Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-26 16:07:29
Üzenet elküldve: 2013-08-26 16:07:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nazrat Warlen//
*Hosszú hetek teltek el távozásuk óta. A kikötőben töltött idő alatt sok dolog megváltozott. Már egészen megszokta a sós tengeri levegőt, a végeláthatatlan víztömeg látványát, a rengeteg vitorlást, a pezsgő életet. Bár Artheniorban sem áll meg az idő, egy szempillantásra sem, a kettő mégis valahogy egészen más. A zsoldos jelenlétéhez is hozzászokott. Mi több, egész jól viseli. Bár szekálásával még nem hagyott fel, de már egész rég tört életére. Ami kettőjük viszonyát illetőleg már egész komoly változás. Az ideiglenes társakból tényleges, valódi társakká kovácsolódtak, vagy valami hasonlóvá.
A nap már eltűnőben van, mire az ösvényre érnek, maguk mögött hagyva a szántóföldeket, és eddigi szállásukat, a Rumos Rókalyukat, mitől már igen messzire kerültek mostanra. Amint eltűnik, irritáló fényével együtt a felszínről, a nőstény lehajtja csuklyáját, mi eddig óvta a gonosz sugaraktól. A férfi szavaira csak jót mosolyog.*
- Pont te ócsárolod az iszákosokat? Vajon hány üveg rumot pusztítottál el az elmúlt hetekben? *gúnyolódidik, de talán már nem olyan ridegen és távolságtartóan, mint ezelőtt. Tekintetében még mindig ott a vadság, lénye továbbra is határozott és elérhetetlen, de talán már kevésbé gyűlölködő a hollóhajú hím irányába. Nazrat felé talán kissé megenyhült, de mindenki mással ugyanolyan rideg, mit ezelőtt. Mikor szövetkezett a harcossal, azt gondolta, hogy hamar megszabadul tőle, ám most egy komolyabb, erősebb szövetségbe kezdenek.
Szorosan a másik nyomában halad, ezúttal most ő vetve néhány pillantást a férfias hátsóra. Persze úgy, hogy ezt Naz véletlenül se szúrja ki. A végén csak tovább növelné a melák önbizalmát.*
- Rohadék sötételf? Ezt most úgy mondtad, mintha ti felszíniek egy cseppet is jobbak lennétek! *csattan fel, tovább incselkedve a hímmel. A fogadós dolgot viszont megfontolja. Ez egy tökéletes hely lenne arra, amit ők ketten elterveztek.*
- A Piás Patkányra gondolsz? Nem is rossz ötlet! És talán lenne is elég pénzünk a megvásárlására, felújítására. Bár ha lenne egy fogadónk lehet, hogy te többet fogyasztanál, mint amennyi bevétel befolyna.. *vigyorogja pimaszul. A férfi kérdésére azonban kicsit elkomorul. Felidézi magában a városba való érkezését, a találkozását azzal, ki fenekestül felforgatta sötét életét, majd eltűnt, ezzel durván visszalökve őt eltorzult lelkének mélységeibe. A szíve fájdalmasan szorul össze, ahogy felidézi maga előtt az arcot, a mély hangot, a vörös íriszeket, és azt a nevet, melyet oly nehezére esik kimondani. Asto. A képek cikáznak fejében. Az édes emlékek, boldog percekről, melyek most mégis oly keserűnek hatnak. Majd egy frissebb kép. Egy idegen szempárról, mi felvillan az erdő homályában. A szempár, ami annyira hasonlít ahhoz, mely annyira közel áll szívéhez. Mielőtt azonban a fájdalom kiülhetne arcára, megzabolázza feltörő gondolatait.*
- Eltöltöttem a környéken néhány évet. *válaszolja végül színtelen, hideg hangon. Ez a hang persze annyira nem is meglepő tőle. Ha épp nem valami pimasz megjegyzést fűz a másik tetteihez, szavaihoz, akkor legtöbbször hasonló hangja van.*
- És te mióta rontod errefelé a levegőt? *érdeklődik, ajkán ismét egy gunyoros mosollyal, mi talán még vonzóbbá teszi lényét. És mit már igencsak megszokhattunk tőle. Lehet, hogy egész gyakorta ül arcára egy ilyesfajta vigyor, ám őszintén, szívből mosolyogni ki tudja, mikor látták utoljára?*
*Hosszú hetek teltek el távozásuk óta. A kikötőben töltött idő alatt sok dolog megváltozott. Már egészen megszokta a sós tengeri levegőt, a végeláthatatlan víztömeg látványát, a rengeteg vitorlást, a pezsgő életet. Bár Artheniorban sem áll meg az idő, egy szempillantásra sem, a kettő mégis valahogy egészen más. A zsoldos jelenlétéhez is hozzászokott. Mi több, egész jól viseli. Bár szekálásával még nem hagyott fel, de már egész rég tört életére. Ami kettőjük viszonyát illetőleg már egész komoly változás. Az ideiglenes társakból tényleges, valódi társakká kovácsolódtak, vagy valami hasonlóvá.
A nap már eltűnőben van, mire az ösvényre érnek, maguk mögött hagyva a szántóföldeket, és eddigi szállásukat, a Rumos Rókalyukat, mitől már igen messzire kerültek mostanra. Amint eltűnik, irritáló fényével együtt a felszínről, a nőstény lehajtja csuklyáját, mi eddig óvta a gonosz sugaraktól. A férfi szavaira csak jót mosolyog.*
- Pont te ócsárolod az iszákosokat? Vajon hány üveg rumot pusztítottál el az elmúlt hetekben? *gúnyolódidik, de talán már nem olyan ridegen és távolságtartóan, mint ezelőtt. Tekintetében még mindig ott a vadság, lénye továbbra is határozott és elérhetetlen, de talán már kevésbé gyűlölködő a hollóhajú hím irányába. Nazrat felé talán kissé megenyhült, de mindenki mással ugyanolyan rideg, mit ezelőtt. Mikor szövetkezett a harcossal, azt gondolta, hogy hamar megszabadul tőle, ám most egy komolyabb, erősebb szövetségbe kezdenek.
Szorosan a másik nyomában halad, ezúttal most ő vetve néhány pillantást a férfias hátsóra. Persze úgy, hogy ezt Naz véletlenül se szúrja ki. A végén csak tovább növelné a melák önbizalmát.*
- Rohadék sötételf? Ezt most úgy mondtad, mintha ti felszíniek egy cseppet is jobbak lennétek! *csattan fel, tovább incselkedve a hímmel. A fogadós dolgot viszont megfontolja. Ez egy tökéletes hely lenne arra, amit ők ketten elterveztek.*
- A Piás Patkányra gondolsz? Nem is rossz ötlet! És talán lenne is elég pénzünk a megvásárlására, felújítására. Bár ha lenne egy fogadónk lehet, hogy te többet fogyasztanál, mint amennyi bevétel befolyna.. *vigyorogja pimaszul. A férfi kérdésére azonban kicsit elkomorul. Felidézi magában a városba való érkezését, a találkozását azzal, ki fenekestül felforgatta sötét életét, majd eltűnt, ezzel durván visszalökve őt eltorzult lelkének mélységeibe. A szíve fájdalmasan szorul össze, ahogy felidézi maga előtt az arcot, a mély hangot, a vörös íriszeket, és azt a nevet, melyet oly nehezére esik kimondani. Asto. A képek cikáznak fejében. Az édes emlékek, boldog percekről, melyek most mégis oly keserűnek hatnak. Majd egy frissebb kép. Egy idegen szempárról, mi felvillan az erdő homályában. A szempár, ami annyira hasonlít ahhoz, mely annyira közel áll szívéhez. Mielőtt azonban a fájdalom kiülhetne arcára, megzabolázza feltörő gondolatait.*
- Eltöltöttem a környéken néhány évet. *válaszolja végül színtelen, hideg hangon. Ez a hang persze annyira nem is meglepő tőle. Ha épp nem valami pimasz megjegyzést fűz a másik tetteihez, szavaihoz, akkor legtöbbször hasonló hangja van.*
- És te mióta rontod errefelé a levegőt? *érdeklődik, ajkán ismét egy gunyoros mosollyal, mi talán még vonzóbbá teszi lényét. És mit már igencsak megszokhattunk tőle. Lehet, hogy egész gyakorta ül arcára egy ilyesfajta vigyor, ám őszintén, szívből mosolyogni ki tudja, mikor látták utoljára?*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-26 12:29:12
Üzenet elküldve: 2013-08-26 12:29:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Luna Dephensis//
*Az égen lebegő forró korong perzselő sugarai már leáldozóban vannak a végeláthatatlan nyugati pusztaság felett. Fénye már alig-alig éri el a szántóföldeken elterülő a természet által színezett, lágyan ringó gabonatáblákat. Az eget egy nemes sólyom madár hasítja hatalmasra nyílt szárnyait kitárva, az ő szeme többet lát a földre kényszerített lényekénél. A távolban látja a Kikötő tengeri járműveit a dokkokban horgonyozni, vagy éppen hosszú útra indulni temérdek szállítmánnyal a raktérben. Ha tekintetét visszavezeti a földművesek által rendben tartott földekre, egy szokatlan párost pillanthat meg. Egy sötételf hölgy, és egy egyszerű ruházatot viselő ember férfi. Elől halad a férfi, Nazrat, mögötte Luna gázol ki a magas növények közül.*
-Végre elhúzunk innen! Elegem volt már a sok iszákos tengeri patkányból. Na és Luna, tartjuk magunkat a tervünkhöz? Egy olyan főhadiszállást kerítünk, vagy mi a halált?
*Hetek teltek el eseménytelenül a Kikötőbe érkezésük óta, azóta sok minden megváltozott. Legfőképp kapcsolatuk mi nagy változásokon esett át. Igaz, sajnos Naznak még nem sikerült az ágyába csábítani az álnok bérgyilkost, de már kezdi megszokni szurkálódását, és elismeri képességeit. Azért célját még nem adta fel, nem olyan könnyű megfutamítani a melákot, mikor láthatja meztelen testét, csak még elkötelezettebb lesz. Már csak az a kérdés mennyire sikerült eddig megpuhítani a nőstényt. Az együtt töltött napok alatt rájöttek, hogy nem is olyan rosszak így egy csapatban, és elhatározták magukat. Közös munkába kezdenek, de ahhoz keríteniük kell egy olyan helyet, mit magukénak mondhatnak.*
-Egyébként, van egy romos fogadó féleség a Szegénynegyedben. Elhagyatottnak tűnt, csak egy rohadék sötételfet evett ott a penész. Ha meg még mindig ott lesz, kiherélem, kivágom a nyelvét.
*Hangja mintha már nem is lenne olyan goromba, mint eddig, mikor a nőhöz beszélt, persze az a világ utálat még mindig érződik. Lassan beérnek a fák takarásába, már el is felejtette milyen egy ilyen rengetegben tapodni az aljnövényzetet.
A Nap egyre lejjebb kúszik, és végül teljesen el fog tűnni, de az erdőségben már így is elég sötét van a felfelé kapaszkodó óriások lomkoronáinak hála. A zsoldos ilyen fényviszonyok mellett már nem lát olyan jól mint a mögötte haladó mélységi.*
-Mióta dolgozol itt a környéken?
*Fordul hátra egy pillanatra, hogy a vad, méregzöld íriszekbe nézhessen, mikor megszólítja. Vágyait már így is nehezen tudja kordában tartani, de a közelsége csak még tovább nehezítik a férfi dolgát.*
*Az égen lebegő forró korong perzselő sugarai már leáldozóban vannak a végeláthatatlan nyugati pusztaság felett. Fénye már alig-alig éri el a szántóföldeken elterülő a természet által színezett, lágyan ringó gabonatáblákat. Az eget egy nemes sólyom madár hasítja hatalmasra nyílt szárnyait kitárva, az ő szeme többet lát a földre kényszerített lényekénél. A távolban látja a Kikötő tengeri járműveit a dokkokban horgonyozni, vagy éppen hosszú útra indulni temérdek szállítmánnyal a raktérben. Ha tekintetét visszavezeti a földművesek által rendben tartott földekre, egy szokatlan párost pillanthat meg. Egy sötételf hölgy, és egy egyszerű ruházatot viselő ember férfi. Elől halad a férfi, Nazrat, mögötte Luna gázol ki a magas növények közül.*
-Végre elhúzunk innen! Elegem volt már a sok iszákos tengeri patkányból. Na és Luna, tartjuk magunkat a tervünkhöz? Egy olyan főhadiszállást kerítünk, vagy mi a halált?
