Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:56:32
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:56:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Nem volt kellemes az éjszakája. A hideg, a kemény fekhely… már ezek elegendőek lettek volna, hogy ne bírjon elaludni. És persze a warg közelsége, meg a tudat, hogy valahol, talán nem is olyan messze egy seregnyi élőholt várja, hogy magukhoz hasonlóvá tehesse őket.
Ám mégsem ez zaklatta őt fel a leginkább, hanem egy olyan hétköznapi dolog, hogy az este magával hozta a napszálltát, s ezzel… a sötétséget.
Már szürkületkor érezte, hogy itt baj lesz, de akkor még nem mert szólni, szégyellte magát.
Azonban ahogy a sötétség sűrűsödött, a megmagyarázhatatlan erejű félelme szép lassan elmosta maradék büszkeségét. Ha netán a két férfi távolabb is helyezte volna őt, ő mind közelebb araszolt hozzájuk, vagyis elsősorban Taitoshoz, mert őt már legalább ismerte valamelyest. Tőle legfeljebb olyan karnyújtásnyira kucorodott össze végül. Bár kedve szerint akár belé is kapaszkodott volna félelmében, nem merte átlépni az illemnek e határát. Csuklyáját a fejére húzva, köpenyébe burkolózva reszketett… pont úgy, ahogy egy kisgyerek, aki fél a sötétségtől, és a takaró alá bújva keres biztonságot.
Majd szerencsére kimerült, így hosszabb-rövidebb időkre elnyomta az álom, mégha gyakran fel is riadt, legalább pihent egy keveset.
Reggel aztán ő ébredt utoljára, a másik kettő keltette neszre. Elég nyúzottan. És éhesen.
Panaszkodni azonban nem panaszkodott. Értelme sem lett volna. És örült, hogy egyáltalán magukkal viszik…
Indulás előtt enyhén lesápadva várta Erdőlakó válaszát, mikor rájött, miért kérdezheti ezt Taitos. Abban ugyanis biztos volt, hogy a warg hátára ő nem ülne fel. Akkor inkább gyalogol, csak azt meg nem biztos, hogy egy ilyen éjszaka után, üres gyomorral sokáig fogja bírni.
De legrosszabb esetben cserélkeznek a póni hátán…
Bárhogy is történt az elosztás, az út java részében ő hallgatott, hacsak nem kérdezték.
„A többit, majd holnap.“ Taitos tegnap esti megjegyzését nem tudta, hogy azért mondta-e a fiú, mert Erdőlakó előtt nem akarta faggatni, vagy tényleg csak aludni akart már. Azt mindenestre sejtette, hogy mire célzott a fiú… Az igazságra. Vele kapcsolatban.
Nos, az egy rövid történet lesz…
Néha-néha elbóbiskol a póni hátán, ilyenkor előrebiccen a feje, aztán arra ébred fel, hogy majdnem ledől a hátasról. Homlokát megdörgölve igyekszik felfrissíteni magát.*
*Nem volt kellemes az éjszakája. A hideg, a kemény fekhely… már ezek elegendőek lettek volna, hogy ne bírjon elaludni. És persze a warg közelsége, meg a tudat, hogy valahol, talán nem is olyan messze egy seregnyi élőholt várja, hogy magukhoz hasonlóvá tehesse őket.
Ám mégsem ez zaklatta őt fel a leginkább, hanem egy olyan hétköznapi dolog, hogy az este magával hozta a napszálltát, s ezzel… a sötétséget.
Már szürkületkor érezte, hogy itt baj lesz, de akkor még nem mert szólni, szégyellte magát.
Azonban ahogy a sötétség sűrűsödött, a megmagyarázhatatlan erejű félelme szép lassan elmosta maradék büszkeségét. Ha netán a két férfi távolabb is helyezte volna őt, ő mind közelebb araszolt hozzájuk, vagyis elsősorban Taitoshoz, mert őt már legalább ismerte valamelyest. Tőle legfeljebb olyan karnyújtásnyira kucorodott össze végül. Bár kedve szerint akár belé is kapaszkodott volna félelmében, nem merte átlépni az illemnek e határát. Csuklyáját a fejére húzva, köpenyébe burkolózva reszketett… pont úgy, ahogy egy kisgyerek, aki fél a sötétségtől, és a takaró alá bújva keres biztonságot.
Majd szerencsére kimerült, így hosszabb-rövidebb időkre elnyomta az álom, mégha gyakran fel is riadt, legalább pihent egy keveset.
Reggel aztán ő ébredt utoljára, a másik kettő keltette neszre. Elég nyúzottan. És éhesen.
Panaszkodni azonban nem panaszkodott. Értelme sem lett volna. És örült, hogy egyáltalán magukkal viszik…
Indulás előtt enyhén lesápadva várta Erdőlakó válaszát, mikor rájött, miért kérdezheti ezt Taitos. Abban ugyanis biztos volt, hogy a warg hátára ő nem ülne fel. Akkor inkább gyalogol, csak azt meg nem biztos, hogy egy ilyen éjszaka után, üres gyomorral sokáig fogja bírni.
De legrosszabb esetben cserélkeznek a póni hátán…
Bárhogy is történt az elosztás, az út java részében ő hallgatott, hacsak nem kérdezték.
„A többit, majd holnap.“ Taitos tegnap esti megjegyzését nem tudta, hogy azért mondta-e a fiú, mert Erdőlakó előtt nem akarta faggatni, vagy tényleg csak aludni akart már. Azt mindenestre sejtette, hogy mire célzott a fiú… Az igazságra. Vele kapcsolatban.
Nos, az egy rövid történet lesz…
Néha-néha elbóbiskol a póni hátán, ilyenkor előrebiccen a feje, aztán arra ébred fel, hogy majdnem ledől a hátasról. Homlokát megdörgölve igyekszik felfrissíteni magát.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:55:56
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:55:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát a varázslás olyan dolog, amihez Daranel a legkevésbé sem szeretne nyúlni. Egyszerűen nem az ő stílusa, nagyon távolinak érzi magát a varázsolgatástól, inkább a fegyverekre, az érzékeire, és a tudására fog hagyatkozni a jövőben.*
-Szívesen elkísérlek a toronyhoz, szavadon is foglak fogni, de én legfeljebb körbenézek és megcsodállak téged ha varázsolsz valamit... viszont nem szeretnék mágiát tanulni... lehet hasznos, sőt biztos hasznos, azért Synmiran látok ezt-azt... de úgy vélem anélkül is megvan számomra amire szükségem van.
*Bizonyára lesz majd olyan is, hogy a tanoncok valamelyikét kell majd kísérnie a Toronyhoz, akkor majd üzen a nőnek is, hogy menjenek együtt. A karddal hamar megoldja a feladatot, gyorsan nyújtja is vissza gazdájának.*
-Köszönöm. Remek ötlet. *mondja, és leakassza válláról az elf íját. Nem nehéz észrevenni egy hosszú íjat vadászótársánál, természetesen hamar kiszúrja. Daranel lazán engedi maga elé a fegyverét, de még íjvesszőért nem nyúl... még korai.*
-Látom hosszú íjat használsz. Ez a kedvenc fegyvered? *érdeklődik miközben várakoznak a ravaszokra.* -Hagyományos nyilakat használsz? Az elf nyilak sokkalta pontosabbak, erősebbek, nagyobb az átütőértékük, és kiváló a kiegyensúlyozottságuk. Nekem a városi kovács készítette... noha nem elf, de ügyes munkát végzett. Na persze kisvadaknál nem igazán van jelentősége, de egy vaddisznónál jól jön.
*Hát a varázslás olyan dolog, amihez Daranel a legkevésbé sem szeretne nyúlni. Egyszerűen nem az ő stílusa, nagyon távolinak érzi magát a varázsolgatástól, inkább a fegyverekre, az érzékeire, és a tudására fog hagyatkozni a jövőben.*
-Szívesen elkísérlek a toronyhoz, szavadon is foglak fogni, de én legfeljebb körbenézek és megcsodállak téged ha varázsolsz valamit... viszont nem szeretnék mágiát tanulni... lehet hasznos, sőt biztos hasznos, azért Synmiran látok ezt-azt... de úgy vélem anélkül is megvan számomra amire szükségem van.
*Bizonyára lesz majd olyan is, hogy a tanoncok valamelyikét kell majd kísérnie a Toronyhoz, akkor majd üzen a nőnek is, hogy menjenek együtt. A karddal hamar megoldja a feladatot, gyorsan nyújtja is vissza gazdájának.*
-Köszönöm. Remek ötlet. *mondja, és leakassza válláról az elf íját. Nem nehéz észrevenni egy hosszú íjat vadászótársánál, természetesen hamar kiszúrja. Daranel lazán engedi maga elé a fegyverét, de még íjvesszőért nem nyúl... még korai.*
-Látom hosszú íjat használsz. Ez a kedvenc fegyvered? *érdeklődik miközben várakoznak a ravaszokra.* -Hagyományos nyilakat használsz? Az elf nyilak sokkalta pontosabbak, erősebbek, nagyobb az átütőértékük, és kiváló a kiegyensúlyozottságuk. Nekem a városi kovács készítette... noha nem elf, de ügyes munkát végzett. Na persze kisvadaknál nem igazán van jelentősége, de egy vaddisznónál jól jön.
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-09 13:11:54
Üzenet elküldve: 2016-01-09 13:11:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Elmosolyodik amikor kiderül, hogy Daranel már találkozott Aletaial, bár ez talán nem egy különlegesség. A orgyilkost inkább mindig Thargarod védelmére osztották be ami Ewanelnek még afféle összekötői szerepe volt a varázslatok ismerete miatt. Azt, hogy nem ért egy cseppet sem a varázslatokhoz viszont nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Ez akkor olyan hiány amit pótolnunk kell. Tavasszal ha időnk engedi ellovagolhatunk a Toronyhoz. Nekem még volna egy-két magasabb szintű varázslat amit meg kell tanulnom, te pedig érdemes volna olyan egyszerű szemfényvesztésekkel megbarátkoznod mint mondjuk a mágikus csomó, avagy az élelemgyűjtés.* mondja miközben nagy komolyan körbejárja ő is a fát keresve elrejtett kijáratokat.*
- Itt is van még egy! *szól adott pillanatban majd figyelmesen nézi a vadász mesterkedését. Amikor rájön mit is csinál a fölös kijáratokkal akkor annak a falait amire Ewa talált rá, a legegyszerűbben beomlassza. Onnan egykönnyen nem fogják kiásni magukat Róka Komáék. A levegőjárat kivágását nem érti tökéletesen. Volt már régebben rókalesen de mindig a nagyapja foglalkozott a komolyabb dolgokkal ő pedig inkább a ravaszdik lenyilazásával volt elfoglalva.*
- Itt a kardom. *nyújtja át a rövid kardot amit bár nem tud igazán jól forgatni mégis szinte mindig magával hord.
