Nincs játékban - Erdei ösvény
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Erdei ösvény | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-10 23:53:51
Üzenet elküldve: 2015-07-10 23:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Még mindig rohan, szinte kapkodja a levegőt nem nézi merre rohan csak szalad!*
~ Le kell nyugodnom! Le kell nyugodnom! ~
*Kántálja magában, mind hiába. Nem tud lenyugodni. Egyszerűen nem megy neki. Megáll egy pillanatra. Nekitámaszkodik egy fának, majd fúj egyet, majd még egyet. Lehajtja a fejét. A szél lágyan fújja a haját. Kifújja az arcából és meglebegteti a válla mellett. Kiegyenesedik és körbe néz. Haját füle mögé helyezi és kíváncsian figyel.*
~ Hova keveredtem? Ez vajon az Artheniori erdő? ~
*Méltatlankodik magában, ahogy szemei ide-oda járnak a fák törzsei között. Nincs kétség az erdőig rohant el. Vagyis jobban mondva az ösvényig, ami az erdőben van! Már csak egyetlen egy pici, aprócska kérdés van. Visszaforduljon, vagy menjen tovább Artheniorba? Gondolkodni kezd. Csípőre vágja a kezeit és dobog a lábával, majd ujjaival is dobogni kezd övén. A szél csörgeti a fák leveleit. S ahogy az Andoiel melletti fát is megfújja annak egyik ága végigszalad a hárfáján. Megremeg a hangtól, majd elmosolyodik. Ez biztosan egy jel volt. Hát erre kell tovább mennie!*
~ Le kell nyugodnom! Le kell nyugodnom! ~
*Kántálja magában, mind hiába. Nem tud lenyugodni. Egyszerűen nem megy neki. Megáll egy pillanatra. Nekitámaszkodik egy fának, majd fúj egyet, majd még egyet. Lehajtja a fejét. A szél lágyan fújja a haját. Kifújja az arcából és meglebegteti a válla mellett. Kiegyenesedik és körbe néz. Haját füle mögé helyezi és kíváncsian figyel.*
~ Hova keveredtem? Ez vajon az Artheniori erdő? ~
*Méltatlankodik magában, ahogy szemei ide-oda járnak a fák törzsei között. Nincs kétség az erdőig rohant el. Vagyis jobban mondva az ösvényig, ami az erdőben van! Már csak egyetlen egy pici, aprócska kérdés van. Visszaforduljon, vagy menjen tovább Artheniorba? Gondolkodni kezd. Csípőre vágja a kezeit és dobog a lábával, majd ujjaival is dobogni kezd övén. A szél csörgeti a fák leveleit. S ahogy az Andoiel melletti fát is megfújja annak egyik ága végigszalad a hárfáján. Megremeg a hangtól, majd elmosolyodik. Ez biztosan egy jel volt. Hát erre kell tovább mennie!*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:57:21
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Olykor tényleg görcsösen igyekezett, hogy visszafogja magát, és hagyja, hogy Ewi irányítson, mint például a felújításnál is. Hogy képes rá a lány, az számára teljesen nyilvánvaló, azt viszont nem érti, hogy miért mond le erről, mégis oly könnyedén szinte minden komoly alkalommal.
A költői kérdést is megválaszolja, mint általában.*
-Feltehetően úgyis a legnagyobb, és leggyönyörsűgésebb, legbölcsebb uralkodó lennél.
*Bólogat serényen kenetteljes szavaihoz.*
-Posztomat mindössze az illendőség tartja fenn.
*Elvégre kell egy tanácsadó minden nagy úrnőnek.
Bár mindig, mindenben ilyen könnyen meggyőzhető lenne Ewi. Vagy bár lenne ilyen meggyőző ereje Jaznek bárkivel szemben, már rég dúsgazdagok lehetnének.
Ereszkedik a lány mellé, és pálinkás butykosát előkeresve kortyol belőle nagyot. Majd nyújtja át a lánynak, fáradtan merengve a semmibe. Nagy sóhaj, és emeli zöldjeit húgára.*
-Rengeteget kérdezel.
*Vigyorog kajánul, idézve ezt az utat újra fel, mikor Ewi végig nyaggatta, mindenféléről érdeklődve. Ha ivott a lány szeszből veszi vissza, húzza meg újra, és térdeire támaszkodva kezd okítani ismét.*
-Pedig egy Úrnő inkább kijelentéseket tegyen, utasításokat, parancsokat osztogasson. Gyerünk! Próbáld meg.
*Olykor tényleg görcsösen igyekezett, hogy visszafogja magát, és hagyja, hogy Ewi irányítson, mint például a felújításnál is. Hogy képes rá a lány, az számára teljesen nyilvánvaló, azt viszont nem érti, hogy miért mond le erről, mégis oly könnyedén szinte minden komoly alkalommal.
A költői kérdést is megválaszolja, mint általában.*
-Feltehetően úgyis a legnagyobb, és leggyönyörsűgésebb, legbölcsebb uralkodó lennél.
*Bólogat serényen kenetteljes szavaihoz.*
-Posztomat mindössze az illendőség tartja fenn.
*Elvégre kell egy tanácsadó minden nagy úrnőnek.
Bár mindig, mindenben ilyen könnyen meggyőzhető lenne Ewi. Vagy bár lenne ilyen meggyőző ereje Jaznek bárkivel szemben, már rég dúsgazdagok lehetnének.
Ereszkedik a lány mellé, és pálinkás butykosát előkeresve kortyol belőle nagyot. Majd nyújtja át a lánynak, fáradtan merengve a semmibe. Nagy sóhaj, és emeli zöldjeit húgára.*
-Rengeteget kérdezel.
*Vigyorog kajánul, idézve ezt az utat újra fel, mikor Ewi végig nyaggatta, mindenféléről érdeklődve. Ha ivott a lány szeszből veszi vissza, húzza meg újra, és térdeire támaszkodva kezd okítani ismét.*
-Pedig egy Úrnő inkább kijelentéseket tegyen, utasításokat, parancsokat osztogasson. Gyerünk! Próbáld meg.
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-10 21:54:36
Üzenet elküldve: 2015-07-10 21:54:36
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Utolsó lázadás//
*Bár egyre sötétebb, és a cipője is igen töri lábát megy tovább makacsul, nincs értelme megállni, sem visszafordulni, időzni meg minek. Mindegy már, hogy pár vízhólyaggal több, vagy kevesebb.
Hátra nem tekintett, hisz mit számít mit hagy maga után, hogy követnék nem is gondolja. Eddig sem törődött vele senki Sviren kívül, miért változott volna ez meg?
Sajnálja nagyon kedvesét, de ennek így nincs értelme, és ezzel együtt kapcsolatuknak jövője sem. Bánja pillanatokra, hogy nem tudott elbúcsúzni szerelmétől, hozzá bújni, karjai között vigaszt, erőt találni. Majd bosszúsan rázza meg fejét, és lesz úrrá önzőségén újabb percekre. Jobb így, túl nagy fájdalmat okozott volna a férfinak. És tér vissza mégis gondolatban rendre kedvese öleléséhez, melyet csak álmodhatott.*
*Bár egyre sötétebb, és a cipője is igen töri lábát megy tovább makacsul, nincs értelme megállni, sem visszafordulni, időzni meg minek. Mindegy már, hogy pár vízhólyaggal több, vagy kevesebb.
Hátra nem tekintett, hisz mit számít mit hagy maga után, hogy követnék nem is gondolja. Eddig sem törődött vele senki Sviren kívül, miért változott volna ez meg?
Sajnálja nagyon kedvesét, de ennek így nincs értelme, és ezzel együtt kapcsolatuknak jövője sem. Bánja pillanatokra, hogy nem tudott elbúcsúzni szerelmétől, hozzá bújni, karjai között vigaszt, erőt találni. Majd bosszúsan rázza meg fejét, és lesz úrrá önzőségén újabb percekre. Jobb így, túl nagy fájdalmat okozott volna a férfinak. És tér vissza mégis gondolatban rendre kedvese öleléséhez, melyet csak álmodhatott.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-10 21:05:11
Üzenet elküldve: 2015-07-10 21:05:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Hóbort//
*Legkedvesebb szerepe ez, hisz annyi kellemes emléket idéz vissza. Na meg nem utolsó sorban, talán az egyetlen élethelyzet, miben nem ő az alárendelt fél, ha csak játékból is.
Mint mindig, ha ezen alakításában tetszeleghet, fülig érő vigyort igyekszik levakarni orcájáról mindenféle pökhendi és gőgös ábrázatokkal, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ezúttal éppen kisebbel, valahol a dörzsölő tenyerek környékén elveszítve az uralmat szája görbülete felett.*
- Hová is lennék én nélküled és a mindig hasznos tanácsaid nélkül.
*Vigyorodik el fejet csóválva, s ezzel együtt elmulasztva az őt mustráló tekintetet.*
- Pont itt?
*Forog körbe a szöszke kobak érdeklődőn, s bár semmi izgalmasat nem lát temérdek fán és némi aljnövényzeten kívül, ellenkezés nélkül huppan is törökülésbe.*
- Rábeszéltél!
*Kacagja el magát röviden, ahogy tarisznyáját ölébe vonja.*
- Mi finom van nálad?
*De keze már kutatja sajátjában vizes kulacsát.
Hogy mikor jártak itt utoljára, egyelőre nem tudatosul a buksiban, így romantikusan nosztalgikus hangulata is várat még magára.*
*Legkedvesebb szerepe ez, hisz annyi kellemes emléket idéz vissza. Na meg nem utolsó sorban, talán az egyetlen élethelyzet, miben nem ő az alárendelt fél, ha csak játékból is.
Mint mindig, ha ezen alakításában tetszeleghet, fülig érő vigyort igyekszik levakarni orcájáról mindenféle pökhendi és gőgös ábrázatokkal, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ezúttal éppen kisebbel, valahol a dörzsölő tenyerek környékén elveszítve az uralmat szája görbülete felett.*
- Hová is lennék én nélküled és a mindig hasznos tanácsaid nélkül.
*Vigyorodik el fejet csóválva, s ezzel együtt elmulasztva az őt mustráló tekintetet.*
- Pont itt?
*Forog körbe a szöszke kobak érdeklődőn, s bár semmi izgalmasat nem lát temérdek fán és némi aljnövényzeten kívül, ellenkezés nélkül huppan is törökülésbe.*
- Rábeszéltél!
*Kacagja el magát röviden, ahogy tarisznyáját ölébe vonja.*
- Mi finom van nálad?
*De keze már kutatja sajátjában vizes kulacsát.