*Hetek teltek el eseménytelenül a Kikötőbe érkezésük óta, azóta sok minden megváltozott. Legfőképp kapcsolatuk mi nagy változásokon esett át. Igaz, sajnos Naznak még nem sikerült az ágyába csábítani az álnok bérgyilkost, de már kezdi megszokni szurkálódását, és elismeri képességeit. Azért célját még nem adta fel, nem olyan könnyű megfutamítani a melákot, mikor láthatja meztelen testét, csak még elkötelezettebb lesz. Már csak az a kérdés mennyire sikerült eddig megpuhítani a nőstényt. Az együtt töltött napok alatt rájöttek, hogy nem is olyan rosszak így egy csapatban, és elhatározták magukat. Közös munkába kezdenek, de ahhoz keríteniük kell egy olyan helyet, mit magukénak mondhatnak.*
-Egyébként, van egy romos fogadó féleség a Szegénynegyedben. Elhagyatottnak tűnt, csak egy rohadék sötételfet evett ott a penész. Ha meg még mindig ott lesz, kiherélem, kivágom a nyelvét.
*Hangja mintha már nem is lenne olyan goromba, mint eddig, mikor a nőhöz beszélt, persze az a világ utálat még mindig érződik. Lassan beérnek a fák takarásába, már el is felejtette milyen egy ilyen rengetegben tapodni az aljnövényzetet.
A Nap egyre lejjebb kúszik, és végül teljesen el fog tűnni, de az erdőségben már így is elég sötét van a felfelé kapaszkodó óriások lomkoronáinak hála. A zsoldos ilyen fényviszonyok mellett már nem lát olyan jól mint a mögötte haladó mélységi.*
-Mióta dolgozol itt a környéken?
*Fordul hátra egy pillanatra, hogy a vad, méregzöld íriszekbe nézhessen, mikor megszólítja. Vágyait már így is nehezen tudja kordában tartani, de a közelsége csak még tovább nehezítik a férfi dolgát.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-24 19:54:27
Üzenet elküldve: 2013-08-24 19:54:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Újra a város felé halad, rég volt, hogy arra járt, talán azóta megfordult ott, talán ott leli Őt. Hiú ábránd, de több a remény benne, mint hogy a tolvaj lány segítségével találja majd meg. Inkább saját szemével kutatja, saját módszereivel. Jobban bízik tulajdon tapasztalatában, mint bárki máséban, főleg egy olyan némber esetében, ki egyetlen éjszaka után ott hagyja egyedül. Pedig talán még reggelijét is megosztotta volna vele. Tisztesen vásárolt ételt, nem lopottat.
Az ösvény felé tart, hogy arról közelítse meg a várost, áthaladva majd az erdőn. Nem fél tőle, hogy fenevad, vagy rabló támadja meg. Annál többet élt már, többet ölt már. Így pedig indul is, egészen a kikötő Rumos Rókalyuk nevezetű fogadójából, át szinte mindenen, egészen az ösvény kezdetéig. Be az erdőbe...*
Az ösvény felé tart, hogy arról közelítse meg a várost, áthaladva majd az erdőn. Nem fél tőle, hogy fenevad, vagy rabló támadja meg. Annál többet élt már, többet ölt már. Így pedig indul is, egészen a kikötő Rumos Rókalyuk nevezetű fogadójából, át szinte mindenen, egészen az ösvény kezdetéig. Be az erdőbe...*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:47:51
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:47:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Balin csendesen, felfűzött fagyöngyeit nézegetve lépdel át az erdőn. "Hal, róka, sas." Ismétli figyelmesen, ahogy az egyes csontokhoz ér. Az erdő sötét, de nem rémül meg ettől. Egész életét erdőkben, hegyekben, barlangokban élte le, számára ez a megszokott. "Sólyom." A városok, melyek itt-ott rémes pacaként rondítják el a természet arcát neki csak otromba abominációk. Semmi szükség rájuk, ahogyan a hasonlóan félresikerült fajokra sem, amik ezekben a városokban érnek. "Mantikór, bivaly, patkány." A hitét jött hirdetni, terjeszteni az egyetlen igazságot, amelyből oly sok hazugság született már. Fejét leszegi, ahogy egy hatalmas tölgy alatt sétál el. A fák azok, akik tiszteletet érdemelnek, nem pedig a királyok, akik egymást hátba szúrva, megmérgezve és egyre csak porontyokat készítve egymást próbálják túllicitálni. Nem, a fák nem ilyenek. "Farkas, elf, bagoly." A növények ott nőnek, ahol a természet elrendelte őket. Legyen az egy burjánzó patak partja vagy egy sziklákkal szétzúzott vár romjai. Nem kérkednek, nem ölnek és legfőképpen nem beszélnek. A fák ilyenek. "Nyúl, kutya, ember."*
*A kikötő már nincsen messze. Legkevésbé sem érdekli Arthenior zsúfolt és mocskos városa. A szigetek felé tart, hogy feltöltse zsákjait az itteni növényekkel. Nagyot sóhajt, mikor meglátja az első házat, ami a horizonton megjelenik. Enyhén megérinti a nyakában függő spirál alakú medált, majd újra kezdi. "Hal, róka, sas."*
*A kikötő már nincsen messze. Legkevésbé sem érdekli Arthenior zsúfolt és mocskos városa. A szigetek felé tart, hogy feltöltse zsákjait az itteni növényekkel. Nagyot sóhajt, mikor meglátja az első házat, ami a horizonton megjelenik. Enyhén megérinti a nyakában függő spirál alakú medált, majd újra kezdi. "Hal, róka, sas."*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:06:06
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy telnek az órák, úgy nő a sötét páros körül a homály. Mintha az ork és lova gerjesztenék a sötétséget ebben az erdőben. Pedig egy nem igaz...
Egyébként egy egész derűs kis páros. Míg Chothal morog... iszik... dohányozik... és megcsonkol minden alakot aki nem kívánkozik vele jóban lenni, addig lovag Báró mindenkire ráfúj, kapál s az idegenek alatt bakol. Nem az a tipikus társaság akivel szeretnél összetalálkozni vándorútjaid alatt. S nem is azért mert az ork valami koszos útonálló. Egyszerűen nem az az alak akivel jó csak úgy összefutni. Kevés olyan ember van a világ ezen fertályán aki azt mondhatja:'Ismerem Chothal Narralt.'
Más részről... ki akarna egy orkot ismerni? Hisz hírekből mindegyik egyforma. Nagyok... büdösek... erőszakosak...
Erre azért Chothal rácáfol, de ne fessük az ördögöt a falra.
Lassan tisztulnak a fák és érezhetővé válik a levegőben az a tipikus erős sós szag, ami a dokkokra és a tenger környékére jellemző.
Mikor kiér az ösvény végére, megáll. Kiváló rálátás nyúlik a hosszú partra, a távoli szántókra és a Kikötőre, mely valami városnak tetszik így a távolból. Legutóbb hajóval jött. Azt a gyomra bánta, de így lóval, jóval kellemesebb.*
-Gyiáhhh!
*Dörgi az ork, azzal vágtába indul meg a földút felé. Először megnézi hátha a tanyavilágban valaki hajlandó ellátni lovát.*
Egyébként egy egész derűs kis páros. Míg Chothal morog... iszik... dohányozik... és megcsonkol minden alakot aki nem kívánkozik vele jóban lenni, addig lovag Báró mindenkire ráfúj, kapál s az idegenek alatt bakol. Nem az a tipikus társaság akivel szeretnél összetalálkozni vándorútjaid alatt. S nem is azért mert az ork valami koszos útonálló. Egyszerűen nem az az alak akivel jó csak úgy összefutni. Kevés olyan ember van a világ ezen fertályán aki azt mondhatja:'Ismerem Chothal Narralt.'
Más részről... ki akarna egy orkot ismerni? Hisz hírekből mindegyik egyforma. Nagyok... büdösek... erőszakosak...
Erre azért Chothal rácáfol, de ne fessük az ördögöt a falra.
Lassan tisztulnak a fák és érezhetővé válik a levegőben az a tipikus erős sós szag, ami a dokkokra és a tenger környékére jellemző.
Mikor kiér az ösvény végére, megáll. Kiváló rálátás nyúlik a hosszú partra, a távoli szántókra és a Kikötőre, mely valami városnak tetszik így a távolból. Legutóbb hajóval jött. Azt a gyomra bánta, de így lóval, jóval kellemesebb.*
-Gyiáhhh!
*Dörgi az ork, azzal vágtába indul meg a földút felé. Először megnézi hátha a tanyavilágban valaki hajlandó ellátni lovát.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-21 16:29:04
Üzenet elküldve: 2013-08-21 16:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Hatalmas léptekkel, sietve halad az erdei ösvényen Mogirs, a harmadik lába(bot) mindig előtte jár, szinte azzal húzza magát előre az ösvényen. Mogirs megint megtoppan, megáll egy helyben majd egy kis várakozás után a levegőbe szippant.*
-A tenger! A közelben a tenger!
*Mivel élete nagy részét a sötétben töltötte a napfényt is nehéz volt megszoknia, így hát nem is csoda, hogy így megörül a tengernek, amit csak mesékből ismert. Szinte futólépésben indul tovább a helyes irányba közben botjával a szeme elé kerülő leveleket és ágakat eltolja magától. A lelkesedés idővel lentebb hagy, ahogy halad az úton és folyamatosan fárad. A gyors tempóból, mostanra egy alap gyaloglási gyorsaság alakul ki. Ezzel a tempóval folytatja az útját a dokkok fele.*
-A tenger! A közelben a tenger!
*Mivel élete nagy részét a sötétben töltötte a napfényt is nehéz volt megszoknia, így hát nem is csoda, hogy így megörül a tengernek, amit csak mesékből ismert. Szinte futólépésben indul tovább a helyes irányba közben botjával a szeme elé kerülő leveleket és ágakat eltolja magától. A lelkesedés idővel lentebb hagy, ahogy halad az úton és folyamatosan fárad. A gyors tempóból, mostanra egy alap gyaloglási gyorsaság alakul ki. Ezzel a tempóval folytatja az útját a dokkok fele.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-15 13:32:33
Üzenet elküldve: 2013-08-15 13:32:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Luna Dephensis//
*A dézsában található hűs víz frissítő ereje valamelyest észhez térítette a korán reggeli másnapos kómából, már fejfájása sem gyötri annyira mint mikor felnyitotta szemhéját. Luna tervei szerint miután végeztek a tónál a ruháik megtisztításával irányt változtatnak, és a Kikötő felé veszik az irányt, de először is tudjanak elszakadni a kényelmet nyújtó ágy öleléséből. Hisz mégis mennyivel egyszerűbb, és pihentetőbb lenne az ágyban iszogatva, egy szajha ölelésében fetrengeni egész áldott nap. Mondjuk kurtizán hiányában megtenné a mélységi hölgy is a csinos kis idomaival, sőt meglehet a férfi jobban élvezné, ha nem kellene fizetnie egy kis szórakozásért.*
-Hova a picsába tüntetted a bort?
