íriszek kegyetlen villanása a válasz, de nem adja meg azt az örömet a hegyesfülűnek, hogy kihozza a sodrából. Ha elveszíti a fejét, akkor annak általában nincs jó vége. Most pedig bevetésen vannak, nem ér rá lekaszabolni elvileges társukat.
Végre elindulnak az erdőben, ahol máris jobb egy kicsit, hisz nincs akkora fény.
Egy ideig Syoud vezeti őket a fák rengetegében, de mikor kockázatosabbá válik a dolog, akkor átpasszolja a továbbiakat a félvérnek. Harath nem ellenkezik, így ő lép elő az erdő takarásából, míg Seyana az elffel vár.*
- Gondolom, az ilyen nagypofájú alakokat sem szívlelik.
* Pillant az elfre. Ha valóban nincs gond, akkor a nőstény is előlép és körbekémlel, bár a látási viszonyok számára nem kedvezőek. Keze kardja markolatán nyugszik, de egyre biztosabb abban, hogy a kovácsműhelyből fog szerezni néhány dobótőrt is, még ha nem is erőssége a távolsági fegyverek használata.*
* Az elf pillantására csak a méregzöld íriszek kegyetlen villanása a válasz, de nem adja meg azt az örömet a hegyesfülűnek, hogy kihozza a sodrából. Ha elveszíti a fejét, akkor annak általában nincs jó vége. Most pedig bevetésen vannak, nem ér rá lekaszabolni elvileges társukat.
Végre elindulnak az erdőben, ahol máris jobb egy kicsit, hisz nincs akkora fény.
Egy ideig Syoud vezeti őket a fák rengetegében, de mikor kockázatosabbá válik a dolog, akkor átpasszolja a továbbiakat a félvérnek. Harath nem ellenkezik, így ő lép elő az erdő takarásából, míg Seyana az elffel vár.*
- Gondolom, az ilyen nagypofájú alakokat sem szívlelik.
* Pillant az elfre. Ha valóban nincs gond, akkor a nőstény is előlép és körbekémlel, bár a látási viszonyok számára nem kedvezőek. Keze kardja markolatán nyugszik, de egyre biztosabb abban, hogy a kovácsműhelyből fog szerezni néhány dobótőrt is, még ha nem is erőssége a távolsági fegyverek használata.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-10 23:22:08
Üzenet elküldve: 2015-08-10 23:22:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Portyázás //
*Pihen. Olyan értelemben, hogy átengedi a nyomkeresés és követés megtisztelő feladatát az elfnek. Küzdjön meg ő vele, az ő szeme különben is élesebb. Addig is, noha nem lehunyt szemmel, mégiscsak kevésbé idegőrlő feladatot lát el: követi társát, s ha muszáj, vezeti a "világtalanná" váló mélységit akár. Enyhe túlzás, de valami ilyesmi mókás gondolatok motoszkálnak fejében. No meg persze a kettecskén lelépők egymáshoz fűződő viszonya-iszonya, mikor Syoud hangja vonja magára figyelmét, és rántja vissza egy-kettőre az éberség magas fokára.
Nem, neki sincs most kedve cserkészni, meglepni, bekeríteni. Ő maga is szemügyre veszi a lovat, a terepet, hogy dönteni tudjon. Néhány másodperces gondolkodás után, vállat von, és helyben hagyja társa javaslatát.
Megindul, s kilép a nyílt terepre fütyörészve. Szeme azonban a megbúvókat keresi, és a legrosszabbra készül. Mi van, ha ellopták a lovat, és mások ólálkodnak csapdát állítva nekik?
Kezében íjával lép hát a pástra, és a thargok számára oly ismerős nótát dudorászva, fütyörészve közelít a lóhoz.*
-Kóbor.
*Szólítja, hiszen már megbizonyosodott róla, hogy ő Waldran hátasa. Akárhogy is, de előkeríti gazdáit, és ha így lesz, feltett jobbjával jelzi békés szándékát, ha a párocskát netán elvakítaná a nap, vagy a búgás.*
-Kagan küldött értetek. Vissza kell térni.
*Adja elő az ukázt. Majd pedig jelez társainak is, ha tiszta a terep.*
-Jöhettek.
*Ha pedig mégsem tiszta a terep, nos, akkor nyilván a beszélgetés elmarad, ellenben nagyfokú koncentrációjának hála, reméli túléli, míg hátramaradó és megbúvó társai kisegítik. Egyszerűen felvette a csali szerepét. Most nem volt kedve vesződni. Ennyi kockázatot vállalt.*
//Árnytánc//
*Pihen. Olyan értelemben, hogy átengedi a nyomkeresés és követés megtisztelő feladatát az elfnek. Küzdjön meg ő vele, az ő szeme különben is élesebb. Addig is, noha nem lehunyt szemmel, mégiscsak kevésbé idegőrlő feladatot lát el: követi társát, s ha muszáj, vezeti a "világtalanná" váló mélységit akár. Enyhe túlzás, de valami ilyesmi mókás gondolatok motoszkálnak fejében. No meg persze a kettecskén lelépők egymáshoz fűződő viszonya-iszonya, mikor Syoud hangja vonja magára figyelmét, és rántja vissza egy-kettőre az éberség magas fokára.
Nem, neki sincs most kedve cserkészni, meglepni, bekeríteni. Ő maga is szemügyre veszi a lovat, a terepet, hogy dönteni tudjon. Néhány másodperces gondolkodás után, vállat von, és helyben hagyja társa javaslatát.
Megindul, s kilép a nyílt terepre fütyörészve. Szeme azonban a megbúvókat keresi, és a legrosszabbra készül. Mi van, ha ellopták a lovat, és mások ólálkodnak csapdát állítva nekik?
