//Beszerző körút – édes kettesben//
- Meg is lesz. *Vigyorog vissza az újabb felhívásra. Lesz pár napjuk arra, hogy megismerje a másikat, akkor is, ha az nem akarja, kivéve persze, ha elkapják őket, vagy megtámadnák, bár ennek kicsi az esélye. Igaz, most sem az erdő mélyén vannak, pusztán az ösvénytől annyira távolra, hogy a tűz fényét onnan már ne lássák meg, se hangjukat, de mégsem tart attól, hogy pont erre tévedne valaki is. *
- Hát, Nadae bajszos megjelenését nem hiszem, hogy elfelejtik egyhamar. *Kuncog együtt a másikkal. Legalább valaki viccesnek találja ezt rajta kívül, ha már az emlegetett személy nem is.
Természetesen csacsogása közben kevés dologra tud felfigyelni, ám a mágus számszeríjas hozzászólására reagálni még éppen van lehetősége.*
- Ó, de én nem ám egyszerű kis számszeríjra gondoltam, sokkal inkább valami mechanikusabbra. Amivel sorozatban is lehet lőni. Azt hiszem, ehhez viszont nem értenek a kovácsok, így nincs más lehetőség, gnómot is lopni kell. *Lassan a lopni lesz a kedvenc szavajárása. Lopni kell hajóácsot, lopni kell Wramnak üvegcséket, lopni kell gnómot. Nincs is szebb számára, mint ezek az ötletek.
Csacsog és csacsog, bár úgy tűnik ez Tarant nem különösebben zavarja. Éppen újra szóra nyitná vöröslő ajkait, amikor annak szavai elhallgattatják, s elkomolyodó tekintetére, az övé is hasonlóvá válik. Nem kapja félre a fejét, engedi, hogy megcsókolják. Sőt, abban a pillanatban, amint a férfi szája az övét éri, apró rándulás jelzi a gyomrában, hogy tetszik neki a dolog, s pont ez az amiért, nem is igen szeretné most abbahagyni, annak ellenére, hogy józan esze mást diktál. Józan eszének nyivákolására azonban, most nem kíváncsi. Inkább az ösztöneire hallgat.
Amint magához tér a meglepettségből, kezeit lassan a másik nyaka köré fonja, ezzel is csökkentve tovább a távolságot, ám ahelyett, hogy magára húzná tettestársát, inkább ő közeledik felé testével, egészen odáig, amíg szemből az ölébe nem helyezkedik, ha csak a másik engedi ugyan, de vehemens kis nőszemély ő, ha valamit akar, azt bizony megkapja. S úgy tűnik, ebben partnerre lelt, akármennyire is tartotta magát eddig. A kezdeti meglepett csókból pedig hamar átvált hevesebbre, már-már harapva a férfi ajkait, majd egy pillanatra abbahagyja és hátrébb húzza a fejét. De, nem úgy, mint a barlangban. Most riadt tekintet helyett, szája inkább pajkos mosolyra húzódik, ám pulzusának lüktetése, szívverése talán árulkodik róla, hogy nem kívánja ennyivel letudni a dolgot. Inkább Taran füléhez közeledik a szájával, majd mélyen, kellemesen búgó hangján suttog bele.*
- Nos... lesz lángoló kardom?
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.28 14:47:57