*Teszi fel a nem túl udvarias kérdést arcába temetett kézzel, amint meghallja a mögötte heverésző nő mocorgását. Most egy pillanatra eltűnt volna hangjából az a tegnap éjszakai visszafogottság, mi akkor jellemezte, úgy tűnik a mai nap első napsugarai csak morcosabbá tették, de hangulatához köze lehet a hasogató elméjének is. Ha a nőstény elárulja hova is tette az üveget, azonnal feltápászkodik az ágy széléről, és annak keresésére indul. Így is, úgyis megtalálja, még ha a Luna nem is akarja vele megosztani, akkor pedig leereszt torkán pár kortyot. Kutyaharapás szőrével. Következő lépés a felszerelkezés. Naz nem visz túl sok dolgot magával, vértjét felölti, elhanyagolhatatlan kardját a hátára rögzíti, övtáskáját, és erszényét is megkeresi. Az ő részéről már indulhatnak is.
Az erdő sokkal kellemesebb nappal, mint sötétségbe burkolózva. Éjjel hátborzongató, és félelmetes, az éjszakai állatok neszelése ijesztőnek hathat néhányak számára. Na nem mintha a hollóhajúnak nem lett volna dolga félelmetes teremtményekkel, zsoldos létének köszönhetően találkozott már elég furcsa teremtménnyel. A természetes állóvízhez nem sokáig kell gyalogolniuk, igen közel van az átmeneti szállásukhoz. Itt aztán végre megtisztulnak a ruhák. A melák nem végez valami alapos munkát, de neki éppen elég ha egyelőre csak a vörös foltokat tünteti el rongyairól. Lesz még alkalma alaposabban kimosni, a városban már biztos keresik a gyilkosokat. ~Új göncöket kellene csináltatnom.~ A mostani viselete már eléggé megkopott az évek alatt, tényleg nem lenne rossz ötlet felfogadni egy szabót, a most szerzett pénzből, még az is kijönne. Dolguk végeztével, végre elindulnak új céljuk felé, rálépve egy a némber által jól ismert ösvényre.*
-Hány napi járásra van a Kikötő?
*A dézsában található hűs víz frissítő ereje valamelyest észhez térítette a korán reggeli másnapos kómából, már fejfájása sem gyötri annyira mint mikor felnyitotta szemhéját. Luna tervei szerint miután végeztek a tónál a ruháik megtisztításával irányt változtatnak, és a Kikötő felé veszik az irányt, de először is tudjanak elszakadni a kényelmet nyújtó ágy öleléséből. Hisz mégis mennyivel egyszerűbb, és pihentetőbb lenne az ágyban iszogatva, egy szajha ölelésében fetrengeni egész áldott nap. Mondjuk kurtizán hiányában megtenné a mélységi hölgy is a csinos kis idomaival, sőt meglehet a férfi jobban élvezné, ha nem kellene fizetnie egy kis szórakozásért.*
-Hova a picsába tüntetted a bort?
*Teszi fel a nem túl udvarias kérdést arcába temetett kézzel, amint meghallja a mögötte heverésző nő mocorgását. Most egy pillanatra eltűnt volna hangjából az a tegnap éjszakai visszafogottság, mi akkor jellemezte, úgy tűnik a mai nap első napsugarai csak morcosabbá tették, de hangulatához köze lehet a hasogató elméjének is. Ha a nőstény elárulja hova is tette az üveget, azonnal feltápászkodik az ágy széléről, és annak keresésére indul. Így is, úgyis megtalálja, még ha a Luna nem is akarja vele megosztani, akkor pedig leereszt torkán pár kortyot. Kutyaharapás szőrével. Következő lépés a felszerelkezés. Naz nem visz túl sok dolgot magával, vértjét felölti, elhanyagolhatatlan kardját a hátára rögzíti, övtáskáját, és erszényét is megkeresi. Az ő részéről már indulhatnak is.
Az erdő sokkal kellemesebb nappal, mint sötétségbe burkolózva. Éjjel hátborzongató, és félelmetes, az éjszakai állatok neszelése ijesztőnek hathat néhányak számára. Na nem mintha a hollóhajúnak nem lett volna dolga félelmetes teremtményekkel, zsoldos létének köszönhetően találkozott már elég furcsa teremtménnyel. A természetes állóvízhez nem sokáig kell gyalogolniuk, igen közel van az átmeneti szállásukhoz. Itt aztán végre megtisztulnak a ruhák. A melák nem végez valami alapos munkát, de neki éppen elég ha egyelőre csak a vörös foltokat tünteti el rongyairól. Lesz még alkalma alaposabban kimosni, a városban már biztos keresik a gyilkosokat. ~Új göncöket kellene csináltatnom.~ A mostani viselete már eléggé megkopott az évek alatt, tényleg nem lenne rossz ötlet felfogadni egy szabót, a most szerzett pénzből, még az is kijönne. Dolguk végeztével, végre elindulnak új céljuk felé, rálépve egy a némber által jól ismert ösvényre.*
-Hány napi járásra van a Kikötő?
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-15 00:36:56
Üzenet elküldve: 2013-08-15 00:36:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nazrat Warlen//
*A káromkodást, szitkozódást hallva újra kissé elmosolyodik. Találóan átkozódik a férfi, amiért bemocskolódott ruházata. Na nem mintha erről épp az a szerencsétlen tehetne. Luna gönceire is ráfér a mosás. Bár ő kevésbé kegyetlen módon végzett áldozatával, mint a hollóhajú. Ennek ellenére, miközben arrébb mozgatta a hullát, neki is sikerült kissé vörösre színeznie szoknyáját, a köpenyről nem is beszélve. De minden munkának megvannak a maga hátrányai.*
- Hamarosan úgy is így lesz. *válaszolja hűvösen, egy pillanatra maga elé képzelve a nő testét, bár neki nem volt alkalma holtan látni azt a némbert. A következő kérdésre sem érkezik túl hosszú felelet.*
- Nyolcszázat. *jelenti ki, a másikra fordítva tekintetét egy pillanatra, mivel eddig a plafont bámulta. Íriszei újra végigfutnak a meztelen férfitesten, ezúttal talán kicsit jobban is megnézve magának, mint legutóbb. Végül kifejezéstelen arccal fordítja vissza szemeit. Nem tudni, mi a véleménye a látványról, bár gyanítható, ha már egyszer úgy döntött, ismét méltatja pár pillantásra. Nem szól többet a másikhoz, és úgy tűnik, nem is kell. Ahogy a hangján, úgy az arcán is észrevehető a kissé bódult állapot, amit az alkoholnak lehet betudni. Így hát megvárja, míg a másik csendben elszunnyad. Mosolyt csal az arcára, az alvó Nazrat látványa. Most szinte védtelen a mélységi nősténnyel szemben. Könnyedén szúrhatná át a szívét, még a vért sem akadályozná benne. Talán meg se érezné, és az a romlott lélek már távozna is belőle. Még sem teszi. Meg tartja még egy időre, újabb lehetőségeket adva arra, hogy szórakozhasson vele. Néhány könnyed, megfontolt mozdulattal veszi ki a másik kezéből az üveget. Kár lenne, ha kiborítaná tartalmát, már ha van még benne valami. Következő dolga az lesz, hogy erről megbizonyosodjon, és ha akad még néhány csepp, akkor kortyol egyet belőle, mielőtt félre tenné. Ezután ő is álomra hajtja a fejét, hisz mit árthatna neki az ittasan szunyókáló harcos?
Reggel a férfi mocorgására ébred. Azonban még sem nyitja ki rögtön szemeit. Hátán fekve használja ki azt a pár pillanatot, ameddig a felszíni észhez téríti magát. Nem lustálkodik sokáig, nem sokkal utána ő is kinyitja szemeit. Nem igazán örül a fénynek, ami beszűrődik az ablakon, ami már előtte is perzselte bőrét, és most egy pillanatra megvakítja. Vékony alkarját a szeme elé emeli, majd kimászik az ágyból, és igyekszik elkerülni a betörő sugarak útját. Ezek után gyorsan átöltözik, nem törődve azzal, ha a másik épp az ő fedetlen testén legelteti szemeit. Nem veszteget sok időt az elkészülésre, ő is minél hamarabb el akar tűnni a városból. Elvezeti a férfit a tóhoz, és amint a ruhák tiszták, és valamennyire szárazak, lépteiket az ösvény felé kezdi vezetni, ahol a tegnapi nap már jártak egyszer.*
- Hogy mi van a kikötőben? Hajók, dokkok, mindenféle, távoli helyekről érkezett áruk, és alakok. A levegőben pára, a tenger sós illata, na meg a rumé.. *számol be a másiknak röviden a helyről, ahová tartanak. Ő már járt arra, így számára nem idegen a hely. Lépteik hamarosan az erdei ösvényt tapossák már. Idő közben köpenyébe burkolta magát, csuklyáját pedig a fejére húzta. Noha az út nem túl széles, és a fák lombjai ott-ott mélyen belógnak fölé, jóval erősebben tűz a nap, mint mikor még mélyen a sűrűben jártak. Ha nem muszáj, most sem lesz túl bőbeszédű. Csak reméli, hogy bonyodalmak nélkül hatják maguk mögött Artheniort, lassanként megpillantva a távolban a szántóföldek hatalmas tábláit. És hogy a sötét sörényű nem hozott magával túl sok bort, mert ha már útközben részegre issza magát, ő nem fogja hurcolni maga után. Akkor egyszerűen csak itt hagyja, és felőle a vadak is széttéphetik, ameddig kábán fetreng a porban.*
*A káromkodást, szitkozódást hallva újra kissé elmosolyodik. Találóan átkozódik a férfi, amiért bemocskolódott ruházata. Na nem mintha erről épp az a szerencsétlen tehetne. Luna gönceire is ráfér a mosás. Bár ő kevésbé kegyetlen módon végzett áldozatával, mint a hollóhajú. Ennek ellenére, miközben arrébb mozgatta a hullát, neki is sikerült kissé vörösre színeznie szoknyáját, a köpenyről nem is beszélve. De minden munkának megvannak a maga hátrányai.*
- Hamarosan úgy is így lesz. *válaszolja hűvösen, egy pillanatra maga elé képzelve a nő testét, bár neki nem volt alkalma holtan látni azt a némbert. A következő kérdésre sem érkezik túl hosszú felelet.*
- Nyolcszázat. *jelenti ki, a másikra fordítva tekintetét egy pillanatra, mivel eddig a plafont bámulta. Íriszei újra végigfutnak a meztelen férfitesten, ezúttal talán kicsit jobban is megnézve magának, mint legutóbb. Végül kifejezéstelen arccal fordítja vissza szemeit. Nem tudni, mi a véleménye a látványról, bár gyanítható, ha már egyszer úgy döntött, ismét méltatja pár pillantásra. Nem szól többet a másikhoz, és úgy tűnik, nem is kell. Ahogy a hangján, úgy az arcán is észrevehető a kissé bódult állapot, amit az alkoholnak lehet betudni. Így hát megvárja, míg a másik csendben elszunnyad. Mosolyt csal az arcára, az alvó Nazrat látványa. Most szinte védtelen a mélységi nősténnyel szemben. Könnyedén szúrhatná át a szívét, még a vért sem akadályozná benne. Talán meg se érezné, és az a romlott lélek már távozna is belőle. Még sem teszi. Meg tartja még egy időre, újabb lehetőségeket adva arra, hogy szórakozhasson vele. Néhány könnyed, megfontolt mozdulattal veszi ki a másik kezéből az üveget. Kár lenne, ha kiborítaná tartalmát, már ha van még benne valami. Következő dolga az lesz, hogy erről megbizonyosodjon, és ha akad még néhány csepp, akkor kortyol egyet belőle, mielőtt félre tenné. Ezután ő is álomra hajtja a fejét, hisz mit árthatna neki az ittasan szunyókáló harcos?