Kezében íjával lép hát a pástra, és a thargok számára oly ismerős nótát dudorászva, fütyörészve közelít a lóhoz.*
-Kóbor.
*Szólítja, hiszen már megbizonyosodott róla, hogy ő Waldran hátasa. Akárhogy is, de előkeríti gazdáit, és ha így lesz, feltett jobbjával jelzi békés szándékát, ha a párocskát netán elvakítaná a nap, vagy a búgás.*
-Kagan küldött értetek. Vissza kell térni.
*Adja elő az ukázt. Majd pedig jelez társainak is, ha tiszta a terep.*
-Jöhettek.
*Ha pedig mégsem tiszta a terep, nos, akkor nyilván a beszélgetés elmarad, ellenben nagyfokú koncentrációjának hála, reméli túléli, míg hátramaradó és megbúvó társai kisegítik. Egyszerűen felvette a csali szerepét. Most nem volt kedve vesződni. Ennyi kockázatot vállalt.*
//Árnytánc//
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:41:28
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:41:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Portyázás //
*Kettős szerencséjük van; egyrészt Akheel és Waldran nem sietnek, sőt - másrészt pedig nem járnak "hadiösvényen", ezért a kelleténél jobban nem rejtik el nyomaikat sem. Syoud azonban elsősorban íjász, nem felderítő, így alaposan megszenved a dologgal; ám még mindig jobban az esélyei, mint mondjuk a nappali fényben szenvedő Seyanának.*
- Erre. *szól halkan két társának, majd követni kezdi a nyomokat, mint egy kopó.*
*Órák telnek el, mire eljut arra a helyre, ahol a két Tharg a lovát, Kóbort kicsapta legelni. Egyelőre a duót még nem látja.*
- Itt lesznek a közelben. *nem gondolkozik azon, hogy meg tudják e lepni Waldranékat - előfordulhat, de nem lesz benne sok köszönet.*
- Menj előre, Harath, téged küldött a vezér, hehe. *őt már a földre birkózta a Vörös, és most kihagyná a megtiszteltetést.*
- Te szerintem... maradj hátra velem. *fordul Seyanához.* - Nem mindig veszik jól az idegen pofikat, még ha ilyen csinos is. Hehe.
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 19:42:15
*Kettős szerencséjük van; egyrészt Akheel és Waldran nem sietnek, sőt - másrészt pedig nem járnak "hadiösvényen", ezért a kelleténél jobban nem rejtik el nyomaikat sem. Syoud azonban elsősorban íjász, nem felderítő, így alaposan megszenved a dologgal; ám még mindig jobban az esélyei, mint mondjuk a nappali fényben szenvedő Seyanának.*
- Erre. *szól halkan két társának, majd követni kezdi a nyomokat, mint egy kopó.*
*Órák telnek el, mire eljut arra a helyre, ahol a két Tharg a lovát, Kóbort kicsapta legelni. Egyelőre a duót még nem látja.*
- Itt lesznek a közelben. *nem gondolkozik azon, hogy meg tudják e lepni Waldranékat - előfordulhat, de nem lesz benne sok köszönet.*
- Menj előre, Harath, téged küldött a vezér, hehe. *őt már a földre birkózta a Vörös, és most kihagyná a megtiszteltetést.*
- Te szerintem... maradj hátra velem. *fordul Seyanához.* - Nem mindig veszik jól az idegen pofikat, még ha ilyen csinos is. Hehe.
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 19:42:15
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:19:38
Üzenet elküldve: 2015-08-10 19:19:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Portyázás //
*Abban maradtak, hogy a Kikötőbe mennek és elkötnek egy kalózhajót. Utóbbi szóban nem hangzott el, de még gondolatban sem jelent meg - legalábbis éber állapotban nem, de Waldran álmodott róla. Most pedig így, hogy kétszemélyes a törzs, Waldran az, aki a Szellemek üzeneteit átveszik, akik bizonyára egy szigeten akarják kipihenni a fáradalmaikat. Ehhez pedig szükség van egy hajóra, értelemszerűen.
Ugyanakkor tudatalattija barbárunkat nem csak egy hajó megszerzésére buzdítja, hanem arra is, hogy térjen vissza Amon Ruadh dombjára. Ugyanis koponyájának legmélyén visszhangzik az a fránya kürt. Így eshet meg az, hogy többet bolyonganak, mintsem haladnak. Szednek gesztenyét, esznek őzet, fognak nyulakat, de a boruk elfogyott, tehát lassan döntésre kényszerülnek.
Előre vagy hátra?
Hátra vagy előre?
Vissza a törzshöz? Új törzsükkel előre a dicsőségért?
Ezek elég komoly kérdések ahhoz, hogy bor hiányában belefájduljon a legintelligensebb erdőjáró feje is. Így nem csoda, hogy Waldran ezeket a kérdéseket inkább fel sem tette magának, miközben e szép délutánon egy nagy lombkoronájú fa alatt ücsörögtek kettecskén. Lovuk, Kóbor, kissé odébb majszolta a füvet, ők erdei bogyót csipegetnek. Elvégre rá kell pihenni a hajólopásra, de a visszatérésre is...*
- Szerinted mi lesz a kikötőben? *Elmélkedik, elvégre sosem látott kikötőt. Csónakot igen, de hajókat? Azt nem, ráadásul végtelen vizeket sem, így majdnem olyan izgatott lehetne, mint totyogósként, amikor először hagyta el a törzs védelmező körét.*
*Abban maradtak, hogy a Kikötőbe mennek és elkötnek egy kalózhajót. Utóbbi szóban nem hangzott el, de még gondolatban sem jelent meg - legalábbis éber állapotban nem, de Waldran álmodott róla. Most pedig így, hogy kétszemélyes a törzs, Waldran az, aki a Szellemek üzeneteit átveszik, akik bizonyára egy szigeten akarják kipihenni a fáradalmaikat. Ehhez pedig szükség van egy hajóra, értelemszerűen.