Miután kész a légjárat visszateszi a tokjába és kíváncsian figyeli a kijáratot ahol majd a kifüstölt állatok feltűnnek.*
- Szerintem nyilazzuk le őket. *válaszol hisz számára ez a leglogikusabb válasz.*
* Elmosolyodik amikor kiderül, hogy Daranel már találkozott Aletaial, bár ez talán nem egy különlegesség. A orgyilkost inkább mindig Thargarod védelmére osztották be ami Ewanelnek még afféle összekötői szerepe volt a varázslatok ismerete miatt. Azt, hogy nem ért egy cseppet sem a varázslatokhoz viszont nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Ez akkor olyan hiány amit pótolnunk kell. Tavasszal ha időnk engedi ellovagolhatunk a Toronyhoz. Nekem még volna egy-két magasabb szintű varázslat amit meg kell tanulnom, te pedig érdemes volna olyan egyszerű szemfényvesztésekkel megbarátkoznod mint mondjuk a mágikus csomó, avagy az élelemgyűjtés.* mondja miközben nagy komolyan körbejárja ő is a fát keresve elrejtett kijáratokat.*
- Itt is van még egy! *szól adott pillanatban majd figyelmesen nézi a vadász mesterkedését. Amikor rájön mit is csinál a fölös kijáratokkal akkor annak a falait amire Ewa talált rá, a legegyszerűbben beomlassza. Onnan egykönnyen nem fogják kiásni magukat Róka Komáék. A levegőjárat kivágását nem érti tökéletesen. Volt már régebben rókalesen de mindig a nagyapja foglalkozott a komolyabb dolgokkal ő pedig inkább a ravaszdik lenyilazásával volt elfoglalva.*
- Itt a kardom. *nyújtja át a rövid kardot amit bár nem tud igazán jól forgatni mégis szinte mindig magával hord.
Miután kész a légjárat visszateszi a tokjába és kíváncsian figyeli a kijáratot ahol majd a kifüstölt állatok feltűnnek.*
- Szerintem nyilazzuk le őket. *válaszol hisz számára ez a leglogikusabb válasz.*
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-09 12:39:57
Üzenet elküldve: 2016-01-09 12:39:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Waran Erther//
*Hunyorgó szemekkel vizslat jobbra-balra lengetve a fáklyát, annak reményében, hogy talál egy elég nagy odvas fát éjjeli menedék gyanánt. Menet közben, amely már több órája folyik, hallgatja Warant, meséjét az élőholtakról meg a feketemágiáról. Benne nem kelt különösebb hatást, hiszen nem látott túl sokat az egészből, de nem is születnek kellemes gondolatai ezzel kapcsolatban. Éppen ellenkezőleg. Meglehet másik úton kell majd elhagynia Artheniort, hogy visszajusson Pirtianesbe. De nem feledkezhet meg Varól, hiszen ezért van most úton. Önkéntelenül is megtapogatja erszényét és megnyugvással tapasztalja, hogy szülei levele épségben van. Meghagyták neki, hogy csak bátyja olvashatja el, senki más, még ő maga sem. Kétség kívül egyedi dolog, hogy valamiben eleget tesz szülei kérésének. Gondolataiból Waran kérdése zökkenti ki, magára eszmélve egy pillanatra hátra fordul, nem-e tévesztett szem elől egy lehetséges búvóhelyet. Visszafordulásról szó sem lehet, így hát mennek tovább, remélve a közelgő reggelt.*
-Hogy én? *Kérdésre kérdéssel válaszol, majd folytatja.*
-Artheniorba igyekszem családi ügyben. A kikötőiben folyó csatából, amennyit tapasztaltam éppen elég volt, hogy menekülőre fogjam, hiszem nem számítottam ilyesmire. Nagy zűrzavar, futkosó emberek, kiáltozások, robbanások, csattanások, valahogy így írnám le azt, ami ott láttam. Szállást akartam keresni, erre összetalálkoztam egy mélységivel. Nem tudom mit akart tőlem, de nem sok szépet, az biztos. 80 arany mentett meg, talán még egy szövet darab is a szoknyámból, amit ott hullattam el. Mint kiderült a dokkokban jól el lehet rejtőzni. És aztán most itt vagyok. Hogy a megmentésedre vagyok itt vagy sem azt már nem tudom, de nem szívesen hagyok magára védteleneket.
*Meséje kissé hosszúra nyúlik, de szeret mesélni, meg aztán kérdésre válasszal illik felelni. Ám a hosszú éjszakai sétájuk már nagyon kimerítő és végtagjai már sikoltoznak a hidegtől, ha ő nem is. Ekkor mintha a látóhatár alján halvány derengés kezdené megbontani az fagyos éjt.*
-Nem hiszem el, hogy egy odvas fa ne legyen ebben az erdőségben. No, de jó hírem van Waran. Úgy látom, már hajnalodik.
*Ha nem vacognának fogai, mosolyra fakadna arca hálaképp a virradatért.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.09 12:43:03
*Hunyorgó szemekkel vizslat jobbra-balra lengetve a fáklyát, annak reményében, hogy talál egy elég nagy odvas fát éjjeli menedék gyanánt. Menet közben, amely már több órája folyik, hallgatja Warant, meséjét az élőholtakról meg a feketemágiáról. Benne nem kelt különösebb hatást, hiszen nem látott túl sokat az egészből, de nem is születnek kellemes gondolatai ezzel kapcsolatban. Éppen ellenkezőleg. Meglehet másik úton kell majd elhagynia Artheniort, hogy visszajusson Pirtianesbe. De nem feledkezhet meg Varól, hiszen ezért van most úton. Önkéntelenül is megtapogatja erszényét és megnyugvással tapasztalja, hogy szülei levele épségben van. Meghagyták neki, hogy csak bátyja olvashatja el, senki más, még ő maga sem. Kétség kívül egyedi dolog, hogy valamiben eleget tesz szülei kérésének. Gondolataiból Waran kérdése zökkenti ki, magára eszmélve egy pillanatra hátra fordul, nem-e tévesztett szem elől egy lehetséges búvóhelyet. Visszafordulásról szó sem lehet, így hát mennek tovább, remélve a közelgő reggelt.*
-Hogy én? *Kérdésre kérdéssel válaszol, majd folytatja.*
-Artheniorba igyekszem családi ügyben. A kikötőiben folyó csatából, amennyit tapasztaltam éppen elég volt, hogy menekülőre fogjam, hiszem nem számítottam ilyesmire. Nagy zűrzavar, futkosó emberek, kiáltozások, robbanások, csattanások, valahogy így írnám le azt, ami ott láttam. Szállást akartam keresni, erre összetalálkoztam egy mélységivel. Nem tudom mit akart tőlem, de nem sok szépet, az biztos. 80 arany mentett meg, talán még egy szövet darab is a szoknyámból, amit ott hullattam el. Mint kiderült a dokkokban jól el lehet rejtőzni. És aztán most itt vagyok. Hogy a megmentésedre vagyok itt vagy sem azt már nem tudom, de nem szívesen hagyok magára védteleneket.
*Meséje kissé hosszúra nyúlik, de szeret mesélni, meg aztán kérdésre válasszal illik felelni. Ám a hosszú éjszakai sétájuk már nagyon kimerítő és végtagjai már sikoltoznak a hidegtől, ha ő nem is. Ekkor mintha a látóhatár alján halvány derengés kezdené megbontani az fagyos éjt.*
-Nem hiszem el, hogy egy odvas fa ne legyen ebben az erdőségben. No, de jó hírem van Waran. Úgy látom, már hajnalodik.
*Ha nem vacognának fogai, mosolyra fakadna arca hálaképp a virradatért.*
A hozzászólás írója (Lycea Ximmand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.09 12:43:03
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 19:41:30
Üzenet elküldve: 2016-01-08 19:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Visszatérvén szedelőzködne, mikor megjelenik valaki. Nem az ismerősei közül, de a pónit felismeri, majd rajta a férfit is, akinek tartozik eggyel.*
-Üdv Erdőlakó! Taitos vagyok, még mindig, hála neked.
*Mosolyodik el, hisz már egyszer bemutatkozott. Igazából röviden megkínálja az Erdőlakót is egy kis étekkel, és aztán maga is megvacsorázik, közben beszélgetni kezd.*
-Megyünk Synmirába, megyünk, csak nem most. A hátasok kimerültek, és te sem akarhatod, hogy alattad omoljanak a földre.
*Magyarázza a már szunyókáló wargra mutatva, aki készül az éjszakai műszakra.*
-Gyertek, találtam egy tisztást, itt megalszunk, aztán reggel indulunk tovább!
*Feleli, és aztán úgy tesz, ahogy mondta.*
-A többit, majd holnap.
*Kacsint a lányra és lefekvés előtt azért elmormol egy imát.*
//Reggel//
*Másnapra kelve Taitos ismét korán kel. A legtöbb napja így kezdődik. Kiül a csapat táborától pár tíz lépésre meditálni picit, aztán, amint mindenki felkelt jobb híján most üres hassal indulnak tovább.*
-No mondd csak, Erdőlakó, utaztál már wargon?
*Kérdezi, mert akkor a félős leány megkaphatná Taitos póniját az útra, ők meg valahogy csak fent maradnak. Úgysem futtatja ma nagyon Ragront, ha megvan az elosztás, akkor indulhatnak is a sűrűbe.*
-Mondd csak, ki is a barátod Amon Ruadhon?
*Érdeklődi meg azért az elfet, de amúgy csendesen utazik.
Egy hosszabb délelőtt, és egy rövidke délutáni út után másnap a naplementével a Zöldfülű megpillantja a csapást, mely a házhoz vezet.*
-Itt jobbra!
*Kommandírozza a csapatot, és onnantól már Synmira berkein belülre is érnek.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
*Visszatérvén szedelőzködne, mikor megjelenik valaki. Nem az ismerősei közül, de a pónit felismeri, majd rajta a férfit is, akinek tartozik eggyel.*
-Üdv Erdőlakó! Taitos vagyok, még mindig, hála neked.
*Mosolyodik el, hisz már egyszer bemutatkozott. Igazából röviden megkínálja az Erdőlakót is egy kis étekkel, és aztán maga is megvacsorázik, közben beszélgetni kezd.*
-Megyünk Synmirába, megyünk, csak nem most. A hátasok kimerültek, és te sem akarhatod, hogy alattad omoljanak a földre.
*Magyarázza a már szunyókáló wargra mutatva, aki készül az éjszakai műszakra.*
-Gyertek, találtam egy tisztást, itt megalszunk, aztán reggel indulunk tovább!
*Feleli, és aztán úgy tesz, ahogy mondta.*
-A többit, majd holnap.
*Kacsint a lányra és lefekvés előtt azért elmormol egy imát.*
//Reggel//
*Másnapra kelve Taitos ismét korán kel. A legtöbb napja így kezdődik. Kiül a csapat táborától pár tíz lépésre meditálni picit, aztán, amint mindenki felkelt jobb híján most üres hassal indulnak tovább.*
-No mondd csak, Erdőlakó, utaztál már wargon?
*Kérdezi, mert akkor a félős leány megkaphatná Taitos póniját az útra, ők meg valahogy csak fent maradnak. Úgysem futtatja ma nagyon Ragront, ha megvan az elosztás, akkor indulhatnak is a sűrűbe.*
-Mondd csak, ki is a barátod Amon Ruadhon?
*Érdeklődi meg azért az elfet, de amúgy csendesen utazik.