Hogy mikor jártak itt utoljára, egyelőre nem tudatosul a buksiban, így romantikusan nosztalgikus hangulata is várat még magára.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-10 19:31:21
Üzenet elküldve: 2015-07-10 19:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Hóbort//
*Nem is számított másra, húga egyből felveszi legkedvesebb szerepét, és neki ismét nem maradt egyéb, mint, hogy bőszen bólogasson.*
-Igenis. Úrnő, és az ő alázatos szolgája.
*Hajbókol, már nem is bízva afféle játékban, hol övé lehet az irányító szerep. Mindig marad az alattvaló, és forgathatja úgy a szavakat, hogy manipulálva nyerjen valamicskét.*
-De Úrnőm, túl nehéz lenne neked megbirkóznod a megaláztatással, amit egy magamfajta hátas látványa okozna.
*Veti el a lánycipelés lehetőségét nyomban.*
-És félek, még a tenyerem is dörzsölne.
*Somolyog magában, visszadobva, kiforgatva Ewi szavait.*
-Amúgy sem lenne illendő ilyen formán megjelenned rég hanyagolt alattvalóid előtt. Legyen a bevonulásod fenséges! Erős! Határozott!
*Bizony jó egy éve nem jártak erre, s rengeteget változtak azóta mindketten, ahogy kapcsolatuk is.*
-Persze, ha ehhez kell egy kis pihenő megállhatunk itt.
*Pillant az épp dörzsölgetés alatt lévő vállra, és az arról lecsusszanó szövet nyomán látható hamvas bőrre, kicsit feljebb a nyak kecses vonalára, majd nagyot nyelve inkább saját bakancsainak orrára.*
-Elvégre jobb későn érkezni, mint holnapra.
*Osztja meg még hamar atyja egyik különös bölcsességét, leginkább mert Halaxra gondolni épp elég hangulat romboló.*
*Nem is számított másra, húga egyből felveszi legkedvesebb szerepét, és neki ismét nem maradt egyéb, mint, hogy bőszen bólogasson.*
-Igenis. Úrnő, és az ő alázatos szolgája.
*Hajbókol, már nem is bízva afféle játékban, hol övé lehet az irányító szerep. Mindig marad az alattvaló, és forgathatja úgy a szavakat, hogy manipulálva nyerjen valamicskét.*
-De Úrnőm, túl nehéz lenne neked megbirkóznod a megaláztatással, amit egy magamfajta hátas látványa okozna.
*Veti el a lánycipelés lehetőségét nyomban.*
-És félek, még a tenyerem is dörzsölne.
*Somolyog magában, visszadobva, kiforgatva Ewi szavait.*
-Amúgy sem lenne illendő ilyen formán megjelenned rég hanyagolt alattvalóid előtt. Legyen a bevonulásod fenséges! Erős! Határozott!
*Bizony jó egy éve nem jártak erre, s rengeteget változtak azóta mindketten, ahogy kapcsolatuk is.*
-Persze, ha ehhez kell egy kis pihenő megállhatunk itt.
*Pillant az épp dörzsölgetés alatt lévő vállra, és az arról lecsusszanó szövet nyomán látható hamvas bőrre, kicsit feljebb a nyak kecses vonalára, majd nagyot nyelve inkább saját bakancsainak orrára.*
-Elvégre jobb későn érkezni, mint holnapra.
*Osztja meg még hamar atyja egyik különös bölcsességét, leginkább mert Halaxra gondolni épp elég hangulat romboló.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:53:16
Üzenet elküldve: 2015-07-09 23:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Sikerül elég közel osonnia a fán csimpaszkodó macskalényhez annyira, hogy ne vegye észre őt leendő áldozata. Feszül az ideg, majd halk suhanással útnak indul a hegyes végű halál, hogy véget vessen támadóik egyik utolsó példányának. A nyilat két tündér is kíséri, Jane pedig elégedetten konstatálja, hogy ez így igen jól néz ki. Még hümmentene is egyet, ha lenne rá elég ideje, ám az elismerő pillantást, amit a vessző útját követő lilás tündérpor-csóva látványa vált ki belőle, hamar felváltja egy fellelkesült kiáltás.*
-Háh!
*Vigyorogva nézi végig, ahogy elhull a fáról a macskalény, mintha csak egy őszi falevél szakadna le az ágról. Éppen csak a leérkezés mivolta és végeredményül kapott puffanás különbözteti meg tőle.
Körülnéz a lány, felméri a terepet. Látja, hogy Lia Rialival van, azt is, hogy Khan megölte a másik dögöt és már csak az emberóriás küzd a Cicúrral, aki valamiért nagyon nem akar meghalni.*
-Nem normális macska.
*Jelenti ki tárgyilagosan arra célozva, hogy valamivel bizonyosan felturbózta magát a szörny. Ezt a többiek nem igazán hallhatják, de a hajába és vállára fészkelődött tündérek mindenképp.
Mivel továbbra sem kívánja magára vonni a figyelmet behátrál a fák közé, onnan közelítve meg az elhullott macskaszerzetet. Kihúzza a koponyába ékelődött nyílvesszőt, hogy visszategye tegezébe, majd átkutatja a dögöt, hátha talál nála valamit. Nyakéket, kis szütyőket a vastag övön, amit ő maga is hord. Hátha lesz min osztozni az utolsó macska halála után. Fél szemmel követi Gabrien és a Cicúr harcát, véletlenül sem akar túl közel kerülni. Közben elgondolkozik, hogy segítsen-e kedvesének eltenni láb alól az ugribugri félkezűt, ám véletlenül sem akarja megsérteni a hatalmas ember büszkeségét azzal, hogy megöli helyette ellenfelét. Ha pedig valami baj történne, ott van a közelben Khan.
Ha végzett a hullával, akkor Rialiék felé indul, hogy megnézze, mi a baj. Odaérve hallja a csaplárlány hangját, majd a ciripelő tündér szavai is eljutnak hegyes füleinek járatába. Mivel mindkét lány jól van, továbbáll, hogy megszerezze másik nyilacskáját is. Ha a kolosszus és halhatatlan barátja nem éppen ott küzdenek, akkor átkutatja azt a testet is. Ki tudja, mit rejtenek a vastag övek vagy a fura kis ruházat rejtett zsebei?
Nem zavartatja magát, sőt reméli, hogy a Cicúr itt a tisztás közepén kiszúrja tevékenységét és jól feldühíti ezzel. Fél szemmel még mindig figyel a harcolókra, és ha a macskavezér nekirontana, akkor készen áll rá, hogy kitérjen a támadása elől. Elképzelése szerint viszont felhúzza magát annyira, hogy elterelődjön a figyelme egy pillanatra és Gabrien kivégezheti.*
*Sikerül elég közel osonnia a fán csimpaszkodó macskalényhez annyira, hogy ne vegye észre őt leendő áldozata. Feszül az ideg, majd halk suhanással útnak indul a hegyes végű halál, hogy véget vessen támadóik egyik utolsó példányának. A nyilat két tündér is kíséri, Jane pedig elégedetten konstatálja, hogy ez így igen jól néz ki. Még hümmentene is egyet, ha lenne rá elég ideje, ám az elismerő pillantást, amit a vessző útját követő lilás tündérpor-csóva látványa vált ki belőle, hamar felváltja egy fellelkesült kiáltás.*
-Háh!
*Vigyorogva nézi végig, ahogy elhull a fáról a macskalény, mintha csak egy őszi falevél szakadna le az ágról. Éppen csak a leérkezés mivolta és végeredményül kapott puffanás különbözteti meg tőle.
Körülnéz a lány, felméri a terepet. Látja, hogy Lia Rialival van, azt is, hogy Khan megölte a másik dögöt és már csak az emberóriás küzd a Cicúrral, aki valamiért nagyon nem akar meghalni.*
-Nem normális macska.
*Jelenti ki tárgyilagosan arra célozva, hogy valamivel bizonyosan felturbózta magát a szörny. Ezt a többiek nem igazán hallhatják, de a hajába és vállára fészkelődött tündérek mindenképp.
Mivel továbbra sem kívánja magára vonni a figyelmet behátrál a fák közé, onnan közelítve meg az elhullott macskaszerzetet. Kihúzza a koponyába ékelődött nyílvesszőt, hogy visszategye tegezébe, majd átkutatja a dögöt, hátha talál nála valamit. Nyakéket, kis szütyőket a vastag övön, amit ő maga is hord. Hátha lesz min osztozni az utolsó macska halála után. Fél szemmel követi Gabrien és a Cicúr harcát, véletlenül sem akar túl közel kerülni. Közben elgondolkozik, hogy segítsen-e kedvesének eltenni láb alól az ugribugri félkezűt, ám véletlenül sem akarja megsérteni a hatalmas ember büszkeségét azzal, hogy megöli helyette ellenfelét. Ha pedig valami baj történne, ott van a közelben Khan.
Ha végzett a hullával, akkor Rialiék felé indul, hogy megnézze, mi a baj. Odaérve hallja a csaplárlány hangját, majd a ciripelő tündér szavai is eljutnak hegyes füleinek járatába. Mivel mindkét lány jól van, továbbáll, hogy megszerezze másik nyilacskáját is. Ha a kolosszus és halhatatlan barátja nem éppen ott küzdenek, akkor átkutatja azt a testet is. Ki tudja, mit rejtenek a vastag övek vagy a fura kis ruházat rejtett zsebei?