Ugyanakkor tudatalattija barbárunkat nem csak egy hajó megszerzésére buzdítja, hanem arra is, hogy térjen vissza Amon Ruadh dombjára. Ugyanis koponyájának legmélyén visszhangzik az a fránya kürt. Így eshet meg az, hogy többet bolyonganak, mintsem haladnak. Szednek gesztenyét, esznek őzet, fognak nyulakat, de a boruk elfogyott, tehát lassan döntésre kényszerülnek.
Előre vagy hátra?
Hátra vagy előre?
Vissza a törzshöz? Új törzsükkel előre a dicsőségért?
Ezek elég komoly kérdések ahhoz, hogy bor hiányában belefájduljon a legintelligensebb erdőjáró feje is. Így nem csoda, hogy Waldran ezeket a kérdéseket inkább fel sem tette magának, miközben e szép délutánon egy nagy lombkoronájú fa alatt ücsörögtek kettecskén. Lovuk, Kóbor, kissé odébb majszolta a füvet, ők erdei bogyót csipegetnek. Elvégre rá kell pihenni a hajólopásra, de a visszatérésre is...*
- Szerinted mi lesz a kikötőben? *Elmélkedik, elvégre sosem látott kikötőt. Csónakot igen, de hajókat? Azt nem, ráadásul végtelen vizeket sem, így majdnem olyan izgatott lehetne, mint totyogósként, amikor először hagyta el a törzs védelmező körét.*
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:19:34
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdei ösvénybe beérve újra árnyak veszik körbe, viszonylagos enyhülést biztosítva neki, azzal szemben, ami a nyílt mezőn fogadta. A füttyszó madarak énekére hajaz, de igazából egy dalocska, amit mestere énekelt mindig, amikor az erdőben sétálgattak, és növényeket gyűjtöttek. Mint mindig, most is szüntelenül pásztázza a kis ösvény oldalait, hátha meglát néhány gyógynövényt, vagy mérget, de most nem jár szerencsével. A kis táskában ami a vállán átvetve fekszik, most is ott lapulnak a könyvek, és a penna, hogy leírhassa, ha valami eszébe jut. Vagy ha végre valami gyógynövényt találna. Azt ugyanis elfelejtett magával hozni, pedig igazán nagy szüksége lett volna rájuk. Vagy akár valami mérgezőre is, csak legyen.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:30:41
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:30:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
– Világos, és azt hiszem, ez valahol normális is. Ha már elindultál, akkor szeretnél minél többet látni, hogy tudd, hol érdemes megállnod, vagy akár letelepedned. Jól gondolom? Mert amit mondtál a kis tanyáról, az alapján gondolom csak, és tévedhetek is.
*Sayuára néz, megerősítésért, vagy cáfolatért akár.*
– Remélem, nem olyanok, mint nekem. Remélem, azért legalább vér és halál nincs bennük, sem égő házak füstje *mondja halkan.*
– Bár ezzel nem akarom azt mondani, hogy a tied nem lehet szörnyű, nekem is vannak másfélék is, amik semmivel sem jobbak.
~Nem tudlak téged választani, Norke, ne is kérd!~
*Az emlékeiben szól egy hang, ugyanakkor Sayua is beszél hozzá, és ez visszahúzza az itt-és-mostba, a jelenbe, és ezért őszintén hálás. Komolyan bólint Sayua érveire, hizen valóban nem ismerik egymást.*
– Így van, fájó titkokat csak kétféle emberrel szabad megosztani, bizalmas jó baráttal, vagy totális idegennel, akit soha többé nem látsz, és aki még a neved sem tudja. Az egyik nem akar, a másik nem tud elárulni.
*Elmosolyodik a felcsillanó zöld szempárt látva.*
– Miért is ne? Végtére is egyikünknek sincs állandó helye, nincs ahol várnak *mondja könnyedén, pedig valójában súlyos szavak ezek, magányról árulkodóak. Norke megvonja a vállát, és a hátára fordul, úgy nézi a lombokon átszűrődő reggeli fény játékát.*
– Én a kikötő felől jövök. Wegtorenből jöttem, a nyugati pusztákról, ott volt munka. Most inkább felmennék észak felé. A Holdnál talán kell valakinek fegyveres.
~Bár a szellemekre mondom, hogy ha akadna valami békés munka, arra nem mondanék nemet. Túl sok volt a vér.~
– A nem tudod a legrosszabb válasz. Le vagyok sújtva! *A hangsúlya is teátrális a mozdulat is, amivel a szívéhez kap. Ezzel a produkcióval akár vándorszínésznek is állhatna.
De aztán persze Sayuára sandít, hogy lássa a hatást, és bár megállja, és nem mosolyog, a lány szavai, meg a pirulása valahol mélyen bent elégedettséggel töltik el.
Nem kapja félre a tekintetét, mikor egymás szemébe néznek.*
– Tehát, kisasszony, északra, vagy délre?
*Hajlandó elkísérni a lányt, ha ragaszkodik a kikötőhöz, de hajóra már nem szállna. Wegtorent egy időre inkább hanyagolná.*
– Világos, és azt hiszem, ez valahol normális is. Ha már elindultál, akkor szeretnél minél többet látni, hogy tudd, hol érdemes megállnod, vagy akár letelepedned. Jól gondolom? Mert amit mondtál a kis tanyáról, az alapján gondolom csak, és tévedhetek is.