Egy hosszabb délelőtt, és egy rövidke délutáni út után másnap a naplementével a Zöldfülű megpillantja a csapást, mely a házhoz vezet.*
-Itt jobbra!
*Kommandírozza a csapatot, és onnantól már Synmira berkein belülre is érnek.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd álomba szenderül, melynek hatására kis ezüstös ragyogású fénygömbök jelennek meg a környezetében, amik őrködnek nyugalma felett. A gömbök súlyos sérüléseket is okozhatnak a támadónak (4). A hatás addig tart, míg a varázsló alszik.
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 18:50:24
Üzenet elküldve: 2016-01-08 18:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Hallgatja Taitost, de ahogy a fiú is mondja, ez elég bonyolult, így nem is tudja azt mondani, hogy érti őt. Szó nélkül hagyja hát, nem kérdez többet.
Aztán látványosan elhűlik, mikor Taitos minden köntörfalazás nélkül kijátssza a lapjait, immár bizonyossá téve, hogy gyanúja bevált: a fiú átlátott rajta.
Letaglózottan áll, és néz. Mit is lehet erre mondani?
Közben a warg is visszaér, még inkább biztosítva, hogy elakadjon a szava. Undorodón fintorodik el, és fordítja félre fejét a már szétmarcangolt szarvastetem láttán. Hát, legalább az étvágya elment, Taitosnak nem kell aggódnia, hogy elorozná az ételét.
Tesz néhány oldalazó lépést, majd szorosan Taitos mellett guggol le, csaknem összeér a válluk. Nem mintha hirtelen annyira vonzódni kezdett volna a nyüzüge fiúhoz, de most biztonságosabbnak ígérkezik mellette, ha már ő parancsol a fenevadnak.
Nehezen figyel oda Taitosra, mert itt van a warg, az eléggé leköti a figyelmét, aztán az előbbi is eléggé megviselte, és még nem tudja, mit csináljon… a fiú viszont oda se neki, úgy beszél, mintha mi sem történt volna. De… legalább kedves hozzá.
Meglepetten néz a kínált ételre, majd az említett táskára. Ám szólni sincs ideje, mert a következő pillanatban a meglepetése kétségbeesésbe fordul, mikor a fiú feláll, és csak úgy itt hagyja őt.*
- S… Sajnálom. - *szól ennyit Taitos után, végre meglelve, legalább ennyire a hangját.
Hogy mit sajnál? Azt, amiért a fiú szemrehányást tett, ha szelíden is: hogy nem volt hozzá őszinte.
A legszívesebben utána menne, de nem tudja, hová, és miért megy Taitos, úgyhogy nem akar ráakaszkodni. Marad hát.
Kettesben, a warggal.
Félősen, magát kicsire összehúzva szemez a fenevaddal, melegedve a kicsiny tűznél, mert az idegességtől és hidegtől egyaránt vacog.
Egy darabig el is van ezzel, majd bátorságát némileg összeszedve végül mégis Taitos táskájáért nyúl, de a szeme sarkából továbbra is a wargot figyeli, nem támad-e kedve mégis közelebb jönni.
Kinyitja a táskát, és beletúrva átnézi a ruhákat. Nem szívesen fogadja el, de jobban fázik annál, semmint a büszkeségével törődjön. Ha talál valami meleg felsőruházatot, azt elveszi, a köpenyét meg le, de csak arra az időre, míg saját inge fölé felölti Taitos ruháját. Aztán a köpeny is visszakerül rá, a csuklyával egyetemben.
Máris sokkal jobb.
Visszaguggol a tűzhöz, majd szemez kicsit a lábossal. A szarvastetem látványát már egészen megszokta. Felveszi hát a lábost is, és eszik egy kicsit, noha nem túl jó étvággyal. Nem fogy el a fele sem az ételnek. Mondjuk, ebben az is közrejátszik, hogy időközben Taitos visszatér, akkor pedig szégyenlősen teszi félre az edényt, s még föl is áll, úgy fogadja a fiút…
Mikor amaz szól, hogy indulnak, némán segít összepakolni. Csak akkor szólal meg, megtörve a csöndet, mikor már kicsit messzebb járnak, a menedék felé tartva…*
- Kezd sötétedni… - *Mondja, csak hogy mondjon valamit, mert még mindig zavarban van a korábbiak miatt, és nem tudja, hogyan kezdjen bele az igazságba, vagy belekezdjen-e egyáltalán. Bár megjegyzésében annyi tartalom van, hogy tényleg foglalkoztatja ez a hétköznapi jelenség – a sötétedés –, jobban, mint illenék. Taitos azt veheti észre, hogy a lány igen szorosan igyekszik a nyomában maradni.
Azonban rövidesen mégis megtorpan. Valami neszt hall.
Taitosra néz, hogy ő mit szól hozzá.
Mint később kiderül, a fiú egyik társa érte be őt.
Nem zavarja, hogy Erdőlakó a kezdetben nem foglalkozik vele. Sőt, még ő maga húzódik kissé a „háttérbe”, félig-meddig Taitos mögé, és csuklyáját is mélyebben az arcába húzza.
De végül mégsem marad észrevétlen az elf előtt…
Csodálkozva nézi, ahogy Erdőlakó letérdel előtte, majd megértve a szándékát, ha félénken is, de kezet nyújt.*
- Krestvir. - *árulja el a „nevét” halkan, majd Taitosra néz, hisz ő óvatosságra intette a nevével kapcsolatban. Akkor ennek a férfinek sem kellett volna elárulnia?*
*Hallgatja Taitost, de ahogy a fiú is mondja, ez elég bonyolult, így nem is tudja azt mondani, hogy érti őt. Szó nélkül hagyja hát, nem kérdez többet.
Aztán látványosan elhűlik, mikor Taitos minden köntörfalazás nélkül kijátssza a lapjait, immár bizonyossá téve, hogy gyanúja bevált: a fiú átlátott rajta.
Letaglózottan áll, és néz. Mit is lehet erre mondani?
Közben a warg is visszaér, még inkább biztosítva, hogy elakadjon a szava. Undorodón fintorodik el, és fordítja félre fejét a már szétmarcangolt szarvastetem láttán. Hát, legalább az étvágya elment, Taitosnak nem kell aggódnia, hogy elorozná az ételét.
Tesz néhány oldalazó lépést, majd szorosan Taitos mellett guggol le, csaknem összeér a válluk. Nem mintha hirtelen annyira vonzódni kezdett volna a nyüzüge fiúhoz, de most biztonságosabbnak ígérkezik mellette, ha már ő parancsol a fenevadnak.
Nehezen figyel oda Taitosra, mert itt van a warg, az eléggé leköti a figyelmét, aztán az előbbi is eléggé megviselte, és még nem tudja, mit csináljon… a fiú viszont oda se neki, úgy beszél, mintha mi sem történt volna. De… legalább kedves hozzá.
Meglepetten néz a kínált ételre, majd az említett táskára. Ám szólni sincs ideje, mert a következő pillanatban a meglepetése kétségbeesésbe fordul, mikor a fiú feláll, és csak úgy itt hagyja őt.*
- S… Sajnálom. - *szól ennyit Taitos után, végre meglelve, legalább ennyire a hangját.
Hogy mit sajnál? Azt, amiért a fiú szemrehányást tett, ha szelíden is: hogy nem volt hozzá őszinte.
A legszívesebben utána menne, de nem tudja, hová, és miért megy Taitos, úgyhogy nem akar ráakaszkodni. Marad hát.
Kettesben, a warggal.
Félősen, magát kicsire összehúzva szemez a fenevaddal, melegedve a kicsiny tűznél, mert az idegességtől és hidegtől egyaránt vacog.
Egy darabig el is van ezzel, majd bátorságát némileg összeszedve végül mégis Taitos táskájáért nyúl, de a szeme sarkából továbbra is a wargot figyeli, nem támad-e kedve mégis közelebb jönni.
Kinyitja a táskát, és beletúrva átnézi a ruhákat. Nem szívesen fogadja el, de jobban fázik annál, semmint a büszkeségével törődjön. Ha talál valami meleg felsőruházatot, azt elveszi, a köpenyét meg le, de csak arra az időre, míg saját inge fölé felölti Taitos ruháját. Aztán a köpeny is visszakerül rá, a csuklyával egyetemben.
Máris sokkal jobb.
Visszaguggol a tűzhöz, majd szemez kicsit a lábossal. A szarvastetem látványát már egészen megszokta. Felveszi hát a lábost is, és eszik egy kicsit, noha nem túl jó étvággyal. Nem fogy el a fele sem az ételnek. Mondjuk, ebben az is közrejátszik, hogy időközben Taitos visszatér, akkor pedig szégyenlősen teszi félre az edényt, s még föl is áll, úgy fogadja a fiút…
Mikor amaz szól, hogy indulnak, némán segít összepakolni. Csak akkor szólal meg, megtörve a csöndet, mikor már kicsit messzebb járnak, a menedék felé tartva…*
- Kezd sötétedni… - *Mondja, csak hogy mondjon valamit, mert még mindig zavarban van a korábbiak miatt, és nem tudja, hogyan kezdjen bele az igazságba, vagy belekezdjen-e egyáltalán. Bár megjegyzésében annyi tartalom van, hogy tényleg foglalkoztatja ez a hétköznapi jelenség – a sötétedés –, jobban, mint illenék. Taitos azt veheti észre, hogy a lány igen szorosan igyekszik a nyomában maradni.
Azonban rövidesen mégis megtorpan. Valami neszt hall.
Taitosra néz, hogy ő mit szól hozzá.
Mint később kiderül, a fiú egyik társa érte be őt.
Nem zavarja, hogy Erdőlakó a kezdetben nem foglalkozik vele. Sőt, még ő maga húzódik kissé a „háttérbe”, félig-meddig Taitos mögé, és csuklyáját is mélyebben az arcába húzza.
De végül mégsem marad észrevétlen az elf előtt…
Csodálkozva nézi, ahogy Erdőlakó letérdel előtte, majd megértve a szándékát, ha félénken is, de kezet nyújt.*
- Krestvir. - *árulja el a „nevét” halkan, majd Taitosra néz, hisz ő óvatosságra intette a nevével kapcsolatban. Akkor ennek a férfinek sem kellett volna elárulnia?*
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 18:38:05
Üzenet elküldve: 2016-01-08 18:38:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*A pihenő után beéri a mágust. Lepattan a lóról, a nővel nem is törődik. Csak egy pillantással tiszteli meg.*
-Sokba került volna megvárni? Egy órája nem lellek. De nem baj, nincs gond! Ő ki?
*Most már foglalkozik vele.*
-Viszont még egyikőtök nevét sem tudom. Nos én Erdőlakó vagyok. *Megpróbál úriembernek tűnni. Letérdel és, ha a nő hagyja, kezet csókol neki. Majd felegyenesedik.*
-Megyünk Synmirába vagy nem?
*A pihenő után beéri a mágust. Lepattan a lóról, a nővel nem is törődik. Csak egy pillantással tiszteli meg.*
-Sokba került volna megvárni? Egy órája nem lellek. De nem baj, nincs gond! Ő ki?
