*Egy páncélos alak tűnik fel az egyik kanyarban, lassan léptet lován, ami akárcsak a lovasa egy elég méretes lény.*
-Mocskos egy világ ez, még rendes rablókat se lehet találni mostanában, elfutnak, ha egy kardot látnak. Aztán a fák között meg nem lehet utolérni őket. Semmi tisztesség nincs a gyávákban.*Morog magában, miközben lassan léptet barna ménjén. Tekintete az erdőt vizsgálja, hisz ha a értelmesnek tartott lények nem is, de a farkasok és más dögök még mindig veszélyesek, akkor is ha az ember páncélban lovagol.*
-Jó lenne már megérkezni, rühellem az utazást, olyan felesleges tevékenység, igazán lehetnénk csak úgy ott, utazás nélkül.*Feltűnően zavarja, hogy úton kell lennie, mintha az egész lovaglás egy unalmas kényszer tevékenység lenne, és valamilyen szinten az is, hiszen kénytelen elutazni Artheniorból a kikötőbe, és onnan tovább ahova a hajók mennek. A haladás tempója valahogy nem akar gyorsulni, nehéz otthagyni a várost ahonnan jön, hiszen ez jelenti neki mindenét, vagyis jelentette, de egyszer minden véget ér.~Siethetnék jobban, hogy vége legyen ennek a mocskos útnak, de tudja a lepra, hogy mi vár rám a kikötőben, és mi vár rám azon túl. Nem túl kellemes belerohanni az ismeretlenbe, és már nem vagyok olyan fiatal, mint régen, hogy elszáll az idő, régen még örömmel is lovagoltam volna végig ezen az mocskos ösvényen, de elmúltak azok az idők, a fiúk közül se mozdulna már ki senki. Mindnek családja van, és egy kis birtoka, csak én maradtam szabadon mászkáló, csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy magányosan tengődöm, és most még távoznom is kell.~Sarkantyújával megböki lova oldalát, hogy ezzel kicsit komolyabb tempóra noszogassa, hiszen semmi kedve napokkal elhúzni az utazást, csak az miatt mert a szíve nem hagyja, hogy sietve távozzon Artheniortól. A ló szinte azonnal sebesebben kezdi szedni lábait, de még így se halad túl gyorsan, és a nap folyamán párszor meg is állnak hiszen a lovasának némelyik fához vagy sziklához szép emléke fűződik, és el szeretne búcsúzni a helytől. Azért mire elérkezik az éjszaka így is komoly távot megtesz, és elég közel jut a gázlóhoz is, szinte már hallja a víz lágy csobogását, ahogy a paták felverik a vizet, de a lovag másképp gondolja az átkelést, hiszen egész nap utaztak, és a folyó kövei csúszósak, könnyen elbotolhat rajta a hátasa, és ha eltörik a lába, akkor annak nem sok móka lesz a vége. Miközben a lemenő nap fényében még összeszed pár ágat, mintha valami mozgást látna a közeli dombon, aminek nem szentel túl sok figyelmet, hiszen ő is hallott pletykákat arról, hogy valami tábor van itt.~Reméljük, ha elég hajnalban indulok tovább, akkor sikerül anélkül továbbmennem, hogy valamilyen konfliktusba keverednék ezekkel a telepesekkel, vagy mi a szöszökkel.~Miután sikeresen összeszedett egy kisebb tűzhöz elegendő fát, egy könnyed vacsora után nyugovóra tér, páncélját még alváshoz sem veszi le, hiszen eme védelmi felszerelést, segítség nélkül nem is nagyon tudná levetni, másnap pedig felvenni egyáltalán nem sikerülne nagy valószínűséggel.*