*Sayuára néz, megerősítésért, vagy cáfolatért akár.*
– Remélem, nem olyanok, mint nekem. Remélem, azért legalább vér és halál nincs bennük, sem égő házak füstje *mondja halkan.*
– Bár ezzel nem akarom azt mondani, hogy a tied nem lehet szörnyű, nekem is vannak másfélék is, amik semmivel sem jobbak.
~Nem tudlak téged választani, Norke, ne is kérd!~
*Az emlékeiben szól egy hang, ugyanakkor Sayua is beszél hozzá, és ez visszahúzza az itt-és-mostba, a jelenbe, és ezért őszintén hálás. Komolyan bólint Sayua érveire, hizen valóban nem ismerik egymást.*
– Így van, fájó titkokat csak kétféle emberrel szabad megosztani, bizalmas jó baráttal, vagy totális idegennel, akit soha többé nem látsz, és aki még a neved sem tudja. Az egyik nem akar, a másik nem tud elárulni.
*Elmosolyodik a felcsillanó zöld szempárt látva.*
– Miért is ne? Végtére is egyikünknek sincs állandó helye, nincs ahol várnak *mondja könnyedén, pedig valójában súlyos szavak ezek, magányról árulkodóak. Norke megvonja a vállát, és a hátára fordul, úgy nézi a lombokon átszűrődő reggeli fény játékát.*
– Én a kikötő felől jövök. Wegtorenből jöttem, a nyugati pusztákról, ott volt munka. Most inkább felmennék észak felé. A Holdnál talán kell valakinek fegyveres.
~Bár a szellemekre mondom, hogy ha akadna valami békés munka, arra nem mondanék nemet. Túl sok volt a vér.~
– A nem tudod a legrosszabb válasz. Le vagyok sújtva! *A hangsúlya is teátrális a mozdulat is, amivel a szívéhez kap. Ezzel a produkcióval akár vándorszínésznek is állhatna.
De aztán persze Sayuára sandít, hogy lássa a hatást, és bár megállja, és nem mosolyog, a lány szavai, meg a pirulása valahol mélyen bent elégedettséggel töltik el.
Nem kapja félre a tekintetét, mikor egymás szemébe néznek.*
– Tehát, kisasszony, északra, vagy délre?
*Hajlandó elkísérni a lányt, ha ragaszkodik a kikötőhöz, de hajóra már nem szállna. Wegtorent egy időre inkább hanyagolná.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-04 18:50:40
Üzenet elküldve: 2015-08-04 18:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Selaris sebes léptekkel szeli át a kikötő környékét, próbálván a lehető legkevesebb feltűnést kelteni. Közben újra felöltötte csuháját, így már csak egy egyszerű utazó szerzetesnek tűnik, aki éppen sétálgat az erdőben. Legalábbis reméli, hogy ezt látják. Már akik látják, hiszen teljesen egyedül járkál.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:10:31
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:10:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
*Mikor a vacsora elkészül, a felderítő is szed magának egy adaggal. Ugyan az étvágya kisebb, mint a csapat nagy részének, de azért ő is megéhezett a hosszú út és a vadászat alatt. Az ételt szokásához híven, magányosan fogyasztja el, majd mielőtt nyugovóra térne még egyszer, utoljára körüljárja a tábort, hogy minden nyugodt és biztonságos-e. Amint erről meggyőződött, elteszi magát másnapra.*
//NAPVÁLTÁS//
*Hozzá van már szokva az éjszakázáshoz és a korai keléshez is, így aztán az elsők között ébred és összepakolja felszerelését, így mire Hrothgaar kiadja a parancsot, Salanel felkészülten lovagolhat előre, hogy felderítse az utat a csapat előtt.*
*Mikor a vacsora elkészül, a felderítő is szed magának egy adaggal. Ugyan az étvágya kisebb, mint a csapat nagy részének, de azért ő is megéhezett a hosszú út és a vadászat alatt. Az ételt szokásához híven, magányosan fogyasztja el, majd mielőtt nyugovóra térne még egyszer, utoljára körüljárja a tábort, hogy minden nyugodt és biztonságos-e. Amint erről meggyőződött, elteszi magát másnapra.*
//NAPVÁLTÁS//
*Hozzá van már szokva az éjszakázáshoz és a korai keléshez is, így aztán az elsők között ébred és összepakolja felszerelését, így mire Hrothgaar kiadja a parancsot, Salanel felkészülten lovagolhat előre, hogy felderítse az utat a csapat előtt.*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-04 12:25:46
Üzenet elküldve: 2015-08-04 12:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur küldetés//
//NAPVÁLTÁS//
*Miután úgy tűnik nincs szükség szolgálataira, hamar álomba szenderedik, és álomtalan álomban fekszik reggelig, majd kipihenten ébred. Szerencsére nem pakolt le semmit a lováról, így aztán nem is nagyon kell cuccolnia, egy kicsit segítget inkább a tegnapi dolgok eltakarításában. Miután ezzel végeznek, felpattan lovára, és besorol a menet végére Hroti mellé, mint tegnap.*
- 'Reggelt. Kérdezhetek ezekről a barlangokról? Mennyire vannak mélyen? És mi van bennük? Mármint élő.
*Majd kissé komorabban a szokásosnál hozzáteszi a fontos kérdést.*
- Stabil a szerkezetek, vagy van esély omlásra?
*Ahogy az omlás szót kiejti a szájén fájdalmas arckifejezés jelenik meg a fején, és az a kevéske étvágya is elmegy, ami arra késztette volna, hogy előszedjen egy kevés szárított húst a tarisznyájából.*
//NAPVÁLTÁS//
*Miután úgy tűnik nincs szükség szolgálataira, hamar álomba szenderedik, és álomtalan álomban fekszik reggelig, majd kipihenten ébred. Szerencsére nem pakolt le semmit a lováról, így aztán nem is nagyon kell cuccolnia, egy kicsit segítget inkább a tegnapi dolgok eltakarításában. Miután ezzel végeznek, felpattan lovára, és besorol a menet végére Hroti mellé, mint tegnap.*
- 'Reggelt. Kérdezhetek ezekről a barlangokról? Mennyire vannak mélyen? És mi van bennük? Mármint élő.