*Most már foglalkozik vele.*
-Viszont még egyikőtök nevét sem tudom. Nos én Erdőlakó vagyok. *Megpróbál úriembernek tűnni. Letérdel és, ha a nő hagyja, kezet csókol neki. Majd felegyenesedik.*
-Megyünk Synmirába vagy nem?
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 18:37:09
Üzenet elküldve: 2016-01-08 18:37:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Aletait ismerem. *lelkesedik.* -Mikor ott voltam besegíteni neki kellett jelentenem, ő volt kinevezve őrségparancsnoknak. Azóta viszont nem beszéltem vele, nem találkoztunk. Én még a Mágustorony felé nem is voltam, bár nekem nem is sok keresnivalóm van arrafelé, mivel nem vagyok jártas a mágiában.
*Attól függetlenül persze szétnézhetne, de jobban vonzódik az erdős részekhez, de majd talán egyszer elballag arrafelé is.*
-Látom értesz hozzá. *mosolyodik el kedvesen.* -Igen mindkettő elkélne, mert bár vastag a ruhám, de sapkám meg kesztyűm nincs. Vagyis van bőrsisakom, de az nagyon vékony, nem igazán alkalmas. Ó hát az remek, mert én meg a hátrészét kedvelem.
*Sok nyulat megevett már élete során, rengeteget elfogyasztott, de még most sem unja, nagyon szereti a nyúlhús ízét... jobban kedveli mint a zsíros húsokat.*
-Hú jól fel vagy szerelkezve. Remek. *csapja össze tenyerét.* -Akkor hagyjuk is a gallyak begyűjtését, nemigen találnánk szárazakat, legalábbis sok időbe telne. Nézzük meg a járatokat. *mondja, majd a kotorék környékét körbejárja, ha kell kézzel is kitapogatja a lehetséges bejáratokat. Kettőt nagyon hamar talál is, majd elkezdi eltorlaszolni gallyakkal meg aprófával... amiket talál. Legjobb lenne bedeszkázni, de ilyenre most nincs lehetőség.*
-Na szerintem így jó lesz. *tapogatja meg a sűrű aprófákból felállított gátat az oldalsó bejáratok szájánál.* -Te találtál? *kérdezi a nőtől.* -Ha megkérlek vágnál két rés levegőjáratot? Nálam csak tőr van.
~Pedig már mióta szemezek a vívókarddal.~
*Mikor ez kész van, és a levegő útja is biztosított hogy majd behúzza a füstöt, Daranel a csomóba gyűrt rongyot a főbejárathoz teszi, majd hamar tüzet csihol, és a rongy már ég is.*
-Csak a tüzet takarjuk el majd ha már nagyon ég, a bejárat egyik felénél pedig hagyunk egy kis nyílást.
*Nyilván valahol csak ki kell jönnie, így teljesen azt nem szabad elfedni csak részlegesen.*
-Szerinted a zsinegből csináljunk hurkot, vagy ha jönnek kifelé elüssük vagy lelőjük őket? *kérdezi, mert neki édes mindegy, lényeg hogy a ravaszokat megfogják.* -És akkor most várunk. *mondja kémlelve a bejáratot, hogy felbukkan vagy felbukkannak e a várva várt prédák.*
-Aletait ismerem. *lelkesedik.* -Mikor ott voltam besegíteni neki kellett jelentenem, ő volt kinevezve őrségparancsnoknak. Azóta viszont nem beszéltem vele, nem találkoztunk. Én még a Mágustorony felé nem is voltam, bár nekem nem is sok keresnivalóm van arrafelé, mivel nem vagyok jártas a mágiában.
*Attól függetlenül persze szétnézhetne, de jobban vonzódik az erdős részekhez, de majd talán egyszer elballag arrafelé is.*
-Látom értesz hozzá. *mosolyodik el kedvesen.* -Igen mindkettő elkélne, mert bár vastag a ruhám, de sapkám meg kesztyűm nincs. Vagyis van bőrsisakom, de az nagyon vékony, nem igazán alkalmas. Ó hát az remek, mert én meg a hátrészét kedvelem.
*Sok nyulat megevett már élete során, rengeteget elfogyasztott, de még most sem unja, nagyon szereti a nyúlhús ízét... jobban kedveli mint a zsíros húsokat.*
-Hú jól fel vagy szerelkezve. Remek. *csapja össze tenyerét.* -Akkor hagyjuk is a gallyak begyűjtését, nemigen találnánk szárazakat, legalábbis sok időbe telne. Nézzük meg a járatokat. *mondja, majd a kotorék környékét körbejárja, ha kell kézzel is kitapogatja a lehetséges bejáratokat. Kettőt nagyon hamar talál is, majd elkezdi eltorlaszolni gallyakkal meg aprófával... amiket talál. Legjobb lenne bedeszkázni, de ilyenre most nincs lehetőség.*
-Na szerintem így jó lesz. *tapogatja meg a sűrű aprófákból felállított gátat az oldalsó bejáratok szájánál.* -Te találtál? *kérdezi a nőtől.* -Ha megkérlek vágnál két rés levegőjáratot? Nálam csak tőr van.
~Pedig már mióta szemezek a vívókarddal.~
*Mikor ez kész van, és a levegő útja is biztosított hogy majd behúzza a füstöt, Daranel a csomóba gyűrt rongyot a főbejárathoz teszi, majd hamar tüzet csihol, és a rongy már ég is.*
-Csak a tüzet takarjuk el majd ha már nagyon ég, a bejárat egyik felénél pedig hagyunk egy kis nyílást.
*Nyilván valahol csak ki kell jönnie, így teljesen azt nem szabad elfedni csak részlegesen.*
-Szerinted a zsinegből csináljunk hurkot, vagy ha jönnek kifelé elüssük vagy lelőjük őket? *kérdezi, mert neki édes mindegy, lényeg hogy a ravaszokat megfogják.* -És akkor most várunk. *mondja kémlelve a bejáratot, hogy felbukkan vagy felbukkannak e a várva várt prédák.*
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 17:50:15
Üzenet elküldve: 2016-01-08 17:50:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
-Tudod, sok neve lehet az emberenek. Lehet gúnynév, becenév, vagy csak egy részlet. Engem például mindenki Taitosnak hív, de az, hogy én hogyan nevezem meg magamat már egy jóval, talán érthetetlenül bonyolultabb dolog.
*Magyarázza a neves dolgot.*
-Az egészet úgy értettem, hogy egyrészt nem vagyok bolond, másrészt tudom, hogy így meddig élnél az erdőben, és az az idő már eltelt, ráadás az igazi erdőtől jó messzire vagyunk, normális esetben csak úgy a patakhoz nem jön senki ennyit.
*Mosolyodik el, rávilágítva az elvi gubancokba.*
-De, nincs ezzel semmi gond, csak én is őszinte voltam veled, reméltem, hogy te is az leszel, bár tudom, fő az óvatosság, nincs okod félni, még tőle sem.
*Biccent a szürkületben feltűnő fél szarvast vonszoló wargra.*
-Na Ragron, megint szarvas? Nem volt valami kreatív, aki kitalálta, hogy mit eszel.
*Kiált a diadalittasan vértől csöpögő gigászi állatnak.*
-Látod, nem téged vacsorált meg.
*Kacsint Krestvirnek, aztán miközben lassan kész a gusztustalan, de tartalmas koszt, minthogy evőeszköz nincs nála, óvatosan belekóstol, aztán átnyújtja a még azért meleg lábast.*
-Ehető... a fele a tied, most azzal tudsz segíteni, ha picit összeszeded magad, ha pedig lesz valami kis munka, akkor majd akkor.
*Adja ki az útmutatást, aztán az égre hunyorít.*
-A többiek késlekednek, leszakadtam a csoporttól.
*Vonja meg a vállát.*
-Aludnunk kell, aztán hajnalban indulni. A táskában találsz ruhákat, nekem most nincs rájuk szükségem, öt perc.
*Hagyja faképnél a lányt, és az időközben úriasan letelepedő wargot, aki a tetemet csak lehajította maga mellé. És Taitos elvégzi ügyes-bajos dolgait, aztán keres egy szélvédett helyet bentebb, és pár percet szusszanva meditál, majd visszatér, és a talált helyre vezeti két társát.*
-Tudod, sok neve lehet az emberenek. Lehet gúnynév, becenév, vagy csak egy részlet. Engem például mindenki Taitosnak hív, de az, hogy én hogyan nevezem meg magamat már egy jóval, talán érthetetlenül bonyolultabb dolog.
*Magyarázza a neves dolgot.*
-Az egészet úgy értettem, hogy egyrészt nem vagyok bolond, másrészt tudom, hogy így meddig élnél az erdőben, és az az idő már eltelt, ráadás az igazi erdőtől jó messzire vagyunk, normális esetben csak úgy a patakhoz nem jön senki ennyit.
*Mosolyodik el, rávilágítva az elvi gubancokba.*
-De, nincs ezzel semmi gond, csak én is őszinte voltam veled, reméltem, hogy te is az leszel, bár tudom, fő az óvatosság, nincs okod félni, még tőle sem.
*Biccent a szürkületben feltűnő fél szarvast vonszoló wargra.*
-Na Ragron, megint szarvas? Nem volt valami kreatív, aki kitalálta, hogy mit eszel.
*Kiált a diadalittasan vértől csöpögő gigászi állatnak.*
-Látod, nem téged vacsorált meg.
*Kacsint Krestvirnek, aztán miközben lassan kész a gusztustalan, de tartalmas koszt, minthogy evőeszköz nincs nála, óvatosan belekóstol, aztán átnyújtja a még azért meleg lábast.*
-Ehető... a fele a tied, most azzal tudsz segíteni, ha picit összeszeded magad, ha pedig lesz valami kis munka, akkor majd akkor.
*Adja ki az útmutatást, aztán az égre hunyorít.*
-A többiek késlekednek, leszakadtam a csoporttól.
*Vonja meg a vállát.*
-Aludnunk kell, aztán hajnalban indulni. A táskában találsz ruhákat, nekem most nincs rájuk szükségem, öt perc.
*Hagyja faképnél a lányt, és az időközben úriasan letelepedő wargot, aki a tetemet csak lehajította maga mellé. És Taitos elvégzi ügyes-bajos dolgait, aztán keres egy szélvédett helyet bentebb, és pár percet szusszanva meditál, majd visszatér, és a talált helyre vezeti két társát.*
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 17:35:22
Üzenet elküldve: 2016-01-08 17:35:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Érdeklődve hallgatja a vadász történetét. Valahol hasonló az ő meséjük is csak egy kicsit jobban meg van keverve, legalábbis Ewangel szerint.*
- Mi épp erre menekültünk Aletaial a kedvesemmel. Valami problémája akadt a családjával és jobbnak látta elhagyni Artheniort.* meséli nagyon röviden hisz mégis csak egy majdnem idegennel fecseg olyan titkokról amik nem az ő életét veszélyeztetik.*
- A Mágustorony felé tartottunk amikor találkoztunk a vadászatról visszatérő Thargarodi csapattal. Pár napra kaptunk tőlük meghívást de végül valahogy itt ragadtunk. *mesél ismét csak nagy vonalakban a történetet.*
- A sapka az szép, főleg ha ezüstróka irhájából van varrva. *mondja lelkesen majd a nyulakra is rábólint.*
- A tapsifülesből szép kesztyűt lehet varrni.* mondja. Kabátnak az elf szerint nem való bár lehet, hogy ez is csak afféle tévhit a részéről. Végül viccelve teszi hozzá.*
- Ha fogsz egy nyulat akkor az egyik combjára benevezek!