Nem zavartatja magát, sőt reméli, hogy a Cicúr itt a tisztás közepén kiszúrja tevékenységét és jól feldühíti ezzel. Fél szemmel még mindig figyel a harcolókra, és ha a macskavezér nekirontana, akkor készen áll rá, hogy kitérjen a támadása elől. Elképzelése szerint viszont felhúzza magát annyira, hogy elterelődjön a figyelme egy pillanatra és Gabrien kivégezheti.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:11:58
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:11:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Smondir ismételten inkább az erdőt vűlasztotta visszaútjául. Nem azért mert a természet híve inkább azért mert erre csendesebb és nyugodtabb. Alig páran hazsnálhatják ezt az erdei ösvényt legalábbis a férfi így gondolja. A mai nap valahogy más úgy érzi Smondir igazán sokat haladt előre munkájában és még egy jó információ birtokába is került miszerint Artheniorban van az egyik legnagyobb könyvtár. Ezzel a hírrál már végképp nem tudott tovább a seggén maradni úgy érezte mindenképpen mennie kell. Hát így került már megint az erdő közepébe aminek szerencséjére hamar megtalálja a végét.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:25:53
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Miközben szorgos kis társai a szörnylények kiirtásán munkálkodnak szerfelett lelkesen, Rilai figyelmét teljes egészében elvonja a köröttük-fölöttük gyülekező számtalan, szépséges tündérszerzet. Tátott szájjal bámul a maga fölé és melléjük csoportosuló kis bicebóca fényekre. Mikor Lia melléhuppan, egy pillanatra felhagy a tevékenységgel, szavaira vállat von.*
- Eh, jaj nem, dehogy. Kutya bajom. - *Nyög fel, miközben tündérmentes kezével megtapogatja fejének hátsó, sajgó felét. Hálásan felpillant a gyógyítóra, tényleg rendes dolog volt tőle, hogy odaküzdötte magát, a lila fényben azt kémleli, ő nem sérült-e, ám ha felpillant, csak a mellettük babzsákként dőlő testre tud fókuszálni. Macskaügyességgel átkarolja lányt és elhúzza az útból, mikor a Khan kardja nyomán az élettől sebtében búcsúzó nagymacska puffanva végső nyugalomra helyezi magát mellettünk a méteres sárba. Elégtétellel nyugtázza elmúlását, ha eléri, még bele is rúg a tetembe.*
-Pokolfajzatok. - *Sziszegi indulatosan, majd körbenézne, megcsodálná, hogy a többiek is milyen sikeresen hentelnek, amikor a csuklója fölött tanyázó kis izé úgy dönt, ideje szót váltani velük. A maga részéről mélységesen megdöbbenti egyáltalán az, hogy ilyen tündérmicsodák szegődtek segítségükre, hát még az, hogy szóba is elegyednek velük. Liára pislog, megerősítést várva, hogy nem képzelődik a hang forrását illetően. A lány eddig jóformán semmilyen természetfeletti entitással nem találkozott, tán utoljára képes mesekönyvek lapjain, ezért úgy látja, a dolgok határozottan kezdenek olyan irányt venni, mintha az egész éjszakai rémtündérmese csupán valami fura álom lenne. Ha meg lúd, hát legyen kövér. Mutatóujját nyújtja a villongónak, hátha az apróságnak kedve szottyan áttelepülni rá.*
- Kik vagytok? - *Szakad ki belőle az egyébként meglehetősen ostoba kérdés. A történet jegyzője itt szeretné felhívni a figyelmet a társalgás groteszk mivoltára, ám mivel Rili tökmindegy alapon ücsörgött eddig is a fa tövében, hisz a harchoz hozzátenni továbbra sem tud, nemigen zavartatja magát, ha dialógusuknak az utolsó cinyó kiiktatásának csatazaja ad aláfestőzenét.*
*Miközben szorgos kis társai a szörnylények kiirtásán munkálkodnak szerfelett lelkesen, Rilai figyelmét teljes egészében elvonja a köröttük-fölöttük gyülekező számtalan, szépséges tündérszerzet. Tátott szájjal bámul a maga fölé és melléjük csoportosuló kis bicebóca fényekre. Mikor Lia melléhuppan, egy pillanatra felhagy a tevékenységgel, szavaira vállat von.*
- Eh, jaj nem, dehogy. Kutya bajom. - *Nyög fel, miközben tündérmentes kezével megtapogatja fejének hátsó, sajgó felét. Hálásan felpillant a gyógyítóra, tényleg rendes dolog volt tőle, hogy odaküzdötte magát, a lila fényben azt kémleli, ő nem sérült-e, ám ha felpillant, csak a mellettük babzsákként dőlő testre tud fókuszálni. Macskaügyességgel átkarolja lányt és elhúzza az útból, mikor a Khan kardja nyomán az élettől sebtében búcsúzó nagymacska puffanva végső nyugalomra helyezi magát mellettünk a méteres sárba. Elégtétellel nyugtázza elmúlását, ha eléri, még bele is rúg a tetembe.*
-Pokolfajzatok. - *Sziszegi indulatosan, majd körbenézne, megcsodálná, hogy a többiek is milyen sikeresen hentelnek, amikor a csuklója fölött tanyázó kis izé úgy dönt, ideje szót váltani velük. A maga részéről mélységesen megdöbbenti egyáltalán az, hogy ilyen tündérmicsodák szegődtek segítségükre, hát még az, hogy szóba is elegyednek velük. Liára pislog, megerősítést várva, hogy nem képzelődik a hang forrását illetően. A lány eddig jóformán semmilyen természetfeletti entitással nem találkozott, tán utoljára képes mesekönyvek lapjain, ezért úgy látja, a dolgok határozottan kezdenek olyan irányt venni, mintha az egész éjszakai rémtündérmese csupán valami fura álom lenne. Ha meg lúd, hát legyen kövér. Mutatóujját nyújtja a villongónak, hátha az apróságnak kedve szottyan áttelepülni rá.*
- Kik vagytok? - *Szakad ki belőle az egyébként meglehetősen ostoba kérdés. A történet jegyzője itt szeretné felhívni a figyelmet a társalgás groteszk mivoltára, ám mivel Rili tökmindegy alapon ücsörgött eddig is a fa tövében, hisz a harchoz hozzátenni továbbra sem tud, nemigen zavartatja magát, ha dialógusuknak az utolsó cinyó kiiktatásának csatazaja ad aláfestőzenét.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:19:03
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:19:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Amerre a szél visz//
*A kis apró lilán világító, maguk után tündérport húzó szárnyas lények csak gyűlnek és gyűlnek, amíg végül egy kupola alakban a társaság fölé nem tornyosul. Ennek köszönhetően, az egyre sűrűbb cseppek alig törnek át rajtuk, így viszonylagosan könnyebben tudnak harcolni hőseink. Néhányuk viszont ott marad, ahol érkezésükkor lebbentek. Vagyis a társaság hajára, vállára kapaszkodnak, gondosan elkerülve a macskalényeket.
Gabrien egyszerű technikát választ, de sajnos ez most sem jön be neki. CicÚr vicsorítva figyeli a hóhajú vezért, s könnyed léptekkel indul meg ellene. Mintha egyre fogyatkozó vére meg sem gátolná harci kedvében. Kardos karja lendül, s csap a kolosszus felé, melyre újra a pajzsot kapja válaszul. Nem dől be még egyszer a trükknek, előző körben a karja bánta. Két tappanccsal ugrik rá, a levegőben bukfencezve ugrik hátra. Térdelve érkezik meg a földre, pár métert még csúszik hátra. Újra felállva, viszont ahogy rohamozik, mielőtt újra lecsapna, gyorsan kitér oldalra, Gabrien pallos keze felé, s lehetőleg igyekszik felé csapni, karját megsebezni.
Khan támadólag lép fel az újabb macskalénnyel szemben. Ellenfelének sem kell kétszer mondania, hogy támadjon. Megy ő a kibálás nélkül is. Ám azért, ő is visszaordít a férfira. Lándzsája hegyére illesztett bárdját feje fölött forgatja meg, s ruganyosan, ugrálva indul meg Khannal szembe. Ám a férfi okosan taktikázik, s kitér előle. A lény lendülete viszont tovább tart, s így fut tovább. De nem sokáig.
Hirtelen áll meg, miközben egyik lábát előre, a másikat pedig hátul tartja. Mintha léptében fagyasztották meg. Csak néhány másodperc erejéig áll csak, majd a hasából a vér hirtelen tör ki. Végigfolyik a hasán, a lábán. Lassan ereszkedik térdre, s egy végső hördülés után végignyúl az avaron.
Janemita közeli macskára céloz, mely a fán kuksol, s várja, mikor támadhatna a hóhajúra. Így nem is figyel senki másra, a lányra sem. A közelség miatt nehéz eltéveszteni a célzást, még egy átlagos embernek is nehéz lenne, ha gyakorlott. Ezért Jane íján feszül az ideg, s egy halk pendülést követően süvít a szörnyike feje felé. Hogy biztos ne tévesszen irányt, két pár tündér, két oldalon repül a vesszőnek, ha netalán nem arra vinné az útja, akkor ők jobb belátásra bírják. A hegyes vessző a lény koponyájába fúródik. Ideje sincs felordítania. Karmai ellazulnak, s lassan válik le a fáról. Nagy puffanással ér a földre.
Már csak egy szörny maradt életben.
Rilainak nincs különösebb baja. A feje hasogat az ütéstől, talán ha oda is nyúl, érezheti, hogy bőre felszakadt tarkójánál, de nem komoly a sérülése. Nem is a fejütéstől látja a tündéreket, kiknek köszönetet mond.*
- Ezek a lények már hónapok óta az erdőben vannak. *Mondja vékony, ciripelő hangon.* - Gyanútlan táborozókat támadnak meg, csapnak le rájuk éjszaka, s rabolják ki őket. Mi köszönjük, hogy szembe szálltak velük.
*Magyarázza a lila fényben tündöklő lényecske.
Liának is sikerül minden gond nélkül közelebb mennie Rilaihoz. Őket a tündék óvón veszik körbe, s nem csak azért, hogy fényt biztosítsanak a gyógyítónak.*
*A kis apró lilán világító, maguk után tündérport húzó szárnyas lények csak gyűlnek és gyűlnek, amíg végül egy kupola alakban a társaság fölé nem tornyosul. Ennek köszönhetően, az egyre sűrűbb cseppek alig törnek át rajtuk, így viszonylagosan könnyebben tudnak harcolni hőseink. Néhányuk viszont ott marad, ahol érkezésükkor lebbentek. Vagyis a társaság hajára, vállára kapaszkodnak, gondosan elkerülve a macskalényeket.
Gabrien egyszerű technikát választ, de sajnos ez most sem jön be neki. CicÚr vicsorítva figyeli a hóhajú vezért, s könnyed léptekkel indul meg ellene. Mintha egyre fogyatkozó vére meg sem gátolná harci kedvében. Kardos karja lendül, s csap a kolosszus felé, melyre újra a pajzsot kapja válaszul. Nem dől be még egyszer a trükknek, előző körben a karja bánta. Két tappanccsal ugrik rá, a levegőben bukfencezve ugrik hátra. Térdelve érkezik meg a földre, pár métert még csúszik hátra. Újra felállva, viszont ahogy rohamozik, mielőtt újra lecsapna, gyorsan kitér oldalra, Gabrien pallos keze felé, s lehetőleg igyekszik felé csapni, karját megsebezni.