*Majd kissé komorabban a szokásosnál hozzáteszi a fontos kérdést.*
- Stabil a szerkezetek, vagy van esély omlásra?
*Ahogy az omlás szót kiejti a szájén fájdalmas arckifejezés jelenik meg a fején, és az a kevéske étvágya is elmegy, ami arra késztette volna, hogy előszedjen egy kevés szárított húst a tarisznyájából.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:49:13
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:49:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
* Ha Hroti a végére kezdi megunni az őrséget, akkor természetes, hogy Morwon az elejétől kezdve unja. Nem sokat beszélnek, de legalább el nem alszanak. Sőt, Morwon egész jól elvan olykor az "M", "R", "C" betűk vésésébe, melyeket Taitos mutatott meg neki és a Nyári Forgatagról visszafelé jövet tanulta meg őket... Vagyis részben. Sajnos még a mai napig sem megy neki olyan kifinomultan, mint egy embernek, de haladás, ha ezekkel együtt már összesen öt (azaz öt!) betűt megtanult élete során. Majd ha élve visszatér a Vashegyre, akkor bizonyára többet is akar majd tanulni, de egyelőre ezzel is megvan. Amennyiben bárki követi Hrothgaar szavait és Morwontól akarja átvenni az őrséget, abban az esetben csak fejét rázza. A végén még rámondják, hogy nem végez rendes munkát! Ez pedig hallhatatlan! No persze, ha nem jön senki, hogy megkísérelje átvenni ezt az izgalmas posztot, úgy magában morog, amiért senki nem hajlandó ennyit megtenni.
Gyakran ásít, nyújtózkodik, helyet változtat - mert egyszerűen nem bír sokáig egy helyben állni, vagy ülni most -, viszont többnyire unalmasan és eseménytelenül telik az éjszaka. Se banditák, se vadak. A távolban ugyan hallja ugyan, ahogy az állatok vonyítanak, menekülnek, ugrálnak - meg minden félét csinálnak, amit ezek az állatok szoktak.
Aztán keleten (még ha Morwon nem is tudja, melyik az a kelet) először csak egy lila fényecske jelenik meg, majd egyre jobban hajazva a rózsaszínre emelkedik, nő-nő, végül egy apró sárgás csík is megjelenik. A sötétséget lassacskán felváltja a hajnali fény, így bár a tisztás egyik oldala még sötét, mint éjszaka, a másik oldal fáit már megvilágítja az aranyló nap. Kezdődik a nappal. *
//NAPVÁLTÁS//
* Egy utolsót ásít, mely még óriás mércével is nagyra sikeredik. Kezeit magasra emeli - nyújtózik is egyet -, majd mikor eléri a felhőkarcolósság tetőfokát, sóhajt egy nagyot és elindul megkeresni az ösvényt. Hiszen legjobb tudása szerint azon fognak menni, akkor hát miért ne menjen egyből oda? Amíg - remélhetőleg nem túl sokat - várakozik a többiekre, nézi az aranyban fürdő tájat, aztán az egyre magasabbra jutó napot, ám ez utóbbiról egyből elkapja tekintetét és pislog párat a borús fák irányába. Nem jó a napba nézni, főleg ilyenkor reggel, mert rosszabb esetben meg lehet tőle vakulni, jobb esetben percekig fehér foltokat lát mindenhol. Amint megérkeznek a többiek, elindul. Ezúttal is valahol a hátrébb lévőknél van, ám ennek a sornak inkább csak eleje és vége van, a közepét valahol elhagyhatták. Bizonyára nem fogja semmi és senki és semmik és senkik útjukat állni, így még azelőtt elérik azokat a bányákat, hogy túl magasra szökkenne a nap és pont felülről világítsa meg a csapatot az a maroknyi leveleken átszűrődő világosság. *
* Ha Hroti a végére kezdi megunni az őrséget, akkor természetes, hogy Morwon az elejétől kezdve unja. Nem sokat beszélnek, de legalább el nem alszanak. Sőt, Morwon egész jól elvan olykor az "M", "R", "C" betűk vésésébe, melyeket Taitos mutatott meg neki és a Nyári Forgatagról visszafelé jövet tanulta meg őket... Vagyis részben. Sajnos még a mai napig sem megy neki olyan kifinomultan, mint egy embernek, de haladás, ha ezekkel együtt már összesen öt (azaz öt!) betűt megtanult élete során. Majd ha élve visszatér a Vashegyre, akkor bizonyára többet is akar majd tanulni, de egyelőre ezzel is megvan. Amennyiben bárki követi Hrothgaar szavait és Morwontól akarja átvenni az őrséget, abban az esetben csak fejét rázza. A végén még rámondják, hogy nem végez rendes munkát! Ez pedig hallhatatlan! No persze, ha nem jön senki, hogy megkísérelje átvenni ezt az izgalmas posztot, úgy magában morog, amiért senki nem hajlandó ennyit megtenni.
Gyakran ásít, nyújtózkodik, helyet változtat - mert egyszerűen nem bír sokáig egy helyben állni, vagy ülni most -, viszont többnyire unalmasan és eseménytelenül telik az éjszaka. Se banditák, se vadak. A távolban ugyan hallja ugyan, ahogy az állatok vonyítanak, menekülnek, ugrálnak - meg minden félét csinálnak, amit ezek az állatok szoktak.