* A kutya megvásárlásának problémáját nem igazán érti de most inkább nem is firtatja. Ha nem csalódik akkor Amon Ruadhon akadnak pásztorkutyák, ha igen akkor lehetnek akár olyan almok is amiket vadászatra képeznek ki.
Örül annak, hogy Daranel mellette van. Valószínűleg eszébe sem jutott volna megkeresni a rókavár vészkijáratait, pedig azt még Ewangel is tudja, hogy léteznek. Bőszen bólogat a javaslatokra majd a ruhadarabot is felmutatja. Milyen gyógyítókezdemény is volna ha legalább tiszta kötözőruha nem lenne nála?*
- Rongy és zsineg akad, na meg sebvarrótű és cérna is.* sorolja a saját repertoárjának fontosabb részét.*
* Érdeklődve hallgatja a vadász történetét. Valahol hasonló az ő meséjük is csak egy kicsit jobban meg van keverve, legalábbis Ewangel szerint.*
- Mi épp erre menekültünk Aletaial a kedvesemmel. Valami problémája akadt a családjával és jobbnak látta elhagyni Artheniort.* meséli nagyon röviden hisz mégis csak egy majdnem idegennel fecseg olyan titkokról amik nem az ő életét veszélyeztetik.*
- A Mágustorony felé tartottunk amikor találkoztunk a vadászatról visszatérő Thargarodi csapattal. Pár napra kaptunk tőlük meghívást de végül valahogy itt ragadtunk. *mesél ismét csak nagy vonalakban a történetet.*
- A sapka az szép, főleg ha ezüstróka irhájából van varrva. *mondja lelkesen majd a nyulakra is rábólint.*
- A tapsifülesből szép kesztyűt lehet varrni.* mondja. Kabátnak az elf szerint nem való bár lehet, hogy ez is csak afféle tévhit a részéről. Végül viccelve teszi hozzá.*
- Ha fogsz egy nyulat akkor az egyik combjára benevezek!
* A kutya megvásárlásának problémáját nem igazán érti de most inkább nem is firtatja. Ha nem csalódik akkor Amon Ruadhon akadnak pásztorkutyák, ha igen akkor lehetnek akár olyan almok is amiket vadászatra képeznek ki.
Örül annak, hogy Daranel mellette van. Valószínűleg eszébe sem jutott volna megkeresni a rókavár vészkijáratait, pedig azt még Ewangel is tudja, hogy léteznek. Bőszen bólogat a javaslatokra majd a ruhadarabot is felmutatja. Milyen gyógyítókezdemény is volna ha legalább tiszta kötözőruha nem lenne nála?*
- Rongy és zsineg akad, na meg sebvarrótű és cérna is.* sorolja a saját repertoárjának fontosabb részét.*
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 16:15:04
Üzenet elküldve: 2016-01-08 16:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Felmerül benne, hogy segít a makkot feltörni, de nem biztos benne, hogy a fiú jó néven venné, hogy az ő ételéhez nyúl. Egyébként furcsának is tartja, amit kotyvaszt. Vízben főtt gomba és makk… nem ígérkezik túl ízletesnek. De még ezzel együtt is szívesen venne belőle, mert az éhség nagy úr, az ő gyomra pedig egyre jobban követelne valamit.
Jut figyelméből az eltemetett gombáknak is. Részéről arra a téves következtetésre jut, hogy a fiú azért fedi be azokat földdel, mert így mutat be valamiféle áldozatot, esetleg ez is egy varázslat előkészítése… És mivel rá nem kérdez, alighanem marad is ebben a hitben.*
- Átokról beszélsz? Hogy valaki megátkozhat, ha tudja a nevemet?... De hiszen te is elmondtad a tiédet… - *mutat rá, nem sejtve, hogy ez nem egészen így van.
Töprengve néz Taitosra, mikor az elmondja, hogy még napokba is telhet, mire az élőholtak elérnek a városig. Nem tudja ugyanis, hogy ez jó, vagy rossz hír, hiszen fogalma sincs, a város milyen messze van, s hogy ők hol vannak a településhez, illetve az élőholtakhoz képest. De Taitos nyugalmát végül hagyja átterjedni magára, úgy gondolva, ha a fiú ilyen békésen főzőcskézik, egyelőre biztonságban vannak.
Nem tesz épp túl jót a büszkeségének, hogy Taitos rámutat, hogy pont úgy néz ki, mint egy kétségbeesett ember. De visszaszólni nincs kedve, mert nincs abban a helyzetben, és különben is elég hamar lekötik a fiú utolsó szavai… Hogy mondja el az igazat? Mindent?... Miért mondja ezt így a fiú?*
- Mire gondolsz? Milyen igazat mondjak el? - *kérdez vissza, de igyekezete ellenére kihallatszik a bizonytalanság a hangjából, és mikor Taitos szemébe néz, azonnal félre is fordítja a tekintetét, mert nem állja.
A fiú nem kezdi túl jól, nem közöl biztató híreket, s ha lehet, ezzel még keserűbb helyzetbe hozza őt… Tehát nem tarthat velük, itt fogják hagyni! – gondolja máris. Ám Taitos folytatja.
Szóval, ha segíteni tudna, akkor mégis mehet. De… Miben tudna ő segíteni?
Erősen gondolkodik, csakhogy nem rémlik fel semmi, amihez értene, amivel hasznossá tudná tenni magát.*
- De miben tudnék én segíteni? - *szólal meg, kissé elveszetten.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.08 16:16:57
*Felmerül benne, hogy segít a makkot feltörni, de nem biztos benne, hogy a fiú jó néven venné, hogy az ő ételéhez nyúl. Egyébként furcsának is tartja, amit kotyvaszt. Vízben főtt gomba és makk… nem ígérkezik túl ízletesnek. De még ezzel együtt is szívesen venne belőle, mert az éhség nagy úr, az ő gyomra pedig egyre jobban követelne valamit.
Jut figyelméből az eltemetett gombáknak is. Részéről arra a téves következtetésre jut, hogy a fiú azért fedi be azokat földdel, mert így mutat be valamiféle áldozatot, esetleg ez is egy varázslat előkészítése… És mivel rá nem kérdez, alighanem marad is ebben a hitben.*
- Átokról beszélsz? Hogy valaki megátkozhat, ha tudja a nevemet?... De hiszen te is elmondtad a tiédet… - *mutat rá, nem sejtve, hogy ez nem egészen így van.
Töprengve néz Taitosra, mikor az elmondja, hogy még napokba is telhet, mire az élőholtak elérnek a városig. Nem tudja ugyanis, hogy ez jó, vagy rossz hír, hiszen fogalma sincs, a város milyen messze van, s hogy ők hol vannak a településhez, illetve az élőholtakhoz képest. De Taitos nyugalmát végül hagyja átterjedni magára, úgy gondolva, ha a fiú ilyen békésen főzőcskézik, egyelőre biztonságban vannak.
Nem tesz épp túl jót a büszkeségének, hogy Taitos rámutat, hogy pont úgy néz ki, mint egy kétségbeesett ember. De visszaszólni nincs kedve, mert nincs abban a helyzetben, és különben is elég hamar lekötik a fiú utolsó szavai… Hogy mondja el az igazat? Mindent?... Miért mondja ezt így a fiú?*
- Mire gondolsz? Milyen igazat mondjak el? - *kérdez vissza, de igyekezete ellenére kihallatszik a bizonytalanság a hangjából, és mikor Taitos szemébe néz, azonnal félre is fordítja a tekintetét, mert nem állja.
A fiú nem kezdi túl jól, nem közöl biztató híreket, s ha lehet, ezzel még keserűbb helyzetbe hozza őt… Tehát nem tarthat velük, itt fogják hagyni! – gondolja máris. Ám Taitos folytatja.
Szóval, ha segíteni tudna, akkor mégis mehet. De… Miben tudna ő segíteni?
Erősen gondolkodik, csakhogy nem rémlik fel semmi, amihez értene, amivel hasznossá tudná tenni magát.*
- De miben tudnék én segíteni? - *szólal meg, kissé elveszetten.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.08 16:16:57
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 15:07:50
Üzenet elküldve: 2016-01-08 15:07:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*A víz lassan forr, de mialatt beszélgetnek eljut erre a pontra, és így Taitosnak viszonylag sürgős a makkot kiszedni a héjából, és a gombát belepakolászni a vízbe. Van köztük kettő is, melyekben nem biztos, így azokat letakarja egy adag földdel, nehogy valaki, vagy valami megegye.*
-Úgy, hogy a névnek hatalma van a személy felett. Én magam ehhez csak akkor nyúlok, ha kell, de hidd el, nem mindenki mértékletes, és főleg nem mindenki jó szándékú.
*Ad magyarázatot furcsa szavaira. Amióta ezt ő tudja, azóta a Zöldfülűt például megtartja magának, és akkor még az otthoni "vezetéknevét", a Világvégit sem ismeri itt senki.
Őszintesége ismét riadalmat szül.*
~Hajaj.~
*Sóhajt egyet, aztán elmondja, mit tud.*
-Bárhol lehetnek, de a nagyobb seregüknek még lesz pár nap elmenni a városig.
*Adja a mindenképpen megnyugtató feleletet.
Végül a víz felforrtával belepakolja a mai vacsora elemeit, aztán így már teljesen a lányra figyelhet, miután az előadta helyzetét.*
-Na, Krestvir. Sok kétségbeesett embert láttam.
*És tényleg, Taitos egy éve foglalkozik az elesettekkel, ha épp nem magával kell.*
-És pont úgy néznek ki, mint te. Úgyhogy, ne aggódj, megoldunk mindent, és ne félj, de mondd el az igazat, és mindent!
*Próbálja kiszedni a kissé sablonszöveggel a lányból a részleteket.*
~Persze, az eszébe sem jut, hogy én vagyok a főnök.~
*Fanyar pofát vág a gondolatra, de hát a lány tényleg ráhibázott.*
-A mesterem nem tartja a csapatunkat jótékonysági szervezetnek, és nincsenek fogadalmai, mint nekem.
*Itt egy rövid szünetet tart.*
-De, egy épkézláb segítőkész utastársnak ritkán mond nemet, tudod, segíts magadon, és a szellemek is megsegítenek.
*Vázolja a helyzetet, és várja a reakciót, nem mindegy ám, hogy ki mit szól az ilyenekhez.*
*A víz lassan forr, de mialatt beszélgetnek eljut erre a pontra, és így Taitosnak viszonylag sürgős a makkot kiszedni a héjából, és a gombát belepakolászni a vízbe. Van köztük kettő is, melyekben nem biztos, így azokat letakarja egy adag földdel, nehogy valaki, vagy valami megegye.*
-Úgy, hogy a névnek hatalma van a személy felett. Én magam ehhez csak akkor nyúlok, ha kell, de hidd el, nem mindenki mértékletes, és főleg nem mindenki jó szándékú.