Reggel a férfi mocorgására ébred. Azonban még sem nyitja ki rögtön szemeit. Hátán fekve használja ki azt a pár pillanatot, ameddig a felszíni észhez téríti magát. Nem lustálkodik sokáig, nem sokkal utána ő is kinyitja szemeit. Nem igazán örül a fénynek, ami beszűrődik az ablakon, ami már előtte is perzselte bőrét, és most egy pillanatra megvakítja. Vékony alkarját a szeme elé emeli, majd kimászik az ágyból, és igyekszik elkerülni a betörő sugarak útját. Ezek után gyorsan átöltözik, nem törődve azzal, ha a másik épp az ő fedetlen testén legelteti szemeit. Nem veszteget sok időt az elkészülésre, ő is minél hamarabb el akar tűnni a városból. Elvezeti a férfit a tóhoz, és amint a ruhák tiszták, és valamennyire szárazak, lépteiket az ösvény felé kezdi vezetni, ahol a tegnapi nap már jártak egyszer.*
- Hogy mi van a kikötőben? Hajók, dokkok, mindenféle, távoli helyekről érkezett áruk, és alakok. A levegőben pára, a tenger sós illata, na meg a rumé.. *számol be a másiknak röviden a helyről, ahová tartanak. Ő már járt arra, így számára nem idegen a hely. Lépteik hamarosan az erdei ösvényt tapossák már. Idő közben köpenyébe burkolta magát, csuklyáját pedig a fejére húzta. Noha az út nem túl széles, és a fák lombjai ott-ott mélyen belógnak fölé, jóval erősebben tűz a nap, mint mikor még mélyen a sűrűben jártak. Ha nem muszáj, most sem lesz túl bőbeszédű. Csak reméli, hogy bonyodalmak nélkül hatják maguk mögött Artheniort, lassanként megpillantva a távolban a szántóföldek hatalmas tábláit. És hogy a sötét sörényű nem hozott magával túl sok bort, mert ha már útközben részegre issza magát, ő nem fogja hurcolni maga után. Akkor egyszerűen csak itt hagyja, és felőle a vadak is széttéphetik, ameddig kábán fetreng a porban.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-14 16:30:31
Üzenet elküldve: 2013-08-14 16:30:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Trollvadászat//
*Ahogy Wilson az erdei ösvényen halad belebotlik egy vénasszonyba aki egy zsákot visz ami tele van dolgokkal. Ahogy az szokás az öregasszonyoknál le is szólítja Wilsont.*
-Hallotta? Hallotta a hírt, hogy a városban az a Rodenrik csapatot toboroz?
*Wilson ránéz az asszonyra.*
-Mit érdekel az engem, nem vagyok katona.
-Látszik is rajtad, csak gondoltam megemlítem, hogy jó sok pénzt is ajánlott fel. Azt hiszem ez már jobban érdekelheti a te fajtádat.
*A vénasszony kissé gonoszan mosolyog. Wilson megtorpan, és hirtelen az asszony felé fordul.*
-Mennyit ajánl?
-Azt nem tudom, de ha minden igaz jó fizetség az biztos. Én a helyedben elmennék jelentkezni.
-De fogalmam sincs, hogy hol van.
-Ó, ne félj!
*Azzal az asszony beletúr a zsákjába és kivesz belőle egy pennát egy kis üveg tintát meg egy kis papír cetlit és elkezd rá írni. Majd odaadja Wilsonnak.*
-Tessék itt van, a városi gazdag negyedet keresd, a többit leírtam.
*Wilson megmarkolja a papírt.*
-Köszönöm szépen öreganyám, a viszont látásra.
*Rohamléptekkel elindul Wilson a városba.*
A hozzászólás írója (Wilson Veldo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.14 16:31:02
*Ahogy Wilson az erdei ösvényen halad belebotlik egy vénasszonyba aki egy zsákot visz ami tele van dolgokkal. Ahogy az szokás az öregasszonyoknál le is szólítja Wilsont.*
-Hallotta? Hallotta a hírt, hogy a városban az a Rodenrik csapatot toboroz?
*Wilson ránéz az asszonyra.*
-Mit érdekel az engem, nem vagyok katona.
-Látszik is rajtad, csak gondoltam megemlítem, hogy jó sok pénzt is ajánlott fel. Azt hiszem ez már jobban érdekelheti a te fajtádat.
*A vénasszony kissé gonoszan mosolyog. Wilson megtorpan, és hirtelen az asszony felé fordul.*
-Mennyit ajánl?
-Azt nem tudom, de ha minden igaz jó fizetség az biztos. Én a helyedben elmennék jelentkezni.
-De fogalmam sincs, hogy hol van.
-Ó, ne félj!
*Azzal az asszony beletúr a zsákjába és kivesz belőle egy pennát egy kis üveg tintát meg egy kis papír cetlit és elkezd rá írni. Majd odaadja Wilsonnak.*
-Tessék itt van, a városi gazdag negyedet keresd, a többit leírtam.
*Wilson megmarkolja a papírt.*
-Köszönöm szépen öreganyám, a viszont látásra.
*Rohamléptekkel elindul Wilson a városba.*
A hozzászólás írója (Wilson Veldo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.14 16:31:02
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-11 19:32:56
Üzenet elküldve: 2013-08-11 19:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Mielőtt kitálal a lánynak helyzetét illetően, amaz egészen nyugodtan eszik a gyümölcsből, úgy tűnik, már régóta nem kóstolt ebből a csodálatosan természetes ízvilágból. Ám mikor közli vele helyzetét, látószerve lassan kis túlzással gombolyag méretűre dagad, szinte már várja, hogy mikor ugrik neki a macska. mikor úgy fest, hogy valami a torkán is akadt, kicsit megveregeti tolvajtársa hátát, nehogy megfulladjon itt neki. Úgy fest, jobban van, és ki is erőszakol magából egy válaszfélét. Többre nem is számít, bár nem tudja, hogy ez milyen érzelmi hatással jár. Az újabb kérdésre rosszalló pillantás az első felelet, de rögtön megenyhül a bocsánatkérő nézéstől.*
- Mint mondtam, nem ismertem a családomat, Liss. Csak egy kis ezüstmedalion maradt meg nekem, amit azóta is őrzök. Tessék, megnézheted, ha gondolod.
*átnyújtja a medaliont, amit a szíve fölött, egy rejtett kis zsebben őrizgetett addig is, talán a lány ismeri a jelképet, és meg tudja mondani, hogy melyik család címere, vagy jelképe az a kis motívum, ami rajta van a medálon.*
- Meg tudnád mondani, hogy ez melyik család címere, vagy jelkép, talán így megtudnám, hogy melyik család sarja vagyok. Ha nemtudod, az se baj, megéltem eddig is nélküle, de ha egy mód van is rá, tudni szeretném.
*Valójában nagyon reménykedik, hogy a lány tudja, de ha nem, maximum majd szomorkodik kicsit. Viszont ha tudja,az lesz a minimum tett, hogy valamit szerez a lánynak, valamit, amiről eddig az álmodni sem mert. Majd meglátja.*
//Először is, bocsánat a késésért. Másodszor is, a Dwirinthalen-ház címere, még lebeszéltem a ház fejével, hogy a kis medál jelezze nekem a családi kötődést. Viszont ha a karaktered nem tudja, akkor nincs semmi baj, találok más módot hogy tudassam Sarerinnel.//
- Mint mondtam, nem ismertem a családomat, Liss. Csak egy kis ezüstmedalion maradt meg nekem, amit azóta is őrzök. Tessék, megnézheted, ha gondolod.
*átnyújtja a medaliont, amit a szíve fölött, egy rejtett kis zsebben őrizgetett addig is, talán a lány ismeri a jelképet, és meg tudja mondani, hogy melyik család címere, vagy jelképe az a kis motívum, ami rajta van a medálon.*
- Meg tudnád mondani, hogy ez melyik család címere, vagy jelkép, talán így megtudnám, hogy melyik család sarja vagyok. Ha nemtudod, az se baj, megéltem eddig is nélküle, de ha egy mód van is rá, tudni szeretném.
*Valójában nagyon reménykedik, hogy a lány tudja, de ha nem, maximum majd szomorkodik kicsit. Viszont ha tudja,az lesz a minimum tett, hogy valamit szerez a lánynak, valamit, amiről eddig az álmodni sem mert. Majd meglátja.*
//Először is, bocsánat a késésért. Másodszor is, a Dwirinthalen-ház címere, még lebeszéltem a ház fejével, hogy a kis medál jelezze nekem a családi kötődést. Viszont ha a karaktered nem tudja, akkor nincs semmi baj, találok más módot hogy tudassam Sarerinnel.//
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-10 16:57:01
Üzenet elküldve: 2013-08-10 16:57:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
// Az ellentétek tényleg vonzanák egymást??//
*Érdekes mennyire eltérő lehet két ember személyisége, vegyük például a kényszerűségből összeállt kegyetlen gyilkosokat. Foglalkozásuknak mindketten mások életének megfosztását tekintik, de már ebben is máshogy gondolkoznak. Míg a nőstény valószínűleg próbál életben maradni eme veszélyes, vért kívánó világban, a melák csak kedvtelésből teszi azt mi legjobban megy neki, levágni az embereket, mint a vágóhídon az állatokat. Mellesleg meg még fizetnek is neki kedvenc elfoglaltságáért, és a megszerzett aranyat szajhákra, és italra költheti. A másik tényező a jellemük, míg Naz egy forrófejű szájhős, kiből kiölték az összes együttérzést, addig Luna hűvős nőszemély, ki tisztában van testi adottságaival, és ki is használja azokat. Nem is tűnhetnének jobban ki a különbségek mint most, a férfi csak vedeli, és élvezi a torkát édesen cirógató vörös nedűt, a nőstény pedig szótlanul vezeti az ismeretlenbe a melákpt. Kicsit túlságosan is édes Nazrat ízlésvilágának az ital, de ajándék bornak ne nézd az ízét! Vagy nem is így van?*
-600 arany! Ne merj hülyének nézni, nem a borért nem szúrtalak hátba már ott helyben a házban! Kellettél nekem, hogy kinyisd a zárakat!
*A gyors lépteket felváltja, a negyed házain való fel-le mászkálás, ami mondhatni egy időre elveszi a harcos kedvét egy időre a felesleges szájtépéstől, legalábbis addig, míg fel nem érnek az egyik tetejére. Úgy tűnik Luna eddig bírta az előző eszmecseréjük után, a csinos csípő visszafordul iszákos gyilkosunk irányába, majd a puha ajkak szóra nyílnak. Naz dühe az alkohol hatására valamelyest csillapodott, de ez a hangnem újra eszébe jutatta mennyire utálja a mélységit. A szemében újra felcsap a gyűlölet lángja, de most közel sem olyan tűzzel, mint mikor a nyakán a hideg fém nyomását érezte. Most valami elnyomja ezt a lángot, talán az ital hatása, de nem förmed rá azonnal a nőre, csak állja a méreggel teli pillantást. Részéről befejeződött a "társalgás" és mehetnek is tovább.
Az út innentől egyhangúvá válik, at felszíni lopott üvegével, és a benne lévő itókával van elfoglalva, és próbál nem is foglalkozni a bájos teremtéssel. Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, főleg ittas álapotban nem, az pedig csak rátesz még egy lapáttal, hogy a másik egy utálatos, mégis irtózatosan vonzó nőszemély. Nazratról pedig tudni illik, hogy szereti a szép fenekeket. Az önkénytelen szájtépés az erdőben kicsit beljebb hatolva jön rá, szinte mintha tényleg arra vágyna, hogy a nő végezzen vele, ami ha így folytatja be is következik. A nőstény ördög egy táncosokat megszégyenítő fordulat után olyan közel kerül a férfihoz, hogy tőrével könnyedén elérhesse, majd belekezd hűvős mondandójába. Az alkohol hatása alatt álló tompa érzékeinek köszönhetően, csak annyit vesz észre az egészből, hogy újra valami hideg szorul az erős nyakához. Még talán teljesen józanul sem tudott volna reagálni a várarlan támadásra, nem hogy ilyen állapotban. Tekintét ahogy feleszmél mélyen a másik íriszeibe fúrja, orra, és homloka ráncossá válik. Egy aprócska kést nyomnak a torkához, és megfenyegetik, alig tudja elhinni, hogy megint ilyen helyzetbe került. ~Akkor kellett volna belé döfnöm a pengém, mikor volt rá esélyem. Ezt még megbánod, kígyó!~ Nem érdeklik a következmények hirtelen nyúl a fegyvert markoló csuklóért, és szorítja meg azt.*
-Meghalsz te...!