Aztán keleten (még ha Morwon nem is tudja, melyik az a kelet) először csak egy lila fényecske jelenik meg, majd egyre jobban hajazva a rózsaszínre emelkedik, nő-nő, végül egy apró sárgás csík is megjelenik. A sötétséget lassacskán felváltja a hajnali fény, így bár a tisztás egyik oldala még sötét, mint éjszaka, a másik oldal fáit már megvilágítja az aranyló nap. Kezdődik a nappal. *
//NAPVÁLTÁS//
* Egy utolsót ásít, mely még óriás mércével is nagyra sikeredik. Kezeit magasra emeli - nyújtózik is egyet -, majd mikor eléri a felhőkarcolósság tetőfokát, sóhajt egy nagyot és elindul megkeresni az ösvényt. Hiszen legjobb tudása szerint azon fognak menni, akkor hát miért ne menjen egyből oda? Amíg - remélhetőleg nem túl sokat - várakozik a többiekre, nézi az aranyban fürdő tájat, aztán az egyre magasabbra jutó napot, ám ez utóbbiról egyből elkapja tekintetét és pislog párat a borús fák irányába. Nem jó a napba nézni, főleg ilyenkor reggel, mert rosszabb esetben meg lehet tőle vakulni, jobb esetben percekig fehér foltokat lát mindenhol. Amint megérkeznek a többiek, elindul. Ezúttal is valahol a hátrébb lévőknél van, ám ennek a sornak inkább csak eleje és vége van, a közepét valahol elhagyhatták. Bizonyára nem fogja semmi és senki és semmik és senkik útjukat állni, így még azelőtt elérik azokat a bányákat, hogy túl magasra szökkenne a nap és pont felülről világítsa meg a csapatot az a maroknyi leveleken átszűrődő világosság. *
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:43:37
Üzenet elküldve: 2015-08-04 11:43:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
//NAPVÁLTÁS//
*Thánja szavaira szemei azonnal felpattannak, és hamarosan ő maga is talpon van. Kidörgöli a csipát a szeméből, majd hozzálát, hogy a cókmókot, ami tegnap leszedett, most minél hamarabb visszapakolja. Amint minden a helyén van, megmosdik a vízben, amit Hroti hozott. Nem nagyon, csak az arcát dörzsöli meg egy kicsit. Lovát elköti, és egy kisebb sziklához vezeti. Ebből a magasságból, már majdnem akkora mint egy ember, szóval könnyen felkapaszkodhat lovára. Elfoglalja helyét a nyeregben, és várja, hogy a többiek is elkészüljenek. Időközben választ kap a kérdésre, amit tegnap feltett magának. *
~Kora délután? Ha egy kicsit gyorsabban haladnánk, hamarabb odaérnénk. ~
*De inkább nem teszi szóvá ötletét. Ahogy a Thán is megmondta, az erdő sűrűsödni fog, a sűrűben pedig nem tanácsos vágtázni. Közben helyet foglal lovával Mae és Ewa előtt. Nyugodtan besorolhat mellé bárki, ő senkit sem fog zargatni. Csak induljanak már... *
//NAPVÁLTÁS//
*Thánja szavaira szemei azonnal felpattannak, és hamarosan ő maga is talpon van. Kidörgöli a csipát a szeméből, majd hozzálát, hogy a cókmókot, ami tegnap leszedett, most minél hamarabb visszapakolja. Amint minden a helyén van, megmosdik a vízben, amit Hroti hozott. Nem nagyon, csak az arcát dörzsöli meg egy kicsit. Lovát elköti, és egy kisebb sziklához vezeti. Ebből a magasságból, már majdnem akkora mint egy ember, szóval könnyen felkapaszkodhat lovára. Elfoglalja helyét a nyeregben, és várja, hogy a többiek is elkészüljenek. Időközben választ kap a kérdésre, amit tegnap feltett magának. *
~Kora délután? Ha egy kicsit gyorsabban haladnánk, hamarabb odaérnénk. ~
*De inkább nem teszi szóvá ötletét. Ahogy a Thán is megmondta, az erdő sűrűsödni fog, a sűrűben pedig nem tanácsos vágtázni. Közben helyet foglal lovával Mae és Ewa előtt. Nyugodtan besorolhat mellé bárki, ő senkit sem fog zargatni. Csak induljanak már... *
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:50:47
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:50:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
*A vacsora elfogyasztása után ki-ki mehet a maga kis dolga után: fetrenghet, beszélgethet, pipázgathat, ahogy Azil is teszi, mivel Hrothgaar nem sajnálja tőle a dohányt.*
- Tessék. Tömd meg azt a csibukot.
*Nyújtja át az óriásnak a dohányzacskót.*
- De előre szólok, lehet kaparni fogja a torkod, mert már kezd száradni a dohányom.
*Ezzel el is intézik a füstölnivaló dolgát egy időre. Az őrség pedig eztán csendes és már-már unalmas... Épp Morwon felé bandukol, amikor a másik felsóhajt, Hrothgaar pedig válaszol a feltételezhetően nem neki szánt kérdésre.*
- Ne aggódj, holnap odaérünk. Kora délután már ott leszünk számításaim szerint.
*Fejti ki az égimeszelőnek, mielőtt visszatérne posztjára. Quikhnah és Doro meglepően csendesek voltak ezen a napon, talán valami nyomhatja a lelküket, gondola magában Hroti, de egyelőre nem száll a nyakukba; Doro azonban nemsokára megjelenik mellette és őrségre jelentkezik.*
- Mh... Hagyd csak. Aludjál. Majd én viszem végig az őrséget. Vagy tudod mit? Kérdezd meg Morwon-t, kell-e neki váltás. Én amúgy sem tudnék most szunyálni.