*Ad magyarázatot furcsa szavaira. Amióta ezt ő tudja, azóta a Zöldfülűt például megtartja magának, és akkor még az otthoni "vezetéknevét", a Világvégit sem ismeri itt senki.
Őszintesége ismét riadalmat szül.*
~Hajaj.~
*Sóhajt egyet, aztán elmondja, mit tud.*
-Bárhol lehetnek, de a nagyobb seregüknek még lesz pár nap elmenni a városig.
*Adja a mindenképpen megnyugtató feleletet.
Végül a víz felforrtával belepakolja a mai vacsora elemeit, aztán így már teljesen a lányra figyelhet, miután az előadta helyzetét.*
-Na, Krestvir. Sok kétségbeesett embert láttam.
*És tényleg, Taitos egy éve foglalkozik az elesettekkel, ha épp nem magával kell.*
-És pont úgy néznek ki, mint te. Úgyhogy, ne aggódj, megoldunk mindent, és ne félj, de mondd el az igazat, és mindent!
*Próbálja kiszedni a kissé sablonszöveggel a lányból a részleteket.*
~Persze, az eszébe sem jut, hogy én vagyok a főnök.~
*Fanyar pofát vág a gondolatra, de hát a lány tényleg ráhibázott.*
-A mesterem nem tartja a csapatunkat jótékonysági szervezetnek, és nincsenek fogadalmai, mint nekem.
*Itt egy rövid szünetet tart.*
-De, egy épkézláb segítőkész utastársnak ritkán mond nemet, tudod, segíts magadon, és a szellemek is megsegítenek.
*Vázolja a helyzetet, és várja a reakciót, nem mindegy ám, hogy ki mit szól az ilyenekhez.*
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 13:07:43
Üzenet elküldve: 2016-01-08 13:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Taitos... Megjegyzi a nevet. Aztán a fiú megjegyzését nem tudja figyelmen kívül hagyni.*
- Ezt hogy érted?... Miért, mit tud kezdeni bárki is a nevemmel? - *az eddig látottak után nem tud másra gondolni, mint hogy felhasználhatják valami varázslathoz, átokhoz. Talán mégsem kellett volna elárulnia ilyen „könnyen“? Az ilyesmire jobban szokás vigyázni? De hisz Taitos is elmondta a magáét...
Hallgatja a fiút, aki egész hosszan beszél a többek között varázslatnak nevezett dologról. És valamiért e szavak ismerősen csengnek a fülében, mintha valahol, valakitől, ha nem is pontosan így, de már hallotta volna mindezt. Ettől az érzéstől el is mélázik kicsit, úgyhogy a folytatás elég kellemetlenül ébresztően hat rá: Feltámasztott holtak?!
Odakapja fejét a fiúra, de nem úgy tűnik, mint aki csak rossz tréfát űz vele.*
- Élőholtak? Itt? Ugye, még messze vannak innen?... Gondolod, hogy eljönnek idáig? - *egyértelmű, hogy meg van rémülve. Tekintete arrafelé fordul, ahonnan Taitos és a warg jött, mintha attól tartana, máris felbukkan ott az említett sereg.
Számára érthetetlen, hogy a fiú hogy tud ilyen nyugodtan vacakolni a tűzgyújtással, miért nem menekül inkább tovább?
Tépelődve és vacogva toporog, köpenyét összehúzva magán, aládugva az előbbi vízbemártástól fagyossá vált kezeit. Taitos kérdésére megkésve válaszol, nagyon megkésve. Egyrészt lassan fogja föl, másrészt mikor fölfogja, sem tudja, mit válaszoljon.*
- Az… erdőben. - *Jobb nem is jut eszébe. A tájat nézi, s onnan jött, hát azt mondja, ott lakik.*
- Messze innen. - *teszi hozzá. Mondjuk, gyanús lehet, hogy ugyan ki indul el messziről, az erdőből ilyen ruhában – még a köpenye is inkább enyhébb időkre való, nem hiába reszket alatta –, mint amilyet ő visel, ráadásul mindenféle felszerelés nélkül?
Majd váratlanul nyíltan a fiúra néz, míg eddig kerülte a tekintetét.*
- Mondd, nem tarthatnék veletek?... Szólnál az érdekemben a csapatod vezetőjénél? - *kér, vagy inkább kérlel…* - Nem akarok egyedül itt maradni. - *ezt elég határozottan szánni valóan mondja. De hisz el is lehet képzelni, milyen kép él előtte a nap további részéről, ha itt hagyják, szemben a beígért élőholtakkal, egyedül, a sötétben.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.08 13:09:40
*Taitos... Megjegyzi a nevet. Aztán a fiú megjegyzését nem tudja figyelmen kívül hagyni.*
- Ezt hogy érted?... Miért, mit tud kezdeni bárki is a nevemmel? - *az eddig látottak után nem tud másra gondolni, mint hogy felhasználhatják valami varázslathoz, átokhoz. Talán mégsem kellett volna elárulnia ilyen „könnyen“? Az ilyesmire jobban szokás vigyázni? De hisz Taitos is elmondta a magáét...
Hallgatja a fiút, aki egész hosszan beszél a többek között varázslatnak nevezett dologról. És valamiért e szavak ismerősen csengnek a fülében, mintha valahol, valakitől, ha nem is pontosan így, de már hallotta volna mindezt. Ettől az érzéstől el is mélázik kicsit, úgyhogy a folytatás elég kellemetlenül ébresztően hat rá: Feltámasztott holtak?!
Odakapja fejét a fiúra, de nem úgy tűnik, mint aki csak rossz tréfát űz vele.*
- Élőholtak? Itt? Ugye, még messze vannak innen?... Gondolod, hogy eljönnek idáig? - *egyértelmű, hogy meg van rémülve. Tekintete arrafelé fordul, ahonnan Taitos és a warg jött, mintha attól tartana, máris felbukkan ott az említett sereg.
Számára érthetetlen, hogy a fiú hogy tud ilyen nyugodtan vacakolni a tűzgyújtással, miért nem menekül inkább tovább?
Tépelődve és vacogva toporog, köpenyét összehúzva magán, aládugva az előbbi vízbemártástól fagyossá vált kezeit. Taitos kérdésére megkésve válaszol, nagyon megkésve. Egyrészt lassan fogja föl, másrészt mikor fölfogja, sem tudja, mit válaszoljon.*
- Az… erdőben. - *Jobb nem is jut eszébe. A tájat nézi, s onnan jött, hát azt mondja, ott lakik.*
- Messze innen. - *teszi hozzá. Mondjuk, gyanús lehet, hogy ugyan ki indul el messziről, az erdőből ilyen ruhában – még a köpenye is inkább enyhébb időkre való, nem hiába reszket alatta –, mint amilyet ő visel, ráadásul mindenféle felszerelés nélkül?
Majd váratlanul nyíltan a fiúra néz, míg eddig kerülte a tekintetét.*
- Mondd, nem tarthatnék veletek?... Szólnál az érdekemben a csapatod vezetőjénél? - *kér, vagy inkább kérlel…* - Nem akarok egyedül itt maradni. - *ezt elég határozottan szánni valóan mondja. De hisz el is lehet képzelni, milyen kép él előtte a nap további részéről, ha itt hagyják, szemben a beígért élőholtakkal, egyedül, a sötétben.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.08 13:09:40
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 11:59:43
Üzenet elküldve: 2016-01-08 11:59:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*A fiú látja az elzárkózást, tudja, hogy nem lehet mindenki egyből nyitott, sőt, sok sokk lehetett ez a lánynak a fán mára.*
-Én Taitos vagyok!
*Mutatkozik be az idegen után maga is.*
-Vigyázz a nevedre Krestvir. Aki tudja, hatalma van feletted.
*Mosolyodik el, de nem részletezi tovább, helyette a hídra tér rá, ami utólag lehet, hogy hiba volt.*
-Sok neve van ennek. Bűbáj, csoda, áldás, tudomány, varázslat, ördöngősség, akarat, erő.
*Dugja a botot éppen nem tartó kezét zsebre, de persze visszafele ezt nem teheti meg.*
-De, ha megérted a dolgok lényegét, akkor már tudni fogod, mit, mikor, és hol lehet megváltoztatni, a hogyanról nem is beszélve.
*Válaszol most már tisztességesen, aztán rátér a leharcoltság kérdésére.*
-Valaki ugyanezt tette, és most feltámasztott holtak hadoszlopai vannak innen délre, én, és hamarosan érkező társaim onnan jövünk, és Amon Ruadh hegyére tartunk, hogy felkészülhessünk a veszedelemre.
*Részletezi a dolgokat, aztán mivel hamarosan odaérnek elkezdi pakolászni a vacsora kezdetét. Gombás makk ragu lesz, ismeretlen fűszernövénnyel. Most hát, már csak egy szikra kell, és főzhet is.*
~Kriyon... miért nem vagy itt?!~
*Most az egyszer hasznára lenne a tüzes fenegyerek, de hát nincs itt, úgyhogy 5 percbe telik lángot kinyerni a rőzséből, a magával hozott tűzszerszámokkal.*
-Maradsz, vagy mész? Merre laksz?
*Tekint fel a lábas mellett guggolva.*
*A fiú látja az elzárkózást, tudja, hogy nem lehet mindenki egyből nyitott, sőt, sok sokk lehetett ez a lánynak a fán mára.*
-Én Taitos vagyok!
*Mutatkozik be az idegen után maga is.*
-Vigyázz a nevedre Krestvir. Aki tudja, hatalma van feletted.
*Mosolyodik el, de nem részletezi tovább, helyette a hídra tér rá, ami utólag lehet, hogy hiba volt.*
-Sok neve van ennek. Bűbáj, csoda, áldás, tudomány, varázslat, ördöngősség, akarat, erő.
*Dugja a botot éppen nem tartó kezét zsebre, de persze visszafele ezt nem teheti meg.*
-De, ha megérted a dolgok lényegét, akkor már tudni fogod, mit, mikor, és hol lehet megváltoztatni, a hogyanról nem is beszélve.
*Válaszol most már tisztességesen, aztán rátér a leharcoltság kérdésére.*
-Valaki ugyanezt tette, és most feltámasztott holtak hadoszlopai vannak innen délre, én, és hamarosan érkező társaim onnan jövünk, és Amon Ruadh hegyére tartunk, hogy felkészülhessünk a veszedelemre.
*Részletezi a dolgokat, aztán mivel hamarosan odaérnek elkezdi pakolászni a vacsora kezdetét. Gombás makk ragu lesz, ismeretlen fűszernövénnyel. Most hát, már csak egy szikra kell, és főzhet is.*
~Kriyon... miért nem vagy itt?!~
*Most az egyszer hasznára lenne a tüzes fenegyerek, de hát nincs itt, úgyhogy 5 percbe telik lángot kinyerni a rőzséből, a magával hozott tűzszerszámokkal.*
-Maradsz, vagy mész? Merre laksz?