*A szó a torkán akad, még sosem történt vele ilyen ezelőtt, most mi üthetett belé? Most hogy így közelebbről megnézi a fák lombjai közt átszűrődő Hold fényénél, csak még bájosabb teremtésről van szó, mint eddig hitte. Méregzöld szemek, csinos, pisze orr, telt ajkak, és az összképet egybefogó hófehér hajkorona. Naz végre elkezdett gondolkozni. Nem lenne jó ha megölné, akkor megfosztaná magát egy másik intenzív élvezettől. Az éjszínkék csuklót szorító kar elernyed, és lehull a teste mellé.*
-Befejeztem!
*Csúsznak ki a bűvös szavak a száján. Nagy áldozatot kell most hoznia, egy kis felhőtlen szórakozásért, ezért nagyon reméli megfogja érni a fáradozást.*
-Késő van már! Van egy vadászlak a közelben, és tudom hol van elrejtve a kulcs. Ott lemoshatjuk a mocskot, és pihenhetünk.
*Nehezére esik, hogy ne vágjon hozzá semmilyen gúnyos szót, de le kell mondania egy időre az önbecsüléséről. Hangja ennek ellenére is megfélemlítően hűvös.*
*Érdekes mennyire eltérő lehet két ember személyisége, vegyük például a kényszerűségből összeállt kegyetlen gyilkosokat. Foglalkozásuknak mindketten mások életének megfosztását tekintik, de már ebben is máshogy gondolkoznak. Míg a nőstény valószínűleg próbál életben maradni eme veszélyes, vért kívánó világban, a melák csak kedvtelésből teszi azt mi legjobban megy neki, levágni az embereket, mint a vágóhídon az állatokat. Mellesleg meg még fizetnek is neki kedvenc elfoglaltságáért, és a megszerzett aranyat szajhákra, és italra költheti. A másik tényező a jellemük, míg Naz egy forrófejű szájhős, kiből kiölték az összes együttérzést, addig Luna hűvős nőszemély, ki tisztában van testi adottságaival, és ki is használja azokat. Nem is tűnhetnének jobban ki a különbségek mint most, a férfi csak vedeli, és élvezi a torkát édesen cirógató vörös nedűt, a nőstény pedig szótlanul vezeti az ismeretlenbe a melákpt. Kicsit túlságosan is édes Nazrat ízlésvilágának az ital, de ajándék bornak ne nézd az ízét! Vagy nem is így van?*
-600 arany! Ne merj hülyének nézni, nem a borért nem szúrtalak hátba már ott helyben a házban! Kellettél nekem, hogy kinyisd a zárakat!
*A gyors lépteket felváltja, a negyed házain való fel-le mászkálás, ami mondhatni egy időre elveszi a harcos kedvét egy időre a felesleges szájtépéstől, legalábbis addig, míg fel nem érnek az egyik tetejére. Úgy tűnik Luna eddig bírta az előző eszmecseréjük után, a csinos csípő visszafordul iszákos gyilkosunk irányába, majd a puha ajkak szóra nyílnak. Naz dühe az alkohol hatására valamelyest csillapodott, de ez a hangnem újra eszébe jutatta mennyire utálja a mélységit. A szemében újra felcsap a gyűlölet lángja, de most közel sem olyan tűzzel, mint mikor a nyakán a hideg fém nyomását érezte. Most valami elnyomja ezt a lángot, talán az ital hatása, de nem förmed rá azonnal a nőre, csak állja a méreggel teli pillantást. Részéről befejeződött a "társalgás" és mehetnek is tovább.
Az út innentől egyhangúvá válik, at felszíni lopott üvegével, és a benne lévő itókával van elfoglalva, és próbál nem is foglalkozni a bájos teremtéssel. Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, főleg ittas álapotban nem, az pedig csak rátesz még egy lapáttal, hogy a másik egy utálatos, mégis irtózatosan vonzó nőszemély. Nazratról pedig tudni illik, hogy szereti a szép fenekeket. Az önkénytelen szájtépés az erdőben kicsit beljebb hatolva jön rá, szinte mintha tényleg arra vágyna, hogy a nő végezzen vele, ami ha így folytatja be is következik. A nőstény ördög egy táncosokat megszégyenítő fordulat után olyan közel kerül a férfihoz, hogy tőrével könnyedén elérhesse, majd belekezd hűvős mondandójába. Az alkohol hatása alatt álló tompa érzékeinek köszönhetően, csak annyit vesz észre az egészből, hogy újra valami hideg szorul az erős nyakához. Még talán teljesen józanul sem tudott volna reagálni a várarlan támadásra, nem hogy ilyen állapotban. Tekintét ahogy feleszmél mélyen a másik íriszeibe fúrja, orra, és homloka ráncossá válik. Egy aprócska kést nyomnak a torkához, és megfenyegetik, alig tudja elhinni, hogy megint ilyen helyzetbe került. ~Akkor kellett volna belé döfnöm a pengém, mikor volt rá esélyem. Ezt még megbánod, kígyó!~ Nem érdeklik a következmények hirtelen nyúl a fegyvert markoló csuklóért, és szorítja meg azt.*
-Meghalsz te...!
*A szó a torkán akad, még sosem történt vele ilyen ezelőtt, most mi üthetett belé? Most hogy így közelebbről megnézi a fák lombjai közt átszűrődő Hold fényénél, csak még bájosabb teremtésről van szó, mint eddig hitte. Méregzöld szemek, csinos, pisze orr, telt ajkak, és az összképet egybefogó hófehér hajkorona. Naz végre elkezdett gondolkozni. Nem lenne jó ha megölné, akkor megfosztaná magát egy másik intenzív élvezettől. Az éjszínkék csuklót szorító kar elernyed, és lehull a teste mellé.*
-Befejeztem!
*Csúsznak ki a bűvös szavak a száján. Nagy áldozatot kell most hoznia, egy kis felhőtlen szórakozásért, ezért nagyon reméli megfogja érni a fáradozást.*
-Késő van már! Van egy vadászlak a közelben, és tudom hol van elrejtve a kulcs. Ott lemoshatjuk a mocskot, és pihenhetünk.
*Nehezére esik, hogy ne vágjon hozzá semmilyen gúnyos szót, de le kell mondania egy időre az önbecsüléséről. Hangja ennek ellenére is megfélemlítően hűvös.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-09 13:12:54
Üzenet elküldve: 2013-08-09 13:12:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// Az ellentétek tényleg vonzanák egymást?? //
*Nem igaz, hogy ez az alkoholista barom komolyan képes volt kiugrani egy üveg piát szorongatva a kezében az emeletről, menekülés közben. Mintha most nem lenne épp elég pénzük ahhoz, hogy annyit vegyenek, amennyit csak akarnak! Bár valójában, mit is várnánk tőle? Szavai a mélységi nőstényt nem igazán hatják meg. Még hogy ezek a gazdag ficsúrok nem innák meg?! Volt már 'szerencséje' látni azt, milyen mulatást tudnak csapni az efféle népek.*
- Remélem, hogy nem csak bort hoztál magaddal.. *vágja hozzá a hűvös szavakat, hangjában enyhe, gúnyos éllel. Azért egy üveg bor elég gyenge indok arra, hogy betörjenek egy ilyen helyre. Ezek után leginkább figyelmen kívül hagyja a másik szövegelését. Nem igazán érdekli amit mond. Inkább magyarázzon az egyre inkább megüresedő üvegnek, mint neki. Az egyik tetőre érkezvén azonban már őt is megtalálják a zsoldos szavai.*
- Talán gondot okoz egy kis mászás? Egyébként sem kötelező utánam jönnöd. Nekem csak jobb, ha senki nem pofázik a hátam mögött! *fordul a hím felé egy pillanatra, rávillantva méregzöld tekinteté. Nem időzik vele sokat, inkább folytatja útját. A sűrűbe érve már kezdi azt hinni, hogy a másik végre elhallgat. Hihetetlen, hogy pont egy ilyen alakkal sikerült összeakadnia. Lényegében ugyan abból élnek, mégis teljesen különbözőek. Gyilkos és gyilkos, mind a kettő, mégis ég és föld a kettejük közti, összehasonlíthatatlan különbség. Talán elég egy pillantás a furcsa párosra, és máris jól láthatja az ember. Felszín és mélység.. A nő sötét bőre, és szinte világító, zöld szemei, a vele tökéletes ellentétben álló, világos bőrű, ám szinte ében szemű alakkal, kinek hollószín sörénye is pontosan elüt az éjbőrű hófehér tincseitől. És akkor még fel sem vetődött Nazrat szószátyár stílusa, újabb ellentétet állítva a hűvös nőszeméllyel. A férfi mindig komor arca, és telt ajkakon oly sokszor fellelhető, pimasz mosoly. Tűz és jég lehetnének, éjszaka és nappal. Ha a sötételf kapná a hold szerepét, akkor a meláké lenne a nap. És elgondolva, hogy Luna mennyire utálja a kellemetlen fényt, melyet ez a minden hajnalban felbukkanó, égő gömb áraszt magából, Nazratra pontosan illik is ez a szerep. Vajon kialszik -e a tűz, vagy a jég olvad el, ha túl sok időt töltenek egymással?
Az erdő csendjét a már kissé ittas állapotú Naz hangja töri meg. Ez most komolyan egy bók akart lenni? Csak mert akkor meglehetősen rosszul sikerült! A férfiak említéséről, kik eddig közel kerülhettek Lunához, nyomban egy férfi jut eszébe. Az, amelyik a legközelebb került, belopva magát rideg szívének mélységeibe. Az ő emléke viszont nyombaj fájdalmat okoz lelkének. Már ha van még olyanja.. A fájdalom pedig dühöt szül, a másikra nézve. Hirtelen áll meg, és fordul a felszíni felé. Ujjai már egyik tőrének markolatát szorítják, a penge hegyét egyenesen a másik bőre alá fúrva a nyaknál, közvetlenül a páncél fölött. Lénye most is hűvösséget áraszt, nyomát se lelve bensőjében tomboló haragjának. Pedig ott lapul, de oly mélyen elzárva, hogy azt lehetetlenség legyen meglelni. Ha fegyvere célt ér, nem szúr mélyre, épp csak figyelmeztetőleg. Arra azért ügyel, hogy ezzel minden bizonnyal fájdalmat okozzon a másiknak. Viszont ha az csak egy rossz mozdulatot is tenne, a penge kegyetlenül utat törne magának, és nem hagyná sokáig dobogni azt az átkozott szívet. A mélységi szemeiben még most is valami ellenállhatatlan báj csillog, mely ebben a helyzetben a másik fél számára már-már őrjítő lehet. Talán joggal nevezhetné boszorkánynak, vagy démonnak, amiért ilyen aljas vonzerő lengi körül.*
- Ha ennyire akarod, itt helyben megfoszthatlak az életedtől! Befogod most már, vagy én hallgattassalak el?! *hagyják el a szavak ajkait. Hangjában apró jelét se lehet észre venni a dühnek. Rideg, mint a tél által jégbe zárt világ, mint a zord, vihart hozó, éjjeli szél. Megfogadta magában, hogy legközelebb nem hagyja meg a másik életét, hisz ezzel csak magát sodorná egyre nagyobb veszélybe. És most mégis megfontolja, hogy meghagyja -e, ezt az életet. Hogy miért? Maga sem tudja. Talán élvezi a másik folytonos kínzását, ezúttal már másodjára törve életére. Talán ez a játék úgy izgalmas, ha mindkettejük számára túlságosan veszélyes.