*Azzal őrtársa felé mutat, aki a tisztás és az erdő másik felét figyeli.*
- Pár óra és hajnal hasad...
*Hátasához sétálva egy fáklyát vesz ki a nyeregtáskából, a tábortűznél meggyújtja és azzal sétálgat tovább, ám egy ponton mintha valaki figyelné, szinte érzi a "figyelő szempárt" a háta közepén. Fejét elfordítja és válla felett tekint maga mögé, ahol Mae alakját látja.*
- Te itt? *kérdezi* Hogyhogy nem pihensz?
*Megfordul, hogy szembe kerüljön a másikkal, és kérdőn tekint rá.*
- Vagy te is teleetted magad és nem megy a pihenés? Én gyakran járok így. Este, munka után jól bepakolok a bendőbe és míg emésztek, nem tudok elaludni, hehe!
*Nevet fel a törpe és hasára csap.*
- Na mi az? Gyere, ne állj ott, ülj le ide.
*Mutat egy eldőlt fa törzsére, majd maga is letesz sej-haját a tönkre.*
- Valami nyomja a lelked, t'án?
*Érdeklődik, hisz a leány tekintetében mintha tétovázást látott volna, de lehet csak a fáklya fénye miatt tűnt úgy. Ha Mae-nak lesz valami mondanivalója, váltanak pár szót, de Hrothgaar nem akarja soká ébren tartani a leányt, ezért rövidesen így szól neki.*
- Menj, aludj kicsit. Pár óra és keltem a brigádot. Pihend ki magad.
*Az őrség további része pedig remélhetőleg eseménytelenül telik.*
//NAPVÁLTÁS//
*A hajnali ég hasa szép lassan feketéből előbb sötétlilára, majd lassacskán vérszínre vált. Hrothgaar egy ideje már csak erre várt. Pár szót váltott csendesen Morwon-nal az éjszaka folyamán, de a vége felé kezdte már magát unni.*
- Eljött az idő...
*Mormolja magában és a tisztás széle felől visszasétál a tűz felé. A lángok már nem hágnak magasra, majdhogynem el is ültek, csak azt a pár hasábot nyaldossák, amit az éjszaka közepén Hroti odalökött még.*
- Ébresztő csapat! Keljetek! Új hajnal hasadt!
*Ereszti ki hangját. Nem kiabál, de elég erélyesen szól, hogy az alvók feleszméljenek rá.*
- Mindenki szedelőzködjön, takarítsuk el maradékokat, ha még nem történt meg. Mire a nap feljön legyünk készen...
*Nem is késlekedik, összeszedi kis cókmókját, ingóságait, hátasát felnyergeli. Ewangel-től megtudakolja, hogy merre is volt az a patak, ahonnan este hozták a vizet és most ő maga megy egyedül. Mae kondérját csurig meríti hideg patakvízzel, miután gyorsan megmosta arcát és felsőtestét a folyó vízben. Visszaérvén pedig felméri a helyzetet.*
- Nagyszerű. Itt a víz, mosdjatok, a tüzet oltsátok el és mehetünk is.
*Egy-két fertályóra múlva a csapat újra nyeregben ül, már persze az óriásokat leszámítva és indulhat a menet.*
- Irány a Krenkataur! Kora délutánra elérjük a bejáratot. Az úton remélhetőleg nem fogad meglepetés, ám az erdő sűrűsödni fog. Azért mindenki figyeljen. *közli a csapattal* A tegnapi sorrendet tartjuk ma is: Salanel elől, Ewa és Mae középen, én leghátul. A többiek lehetőleg rendezetten. Reggeli majd lóháton, tarisznyából. Indulás!
*Végre meg is indulnak, mint a nyálelválasztás. Hrothgaar sereghajtóként lépteti lovát, Pejkót a csapat legvégén. Nagyot sóhajt, ahogy belevetik magukat az erdőbe.*
*A vacsora elfogyasztása után ki-ki mehet a maga kis dolga után: fetrenghet, beszélgethet, pipázgathat, ahogy Azil is teszi, mivel Hrothgaar nem sajnálja tőle a dohányt.*
- Tessék. Tömd meg azt a csibukot.
*Nyújtja át az óriásnak a dohányzacskót.*
- De előre szólok, lehet kaparni fogja a torkod, mert már kezd száradni a dohányom.
*Ezzel el is intézik a füstölnivaló dolgát egy időre. Az őrség pedig eztán csendes és már-már unalmas... Épp Morwon felé bandukol, amikor a másik felsóhajt, Hrothgaar pedig válaszol a feltételezhetően nem neki szánt kérdésre.*
- Ne aggódj, holnap odaérünk. Kora délután már ott leszünk számításaim szerint.
*Fejti ki az égimeszelőnek, mielőtt visszatérne posztjára. Quikhnah és Doro meglepően csendesek voltak ezen a napon, talán valami nyomhatja a lelküket, gondola magában Hroti, de egyelőre nem száll a nyakukba; Doro azonban nemsokára megjelenik mellette és őrségre jelentkezik.*
- Mh... Hagyd csak. Aludjál. Majd én viszem végig az őrséget. Vagy tudod mit? Kérdezd meg Morwon-t, kell-e neki váltás. Én amúgy sem tudnék most szunyálni.
*Azzal őrtársa felé mutat, aki a tisztás és az erdő másik felét figyeli.*
- Pár óra és hajnal hasad...
*Hátasához sétálva egy fáklyát vesz ki a nyeregtáskából, a tábortűznél meggyújtja és azzal sétálgat tovább, ám egy ponton mintha valaki figyelné, szinte érzi a "figyelő szempárt" a háta közepén. Fejét elfordítja és válla felett tekint maga mögé, ahol Mae alakját látja.*
- Te itt? *kérdezi* Hogyhogy nem pihensz?
