//Második szál//
//Kalandos Essemények//
*A kipirult lány látványára picit elszégyelli magát. Akarta ő, hogy hamar itt legyen, de azért nem kellett volna percekig sprintelnie.*
-Ha nem jössz én megyek érted.
*Nyugtatja meg, hogy nem ment volna sehova, ha mondjuk csak gyalogol, és nem fut, akkor sem. De kifejezetten jól esik a fiúnak, hogy így igyekezett valaki érte. Csak úgy, mint a következő pár mondat egyike, mely Ess száján kicsúszik. Nem igazán volt még ilyen helyzetben, hogy ő érte bárki rajongott volna, így nem nagyon tudja hová tenni ezt az új érzést. Addig viszont mindenképpen eljut, hogy jó. Sőt, miközben bezárja a nyeregtáskát ráeszmél, hogy talán maga is hasonlóan érez fordított helyzetben.*
-Ezzel nem vagy egyedül.
*Feleli vidáman a talpig vörösödő lánynak, és odalépve hozzá nem tudja megállni egy puszit nyomjon az arcára, aztán már megy is tovább.*
-Na gyere, Piroska!
*Mosolyog hátra, és jobbját, melyben ugye nem fog semmit, oldalra nyújtja, jelezvén a valószínűleg még mindig magában rágódó lánynak, hogy ha úgy dönt felzárkózik, az amúgy kényelmes tempóhoz, az neki, csak neki van fenttartva.
A séta hosszasra nyúlik. Igazi kis kirándulás, még jó, hogy délelőtt indultak, így délutánra elérhetik majd a gázlót. Főleg, ha Ragronra is felpattannak. Ezért viszont mindenképpen van idejük beszélgetni közben.*
-Szóval mit is terveztem?
*Kicsit ő maga is fellelkesül. Esshez viszonyítva mondjuk Taitos leglelkesebb állapota is hűvös, de szemeiben a játék, az izgalom fénye csillan.*
-Nos, inkább én kérdezném meg, hogy a Taitos-tutaj elsőtisztje mit gondol, elég lesz-e a szél ma kihajózni?
*Árulja el burkolt formában, hogy mi is lesz a program.
Miközben mennek tovább, andalognak az erdőben, egy-egy kis kitérőt téve az érdekesebb növényeket, csapásokat megszemlélni, netán Ragront megdörgölni cseppet, Taitos tesz pár megjegyzést a könyvtárra is.*
-Kevés könyv van még. Javarészt nem is mágiáról szólnak.
*Gondol arra a csenevész kis polcra, amivel rendelkezik a szövetség.*
-Nem csoda, ha nem találtál.
*Kicsi csend következik.*
-Mondták már neked, hogy csinos vagy ma?
*Kezd picit bókolni. De persze itt most nem túloz egy cseppet sem.*
-És ahogy azt az ilyen szépségeknél szokás, ha elfáradnak a sző... fekete her... vándoruk elviszi őket az ara... fekete szőrű wargon.
*Kicsit kevésbé idilli a helyzet, mint a mesékben, de nem várható el egy lánytól, hogy annyit bírjon, mint Taitos maga, és emlékszik még, hogy mekkora örömöt szerzett egy kis warglovaglással a neki kedves leányzónak, hát ha most még tényleg meg is indulnak az ösvényen, akkor mi lesz?*
~Ez egy jó nap, nagyon jó nap.~
*Örvend magában előre is, pedig a java még bőven hátra van.*