Khan támadólag lép fel az újabb macskalénnyel szemben. Ellenfelének sem kell kétszer mondania, hogy támadjon. Megy ő a kibálás nélkül is. Ám azért, ő is visszaordít a férfira. Lándzsája hegyére illesztett bárdját feje fölött forgatja meg, s ruganyosan, ugrálva indul meg Khannal szembe. Ám a férfi okosan taktikázik, s kitér előle. A lény lendülete viszont tovább tart, s így fut tovább. De nem sokáig.
Hirtelen áll meg, miközben egyik lábát előre, a másikat pedig hátul tartja. Mintha léptében fagyasztották meg. Csak néhány másodperc erejéig áll csak, majd a hasából a vér hirtelen tör ki. Végigfolyik a hasán, a lábán. Lassan ereszkedik térdre, s egy végső hördülés után végignyúl az avaron.
Janemita közeli macskára céloz, mely a fán kuksol, s várja, mikor támadhatna a hóhajúra. Így nem is figyel senki másra, a lányra sem. A közelség miatt nehéz eltéveszteni a célzást, még egy átlagos embernek is nehéz lenne, ha gyakorlott. Ezért Jane íján feszül az ideg, s egy halk pendülést követően süvít a szörnyike feje felé. Hogy biztos ne tévesszen irányt, két pár tündér, két oldalon repül a vesszőnek, ha netalán nem arra vinné az útja, akkor ők jobb belátásra bírják. A hegyes vessző a lény koponyájába fúródik. Ideje sincs felordítania. Karmai ellazulnak, s lassan válik le a fáról. Nagy puffanással ér a földre.
Már csak egy szörny maradt életben.
Rilainak nincs különösebb baja. A feje hasogat az ütéstől, talán ha oda is nyúl, érezheti, hogy bőre felszakadt tarkójánál, de nem komoly a sérülése. Nem is a fejütéstől látja a tündéreket, kiknek köszönetet mond.*
- Ezek a lények már hónapok óta az erdőben vannak. *Mondja vékony, ciripelő hangon.* - Gyanútlan táborozókat támadnak meg, csapnak le rájuk éjszaka, s rabolják ki őket. Mi köszönjük, hogy szembe szálltak velük.
*Magyarázza a lila fényben tündöklő lényecske.
Liának is sikerül minden gond nélkül közelebb mennie Rilaihoz. Őket a tündék óvón veszik körbe, s nem csak azért, hogy fényt biztosítsanak a gyógyítónak.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:47:21
Üzenet elküldve: 2015-07-09 10:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa és Hryan//
*Nem kellett sokat várnia. Ahogy felrakta a megfelelő ágakat gúlába, s száraz szénát kotort össze a tövébe, halk nesszel megérkezett E'Nissa. Markában egy frissen fogott hosszú fülű. Épp elég lesz kettőjüknek a tapsi húsa vacsorára.
S mintha lánya érezné is, két botot vág, fűzi rá a húst, és süti meg. Nem is szólnak, csak némán nézik, miként pirul az ízletes étel a parázs zsarátnoka felett. Olykor Hryan rá-rátol a tűzre egy-egy kisebb hasábot. Épp csak annyira tartja életben a tüzet, hogy felette megsüljön a hús, de ne lobogjon túl nagy lánggal, nehogy valami kellemetlent magukhoz csalogassanak.*
~Egy lovag.~
*Fut át a gondolat az elf fején, amikor lánya megmutatja a fogást, és magában elvigyorodik. Aztán esznek csendben.*
-Maga vált zsákmánnyá.
*Kurta válasz a kérdésre, kellően hűvös ahhoz, hogy E'Nissa ne akarjon többet kérdezősködni erről.*
-Térjünk nyugovóra. Pihenj le, hajnaltájt felkeltelek.
*Valakinek életben kell tartania a tüzet éjszaka, hogy az éj portyázó vadjait távol tartsa kicsiny szállásuktól. Megvárja, míg lánya elhelyezkedik, közben megitatja a lovakat is. Igen, még Pofátlanról is gondoskodik, bár még nem döntötte el, mi is legyen a makrancos jószág sorsa. Ezt majd reggel indulásnál megbeszéli E'Nissával.
Aztán rájuk borul az éj sötétje.*
//Hajnal-reggel//
*Az éj csendesen telik el. Hajnaltájban, még mielőtt az ég alja pirkadni kezdene, finoman megérinti lánya vállát.*
-E'Nissa. Ébredj. Két órát hagyj aludni, aztán keltsél fel.
*Kéri, majd takaróját magára csavarva elalszik, s teszi ezt addig, míg E'Nissa a két óra elteltével fel nem ébreszti.*
//E'Nissa és Hryan//
*Nem kellett sokat várnia. Ahogy felrakta a megfelelő ágakat gúlába, s száraz szénát kotort össze a tövébe, halk nesszel megérkezett E'Nissa. Markában egy frissen fogott hosszú fülű. Épp elég lesz kettőjüknek a tapsi húsa vacsorára.
S mintha lánya érezné is, két botot vág, fűzi rá a húst, és süti meg. Nem is szólnak, csak némán nézik, miként pirul az ízletes étel a parázs zsarátnoka felett. Olykor Hryan rá-rátol a tűzre egy-egy kisebb hasábot. Épp csak annyira tartja életben a tüzet, hogy felette megsüljön a hús, de ne lobogjon túl nagy lánggal, nehogy valami kellemetlent magukhoz csalogassanak.*
~Egy lovag.~
*Fut át a gondolat az elf fején, amikor lánya megmutatja a fogást, és magában elvigyorodik. Aztán esznek csendben.*
-Maga vált zsákmánnyá.
*Kurta válasz a kérdésre, kellően hűvös ahhoz, hogy E'Nissa ne akarjon többet kérdezősködni erről.*
-Térjünk nyugovóra. Pihenj le, hajnaltájt felkeltelek.
*Valakinek életben kell tartania a tüzet éjszaka, hogy az éj portyázó vadjait távol tartsa kicsiny szállásuktól. Megvárja, míg lánya elhelyezkedik, közben megitatja a lovakat is. Igen, még Pofátlanról is gondoskodik, bár még nem döntötte el, mi is legyen a makrancos jószág sorsa. Ezt majd reggel indulásnál megbeszéli E'Nissával.
Aztán rájuk borul az éj sötétje.*
//Hajnal-reggel//
*Az éj csendesen telik el. Hajnaltájban, még mielőtt az ég alja pirkadni kezdene, finoman megérinti lánya vállát.*
-E'Nissa. Ébredj. Két órát hagyj aludni, aztán keltsél fel.
*Kéri, majd takaróját magára csavarva elalszik, s teszi ezt addig, míg E'Nissa a két óra elteltével fel nem ébreszti.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-08 12:32:50
Üzenet elküldve: 2015-07-08 12:32:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Telnek múlnak a napok, Murgrind pedig végtelenül lassan halad. Gyalogosan megtenni az Arthenior-Kikötő távot nem épp egy leányálom. Egy teremtő lélekkel nem találkozott, aki csatlakozott volna hozzá, vagy ne adj isten felvette volna a szekerére. Elüldögélt volna ő hátul, csendben, sőt, minden bizonnyal aludt volna... de a szerencse most nem mosolygott le a férfira. Gyomra panaszosan korog, feje kissé kótyagos az éhségtől. A pokolba kívánja már azt az ötletét, hogy elhagyja a várost és annak környékét.*
- Miért nem volt jó nekem az a koszfészek?
- Miért nem volt jó nekem az a koszfészek?
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-08 12:15:31
Üzenet elküldve: 2015-07-08 12:15:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Talán egy fertályóra, talán kettő telt el, míg a faágon gubbasztott némán. Megszokta már, megtanulta úgy helyezni tagjait, hogy azok ne görcsöljenek be, ne váljanak merevvé, és ne kelljen folyton ficánkolnia. A jó vadászat lényege az észrevétlenség. Már pedig a folytonos zörgés csak elriasztja a prédát.
Egy közepes nyúl, meglepő, hogy egyedül és hogy ily hamar beleszaladt a hurokba. De persze káromolni nem fog miatta.
Gyorsan lemászott őrhelyéről, rutinos mozdulatokkal választotta el a fogást és élettől, majd összeszedte a csapdát és két hosszú fülénél fogva a tapsit indult meg vissza.
Újabb percek teltek, míg visszaért a tisztásra, ahol a hímeket hagyta. És még is, nem sok idő, valami még is változott. Gyors pillantással mérte fel apja lovánál a dolgok szaporodtát, a lovag hiányát.*
- Egy nyúl * emeli magasba a zsákmányt, aztán a földre téve lassan nyúzni kezdi, majd zsigerelni, hogy aztán a letisztított húsdarabokat egy-egy véknyabb botra szurkálja fel. Talán ennyi idő elég arra, hogy apja tüzet rakjon, hisz láthatóan akad néhány szál rőzse. nyersen még se ehetik a húst. És csak miután ezzel megvan miután kését eltörölte, eltette futtatja újfent körbe tekintetét, próbálván meglelni a hiányzó láncszemet. *
- Hát az a bolond ember? Zsákmányolni indult?
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
* Talán egy fertályóra, talán kettő telt el, míg a faágon gubbasztott némán. Megszokta már, megtanulta úgy helyezni tagjait, hogy azok ne görcsöljenek be, ne váljanak merevvé, és ne kelljen folyton ficánkolnia. A jó vadászat lényege az észrevétlenség. Már pedig a folytonos zörgés csak elriasztja a prédát.
Egy közepes nyúl, meglepő, hogy egyedül és hogy ily hamar beleszaladt a hurokba. De persze káromolni nem fog miatta.
Gyorsan lemászott őrhelyéről, rutinos mozdulatokkal választotta el a fogást és élettől, majd összeszedte a csapdát és két hosszú fülénél fogva a tapsit indult meg vissza.
Újabb percek teltek, míg visszaért a tisztásra, ahol a hímeket hagyta. És még is, nem sok idő, valami még is változott. Gyors pillantással mérte fel apja lovánál a dolgok szaporodtát, a lovag hiányát.*
- Egy nyúl * emeli magasba a zsákmányt, aztán a földre téve lassan nyúzni kezdi, majd zsigerelni, hogy aztán a letisztított húsdarabokat egy-egy véknyabb botra szurkálja fel. Talán ennyi idő elég arra, hogy apja tüzet rakjon, hisz láthatóan akad néhány szál rőzse. nyersen még se ehetik a húst. És csak miután ezzel megvan miután kését eltörölte, eltette futtatja újfent körbe tekintetét, próbálván meglelni a hiányzó láncszemet. *
- Hát az a bolond ember? Zsákmányolni indult?