Már lábaik a szűk ösvényt tapossák. A kérdés csak az, hogy vajon hány pár láb érkezik meg a kikötőbe, és hogy kié?*
A hozzászólás írója (Luna Dephensis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.09 13:25:02
*Nem igaz, hogy ez az alkoholista barom komolyan képes volt kiugrani egy üveg piát szorongatva a kezében az emeletről, menekülés közben. Mintha most nem lenne épp elég pénzük ahhoz, hogy annyit vegyenek, amennyit csak akarnak! Bár valójában, mit is várnánk tőle? Szavai a mélységi nőstényt nem igazán hatják meg. Még hogy ezek a gazdag ficsúrok nem innák meg?! Volt már 'szerencséje' látni azt, milyen mulatást tudnak csapni az efféle népek.*
- Remélem, hogy nem csak bort hoztál magaddal.. *vágja hozzá a hűvös szavakat, hangjában enyhe, gúnyos éllel. Azért egy üveg bor elég gyenge indok arra, hogy betörjenek egy ilyen helyre. Ezek után leginkább figyelmen kívül hagyja a másik szövegelését. Nem igazán érdekli amit mond. Inkább magyarázzon az egyre inkább megüresedő üvegnek, mint neki. Az egyik tetőre érkezvén azonban már őt is megtalálják a zsoldos szavai.*
- Talán gondot okoz egy kis mászás? Egyébként sem kötelező utánam jönnöd. Nekem csak jobb, ha senki nem pofázik a hátam mögött! *fordul a hím felé egy pillanatra, rávillantva méregzöld tekinteté. Nem időzik vele sokat, inkább folytatja útját. A sűrűbe érve már kezdi azt hinni, hogy a másik végre elhallgat. Hihetetlen, hogy pont egy ilyen alakkal sikerült összeakadnia. Lényegében ugyan abból élnek, mégis teljesen különbözőek. Gyilkos és gyilkos, mind a kettő, mégis ég és föld a kettejük közti, összehasonlíthatatlan különbség. Talán elég egy pillantás a furcsa párosra, és máris jól láthatja az ember. Felszín és mélység.. A nő sötét bőre, és szinte világító, zöld szemei, a vele tökéletes ellentétben álló, világos bőrű, ám szinte ében szemű alakkal, kinek hollószín sörénye is pontosan elüt az éjbőrű hófehér tincseitől. És akkor még fel sem vetődött Nazrat szószátyár stílusa, újabb ellentétet állítva a hűvös nőszeméllyel. A férfi mindig komor arca, és telt ajkakon oly sokszor fellelhető, pimasz mosoly. Tűz és jég lehetnének, éjszaka és nappal. Ha a sötételf kapná a hold szerepét, akkor a meláké lenne a nap. És elgondolva, hogy Luna mennyire utálja a kellemetlen fényt, melyet ez a minden hajnalban felbukkanó, égő gömb áraszt magából, Nazratra pontosan illik is ez a szerep. Vajon kialszik -e a tűz, vagy a jég olvad el, ha túl sok időt töltenek egymással?
Az erdő csendjét a már kissé ittas állapotú Naz hangja töri meg. Ez most komolyan egy bók akart lenni? Csak mert akkor meglehetősen rosszul sikerült! A férfiak említéséről, kik eddig közel kerülhettek Lunához, nyomban egy férfi jut eszébe. Az, amelyik a legközelebb került, belopva magát rideg szívének mélységeibe. Az ő emléke viszont nyombaj fájdalmat okoz lelkének. Már ha van még olyanja.. A fájdalom pedig dühöt szül, a másikra nézve. Hirtelen áll meg, és fordul a felszíni felé. Ujjai már egyik tőrének markolatát szorítják, a penge hegyét egyenesen a másik bőre alá fúrva a nyaknál, közvetlenül a páncél fölött. Lénye most is hűvösséget áraszt, nyomát se lelve bensőjében tomboló haragjának. Pedig ott lapul, de oly mélyen elzárva, hogy azt lehetetlenség legyen meglelni. Ha fegyvere célt ér, nem szúr mélyre, épp csak figyelmeztetőleg. Arra azért ügyel, hogy ezzel minden bizonnyal fájdalmat okozzon a másiknak. Viszont ha az csak egy rossz mozdulatot is tenne, a penge kegyetlenül utat törne magának, és nem hagyná sokáig dobogni azt az átkozott szívet. A mélységi szemeiben még most is valami ellenállhatatlan báj csillog, mely ebben a helyzetben a másik fél számára már-már őrjítő lehet. Talán joggal nevezhetné boszorkánynak, vagy démonnak, amiért ilyen aljas vonzerő lengi körül.*
- Ha ennyire akarod, itt helyben megfoszthatlak az életedtől! Befogod most már, vagy én hallgattassalak el?! *hagyják el a szavak ajkait. Hangjában apró jelét se lehet észre venni a dühnek. Rideg, mint a tél által jégbe zárt világ, mint a zord, vihart hozó, éjjeli szél. Megfogadta magában, hogy legközelebb nem hagyja meg a másik életét, hisz ezzel csak magát sodorná egyre nagyobb veszélybe. És most mégis megfontolja, hogy meghagyja -e, ezt az életet. Hogy miért? Maga sem tudja. Talán élvezi a másik folytonos kínzását, ezúttal már másodjára törve életére. Talán ez a játék úgy izgalmas, ha mindkettejük számára túlságosan veszélyes.
Már lábaik a szűk ösvényt tapossák. A kérdés csak az, hogy vajon hány pár láb érkezik meg a kikötőbe, és hogy kié?*
A hozzászólás írója (Luna Dephensis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.09 13:25:02
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-06 12:38:14
Üzenet elküldve: 2013-08-06 12:38:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Wilson pipafüstbe burkolózva halad az erdei ösvényen, közben még mindig fütyörészi, dúdolgatja azt a nótát amit még az erdőben kezdett.Semmi gondja nincs, pipázgat, gondolatait egy rumos üvegre összpontosítja amit nagy valószínűséggel ki fog üríteni ha egyszer odaér. Sétálgat, mindent figyelmen kívül hagyva maga körül, rumot akar, nagyon rég ivott már rumot és most pedig már szinte bele bolondult a gondolatba, hogy Ő inni fog abból a közkedvelt italból.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-05 12:44:35
Üzenet elküldve: 2013-08-05 12:44:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*Az események pár pillanat alatt annyira felpörögtek, hogy Galin hiába is próbálná figyelni a körülötte történteket végül úgy is feladná. Az egészből csak a sűrűn álló fák között suhanó árnyakra, és az őket követő káoszt vette észre, a fene sem tudja hogy kerültek ennyire közel hozzájuk ilyen észrevétlenül. A törp az ilyenfajta dolgokon nem is szeret gondolkodni, főleg nem harchelyzetben. A történtek vízesésszerű áradata felpezsdíti a törpben szunnyadó harcos vért, egész testén végigfut egy különös bizsergés, amint újra felpattan a talpára. Az imént meglepettségében emelte fel hátsóját oly hirtelen, de most a harci kedv vezérli. A gyeplőre görcsösen szorít rá, miért pont most kellett felajánlania magát kocsisnak. Most akár súlyos bárdjával kaszabolhatná a támadókat, és hallgathatná a csontok halk muzsikálását, ahogy a penge szilánkosra töri. Talán nem is kell sokat várnia vágyai kielégítéséhez, mivel az egyik lény elképesztően gyors mozgásával a szekér mellé szökell. Eldeformálódott arcával gyermekeket lehetne rémisztgetni, míg porhüvelyét teljes egészében fekete bunda fedi. Elég gyászosan néz ki. Valami furcsa gondolattól vezérelve, a szakállas elkuncogja magát, ahogy a szörnyetegre néz. Érdekes fogadtatásban van része a félig ember, félig farkas teremtménynek.*
-Hát valami nagyon ronda vagy, Barátom! Eszembe jutott rólad szegény megboldogult nagyanyám. Meglehet azért ő nem volt ennyire szőrös...
*Miután megtudjuk mi volt a kisebb kacaj tárgya, a törp arca megkomolyodik, már amennyire ő komoly képes lenni. Mivel ő most áll a hirtelen jött döccenés jobban meglepi, és egy pillanatra nekidönti az ülésnek. Szerencsére hamar visszanyeri egyensúlyát. Ekkor veszi észre, hogy Hayra és az egyik férfi, ki nem velük utazott elég szorult helyzetben vannak. A másik rossz hír pedig, hogy a vérszomjas dög ugrásra kész, bármikor rávetheti magát. ~Hogy az a... Nehogy most támadj meg te ronda dög. Most már igazán megérdemelném, hogy regéljenek rólam az unokáim.~ Tovább nem várakoztathatja a szőke szépséget, amúgy sem illendő megvárakoztatni a hölgyet. Hirtelen kap a tetőn küzdő páros felé, miután átvette bal kezébe a gyeplőt, és megpróbálja megragadni a nőt ahol eléri. Ha sikerül a manőver, akkor egy erőteljes rántással húzza vissza a másikat, de csak annyira, hogy ne zuhanjanak le.
Végül újra figyelhet az őt megcélzó ellenségre. Már reflexből nyúl tőrének tokja felé, de ott sajnos nem talál semmit. ~Miért kellett nekem odaadnom?~ Így fegyvertelenül kell várnia a szörnyet, mert bárdját ekkora helyen nem tudná előkaparni, mellesleg addig nem tudná irányítani a paripákat. Tehetetlennek tűnik, de mégsem az, hisz a hintó az ő kezében van. A támadást követően gyorsabb haladásra, vágtatásra ösztökélte a lovakat, most pedig a gyeplőt a szörny felé rántva próbálja összenyomni a nehéz járművel. Így még talán az ajtón bejutó lények is kiesnek. Ha valami módon mégis feltudna ugrani a támadó, vas alatt elrejtett könyökével várja szeretettel.*
-Gyere csak!
//Lélekbörtön//
*Az események pár pillanat alatt annyira felpörögtek, hogy Galin hiába is próbálná figyelni a körülötte történteket végül úgy is feladná. Az egészből csak a sűrűn álló fák között suhanó árnyakra, és az őket követő káoszt vette észre, a fene sem tudja hogy kerültek ennyire közel hozzájuk ilyen észrevétlenül. A törp az ilyenfajta dolgokon nem is szeret gondolkodni, főleg nem harchelyzetben. A történtek vízesésszerű áradata felpezsdíti a törpben szunnyadó harcos vért, egész testén végigfut egy különös bizsergés, amint újra felpattan a talpára. Az imént meglepettségében emelte fel hátsóját oly hirtelen, de most a harci kedv vezérli. A gyeplőre görcsösen szorít rá, miért pont most kellett felajánlania magát kocsisnak. Most akár súlyos bárdjával kaszabolhatná a támadókat, és hallgathatná a csontok halk muzsikálását, ahogy a penge szilánkosra töri. Talán nem is kell sokat várnia vágyai kielégítéséhez, mivel az egyik lény elképesztően gyors mozgásával a szekér mellé szökell. Eldeformálódott arcával gyermekeket lehetne rémisztgetni, míg porhüvelyét teljes egészében fekete bunda fedi. Elég gyászosan néz ki. Valami furcsa gondolattól vezérelve, a szakállas elkuncogja magát, ahogy a szörnyetegre néz. Érdekes fogadtatásban van része a félig ember, félig farkas teremtménynek.*
-Hát valami nagyon ronda vagy, Barátom! Eszembe jutott rólad szegény megboldogult nagyanyám. Meglehet azért ő nem volt ennyire szőrös...
*Miután megtudjuk mi volt a kisebb kacaj tárgya, a törp arca megkomolyodik, már amennyire ő komoly képes lenni. Mivel ő most áll a hirtelen jött döccenés jobban meglepi, és egy pillanatra nekidönti az ülésnek. Szerencsére hamar visszanyeri egyensúlyát. Ekkor veszi észre, hogy Hayra és az egyik férfi, ki nem velük utazott elég szorult helyzetben vannak. A másik rossz hír pedig, hogy a vérszomjas dög ugrásra kész, bármikor rávetheti magát. ~Hogy az a... Nehogy most támadj meg te ronda dög. Most már igazán megérdemelném, hogy regéljenek rólam az unokáim.~ Tovább nem várakoztathatja a szőke szépséget, amúgy sem illendő megvárakoztatni a hölgyet. Hirtelen kap a tetőn küzdő páros felé, miután átvette bal kezébe a gyeplőt, és megpróbálja megragadni a nőt ahol eléri. Ha sikerül a manőver, akkor egy erőteljes rántással húzza vissza a másikat, de csak annyira, hogy ne zuhanjanak le.