*Megfordul, hogy szembe kerüljön a másikkal, és kérdőn tekint rá.*
- Vagy te is teleetted magad és nem megy a pihenés? Én gyakran járok így. Este, munka után jól bepakolok a bendőbe és míg emésztek, nem tudok elaludni, hehe!
*Nevet fel a törpe és hasára csap.*
- Na mi az? Gyere, ne állj ott, ülj le ide.
*Mutat egy eldőlt fa törzsére, majd maga is letesz sej-haját a tönkre.*
- Valami nyomja a lelked, t'án?
*Érdeklődik, hisz a leány tekintetében mintha tétovázást látott volna, de lehet csak a fáklya fénye miatt tűnt úgy. Ha Mae-nak lesz valami mondanivalója, váltanak pár szót, de Hrothgaar nem akarja soká ébren tartani a leányt, ezért rövidesen így szól neki.*
- Menj, aludj kicsit. Pár óra és keltem a brigádot. Pihend ki magad.
*Az őrség további része pedig remélhetőleg eseménytelenül telik.*
//NAPVÁLTÁS//
*A hajnali ég hasa szép lassan feketéből előbb sötétlilára, majd lassacskán vérszínre vált. Hrothgaar egy ideje már csak erre várt. Pár szót váltott csendesen Morwon-nal az éjszaka folyamán, de a vége felé kezdte már magát unni.*
- Eljött az idő...
*Mormolja magában és a tisztás széle felől visszasétál a tűz felé. A lángok már nem hágnak magasra, majdhogynem el is ültek, csak azt a pár hasábot nyaldossák, amit az éjszaka közepén Hroti odalökött még.*
- Ébresztő csapat! Keljetek! Új hajnal hasadt!
*Ereszti ki hangját. Nem kiabál, de elég erélyesen szól, hogy az alvók feleszméljenek rá.*
- Mindenki szedelőzködjön, takarítsuk el maradékokat, ha még nem történt meg. Mire a nap feljön legyünk készen...
*Nem is késlekedik, összeszedi kis cókmókját, ingóságait, hátasát felnyergeli. Ewangel-től megtudakolja, hogy merre is volt az a patak, ahonnan este hozták a vizet és most ő maga megy egyedül. Mae kondérját csurig meríti hideg patakvízzel, miután gyorsan megmosta arcát és felsőtestét a folyó vízben. Visszaérvén pedig felméri a helyzetet.*
- Nagyszerű. Itt a víz, mosdjatok, a tüzet oltsátok el és mehetünk is.
*Egy-két fertályóra múlva a csapat újra nyeregben ül, már persze az óriásokat leszámítva és indulhat a menet.*
- Irány a Krenkataur! Kora délutánra elérjük a bejáratot. Az úton remélhetőleg nem fogad meglepetés, ám az erdő sűrűsödni fog. Azért mindenki figyeljen. *közli a csapattal* A tegnapi sorrendet tartjuk ma is: Salanel elől, Ewa és Mae középen, én leghátul. A többiek lehetőleg rendezetten. Reggeli majd lóháton, tarisznyából. Indulás!
*Végre meg is indulnak, mint a nyálelválasztás. Hrothgaar sereghajtóként lépteti lovát, Pejkót a csapat legvégén. Nagyot sóhajt, ahogy belevetik magukat az erdőbe.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-03 22:07:07
Üzenet elküldve: 2015-08-03 22:07:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is olyan rövid az út idáig a mágustoronytól, míg lóháton sem, ahogy az ösvényre ér, kicsit leugrik a nyeregből, hogy megmozgassa magát, s kipihentesse elzsibbadt hátsóját.
Jól esik icsit sátálni, mígha tudja is, hogy még hosszú az út míg eléri célját.
Pár perc séta után, visszapattan koromfekete hátasára, hogy tempósabban haladva igyekezzen tovább, hisz nem csak céltalanul bolyong, hanem, keres valakit, akit talán most meglelhet, legalábbis bízik benne, hogy nem tévesek információi, s nem fölöslegesen teszi meg eme hosszú utat.*
Jól esik icsit sátálni, mígha tudja is, hogy még hosszú az út míg eléri célját.
Pár perc séta után, visszapattan koromfekete hátasára, hogy tempósabban haladva igyekezzen tovább, hisz nem csak céltalanul bolyong, hanem, keres valakit, akit talán most meglelhet, legalábbis bízik benne, hogy nem tévesek információi, s nem fölöslegesen teszi meg eme hosszú utat.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-08-03 20:38:45
Üzenet elküldve: 2015-08-03 20:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
*Úgy tűnik szótlanságával sikerült elijesztenie az elfet. Különösebben nem is bánja, mostanában jobb szeret egyedül lenni. Így aztán csak halkan üldögél, néha hümmög, majd elfogyasztja az étel rá eső részét, és odalépked Hrotihoz, akinek bizony megkezdődött már az őrsége, és remélhetőleg nem mostanában ér véget.*
- Estét. Ha lehet, akkor elvállalnám a második szakaszt őrködés közben. Addig szundítok egyet. Utána fölkeltesz? Olyan másfél, két óra múlva?
*Úgy tűnik szótlanságával sikerült elijesztenie az elfet. Különösebben nem is bánja, mostanában jobb szeret egyedül lenni. Így aztán csak halkan üldögél, néha hümmög, majd elfogyasztja az étel rá eső részét, és odalépked Hrotihoz, akinek bizony megkezdődött már az őrsége, és remélhetőleg nem mostanában ér véget.*
- Estét. Ha lehet, akkor elvállalnám a második szakaszt őrködés közben. Addig szundítok egyet. Utána fölkeltesz? Olyan másfél, két óra múlva?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718