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-08 01:05:46
Üzenet elküldve: 2015-07-08 01:05:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Amerre a szél visz//
*Az eső egyre jobban zuhog, a küzdelem pedig még tart. Igaz immár csak három macskaszerű lény van talpon.
Ugyanakkor Lia tudja, neki már nincs több fegyvere. Puszta kézzel pedig csak akkor menne neki egy ilyen halálos karmú izémicsodának, ha az élete múlna rajta. Vagy mondjuk a gyermeke élete.
Aki nincs is.
De Gabriennél és Khannal még fegyver van, és Janemita is készenlétben van egy újabb nyílvesszővel, sőt azt is sikerült elérni, nem tudja ebben ő is benne volt-e vagy sem azzal az egy dobással, hogy a lények megosztották erőiket, az, amelyiket ő is eltalált immár Khan ellen fordul.
Lia nem igazán tudja, mi jobbat tehetne, mint hogy nem akadályozza azokat, kik tudnak harcolni, mert van fegyverük és értenek is hozzá.
A tűz utolsó lobbanása előtt még látja, Gabrien megsebesül, az arca vérzik. Jane egészben van, aránylag Khan is. Ők hárman még kitartanak.
De Rilai megrogyni látszik.
A tűz egy utolsó lobbanással kialszik.
Lia magában káromkodik, és csakis emlékezetből kezd el négykézlábazni Rilai felé. Az kinek segítene, ha ő is megsérülne? Csak gondot okozna a többieknek, és közben nem tudna nekik segíteni. Márpedig Rilaira ráfér esetleg némi ápolás.
Lia maga után húzza a sárban a motyóját, és igyekszik közben olyan észrevétlen lenni, amilyen csak tud.
Hamarosan annyi javulás áll be, hogy valamiféle tündérek jelennek meg. Kicsik és világítanak, tehát nem a szokásos általa ismert lények.
Lia pislog.*
~Lehet, hogy reggel felébredek, és az egészből csak annyi lesz igaz, hogy éjjel esett az eső. Nem lehet, hogy az étellel volt gond és most valamennyien csak rosszat álmodunk?~
*Arra gondol, milyen jó lenne, ha így lenne.
Bár most a lilás derengés segíti őket, ami igazán örvendetes. Így hamarabb megtalálja Rilait, mellé kuporodik.*
– Hol fáj? Úgy láttam, a mellkasodra kaptál. Vérzel is? *kérdezi, mert ezt nem látja biztosan a sötétben.*
*Az eső egyre jobban zuhog, a küzdelem pedig még tart. Igaz immár csak három macskaszerű lény van talpon.
Ugyanakkor Lia tudja, neki már nincs több fegyvere. Puszta kézzel pedig csak akkor menne neki egy ilyen halálos karmú izémicsodának, ha az élete múlna rajta. Vagy mondjuk a gyermeke élete.
Aki nincs is.
De Gabriennél és Khannal még fegyver van, és Janemita is készenlétben van egy újabb nyílvesszővel, sőt azt is sikerült elérni, nem tudja ebben ő is benne volt-e vagy sem azzal az egy dobással, hogy a lények megosztották erőiket, az, amelyiket ő is eltalált immár Khan ellen fordul.
Lia nem igazán tudja, mi jobbat tehetne, mint hogy nem akadályozza azokat, kik tudnak harcolni, mert van fegyverük és értenek is hozzá.
A tűz utolsó lobbanása előtt még látja, Gabrien megsebesül, az arca vérzik. Jane egészben van, aránylag Khan is. Ők hárman még kitartanak.
De Rilai megrogyni látszik.
A tűz egy utolsó lobbanással kialszik.
Lia magában káromkodik, és csakis emlékezetből kezd el négykézlábazni Rilai felé. Az kinek segítene, ha ő is megsérülne? Csak gondot okozna a többieknek, és közben nem tudna nekik segíteni. Márpedig Rilaira ráfér esetleg némi ápolás.
Lia maga után húzza a sárban a motyóját, és igyekszik közben olyan észrevétlen lenni, amilyen csak tud.
Hamarosan annyi javulás áll be, hogy valamiféle tündérek jelennek meg. Kicsik és világítanak, tehát nem a szokásos általa ismert lények.
Lia pislog.*
~Lehet, hogy reggel felébredek, és az egészből csak annyi lesz igaz, hogy éjjel esett az eső. Nem lehet, hogy az étellel volt gond és most valamennyien csak rosszat álmodunk?~
*Arra gondol, milyen jó lenne, ha így lenne.
Bár most a lilás derengés segíti őket, ami igazán örvendetes. Így hamarabb megtalálja Rilait, mellé kuporodik.*
– Hol fáj? Úgy láttam, a mellkasodra kaptál. Vérzel is? *kérdezi, mert ezt nem látja biztosan a sötétben.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-07 20:44:14
Üzenet elküldve: 2015-07-07 20:44:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a domb!//
*Kirion menetel az óriás mellett és csak arra gondol, mi lesz ha találkozik az elf lánnyal vagy barátjával és a szerelmével Arynával, aki benne is kiváltott egy féle vonzalmat, de erősen elnyomja, mert azok ketten egymást szeretik és az maradjon is úgy, neki ha szerencséje van ott lesz Ewangel, akit az íjászversenyen ismert még meg.
A nap már lemenőben van az utolsó menetelő napon, amikor Morwon pihenésre inti, eszébe jut amit a lánytól hallott, hogy este ne közelítsenek, mert könnyen meghalhatnak.*
-Ha jól tudom este, amúgy sem valami barátságos oda jutni, mert a lövészek leterítenek minden gyanús alakot kérdés nélkül.
//Reggel//
*Már megszokta a szabad ég alatt alvást, így korán kel az óriással egy időben körülbelül és elkerüli, hogy az felrázza édes álmából.*
-Rendben induljunk!
*Kirion menetel az óriás mellett és csak arra gondol, mi lesz ha találkozik az elf lánnyal vagy barátjával és a szerelmével Arynával, aki benne is kiváltott egy féle vonzalmat, de erősen elnyomja, mert azok ketten egymást szeretik és az maradjon is úgy, neki ha szerencséje van ott lesz Ewangel, akit az íjászversenyen ismert még meg.
A nap már lemenőben van az utolsó menetelő napon, amikor Morwon pihenésre inti, eszébe jut amit a lánytól hallott, hogy este ne közelítsenek, mert könnyen meghalhatnak.*
-Ha jól tudom este, amúgy sem valami barátságos oda jutni, mert a lövészek leterítenek minden gyanús alakot kérdés nélkül.
//Reggel//
*Már megszokta a szabad ég alatt alvást, így korán kel az óriással egy időben körülbelül és elkerüli, hogy az felrázza édes álmából.*
-Rendben induljunk!
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:59:48
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:59:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Irány a domb!//
* A "Vashegyek" nem igazán helyénvaló megfogalmazás, hiszen, ha hegynek még nevezhető is - mert ki mondja meg, hogy mi hegy és mi domb?! -, de a többesszám már túlzás lenne, vagy legalábbis Morwon legjobb tudása szerint egyedül van ezzel a jelzővel. No mindegy is, hiszen az elf nem teszi hangosan szóvá ezt a gondolatot, így az óriás nem is tud róla.
Azért indulás előtt gyorsan kitapogatja pénzzel teli zsákját - vagy legalábbis azt a zsákot, amiben pénz is van - és elégedetten veszi észre, hogy nem hiányzik belőle semmi azóta, mióta elindultak, vagy csak minimális pénz, azt pedig tartja meg nyugodtan az elf, ha már ilyen gonoszra vette volna a figurát. Persze, Morwon nem az a gyanakvó típus, mivel ki az a bolond, aki pont őt akarná megrabolni, de sosem árt egy kis biztonság. Így hát - ha csak néhány mókus ki nem csempészte az éjszaka - a reggeli nagy nyújtózkodás és ásítást követően mennek tovább. Telnek a napok, többnyire unalmasan és fáradságosan, de mindketten tudják - vagy legalábbis Morwon így gondolja, ami igen valószínű is -, hogy hiába kell most sokat menniük, egyszer csak odaérnek majd.
Végül az utolsó menetelő nap végén valahol az erdei ösvényen éri őket a naplemente és mivel Morwon jól tudja, hogy éjszaka lőnek az emberekre, így inkább nem kockáztatja meg a felmenetelt a dombra, mert hiába mentek már el a legtöbben, könnyen meglehet, hogy valaki még van ott. *
//Reggel//
* A következő reggelen valamivel később kel, de nem alszik sokáig, mivel a fák lombjai között beszűrődő fények arra késztetik, hogy keljen fel. Most! Mintha hallaná, ahogyan a fülébe kiabálják ezt és egyből osztogatják a parancsokat, de - ha csak nem Kirion, vagy a fák mókusai - senki nem osztogat neki parancsokat, így hamar rá kell, hogy jöjjön, hogy bizony továbbra is egyedül vannak. *
- Irány a domb. Innen már talán csak egy óra. * Felmerülhet a másikban, hogy miért is nem mentek akkor már tegnap este, de bizonyára meg fogja érteni, ha Morwon elmondja neki, hogy az éjjeli baglyokat nem nagyon szeretik ott. Persze csak, ha igény van rá.
Hamarosan Amon Ruadh közelébe érnek, már csak az lenne a csoda, ha ismerős arcokat is találnának / találna ott. *
* A "Vashegyek" nem igazán helyénvaló megfogalmazás, hiszen, ha hegynek még nevezhető is - mert ki mondja meg, hogy mi hegy és mi domb?! -, de a többesszám már túlzás lenne, vagy legalábbis Morwon legjobb tudása szerint egyedül van ezzel a jelzővel. No mindegy is, hiszen az elf nem teszi hangosan szóvá ezt a gondolatot, így az óriás nem is tud róla.
Azért indulás előtt gyorsan kitapogatja pénzzel teli zsákját - vagy legalábbis azt a zsákot, amiben pénz is van - és elégedetten veszi észre, hogy nem hiányzik belőle semmi azóta, mióta elindultak, vagy csak minimális pénz, azt pedig tartja meg nyugodtan az elf, ha már ilyen gonoszra vette volna a figurát. Persze, Morwon nem az a gyanakvó típus, mivel ki az a bolond, aki pont őt akarná megrabolni, de sosem árt egy kis biztonság. Így hát - ha csak néhány mókus ki nem csempészte az éjszaka - a reggeli nagy nyújtózkodás és ásítást követően mennek tovább. Telnek a napok, többnyire unalmasan és fáradságosan, de mindketten tudják - vagy legalábbis Morwon így gondolja, ami igen valószínű is -, hogy hiába kell most sokat menniük, egyszer csak odaérnek majd.