Végül újra figyelhet az őt megcélzó ellenségre. Már reflexből nyúl tőrének tokja felé, de ott sajnos nem talál semmit. ~Miért kellett nekem odaadnom?~ Így fegyvertelenül kell várnia a szörnyet, mert bárdját ekkora helyen nem tudná előkaparni, mellesleg addig nem tudná irányítani a paripákat. Tehetetlennek tűnik, de mégsem az, hisz a hintó az ő kezében van. A támadást követően gyorsabb haladásra, vágtatásra ösztökélte a lovakat, most pedig a gyeplőt a szörny felé rántva próbálja összenyomni a nehéz járművel. Így még talán az ajtón bejutó lények is kiesnek. Ha valami módon mégis feltudna ugrani a támadó, vas alatt elrejtett könyökével várja szeretettel.*
-Gyere csak!
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:56:13
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:56:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Átlépi a kikötő és Arthenior képzeletbeli határát, ami abból áll, hogy kilép Arthenior városából, annak környékéről. Az ösvényen kellemes, hűvös, nyugodt, csendes út vezet egészen a Dokkokig, ami nem egy veszélytelen környék, de gyorsan átvághat rajta az utazó. A dokkokból a kikötő felé veszi az irányt, hogy aztán ott bolyongva ráleljen a sziklaszirtek felé vezető útra. A sziklaszirtek egy gyönyörű hely, de nem áll meg pihenni és időzni, sem nézelődni, homlokegyenest a mágustorony felé veszi az irányt, amit szerencsére most nem kell keresgélnie, mert már járt ott. Egyébként lehet, hogy sok-sok órát töltene el a félig rejtett épület megtalálásával.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:25:31
Üzenet elküldve: 2013-08-04 18:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*Hátat fordít az alacsony szakállasnak, kezeit a hintó tetejére teszi, és elrugaszkodik, hogy minél gyorsabban a hátul felkapaszkodó lény előtt teremhessen. Valami azonban meggátolja. Egy kéz fonódik lába köré, és hirtelen, nagy erővel rántja meg lefelé. Szerencséjére nem zuhan rögtön a sárba, kezeivel görcsösen kapaszkodik a szekér felső peremébe. Ujjai elfehérednek. Saját magát még vissza bírná húzni, de azt, ami rajta lóg, már egész biztos, hogy nem. Már reflexszerűen emeli másik lábát, hogy egy erős rúgással eltávolítsa a nem kívánatos alakot. Egy pillanattal az előtt, hogy ezt megtehetné, egy férfi hang üti meg a fülét. Hamar ráismer, hisz az előbb még rémmeséket hallott tőle. Most pedig már vele együtt él át egyet. Remek! Felismerve a hangot, lepillant a mágusra. Szavai jelen pillanatban nem igazán csalnak mosolyt a nő ajkára. Arcára morcos ábrázat ül ki. Legszívesebben inkább rúgná le az embert is, megszabadítva magát a tehertől. Azonban nem szándékozik tovább ritkítani az egyébként sem túl nagy csoportot. Lehet, hogy így is odavész néhányuk. És ha oda is vész, az ne miatta történjen. Így hát -mivel mást nem igen tehet-, tovább szorítja kapaszkodóját, egyre jobban görcsbe álló izmaival. ~Nincs sok idő, tekintve, hogy az a valami lassan felkapaszkodik a hintóra. És nem épp ebben a helyzetben szeretnék a szemébe nézni!~ Ahogy a gondolat átvillan agyán, smaragd lélektükreit a kocsi tetejére vezeti vissza, megpillantva rajta a közeledő fenevadat. ~Már csak ez hiányzott!~ morogja magában.*
- Igyekezzen! *kiált le a rajta csimpaszkodónak. Nem szeretné így végezni! Lehet durvaság, de ha nincs más választása, megszabadítja magát Rathertől. Reméli, hogy erre azonban nem lesz szükség, és a férfi hamar felszenvedi magát hozzájuk. Ám ha sikerül is neki, úgy tűnik, nem elég hamar. Időközben a hátulról érkező vészesen közel kerül a szőkeséghez, ki így már közelről is megszemlélheti szőrös testét, és visszataszító, torz pofáját, melyből hegyes fogak vicsorognak rá.*
- Hű, de ocsmány egy dög vagy! *ejti ki hangosan gondolatát, maró gúnnyal, végigpillantva a hozzá már igen csak közel álló veszélyen. Külsejével azonban nem sokat törődik, mivel minden pillanattal egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Tehetetlensége egyre jobban dühíti, szinte már forrong magában. Ebből az állapotból viszont hirtelen égető fájdalom szakítja ki, vagy épp csak rántja bele még inkább. Kezének puha bőrét sebzi fel a vad keze. Vörös vére kiserken, és lassú, vékony kis patakokban indul meg, lecsordogálva fehér karján.*
- Rohadj meg! *sziszegi, hangjában fájdalommal, mi mérgével elegyedett össze. A seb nem könnyíti meg helyzetét, de legalább az a dög távolabb került tőle, nyerve még egy kevés időt.
Ha a súly, mi visszatartja megszűnik, alkalma nyílik, hogy végre felhúzhassa magát. Előbb csak a bakra érkezik. Gyorsan körbepillant. Látva, hogy Rather már neki esett a tetőn lévő lénynek, előbb annak irányába fordul, amelyik hajtójukat szemelte ki magának. Egyik kezével előránt egyszerre két dobótőrt is, majd felé hajítja. Ha célt téveszt, sem maradhat sokáig az alacsony uraság mellett, az odafönt lévő veszély miatt. Bízik abban, hogy a tört meg tudja magát védeni, legalább addig, míg ők ketten elbánnak a másikkal. Nem is várakoztatja tovább eredeti ellenfelét. Van még mit viszonoznia neki! Amint felkapaszkodik a tetőre, óvatosan talpra áll. Lábait terpeszbe helyezi, térdeit kissé behajlítja, hogy így egy esetleges bukkanónál is könnyebben talpon maradhasson. Egyik kezében továbbra is lüktet, hasogat a fájdalom, ezzel viszont nem ér rá törődni. Kihúzza két kardját a hüvelyekből. Egyiket védelmezően emeli maga elé, készen arra, hogy ha ismét nekiesne a dög, felnyársalja rá, másikkal pedig igyekszik csapást mérni, lehetőleg a fejre, vagy a nyakra.*
//Lélekbörtön//
*Hátat fordít az alacsony szakállasnak, kezeit a hintó tetejére teszi, és elrugaszkodik, hogy minél gyorsabban a hátul felkapaszkodó lény előtt teremhessen. Valami azonban meggátolja. Egy kéz fonódik lába köré, és hirtelen, nagy erővel rántja meg lefelé. Szerencséjére nem zuhan rögtön a sárba, kezeivel görcsösen kapaszkodik a szekér felső peremébe. Ujjai elfehérednek. Saját magát még vissza bírná húzni, de azt, ami rajta lóg, már egész biztos, hogy nem. Már reflexszerűen emeli másik lábát, hogy egy erős rúgással eltávolítsa a nem kívánatos alakot. Egy pillanattal az előtt, hogy ezt megtehetné, egy férfi hang üti meg a fülét. Hamar ráismer, hisz az előbb még rémmeséket hallott tőle. Most pedig már vele együtt él át egyet. Remek! Felismerve a hangot, lepillant a mágusra. Szavai jelen pillanatban nem igazán csalnak mosolyt a nő ajkára. Arcára morcos ábrázat ül ki. Legszívesebben inkább rúgná le az embert is, megszabadítva magát a tehertől. Azonban nem szándékozik tovább ritkítani az egyébként sem túl nagy csoportot. Lehet, hogy így is odavész néhányuk. És ha oda is vész, az ne miatta történjen. Így hát -mivel mást nem igen tehet-, tovább szorítja kapaszkodóját, egyre jobban görcsbe álló izmaival. ~Nincs sok idő, tekintve, hogy az a valami lassan felkapaszkodik a hintóra. És nem épp ebben a helyzetben szeretnék a szemébe nézni!~ Ahogy a gondolat átvillan agyán, smaragd lélektükreit a kocsi tetejére vezeti vissza, megpillantva rajta a közeledő fenevadat. ~Már csak ez hiányzott!~ morogja magában.*
- Igyekezzen! *kiált le a rajta csimpaszkodónak. Nem szeretné így végezni! Lehet durvaság, de ha nincs más választása, megszabadítja magát Rathertől. Reméli, hogy erre azonban nem lesz szükség, és a férfi hamar felszenvedi magát hozzájuk. Ám ha sikerül is neki, úgy tűnik, nem elég hamar. Időközben a hátulról érkező vészesen közel kerül a szőkeséghez, ki így már közelről is megszemlélheti szőrös testét, és visszataszító, torz pofáját, melyből hegyes fogak vicsorognak rá.*
- Hű, de ocsmány egy dög vagy! *ejti ki hangosan gondolatát, maró gúnnyal, végigpillantva a hozzá már igen csak közel álló veszélyen. Külsejével azonban nem sokat törődik, mivel minden pillanattal egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Tehetetlensége egyre jobban dühíti, szinte már forrong magában. Ebből az állapotból viszont hirtelen égető fájdalom szakítja ki, vagy épp csak rántja bele még inkább. Kezének puha bőrét sebzi fel a vad keze. Vörös vére kiserken, és lassú, vékony kis patakokban indul meg, lecsordogálva fehér karján.*
- Rohadj meg! *sziszegi, hangjában fájdalommal, mi mérgével elegyedett össze. A seb nem könnyíti meg helyzetét, de legalább az a dög távolabb került tőle, nyerve még egy kevés időt.
Ha a súly, mi visszatartja megszűnik, alkalma nyílik, hogy végre felhúzhassa magát. Előbb csak a bakra érkezik. Gyorsan körbepillant. Látva, hogy Rather már neki esett a tetőn lévő lénynek, előbb annak irányába fordul, amelyik hajtójukat szemelte ki magának. Egyik kezével előránt egyszerre két dobótőrt is, majd felé hajítja. Ha célt téveszt, sem maradhat sokáig az alacsony uraság mellett, az odafönt lévő veszély miatt. Bízik abban, hogy a tört meg tudja magát védeni, legalább addig, míg ők ketten elbánnak a másikkal. Nem is várakoztatja tovább eredeti ellenfelét. Van még mit viszonoznia neki! Amint felkapaszkodik a tetőre, óvatosan talpra áll. Lábait terpeszbe helyezi, térdeit kissé behajlítja, hogy így egy esetleges bukkanónál is könnyebben talpon maradhasson. Egyik kezében továbbra is lüktet, hasogat a fájdalom, ezzel viszont nem ér rá törődni. Kihúzza két kardját a hüvelyekből. Egyiket védelmezően emeli maga elé, készen arra, hogy ha ismét nekiesne a dög, felnyársalja rá, másikkal pedig igyekszik csapást mérni, lehetőleg a fejre, vagy a nyakra.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-04 13:49:26
Üzenet elküldve: 2013-08-04 13:49:26
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Jaj most már nagyon ki vagyok száradva.