*Tekint fel a lábas mellett guggolva.*
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 10:59:16
Üzenet elküldve: 2016-01-08 10:59:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Pontosan. *mosolyog, ugyanis Ewangel eltalálja elsőre, hová is tartozik az íjász.*
-Én véletlenül kerültem oda. Egy halászkunyhónál összefutottam egy Syoud nevű fickóval. Úgy indult, hogy beállok a Vashegy őrségébe, végül Isurii csapata mellett állapodtam meg. Aztán tudtam meg, hogy a két vezér testvér. Na meg besegítettem a Vashegy őrségének mikor kevesen voltak... de mondtam is Kagan vezérnek, hogy szóljon ha kellek... mondhatni, hogy kis túlzással a szomszédban vagyok. *neveti el magát, tényleg nincs messze a két csapat egymástól.*
-Tényleg? Én meg azon gondolkoztam kellene valami kesztyűnek vagy prémsapkának valót keresni. Mondjuk a nyúl az mindkettőnek megfelel, nem is nagyvad, és még a húsa is jó.
*A veremcsapda neki sem a stílusa, de odahaza a Völgyerdő környékén élő embercsoportoknál gyakran látta ezt a módszert. Sőt olykor tovább is fejlesztették karós veremmé, de az már tényleg kegyetlen módszer Daranel szemében.*
-Ó én már annyiszor akartam, de sosem jutok oda, hogy vegyek is egyet.
*Legalább nem lenne annyira egyedül a vadászatok alkalmából, most nagyon is örül, hogy Ewangel itt van vele, mindig is jobban szeretett társaságban vadászni mint egyedül... a kutya pedig remek alternatív megoldás, és le is köti az embert mire kitanítja a kis ebet.*
-Számomra lenne az öröm Ewangel. Valami kisvadra gondoltam, róka, nyest, borz, nyúl, vagy ami éppen jön. Bár a kabátnak inkább egy nagyobbacska dukálna. Igen van. *mondja és szépen sétál Ewangel mellett a rókakotorék irányába.*
-Nos körbe kell néznünk van e több bejárat, és azokat el kell zárnunk valamivel, a főbejáratot meg kitágítani ha nagyon szűk. Tüzet rakunk a főbejáratban, és azt is elzárjuk, hogy jól befüstöljünk nekik. Annyi, hogy tőrrel vagy karddal két kis rést fúrunk, hogy a huzat behúzza a füstöt. Aztán ha kimenekülnek a rókák elcsípjük őket, vagy ha bent fulladnak meg kihúzzuk őket.
*Most káromkodik egyet gondolatban, ugyanis csak a tűzszerszámát hozta magával, de sem a kötele, sem egy drót nincs nála, hogy hurkot vagy horgot készítsen gyorsan belőle.*
-Tűzszerszám van nálam, de semmi egyéb sajnos. *biggyeszti le száját.* -Keresünk akkor valami szárazabb gallyakat? Vagy esetleg nincs nálad valami rongydarab? Az is megfelelne a célnak.
-Pontosan. *mosolyog, ugyanis Ewangel eltalálja elsőre, hová is tartozik az íjász.*
-Én véletlenül kerültem oda. Egy halászkunyhónál összefutottam egy Syoud nevű fickóval. Úgy indult, hogy beállok a Vashegy őrségébe, végül Isurii csapata mellett állapodtam meg. Aztán tudtam meg, hogy a két vezér testvér. Na meg besegítettem a Vashegy őrségének mikor kevesen voltak... de mondtam is Kagan vezérnek, hogy szóljon ha kellek... mondhatni, hogy kis túlzással a szomszédban vagyok. *neveti el magát, tényleg nincs messze a két csapat egymástól.*
-Tényleg? Én meg azon gondolkoztam kellene valami kesztyűnek vagy prémsapkának valót keresni. Mondjuk a nyúl az mindkettőnek megfelel, nem is nagyvad, és még a húsa is jó.
*A veremcsapda neki sem a stílusa, de odahaza a Völgyerdő környékén élő embercsoportoknál gyakran látta ezt a módszert. Sőt olykor tovább is fejlesztették karós veremmé, de az már tényleg kegyetlen módszer Daranel szemében.*
-Ó én már annyiszor akartam, de sosem jutok oda, hogy vegyek is egyet.
*Legalább nem lenne annyira egyedül a vadászatok alkalmából, most nagyon is örül, hogy Ewangel itt van vele, mindig is jobban szeretett társaságban vadászni mint egyedül... a kutya pedig remek alternatív megoldás, és le is köti az embert mire kitanítja a kis ebet.*
-Számomra lenne az öröm Ewangel. Valami kisvadra gondoltam, róka, nyest, borz, nyúl, vagy ami éppen jön. Bár a kabátnak inkább egy nagyobbacska dukálna. Igen van. *mondja és szépen sétál Ewangel mellett a rókakotorék irányába.*
-Nos körbe kell néznünk van e több bejárat, és azokat el kell zárnunk valamivel, a főbejáratot meg kitágítani ha nagyon szűk. Tüzet rakunk a főbejáratban, és azt is elzárjuk, hogy jól befüstöljünk nekik. Annyi, hogy tőrrel vagy karddal két kis rést fúrunk, hogy a huzat behúzza a füstöt. Aztán ha kimenekülnek a rókák elcsípjük őket, vagy ha bent fulladnak meg kihúzzuk őket.
*Most káromkodik egyet gondolatban, ugyanis csak a tűzszerszámát hozta magával, de sem a kötele, sem egy drót nincs nála, hogy hurkot vagy horgot készítsen gyorsan belőle.*
-Tűzszerszám van nálam, de semmi egyéb sajnos. *biggyeszti le száját.* -Keresünk akkor valami szárazabb gallyakat? Vagy esetleg nincs nálad valami rongydarab? Az is megfelelne a célnak.
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-08 08:56:41
Üzenet elküldve: 2016-01-08 08:56:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
* Nem volt óvatlan, egyszerűen csak nem érezte magát veszélyben hisz így vagy úgy de saját területen vannak mind a ketten.*
- Daranel. *mondja ki elgondolkodva a nevet, az embert nem ismeri de a nevet már hallotta többször is a Tavernában.
- Synmira őrzői közé tartozol? *kérdezi bár meg nem tudná mondani miért pont a mágusokhoz kötötte az íjászt nem pedig például a Majorsághoz. Talán mert a mágusokat a Vezér húga vezeti.*
- Furcsa véletlen. *válaszolja mosolyogva. Már egy éve tervezi ezt az utat és lám csak, talán társat is talált magának hozzá.*
- Természetesen tegeződhetünk. Igen, tavaly, télvíz idején érkeztem a Vashegyre. *válaszol mosolyogva majd hozzáteszi.*
- Most épp kabátnak valóra lesek.
* A veremcsapda hallatán csak a fejét rázza meg. Nem szereti az efféléket, úgy érzi fölöslegesen kínozzák velük szerencsétlen állatokat. Egy jó nyomolvasó elvezet bármiféle állathoz és szemtől szembe igazságosabb vele megharcolni. Kivételt talán a nagytestű ragadozók képezhetnek. Ott már túl veszélyes a szembe harc.
A kotorék hallatán örömmel néz az emberre majd eszébe jut mi is hiányzik annyira mellőlük.*
- Egy jó vadászkutya elkel majd.* tekintete elgondolkodva fordul a mutatott irányba.*
- Örülnék ha veled tarthatnék, már ha azonos az útirányunk.* mondja majd két dolog is eszébe jut egy időben.
- Te mire akarsz ma vadászni? *majd pedig.*
- Van valami ötleted, hogy tudnánk kifüstölni a rókákat? *kérdezi és megindul a mutatott irányba.*
* Nem volt óvatlan, egyszerűen csak nem érezte magát veszélyben hisz így vagy úgy de saját területen vannak mind a ketten.*
- Daranel. *mondja ki elgondolkodva a nevet, az embert nem ismeri de a nevet már hallotta többször is a Tavernában.
- Synmira őrzői közé tartozol? *kérdezi bár meg nem tudná mondani miért pont a mágusokhoz kötötte az íjászt nem pedig például a Majorsághoz. Talán mert a mágusokat a Vezér húga vezeti.*
- Furcsa véletlen. *válaszolja mosolyogva. Már egy éve tervezi ezt az utat és lám csak, talán társat is talált magának hozzá.*
- Természetesen tegeződhetünk. Igen, tavaly, télvíz idején érkeztem a Vashegyre. *válaszol mosolyogva majd hozzáteszi.*
- Most épp kabátnak valóra lesek.
* A veremcsapda hallatán csak a fejét rázza meg. Nem szereti az efféléket, úgy érzi fölöslegesen kínozzák velük szerencsétlen állatokat. Egy jó nyomolvasó elvezet bármiféle állathoz és szemtől szembe igazságosabb vele megharcolni. Kivételt talán a nagytestű ragadozók képezhetnek. Ott már túl veszélyes a szembe harc.
A kotorék hallatán örömmel néz az emberre majd eszébe jut mi is hiányzik annyira mellőlük.*
- Egy jó vadászkutya elkel majd.* tekintete elgondolkodva fordul a mutatott irányba.*
- Örülnék ha veled tarthatnék, már ha azonos az útirányunk.* mondja majd két dolog is eszébe jut egy időben.
- Te mire akarsz ma vadászni? *majd pedig.*
- Van valami ötleted, hogy tudnánk kifüstölni a rókákat? *kérdezi és megindul a mutatott irányba.*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 22:47:32
Üzenet elküldve: 2016-01-07 22:47:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Nem kap csak olyan simán választ, és indulnak el máris a patak keresésére... Helyette a férfi érezhetően végigméri őt, és kérdéseket tesz fel.
Kerüli Taitos tekintetét, és elzárkózva karba fonja a kezeit. Nem tudja, mit válaszoljon. De nem mer őszintének lenni...*
- Krestvir Drelm! - *böki ki végül, talán túlságosan is hirtelen, mert eszébe jut a felirat a sírkőről, és kap rajta, hogy azt mondja, mint saját nevét.*
- Te mit csinálnál, ha nem volna hová menekülnöd? - *válaszol kérdésre kérdéssel. De aztán rájön, hogy buta a kérdés, ezért hozzáteszi...*
- És nem tudnál varázsolni... Mert ez az előbbi... az a híd... varázslat volt, ugye? - *Nem tudja honnan, de határozottan él benne az ismeret, hogy varázslat létezik. Ennek ellenére örülne a megerősítésnek.
Majd mikor Taitos szól, és elindul a patak felé, követi őt, tartva a lépést, amennyire tudja...*
- Több is van itt belőlük? - *kérdi rémülten, mert bizony ezt veszi ki a férfi szavaiból.*
- A... patak felé. - *feleli, játszva az ostobát, mintha nem értené, mire vonatkozik a kérdés, hogy ezzel is nyerjen egy kis időt arra, hogy kitaláljon valamit, merre is tart ő éppen, amikor nem fákon gubbaszt, mint egy mókus.
Mikor a patakhoz érnek, ő jobb híján a markát meríti meg vízzel, hogy szomját csillapítsa, s mivel így eltart egy darabig az ivás, Taitos kénytelen várni egy kicsit, ha nem akarja hátrahagyni őt.*
- És te? Te merre mész? - *kérdi már a visszaúton.*
- Mi történt veled? Hol szerezted a sérüléseidet? - *érdeklődi meg, ami már egy ideje foglalkoztatja. Úgy tűnik, nem volt békés útja a varázslónak.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 22:50:26
*Nem kap csak olyan simán választ, és indulnak el máris a patak keresésére... Helyette a férfi érezhetően végigméri őt, és kérdéseket tesz fel.