Végül az utolsó menetelő nap végén valahol az erdei ösvényen éri őket a naplemente és mivel Morwon jól tudja, hogy éjszaka lőnek az emberekre, így inkább nem kockáztatja meg a felmenetelt a dombra, mert hiába mentek már el a legtöbben, könnyen meglehet, hogy valaki még van ott. *
//Reggel//
* A következő reggelen valamivel később kel, de nem alszik sokáig, mivel a fák lombjai között beszűrődő fények arra késztetik, hogy keljen fel. Most! Mintha hallaná, ahogyan a fülébe kiabálják ezt és egyből osztogatják a parancsokat, de - ha csak nem Kirion, vagy a fák mókusai - senki nem osztogat neki parancsokat, így hamar rá kell, hogy jöjjön, hogy bizony továbbra is egyedül vannak. *
- Irány a domb. Innen már talán csak egy óra. * Felmerülhet a másikban, hogy miért is nem mentek akkor már tegnap este, de bizonyára meg fogja érteni, ha Morwon elmondja neki, hogy az éjjeli baglyokat nem nagyon szeretik ott. Persze csak, ha igény van rá.
Hamarosan Amon Ruadh közelébe érnek, már csak az lenne a csoda, ha ismerős arcokat is találnának / találna ott. *
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:23:01
Üzenet elküldve: 2015-07-07 19:23:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*Nincs ideje örülni, hogy egyet leszedett, hála Gabrien kardja által okozott vágásnak kellő mélységig fúródott a nyílvessző. A szőrmés rettenet holttan esik össze társával együtt, akit az emberóriás tett el láb alól. A következő tollas végű halál pedig máris az idegen, hogy a kolosszust hátba támadó dögöt célozza és gyilkolja le valamilyen úton-módon, de még azelőtt rájön, hogy új áldozatot kell találnia, mielőtt rájuk köszönt a legmélyebb sötétség, amivel már igen rég találkozott utoljára.
Khan sikeresen elkapja a dög lábát, Riali megpüföli izzó fáklyájával a macskaarcot, Liah pedig átdobja a bundás mancson a tőrét. Ez elég a lénynek, hogy inkább társaira hagyja a kolosszust és Khan felé fordítsa vicsori pofáját.
A szép lassan gyengülő tábortűz, ami nem is oly rég még magasra csapott lángjaival és betöltötte a csendet pattogásával, most teljesen kialudt. Jane a sötétbe pillog nagyra nyílt szemeivel, hogy elégedetlenül vegye tudomásul: Az orráig sem lát. Kihasználva a kis hatásszünetet kifésüli arcából az odatapadt vizes tincseket, majd újra kihúzza nyílvesszejét rendíthetetlenül fürkészve a sötétséget.
A lila tündéráradat először picit megijeszti, hátha a csöpp nőalakok a macskaemberek pártját fogják, ám pár pillanattal később ráeszmél, hogy őket segítik tündöklő fényükkel. Ez kellemes meglepetésként éri, olyan érzete van, mintha az erdő is velük lenne.
Gyorsan felméri a terepet, egyből kiszúrva, hogy Riali megsérült, Lia meglapult, Khan pedig a macskalényre ront megölve a csendet üvöltésével. Gabrien a félkarú felé igyekszik, hogy levágja azt, ő maga pedig a fánál kapaszkodó dögöt veszi célba. Oldalazva kerül egy kicsit, nehogy belelőjön az emberóriásba, majd megáll, hogy ügyelve a fényt adó tündérekre is célra tartson. Megszakítja lélegzetét, hogy biztosabban lőhessen egyenesen bele a macska fejébe. Elég közel van ahhoz, hogy ne rontsa el és a figyelmet se vívta ki magának kiáltozással, ellenben a Hóhajúval, aki talán akaratlanul is magára vonta mindkét cica figyelmét.*
*Nincs ideje örülni, hogy egyet leszedett, hála Gabrien kardja által okozott vágásnak kellő mélységig fúródott a nyílvessző. A szőrmés rettenet holttan esik össze társával együtt, akit az emberóriás tett el láb alól. A következő tollas végű halál pedig máris az idegen, hogy a kolosszust hátba támadó dögöt célozza és gyilkolja le valamilyen úton-módon, de még azelőtt rájön, hogy új áldozatot kell találnia, mielőtt rájuk köszönt a legmélyebb sötétség, amivel már igen rég találkozott utoljára.
Khan sikeresen elkapja a dög lábát, Riali megpüföli izzó fáklyájával a macskaarcot, Liah pedig átdobja a bundás mancson a tőrét. Ez elég a lénynek, hogy inkább társaira hagyja a kolosszust és Khan felé fordítsa vicsori pofáját.
A szép lassan gyengülő tábortűz, ami nem is oly rég még magasra csapott lángjaival és betöltötte a csendet pattogásával, most teljesen kialudt. Jane a sötétbe pillog nagyra nyílt szemeivel, hogy elégedetlenül vegye tudomásul: Az orráig sem lát. Kihasználva a kis hatásszünetet kifésüli arcából az odatapadt vizes tincseket, majd újra kihúzza nyílvesszejét rendíthetetlenül fürkészve a sötétséget.
A lila tündéráradat először picit megijeszti, hátha a csöpp nőalakok a macskaemberek pártját fogják, ám pár pillanattal később ráeszmél, hogy őket segítik tündöklő fényükkel. Ez kellemes meglepetésként éri, olyan érzete van, mintha az erdő is velük lenne.
Gyorsan felméri a terepet, egyből kiszúrva, hogy Riali megsérült, Lia meglapult, Khan pedig a macskalényre ront megölve a csendet üvöltésével. Gabrien a félkarú felé igyekszik, hogy levágja azt, ő maga pedig a fánál kapaszkodó dögöt veszi célba. Oldalazva kerül egy kicsit, nehogy belelőjön az emberóriásba, majd megáll, hogy ügyelve a fényt adó tündérekre is célra tartson. Megszakítja lélegzetét, hogy biztosabban lőhessen egyenesen bele a macska fejébe. Elég közel van ahhoz, hogy ne rontsa el és a figyelmet se vívta ki magának kiáltozással, ellenben a Hóhajúval, aki talán akaratlanul is magára vonta mindkét cica figyelmét.*
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-07 10:30:50
Üzenet elküldve: 2015-07-07 10:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Sayua//
– Rémálmokat? Ugyan miért? *kérdezi és hökkenten néz a lányra.*
~Elmentek neki otthonról talán, hogy ilyeneket mond? Ugyan miért akarna valaki rémálmokat?~
– Az már jó dolog.
*Norke úgy ítéli meg, az sosem baj, ha emlékszik rá egy nő. Az már más kérdés, hogy milyen okból.*
~De bármi is legyen az ok, jobb emlékezetesnek lenni, mint szürkének.~
*A férfi számára már az is meglepő, hogy el tudnak aludni egymás mellett. Illetve ő majdnem minden helyzetben képes volt az alvásra régebben, de újabban adomány. Az előző éjjel ugyan aludt, de előtte pár éjszaka nem. Most mégis könnyebben megy a dolog, talán a lány szuszogása ringatja el.
Aztán reggel a lány mocorgása ébreszti, pedig a vöröske csendes és óvatos, mintha szökni akarna.
Elmosolyodik, mikor látja, hogy a lány mégsem szelelt el, sőt vissza is köszön.
Norke az ujjaival túrja hátra a haját, megdörzsöli a szemeit, majd újra a lányra figyel.*
– Akkor nem is a hajó a lényeg, csak egy új hely? *kérdezi aztán kisvártatva.*
~Talán most meg kellene kérdeznem, miért akar új életet kezdeni. De ki vagyok én, hogy ilyesmi kérdéseket tehessek fel neki? Idegen fickó, akit nem ismer, akiben nincs miért megbíznia, hacsak azért nem, mert nem másztam meg az éjjel.~
*Ebben az utóbbi tényben így reggel fájdalmasan bizonyos, így egy negyed fordulattal félig a hasára fordul, és igyekszik semleges hangon megszólalni, miközben tekintetét egy az orra előtt bókoló fűszálra függeszti.*
– No és milyennek kellene lennie annak az új helynek? Legyen meleg tengerpart, vagy inkább egy völgy valahol a hegyek között? Vezessen oda út, vagy a vadonon kelljen átvágni? Mit szeretnél? Kis házat és vadászni, vagy inkább egy farmot, ami körül tengerként ring a búza?
– Rémálmokat? Ugyan miért? *kérdezi és hökkenten néz a lányra.*
~Elmentek neki otthonról talán, hogy ilyeneket mond? Ugyan miért akarna valaki rémálmokat?~
– Az már jó dolog.
*Norke úgy ítéli meg, az sosem baj, ha emlékszik rá egy nő. Az már más kérdés, hogy milyen okból.*
~De bármi is legyen az ok, jobb emlékezetesnek lenni, mint szürkének.~
*A férfi számára már az is meglepő, hogy el tudnak aludni egymás mellett. Illetve ő majdnem minden helyzetben képes volt az alvásra régebben, de újabban adomány. Az előző éjjel ugyan aludt, de előtte pár éjszaka nem. Most mégis könnyebben megy a dolog, talán a lány szuszogása ringatja el.
Aztán reggel a lány mocorgása ébreszti, pedig a vöröske csendes és óvatos, mintha szökni akarna.
Elmosolyodik, mikor látja, hogy a lány mégsem szelelt el, sőt vissza is köszön.
Norke az ujjaival túrja hátra a haját, megdörzsöli a szemeit, majd újra a lányra figyel.*
– Akkor nem is a hajó a lényeg, csak egy új hely? *kérdezi aztán kisvártatva.*
~Talán most meg kellene kérdeznem, miért akar új életet kezdeni. De ki vagyok én, hogy ilyesmi kérdéseket tehessek fel neki? Idegen fickó, akit nem ismer, akiben nincs miért megbíznia, hacsak azért nem, mert nem másztam meg az éjjel.~
*Ebben az utóbbi tényben így reggel fájdalmasan bizonyos, így egy negyed fordulattal félig a hasára fordul, és igyekszik semleges hangon megszólalni, miközben tekintetét egy az orra előtt bókoló fűszálra függeszti.*
– No és milyennek kellene lennie annak az új helynek? Legyen meleg tengerpart, vagy inkább egy völgy valahol a hegyek között? Vezessen oda út, vagy a vadonon kelljen átvágni? Mit szeretnél? Kis házat és vadászni, vagy inkább egy farmot, ami körül tengerként ring a búza?