*Mondja a semmibe.*
~Rohadt fogadós. Hogy mertél kidobni engem. És azt hiszed elvetted a pénzem? Nem még visszamegyek érte. De azt a találkozást megemlegeted majd te csótány. Visszamegyek és visszaveszem többszörösen. Négyszeresen. Dongnor Aern kapitányt senki se rabolhatja ki büntetlenül. És még rumot sem kaptam. Szerencséd volt hogy, megkönyörültem neked. De csak ideiglenesen. Könyörögni fogsz az életedért ha visszatérek. Megérkezünk. Mindent széttörünk téged megöllek és kirabollak. Utána dalolva jövünk a kikötőbe hogy, elhajózhassunk. Nevemet rettegni fogják. De nemcsak ők. A fiaik és fiaik fiai is.~
*Mondja a semmibe.*
~Rohadt fogadós. Hogy mertél kidobni engem. És azt hiszed elvetted a pénzem? Nem még visszamegyek érte. De azt a találkozást megemlegeted majd te csótány. Visszamegyek és visszaveszem többszörösen. Négyszeresen. Dongnor Aern kapitányt senki se rabolhatja ki büntetlenül. És még rumot sem kaptam. Szerencséd volt hogy, megkönyörültem neked. De csak ideiglenesen. Könyörögni fogsz az életedért ha visszatérek. Megérkezünk. Mindent széttörünk téged megöllek és kirabollak. Utána dalolva jövünk a kikötőbe hogy, elhajózhassunk. Nevemet rettegni fogják. De nemcsak ők. A fiaik és fiaik fiai is.~
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-02 11:15:02
Üzenet elküldve: 2013-08-02 11:15:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Útban Arthenior felé//
*Nolie örül, hogy elhagyják a dokkokat. Nem volt kedvére való a környék. Amikor beértnek a fák közé a lány érzi, ahogy a nyugalom szétárad a testében, ez az ő igazi közege, nem az, ahol részegek tántorognak, vagy kevésbé részegek mulatoznak. Persze nem bízza el magát, tudja hogy megannyi veszély leselkedik rájuk az erdőben.
Egy idő után kezdi érezni a hosszú gyaloglás következményeit. A talpa elkezd szúrni és a lába is sajog, de nem teszi szóvá. Nem az a nyafogós típus, inkább csendben szenved, mit hogy sajnáltassa magát.
Az út során volt néhány említésre se méltó szóváltásuk, de igen fagyos körülöttük a légkör. Nolie többször is próbál beszélgetést kezdeményezni, de egyik sem volt sikeres. Aztán egy hosszú hallgatás után megint megszólal.*
- Te miért jöttél ide? Munka? Ismerősök? Vagy csak véletlenül kerültél ide?
* Reméli Assirra nem tartja túl közvetlennek a kérdést, de tényleg érdekli a férfi múltja, története.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.02 11:16:19
*Nolie örül, hogy elhagyják a dokkokat. Nem volt kedvére való a környék. Amikor beértnek a fák közé a lány érzi, ahogy a nyugalom szétárad a testében, ez az ő igazi közege, nem az, ahol részegek tántorognak, vagy kevésbé részegek mulatoznak. Persze nem bízza el magát, tudja hogy megannyi veszély leselkedik rájuk az erdőben.
Egy idő után kezdi érezni a hosszú gyaloglás következményeit. A talpa elkezd szúrni és a lába is sajog, de nem teszi szóvá. Nem az a nyafogós típus, inkább csendben szenved, mit hogy sajnáltassa magát.
Az út során volt néhány említésre se méltó szóváltásuk, de igen fagyos körülöttük a légkör. Nolie többször is próbál beszélgetést kezdeményezni, de egyik sem volt sikeres. Aztán egy hosszú hallgatás után megint megszólal.*
- Te miért jöttél ide? Munka? Ismerősök? Vagy csak véletlenül kerültél ide?
* Reméli Assirra nem tartja túl közvetlennek a kérdést, de tényleg érdekli a férfi múltja, története.*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.02 11:16:19
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-02 10:49:13
Üzenet elküldve: 2013-08-02 10:49:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban Arthenior felé//
*Amint kiértek a kikötőből és az fák körbezárták érezte hogy minden sokkal nyugodtabb lett. A természetnek volt egy lenyűgöző bája, amit főleg az ilyen hatalmas helyeken lehetett érezni. Itt mutatta meg magát igazán a földanya, és itt döbbent rá az utazó újra, kilépve az emberek által létrehozott menedékéből, hogy vannak erők amik sokkal hatalmasabbak. Legyen bármilyen bátor is egy ember, a gondolat, hogy ha eltéved vége, mindig ott rejtőzik az elméjében. Az út elég széles, szépen kitaposva a számtalan láb és kerék által, és az egész ösvény olyan mint a cérnagombolyag, vég nélkül kígyózik hol jobbra, hol balra húzva. Sok kereskedő vízen folytatja tovább az útját, fel a folyón kisebb hajókban amikkel lehet haladni az erős sodrásban, és bár sok ilyen csónakot vág a partnak a víz, gyorsabb és még mindig biztonságosabb módja ez a gabona, textil és bőrök szállításának.
Sokan indítanak azonban karavánt is, de azok akiknek nincs mit veszíteniük, vagy könnyű pénzt látnak a fosztogatásban gyakran próbálják meg kifosztani őket, vagy bárki mást aki az útjukba akad. Ők nem is a legveszélyesebbek, akik igazán sok bajt okoznak, azok a bandák. Amíg az előbbi csoport még valamennyire emberként viselkedik, és általában nem gyilkol, csak elveszi amit elakar és továbbáll, az utóbbiak minden probléma nélkül mészárolják le az egész karavánt, csak hogy néhány nappal később vegyék észre a bűntettet, mire ők már bevették magukat az erdőbe.
Sokan azt mondják a dokkok környékén van az ember veszélyben, de Assirra ahányszor csak itt kell haladnia azon kapja magát, hogy az ajkát harapdálja. Szerencsére nem sokáig kell az úton maradniuk, hamarosan az Artheniori erdőben folytatják az útjukat, ahol már kizárt hogy összefussanak valakivel. A lány, Nolie, egész jól bírja a gyaloglást. Eddig nem panaszkodott, pedig szépen hagyják maguk mögött a kilométereket. Nem igazán beszéltek, csak az időjárásról, így a hangulat elég furcsa lett, ami zavarni kezdte Assirra-t, mégsem tudta hogyan törje meg a jeget. A beszéd sosem tartozott az erősségei közé.*
A hozzászólás írója (Assirra Rakan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.02 10:52:26
*Amint kiértek a kikötőből és az fák körbezárták érezte hogy minden sokkal nyugodtabb lett. A természetnek volt egy lenyűgöző bája, amit főleg az ilyen hatalmas helyeken lehetett érezni. Itt mutatta meg magát igazán a földanya, és itt döbbent rá az utazó újra, kilépve az emberek által létrehozott menedékéből, hogy vannak erők amik sokkal hatalmasabbak. Legyen bármilyen bátor is egy ember, a gondolat, hogy ha eltéved vége, mindig ott rejtőzik az elméjében. Az út elég széles, szépen kitaposva a számtalan láb és kerék által, és az egész ösvény olyan mint a cérnagombolyag, vég nélkül kígyózik hol jobbra, hol balra húzva. Sok kereskedő vízen folytatja tovább az útját, fel a folyón kisebb hajókban amikkel lehet haladni az erős sodrásban, és bár sok ilyen csónakot vág a partnak a víz, gyorsabb és még mindig biztonságosabb módja ez a gabona, textil és bőrök szállításának.
Sokan indítanak azonban karavánt is, de azok akiknek nincs mit veszíteniük, vagy könnyű pénzt látnak a fosztogatásban gyakran próbálják meg kifosztani őket, vagy bárki mást aki az útjukba akad. Ők nem is a legveszélyesebbek, akik igazán sok bajt okoznak, azok a bandák. Amíg az előbbi csoport még valamennyire emberként viselkedik, és általában nem gyilkol, csak elveszi amit elakar és továbbáll, az utóbbiak minden probléma nélkül mészárolják le az egész karavánt, csak hogy néhány nappal később vegyék észre a bűntettet, mire ők már bevették magukat az erdőbe.
Sokan azt mondják a dokkok környékén van az ember veszélyben, de Assirra ahányszor csak itt kell haladnia azon kapja magát, hogy az ajkát harapdálja. Szerencsére nem sokáig kell az úton maradniuk, hamarosan az Artheniori erdőben folytatják az útjukat, ahol már kizárt hogy összefussanak valakivel. A lány, Nolie, egész jól bírja a gyaloglást. Eddig nem panaszkodott, pedig szépen hagyják maguk mögött a kilométereket. Nem igazán beszéltek, csak az időjárásról, így a hangulat elég furcsa lett, ami zavarni kezdte Assirra-t, mégsem tudta hogyan törje meg a jeget. A beszéd sosem tartozott az erősségei közé.*
A hozzászólás írója (Assirra Rakan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.02 10:52:26
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2013-08-01 17:50:30
Üzenet elküldve: 2013-08-01 17:50:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Lélekbörtön//
*Hát, annyival talán nagyobb biztonságban vannak, hogy nem eshet rájuk egyetlen olyan dög sem, ami most felettük mászik át a hintón. Kissé idegtépő, főleg hogy nem csak egy ilyen valami támadta meg őket. Ahogy dülöngélni kezd a hintó, még erősebben tartja Timát, hogy egy esetleges borulásnál magához tudja szorítani, saját testével óvva meg bármiféle sérüléstől.
Éppen a szerkesztett zárral akarna bajlódni, hogy lehetőleg egy dögöt lerázva csapja ki az ajtót, de késő, mire eljut odáig, hogy gondolatmenetét tettekre váltsa, már késő. ketten is rájuk törnek, a két hölgyet szemelik ki maguknak. Furcsa vicc ez újra a sorstól...
Rahilért is aggódik, de elsősorban a szőke tudós lány az, akiért bármit megtenne. S bár sérülése fáj, éget és kínzó érzés a lábában, nem akadályozza meg abban, hogy megpróbáljon gátat szabni a szörnyeteg tervének, miszerint megkóstolja kis barátját. Mivel lábát fogja, így jobb híján a kezével löki el magát és eddig alaposan kezébe simuló tőrének markolatára szorít, hogy egyből döfje a fejbe, amint sikerül távolabb juttatni a lánytól. Próbálkozik lehetőleg úgy szúrni, hogy egy alulról érkező támadással az állkapcsot felső párjához szorítsa. Nem egy izmos barbár, de kellő erő talán lesz benne, főleg hogy elszántsága is buzog, hogy oltalmazza a szőkét. Főleg látva a kétségbeesést, amivel próbálkozik minél inkább távol tartani magától a sötét fenevadat.*
//Lélekbörtön//
*Hát, annyival talán nagyobb biztonságban vannak, hogy nem eshet rájuk egyetlen olyan dög sem, ami most felettük mászik át a hintón. Kissé idegtépő, főleg hogy nem csak egy ilyen valami támadta meg őket. Ahogy dülöngélni kezd a hintó, még erősebben tartja Timát, hogy egy esetleges borulásnál magához tudja szorítani, saját testével óvva meg bármiféle sérüléstől.
Éppen a szerkesztett zárral akarna bajlódni, hogy lehetőleg egy dögöt lerázva csapja ki az ajtót, de késő, mire eljut odáig, hogy gondolatmenetét tettekre váltsa, már késő. ketten is rájuk törnek, a két hölgyet szemelik ki maguknak. Furcsa vicc ez újra a sorstól...
Rahilért is aggódik, de elsősorban a szőke tudós lány az, akiért bármit megtenne. S bár sérülése fáj, éget és kínzó érzés a lábában, nem akadályozza meg abban, hogy megpróbáljon gátat szabni a szörnyeteg tervének, miszerint megkóstolja kis barátját. Mivel lábát fogja, így jobb híján a kezével löki el magát és eddig alaposan kezébe simuló tőrének markolatára szorít, hogy egyből döfje a fejbe, amint sikerül távolabb juttatni a lánytól. Próbálkozik lehetőleg úgy szúrni, hogy egy alulról érkező támadással az állkapcsot felső párjához szorítsa. Nem egy izmos barbár, de kellő erő talán lesz benne, főleg hogy elszántsága is buzog, hogy oltalmazza a szőkét. Főleg látva a kétségbeesést, amivel próbálkozik minél inkább távol tartani magától a sötét fenevadat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718