Kerüli Taitos tekintetét, és elzárkózva karba fonja a kezeit. Nem tudja, mit válaszoljon. De nem mer őszintének lenni...*
- Krestvir Drelm! - *böki ki végül, talán túlságosan is hirtelen, mert eszébe jut a felirat a sírkőről, és kap rajta, hogy azt mondja, mint saját nevét.*
- Te mit csinálnál, ha nem volna hová menekülnöd? - *válaszol kérdésre kérdéssel. De aztán rájön, hogy buta a kérdés, ezért hozzáteszi...*
- És nem tudnál varázsolni... Mert ez az előbbi... az a híd... varázslat volt, ugye? - *Nem tudja honnan, de határozottan él benne az ismeret, hogy varázslat létezik. Ennek ellenére örülne a megerősítésnek.
Majd mikor Taitos szól, és elindul a patak felé, követi őt, tartva a lépést, amennyire tudja...*
- Több is van itt belőlük? - *kérdi rémülten, mert bizony ezt veszi ki a férfi szavaiból.*
- A... patak felé. - *feleli, játszva az ostobát, mintha nem értené, mire vonatkozik a kérdés, hogy ezzel is nyerjen egy kis időt arra, hogy kitaláljon valamit, merre is tart ő éppen, amikor nem fákon gubbaszt, mint egy mókus.
Mikor a patakhoz érnek, ő jobb híján a markát meríti meg vízzel, hogy szomját csillapítsa, s mivel így eltart egy darabig az ivás, Taitos kénytelen várni egy kicsit, ha nem akarja hátrahagyni őt.*
- És te? Te merre mész? - *kérdi már a visszaúton.*
- Mi történt veled? Hol szerezted a sérüléseidet? - *érdeklődi meg, ami már egy ideje foglalkoztatja. Úgy tűnik, nem volt békés útja a varázslónak.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 22:50:26
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 22:21:16
Üzenet elküldve: 2016-01-07 22:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//(Duplán) Lelépve//
*Lelépvén a hídról, az volt, s már nincs is, miután segített az idegennek lemászni a hídról, azért maga is távolabb áll, és végigméri mi a helyzet.*
-No, kezdjük csak az elején, ki vagy te?
*Szegezi neki egyből a kérdést, és nem tágít.*
-És ami a legfontosabb, minek mászol olyan fára, amiről nem mersz lejönni?
*Néz rá, picit talán méltatlankodva, majd jóval lelohadtabb hangnemre vált.*
-Mellesleg arra van a patak, gyere, siessünk!
*Észreveszi, hogy a lány, keres valamit, és sejtése szerint, az a következő veszély volna.*
-Ne aggódj, errefelé nem sok warg kószál, azt is mind én nevelem.
*Nyugtatgatja.*
~Ja, mind az egyet...~
*Nem tudja elképzelni, hogy az emberiség mit kezdene egy sereg warggal. Valószínűleg azt, mint egy sereg élőholttal.*
-Na, és ha már itt vagyunk, merre mész?
*Teszi fel még a patak felé a harmadik kérdést is, aztán, ha nem kérdezik csendben odamegy, tölt a jeges vízből, és visszaindul szépen a kiépített erdei konyha felé.*
-Gyere, erre "táboroztam le"!
*Jelzi, hogy fordulnak.*
*Lelépvén a hídról, az volt, s már nincs is, miután segített az idegennek lemászni a hídról, azért maga is távolabb áll, és végigméri mi a helyzet.*
-No, kezdjük csak az elején, ki vagy te?
*Szegezi neki egyből a kérdést, és nem tágít.*
-És ami a legfontosabb, minek mászol olyan fára, amiről nem mersz lejönni?
*Néz rá, picit talán méltatlankodva, majd jóval lelohadtabb hangnemre vált.*
-Mellesleg arra van a patak, gyere, siessünk!
*Észreveszi, hogy a lány, keres valamit, és sejtése szerint, az a következő veszély volna.*
-Ne aggódj, errefelé nem sok warg kószál, azt is mind én nevelem.
*Nyugtatgatja.*
~Ja, mind az egyet...~
*Nem tudja elképzelni, hogy az emberiség mit kezdene egy sereg warggal. Valószínűleg azt, mint egy sereg élőholttal.*
-Na, és ha már itt vagyunk, merre mész?
*Teszi fel még a patak felé a harmadik kérdést is, aztán, ha nem kérdezik csendben odamegy, tölt a jeges vízből, és visszaindul szépen a kiépített erdei konyha felé.*
-Gyere, erre "táboroztam le"!
*Jelzi, hogy fordulnak.*
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 22:01:45
Üzenet elküldve: 2016-01-07 22:01:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
*Nem igazán nyugtatják meg Taitos szavai. Ugyan hogyan rejthetné el a félelmét a warg elől, mikor az sokkal nagyobb nála, és bizonyos, hogy nem esne nehezére széjjeltépni őt?*
- Ezt nem értem. - *mondja halkan, félig-meddig csak magának. Innen fentről nézve nem tűnik valami izomkolosszusnak a férfi, és kétli, hogy ez odalent változna. Akkor hogy lehetne erősebb annál a fenevadnál?!
Hát, hamarosan megkapja a választ...
Az ezüstös ragyogásra nyitja fel a szemét, és lenyűgözötten bámul végig a varázshídon.*
- Ezt te csináltad? - *kérdi elképedten, válasz helyett.*
- De hogyan? - *tanakodik magában. Közben összeszedi a bátorságát, és még mindig az ágba kapaszkodva, de rááll a hídra, kipróbálva, megtartja-e?
Miután a jelenség nem foszlik semmivé a talpa alatt, óvatosan most már elengedi az ágat, majd lassan, és láthatólag félve elindul lefelé, a jobb lábát már eléggé húzva. Azonban mikor már úgy a híd felénél jár, megjön az önbizalma, és magát királynőien kihúzva teszi meg a maradék pár lépést, nem úgy, mint aki mindjárt összetörik a félelemtől.
Megkönnyebbül, mikor újra az avar ropog a lábai alatt. Miután Taitos mellett lelépett a hídról, kicsit távolabb húzódik, mert ugyan az előbb visszatért a magabiztossága, most mégis megszeppen az idegen férfitól.*
- Köszönöm. - *mond csak ennyit, idegesen arcába húzva a csuklyáját, majd szertenéz. A warg szerencsére még nem ért vissza.*
-Megkeressük akkor... azt a patakot? - *hangja rekedtes és bátortalan.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 22:20:47
*Nem igazán nyugtatják meg Taitos szavai. Ugyan hogyan rejthetné el a félelmét a warg elől, mikor az sokkal nagyobb nála, és bizonyos, hogy nem esne nehezére széjjeltépni őt?*
- Ezt nem értem. - *mondja halkan, félig-meddig csak magának. Innen fentről nézve nem tűnik valami izomkolosszusnak a férfi, és kétli, hogy ez odalent változna. Akkor hogy lehetne erősebb annál a fenevadnál?!
Hát, hamarosan megkapja a választ...
Az ezüstös ragyogásra nyitja fel a szemét, és lenyűgözötten bámul végig a varázshídon.*
- Ezt te csináltad? - *kérdi elképedten, válasz helyett.*
- De hogyan? - *tanakodik magában. Közben összeszedi a bátorságát, és még mindig az ágba kapaszkodva, de rááll a hídra, kipróbálva, megtartja-e?
Miután a jelenség nem foszlik semmivé a talpa alatt, óvatosan most már elengedi az ágat, majd lassan, és láthatólag félve elindul lefelé, a jobb lábát már eléggé húzva. Azonban mikor már úgy a híd felénél jár, megjön az önbizalma, és magát királynőien kihúzva teszi meg a maradék pár lépést, nem úgy, mint aki mindjárt összetörik a félelemtől.
Megkönnyebbül, mikor újra az avar ropog a lábai alatt. Miután Taitos mellett lelépett a hídról, kicsit távolabb húzódik, mert ugyan az előbb visszatért a magabiztossága, most mégis megszeppen az idegen férfitól.*
- Köszönöm. - *mond csak ennyit, idegesen arcába húzva a csuklyáját, majd szertenéz. A warg szerencsére még nem ért vissza.*
-Megkeressük akkor... azt a patakot? - *hangja rekedtes és bátortalan.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.07 22:20:47
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2016-01-07 21:28:24
Üzenet elküldve: 2016-01-07 21:28:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Lelépve//
-Mert erősebb vagyok nála.
*Feleli egyszerűen, és flegmán, bár ez nem jelent semmit, az ember gyakran erősebb, mint egy warg.*
-És igen, biztos, de ha félsz megérzi, és jobban vicsorog.
*Válaszol a fán gubbasztó furcsaságnak. Aztán végignézi, amíg óvatoskodva lejjebb indul, aztán végül ismét felhúzva magát ott is marad.*
~Utak szellemei óvjatok... Na, nem baj, úgyis ki akartam próbálni, hogy megy-e.~
*Ekkor mintha rögtönzött szavaló versenyre hívták volna, kijelöl egy pontot a leány talpa alatt a fa törzséből kinyúló egyik ágon, koppant egyet botjával, aztán lép előre egyet, remélve, hogy talpa alatt csillámló szilárdság van.*
-Fel is menjek, mint a királyfi a várablakba, vagy ettől eltekinthetünk?
*Teszi fel a kérdést, de csak abban az esetben, ha sikerrel járt, majd jelezvén, hogy innen már annyira mindegy, hogy hősiesen, vagy idegenül menti-e le a fáról a szerencsétlenül fennragadtat, lép egyet előre.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
-Mert erősebb vagyok nála.
*Feleli egyszerűen, és flegmán, bár ez nem jelent semmit, az ember gyakran erősebb, mint egy warg.*
-És igen, biztos, de ha félsz megérzi, és jobban vicsorog.
*Válaszol a fán gubbasztó furcsaságnak. Aztán végignézi, amíg óvatoskodva lejjebb indul, aztán végül ismét felhúzva magát ott is marad.*
~Utak szellemei óvjatok... Na, nem baj, úgyis ki akartam próbálni, hogy megy-e.~
*Ekkor mintha rögtönzött szavaló versenyre hívták volna, kijelöl egy pontot a leány talpa alatt a fa törzséből kinyúló egyik ágon, koppant egyet botjával, aztán lép előre egyet, remélve, hogy talpa alatt csillámló szilárdság van.*
-Fel is menjek, mint a királyfi a várablakba, vagy ettől eltekinthetünk?
*Teszi fel a kérdést, de csak abban az esetben, ha sikerrel járt, majd jelezvén, hogy innen már annyira mindegy, hogy hősiesen, vagy idegenül menti-e le a fáról a szerencsétlenül fennragadtat, lép egyet előre.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázshasználótól kiindulva egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik egy, maximum száz lépés távolságra lévő pontig, melyekre a varázslónak rá kell látnia. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása addig tart, míg a varázshasználó le nem lép róla.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718