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-07 08:28:43
Üzenet elküldve: 2015-07-07 08:28:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Merre fúj a szél?//
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Hryant nem billenti ki egyensúlyából a férfi súlya, mikor amaz elengedve támaszát, nyakát próbálja mentesíteni a fojtóhurok szorítása alól. Az orgyilkos számít erre, ezért is tolta bele korábban térdét a másik hátába, magához húzva, feszítve a testet. Ezzel elérve azt is, hogy ő irányítsa amaz tehetetlenségét.
S megtörténik.
A káromkodás özön, melyben az elf minden női ágú felmenője tisztes helyet kap, mint nem éppen tisztes foglalkozású úrinő, váratlanul szakad félbe, ahogy a hurok megszorul. A tétova ujjak hiába is kapnak oda, a vékony ideg szinte belevág a nyak érzékeny bőrébe. Talán vér is serken. Az egész nem tart tovább egy-másfél percnél. Vagy talán még addig sem. Letrion teste elernyed, karjai lehullnak, s az elf a földre téve jobb lábát is, előre engedi a holtat. Baljáról lecsusszan a hurok, nincs már rá szükség. Ujja percével mentesíti az esetleges vércseppektől, majd övének rejtekébe tolja a halált hozót.
Némileg zihálva még emelkedik fel, s vesz néhány nagy levegőt. Vérében, izmaiban még ott tombol az adrenalin. Ha bárki olyat mondana, hogy megfojtani valakit könnyű dolog, az hazudik. Mind fizikailag, mind szellemileg erőkifejtést jelent.
Villanásként múlik el újabb két-három perc mire megmozdul, s tekintete a holtra téved. Felsóhajt. A másik nem éppen kicsike, lesz vele bőven dolga. Mozgása felgyorsul. Jobb, ha addig tünteti el a fickót, míg E'Nissa vissza nem tér. Nem kell ezt látnia.
Elsőnek a két fegyvert kapja fel, s dobja távolabb, közelebb saját hátasához. Egyelőre Pofátlant még nem macerálja. Visszalép Letrionhoz, megoldja a férfin maradt páncélzat szíjait, majd egyszerűen kifordítja a védő felszerelésből a hullát. A vértezetet szintén lova mellé pakolja, majd újra visszatér. Nyakánál ragadja meg a ruházatot, s így rántja magával, áthúzva a tisztás ezen felén, be a fák és bokrok közé. Az erdő talaja elég laza, így könnyű dolga lesz. Közepes méretű husángot keres, és gyors mozdulatokkal nagyobbacska mélyedést kapar a földbe. Talán fertály órát is elpiszmog vele, mire úgy véle, elég mély már. Ekkor belefordítja a holtat. Letrion arccal az ég felé pihen már hűvös ágyában. Hryan leguggol, majd féltérdre ereszkedik, s lezárja a férfi szemeit.*
-Óvják utad a szellemek a fátyolon túl cimbora. Lehet egyszer, az én végem is hasonló lesz.
*Aztán feláll, s gyors mozdulatokkal visszakaparja a földet. Hogy ne legyen olyan púpos a sírhant, néhány lépéssel saját súlyát használva, nyomja le, majd körbejárva a területet, nagyobbacska köveket is hord rá, s mindezt befedi avarral. Látszatra beleolvad az erdő talajába. A kövek miatt a vadak sem tudják kikaparni. Bár végzett a lovaggal Hryan, de a temetés tisztességét megadja a holtnak.
Végül kisétál a fák közül, visszafelé jó néhány ágat szedve a tűzhöz. Ám még nem azzal foglalatoskodik. Pofátlanhoz lépdel, és átkutatja az ott maradt holmikat. Talál egy zsákszerűt, abba belepakolja a lovag páncélját. A kardot és a számszeríjat, a hozzá való vesszőkkel együtt, saját lova nyergéhez erősíti. Az aranyakat erszényébe rejti.
Csak miután mindent elrendezett, akkor tér vissza az ágakhoz, hogy tűzhelyet készítsen elő. Most már kíváncsian pillantgat arra felé, merre E'Nissa eltűnt az erdőben. Lassan jöhetne már az a lány.*
//E'Nissa, Letrion és Hryan//
*Hryant nem billenti ki egyensúlyából a férfi súlya, mikor amaz elengedve támaszát, nyakát próbálja mentesíteni a fojtóhurok szorítása alól. Az orgyilkos számít erre, ezért is tolta bele korábban térdét a másik hátába, magához húzva, feszítve a testet. Ezzel elérve azt is, hogy ő irányítsa amaz tehetetlenségét.
S megtörténik.
A káromkodás özön, melyben az elf minden női ágú felmenője tisztes helyet kap, mint nem éppen tisztes foglalkozású úrinő, váratlanul szakad félbe, ahogy a hurok megszorul. A tétova ujjak hiába is kapnak oda, a vékony ideg szinte belevág a nyak érzékeny bőrébe. Talán vér is serken. Az egész nem tart tovább egy-másfél percnél. Vagy talán még addig sem. Letrion teste elernyed, karjai lehullnak, s az elf a földre téve jobb lábát is, előre engedi a holtat. Baljáról lecsusszan a hurok, nincs már rá szükség. Ujja percével mentesíti az esetleges vércseppektől, majd övének rejtekébe tolja a halált hozót.
Némileg zihálva még emelkedik fel, s vesz néhány nagy levegőt. Vérében, izmaiban még ott tombol az adrenalin. Ha bárki olyat mondana, hogy megfojtani valakit könnyű dolog, az hazudik. Mind fizikailag, mind szellemileg erőkifejtést jelent.
Villanásként múlik el újabb két-három perc mire megmozdul, s tekintete a holtra téved. Felsóhajt. A másik nem éppen kicsike, lesz vele bőven dolga. Mozgása felgyorsul. Jobb, ha addig tünteti el a fickót, míg E'Nissa vissza nem tér. Nem kell ezt látnia.
Elsőnek a két fegyvert kapja fel, s dobja távolabb, közelebb saját hátasához. Egyelőre Pofátlant még nem macerálja. Visszalép Letrionhoz, megoldja a férfin maradt páncélzat szíjait, majd egyszerűen kifordítja a védő felszerelésből a hullát. A vértezetet szintén lova mellé pakolja, majd újra visszatér. Nyakánál ragadja meg a ruházatot, s így rántja magával, áthúzva a tisztás ezen felén, be a fák és bokrok közé. Az erdő talaja elég laza, így könnyű dolga lesz. Közepes méretű husángot keres, és gyors mozdulatokkal nagyobbacska mélyedést kapar a földbe. Talán fertály órát is elpiszmog vele, mire úgy véle, elég mély már. Ekkor belefordítja a holtat. Letrion arccal az ég felé pihen már hűvös ágyában. Hryan leguggol, majd féltérdre ereszkedik, s lezárja a férfi szemeit.*
-Óvják utad a szellemek a fátyolon túl cimbora. Lehet egyszer, az én végem is hasonló lesz.
*Aztán feláll, s gyors mozdulatokkal visszakaparja a földet. Hogy ne legyen olyan púpos a sírhant, néhány lépéssel saját súlyát használva, nyomja le, majd körbejárva a területet, nagyobbacska köveket is hord rá, s mindezt befedi avarral. Látszatra beleolvad az erdő talajába. A kövek miatt a vadak sem tudják kikaparni. Bár végzett a lovaggal Hryan, de a temetés tisztességét megadja a holtnak.
Végül kisétál a fák közül, visszafelé jó néhány ágat szedve a tűzhöz. Ám még nem azzal foglalatoskodik. Pofátlanhoz lépdel, és átkutatja az ott maradt holmikat. Talál egy zsákszerűt, abba belepakolja a lovag páncélját. A kardot és a számszeríjat, a hozzá való vesszőkkel együtt, saját lova nyergéhez erősíti. Az aranyakat erszényébe rejti.
Csak miután mindent elrendezett, akkor tér vissza az ágakhoz, hogy tűzhelyet készítsen elő. Most már kíváncsian pillantgat arra felé, merre E'Nissa eltűnt az erdőben. Lassan jöhetne már az a lány.*
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:36:19
Üzenet elküldve: 2015-07-06 23:36:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Amerre a szél visz//
*A macskalény megsebzi, de következő vágásával újabb találatot ér el, mindhárom rátámadó ellenfél testén. A nagy erővel meglendített pallos tökéletes ívet ír le a levegőben, hogy egymás után sebezze meg a rárontó macskalények mellkasát. Ahogy gondolta, az első szörnyeteg mellkasába szalad bele a legmélyebben a mesterpallos, ő pár szívdobbanással később már holtan rogy össze. A középső is bekap egy jó adagot az irdatlan fegyver pengéjéből, ám őt a kolosszus feje mellett elsüvítő nyíl teríti le, ahogy Janey szíven találja. A harmadik sérül a legkevésbé, de az ő vére is serken a mesterkard nyomán.
A hósörényű naparany tekintete diadalmasan izzik fel az eldőlő bestiák láttán, gyorsan csaknem három macskalénnyel végeznek, az erőviszonyok átrendeződni látszanak. Ekkor érzi meg, hogy valami meleg folyik az állán, elkeveredve a rázendítő eső cseppjeivel, tehát nem csak az eső áztatja el a szakállát, hanem saját vére is. A vezérnek mégis sikerült felhasítania karmaival az állát. Ahogy mindez tudatosul benne, máris érzi a négy, karomtépte sebet égni az állkapcsa felett.
Amilyen gyorsan jött az előny, olyan gyorsan foszlik szét, amikor az eső megfojtja a lángokat és a kis tisztásra sötétség borul. Azzal tisztában van, hogy a macskalények látnak a sötétben, de legalábbis sokkal jobban, mint egy átlagos ember. Vicsorogva villantja ki fogait, ellenfelet keresve a rájuk szakadó feketeségben, de csak társai mohó lélegzetét, az avar zörgését és a kövér esőcseppek kopogását hallja maga körül.*
- Mocsadék pogányok.
*Köpi a szót a sötétségbe, amikor rádöbben, hogy a nem várt fordulatok még nem fejeződtek be, s ezúttal a szerencse, vagy legyen bármi is az, nekik kedvez.
Először le sem esik neki, hogy mit lát, csak az, hogy a tisztást lilás fény önti el, visszaadva a szemük világát, s a kolosszus azonnal az ellenfeleket keresi, ahogy visszanyeri látását. Meg is találja a két potenciális ellenfelet. A vezér, amelyiknek lemetszette a karját, nem messze tőle áll, baljába fogva megmaradt pengéjét, míg az, amelyiket a mellkasán találta el, egy fába kapaszkodik.
Nem törődik a szárnyas kis lényekkel, csak a megmaradt ellenfelekkel, nincs ideje csodálkozni, a hangokból ítélve még mögötte is folyik a harc. Két-három gyors lépéssel igyekszik úgy állni, hogy a félkarú mögé essen a fába kapaszkodó társa, így az nem tudja rávetni magát, de legalábbis akadályozva van a mozgásban a metszett karú macskalénytől.*
- Meglátjuk, kilenc életed van-e.
*Vicsorogja, ahogy megindul előre, maga elé tartva pajzsát, a mesterpallost pedig oldalra-hátra tartva teste mellett. Nincsen kétsége afelől, hogy a lemetszett karon keresztül elegendő vért vesztett már, hogy szédelegjen, koordinációja romoljon, reakciói lassuljanak. Ha támadna a macskalény, csak maga elé tartja a pajzsát, hogy azzal fogadja, úgy tesz, mintha a pallossal készülne lecsapni, de ehelyett egyszerűen megpróbálja legázolni a levágott végtagú bestiát. Páncélban könnyebb lenne, de így sem lesz rossz. A pajzzsal a földre dönti, míg egyszerűen átgyalogol rajta a vasalt csatacsizmával, nem kímélve bordát, csontot, ínakat. Az emberóriásnak meg van a súlya és az ereje hozzá, legalábbis ez a terve, s ha sikerült, foglalkozhat az utolsó sebzett ellenfelével, a fára kapaszkodó macskalénnyel.*
*A macskalény megsebzi, de következő vágásával újabb találatot ér el, mindhárom rátámadó ellenfél testén. A nagy erővel meglendített pallos tökéletes ívet ír le a levegőben, hogy egymás után sebezze meg a rárontó macskalények mellkasát. Ahogy gondolta, az első szörnyeteg mellkasába szalad bele a legmélyebben a mesterpallos, ő pár szívdobbanással később már holtan rogy össze. A középső is bekap egy jó adagot az irdatlan fegyver pengéjéből, ám őt a kolosszus feje mellett elsüvítő nyíl teríti le, ahogy Janey szíven találja. A harmadik sérül a legkevésbé, de az ő vére is serken a mesterkard nyomán.
A hósörényű naparany tekintete diadalmasan izzik fel az eldőlő bestiák láttán, gyorsan csaknem három macskalénnyel végeznek, az erőviszonyok átrendeződni látszanak. Ekkor érzi meg, hogy valami meleg folyik az állán, elkeveredve a rázendítő eső cseppjeivel, tehát nem csak az eső áztatja el a szakállát, hanem saját vére is. A vezérnek mégis sikerült felhasítania karmaival az állát. Ahogy mindez tudatosul benne, máris érzi a négy, karomtépte sebet égni az állkapcsa felett.
Amilyen gyorsan jött az előny, olyan gyorsan foszlik szét, amikor az eső megfojtja a lángokat és a kis tisztásra sötétség borul. Azzal tisztában van, hogy a macskalények látnak a sötétben, de legalábbis sokkal jobban, mint egy átlagos ember. Vicsorogva villantja ki fogait, ellenfelet keresve a rájuk szakadó feketeségben, de csak társai mohó lélegzetét, az avar zörgését és a kövér esőcseppek kopogását hallja maga körül.*
- Mocsadék pogányok.
*Köpi a szót a sötétségbe, amikor rádöbben, hogy a nem várt fordulatok még nem fejeződtek be, s ezúttal a szerencse, vagy legyen bármi is az, nekik kedvez.
Először le sem esik neki, hogy mit lát, csak az, hogy a tisztást lilás fény önti el, visszaadva a szemük világát, s a kolosszus azonnal az ellenfeleket keresi, ahogy visszanyeri látását. Meg is találja a két potenciális ellenfelet. A vezér, amelyiknek lemetszette a karját, nem messze tőle áll, baljába fogva megmaradt pengéjét, míg az, amelyiket a mellkasán találta el, egy fába kapaszkodik.
Nem törődik a szárnyas kis lényekkel, csak a megmaradt ellenfelekkel, nincs ideje csodálkozni, a hangokból ítélve még mögötte is folyik a harc. Két-három gyors lépéssel igyekszik úgy állni, hogy a félkarú mögé essen a fába kapaszkodó társa, így az nem tudja rávetni magát, de legalábbis akadályozva van a mozgásban a metszett karú macskalénytől.*
- Meglátjuk, kilenc életed van-e.
*Vicsorogja, ahogy megindul előre, maga elé tartva pajzsát, a mesterpallost pedig oldalra-hátra tartva teste mellett. Nincsen kétsége afelől, hogy a lemetszett karon keresztül elegendő vért vesztett már, hogy szédelegjen, koordinációja romoljon, reakciói lassuljanak. Ha támadna a macskalény, csak maga elé tartja a pajzsát, hogy azzal fogadja, úgy tesz, mintha a pallossal készülne lecsapni, de ehelyett egyszerűen megpróbálja legázolni a levágott végtagú bestiát. Páncélban könnyebb lenne, de így sem lesz rossz. A pajzzsal a földre dönti, míg egyszerűen átgyalogol rajta a vasalt csatacsizmával, nem kímélve bordát, csontot, ínakat. Az emberóriásnak meg van a súlya és az ereje hozzá, legalábbis ez a terve, s ha sikerült, foglalkozhat az utolsó sebzett ellenfelével, a fára kapaszkodó macskalénnyel.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdei ösvény
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:54:58
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:54:58
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Hryan, E’Nissa//
*Mintha a sajátja mellé még a volt lovagparancsnok teljes vértezetét is magára vette volna, most úgy érzi minden egyes tagjában. S így, hogy szépen besoroltatták a „jobbára ártalmatlan” kategóriába, előkerül az is, aki azt végrehajtotta.*
- Te voltál, hrohadék fattyú!
*Amaz zavartalanul megközelíti Wandart, és csak miután relatíve közel ért hozzá, Wandar akkor próbálja minden akaraterejét összeszedni egy kardsuhintásba – hiába, csak annyira fussa, hogy jól eldöntse a kardját Hryan irányába, aki még ha akarna sem tudna beleszaladni a „támadásba”. A kard híján viszont csak a számszeríja, az egyetlen imádott fegyvere maradt neki, és abba is csak kapaszkodni tud. Út közben még szidalmazza Hryant egy sort – az hallhatott már hasonló repertoárt Pofátlan üldözése közben, bár nem ekkora hévvel. Ha mást nem is, a pofáját jártatni tudja – hát jártatja is, ahogy tudja. Ám nem tudja követni Hryant tekintetével, vagy fordulással, ha megkísérelné is, csak oldalra borulna. Keze csak akkor engedi el a számszeríjat, hogy a hurkot próbálja megfogni, amikor az szorul a nyakán, ám ha ereje teljében mozgathatná végtagjait, sem tudná lefejteni a madzagot. Hanem, most miután elengedte támaszát, teljes testsúlyával „rásegít” a szorításban, mintha akarná, hogy meghaljon – csak nehogy kirántsa ezzel Hryant az egyensúlyából.
Akár így, akár úgy, mivel le van bénulva, szándékosan nem tud semmit tenni ellene, így hamar kiszáll az élet belőle. Senki nincs, aki várja, és senki nem volt aki küldte volna – így senki nem is fogja keresni, s ha magának a gyilkosságnak a nyomait rendesen eltüntetik, hogy más utazó ne lelhessen rá, jóformán nem is adódhat semmilyen jellegű probléma. Valóban, nem is vesztett vele semmit a világ. Ha, és amennyiben Hryan Shaethil odalép a kikötött Pofátlanhoz, és átkutatja, 1290 aranyat lelhet anélkül, hogy korán kelne.
Emellett egyéb kacatokat is találhat, maximum 40 arany értékében, valamint összeszedheti a felszerelését: Számszeríj, rövidkard, kis acélpajzs, könnyű acélvért, és acél sisak. Tekintve a megszerzése „bonyolultságát”, élhető zsákmány.*
*Mintha a sajátja mellé még a volt lovagparancsnok teljes vértezetét is magára vette volna, most úgy érzi minden egyes tagjában. S így, hogy szépen besoroltatták a „jobbára ártalmatlan” kategóriába, előkerül az is, aki azt végrehajtotta.*
- Te voltál, hrohadék fattyú!
*Amaz zavartalanul megközelíti Wandart, és csak miután relatíve közel ért hozzá, Wandar akkor próbálja minden akaraterejét összeszedni egy kardsuhintásba – hiába, csak annyira fussa, hogy jól eldöntse a kardját Hryan irányába, aki még ha akarna sem tudna beleszaladni a „támadásba”. A kard híján viszont csak a számszeríja, az egyetlen imádott fegyvere maradt neki, és abba is csak kapaszkodni tud. Út közben még szidalmazza Hryant egy sort – az hallhatott már hasonló repertoárt Pofátlan üldözése közben, bár nem ekkora hévvel. Ha mást nem is, a pofáját jártatni tudja – hát jártatja is, ahogy tudja. Ám nem tudja követni Hryant tekintetével, vagy fordulással, ha megkísérelné is, csak oldalra borulna. Keze csak akkor engedi el a számszeríjat, hogy a hurkot próbálja megfogni, amikor az szorul a nyakán, ám ha ereje teljében mozgathatná végtagjait, sem tudná lefejteni a madzagot. Hanem, most miután elengedte támaszát, teljes testsúlyával „rásegít” a szorításban, mintha akarná, hogy meghaljon – csak nehogy kirántsa ezzel Hryant az egyensúlyából.
Akár így, akár úgy, mivel le van bénulva, szándékosan nem tud semmit tenni ellene, így hamar kiszáll az élet belőle. Senki nincs, aki várja, és senki nem volt aki küldte volna – így senki nem is fogja keresni, s ha magának a gyilkosságnak a nyomait rendesen eltüntetik, hogy más utazó ne lelhessen rá, jóformán nem is adódhat semmilyen jellegű probléma. Valóban, nem is vesztett vele semmit a világ. Ha, és amennyiben Hryan Shaethil odalép a kikötött Pofátlanhoz, és átkutatja, 1290 aranyat lelhet anélkül, hogy korán kelne.
Emellett egyéb kacatokat is találhat, maximum 40 arany értékében, valamint összeszedheti a felszerelését: Számszeríj, rövidkard, kis acélpajzs, könnyű acélvért, és acél sisak. Tekintve a megszerzése „bonyolultságát”, élhető zsákmány.*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2699-2718